Tevékenységtérkép
Kidörrentő meg egy rakás kavics
Nos, ez is bekövetkezett, hű paripámat elérte a végzet. Egész eddig - Alfákhoz abszolút méltatlan módon - hiba nélkül jött-ment világított, kanyarodott, fékezett és dudált. Legutóbb másfél éve hagyott ott az út szélén, mondjuk akkor is csak azért, mert kifogyott belőle a benya.
Nos ezúttal végülis nem állt meg alattam, de az eset kapcsán nem feltétlenül a "hibátlan működés" az első szó, ami az ember eszébe jut. Nincs mit szépíteni: elhagytam a kipufogót.
A kipufogó már akkor nem ért egy szatyor lehugyozott rétestésztát sem, amikor megvettem az autót, de néhi heftelgetéssel mindig át lehetett vinni a járgányt a műszakin. Mindegy, tervben volt, hogy azt a szart lecserélem egy - az autót megillető - saválló rendszerre. Az időpontról végül az autó döntött az egyik hétfő reggel, melóba menet. Már lekanyarodtam az M4-ről, ahol 160-nal verettem végig, mert késésben voltam, haladtam tovább az A312-esen, ahol is egy olyan részhez értem, ahol a lámpa után a három sáv kettőre szűkül. A mellettem levő sávban egy Nissan Almera állt, egy ilyen román fejű csávóval a volánnál. Láttam rajta, hogy az elfogyó sávból be akar vágni elém, úgyhogy a amikor zöldre váltott a lámpa elrúgtam neki. Zsil-völgyi bányász cimboránk hiába tolta neki, le is maradt, de feltűnt, hogy kicsit megváltozott a gép hangja. Amikor megküldöm akkor nyilván hangos, de amikor visszaálltam a szép szabályos megengedett 50 mérföldre, akkor sem akart érdemben halkabb lenni. Lehúzódtam, és hát beigazolódott a szörnyű gyanú, hogy a koppány-kipufogós zsiguli-hangot a hátsó dob korai halála okozta. Leszakadt a csőről, és csak lógott ott bánatosan a gumi függesztőkön. Nosza, letéptem és bebasztam a csomagtartóba, és hangos rednáááhőőőő üvöltéssel elszáguldottam a melóhelyemre.
Ott aztán gooooogle a barátom, gyorsan be is kértem pár cégtől egy-egy árajánlatot egy komplett saválló rendszerre. A legkedvezőbbnek az RSR előzetes ajánlata bizonyult Croydonban, így az első lehetséges alkalommal el is vittem hozzájuk a szekeret egy közelebbi inspekcióra és egy végleges árajánlatra. A végleges ajánlat majd 30 fonttal még olcsóbb is lett, úgyhogy azzal a lendülettel foglaltam egy időpontot és kivettem egy nap szabit.
Sajnos az élet nem áll meg, úgyhogy addig is leszakadt dobbal jártam a dolgozóba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kocsinak nem olyan hangja volt, mint amin lecsoffadt a kipufogó, hanem olyan, mint amire direkt ilyen hangos retket raktak. Sose kedveltem a hangos kipufogós fásztendfúriösz-hülyegyerekeket, aztán erre tessék, én is egy voltam közülük, legalábbis a külső szemlélő számára. Az alatt a rövid idő alatt egészen megkedveltem sőt, szinte már élveztem a hangzást. Ha hosszú távon nem nyírná ki a kipufogószelepeket meg a légtömegmérőt, meg nem okozna orbitális túlfogyasztást, akkor lehet úgy is hagytam volna. De végül eljött az idő, elvittem az öreglányt Croydonba, ahol megkapta a saválló Powerflow rendszert, ami ráadásul élettartam-garanciás, szóval amíg az autó megvan, ez is meglesz.
Az első tapasztalat az volt, hogy sokkal szebben, simábban jár a motor, valamint az első hét tapasztalata alapján a fogyasztás is elég jelentős mértékben javult. Az új cuccot egy laza szombat délutáni túrával ünnepeltük Salisbury és a Stonehenge meglátogatásával. Akadt a croydoni túrának egy anyagilag sokkal súlyosabb következménye is, de erről majd később mesélek.
Nos ezúttal végülis nem állt meg alattam, de az eset kapcsán nem feltétlenül a "hibátlan működés" az első szó, ami az ember eszébe jut. Nincs mit szépíteni: elhagytam a kipufogót.
A kipufogó már akkor nem ért egy szatyor lehugyozott rétestésztát sem, amikor megvettem az autót, de néhi heftelgetéssel mindig át lehetett vinni a járgányt a műszakin. Mindegy, tervben volt, hogy azt a szart lecserélem egy - az autót megillető - saválló rendszerre. Az időpontról végül az autó döntött az egyik hétfő reggel, melóba menet. Már lekanyarodtam az M4-ről, ahol 160-nal verettem végig, mert késésben voltam, haladtam tovább az A312-esen, ahol is egy olyan részhez értem, ahol a lámpa után a három sáv kettőre szűkül. A mellettem levő sávban egy Nissan Almera állt, egy ilyen román fejű csávóval a volánnál. Láttam rajta, hogy az elfogyó sávból be akar vágni elém, úgyhogy a amikor zöldre váltott a lámpa elrúgtam neki. Zsil-völgyi bányász cimboránk hiába tolta neki, le is maradt, de feltűnt, hogy kicsit megváltozott a gép hangja. Amikor megküldöm akkor nyilván hangos, de amikor visszaálltam a szép szabályos megengedett 50 mérföldre, akkor sem akart érdemben halkabb lenni. Lehúzódtam, és hát beigazolódott a szörnyű gyanú, hogy a koppány-kipufogós zsiguli-hangot a hátsó dob korai halála okozta. Leszakadt a csőről, és csak lógott ott bánatosan a gumi függesztőkön. Nosza, letéptem és bebasztam a csomagtartóba, és hangos rednáááhőőőő üvöltéssel elszáguldottam a melóhelyemre.
Ott aztán gooooogle a barátom, gyorsan be is kértem pár cégtől egy-egy árajánlatot egy komplett saválló rendszerre. A legkedvezőbbnek az RSR előzetes ajánlata bizonyult Croydonban, így az első lehetséges alkalommal el is vittem hozzájuk a szekeret egy közelebbi inspekcióra és egy végleges árajánlatra. A végleges ajánlat majd 30 fonttal még olcsóbb is lett, úgyhogy azzal a lendülettel foglaltam egy időpontot és kivettem egy nap szabit.
Sajnos az élet nem áll meg, úgyhogy addig is leszakadt dobbal jártam a dolgozóba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kocsinak nem olyan hangja volt, mint amin lecsoffadt a kipufogó, hanem olyan, mint amire direkt ilyen hangos retket raktak. Sose kedveltem a hangos kipufogós fásztendfúriösz-hülyegyerekeket, aztán erre tessék, én is egy voltam közülük, legalábbis a külső szemlélő számára. Az alatt a rövid idő alatt egészen megkedveltem sőt, szinte már élveztem a hangzást. Ha hosszú távon nem nyírná ki a kipufogószelepeket meg a légtömegmérőt, meg nem okozna orbitális túlfogyasztást, akkor lehet úgy is hagytam volna. De végül eljött az idő, elvittem az öreglányt Croydonba, ahol megkapta a saválló Powerflow rendszert, ami ráadásul élettartam-garanciás, szóval amíg az autó megvan, ez is meglesz.
Az első tapasztalat az volt, hogy sokkal szebben, simábban jár a motor, valamint az első hét tapasztalata alapján a fogyasztás is elég jelentős mértékben javult. Az új cuccot egy laza szombat délutáni túrával ünnepeltük Salisbury és a Stonehenge meglátogatásával. Akadt a croydoni túrának egy anyagilag sokkal súlyosabb következménye is, de erről majd később mesélek.
...és még mindig nincs vége!
Nyári tali után kicsit lelassultak az események (Nem röhögni!), mert engedélyeztem magamnak egy hét szabadságot, oszt elhúztam egy hétre fesztiválozni, utána meg hol volt idő autót herkelni, hol nem. Főleg az utóbbi. Amit mégis sikerült összehozni, az így néz ki:
1.) Bekerült a motor. Lehet, hogy már írtam erről, de a 'szom se emlékszik. Na mindegy. A nyaralás előtti utolsó munkanapom hajnalán még a garázsban nyomtuk az ipart, és hát hajnal 1-kor sikeresen landolt a járműben a motor. Természetesen kapott új motortartó gumibakokat is. Később fixre húztam az összes összekötőcsavartés a kuplung csavarjait, bekötöttem az önindítót, a váltó rugalmas összekötőjét, a kuplungbovdent, kilométeróraspirált meg minden egyéb okosságot. A kocsi alatt már nem sok meló lesz.
2.) Karbi fürdetés. Szétszedtem és megáztattam benzinben a karbit, kifújkodtam a fúvókákat, kicserélem a fedéltömítést. Szerencsére nem volt benne túl nagy mennyiségű pudva, mert az előző tulaj valószínűleg rendes minőségű benyát tankolt, és végig használt rendes benzinszűrőt is. Ezúton üzenem, hogy beírtam a bácsi ellenőrzőjébe egy piros pontot.
3.) Lecsiszoltam 60-as papírral a kartert. Na ez se volt egy fáklyásmenet., de sajnos a vastag rozsdát csak elkente a drótkorong, úgyhogy kénytelen voltam kézzel letolni. Amikor ezzel végeztem lealapoztam két rétegben Dinitrol RC900-zal. Baromi jól átalakítja a rozsdát és nekem eddig elég stabil epoxis alapozónak bizonyult, de valami iszonyatosan tré dolog felhordani. Legalábbis ha szépen akarod, mert csúnyán nem nagy kaland. Mindegy, ezen is túl vagyunk, kapott egy réteg hőálló antracitot, úgyhogy mehetett is a helyére. Beletekertem a hőfok-jeladót is, bekötés később.
4.) Elkészültek a felnik, úgyhogy gyorsan fel is gumiztattam őket. A melóhelyem szomszédjában van a JSI, kajaszünetben átgurultam a csomagtartóban a felnikkel és gumikkal, aztán összerakták nekem, kicsi pézé', korrekt minőségben.. Egész szépek lettek.
5.) SzebBIS, jobBIS a BIS lökös, úgyhogy gondoltam felrakom az eredetileg Tóbiásra vett lökösöket. Kiderült persze menet közben, hogy nem elég az a tartó, amit Lengyelhonból hozattam Gyuláékkal, hanem van még egy fém tartó, ami nekem ugye nem volt. Végülis Gabe húzott ki a szarból. Ezúton is köszi!
Lebarmoltam a köd- és tolatólámpákat a régi lökösről. Ahogy az már lenni szokott, természetesen berohadtak az anyák, a tőcsavar meg elforgott, úgyhogy flex pajtás is beszállt a harcba. A karneváli hangulatot tovább fokozták a ropiként törő műanyagfejű csavarok is. Mindegy a beöntött tőcsavarokat fúróval kiszabadítottam műanyag börtönükből, majd forrasztópákával leolvasztottam körös-körül a maradék műanyagot. Hatlapfejű átmenő csavarokkal rögzítettem a ködlámpákat a lököshöz. Megpucoltam a gumidugókat, upgrade-eltem a foncsorokat, felpolíroztam az eléggé hervatag búrákat, aztán hali. A tolatólámpát még újra kell majd saroznom, mert ott a régi saruk feladták a harcot.
6.) Foncsortuning. Ha már a lökhárító-cseréhez úgyis ki kellett szedni az indexeket, kaptak egy kis hőtükör fóliát a kissé megszomorodott foncsorok. Többszörösen bevált módszer, nagyon látványos eredményt lehet vele elérni.
7.) Felszenvedtük a kipufogót, és szerencsére sikerült úgy megoldani, hogy a friss festést csak minimális mértékben basszuk le róla. Az eredeti csavarok természetesn meg se voltak, Kókány-system típusú rögzítések voltak helyette: A blokk oldalából a négyből három tőcsavar hiányzott, kettőbe bele volt kókányolva valami, a harmadikon meg csapta kifele az olajat a blokkból, egyenesen a kipufogóra. Már elkezdtem kutakodni, hogy hozassak-e gyárit, amikor a vállamon feltűnt a kisangyal, és mondta, hogy: "Bazzeg seggfej, nem úgy volt hogy használós autó lesz?". Jogos.
Mindegy, vadásztam 8.8-as szabvány csavarokat és anyákat. A tőcsavarokat is inkább 8.8-as sima csavarból gyártottam le egy fűrész segítségével, mert ami hernyócsavart boltban kapsz, az mind 5.6-os gyengeségű, azzal sokra nem lehet menni.
A kipufogótartók is viszonylag simán felmentek, úgyhogy most szép. Meglátjuk, hogy meddig lesz az, mert a kipufogótartók tévedésből le lettek szinterezve (csak homokolni küldtem őket, de le is festették), nem biztos hogy a forró kipufogódob lesz a porfesték legjobb barátja.
8.) A korábban lealapozott részeket (ahonnan leverődött az alvázvédő), azokat lekentem alvázvédővel. Örö-bódottá.
+1 bónusztrekk: Hiányzott pár apróság (Féltengely végére a rugó, kuplungvisszahúzó rugó, menesztő gumimandzsetta, lámpabúra-tömítés, pedálgumi), ezeket a Peti bontó készletéből pótoltam. Néha magam is meglepődöm, hogy mi minden szar van itt nekem a garázsban.
Nemsokára célegyenesbe érkezünk!
1.) Bekerült a motor. Lehet, hogy már írtam erről, de a 'szom se emlékszik. Na mindegy. A nyaralás előtti utolsó munkanapom hajnalán még a garázsban nyomtuk az ipart, és hát hajnal 1-kor sikeresen landolt a járműben a motor. Természetesen kapott új motortartó gumibakokat is. Később fixre húztam az összes összekötőcsavartés a kuplung csavarjait, bekötöttem az önindítót, a váltó rugalmas összekötőjét, a kuplungbovdent, kilométeróraspirált meg minden egyéb okosságot. A kocsi alatt már nem sok meló lesz.
2.) Karbi fürdetés. Szétszedtem és megáztattam benzinben a karbit, kifújkodtam a fúvókákat, kicserélem a fedéltömítést. Szerencsére nem volt benne túl nagy mennyiségű pudva, mert az előző tulaj valószínűleg rendes minőségű benyát tankolt, és végig használt rendes benzinszűrőt is. Ezúton üzenem, hogy beírtam a bácsi ellenőrzőjébe egy piros pontot.
3.) Lecsiszoltam 60-as papírral a kartert. Na ez se volt egy fáklyásmenet., de sajnos a vastag rozsdát csak elkente a drótkorong, úgyhogy kénytelen voltam kézzel letolni. Amikor ezzel végeztem lealapoztam két rétegben Dinitrol RC900-zal. Baromi jól átalakítja a rozsdát és nekem eddig elég stabil epoxis alapozónak bizonyult, de valami iszonyatosan tré dolog felhordani. Legalábbis ha szépen akarod, mert csúnyán nem nagy kaland. Mindegy, ezen is túl vagyunk, kapott egy réteg hőálló antracitot, úgyhogy mehetett is a helyére. Beletekertem a hőfok-jeladót is, bekötés később.
4.) Elkészültek a felnik, úgyhogy gyorsan fel is gumiztattam őket. A melóhelyem szomszédjában van a JSI, kajaszünetben átgurultam a csomagtartóban a felnikkel és gumikkal, aztán összerakták nekem, kicsi pézé', korrekt minőségben.. Egész szépek lettek.
5.) SzebBIS, jobBIS a BIS lökös, úgyhogy gondoltam felrakom az eredetileg Tóbiásra vett lökösöket. Kiderült persze menet közben, hogy nem elég az a tartó, amit Lengyelhonból hozattam Gyuláékkal, hanem van még egy fém tartó, ami nekem ugye nem volt. Végülis Gabe húzott ki a szarból. Ezúton is köszi!
Lebarmoltam a köd- és tolatólámpákat a régi lökösről. Ahogy az már lenni szokott, természetesen berohadtak az anyák, a tőcsavar meg elforgott, úgyhogy flex pajtás is beszállt a harcba. A karneváli hangulatot tovább fokozták a ropiként törő műanyagfejű csavarok is. Mindegy a beöntött tőcsavarokat fúróval kiszabadítottam műanyag börtönükből, majd forrasztópákával leolvasztottam körös-körül a maradék műanyagot. Hatlapfejű átmenő csavarokkal rögzítettem a ködlámpákat a lököshöz. Megpucoltam a gumidugókat, upgrade-eltem a foncsorokat, felpolíroztam az eléggé hervatag búrákat, aztán hali. A tolatólámpát még újra kell majd saroznom, mert ott a régi saruk feladták a harcot.
6.) Foncsortuning. Ha már a lökhárító-cseréhez úgyis ki kellett szedni az indexeket, kaptak egy kis hőtükör fóliát a kissé megszomorodott foncsorok. Többszörösen bevált módszer, nagyon látványos eredményt lehet vele elérni.
7.) Felszenvedtük a kipufogót, és szerencsére sikerült úgy megoldani, hogy a friss festést csak minimális mértékben basszuk le róla. Az eredeti csavarok természetesn meg se voltak, Kókány-system típusú rögzítések voltak helyette: A blokk oldalából a négyből három tőcsavar hiányzott, kettőbe bele volt kókányolva valami, a harmadikon meg csapta kifele az olajat a blokkból, egyenesen a kipufogóra. Már elkezdtem kutakodni, hogy hozassak-e gyárit, amikor a vállamon feltűnt a kisangyal, és mondta, hogy: "Bazzeg seggfej, nem úgy volt hogy használós autó lesz?". Jogos.
Mindegy, vadásztam 8.8-as szabvány csavarokat és anyákat. A tőcsavarokat is inkább 8.8-as sima csavarból gyártottam le egy fűrész segítségével, mert ami hernyócsavart boltban kapsz, az mind 5.6-os gyengeségű, azzal sokra nem lehet menni.
A kipufogótartók is viszonylag simán felmentek, úgyhogy most szép. Meglátjuk, hogy meddig lesz az, mert a kipufogótartók tévedésből le lettek szinterezve (csak homokolni küldtem őket, de le is festették), nem biztos hogy a forró kipufogódob lesz a porfesték legjobb barátja.
8.) A korábban lealapozott részeket (ahonnan leverődött az alvázvédő), azokat lekentem alvázvédővel. Örö-bódottá.
+1 bónusztrekk: Hiányzott pár apróság (Féltengely végére a rugó, kuplungvisszahúzó rugó, menesztő gumimandzsetta, lámpabúra-tömítés, pedálgumi), ezeket a Peti bontó készletéből pótoltam. Néha magam is meglepődöm, hogy mi minden szar van itt nekem a garázsban.
Nemsokára célegyenesbe érkezünk!
Rándulás
Hogy ne csak folyton a szerelésről szóljon a blog, hanem legyen más emlékem is, amikor már vén szar leszek, most egy kicsit lazább dolog jön: kirándulás, sétakocsikázás, dolcsevíta, meg minden.
A hosszú hétvégén a garázsban toszódás helyett szerveztem egy kis gyalogtúrát, némi vonatozással és természetesen autózással egybekötve. Elgurultunk az Alfával Zircre, majd onnan az ország egyik legszebb - ha nem a legszebb- műemlék-jellegű vasútvonalán elvonatoztunk Porva-Csesznek vasútállomásig. Innen gyalog vezetett az utunk a cseszneki várhoz, onnan pedig vissza a Porva-Csesznek vasútállomásig, majd a Cuha-szurdokban a következő vasútállomásig, és onnan vonattal vissza Zircre a kocsihoz.
Autós szempontból nem volt semmi említésre méltó, Alfácska szépen és gond nélkül falja a kilométereket. Mondjuk az egyébként lassan csereérett kipufogórendszer koporsójába asszem most vertem bele az utolsó szögeket, mert öt emberrel a fedélzeten már igencsak lent van az alja. Az Olaszfalu-Bakonynána-Tés útvonal panoráma szempontjából tökéletes választás, de útminőség szempontjából nem annyira, úgyhogy párszor a kipufogó közelebbről is megnézte az aszfaltot, aminek látványosan nem örültem.
A hosszú hétvégén a garázsban toszódás helyett szerveztem egy kis gyalogtúrát, némi vonatozással és természetesen autózással egybekötve. Elgurultunk az Alfával Zircre, majd onnan az ország egyik legszebb - ha nem a legszebb- műemlék-jellegű vasútvonalán elvonatoztunk Porva-Csesznek vasútállomásig. Innen gyalog vezetett az utunk a cseszneki várhoz, onnan pedig vissza a Porva-Csesznek vasútállomásig, majd a Cuha-szurdokban a következő vasútállomásig, és onnan vonattal vissza Zircre a kocsihoz.
Autós szempontból nem volt semmi említésre méltó, Alfácska szépen és gond nélkül falja a kilométereket. Mondjuk az egyébként lassan csereérett kipufogórendszer koporsójába asszem most vertem bele az utolsó szögeket, mert öt emberrel a fedélzeten már igencsak lent van az alja. Az Olaszfalu-Bakonynána-Tés útvonal panoráma szempontjából tökéletes választás, de útminőség szempontjából nem annyira, úgyhogy párszor a kipufogó közelebbről is megnézte az aszfaltot, aminek látványosan nem örültem.
2009.02.09. Hétfő
Gondoltam dobok egy teszkós krómvéget a kipufogómra. Egészen feldobta, ugye?
Amúgy meg adatok, röviden:
- 2 millis falvastagságú saválló cső,
- full saválló gyapotos átmenő dob,
- 34 mm-es direkt csatlakozású, egyenlő hosszúságú leömlők,
- 48 millis végcső.
A csőátmérőkből visszaszámolva az az érzésem, hogy ez profin megtervezett cucc, amikor méreteztem régebben a hangolt rendszert, akkor ilyesmi adatok jöttek ki. Nekem tetszik.
Amúgy meg adatok, röviden:
- 2 millis falvastagságú saválló cső,
- full saválló gyapotos átmenő dob,
- 34 mm-es direkt csatlakozású, egyenlő hosszúságú leömlők,
- 48 millis végcső.
A csőátmérőkből visszaszámolva az az érzésem, hogy ez profin megtervezett cucc, amikor méreteztem régebben a hangolt rendszert, akkor ilyesmi adatok jöttek ki. Nekem tetszik.