Tevékenységtérkép
2009.03.28. Szombat
Száguldás, izgalom, vakmerő autósüldözés a rendőrökkel, idegeket borzoló lóerőcsaták...
...na ezek nem voltak a múlt héten. Volt ellenben egyhengerezés (már megint), az ezt pavlovi reflexként követő kurvaanyázás (jeszofkorsz), majd némi motortér-búvárkodás (ismét). Mivel a gyertyákat megcseréltem, és úgyis a lendkerék felőli henger volt a lusta gyesznyó, ezért már kezdtem a legrosszabbra gondolni, arra, hogy nincs kompresszió. Megmértük, és szerencsére azért nincs komoly baj, 8-as kompresszió van mindkét hengerben. Ezek után a jó öreg Marelli gyertyákon az íves javítási módszert alkalmaztam: nagy ívben elhajítottam őket abba a bizonyos 'csába, és a helyükre beköltözött egy-egy NGK B5HS gyertya. Láss csodát, pöcc-röff.
Persze aznap az önindítónak akadt dolga rendesen, és hogy teljes legyen az örömöm, még a benzinem is kifogyott (szerencsére a benyakút előtt nem sokkal), így lopakodó üzemmódban gurultam oda a kútoszlophoz. A mellettem tankoló V8-as S-Merci gazdáján enyhe megdöbbenés látszott, nem tudom miért. Az ő autója biztos nem tud ilyet.
A széthúzott himbasorok továbbra is wellness-fürdőznek egy jó adag Brigéciolban, de a Panda himbákat kiszedtem, és nekikrontottam bronz-koronggal. Frankó fémtiszta lett mindegyik, így hétfőn mennek is az esztergályoshoz (nem, nem a Cecíliára gondoltam) egy kis fogyókúrára meg egy kis szépségápolásra.
Amint a képeken látszik, annyiban különböznek a polski himbáktól, hogy van rajtuk egy "CASAR" (vagy valami ilyesmi) felirat, de szerencsére látható jelei azért vannak a rokonságnak, mert a kidolgozottságuk a hasonlóan gyalázatos.
A legszembetűnőbb az a hézagállító csavar körülötti rész, ahol az anyagvastagságot meg a rádiuszt eléggé szabadon értelmezték a srácok. A gyári műszaki rajzot biztosan összekeverték egy szakácskönyvvel, és valszeg ide a pontos méret helyett az "ízlés szerint fűszerezzük" kezdetű kitétel jött. Ezenkívül tele van élekkel, sarkokkal szóval igazi űrtechnikáról van itt szó. Ezekt megörökítettem fényképen, mielőtt eltüntetnénk őket. Arrivederci hibák, arrivederci!
Ezenkívül ma egy kis takarítást is eszközöltem a járgányom belterében, de igazából sok minden takarítani való nem volt, mert ugye gondos gazda vagyok, és különben is önfényezés rulez. Azért ha továbbra is jó idő marad akkor le is mosom lassan.
Ennyi volt. Ja, meg hátsó lámpát cseréltem fater Peugeot-ján, mert a külsőre teljesen hasonló bontott lámpatest csak a tömítő felületnél nem volt hasonló, még csak közelítőleg sem, aztán hogy-hogy nem, esőben mindig azt kiabálta a csomagtartó, hogy: Bea! Bea!* Nagyon csúnyán beázott, de most már nem csinálja.
* Igen, tudom, hogy szar poén. Bocs.
...na ezek nem voltak a múlt héten. Volt ellenben egyhengerezés (már megint), az ezt pavlovi reflexként követő kurvaanyázás (jeszofkorsz), majd némi motortér-búvárkodás (ismét). Mivel a gyertyákat megcseréltem, és úgyis a lendkerék felőli henger volt a lusta gyesznyó, ezért már kezdtem a legrosszabbra gondolni, arra, hogy nincs kompresszió. Megmértük, és szerencsére azért nincs komoly baj, 8-as kompresszió van mindkét hengerben. Ezek után a jó öreg Marelli gyertyákon az íves javítási módszert alkalmaztam: nagy ívben elhajítottam őket abba a bizonyos 'csába, és a helyükre beköltözött egy-egy NGK B5HS gyertya. Láss csodát, pöcc-röff.
Persze aznap az önindítónak akadt dolga rendesen, és hogy teljes legyen az örömöm, még a benzinem is kifogyott (szerencsére a benyakút előtt nem sokkal), így lopakodó üzemmódban gurultam oda a kútoszlophoz. A mellettem tankoló V8-as S-Merci gazdáján enyhe megdöbbenés látszott, nem tudom miért. Az ő autója biztos nem tud ilyet.
A széthúzott himbasorok továbbra is wellness-fürdőznek egy jó adag Brigéciolban, de a Panda himbákat kiszedtem, és nekikrontottam bronz-koronggal. Frankó fémtiszta lett mindegyik, így hétfőn mennek is az esztergályoshoz (nem, nem a Cecíliára gondoltam) egy kis fogyókúrára meg egy kis szépségápolásra.
Amint a képeken látszik, annyiban különböznek a polski himbáktól, hogy van rajtuk egy "CASAR" (vagy valami ilyesmi) felirat, de szerencsére látható jelei azért vannak a rokonságnak, mert a kidolgozottságuk a hasonlóan gyalázatos.
A legszembetűnőbb az a hézagállító csavar körülötti rész, ahol az anyagvastagságot meg a rádiuszt eléggé szabadon értelmezték a srácok. A gyári műszaki rajzot biztosan összekeverték egy szakácskönyvvel, és valszeg ide a pontos méret helyett az "ízlés szerint fűszerezzük" kezdetű kitétel jött. Ezenkívül tele van élekkel, sarkokkal szóval igazi űrtechnikáról van itt szó. Ezekt megörökítettem fényképen, mielőtt eltüntetnénk őket. Arrivederci hibák, arrivederci!
Ezenkívül ma egy kis takarítást is eszközöltem a járgányom belterében, de igazából sok minden takarítani való nem volt, mert ugye gondos gazda vagyok, és különben is önfényezés rulez.
Azért ha továbbra is jó idő marad akkor le is mosom lassan.Ennyi volt. Ja, meg hátsó lámpát cseréltem fater Peugeot-ján, mert a külsőre teljesen hasonló bontott lámpatest csak a tömítő felületnél nem volt hasonló, még csak közelítőleg sem, aztán hogy-hogy nem, esőben mindig azt kiabálta a csomagtartó, hogy: Bea! Bea!* Nagyon csúnyán beázott, de most már nem csinálja.
* Igen, tudom, hogy szar poén. Bocs.
2009.03.24. Kedd
Petya szív Polski Fiat.
Nem, nem Valentin-nap van, hanem mint igét tessék értelmezni. Indulnék péntek reggel melóba, természetesen késésben vagyok (szokás szerint), így már eleve necces volt az is hogy jeget kell vakarászni a szélvédőről (itt a tavasz, hurrá bazmeg). Mindegy tizedrendű probléma, ám utána az indítózásnál jött a meglepi: az addig tökéletesen megbízható, szinte mindig pöccre induló közlekedési eszközöm csak harmadszorra indult be, és ráadásul így ni:
Asszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogyha elmondom, hogy nem álltam neki gitározni az egyhengerező járgányom mellett. Egy kis freestyle rap az volt, de abban csak tizennyolcas karikáért kiáltó kifejezések szerepeltek. A lendkerék felőli henger nem járt, így gyorsan átnézegettem a kábeleket, de azokkal nem volt gond, sajna időm meg nem volt a gyertya vizslatásához, így az egészséges életmód jegyében gyalog mentem a dolgozóba. A kollégák természetesen nem mulasztották el az "Egyhengeres Polskit keresek bontásra, nem tudsz véletlenül?" és hasonló jellegű szövegek eleresztését. Köcsögök.
Másnap reggel kiszedtem a gyertyákat, kaptak egy kis smirglit, egy kis féktisztító spray-t, meg hézagmérővel belőttem az elektródahézagot. Rögtön pöcc-röff volt.
Hasonlóan nagy horderejű esemény volt, hogy a melóhelyemen az alkatrészmosóban megpucoltam, majd szétkaptam egy 650E himbasort meg egy Panda 30 himbasort. A szelephimbákon lesz némi módosítás, illetve a himbatengelyt szeretném súrlódáscsökkentő bevonattal ellátni. Sajna mindkettőnél olajos-kormos lerakódások vannak a csapágyazási felületen, illetve nem is lerakódás az, mert szépen belediffundált a csapágyfém felületi rétegébe a szén. Ilyet akkor csinál, ha tartósan 200 fok fölött van az olaj hőmérséklete az adott ponton. Ez azért durva lenne, de más elképzelésem nincs. Vagy megfőzték mindkét motort, vagy pedig ez alapvető konstrukciós hiba a 126-os motoroknál, hogy a himbasor kenése elégtelen.
Mindegy, egyelőre úszkálnak a srácok (4-5 napja ) egy vödör Brigéciolban, aztán meglátjuk. Ha a méret- és alakpontosságot nem befolyásolja, akkor lehet, hogy jön rá a keménykróm, aztán hali. Ami viszont meglepett, hogy a Panda tengelyen ronda, mély berágódások vannak, pedig úgy tippeltem, hogy az lesz jobb állapotban, a másikon csak rövid, keresztirányú karcok vannak.
Ja, amúgy meg végeztünk a W111-es Cabrióval, de erről majd később, fotókkal, mindennel.
Nem, nem Valentin-nap van, hanem mint igét tessék értelmezni. Indulnék péntek reggel melóba, természetesen késésben vagyok (szokás szerint), így már eleve necces volt az is hogy jeget kell vakarászni a szélvédőről (itt a tavasz, hurrá bazmeg). Mindegy tizedrendű probléma, ám utána az indítózásnál jött a meglepi: az addig tökéletesen megbízható, szinte mindig pöccre induló közlekedési eszközöm csak harmadszorra indult be, és ráadásul így ni:
Asszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogyha elmondom, hogy nem álltam neki gitározni az egyhengerező járgányom mellett. Egy kis freestyle rap az volt, de abban csak tizennyolcas karikáért kiáltó kifejezések szerepeltek. A lendkerék felőli henger nem járt, így gyorsan átnézegettem a kábeleket, de azokkal nem volt gond, sajna időm meg nem volt a gyertya vizslatásához, így az egészséges életmód jegyében gyalog mentem a dolgozóba. A kollégák természetesen nem mulasztották el az "Egyhengeres Polskit keresek bontásra, nem tudsz véletlenül?" és hasonló jellegű szövegek eleresztését. Köcsögök.
Másnap reggel kiszedtem a gyertyákat, kaptak egy kis smirglit, egy kis féktisztító spray-t, meg hézagmérővel belőttem az elektródahézagot. Rögtön pöcc-röff volt.
Hasonlóan nagy horderejű esemény volt, hogy a melóhelyemen az alkatrészmosóban megpucoltam, majd szétkaptam egy 650E himbasort meg egy Panda 30 himbasort. A szelephimbákon lesz némi módosítás, illetve a himbatengelyt szeretném súrlódáscsökkentő bevonattal ellátni. Sajna mindkettőnél olajos-kormos lerakódások vannak a csapágyazási felületen, illetve nem is lerakódás az, mert szépen belediffundált a csapágyfém felületi rétegébe a szén. Ilyet akkor csinál, ha tartósan 200 fok fölött van az olaj hőmérséklete az adott ponton. Ez azért durva lenne, de más elképzelésem nincs. Vagy megfőzték mindkét motort, vagy pedig ez alapvető konstrukciós hiba a 126-os motoroknál, hogy a himbasor kenése elégtelen.
Mindegy, egyelőre úszkálnak a srácok (4-5 napja
) egy vödör Brigéciolban, aztán meglátjuk. Ha a méret- és alakpontosságot nem befolyásolja, akkor lehet, hogy jön rá a keménykróm, aztán hali. Ami viszont meglepett, hogy a Panda tengelyen ronda, mély berágódások vannak, pedig úgy tippeltem, hogy az lesz jobb állapotban, a másikon csak rövid, keresztirányú karcok vannak.Ja, amúgy meg végeztünk a W111-es Cabrióval, de erről majd később, fotókkal, mindennel.