...meg a vak asszony visszanéz, satöbbi. Szóval ott hagytuk abba, hogy a gép már frankó, csak a dinamó kerreg rohadtul, de egy másikat már beadtam felújításra, aztán ha az kész akkor gyors csere, és akkor örö-bódottá. Persze aztán beleért a kezem a bilibe és felébredtem. Csak hogy érzékeltessem a kiindulási alapot, íme az első indítás, a régi - nem túl huszáros - dinamóval:




A horror ott kezdődött, hogy én balfasz a garázsban porosodó négy dinamó közül a nagy kapkodásban sikeresen beadtam felújításra azt a példányt, aminek annyira rottyon van a tengelye, hogy öröm nézni. Ennek az egynek ugyanis az ékszíjtárcsa felőli végén az éknek a hornya annyira kiszopósodott, hogy egy kisebb kontinenst is elnyelt volna az a vájat.  Próbálgattam összehozni, de akárhogy, akármelyik ékszíjtácsával és ékkel raktam össze, mindig böszmenagyot kottyant a tárcsa. Hosszú távon ez nem csak a még jó éket és szíjtárcsát bassza haza, de a kiegyensúlyozatlanság miatt a dinamónak is lefő a kávé rövid időn belül. Szóval van egy felújított dinamóm amit - hogy is fogalmazzak?  - ráhúzhatok a bránerre. Azt találtam ki, hogy a generátorosításig talán kibírja, ha legalább axiális irányban kiküszöböljük a kotyogást. Az eredeti terv szerint egy teflonos Glycodur csúszócsapággyal támasztottam volna meg a szíjtárcsát tengelyirányban, de ilyet az egész országban nem tudtak szerezni, úgyhogy rendeltem egy tűgörgős SKF axiálcsapágyat, de az meg nem jött meg időben, úgyhogy nem voltam vidám. Mindegy, azért gondoltam, hogy haladjunk, addig is berakom a dinamót, aztán az ékszíjtárcsát fel tudom rá rakni akkor is, amikor már bent van ez a szar. 
Na ez a művelet olyan jól sikerült, hogy a ventilátor szíjtárcsáját fogó ék belepottyant a ventiházba. Ezt követően nem volt teljesen őszinte a mosolyom, sőt még olyat is mondtam, hogy "Terringettét!" meg "Az iskoláját neki!". Ennek a csodásan sikerült manővernek következtében szedhettem szét az egész szart újból, de ekkor megint megjelent előttem Igényes Manó, és azt mondta:

- Ha már ennyire szétbányásztad a technikát, akkor nehogymá' összerakd úgy, hogy két tized fokot kottyan az ékszíjtárcsa, mert különben hujujuj!
- Nesze neked, megint állni fog a kocsi egy hetet - mondta erre Igénytelen Manó - Szarni bele, maximum teflonszalaggal kihézagoljuk, oszt jó lesz az.
- Apád faszát lesz jó - replikázott Igényes Manó - az első tíz méteren szétnyalja a teflonszalagot, olyan mintha ott se lenne. Különben is, nem kurvára mindegy most már, hogy egy héttel tovább áll a kocsi?
- Nem. Már így is két hónapja mennie kéne, csak te folyton akadékoskodsz. Összerakjuk így, plusz a legjobb szíjtárcsával, meg egy kopásmentes ékkel, aztán azzal nem fog nagyot kottyanni. Estére meglesz.
- Persze, aztán akkor  azokat is szétkoptatja, és szedhetjük szét megint, ráadásul használható alkatrészünk se marad! - szólott eképpen Igényes Manó, és tüdőnszúrta egy vasvillával Igénytelen Manót. Ennek hatására végül kitaláltam, hogy mi legyen.

Felhívtam Sebestyén Petit a IndiCar-nál (ahol a felújított dinamó készült), hogy így nem tudom használni, és hogy nem tudnának-e ránézni még egyszer. Nem hajtottak el rögtön a picsába (ami nagyon pozitív), hanem az volt a válasz, hogy vigyem csak, és a jónak tűnő tengelyű, de törött házú másik dinamómból összehozzák a tökéletes példányt. Persze korai volt az öröm, mert ma kiderült, hogy a jó tengelyű dinamó mechanikai szempontból tényleg kafa, de a forgórész tekercsei szét vannak égve, szóval b'hatom. Igényes Manó épp az ereit vagdalja, Igénytelen Manó meg röhög a markába a túlvilágon.

Sebaj, van még két darab dinamóm, azokat is viszem le, aztán a négy darabból csak összejön egy, ami jó. Folyt. köv.

Hat nap alatt teljes felújítás, he? Most vagy mi vagyunk nagyon bénák, vagy ők nagyon ügyesek, vagy kamu az egész., de leginkább mind a három. Június közepe óta nem bírjuk összerakni ezt a szart, pedig ez nem is komplett felújítás volt, csak egy könnyed nyár esti zsebhoki. Szeptember 1. volt a bűvös határidő, és pénteken ötkor még indig darabokban volt az autó, mert a csütörtök este héttől éjfélig az alábbi két betervezett dologgal sikerült elbaszni az időt mindenféle eredmény nélkül.

1.) Gáz van, nincs gáz!
Legalábbis a pedál. A porfestőnél el lett cseszerintve a gázpedálom, fetört róla a bakelit, szóval így használhatatlan. Túrtam egy bontottat, de az meg akkorát kottyan, mint ide Lacháza. Ráadásul rozsdás, kopott, csúnya, szóval ideális választás, hurrá. Ezt gyűlölöm a legjobban, amikor ugyanazt az eredményt érjük el idő meg meló rááldozása után, mintha leszartuk volna magasról.

2.) Mi a hézag?
A szelephimbasorral nagyjából ugyanez a helyzet. Miután a harmadik esztergályos is elküldött, hogy húzzam a faszomra a szelephimbatengelyem, mert a legkeményebb ipari fúrójukat is úgy törte el, mint a ropit, na ekkor szépen lassan elkezdtem feladni a reményt, hogy az olajozófurat felbővítése valaha is sikerülni fog. Nézzük a dolog pozitív oldalát, nincs is annyira szar anyagból az a himbatengely, höh. Annyit sikerült azért elérni, hogy az olajzófurat széle kb. 45 fokban le lett törve, az is több, mint a semmi.

A másik dolog a himbák oldalirányú kotyogása volt. Persze-persze, szódával elmegy, meg minden, de az oldalirányú kimozgás az súrlódási veszteség, meg hát az élettartamot se jó irányba befolyásolja. Foszforbronz hézagoló lemezekkel próbáltam áthidalni ezt a dolgot, mivel azok jó siklási tulajdonságokkal rendelkeznek, de sajna az sehol se kapható. Maradt tehát az a csapágyacél, így abból rendeltem 0.3-as hézagolókat. Többszöri szétszedés-összerakás után derült ki, hogy ez bizony túl passzos így, úgyhogy először megpróbáltam kivenni a párat, de sajnos így sem adja ki, úgyhogy 0.1-eset kell rendelni. Az persze esélytelen, hogy időben megérkezzen, úgyhogy egyelőre úgy döntöttem, összerakom hézagolók nélkül, aztán majd a hengerfejcsavarok utánhúzásakor foglalkozom vele megint. Midegy, sikerült vele elbaszni rengeteg időt és még csak jó se lett. Hurrá!

Mindegy, pénteken este ötkor újult erővel vágtam bele. Szombat 4 óra volt a határidő, amikorra a kocsinak önerejéből ki kell állnia a garázsból. Szűk 24 óra alatt az alábbiak sikerültek:

1.) Bekötöttem a féltengelyeket. Lecsiszoltam és lealapoztam a bontott gázpedált
2.) Visszaraktam a hátsó lámpákat. Korábban el lettek pucolva természetesen, kaptak egy kis hőtükör-fóliát a foncsorok, valamint üvegpolírral felpolíroztam a búrákat. Olyan, mintha új lenne, csak még a fényereje is jobb.
3.) Megsaruztam a tolatólámpát, és kapott egy ugyanolyan üvegpolíros kezelést a búra.
4.) Visszaraktam a himbatengelyt, lőttem egy szelephézagot, visszaraktam a szelepdeknit.
5.) Felkerült a karbi, bekötöttem a gázrudazatot, a benzincsöveket és végül a szivatóbovdent. Az utóbbiból a csodás utángyártott darab sehogy se ment a helyére, úgyhogy farigcsáni kellett. Hajnal fél kettőkor különösen lélekemlő volt.
6.) Bekötöttem a dinamó és a gyújtás cuccait. Sajna az ékszíj eltűnt valahová, úgyhogy áthidaló megoldásként Nyuszytól kértem egyet kölcsön.
7.) Belőttem az előgyújtást, visszaraktam a műszerfalat és a kapcsolókat.
8.) Tankoltam bele egy kis benyát. Az AC pumpa küszködését enyhítendő, megszipákoltam kicsit a benzincsövet, és megtapasztaltam, hogy a magyar benzint sem a zamatáért szeretik.
9.) Mindeközben Ági segített nekem felpolírozni a fényezést. Nem kis munka volt, egy komplett bejegyzést írok majd róla a későbbiekben.

10.) ...éééés végül:  Próbaindítás, egy-két-há', röff!
Szépen beindult, szépen jár is a motor, bár a dinamónak olyan csapágyhangja van, hogy a környékbeli kisnyugdíjasok reflexből menekülnek a légópincébe, mert azt hiszik, hogy megint bombáznak az angolok.

Nem tökéletes, de működik, és járóképes. A tartalék dinamóimat beadom felújíttatni, elhozom a 0.1-es hézagolókat, némi beállítás (kuplungholtjáték + stb), meg némi szépészeti beavatkozások, és útra kész a kis szekér.

Hoztam a formámat, és ebből következően a kocsimat már kevésbe. Természetesen a találkozóról van szó, ahová nem sikerült autóstól odaérni. Csütörtök éjfél környékén adtuk fel, amikor szembesültem a rideg rögvalósággal, hogy a régi kuplung bizony szar, új meg épp nincs kéznél, úgyhogy hagytuk a faszba'.

Csütörtök éjfélig történt a Barátok köztben:
1.) Visszakerült a komplett ventiház a dinamóval és a gázrudazattal. Ugyanezen idő alatt édes anyanyelvünk is gazdagodott néhány cifra szófordulattal, leginkább a méretpontossággal nem igazán vádolható lemezek miatt.
2.) Leugrott a blokkról az AC-pumpa, szétszedte magát, megfürdött benzinben, aztán visszaugrott a blokkra, és vitt magával még két tömítést is.
3.) Észrevettem, hogy kihagytam egy tömítést a centrifugálszűrőből. Afölötti örömömben, hogy ilyen jól megszopattam magam, szétszedtem az ékszíjtárcsát, és ott rájöttem, hogy az a tömítés nem is oda való, tehát gyakorlatilag nem marad ki semmi. Viszont feleslegesen szedtem szét. Fákk.
4.) Elkészültek a matt fekete cuccok a porfestőnél, köztük a féltengely gumiharangoknak a felfogató lemezei. Ennek örömére a váltóra  fel is dobtam a gumiharangokat, amikben előzőleg már kicseréltük a döglött szimmeringeket vadiúj Cortecóra. A gumiharangok felrakása után már mehetett is tele olajjal a váltó, majd feldobtam rá a szép piros fedelet, és ezek után készen is állt a motor és a váltó arra, hogy szorosabbá váljon a kapcsolatuk. Azért a bal vállamon a kisördög azt mondta, hogy:  Ugyanmá' ugrasszuk le azt lendkereket - biztos ami biztos - és nézzük meg hogy érzi magát...
5.)...Főtengelyszimering úr.  Nos, őt erős hasmenés gyötörte, de nem igazán vett róla tudomást, mert egyébként is katatón állapotban várta a kaszás eljövetelét. A jobb vállamon a kisangyal csak annyit mondott, "Óbazmeg..." és belátta, hogy a kisördögnek volt igaza.
Kiberheltük tehát a hátsó főtengelycsapágynak a fedelét, és egy alapos pucolás után egy új szimmeringgel és új O-gyűrűvel ment is vissza. Visszadobtam a lendkereket is, de amikor a kuplungra került volna sor, akkor meghátráltam. A régi tárcsán a betét már igencsak ergya volt, és hát nagyon nincs kedvem 2000 kilométer múlva megint szétbombázni az egész autót, hátha megint fel találok újítani rajta valamit.

Eddig jutottunk, és gondoltam, hogy szarok a farmra, inkább megyek vedelni vidámkodni a találkozóra.

Július 20. péntek, Közép-Európa, száraz, napos idő.
Délelőtt még elugrottam a hegsztőhöz a karterért, amibe belekerült az olajhőfok-szenzornak a menete. Szép lett, de még le kell festeni. Beugrottak a csomagtartóba a leszinterezett felnik is a porfestőnél, és hogy - hogy nem, véletlenül bepottyant egy fél tálca Dreher is. Ez utóbbi elég jó szolgálatot tett, csak sajnos nagyon gyorsan elpárolgott.
A találkozót nem is nagyon tudom szavakba önteni, egyszerűen csak kurvajó volt végre újra együtt lógni a polskis cimborákkal, lökni a hülyeséget, meg ötletelni, hogy mit hogy lehet átépíteni. A felvonulás ismét frenetikus volt, külön köszönet Nellinek, hogy végre újra vezethettem Polskit, és természetesen óriási riszpekt a szervezőknek, hogy ismét hozták a megszokott magas színvonalat. Csináltam fotókat, de sajnos az akksim döglődése határt szabott ennek is. Mindegy, katt ide, aztán indzsoj! Nem sok, de legalább kevés.

Július 23. hétfő, erős szél, de a hajam még mindig tart
A találkozó fáradalmait szereléssel igyekeztem kipihenni, úgyhogy hétfőn megvettem az új kuplungot. Olasz cucc, Schneider márkájú, sose hallottam még róla. Remélem beválik. Hétfőn felcuppantottam a kuplungot, majd összeházasítottuk a motort és a váltót. Kitörő örömmel és túláradó boldogsággal konstatáltam, hogy egy remekbe szabott olajtócsa terjeng a balos féltengely-gumiharang alatt. Kurva anyját. Természetesen ahhoz, hogy ezt helyrehozzuk, le kell engedni az olajat a váltóból, de nincs az olajleeresztő csavarhoz se 12-es imbuszom, se krova-fejem. Kibaszás deluxe. Mindegy, visszaszereltem még az önindítót, aztán ennyi.

Júli 24. kedd, szar idő
Megrendeltem a váltótartó bakokat, meg akkor már a motortartó gumigenyákból is egy új garnitúrát. Hozta is a kiszállító skacc a munkahelyemre. Minden jó is volt cikkszám szerint, csak az egyik váltótartónak a zacskójában valami kerek gumi baszás volt a váltótartó bak helyett. Hívtam is őket, hogy mi a gyász van, mondták, hogy küldik helyette a jót, de az már nem ér ide, csak másnap reggel. Aznapra a motor-váltó felrakás ugrott.

Július 25. szerda, bitangpusztulatosan fostos idő
Megjöttek a hiányzó váltótartó bakok, ami pozitív. Meló után gyorsan beugrottam a szerszámboltba, és vettem egy 12-es imbuszos fejet a krovához, aztán irány a garázs. Leengedtem a váltóból az olajat, kiszedtem a csapágyfedelet, aztán egy alapos pucolás után visszaraktam, ipari mennyiségű tömítőpasztával. Abbéli örömömben, hogy ez már soha többet nem fog ereszteni, szépen frankón visszaraktam a gumiharangot, feltöltöttem a váltót olajjal, és elkezdtem felrakni a bakokat, meg összeállítani a váltótartó A-betűt.  Ekkor újfent feltűnt az olajfolt a váltó alatt. Az örömtánc, a konfettiszórás és a pezsgőbontás után, inkább fixre húztam a motorburkolat csavarjait, illetve a motort és váltót összefogó csavarokat, felraktam a váltótartó bakokat meg az A-betűt. Még megpróbálkoztunk a dinamó rögzítőszarságának az összeszerelésével, de nagyon nem akart menni, úgyhogy hajnali 1 óra felé elhúztam haza a géczibe. Ma (holnap) újból olajleeresztés, és valószínűleg a gumiharang rituális felgyújtása következik, aztán most már tényleg megy be a motor.

...vagy megy az egész szar a MÉH-be, úgy, ahogy van.

Nem gondoltam volna hogy ennek is eljön az ideje egyszer, de mégis így alakult: kénytelen voltam a szilikonbeültetés mellett dönteni. Hogy ez mit is takar? Azt majd pár sorral lejjebb kifejtem Mint ahogy "rendes" bulvár-hírműsorokban a csöcsökről mindig az utolsó riportban van szó, előtte pedig az alsóböhönyei Rezső bácsi fejszámoló és jódlizó birkáiról és egyéb érdekfeszítő dolgokról, úgy most a szilikont én is a végére hagyom, és előtte érdektelen faszságok jönnek. (Fejszámoló birkák nincsenek, bocs. Ha nagyon kell, akkor legközelebbre szerzek.)


Szóval kezdjük az érdektelen kreténségekkel: legutóbb ott hagytam abba, hogy rendeltem egy Ruville (made in Germany) vízpumpát, aztán az valahogy sehogy se akart rámenni a blokkra. Gondoltam "gyári hiba bazmeg", ismerve az én szerencsémet igazából meg se lepődtem rajta. Cucc vissza a feladónak, rendeltem helyette egy Dolz (made in Spain) pumpát. Megjött a Dolz pumpa, örültem. Egészen addig, amíg rá nem próbáltuk a blokkra, mert hogy ugyanaz a probléma adódott vele. Ráadásul ennek az öntvénye el is volt repedve, mert ezt már előzőleg valaki ugyanígy megpróbálta felrakni egy másik autóra, és ráhúzatni a csavarokkal. A jelekből ítélve erős volt, de okos nem. Na mindegy, Dolz (made in Spain) pumpa ismét csak vissza a feladónak, Petya (made in Hungary) pedig kezdett egy cseppet morcos lenni. Felhívtam ismét a nagykert, aztán nyomatékosan megkértem őket, hogy most akkor próbáljuk ki azt is, hogy milyen az, amikor egy JÓ pumpát küldenek. Felhívtam a Fiat képviseletet is, hogy a pumpák gyári cikkszámát egyeztessük. Az eddigiekkel minden stimmelt is, a kocsim alvázszáma alapján egyértelműen az a vízpumpa volt jó, amit előzőleg is rendeltem. Azért nem hagyott nyugodni a téma, úgyhogy megnéztem hogy a motorkódhoz mit ad. Hááát, nem ugyanazt. Rohadtul nem. Mindegy, legalább tudom, hogy a kocsimban nem az a motor van, mint amivel elvileg kijött a gyárból. Na mindegy megrendeltem a harmadik vízpumpát, ezúttal motorkód alapján. Na ez már tutira jó lesz, most már tényleg! Amikor megjött gyorsan rápróbáltuk a blokkra. Hármas színpad nyílj ki, TÁDÁMMM: ...naná hogy ez is szar volt. Az első reakciómat szerintem mindenki tudja, a második reakcióm viszont az volt, hogy eltűnődtem. Ha a kacsa nem tud úszni, akkor nem biztos, hogy a víz a hülye, itt is három különböző vízpumpával fordult elő ugyanaz a gond, úgyhogy lehet, hogy a blokkban van a hiba. Nézem a vezérműlánc vezetőgörgőjének a csapágyazását, aminek elvileg bele kéne cuppannia a vízpumpában levő bemarásba. Hmmm, az a persely nem is biztos hogy gyári. Nézem a régi vízpumpában a bemarást: lehet, hogy ez nagyobbra van marva? Picsába... Gyorsan fogtam az új vízpumpát, meg a régit is mintának, eltipliztem az esztergáyloshoz, hogy akkor ezt most gyorsan. Az esztergályos mondta, hogy ez mind szép és jó, csak nem tudja befogatni, túl kicsi hozzá a satu. Tipli gyorsan egy másik gépműhelybe, ahol van megfelelő méretű befogató pad, gyors egyeztetés. Egyedül csak a blokkban levő persely méretét felejtettem el lemérni, úgyhogy húzás vissza a szervizbe a kocsihoz, tolómérő elő, gyors mérés, vissza gépműhelybe, méregetés, marás, aztán irány a szervizbe a pumpával, blokkra rápróbálás. De legalább jó lett elsőre. Vízpumpám már van, hurrá!

Hűtővízcsöveim még nincsenek, ez már nem annyira hurrá. A régi hűtővízcsöveim azok eléggé rottyon voltak már, nem igazán lenne célszerű azokat visszarakni, úgyhogy gondoltam rendelek újakat, hiszen árban egyáltalán nem vészes, párszáz forintos tételekről volt szó. Kérdeztem a nagykert, hogy mikor lesz, mert épp nem volt nekik készleten. Mondták, hogy előreláthatólag soha. Megnéztem máshol, de már ott rosszul kezdődött, hogy az Alfa 75-öt az extra típusok között mutatta a rendszer. Nem jó jel. Körbekérdeztem a márkatársakat, hogy van-e valami forrás, mondták, hogy igen van, úgy hívják, hogy bontó. Fákk. Ekkor határoztam el, hogy összerakom szilikonos csövekből a hiányzó elemeket. Hogy azért ne legyen egyszerű, volt egy olyan elem, ami egyik oldalon 25 millis, a másik felén meg 15-ös, és természetesen volt millióféle szűkítőidom, csak 25/15-ös nem. Vettem egy 25-ös könyököt, meg egy méteres darabot a 15-ös csőből, és esztergáltattam aluból egy 15/25-ös szűkítőelemet. (Az egész izé, amit össze kell belőle legózni, az kb. 250 milliméter hosszú, de kénytelen voltam a méteres darabot megvenni, mindegy, ez legyen a legnagyobb gond.)

Az alsó cső, ami a vízpumpát köti össze a hűtővel, az nem annyira bonyolult alakú, csak egy sima 90 fokos, 35-ös cső (némi kurfli van benne, de leszarom, kicsire nem adunk). Na itt az a probléma, hogy a hosszabbik szára az kb. 260 milliméter hosszú, a 35-ös könyökcsövek közül meg 200-as a leghosszabb, úgyhogy itt majd még valszeg le kell gyártatnom egy toldóidomot, hogy ne legyen annyira egyszerű a' élet. Ja, és mint a mellékelt ábra mutatja, csöcsökről nem volt szó, csak csövekről. Ez van... Aztán most már csak lesz valami ebből az autóból, remélem. Ha már úgyis állt a vízpumpás sztori miatt, legaláb volt alkalmam kicsit megpucolászni a motorteret és környékét, úgyhogy most már kicsit pofásabb, mint volt. Ha ezek a hűtős szarok megvannak, akkor már csak szelepdekni-tömítést kell cserélni, kartert leszedni, kipucolni, olajat cserélni, szűrőt cserélni, műszakizni, meg ilyenek. Gyerekjáték, vaze, gyerekjáték...

Kedves nézőink, a műsorajánló után a "Bazmeg, ilyen nincs!" című dokumentum-horrorvígjáték következik. Megtekintése nagykorúaknak is csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. Most pedig következzen a műsorajánló:

Ez csak azért van itt, mert jelen pillanatban a benne elhangzó szavak 95%-ával most maximálisan egyet tudok érteni. A végén elhangzó "goody gumdrops"-ot is ide véve persze.

Tehát 13-ára bejelentettem az Alfát műszakira, gondolván hogy egy teljesen egyben lévő autóval ez nem lesz különösebben nagy kihívás. Maga a műszaki nem is, csak éppen az odajutás az volt totális csőd. Tizenharmadika szerencsés nap, mi? Faszomat.

Tehát előző nap szépen elbringáztam az útvonalengedélyért, aztán este kicsit rendet raktam a csomagtérben, visszaszereltem az ajtókárpitot. Kétszer, mert elsőre szarul állt össze a belső kilincs mechanikája, és nem lehetett nyitni az ajtót. Kezdek egész profi lenni benne. Szükség is lesz rá, szedhetem szét harmadszor is, mert csak összerakás után vettem észre, hogy a zajszigeltelő izé kimaradt, végig ott csücsült a lezárt csomagtartóban. Örö é bódottá...

Szóval elrobogtam műszakira, a reggeli csúcsforgalom ellenére is ott voltam időben. Fogtam egy keresztet, beálltam a sor végére, és... ja ez egy másik film. Na mindegy, beálltam a sor végére, beballagtam a papírokkal, és akkor ott mondták az ügyintéző nénik, hogy ez így kevés lesz. Mondtam, hogy miaf. Erre ők: kellene a forgalmi. Mondtam, hogy na hát az kéne nekem is.
Olyan csodálkozó tekintettel néztek, mintha nem tudták volna, hogy nem lehet forgalomba helyezni a kocsit csak érvényes műszakival meg eredetvizsgával. Addig nem kapom meg az új forgalmimat. Volt ott meghatalmazás, meg adásvételi, meg az ocsmányiroda által kiadott átvételi elismervény a régi forgalmi átvételéről, gondoltam ennyiféle szar azért csak elég lesz, de nem. Kellett a határozat az ideiglenes kivonásról, ami otthon lapult valahol.

Szóval gyász. Nem tudtam hitelt érdemlően igazolni, hogy az enyém a kocsi, amit le akarok vizsgáztatni, és hát fennállt az a nagyon is valószínű és életszerű gyanú, hogy elcsentem más autóját, és a tudta nélkül le akarom műszakiztatni. Valójában tényleg én vagyok a gonosz, velejéig romlott sorozatműszakiztató rém, aki az éj leple alatt ellop az utcáról mindenféle autót, és reggelre két év műszakival viszi vissza, de ez most mindegy.

Na, kocsiba be, ablakot le, tipli haza azért a köcsög határozatért. Útközben néha kicsit berángatott a kocsi, mintha kihagyna az egy henger, aztán ez szépen fokozatosan elhatalmasodott és a végén már olyan volt, mitha csak egy henger nem hagyna ki. A házunk előtt aztán Nagyseggű Dzsulietta eldobta a kanalat, paff, ennyi volt. A környéken lakók újfent tanúi lehettek annak, hogy mennyire gazdag a szókincsem, bár egyes szavak és kifejezések sűrűn visszatértek. Nem, nem a pitypang, és a lúdtalpbetét.

Valamikor a korábbi posztokban említettem, hogy vízpumpa-csere előtt áll az autó, mert az új hűtőfolyadék betöltése után eléggé ergya, ijesztően kerregős hangot hallatott a vízpumpa. Vettem is egy új Ruville pumpát ott figyelt bent a hátsó ülésen, csak műszaki előtt már nem volt idő kicserélni. Na most a szétszedésnél két dolog derült ki.
1.) A régi vízpumpámnak semmi de semmi baja nem volt.
2.) A kerregő hang az ékszíjtárcsa irányából jött, mivelhogy nem volt rendesen ráhúzva, és kotyogott, mint az állat.

És hogy mitől állt le az autó? Miért ment el a gyújtás? Az ékszíjtárcsán vannak a bütykök a főtengely-szöghelyzet jeladóhoz, ami a gyújtásnak ad jelet. Illetve csak adna, ha előtte forogna az ékszíjtárcsa. Ki a keserves kurvaélet gondol ilyenre? Mindazonáltal üdvözlöm azt, aki ilyen jól meghúzta azt az ékszíjtárcsát. Meg a kedves édesanyját is.

Tíz mosógépszerelőből kilenc fogorvos már ennyitől is betérdelt volna, de most jön a végén a tejszínhabos fagyitorta tetejére a cseresznyeszem:

3.) A vadiúj Ruville pumpa gyártási hibás, és nagyon nem passzol a helyére. Szóval mehetek vissza hőzöngeni a nagykerbe, hogy ezt húzzák a faszukra és adjanak helyette egy normális vízpumpát.
L'Orál, mert megérdemlem.

   

My name is Elek. Update Elek.

Elvileg update-be akartam megírni ezt-azt, de sok köbméter víz lefolyt a Dunán, úgyhogy.
Naszóval, ismét nálam járt Aranka, a Skodawágen, ezúttal felkerültek rá a 14-es VW felnik (amik egyébként Seat-felnik voltak, de igazából kurvára mindegy), valamint ezekre négy vadiúj 165/65-ös nyári gumi. Ha már erre járt, akkor ránézegettem egy kicsit a MAP-szenzorra, szétkaptam egy kicsit a szívócső-fojtószelepház környékét, hogy megvizslassam, mert rángatott a gép. Egy alaposabb pucolásra majd mindenképp elhozzák hozzám a gépjárművet, bár így szemre nem tűnt olyan vészesnek. Aranka megy, működik, falja Budapest ritkaszar útjait, mindössze egy kis bibi keletkezett rajta azóta, hogy utoljára láttam. Meg ha már róla szólok, akkor jöjjön egy kis nosztalgia:

Tehát a szombati nap előtt, amikor is Arankát birtokba vették új gazdái, baszottnagy hajtás volt. Kipufogó középdob csere, toronygumi-csere az első futóműben, üregvédelem, és egy szélvédő-csere (illetve szélvédő-kédercsere volt az inkább) voltak terítéken, mindezt igencsak kutyafuttában kellett végigcsinálni. Csápra tettük az autót, kipufogó le, a régi középdob meg a katalizátor azok fixen egy csövön voltak, úgyhogy a csövet flexszel elvágtuk úgy, hogy össze lehessen tolni az új középdob csövével. A katalizátor elé kellett egy tömítés, ezért külön elszaladtam a Skodaboltba. Később kellett egy bilincs is, ezért megint külön szaladtam el, csak hogy meglegyen a kilométerem.
A toronygumi-cseréhez nem sok közöm volt (McPherson futóműhöz nem nyúlok, ördögtől való dolog az), bár azért sikerült a saját segítségemmel a lehető legjobban akadályozni a többiek munkáját.  
Ehelyett inkább megcsináltam az üregvédelmet, és kifújtam mindent, amihez korábban föntről nem fértem hozzá. Szépen faszán belement 4 flakon cucc a küszöbökbe alsó kereszttartókba és hossztartókba, üreges profil nem maradt szárazon. Csöpögött is ki mindenhol, ahogy illik, úgyhogy szem sem maradt szárazon. Kicsit olyan volt, mintha apró, gonosz manócskák játszottak volna arconfosó bajnokságot. Ezek után szélvédő ki, kis kezelés rozsdamaróval a peremeknél, aztán újratelepítettük a window-t, új kéderrel. Műszerfal, kapcsolósor, ajtókárpit, minden vissza a helyére, aztán örö é bódottá.
Szombaton aztán meg is jöttek Aranka új gazdái, még gyorsan bekötöttem a szivargyújtót (palmatex és cipőfűző nélkül , beraktam az új rádió-fejegységet, amit hoztak, aztán hajrá, próbakör.
A gép szépen frankón ment is. Úgy volt, hogy amíg be nem melegszik a motor, addig  én vezetek, elmegyünk egy kútra, megitatjuk Arankát, és akkor ott átveszi a pilóta szerepét Attila, az új gazdi. Tank megvolt, helycserés támadás, gyí. Attila szólt, hogy valami gáz van. Forgatja a kulcsot és semmi. Nabazzeg.
Mondtam neki, hogy pattintsa fel a motorháztetőt. Semmi. Nem nyílik. Szopó.

Természetesen az önindító behúzótekercséről ugrott csak le a saru, amit valamelyik előző tulaj kicsit tróger módon rakott rá fel. (Ezúton is üdvözlöm őt és a kedves édesanyját is! Ez önmagában egy mozdulat, sarucserével mondjuk kettő és fél, viszont úgy, hogy - szintén beállítási gondból eredően - nem nyílik a motorháztető (Feliciánál ez is típushiba), na úgy viszont erősen szopó. Betoltuk a kocsit, beültem a volán mögé aztán tűz haza. Otthon próbáltam egy ideig a motorház nyitóbovdenjét túlhúzni - esélytelenül. alilról lehetetlen hozzáférni a zárhoz, legalábbis akna nélkül. Végül aláfeküdtem, mondván hogy csak elérem azt a kurva önindítót alulról, és szerencsém volt. Lehúztam a kábelt, ott a földön fekve kicseréltem rajta a sarut (ekkorra már nagyjából mínuszt mutatott a hőmérő), majd jött a nehezebbik része: a sarut rárakni az érintkezőre. Látni nem lehet semmit, mert fullra takarásban van, ellenben csak bal kézzel tudtam hozzáférni, és lefagyott kézzel, kizárólag tapintás útján kellett megtalálni az érintkezőt és rárakni a kábelt. Ez már kvázi nőgyógyászat. Mindegy, mákunk volt, nagy nehezen sikerült. Azért szép bemutatkozás volt Aranka részéről az új gazdáknak, meg még szebb búcsúajándék nekem. Hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz, vazze...

Na szóval ennyi a múlt, a jelen pedig a mellékelt fotókon látható Trabant típusú gépjármű, amit a hétvégén négy kerékre tudtunk rakni, mert végre van alatta futómű elöl-hátul. Valamint most már a motor is összefele rakódik. Valamikor a héten állunk neki az elektromos szarjainak is, belezés helyett most már kábelezzük.

Ja, és csütörtök reggel viszem az Alfát műszakira. Drukkoljatok ezerrel!
-----------------------------------------------------------------------
Műszakis update:

Tegnap, (13-án) vittem az Alfát műszaki vizsgára. Lehet tippelni:

a.) Minden simán, flottul ment.
b.) Voltak kisebb fennakadások, de nagyjából minden oké volt.
c.) Szopó.

Kérem, tegyék meg tétjeiket!
 

Naszóval tudjátok, volt ez a faszkalap, valami Buszos Petya, vagy minek is hítták, ilyen izécsávó volt ez Kispolszkival, meg minden. Nahát eljátszotta a true arcot, meg hogy ő aztán ilyen öreg retek autókkal nyomja, aztán erre tessék, lejárt a műszaki a Fityóján meg vett valami új, megbízható autót, amivel kevés a szívás, nem is kell szerelni, aztán azóta bearcozott, nem bandázik már a fityósokkal, a fórumra sem ír, meg azt az ótvar blogját is hanyagolja, me' büdös neki már a régi banda.

Na, a fentiekből a faszkalap az egyetlen, ami stimmel. Az új, megbízható autó, amivel kevés a szívás, hááát... minimum egy közepes LOL, de inkább orbitális MUHAHAHAHA.
Jelentem a szopóálarc még mindig megvan, csak a Polski Fiat embléma helyett a patinás Alfa Romeo márkajel virít a homlokrészén, és a kivágás a szájánál kábé kétszer akkora.

Öreg autó - gáz
Öreg olasz autó - ajjajjajjj
Öreg olasz autó NÁLAM - hadd ne kommentáljam.

Naszóval, jelenleg műszakira készülés van ezerrel egy hónappal ezelőtt felébresztettem Nagyseggű Dzsuliettát a téli álomból, hogy ideje átvennie a napi használatú autó szerepét a wellnes-kúrára beutalt Kispolszkimtól. Nekikezdtem az apró melóknak a műszakira készülés jegyében. Az első kibaszás rögtön ott kezdődött, hogy a hátsó ajtókon a központi zár úgy gondolta, hogy nem nyit, mert minek is az. Ahhoz, hogy hozzáférjek a zárszerkezethez, le kell vennem az ajtókárpitot. Ahhoz, hogy levegyem az Ajtók Árpit: na, ki mit tippel? Igen bazmeg, ki kell nyitni az ajtót. A következő helyre mindenki helyettesítsen be szép magyar szavakat és kifejezéseket tetszés szerint: ______________________________________

Mindegy ez csak egy dolog, a műszakin remélhetőleg nem csesztetik a hátsó ajtókat, úgyhogy a kvázi kupévá átlényegült autómmal még át is mennék, ezért a sürgősebb melókra koncentráltam. Vettem olajat és MANN olajszűrőt, plusz vettem desztvizet és fagyállót, hogy az olajcserét és hűtőfolyadék-cserét meg tudjam oldani. Elmentem az egyik Alfás klubtársoz és hoztam tőle egy balos ködlámpát, merthogy az enyémen lyukas és repedt volt a búra, vettem tágulási tartályt a hűtőrendszerhez, mert az is repedt volt, és eléggé melegedett miatta a motor, vettem egy másik hűtőmaszkot, mert az enyém karcos volt, és vettem egy garnitúra elektromos tükröt, mert az enyémen a balos tükör mechanikája szét volt dögölve. Igaz, hogy hátrafelé csak a gyengék tekintgetnek, de azért egy beállítható tükör meg nem árt egy autóba, na. Vettem egy hátsó biztiöv-garnitúrát is, mert Nagyseggű Dzsuliettában gyárilag (!) nem volt ilyen (!), de cserélni majd akkor fogom, ha hátra nem az ablakon keresztül kell bemásznom. Igaz abban nincs semmi kihívás.

Kicseréltem a hűtőmaszkot (sajna nem az a szín, mint az autóé, de mindegy, majd nézünk hozzá másikat), szétszedtem és megpucoltam a ködlámpát és a tükröket, majd a ködlámpát el is kezdtem beszerelni. Először csak csodálkoztam, hogy mi a keserves lófaszért nem megy a helyére, később valószínűleg már fél Itália csuklott mire rájöttem, hogy ez a balos ködlámpa ez bizony jobbos. 'pád 'szát - gondoltam én, és beszereltem fejjel lefelé: műszakin csak nem szúrják ki, ha meg legközelebb megyek alkatrészért Pestre, akkor úgyis kicserélik nekem egy balos-balosra.
Megpucoltam és vízkőmentesítettem a tágulási tartályt, leengedtem a régi hűtőlöttyöt, beszereltem a régi repedt szar helyére a szép, tiszta új (bontott) tartályt. Feltöltöttem a rendszert a friss fagyállóval, - és persze a szerelési útmutatóban levő légtelenítő csavarok nem voltak sehol, így szépen apránként nyomkodtam ki a légbuborékokat a csövekből. Pöcc-röff, csodafrankó. persze Dzsulietta azért megszerezte nekem azt az örömöt, hogy a vízpumpa ezután kezd ett el csúnyűán csapágyas lenni. Most rendeltem egy új Ruville pumpát, és engedhetem le az egész kikúrt rendszert megint. Nem véletlenül rühellem a vízhűtést: a Kispolákkal azért sose volt ilyen gondom, hogy "jaj, most akkor le kell engedni a hűtőlevegőt". Gyász.

Na mindegy, felpolíroztam a gépsárkányt, hogy ha már nem jó, legalább szép legyen. Kiragasztottuk maszkolószalaggal a műanyag részeket, meg az ilyesmiket, aztán minden nap meló után irány a garázs, polírozás este fél 11-ig. Színes polírpasztát vettem, és mivel kék a kocsi, minden este úgy néztem ki, mint azok a kék izék az Avatarból. Na'avi, vagy mi a tököm, 3D-ben persze.

Leszedtem az ajtókárpitot elöl, mert ugye logikus módon úgy oldották meg Giuseppéék a gyárban, hogy anélkül még csak véletlenül se lehessen tükröt cserélni. Természetesen az ajtó reteszelőgombja az megintcsak egyszerű volt: a szerelési útmutató megírásakor valószínűleg az ellenség tudatos dezinformálása volt a cél, merthogy semmit nem úgy kell, mint ami abban van. Aszerint van egy kereszthornyos csavar oldalról, oszt csá. A valóságban meg kis lemezkét kipanntintani, kis feledlet felhajtani, reteszt kiugrasztani, műanyag szart imbuszkulccsal letekerni. Szóval ugyanaz, csak egész más. Ez a kocsi ilyen elcseszett hülyeségekkel van tele, és az a csodálatos az egészben, hogy tetszik, majdhogynem örülök neki. Egy Toyotát ugyanezért már felgyújtottam volna.
Na mindegy, ajtókárpit lekerült, tükörcsere, zárpucolás, kilincsmechanika-állítás, satöbbi, és épp itt tartunk most. A többit azt majd a hétvége...
...helyett jövő héten, mert a hétvégén érkezik hozzám Aranka a Skoda egy kis ápolásra (amelynek a történetével részben még adós vagyok) , meg az univerzum legelcseszettebb Trabantját tesszük végre négy kerékre, ha minden jól megy.

Szóval a nem blogolás az nem azért van, mert nem zajlik az élet: amikor nincs épp meló, akkor épp valamelyik ipari hulladék hebrákolásával vagyok elfoglalva. Hiába, a rock'n'roll, már csak ilyen...

Ja, amikor indultam haza szerelés után, Dzsulietta, hálája jeléül eldobta a kilométeróraspirált. Persze lehet, hogy a kihajtás ment tönkre, nemtom, még nem néztem alá. Az autók meghálálják a törődést, mi? Höhöhöh...

KÉKFÉNY - Bűnügyi krónika

Február 28-án lakossági bejelentés alapján a hatóságok látókörébe került egy - feltehetőleg bűncselekmény elkövetéséhez használt - Skoda Felicia típusú személygépkocsi. A gyanús járműre a székesfehérvári Z. utcában lakó nyugdíjas figyelt fel és jelentette be a rendőrségnek. A helyszínre érkező járőr több furcsaságot is talált az eset kapcsán, de a gépkocsi a történtek tisztázása után visszakerült jogos tulajdonosához.

Na, aki arra gondol, hogy biztos már megint valami orbitális szopás volt...

...nos, annak igaza van. Darwin-díjra is esélyes vidám kis történet következik a Skoda-kalandok című sorozatunk utolsó előtti epizódjában holnap, az ápdétben.*

*Tényleg bocs, de estevammá, nincs kedvem most nekiállni leírni, inkább művelődjetek addig:


[2010.03.08 21:36:00] Itt a' ápdét.Meg mérlegen a valóság.

Na szóval ez az egész sztori nem történt volna meg, ha nem vagyunk olyan hülyék, mint amilyenek mégis. Én se megyek a szomszédba egy kis kreténségért (pedig ott aztán az nagykereskedelmi tételben van, merthogy a szomszéd az mondjuk tényleg egy 12 danos ipari idióta , na de a baráti társaságom az aztán végképp nem egyszerű.
Szóval ezek az elmeroggyantak kitalálták, hogy csináljunk kertipartit, mert nyáron minden hülye tud, de aki igazán kemény, az februárban nyomja. Oké, van ilyen.

Na de a lányok - farsangi időszak lévén - ragaszkodtak ahhoz, hogy mindezt jelmezben. Sok kedvem ugyan nem volt hozzá, de azért beöltöztem én is, végülis inni lehet bármiben. Ez nem is lett volna baj, de az egyik cimbora Han Solónak öltözött, meglehetősen élethűen, még pisztolya (made in China) is volt neki. Szóval iszogattunk, mókáztunk, örö é bódottá, na de a lányok ragaszkodtak hozzá, hogy ellátogassunk jelmezestől-mindenestől valami vendéglátóipari egységbe polgárpukkasztani. Igazából leszartam volna azt is, ha senki nem látja a jelmezeket, csak hát ugye elfogyott a sör, úgyhogy mégse tűnt ez rossz ötletnek akkor. (Másnap mondjuk eléggé, de ez lényegtelen...)
Kint parkolt a ház előtt a Skoda, mivel ott helyben, cimborám garázsában dolgoztunk rajta. Előfordul ilyesmi gyakran, hogy ott szerelünk autót, mert az én garázsom erre tökéletesen alkalmatlan. Ezúttal épp a műszerfalat szereltem, épp félkész állapotban leledzett a gépsas, meg különben is eléggé be voltam baszva, részegen meg ugye nem vezetünk, gondoltam otthagyom Arankát a garázs előtt, másnap (aznap) úgyis jövünk vissza tovább szerelni, üregvédeni, meg mittudomén.

Naszóval, épp elindultunk a .... szórakozóhely felé, amikor Han Soló meggondolta magát, hogy ő mégse  ciplené már el oda is a pisztolyt, és megkért, hogy dobjam be a kocsiba, és én be is raktam az első ülésre. Aztán mentünk, és rákkenroll...

[Valamivel később, egy távoli galaxisban]
...M. Dezsőné* nyugdíjas, azt vette észre, hogy egy ismeretlen kocsi parkol a háza előtt. Amikor kiment megnézni, az tűnt fel neki, hogy a kocsi műszerfala meg van rongálva. Amikor megkerülte a járművet, és  benézett az ablakon, rémülten vette észre, hogy az első ülésen egy fegyver hever. Úúúúristen, lopott autó és egy pisztoly, ennek a fele se tréfa. Azonnal hívni kell a rendőröket!
A kiérkező járőrök a rendszám alapján kiderítették, hogy a kocsit Csongrád megyéből tulajdonították el, bár nem tudtak szó nélkül elmenni amellett a furcsa körülmény mellett, hogy a feltört, megrongált műszerfalú gépjármű valamiért mégiscsak kulccsal van bezárva, és a gyújtáskapcsoló is ép. Mindegy, értesítették a tulajdonost, hogy megtalálták a járművet...

[Eközben a gonosz erők főhadiszállásán]
Iszonyatosan szétzuhantam, pedig nem is volt olyan nagyon nagy arconpörgés szombat este. A másnapot viszont egészségügyi okokból végigfetrengtem - hiába ilyen ez a frontérzékenység. A szerelés betegség miatt elmaradt. Még hétfőn is kába voltam egy picit, aztán egyszercsak csörgött a telefonom. A vonal másik végén Aranka gazdája, Attila volt, és közölte, hogy épp az imént hívták a rendőrök, hogy megtalálták a kocsit. WTF?!?!?
Dzsízüsz Krájszt, basszus ellopták a rám bízott kocsit, ekkora szopást! Tényleg kockára fagyott bennem a barna. Gyorsan cipő, kabát, szaladás az utolsó ismert lokésönre. Aztán ugyanúgy, ugyanott ahol és ahogy hagytam, meg is találtam Arankát. Csak azzal nem számoltam, hogy a cimborámékkal szemben lakó nyuggerek kicsit sok Kojak-et néztek...

Azóta Aranka már nincs velem, a kies Zugló city aszfaltját koptatja, nekem csak egy rekesz Soproni maradt emlékül, de azért volt búcsúszex. Természetesen orál. Természetesen megint a szerv rossz végén voltam. Na de mindegy, a Skodálatos gépsas utolsó aljas terrorcselekményéről majd legközelebb...



 

Dupla poszt, én kérek elnézést. (Most volt csak időm az ilyesmire.)

Naszóval, Tóbiás a vizsgaidőszak utolsó hetében kitalálta, hogy ő nem akar menni vizsgázni. Én se akartam, de kurvára muszáj volt. Azt kezdte el játszani, hogy hosszas köszörülés után is baszik beindulni. Az első alkalommal (múlt hét szombat) hagytam a 'csába, elhúztam Pestre a Peugeot-val. Gondoltam, valamelyik délután egy egyszerű megszakító-csere után ismét jó lesz a gép. Nem gondoltam volna megint hosszú ideig elnyújtott orális szex következik, természetesen a szervnek nem a tojásos, hanem a makkos felén.

Hétfőn nekiálltam, betoltam a gépsárkányt a garázsba, kicseréltem a beégett megszakítót, lőttem egy mexhézagot. Utána pöcc-röff, szépen járt, "mint a saffhauzen". Garázsból ki, megnyugvás. Kedden vizsga. Természetesen baszott beindulni. A csütörtöki vizsgámra is inkább elmentem gyalog. (Ja, mellékesen innentől kezdve okleveles AWI hegesztő is vagyok, úgyhogy örül a búrám, nem kicsit.)

A csütörtöki záróvizsga után ünneplés helyett nekiálltam tanulni a szombati fősulis vizsgára, meg akkor még hittem benne, hogy Tóbiással fogok Pestre menni, úgyhogy nekiálltam szerelni is.
Gondoltam a megszakító jó, biztos nem kapja fel a benzint, aztán az a baja (tényleg túl gyorsan visszaengedett az AC). Jól van, akkor legyen: ácé, ezúttal villám décé nélkül. Megrendeltem az olasz AC-t, szerencsére nekem nagyker áron jön, vettem még mellé egy tömítéskészlet, mert beállító tömítés sajna nem volt a csomagban. Mivel a benzincsövek nem kicsit voltak rárohadva a csonkokra, ezért vettem pár új benyacsövet meg bilincset is. Így is majdnem rákúrtam, mert a karbifedélből előbb szakadt ki a kis réz csonk, minthogy a benyacső lejött volna róla. Mindegy, lehenteltem pengével, a csonkot meg visszaragasztottam. (Külön mák, hogy volt ilyen tömítő-ragasztó pasztám.) Összepakoltam a technikát, gyorsan kicseréltem a gyújtáskábeleket is a tartalék garnitúrára. Pöcc-röff. Garázsból ki, tankolás, és utána meg tanulás ezerrel, hogy bepótoljam azt, amit a szereléssel elbasztam.  Másnap reggel indulás kies fővárosunkba. Jön a negyvenmilliós kérdés: Beindult-e Tóbiás? Hát persze, hogy nem. Megint kölcsönpözsó, késésben levés, sietés ész nélkül. Ennyi erővel WC-pumpát is berakhattam volna AC helyett, basszameg.

Kedden 126-os nap. Kint toszódtam a garázsban, próbáltam életet lehelni a járgányba. Nem volt szikra, ezért a legkézenfekvőbb dologgal próbálkoztam: gyújtáskábel. Hirtelen beindult a gépezet a régi gyújtáskábellel. Örö-bódottá, szaladtam is hogy odaérjek a többiekhez a 126-os napi mókára. Amíg a pizzériában beszélgettünk addig Tóbiás kint állt a hidegben. Utána persze baszott beindulni, megint nem volt szikra. Mindegy, betoltuk, örültem, hogy hazajutottam. Este kilenc fele még kicseréltem a trafót. Eredmény: semmi.
Másnap kicseréltem a kondit, beállítottam a gyújtást: negatív.
Visszacseréltem a trafót: semmi.
Kiszedtem a megszakítóházat, beraktam egy szemre jobb állapotút, megint belőttem a mexhézagot, beállítottam a gyújtást. Ismét csak negatív. Este programom volt, nagyon kellett volna a kocsi, de természetesen ilyenkor nem akar működni.

Most aztán már tényleg nem tudom, hogy mi a búbánatos, keserves, tripperes kókadt lófasz baja van, mert jószerével mindent kicseréltem már, aminek a gyújtáshoz köze van, aztán szikra az még mindig nincsen.

"...és játszani ezt a rock'n'rollnak hívott szart!"

Ezzel a Tankcsapda-idézettel szeretném indítani 2010 első bejegyzését, nem azért, mert ideillik, hanem azért mert csak. Egy hosszú, 2008 augusztusa óta tartó sorozat szakadt meg a héten, így hát kénytelen vagyok róla blogolni: Tóbiás ekkor volt utoljára üzemképtelen (akkor mondjuk majdnem fegyújtottam, szép cifra poszt lett belőle), és hát most úgy néz ki, hogy kedve támadt egy kis múltidézésre. Pont a vizsgaidőszak közepén, mert olyankor az nekem jó.
Múlt pénteken mentem volna vizsgázni Pestre, amikor Tóbiás egyszercsak cseszett elindulni. Háromszoros hurrá, próbáltam menteni a menthetőt, de nem akarta a gép az igazságot, úgyhogy jó háromnegyed óra késéssel indultam Pestre a Peugeot-val. Szegény öreg dízelnek a belét is kitapostam, hogy felérjek, röpködtek a koromfelhők. (Amikor a Hungáriára értem épp akkor mondták a rádióban, hogy várhatóan elmarad a szmogriadó. "A lófaszt fog elmaradni!"-gondoltam én...
Na mindegy, a vizsga megvolt, két vizsga közti szünetben meg nekiálltam Tóbiást hebrákolni. Szegényke egy nyikkanás nélkül hozott-vitt, és már éppen ráfért volna egy kis karbantartás. Mondjuk még két hetet azért már igazán kibírhatott volna. Előtúrtam egy régi Tanksapka CD-t, nosztalgia-jelleggel, feltoltam a hangerőt aztán nekiestem a járműnek:
-Feltöltöttem az akksit,
-kicseréltem a megszakítót,
-belőttem a mexhézagot,
-beállítottam az előgyújtást.

Na ekkor hosszas tekerés után beindult, nem volt még tökéletes.

-Kicseréltem a gyertyakábeleket,
-feszítettem az éxíjon,
-kapott olajat (a szokásos Valvoline Turbo 15W-50-est),
-kiszedtem és megpucoltam a gyertyák elektródáit.

Ekkor pöccre beindult, és gyönyörűen járt. Örültem. Bónusztrekk gyanánt még kitakarítottam a kocsi belsejét, adtam némi kenést a záraknak, és helyreraktam pár lelazult csavart a beltérben. Este elmentem egy próbakörre. Sajnos épp leesett a hó, és sajnos nagyon síkos volt az úttest, és sajnos-sajnos-sajnos nagyon gyakran megcsúszott a kocsi hátulja, hovatovább minden kanyarban.

Eddig a lávsztori. Ma reggel mentem volna vizsgázni. Találjátok ki, hogy beindult-e? A helyes válasz: kurvára nem. Két dologra gyanakszom: vagy AC-pumpa (délután rendeltem is egy felújító készlet), vagy pedig trafó. Ha az AC-javítás után beröffen, akkor gúd, ha nem, akkor trafócsere. Ha azután sem, akkor optikai tuning lesz, nagykalapáccsal.

Egyéb történések, amikről nem blogoltam a sűrű egyéb teendők (vizsgák, vizsgák és a változatosság kedvéért vizsgák) miatt.
- Nem "voltam gépműhelyben".
- "Vettem vasat." (Illetve hát alumínium az, méghozzá ilyen kerek fajta, és négy darab.)
- A kocsim Veszprémből Irie Maffia koncert és súlyos másnaposság után, az 50-10 centis hóval borított 8-as főúton is hazahozott. Kalandos volt, főleg amikor megpördültem 80-nal, és a szalagkorláttól 20 centire fogtam meg a gépjárművet.
- Szilveszterkor 5 méteres zokszó nélkül lenyomta több utassal a Fehérvár-Alsóörs távot, és másnap egy Tihanyi kirándulás is belefért. Négy emberrel is simán tartotta a gépezet a 100 km/h-s utazót. Oké, a hátsó kettő az 45-50 kilós lány volt, de ez még így is majdnem 250 kiló. Az emelkedőkön mondjuk nem előztem, ez tény...
-Van újság a Moszkvics körül, de erről majd később számolok be!

Sajna az idő szűkében nem nagyon tudtam kommentelni, de azért olvasok blogot, úgyhogy megragadnám az alkalmat és itt most gyorsan egy füst alatt:
-Buék mindenkinek úgy cuzámmen!
-Kemának részvét JRB miatt, és sok szerencsét a kis piroshoz. Látom alakul a verda. (Neve van már, vazz?!)
-Suhinak is grat az új géphez. De azé' a kispolák az stílusosabb gép volt, na!
-Somának üzenem, hogy egy állat! (De pozitív értelemben. )
-Bálint Karcsinak gratula a műszakihoz, nagyon szívesen megnézném már a vasat.
-Lajoskának szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Skoda rendszámából hiányzik egy betű: AC/DC helyett csak ADC. Sürgősen pótolja!
-Nyuszy: ne mennyé terepre, mert attól megy tele a diffi sárral meg patakvízzel. Inkább polskizz, aszfalton. (126-os nap?

A vizsgaidőszaknak meg üzenem, hogy monnyon le! Ja és szerelgetés közben elkapott a nosztalgia, oszt megfogadtam, hogy ezt ide beizélom ide. Rakkenroll, vaze!

Na, hölgyeim és hölgyeim! Jelentem, visszatért bejegyzéseimbe az olajpacnis-villáskulcshajigálós-kurvaanyázós betyárromantika, azok örömére, akik kedvelik az ilyen jellegű posztokat. Nekem mondjuk kurvára nem hiányzott, de mindegy, ez most másodlagos. Elvileg az Alfáról akartam blogni, mert csinálgattam rajta ezt-azt, a Polskival meg úgyse történik mostanság semmi érdekes. Csak egy szelepdekni-tömítés csere meg egy zöldkártya, tök rutin dolog mind a kettő. Persze, hogy a rutinműveletek fajultak el megint, és ezek miatt kerültem a szívott szerv makkos felére. Az ám bazmeg, rutinművelet...

Kezdődött az egész már nagyon rég, valamikor fél éve (de talán egy is megvan), hogy állítottam szelephézagot, aztán utána akárhogy raktam össze, akármilyen tömítés volt benne, mindig jött az olaj. Hol csak kicsit, hol meg okádta az olajat, de jó, na az nem volt soha, valszeg egyszer túlhúzhattam, aztán amiatt lehet tömítetlen.
 "Velem ugyan nem baszik ki" - gondoltam én, és úg határoztam, hogy felrakom az alu deknit. Felraktam. Irgalmatlan szar hangja volt, szedhettem szét megint, hurrá! Érdekes kopásnyomokat fedeztem fel a szeleprugók környékén, úgyhogy arra jutottam, hogy az alu deknibe meg beleérnek a szeleprugók, háromszoros hurrá! Mindegy, gondoltam, hogy most már csakazértis összerakom ezzel, kimunkálok egy kis anyagot az öntvény falából.
Szereztem kölcsön egy gravírozógépet, elmentem venni hozzá aluhoz való marófejet. Felhívtam egy közeli szerszámüzletet, kiválasztottam a webes katalógusból a cuccokat, bringára pattantam, és elkerekeztem oda...   ...oda, ahonnan elköltöztek mittudoménhova. Fákk. Továbbmentem és az első útbaeső szerszámboltba bementem, mondtam, hogy mi kéne. Az öreg fószer, aki bent volt, vakarászta egy kicsit a tarkóját, aztán előtúrt egy dobozt valahonnan az "Az elvonuló tatárok hagyták itt" feliratú polcról és letette oda elém. Volt benne marófej is, de többnyire, csiszolók, polírkorongok, köszörűfejek voltak ott vegyesen. Kérdeztem, hogy mennyi, erre visszakérdezett a fickó, hogy mennyit ér meg nekem az egész. Rövid alkudozás után végül egy ezresért elvittem az összes létező cuccot, ami befogható egy gravírozógépbe. Ez mondjuk jó üzlet volt.

Szépen kimunkáltam a szelepdekni vonatkozó részeit, megtisztítottam a fémforgácstól, brigéciol, öblítés, minden. Összeraktam az autót egy gumis tömítéssel, röffentés, próbakör, minden fasza. Szépen meg is forgattam pár helyen (murván, persze) a verdát, hadd örüljenek a járókelők. Nem örültek. Buzik ezek mind, nem értik a művészetet...

Ma vittem a verdát zöldkártyára. Előtte elmentem tankolni, mentem egy pár kilométert, hogy bemelegedjen a motor. Mire odaértem, már olajpacák tarkították a motorteret, ezeket látva nem pont a világbékére gondoltam. Beálltam a műhely elé, rádugtuk a műszert a kocsira, mértünk egyet. A HC kapásból 300 fölött volt, meg a sportkipu miatt tömítetlennek jelezte a rendszert, úgyhogy Polski leállít, gondoltuk inkább Zsolti kollégám Alfájának csinálunk zöldkártyát. Neki meg tényleg brutál sportkipufogója van, úgyhogy az egyik oldalon betömtük ronggyal. Aztán a másikon is. Aztán egy nagyobb gáz után, ahogy visszaengedte, az egyik ágon szépen beszippantotta a kipufogó a rongyot. Fákk. Mindegy, kicsit mégjobban letömítettük a másik oldalon, és nagy gázra kilőtte.De maga a mérés itt se nyert.
Végülis újból beröffentettem a Kispolákot, járattam sokáig, de éppenhogy nem lett meg, tömítetlenség miatt sipákolt az a köcsög műszer, pedig abszolút jó a kipufogóm. Közben sikerült egy gigantikus olajtócsát varázsolni az autó alá, mert a szelepdekni-tömítés végleg feladta.
Végülis találtunk egy Suzuki Samurai-t, aztán mégiscsak megjavultak a Polskim kibocsátási értékei. (A kettő között nincs összefüggés, ugye mondanom se kell?) Otthagytam 5900-at, meg egy fél liter olajat az aszfalton. Kaptam egy pici, sárga matricát, egy ződ papírt, meg egy doboz sört, összességében ez mondjuk annyira nem volt jó üzlet.
 
Szerencsére a komoly vérveszteség ellenére még maradt Tóbiásban elég, hogy hazajussak vele, sőt a túlmelegedést környékező állapot ellenére volt még olajnyomás is. Hazafelé kicsit morcos voltam, mert elkezdett szopatni még a rádió-fejegység is, ezért toltam neki állat módra, szépen keresztben érkeztem az utcába, közben dőlt a füst a motortérből, mert a kipucsonkra is jutott olaj bőven. Megint javítottam a népszerűségi indexemet az utcabeliek körében, de le vannak szarva...

Alfaaaa... helyett Trabant.
Szépen egyhangúan (de nem unalmasan) telnek a napjaim, leginkább Alfapucolással, ami a dolog természetéből, valamint a kosz mennyiségéből adódóan többnapos prodzsekt. Én meg benne vagyok nyakig, meg ráadásul most fényképni se tudok (illetve azt igen, de feltölteni nem), úgyhogy erről majd később, fotókkal, mindennel.

Na de: hétfőn történt, estefelé járt már, épp pucolásztam a kárpit, amikor megcsörrent a telefonom. Azért nem kell rögtön megijedni, ilyesmi elő szokott fordulni velem. A dologban az volt a szokatlan, hogy Viandr volt a vonal túlsó végén, és mint kiderült a városnak is a végén van, de még az innensőn. Meg a türelmének is a végén volt. Mentek a cimboráival a Balatonra egy zweitakt Trabival, és eddig, azaz Fehérvárig jutottak, aztán itt lerottyant a keletnémet technika.
Telefonon kitárgyaltuk gyorsan a helyzet: valószínűleg a gyújtás lehetett halott, méghozzá a megszakító, majd ezután megadták a pozíciójukat, aztán bepattantam a kocsiba és mentem menteni. Gondosan magamhoz vettem a szerszámokat, meg egy kispolák-megszakítót, annak ellenére, hogy ugye itt Trabantról volt szó. A telefon-konferencia során annyira a "megszakító" szóra koncentráltam, hogy a kocsi típusa egészen elsikkadt emellett. A helyszínen aztán szembesültem én is a rögvalósággal.

Andrisék persze annyira szerencsések, hogy mindezt este fél kilenckor sikerült összehozni, mint tudjuk, úgyis ekkor nyitnak az alkatrészboltok, főleg azok ahol foglalkoznak Trabant-alkatrésszel, és ilyenből egyébként is minden sarkon van egy.
Hogy a szerencse velünk van, azt az sem bizonyítja jobban, hogy az egyetlen ismerősöm, akitől tudtam volna Trabi-megszakítót szerezni, az valahol pont a közelben volt, röpke 300 kilométerre, de megnyugtató volt a tudat, hogy még ugyanazon a kontinensen vagyunk. Örömünket tovább fokozta az is, hogy a hirtelen ránk szakadó záporban mindannyian szarrá áztunk úgy hozzávetőlegesen 9 és fél másodperc alatt.
Végül egy zseniális B-tervvel álltam elő: vigyük el hozzánk a Trabit, tegyük be a garázsba, aztán majdcsak lesz valahogy. Ebből a különösen nagy rutint és előrelátást igénylő "majdcsak lesz valahogy"-rész volt az igazán hangsúlyos.
Végülis a Trabi három ronggyá ázott utasát betessékeltem az Alfa frissen kárpittisztított üléseire (így mulat egy magyar úr, ójeee!), a Trabi meg egy sofőrrel és ugyanennyi működőképes hengerrel végül elvonszolta hozzánk fáradt testét.
Betoltuk a garázsba, aztán nekiláttunk. Én egy darab smirglivel, egy hézagmérővel meg némi észosztással tudtam hozzájárulni a sikerhez. Az első kettő mindenképp szükséges volt a srácoknak, mert ilyenük nem volt, csak kilencvenötezerhatszáznegyvennégy csavarhúzójuk. Megcsiszoltuk a megszakítókalapácsokat, lőttünk egy mexhézagot, előgyújtást is állítottunk, amennyire lehetett, aztán hol volt szikra hol nem. Aztán megismételtük ezeket többször is, utoljára úgy, hogy ki is lettek szerelve a mexakítók és végül éjfél előtt nem sokkal beröffent a gépsas, vót is örö é bódottá.

Mindeközben sikerült azt véghezvinni, amit a legszigorúbb házibuli közben se tudtam még kivitelezni: rekordidőn belül összebalhézni két szomszéddal is. Másnap az egyik magától bocsánatot kért (félti az életét, ehehe), a másik unokájának meg adtam egy falatot a pizzás csigából, úgyhogy szent a béke.
Andrisék meg remélem leérnek a Balatonra még az idén.

Frissítő bejegyzés következik:

A frissen berakott váltómba frissen (ismét) beletöltött friss olaj megint elkezdte magát átcsoportosítani a váltó alatti (friss) olajtócsába. Ez már a második, normális állapotú  gumiharang rajta, tehát valószínűleg nem az volt szar, hanem alapból a váltó. Csak ugye amíg nem volt benne olaj, addig ezt nem lehetett észlelni. Faszombazze.

A frissen berakott kuplung meg nem emel ki, a pedál minden ellenállás nélkül benyomható, aztán meg hirtelen befeszül mielőtt még a kuplung teljesen kiemelne. Délután még kiszaladok és megpróbálok állítani rajta, bár már nem nagyon van hova, a kiemelőkar már így is nagyon a végállás felé közelít. Ha a beállítás után se lesz jobb, az két dolgot jelent
ad 1.) a Polski Fiat kuplungszerkezet, a Polski Fiat kuplungtárcsa, és a Polski Fiat lendkerék nem passzolnak össze, ami finoman szólva is érdekes.
ad 2.) megint szedhetem szét ezt a szart, és kezdhetem elölről az egészet. Rengeteg kedvem van hozzá, pláne ilyen időben.
Ráadásképp akkor a BIS váltó helyett egy sima diffis használt váltót vagyok kénytelen visszapakolni, meg rugós tárcsa helyett egy simát, tehát magyarul elbasztam rengeteg időt, meg mintegy 20 rongyot arra, hogy a kocsim semmivel se legyen jobb, de legalább a garázs padlója tele legyen olajfoltokkal.
E!
EÖ!
GNÁT!

Ápdét: Megpróbálkoztam némi állítással megszüntetni a kuplung-gondot, de beigazolódott a balsejtelmem. A bovden szabadon fut, nem szorul sehol, az a szájbaszekszuált csavar az állítási tartomány legeslegeslegvégén van már , de ez a fos még így se képes kiemelni. Holtjáték az zéró, a kinyomócsapágy már fixen hozzáér a tányérrugóhoz, de nem emel ki az a szar még így sem csak érezni, hogy a pedálút felénél az egész megfeszül, érezni, hogy a tényérrugó deformálódik, de a nyomólap meg se moccan. Ennyit a csereszabatos és egymással kompatibilis alkatrészekről, hogy baszná meg egy talicskányi rongyosfaszú aprómajom azt, aki gyártotta. Megint szedhetem ki a motort, aztán cserélhetek kuplungot, aminek kurvára örülök. Megint rendelhetek BIS kuplungtárcsát, aztán csak remélni tudom, hogy az jó lesz, mert én most már csak akkor hiszem el, hogy jó valami, ha láttam működni.
Csakazértis rugós kuplung lesz benne, vagy ott rohadjon el, ahol van, bazzeg!!!!!

Megjött a levél a biztosítótól, amiben írták hogy menyi zsét kapok a hátsó lökhárítóért. Reméltem, hogy nem bökik ki a szemem valami párezer forintos kártérítéssel, de ami a levélben volt, attól lekoppant az állam: 32 000 Ft. Azannya.
Rövid gondolkodás után (0.0002 sec), vonakodva bár (Hoooogy a 'csába ne?!) elfogadtam.

A kocsival is dolgozgattam egy keveset: Kicseréltem a kuplungtárcsát és a kuplungszerkezetet. Érdekes, hogy a rugós tárcsa nem mindegyik kinyomószerkezethez passzol, természetesen meg is szívtam vele, mert miért is ne?
 A főtengely-szimmering szerencsére jó bőrben volt, nem cseréltem, úgyhogy a cseredarab marad tartalék-alkatrésznek. Kipucoltam a motorteret letisztítottam a váltó cuccait, mert már eléggé redvás volt minden
A BIS-váltót összecsavaroztam a motorral, feltöltöttem a jófajta Castrol olajjal, raktam bele molibdén-diszulfidos adalékot is, kicseréltem a menesztők porvédőit is, ők egy kicsit nehezen mentek, de végül én győztem.
(Aztán két nap szünet, me' elhúztam Pestre.)
Amikor visszaértem láttam, hogy a balos féltengely-gumiharangnál sajna engedte a váltó az olajat, de kicseréltem a gumiharangot mindenestől, és vettem még egy flakon olajat, abból bele is ment jó négy deci. Ezután tesómmal beemeltük a motort-váltót, nem volt egy fáklyásmenet, de igazából nem is volt olyan nagy gáz, kapott a kicsikocsi új váltótartó bakokat, meg új váltóösszekötőt, és szintén új lett a hátsó motortartó bak is. Ráadásul mindezt meglehetősen másnapos állapotban hajtottuk végre, de még így se volt gáz.

Gyanús volt, hogy nem szívtam semmivel sem, de természetesen ez se maradhatott el: Következő nap megyek le a hátralevő apróságokat megcsinálni, és mit látok? A frissen berakott váltó alatt ott egy olajtócsa. Láthatólag a balos gumiharang volt a ludas még mindig. Gondoltam hogy húzok egy kicsit a csavarokon, már épp jó is lett volna, amikor egyszercsak az alsó csavar (végülis melyik másik legyen az, bazzeg)fogta magát és reccs, beletörött a furatba. A kurva anyját, már azt hittem hogy minden simán fog menni erre itt van ez. Természetesen az olaj az folyik belőle még mindig. Gabe-bel konzultáltam MSN-en és az ő tanácsait követve megpróbáltam igazítani azon a szájbavert gumiharangon: a kocsi alá feküdtem, és meglazítottam a csavarokat, majd egy rövid jelenet következett a "Charlie és a csokigyár" című filmből, mialatt kétségbeesetten igyekeztem visszatenni azt a szart. Sikerült, de még mindig ereszt. A csavar nem sikerült kibányászni, úgyhogy most odatettem alá egy olajosflakont, hogy a literenként 3000 forintos olajnak (plusz 1900 az adalék) legalább egy része megmeneküljön. Egy jó fél liternyi így is a padlón levő tócsák képében van jelen. Ehhh, picsába...
Most megpróbálok kitalálni valami okosat, de nem nagyon van ötletem.

Természetesen nagy-nagy köszönet tesómnak a segítségért, és Gabe-nek a hidraulikus emelőért meg a tech support-ért!
 

Há' asszem a szemembe fésülöm a hajam, és emo leszek, aztán az összetört lökhárítóm szilánkjaival fogom vagdosni az ereimet. Tegnap odatettem a csaj elé a kinyomtatott árlistát (17 ezer lett a vége), amitől kicsit elkerekedtek a szemei, aztán azt mondta hogy jaaj ennyit már ő nem fizet ki, mer' az egész autó kerül ennyibe. (Kurva anyád, az!) Ő azt hitte, hogy valahol 10 ruppó alatt megáll a dolog. (Hogyne, persze.) Úgyhogy akkor írattam vele egy kéksárgát, mert a 10 alatti összeggel meg nehogy má' kiszúrja a szememet. Viszont így mászkálhatok a biztosítóhoz, és még a seggszőröm is megőszül, mire abból lóvé lesz. Ráadásul - mivel nem számítottam rá, hogy kárszakértőnek is kell majd mutogatni - a lökhárítót már a hétvégén leszereltem, a törött műanyag részt már ki is vágtam a 'csába, el is vitték a kukások. A tartóvas meg a ködlámpa-maradványok még megvannak.
Ma voltam szemlézetni a kocsit, szerencsére a bloghoz készült fotókat kinyomtattam A4-ben, szóval legalább volt némi dokumentumom, hogy hogy nézhetett ki, de amint lehet, be kell vinnem a meglevő maradványokat, hogy meg tudják kárszakérteni. Szóval, rohangálhatok, ügyintézhetek, várhatok, aztán még azt se tudni, hogy megéri-e. Az már nagyjából biztos, hogy lófasz lesz ebből, nem BIS-lökös.

További lehetőségek, amik megfordultak a fejemben:

1.) Leszerelem az elsőt is (rat-style)................................................................. 0 Ft
2.) Csak a tartóvasak maradnak elöl-hátul, (redneck-style)................................ 0 Ft
3.) Rárakom a Buszról megmaradt ütött-kopott krómokat, (rat-style)................... 0 Ft
4.) Leszedek a padlásról egy műanyag kislököst, de olyanból nincs ködlámpás-tolatólámpás verzsön itthon, csak a régebbi fajta (kiba* jellegtelen style).............0 Ft
5.) Veszek egy ködlámpás-tolatós kislököst bontóban (semmilyen style).......2000 Ft
6.) Veszek egy vadiúj kislököst, amit ma láttam autósbótban........................7000 Ft
8.) Marad a BIS-lökös project, csak saját zsebből.................................kb.18000 Ft

Én leginkább a nyolcast preferálnám, de pillanatnyilag azt irányoztam elő, hogy ha költök a kocsira, akkor az mindenképp kasznielem lesz, a sztájlingolás most rohadtul másodlagos. Baszod, hekkelek én is purhabbó' hókotró-szpojlört, 'sztán mindenki bekaphassa...

A múltkor ha jól emlékszem azt írtam, hogy hátulról még egész korrekten néz ki az autóm. Nah, jelentem alássssan ma sikerült javítani ezen az áldatlan állapoton, mert most már hátulról is hulladéknak néz ki. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a munkahelyem, de egyelőre még van. (Mondtam én, hogy a munkával csak a baj van. ) Nah, szóval ma itt hesszeltem (értelmeset/produktívat felmondási idő alatt már nem csinálok), egyszercsak betoppant a cégvezető csaj személyesen, hogy engem keres. Há' mondom kibaszni már nem tudnak (ehehe), akkor meg mi a repedt here lehet, búcsúszex lesz, oder was? Kérdezte, hogy enyém-e a szürke (zöldesszürke, bazzeg) kispolszki, én meg mondtam, hogy igen. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog, és lám igazam is lett. Mondta, hogy megtörte kicsit a kocsimat. (Igen, "A női sofőr és a tolatás rejtelmei" című kisregény színpadi változatát sikerült előadni.) Kimentünk, megnéztem: Lökhárító over, úgy elrepedt hogy csak na, a tartóvasak elgörbültek, a hátsó ködlámpám is elrepedt. Mindegy, úgyis akartam BIS lököst, úgyhogy ennek a beszerzését a cég fogja szponzorálni. Képek holnap.

Kedves tezs'véreim, kedves felebarátaim!  A mai szentmisén  példázattal szólok hozzátok, hogy lássátok füleitekkel és halljátok szemeitekkel, mily kegyes az Úr azokkal, kik Polski Fiat járművet birtoklának.

Péter testvér az Úr jámbor báránya vala egész életében, nem részegeskedett, nem paráználkodott, szerette a munkát, és mégis egy nap az Úr elhatározá vala, hogy szörnyű csapást mér reá, hogy próbára tegye az  ő hitét. Vagy csak úgy viccből.
A csapás baljós előjelei már korábban is mutatkozának, mikoron Péter tezsvér bekapcsolt világítással haladván néha azt tapasztalta volt, hogy a tompított fényszóró világa véletlenszerűen kialudt vala, néha pedig visszajöve. Szegény jámbor lélek először a relére gyanakodván basztatá a kábeleket, de ez hol bejött vala, hol pediglen nem.  A mai napon  az ő munkahelyére menet  beindítá az motort, és utána szóla:
- S lőn világosság! - és azzal felkapcsolá az fényszórót. Mire az Úr mondá:
- Hé, vazze, ez az én dumám! - és megakadályozá hogy kigyúljon a H4-es izzók fénye.
- Mi a fasz van má'?!?! - szólott eképpen Péter a setétségben, és nagy igyekezvén csesztette a kábeleket mindhiába. Látván hiábavaló fáradozását (meg azt, hogy megint elkésett melóból , éktelen haragra gerjede, és káromlá az Urat (megjegyzem, teljesen jogosan . Nyélgázzal és vészvillogóval elrobogott volt a munkahelyére, félelemmel a szívében, nehogy az úr (mármint a biztos úr) meglássa szégyenét. A parkolóba érvén kézifékes kanyarral dobá be járművét az parkolóhelyre, és sebesen rohant vala befelé, de még így is elkése.
Az első idegesség elmúla, és isten jámbor báránya erőst törte vala a fejét a megoldáson. A munkahelyén ideje vala bőven, így hát kiballaga autójához és megpróbálá a reléket, és a kábelcsatlakozásokat ellenőrizni. Azok rendben valának, így a gyanúja a fényszóró-kapcsolóra terelődött volt. Kiszerelé tehát, és bécipelé, hogy odabent az asztalon szétszedje. A szétszedés után látá, hogy a két réz érinkező baszás be vala égve, gátat vetve az elektronok áramlásának. Furcsának tartá ugyan, hogy lerelézett fényszóróval is képes vala ilyenre az a szar, de hát az előző tulajok relé nélkül használák a járművet, valszeg ez lehetett az ok.
Smirglivel megcsiszolá tehát az érintkezők felületjét, alkoholos tisztító emulzióval megtisztítá az érinkezőket és a kapcsoló műanyag házát, kontakt-sprével befújá az érintkezőket, majd összeraká az egészet oly módon, hogy az tompított fényszóró érintkezőj lemezkéje kerüle az helyzetjelzőé helyére, és az helyzetjelzőé pediglen az tompítottéra. Ezután visszaraká az kapcsolót járművébe, és az működött vala, s lőn világosság. Miképp a helyzetjelző-állasban, úgy a tompítottban is.
Lám, örvendezzetek tesvéreim, mert csak. Legyen néktek malaszttal teljes a zsolozsma, és kérdéssel búcsúzom: hogy hívják a keresztény szuperhőst?
Á-men.

126/650 zsoltár, Ápdét próféta könyvéből: Na, megint elkezdett szarakodni, reggel menet közben kialudt egy pillanatra, ezért ma délután kaptak új csúszósarukat a kábelek, meg a relé rögzítését is stabilabbá tettem némileg. A relé testkábelének sem ártana egy normális körsaru, de ilyenem sajna nem volt kéznél. Az első adandó alkalommal szerzek. Most már azért csak jó lesz végre.Ha más nem tényleg nekiállok fohászkodni...

Nah, ismét csodavidámság, szivárványos-bazsarózsás jókedv van. A gyengébb idegzetűek kedvéért inkább kicenzúráztam a posztot. Aki kíváncsi a szívből jövőre, az szépen jelölje ki egérrel az egészet, és láthatja az őszintét. Megint (illetve még mindig) üzemképtelen ez a szar. A hétvégén megcsináltam az AC-t, most így legalább kap benzint, és ennek köszönhetően megy is, és nem kezd el rángatni 70 fölött, meg nagyobb padlózások után. Emelkedőn is megvolt a 100. Ez kipipálva. Szóval végre akár heppiend is lehetne, de nem.
Megint csak előjött a jól megszokott feltételes mód, hogy menne, ha...
Menne ez, ha beindulna. De nem indul. Hogy az a zergebaszta, nagytalpú buzi kurvaisten rohasztaná rá az eget.Merthogy az akksiban annyi sincs, hogy megforgassa az önindítót. Először zárlatos önindítóra gyanakodtam, hogy túl nagy az áramfelvétele, mert ugye egy fél éves márkás akksi csak nem hal be. Azért önindító-csere előtt gondoltam, hogy beméretem az akksit, nehogy feleslegesen szívassam meg magam. Bemérettem. Totál halott. Az azért gyanús volt, hogy a szombat esti grillezésről egy egész éjszakás töltés után sem értem volna haza, ah nem tolják be a kocsit. Meg oda se értem volna, ha nem bikázunk. Fasz kivan, komolyan mondom.
Az akksis szakember azt mondta, hogy túltölthetett a generátor (szóval
lehalt a fesszab), és az megsütötte az akksit. Gondozásmentes (olyat vettem, hogy tutira ne legyen vele gáz, és sokáig bírja), így hát nem is javítható. Ó, hogy az a gyomorigbaszott román kecskenyergelő szőröstalpú kurvaélet, az. Garancialevél előkutat, rohanás oda, ahol vettem (a hétcsíkos gazdaságosba). A néni ott azt mondta, hogy oké, rendben, de kell hozzá egy bármilyen akksis cég szakvéleménye, hogy ez halott, csak akkor tudják visszacserélni. Nabazmeg. Ma elrohantam egy közeli akksis céghez, ott mondták, hogy nem vállalhatnak szakvéleményezést, mert
nem szerződött partnerei a Vartának. Még jó, hogy az ügyfélszolgálatis néni azt mondta, hogy bármilyen cég szakvéleménye jó, mindegy. Megnéztem, hogy melyik cég az ahol lehet szakvéleményeztetni. Na, és vajon melyik volt az? Igen, talált, az ahova előző nap vittem beméretni, ahol kijelentette a fickó, hogy totál halott, túltöltés miatt. Szóval akkor a szakvélemény ugrott. A garancia is. Meg az akksi is. Meg 17 ruppó is, hogy a fasz bökné ki a szemét a fesszabályzómnak is. Kurvaéletbe, ez most nagyon nem hiányzott. Idestova két honapja nem tudom rendesen használni ezt a foskordét, mert folyton lóg a bele, én meg mehetek mindenhova gyalog. Faszom. Persze költeni költök rá, többet is mint kéne, csak lassan már nem értem, hogy minek. Nagyon telített állapotban van már vele a szaporító szervrendszerem (ha értitek mire gondolok).

Gyengébb idegzetűek a következő bejegyzés elolvasását inkább ne erőltessék. A leírtak tartalma megzavarhatja az olvasók nyugalmát, a posztban (csak) csúnya szavak hangzanak el, elolvasását 65 éven aluli korosztálynak kibaszottul nem ajánljuk.

    Hogy az a búbánatos zergebaszta nagytalpú kurvaisten tolná bele a véreres dákóját  a szemgödrébe annak, aki ezt a szart legyártotta, és autónak csúfolva forgalomba helyezte ezt a szánalmas foskazánt. Idestova több, mint másfél hónapja nem képes teljes értékű autóként funkcionálni ez a szar, mert mióta a generátor eldobta magát, azóta minidg van valami, ami elbaszódik rajta.
    Kezdődött azzal, hogy nincs töltés, azt megoldottam két hét szívás után, és akkor lehalt az AC, de nagyjából még elvonszolta magát a találkozóra, illetve Kapolcsig meg vissza. Kapolcsról, ahogy korábban is írtam, már tolással tudtam csak indulni, mert azt hittem, hogy a zenebömböltetés miatt merült le az akksi. Na de nem. Ez a szemét állásban is lemerül, valami rejtélyes hiba okán képes egy éjszaka alatt leszívni az akksit. Hogy mi lehet a gond, arról fogalmam sincs.
A találkozó előtt szelephézagot állítottam, de ahogy hazaértem, már rohadtul szelephangja volt, meg tolta az olajat a dekni alól, mert a tömítés minek van ugye, ezért újból szelephézagot állítottam, gondoltam, hogy hátha elizéltam és azért hangos. Rendesen meghúztam a rögzítőcsavarokat is, de röpke 200 km után megint olyan hangja volt ennek az ipari hulladéknak, mint egy kiérdemesült varrógépnek. Sebaj, gondoltam melóba járni lehet vele - már ha éppen van annyi az akksiban, hogy beinduljon -  aztán majd a hétvégén megint állítok hézagot.
    Persze elkövettem azt a hibát, hogy tegnap este kiugrottam Pákozdra (kb. 10 km). Nah ezalatt lett olyan hangja, hogy a szelepek és a himbák klaffogása elnyomott mindent. Bazeg, ennek a fele se tréfa, gondoltam, és gondoltam, hogy hazavonszolom magam, hogy egyáltalán valamit tudjak kezdeni vele. Nos, nem jött össze. Az éjszaka közepén leállt ez a szar természetesen a két település között. Hol máshol, ugye? Mindez hajnal fél kettőkor, úgy, hogy reggel korán kellett volna mennem melózni. Természetesen a köcsög akksi is ekkor rúgta az utolsókat, hogy teljes legyen az örömöm.
    Nosza, fatert felcsengettem, hogy jöjjön vontatni, mondanom se kell, hogy mennyire örült nekem. Kijött, beakasztottuk a vontatókötelet, aztán elindultunk. Már majdnem otthon voltunk, amikor a vontatókötél kampóján a karabíner is úgy gondolta, hogy emeli az est fényét, és széthullott, én meg ott maradtam. Úgy beszéltük meg, hogy ha valami gond van, dudálok. Dudáltam is volna, ha nem gyengül el annyira az akksi, hogy már a duda se szólal meg. Azért szerencsére fater észrevette, hogy eltűnt a rakomány, és megállt.
    Akkor ott még sikerült összeeszkábálni valahogyan a karabínert, de az utcánk elején még egyszer elengedte magát, természetesen úgy, hogy az a kibaszott kampó lezúzta az indexburát. Örö é bódottá. Akkor már végképp nem voltam nice and fluffy. Természetesen aznap délután takarítottam ki, meg tüntettem el az olajos ujjlenyomatokat mindenhonnan. Estére találjátok ki, na mivel volt tele? Igen, bazmeg, olajos ujjlenyomatokkal.
    Ennek a vén, rozsdás fosbódénak az az egyetlen szerencséje, hogy nem dohányzom. Benzinem volt, ha lett volna tüzem, tuti, hogy felgyújtottam volna.
Ma kelhettem korábban, és gyalog, félkómásan mentem dolgozni. Elvégre van egy kocsim, amit azért tartok, hogy legyen mivel dolgozni járni. Kiválóan ellátja feladatát: gyalog vagyok kénytelen járni, mint az állatok, de legalább a szabadidőm 95%-át elveszi hogy próbálom használhatóvá tenni ezt a lengyel retket. Szélmamolharc. Nekem meg tele van a faszom akácfavirággal. Folyamatosan költök rá, nem is keveset, és cserébe nem tudom használni, mert egy szar. Eladom a kurvaanyjába, aztán veszek valami normális autót. Amennyit erre a fosra ráköltöttem, abból már úgyis vehettem volna egyet. Vagy nem is. Veszek egy biciklit. Bármit csak ezt a szart ne lássam többet.

Ápdét: Akksi ismét töltőn, csak most kiszedtem a kocsiból. Így legalább tutira nem merül le. Ha mégis, akkor megyek aztán becseréltetem, mert még garanciális. Leszedtem aszelepdeknit, és hát elég siralmas a látvány. Az egyik lökőrúd kiugrott, és ott figyel kifelé a szelephimba mellett. Nah, ilyet még nem baszott Núbia párduca. Ha mákom van, egy szétszedés-összerakás-beállítás műveletsor segít, de a legrosszabb esetben a veztengelyt is szétküldte ez a kis történet, és akkor cserélhetem ki a fél motort. Minden kötyog, lötyög, eléggé halottnak néz ki a dolog. Picsába. Utálom. Tényleg eladom. Bontásra...

 Ez tulajdonképpen csak ilyen (norbimentes) ápdét a tegnapihoz. A faszkivan-szituáció továbbra is fennáll. Ma rámcsörögtek a generátorosok. Holnap délután mehetek a cuccért, 8 péz lesz. Viszonylag korrekt ár, úgy érzem. Ma tovább próbálkoztam a 32-es köcsög csavar leszedésével. Ezúttal igénybe vettem fater segítségét is. Ö tekerte a crovát, én meg a kocsi alatt fekve egy pajszerrel tartottam ellen a fogaskoszorúnál. Kézifék behúzva, váltó négyesben továbbra is, de az a szar továbbra se moccant egy millimétert se. Szóval haladás semmi, ellenben a fogaskoszorún keletkeztek apróbb sérülések. Második verzió: Nyuszy tanácsa alapján nekitoltam a kocsit a falnak (illetve hát a garázskapunak), beszerváltam egy vascsövet erőkar gyanánt, váltót beraktam rükibe, és elkezdtem lazítani. Mármint a csavart. Hihetetlen, de így is 1-1,5 fordulatot tudtam forgatni a főtengelyt, közben a kocsi meg csak préselődött fel a garázsajtóra, de a csavar az nem adta meg magát. Ezért érdemes volt emelkedőnek tologatni, egyedül. Legalább kondiban maradok.
Még jó, hogy anno nem téptük meg nagyon azt a csavart, hogy könnyű legyen leszedni. Mi lett volna ha tényleg erőből ráhúzzuk?
Gyűlölök dolgokat feladni, de asszem szarok bele ebbe az ELX gyújtásba. A szomszéd unokái így is elég csúnya szót tanultak már.  Én meg örülök, ha mozgásképes lesz a kocsim péntekre, meg még esetleg marad még időm hellyel-közzel kitakarítani egy kicsit. 'Csába....

Nnna. Rájöttem, hogy hasonlítok a Mikulásra: nekem is tele van a zsákom, de rohadtul.

Az elmúlt napokban történt egypár dolog. A generátor halála miatt másfél hete áll az autó, de még köze sincsen az üzemképes állapothoz. Történt ugyanis, hogy a halott generátort kiberheltem, meg ahogy az előző posztban is említettem egy megszakadt csavar miatt kénytelen voltam szétszedni az egész motorburkolatot. A halott generátor elment a felújító műhelybe, a cseredarabot meg beraktam, de az kurvára csapágyas volt.
Mindeközben további örömforrásként széthullott az AC is, ezért kicseréltem azt is. Kezd a szimpla generátorcsere egy kicsit elfajulni. Azóta pedig:

Hétfő reggel rámcsörögtek a műhelyből, hogy a generátorommal az a helyzet, hogy az első és a hátsó pajzson kívül minden halott benne. Ami mechanikailag nem volt sérült, vagy kopott, az szét volt égve. Mondtak egy 23 ezres árajánlatot. Én meg mondtam, hogy köszi küldöm a generátort, ami csapágyas, de amúgy tölt. Hétfő délután tehát kiszedtam azt, meg ha már ott voltam, belőttem a szelephézagot, felraktam az alu szelepdeknit, beszereltem az ELX karbitálcát (amin vákuumcső-kivezetés van), és leengedtem az olajat.
Ma folytattam. Feltöltöttem a mocit friss olajjal, leszedtem a hátsó kereszttartót, de hogy ne legyen egyszerű a dolog, az egyik berohadt tőcsavar szépen eltört, amikor másfél menet volt hátra, hogy le tudjam szedni az anyát. Picsába. Ez is cserés lesz.( Mármint a komplett hátsó kereszttartó.) Mindegy, centrifugálszűrő leszed, méteres dzsuvaréteg hopp kifelé, meg gondoltam, hogy bepakolom az ELX ékszíjtárcsát. Csak ugye ott van az a köcsög 32-es csavar a főtengely végén. Fix szár a krován, a váltó négyesben, kézifék behúzva, a kocsi elöl-hátul kiékelve, és még így is a kocsi ment hátra, behúzott fékkel, át a fahasábon. Az a gyomorigbaszott csavar viszont meg se moccant. Ilyenkor azért tudom gyűlölni ezt a vén, rozsdás, lengyel fostalicskát.

Másfél hete semmi más programom nem volt a melón kívül, csak ezt a szart szereltem. (Na jó, a hétvégén lazítottam.) Gyalog meg vonattal mentem mindenhova, mert ugye használni azt egyáltalán nem tudtam a kocsimat. Csinálhattam volna értelmes dolgokat, mehettem volna társaságba, de ahelyett én minden nap könyékig az olajban turkáltam, és mindennek a tetejébe a rák tudja hogy kész lesz-e Velencére. Végülis egy évben egyszer van nagytali, mikor máskor essen szét rajta minden...

A hosszú poszt
(indiános-alkeszos ifjúsági regény)

 Egy szép napon Tintás Joe, az alaszkai prémvadász - aki egy nagyobb buli után Alaszka helyett a Sziklás-hegységben ébredt, ezért ott vadászott prémre - elidult zsákmányért. Ezen tevékenysége nem volt különösebben sikeres, mert a prémek felleléskor mindig valamilyen állatokon voltak, amik egyrészt gyorsabban futottak, mint Joe, másrészt a magas véralkoholszintből eredő szinuszos mozgás is sokkal kevésbé volt rájuk jellemző, mint Joe-ra.
Az említett szép napon is rettenetesen másnapos volt, ezért egy kis kukoricapárlattal gyógyította ezen betegségét, ez annyira jól sikerült, hogy hamar eltévedt Épp egy bokrot kívánt oldalba pisálni, amikor elkövette azt az apró hibát, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a bokor a szakadék túlsó oldalán van. Lepottyant és bealudt. Arra ébredt, hogy egy fél lótetem landol az arcán. Az irokéz indiánok épp a Nagy Szellemnek szánt áldozatot dobták rá, de ima közben feltűnt nekik, hogy az áldozati ló horkol illetve káromkodik. Végül rájöttek, hogy Nem a ló az, hanem az alkesz vadász, aki alatta fekszik, így hát elcipelték őt a törzsfőnökhöz. Sólyom Agy törzsfőnök így szólott:
-Elrontottad a szertartásunkat, sápadtarcú!
-E!
-Ráadású' belebrunyáltá' a patakba, ahun asszonyaink mosnak.
-Bocsesz, nem tudtam.
-Ha nő lenné', legalább tunnánk mit kezdeni veled büntetésképp, de így még aztat se nem.
-Talán mégisz tudnánk- szólt Meleg Szellő, de a többiek rögtön nyakoncsapták, így elkussolt.
Sólyom Agy folytatta:
- Kurvára unalmas indiánnak lenni, oszt indiánkodni itten a' erdőbe'. Még a' Ertéellklubbot se foghassuk. Meséjjé nekünk érdekes történet, és akkó' szabadon elmehecc innet. Ha meg nem, akkó' kikúrtmód meg lesző' ölve.

Szegény Joe-nak nem maradt más esélye, rögtöznie kellett. Bele is kezdett a legutóbbi delíriumos látomása alapján:
"Na. Volt egyszer egy fiatal indián, akinek volt egy Tóbiás nevű lova. Ő vitte fel az utolsó a vizsgaidőszak nevű nagy rituális szopatás utolsó próbatételére gazdáját június 21-edik napján. A próbatétel után az indián elment a KG nevű varázslóhoz és Réka nevű asszonyához, akiktől egy kötegnyi varázsmadzagot hozott el, illetve még ott lógott egy picit, mert mindenféle hibbant dolgokról beszélgettek. Este aztán még ott maradt a Nagy Városban, tüzesvizet ittak hajnalig a cimboráival a Múzeumok éjszakáján. Másnap hazafelé az egyik ismerősének a Mazda nevű lován javított futólag indexet, csinált akksirögzítést, és szörnyülködött a kiszakadt lengőkaron.
Hazaérve meg azzal fogadták a wigwamban, hogy apjának a Peugeot nevű szürke lova betegeskedik. A ló orrában levő pörgettyű törött el, ezért neki is állt megműteni a pacit. Másnap reggel a pentelei temetőrétre vágtázott ki, ott ugyanis tudtak ilyen ventilátor nevű pörgettyűt adni hét papír fejében. Természetesen nem volt olyan, mint az eredeti, más évjáratú lóból származott, és ezért nem passzolt rá az eredeti tengelyre, így motorosotól mindenestől lett kicserélve.
Aztán másnap délután a KG varázslótól kapott varázsmadzagok szétszedésének és megtisztításának állt neki a fiatal indián. Sajnálatos módon az egyik csomó (amelyiket a leszabályzós dobozra kell rákötni) az hiányzik róla, de sikerült a rajzok alapján szétválogatni a madzagokat. Rengeteg kosz, és másfél tonna szigszalag került le róluk. A fényt rabul ejtő eszközzel még sikerült képeket is csinálni róla, valamint ugyanazzel az eszközzel csinált képeket a Cinquecento Sporting és a BIS műszerdobozok csatlakozóinak és felfogatásainak az összehasonlítása végett. Előbbinek a bekötéséhez szükséges rajzok is készültek, de olybá tűnik, hogy a csatlakozók szinte 100 százalékig megegyeznek.
Ezen a héten a munkahely nevű gonosz wigwamban úgy döntött az ifú indián, hogy lecsutakolja Tóbiást, elvégre a Nagy Főnökök közül már mindenki a saját sátrában bassza a rezet. Neki is kezdett, ám balszerencséjére ekkor megjelent a Két Lábon Járó Pöcs, így hamar híre ment a gonosz wigwamban és az ottani indiánok azóta is a "Mivan, geci, autómosót nyitottál?" és a "De szép tiszta az autód..." kezdetű ráolvasásokkal köszöntik. Mindemellett a lebaszás nevű - amúgy igen gyakori - rituálét se kerülte el Tóbiás gazdája. Ami meg még kellemesebb, hogy aznap egy daráló hang kíséretében a ló generátor nevű szerve eldobta a kanalat, így sajnos cserére szorul. Mivel a csere közben a generátort és a csigaházat összefogó egyik csavar örökmenetes lett, ezért az egész burkolatot ki kellett berhelni. Ekkor vette észre az indián, hogy a ventilátor egyik másik lapátja kotyog, így az is cserés lesz. A flex nevű eszközzel száműzte a rozsdát a csigaházról és matt feketére fújta, de persze előbb a megszakadt csavart is kiflexelte, szerencsére anélkül hogy sérült volna a burkolat. Hogy mégse legyen egyszerű, még az AC-puma is elfosta magát, így az is cserés lett. Generátorból is kapott ugyan cseredarabot Nagy Nyúl törzsfőnöktől, de az csapágyas, alapjáraton is olyan hangja van, mint egy Spitfire nevű fémmadárnak. A generátor egy felújítós varázslóhoz került, elviekben kedden lesz készen, addig se volt rest az indián, és tisztára suvickolta az olajtól csöpögő motorteret, illetve még be fog ikatatni egy olajcserét, egy szelephézeg-állítást, és esetleg még a Nanoplex-gyújtás is bekerül a gépsárkányba, mielőtt törzsi gyűlésre menne a Tóhoz. Itt a vége, fuss el véle..."

Az indiánok tágra nyílt tekintettel hallgatták Tintás Joe-t. sokáig senki nem is pisszent. A döbbent csendet aztán Sólyom Agy törte meg:
-Bazze' öcsém, te beteg állat vagy. Ilyent kitaláni. Lesző'sámán itten nálunk? Legyémáá lécci...

Így történt hát, hogy Tintás Joe felvette a Hosszú Poszt nevet, leállt az alkoholról és helyette inkább mindenféle haluzós cuccot tolt. És boldogan éltek amíg.

Nah, szóval holnap műszaki. Mikor gyulladjon ki az autó ha nem most?

A függőcsapszeg-cserén túl vagyunk szerencsére. Ma hoztam el a verdát a szerelőtől, bár a számla láttán (jattal együtt 1 Deák) erős késztetést éreztem, hogy visszakalapáljam a berohadt függőket. Ez persze csak pillanatnyi dolog volt, mert igazából rengeteg időt és szívást spóroltam meg azzal, hogy ezt a műveletet másra bíztam, és tiszta jó, hogy újból kormányozható az autóm. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...

Hazaérve a holnapi műszakira készülve kiporszívóztam a verdát, szóval belül egész szép lett, aztán folytattam a sort a halott fényszóró életre keltésével. Nah, az az amit nem kellett volna. A tompított reléje mostanában épp működőképes kedvében volt, szóval ha bekapcsol égett, ha kikapcsoltam elaludt. Nagy szó, mert az utóbbit el szokta felejteni. Ésszerű magyarázatot nem találtam erre, már rég nem is kerestem, simán csak örültem ha működött. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...
A reflektor reléje az viszont semmi hajlandóságot nem mutatott a működésre, ezért szétszedtem. A belseje épnek tűnt, ha a kapcsolókör kapott áramot, szépen behúzott az érintkező, nosza kipróbáltam. Átkötöttem a tompított relé helyére, villany fel, és láss csodát: működött. Megcseréltem tehát a két relét, gondoltam hogy majd most jó lesz a tompítoitt is, meg a reflektor is. Nos, kedves barátaim, a nagy büdös lófaszt lett jó. Ha felkapcsoltam a refit, a tompított szép szabályosan lekapcsolt, ahogy annak lennie kell, de az a kibaszott távfény az nem akart felvillanni az istennek sem.
Gondoltam hátha elkötöttem valamit, két érintkezőt megcseréltem. Nem kellett volna. A kipróbáláskor kigyulladt a reflektor. Legalábbis a reléje. Meg az egyik testkábel. Szépen füstöltek is, amíg nem áramtalanítottam. Jelen állás szerint van egy halott relém, pár szétégett kábel, az eddig működő tompított SEM működik már, és holnap megyek műszakira. Hurrá, bazmeg...

(Örülök, hogy legalább nem égett le az egész autó. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...)

Találtam egy igazi gyöngyszemet. Nagyon kemény, rommá röhögtem az agyam a szövegen. Ez itt az.

A negatív történés meg az, hogy semmit nem haladtam a kocsival, mert sikerült frankón belázasodni és dögrováson lenni a szabadnapjaimon. Meg még most is. Fákk...

No, egész furcsa apropója van a bejegyzésemnek, meg hát sajnos nem sok köze van az autóimhoz, mert egyikkel se volt időm foglalkozni már vagy két hete, mivel (szó szerint) reggeltől estig a melóhelyemen vagyok. :( :(
Ma landolt egy emil a postafiókomban, a RetroMobil és az Autó2 kiadójának az egyik tulajdonosától. Egyik ismerőséé az alábbi kocsi, én meg gondoltam, hogy segítek egy kicsit propagálni: (Apropó, cikket sem írtam nekik 1000000 éve. Ég a pofám.)

"ÜZEMKÉPES 20 ÉVES KISPOLSZKI INGYEN ELVIHETŐ
1988-as, piros, END-rendszámú üzemképes kisPolski 650/E
INGYEN elvihető, ha az érdeklődő vállalja
a szükséges papírmunkát, átírást, stb.
Második tulajdonos, motorikusan folyamatosan felújítva, újszerű gumik, /alváz sajnos rozsdás/.
Utolsó műszaki , zöldkártya 2006 novemberig, azóta forgalomból ideiglenesen kivonva.
Megtekinthető Sashalmon, e-mailes egyeztetés után.
tokai@externet.hu

Tudom, nem ide való, de hátha valakit érdekel.

A saját vasammal sajnos semmit nem haladtam, mert sajna rohadtul nem érek rá. :( :( Ott áll a szerencsétlen a garázsban (ez mondjuk nem szerencsétlenség), fémig lecsiszolva. Ki kéne maszkolni, le kéne alapozni ahhoz, hogy egyáltalán ki lehessen mozdítani. Fater meg erre előáll az okossággal, hogy ki kéne rakni, merthogy nehogymá' neki jeget kelljen vakarászni a Peugeot-ról reggelente. Felhomályosítottam, hogy én lassan hét éve vakarászom a jeget a kocsiról minden télen, a k****életbe. Nem azért szívtam a csiszolással, gitteléssel, hogy egy éjszaka alatt hazavágja az egészet a rácsapódó pára. A hét közepén már volt ebből egy kiadós vita, és most alig egy fél órája megint elkezdte. Merthogy dízel, és nem indul be a mínusz 15-ben. Faszé' nem vett benzines autót...

Amúgy meg bejelentettem Tóbit keddre a szerelőhöz függő-cserére. Nem egy hardcore-jóarc-crovazsonglőr megoldás, de mivel jövő héten is előreláthatólag 12 órásak lesznek a 8 órás munkanapok, ezért sajna nem fogom tudni magam kicserélni a komplett tengelycsonkokat. Addig is a hétvégén végre frankón lealapozom a verdát.

Kép nincs.

Tegnap volt egy kis "pohácsa vazzer" ( ), ezért a délelőttöt autócsesztetés helyett alvással töltöttem inkább. Délután kimentem a garázsba, és nekiálltam eltüntetni a rozsdafoltokat és rendbetenni a kocsi gittel "kijavított" (vagy inkább összekókányolt) részeit.

Amíg koszos volt, nem látszott, hogy mennyire szét van rohadva szegény, most, hogy le van mosva, most elég siralmasan fest. A bal oldaláról már eleve tudtam, hogy reménytelen, az előző tulaj betonoszloppal való randevújából kifolyólag. Na de a homloklemez eléggé elkeserítő. A korábbi brutálkókány javításoknak köszönhetően szépen kijöttek rajta a hullafoltok, és ahogy elkezdtem csiszolni, úgy vált egyre elkeserítőbbé a dolgok állása. (Azt hittem így csak egy hármas golf képes rohadni, de úgy néz ki, hogy nem. )
Mindegy, letoltam róla a rozsdát, meg a szétrepedezett gitt-hegyeket, kigitteltem a likakat a balos sárvédőíveken, holnap utáncsiszolom, aztán lealapozom az egészet. Gecironda lesz, de azért csak átszalad valahogy a műszakin. Rohadtul nem szeretem az ilyen kókányolást, de a műszaki az kéne, lakatoshoz meg nem akarom elvinni, mert

ad 1.: eleve csak decemberre van időpont. (eredetileg a Moszkvicsnak)
ad 2.: ha már lakatoshoz megy, akkor komplett felújítás lesz belőle, akkor már nem akarok félmegoldást, viszont akkor legalább három-négy hónapig kiesne a járgány, szóval kéne vennem egy másik autót, viszont akkor a Moszkvicsnak mennie kell, mert azért annyira nem vagyok jó csávó, hogy egyszerre két project-autóm legyen, meg még mellette egy mászkálós kocsi is.
Nah, most mi a rostos lószart csináljak? Tippek?

Ethanol powaaaa!!! Már megint kísérletező kedvű idióta voltam, és beletoltam egy fél tank etanolt a verdába. A télen az elbaszott hideg miatt felfüggesztettem az etanol-próbálgatós prodzsektet, mert hideg motorral iszonyat nehezen indul, és gondoltam, hogy nem szopatom magam, ráér majd jobb időben. Most enyhülés mutatkozott a hőmérsékletben, ezért szerda este beletoltam a verdába egy fél tank E85-öt, hogy csütörtökön megcsináljam az országúti tesztet, mert úgyis megyek vizsgázni. Ennek az egyenes folyományaként csütörtökön megintcsak genny hideg volt, így a jólismert hidegindítási problémákat sikerült ismét átélni, csak ugye még hatványozottabban, mert most nem nem 50/50-es arányban volt 95-ös benya és E85 a tankban, hanem nagyjából 60/30-as arányban.
Nos, az első tapasztalat: hidegen böszme szar. Nem röffen elsőre, csak sokadik indítózásra, iszonyatosan ingadozik az alapjárat (ez szívatóval kiküszöbölhető), és a hirtelen gázadásra befullad, szóval lámpától, vagy kereszteződésből indulni egyféle módon lehet. Lassan, de nagy gázzal (öregmutter-üzemmód): motor felpörget minimum 4000-ig és a kuplungot szépen lassan lehet csak felengedni. Mindennek tetejébe a motor sokkal lassabban melegszik be, szóval sokáig élvezhető a nyugdíjas-szimulátor. (Hűtési szempontból ez mondjuk jobb.)
Üzemmeleg motorral országúton viszont kifejezetten pozitív az összkép. A normál esetben használatos fordulatszám-tartomány szinte teljes egészében jobb, nyomatékosabb, mint a sima benzinnel, még padlógáznál is. Az emelkedőket sokkal jobban bírja, és alacsony fordulaton is több nyomatékot szolgáltat. Négyesben, harmincnál, kis gázon még simán lehet menni, nem rángat a motor, de alacsony fordulatról nagy gázzal történő kigyorsításnál érezhetően megtorpan.
Kihúzatva azt érezni, hogy kicsivel hamarabb elfogy. Nekem sima benzinnel hármasban 80-85-ig szalad el, etanollal kb 75-nél vége van, de ez kevésbé érezhető, mert magasabb fordulaton (kb. 3000 fölött)  már nem jelenik meg a hirtelen gázra (pl. vissza három, padló) jellemző megtorpanásos-befulladásos tünetegyüttes.
Az előzéseknél is pozitív tapasztalataim voltak, nem mindig kell visszagangolni hármasba, mert nyomatékból jobban húz, és az emelkedőkön is jobban tartja a sebességet, rugalmasabb mint benzinnel.
A fogyasztás tekintetében nagy változást vártam, de az igazság az, hogy nem fogyaszt lényegesen többet, mint benzinből. Persze a fúvókázása is gyári, ebből adódnak a hirtelen terhelésnél és/vagy üzemi hőfok alatt jelentkező problémák.
Összességében: üzemmeleg motornál, normál vezetési stílusban semmilyen hátrányt nem jelent az (elvileg) szegény keverékes, etanolos üzemmód, mert az emberek 90%-a a kocsikat az esetek 90%-ában az említett hasznos fordulatszám-tartományon belül használja, részterheléses üzemmódban (azaz a fojtószelep nyitása valahol 20 és 70% között van), ilyenkor jó a cucc. A tobbi esetben megszokást igényel.

Persze még kipróbálom a bringát más fúvóka-konfigurációkkal is, de egyelőre most nem annyira. Ugyanis:

Tegnap - azaz 24-én -  sikerült észrevennem, hogy lejárt a műszakim 13-án. Nem vagyok babonás, de ez azért szopó. Vihetem Tóbiást műszakira, bazzeg, ez most hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz.

Meg még csak itt a végén halkan megjegyezném, hogy úgy néz ki, hogy pozitív fordulat következett be, és talán már lesz alkatrész, hogy összepakoljam a 800-ast, de ezt tényleg csak zárójelben, nehogy valami fő-fő észosztó leugasson, hogy mekkora egy műmájer faszparaszt vagyok, hogy itten pofázok olyanokról, amiknek a közelében sem vagyok. Igaz. Egyetértek. Műmájer is vagyok, meg faszparaszt is, de ennek semmi köze holmi motorblokkokhoz. Ehhehehe....

Benéztem ma a gépműhelybe megsasolni, hogy hogy áll a 800-as mocim. Röviden összefoglalva: S E H O G Y.
A blokkról csináltam képet, azt felrakom ide, meg mellé a két hónappal ezelőtti állapotról készült fotót is. Aki megtalálja mi a különbség a kettő között, az szóljon már nekem is.

Ellenben a hengerek már meg vannak faragva, mondjuk fogy is róluk a hűtőborda elég rendesen, de hát azért csak marad valamennyi. A blokk még az egyszerűbb eset, mert ha megjön a főtengely akkor már el tudjuk kezdeni összepakolni a blokkot. Valszeg veszek egy gyári új léges főtengelyt, mert kábé esélyem sincs BIS főtengelyt szerezni két hónapon belül. Gyuláék márciusban mennek legközelebb, addig meg nem akarok várni. De még így is a blokk az egyszerűbbik fele.

A hengerfej, na az az igazi szopás. Már megjött a hegesztőtől, szóval a repedések és az oda nem illő perselyek (pl. gyertyafuratnál) már nincsenek benne. Ennek mondjuk örülök, de az kifejezetten negatív, hogy a szelepfészkek és a szelepvezetők sincsenek benne.
A gépműhelyes mókus most kitalálta, hogy MÉGSE szeretné a csatornákat felbővíteni, meg a szelepeket a mellékelt rajzok alapján megköszörülni, de remélem hogy le tudom róla dumálni. Már csak azért is, mert elvileg a jövő héten megjönnek a szelepfészkek, és ha addigra készen lennének a szelepek, meg benne lenne az excenteres szelepvezető a hengerfejben, akkor már közel járnék a végéhez, de ez most még fényévnyi távolságnak tűnik.

A legnagyobb szopó az egészben, hogy amíg a szelepek nincsenek készen, addig a himbatengelyt, a himbákat, és a szelepemelőket se tudom elküldeni a krómozóhoz, mert azért ezeket együtt kéne. Még gondolkozom rajta, hogy a dugattyúkat is keménykrómoztatom, ártani nem árt.
Persze a himbasorral is lenne egy kis munka, de ez a többihez képest picsa. Bronz távtartó gyűrűket akarok gyártatni a himbák közé, ehhez csak a méretet kell levenni, sz'al nem gáz. A másikhoz, a himbákba sajtolandó csapágybronz perselyhez viszont már kell maga az alkatrész is, és ha ezt is olyan tempóban csinálják, mint az eddigieket, akkor soha az életben nem kerülnek el a krómozóhoz a cuccok.

Szeretem a kihívásokat, meg örülök neki, hogy nem bolti tuning, hanem kell rajta azért agyalni. De azzal, hogy sehonnan se kapok segítséget, és tényleg mindent nekem kell kitalálni, azzal már a fasz kivan. (Van olyan arc - direkt nem mondok nevet - aki annakidején megszerezte és lefordította lengyelről azokat a cuccokat, amik nekem kellenének, és baszik odaadni. Mindenféle kibúvót kitalál csak hogy ne legyen másnak olyan kocsija, mint amilyen neki volt anno.)
Amit saját kútfőből megterveztem meg kitaláltam azt is olyan nyögvenyelősen gyártják le, na azzal is egy kicsit kezd tele lenni a faszom. Ráadásul még csak nem is jön ki sokkal olcsóbbra, mitha valami bolti cuccban gondolkodnék. Mindegy, lesz még ebből motor, itt már nem adom fel...

Mindazonáltal sikerült rekordot dönteni. Soha ennyire koszos nem volt még egyetlen autóm sem. Tóbiás kezd úgy kinézni, mint Nyuszy terepjárója.

Bazzeg.
Bazzeg.
Bazzegbazzegbazzegbazzeg.

Ma gyalog mentem dolgozni, mert gondoltam - én naiv - hogy hazafelé beugrok a villanyos boltba, veszek pár csúszósarut, meg krokodilcsipeszt meg ilyesmi biszbaszokat, délután a frissen beszerzett csúszósarut applikálom a töltéslámpára menő drautra, aztán heppinessz.
Nah, a boltban épp meghalni készült a gyerek az unalomtól, de még az utolsó lélegzetvételével kiszolgált. Volna. Csak éppen nem volt csúszósarujuk, mert valami nörd elvitte az összeset egyben. Na mondom, fasza, megint egy kábé 10 forintos alkatrész beszerzésére kell elbasznom további két órát. (Így utólag kiegyeztem volna két órával.)
Hazabattyogtam a kocsiért, hogy akkor egy távolabbi szagüzletben próbálok szerencsét. Beültem, indítóztam, semmi. A vasárnap fullra töltött akksi hétfőn feladta a harcot. 'Csába.
Mondtam fateromnak, hogy akkor, csákány, vittem az autódat, de ő megvétózta a prodzsektet, mondván hogy ilyen utakon ezekkel a gumikkal (nyári, halálmintával) csakis ő vezetheti. Mondtam, hogy tökmindegy, úgyse látom minek csúszok neki, annyira redvás a szélvédőd. Ennek a bóknak ő nem örült, de mondta hogy inkább akkor elvisz. (Tök mindegy, ő se lát ki. )
Már éppen indultunk volna, amikor átjött a szomszéd néni, a számára igen fontos, de nekem momentán kibaszottul indifferens, vízdíjas cumókkal. Míg ő fatert lefoglalta, cserébe én végignézhettem a mai élő kabarét. Szereplők: 190-es Merdzsó, jég, lejtős garázsfeljáró és a debil szomszéd (micisapkában). A többfelvonásos drámába hajló performansz megtekintése után végre elindultunk. Az elős üzletben lett volna csúszósaru, csak mivel ez nagyker volt, ezért minimum 200 darabot kellett volna venni. Ez igazából több, mint egy életre elég, és nagyjából kétszázszorosa a szükséges mennyiségnek, úgyhogy inkább kihagytam. A közelben lévő barkácsáruházban biztos lesz, gondoltuk, és benéztünk oda, hogy vegyünk 10-15 darabot. ÉS BAZMEG, OTT SE VOLT.  Itt kezdtem el gondolkodni a jövőn...

Hazaérve gondoltam, hogy lazításképp a másik baromságomra koncentrálok egy kicsit, és felhívom annak a viszonylag jó áron hirdetett Moszkvicsnak a tulaját. Azt a verdát kinéztem alkatrésznek a Moszkvics-felújítós projekthez. Eladták. (Ki az a barom rajtom kívül, aki Moszkvicsot vesz?) Néztem a használtautón másikat: Kábé háromszoros áron van háromszor szarabb állapotú. Na annyira azért már nem vagyok hülye, hogy azt is megvegyem. Fákk...

Ezentúl nem lesz hobbim az autózás. Veszek egy Suzukit, vagy inkább még azt se. Tengerimalacot fogok tartani. Ha meg kinyiffan, megsütöm roston, és veszek helyette másik tengerimalacot 500 forintért.
Megyek, rákeresek a tengerimalacblog.hu-ra...

Amikor együtt van minden, aztán valahogy mégse akar összeállni semmi. Ez lenne a hétvége címe, hogyha címet kéne neki adni.  Adott volt szombat este a hó, és adott volt a kocsim a tankjában jópár liter etanollal (amit mindenképpen ki kellett volna autózni belőle), tehát ennek automatikusan hatalmas driftelést kellett volna eredményezni.  Adott volt továbbá, hogy a masszív megfázásom miatt kihagyom szombat este a laza alkoholizálással egybekötött Quimby-koncertet, és egészséges sporttal (drift) töltöm a szombat estét. Hát nem.
Az estére való rákészülés jegyében kora délután kikaptam a lehalt akksit, és felraktam töltőre. Este csörgött is Gabe meg Nyuszy, hogy akkor menjen a téma. Betűrtem a pofámba a sonkás szendvicsem hátralevő részét, kiszaladtam akksistól, bepakoltam az akksit, és nekiálltam veszettül indítózni. Ekkor jöttek a csúnya szavak. Nem akart röffenni. Mire nagyjából a tizedik próbálkozásra beindult, az akksi már kezdett halódni. Nah és akkor itt tessék visszatekerni az előző fejezetre(hidegindítás + etanol). Amiatt a kib*****  etanol miatt beindult ugyan, de  3-4 másodperc járás után mindig be is fulladt.  Mire Nyúlék ideértek, addigra teljesen lehalt az akksi, de a Jimnyről nem lehetett bebikázni, mert annak is fos volt  az akkuja.  Pedig tényleg csak egy kevés hiányzott és simán beröffent volna, basszameg...
Így hát az este további részében az akksim árammal, mi pedig sörrel töltődtünk.

Ma délelőtt beraktam a fullra feltöltött akkut, másodszorra beindult  a  gépsárkány, aztán mentem de csapatni már nemigen lehetett sehol, be kellett érnem pár kézifékes kanyarral és egy szerény mad-max köröcskével.  Délután tettem egy  itthon kallódó (használt) csúszósarut a drótra, ami a töltéslámpára megy a generátorról (merthogy az a múlt héten elszabadult), és nekiálltam próbaköröket futni, javarészt azért, hogy az etanolt kiautózzam a tankból. Miután bemelegedett, egész jól ment etanollal, emelkedőn húzatva is elment 3-asban 80 fölé, de leginkább alacsony fordulaton érezni a hatását. (Mivel átfúvókázás nélkül hidegben nagyon használhatatlan, ezért egyelőre felfüggesztem az etanol-prodzsektet.)
Mendegéltem össze-vissza, egyszercsak a nagyobb húzatás után furcsa, búgó hangra lettem figyelmes. Épp az ékszíjtárcsa gyilkolta szét a kábelt, amin korábban pótoltam a csúszósarut. Basszameg. Egy napot kellett volna kibírni annak a szemétnek, mert hétfőn úgyis vettem volna normális állapotú sarut, de most már vehetek kábelt is.
 

Ma spagettifőzés közben szétkaptam az utasoldali Recarót, mert egy kisebb baleset folytán szegény használhatatlanná vált. Tesóm rátehénkedett, aztán a támla igen hirtelen átment fekvő helyzetbe, és úgy is maradt. ( Tesóm mindent szét tud baszni, elvileg tönkretehetetlen tárgyak is maximum két hónapot bírnak ki, ha ő használja őket.) Az történt, hogy a támlát tartó egyik csavar egy kicsit elfáradt. Az állítószerkezet meg széttépte ott a szövetet. Fuck.
Ma szétszedtem az ülést, megvizsgáltam, és úgy néz ki, hogy bele van törve az a szar, ki kéne fúrni, aztán új menetet vágni, de nem tudom, hogy mennyi anyag van ott, mennyire lehet azt ott felfúrni.A kiszedés az kábé esélytelen, ezért gondoltam egy olyanra is, hogy a beletörött csavarba belefúrok, és abba vágok egy kisebb menetet. 'Csába....

A spagetti egy kicsit szétfőtt, de azért nem lett rossz.

A hideg idő beálltával átmentem környezettudatosba. Leginkább Tóbiás ösztökélt erre, aki már hétfő óta sztrájkol. Hétfőn mentem volna melóba, de egy éjszaka alatt teljesen leengedett az egyik kerék. Mentem gyalog. Másnap felpumpáltam a kereket, kicseréltem a kiégett fényszóróizzót, működőképessé tettem az ablaktörlőt meg a párátlanítót (Együtt mindig kicsapják a biztosítékot, mi a rák lehet a bajuk?), raktam olajat a kocsiba, indultam volna el a gumishoz, erre a lemerült akksi miatt meg se nyekkent az indítómotor. Hurrá! Gyaloglás. Mára megint leeresztett a kerék. Elkezdtem felpumpálni, erre szétesett a 30 éve kiválóan teljesítő pumpa. Mondtam, hogy sebaj, van pótkerék. Felraktam, valamint beszereltem az előző nap töltőre tett akksit. Indítózás, semmi. Elrebegtem pár romantikusan kedves mondatot a kocsi gyártóját, valamint világunk teremtőjét és a kedves rokonait illetően. És jöttem gyalog... Mint később kiderült, faterom leszedte az akksit a töltőről az "Aszittem, már fel van töltve" mottóval. Nabazmeg... Ma vettem desztillált vizet az akksiba, réz akkusarukat (azokat a gyári ólmos genyákat úgy kivágom, hogy öröm lesz nézni), valamint vásároltam még egy kazal 8 amperes biztosítékot, hogy az ablaktörlő is üzemképes maradjon. Valszeg a motorja halhatott meg, és amiatt csapja ki folyton a biztiket. Gondolkoztam, hogy bedobok egy 10 ampereset, de inkább mégse.