Hoztam a formámat, és ebből következően a kocsimat már kevésbe. Természetesen a találkozóról van szó, ahová nem sikerült autóstól odaérni. Csütörtök éjfél környékén adtuk fel, amikor szembesültem a rideg rögvalósággal, hogy a régi kuplung bizony szar, új meg épp nincs kéznél, úgyhogy hagytuk a faszba'.

Csütörtök éjfélig történt a Barátok köztben:
1.) Visszakerült a komplett ventiház a dinamóval és a gázrudazattal. Ugyanezen idő alatt édes anyanyelvünk is gazdagodott néhány cifra szófordulattal, leginkább a méretpontossággal nem igazán vádolható lemezek miatt.
2.) Leugrott a blokkról az AC-pumpa, szétszedte magát, megfürdött benzinben, aztán visszaugrott a blokkra, és vitt magával még két tömítést is.
3.) Észrevettem, hogy kihagytam egy tömítést a centrifugálszűrőből. Afölötti örömömben, hogy ilyen jól megszopattam magam, szétszedtem az ékszíjtárcsát, és ott rájöttem, hogy az a tömítés nem is oda való, tehát gyakorlatilag nem marad ki semmi. Viszont feleslegesen szedtem szét. Fákk.
4.) Elkészültek a matt fekete cuccok a porfestőnél, köztük a féltengely gumiharangoknak a felfogató lemezei. Ennek örömére a váltóra  fel is dobtam a gumiharangokat, amikben előzőleg már kicseréltük a döglött szimmeringeket vadiúj Cortecóra. A gumiharangok felrakása után már mehetett is tele olajjal a váltó, majd feldobtam rá a szép piros fedelet, és ezek után készen is állt a motor és a váltó arra, hogy szorosabbá váljon a kapcsolatuk. Azért a bal vállamon a kisördög azt mondta, hogy:  Ugyanmá' ugrasszuk le azt lendkereket - biztos ami biztos - és nézzük meg hogy érzi magát...
5.)...Főtengelyszimering úr.  Nos, őt erős hasmenés gyötörte, de nem igazán vett róla tudomást, mert egyébként is katatón állapotban várta a kaszás eljövetelét. A jobb vállamon a kisangyal csak annyit mondott, "Óbazmeg..." és belátta, hogy a kisördögnek volt igaza.
Kiberheltük tehát a hátsó főtengelycsapágynak a fedelét, és egy alapos pucolás után egy új szimmeringgel és új O-gyűrűvel ment is vissza. Visszadobtam a lendkereket is, de amikor a kuplungra került volna sor, akkor meghátráltam. A régi tárcsán a betét már igencsak ergya volt, és hát nagyon nincs kedvem 2000 kilométer múlva megint szétbombázni az egész autót, hátha megint fel találok újítani rajta valamit.

Eddig jutottunk, és gondoltam, hogy szarok a farmra, inkább megyek vedelni vidámkodni a találkozóra.

Július 20. péntek, Közép-Európa, száraz, napos idő.
Délelőtt még elugrottam a hegsztőhöz a karterért, amibe belekerült az olajhőfok-szenzornak a menete. Szép lett, de még le kell festeni. Beugrottak a csomagtartóba a leszinterezett felnik is a porfestőnél, és hogy - hogy nem, véletlenül bepottyant egy fél tálca Dreher is. Ez utóbbi elég jó szolgálatot tett, csak sajnos nagyon gyorsan elpárolgott.
A találkozót nem is nagyon tudom szavakba önteni, egyszerűen csak kurvajó volt végre újra együtt lógni a polskis cimborákkal, lökni a hülyeséget, meg ötletelni, hogy mit hogy lehet átépíteni. A felvonulás ismét frenetikus volt, külön köszönet Nellinek, hogy végre újra vezethettem Polskit, és természetesen óriási riszpekt a szervezőknek, hogy ismét hozták a megszokott magas színvonalat. Csináltam fotókat, de sajnos az akksim döglődése határt szabott ennek is. Mindegy, katt ide, aztán indzsoj! Nem sok, de legalább kevés.

Július 23. hétfő, erős szél, de a hajam még mindig tart
A találkozó fáradalmait szereléssel igyekeztem kipihenni, úgyhogy hétfőn megvettem az új kuplungot. Olasz cucc, Schneider márkájú, sose hallottam még róla. Remélem beválik. Hétfőn felcuppantottam a kuplungot, majd összeházasítottuk a motort és a váltót. Kitörő örömmel és túláradó boldogsággal konstatáltam, hogy egy remekbe szabott olajtócsa terjeng a balos féltengely-gumiharang alatt. Kurva anyját. Természetesen ahhoz, hogy ezt helyrehozzuk, le kell engedni az olajat a váltóból, de nincs az olajleeresztő csavarhoz se 12-es imbuszom, se krova-fejem. Kibaszás deluxe. Mindegy, visszaszereltem még az önindítót, aztán ennyi.

Júli 24. kedd, szar idő
Megrendeltem a váltótartó bakokat, meg akkor már a motortartó gumigenyákból is egy új garnitúrát. Hozta is a kiszállító skacc a munkahelyemre. Minden jó is volt cikkszám szerint, csak az egyik váltótartónak a zacskójában valami kerek gumi baszás volt a váltótartó bak helyett. Hívtam is őket, hogy mi a gyász van, mondták, hogy küldik helyette a jót, de az már nem ér ide, csak másnap reggel. Aznapra a motor-váltó felrakás ugrott.

Július 25. szerda, bitangpusztulatosan fostos idő
Megjöttek a hiányzó váltótartó bakok, ami pozitív. Meló után gyorsan beugrottam a szerszámboltba, és vettem egy 12-es imbuszos fejet a krovához, aztán irány a garázs. Leengedtem a váltóból az olajat, kiszedtem a csapágyfedelet, aztán egy alapos pucolás után visszaraktam, ipari mennyiségű tömítőpasztával. Abbéli örömömben, hogy ez már soha többet nem fog ereszteni, szépen frankón visszaraktam a gumiharangot, feltöltöttem a váltót olajjal, és elkezdtem felrakni a bakokat, meg összeállítani a váltótartó A-betűt.  Ekkor újfent feltűnt az olajfolt a váltó alatt. Az örömtánc, a konfettiszórás és a pezsgőbontás után, inkább fixre húztam a motorburkolat csavarjait, illetve a motort és váltót összefogó csavarokat, felraktam a váltótartó bakokat meg az A-betűt. Még megpróbálkoztunk a dinamó rögzítőszarságának az összeszerelésével, de nagyon nem akart menni, úgyhogy hajnali 1 óra felé elhúztam haza a géczibe. Ma (holnap) újból olajleeresztés, és valószínűleg a gumiharang rituális felgyújtása következik, aztán most már tényleg megy be a motor.

...vagy megy az egész szar a MÉH-be, úgy, ahogy van.

A világ legnagyobb baromsága. Igen, igen, tudod, hogy miről beszélek. Autóra költeni a lehető legnagyobb kreténség, amit csak el lehet követni. Szóval akkor miről fog szólni a mai mese? Naná, hogy az Alfáról.

Január elején vettem egy nagy levegőt, beröffentettem a Hummeremet, aztán nyélgázzal rámentem a vékony jégre: belevágtam az Alfa-felújításba. (Vagy rosseb tudja, hogy hogy mondják ezt, de majdnem restaurálás, ha jobban belegondolok.) Amik miatt időszerű volt:
- A motor már nem volt tökéletes, legalábbis messze volt az elvárásaimtól. Nem teljesítményben, hanem futáskultúrában. Na jó, egy kicsit teljesítményben is.
- A diffi úgy búgott, hogy egy agylehajtásos, Rába-hidas Ikarus is csókolommal köszönt volna neki. Az előző tulaj "felújíttatta" a váltót, aztán őt meg egy kicsit általbaszták vala az palánkon. Mert ugyan a szinkronok rendben voltak, de a diffi kihézagolásához vagy nem értett a "mester", vagy csak szart bele. Ha meg beleszarunk a diffibe, attól jobb nem lesz, csak büdösebb.
- A "felújított" váltóban a nyelestengely-csapágy felett is már a dögkeselyűk köröztek. Jobbnak láttam inkább időben megbontani, minthogy egy szép napon a 120-nál beálló váltó által satura fékezett hátsó kerekek miatt egy tripla-dupla cukaharával landoljak az útmenti susnyásban.
- Még a nyári kispolszki-találkozó alatt elpusztult a fékszervóm. Egész eddig szervó nélkül nyomtam, mert hát egyfelől izmos a vádlim, másfelől meg a fék a gyengék mentsvára, de azért mégis.
- Folyatott a főfékhenger. Ez az, ami miatt meghalt a fékszervóban a membrán.
- Folyatott a kuplung alsó munkahenger. Ez simán csak idegesített.
- Párásodtak a fényszórók, és belül már kezdett kissé rozsdásodni a foncsor előtt fém betét.

Nagyjából ennyi. Gondoltam, ha már szét van trancsírozva a járgány, akkor ezeket egy füst alatt meg is lehetne oldani, hogy a tavaszi szezonkezdetet egy új, egy jobb, egy kifinomultabb jármű volánja mögött élhessem meg. (Minő fennkölt szavak, ófaszom, mingyásírok.)

Mivel nekem se időm, se műhelyem, meg az újabb autókhoz tehetségem se igazán van (gy.k.: bonyolultabb mint egy faék, és a 13-as kulcson kívül kell hozzá más is = új autó ezért elvittem a szekeret az alfások körében közismert Schulek-műhelybe, ahol a következő dolgok vártak rá:
- Ha már lúd, legyen talp, a motor megbontásával egybekötve akkor már gyüjjön egy kis lökettérfogat-növelés is. az 1.8-as hüvelyek és dugók felhasználásával 1750-esre lett átalakítva.
- Ha már lúd, második rész: mivel a régi 4,7-es áttételű diffit úgyis ki kellett baszni, kapott a szekér egy kétliteresből származó 4,3-as áttételű diffit.
- Főfékhenger, szervódob, kuplung alsó munkahenger csere, plusz kapott új hátsó kerékagycsapágyakat, meg panhard szilenteket is.
- A lámpákat meg a hűtőt hazahoztam, azokat saját magam vettem kezelésbe.

Hozzávalók:
- 1 db főfékhenger
- 1 db kuplung alsó munkahenger jav. készlet
- 8 db panhard szilent gumibaszás
- 5 liter fagyálló
- 5 liter desztvíz
- 6 liter motorolaj (Shell Rimula R6 10W-40 full szintetikus teherautó-olaj, járatáshoz teljesen jó lesz.)
- 3 liter váltóolaj (Shell Spirax 85W-140, ez kicsit sűrűbb az előírtnál, de nem is árt)
- 250 ml molibdén-diszulfidos váltóolaj-adalék (Liqui-Moly)
- 1 db motorolaj-szűrő (Mann)
- 1 garn. főtengelycsapágy (GLYCO)
- 1 garn. hajtókarcsapágy (szintén GLYCO)
- 1 db fullos tömítéskészlet (Reinz)

A csapágyak és a tömítéskészlet természetesen nem nagyon kapható az Alfához az országban ( normális minőségben meg pláne ), ezért kábé egy-másfél hét volt, mire Németországból ide tudtam rendezni ezeket Reinz, illetve GLYCO gyártmányban. Azért az elvakult márkafetisizmus itt se nyerő: A Reinz tömítéskészletben a szimmeringek elég retkek, azokat kicseréltük a jó kis olasz Corteco-ra, mert szimmeringből az a fasza. Ezek a cuccok természetesen a legnagyobb havazás kellős közepén érkeztek meg, ezért a tökig érő hóban csúszkáltam ki Pusztaszabolcsra Schulek Bélához a nyárigumis kispolákkal. Rakenroll! Keresztberaktam-e? Há' hogy a rákba ne!

A munka itthoni részeként beadtam a fémeket (lámpa tartó, ventilátorkeret, bisz és basz a porfestőhöz. Megpucoltam a ventilátort, kifúvattam és kiporszívóztam a hűtőt (igen, tudom, hülye vagyok, ez van , és szétszedtem a lámpákat. A balos egész jól ment, a de a jobbos lámpaüvegnek a ragasztója az nagyon fogott. Sebaj, többnapi szívás árán sikerült kigyengítenem, és már majdnem lent volt a lámpaüveg, amikor egyszercsak, patt-reccs-fákk. Persze hogy elrepedt kettőbe. Mondtam is, hogy a rühes-kankós zergebaszta gömbvillám baszná vissza a keserves kurvaannyába azt a hétfejű digó istenverését irgum burgum, meg ilyesmik Sebaj, jobb híján összeragasztottam FBS-sel(nemsokára úgyis kapok másik lámpát, arról majd le lehet berhelni az üveget).

Nekiláttam a foncsorok előtti fém betéteknek. Ha azt mondom, hogy rommá voltak rohadva, akkor nagyjából nem hazudok nagyot. Flex, lepkés korong, csissz-csissz, aztán utána lealapoztam ezzel a Dinitrol RC-900-as rozsdaátalakítóval, majd kaptak egy réteg matt fekát. Ha már ott tartottam, a hűtőrácson levő krómozott műanyag pajzs - a scudetto - is kapott egy kis festést, mert elég ramaty volt a krómozása. 300-as papírral vizesen felcsiszoltam előtte, aztán így most nem mondom, hogy világbajnok, de azért jobb, mint volt.
A foncsor előtti fémbetétek kaptak egy kis hőtükör-fóliát, hogy a fényvisszaverő-képességükön javítsak valamennyit, illetve az izzók előtti árnyékoló szarságok is kaptak egy hasonló upgrade-et. Így remélehetőleg egy kicsit jobb lesz a lámpák fényereje. Összerakáskor persze a balos lámpa foncsorán az állítócsavar patentje kábé kétszázötven darabba törött szét. Nyilván sehol nem lehet szerezni, mert miért is lehetne, úgyhogy végül egy kispolák-patentet herkeltem bele, némileg ügyelve a szakszerűség látszatára.

Elméletileg úgy volt, hogy a harmincadik szülinapomra összeáll a szekér, de - természetesen - csúszásban vagyunk, úgyhogy ez így ilyen formában nem jött össze. mindegy, célegyenesban van már a gép, a hét végére meglesz, és akkor valami azt súgja, hogy véletlenül be fogok rúgni. (Már ha marad rá zsé.)

Eljött végre a rég várt felemelő pillanat. A Nap szikrázó fényében fürdő Alfa Romeo csillogó metálfényezésén visszatükröződnek a mélykék égbolton úszó bárányfelhők, zöldellnek a fák, madarak dalolnak, hófehér ruhás szőke szűzlányok hintik tele virágszirmokkal az utat, a rezesbanda hangol. Egy-két-há, és...

- Nem lesz jó ez az adásvételi. - így az okmányirodás néni.
- Keziccsókolom, ne tessék már kibaszni velem! - mondom neki én, de mindhiába. Nem jó az, mert át van húzva és javítva van a típus. Eddig mondjuk voltam vele eredetvizsgán, biztosítónál, műszakin (háromszor) meg még egyszer már ott az okmányirodán is, és akkor senkinek nem volt vele semmi baja.
De most van, úgyhogy a régóta várt forgalomba helyezést azt megint elbuktam, mennem kell még egy kört a szopórolleren, és a volt tulajjal újraírni az adásvételit. Szóval ezen a hétvégén sincs még autózás az Alfával. Végülis minek is az? Nem azért vettem, hogy autózzak vele. Azért a néni aranyos volt, adott még két csekket, ne maradjak már csekk nélkül, de ha azokat végre befizetem, akkor végre letudtam az összes átírási-engedélyezési-kitöltési-bevonási-kiadási-pecsételési-aktatologatási-faszlengetési-orrtúrási-seggvakarási díjat, illetéket, és egyéb lenyúlást. Ki se merem számolni, hogy ez az egész papírozás mennyiben áll meg a végén, de valahol 150-160 környékén van. Ezt mondjuk szívesebben költöttem volna a kocsira, mert ennyiből kijött volna egy 2.5-ös V6-os blokk, meg mellé vagy húsz rekesz sör. Ez volt az utolsó autó amit vettem. Legalábbis ebben az országban.

Na mindegy, Nagyseggű Dzsulietta most már ráfordult a célegyenesre, és hörögve üvöltő kipufogóval száguld a vonal felé. Tegnap letudtuk az eredetvizsgát, és 18500 jó forintokért másfél óra alatt kiderítették a kocsiról, hogy eredeti. Jó tudni, eddig tövig rágtam a körmömet a félelemtől, hogy hátha egy Folkszvágenben ülök, anélkül, hogy tudnék róla. Legalább az eredetvizsgás arc jófej volt, meg látszott rajta hogy nem egy ilyen karót nyelt aktatologató köcsög, hanem tisztában van a való élettel, meg ennek az eredetvizsga-dolognak az abszolút értelmetlenségével. Ja, és ajánlott egy jó pecsenyesütőt a környéken, amiről addig nem is tudtam, hogy létezik.

Azért magára az autóra is fordítottam némi pénzt és energiát. Amikor vettem, akkor már tudtam, hogy kocsinak az elektromos rendszerébe belebújt a gyász, mert valahol fogy belőle a villany: stabilan szökik valahol 17-18 mA. Egy multiméter segítségével aztán sorra vettem az áramköröket, és minden biztosítéknál kimértem, hogy van-e felesleges áramfelvétel. Aztán szépen meg is találtam: az AC pumpa reléjét kiszedve nem szökdöstek a milliamperek. Itt akkor most vagy AC csere lesz, vagy pedig a Motronic-ra kell ránézni, mert hogy az adja a vezérlő jelet a relének.
A folyamatosan működő hűtőventi ellenszere a hőgömba-csere lesz, meg is rendeltem a venti-hőkapcsolót meg egy másik - a blokkban levő - hőgombát is, ami meg a computernek adja a jelet. Erre azért volt szükség mert hidegen kis gáznál rángat a szekér. (Hidegen nagy gázzal meg csak a susogós-melegítős, zsíroshajú, fogatlan suttyók mennek, ugyebár.)
A két hőgomba mellé rendeltem még egy kis molibdén-diszulfidos váltóolaj-adalékot, mert a Polskinál jó tapasztalataim voltak vele, és jobb még a legelején megjátszani, nehogy a Reccsmanó beköltözzön a váltóba.
Ezeket a cuccokat még gyorsban meg tudtam szerezni magamnak féláron a (volt) melóhelyemen mielőtt felmondtam, de innentől kezdve utángyártott alkatrészekhez már nem lesz annyira jó beszerzési forrásom.

A végére azért még kaptam egy kis bónuszt: egy ismeretlen köcsög - valószínűleg a faszfej szomszéd - jó okosssan-igényesssen letörte a kocsiról a nemrég cserélt balos tükröt. Azt, amit azért cseréltem pár hónapja, mert az előző tulajnál valaki ugyancsak letörte, majd angolosan távozott. Sajnos nem tudok semmit rábizonyítani a köcsög szomszédra, úgyhogy még csak le se üvölthetem a fejét. Amikor a jó múltkor cseszegette a kocsit, és egyértelmű volt a szitu, akkor befenyítettem, hogy eltöröm mindkét kezét, és azóta nem is nagyon ment a közelébe, egészen eddig. Hogy a büdös rosseb tolja bele azt a kankós faszát!



Maga a tükör az teljesen tropa lett: törött a a tükörlap, a ház, meg a tartónak az öntvénye is. Szerencsére megvolt még a régi tükör, aminek meg a mechanikája van rottyon, viszont az előbb említett részei nagyjából épek. Szétszedtem az elvileg nem szétszedhető tükröt, és megpróbálok a kettőből összehozni egyet ami szép is, és jó is. Egyelőre úgy néz ki, hogy menni fog.

Normális ember általában maga szervezi a programját( vagy egy titkárnőre bízza), nekem viszont most inkább Tóbiás szervez. Titkárnőnek elég tré, mert se kávét nem tud főzni, sem pedig egyéb célzattal nem hasznosítható (természetesen a gépelésre gondolok), viszont a programomat azt jól megszervezte. Elvileg ma mentünk volna az OT-expóra, és eredeti szándékom szerint csatlakoztam volna a Fiat 500 klub konvojába, de ez így nem igazán jött össze.( Ezúton is bocs hogy nem szóltam, Karki! Csak tegnap még csak az volt biztos, hogy semmi sem biztos. :( )

 Tegnap bevittem Tóbiást a melóhelyemre, hogy megzsírozzam a függőket, meg lemossam kicsit. Már iszonyatosan fura volt, hogy a BIS váltó berakása, meg a kuplungozás óta (ez volt ugye novemberben), semmit nem kellett hozzányúlni a járgányhoz, a takarításon meg a rendszeres függőcsapszeg-zsírzáson kívül. Egészen eddig. Tegnap kezdett el a járgány érdekes hangokat hallatni hátulról, de csak menet közben. Álló helyzetben, járó motornál is volt némi hangja, de ha kinyomtam a kuplungot, akkor elhallgatott. Igazán akkor lehetett hallani, amikor üresben, vagy kinyomott kuplunggal gurultam, és a féltengely visszahajtotta a diffit. Egyértelműen a váltó/diffi egység volt gyanús. A csápos emelőn aztán látszott, hogy a váltó és a váltóolaj szakítottak, és most épp különköltöznek. Hogy egyszerű legyen a dolog, nem a féltengely-gumiharangok fosódtak el, hanem az a belső szimmering. Mindegy, ha már emelőn volt, megzsíroztam a bal oldali függőcsapszeget, a jobbost meg majdnem, csak hát elfogyott a zsír. Péteken fél ötkor, mert olyankor már bezárt minden, és a kollégák is mind elhúztak haza. Hurrá!

Tóbiás további sorsa tehát kétséges, egyelőre itt áll a ház előtt. Most viszonylag nagy összeget rá kéne szórnom, mert kéne rá fék (jól fog még, de időszerű a csere), lassan az olajcsere is aktuális, kéne egy váltó-javítás + friss váltóolaj, meg kéne egy garnitúra új nyári gumi, mert a régi szarokat nem akarom visszatenni. Ugye alap, hogy szar gumival nem mászkálunk. Viszont ha fel akarom tenni a nyári gumikat, akkor kellene egy garnitúra mozgókúpos csavar is a BBS-felnikhez. Mindez azért a legfinomabb számítások szerint sincs 60-70 ruppó alatt. Ez csak azért probléma, mert a jövő hónapban mindenképp el kell hoznom az Alfát, és most nem költhetek másra egy fillért sem. A kocsi viszont munkaeszköz lenne, de igénytelenkedni, meg ekecselni nem akarok. Szóval nem tudom mitévő legyek.
Holnap az OT-expóra így hát nem Tóbiással megyek (A megkövezésre lelkiekben már felkészültem!), hanem kölcsönkaptam Walthert, (teljes nevén Walther Viertakt von Zwickau), akiről még fogok írni a továbbiakban, merthogy én leszek a háziorvosa.

Jah és végül, de nem utolsósorban: kaptam egy 130-as kisműszerfalat a kollégámtól, aki a Zsiguli-cuccai között találta, meg a szomszéd srác talált még egy kispók-felnit a kettesgolf-cuccai között, és azt is megkaptam. Hö, zsír...
Tegnap volt egy kis jégeső is sajna, ami elkapta Tóbiást. Kárpótlásul viszont nagyon szép, vöröses árnyalatú fények voltak a kertben, meg volt szivárvány is, úgyhogy legalább csináltam pár jó fotót. Szerencsére a kocsinak se lett baja.

Frissítő bejegyzés következik:

A frissen berakott váltómba frissen (ismét) beletöltött friss olaj megint elkezdte magát átcsoportosítani a váltó alatti (friss) olajtócsába. Ez már a második, normális állapotú  gumiharang rajta, tehát valószínűleg nem az volt szar, hanem alapból a váltó. Csak ugye amíg nem volt benne olaj, addig ezt nem lehetett észlelni. Faszombazze.

A frissen berakott kuplung meg nem emel ki, a pedál minden ellenállás nélkül benyomható, aztán meg hirtelen befeszül mielőtt még a kuplung teljesen kiemelne. Délután még kiszaladok és megpróbálok állítani rajta, bár már nem nagyon van hova, a kiemelőkar már így is nagyon a végállás felé közelít. Ha a beállítás után se lesz jobb, az két dolgot jelent
ad 1.) a Polski Fiat kuplungszerkezet, a Polski Fiat kuplungtárcsa, és a Polski Fiat lendkerék nem passzolnak össze, ami finoman szólva is érdekes.
ad 2.) megint szedhetem szét ezt a szart, és kezdhetem elölről az egészet. Rengeteg kedvem van hozzá, pláne ilyen időben.
Ráadásképp akkor a BIS váltó helyett egy sima diffis használt váltót vagyok kénytelen visszapakolni, meg rugós tárcsa helyett egy simát, tehát magyarul elbasztam rengeteg időt, meg mintegy 20 rongyot arra, hogy a kocsim semmivel se legyen jobb, de legalább a garázs padlója tele legyen olajfoltokkal.
E!
EÖ!
GNÁT!

Ápdét: Megpróbálkoztam némi állítással megszüntetni a kuplung-gondot, de beigazolódott a balsejtelmem. A bovden szabadon fut, nem szorul sehol, az a szájbaszekszuált csavar az állítási tartomány legeslegeslegvégén van már , de ez a fos még így se képes kiemelni. Holtjáték az zéró, a kinyomócsapágy már fixen hozzáér a tányérrugóhoz, de nem emel ki az a szar még így sem csak érezni, hogy a pedálút felénél az egész megfeszül, érezni, hogy a tényérrugó deformálódik, de a nyomólap meg se moccan. Ennyit a csereszabatos és egymással kompatibilis alkatrészekről, hogy baszná meg egy talicskányi rongyosfaszú aprómajom azt, aki gyártotta. Megint szedhetem ki a motort, aztán cserélhetek kuplungot, aminek kurvára örülök. Megint rendelhetek BIS kuplungtárcsát, aztán csak remélni tudom, hogy az jó lesz, mert én most már csak akkor hiszem el, hogy jó valami, ha láttam működni.
Csakazértis rugós kuplung lesz benne, vagy ott rohadjon el, ahol van, bazzeg!!!!!

Kicsi pucolgatás, csinosítás, meg némi upgrade volt az elmúlt napok termése. Megcsináltam és bekötöttem a kartergáz-olajleválasztó szisztemet, ami most még tesztüzemmódban fog működni, aztán ha beválik, akkor marad.

Hozzávalók:

• Másfél méter flexibilis, PVC- alapú cső
• Egy 4,5 deciliteres polietilén tartály
• 4 db csőbilincs
• teflonszalag
• tömítő/ragasztó cucc

Azért akartam ezt megcsinálni, mert már rendkívüli mértékben zavart, hogy folyton tele van a motortér olajjal, ami a kartergázcső illesztéseinél szökött el, illetve, hogy a légszűrőm is párszáz km után tocsog az olajtól. Még mielőtt valaki mondaná, a gyűrűk rendben vannak, nem füstöl a motor, csak hát javarészt országúton használom jobbára 100 környéki utazóval, ami azt jelenti, hogy tartósan jóval 4000 fölött forog a moci. Olyankor még egy vadiúj motornak is olajos a kartergáza.
Utánaolvasgattam a neten, és találtam némi okosságot, amit kábé nulla forintból lehet kivitelezni, szóval ha más nem, egy próbát megér. Beszerváltam a fent említett hozzávalókat, aztán megcsináltam a cuccot, igazából semmi ördöngösség. Íme folyamatábra-szerűen:
Kartergázcső a szelepdeknin -----> pvc-cső -----> cső belefut a tartályba -----> réz szűrőbetét (amire a katalitikus hatásnak köszönhetően kicsapódik az olajgőz) -----> tartály = szabad térfogat, ahová lefolyhat a sok trutymó -----> kivezető csőcsonk (kigyünnek a maradék gázok) -----> pvc-cső ----> légszűrőház....

Minden csőcsatlakozást meg izét-hozét szépen tömítettem teflonszalaggal, csináltam a tartálynak rögzítést, szépen el van rejtve a ventiház mögött az egész cucc, szóval csak az veszi észre, aki akarja. Majd a gyakorlatban meglátjuk, mire képes, olyan nagy csodát nem várok tőle. Nekem elég ha nem lesz olajos minden, ha meg még kicsit környezet-friendly és kevesebbet fogyasztós-jobbanmenős lesz tőle a kocsi, akkor egye fene, azt se bánom.

Ezen kívül megpucolásztam még jópár dolgot a motortérben, hála a jó égnek a nemrég festett kipufogó feletti hőpajzsról a Brigéciol a kosszal együtt lekapta a festéket is. Ellenben a szinterezett alsó burkolat az szép lett így tisztán. Nyár óta úgyse volt rajta a kocsin, mert akkor úgy gondoltam, hogy "majdecce' úgyis megpucolom az egészet, addig meg minek". Na most végre eljött az ideje.
Kicseréltem a légszűrőt, meg a benyaszűrőt, és elégedetten konstatáltam, hogy a váltóból 2 nap alatt kifolyott a maradék fél liter olaj is. Fákk.

Megjött a levél a biztosítótól, amiben írták hogy menyi zsét kapok a hátsó lökhárítóért. Reméltem, hogy nem bökik ki a szemem valami párezer forintos kártérítéssel, de ami a levélben volt, attól lekoppant az állam: 32 000 Ft. Azannya.
Rövid gondolkodás után (0.0002 sec), vonakodva bár (Hoooogy a 'csába ne?!) elfogadtam.

A kocsival is dolgozgattam egy keveset: Kicseréltem a kuplungtárcsát és a kuplungszerkezetet. Érdekes, hogy a rugós tárcsa nem mindegyik kinyomószerkezethez passzol, természetesen meg is szívtam vele, mert miért is ne?
 A főtengely-szimmering szerencsére jó bőrben volt, nem cseréltem, úgyhogy a cseredarab marad tartalék-alkatrésznek. Kipucoltam a motorteret letisztítottam a váltó cuccait, mert már eléggé redvás volt minden
A BIS-váltót összecsavaroztam a motorral, feltöltöttem a jófajta Castrol olajjal, raktam bele molibdén-diszulfidos adalékot is, kicseréltem a menesztők porvédőit is, ők egy kicsit nehezen mentek, de végül én győztem.
(Aztán két nap szünet, me' elhúztam Pestre.)
Amikor visszaértem láttam, hogy a balos féltengely-gumiharangnál sajna engedte a váltó az olajat, de kicseréltem a gumiharangot mindenestől, és vettem még egy flakon olajat, abból bele is ment jó négy deci. Ezután tesómmal beemeltük a motort-váltót, nem volt egy fáklyásmenet, de igazából nem is volt olyan nagy gáz, kapott a kicsikocsi új váltótartó bakokat, meg új váltóösszekötőt, és szintén új lett a hátsó motortartó bak is. Ráadásul mindezt meglehetősen másnapos állapotban hajtottuk végre, de még így se volt gáz.

Gyanús volt, hogy nem szívtam semmivel sem, de természetesen ez se maradhatott el: Következő nap megyek le a hátralevő apróságokat megcsinálni, és mit látok? A frissen berakott váltó alatt ott egy olajtócsa. Láthatólag a balos gumiharang volt a ludas még mindig. Gondoltam hogy húzok egy kicsit a csavarokon, már épp jó is lett volna, amikor egyszercsak az alsó csavar (végülis melyik másik legyen az, bazzeg)fogta magát és reccs, beletörött a furatba. A kurva anyját, már azt hittem hogy minden simán fog menni erre itt van ez. Természetesen az olaj az folyik belőle még mindig. Gabe-bel konzultáltam MSN-en és az ő tanácsait követve megpróbáltam igazítani azon a szájbavert gumiharangon: a kocsi alá feküdtem, és meglazítottam a csavarokat, majd egy rövid jelenet következett a "Charlie és a csokigyár" című filmből, mialatt kétségbeesetten igyekeztem visszatenni azt a szart. Sikerült, de még mindig ereszt. A csavar nem sikerült kibányászni, úgyhogy most odatettem alá egy olajosflakont, hogy a literenként 3000 forintos olajnak (plusz 1900 az adalék) legalább egy része megmeneküljön. Egy jó fél liternyi így is a padlón levő tócsák képében van jelen. Ehhh, picsába...
Most megpróbálok kitalálni valami okosat, de nem nagyon van ötletem.

Természetesen nagy-nagy köszönet tesómnak a segítségért, és Gabe-nek a hidraulikus emelőért meg a tech support-ért!
 

Pénteken elzúztam Pestre, felsőoktatásilag pallérozni az elmémet. Mivel a fősuli épületével szemben van pont az egyik autóalkatrész-nagyker központja, ezért a szünetben gyorsan átugrottam, hogy hátha találok váltóolaj-adalékot. Hát találtam, Liqui-Moly-t, rögtön meg is vettem, és még az előadásra is visszaértem, mielőtt a Dzsoki Júing (vazz, tényleg fullra úgy néz ki a tanár) elkezdte volna.

Szombaton a suli után szinte kötelező kocsmalátogatást követően indultam vissza Fehérvárra (csak kávéztam, nem piálok ha vezetek), balraindexnél baszottgyorsan villogott a visszajelző, gondoltam kiégett valamelyik izzó. Az elsőt láttam visszatükröződni az előtem haladó kocsi fényezésében, szóval egy benzinkútnál félreállva már célirányosan a hátsó indexizzó cseréjének álltam neki. Az izzónak nem volt baja, szóval csak kontakthiba volt a dologban. Ezt némi kézrátétes gyógyítással illetve energizálással sikerült megoldani, így húzhattam haza Pestről.

A hazaúton semmi gond nem volt, jól ment a kocsi, a forgalom se volt túl nagy, így jól tudtam haladni meg simán lehetett előzni mindenhol. Haladtam az én jó kis 90-100-as utazómmal, egészen Velence határáig, ahol is egy terepjárós (kocka Pajeróval) úgy gondolta, hogy kikanyarodik elém az én sávomba. Kikanyarodott. Én épp kilóval mentem, mert nem sokkal előbb előztem meg egy Nissan Vanette-et, úgyhogy nagy fék, de az esőtől csúszós úton nem akartam nagyot satuzni, meg szembe se nagyon jöttek, így kielőztem lendületből a terepjáróst. Már ott voltam mellette, mikor egy másik útról egy Renault furgon meg kikanyarodott jobbra, velem szembe. Satu, csúszás, a kicsit félrehúzó fékek miatt elkezdett keresztbeállni az autó, akkor reflexből visszaengedtem a féket, ellenkormányoztam, az árkot sikerült megúszni és ott csúsztam keresztben a Pajero mellett, és igyekeztem elkerülni, hogy nekimenjek. Sikerült. Akkor kiengedtem a kocsit, mert éreztem, hogy egyenesbe visszahozni már lehetetlen, aztán egy fél fordulat után, amikor újból az út tengelyével párhuzamos volt az autó, akkor megint megfékeztem. Itt már kezelhető volt a szitu: a szembesávban csúsztam, seggel az eredeti haladási irányomnak, szóval csak simán megálltam, raktam egy egyest, lehúzódtam az út szélére, káromkodtam egy sort, aztán amikor nem jött semmi, megfordultam, aztán mentem tovább. A furgonos, meg a terpjárós persze szó nélkül elhúztak. Mindegy, örültem, hogy élek, nem volt kedvem még anyázni is. Épp elég volt nekem az, hogy 90-es tempónál eldobtam a vasat és aztán mégis sikerült összeszedni, és megúszni csattanás, meg árok, meg anyagi kár nélkül. Konklúzió:

1.) Hóban csapatni nem csak jó móka, de felkészít az ilyen helyzetekre. Valszeg annak köszönhetem, hogy reflexből sikerült összeszedni a kocsit.
2.) Mások helyett sem árt figyleni. Amikor megláttam ezeket, valahol tudat alatt már fel voltam rá készülve, hogy "Óbazmeg, ez kijön...", és kicsit óvatosabban közelítettem. Még így is meglepett a dolog, ha nem készülök rá, akkor valszeg nem úszom meg ennyivel.
3.) Há' inkább érjek oda 10 perccel később, mint soha. Nem kell mindenáron rohanni.

Voltam zsákmányszerző körúton: szerváltam hengerfej- és szelepdekni-tömítést, megvásároltam az autósbolt összes függőleges rácsos beömlőjét, vettem Castrol váltóolajat, bár az árától egy kicsit betérdeltem. Szóval a soppingolás megvolt.
Elugrottam a biztosítóhoz, bevittem a hátsó lökös, meg a ködlámpa maradványait, ahogy megbeszéltük a kárszakértővel. Elvileg egy kb. hét múlva küldik, hogy mi a stájsz, remélem kifizetik nekem a lottóötös összegét.

Feltöltöttem a BIS váltót olajjal, és vasárnap bedobjuk a kocsiba, meg az összes gumibakot meg szilentet, meg fittyfenét kicserélem, meg a mostani kuplung helyett kap egy rugós kuplungot is. Felmerült még egy apró kérdés is, amit ezúton szeretnék megkérdezni a váltó-zsírozásban rutinos kollégáktól: Ha rakok zsírt a fogaskerekekre, az milyen legyen, grafitos, vagy molibdénszulfidos?