Tisztelt márka- és sorstársaim, kedves barátaim! Ezúton szeretnék nektek boldog karácsonyt, és sikerekben, találkozóban, örömautózásban gazdag, balesetektől és lerohadástól mentes új évet kívánni ezzel. <------ Kattints ide!

Tóbiás 23-án betöltötte a hetvenezredik kilométerét. A hülye gazdája - jó szokásához híven - az utolsó napra hagyta az összes ajándék megvásárlását, így aznap városon belül beleszaladt a járgányba egy jó 120 kilométer. Amúgy minden rendben van vele, bár az ablakmosó kicsit sztrájkba lépett. Biztos vasutas, vagy valami ilyesmi.
Könyvvásárlás közben bukkantam az antikváriumban a képeken látható klasszikusokra. Mivel gyűjtöm a régi autós könyveket, így gyorsan le is csaptam rájuk.

Szombaton kitaláltam, hogy megyek egy kört a járgánnyal,  gondoltam megnézem a Tropicariumot, mert a teszkós halpultban unalmas volt már a műsor. Ahogy mentem ki Fehérvárról, hát nem elém kerül négy kispolszki? Lassan mentek csak mert az elsőre a tulaj rákókányolt egy Suzuki Jimny bódét, aztán kicsit nehezen bírta. Mindegy, mentem mögöttük, mert érdekes módon ugyanarra mentek, mint én. A Campona parkolójában rengeteg Polski Fiat 126p típusú személygépjármű állt, beálltam oda én is, gondoltam, hogy ennek a típusnak külön parkoló van. Amikor kiszálltam jöttek oda hozzám mindenféle emberek, én meg nem akartam megharagítani őket, ezért illedelmesen köszöntem, ahogy anyu tanította nekem kiskoromban.

A Tropicariumban voltak halak, amik úsztak, meg egyéb állatok, amik nem. Érdekes volt, na. Kint a parkolóban aztán zsákmányoltam gyertyagumit meg fűthető hátsó szélvédőt egy utcai árustól, meg eladtam pár polskis naptárat, mert véletlenül épp volt nálam, aztán elmentem kajálni. Az étterem felé vezető úton is elém meg mögém került néhány kispolszki, ekkor már kezdett nagyon gyanús lenni, hogy ezek követnek. Az éttermben ezek a népek valami szeánszot tartottak, amíg nem jött a kaja. A kaja meglehetős mértékben frankó volt: finom is, meg szép nagy adag is, úgy bezabáltam, hogy öröm volt nézni. A kajálás végeztével még a parkolóban nézegettük egymásét (kocsiról van szó természetesen), egy Grosso nevű egyén járművét ki is próbáltam egy pár kör erejéig. Aztán mindenki ment a Szerjózsa minden irányába.

Este én még Pesten maradtam egy kicsit bulizni a Moszkvics nevű szórakozóhelyen (Városligeti fasor 44.), ahol egy ismerős zenekar koncertezett. Úgy terveztem, hogy csak lájtos dolog lesz, mert vasárnap mennem kellett egyik haveromnak segíteni veterán mocit restaurálni. A lájtos buli sajnos ott vérzett el, hogy jól teleettem magam még az étteremben, és a sör már alig fért el a gyomromban, így kénytelen voltam Unicumozni (de csak az emésztés segítése végett). A másik két végzetes hiba az volt hogy Moszkvics-tulajdonosoknak kedvezményes áron volt a pia, illetve hogy nagyon jó hangulat kerekedett, mert vagy 1 órányi ráadást játszott a banda, úgyhogy alacsonyan szálltak a székek és az Unimukkok így kicsit széjjelcsaptuk magunkat a kis társaságommal.

Érthető módon a másnap reggeli koránkelés érdeklődés hiányában elmaradt. Kora délutánra sikerült nagyjából emberformát öltenem, aztán zúztam le Fehérvárra, ahol már vártak a műhelyben. Előtte még hazaugrottam, kiraktam a szélvédőt, bepakoltam pár alkatrészt, ami a Fiat 500-ashoz kellett Mikinek, és elhúztam hozzá. Az alkatrészek átadásakor kaptam Mikitől ajándékba egy Abarth-kulcstartót. Érthető módon örültem neki, mint hülyegyerek a ringlispílen. Utána mentem Csocsó cimborámhoz, a műhelybe. Ott nekiestünk az ötvenes évekbeli SR2-es Simsonnak: szépen szisztematikusan szétbontottuk, az egészet végig dokumentáltuk fotókkal, szerencsére az eredeti csavarok nagy hányada is menthető. Sokkal kisebb szívás volt ez a bontás, mint amire számítottam.

Tóbiás az egész hétvégén jól viselkedett: kábé 200 kilométert tekertem bele, ez volt tuljadonképpen az első próbautam a BIS váltóval, úgyhogy volt egy kis para, de szerencsére nem volt alapja.  Hidegen még kicsit nehezen veszi a kettest, de pár kilométer után már teljesen oké a dolog. Néhányszor még így is kidobja, de egy kulisszaállítás után szerintem megoldódik a dolog. Nem zajos a váltó, és országúton zseniális. Vasárnap hazafelé volt alakalmam kipróbálni: a 110-es utazót is simán, kényelmesen lehet vele tartani, a nagyobb emelkedőkön néha már sok neki a négyes, de a hosszú hármas olyankor kihúz a szarból. A fogyasztás is csökkent némileg. A kartergáz-olajleválasztó cuccnak (alias részecskegyorsító ) köszönhetően a motortér tök tiszta, semmi olajat nem nyomott ki ezalatt a 200 kilométer alatt.

Szóval, mindent összevetve jó kis pörgős hétvége volt. Köszönet a találkozó szervezőinek, és a sok elvetemült kispolákosnak a jó hangulatért. Aki vett naptárat, annak ezúton is köszi, és használja egészséggel! Illetve még tenkjú KeMának az útbaigazításért, és Mikinek az Abarth-os kulcstartóért!

Back on the road, hell yeah!

Tegnap végre teljesen összeraktam a kocsit: visszatettem a hátsó kereszttartót és a motortartó bakot, feltettem az önindító hiányzó csavarjait, bekötöttem a benyacsöveket, kábeleket, bovdeneket. Ezután lőttem egy kuplung-holtjátékot, leellenőriztem a pedálnál, aztán elmentettem (gy.k.: ráhúztam a 10-es csavart). Ekkor hivatalosan már menetkész volt a gépsárkány, de az azonnali próba helyett  - hatalmas önuralomról téve bizonyságot -  még visszaszereltem a generátor alatti burkolatot meg a kipufogó feletti hőpajzsot.

Saját magam olajtalanítása után végre következhetett a próbaút. A következőket tapasztaltam:
- a kuplung frankó. Eléggé lent fog, de nem túl puha, nagyon szépen és könnyen adagolható. Fog amikor kell, kiemel amikor kell, szóval tutter. Nagyon könnyen megbarátkoztam vele.
- a motor, főleg hidegen eléggé ráz. Amikor először indítottam tegnap este, akkor már majdnem azt hittem, hogy egyhengerezik.Valszeg az új, keményebb gumibakok teszik. Lazítottam a hátsó motortartó csavaron egy keveset, és most már hidegen is tűrhetőbb.
- a váltó rendesen veszi a fokozatokat, bár a váltókar erőigénye egy kicsit nagyobb lett, néha erőltetni kell hogy bevegyen egy-egy gangot. A BIS diffi miatt olyan, mintha egy egész más autót vezetnék. Ami biztos: gyorsulási versenyen és hegyiversenyen nem indulok. Ahol eddig hármasban vettem a kanyarokat, ott a kigyorsításnál már sok a három, vissza kell gangolnom kettesig, ha dinamikusan akarok közlekedni. Kettesben viszont egész sokáig el lehet húzatni, és ez a hármasra is igaz. Háromban a léges váltóval már 80-nál vége volt, és ha nem akartam gyilkolni, akkor 60-nál raktam a négyest. A BIS-sel ha 70-nél hármasban az még belefér a normális közlekedés kategóriájába, ha tolom neki akkor simán elszalad 100-ig hármasban.
Négyesben a 80-as, 90-es utazó az még kifejezetten kímélő üzemmódnak számít. Egyszóval tetszeni fog nekem ez a cucc.

Ami nem tetszett:
- a váltóból csöpög az olaj.
- amikor kihúzatás után feljebb gangolok, akkor hallani valami csattanásszerű hangot. Csak akkor csinálja amikor 1-ből 2-be és 2-ből 3-ba váltok. Nagyon nem tetszik...
- a tegnap esti próbaút során fura zajt hallottam a váltóból. Alig hallható súrlódó hang jött, ami elhallgatott, ha kinyomtam a kuplungot. Üresben is csinálta, így a gyanúm a váltóra terelődött: vagy a bemenő tengely csapágyai, vagy a fogaskerekek voltak zajosak. Ma is füleltem, de úgy tűnik elmúlt.

Persze nem én lennék, ha nem lett volna egy kis gebasz. Nyugodjon meg mindenki, ismét hoztam a formámat. A tegnap esti rövid próbaút alkalmával egy kis hörgés után leállt a kocsi. Rögtön tudtam, hogy kifogyott a benzin. Volt kannában némi benyám, úgyhogy nem volt gáz...

Ma felpakoltam a téligumi-garnitúrát, sajna a felnik eléggé okádék kinézetűek, viszont ami a nagyobb baj, a szar állapotuk miatt nem is igazán tartják a nyomást. A jobbakban marad kósza 1 bar tavalyról, a trébbeket én fújtam fel kézi pumpával 1 barra, aztán elhúzm a kúthoz feltankolni a kocsit meg beállítani a keréknyomást. Utóbbit meglátjuk mennyire képesek tartani, aztán ha nem igazán, akkor átrakatom a nyári felnikre a téli gumikat, és vagy eladó lesz 3 darab BIS felni, vagy keresek egy darabot megvételre.

És itt van az ápdét: Ma reggelre leengedett a bal első, egy éjszaka alatt. Akkora hiába a peremtömítő, meg a satöbbi, ez a felni vagy kuka, vagy felújít. Nincs mese. Felpumpáltam kézi pumpával, aztán elmentem gumishoz, és átrakattam a téli garnitúrát a Seicento-felnikre. Ez 7 rongyba fájt, de legalább téli gumival sincs több leeresztés. A BIS-felnik ha nagyon kellenek valakinek, akkor eladók, ha kell, akkor homokszóratva. De még lehet az is, hogy felújíttatom őket, és megtartom.
Még nem igazán tudom.

Folytatódik a kuplung-saga, érződik a kuplung szaga, ehehe...
Hásszóval amint azt az előző bejegyzésben is írtam, kénytelen voltam ismét szétkapni az autót, pedig már örültem, hogy össze van pakolva. Délelőtt elszaladtam az autósboltba vettem egy Statim tárcsát háromezeröté', aztán délután nekifogtam megint szétborítani a kocsit. Lekötöttem mindent (benyacsövek, kábelek, bovdenek), leszedtem a hátsó kereszttartót, aztán kivettem a mocit. Ekkor derült ki, hogy mi a büdös bánatért nem is emelt ki valójában a tengelykapcsoló (jaj de szép szó ez ). Tehát az ok:

A rugós tárcsa agyrésze némileg vastagabb, mint a sima merev tárcsáé. Eddig oké. Na de ennél a tárcsánál olyan közel volt ez az agyrész a tányérrugókhoz, hogyha az ember elkezdte kinyomni a kuplungot, akkor a tényérrugó hozzáért a tárcsához és betámasztott. Így azért Hulk, Rocky II, és Cápa III is kevesen lettek volna, de tán még maga Chuck Norris se tudta volna kinyomni a kuplungot
.
Szóval szétszedtem, rugós tárcsa ki, sima Statim be, oszt leszarom nem lesz rugós kuplungom. Majd inkább mással májerkodok a faludiszkóba'.
Ezután némi szenvedés és anyázás árán visszakerült a motor a kocsiba, bár a (menetirány szerinti jobb oldalon) eléggé feszült, nem akart a helyére ugrani a tőcsavar, de azért csak nem neki lett igaza. Már nincs sok meló hátra, de nem fejeztem be ma este, mert már baromira kajás voltam, és a pocak -mint tudjuk - nagy úr...

Szóval, mindent összevetve már kezdem színesben látni a világot, látszik az alagút a fény végén, szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy üzemképes lesz a kocsim a pesti találkozóra.

Frissítő bejegyzés következik:

A frissen berakott váltómba frissen (ismét) beletöltött friss olaj megint elkezdte magát átcsoportosítani a váltó alatti (friss) olajtócsába. Ez már a második, normális állapotú  gumiharang rajta, tehát valószínűleg nem az volt szar, hanem alapból a váltó. Csak ugye amíg nem volt benne olaj, addig ezt nem lehetett észlelni. Faszombazze.

A frissen berakott kuplung meg nem emel ki, a pedál minden ellenállás nélkül benyomható, aztán meg hirtelen befeszül mielőtt még a kuplung teljesen kiemelne. Délután még kiszaladok és megpróbálok állítani rajta, bár már nem nagyon van hova, a kiemelőkar már így is nagyon a végállás felé közelít. Ha a beállítás után se lesz jobb, az két dolgot jelent
ad 1.) a Polski Fiat kuplungszerkezet, a Polski Fiat kuplungtárcsa, és a Polski Fiat lendkerék nem passzolnak össze, ami finoman szólva is érdekes.
ad 2.) megint szedhetem szét ezt a szart, és kezdhetem elölről az egészet. Rengeteg kedvem van hozzá, pláne ilyen időben.
Ráadásképp akkor a BIS váltó helyett egy sima diffis használt váltót vagyok kénytelen visszapakolni, meg rugós tárcsa helyett egy simát, tehát magyarul elbasztam rengeteg időt, meg mintegy 20 rongyot arra, hogy a kocsim semmivel se legyen jobb, de legalább a garázs padlója tele legyen olajfoltokkal.
E!
EÖ!
GNÁT!

Ápdét: Megpróbálkoztam némi állítással megszüntetni a kuplung-gondot, de beigazolódott a balsejtelmem. A bovden szabadon fut, nem szorul sehol, az a szájbaszekszuált csavar az állítási tartomány legeslegeslegvégén van már , de ez a fos még így se képes kiemelni. Holtjáték az zéró, a kinyomócsapágy már fixen hozzáér a tányérrugóhoz, de nem emel ki az a szar még így sem csak érezni, hogy a pedálút felénél az egész megfeszül, érezni, hogy a tényérrugó deformálódik, de a nyomólap meg se moccan. Ennyit a csereszabatos és egymással kompatibilis alkatrészekről, hogy baszná meg egy talicskányi rongyosfaszú aprómajom azt, aki gyártotta. Megint szedhetem ki a motort, aztán cserélhetek kuplungot, aminek kurvára örülök. Megint rendelhetek BIS kuplungtárcsát, aztán csak remélni tudom, hogy az jó lesz, mert én most már csak akkor hiszem el, hogy jó valami, ha láttam működni.
Csakazértis rugós kuplung lesz benne, vagy ott rohadjon el, ahol van, bazzeg!!!!!

Most először láttam világosban is, és hát a pofám majd' leszakadt. Szerencsére jelen esetben - a fényre csúnyuló lányokkal ellentétben - pozitív csalódásról van szó. Azelőző bejegyzésben említett, eléggé foshulladék állapotú lökhárítót feltámasztottam halottaiból, megpucoltam, lekezeltem, megenergizáltam, mint a telefonos csodatáltos és távgyógyító. Már sötét volt amikor felszereltem, és a nagy setétségben bizony a rendszámtábla-világítás már csak ilyen lopakodó üzemmódra volt jó. Ma világosban nekiláttam ezt orvosolni, és akkor láttam, hogy egész frankó lett a lökös. A körülményekhez képest nem is rossz szerintem...

A Dallasz következő epizódjában Dzsoki iszik,  Bobby kipróbálja milyen vakondtúrást enni, az öreg Dzsokk szarik a farmra, Kléjton Fárlóra meg benzinbeöntőcső-csere, függőcsapszeg-zsírzás meg némi váltóbaszkurálás vár. Köszönjük, hogy velünk tartottak.

Szilvinek és Nyuszynak meg óriási dánkessőn a ma esti vontatásért! Azé' közben fényképezni az elég orv volt.
 

Elsősorban egy vallomással tartozom. Bár sokan ezt el se tudják képzelni rólam, és most valószínűleg nagyon meg fognak lepődni, de az a szomorú igazság, hogy...



...nem én öltem meg Kennedyt.

Ilyen súlyos dolgok mellett eltörpül az a csekélyke dolog, hogy előkukáztam egy "majmégjóleszeccer"-lökhárítót a bontott cuccaim közül. Igen, nem kell mondani, tényleg nem szép. (De legalább ingyé' van.)
Amint a mellékelt ábra is mutatja, redvás, kicsit bemattult-megszürkült, itt-ott karcos harcos, a tartóvasak rozsdásak, és extraként volt rajta egy házilag hebrákolt 0.6-os lemezacél tartón fityegő, meghatározhatatlan típusú tolatólámpa is.

Nah, ez utóbbit leszedtem, és nekiálltam megpucolni és gatyába rázni szerencsétlen lökhárítót, remélhetőleg sikerül szalonképes kinézetűre "restaurálni", és akkor ideiglenesen ő lesz Tóbiás hátsó lököse.

A másik dolog: Sanyi cimborám az elküldött műszaki rajzok alapján CNC maróval legyártotta a 800-as blokkhoz szükséges erősítő lemezt. Ez azért kell, hogy megnövelje a forgattyúház merevségét, mert a 800-as mocinál nagyobb a csavaró igénybevétel.
 Az eredeti tervekkel ellentétben nem 10-es acélból, hanem 10-es alumínium-magnézium-szilícium ötvözetből készült, így kábé negyedakkora tömegű, viszont a szakítószilárdsága és a rugalmassági modulusa a 10-es lemezacéléhoz hasonló. Mivel a duralumíniumhoz hasonlóan kemény, ezért megfeleően nagy erőt visel el alakváltozás nélkül. Az pedig, hogy kevésbé szívós, mint az acél, az a kutyát sem érdekli, mert arra, amire kell, a legridegebb acél is elég lett volna. Eredetileg valami Land Rover futóműelem készül ebből az anyagból, szóval biztos nem fos. 
 
A jó hír az pedig az, hogy kettő is van belőle, úgyhogy egyet felajánlok a 800-asítós kollégáknak anyagáron, illetve akinek kell, annak el tudom küldeni a beméretezett alkatrészrajzot is  .dwg formátumban.
(Ha meg nem kell senkinek, akkor felpolírozom, és a nyakamba kötöm kilós fuksznak egy használt vezérműláncra. )

Kicsi pucolgatás, csinosítás, meg némi upgrade volt az elmúlt napok termése. Megcsináltam és bekötöttem a kartergáz-olajleválasztó szisztemet, ami most még tesztüzemmódban fog működni, aztán ha beválik, akkor marad.

Hozzávalók:

• Másfél méter flexibilis, PVC- alapú cső
• Egy 4,5 deciliteres polietilén tartály
• 4 db csőbilincs
• teflonszalag
• tömítő/ragasztó cucc

Azért akartam ezt megcsinálni, mert már rendkívüli mértékben zavart, hogy folyton tele van a motortér olajjal, ami a kartergázcső illesztéseinél szökött el, illetve, hogy a légszűrőm is párszáz km után tocsog az olajtól. Még mielőtt valaki mondaná, a gyűrűk rendben vannak, nem füstöl a motor, csak hát javarészt országúton használom jobbára 100 környéki utazóval, ami azt jelenti, hogy tartósan jóval 4000 fölött forog a moci. Olyankor még egy vadiúj motornak is olajos a kartergáza.
Utánaolvasgattam a neten, és találtam némi okosságot, amit kábé nulla forintból lehet kivitelezni, szóval ha más nem, egy próbát megér. Beszerváltam a fent említett hozzávalókat, aztán megcsináltam a cuccot, igazából semmi ördöngösség. Íme folyamatábra-szerűen:
Kartergázcső a szelepdeknin -----> pvc-cső -----> cső belefut a tartályba -----> réz szűrőbetét (amire a katalitikus hatásnak köszönhetően kicsapódik az olajgőz) -----> tartály = szabad térfogat, ahová lefolyhat a sok trutymó -----> kivezető csőcsonk (kigyünnek a maradék gázok) -----> pvc-cső ----> légszűrőház....

Minden csőcsatlakozást meg izét-hozét szépen tömítettem teflonszalaggal, csináltam a tartálynak rögzítést, szépen el van rejtve a ventiház mögött az egész cucc, szóval csak az veszi észre, aki akarja. Majd a gyakorlatban meglátjuk, mire képes, olyan nagy csodát nem várok tőle. Nekem elég ha nem lesz olajos minden, ha meg még kicsit környezet-friendly és kevesebbet fogyasztós-jobbanmenős lesz tőle a kocsi, akkor egye fene, azt se bánom.

Ezen kívül megpucolásztam még jópár dolgot a motortérben, hála a jó égnek a nemrég festett kipufogó feletti hőpajzsról a Brigéciol a kosszal együtt lekapta a festéket is. Ellenben a szinterezett alsó burkolat az szép lett így tisztán. Nyár óta úgyse volt rajta a kocsin, mert akkor úgy gondoltam, hogy "majdecce' úgyis megpucolom az egészet, addig meg minek". Na most végre eljött az ideje.
Kicseréltem a légszűrőt, meg a benyaszűrőt, és elégedetten konstatáltam, hogy a váltóból 2 nap alatt kifolyott a maradék fél liter olaj is. Fákk.

Megjött a levél a biztosítótól, amiben írták hogy menyi zsét kapok a hátsó lökhárítóért. Reméltem, hogy nem bökik ki a szemem valami párezer forintos kártérítéssel, de ami a levélben volt, attól lekoppant az állam: 32 000 Ft. Azannya.
Rövid gondolkodás után (0.0002 sec), vonakodva bár (Hoooogy a 'csába ne?!) elfogadtam.

A kocsival is dolgozgattam egy keveset: Kicseréltem a kuplungtárcsát és a kuplungszerkezetet. Érdekes, hogy a rugós tárcsa nem mindegyik kinyomószerkezethez passzol, természetesen meg is szívtam vele, mert miért is ne?
 A főtengely-szimmering szerencsére jó bőrben volt, nem cseréltem, úgyhogy a cseredarab marad tartalék-alkatrésznek. Kipucoltam a motorteret letisztítottam a váltó cuccait, mert már eléggé redvás volt minden
A BIS-váltót összecsavaroztam a motorral, feltöltöttem a jófajta Castrol olajjal, raktam bele molibdén-diszulfidos adalékot is, kicseréltem a menesztők porvédőit is, ők egy kicsit nehezen mentek, de végül én győztem.
(Aztán két nap szünet, me' elhúztam Pestre.)
Amikor visszaértem láttam, hogy a balos féltengely-gumiharangnál sajna engedte a váltó az olajat, de kicseréltem a gumiharangot mindenestől, és vettem még egy flakon olajat, abból bele is ment jó négy deci. Ezután tesómmal beemeltük a motort-váltót, nem volt egy fáklyásmenet, de igazából nem is volt olyan nagy gáz, kapott a kicsikocsi új váltótartó bakokat, meg új váltóösszekötőt, és szintén új lett a hátsó motortartó bak is. Ráadásul mindezt meglehetősen másnapos állapotban hajtottuk végre, de még így se volt gáz.

Gyanús volt, hogy nem szívtam semmivel sem, de természetesen ez se maradhatott el: Következő nap megyek le a hátralevő apróságokat megcsinálni, és mit látok? A frissen berakott váltó alatt ott egy olajtócsa. Láthatólag a balos gumiharang volt a ludas még mindig. Gondoltam hogy húzok egy kicsit a csavarokon, már épp jó is lett volna, amikor egyszercsak az alsó csavar (végülis melyik másik legyen az, bazzeg)fogta magát és reccs, beletörött a furatba. A kurva anyját, már azt hittem hogy minden simán fog menni erre itt van ez. Természetesen az olaj az folyik belőle még mindig. Gabe-bel konzultáltam MSN-en és az ő tanácsait követve megpróbáltam igazítani azon a szájbavert gumiharangon: a kocsi alá feküdtem, és meglazítottam a csavarokat, majd egy rövid jelenet következett a "Charlie és a csokigyár" című filmből, mialatt kétségbeesetten igyekeztem visszatenni azt a szart. Sikerült, de még mindig ereszt. A csavar nem sikerült kibányászni, úgyhogy most odatettem alá egy olajosflakont, hogy a literenként 3000 forintos olajnak (plusz 1900 az adalék) legalább egy része megmeneküljön. Egy jó fél liternyi így is a padlón levő tócsák képében van jelen. Ehhh, picsába...
Most megpróbálok kitalálni valami okosat, de nem nagyon van ötletem.

Természetesen nagy-nagy köszönet tesómnak a segítségért, és Gabe-nek a hidraulikus emelőért meg a tech support-ért!
 

Pénteken elzúztam Pestre, felsőoktatásilag pallérozni az elmémet. Mivel a fősuli épületével szemben van pont az egyik autóalkatrész-nagyker központja, ezért a szünetben gyorsan átugrottam, hogy hátha találok váltóolaj-adalékot. Hát találtam, Liqui-Moly-t, rögtön meg is vettem, és még az előadásra is visszaértem, mielőtt a Dzsoki Júing (vazz, tényleg fullra úgy néz ki a tanár) elkezdte volna.

Szombaton a suli után szinte kötelező kocsmalátogatást követően indultam vissza Fehérvárra (csak kávéztam, nem piálok ha vezetek), balraindexnél baszottgyorsan villogott a visszajelző, gondoltam kiégett valamelyik izzó. Az elsőt láttam visszatükröződni az előtem haladó kocsi fényezésében, szóval egy benzinkútnál félreállva már célirányosan a hátsó indexizzó cseréjének álltam neki. Az izzónak nem volt baja, szóval csak kontakthiba volt a dologban. Ezt némi kézrátétes gyógyítással illetve energizálással sikerült megoldani, így húzhattam haza Pestről.

A hazaúton semmi gond nem volt, jól ment a kocsi, a forgalom se volt túl nagy, így jól tudtam haladni meg simán lehetett előzni mindenhol. Haladtam az én jó kis 90-100-as utazómmal, egészen Velence határáig, ahol is egy terepjárós (kocka Pajeróval) úgy gondolta, hogy kikanyarodik elém az én sávomba. Kikanyarodott. Én épp kilóval mentem, mert nem sokkal előbb előztem meg egy Nissan Vanette-et, úgyhogy nagy fék, de az esőtől csúszós úton nem akartam nagyot satuzni, meg szembe se nagyon jöttek, így kielőztem lendületből a terepjáróst. Már ott voltam mellette, mikor egy másik útról egy Renault furgon meg kikanyarodott jobbra, velem szembe. Satu, csúszás, a kicsit félrehúzó fékek miatt elkezdett keresztbeállni az autó, akkor reflexből visszaengedtem a féket, ellenkormányoztam, az árkot sikerült megúszni és ott csúsztam keresztben a Pajero mellett, és igyekeztem elkerülni, hogy nekimenjek. Sikerült. Akkor kiengedtem a kocsit, mert éreztem, hogy egyenesbe visszahozni már lehetetlen, aztán egy fél fordulat után, amikor újból az út tengelyével párhuzamos volt az autó, akkor megint megfékeztem. Itt már kezelhető volt a szitu: a szembesávban csúsztam, seggel az eredeti haladási irányomnak, szóval csak simán megálltam, raktam egy egyest, lehúzódtam az út szélére, káromkodtam egy sort, aztán amikor nem jött semmi, megfordultam, aztán mentem tovább. A furgonos, meg a terpjárós persze szó nélkül elhúztak. Mindegy, örültem, hogy élek, nem volt kedvem még anyázni is. Épp elég volt nekem az, hogy 90-es tempónál eldobtam a vasat és aztán mégis sikerült összeszedni, és megúszni csattanás, meg árok, meg anyagi kár nélkül. Konklúzió:

1.) Hóban csapatni nem csak jó móka, de felkészít az ilyen helyzetekre. Valszeg annak köszönhetem, hogy reflexből sikerült összeszedni a kocsit.
2.) Mások helyett sem árt figyleni. Amikor megláttam ezeket, valahol tudat alatt már fel voltam rá készülve, hogy "Óbazmeg, ez kijön...", és kicsit óvatosabban közelítettem. Még így is meglepett a dolog, ha nem készülök rá, akkor valszeg nem úszom meg ennyivel.
3.) Há' inkább érjek oda 10 perccel később, mint soha. Nem kell mindenáron rohanni.

Voltam zsákmányszerző körúton: szerváltam hengerfej- és szelepdekni-tömítést, megvásároltam az autósbolt összes függőleges rácsos beömlőjét, vettem Castrol váltóolajat, bár az árától egy kicsit betérdeltem. Szóval a soppingolás megvolt.
Elugrottam a biztosítóhoz, bevittem a hátsó lökös, meg a ködlámpa maradványait, ahogy megbeszéltük a kárszakértővel. Elvileg egy kb. hét múlva küldik, hogy mi a stájsz, remélem kifizetik nekem a lottóötös összegét.

Feltöltöttem a BIS váltót olajjal, és vasárnap bedobjuk a kocsiba, meg az összes gumibakot meg szilentet, meg fittyfenét kicserélem, meg a mostani kuplung helyett kap egy rugós kuplungot is. Felmerült még egy apró kérdés is, amit ezúton szeretnék megkérdezni a váltó-zsírozásban rutinos kollégáktól: Ha rakok zsírt a fogaskerekekre, az milyen legyen, grafitos, vagy molibdénszulfidos?

Hölgyeim, és uraim van szerencsém bejelenteni, hogy amit régóta terveztem, végre valóra vált. Íme:

a Fiat 126-os naptár

Régóta gondolkoztam rajta, hogy ha a Kiszel Tündének lehet donatellácskácskácskás naptárja, akkor Petyának ugyanmá' miért ne legyen kispolákos (vagy legalábbis 126-os fityós) naptárja. Gondoltam, ha már úgyis egy nyomdában kell letöltenem a napi 8 órás szabadságvesztésemet, akkor kiaknázom az itteni infrastruktúrát. Tündikének persze nyomába se érek továbbra sem, mert nincs bugyigyűjteményem, összenőtt szemöldököm, térdig lógó csöcsöm és nincs kevesebb agyam (még) mint egy  fenyőfának, de ezt némi munkával ellensúlyoztam: Szereztem A/3-as fényes műnyomó papírt, letöltöttem a megfelelő szoftvereket (igen, igen, legálisan, még mielőtt kérdezné valaki ), fotosoppoltam, acrobatoztam, és a végeredményt a képeken láthatod. Nekem tetszik. Örülök. Juhé!

Norbimentes ápdét: a nagy sikerre való tekintettel sikerült összehozni egy kisebb sorozatot, szóval lehet rendelni. Az ára az kb. a nettó anyagköltséggel egyenlő. Hogy stílusosak legyünk: 652 Ft/db. Ha kő', dobj egy e-mailt (moskvich.man(kukker)gmail.com , vagy csörögj rám (70/2877-457 , és megbeszéljük.
Ha lehet, inkább a személyes átadás-átvételt oldjuk meg, mert szerintem a postázás többe kerülne, mint maga a cuccos, na meg szeretném ha azért gyűrődés-, szakadás-, és lehugyozásmentesen jutna el a naptár a végfelhasználóhoz.
 

Nevezetes nap a mai: Tóbiás napja. (A nevét egyébként úgy kapta, hogy valaki anno a fórumon kérdőre vont, hogy "Hogyapicsába'nincsmégneveazautódnak?" és én erre ránéztem a naptárra, épp november kettedike volt, Tóbiás-nap, így gyorsan elkereszteltem derék paripámat, hogy ne érje szó a ház elejét.
Ez alkalommal névnapjára kapott egy rugalmas váltóösszekötőt, meg a hátsó motortartó bakhoz gumi cuccosbalhét. A boltban, ahol vettem őket pénteken, találtam vadiúj függőleges rácsos légbeömlőt, olyat, ami csak a 87-eseken volt, rögtön mondtam is, hogy tegyék félre nekem az összeset. (Meg szép lassan mindent, ami Pókhoz van, mer' módszeresen elkezdem felvásárolni a boltot: őnekeik már úgyis kifutó dolog a polski-alkatrész, örülnek hogy elviszem, adnak némi kedvezményt is.Jah, és Alfához is van cuccuk, úgyhogy áj tink, disz iz dö biginning of ö bjutiful frencsip
Utána elmentem a Tomy bontóba - ami egyébként jó esélyekkel pályázik az Univerzum Legtrógerebb Autóbontója címre - és megnéztem, hogy hogy néz ki az a lökhárító amit kétezeré' adnának. Hááááttizé. Nem vagyok jó üzletember, és kihagytam az évezred üzletét: Potom kétezer forintért a birtokomba kerülhetett volna egy gyönyörű, ecsettel feketére mázolt, egyedi tunnnningként repedésekkel megbolondított műanyag lökös. Kábé tizenötször jobb állapotú darabért se lenne pofám pénzt kérni, márkatárstól meg aztán pláne nem. Nem is tudnék megélni bontósként, az tuti.
Volt nem-ködlámpásból is volt pár darab, közepesen tré állapotban. Itthon olyanból van szebb is, úgyhogy azokat is otthagytam az enyészetnek...
Aztán pétek este benéztem Szilvihez és Nyuszyhoz, jót dumáltunk, összenyálaztattam magam Beck's-szel, meg végignéztuk, hogy a fakabátok egy civil Borával lemeszelnek egy BMW-s csákót és szétbüntetik a 'csába. Jó lesz vigyázni a metálzöld VW Borákkal fehérvár szitiben, biztos azzal jár a sheriff.

A helyesírási hibáké' én kérek elnézést, de hát bocsyka, kicsit másnapcys vagyok, mer' tegnap koncin voltam és kicsit hát, tudjátok....
(És ha már a koncertet említem, hadd reklámozzak kicsit. Tegnap fellépett az egyik kedvenc bandám a Stereochrist. Aki rockernek tartja magát, annak kötelző ezt a zenét bömböltetni, mert különben kikiáltom Balázs Pali- és Neoton-Família-rajongónak. )

Há' asszem a szemembe fésülöm a hajam, és emo leszek, aztán az összetört lökhárítóm szilánkjaival fogom vagdosni az ereimet. Tegnap odatettem a csaj elé a kinyomtatott árlistát (17 ezer lett a vége), amitől kicsit elkerekedtek a szemei, aztán azt mondta hogy jaaj ennyit már ő nem fizet ki, mer' az egész autó kerül ennyibe. (Kurva anyád, az!) Ő azt hitte, hogy valahol 10 ruppó alatt megáll a dolog. (Hogyne, persze.) Úgyhogy akkor írattam vele egy kéksárgát, mert a 10 alatti összeggel meg nehogy má' kiszúrja a szememet. Viszont így mászkálhatok a biztosítóhoz, és még a seggszőröm is megőszül, mire abból lóvé lesz. Ráadásul - mivel nem számítottam rá, hogy kárszakértőnek is kell majd mutogatni - a lökhárítót már a hétvégén leszereltem, a törött műanyag részt már ki is vágtam a 'csába, el is vitték a kukások. A tartóvas meg a ködlámpa-maradványok még megvannak.
Ma voltam szemlézetni a kocsit, szerencsére a bloghoz készült fotókat kinyomtattam A4-ben, szóval legalább volt némi dokumentumom, hogy hogy nézhetett ki, de amint lehet, be kell vinnem a meglevő maradványokat, hogy meg tudják kárszakérteni. Szóval, rohangálhatok, ügyintézhetek, várhatok, aztán még azt se tudni, hogy megéri-e. Az már nagyjából biztos, hogy lófasz lesz ebből, nem BIS-lökös.

További lehetőségek, amik megfordultak a fejemben:

1.) Leszerelem az elsőt is (rat-style)................................................................. 0 Ft
2.) Csak a tartóvasak maradnak elöl-hátul, (redneck-style)................................ 0 Ft
3.) Rárakom a Buszról megmaradt ütött-kopott krómokat, (rat-style)................... 0 Ft
4.) Leszedek a padlásról egy műanyag kislököst, de olyanból nincs ködlámpás-tolatólámpás verzsön itthon, csak a régebbi fajta (kiba* jellegtelen style).............0 Ft
5.) Veszek egy ködlámpás-tolatós kislököst bontóban (semmilyen style).......2000 Ft
6.) Veszek egy vadiúj kislököst, amit ma láttam autósbótban........................7000 Ft
8.) Marad a BIS-lökös project, csak saját zsebből.................................kb.18000 Ft

Én leginkább a nyolcast preferálnám, de pillanatnyilag azt irányoztam elő, hogy ha költök a kocsira, akkor az mindenképp kasznielem lesz, a sztájlingolás most rohadtul másodlagos. Baszod, hekkelek én is purhabbó' hókotró-szpojlört, 'sztán mindenki bekaphassa...

A múltkor ha jól emlékszem azt írtam, hogy hátulról még egész korrekten néz ki az autóm. Nah, jelentem alássssan ma sikerült javítani ezen az áldatlan állapoton, mert most már hátulról is hulladéknak néz ki. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a munkahelyem, de egyelőre még van. (Mondtam én, hogy a munkával csak a baj van. ) Nah, szóval ma itt hesszeltem (értelmeset/produktívat felmondási idő alatt már nem csinálok), egyszercsak betoppant a cégvezető csaj személyesen, hogy engem keres. Há' mondom kibaszni már nem tudnak (ehehe), akkor meg mi a repedt here lehet, búcsúszex lesz, oder was? Kérdezte, hogy enyém-e a szürke (zöldesszürke, bazzeg) kispolszki, én meg mondtam, hogy igen. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog, és lám igazam is lett. Mondta, hogy megtörte kicsit a kocsimat. (Igen, "A női sofőr és a tolatás rejtelmei" című kisregény színpadi változatát sikerült előadni.) Kimentünk, megnéztem: Lökhárító over, úgy elrepedt hogy csak na, a tartóvasak elgörbültek, a hátsó ködlámpám is elrepedt. Mindegy, úgyis akartam BIS lököst, úgyhogy ennek a beszerzését a cég fogja szponzorálni. Képek holnap.

Ha nem akarsz unatkozni, akkor ne ezt a bejegyzést olvasd, hanem nézd a "Hal a tortán" című szórakoztató gasztronómiai ismeretterjesztő dokumentumfilmet, mert itten kéremszépen nem lesz bódiguszti-pörlkölt, rántott kiszeltünde-szemöldök,  és pácolt friderikuszmakk. A barátokköztbő' se jön el Celebrity Pista sztárvendégnek. Ez van...
A kocsi is megy ügyesen, szépen, rendesen (kopp-kopp), a műszaki hiba az "kizárt dolog, mer' nemtudom".
Szombaton lemostam, így most szép tiszta, ma pedig kiporszívóztam, utántöltöttem pár deci motorolajjal, és töltöttem egy fél deci fékfolyadékot is a megfelelő helyre. Sőt, beállítottam a keréknyomást is. Világrengető dolgok ezek, na.
A szép időben kedvem szottyant egy kis fotózásra, ezért - milyen hihhhhetetlen - fotóztam. Mivel a kocsi hátuljáról nincs épkézláb képem, ezért azt kaptam lencsevégre. Tulajdonképpen ez az egyetlen szög, ahonnan még szalonképesnek nevezhető fotót lehet lőni Tóbiásról, máshonnan elég hulladék kinézete van. Próbálkoztam többfajta beállítással, az aszfalton hasalós a közeledő Ikarus miatt volt kalandos, de végülis fotó is lett, meg a Fókuszban se fog a könnyes szemű Marsi Anikó úgy felkonferálni, hogy " A Polskiját fotózta, ezért kellett meghalnia.. "

Nah, aki hiányolta a kurvaanyázós bejegyzéseket, annak most itt az adag. Neeem, a kocsival semmi gond nincsen. Az Alfával sincs. Viszont alig egy héttel azután, hogy aláírtam az adásvételi szerződést az Alfáról, bánatos arccal elém áll a holland csávó (a. k. a. termelésvezető), és közli, hogy finito. Szarban van a cég, satöbbi, satöbbi, ezért november közepétől nagyon hosszú szabin leszek. Az Alfa árának a hátralevő részét meg majd biztos kifizetem egyházi valutában. Egyszer kalkulálok előre, akkor is ez a vége. Örö é bódottá. Épp szórom a konfettit :S

Jaaaaj, képzeljétek mi történt: hááát... .
..semmi. A Polski Fiat márkájú és 126p 650E típusú személygépkocsim tökéletesen működik. Helyesbítek: A fényszóró (meg még pár dolog) kivételével tökéletesen működik.  Hétfőn próbalámpával megnézegettem, hogy ugyanmá' mi a bánatért sztrájkol a rendszer. A kapcsoló oké, a relé oké, a biztosítéktábla rendben, és a kábelcsatlakozások is jók. Viszont ugye a kormánykapcsoló elveszi az áramot a tompítottról, ha felkapcsolom a reflektort, ami így normális is lenne, de az már kevésbé, hogy akkor is megszakítja a tompi áramkörét, ha már lekapcsoltam a reflektort. Vagy ha egyáltalán fel se kapcsoltam. Magyarán szólva a kormánykapcsolóm nagy valószínűséggel halott. (Persze várom az észrevételeket, meg a hozzászólásokat, mert nem biztos, hogy ez van. Elektronyos dolgokhoz nem értek.
Hogy amíg a végére járok a dolgoknak addig tudjam használni, kicsit átkötögettem a cuccokat, és most a reflektor felapcsolásával kapcsolom a tompítottat, reflektorom meg nincs, de ezzel legalább üzembiztos a tompított.
A másik dolog meg az volt, hogy féktávon visszakapcsolva rohadtul nem szerette venni a hármast, még dupla kuplungolással sem, sőt, ilyenkor néha még ki is dobta hármasból. Ez természetesen kurvára idegesítő, mert amikor gyorsítottam volna ki, akkor a motor terheletlenül bőgött fel, a kocsi meg csak gurult. Ez kifejezetten nem jó kanyarvételi technika, ezért hát állítottam egy kicsit a kulisszán. Valamennyire azért jobb lett, de azért még messze van a short shifteres BMW-től a gép.

Tisztelt bíróság, tisztelt eskücccék, a jelen tényállás ellenére - bár a bizonyítékok ellenem szólnak - én normálisnak érzem magam. Vettem egy Alfát. Olasz kocsi, súlyosbító körülményképpen még csak nem is új, hanem - ó Dzsízösz - majdnem 20 éves. Ez tehát az első blogbejegyzésem, amit az Alfa kapcsán írok, megpróbálom törvényszéki elmekórtani szakértők hathatós közreműködésével  rekonstruálni a bűncselekmény lefolyását.
Az indítékaim úgy érzem világosak: Tóbiás elég szarul fest, nem vitás, hogy záros határidőn belül lakatolásra és fényezésre lesz szüksége, ami nem áll meg a "leflekszőjük a küszöbtöt, oszt rakunk rája gittöt" metódusnál, hanem alaposabb munkát, az elemek kb. 80%-ának a cseréjét értem ez alatt. Meg persze akkor már a futómű, meg a kormánymű, meg minden más felújítódna egy füst alatt. Ez ugye finoman szólva sem két hetes prodzsekt, ha olyan tempóban készül ahogy a 800-as motor, akkor megőszülök, mire kész lesz. Tehát kell egy mászkálós autó, amivel munkába/suliba/ideggyógykezelésre járok.
Nah ezért kezdtem el másik kocsit nézegetni, hogy majd jövő nyáron már felkészülten tudok menni venni egy verdát. Ember tervez. Leginkább a TC1-es Taunus, E21-es és E30-as BMW, Opel Manta és "A" Ascona jöhetett szóba, illetve még az Alfa Romeo Alfetta, A VW Transporter T3 és a Porsche 924 második körben.
Egy Alfettát (egy '84-es 2000 köbcentis, 130 lóerős Quadrifoglio Oro-t) nem bírtam hogy ne nézzek meg és próbáljak ki személyesen. Erre valamikor júniusban került sor, de szegénykén szó szerint nem volt olyan elem, ami ne rohadt volna, még a tető is lyukadt. De ahogy az ment, húúúúbazzeg.
Gyönyörű autó volt (valamikor), de hagytam, nem akartam magam megszopatni vele.
Aztán hosszú időre hagytam is az egészet, amikor a szokásos munkahelyi hasznaltauto.hu-ra való nyálcsorgatás közben meguntam a megszokott E30-asokat, és megint az Alfákra kattintottam. Nem kellett volna. A TD-ket és az 1.6-osokat kapásból átugrottam, de mivel Alfetta nem volt, 75-ösből a 2.0-ások meg mind rommá törött, széthajtott hulladékok voltak, a munkaidőm meg túl hosszú volt, ezért sorra kerültek az 1.6-osok. Gyári állapot, rozsdamentes kaszni, új gumik, felújított váltó és futómű az egyiknél. Nem lehetett nem felhívni. Főleg hogy a kocsit megtaláltam a TotalCar Belsőség blogjában is.
Szóval telefon. Ha már az ember telefonál, akkor persze megbeszél egy időpontot, hogy menjen egy próbakört. Az előre megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett próbakörre kb két hete autóztam fel Pestre. (Asszem írtam is róla bejegyzést.) A kocsi jó volt, túl jó: Iszonyat dögös hangja van a motornak (gyárilag 4-2-1 kipufogórendszer, Alfa Twin Spark moci), jó tisztességesen húz is, pedig a váltója elég hosszú áttételezésű (ami nekem baromira tetszik). Kurvajól fekszik az úton, jó feszes a futóműve, kemény a kuplungja, és nem szervós a kormánya. (Olyan mintha nekem gyártották volna, kábé ilyen konfigurációt rendeltem volna.) Szerencsére tényleg rozsdamentes, és az elektronyos cuccai is jól működnek. Alapmodell, így se széthajtva, se agyonextrázva nincsen, és kevesebb extra = kevesebb hibalehetőség.
A próbakör után persze kellett valamit mondani, de még így se tudtam elhatározni magam. Egy hétig vívódtam, egy hétig zajlott kemény csata az elhatalmasodó elmebaj illetve a józan énem között. Persze hogy az előbbi nyert. Egy hete szóltam a tulajnak, hogy kell a járgány, ma délután pedig aláírtuk a szerződést. Az eredeti szándékom szerint nyáron vagy tavasz közepe felé kerül hozzám a gép, addig közösen bérelünk garázst az eredeti tulajjal, és áprilisig ott fog pihenni a gép. Én meg zabálhatok háztartási kekszet még vagy fél évig, mer' másra nem fogja futni. Orbitális fasz-e vagyok?

Amúgy Tóbiás a mai utamon egész normálisan működött, de a fényszóró megincsak elkezdett baszakodni. Temészetesen fényes nappal nem, csak hazafelé, amikor már elkezdett sötétedni. Pest határában, nagyjából negyedórányi anyázás után sikerült életet lehelni abba a k***** tompítottba, és hazáig már rendben jöttünk Tóbival. 

Kedves tezs'véreim, kedves felebarátaim!  A mai szentmisén  példázattal szólok hozzátok, hogy lássátok füleitekkel és halljátok szemeitekkel, mily kegyes az Úr azokkal, kik Polski Fiat járművet birtoklának.

Péter testvér az Úr jámbor báránya vala egész életében, nem részegeskedett, nem paráználkodott, szerette a munkát, és mégis egy nap az Úr elhatározá vala, hogy szörnyű csapást mér reá, hogy próbára tegye az  ő hitét. Vagy csak úgy viccből.
A csapás baljós előjelei már korábban is mutatkozának, mikoron Péter tezsvér bekapcsolt világítással haladván néha azt tapasztalta volt, hogy a tompított fényszóró világa véletlenszerűen kialudt vala, néha pedig visszajöve. Szegény jámbor lélek először a relére gyanakodván basztatá a kábeleket, de ez hol bejött vala, hol pediglen nem.  A mai napon  az ő munkahelyére menet  beindítá az motort, és utána szóla:
- S lőn világosság! - és azzal felkapcsolá az fényszórót. Mire az Úr mondá:
- Hé, vazze, ez az én dumám! - és megakadályozá hogy kigyúljon a H4-es izzók fénye.
- Mi a fasz van má'?!?! - szólott eképpen Péter a setétségben, és nagy igyekezvén csesztette a kábeleket mindhiába. Látván hiábavaló fáradozását (meg azt, hogy megint elkésett melóból , éktelen haragra gerjede, és káromlá az Urat (megjegyzem, teljesen jogosan . Nyélgázzal és vészvillogóval elrobogott volt a munkahelyére, félelemmel a szívében, nehogy az úr (mármint a biztos úr) meglássa szégyenét. A parkolóba érvén kézifékes kanyarral dobá be járművét az parkolóhelyre, és sebesen rohant vala befelé, de még így is elkése.
Az első idegesség elmúla, és isten jámbor báránya erőst törte vala a fejét a megoldáson. A munkahelyén ideje vala bőven, így hát kiballaga autójához és megpróbálá a reléket, és a kábelcsatlakozásokat ellenőrizni. Azok rendben valának, így a gyanúja a fényszóró-kapcsolóra terelődött volt. Kiszerelé tehát, és bécipelé, hogy odabent az asztalon szétszedje. A szétszedés után látá, hogy a két réz érinkező baszás be vala égve, gátat vetve az elektronok áramlásának. Furcsának tartá ugyan, hogy lerelézett fényszóróval is képes vala ilyenre az a szar, de hát az előző tulajok relé nélkül használák a járművet, valszeg ez lehetett az ok.
Smirglivel megcsiszolá tehát az érintkezők felületjét, alkoholos tisztító emulzióval megtisztítá az érinkezőket és a kapcsoló műanyag házát, kontakt-sprével befújá az érintkezőket, majd összeraká az egészet oly módon, hogy az tompított fényszóró érintkezőj lemezkéje kerüle az helyzetjelzőé helyére, és az helyzetjelzőé pediglen az tompítottéra. Ezután visszaraká az kapcsolót járművébe, és az működött vala, s lőn világosság. Miképp a helyzetjelző-állasban, úgy a tompítottban is.
Lám, örvendezzetek tesvéreim, mert csak. Legyen néktek malaszttal teljes a zsolozsma, és kérdéssel búcsúzom: hogy hívják a keresztény szuperhőst?
Á-men.

126/650 zsoltár, Ápdét próféta könyvéből: Na, megint elkezdett szarakodni, reggel menet közben kialudt egy pillanatra, ezért ma délután kaptak új csúszósarukat a kábelek, meg a relé rögzítését is stabilabbá tettem némileg. A relé testkábelének sem ártana egy normális körsaru, de ilyenem sajna nem volt kéznél. Az első adandó alkalommal szerzek. Most már azért csak jó lesz végre.Ha más nem tényleg nekiállok fohászkodni...

A mai bejegyzés fő SZELEPlői: Mr. Szívó és Herr Auspuff. Végre elkészültek a szelepeim a Panda hengörfejhez, amik azért jók, mert egyediek, és sokkal nagyobb szopás lesz beszerezni, ha szétmegy valamelyik. Előrelátó vagyok, ezért ugye tartalék az nincsen. Mindegy, úgyse lesz kész soha az a motor, az állásban meg csak nem megy tönkre a cucc.
A fotó kedvéért melléjük raktam két - igencsak pudvás - gyári szelepet, hogy szemléletes legyek. Az ugye látszik, hogy a szeleptányér az mindkét esetben nagyobb. A szívószelep 35 milliméteres az eredeti 33 (Pandában 34) millis helyett, a kipufogó viszont nem nagyobb számottevően, mindössze 29.5 millis átmérőjű a gyári 28-cal szemben. A versenycélra épült Abarth meg Giannini cuccoknál előfordulnak 38-as, meg 40-es szívószelepek,  34-es kipufogókkal, ami ugye elég extrém, csoda hogy elférnek az égéstérben. Az én utcára szánt mocimnál megpróbáltam kompromisszumos megoldást találni: nem akartam excentrikus szelepvezetőt, meg akartam, hogy azért maradjon a gátból valamennyi, mert ugye nem árt az.
Ezekkel, illetve a nagyobb emelésű veztengellyel várhatóan javulni fog a töltetcsere hatásfoka, illetve van még egy olyan előnye ezeknek a goodie-knak, hogy a kipufogószelep nátriumhűtésű: a szára üreges, és nátriummal van megtöltve. Ez üzemi hőmérsékleten cseppfolyóssá válik, és a szelep belsejében áramlik, elősegítve ezzel a hatékonyabb hődisszipációt. Ez akár többszáz fokkal is csökkentheti a szelephát hőmérsékletét, így kisebb az esélye a hengerfej gátasodásának. Könnyebbnek is tűnnek, mint a gyáriak, ami szintén nem hátrány, de sajnos ezt nem tudtam kielégítő pontossággal lemérni, mert kicsit izé a konyhai mérleg.
Az egyetlen hátrányuk vélhetően az lesz, hogy kb 5 millivel rövidebbek, mint a gyári szelepek, így a himbasort át kell alakítani egy picit, és más karakterisztikájú szeleprugókat kell beépíteni, csak hogy ne bonyolítsam túl a dolgokat.
Amúgy a mostani formájuk nem a végleges, polírozom őket, aztán elszaladnak a krómozóhoz egy keménykróm-bevonatért, több más társukkal együtt.

A kicsikocsi meg megyeget, nincs vele gáz. A múlt szombaton kitakarítottam, vasárnap kirándultam vele, először Pestre alfanézőbe, aztán meg Etyek és Alcsút érintésével kívántam hazatérni egy harmadrendű úton, de Etyek le volt zárva, így Biatorbágyról vissza Budaörsre, aztán onnan meg a 7-esen haza. 2:1 arányú etanol-benzin keveréket szürcsölt az út során, jól bírta, jól ment. A héten betöltötte a 68 ezredik kilométert, erről meg csináltam szép fotótot.

Fogtam, szétszedtem, megpucoltam. Szépek lettek. Ennyi.

( Jah, meg osztódással szaporodnak a műszerfalak: a múlt héten megérkezett a másik is, amit alkatrésznek szántam, de nem írtam emiatt külön posztot. Meglepően jó állapotú, így nem alkatrész lesz, hanem kap egy 160-as órát, meg új számlapokat és megy a kocsiba. A másik meg így ahogy van, eladásra.)

Végre valahára ismét veteránautó-közelbe kerültem. Voltam a műhelyben, ahol várhatóan Tóbiás, és Moszkvics koma is lakatolódni fog. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy elfolyattam kábé 7-8 liter nyálat.
Külön kommentelnék minden képet inkább.

1.) A sárga OT-s Porsche magáért beszél. A zöld retek a nagy buta Ámerikában volt amatőr pályaversenyautó. Szanaszéjjel kókányolták.

2.) A zöldség segge. Brutál undorító kókány fényezés, repedő gitt, többször borult szegényke, és ezt amerikaias alapossággal javították, szóval a tető dobható a picsába. Eredetileg a baromi ritka tolótetős kivitel, de ezt akkurátusan beheftölték. Azonnali halállal büntetendő. Azok az alaménium szarságok azért vannak, hogy a plexi szélvédőt bent tartsák (az első kivételével minden ablak plexi). Mondani se kell ugye, hogy igényesen, popszegeccsel vannak rögzítve.

3.) A zöldség nózija. Szépek a széles (gyári) felnik. A lealapozott rész az egy amerikában cserélt gyári javítóelem (hátul is), a kettő ára külön-külön valahol 1600-1700 dolcsi környékén van. Kár, hogy szarul vannak feltéve. Leszedés, újrafelrakás következik.

4.) A ződ belseje. Csővázas Cobra versenyülés, meg versenyöv. Kicsit már szét vannak gyilkolva, de így is tetszősek.

5.) Piroska, from hollandia. Piros indexes korai példány.

6.) A Dodge, amit most láttam először világosban. Hűbazmeg! Szép kihívás lesz ebből autót faragni.

7.) Osztrák származású Mitsu Lancer, ami egy restaurálódó EVO I-es donorja lesz. Gyári fényezésű, törésmentes példány, az alja is egyben van, a kárpitok is szépek, összesen 80kkm-t futott. Az ajtók kivételével meg is marad, de az ajtók mennek az EVO-ra.

8.) A matt szürke, amiről a múltkor is írtam, összerakás közben.(Igen, ez a színe! Motor-váltó-futómű bent, kábelezés közben van éppen. Kárpitok és az apró cseprő biszbaszok hiányoznak még róla. Mögötte egy ezerhatos Porsche-moci. Mellette az állványon egy kilakatolt bódé. Ez az, amelyiknek egyáltalán nem volt alja. Most már van.

9.) Itt a restaurálásra váró moci. Gyári olajhűtő for prezident. Ez alapból a ventiburkolat alatt van, és direktben kapja a hűtőlevegőt. Nem értem, hogy ilyet mi a picsáé' nem tudtak beletervezni a pókba...

10.) Itt a kész kaszni másik szemszögből. Tóbiásnak is ott lenne a helye azon az állványon.

11.) És a ráadás: Lehomokolt Polski hűtőventi. Vagy mégsem az?

Nah és a végére egy kis nyereményjáték:

Aki elsőként helyesen tippeli meg az ott, egy udvarba koncentrálódó Porsche 356-os típusú gépkocsik számát, az megnyeri azt a 45x30 cm-es, Kevin Costner alakú nyálfoltot, amit a matt szürke kocsi mellett hagytam magam után a betonon.

Az elmúlt hónapban eléggé depcsi voltam, merthogy szarcsi volt a járgány, vagy legalábbis nem volt üzemképcsi. Majdnem öngyi is lettem, (inkább azért nem), de kétségtelenül tele volt vele a... tudjátok, na... a csim. Nagyon úgy tűnt, hogy a fesszabcsi meg van dögcsizve, de rámértünk, és stabil 14-14.1 Voltcsit ad le, szóval nem emiatt nyifcsizett ki az akksy.(Végképp nem értem, hogy akkor mi a motherfuck van.) Viszonylag heppi voltam, mert legalább azt nem kell cseryzni, elmentem soppingolni a szaküzibe, és vettem egy csini, cuky középkatcsis, ólmos-savas akksit, 12 ruppóért, 24 hónap garcsival. Gondozástmentesssset inkább köszike de többé nem, majd inkább gondizom. Nem olyan drága a desztilált víz(csi).
Azóta cerencsére pöcike-röfike, megy elég rendesen, jól húz a moci, rendellenes zörcsi sincs sehonnan se. Persze kopi-kopi.
A múlt hétvégén lemosiztam, mert már eléggé vastag réteg koszcsi volt rajta, egyenként kellett a fényezésre égett bogárkaksit, meg rovarhullákat (bocs, hullcsikat) levakarászni, de a végén csinyke (ypszit itt i-nek ejteni ám lett. A héten még szopcsizott egy picyt a tompifényszy (gy. k.: tompított fényszóró , mert melóba menet csak úgy megszűnt, de még munkaidőben orvosoltam, vagyis izé, orviztam a problit.
Rögtön másnap megtettem az első hosszabb próbautat. Haver zenekar játszott az A38 tetőteraszán, és a beugró teljes egészében leiható volt. Az ilyet az ember ugye nem szereti kihagycsizni, úgyhogy irány Budi (mármint Budapest . A 90-100-as utazó simán jó volt, sőt még emelkedőn is tudtam előzni 90-nel. Tök zsírcy.
Az este nem sikerült úgy, ahogy terveztük: úgy terveztük, hogy nem baszcsizunk be nagyon, és korán hazaérünk, mert másnap meló. Nem jött össze. Reggel 8-kor atom másnaposan indultam haza Pestről, de nagyon vigyázni kellett, hogy a kocsiba nehogy beszálljon a francia haverunk, LöBöff. Az csak természetes, hogy ilyenkor az ember belefut egy igazoltatásba. Amúgy 10 évente ha egyszer megállít a jardcsi, de ilyenkor szinte tuty (ejtsd: tuti . Végülis sikerült elkerülni, hogy arconböfcsyzzem, a papírokkal is minden oky volt, természetesen, úgyhogy mehettünk tovább a 'csibe.
Cóval egyelőre úgy néz ki, hogy újra hasznizható a kocsy, aminek annyira nagyon örcsizek, hogy megtanultam plázacycául. Cijjasztok, puszcsika, hellokitty!

Nah, ismét csodavidámság, szivárványos-bazsarózsás jókedv van. A gyengébb idegzetűek kedvéért inkább kicenzúráztam a posztot. Aki kíváncsi a szívből jövőre, az szépen jelölje ki egérrel az egészet, és láthatja az őszintét. Megint (illetve még mindig) üzemképtelen ez a szar. A hétvégén megcsináltam az AC-t, most így legalább kap benzint, és ennek köszönhetően megy is, és nem kezd el rángatni 70 fölött, meg nagyobb padlózások után. Emelkedőn is megvolt a 100. Ez kipipálva. Szóval végre akár heppiend is lehetne, de nem.
Megint csak előjött a jól megszokott feltételes mód, hogy menne, ha...
Menne ez, ha beindulna. De nem indul. Hogy az a zergebaszta, nagytalpú buzi kurvaisten rohasztaná rá az eget.Merthogy az akksiban annyi sincs, hogy megforgassa az önindítót. Először zárlatos önindítóra gyanakodtam, hogy túl nagy az áramfelvétele, mert ugye egy fél éves márkás akksi csak nem hal be. Azért önindító-csere előtt gondoltam, hogy beméretem az akksit, nehogy feleslegesen szívassam meg magam. Bemérettem. Totál halott. Az azért gyanús volt, hogy a szombat esti grillezésről egy egész éjszakás töltés után sem értem volna haza, ah nem tolják be a kocsit. Meg oda se értem volna, ha nem bikázunk. Fasz kivan, komolyan mondom.
Az akksis szakember azt mondta, hogy túltölthetett a generátor (szóval
lehalt a fesszab), és az megsütötte az akksit. Gondozásmentes (olyat vettem, hogy tutira ne legyen vele gáz, és sokáig bírja), így hát nem is javítható. Ó, hogy az a gyomorigbaszott román kecskenyergelő szőröstalpú kurvaélet, az. Garancialevél előkutat, rohanás oda, ahol vettem (a hétcsíkos gazdaságosba). A néni ott azt mondta, hogy oké, rendben, de kell hozzá egy bármilyen akksis cég szakvéleménye, hogy ez halott, csak akkor tudják visszacserélni. Nabazmeg. Ma elrohantam egy közeli akksis céghez, ott mondták, hogy nem vállalhatnak szakvéleményezést, mert
nem szerződött partnerei a Vartának. Még jó, hogy az ügyfélszolgálatis néni azt mondta, hogy bármilyen cég szakvéleménye jó, mindegy. Megnéztem, hogy melyik cég az ahol lehet szakvéleményeztetni. Na, és vajon melyik volt az? Igen, talált, az ahova előző nap vittem beméretni, ahol kijelentette a fickó, hogy totál halott, túltöltés miatt. Szóval akkor a szakvélemény ugrott. A garancia is. Meg az akksi is. Meg 17 ruppó is, hogy a fasz bökné ki a szemét a fesszabályzómnak is. Kurvaéletbe, ez most nagyon nem hiányzott. Idestova két honapja nem tudom rendesen használni ezt a foskordét, mert folyton lóg a bele, én meg mehetek mindenhova gyalog. Faszom. Persze költeni költök rá, többet is mint kéne, csak lassan már nem értem, hogy minek. Nagyon telített állapotban van már vele a szaporító szervrendszerem (ha értitek mire gondolok).

Vettem pár cuccot a héten, méghozzá: szennyvízcsövet, motortér-kitámasztót, meg bónuszba egy szelepdekni-tömítést.
     Az eredeti légcsövem már igencsak el volt hervadva, így egyértelműen csereérett volt. Nem árt, ugye ha van hűtése az autómnak. A motortér-kitámasztóm Lajoska kocsijában folytatta a pályafutását. Neki komolyabb kihívás lett volna hazaérni velencéről enélkül, mint nekem, így odaadtam. Most meg pótoltam a hiányosságot.
Ezek a goodie-k gyorsan be is ugrottak Tóbiásba, valamint visszakerült az acél szelepdekni is. Ellenőriztem szelephézagot, jó is volt, és a mai laza 40 km-es kör után se volt különösebb gondja, semmi szelephang, szerencsére. A kocsi húz is, mint az állat, egyedül a gyengélkedő AC szab neki határt. Ha kapna benzint, szaggatna ez 130-cal, BIS váltóval 140-nel is. Nófírmatricával tuti meglenne a 150 is, aluszárnnyal meg átlépné a hangsebességet is, hö.

Hétvégén önindító-csere és AC-hebrákolás, aztán remélem végre újra teljes értékű autóvá válik Tóbi. Érdekfeszejtő kípek kicsit később lesznek.

    Nah eléggé felemás napot zártam Tóbiással. Összepakoltam a himbasort, belőttem a hézagokat (újból , iszonyat módon megtéptem a rögzítőanyákat (biztos, ami biztos , feltöltöttem és beszereltem az akksit (már megint , letömítettem a szelepdeknit (már megint , lőttem egy mexhézagot és egy előgyújtást, és végül nekiálltam beröffenteni a vasat. Nah, itt jött az első probléma:
    A második indítózásra már érezhetően kezdett gyengülni az akksi, a harmadikra pedig meg is szorult benne a szusz. A frissen fullra töltött akksi kábé három percig élt. Fasza. Itt most vagy a fél éves akksim dobta el a kanalat, vagy az indítómotor áramfelvétele extrém nagy. Valamelyik mindenképpen cserés lesz úgy érzem.
Fogtam a Peugeot-t, meg a bikakábelt, és gondoltam, hogy a VARTA, a Peugeot -generátor, és a Peu 65 amperórás akksija egyesült erővel már csak megforgatja azt a fákking önindítót. Megforgatta.
    Pöccröff, szép hangja volt a motornak is, a szelepek felől alig jött valami zaj. El is zúztam gyorsan próbakörni. Baromi jól húzott, érezhetően erősebb volt a moci, mint korábban, de hazaérve már lehetett hallani pianóban a szelepdekni alól azokat a hangokat, amiket nem akartam hallani.
Ez volt az ami az előző héten a halk, majd egyre hangosodó "tektektektek"-ből szépen átment "klaff-klaff-klaff"-ba, hogy aztán "klaff-klaff-hörrrrrrr" legyen a vége.
Nincsenek illúzióim. Himbasor kuka, aztán meg vadásznom kell egy használható darabot.

A szomszéd unokájának amúgy tetszik a verda, bár kicsit furcsállja, hogy miért szerelem folyton. Meg a szomszédok is. Meg a másik szomszéd is.
De a lurkónak azért megengedtem, hogy beüljön, és baromira tetszett neki a gép. Meg is kérdezte, hogy "Ez spojtkocsi?" Őszintén kellett válaszolnom, ezért azt mondtam, hogy igen.

Gyengébb idegzetűek a következő bejegyzés elolvasását inkább ne erőltessék. A leírtak tartalma megzavarhatja az olvasók nyugalmát, a posztban (csak) csúnya szavak hangzanak el, elolvasását 65 éven aluli korosztálynak kibaszottul nem ajánljuk.

    Hogy az a búbánatos zergebaszta nagytalpú kurvaisten tolná bele a véreres dákóját  a szemgödrébe annak, aki ezt a szart legyártotta, és autónak csúfolva forgalomba helyezte ezt a szánalmas foskazánt. Idestova több, mint másfél hónapja nem képes teljes értékű autóként funkcionálni ez a szar, mert mióta a generátor eldobta magát, azóta minidg van valami, ami elbaszódik rajta.
    Kezdődött azzal, hogy nincs töltés, azt megoldottam két hét szívás után, és akkor lehalt az AC, de nagyjából még elvonszolta magát a találkozóra, illetve Kapolcsig meg vissza. Kapolcsról, ahogy korábban is írtam, már tolással tudtam csak indulni, mert azt hittem, hogy a zenebömböltetés miatt merült le az akksi. Na de nem. Ez a szemét állásban is lemerül, valami rejtélyes hiba okán képes egy éjszaka alatt leszívni az akksit. Hogy mi lehet a gond, arról fogalmam sincs.
A találkozó előtt szelephézagot állítottam, de ahogy hazaértem, már rohadtul szelephangja volt, meg tolta az olajat a dekni alól, mert a tömítés minek van ugye, ezért újból szelephézagot állítottam, gondoltam, hogy hátha elizéltam és azért hangos. Rendesen meghúztam a rögzítőcsavarokat is, de röpke 200 km után megint olyan hangja volt ennek az ipari hulladéknak, mint egy kiérdemesült varrógépnek. Sebaj, gondoltam melóba járni lehet vele - már ha éppen van annyi az akksiban, hogy beinduljon -  aztán majd a hétvégén megint állítok hézagot.
    Persze elkövettem azt a hibát, hogy tegnap este kiugrottam Pákozdra (kb. 10 km). Nah ezalatt lett olyan hangja, hogy a szelepek és a himbák klaffogása elnyomott mindent. Bazeg, ennek a fele se tréfa, gondoltam, és gondoltam, hogy hazavonszolom magam, hogy egyáltalán valamit tudjak kezdeni vele. Nos, nem jött össze. Az éjszaka közepén leállt ez a szar természetesen a két település között. Hol máshol, ugye? Mindez hajnal fél kettőkor, úgy, hogy reggel korán kellett volna mennem melózni. Természetesen a köcsög akksi is ekkor rúgta az utolsókat, hogy teljes legyen az örömöm.
    Nosza, fatert felcsengettem, hogy jöjjön vontatni, mondanom se kell, hogy mennyire örült nekem. Kijött, beakasztottuk a vontatókötelet, aztán elindultunk. Már majdnem otthon voltunk, amikor a vontatókötél kampóján a karabíner is úgy gondolta, hogy emeli az est fényét, és széthullott, én meg ott maradtam. Úgy beszéltük meg, hogy ha valami gond van, dudálok. Dudáltam is volna, ha nem gyengül el annyira az akksi, hogy már a duda se szólal meg. Azért szerencsére fater észrevette, hogy eltűnt a rakomány, és megállt.
    Akkor ott még sikerült összeeszkábálni valahogyan a karabínert, de az utcánk elején még egyszer elengedte magát, természetesen úgy, hogy az a kibaszott kampó lezúzta az indexburát. Örö é bódottá. Akkor már végképp nem voltam nice and fluffy. Természetesen aznap délután takarítottam ki, meg tüntettem el az olajos ujjlenyomatokat mindenhonnan. Estére találjátok ki, na mivel volt tele? Igen, bazmeg, olajos ujjlenyomatokkal.
    Ennek a vén, rozsdás fosbódénak az az egyetlen szerencséje, hogy nem dohányzom. Benzinem volt, ha lett volna tüzem, tuti, hogy felgyújtottam volna.
Ma kelhettem korábban, és gyalog, félkómásan mentem dolgozni. Elvégre van egy kocsim, amit azért tartok, hogy legyen mivel dolgozni járni. Kiválóan ellátja feladatát: gyalog vagyok kénytelen járni, mint az állatok, de legalább a szabadidőm 95%-át elveszi hogy próbálom használhatóvá tenni ezt a lengyel retket. Szélmamolharc. Nekem meg tele van a faszom akácfavirággal. Folyamatosan költök rá, nem is keveset, és cserébe nem tudom használni, mert egy szar. Eladom a kurvaanyjába, aztán veszek valami normális autót. Amennyit erre a fosra ráköltöttem, abból már úgyis vehettem volna egyet. Vagy nem is. Veszek egy biciklit. Bármit csak ezt a szart ne lássam többet.

Ápdét: Akksi ismét töltőn, csak most kiszedtem a kocsiból. Így legalább tutira nem merül le. Ha mégis, akkor megyek aztán becseréltetem, mert még garanciális. Leszedtem aszelepdeknit, és hát elég siralmas a látvány. Az egyik lökőrúd kiugrott, és ott figyel kifelé a szelephimba mellett. Nah, ilyet még nem baszott Núbia párduca. Ha mákom van, egy szétszedés-összerakás-beállítás műveletsor segít, de a legrosszabb esetben a veztengelyt is szétküldte ez a kis történet, és akkor cserélhetem ki a fél motort. Minden kötyog, lötyög, eléggé halottnak néz ki a dolog. Picsába. Utálom. Tényleg eladom. Bontásra...

    A részletes összefoglalót igazából nem úgy értettem, hogy két részletben lesz, na de mindegy. Rendes emberek egy találkozóra szépen összepakolják a kocsijukat, a kicsit kevésbé rendesek a találkozóra üzemképessé varázsolják, aztán utána finomítgatnak rajta. Én meg ehelyett bedobtam Tóbiást a mély vízbe (képletesen persze).

    A héten a közel sem tökéletes járművön volt pár apróság, amit mindenképp meg kellett csinálni, csak a munka nevű nagyon szar hobbim miatt nem volt rá alkalmam. Persze simán szerelhettem volna munkaidőben is, de a múltkor már a kocsimosásért is akkora lebaszást kaptam, hogy öröm volt nézni. Na meg utána megtudtam, hogy az egyik (ex)kollégát azért baszták ki, mert munkaidőben porszívózta a kocsiját. Szóval maradt a péntek délután a következőkre:
- Szelephézag-állítás, mert ismételten rohadtul szelephangja volt..
- Értelmes módon tömíteni a szelepfedelet
- Mexhézag-állítás
- Előgyújtás belövése
- A hengerfej és a gyújtókábel közé valami távtartó hekkelése, mert az alu szelepdeknin nincs
-Zöldkártya, mert az a találkozó utáni napon lejárt
-AC-pumpa életrekeltése

    Az AC-pumpa ugyanolyan szar, mint volt, mivel nem volt mire kicserélni. A szelephézagot belőttem, elhalkult a gép, de azóta (200 km) már megint kurvára csattog meleg motornál. Szereztem spéci szilikonos tömítőpasztát, és letömítettem a szelepfedelet, most már egész korrekt. Belőttem a mexhézagot és az előgyújtást, aztán elszaladtam tankolni a zöldkártyázás előtt, mert már csak a tank alján lötyögött némi nafta. Éppen a kút előtt fogyott ki belőle a cucc, kb 2,5 métert kellett tolni a kocsit a kútoszlopig. Ross Brawn se számolhatta volna ki jobban. 6 liter E85 és 6 liter benzin került a tartályba, és rohantam zöldkártyázni. Éppen odaértem zárás előtt, rápakoltuk a kocsit a műszerre, aztán elkezdtük mérni. A nyitottabb (sport)kipufogó miatt a műszer tömítetlennek észlelte a kipufogórendszert, ezért a szerelő beült, és perceken át nyelezte a kocsit üresben. Már éppen kezdtem nézni, hogy mivel üthetném le, amikor a műszer kiadta a megfelelő értékeket. Fizetés, matrica felnyalása, aztán tűz haza.
    Ad-hoc módon gyorsan generáltam egy rögzítő szarságot a gyertyakábeleknek, ami egész funkcionális lett, és nem is nagyon ronda. Esztétikai szempontból még majd javítunk rajta. Amikor ez is megvolt, gyors zuhany, gyors kaja, aztán csomagolás, mivelhogy a társaság már várt lent Kapolcson (illetve Taliándörögdön), a Művészetek Völgyében, ami nekem buli, rock'n'roll és intenzív májtuning, Tóbiásnak pedig olyasféle teszt volt.
    Az út lefelé viszonylag eseménymentes volt. Kihagytam azt a számításból, hogy etanolból több kell a motornak, így az AC gyengesége hatványozottan érvényesül. Na meg azt is, hogy nem csak sík terep lesz, hanem emelkedő is. Szóval a sík terepen éppenhogy tartható 80 km/h az felfelé egész más értékre módosult, mondanom sem kell ugye, hogy nem fölfelé. Legalább a túlmelegedéstől nem kellett félni, mert most ugye a hűtésem sem a legjobb (hiányzik a generátor alatti burkolat, szarul csatlakozik a harmonikacső, a reaktortető-kitámasztót pedig odaadtam Lajoskának Velencén.
    Mindegy, egész jól elcsordogáltam emelkedőn 60, lejtőn 90, és végül leértem a Völgybe. Vigántpettend (a továbbiakban Víganpetting és Kapolcs között kipróbáltam elbír-e 3 stoppos csajt a csomagok mellett. Elbír. A törzskocsmánknál a többiek már vártak, és a kiszállástól számított 25 másodpercen belül már pia volt a kezemben, és nevetős dohánytermék az arcomban. Tóbiásnak rögtön akadt pár rajongója, akik megcsodálták. Aznap már nem jutottam el a kempingig, így a kocsma előtt aludtam a kocsiban, szóval alvóhelyként is ismételten megállta a helyét a jármű.  A következő két-három napban nem szándékoztam volán mögé ülni, a sor mégis úgy hozta, hogy kellett. Aki még nem próbált 12-15 embert szállítani egy  Opel pickup-pal, az mindenképpen próbálja ki, mert vicces. És az egész úgy indult, hogy egy embert kellett bevinnem Kapolcsra a pesti buszhoz, de hát aki egy kocsmában zenél, annak hirtelen rengeteg haverja akad, aki el akarja kísérni. Meg akkor útközben már felvettem pár stoppost is.  Ha már lúd, legyen kövér.
     Három nap agyatlan bulizás és rock'n'roll után meg elindultam haza. Ott még beröffent a kocsi, de a zenebömböltetés miatt totál lemerült az akksi, így útközben, tankolás után már nem nyikkant meg az indítómotor. Kicsit káromkodtam, aztán megkértem a kutast, hogy toljon már be por favor. Beröffent a jármű, úgyhogy hazáig meg se álltam. Mivel hazafelé nem E85, hanem tiszta benya volt benne, így némileg magasabb sebességgel tudtam haladni, de így is rángatott az AC miatt. A 80-at többé-kevésbé simán tudtam tartani, emelkedőn döglődött csak, de lejtőn lehetett tolni neki. Egy enyhe lejtőn megvolt a 100 is, csak hogy nehogymá' az AC-nak legyen igaza.

Gyors összefoglaló jön az elmúlt két hétről. A népmesés meg westernes formátumot most hanyagolnám, műfajilag ez inkább horror-pornó-vígjátékba oltott road movie volt . Megpróbálom hitelesen visszaadni azt a részét amire emlékszem.

    Tehát: amint arról korábban már blogtam, a laza generátoros szívás után épp hogy sikerült a találkozóra összerakni hellyel-közzel üzemképesre a gépjárművet. Az elgörbült talp és a törött bakelit miatt kénytelen voltam kicserélni az üzemanyag-szivattyút, viszont a másik AC, amit beraktam, az nem tol rendesen. Nagyfater-tempóhoz még éppen elég, de nagyobb húzatásnál, illetve folyamatos 90-nél leürül az úszóház, és akkor "leszabályoz az elektronika". A könnyűfém szelepdekni, amit azért raktam fel, hogy ugyan maradjon már tiszta a motortér, az teljesen jól látta el a funkcióját, annyira jól, hogy a tömítés úgy gondolta, neki itt már nincs is dolga. Az alatt a 15 km alatt amíg kiértem Velencére, sikerült tökéletesen telebaszni a motorteret olajjal. Pedig a haldokló AC miatt nem is tudtam 80 feletti tempót autózni.
    Este 11 felé végeztem a szereléssel, gyorsan bedobtam a hálózsákot, egy fogkefét, meg a piát amit épp találtam, és tepertem Velencére. Pont sikerült egy időben érkeznem a rendvédelmi szervvel, aki éppen intézkedést foganatosított, hogy ne vonyítsanak olyan hangosan a kispolszkis jóemberek. Mire kiértem, addigra már láthatólag senki se volt szomjas, de kitartó kemény munkával sikerült őket utolérni. A szombati túraverseny emiatt sajnos ki is maradt, mert mire felébredtem, a mezőny eleje már nagyjából be is ért.

    Annak viszont örülök, hogy a felvonuláson végig tudtam menni, szerencsére nem 90 feletti tempóval abszolváltuk, így nem döglődött a gépsárkány. Csanak hozott nekem BIS váltót, amiért ezúton is köszönet és riszpekt. Arról volt szó, hogy kapcsolóvillát kell bele rakni, meg a diffiharangot lecserélni légesre, mert nem tudtam, hogy milyen volt belül. Nos, valami őstehetség a reteszelő golyócskákat kiszórta belőle, de a kapcsolóvillákat akkurátusan egymáshoz hegesztette, ezért gyakorlatilag egy komplett felújítás lett belőle. Nem kis meló lehetett újból váltót varázsolni belőle.
     Vasárnap a váltó is bent utazott a csomagtartóban, de ennek ellenére a gyors szlalomot muszáj volt kipróbálni. Reméltem, hogy le van terhelve elöl, ezért legalább nem fogja tolni az orrát, de mégis tolta. A mért köröm nagyon szar lett, de a másik kettőt viszont nagyon élveztem, mint a hülyegyerek a ringlispílt. Az addig csak olajos motortér kapott egy kis port is, szóval gyönyörű lett a végeredmény. Körülbelül olyan, mint a káposztás hígfosásba szórt homok.
Nah az elmúlt két hétből sikerült egyet leírni. A többivel meg majd folyt. köv. holnap. Szóval amit a bevezetőben írtam az átbaszás. VIGYÁZAT CSALÓÓÓÓ!

Nah, tegnap elhoztam a generátort. Sajna mára nem kaptam szabit, úgyhogy munka után ultragyorsan kell összepakolnom Tóbiást, meg még sátrat összeszedni, piát venni, satöbbi... (A képek mutatják a jármű pillanatnyi állapotát.) Ha látod este a találkozón a kocsimat, akkor az azt jelenti, hogy sikerült összeraknom időre.
Irány a garázs...

Jah, amíg el nem felejtem: olajcsere volt 67049, azaz hatvanhétezernullanegyvenkilenc km-nél.

 Ez tulajdonképpen csak ilyen (norbimentes) ápdét a tegnapihoz. A faszkivan-szituáció továbbra is fennáll. Ma rámcsörögtek a generátorosok. Holnap délután mehetek a cuccért, 8 péz lesz. Viszonylag korrekt ár, úgy érzem. Ma tovább próbálkoztam a 32-es köcsög csavar leszedésével. Ezúttal igénybe vettem fater segítségét is. Ö tekerte a crovát, én meg a kocsi alatt fekve egy pajszerrel tartottam ellen a fogaskoszorúnál. Kézifék behúzva, váltó négyesben továbbra is, de az a szar továbbra se moccant egy millimétert se. Szóval haladás semmi, ellenben a fogaskoszorún keletkeztek apróbb sérülések. Második verzió: Nyuszy tanácsa alapján nekitoltam a kocsit a falnak (illetve hát a garázskapunak), beszerváltam egy vascsövet erőkar gyanánt, váltót beraktam rükibe, és elkezdtem lazítani. Mármint a csavart. Hihetetlen, de így is 1-1,5 fordulatot tudtam forgatni a főtengelyt, közben a kocsi meg csak préselődött fel a garázsajtóra, de a csavar az nem adta meg magát. Ezért érdemes volt emelkedőnek tologatni, egyedül. Legalább kondiban maradok.
Még jó, hogy anno nem téptük meg nagyon azt a csavart, hogy könnyű legyen leszedni. Mi lett volna ha tényleg erőből ráhúzzuk?
Gyűlölök dolgokat feladni, de asszem szarok bele ebbe az ELX gyújtásba. A szomszéd unokái így is elég csúnya szót tanultak már.  Én meg örülök, ha mozgásképes lesz a kocsim péntekre, meg még esetleg marad még időm hellyel-közzel kitakarítani egy kicsit. 'Csába....

Nnna. Rájöttem, hogy hasonlítok a Mikulásra: nekem is tele van a zsákom, de rohadtul.

Az elmúlt napokban történt egypár dolog. A generátor halála miatt másfél hete áll az autó, de még köze sincsen az üzemképes állapothoz. Történt ugyanis, hogy a halott generátort kiberheltem, meg ahogy az előző posztban is említettem egy megszakadt csavar miatt kénytelen voltam szétszedni az egész motorburkolatot. A halott generátor elment a felújító műhelybe, a cseredarabot meg beraktam, de az kurvára csapágyas volt.
Mindeközben további örömforrásként széthullott az AC is, ezért kicseréltem azt is. Kezd a szimpla generátorcsere egy kicsit elfajulni. Azóta pedig:

Hétfő reggel rámcsörögtek a műhelyből, hogy a generátorommal az a helyzet, hogy az első és a hátsó pajzson kívül minden halott benne. Ami mechanikailag nem volt sérült, vagy kopott, az szét volt égve. Mondtak egy 23 ezres árajánlatot. Én meg mondtam, hogy köszi küldöm a generátort, ami csapágyas, de amúgy tölt. Hétfő délután tehát kiszedtam azt, meg ha már ott voltam, belőttem a szelephézagot, felraktam az alu szelepdeknit, beszereltem az ELX karbitálcát (amin vákuumcső-kivezetés van), és leengedtem az olajat.
Ma folytattam. Feltöltöttem a mocit friss olajjal, leszedtem a hátsó kereszttartót, de hogy ne legyen egyszerű a dolog, az egyik berohadt tőcsavar szépen eltört, amikor másfél menet volt hátra, hogy le tudjam szedni az anyát. Picsába. Ez is cserés lesz.( Mármint a komplett hátsó kereszttartó.) Mindegy, centrifugálszűrő leszed, méteres dzsuvaréteg hopp kifelé, meg gondoltam, hogy bepakolom az ELX ékszíjtárcsát. Csak ugye ott van az a köcsög 32-es csavar a főtengely végén. Fix szár a krován, a váltó négyesben, kézifék behúzva, a kocsi elöl-hátul kiékelve, és még így is a kocsi ment hátra, behúzott fékkel, át a fahasábon. Az a gyomorigbaszott csavar viszont meg se moccant. Ilyenkor azért tudom gyűlölni ezt a vén, rozsdás, lengyel fostalicskát.

Másfél hete semmi más programom nem volt a melón kívül, csak ezt a szart szereltem. (Na jó, a hétvégén lazítottam.) Gyalog meg vonattal mentem mindenhova, mert ugye használni azt egyáltalán nem tudtam a kocsimat. Csinálhattam volna értelmes dolgokat, mehettem volna társaságba, de ahelyett én minden nap könyékig az olajban turkáltam, és mindennek a tetejébe a rák tudja hogy kész lesz-e Velencére. Végülis egy évben egyszer van nagytali, mikor máskor essen szét rajta minden...

A hosszú poszt
(indiános-alkeszos ifjúsági regény)

 Egy szép napon Tintás Joe, az alaszkai prémvadász - aki egy nagyobb buli után Alaszka helyett a Sziklás-hegységben ébredt, ezért ott vadászott prémre - elidult zsákmányért. Ezen tevékenysége nem volt különösebben sikeres, mert a prémek felleléskor mindig valamilyen állatokon voltak, amik egyrészt gyorsabban futottak, mint Joe, másrészt a magas véralkoholszintből eredő szinuszos mozgás is sokkal kevésbé volt rájuk jellemző, mint Joe-ra.
Az említett szép napon is rettenetesen másnapos volt, ezért egy kis kukoricapárlattal gyógyította ezen betegségét, ez annyira jól sikerült, hogy hamar eltévedt Épp egy bokrot kívánt oldalba pisálni, amikor elkövette azt az apró hibát, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a bokor a szakadék túlsó oldalán van. Lepottyant és bealudt. Arra ébredt, hogy egy fél lótetem landol az arcán. Az irokéz indiánok épp a Nagy Szellemnek szánt áldozatot dobták rá, de ima közben feltűnt nekik, hogy az áldozati ló horkol illetve káromkodik. Végül rájöttek, hogy Nem a ló az, hanem az alkesz vadász, aki alatta fekszik, így hát elcipelték őt a törzsfőnökhöz. Sólyom Agy törzsfőnök így szólott:
-Elrontottad a szertartásunkat, sápadtarcú!
-E!
-Ráadású' belebrunyáltá' a patakba, ahun asszonyaink mosnak.
-Bocsesz, nem tudtam.
-Ha nő lenné', legalább tunnánk mit kezdeni veled büntetésképp, de így még aztat se nem.
-Talán mégisz tudnánk- szólt Meleg Szellő, de a többiek rögtön nyakoncsapták, így elkussolt.
Sólyom Agy folytatta:
- Kurvára unalmas indiánnak lenni, oszt indiánkodni itten a' erdőbe'. Még a' Ertéellklubbot se foghassuk. Meséjjé nekünk érdekes történet, és akkó' szabadon elmehecc innet. Ha meg nem, akkó' kikúrtmód meg lesző' ölve.

Szegény Joe-nak nem maradt más esélye, rögtöznie kellett. Bele is kezdett a legutóbbi delíriumos látomása alapján:
"Na. Volt egyszer egy fiatal indián, akinek volt egy Tóbiás nevű lova. Ő vitte fel az utolsó a vizsgaidőszak nevű nagy rituális szopatás utolsó próbatételére gazdáját június 21-edik napján. A próbatétel után az indián elment a KG nevű varázslóhoz és Réka nevű asszonyához, akiktől egy kötegnyi varázsmadzagot hozott el, illetve még ott lógott egy picit, mert mindenféle hibbant dolgokról beszélgettek. Este aztán még ott maradt a Nagy Városban, tüzesvizet ittak hajnalig a cimboráival a Múzeumok éjszakáján. Másnap hazafelé az egyik ismerősének a Mazda nevű lován javított futólag indexet, csinált akksirögzítést, és szörnyülködött a kiszakadt lengőkaron.
Hazaérve meg azzal fogadták a wigwamban, hogy apjának a Peugeot nevű szürke lova betegeskedik. A ló orrában levő pörgettyű törött el, ezért neki is állt megműteni a pacit. Másnap reggel a pentelei temetőrétre vágtázott ki, ott ugyanis tudtak ilyen ventilátor nevű pörgettyűt adni hét papír fejében. Természetesen nem volt olyan, mint az eredeti, más évjáratú lóból származott, és ezért nem passzolt rá az eredeti tengelyre, így motorosotól mindenestől lett kicserélve.
Aztán másnap délután a KG varázslótól kapott varázsmadzagok szétszedésének és megtisztításának állt neki a fiatal indián. Sajnálatos módon az egyik csomó (amelyiket a leszabályzós dobozra kell rákötni) az hiányzik róla, de sikerült a rajzok alapján szétválogatni a madzagokat. Rengeteg kosz, és másfél tonna szigszalag került le róluk. A fényt rabul ejtő eszközzel még sikerült képeket is csinálni róla, valamint ugyanazzel az eszközzel csinált képeket a Cinquecento Sporting és a BIS műszerdobozok csatlakozóinak és felfogatásainak az összehasonlítása végett. Előbbinek a bekötéséhez szükséges rajzok is készültek, de olybá tűnik, hogy a csatlakozók szinte 100 százalékig megegyeznek.
Ezen a héten a munkahely nevű gonosz wigwamban úgy döntött az ifú indián, hogy lecsutakolja Tóbiást, elvégre a Nagy Főnökök közül már mindenki a saját sátrában bassza a rezet. Neki is kezdett, ám balszerencséjére ekkor megjelent a Két Lábon Járó Pöcs, így hamar híre ment a gonosz wigwamban és az ottani indiánok azóta is a "Mivan, geci, autómosót nyitottál?" és a "De szép tiszta az autód..." kezdetű ráolvasásokkal köszöntik. Mindemellett a lebaszás nevű - amúgy igen gyakori - rituálét se kerülte el Tóbiás gazdája. Ami meg még kellemesebb, hogy aznap egy daráló hang kíséretében a ló generátor nevű szerve eldobta a kanalat, így sajnos cserére szorul. Mivel a csere közben a generátort és a csigaházat összefogó egyik csavar örökmenetes lett, ezért az egész burkolatot ki kellett berhelni. Ekkor vette észre az indián, hogy a ventilátor egyik másik lapátja kotyog, így az is cserés lesz. A flex nevű eszközzel száműzte a rozsdát a csigaházról és matt feketére fújta, de persze előbb a megszakadt csavart is kiflexelte, szerencsére anélkül hogy sérült volna a burkolat. Hogy mégse legyen egyszerű, még az AC-puma is elfosta magát, így az is cserés lett. Generátorból is kapott ugyan cseredarabot Nagy Nyúl törzsfőnöktől, de az csapágyas, alapjáraton is olyan hangja van, mint egy Spitfire nevű fémmadárnak. A generátor egy felújítós varázslóhoz került, elviekben kedden lesz készen, addig se volt rest az indián, és tisztára suvickolta az olajtól csöpögő motorteret, illetve még be fog ikatatni egy olajcserét, egy szelephézeg-állítást, és esetleg még a Nanoplex-gyújtás is bekerül a gépsárkányba, mielőtt törzsi gyűlésre menne a Tóhoz. Itt a vége, fuss el véle..."

Az indiánok tágra nyílt tekintettel hallgatták Tintás Joe-t. sokáig senki nem is pisszent. A döbbent csendet aztán Sólyom Agy törte meg:
-Bazze' öcsém, te beteg állat vagy. Ilyent kitaláni. Lesző'sámán itten nálunk? Legyémáá lécci...

Így történt hát, hogy Tintás Joe felvette a Hosszú Poszt nevet, leállt az alkoholról és helyette inkább mindenféle haluzós cuccot tolt. És boldogan éltek amíg.

Igen, jól látsz. Ez tényleg AZ.

A múltkori "Ez mi a tosz?" játékra érkezett két helyesnek tűnő megfejtés, de be kell hogy valljam, egyik sem az teljes mértékben.

A Milán által írt "olajszűrő tartó" és a Lajoska által prezentált "cethal hátsó comb" ugyan közel járt a valósághoz (főleg az utóbbi), így megosztva nyerték a számláimat, ami momentán úgy néz ki, hogy kiegészül egy rendőrségi mosolyfotó árával is (drágáé' fotóznak ezek a kékek), de az igazság egy kicsit összetettebb, meg odaát is van.

A lényeg, hogy ez a cucc nem kifejezetten olajszűrő-adapter. Miki kollégával régóta konzultálgattunk motorépítés-ügyben, és szóba került az olajhűtés, amihez ugye kell termosztát, meg olajhűtő, meg úgy egyáltalán meg kell hozzá bontani az olajkört. Ha már megbontjuk, logikusnak tűnik hogy beépítsünk egy patronos szűrőt, mert ezzel kábé másfélszeresére lehet növelni a motor élettartamát, az meg sosem árt. Az összes többihez kis utánajárással be lehet szerezni a cuccot (olajhűtőm már van, léges motorhoz való bypass termosztátot újonnan tudok rendelni korrekt áron), de az olajszűrő-adapter az feladta a leckét.
Aztán a múlt héten Miki csörgött, hogy az egyik cimborájánál garázstakarítás volt, és talált egy ilyen azonosítatlan ojjektumot. Pénteken átvettem is megnézés céljából, hogy tudunk-e vele kezdeni valamit. Asszem tudunk:

Ez valamilyen ipari szűrőnek a felfogatása, való igaz, de hiányzik a róla a patronos olajszűrőkhöz való menetes rész. A külső részen meg van peremezve, megvan, a gumitömítésnek való vájat, van két bemeneti és két kimeneti csőcsonk, de a fedélen levő jelölés az pont fordított. (Ha olajszűrőnek akarjuk használni, akkor a bemenetnek jelölt csatlakozás az kimenet lesz, és viszont. Olyan szempontból jó a több bemenet, hogy egyrészt a variálhatósága miatt egyszerűbb beépíteni, másrészt meg így már megvan a helye az olajhőfok- és olajnyomás jeladóknak.

Előkapartam a garázsból a faterom Ladás korszakából visszamaradt szép oldschool olajszűrőt (gyári csomagolás, Kiváló Áruk Fóruma logóval, meg minden ), és összenéztem a kettőt. Átmérőre nagyobb a szűrő, de a tömítő felületének kisebb az átmérője, valszeg egy esztergált közdarab segítségével áthidalható a probléma, bár  ezzel lehetnek tömítetlenségi gondjai. A felfogatás se lesz túl problémás, mivel az olajszűrők szabványos menetmérete az 3/4" x 16, ez meg 19-es átmérőjű, tehát 0.05 milliméternyi eltérés van, ha mákunk van, akkor erre a 19 millis szarra még simán lehet vágni egy háromnegyed colos menetet. Persze kell hozzá colos menetmetsző, ami még a kisebbik gond, a nagyobb meg az, hogy az adapteren levő belső csonkon van egy horony egy gumigyűrűvel, ami miatt arra részre nem igazán lehet menetet vágni, mert jóval kisebb az átmérője. Legvégső esetben még talán járható út a felhegesztős megoldás. Még mindenesetre összenézem a cuccot egy Fiat olajszűrővel is, mert annak kisebb a külső átmérője, mint a Ladáé, lehet, hogy jobban passzol, bár 100% hogy közdarab kell ide is.

Amúgy más nem történt, ha csak azt nem vesszük, hogy milyen sátáni lett a kilométer- számlálóm: 66666 km.

Kedvezs tezsvéreim, drága felebarátaim! Örömmel jelenthetem be, hogy ismét útjára indul az "Ez meg mi a tosz?!" rovat, aminek keretein belül értéktelen nyeremények találhatnak gazdára. Következzen tehát a kérdés, ami a mellékelt képen látható ojjektummal kapcsolatos. Tehát: Ez meg mi a tosz?
A legelső helyes megfejtő megnyeri a júliusi számláimat, amelyeket befizethet csekken, vagy átutalással is.

A hétvégi, illetve hét közbeni történések kimerültek annyiban, hogy megint etanol-üzemű lett a gépjárművem, és így átlag 20 fok környéki külső hőmérsékletnél teljesen rendben van, tök jól használható, megszűntek a hidegüzemnél sokáig fulladozós-döglődős tünetek. A fúvókázás még mindig a gyári, a gyújtáson se tekergettem.

Ma pucolásztam egy kicsit a Panda 30-karbit, meg a szívócsonkot, meg a karbitálcát reszelgettem, mert elég randa úgy esztétikai szempontból. Ezenkívül még fogtam egy kormányművet is, amit megszabadítottam a retektől, és kicsit szétkaptam, állapotfelmérési célzattal. Olaj, az nem nagyon volt benne, az volt az, amit a beleragadt porral együtt levakarásztam róla. Amúgy egész korrekt, tengelyirányban nem kotyog, meg amúgy se nagyon. Kap egy laza felújítást, aztán heppinessz. A karbit beledobtam egy vödör benzinbe, hadd ázzon, holnap majd kiszedem amikor már tiszta. Folyt köv holnap...

Nah, gyerekek, a mai esti mese következik az ifjúról, aki izé:

Az ifjú, aki izé

Volt egyszer, hol nem volt, hol meg mégiscsak volt egy ifjú. Eddig eléggé sablonos, nem? Az üveghegyen is túl lett volna, ha manapság üveges helyett nem dobozos sört vedelnének a népek. De a dobozzal meg jól lehet szelephézagot állítani, ezért ez nem is baj. Naszóval ennek a daliás ifjúnak (a továbbiakban ifj.D) volt egy Tóbiás névre hallgató táltos paripája.  A táltos mindig akkor kelt életre, amikor gazdája  akarta, neki ehhez csak egy kart kellett megpöccinteni ott elöl a két ülés között, és nyomban felhorkant álmából a táltos ló. Aztán egy napon a kart és Tóbiás szívét összekötő bovdent elbaszta egy gonosz boszorka. (Vagy valaki más, de ez most lényegtelen.) Ifj. D viszont ennek ellenére azért közlekedett volna vele, így kénytelen volt egy csodapajszerrel izélgatni az önindító karját, ami egyfelől nem praktikus, másfelől nem is kényelmes, meg még ráadásul nem is gyors. Viszot látványosnak legalább látványos. Jó bamba arccal nézték is a benzinkutasok, járókelők, meg a BMW-t vezető yuppie köcsögök az ifj.D varázslását.
A mai napon viszont elérkezett a pillanat, amikor az ifj.-nak tele lett a hócipője ezzel, és még szabadideje is volt, úgyhogy nekiállt meggyógyítani táltos paripáját. Ehhez alaposan szét kellett rámolni az utasteret is, és ha már így történt, akkor "lúdlegyenkövér"-szitu lett belőle. Kikapta tehát az első és hátsó ülést, a hangszigetelő szőnyegeket, a kardánboxot, meg a szőnyegvédő szőnyeget is, aztán alapos poszívózás, vizes-mosószeres sikálás lett belőle még a kaszninak a szőnyegek alatti részén is, ahol normális ember nem takarít, de normális emberkről nem is szokott szólni esti mese. (De most tényleg, ki a faszt érdekelne, hogy Kovács János hivatalnok, két kiló krumplit vett az ósanban?)
A táltos tehát szép tiszta lett belül, de a pajszerral indítást ez önmagában nem orvosolta volna. Így hát megemelés, alámászás, régiretkeshalottbovden ki, szépújtisztabovden meg ment be. És ez kábé tényleg ennyi is volt, sokkal kevésbé volt szívás, mint amennyire azt a táltos gazdája godolta volna. Utána gyors próba, pöccröff, örö é bódottá. A pajszer továbbra is bent maradt ugyan, de most másr kizárólag csak arcápolási célzattal. Az ifjú dalia utána még egy ideig pucolgatta-sikálgatta, szépen lassan összerakosgatta a táltos paripáját, a hátsó ülés alá dupla réteg hangszigetelő szőnyeg került, mert elővadászott egy másikat is, természetesen azt is alaposan megtisztítva rámolta csak be. A próbakör be is bizonyította, hogy igazából semmit se számít, de azért jó hogy van ilyen is. Szóval egészében véve nem váltotta meg ma sem a világot az ifjú táltostulaj, de ahhoz képest, hogy a szombat este hajnal hétig tartott, ahhoz képest egész jó.
És most ide írni kéne egy befejezést: befejezés.

A medve bőrére való előre ivás, meg a satöbbi. Régóta tervben volt, hogy szerválok olajnyomás- és olajhőfok-mérő műszereket, de leginkább az utóbbit, amikor kábé két hete meg is találtam a megfelelő példányokat.
Kinézetre egész korrektek, árban kábé a standard beszerzési forrásokból beszerezhető cuccok árának a feléért (Boombasstikos ár harmadáért) Svédországból hozta volna az ember. Már úgy örültem, hogy lesz. Gyorsan dobtam egy mailt, és megrendeltem benne egy olajnyomás- egy olajhőfok, és egy voltmérő műszert. Másnap jön vissza a mail, hogy lecsúsztam az utolsó rendelési határidőről, és sajna több szállítmány nem lesz. Faszom.

Egy kicsit idegesített, a dolog, de gondoltam megoldom máshogy. Alternatívák:
1.) Homasitás, pontatlan, viszont nem szép műszerek, drágábban
2.) Egyéb (Pilot, HD, AutoGauge) műszerek kurvadrágán
3.) Cinquecento sporting műszerfal, ami nem olcsó, viszont beköthető a vízhőfok-mérője olajhőfok-mérőként. a lengyelek legalábbis megcsinálták. További előny, hogy nem kell külön utólagos óracsoportot ráhekkelni a műszerfalra(mert az alapból gecironda, még ha szépen van megcsinálva, akkor is), meg van benne fordulatszámmérő.

Pár telefon a környékbeli bontókba - nincs vesztenivaló alapon - és csodák csodája, az első hívás után közölték, hogy van csinkvecsentó, fordulastzámmérős (tehát Sporting), és mondtak egy árat is. Kapásból félretetettem, és tegnap kiautóztam a pentelei bontóba. Mondtam, hogy jöttem a csinkvecsentó műszerért. Erre a csaj elémtesz egy ilyen ovális baszást. Na mondom ez meg mi a búbánat, és erre a csaj közli, hogy "Háttezacsinkvecsentó, neeem?" Hát nagyon nem.
Ez ilyen ellipszis alakú műszercsoport, valóban Veglia-Borletti, de valami digitális kijelző meg ABS és légzsák-piktogram is volt rajta. Mondtam, hogy akkor köszi, hagyjuk. Volt még ott valami Daewoo-műszerfal, ami szerkezetileg nagyon hasonló volt a csinkvecsentóéra, csak éppen a csatlakozók rohadtul nem, szóval inkább skipeltem a dolgot.
Egyik helyen meg jöttek egy ilyennel, hogy "Van Cinquecento-műszerfalunk, de csak a Seicentóé." Mondtam, hogy köszi, még gondolkodnék rajta egy 75-80 évet.

Tehát maradnak a következő alternatívák:
1.) Homasitás, pontatlan, viszont nem szép műszerek, drágábban
2.) Egyéb (Pilot, HD, AutoGauge) műszerek kurvadrágán
Ezek ugye külső műszerek, amik nem szépek, és még kevésbé praktikusak.
3.) Elegant műszerfal, meg 900-as Cinquecento vízhőmérő belehekkelve, olajhőfok-mérőként. Ez már úgy nagyjából elfogadható kinézetű dolog lenne, de ez is csak 130-ig mutatná az olajhőfokot.
4. ) Reménykedni, hogy előbb-utóbb találok Sporting cuccot.

És végül lehet, hogy az lesz, hogy fogom a sima mezei BIS műszerfalamat, beépítem, aztán csá, mindenki bekaphatja. Nem túl szép megoldás, és csak 130-ig mutatja az olajhőfokot, de megvan kb nulla forintból szóval az ár-érték aránya még ennek a legjobb.

A tegnapi napom vidámságához még egy kis történet járult hozzá. A szitu: Moszkva tér, péntek délutáni csúcs, araszolgatás, jobb híján a plázapicsák stírölése. Egyszercsak azt látom, hogy a pár autóval előttem álló tag kimegy a szembesávba, aztán utána a következő is, meg az utána jövő is. Amikor közelebb jutottam, láttam, hogy a legbelső sávban előttem egy Lada Niva áll és vészvillog, az autósok meg azt kerülgetik. Amikor odaértem, már az is látszott, hogy egy csaj állt ott tök kétségbeesetten a Nivával, láthatólag azt se tudta, hogy mit csináljon. Én kikerülés helyett megálltam a zárón, vészvillogó ki, aztán megkérdeztem, hogy segíthetek-e.Természetesen igen. Elkezdtük letolni a kocsit a legbelső sávból (emelkedő van ráadásul), természetesen a sok faszparaszt nemhogy segített volna, még akkor se álltak meg, amikor áttoltuk volna előttük a Ladát a külsőbe. Aztán végülis egy robogós csákó is odajött, meg a kevésbé erőszakos szoponcok előtt el tudtuk taszigálni a kocsit a külső sávig. A robogós még megjegyezte, hogy mekkora parasztok az emberek, aztán szaladt mindenki a dolgára. De azért tényleg: ott volt három sávnyi autós, kismillió gyalogos, és mindegyik csak bambult. Nagy véreres lófaszt mindegyiknek a seggébe!

Ez után az intermezzo után inkább a lehető legkevésbé forgalmas úton jöttünk haza tesómmal a Nagy Faluból. Kellemes idő volt, napsütés, satöbbi, és ilyenkor kifejezetten szép a Biatorbágy-Etyek-Szfvár útvonal, kanyargós, hegyes-völgyes, és gyakorlatilag forgalommentes. Meg ha már arra jártunk, megnéztük az Etyekwoodi filmstúdiót is, persze csak kívülről. That's all folkz!

Komoly tunnnning, szíriösz mádifikésön, meg minden egyéb. Naszóval az van, hogy tegnap észrevettem, hogy ha ráadom a gyújtást, akkor az olajnyomás pilács az világít, ellenben a kis akkumulátoros-piktogramos havercsávó az nem. Mire lehet ebből következtetni?

1.) Álló motornál is van töltésem.
2.) Járó motornál is megpunnyadt a tőttéslámpa kábele.

Ugye, egyértelműen látszik, hogy a második verzió lehetetlen, de én azért megnéztem, és - minő csoda - valóban így volt: a kábelen található saru egy kissé elhervadt. Cselekvésre szántam el magam, és ma a rengetegsok meló mellett, egy bögr kávéval és egy kombinált fogóval a kezemben kiballagtam a parkolóba, és ráhekkeltem egy  fresh and funky sarut a bánatosan lógó kábelvégre. Mivel elég közel van ott az ékszíjtárcsa, ezért hajlítgattam kicsit a kábelsarun is, meg a generátor saruján is, így elkerülendő a decemberi eset megismétlődését, amikor is a túlságosan is kihajló draut és az ezerrel forgó éxíjtárcsa kicsit közelebbi ismeretséget kötött egymással. Ebből kifolyólag a madzag hangos viűűűű-viűűűűűűű hangot hallatva elfogyott. Én most még kábelkötözővel is megfogattam, szóval most már mega-hájpör-giga-üzembiztos. Legalábbis remélem hogy...

A minap közlekedtem. Ilyen elő szokott fordulni, de ez most egy kicsit durvább volt. Az egy négyzetméterre jutó baromarcúak száma egy kicsit több, volt, mint kellett volna, így megszületett ez a levél, ami elég nagy visszhangot váltott ki.
Itt lehet megsasolni.

Mátyás király és a zokoslyány 2. - Mátyás király visszavág
/hollywoodi népmese/

    Mátyás király álruhában, a szokásos szitu (országjáró roadshow). Találkozott a zokoslyánnyal, aki nagyon okos vót, mégis egy falun ette a gyisznyókat ahelyett, hogy mondjuk doktorált volna szossziológiábó'. De azért okos volt, na. Az uralkodó nemileg feljalzódott a látványtól, aztán adott neki rafkós feladatot (pl. gyere is meg ne is, viseljél is ruhát meg ne is, hozzál is ajándékot, meg ne is.)hogy vagy megoldja vagy ungabunga. És az meg megoldotta, úgyhogy Matyi király kénytelen volt a feleségével. De ugye nem hagyta nyugodni a dolog, úgyhogy amint a producer adott zsét a második részre, feladott neki egy újabb okosságot:
-Te lyány, meséljé nekem olyat, ami szól is valamiről meg nem is!
És a lyány elkezdte:

"Volt egyszer, egy ifjú dalia, kinek kispolákja volt és nem félt használni aztat. Ő vitt a múlt héten a tizes acélt a gépműhelybe, ami a múlt héten formát öltött végre, pedig akkora gorbület volt benne, hogy rezonált tőle a marógép, mint a rohadás. Ezen kívül sok egyebet nem haladt vala az ő prodzsektje.
    Ellenben a kispolszki az haladt, nem is keveset. Cirka 400 km a hét mérlege, városban, országúton, autópályán egyaránt, javarészt két személlyel. Jobbára zokszó nélkül, simán bírta a kiképzést a technika. Izgalmat is csupán annyi okozott, hogy a néhány - a visszapillantót csak hírből ismerő idióta - akarta megölni hősünket, de ő ezt már megszokásból kezelte a satufék+duda kombináció alkalmazásával.
    A fijatalembernek egy kedves ismerőse még egy júni 30-ig érvényes, rendszámra szóló parkolási engedélyt is adott az egyik kedves ismerőse. A belváros kellős közepén található fizetőparkolós övezetben levő szálloda előtt így ingyen parkolhat a kispolák, ami rendkívül örömteli. Ilyen előnyökkel is jár, ha valaki ismeri a recepciós lánykát.
    Ma (vasárnap) pediglen egy kis kirándulásra is sor került. A Velencei-tó környékén a szúnyog-szigetet és a Bence-hegyet látogatta meg a kisautó és gazdája, valamint a gazda öccse, két lány, és az öccs barátnőjének a szülei. Két autóban a hat ember kényelmesen utazgathatott, az idő is szép volt, ámbátor az egy überhatalmas szopás volt, hogy az önindító bovdenje pont ilyenkor szakadt el. Szerencsére a sógorapóséktól (vagy hogymondjákeztet) kölcsönvett seprűnyéllel lehetett menedzselni a helyzetet, de azért mégiscsak bazmeg. Ráadásul turistailag meglehetősen frekventált helyeket látogattak meg, így nem nézett mindenki hülyén a kispolszkiját seprűnyéllel beröffentő jóemberre. Itt a vége, fuss el véle."

-Ez neked jó történet, ázze?! - szólt Mátyás király, és lefejeztette az okos lyányt, majd pedig vele hált. Vagy fordítva, nemtom...

Nos, elérkezett a várva várt pillanat, és végre átvehettem az ajándékomat, amire oly régóta vártam: egy garnitúra piros-fehér hátsó lámpabúrát. (by Polimpex)
Már pénteken itt volt vele a futár, de igazából csak ma jutott rá időm, mert az elmúlt napokban a másik hobbimnak (alkoholizmus és rakkenroll lájfsztájl) hódoltam a várpalotai Pannónia Fesztivál keretein belül. Autós vonatkozása ennek csupán annyi volt, hogy oda is Tóbiás cipelt el, valamint kihelyeztt alkoholraktárként, csomagmegőrzőként, sőt, pénteken és vasárnap szálláshelyként is funkcionált, amikor nem sikerült más sátrában elhelyezést nyernem.
A kocsiban alvás nem is olyan kellemetlen, főként abból a szempontból, hogy a sátorban alvó haverok már mind szétfagytak a 'csába, amikor a kocsiban még vígan
lehetett aludni. Olyan szempontból viszont rendkívül szar, hogy viszonylag forgalmas területen parkoltam, ahol reggel 8 tájékán már ott mászkált boldog-boldogtalan, és kábé öt percenként arra ébredtem, hogy: "Némmá' valaki ott alszik a kispolákban." Kicsit sem volt idegesítő, pláne akkor, amikor kinyitottam a szemem és azt láttam, hogy valami idióta fényképez, mert biztos annyira vicces a látvány, vagy nemtom.
Találkoztam Pécsről érkezett kispókos kollégákkal (piros, viper-csíkos, kisműszerfalas géppel jöttek hárman), épp ékszíjat cseréltek, gondoltam hogy segítek egy kicsit, de volt vadiúj 813-as pótos szíjuk, és meg tudtak küzdeni a helyzettel nélkülem is. Remélem, hogy minden gond nélkül tették meg a hazautat.
Kis híján be kellett bikáznom az egyik haver Puntóját, mert addig bömböltette a rokkot ivás közben, amíg csontra leszívta az akksit. Csak hát ugye nem volt bikakábel. Kolléga elment a benzinkútra venni egyet, de ott akkora sor volt a pénztárnál, hogy nem akarta kivárni, így fogta a kábelt és kisétált vele, (azaz gyakorlatilag ellopta), aztán a lopott kábellel odaballagott a rendőrökhöz, és megkérte őket, hogy ugyanmá' bikázzák be a kocsiját. A rendőrök pedig készségesen megtették. Asszem újra lehet definiálni a pofátlanság fogalmát.
A fenti események után gondolom eléggé nyilvánvaló, hogy a hétvégén kicsit lelaktuk szegény autómat, ezért ma, ahogy hazaértem, ki is takarítottam Tóbiást illendő módon.
Ha már porszívózás-törölgetés-rendrakás prodzsekttel töltöttem a délutánt, felraktam az új lámpabúrákat is. előtte elugrottam tankolni, meg gondoltam, hogy veszek két sárga izzót a kúton, hogy az indexem fénye továbbra is sárga maradjon. Nos, két darab izzót három kúton sikerült beszerezni: az első kúton összesen csak egy darab volt (felvásároltam az egész készletüket, ehehe), a következőn (teszkókút) még annyi sem, a harmadikon végre nagy nehezen előhalásztak egy készletnyi sárga izzót, amiből elvittem azt a hiányzó egy darabot.
Otthon aztán szétszedtem és megpucoltam a hátsó lámpákat, kapott egy kis ápolót mindegyik tömítés, kapott UV-védős waxot mind a két búra, aztán installáltam őket a gépjárműre. A balos lámpa kábelének előjött valami rohadék kontakthibája, így többször kellett összerakni, hogy rendesen funkcionáljon, de most úgy néz ki, hogy rendben van. Van helyzetjelző, féklámpa és index is rendesen.

Köszönet tesómnak az ajándékért, illetve Gáspáry Lacinak a cucc beszerzéséért, valamint a csajoknak, a haveroknak, PannóniaFesztivál szervezőinek, a pultoslányoknak, a Borsodi és Dreher sörgyáraknak, illetve egy ismeretlen pálinkafőzdének...

Továbbra sincs fogalmam a 48-as rejtélyéről, viszont vettem vasat, és gyújtogattam is. Ezenkívül ma lenulláztam magam, és a járművemet egy balesetben. Rulez.

Szóval, tegnap beizzítottam a lengyel superengine-t, és elugrottam tíz millis acéllemezt vadászni, mert őtet (mármint a lemeztet) fogja érni az a csodálatos megtiszteltetés, hogy az épülő tunnnning mocim egy fontos alkatrészévé váljon a későbbiekben. Sikerrel jártam, gyorsan bevásároltam, és a zsákmányt azonnal be is dobtam a gépműhelybe. Persze csak képletesen. A jövő hétre remélhetőleg formát ölt majd a műalkotás.
Szétbányásztam a pincémben heverő első futóművet. Az új gömbfej-kinyomóval jelentősen megnöveltem a műveletek siker-faktorát. Van egy jó, de pucolást és némi munkát igénylő kormányművem, van egy kormányösszekötő fixrudam, amit szerettem volna átalakítani, de inkább dobhatom a 'csába, mert szorulnak a gömbfejek, valamint van két darab használható tengelycsonkom, amiken szintén tervezek némi alakítgatást. A kovácsolt rugómban is nekiálltam szilentet cserélni, első lépésként eltávolítani a régi, erősen hervadt szájlenteket. Az egyik viszonylag simán megadta magát, de a másik az együttesen alkalmazott célszerszámok (kalapács, nagyobb kalapács, még nagyobb kalapács) hatására sem óhajtott távozni. Nosza jött az ötlet, hogy kiégetem a gumit. Csavarlazítóval már úgyis igencsak fel volt töltve a rendszer, toltam bele gyújtóst papírból, tűztem bele gyufát, aztán megnéztem hogy ugat a szilentblokk (wuff). Eredmény: kicsi füst, kicsi olvadás, aztán mission failed. Asszem visszatérek az ütős szekcióhoz.

Ma meg összetörtem magamat, meg a bringámat egy műszaki hiba miatti kis légiakrobatika-bemutató során. Menet közben, egy olyan 30-as tempónál kiesett az első kerék, én meg úgy Superman-figurában elszálltam a faszba. Természetesen melóból hazafelé, fényes nappal, a legnagyobb forgalomban történt mindez, mert miért is ne. A biciklim járt szarabbul, mert totálisan üzemképtelenné vált, így Tóbiással fogok sokkal többet közlekedni. Énnekem csak a két alkarom, a bal kézfejem, és a bal vállam lett kabrió, ott szökött az olajnyomás ezerrel, illetve a jobb vállam ropog, mint az állat, de azért lábon hazamentem, meg cipelhettem a darabokra esett bringát. Szar volt, na...

A bejegyzés apropója azonban nem ez, hanem megint az ELX-gyújtás. Kibugásztam hogy melyik kábel hova megy, csináltam egy kapcsolási vázlatot, és közben észrevettem, hogy valami izé van. A gyújtásvezérlő modul csatlakozójának a kettes lábáról megy egy vezeték a gyári kapcsrajzon 48-assal jelölt ojjektumba (ami nemtom mi lehet), majd onnan megy testre. Valszeg ez egy kondi, vagy egy egyszerű ellenállás, de azért nem ártana megtudni valamit róla. Már elindítottam az információkeresésést, amint lesz valami eredménye, megírom.
Akinek van/lesz ELX gyújtásrendszere, annak nem árt erre odafigyelni, mert a 48-as nélkül nem komplett a cumó!!!

Ápdét: Persze, hogy nem látszik az a szar, úgyhogy itt van nagyban.

[2009.11.23] Még egy ápdét: Azóta kiderült, hogy a 48-as egy pici szervizcsatlakozó, amit a gyári kábelkötegbe integráltak. Gyakorlati jelentőssége nem nagyon van. Ja, meg az előbbi link javítva.

Majdnem megvolt az egy év, de aztán mégse, bár lazán meg is lehetett volna.

Nah, szóval az van, hogy túl szépen sütött ma a nap meg túl szombat volt ahhoz, hogy ne foglalkozzak egy kicsit a gépjárművemmel. Gyanúsan rendben van vele minden, nem zabálja az olajat, nem füstöl, nem fulladozik, csak megy, de azért gondoltam nézek egy olajnívót meg egy előgyújtást. Az olajszint teljesen oké, és annak ellenére, hogy a motortér úszik az olajban, szinte alig ment lejjebb az olajszint az elmúlt 1000 km-ben.
Az előgyújtás legutóbb nyáron lett belőve tíz fokra (nyári talin), azóta minimális mértékben mászott csak el, cirka három fokot. Pedig azóta tettem bele kilométert rendesen. Mindegy, most belőttem, bár így is elment volna még egy 3-4 ezret gond nélkül, szóval elvileg meglehetett volna az egy év gyújtásállítás nélkül. Csak éppen minek.
 Az ékszíj volt egy kicsit laza, azt valamikor a tél elején cseréltem, szóval már nem ártott neki egy kis feszítés, most megkapta.
Múlt héten kitakarítottam a verdát. Eközben szembesültem azzal, hogy a világosszürke plüsskárpit nem biztos, hogy a legjobb választás volt, mert nem épp könnyen tisztítható, de a többi rész nem volt problémás. Egy kis mosószeres langyos víz a műszerfalnak meg a műbőr cuccoknak, egy kis porszívó a szőnyegeknek, és olyan, mintha új lenne. Jah, meg megcseréltem a biztiövön az övpárnákat, hogy a cippzáros fele kifelé legyen mind a kettőnek, mert kurvára idegesített hogy izélgatta ott a nyakamat a cippzár.

Ennyi van. Tisztára olyan gép, mintha új Suzuki lenne, csak jobban rohad, és nincs kötelező szerviz.

Vótam ma. Igen, ottan.

Tök zsír, készen vannak a hengerek. Illetve még nem teljesen, mert a tetejéből nincsen lemunkálva semmi, de a tőcsavarok furatai már fel vannak marva, és szerencsére ez kevesebb hűtőborda halálát okozta, mint amire előzetesen számítottam.
 A dolognak abban rejlik a titka, hogy a bogárhengeren az eredeti furatok nem forgásszimmetrikusan, hanem egy kicsit téglalap-alakan helyzekednek el, így baromira nem mindegy, hogy hogyan fordítjuk őket. Sikerült megtalálni az optimális megoldást, így a venti felőli oldalon egy viszonylag nagy felület kapja a pofájába a hűtőlevegőt, és a szelepemelő furulyák felőli oldalon emiatt kisebb ugyan a hűtőfelület, de legalább jól elférnek a furulyák. A tőcsavar furatok módosításának szerencsére minimális mennyiségű hűtőbordát követeltek áldozatul, de a furatok kinézete eléggé kókány lett sajnos. Mindegy, a burkolat alatt nem fog látszani, a hengereket meg egyébként se a tőcsavarok, sokkal inkább a blokkban levő furat fogja a helyén.
 A héten veszek 10 millis acéllemezt, és ebből elkészül az az erősítő lemez, ami a blokk csavarodását hivatott akadályozni. Ha ez megvan, akkor már látszani fog, hogy mennyire ülnek rá a hengerek, és akkor annak függvényében lehet lemunkálni a hengerek tetejéből, hogy pont síkba járjanak a dugók. Alakulalakulalakul, jessz béjbe...

Ma járás-kelés közben egy a belső sávban toszódó Focust kerültem volna ki jobbról, amikor az mindenféle körülnézés, indexelés, meg ilyesfajta felesleges trógerkodás nélkül áthúzott az én sávomba. Természetesen úgy, hogy majdnem mellette voltam már. Ekkora vészfékezést kábé akkor csináltam utoljára, amikor még a Busszal közlekedtem. (Persze akkor és ott már a vészfékezés sem segített...) Szerencsére a fordos bepánikolt amikor rádudáltam, és azonnal visszaránotta a kormányt.
 Amúgy szőke nő volt, és épp telefonált vezetés közben. Értem én, hogy fontos  a Béluskának elmagyarázni hogy a káposztás cvekedli az alsó polcon van a hűtőben, a barna lábosban, és hogy feltétlenül mosogasson el, meg vigye le a macskát sétálni, de bazmeg, mi a búbánatos zergebaszta kurvaéletért ülnek az ilyenek autóba? Túl kevés a halott az utakon, vagy mi?

Figyelem! Attention! Warning! meg még Achtung! is.
Érdektelen bejegyzés következik. Nincsen benne se új alkatrész, se javítás, se tunnnning, se semmi. Kizárólag csak azért írom, mert történt egy-két jól eső apróság a hétvégén, amit amúgy elfelejtenék, így meg majd emlékezni fogok rájuk, amikor meg kell indokolni, hogy miért jó dolog Pókot birtokolni. Szóval csak akkor olvasd el, ha a munkahelyeden vagy, és tényleg ráérsz...
Én szóltam.

Naszóval: péntek éjjel a Déli pu. előtt haladtam el, a szokásos tempómban, és eközben megelőztem egy régi E Kadettet, amiben bulizni igyekvő fiatalok utaztak. Ez önmagában még nem jelent semmit, de a következő lámpánál pirosat kaptam, utolért a Kadett, és integettek, meg a hátsó ülésen egy csajszi feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy Tóbiás szimpatikus neki. (Természetesen a jobb oldalát látták csak a kocsinak, de akkor is jól esik a dolog, hogy van még aki értékeli a lengyel csodát. )
A péntek éjjelt Tóbiás egy Mini Cooper társaságában töltötte, reggel telefonnal csináltam róla képet, tök jól néznek ki együtt, alkalomadtán feltöltöm.
Szombat éjjel (illetve ez már inkább vasárnap reggel volt) alkoholos befolyásoltságú állapotban baktattam a Bajcsy-Zsilinszky úton a körút felé (fogalmam sincs, hogy kerültem oda), amikor egy számítógép-szagüzlet kirakatában megpillantottam egy ismerős tárgyat: valami LCD monitoron egy piros Polski virított, fölül valami márkanév, alatta pedig, hogy: 'CAUSE MERCEDES SUXXX...
Teccett, lemobiloztam kamerával.Ha majd nagy leszek, és lesz adatkábelem, akkor felrakom.
Vasárnap este spontán gyorsultam egyet egy skodás csajjjal. Igazi "gigászok harca" volt a Skoda 105S versus Polski Fiat meccs, de sajnos az előttünk 70-nel baszódó Focus meg Saab megakadályozta hogy kibontakoztassuk a csodaverdák teljesítményét.


Ez volt a hatalmas és izgalmas eseményáradat. Én is jobb szerettem volna ha az OT-Expóról szól ez a bejegyzés, de sajna oda nem volt alkalmam kilátogatni.
:(

Mese a kicsi zöldről
(Népmese benzingőzzel, CO-palackkal, hegesztési varrattal, meg satöbbi...)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisautó, Tóbiásnak hívták. Noha távol került szülőhazájától, Lengyelországtól, jól ment sora. A gazdája jó ember volt, gondját viselte, odafigyelt rá, ezért Tóbiás hűen szolgálta őt legjobb tudása szerint. Történt egyszer, hogy a kisautó ment mendegélt vidáman az úton, a hangszórójából vígan bömbölt a Rage Against the Machine. Egyszer csak árnyék vetült rá, felnézett a Wesem fényszóróival, és látja, hogy egy nagy izé magasodik előtte.
-Szervusz, én Tóbiás vagyok, a kisautó, hát te ki vagy? - kérdezte Tóbiás.
-Mit érdekel az téged?- válaszolt pökhendien a nagy izé. Tóbiás arcáról eltűnt a mosoly.
-Hát.. - foytatta volna Tóbiás, de a nagydarab izé, közbevágott.
-Én egy Q7-es Audi vagyok, tízszer erősebb, mint te. Örülhetsz, hogy szóba állok veled.
- Bocsánat, én..
- Nézz végig magadon. Húsz éves is elmúltál, rohadsz mindenhol, alig 24 lóerős vagy, nincs benned klíma, ráadásul a gazdád hetero, és szar rockzenéket hallgat. Legszívesebben hánynék tőled.
Szegény Tóbiás nagyon elszégyellte magát, alig bírt a könnyeivel, de a Q7-es folytatta:
-Bennem viszont frankó TDI motor van, százezer km után már kormol, van bennem klíma, hogy a puhapöcs gazdámnak ne legyen melege, simán befogom a Roxy rádiót, van gagyi viszkokuplungos összkerékhajtásom, amivel nem lehet terepre menni, és kétszer annyit eszek, mint te. Ráadásul a fukszos gazdám egy akkora köcsög, hogy olyan a segge, mint a gramofontölcsér. Szóval nem vagy te sehol, kistragacs, takarodj az utamból. - És ezekkel a szavakkal a Q7-es otthagyta Tóbiást.

Szegény kisautó úgy nekibúsult, hogy menten kirohadt az alja. Legalábbis a bal első doblemez alján egy jó tenyérnyi rész. A szép mintázatú Yokohama gumi is csak értetlenül pislogott befelé. Hazafelé kullogva találkozott egyszer csak meglátott valami furcsa szerzetet integetni, meg is állt.
-Szia, én Tóbiás vagyok, a kisautó, hát te meg miféle szerzet vagy?
-Adjon isten, komám, én a Schroth versenyöv vagyok.
-Fene gondolta volna. Úgy nézel ki, mint egy hózentróger.
-Vegyél fel kérlek, és meglásd jó szolgálatára leszek a gazdádnak.
-Szívesen felvennélek, de a balos, ajtó felőli rögzítési pontnál a csavar úgy be van rohadva, mint az állat. Nem lehet kiszedni. No de sebaj, ugorj be a csomagtartóba, aztán majdcsak lesz valahogy.

Otthon a gazda éppen végzett a szőnyegek pucolásával, és vissza akarta pakolni őket, amikor felfedezte, hogy a doblemeznél valami nincs rendben. Megbökdöste egy kicsit csavarhúzóval, mire kiesett a szétrohadt lemez, amit csak a gyári tömítő, kívülről meg az alvázvédő tartott ott.
-Hogy az isten ba... - kezdte mondani a gazda, de a többit nem hallotta kisautó, mert a gazdája közben bement a garázsba.

Végül egy szép szombati napon elvitte a gazda a kisautót egy titikzatos varázslóhoz. A mágus vakítóan fényes varázspálcával behegesztette a kisautó sebét, és rögtön be is kente alapozó és alvázvédő gyógyírral. Amíg a gyógykenőcs száradt, a függőcsapszegek kaptak egy kis zsírt, hogy ne maradjanak szomjan. Lett is nagy örö é bódottá, és a délután folyamán még tovább fokozódott, mert a gazda beszerelte végre a Schroth övet, a kibarmolt biztiöv-csavar helyére pedig egy - a Busz nevű autóból - érkezett társa került. Kicsit oldószer-szag van még az utastérben, meg a gazda még nem teljesen szokta meg, hogy az öv csatja nem a két ülés között van, de azért jó ez mindenkinek. Itt a vége, fossál béjbe!

Petya pikcsörz iz práud tu prizent:

De előtte:
Voltam ma gépműhelyben. Ehehehe. Mondjuk most nem sok minden történt, de azért haladtunk valamicskét. Vittem be egy hengerfejet, meg a sportveztengelyt, meg még pár apróságot. Kimértük, hogy a Bogárdugó csapszegeltolásának és a 650-es dugó csapszegeltolásának a különbségéből adódóan 0.7 millivel lesz lejjebb a hengerfej, mint gyárilag lenne, szóval nem kell módosítani a furulyák hosszán, mert a flexibilis rész (a Pandáé) bőven elbír annyit. A lökörudak is maradhatnak, a hézagállító csavarokat kell majd áthekkelni rövidebbre, mert a szelephimba-tengely úgyis lejjebb lesz téve, mivel a gyárinál 5 millivel rövidebbek a szelepek, amik belemennek a mocimba.
A főtengely végére kell egy alakos tárcsa, hogy ne kotyogjon, ez a közarab sajna elengedhetetlen annak, aki CC700-as főtengelyt használ. Hogy mik lesznek a konkrét méretek, arról majd teszek fel rajzot, hátha valakit érdekel. Ezenkívül még valszeg le kell rövidíteni az ékszíjtárcsa felőli részt, mert ott csöppet hosszabb a CC700-as főtengely, mint a léges/BIS cucc.

A mai bejegyzésnek azonban nem ez az apropója, hanem az, hogy felpakolom az elegantgyuszkós képeket, rövid magyarázattal, természetesen. Figyejjé' Gabe!

1.) Ő itt az ékszíjtárcsa. Ez gondolom látszik. Van rajta három kis bütyök, őróluk ad jelet a jeladó. Az egyik az gondolom FHP jel (a tényleges felső holtpont előtt van), a másik kettőből gondolom a tőtengely szögsebességére következtet az AGY.

2.) Karbitálca. Annyi a különbség, hogy van benne egy kis furat meg egy csőcsonk a szívócső-depresszió szenzor (köznapibb nyelven: vákuum-szenzor) csövét rá lehessen csatlakoztatni. Állítólag - Gabe álláspontja szerint - van magán a karbin is ledugózott vákuumcső-kivezetés, szóval ez nem is feltétlenül szükséges.

3.) Vákuum-jeladó. Ebbe megy bele a vákuumcső, és innen megy egy kábel a vezérlőeccség irányába. Semmi felirat, semmi ilyesmi nincs rajta....

4.) Biszbaszizé. Ez a vákuumcsövön van félúton a jeladó meg a karbitálca között. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a funkciója.

5 és 6.) Főtengely-jeladó és az ő felfogató lemezkéje. Az ő funkciója, hogy az ékszíjtárcsán található bütykökből indukciós alapon jelet csináljon, és azt elküldje az AGYnak. Mint látható, elvileg állítható:mert a felső lemezkén levő furatok oválisak, így el lehet tologatni a jeladót, de a gyárban úgy gondolták, hogy Átlag Pawelt megfosztják ettől a feature-től, és az egyik csavar nem hatlapfejű, hanem ilyen kerek, amit lényegesen nehezebb meglazítani. De nem lehetetlen
A két ujj nem szériatartozék.

7.) A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső. Azaz: a leszabályzás (Cut-off) vezérlője, az előgyújtás vezérlője (kék), és a trafó. Róluk írtam már korábban (november táján), le is vannak fényképve külön-külön is, több szögből. Keress vissza...

8. Az egész izé így együtt. Elvileg komplett, gyakorlatilag azt még nem tudom, hogy mi a búbánatos lófasszal fogom őket összekötni, mert ugye kábelkötegem az nincs.
Adódik a kérdés? Van ezeknek a Marelli gyújtáscuccoknak valami szabvány csatlakozójuk, vagy inkább hozassak gyáriakat a Katona és Obrotka Alkatrészkereskedelmi Vállalattal?

(Norbi)Ápdét: Fent vannak a fotók a csatlakozókról.

1.) Cut-off (alias leszabályzó-genya)
2.) Gyújtásvezérlőizé
3.) Vákuum-jeladó
4.) Indukciós szögsebesség- és szöghelyzet-jeladó ))
5.) Gyújtótrafó.

"Sziasztok, Peti vagyok és küldeném a "Voltam ma gépműhelyben" című számot a hetedik cébe Gyuszinak, Robinak, és mindenkinek, aki szereti..."

Jííííhhháááá, végre történt valami a motorommal. Bekerült a Cinquecento főtengely, bár egyelőre csak próbaképpen. A CC700-as tengelyen van még faragnivaló, mert a vezérmű felőli nyugvócsap és a forgattyúkar közötti átmenet nem olyan, mint a léges meg BIS tengelyeken, hanem rádiuszos, ezért nem tud rendesen felfeküdni a támcsapágy (gy.k. az axiális csapágy). Ha ezt kiküszöböljük, akkor valszeg elmúlik az a masszív 4-5 millis tengelyirányú kotyogás, ami jelenleg jellemzi a technikát. A lendkerék felőli csapágy egyelőre nem is volt teljesen a helyén, mert a felhegesztett részből előbb le kell munkálni, hogy fel tudjon feküdni a csapágyház. Az alakítanivalók ezzel persze nem érnek véget, mert el kell távolítani a dugót amivel a főtengely belseje van ledugózva (lásd a képet.). Ha ez bent marad, akkor ugye az nem biztos hogy megnöveli az olajnyomást. Ugyanezen okból meg kell fúrni az ékszíjárcsa rögzítőcsavarját is. Mindenképp a Csinkvecsentó csavarját kell használni, mivel a menetemelkedése eltér a léges/BIS csavarétól.
Biztos ami biztos, bevittem egy gyári meg egy EL ékszíjárcsát (utóbbi lesz majd rajta a végleges verzióban), összepróbáltam a főtengellyel és nem tapasztaltam különösebb problémát. Egyelőre ad-hoc lesz összepakolva a cucc, hogy a hengereket be lehessen lőni, hogy pont síkba járjon a dugattyú. Valszeg kicsit több lesz lemunkálva a hengerek tetejéből, mert a hengerek talprészénél lesz egy 8 millis acél erősítő alkalmatosság. Pénteken készen lesz a blokk véglegesre, kikönnyítve-kigrammolva, akkor viszek be egy hengerfejet, meg a sport-veztengelyt. Folyt köv.

"80.3 TrógerFM, itt a délutáni kívánságműsorban az Olajsár együttes dalát hallhatták. Petike kérése után következzen a nyereményjátékunk: Az a kedves megfejtő, aki meg tudja állapítani hogy a képen szereplő két ékszíjtárcsa közül melyik az EL és melyik a sima 650 E alkatrésze, az jó arc. Most pedig következzenek a legfrissebb hírek Herpesz Emőkétől:"

Túl van a válságos állapoton az a hat szelet pizza, akik délután szenvedtek balesetet egy hirtelen fékező Polski Fiat személygépkocsi utasterében. A fékezés következtében pofára esett doboz mentésére igyekvő sofőr ott baszta el, hogy felemelte azt a k* dobozt, ami persze kinyílott, és a hat szelet pizza azonnal hétfelé zuhant, kellemes sajtos-paradicsomos dizájnt kölcsönözve az utastérnek. A sofőr most takaríthat, basszameg...

"Köszönjük Emőke. Sajnos már csak egy kívánság fér bele a műsoridőbe. A Szenyor Sokrács feat. Bádog Boyz felvételével búcsúzik önöktől a műsorvezető, Ödéma Zoltán..."

"Történt egyszer régesrég, hogy BE-RI sheriff lett a Tápkábel-völgy korlátlan ura. Az ifjú BE-RI igazságosan és becsületesen látta el feladatát, kordában tartotta az Amper-bandát, védte az igazságot, szolgálta a fényt, óvta a kis H4-eseket, és felettesét, az öreg Fényváltó bá'-t. Az amperek viszont nem hagyták nyugodni, folyton ostromolták, és az idő előrehaladtával, ahogy öregedett BE-RI kezdett megcsömörleni a fény szolgálatától. túl nagy volt a feszültség, ezért végül idős korára BE-RI átállt a sötétség oldalára. A gonosz sheriff megtagadta Fényváltó bá' parancsait, aljasul megölte a kis H4-eseket, sőt egy alkalommal Fényváltó bá' életét is megpróbálta kioltani. Ekkor érkezett azonban a hős ifjú, NVF4-1C-Z30a, aki kiállt a szenvedők mellett és párbajra hívta a sötét lelkű BE-RI-t.
A kihalt főutcán csak ketten voltak, halálos csend telepedett az álmos Csomagtér Cityre, csak a szél hangja fütyült. Csomagtér lakói riadtan zárták be ablaktábláikat, félelemtől reszketve húzták meg magukat otthonaikban. Délben eldördült két lövés...

...és BE-RI holtan rogyott össze. Éljen a hős megmentő, éljen NVF4-1C-Z30a! Mától ő szolgálja a fényt, és mindenki boldogan él, amíg szét nem sül."

Nah, szóval kicseréltem a fényszóró-reléket 30 amperesre (thanx Nyuszy), mostantól remélhetőleg semmi gáz. Ha már ott matattam, kicsit kiganajoztam a csomagteret, most már azért szebb.

Vasárnap délután szép kellemes idő volt, úgyhogy elmentem autózni, úgyis volt egy kis programom pesten. Előtte beugrottam egy szimpatikus fiatalemberhez, akinek valami mértékegység a neve, asszem M/S, vagy KM/H (így nagy betűvel, mert tulajdonnév), nem emlékszem már pontosan. Ő éppen valami vasat kenegetett, de úgy néz ki, hogy jó kedvében találtam, mert adott egypár ilyen izét. Nemtom mik ezek, állítólag Elegant gyújtáshoz való dolgok. (Én azt hittem , hogy egy Elegant felgyújtásához elég a benzin meg a gyufa.) De nem, kellenek ilyenek is:

- EL ékszíjtárcsa
- főtengely-szöghelyzet jeladó
-a jeladó felfogató biszbasza
- karbitálca (vákuumcső-kivezetéssel)
- vákuumcső meg valami jeladó kütyü a végén
- sokrácsos reaktorfedél

Utóbbi állítólag nem része az Elegant gyújtásnak, de azért elhoztam, biztos ami biztos. Késő este mentem hazafelé, szerencsére akkorra már eltakarodtak az útról a délután még hemzsegő sunday driverek (hússzal kanyarodós, jobbra indexelős, balra menős, ah-de-szép-a-táj-béla belső sávban hatvannal, akciós keritörpére hirtelen fékezős , nah szóval ők elhúztak haza a tévé elé, és elég tempósan hazaértem. Én nem értem, hogy hogy van az, hogy egy 24 lóerős autóval hogy lehet, hogy folyamatosan előzök, amikor igazából nem is tolom neki, na mindegy.

Jaaaaj, és a nap fénypontja: benzinkútnál épp csokit majszoltam, aztán jött oda egy opeles fickó, és megdícsérte a kocsimat, hogy milyen szép, meg tipp-topp kis autó. Persze, hogy bal oldalról látta csak, de akkor is jól esett. Ennyit dobnak egy kocsin a felnik.

Ismét játszós délutánt tartottam. Ezúttal az ülések kerültek sorra.

A műszakira visszapakolt gyári sámlik egyik előnye az, hogy hosszú távon kényelmetlenek, a másik pedig az, hogy egy baleset bekövetkeztekor garantált a nyaktörés, így természetesen időszerű volt visszapakolni a Recarókat. Az utasoldalinak volt egy kisebb kehéje, jelesen az, hogy a támla hajlamos volt hátrazuhanni, mert anno a kárpitosnál frankón eltörték (!) az egyik rögzítőcsavart a szétszedésnél. A beletört darabot kifúrással kívántam eltávolítani. Mivel itthon csak az "ELPROM LOVECS" márkájú fúró állt rendelkezésre, ami akkora, mint egy AK-47-es, és nem lehet vele rendesen hozzáférni semmihez, ami nem T-72-es tank, ezért inkább bevittem a melóhelyemre, és szóltam a karbantartó kollégának. Kornél megnézte a cuccot, és azt mondta, hogy semmi szükség itten fúrásra, és rejtélyes módon kivarázsolta azt a beletörött szart pár perc leforgása alatt. Szépen megköszöntem, összeszedtem az államat a padlóról, aztán hazavittem az alkatrészt.
Amikor mentem ki, akkor azért nem úsztam meg, hogy ne röhögcséljenek a munkatársak, hogy egy üléstámlával a hónom alatt ballagok ki a kocsihoz. Megígértem nekik, hogy holnap beviszek egy motorblokkot vagy egy váltót, aztán lehet fetrengve röhögni.
Itthon kiporszívóztam és beraktam a vezetőoldali ülést a kocsiba. A jobb1, ha már szét volt szedve, kapott egy alaposabb tisztítást, egyeként megpucoltam az alkatrészeit, aztán kaptak egy kis műanyagápolót, aztán szépen - némi káromkodást nem nélkülözve - összeállítottam a "pesszendzsör szít esszemblit". Ennek a folyamatáról is rendkívül érdekes és életlen fotók készültek az utókornak. Indzsoj:

Hosszú ideig semmi esemény, aztán most végre tartottam egy játszós hétvégét.
Zsákmányoltam mindenféle jót, amit az alábbi képek ábrázolnak.
- Komplett hátsó ködlámpát
- 2 db laprugó-szilentet
- átlátszó fejű lámpacsavarokat

+ még egy olajhűtőt, és a hozzá tartozó vezetékeket, hollandereket, olajnyomás-gombát, de ezek már korábban is megvoltak, csak most kerültek hozzám vissza...

A hátsó ködlámpa sajnálatos módon megsemmisült, amikor egy rámparkoló autó miatt nem tudtam máshogy kiállni a helyemről, és keresztül kellett tolatnom egy bokron. Mindegy, nem is gyári volt, meg már egyébként is eléggé hervadt állapotban volt szegény. Szóval inkább tojt a nyuszy egy újat Tóbiásnak.
A felszerelés meglepő módon nem plug'n'play, mivel a felfogató furatokat illetve a felfogatáshoz szükséges csavarokat nekem kelett előteremteni. Sebaj, fogtam az "Elprom Lovecs" márkájú (nem orosz, hanem bolgár) fúrót aztán másodpercek alatt meg is volt. szerencsére M5-ös csavarok és anyák is voltak kéznél, úgyhogy gyorsan fel is került a foglalat. A drótokat is behúztam gyorsan, természetesen pont az utolsó pillanadban baszódott el a negatív saru (olyan negatív volt a kis köcsög! ), ezt kénytelen voltam pótolni egy szabvány darabbal, ami kicsit nehezebben fér el, de megoldottam. (Avagy hajlítgassuk szét a brendnyú foglalatot, mert az jó.)
Szép lett, működőképes lett, király. Bár azt mondjuk nem tudom, hogy mi a kóchengeres birkavalagért áll olyan ferdén a gyári tartón, de mindegy...

Ha már ott voltam, szétkaptam a tolatólámpát is, és megvizsgáltam, hogy miért nem szeret működni. Természetesen kontakthibás volt, mert miért is ne. A foglalat volt rossz, gyorsan elhárítottam a libát, izzó be, gyors próba: működik. Megpucoltam a búrát, mert a kipufogó közelsége miatt elég kormos vot szegény, de most egész jól néz ki.

Visszaraktam a füstszínű első indexburákat is, természetesen alaposan megpucoltam a lámpatestet, és a burát is, a tömítések is megtisztultak, és kaptak ey kis ápolószert is.
A haldokló átlatszó fejű csavarokat is lecseréltem vadi újra mindenhol. A megtisztított buráknak (plusz a vadi újnak) is adtam egy kis UV-védős waxot, ezért kevésbé koszolódnak, szépen csillognak, és remélhetőleg sokáig szépek maradnak.

Lecseréltem a gecironda téli garnitúrát, újból a szép felnik vannak fent. (Készüljetek a rossz időre. )

Elővadásztam egy hulladék állapotú hátsó kereszttartót a raktárból, próbaképp ebbe fogom belefaragni az olajhűtőt, amit a héten hoztam el a GÉPMŰHELYBŐL. Megnézegettem, egész hosszúak hozzá a vezetékek, szóval nem lesz gáz.
Holnap folytatom a játszást...

A múlt hét dióhéjban: Index. Lyuk. GTV. Reflektor. MZ-gyulladás. Szelephézag.

Kicsit bővebben: Megjött a csomagom a Polimpextől, ami a főtengely, meg az egyéb biszbaszok mellett tartalmazta a várva várt emektoros (gy. k.: elektromos) indexrelét is. A drótból és Lada reléből műszakira összekendácsolt ideiglenes rettenet helyére azon nyomban installáltam is a Jezpol márkájú szerkezetet, és ezzel Tóbiás ismét tett egy lépést a luxusautóvá válás irányába. Akinek nyugati autója van soha nem fogja megérteni, hogy az ilyen apróságok is mennyire fontosak...

A bal eslő doblemezen találtam egy akkora lyukat, mint az állat. Kifér rajta az öklöm. Ott rohadt ki a szerencsétlen, ahol a belső és a külső dob összeeresztése van, a gyári tömítő szépen eltakarta. Mindegy a dobok úgyis cserések lesznek, de azért kibírtam volna enélkül a szar nélkül is. Jó hogy a műszakin nem vették észre.

Ismét megpróbáltam rájönni, hogy mi a tökömért nem működik a reflektor. Végigkutattam az összes tápkábelt, (jók voltak) megcsiszoltam a testkábelek saruit (jók voltak), leteszteltem a kormánykapcsolót (jó), meg a műszerfali kapcsolót is (szintén jó). Gyári bekötéssel elvileg jónak kellett lenni. A tompított, meg a helyzetjelző oké is volt. Relézve is kipróbáltam, és szintén. A biztosítékok is jók voltak. Maradt tehát az, amit már rögtön az elején kizártam: az izzók.
Volt egy régebbi izzóm, amiben csak a tompított rész ment ki, a refi izzószála ép volt. Bekötöttem próbaképpen, és láss csodát: működött. Ugyanazt megcsináltam a másikkal is, és szintén. Most már csak azt nem értem, hogy hogy az isten izéjába' tudott egyszerre kinyiffanni mindkettő, amikor vadi újak voltak, nem szar gyártmány, hanem márkás cucc mind a kettő, és zsír új volt volt az akksi is. Ráadásul egy jó H4-es izzó az elvileg évekig is kibírja. Ha meg mégis akkora túláramot kaptak volna, akkor meg hogyhogy nem a biztosítékok szálltak el? Merthogy azoknak meg kutya baja. Kurvára nem értem... Tipp?

Elugrottam a lakatoshoz, aki reményeim szerint csinálni fogja a Moszkvicsot és Tóbiást, csak még egyelőre nem tudom, hogy melyik menjen előbb. Még ő se tudja , szóval ezügyben nem jutottunk sokra. Állt ott egy gyönyörű Alfetta GTV, ő is restaurálásra vár. Gondoltam lefotózom, de a fényképezőm úgy döntött, hogy nem fotózom le.

Ma egy kissé másnapos fejjel lőttem egy szelephézagot, mert az 1-es henger szívószelepénél a hézag az eléggé megszűnt létezni, a többi nagyjából jó volt. A kevésbé jó az az volt, hogy elkezdett közben szakadni az eső. Végülis mikor máskor? Ha már kint voltam, segítettem tesómnak kitalálni, hogy mi a 'csáért gyulladt ki az MZ-je tegnap. Szerencséje volt, csak egy kábel égett végig, azt kicserélte, de valahogy utána már nem annyira szeretett volna működni a motorkerékpár. Fogtam a próbalámpámat, aztán végigkutattuk a szisztemet, végül megtaláltuk a ludast: a gyújtótrafó kondijánál az egyik kábelen megsérült a szigetelés, és folyton letestelt. Ez is megvót, heppinessz van...

"Vettem vasat."* Ilyen gömbgrafitos öntöttet, meg pár darab másmilyet is.
Elvileg úgy terveztem, hogy a 26-ik szülinapomra ideér, és akkor örö é bódottá, de csúszott egy fél hónapot. Természetesen így is nagyon örülök neki, és ezúton is óriási thanx Gáspáry Lacinak, hogy beszerezte nekem ezeket a cumókat.

Mondjuk kezdek egy kicsit aggódni, mert ezzel, meg a múlt heti műszakis-függőcserés kalanddal együtt laza két hét alatt ráugrott egy 85-ös az autómra, ami kábé most jó ha 35-ért el tudna kelni. Szóval ez már igencsak túlmutat az épelméjűségen, de még töretlenül hiszem, hogy normális vagyok. Vagy valami olyasmi...


*Eme idézet egy bizonyos Tibeee néven elhíresült kortárs klasszikustól származik.

Megvan. Kisebb-nagyobb szívások árán, de megvan.

Ma meló után rögtön elzúztam az Autóklubhoz, megmutatni a működőképes indexet, meg a gyári, 12-es kerekeket. A Zsiga indexrelé az alábbi képen látható - erősen mekgájvörös - állapotban volt bekötve, és igazából járó motornál, főleg nagyobb fordulaton nagyon tré, mert kurvagyorsan villog, de ott a vizsgabitos bácsi előtt úgyis alapjáraton fogom villogtatni, szóval no para. Hogy hogyan van bekötve, azt meg gondoltam hogy inkább fedje homály, és ha lehet nem nyitom ki a csomagtérfedelet. No, ezt ott basztam el, hogy a bácsi kijött alvázszámot leolvasni. És ugye hol van az alvázszám? Igen, pont ott. Ott, ahol olyan búbánatosan lógott a csupasz végű drótokon a Zsiguli relé. Mindegy, nem szívózott vele a vizsgabiztos bácsi.
Szépen kitöltötte a papírokat, még közben szabadkozott is, meg elnézést kért a felnis dologért, merthogy nem tehetnek róla, szabály van, meg izé. Végül felnyalták a matricát a rendszámra, fizettem, és hősünk végül beleszáguldott a naplementébe.

Befejeztem!! (Itt a végleges verzió.) Ma az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki Tóbiással a műszakinak. Ellógtam a melóhelyemről, de előtte még magamhoz vettem néhány csúszósarut, pár méter kábelt, és egy pár tonna sniccerpengét, hogy legyen mivel végrehajtani a gyorsjavítást. Mivel a tompított is halott volt, ezért reggel helyzetjelzővel mentem dolgozni, ami a sötétben nem volt kifejezetten tréfás,de nem lett belőle nagy gebasz, per fortuna. Otthon alkalmi MacGyverként próbáltam a műszakiig hátralevő másfél órában kultúrállapotba hozni Tóbiást.
Helyszín: Alpha-Zulu-Delta, garázsbejáró, Kelet-Európa, 12:15
Mission one: A tompított életre keltése. A relét kiiktatva a rendszerből, összekötöttem tompított áramkörét a +-szal. Világított a pilács. Ugyanezt megtettem a fényszórókapcsoló közbeiktatásával. Az eredmény pozitív. Relét dobtam a picsába, a kapcsolótól jövő drautot visszakötöttem a gyári helyére, a biztosítéktáblába. Pozitív. Missön komplít: a tompított akkor és csak akkor világít, ha fel van kapcsolva.
Mission two: A reflektor üzemképessé tétele (merjünk nagyot álmodni )
Kiiktattam a relét, direkt +-ra semmi, gyári megoldás szerint visszakötve először működőképesnek látszott. (A műszerfali visszajelző pilács égett, a tompítottról rendesen levette az áramot, de a reflektor izzójáig mégse jutott el a villany. Leellenőriztem a biztosítékokat, ettem három füstölt tarjás szendvicset, és ennek hatására már a műszerfali visszajelző se akart működni. Szerencsére volt egy B-tervem: nagy ívben szartam bele.
Mission three: Műszaki vizsga.
Helyszín: Omega-Bravo-Charlie, ellenséges bázis, Kelet-Európa (kicsit arrébb), 14:05
Odaértem viszonylag korán, baromi nagy mákom volt, hogy szinte alig voltak előttem. Mire a papírmunkát elintéztem az ügyintéző néninél, már szóltak is, hogy álljak be. Első akció volt a rázatópad az első tengelyen. Tóbiás sikerrel abszolválta, a jobb oldali kerékből kellett egy kis levegőt kiengedni. Következett az első fékek próbája. Figyeltem a monitort, szerencsére erősen fogott mindkét fék, és alig pár százalékos volt az eltérés a két oldal között. Eddig frankó.
A hátsó tengely rázatása következett, ez is simán ment, majd ezután a hátsó fékek mérése. Az üzemi fék teljesen oké volt, a két oldal eltérése itt is minimális. A kézifék erőssége is megfelelőenk találtatott, de itt már láthatóan jobbra húzott a gépsárkány. Szerencsére még tűréshatáron belül maradt, így léphettünk tovább.
Vizsgabiztos bácsi megnézte, hogy nyithatók-e az ajtók, letekerhetők-e az ablakok (ezek azért még működnek), majd jött az elektronyos rendszer, ami azért már parásabb volt. Helyzetjeleztem, indekszeltem, tompítottam, ablakmostam, ablaktöröltem, dudáltam. És itt jött a csoda: elfelejtették kérni a reflektort!!! )) Ezt a részt baromira megúsztam, de sajnos azt észrevették, hogy kibaszott lassan villog az indexem. (Erre készülve rendeltem eletronyos indexrelét a Polimpextől, de még nem érkezett meg, így kénytelen voltam a gyári szarral elvinni.) Mindegy, mentünk tovább. Megnézték a kormányt, ellenőrizék a holtjátékot, ez szerencsére még elment. írom ám tovább, csak most kimegyek kereket cserélni, na meg ennem is kéne valamit... Fárasztó ilyen sokat írni. Télleg.

Nah szóval itt vagyok megint. Folytatom: Tehát ellenőrizték a holtjátékot. Lement az ürge az aknába, egy másik meg rángatta a kormányt. Aztán a lenti ürge szólt az egyik kollégájának, hogy jöjjön le. Elkezdék nézegetni-rángatni az első futóművet, a végén már hárman voltak lent az aknában, aláemeltek, és ugy is izélgatták, azt hittem ott vége a történetnek, de szerencsére megfelelt az első futómű is. Aztán elkezdték kaparászni a küszöböket meg az alját, le is hullott ez-az, de az inkább csak sár volt, nem volt necces, eddig nagyjából nyeregben éreztem magam, de aztán az első keréknél valami megragadta az embör figyelmét, aztán a másik is odament, ott pusmogtak, valahogy nem fogott el az örömmámor amikor ezt láttam. Azt hittem, hogy találtak valami betegséget a futóműben. Aztán kikiabált az ürge a kocsi alól, hogy milyen felnik ezek. Há'mmondom gyári felnik, a vízhűtéses 700-as pókon volt ilyen. (Jött a csodálkozó nézés, hogy vízhűtéses Polski, mi a geci?) Végül meggyőztem őket hogy van ilyen, utána is néztek egy katalógusban, de aztán abban maradtak, hogy enm tudják elfogadni a 13-as kerekeket, ki lehet állni. Meg azt is mondta az ember, hogy a túl lassan villogó index miatt se nagyon tudnák most átengedni.

Végül megegyeztünk abban, hogy felpakolok négy gyári, 12-es kereket, meg csinálok valamit az indexszel, holnap visszamegyek, és akkor rányalják a matricát a rendszámomra. A szigorúságuk ellenére segítőkészek voltak, nem szívóztak hülyeségekkel, meg még meg is dícsérték az autót, hogy látszik hogy mennyire egyben van. Fogtam a papírokat, eltűztem, első dolgom az indexrelé beszerzése volt. Sajna Nyúlnak és Gabe-nek nem akadt gyorsan kölcsönvehető példánya, ezért beugrottam Mikihez a ladaboltba, és elkezdtük próbálgatni a reléket. Persze a hangulat már megvolt, mivel a bolt személyzete már túl volt pár sörön. A Samaráé nem volt jó, a Niváé sem, az elfekvő készletből előkerült Avia indexrelé se volt az igazi, de végül az ezerkettes Zsigáé megoldotta a dolgot. A fő hátránya, hogy egyáltalán nem hasonlít a saruk kiosztása a Pókéra, úgyhogy a pók kábelcsatlakozójába beletűzködtem ilyen leblankolt kábelvégeket, amik mentek a zsiga reléhez. Az egyszerűség kedvéért mindegyik ugyanolyan színű, és hosszú, mint az állat, szóval kábelből szép kis Laokon-csoportot sikerült alkotni. De működik, az a lényeg. Tűz haza, kerékcsere.
A kerékcsere már jóval egyszerűbb mutatványnak tűnt eleinte. Elővadásztam a gyári felniket, nekiálltam lelazítani a kerékcsavarokat. És itt jött a szopás. (Már megint.)
A függőcsere után a szervizben légkulccsal úgy megtépték azokat a kibaszott csavarokat, hogy nem tudtam őket lelazítani. Végül elővadásztam a Peugeot kerékkulcsát (kétkezes cucc, meg nagyobb az erőkarja is), meg az ipari csavarlazítómat, aztán jöhetett a szenvedés. Végül úgy sikerült (fél flakon csavarlazító után) megoldani a dolgot, hogy a kerékkulcs egyik karjára ráléptem és ránehezedtem teljes testsúllyal (mind a hatvan kilómmal, ehehe), a másik karját meg két kézzel téptem. Végül én győztem, a csavarok engedtek, én meg taknyoltam akkorákat mint a liszteszsák. Tiszta kabaré volt. Az viszont elég komoly, hogy a gyári kerekeim egyike se ment 1 bar alá, pedig kb. két éve rájuk se néztem.

Holnap műszaki. Ejj...

Nah, szóval holnap műszaki. Mikor gyulladjon ki az autó ha nem most?

A függőcsapszeg-cserén túl vagyunk szerencsére. Ma hoztam el a verdát a szerelőtől, bár a számla láttán (jattal együtt 1 Deák) erős késztetést éreztem, hogy visszakalapáljam a berohadt függőket. Ez persze csak pillanatnyi dolog volt, mert igazából rengeteg időt és szívást spóroltam meg azzal, hogy ezt a műveletet másra bíztam, és tiszta jó, hogy újból kormányozható az autóm. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...

Hazaérve a holnapi műszakira készülve kiporszívóztam a verdát, szóval belül egész szép lett, aztán folytattam a sort a halott fényszóró életre keltésével. Nah, az az amit nem kellett volna. A tompított reléje mostanában épp működőképes kedvében volt, szóval ha bekapcsol égett, ha kikapcsoltam elaludt. Nagy szó, mert az utóbbit el szokta felejteni. Ésszerű magyarázatot nem találtam erre, már rég nem is kerestem, simán csak örültem ha működött. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...
A reflektor reléje az viszont semmi hajlandóságot nem mutatott a működésre, ezért szétszedtem. A belseje épnek tűnt, ha a kapcsolókör kapott áramot, szépen behúzott az érintkező, nosza kipróbáltam. Átkötöttem a tompított relé helyére, villany fel, és láss csodát: működött. Megcseréltem tehát a két relét, gondoltam hogy majd most jó lesz a tompítoitt is, meg a reflektor is. Nos, kedves barátaim, a nagy büdös lófaszt lett jó. Ha felkapcsoltam a refit, a tompított szép szabályosan lekapcsolt, ahogy annak lennie kell, de az a kibaszott távfény az nem akart felvillanni az istennek sem.
Gondoltam hátha elkötöttem valamit, két érintkezőt megcseréltem. Nem kellett volna. A kipróbáláskor kigyulladt a reflektor. Legalábbis a reléje. Meg az egyik testkábel. Szépen füstöltek is, amíg nem áramtalanítottam. Jelen állás szerint van egy halott relém, pár szétégett kábel, az eddig működő tompított SEM működik már, és holnap megyek műszakira. Hurrá, bazmeg...

(Örülök, hogy legalább nem égett le az egész autó. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...)

Igen tudom... Szerintem se lett szép.

Találtam egy igazi gyöngyszemet. Nagyon kemény, rommá röhögtem az agyam a szövegen. Ez itt az.

A negatív történés meg az, hogy semmit nem haladtam a kocsival, mert sikerült frankón belázasodni és dögrováson lenni a szabadnapjaimon. Meg még most is. Fákk...

No, egész furcsa apropója van a bejegyzésemnek, meg hát sajnos nem sok köze van az autóimhoz, mert egyikkel se volt időm foglalkozni már vagy két hete, mivel (szó szerint) reggeltől estig a melóhelyemen vagyok. :( :(
Ma landolt egy emil a postafiókomban, a RetroMobil és az Autó2 kiadójának az egyik tulajdonosától. Egyik ismerőséé az alábbi kocsi, én meg gondoltam, hogy segítek egy kicsit propagálni: (Apropó, cikket sem írtam nekik 1000000 éve. Ég a pofám.)

"ÜZEMKÉPES 20 ÉVES KISPOLSZKI INGYEN ELVIHETŐ
1988-as, piros, END-rendszámú üzemképes kisPolski 650/E
INGYEN elvihető, ha az érdeklődő vállalja
a szükséges papírmunkát, átírást, stb.
Második tulajdonos, motorikusan folyamatosan felújítva, újszerű gumik, /alváz sajnos rozsdás/.
Utolsó műszaki , zöldkártya 2006 novemberig, azóta forgalomból ideiglenesen kivonva.
Megtekinthető Sashalmon, e-mailes egyeztetés után.
tokai@externet.hu

Tudom, nem ide való, de hátha valakit érdekel.

A saját vasammal sajnos semmit nem haladtam, mert sajna rohadtul nem érek rá. :( :( Ott áll a szerencsétlen a garázsban (ez mondjuk nem szerencsétlenség), fémig lecsiszolva. Ki kéne maszkolni, le kéne alapozni ahhoz, hogy egyáltalán ki lehessen mozdítani. Fater meg erre előáll az okossággal, hogy ki kéne rakni, merthogy nehogymá' neki jeget kelljen vakarászni a Peugeot-ról reggelente. Felhomályosítottam, hogy én lassan hét éve vakarászom a jeget a kocsiról minden télen, a k****életbe. Nem azért szívtam a csiszolással, gitteléssel, hogy egy éjszaka alatt hazavágja az egészet a rácsapódó pára. A hét közepén már volt ebből egy kiadós vita, és most alig egy fél órája megint elkezdte. Merthogy dízel, és nem indul be a mínusz 15-ben. Faszé' nem vett benzines autót...

Amúgy meg bejelentettem Tóbit keddre a szerelőhöz függő-cserére. Nem egy hardcore-jóarc-crovazsonglőr megoldás, de mivel jövő héten is előreláthatólag 12 órásak lesznek a 8 órás munkanapok, ezért sajna nem fogom tudni magam kicserélni a komplett tengelycsonkokat. Addig is a hétvégén végre frankón lealapozom a verdát.

Kép nincs.

Barátok közt. (A héten történt.)
Tóbiás már jó ideje szobafogságban szenved, mert elpusztult a kutyája (a műszaki vizsla). Időnként meglátogatja Flex Miksa, aki mindig felűnik ha valami baj van. Az ármánykodásaiban mindig részt vesz Gitt Tivadar is, de mindenki tudja, hogy csak ők ketten képesek megfékezni  Rozsda Rozáliát, akinek feltett szándéka Tóbiás elpusztítása. "Fémtisztaság, fél egészség", mondta Miksa, és eltüntette a Rozália által okozott sebeket.  Ahol egyedül kevés lett volna, ott a kétes jellemű, de alapvetően segítőkész Gitt Tivadar is munkához látott. Miksának ugyancsak meggyűlt a baja Rozál szarságaival, így hát az őt háttérből irányító titokzatos alak úgy döntött, hogy a homloklemezen egybefüggően el kell tüntetni mindent, sőt Tóbiástól kénytelen volt elkobozni első lámpáit, indexeit és az emblémáját is.
Amikor ők végeztek, jött Alapozó Etelka, de őelőtte Tóbiás kénytelen volt maszkot viselni. Szerencsére volt kéznél öntapadós fólia, így Tóbiás ezt még időben fel tudta venni. Tudta, hogy az Etelkát irányító személy fúj rá. Ahol kellett, oda került egy kis alapozó, valamint Gitt Tivadar is vissza lett egy kicsit csiszolva, de még koránt sincs vége a Rozál elleni harcnak. Még számos feladat vár hőseinkre.

Érdekesség, hogy a sorozatban a héten egy kisebb epizódszerepben látható volt Russel Crowe is, aki egy jobb első lámpát formált meg.

Tegnap volt egy kis "pohácsa vazzer" ( ), ezért a délelőttöt autócsesztetés helyett alvással töltöttem inkább. Délután kimentem a garázsba, és nekiálltam eltüntetni a rozsdafoltokat és rendbetenni a kocsi gittel "kijavított" (vagy inkább összekókányolt) részeit.

Amíg koszos volt, nem látszott, hogy mennyire szét van rohadva szegény, most, hogy le van mosva, most elég siralmasan fest. A bal oldaláról már eleve tudtam, hogy reménytelen, az előző tulaj betonoszloppal való randevújából kifolyólag. Na de a homloklemez eléggé elkeserítő. A korábbi brutálkókány javításoknak köszönhetően szépen kijöttek rajta a hullafoltok, és ahogy elkezdtem csiszolni, úgy vált egyre elkeserítőbbé a dolgok állása. (Azt hittem így csak egy hármas golf képes rohadni, de úgy néz ki, hogy nem. )
Mindegy, letoltam róla a rozsdát, meg a szétrepedezett gitt-hegyeket, kigitteltem a likakat a balos sárvédőíveken, holnap utáncsiszolom, aztán lealapozom az egészet. Gecironda lesz, de azért csak átszalad valahogy a műszakin. Rohadtul nem szeretem az ilyen kókányolást, de a műszaki az kéne, lakatoshoz meg nem akarom elvinni, mert

ad 1.: eleve csak decemberre van időpont. (eredetileg a Moszkvicsnak)
ad 2.: ha már lakatoshoz megy, akkor komplett felújítás lesz belőle, akkor már nem akarok félmegoldást, viszont akkor legalább három-négy hónapig kiesne a járgány, szóval kéne vennem egy másik autót, viszont akkor a Moszkvicsnak mennie kell, mert azért annyira nem vagyok jó csávó, hogy egyszerre két project-autóm legyen, meg még mellette egy mászkálós kocsi is.
Nah, most mi a rostos lószart csináljak? Tippek?

Tóbiás végre tiszta. Az október óta tartó NEFÜRGYÉLE-időszaknak és az orbitális mennyiségű mocsoknak immáron vége.(Én meg szeva gyurivagyok. Sajna időm nem sok volt hogy saját magam csiszatoljam (mer' ez egy szekszhirdetés ez amúgy , ezért inkább elvittem egy kézi mosóba, ahol a személyzet serc perc alatt letúrta róla az évszázados retket (és ők szeretik ha büdös... ...egy kicsit.) Egy rövid, de intenzív sebességű szárítás után vissza is lapátoltam a verdát a garázsba, amiért fater már most utál, de még egy másfél hétig ott is lesz a gépsárkány. Addig:
1.) felpolírozom a fényezést,
1,5.) nem akarok dugni csak nyalni
2.) dróttal lekúrom róla a rozsdát, kigittelem, lealapozom.
3.) Ha végül megjöttek az alkatrészek, meg a gömbfej-kinyomó, akkor kicserélem az első tengelycsonkokat, és szaladhat is műszakira. (Úgy fogom bejelenteni, hogy: Figyejjémá' mikorra lehetne menni?
Remélem tudom majd tartani a menetrendet.

Külsőre-belsőre már nagyjából már műszaki-kompatibilis a verda. Nagyjából mindent visszaalakítottam gyárira, de sajnos a fényszóró reléket még mindig nem sikerült beszerválni. Nem volt abban a boltban se, ahol ma jártam. Amúgy iszonyat gáz volt most a gyári ülésekkel használni, nagyon elszoktam már tőlük.


Megjegyzés a tegnapi bejegyzésemhez: A csatolt képet ma, utólag megnézve elég ótvar geci minőségűnek tartottam -ezúton is elnézést érte - és úgy gondoltam, hogy jó tré módon lett JPEG-be konvertálva, azért ilyen. Ma kinyomtattam az eredetjét. Azt a halál se gondolta volna, hogy egy másfél megás, 300 dpi-s bitmap-ben is ugyanolyan pixeles fos lesz. Gyász.

Elvan a gyerek, ha játszik. Beszerváltam a Solid Edge 2D Drafting nevű kis programot, és a mellékelt képen látható hülyeségeket rajzolgattam vele. Nemsokára úgyis vinnem kell, mert a gépműhelyes csákónak korábban odaadott mórickarajzok valahol a "véres ürgefos" és a "kelkáposztával lerókázott Zámbójimmy" minősítés között van valahol. Időm az van, mert a kocsi nemigen halad fénysebességgel a műszaki vizsga felé.

Hétvégén még elmentem a 126-os napra, de utána leparkoltam a gépsárkányt. szerencsére be tudtam rakni a garázsba. Eddig nem sokat csináltam vele műszakira készülés gyanánt, csak lekaptam a fehér indexburákat, kiröppentek a Recarók, és megcsináltam üzemképesre a jobb első helyzetjelzőt. Kiszedtem a szőnyegeket, amik alatt kissé át volt nedvesedve a hangszigetelő stuff, aztán azokat kiteregettem szépen.

A nagy falat - az első tengelycsonkok cseréje - még hátravan, de egyelőre nincs gömbfej-kinyomóm, holnap fogom megrendelni. Eddig abban a hitben voltam, hogy Gabe garázsában rátalálunk az övére, amit majd én kölcsönveszek, de amint ma benyitottunk a garázsba, rögtön világossá vált, hogy ez kábé esélytelen. Mindegy, azért köszi.

Jövő héten, ha addig más nem lesz, dróttal leküldöm a rozsdát a kocsi jobb oldaláról, gittelek, alapozok, aztán csak átmegy műszakin.

Elugrottam ma fényszóró reléért is, de nem volt, az egyik helyen felajánlottak egy 24 voltos példányt, de azt inkább mégse.
Hazajöttem, oszt rajzolgattam szelepeket inkább...

Ethanol powaaaa!!! Már megint kísérletező kedvű idióta voltam, és beletoltam egy fél tank etanolt a verdába. A télen az elbaszott hideg miatt felfüggesztettem az etanol-próbálgatós prodzsektet, mert hideg motorral iszonyat nehezen indul, és gondoltam, hogy nem szopatom magam, ráér majd jobb időben. Most enyhülés mutatkozott a hőmérsékletben, ezért szerda este beletoltam a verdába egy fél tank E85-öt, hogy csütörtökön megcsináljam az országúti tesztet, mert úgyis megyek vizsgázni. Ennek az egyenes folyományaként csütörtökön megintcsak genny hideg volt, így a jólismert hidegindítási problémákat sikerült ismét átélni, csak ugye még hatványozottabban, mert most nem nem 50/50-es arányban volt 95-ös benya és E85 a tankban, hanem nagyjából 60/30-as arányban.
Nos, az első tapasztalat: hidegen böszme szar. Nem röffen elsőre, csak sokadik indítózásra, iszonyatosan ingadozik az alapjárat (ez szívatóval kiküszöbölhető), és a hirtelen gázadásra befullad, szóval lámpától, vagy kereszteződésből indulni egyféle módon lehet. Lassan, de nagy gázzal (öregmutter-üzemmód): motor felpörget minimum 4000-ig és a kuplungot szépen lassan lehet csak felengedni. Mindennek tetejébe a motor sokkal lassabban melegszik be, szóval sokáig élvezhető a nyugdíjas-szimulátor. (Hűtési szempontból ez mondjuk jobb.)
Üzemmeleg motorral országúton viszont kifejezetten pozitív az összkép. A normál esetben használatos fordulatszám-tartomány szinte teljes egészében jobb, nyomatékosabb, mint a sima benzinnel, még padlógáznál is. Az emelkedőket sokkal jobban bírja, és alacsony fordulaton is több nyomatékot szolgáltat. Négyesben, harmincnál, kis gázon még simán lehet menni, nem rángat a motor, de alacsony fordulatról nagy gázzal történő kigyorsításnál érezhetően megtorpan.
Kihúzatva azt érezni, hogy kicsivel hamarabb elfogy. Nekem sima benzinnel hármasban 80-85-ig szalad el, etanollal kb 75-nél vége van, de ez kevésbé érezhető, mert magasabb fordulaton (kb. 3000 fölött)  már nem jelenik meg a hirtelen gázra (pl. vissza három, padló) jellemző megtorpanásos-befulladásos tünetegyüttes.
Az előzéseknél is pozitív tapasztalataim voltak, nem mindig kell visszagangolni hármasba, mert nyomatékból jobban húz, és az emelkedőkön is jobban tartja a sebességet, rugalmasabb mint benzinnel.
A fogyasztás tekintetében nagy változást vártam, de az igazság az, hogy nem fogyaszt lényegesen többet, mint benzinből. Persze a fúvókázása is gyári, ebből adódnak a hirtelen terhelésnél és/vagy üzemi hőfok alatt jelentkező problémák.
Összességében: üzemmeleg motornál, normál vezetési stílusban semmilyen hátrányt nem jelent az (elvileg) szegény keverékes, etanolos üzemmód, mert az emberek 90%-a a kocsikat az esetek 90%-ában az említett hasznos fordulatszám-tartományon belül használja, részterheléses üzemmódban (azaz a fojtószelep nyitása valahol 20 és 70% között van), ilyenkor jó a cucc. A tobbi esetben megszokást igényel.

Persze még kipróbálom a bringát más fúvóka-konfigurációkkal is, de egyelőre most nem annyira. Ugyanis:

Tegnap - azaz 24-én -  sikerült észrevennem, hogy lejárt a műszakim 13-án. Nem vagyok babonás, de ez azért szopó. Vihetem Tóbiást műszakira, bazzeg, ez most hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz.

Meg még csak itt a végén halkan megjegyezném, hogy úgy néz ki, hogy pozitív fordulat következett be, és talán már lesz alkatrész, hogy összepakoljam a 800-ast, de ezt tényleg csak zárójelben, nehogy valami fő-fő észosztó leugasson, hogy mekkora egy műmájer faszparaszt vagyok, hogy itten pofázok olyanokról, amiknek a közelében sem vagyok. Igaz. Egyetértek. Műmájer is vagyok, meg faszparaszt is, de ennek semmi köze holmi motorblokkokhoz. Ehhehehe....

Benéztem ma a gépműhelybe megsasolni, hogy hogy áll a 800-as mocim. Röviden összefoglalva: S E H O G Y.
A blokkról csináltam képet, azt felrakom ide, meg mellé a két hónappal ezelőtti állapotról készült fotót is. Aki megtalálja mi a különbség a kettő között, az szóljon már nekem is.

Ellenben a hengerek már meg vannak faragva, mondjuk fogy is róluk a hűtőborda elég rendesen, de hát azért csak marad valamennyi. A blokk még az egyszerűbb eset, mert ha megjön a főtengely akkor már el tudjuk kezdeni összepakolni a blokkot. Valszeg veszek egy gyári új léges főtengelyt, mert kábé esélyem sincs BIS főtengelyt szerezni két hónapon belül. Gyuláék márciusban mennek legközelebb, addig meg nem akarok várni. De még így is a blokk az egyszerűbbik fele.

A hengerfej, na az az igazi szopás. Már megjött a hegesztőtől, szóval a repedések és az oda nem illő perselyek (pl. gyertyafuratnál) már nincsenek benne. Ennek mondjuk örülök, de az kifejezetten negatív, hogy a szelepfészkek és a szelepvezetők sincsenek benne.
A gépműhelyes mókus most kitalálta, hogy MÉGSE szeretné a csatornákat felbővíteni, meg a szelepeket a mellékelt rajzok alapján megköszörülni, de remélem hogy le tudom róla dumálni. Már csak azért is, mert elvileg a jövő héten megjönnek a szelepfészkek, és ha addigra készen lennének a szelepek, meg benne lenne az excenteres szelepvezető a hengerfejben, akkor már közel járnék a végéhez, de ez most még fényévnyi távolságnak tűnik.

A legnagyobb szopó az egészben, hogy amíg a szelepek nincsenek készen, addig a himbatengelyt, a himbákat, és a szelepemelőket se tudom elküldeni a krómozóhoz, mert azért ezeket együtt kéne. Még gondolkozom rajta, hogy a dugattyúkat is keménykrómoztatom, ártani nem árt.
Persze a himbasorral is lenne egy kis munka, de ez a többihez képest picsa. Bronz távtartó gyűrűket akarok gyártatni a himbák közé, ehhez csak a méretet kell levenni, sz'al nem gáz. A másikhoz, a himbákba sajtolandó csapágybronz perselyhez viszont már kell maga az alkatrész is, és ha ezt is olyan tempóban csinálják, mint az eddigieket, akkor soha az életben nem kerülnek el a krómozóhoz a cuccok.

Szeretem a kihívásokat, meg örülök neki, hogy nem bolti tuning, hanem kell rajta azért agyalni. De azzal, hogy sehonnan se kapok segítséget, és tényleg mindent nekem kell kitalálni, azzal már a fasz kivan. (Van olyan arc - direkt nem mondok nevet - aki annakidején megszerezte és lefordította lengyelről azokat a cuccokat, amik nekem kellenének, és baszik odaadni. Mindenféle kibúvót kitalál csak hogy ne legyen másnak olyan kocsija, mint amilyen neki volt anno.)
Amit saját kútfőből megterveztem meg kitaláltam azt is olyan nyögvenyelősen gyártják le, na azzal is egy kicsit kezd tele lenni a faszom. Ráadásul még csak nem is jön ki sokkal olcsóbbra, mitha valami bolti cuccban gondolkodnék. Mindegy, lesz még ebből motor, itt már nem adom fel...

Mindazonáltal sikerült rekordot dönteni. Soha ennyire koszos nem volt még egyetlen autóm sem. Tóbiás kezd úgy kinézni, mint Nyuszy terepjárója.

-Ilyen drágán mennek mostanában a kispolszkik?
-He?!
-Hallom hogy olyan háromszázé' adják őket.
-Háttizé...

Valami ilyesmi párbeszéd zajlott le köztem és a benzinkutas között. Először néztem, hogy akkor itt most mi a repedt here van, de aztán miközben a bácsi mosta a szélvédőmet, elmagyaráztam neki, hogy az vagy gyári új autó, vagy valami nagyon spéci darab, vagy elnézett egy nullát, vagy csak simán át akarták baszni.

Amúgy ezt leszámítva egy kéjmámor volt a tegnapi utam, de annyira, hogy ehhez képest a Jessica Albával folytatott egész estés szeretkezés olyan lett volna, mint menzai paradicsomoskáposztát enni.
Megint vizsgázni mentem Pestre. Gyönyörű, szikrázó napsütés helyett köd, taknyos utak, szürkeség és mocsok mindenütt. Ez még úgy nem is annyira gáz, de az, hogy hazafelé egy óráig és negyvenöt percig tart az út a Nyugatitól a Moszkva térig, az már azért lecsapta a biztosítékot. Szerencsére nincs fegyverem. Ha lett volna, ma kevesebben lennénk egy suzukis pofátlanul furakodós öregasszonnyal, buszsávban nyomuló lexus-terepjárós bumburnyákkal, idegbeteg renault lagunás menedzsertípussal, retek audival májerkodó zselésfejű parasztsuttyóval, és egy-két bmw-s apucikedvencével. Amíg valaki a leszűkülő sávban álló sorba szabályosan, irányjelző használatával, valahol az útszűkülettől megfelelő távolságban próbál besorolni, addig beengedem, mert udvarias vagyok. De amikor végigelőzi az 500 méteres sort és elmegy a záróvonalon túl a felfestésig, és index nélkül, gyakorlatilag az ott állót leszorítva próbál bepofátlankodni, az ne sikítozzon nekem ha ráhúzom a kormányt. A közlekedési morál az valahol nagyon a béka valaga alatt van errefelé...

Hazafelé szerencsére nem volt forgalom az országúton, de ha lett volna, akkor se láttam volna belőle semmit, mert kábé 10 méteres volt a látótávolság. Ekkora köd ritkán van, de én kifogtam. Érdekes volt úgy menni, hogy nem tudni merre megy előttem az út, de legalább nem volt unalmas...

Tegnap estefelé láttam ezt a gyönyörűséget, ami itt a mellékelt fotón szerepel. (Illetve konkrétan nem őt, de egy ilyet.) Éppen vittem ki öcsköst az esti vonatra, és amikor gurultam az egyik kereszteződés felé, akkor láttam, hogy nicsak milyen szép 500-as Fityó áll ott a lámpánál. Közelebb érve láttam csak, hogy ez nem 500-as Fiat, hanem egy igazi Steyr-Puch 650 TR. Gyárilag széles felnikkel, fullos állapotban, alul kifigyelt a boxermoci hűtőbordás olajteknője, nagyon szép látvány volt. és ment is mint az ökör. Úgy gyorsult, hogy alig bírtam utolérni. Végülis azért sikerült, aztán vészindexeltünk meg integettünk egymásnak. Remélem még összefutok ezzel a járgánnyal veterános ténykedésem során.

Hétvégén bementem dolgozni, és meló közben először fejben elkezdtem összeszedegetni, hogy a 800-as mocihoz mi kéne, hogy kéne. Aztán ez elkezdett sok lenni, így gépeltem róla egy rövid listát. Vázlatosan három oldal lett. Kitaláltam a nagy okosságot, hogy csinálok egy ilyen projekt-követő doksit, ahol össze tudok írni mindent, amit kitalálok, szépen részletesen ki tudom dolgozni ha csatolom hozzá a gépműhelyeseknek adott technológiai utasításokat, műszaki rajzokat meg a többi szart. Azért is hasznos lenne, mert így könnyebb összeírni miknek kell menni a krómozóhoz, porfestőhöz, homokfúvóshoz, satöbbi.
Úgy határoztam, megcsinálom ezt az egészet egy ilyen frissíthető adatbázisnak, aztán akkor talán könnyebb átlátni a dolgokat. Basszameg, ezzel kellett volna kezdeni, már rögtön az elején anno... Ide felrakni még nem tudtam sajna, mert le van tiltva a céges net, de a héten szép lassan felkerül majd.

Hétvégén senki nem volt a melóhelyemen, így szabadon volt az őrkutya. Első tippem Mackó volt, de később kiderült, hogy a hasonlóan egyedi, és egyáltalán nem közhelyes "Bundás" névre hallgat. Nos, Bundás vagy huszonötször hugyozta le az autómat. Amúgy ezt leszámítva egész jó fej, de erről még valahogy le kéne szoktatni.

A mai futam során kiváló bemutató lett volna, mondjuk olyan kispolszkis nyílt nap, ha kívülállóknak akartam volna megmutatni, hogy milyen is ez az életforma. Fent voltam 4 napot Pesten, vizsgázás céljából. (Négyből három megvan, a maira viszont nem tudtam bemenni másnapossági okokból.) Tegnap egy kicsit jól sikerült a buli, de kora délutánra némi kávé és algopyrin segítségével nagyjából sikerült bebootolnom, és rövid szedelőzködés után  el tudtunk indulni  hazafelé.  Tóbiás pöccre indult, nagyon frankó az új akksival. Három napot állt a 13. kerületben, utána pedig a városi szaladgálás során jópárszor volt rövid megállás-indítózás-megállás-indítózás, de az akku egyáltalán nem kezdett el gyengülni. Tudok úgy indítózni, hogy közben a fejegység nem kapcsol ki. Zsír. Imádom.

Hazafelé négy három utassal zúztunk általában 80 és 100 közötti utazóval, az emelkedőkön is sima laza volt minden, ha éppen lendületből tudtam menni. Persze sokszor a negyvenes táblák és a nagyobb emelkedők a tér-idő kontinuum ugyanazon pontján leledzenek, amit alapvetően persze leszarnék, de mindig akad az ilyen helyeken egy konszolidált toyotás-volkswagenes-biztonságosautós gyógyegér, aki betartja  a negyvenet, és jól belassít engem is. Aztán a lakott terület végén ő vissza se vált ötösből és otthagy, én meg szenvedhetek hármasban  60-nal az emelkedő tetejéig.
Na mindegy, ez is része az életformának, meg a kedves kívülálló utasaim azt is megtapasztalhatták, hogy a Pókot nem igazán veszik emberszámba az utakon. Ma is simán leszorítottak egyszer egy keskenyebb útszakaszon, és számtalanszor kijöttek elém, merthogy "ááá ez egy Polski, majd lefékez/lehúzódik". Az első leszorítás után nekem persze kicsit tele lett a hócipőm, aztán elkezdtem kamikaze-üzemmódban közlekedni, úgyhogy volt ijedten padkára menekülő focusos, elémkijövő és utána bekulázó bmw-s, és hasonlók.
De szerencsére kijutott a kifejezetten kispolszkis pozitívumokból is: a megelőzött autósok arcáról például fotókat kéne készíteni, és gyűjteni őket öregségemre. Jól el lehetne rajtuk röhögcsélni a hintaszékben a kandalló előtt.
Már itthon fehérváron haladtam, amikor a belső sávban egy folkszvágenes szőke csajszit előztem. Neki valószínűleg nagyon tetszett (vagy viccesnek találta), hogy négyen utazunk a Pókban, mert mosolyogva integetett, meg a feltartott hüvelykujját mutatta. Szóval szerencsére vannak ilyen hozzáállású emberek is...

Mekkora ótvar fos idő van, ez valami hihetetlen. Szegény autóm kapja az ívet rendesen. Szegény kívül-belül vizes, iszonyat mocskos, és ma is méteres jégpáncél alól kellett elővakarásznom. Ma melóba menet rengeteg életveszélyes fasszal találkoztam. Egyszerűen nem értem, hogy a sok kretén mire spórol azzal, hogy cseszik felkapcsolni a tompítottat az egyenszürke fostalicskáján, hogy még véletlenül se lehessen észrevenni. Végülis rengeteget zabál az a két izzó, a szemből kielőző kavicsszállító MAN-nel való frontális csatt meg úgyse okoz nagy kárt. Világos...
Szóval frankón rávillogtattam a szemből jövő, lopakodó üzemmódos S-Mercis (!) tahóra, aztán úgy maradt a reflektorom. Picsába.
Eddig csak a tompítottnak a reléje csinált ilyet, de most a refi is csatlakozott hozzá. Cserés lesz mind a kettő, záros határidőn belül, asszem...

Hazafelé jégvakarászás (megint), köd, ablakra visszafagyó pára, kábé 10 méteres látótávolság és páralefagyás mindenhol. Szóval látni nem lehetett, hogy mi van előttem, de tökmindegy, mert úgyse tudtam volna megállni. Ritkán megyek ötvennel, de most bevallom, ezt tettem. Igaz harmincas táblánál is, de ez asszem részletkérdés.
Azért ha már csúszott, galád módon kihasználtam azt is, hogy legalább ilyenkor meg lehet csúsztatni a kocsit gázzal, meg azért a kézifék se pihent a derékszögű kanyarokban. Ennyike öröm azért jár...

Két elem beszélget:
-Csá, tök jó az inged. Hol vetted?
-Nem vettem, anyukám VARTA.

Én kérek elnézést. Csak kicsit lefáradtam, mire hozzájutottam a képeken látható eszközhöz. Szokás szerint simán ment minden, háppersze...
Tóbiás már napok óta cseszik beindulni, mert véletlenül pont egyszerre lett cellazárlatos a normál használatú Perion, és a vészhelyzetben az ő potlására szolgáló Exide Classic. Gondoltam, elviszem őket beméretni, és/vagy veszek helyettük egy normálisat. Nosza, Peugeot-ba be, csomagtartóba be a két akksim, meg fater kocsijának a kimúlt Delphi akkuja, aztán irány a nagyvilág.
Az első boltban nem volt éppen akksi. Végülis akkumulátor szaküzlet, miért is kéne pont akksit tartaniuk. Mindegy, ott leadtam a három szart. (Faterét hulladéknak, az enyémeket beméretni, aztán majd utána hulladéknak... )
A második bolt január hetedikán nyit.
A harmadik bolt hatodikán.
A negyedikben kábé másfélszer annyiba került ugyanaz az akksi, mint a juniksztréd árlistája szerint.
Nekem meg hirtelen tele lett a hócipőm, elzúztam a gazdaságos áruházlánc helyi gyöngyszemébe, és megvettem ezt a Vartát. 45 Ah, 400 A indítóáram,
16990 pénzért. Remélhetőleg most már lehet használni rendeltetésszerűen az autómat.

No, boldog, balesetmentes, és autózásban gazdag 2008-at kívánok mindenkinek. Azoktól a kedves kontaktpontoktól akiket hajnal 4 óra tájban hívott egy Isti/Laci/Sanyi néven bemutatkozó egyén, hogy "Be-e lehet lépni a klubba-e?" meg ezúton kérek elnézést. Szerintünk vicces volt. Természetesen józanok voltunk, de ezt ugye mondanom se kell.

A kocsival nincs semmi, néha beindul, de az elmúlt napokban nem igazán használtam, mivel az akksi eléggé halott, folyton töltőn kell lennie, ha másnap esetleg akarok menni az aaatóval. (Hibrid, vazze.) Másrészt az elmúlt napok folyamán leginkább az etil-alkohol jótékony hatásait tesztelgettem, és eközben autózni nem szerencsés, szóval Tóbiás szabin volt.

Mindenesetre ma, újév napján, miután magamhoz tértem láttam hogy esett hav, ennek örömére elmentem egy kicsit autózni. Naaaagggyon szépen lehet vele csapatni, csak sajna egy kicsit szereti az orrát tolni, és ilyenkor csak kézifékkel lehet eldobni a hátulját. Ahol mászkálgattam, ott általában nagyon szépen kiadta ha már bekínáltam kézifékkel, a havon szépen lehet terelgetni a gázzal, de a glattjeges részeken párszor eldobtam az autót. Az olyan helyeken egy 180-as fordulat után az ellenkező irányba folytattam az utam.

Azt tartja a babona, az új év olyan lesz, mint amilyen az első napja. Nos hát nem lenne ellenemre, mert a mai napon nagyjából minden megvolt, ami kell, meg ez azt is jelentené, hogy sokat fogok kilinccsel előre menni...