Ma volt egy kis meló. Kora délután lőttük a fotóanyagot egy cikkhez, szerencsére kellemes volt az idő, jók voltak a fények, meg viszonylag gyorsan találtunk megfelelő helyszínt is. A kocsi meg - mint a mellékelt ábra remélem mutatja - magárt beszél.
Az egész simán zajlott, de azért volt egy aprócska intermezzo: épp egy Lujzamajor (vagy mi a bánat) nevű ojjektum (a "település" egy kicsit erős kifejezés lenne rá) bekötőútján fotóztam a kocsit, és úgy álltunk meg, hogy a járgánnyal kicsit betolatott a tulaj a szántásba. Jó volt, kiadta: szépek voltak a fények, a háttérben a szép zöld mező és a távolban a Vértes lankái, szóval alles gut. Egyszer csak arra jött egy ilyen öregasszony-szerű képződmény, gondolom a lujzamajori egyetemi negyedből, és elkezd szörnyülködni, hogy "Hogy kerül ide ez a jó kocsi!" meg  "Mit keres ott a szántásban?!" és előadta szörnyű összeesküvés-elméletét, hogy ezzel valakik biztos keresztülautóztak a szántóföldön, és otthagyták. (Az persze meg se fordult a fejében, hogy mi, akik ott kolbászoltunk ketten, hogy netán épp mi érkeztünk a kocsival, és a személygépkocsik jelentős hányadában megtalálható hátrameneti fokozat szakszerű használatával került a jármű a pillanatnyi pozíciójába.Nyomok se nagyon voltak a kocsi mögött, de ugye ez is részletkérdés. ) 
A Lada tulaja persze kapva kapott az alkalmon, és elkezdte mondani, hogy "Há' nemtom, biztos valakik itthagyták...", meg hogy "Tényleg lehet, hogy átjöttek vele a a mezőn."mire az egysejtű néni méginkább elkezdett szörnyülködni. Erre már én is jöttem ki a szántásból, aztán mondtam, hogy biztos lopott a járgány, elkötötték, aztán rodeóztak vele. Jól megbeszéltük, hogy milyen gonosz a világ, aztán néne balra el a buszmegálló irányában. A fotózás befejeztével visszaültünk az ezeröcsibe, ki a főútra, és irány vissza Fehérvár. A közeli buszmegállóban ott várakozott a hiperintelligens asszonyszemély, akinek ki is integettünk a kocsiból. Há' mit mondjak: elég érdekesen nézett. Szegényke szerintem ezen a rejtélyen el fog rágódni élete hátralevő éveiben, höhöhö...

Ja, egyébként maga a kocsi egy 1976 októberi 2103-as Lada, eléggé stílszerű OT-s rendszámmal, 40ezer kilométerrel, makulátlan kívül-belül. Egy igazi élmény volt.

Délután kitakarítottam Tóbiást, tök szép lett, ezenkívül adtam kis kenőanyagot a záraknak, zsanéroknak, bovdenekenek. A szomszéd sráctól meg kaptam két darab polski-felnit, mert ők inkább kettesgolfoznak, ennek meg nem tudják hasznát venni érdemben. ezeket nem fotóztam le, mert úgyis mindenki tudja milyen egy polskifelni.

Továbba a héten történt (mint a barátok köztben): a szelephimbákat elvittem esztergályoshoz. Ő elküldött (anyámba), egy másikhoz, ahol van olyan kemény szerszám, amivel meg tudják csinálni a könnyítő furatokat. Ők azt mondták, hogy a himbatengely furatát viszont nem tudják felbővíteni, mert ahhoz nem tudják befogni a himbát, azt vigyem máshova, egész konkrétan abba a műhelybe, ahol épp van az egész blokkom, szóval bezárult a kör. Jah, a kovácsolási feleslegeket meg mondták, hogy köszörüljem le magam, mert az egyszerű. Végülis igaz, a héten neki is fogok esni a műhelyben.
Az olajszűrő-adapter rajzait leadtam a CNC marósoknak csütörtökön, onnantól kezdve csuklok időnként. Érdekes...