Mirrors 2 - A foncsor visszavág

Nem annak a horrornak a folytatásáról van szó, amiben Kiefer Sutherland harcolt az előszobai falitükörrel, hanem csak egy helyzetjelentés a szaraimról, többek között a tükörprobléma nem egyszerű, de legalább nehéz megoldásáról is.

Kezdjük a Moszkviccsal. Tehát:

Moszkvics

Most már mindkét oldalon van rajta küszöb, sőt a balos padlólemez is kész. Itt korábban táblalemez volt beleheftölve, amit Csocsó kolléga kivágott, és újraalkotta a padlólemezt úgy, hogy benne legyenek a gyári domborítások, merevítő bordák, meg minden biszbasz. A jobb oldal kicsit neccesebb volt, mert ott Rozsdamanó kicsit jobban megcsócsálta, itt még hiányzott a lemez, meg valószínűleg az emelőbak is mehet a levesbe. szerencsére a padló alatti masszív hossztartó az jó erőben van, ahhoz nem kell hozzányúlni. Lefotózni sajnos nem tudtam, mert amikor mentem volna Seregélyesre a műhelybe, Peugeot pajtás önindítója az indítás helyett inkább a füstölést választotta. Mire másik autóval kiértünk, addigra már sötét lett, és egy normális fotót se tudtam készíteni. (De legalább megvolt az az örö é bódottá, hogy az út során a másik verdán is kinyiffant a szervó. Eredményes nap volt, vazze.

Peugeot
Hááát erre most hadd ne mondjak semmit. Szerintem úgyis mindenki tudja...

Alfa

Végre-valahára.
Van forgalmi.
Van rendszám.
Van műszaki.
Minden van...

Mondjuk az okmányirodát csak azért nem gyújtottam fel, mert nem szívesen pocsékolom azt a drága benzint. Bementem múlt hétfőn reggel okmányékhoz, látom hogy ki van írva, hogy 12:30-tól vannak csak. Fákk. Vissza 12:00-ra, ajtónyitás előtt fél óra pogózás enyhén húgyszagú nyugdíjas nénikék között, kábé negyed óra sorban állás után sorszám, újabb negyed óra után be is hívtak. Ugyanaz a néni fogad, aki előző pénteken elhajtott a faszba, hogy nem jó az adásvételi. Most újból leadtam a papírokat - köztük azt az adásvételit amit természetesen újraírtunk a volt tulajjal, hmmm, hogyne, persze - és szerencsére ez most megfelelt. El is kezdték a papírozást, aztán megkaptam a három csekket: plakett, forgalmi+törzskönyv, és a forgalomba helyezés díja. Utóbbi 8400 forint...

...volt a néni szerint pénteken, úgyhogy ennyivel is számoltam. Most is mondja a néni, hogy nyóccezernésszáz, amikor a mellette levő másik ügyintéző beszólt, hogy az nem annyi, hanem tízezerkilencszáz. Mondtam, hogy akkor köszi szépen, akkor én most el, mert fillérre ki voltam számolva. Gondoltam elhúzok a (volt) melóhelyemre, aztán behúzom a zsét, ami jár. Mondtam az ügyintézőnek, hogy egy-másfél órán belül visszajönnék, ne kelljen már megint sorban állnom sorszámért. Erre készségesen válaszolt, hogy nyugodtan fáradjak a sorszámosztó pulthoz, ott majd megmondják, hogy a kurva anyámat. Be is álltam a sorba, újabb negyed óra után sorra is kerültem. Mondom nekik, hogy az ügyintéző kolléga biztosított afelől, hogy itt szerda reggelre adnak nekem egy időpont. Mondták hogy igen adnak ők időpont, de inkább 2023. január 4-re, ha az megfelel, mert előbb sajnos nincs. Kérdeztem, hogy mi a teendő abban az esetben, ha nekem ennél egy kicsit sürgősebb. Mondták, hogy jöjjek be, álljak be a sorba, aztán kérjek sorszámot. Köszi.

Elmentem a volt cégemhez, mondtam főnökpajtásnak, hogy "Aggyá zsét. Most."
Nem volt, úgyhogy fingra vetődtem, mint már annyiszor. Hazamentem a tartalékért, aztán vissza okmányirodába, sorbanállás, sorszámtépés, csekk, sorra kerülés, az ügyintézők még jó 45 percet szarakodtak a papírjaimmal, gyártottak egy fél tonnányi felesleges papírt, de végül forgalmival és rendszámmal a kezemben hagytam el eme becses intézményt. külön öröm, hogy a saját forgalmimmal és a saját rendszámommal. Tegnap megjött a törzskönyv is. Hurrá!

A letört tükör (special thanks for pöcsarc szomszéd) is megoldódott, bár nem volt egyszerű. Állítólag a 75-ös Alfa tükre nem szétszedhetős. Ez hülyeség, szétszedhetős, csak nem összerakhatós, vagy legalábbis jó sok szabadidő, kötélidegzet és némi mazochista hajlam szükségeltetik hozzá hogy valaki összerakja. Ja, és nem árt ha ezek mellett még négykezű csernobili mutáns is az ember. Na nekem volt egy törött tükröm jó mechanikával, meg egy ép tükröm széthullott mechanikával. Mind a kettőt szétszedtem, és kiválogattam a jobb állapotú  alkatrészeket. Szépen megpucoltam mindent, és megfelelő mennyiségű zsír és WD-40 segítségével gondoskodtam a kenési pontok jóllétéről is. Az összerakás, na az bitangpusztulatosankikúrtmód szívás volt, főleg a mozgató bovdenek visszaakasztása, ami négykezes+satus+telefonfogós művelet volt. De most legalább működik faszán.
Szombaton felvásároltam a közeli Fiatos/Alfás/Polskis boltból az összes ajtókárpit patentet, ami a 75-ös ajtókárpitjához való, aztán felraktam a tükröt, átsaruztam az ajtóban a hangszórókábeleket, ha már egyszer lent volt, majd pedig összeraktam a kocsit. Azóta jóság van...

Polski Fiat

Semmi különös. A télre összeköltöznek a Moszkviccsal egy fedél alá. Elvileg már tavasszal kivittem volna abba a garázsba csak még magán a garázson is van némi meló. Amíg a Moszkvics nincs készen, addig nem is tudok belekezdeni a Fityó felújításába.

A képeket meg majd feltölti az Update Elek...

Eljött végre a rég várt felemelő pillanat. A Nap szikrázó fényében fürdő Alfa Romeo csillogó metálfényezésén visszatükröződnek a mélykék égbolton úszó bárányfelhők, zöldellnek a fák, madarak dalolnak, hófehér ruhás szőke szűzlányok hintik tele virágszirmokkal az utat, a rezesbanda hangol. Egy-két-há, és...

- Nem lesz jó ez az adásvételi. - így az okmányirodás néni.
- Keziccsókolom, ne tessék már kibaszni velem! - mondom neki én, de mindhiába. Nem jó az, mert át van húzva és javítva van a típus. Eddig mondjuk voltam vele eredetvizsgán, biztosítónál, műszakin (háromszor) meg még egyszer már ott az okmányirodán is, és akkor senkinek nem volt vele semmi baja.
De most van, úgyhogy a régóta várt forgalomba helyezést azt megint elbuktam, mennem kell még egy kört a szopórolleren, és a volt tulajjal újraírni az adásvételit. Szóval ezen a hétvégén sincs még autózás az Alfával. Végülis minek is az? Nem azért vettem, hogy autózzak vele. Azért a néni aranyos volt, adott még két csekket, ne maradjak már csekk nélkül, de ha azokat végre befizetem, akkor végre letudtam az összes átírási-engedélyezési-kitöltési-bevonási-kiadási-pecsételési-aktatologatási-faszlengetési-orrtúrási-seggvakarási díjat, illetéket, és egyéb lenyúlást. Ki se merem számolni, hogy ez az egész papírozás mennyiben áll meg a végén, de valahol 150-160 környékén van. Ezt mondjuk szívesebben költöttem volna a kocsira, mert ennyiből kijött volna egy 2.5-ös V6-os blokk, meg mellé vagy húsz rekesz sör. Ez volt az utolsó autó amit vettem. Legalábbis ebben az országban.

Na mindegy, Nagyseggű Dzsulietta most már ráfordult a célegyenesre, és hörögve üvöltő kipufogóval száguld a vonal felé. Tegnap letudtuk az eredetvizsgát, és 18500 jó forintokért másfél óra alatt kiderítették a kocsiról, hogy eredeti. Jó tudni, eddig tövig rágtam a körmömet a félelemtől, hogy hátha egy Folkszvágenben ülök, anélkül, hogy tudnék róla. Legalább az eredetvizsgás arc jófej volt, meg látszott rajta hogy nem egy ilyen karót nyelt aktatologató köcsög, hanem tisztában van a való élettel, meg ennek az eredetvizsga-dolognak az abszolút értelmetlenségével. Ja, és ajánlott egy jó pecsenyesütőt a környéken, amiről addig nem is tudtam, hogy létezik.

Azért magára az autóra is fordítottam némi pénzt és energiát. Amikor vettem, akkor már tudtam, hogy kocsinak az elektromos rendszerébe belebújt a gyász, mert valahol fogy belőle a villany: stabilan szökik valahol 17-18 mA. Egy multiméter segítségével aztán sorra vettem az áramköröket, és minden biztosítéknál kimértem, hogy van-e felesleges áramfelvétel. Aztán szépen meg is találtam: az AC pumpa reléjét kiszedve nem szökdöstek a milliamperek. Itt akkor most vagy AC csere lesz, vagy pedig a Motronic-ra kell ránézni, mert hogy az adja a vezérlő jelet a relének.
A folyamatosan működő hűtőventi ellenszere a hőgömba-csere lesz, meg is rendeltem a venti-hőkapcsolót meg egy másik - a blokkban levő - hőgombát is, ami meg a computernek adja a jelet. Erre azért volt szükség mert hidegen kis gáznál rángat a szekér. (Hidegen nagy gázzal meg csak a susogós-melegítős, zsíroshajú, fogatlan suttyók mennek, ugyebár.)
A két hőgomba mellé rendeltem még egy kis molibdén-diszulfidos váltóolaj-adalékot, mert a Polskinál jó tapasztalataim voltak vele, és jobb még a legelején megjátszani, nehogy a Reccsmanó beköltözzön a váltóba.
Ezeket a cuccokat még gyorsban meg tudtam szerezni magamnak féláron a (volt) melóhelyemen mielőtt felmondtam, de innentől kezdve utángyártott alkatrészekhez már nem lesz annyira jó beszerzési forrásom.

A végére azért még kaptam egy kis bónuszt: egy ismeretlen köcsög - valószínűleg a faszfej szomszéd - jó okosssan-igényesssen letörte a kocsiról a nemrég cserélt balos tükröt. Azt, amit azért cseréltem pár hónapja, mert az előző tulajnál valaki ugyancsak letörte, majd angolosan távozott. Sajnos nem tudok semmit rábizonyítani a köcsög szomszédra, úgyhogy még csak le se üvölthetem a fejét. Amikor a jó múltkor cseszegette a kocsit, és egyértelmű volt a szitu, akkor befenyítettem, hogy eltöröm mindkét kezét, és azóta nem is nagyon ment a közelébe, egészen eddig. Hogy a büdös rosseb tolja bele azt a kankós faszát!



Maga a tükör az teljesen tropa lett: törött a a tükörlap, a ház, meg a tartónak az öntvénye is. Szerencsére megvolt még a régi tükör, aminek meg a mechanikája van rottyon, viszont az előbb említett részei nagyjából épek. Szétszedtem az elvileg nem szétszedhető tükröt, és megpróbálok a kettőből összehozni egyet ami szép is, és jó is. Egyelőre úgy néz ki, hogy menni fog.

Naszóval tudjátok, volt ez a faszkalap, valami Buszos Petya, vagy minek is hítták, ilyen izécsávó volt ez Kispolszkival, meg minden. Nahát eljátszotta a true arcot, meg hogy ő aztán ilyen öreg retek autókkal nyomja, aztán erre tessék, lejárt a műszaki a Fityóján meg vett valami új, megbízható autót, amivel kevés a szívás, nem is kell szerelni, aztán azóta bearcozott, nem bandázik már a fityósokkal, a fórumra sem ír, meg azt az ótvar blogját is hanyagolja, me' büdös neki már a régi banda.

Na, a fentiekből a faszkalap az egyetlen, ami stimmel. Az új, megbízható autó, amivel kevés a szívás, hááát... minimum egy közepes LOL, de inkább orbitális MUHAHAHAHA.
Jelentem a szopóálarc még mindig megvan, csak a Polski Fiat embléma helyett a patinás Alfa Romeo márkajel virít a homlokrészén, és a kivágás a szájánál kábé kétszer akkora.

Öreg autó - gáz
Öreg olasz autó - ajjajjajjj
Öreg olasz autó NÁLAM - hadd ne kommentáljam.

Naszóval, jelenleg műszakira készülés van ezerrel egy hónappal ezelőtt felébresztettem Nagyseggű Dzsuliettát a téli álomból, hogy ideje átvennie a napi használatú autó szerepét a wellnes-kúrára beutalt Kispolszkimtól. Nekikezdtem az apró melóknak a műszakira készülés jegyében. Az első kibaszás rögtön ott kezdődött, hogy a hátsó ajtókon a központi zár úgy gondolta, hogy nem nyit, mert minek is az. Ahhoz, hogy hozzáférjek a zárszerkezethez, le kell vennem az ajtókárpitot. Ahhoz, hogy levegyem az Ajtók Árpit: na, ki mit tippel? Igen bazmeg, ki kell nyitni az ajtót. A következő helyre mindenki helyettesítsen be szép magyar szavakat és kifejezéseket tetszés szerint: ______________________________________

Mindegy ez csak egy dolog, a műszakin remélhetőleg nem csesztetik a hátsó ajtókat, úgyhogy a kvázi kupévá átlényegült autómmal még át is mennék, ezért a sürgősebb melókra koncentráltam. Vettem olajat és MANN olajszűrőt, plusz vettem desztvizet és fagyállót, hogy az olajcserét és hűtőfolyadék-cserét meg tudjam oldani. Elmentem az egyik Alfás klubtársoz és hoztam tőle egy balos ködlámpát, merthogy az enyémen lyukas és repedt volt a búra, vettem tágulási tartályt a hűtőrendszerhez, mert az is repedt volt, és eléggé melegedett miatta a motor, vettem egy másik hűtőmaszkot, mert az enyém karcos volt, és vettem egy garnitúra elektromos tükröt, mert az enyémen a balos tükör mechanikája szét volt dögölve. Igaz, hogy hátrafelé csak a gyengék tekintgetnek, de azért egy beállítható tükör meg nem árt egy autóba, na. Vettem egy hátsó biztiöv-garnitúrát is, mert Nagyseggű Dzsuliettában gyárilag (!) nem volt ilyen (!), de cserélni majd akkor fogom, ha hátra nem az ablakon keresztül kell bemásznom. Igaz abban nincs semmi kihívás.

Kicseréltem a hűtőmaszkot (sajna nem az a szín, mint az autóé, de mindegy, majd nézünk hozzá másikat), szétszedtem és megpucoltam a ködlámpát és a tükröket, majd a ködlámpát el is kezdtem beszerelni. Először csak csodálkoztam, hogy mi a keserves lófaszért nem megy a helyére, később valószínűleg már fél Itália csuklott mire rájöttem, hogy ez a balos ködlámpa ez bizony jobbos. 'pád 'szát - gondoltam én, és beszereltem fejjel lefelé: műszakin csak nem szúrják ki, ha meg legközelebb megyek alkatrészért Pestre, akkor úgyis kicserélik nekem egy balos-balosra.
Megpucoltam és vízkőmentesítettem a tágulási tartályt, leengedtem a régi hűtőlöttyöt, beszereltem a régi repedt szar helyére a szép, tiszta új (bontott) tartályt. Feltöltöttem a rendszert a friss fagyállóval, - és persze a szerelési útmutatóban levő légtelenítő csavarok nem voltak sehol, így szépen apránként nyomkodtam ki a légbuborékokat a csövekből. Pöcc-röff, csodafrankó. persze Dzsulietta azért megszerezte nekem azt az örömöt, hogy a vízpumpa ezután kezd ett el csúnyűán csapágyas lenni. Most rendeltem egy új Ruville pumpát, és engedhetem le az egész kikúrt rendszert megint. Nem véletlenül rühellem a vízhűtést: a Kispolákkal azért sose volt ilyen gondom, hogy "jaj, most akkor le kell engedni a hűtőlevegőt". Gyász.

Na mindegy, felpolíroztam a gépsárkányt, hogy ha már nem jó, legalább szép legyen. Kiragasztottuk maszkolószalaggal a műanyag részeket, meg az ilyesmiket, aztán minden nap meló után irány a garázs, polírozás este fél 11-ig. Színes polírpasztát vettem, és mivel kék a kocsi, minden este úgy néztem ki, mint azok a kék izék az Avatarból. Na'avi, vagy mi a tököm, 3D-ben persze.

Leszedtem az ajtókárpitot elöl, mert ugye logikus módon úgy oldották meg Giuseppéék a gyárban, hogy anélkül még csak véletlenül se lehessen tükröt cserélni. Természetesen az ajtó reteszelőgombja az megintcsak egyszerű volt: a szerelési útmutató megírásakor valószínűleg az ellenség tudatos dezinformálása volt a cél, merthogy semmit nem úgy kell, mint ami abban van. Aszerint van egy kereszthornyos csavar oldalról, oszt csá. A valóságban meg kis lemezkét kipanntintani, kis feledlet felhajtani, reteszt kiugrasztani, műanyag szart imbuszkulccsal letekerni. Szóval ugyanaz, csak egész más. Ez a kocsi ilyen elcseszett hülyeségekkel van tele, és az a csodálatos az egészben, hogy tetszik, majdhogynem örülök neki. Egy Toyotát ugyanezért már felgyújtottam volna.
Na mindegy, ajtókárpit lekerült, tükörcsere, zárpucolás, kilincsmechanika-állítás, satöbbi, és épp itt tartunk most. A többit azt majd a hétvége...
...helyett jövő héten, mert a hétvégén érkezik hozzám Aranka a Skoda egy kis ápolásra (amelynek a történetével részben még adós vagyok) , meg az univerzum legelcseszettebb Trabantját tesszük végre négy kerékre, ha minden jól megy.

Szóval a nem blogolás az nem azért van, mert nem zajlik az élet: amikor nincs épp meló, akkor épp valamelyik ipari hulladék hebrákolásával vagyok elfoglalva. Hiába, a rock'n'roll, már csak ilyen...

Ja, amikor indultam haza szerelés után, Dzsulietta, hálája jeléül eldobta a kilométeróraspirált. Persze lehet, hogy a kihajtás ment tönkre, nemtom, még nem néztem alá. Az autók meghálálják a törődést, mi? Höhöhöh...