Típus: Moszkvics 412
Évjárat:1970 Szín:bordó/rozsda Leírás:Első szériás 412-es, már a 408IE/412 kocka fényszóróival és hátsó lámpáival, helyzetjelzővel a C-oszlopon, és 160-ig skálázott kilométerórával, de még a 408-aséhoz hasonló oldschool fém műszerfallal. Exportverzió, latin betűs feliratokkal, fekete kárpitozással.
Állapot:Felújítás előtti, nagyjából komplett, de lesz vele meló. Project:Teljes szétszedés, komplett restaurálás . A gyári raliváltozat hű mása lesz. Jó nagy ökörségbe kezdtem megint.
Folytatásos vontatás - part 2. Miután a jó öreg Opel elfossintotta magát, nem tudtuk kitrélerezni a Moszkvicsot az ő részére fenntartott garázsba, így egy hétig itt hesszelt nálunk, az itthoni garázsban. Hétfőn aztán kibéreltem a jól bevált autókölcsönzős bácsitól a még jobban bevált kombi Ladát, aztán kicincáltuk Moszkvics komát a garázshoz. Meglepően kevés komplikáció adódott, mindössze egyszer röppentünk be majdnem a dzsindzsába Ladástól-trélerestől-rakományostól, mert az út súrlódási együtthatója és az általam választott féktáv nem teljesen voltak egymáshoz illők, de igazából ez se volt említésre méltó. A rámpázás, csörlőzés, spaniferezés is meglepően könnyen ment még vaksötétben és farkasordító kurvahidegben is. Hiába, a rutin...
Na jó, azért az autókölcsönzőnél volt egy kis Muppet-show, mert amikor a Ladát elhoztam, akkor ott hagytam az Alfát, és megkértem a bácsit, hogy hadd maradjon ott a zárt udvarban a kocsim, ne kúrogassák az utcán a bűnöző életmódot folytató egyedek. Be is raktuk a kocsit az udvar végébe emberünk meg közben bevállalt maszek munkára egy Merci Sprintert, amit nem tudott összerakni addigra, amikorra én vittem vissza a bérautót. Másnap reggel meló előtt mentem tehát leadni a bérelt kocsit és elhozni az Alfát, de addigra meg leszakadt a hó aztán tele volt a város harminccal baszódó sztrítfájterekkel, úgyhogy úgy elkéstem, mint a vadalma.
Ja, meg tegnap a 126-os nap alkalmából összegyűlt a helyi polskis társulat kb. 6 db Fityóval meg 4 offos autóval. Tologattuk kicsit Szilvi autóját, aztán pizzáztunk egyet az Il Fioréban. Jó volt, na.
Jut eszembe: van itt meg egy jó hír. Rég letelt a 60 nap, és a jagellók nem küldtek még se csekket, se határozat, úgyhogy úgy tűnik ezt a parkolásos témát megúsztam. (Kopp-kopp.)
Hölgyeim és uraim! A színpadon: Tré Larry és a Möskvichhead!
A banda tagjai: 1.) Opel Kadett 1.3 powermachine (vonóhorog equipped) 2.) Egy 1.8 tonnás tréler 3.) CB-rádió + előfutó autó (Sárkány ellen sárkányfű, rendőr ellen safety car.) 4.) ...ééés egy kretén a volán mögött. (Én)
Végre eljött az az örömteli pillanat, hogy Moszkvics komát elhozhattam a lakatosműhelyből. Az is sürgette a dolgot, hogy a kész autót nem lehetett sokáig odabent tartani a műhelyben, mert lett volna egyéb meló, így hát ideiglenesen kirakták a gépsast egy ponyva alá. Múlt hét szombatra volt betervezve az eksön, de több tényezővel kellett kalkulálni a szervezésnél, és természetesen ahogy közeledett a szombat, minden kezdett egyre szarabbul festeni. Már-már kezdtem megalkuvó kispolgár lenni, és belemenni abba, hogy egyik kollégám autómentős ismerősére bízzam a dolgot ahelyett, hogy saját magam vontatnék. Előbbi teljesen legális, költségben se lett volna több, de nincs benne semmi rakenroll. Felhívtam az ipsét, kérdeztem, hogy vállalná-e, erre mondta, hogy épp aznap adta el a járműszerelvényét vontatóstól-trélerestől tokkal-vonóval. Jeee! Maradt tehát a hagyományos mosópor: valami random vonóhorgos kocsi plusz egy tréler a kedvenc utánfutósomtól. Tesóm apósának van egy vonóhorgos Kadettje, ő azt mondta, hogy szívesen kölcsön is adja, ha őneki éppen nem kell. Szombaton pont kellett. A tréleresnél se biztattak semmi jóval, amikor mondtam, hogy szombat délelőttre kéne egy tréler. Azt mondták, hogy csörögjek oda, aztán vagy lesz, vagy nem. Szóval péntek este úgy tűnt, hogy totál esélytelen a szombati manőver, el is napoltam az egészet, nem foglaltam le se a trélert, nem szóltam az "előfutó autó" személyzetének sem, gondoltam le van baszva az egész, majd a következő héten megoldjuk. Szombaton 11-kor épp a teszkóparkolóban bandáztunk Piszkor fő-fő-főtábornok úrral és a helyi polskis csapattal (Chriséket vártuk a Bamakós mezőnnyel együtt), amikor csörgött a telefon. Tibi (az Opel gazdája) szólt hogy mégiscsak oda tudja adni a kocsit. Gondoltam, megeresztek pár telefont, úgy vagyok vele, mint az öreg proletár a szépségklinikán: csak a ráncainkat veszthetjük. Végülis sikerült összeszervezni a dolgot, igaz trélerből 1300 kilós helyett már csak az 1800-as volt, de gondoltam annyi baj legyen. Kimentem Pákozdra, elhoztam a Kadett, megtankoltam, aztán felvettem a futót, bepakoltam a spanifereket, megvártam cimborámat aki jött a Safety Car-ral. Beüzemeltük a CB-ket, aztán a lovak közé csaptunk. Minden gond nélkül kiértünk Seregélyesre, felpakoltuk a Moszkvicsot, aztán irány Pátka és a garázs. Kicsit gyengének éreztem a Kadett, ezért úgy döntöttem, hogy nem a rövidebb úton megyek Dinnyés felé, hanem a 62-esen vissza Fehérvárnak, ami ugyan kissé hosszabb, meg a jardok előfordulásának az esélye is nagyobb, viszont ott nincs olyan, ami Dinnyés fele lenne: nagy emelkedő. Ahogy elhagytam Seregélyest meg is érkezett a tőlem már joggal elvárható, menetrendszerű gebasz. Az Opel egyik hengere úgy döntött, hogy innentől kezdve ő nem erőlteti magát, dolgozzon csak a többi három. Szóval ott maradtam kb. 930 munkára fogható köbcentivel, meg valamivel több mint két tonnával, és szerintem nem árulok el vele nagy titkot, hogy a hipertérugrási sebességet aznap kivételesen nem értük el. Sík úton hármas + nyélgáz = 60 km/h volt az alapvetően jellemző képlet. Négyesbe esélytelen volt felgangolni, emelkedőn meg néha a szédítő 40 km/h-ra is visszalassultunk. Ha szar szóviccet akarnék elsütni (Márpedig miért ne?), akkor az mondanám, hogy elég vontatottan haladt a vontatás.
Fehérvárra bevánszorogva meg is kellett állni, mert szegény Opel közel volt már a túlmelegedéshez. Megálltam, hagytam visszahűlni a járgányt, és közben eljutottam a felismerésig, hogy nagyjából annyi esélyem van kijutni a garázshoz, lerakodni, majd visszavinni a trélert zárás előtt, mint amennyi hüvelygombája Terry Black-nek. Gyors osztás-szorzás-kivonás után kitaláltam a B-tervet: épp ott vagyok a házunktól 5 utcányira, úgyhogy tűzés haza, Moszkvics lerak, aztán onnan két utcányira ott a tréleres. A rendelkezésre álló idő kb. 12 perc. Jelentem sikerült.
A Moszkvics most itt pihen nálunk a garázsban, az időjárási viszonyoktól függően vagy kijut most hétvégén Tóbiással együtt, vagy nem.
Egyébként ha már itt tartunk csatolok pár fotót a lakatolt részekről. Lehet, hogy sötétben készültek a képek, de legalább szar minőségűek. Normális fényviszonyok között majd készítek értelmesebb fotókat is, most csak ezekre futott, mert szegény az eklézsia. Képek alapján iszonyatos egy rozsdaboglyának néz ki, de szerencsére ami a képeken látszik, az csak felületi
rozsda. Sajnos a lakatosműhelyből kirakták az autót a ponyvát meg
letépte róla a vihar és sajna kapott egy kis vizet. Természetesen úgyis a
fémig lesz csiszolva illetve homokfúvatva lesz alapozás előtt.
Ami volt rajta:
- Balos küszöb alsórész újragyártása. - Balos taposó cseréje - Jobbos taposó cseréje egy nagyobb részen - Jobb első emelőbak újragyártása - A jobbos taposó alatti hossztartó szelvény cseréje
- Jobbos küszöb aljának a cseréje - Jobb hátsó sárvédő aljának a foltozása - Bal hátsó sárvédő egyengetés - Bal hátsó ív csere - Bal hátsó sárvédő aljának a javítása - Hátsó lökhárító feletti takarólemez egyengetése
- Csomagtartótető egyengetés
Mivel javítóelemek nemigen vannak hozzá, ezért a cserés részeket gyakorlatilag a nulláról kellett újragyártani, és szerencsére Csocsó haveromnak ez nagyon profi szinten, jó minőségben sikerült. Tavasszal homokfúvással, alapozással és fényezéssel folytatódik a sztori.
*Én meg az ezt követő vasárnapot másnapossággal és szereléssel töltöttem, de örömmel mondhatom, hogy megjavítottam a Kadett, és azóta szebben megy, mint előtte. Gyújtásgondokkal kombinált AC-pumpa problémája volt amúgy.
Seregélyes City az a hely, ahol azért néznek Forma1-et, hogy legyen valami izgalom az életben, minden udvarból előkerülhet valami uszkve harminc éves alkatrész valami negyven éves autóhoz, és ahol ha átmész a szomszédhoz fűnyírót kölcsönkérni, abból garantáltan borozás lesz. Meg abból is ha épp vissza akarod adni. Na, mi meg itt, a béke és nyugalom meglehetősen ronda szigetén béreltük ki azt a bizonyos műhelyt, ahol Moszkvics koma fogja elnyerni újkori formáját. A történet előző része asszem ott ért véget, hogy a homokfúvott cuccokat elkezdtem ledrótkorongozni. Jelentem másnap folytatódott a hadművelet, tisztára csiszoltam, lezsírtalanítottam nitróval, aztán ráfújtam egy réteg Dinitrol RC-900-ast. Ez most elvileg passziválta a felületet, és a mélységi rozsdát ha megfogja, akkor nyert ügyünk van. Sajnos így is előjött pár apróbb lyuk a csiszolás közben, a kritikusan elvékonyodott lemezrészeket természetesen cseréljük a sárvédőn és a köténylemezen is. Eközben a művelet közben benyestünk azért egy üveg bort, és mire rákerült minden alkatrészre az első réteg, addigra pont megérkezett Gyuri haverom egy szállítmány sörrel. A második réteg felvitele technikai okok miatt késik egyelőre.
Másnap nekiestünk Moszkvics komának. A küszöb alja baromira el van vékonyodva mindenhol, ezért úgy döntöttünk, hogy újragyártjuk nulláról. Csocsó haverom - a lákátostezsvír - szépen lederiválta a küszöböt filctollal a hátsó sárvédőre, majd nekiállt megformázni az alkatrészt az élhajlítón. Én eközben kibontottam a műszeregységet, a gyújtáskapcsolót, a gyári hangszórót (angol gyártmányú hangszóró volt a 412-esben, vazze, ez asszem üt, mint a tört-katamarán csuklóvörös dukkó), aztán ezek után kiszedtem a teljes műszerfal-idomot. Amikor ez megvolt, visszabontottam a teljes kábelköteget egészen az A-oszlopig, kikerült a csomagtér komplett nyitómechanikája (A belülről nyitható csomagtartó szintén gyári szériafelszereltség, ugyanolyan, mint az Alfámban, csak kicsit masszívabb kivitelben.) Szétkaptam a kormánykerék maradványait is. A műanyag karima az totálisan megsemmisült, csak a csupasz fémváz maradt meg, de a komány bele (kürtgyűrű, kormányközép, embléma, dudaérintkezők), tehát minden ami fémből van azt majdnem tökéletes állapotnak örvend.
Levezető gyakorlatnak kikerültek a csomagtartó-zsanérok, leugrottak az ablaktörlők meg a belső tetőkapaszkodók, valamint asszisztáltam az első szélvédő kiszedésénél, ami ugye edzett üveg, ugyanúgy mint a hátsó, úgyhogy a kiszedése az nem egy egyszerű eset. Mindegy sikerült egy darabban. A nap végére Csocsó végzett a küszöbökkel, amik tizedmilli pontossággal követik az eredeti ívet, úgyhogy zsír lesz.
Többiek: Alfa a garázsban. Még nem mehettem műszakira, ennek az okáról talán majd beszámolok egy kurvaanyázós-hőzöngős fröcsögős blogposztban később. A kurva anyját minden bürokratának egyébként. Elöljáróban annyit, hogy, szarjanak szögesdróttal körbetekert körfűrészt tízes csomagban, valamint karimás bálnafaszt az összes testnyílásukba.
A találkozóra meg természetesen Polskival megyek, csak megpróbálok rá intézni egy P-s rendszámot. Ha nem sikerül, akkor megyek anélkül, mert rakenroll...
Gyors helyzetjelentés a többfrontos háborút vívó Petyaland nem teljesen drámaian szar, de kurvamód kegyetlenül reménytelen csatáiról a hatóság, a rozsda, meg az egyéb járulékos gebaszok ellen.
Alfa front: totális állóháború alakult ki a Petyaland és a hatósági hadtestek között. A "Műszaki" fedőnevű offenzíva megindítása muníció hiányában késett eddig, és ezalatt az idő alatt a KGFB nevű csodafegyver hiányát felfedezve ismét előnybe került a Hatóság. Még egy kör a szopórolleren, mielőtt mehetnék műszakira.
Maga az Alfa hadtest egészen rendben, csak kicsit elkezdett szarakodni a hűtőventilátor. Bekapcsolni bekapcsol, azzal nincs gond. Kikapcsolni azt már vagy nem tud, vagy nem szeret. Vagy relé, vagy hőgomba csere. Hurrá!
Moszkvics-front: Petyaland lehengerlő offenzívát indított és egy átkaroló hadművelettel bekerítette és elpusztította a rozsdát a sárvédőkön, az első köténylemezen, a lámpakereteken és a csomagtartón. Ezek az elemek tegnap jöttek vissza a homokfúvótól, előzőleg a sárvédőn levő likakat szépen faszán kijavította Csocsó cimborám, aki a Moszkvicsot lakatolja.
Ki lettek szedve az ablakok (a szélvédők nem laminált, hanem edzett üvegből vannak, úgyhogy nem kis szopás kiszedni), lekerültek az ajtók, ki lett foltozva a hátsó sárvédő alja és a küszöbök vége is. A küszöböket mindenképp meg kell nyitni, mert ugyan van még benne anyag, de iszonyatosan el van vékonyodva, szóval a küszöbök alja cserés. Alapvetően jól halad a bringa, de sajnos van egy olyan gond, hogy szegény Moszkvics iszonyatosan tré minőségű acélból van. Hiába van vastag anyagból, és hiába van még egyes helyeken egy jó tisztességes lemezvastagság, kis pontokban mélységi rohadások tömkelege indul meg ami gyengíti a lemezt. A sárvédő belseje a homokfúvás után szinte azonnal elkezdett visszarohadni. Ezt a felületet átdrótkorongoztam tegnap, aztán ma meglátjuk mit fog mutatni. Az összes ilyen részt áttolom drótkoronggal ma délután aztán kap egy jó adag epoxi-alapú Dinitrol RC-900-at, ami ilyen rozsdapassziváló cuccos, és utána meglátjuk. Arról majd az Elek beszámol. (Tudjátok, az Update Elek )
Egyébként a sárvédő belsején nagyon jól megfigyelhető, hogy ahol telibe kapta a sós latyakot és a vizet az elmúlt 40 évben, ott kezdett el rögtön visszarohadni, ahol meg nem érte semmi, mert a kerék mögötti gyári betétlemez védte, ott meg csilli-villi-szuperfrankó-überfasza.
Ami nem annyira jó hír az meg az, hogy a csomagtartó-tetőnek a külső részét is lehomokolta a szaki, a kifejezett kérésünk ellenére is, úgyhogy ott a lemez behullámosodott, mint a picsa, Olyan elemről volt szó, amin gyári fény volt, és horpadás meg szinte semmi, úgyhogy ez bizony pluszmeló és kibaszás a javából. Most majd lehet egyengetni, gittelni, úgyhogy fákk.
Bónusz trekk: A soha el nem készülő Trabi belseje egész jól alakul, készül üvegszálból a kormányoszlop-burkolat, be van kötve a Moszkvics-műszerfal (az olajnyomás és a vízhőfok-mérő természetesen nincsen, mert minek), és majdnem készek az ajtókárpitok. Vicces verda lesz.
Mondjuk az nem ártott volna, ha van egy E-kategóriám, de mindegy, igazából nem hiányzott az senkinek.
Na, ma már holnap van, úgyhogy jön a rizsa is. Szóval volt nekem ez a Moszkvicsom, ami már régóta várta a felújítást, de most végre elérkezett az idő. Már csak azt kellett megoldani valahogy, hogy a gépsas eljusson Seregélyesre a lakatosműhelybe. Béreltem egy vonóhorgos kocsit (kockaladát óccsó pénzé'), meg egy trélert, Csocsó haverom (és volt kollégám) meg jött segíteni, elvégre ő fogja lakatolni a kocsit. Elméletileg ez a Lada+tréler kombó nem túl szabályos a KRESZ szerint, de ennyi izgalom meg kell az életbe. Moszkvicsvágent nem volt nagy kihívás szállítható állapotba hozni, csupán a csodálatos, Victoria típusú, román gyártmányú gumiabroncsokba kellett egy kicsit pumpálni, és lehetett is gördíteni. (Barátnőből azért sokkal jobb a Victoria típus, bár mondjuk az nem román gyártású volt. - Mai "Szar szóvicc" rovatunkat hallották, köszönjük a figyelmet.) Naszóval feloktrojáltuk az autót a tréler hátára okosssan, igényesssen, oszt jóság volt. (Mondjuk ha spanglit tekertem volna annyit, mint a csörlőt, akkor még jövő héten is be lennék tépve.- Szar szóvicc vol. 2.
A járgány rögzítése után el is indultunk, a kombi kocka előtt meg igazán le a kalappal. nagyon jól bírta a megpróbáltatásokat. Sík úton simán fel tudtam pakolni négyesig (már amikor vette, mert nem mindig akarta), és simán tartottuk a 70-80-as utazót, és boldogítottuk a mögöttünk jövőket. Seregélyesen aztán egy simán menős lepakolás után fordultunk is, és a hazaút is eseménytelenül telt. Azért kicsit gondolkoztam rajta, hogy teszünk egy kitérőt az elit negyed felé, hogy hadd egye a penész a tezsvíreket, hogy ezeknek a sápadtarcúaknak sikerült elsőre egy ekkora darab vasat gyűjteni.
Na mindegy, a lényeg az, hogy a Moszkvics egész jó húsban van. negyven év nem múlik el nyomtalanul, de szerencsére nem lesz nagyobb gond a géppel. A hátsó sárvédők alja bibis, az első sárvédőkre is kell egy két kisebb folt, de a küszöböket inkább csak udvariasságból kell majd felnyitni. A padlólemez, a futómű bekötési pontjai, a doblemezek azok nagyon egyben vannak. A cél mindenképpen az OT-rendszám, aztán hogy mennyire lehet ralisra venni a figurát, az majd kiderül. Fol(y)t. köv.
Ahogy ígértem korábban, szólok pár szót a Moszkvicsról. Úgy alakultak a dolgok, hogy végre neki tudok állni a kocsi restaurálásának, méghozzá nem is akárhogy. Nem egy szimpla széria 412-es lesz, hanem a gyári raliváltozat mását fogjuk megépíteni. Az egész dolog úgy kezdődött, hogy meghirdettem a kocsit eladásra, mivel Tóbiás karosszériájának a restaurálása és a 800-as moci befejezése anyagilag eléggé megterhelő lesz, a Moszkvics felújítását így beláthatatlan ideig el is kellett volna halasztanom, azt, hogy nálam pusztuljon el, azt meg nem akartam. Természetesen csak és kizárólag a Moszkvicsklub honlapján hirdettem, mert gondos új tulajt akartam neki, nem fémgyűjtőket meg faluvégén racingoló suhancokat. Aztán a történet olyan fordulatot vett, amiről álmodni sem mertem volna:
Jelentkezett egy vevő, aki úgy tűnt, hogy jó gazdája lesz a Moszkítónak, több ilyen gép is van a birtokában. Hosszas levelezés után megemlítettem, hogy mi volt az én eredeti elképzelésem a járgánnyal kapcsolatban (gyári raliverzsön), és ez elnyerte a vevőjelölt tetszését is. Annyiban maradtunk, hogy belevágunk ebbe a dologba, én fogom levezényelni az egészet a szétszedéstől a lakatosmunkán át a fényezésig (Laceeee készülj! ), ő pedig finanszírozza a munkálatokat némi reklám fejében. (A kocsi hirdetési felületeinek a 70%-a az övé.) Ez ugye több, mint nagyvonalú ajánlat...
Nos, a vizsgaidőszak túlélése után első lépésként elzúztam Pestszentlőrincre, és beszabadultam a Dinitrol cuccok hazai importőréhez, és bevásároltam, hogy a lakatosmunkákhoz már meglegyen minden, nehogy közben kelljen szaladgálni. Vettem varrattömítőt, üregvédőt, RC-900-as rozsdapassziválót, meg egy kis alvázvédőt is, lehetőség szerint a legjobb minőségűt mindegyikből. Remélem elég lesz, nem fogyunk ki menet közben. A biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy van-e Fehérváron valami viszonteladójuk, és szerencsére van, úgyhogy nem kell minden apróságért Pestre szaladgálni. Az egész csomag majdnem megvolt egy harmincasból, párszáz petákkal fölötte állt meg.
A következő lépés a szétszedés, és a homokfúvás, de egyelőre a garázs, ahol a szétszedést csinálnánk, tele van egy épülő Trabanttal.(Majd írok arról is, mert szép lesz a gép, ha elkészül.) Elvileg október elején álltam volna be az Alfával egy szétszedés + takarítás + üregvédelem prodzsektre, de a Trabival baromi sokat csúszik a cimborám (aprólékosság rulez!), úgyhogy az Alfa most csúszik egy kicsit (vagy keresek neki másik helyet.), és előrevesszük a Moszkvicsot. Nemeccerű dolgok ezek, na.
Tóbiás ellenben sztrájkba lépett (biztos beleköltözött valami halott BKV-s szelleme ), és nem akar menni, annak ellenére hogy kicseréltem a fél autót. Erről majd külön posztot írok, nem akarom keverni a dolgokat, mint sört a borral, mert annak soha nincs jó vége. Áldás, békesség, mötttttál!
Ma voltam a karosszériásnál, és láttam-hallottam sok érdekeset. Előzőleg lefotóztam jó öreg Mokkvicsom leginkább hervadó részeit, és kinyomtattam őket. ( Jó is a céges nyomtató... ) A munkatársaim közül is sokan megcsodálták a képeket, és sok bíztatást kaptam tőlük. ("Te nem vagy normális..." "Elmebeteg vagy, bazmeg" )
A képeket elvittem Attilához, hogyvéleményezze, meg esetleg egy közelítő árat is meg tudjunk dumálni. A műhelyben aztán láttam sok érdekességet. Az egyszerűség kedvéért inkább röviden kommentálok minden fotót.
1.) Ez egy Austin Healey 3000 Mk.III belseje. Egészen egyben van, de azért nem kétséges, hogy van vele meló, pedig...
2.) ... pedig a külseje alapján szalonállapotúnak is lehetne mondani.
3.) Az ótó elölről.
4.) Itt egy 1957-es Porsche 356A lakatolódik. Őrajta kívülről is látszott, hogy rommá van rohadva.
5. Ez meg a Flinstone-Porsche belseje. A panoráma-padló nem szériafelszerelés. A lemezpótlások nem rendelt alkatrészek, hanem Attila saját kezűleg alakította a gyárival megegyező formájúra.
6.) Ez itt a kép feliratával ellentétben nem tésztaszűrő, meg nem is a becsapódó meteoriteső műve. Amerikában, ahonnan a járgány jött, a lakatosmunka iszonyat drága. A kaliforniai óccsójánosok (Johhny Cheap) az egyengetés helyett csak fényeztetnek. A lemezt meglyuggatják, hogy jobban fogja a centi vastag gittréteget, amire megy a javító fény. Ha nem látom, nem hiszem el. Miután az a szerencse ért, hogy kézbe vehettem pár másfél centi(!) vastag gittdarabot, át kellett értékelnem a tehetséges hazai autónepperek tevékenységét.
7.) Ő egy 1965-ös Dodge pickup. Gondos előző gazdái szakszerűen tárolták, félig a földbe süllyesztve. Most kompenzációként magaslati levegőt szív.
8.) Nem filler, kérem szépen. Ez a Porsche matt szürke fényezésű. Matt fényre erektálók (mint pl. Baz, Gyula stb) részére átküldöm nagy felbontásban, hogy legyen mire onanizálni a mellékhelyiség békés magányában. Kiba* jól néz ki ez az ótó. Beleszerettem.
9.) Ez egy verseny Czetka vízhűtésesre épített, szénné tuningolt blokkja. Éppen beugrik mögé elrejtőzni az egyébként egy Mk.II-es Jag motorháztetején szolgálatot teljesítő vas-macska. Balról a húszoldalas Mokkvics-akta egyik karácsonyi jellegű képe látható, fenyőággal, hóval, és egy húgyszínűre fakult fecske indexszel.
10. Rommá tuningolt Waresz-motor. A brutál lökettérfogat-növelésnek, és az erősen módosított vezérlésnek köszönhetően bőven 100 lóerő fölötti teljesítményű.
És végül, de utolsósorban. Mokkvicslakatolás-ügyben egyelőre nem történt komoly előrelépés, mivel Attila 2008 végéig be van táblázva. Hallagtólagosan persze megállapodtunk, hogy ekkor bevállalja az autót, tavasszal eljön megnézni. Addig valszeg garázst bérlek, nekiállok a szétszedésnek. Arra jutottunk, hogy egyes részeken elég simán homokfúvatni a járgányt, mert a vakrozsdát az nagyon szépen leviszi, és egyéb szerszámmal nem igazán lehetne kezdeni semmit se.
Ma beszéltem a lakatossal. Természetesen nem tudta azonnal bevállalni a járgányt, de erre számítottam is. Jelen pillanatban elégé el van havazva, mert ott áll nála egy Jaguar meg két Porsche, amik komplett restaurálás alatt vannak éppen, és jövő év elejéig be van táblázva. Na de azt mondta, hogy kíváncsi a kocsira, és ha nem vészes az állapota, akkor be tudja vállalni előbb is ha úgy alakul. Szerencsére a "restaurálás" és a "minőségi munka" fogalmakon ugyanazt értjük. Megkérdeztem Gabe-nek is, hogy mennyiért és mikor tudná azt a kocsit bevállalni, de ahhoz mindenképpen látnia kéne a járgányt. Alapvetően a következő lépés most mindenképpen az kell hogy legyen. hogy kerítsek egy garázst/műhelyt ahol el tudnám kezdeni szétszedni és fémtisztára csiszolni az autót.
Háttárpád... biztoss... jómunkásember.
Kérem szépen ide is eljutottunk. Az elmúlt napok Taunusos nyálcsorgatása kapcsán elgondolkoztam a többi meglévő autóm sorsán, merthogy ha beleugrok ebbe a Taunus-dologba, akkor a Moszkvicsnak mindenképpen mennie kell. Ilyen állapotban, amilyenben most van, nem tudom eladni, vagy ha igen, jóval kevesebbért menne csak el, mint amennyit nekem ér. Meg alapvetően nincs is kedvem eladni, eddig C-vágányon futott a prodzsekt, de ha a Taunust megveszem, el kell adnom, ezért rákényszerültem hogy átgondoljam a sorsát.
Végül több éve tartó hezitálás végére tettem pontot: felújítom a gépet, MOST. A blog beindításával most ünnepélyesen felégettem magam mögött minden hidat. Ugyan nulla presztízzsel bíró, rengeteg ráköltést igénylő, megbízhatatlan öreg szar már van a birtokomban (Tóbiás), de hát ugye a jóból sosem elég.
Szerencsére a 412-es mociját Szergejék egy az egyben a BMW M10-es motor lenyúlásával alkották, úgyhogy elviekben rengeteg Bimmer alkatrészt tudok felhasználni a mechanika felújításához illetve tuningjához. A kaszni legkritikusabb eleme már ki lett lakatolva, de így is jópár ponton igényli majd egy jó szakember munkáját. Szerncsére nincs rossz állapotban még 37 éves kora ellenére sem, de ugye csodát se lehet várni tőle. Holnap megyek a lakatoshoz kérdezősködni.
Vazze, öcsém, megint csak a baromság...
- Mai "Szar szóvicc" rovatunkat hallották, köszönjük a figyelmet.)