Név: Tóbiás Évjárat: 1987 Szín:Gyári szürkészöld (PPG - Grigio Oslo.) Állapot: Nagyjából eredeti, itt-ott kisebb javítanivalók is előfordulnak még. Jellemzők: Dinamós (azóta már generátoros), karos indítású, műanyag lökhárítós, nagy műszerfalas gép, a tipikus 87-es ismertetőjellel, a függőleges rácsozású kis beömlővel. Futott km: 54000 (megvételkor), jelenleg 60 000. Extrák: - Szinterezett 13-as Seicento felnik (elöl 155/65-ös Yokohama A509 gumikkal, hátul Toyo 165/65-ös papucsokkal ), - Debica Frigo 145/70-es téli garnitúra BIS felniken - Kenwood KDC-305R fejegység és a Magnat hangszórók, - gyárilag színezett első szélvédő, - Zara Z29-es "sport"dob, - szürke-fekete színkombinációjú Recaro sportülések. - és még megannyi apró baromság... A kocsi kb. másfél óra alatt visszaalakítható teljesen gyárira. (Gyáritól eltérő furat, vágás, és egyéb erőszakos beavatkozásra utaló nyom nincs a karosszérián.)
Történet:Az utcánkban lakó öreg tatteré volt a gép 17 évig, majd az egyik cimborám vette meg (én közvetítettem), de ő röpke két év után éppen készült megválni tőle, amikor az előző Polskimat (BUS-777) rommá törte a szembejövő Astra. A biztosítós zséből megvettem Tóbiást, és némi pucolgatás-csinosítgatás után már vittem is találkozóra. Mióta megcsináltam rajta mindent, amit a szerelő eltoszott, megy mint a rakéta. A bal oldalát az előző tulaj egy betonoszlop segítségével lerendezte, ezért ott meglehetősen csúnya, de ezt leszámítva egész korrekt.
Project:Ez a dolog is úgy indult, hogy teljesen gyári, eredeti állapotúra fogom visszaalakítani, aztán most éppen nem ott tartunk. Épül hozzá egy vicces kis motor. Dióhéjban: Panda 30 hfej nagy szelepekkel, Duet veztengely, könnyített lendkerék, polír hajtókarok, Dellorto 40 DHLA karbi, 800-as hengerek és dugók, S110 R olajhűtő, 3,5 literes alu karter, meg sok egyéb apró hülyeség. Folyamatban van továbbá egy tárcsafék-szett előre, egy BIS váltó, elektromos AC, és egy Marelli Nanoplex gyújtásrendszer, hogy a nagyobbakat említsem. A végcél egy nagyjából gyári kinézetű, de büntetős kis gép összehozása.
Jó rég nem blogoltam, úgyhogy igyekszem bepótolni a lemaradást. Történések azok ugyan vannak (hellyel-közzel), de mivel a gépem igencsak messze van a kandallótól, ezért kicsit elszállt az ihlet. Hideg van na, basszameg. Mindegy, most rászántam magam, szóval:
Kispolák: Nemrég kiugrottam a bérelt garázsba, ahol Tóbiás lakik. Zsuppi kolléga megvette a téli gumijaimat, úgyhogy végrehajtottam Tóbin egy kerékcserét, valamint egy kicsit átnéztem-megmozgattam a járgányt, nehogy az állásban valami megpunnyadjon. Kitekertem a gyertyákat, öntöttem egy kis olajat a gyertyafuratokba, átforgattam a motort, megmozgattam a kormányt meg a fékmunkahengereket. A főfékhenger irányából nem igazán bizalomgerjesztő hangok jöttek, de remélem semmi komoly. A téli kerekek helyére gyári 12-es nyárigumik mentek, gondoltam, hogy téli gumira nincs szükségem, hiszen Tóbiás soha többet nem fog télen közlekedni. Kispolszki-méretű téligumikat meg úgysincs mire feltennem. Az élet persze utóbb rámcáfolt, de mindegy, erről majd később mesélek.
Alfa: úgy volt, hogy őt is letámasztom télire, illetve a téli pihenő alatt egy alaposabb vellnesszkúrát is megejtünk. Nevezetesen egy 1750-es motor és egy váltófelújítás van/volt betervezve, csak hát eddig nem tudtam huzamosabb ideig nélkülözni a járgányt, úgyhogy csak apróbb melókra volt időm/energiám/izém. Kicseréltem a jobbos ajtókilincset, mert a nyomótagja nemes egyszerűséggel letört, úgyhogy nem lehetett kívülről nyitni. Nem igazán csajozós így a gép egyfelől, másfelől meg kurvára idegesítő tud lenni, hogy nem nyitható az ajtó. Leginkább azért, mert a garázs átrendezése óta úgy tudok csak betolatni, hogy a bal oldalával teljesen ráállok a falra, aztán az utasoldalon szállok ki. Egy kívülről nem nyitható utasoldali ajtóval ez különösen jó akkor, ha mondjuk bent felejtettem a telefonom/pénztárcám/plutóniumbombám, és reflexből becsapom az ajtót. Na olyankor kezdődik a Muppet-show: hátsó ajtón keresztül mászás, estébé-estébe. Még szerencse, hogy nem szumós, vagy dagadt feka rapper vagyok. Na mindegy, lekaptam az Ajtók Árpit, kicseréltem a kilincset, oszt hali...
...bazmeg, most jöttem rá, hogy ezt már az előző posztban leírtam asszem. Mindegy, most már juszt se törlöm ki, hogy a jóistenke baszná rá a temetőkaput. Kép viszont még nem volt, na azért azt töltök fel. Ott a kilincs, meg a kardánbox, amiről szintén írtam már. A múlt héten vettem ledes műszerfalizzókat, hogy az majd jó lesz. Amelyik működött, az jó is lett, a többi (6-ból 4) az nem annyira. A helyzetjelző visszajelzőjének a ledje majdnem egy hetet kibírt. Szarok a ledekre, hagyományos izzó forevör.
Na aztán, volt még itt egy ablakmosó is. Valami láccsó-sukár csávó annak idején felapplikálta azt a kiváló minőségű, csúnya nézéstől is megkeményedő hatos benzincsövet ablakmosó csőnek, ami aztán annak rendje és módja szerint rá is rohadt a csonkra. Később Mekkgájvör Dezső ezt meg se próbálta leszedni, hanem elvágta, aztán egy műanyag toldóval passzította hozzá az új csőhöz. Na az én rendszerem a műanyag toldónál lőtte le rendszeresen a csövet, rendszerint autópályán 130 fölött, vagy nagy forgalomban, vagy simán csak akkor amikor sietek. Amikor se idő, se alkalom nincs megállni és hekkelni. Ilyenkor az ablakmosás feature az disabled, cserébe viszont motortértelefröcskölés enabled. Na ezt untam meg, gondoltam, hogy az egész cső elejétől végéig csere. Ahogy kiemeltem a tartályt a motortérből, az a szar cső elakadt valamiben, aztán az ablakmosó motor csonkját egy az egyben letörte tőből. Fákk. Természetesen mindezt akkor, amikor este indultam Butapest szitibe, és mondjuk eléggé kellett volna egy ablakmosó motor. Gondoltam megragasztom a csonkot. Az FBS két dolgot nem ragaszt, polietilént és polipropilént. Találjátok ki, miből van a csonk... Átállás B-tervre, autósboltba el, ablakmosómotor kérdez. Mondták, hogy fasza, tudnak rendelni 4 ezer garasért, másnap reggelre. Fákk. Mindegy, megrendeltem, oszt kicseréltem másnap. Szerencsém volt, mert nem volt szar idő éjjel. Most megint van ablakmosóm, hurrá...
Ezt meg csak úgy. Kellemes zene autózáshoz (és 30-50-150 ezres csekkek begyűjtéséhez.)
Jó estét, jó szurkolást! Rég nem írtam blogot, de most igyekszem gyorsan címszavakban összefoglalni az elmúlt két hónap történéseit, amolyan "Kötelező olvasmányok rövidítve" stílusban, amiben az Oidipusz kb. annyi volt hogy: csávó kinyírja fatert, megcuccolja muttert, aztán a végén meg mindenki sír.
Na az elmúlt két hónap röviden: Pápai találkozó: Jó idő, sok régi jó arc, Tunyi tetőre baszta a járgányát. Napközben kirándulás-autókázás szép tájakon, este szolid italozás a cimbikkel. Másnap fejfájás. Össztáv 340 kilométer, mindez kijött 29 liter benzin-etanol kombóból.
Alfa: Pápa előtt összeraktuk a vezérlésmódosítót gumi helyett egy rézpersellyel. Jó lett, sokkal jobban megy a szekér, mint vezmód nélkül. Szétszedtem-megpucoltam-összeraktam az "új" fedeles kardánboxot, amiben van hely az elektromos tükör kapcsolójának. Szép, frankó, és még kényelmes is a könyöklője. Sajnos a találkozó előtt másra nem volt idő, de utána bepótoltam azt is. Kicseréltem a jobb első ajtókilincset, így már kívülről is nyitható. Ha már leszedtem az Ajtók Árpit, akkor installáltam az elektromos tükröt is. Ez egyelőre félsiker: az ajtóban megvan a kábelköteg, arra rá is tudtam kötni a tükröt, de a középkonzolnál nincs meg a kábelköteg, úgyhogy még nem tudtam bekötni.
Mindegy, maga a tükör se végleges verzió. Ez az, aminek a háza enyhén sérült, a mechanikája kicsit rossz, de azért nagyjából még használható. Van egy csúnyán törött házú, de jó mechanikájú elektromos tükröm, meg az eredeti manuális állítású tükröm, aminek szép a háza. Amíg a kettőből összepakolok egyet, addig jó lesz ez ideiglenesen.
Moszkvics: Lehet, hogy el kell adnom. Egy seggel több lovat elég nehéz. Viszont ha elmegy /ami :( /, akkor zöld utat kaphat a Kispolszki /ami /.
Kispolák: elérkezettnek láttam az időt, hogy újra legyen BUS-777-es rendszámú gépállat a flottában. Előtúrtam az alvázszámot, meg a kiszemelt példány is megvolt: a szembeszomszéd srác a négyesgóóf mellé beszervált egy kispolszkit, voltam is odaát gyújtást állítani, meg miegymás. Márciusban le tudtuk volna boltolni, ohne papír meg minden, ideális alap lenne egy Buszhoz. Voltam is az Okmányirodában (a Polgár hivatalba', a Jenőnél , rákérdezni, hogy forgalomba lehet-e helyeztetni újból - mert úgy tudtam, hogy fater elintézte, hogy ideiglenesen kivonják a forgalomból szegény törött Buszt. Az ügyintéző néni meg csak pislogott, mint hal a szatyorban, mondván, hogy mit akarok én forgalomba helyeztetni, meg hogy mit akarok én egy eladott-kitiltott autóval. Fordult a kocka, most én pislogtam, mint Kim Ir Szen szemüveg nélkül. Kiderült, hogy fater az ideiglenes kivonást elintézte úgy, hogy eladta özv. Faszomöccse Sándornénak, aki soha nem is létezett, és ez a nem létező személy természetesen elfelejtette átíratni, ezért ki lett tiltva az autó. Ennyi. Innentől hívjatok Buszos helyett Gyalogpetyának, vagy nemtom. Fákk...
Viszont Tóbiás papírjai legalább most már rendben vannak. Gépjárműadó-elmaradás miatt kénytelen voltam befizetni a Polgár Jenőnek egy hat számjegyű összeget (Tóbiás jelenlegi értékének sokszorosát), mert kiderült, hogy fater ezt is elfelejtette elintézni, aztán meg jött a levél a végrehajtóktól, hogy akkor ők most ezt lefoglalják. Nagy tripperes lófaszt, azt! A Kispolszkit csak súlyos véráldozatok árán hozhatták volna el.
Basszus, ez megint hosszú lett...
Japersze. A képek kb. felét is elfelejtettem feltölteni, úgyhogy nekszt tájm. :(
Nem annak a horrornak a folytatásáról van szó, amiben Kiefer Sutherland harcolt az előszobai falitükörrel, hanem csak egy helyzetjelentés a szaraimról, többek között a tükörprobléma nem egyszerű, de legalább nehéz megoldásáról is.
Kezdjük a Moszkviccsal. Tehát:
Moszkvics
Most már mindkét oldalon van rajta küszöb, sőt a balos padlólemez is kész. Itt korábban táblalemez volt beleheftölve, amit Csocsó kolléga kivágott, és újraalkotta a padlólemezt úgy, hogy benne legyenek a gyári domborítások, merevítő bordák, meg minden biszbasz. A jobb oldal kicsit neccesebb volt, mert ott Rozsdamanó kicsit jobban megcsócsálta, itt még hiányzott a lemez, meg valószínűleg az emelőbak is mehet a levesbe. szerencsére a padló alatti masszív hossztartó az jó erőben van, ahhoz nem kell hozzányúlni. Lefotózni sajnos nem tudtam, mert amikor mentem volna Seregélyesre a műhelybe, Peugeot pajtás önindítója az indítás helyett inkább a füstölést választotta. Mire másik autóval kiértünk, addigra már sötét lett, és egy normális fotót se tudtam készíteni. (De legalább megvolt az az örö é bódottá, hogy az út során a másik verdán is kinyiffant a szervó. Eredményes nap volt, vazze.
Peugeot Hááát erre most hadd ne mondjak semmit. Szerintem úgyis mindenki tudja...
Alfa
Végre-valahára. Van forgalmi. Van rendszám. Van műszaki. Minden van...
Mondjuk az okmányirodát csak azért nem gyújtottam fel, mert nem szívesen pocsékolom azt a drága benzint. Bementem múlt hétfőn reggel okmányékhoz, látom hogy ki van írva, hogy 12:30-tól vannak csak. Fákk. Vissza 12:00-ra, ajtónyitás előtt fél óra pogózás enyhén húgyszagú nyugdíjas nénikék között, kábé negyed óra sorban állás után sorszám, újabb negyed óra után be is hívtak. Ugyanaz a néni fogad, aki előző pénteken elhajtott a faszba, hogy nem jó az adásvételi. Most újból leadtam a papírokat - köztük azt az adásvételit amit természetesen újraírtunk a volt tulajjal, hmmm, hogyne, persze - és szerencsére ez most megfelelt. El is kezdték a papírozást, aztán megkaptam a három csekket: plakett, forgalmi+törzskönyv, és a forgalomba helyezés díja. Utóbbi 8400 forint...
...volt a néni szerint pénteken, úgyhogy ennyivel is számoltam. Most is mondja a néni, hogy nyóccezernésszáz, amikor a mellette levő másik ügyintéző beszólt, hogy az nem annyi, hanem tízezerkilencszáz. Mondtam, hogy akkor köszi szépen, akkor én most el, mert fillérre ki voltam számolva. Gondoltam elhúzok a (volt) melóhelyemre, aztán behúzom a zsét, ami jár. Mondtam az ügyintézőnek, hogy egy-másfél órán belül visszajönnék, ne kelljen már megint sorban állnom sorszámért. Erre készségesen válaszolt, hogy nyugodtan fáradjak a sorszámosztó pulthoz, ott majd megmondják, hogy a kurva anyámat. Be is álltam a sorba, újabb negyed óra után sorra is kerültem. Mondom nekik, hogy az ügyintéző kolléga biztosított afelől, hogy itt szerda reggelre adnak nekem egy időpont. Mondták hogy igen adnak ők időpont, de inkább 2023. január 4-re, ha az megfelel, mert előbb sajnos nincs. Kérdeztem, hogy mi a teendő abban az esetben, ha nekem ennél egy kicsit sürgősebb. Mondták, hogy jöjjek be, álljak be a sorba, aztán kérjek sorszámot. Köszi.
Elmentem a volt cégemhez, mondtam főnökpajtásnak, hogy "Aggyá zsét. Most." Nem volt, úgyhogy fingra vetődtem, mint már annyiszor. Hazamentem a tartalékért, aztán vissza okmányirodába, sorbanállás, sorszámtépés, csekk, sorra kerülés, az ügyintézők még jó 45 percet szarakodtak a papírjaimmal, gyártottak egy fél tonnányi felesleges papírt, de végül forgalmival és rendszámmal a kezemben hagytam el eme becses intézményt. külön öröm, hogy a saját forgalmimmal és a saját rendszámommal. Tegnap megjött a törzskönyv is. Hurrá!
A letört tükör (special thanks for pöcsarc szomszéd) is megoldódott, bár nem volt egyszerű. Állítólag a 75-ös Alfa tükre nem szétszedhetős. Ez hülyeség, szétszedhetős, csak nem összerakhatós, vagy legalábbis jó sok szabadidő, kötélidegzet és némi mazochista hajlam szükségeltetik hozzá hogy valaki összerakja. Ja, és nem árt ha ezek mellett még négykezű csernobili mutáns is az ember. Na nekem volt egy törött tükröm jó mechanikával, meg egy ép tükröm széthullott mechanikával. Mind a kettőt szétszedtem, és kiválogattam a jobb állapotú alkatrészeket. Szépen megpucoltam mindent, és megfelelő mennyiségű zsír és WD-40 segítségével gondoskodtam a kenési pontok jóllétéről is. Az összerakás, na az bitangpusztulatosankikúrtmód szívás volt, főleg a mozgató bovdenek visszaakasztása, ami négykezes+satus+telefonfogós művelet volt. De most legalább működik faszán. Szombaton felvásároltam a közeli Fiatos/Alfás/Polskis boltból az összes ajtókárpit patentet, ami a 75-ös ajtókárpitjához való, aztán felraktam a tükröt, átsaruztam az ajtóban a hangszórókábeleket, ha már egyszer lent volt, majd pedig összeraktam a kocsit. Azóta jóság van...
Polski Fiat
Semmi különös. A télre összeköltöznek a Moszkviccsal egy fedél alá. Elvileg már tavasszal kivittem volna abba a garázsba csak még magán a garázson is van némi meló. Amíg a Moszkvics nincs készen, addig nem is tudok belekezdeni a Fityó felújításába.
Dupla poszt, én kérek elnézést. (Most volt csak időm az ilyesmire.)
Naszóval, Tóbiás a vizsgaidőszak utolsó hetében kitalálta, hogy ő nem akar menni vizsgázni. Én se akartam, de kurvára muszáj volt. Azt kezdte el játszani, hogy hosszas köszörülés után is baszik beindulni. Az első alkalommal (múlt hét szombat) hagytam a 'csába, elhúztam Pestre a Peugeot-val. Gondoltam, valamelyik délután egy egyszerű megszakító-csere után ismét jó lesz a gép. Nem gondoltam volna megint hosszú ideig elnyújtott orális szex következik, természetesen a szervnek nem a tojásos, hanem a makkos felén.
Hétfőn nekiálltam, betoltam a gépsárkányt a garázsba, kicseréltem a beégett megszakítót, lőttem egy mexhézagot. Utána pöcc-röff, szépen járt, "mint a saffhauzen". Garázsból ki, megnyugvás. Kedden vizsga. Természetesen baszott beindulni. A csütörtöki vizsgámra is inkább elmentem gyalog. (Ja, mellékesen innentől kezdve okleveles AWI hegesztő is vagyok, úgyhogy örül a búrám, nem kicsit.)
A csütörtöki záróvizsga után ünneplés helyett nekiálltam tanulni a szombati fősulis vizsgára, meg akkor még hittem benne, hogy Tóbiással fogok Pestre menni, úgyhogy nekiálltam szerelni is. Gondoltam a megszakító jó, biztos nem kapja fel a benzint, aztán az a baja (tényleg túl gyorsan visszaengedett az AC). Jól van, akkor legyen: ácé, ezúttal villám décé nélkül. Megrendeltem az olasz AC-t, szerencsére nekem nagyker áron jön, vettem még mellé egy tömítéskészlet, mert beállító tömítés sajna nem volt a csomagban. Mivel a benzincsövek nem kicsit voltak rárohadva a csonkokra, ezért vettem pár új benyacsövet meg bilincset is. Így is majdnem rákúrtam, mert a karbifedélből előbb szakadt ki a kis réz csonk, minthogy a benyacső lejött volna róla. Mindegy, lehenteltem pengével, a csonkot meg visszaragasztottam. (Külön mák, hogy volt ilyen tömítő-ragasztó pasztám.) Összepakoltam a technikát, gyorsan kicseréltem a gyújtáskábeleket is a tartalék garnitúrára. Pöcc-röff. Garázsból ki, tankolás, és utána meg tanulás ezerrel, hogy bepótoljam azt, amit a szereléssel elbasztam. Másnap reggel indulás kies fővárosunkba. Jön a negyvenmilliós kérdés: Beindult-e Tóbiás? Hát persze, hogy nem. Megint kölcsönpözsó, késésben levés, sietés ész nélkül. Ennyi erővel WC-pumpát is berakhattam volna AC helyett, basszameg.
Kedden 126-os nap. Kint toszódtam a garázsban, próbáltam életet lehelni a járgányba. Nem volt szikra, ezért a legkézenfekvőbb dologgal próbálkoztam: gyújtáskábel. Hirtelen beindult a gépezet a régi gyújtáskábellel. Örö-bódottá, szaladtam is hogy odaérjek a többiekhez a 126-os napi mókára. Amíg a pizzériában beszélgettünk addig Tóbiás kint állt a hidegben. Utána persze baszott beindulni, megint nem volt szikra. Mindegy, betoltuk, örültem, hogy hazajutottam. Este kilenc fele még kicseréltem a trafót. Eredmény: semmi. Másnap kicseréltem a kondit, beállítottam a gyújtást: negatív. Visszacseréltem a trafót: semmi. Kiszedtem a megszakítóházat, beraktam egy szemre jobb állapotút, megint belőttem a mexhézagot, beállítottam a gyújtást. Ismét csak negatív. Este programom volt, nagyon kellett volna a kocsi, de természetesen ilyenkor nem akar működni.
Most aztán már tényleg nem tudom, hogy mi a búbánatos, keserves, tripperes kókadt lófasz baja van, mert jószerével mindent kicseréltem már, aminek a gyújtáshoz köze van, aztán szikra az még mindig nincsen.
"...és játszani ezt a rock'n'rollnak hívott szart!"
Ezzel a Tankcsapda-idézettel szeretném indítani 2010 első bejegyzését, nem azért, mert ideillik, hanem azért mert csak. Egy hosszú, 2008 augusztusa óta tartó sorozat szakadt meg a héten, így hát kénytelen vagyok róla blogolni: Tóbiás ekkor volt utoljára üzemképtelen (akkor mondjuk majdnem fegyújtottam, szép cifra poszt lett belőle), és hát most úgy néz ki, hogy kedve támadt egy kis múltidézésre. Pont a vizsgaidőszak közepén, mert olyankor az nekem jó. Múlt pénteken mentem volna vizsgázni Pestre, amikor Tóbiás egyszercsak cseszett elindulni. Háromszoros hurrá, próbáltam menteni a menthetőt, de nem akarta a gép az igazságot, úgyhogy jó háromnegyed óra késéssel indultam Pestre a Peugeot-val. Szegény öreg dízelnek a belét is kitapostam, hogy felérjek, röpködtek a koromfelhők. (Amikor a Hungáriára értem épp akkor mondták a rádióban, hogy várhatóan elmarad a szmogriadó. "A lófaszt fog elmaradni!"-gondoltam én... Na mindegy, a vizsga megvolt, két vizsga közti szünetben meg nekiálltam Tóbiást hebrákolni. Szegényke egy nyikkanás nélkül hozott-vitt, és már éppen ráfért volna egy kis karbantartás. Mondjuk még két hetet azért már igazán kibírhatott volna. Előtúrtam egy régi Tanksapka CD-t, nosztalgia-jelleggel, feltoltam a hangerőt aztán nekiestem a járműnek: -Feltöltöttem az akksit, -kicseréltem a megszakítót, -belőttem a mexhézagot, -beállítottam az előgyújtást.
Na ekkor hosszas tekerés után beindult, nem volt még tökéletes.
-Kicseréltem a gyertyakábeleket, -feszítettem az éxíjon, -kapott olajat (a szokásos Valvoline Turbo 15W-50-est), -kiszedtem és megpucoltam a gyertyák elektródáit.
Ekkor pöccre beindult, és gyönyörűen járt. Örültem. Bónusztrekk gyanánt még kitakarítottam a kocsi belsejét, adtam némi kenést a záraknak, és helyreraktam pár lelazult csavart a beltérben. Este elmentem egy próbakörre. Sajnos épp leesett a hó, és sajnos nagyon síkos volt az úttest, és sajnos-sajnos-sajnos nagyon gyakran megcsúszott a kocsi hátulja, hovatovább minden kanyarban.
Eddig a lávsztori. Ma reggel mentem volna vizsgázni. Találjátok ki, hogy beindult-e? A helyes válasz: kurvára nem. Két dologra gyanakszom: vagy AC-pumpa (délután rendeltem is egy felújító készlet), vagy pedig trafó. Ha az AC-javítás után beröffen, akkor gúd, ha nem, akkor trafócsere. Ha azután sem, akkor optikai tuning lesz, nagykalapáccsal.
Egyéb történések, amikről nem blogoltam a sűrű egyéb teendők (vizsgák, vizsgák és a változatosság kedvéért vizsgák) miatt. - Nem "voltam gépműhelyben". - "Vettem vasat." (Illetve hát alumínium az, méghozzá ilyen kerek fajta, és négy darab.) - A kocsim Veszprémből Irie Maffia koncert és súlyos másnaposság után, az 50-10 centis hóval borított 8-as főúton is hazahozott. Kalandos volt, főleg amikor megpördültem 80-nal, és a szalagkorláttól 20 centire fogtam meg a gépjárművet. - Szilveszterkor 5 méteres zokszó nélkül lenyomta több utassal a Fehérvár-Alsóörs távot, és másnap egy Tihanyi kirándulás is belefért. Négy emberrel is simán tartotta a gépezet a 100 km/h-s utazót. Oké, a hátsó kettő az 45-50 kilós lány volt, de ez még így is majdnem 250 kiló. Az emelkedőkön mondjuk nem előztem, ez tény... -Van újság a Moszkvics körül, de erről majd később számolok be!
Sajna az idő szűkében nem nagyon tudtam kommentelni, de azért olvasok blogot, úgyhogy megragadnám az alkalmat és itt most gyorsan egy füst alatt: -Buék mindenkinek úgy cuzámmen! -Kemának részvét JRB miatt, és sok szerencsét a kis piroshoz. Látom alakul a verda. (Neve van már, vazz?!) -Suhinak is grat az új géphez. De azé' a kispolák az stílusosabb gép volt, na! -Somának üzenem, hogy egy állat! (De pozitív értelemben. ) -Bálint Karcsinak gratula a műszakihoz, nagyon szívesen megnézném már a vasat. -Lajoskának szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Skoda rendszámából hiányzik egy betű: AC/DC helyett csak ADC. Sürgősen pótolja! -Nyuszy: ne mennyé terepre, mert attól megy tele a diffi sárral meg patakvízzel. Inkább polskizz, aszfalton. (126-os nap?
A vizsgaidőszaknak meg üzenem, hogy monnyon le! Ja és szerelgetés közben elkapott a nosztalgia, oszt megfogadtam, hogy ezt ide beizélom ide. Rakkenroll, vaze!
Hallga csak, hallga csak, kedves olvasó Rímbe öntöm blogom, mer' hiszen az jó Virsli tíz ujjammal gépelem a regét Melyben elmesélem a hét történését. Sajna vindózom má' kifagyott vagy kétszer De még nem basztam szét gépemet fejszével
Szombat reggel kimentem kocsim indítani S száguldani fővárosba, elmém pallérozni Főiskolánk padjaiba ülni gyorsan bele Többek között ezért mentem is fel Pestre De ha már egyszer amott jártam mégis Gyűlt a köz a' étteremben, velük gyűltem én is
Megszavaztunk együtt minden jót és szépet Bajszos embert elnöknek, meg sok más hülyeséget A találkozók helyszíne nem lesz többé kérdés Hasznos volt ezúttal a nagy egyetértés Szerencsére senkinek nem volt ezzel baja A szavazás után így hát gyorsan jött a kaja
Olajszűrő adaptert hozott nekem Lovi Amit szerencsésen le tudott CNC-n gyártani Prototípus ez még, nem kiforrott darab de most már hátra csak a tesztelés marad Tóbiás motorjára majd rászereljük bőszen Ha nem folyat olajat, akkor lesz majd készen
Leesett a hó az útra, csúszkáltak a népek Magam is jópárszor forgattam a gépet Rengeteget haladtam én kilinccsel előre, De szerencsére Tóbiást nem raktam tetőre A kéziféken kezemmel ugyancsak dolgoztam De szerdán közúton kétszer is rábasztam
Kétszázhetven fokot pördültem négysávos közúton Hazafelé ugyanarra még egyszer száznyolcvan Fok is megvolt, forogva, pedig nem akartam Ügyes vagyok, autómat mindkétszer megfogtam Hátsó kerekeimnek tapadása gyenge Kibaszom én őket, vinné el a fene!
Szelephimba-tengelyem gyártása is halad Le lett átmérőzve pontosan hat darab Méretre van vágva: százhatvanhat milli De az átmérőre rá kellett még hagyni Öt tizednyi millimétert, úgy is van ám, biza' Mert a kéregedzés igencsak elhúzza
Mindegyik darabba jön még jópár furat a közepébe az olajnak vágunk jó nagy lyukat Edzés után viszem gépműhelybe végre Köszörülve állítjuk be végleges méretre Ide kell még két sor, hogy pont meglegyen annyi A végére a rímet meg képzeljétek oda...
Csak és kizárólag Laceeee kedvéért szeretném közölni (csak hogy örüljön), hogy "Voltam ma gépműhelyben". Mondjuk ez csak részben igaz, mert nem ma voltam, de szarni bele, lényegtelen apróságokkal nem foglalkozunk.
1.) Himba + himbatengely: Beszereztem a PTFE-kompozit siklócsapágyakat, amiket a szelephimbákba fogunk belesajtolni. Az eredeti elképzeléssel szemben sajnos nem tudjuk bronz perselyekkel ellátni a himbákat, mivel a bronz perselyek falvastagsága túl nagy, és kockázatos lenne felfúrni olyan méretűre a himbákat, mert akkor a folyamatos dinamikus igénybevétel hatására eltörnének a 'csába a himbák, főleg úgy, hogy a belesajtolt bronz persely kifele feszíti, ezzel alapból van neki egy nagy statikus terhelése is. Körülnéztem, mert emlékeztem rá egy régi csapágykatalógusból, hogy van-e valami kisebb falvastagságú siklócsapágy, ami jó lehet nekünk. Szerencsére találtam ilyet. A cucc nem bronz, hanem teflon-alapú, 250 C° a maximális hőtűrése, baszottnagy radiális terhelést elbír, és emellett baromi kicsi a súrlódási együtthatója. Elméletileg kenés nélkül is üzemképes, de, a nyomóolajzás jelenléte jót tesz az élettartamának is, meg hát ugye a szelepmozgató mechanizmus súrlódási veszteségeit nagy mértékben csökkenti. A hátránya, hogy drágább, mint a sima bronz persely.
A szelephimbákat előzőleg megmunkáltam egy gravírozógépbe fogott köszörűfejjel, leszedtem a kovácsolási feleslegeket, eltüntettem a sarkokat, éleket, és minden szögletes részt lemunkáltam a lehető legnagyobb rádiusszal. Természetesen ez még nem a végleges kinézetük, még ki kell őket grammolni, és itt-ott egy kis finomítás még rájuk fér. A héten meg lesznek fúrva himbák, aztán a csapágyak besajtolása után tudunk mérni egy végleges belső átmérőt. Ha ez megvan, akkor lesz leesztergálva a nemesacél rúdanyagból a himbatengely, ami ekkor félgyártmányként még pár tizeddel nagyobb lesz a végleges átmérőnél. Ezután viszem el edzeni, majd az edzett felületet köszörüléssel fogjuk a végleges átmérőre munkálni. Annyi változott az eredetihez képest, hogy a tengely mégse lesz keménykrómozva, mert a teflonos csapágynak tulajdonképpen édesmindegy, bőven elég oda egy edzett-köszörült csapfelület. Ez olyan szempontból jó, hogy a végleges méret meghatározásánál nem kell a króm rétegvastagságát is számításba venni, meg hát egy lépés kiesik a folyamatból, szóval ezzel időt és zsét is spórolok.
2.) Szelepek: Nem várt fennakadás történt viszont a szelepeknél, részben az én hülyeségem miatt, részben pedig technológiai gondok miatt. Amikor a szelepek átalakításának nekiálltunk, akkor még abban gondolkodtam, hogy lehetőleg minél több gyári alkatrészt tudjak felhasználni, ezért a szelepszárakat nem akartam vékonyítani, hogy a gyári méretű szelepvezetők, szelepékek, és szeleprugó-tányérok is használhatók legyenek. Most - "minden mindegy"-alapon - meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy sokkal előnyösebb, ha visszavesszük a szelepszárak átmérőjét 7 millisre. Egyrészt nő ezáltal a csatorna-keresztmetszet, másrészt meg csökken a mozgó alkatrészek össztömege és ezáltal a tehetetlenségük is. Ami szopás volt az egészben, hogy a szelepeket mindenképp újra kell krómoztatnom, és kellett egy olyan krómozót találnom, aki egyenletes rétegvastagságot tud garantálni. A méreteket a keménykróm rétegvastagságágának a belekalkulálásával kell megadni, hogy mennyire vegyék le nekem a szelepszárat. Nagyon nem mindegy, mert a gépműhelyben csak nullás dörzsár van a szelepvezetőhöz, és ha pár századdal nagyobb lesz a szelepszár, mint a vezető, akkor szopás van. Ha kisebb lesz, akkor meg végképp szart sem ér az egész. De egyelőre úgy tűnik, hogy van olyan krómozó, aki +- 5 mikronos pontossággal meg fogja tudni csinálni nekem ezt a melót. Zsír.
3.) Olajszűrő: Célegyenesben van a prodzsekt, hála Lovinak. Hosszas konzultáció, meg sok-sok agyalás után végülis eljutottunk oda, hogy szinte alapjaiban újra lett tervezve az egész cucc. Az eredmény, hogy az egész egység átmérője lecsökkent, így már egy D70-es rúdanyagból is le lehet gyártani, sokkal kevesebb veszteséggel, másrészről módosult a vezérmű-dekni felőli tömítőfelület, és a szűrőpatron felőli tömítőfelület is. Ha minden oké (kopp-kopp-kopp), a héten kész lesz a prototípus, és nemsokára elkezdődhet élesben a tesztelés. Juhé! Maxi riszpekt Lovi kollégának!
Kocsi van, működik, megy, minden fasza. A fényszóró kicsit szarakszik, meg a szívatóbovdenen kellett egy kicsit állítani, de egyébként semmi komoly.
Egyéb:
Vettem vasat, és ezt most itt kéretik szó szerint érteni. A héten elmentem az egyik helyi acéláru-nagykerbe, aminek a reklám miatt nem mondhatom, hogy Dunafém a neve, és megvettem az alapanyagot a szelephimba-tengelyhez, aminek időközben elkészültek a tervei. A választott anyag egy edzhető-nemesíthető CrMo ötvözésű minőségi köracél, 20 millis átmérővel. Okkal merül fel a kérdés, hogy "Ugyanmá' minek gyártatja újra a szelephimba-tengelyt ez a hülye?", de megvannak a megfelelő indokok.
1.) Egyfelől tényleg idióta vagyok, hogy ilyenre áldozok pénzt, időt és energiát, de a megszállottság már csak ilyen. 2.) A gyári szelephimba-tengelynek van néhany ordas konstrukciós hibája, amik miatt nagyok a súrlódási veszteségei, és az élettartama a nullához konvergál. Egy tuningolt motornál az ilyen megengedhetetlen, de egy gyárinál se igazán előnyös.
-Maga az anyag: mindössze 25-30 HRC keménységű( vagy inkább puhaságú ) az alapanyaga, és természetesen mindenféle edzés és felületkezelés mellőzésével gyártják. Egy edzett-keménykrómozott cucc 60-65-ös keménységű, csak hogy legyen mihez viszonyítani. - A kenés: a himbáknál levő olajozófuratok keresztmetszete igazából elegendő kell, hogy legyen, de abból kifolyólag, hogy egyetlen közös tápfurat látja el őket olajjal, aminek éppen ugyanakkora a keresztmetszete, mint az előbbieknek. Ami olaj ott átjön, az négyfele megy, így minden egyes himbához negyedannyi olaj jut, mint amennyi szükséges lenne. Aki szedett már szét ilyet, az láthatta, hogy egyrészt berágódott a felület, az olaj beleégett a himbatengelybe (túl magas hőfok az elégtelen kenésből adódó nagy súrlódás miatt), és helyenként fémesre van kopva a cucc, sajnos még a viszonylag jó állapotú, keveset futott motoroknál is. Szerencsére már van árajánlatom a gyártásra, megvan az anyag is, és elvileg két vagy három hét múlva készen is lehetnek az előgyártmányok, amiket már csak le kell edzeni és utána keménykrómoztatni.
Természetesen a szelephimbákon is eszközöltem némi átalakítást (még lesz vele némi meló), de azokról majd akkor, ha készen lesznek.
Hosszú eseménytelen időszak után egyszercsak hirtelen nem történt semmi. Na jó, csak vicceltem. Történt egy s más a járgányokkal, csak nem blogoltam róla, leginkább azért, mert a két szép barna szemem a sok hegesztéstől begyulladt, és inkább kevésbé szép piros volt. Mondjuk a színe igazából kurvára mindegy, viszont monitor elé nem ülhettem, na. Most viszont már de, így hát dióhéjban regélek.
Polski Fiat típusú gépjármű: Minden fasza, működik rendesen, olajat nem folyat, egyedül a szelepdekni környékén van egy kis olajpára. A múlt héten - mivel közeleg a szar idő, ezért vettem két ablaktörlő lapát, az utasoldalra egy 350-es, a vezetőoldalra pedig egy 380-as Valeo került, az eddigi 280-as nemtommik helyére. Panoráma-kilátás van azóta, vazz. Szerdán gyorsan felszereltem őket, beállítottam a balos ajtót, mert kezdett megcsoffadni, valamint visszaragasztottam a váltógomb gyári műanyag plakettjét, ami lejött. Az elülső nyári gumik kezdenek igen erősen a halálminta felé konvergálni, meg a hidegben már a tapadásuk se az igazi, ezért csütörtökön felrakattam előre a téli papucsokat. A hátsón egyelőre maradtak a nyári gurigák, mert épp csak ennyi zsém volt. A hátsókon még van elég sok minta, de a tapadásuk azoknak talán még szarabb, mint az elsőknek, főleg vizes úton elég komolyakat lehet vele driftelni meg erőcsúsztatni ( 24 lóerővel - LOL), még majomkodok velük egy kicsit, kiélvezem alaposan azt a ritka konstellációt, hogy kipörgő kerékkel tudok indulni aszfalton, aztán majd felrakatom hátra is a téliket, amikor már tényleg tél lesz. Gumicsere közben azért kihasználtam az alkalmat, hogy Tóbiás - Kiszel Tündike módjára - együtt tud fényképezkedni néhány veterán Mercivel, egy R5 Alpine-nal, meg egy Austin Healey "Piggel". Ma délután kitakarítottam a személygépkocsit. Szép tiszta lett (belülről). Kívülről annyira nem tiszta.
Alfa Romeo típusú gépjármű: Feltöltöttem az akksit, kimértem (volna), hogy miért fogy belőle a tőttés, de nem jött össze, mert valami szar van a palacsintában (a céges multiméter épp jókor szenderült jobblétre). Ezt leszámítva minden rendben az Aaaafával is, szépen megy. Szereztem hozzá fasza szervizkönyveket, igaz .gif formátumban van az egész, de azóta összeszerkesztettem pdf doksiba, egész jó lett.
Egyéb megjegyzés: Mentem sörözni (gyalog, természetesen), és egyszercsak felfigyeltem egy furán parkoló Astrára. Közelebb érve láttam, hogy nem volt szándékos a parkolás: Valami világraszóló tehetség faszán beágyazta a kocsit az útmenti objektumokba, "embed" parancs helyett valószínűleg egy laza megpördüléssel. Csupán azt nem értem, hogy Sumaher Rezsőke hogy tudta ezt kivitelezni, amikor a helyszín 300 méteres körzetében nincs egy kanyar se. Ügyes.
Tyúkszaros kis életem -autós szempontból - eseménytelen napjainak állóvizét két említésre méltó dolog kavarta fel az elmúlt hétvégén. Egy helyi veterános rendezvény, amiről később szólok, illetve a nem hivatalos, ellenben kurvajó tatabányai találkozó. Ezzel kezdem, egyrészt azért, hogy megmutassam hogy nem csak Homérosz volt mestere az "in medias res" nevezetű irodalmi feature-nek, másrészt meg azért mert csak.
Naszóval: volt egy ilyen ötlet, hogy csináljunk helyi minitalit itt Fehérváron, mert már rég volt. Igen ám, de mivel a helyi erők összetrombitálása erre a hétvégére esélytelen lett volna, a jövő hétvégére úgyszintén, utána meg a kaposvári találkozó van, ezért gondoltam egy merészet: A pesti kollégák úgyis kirándulnak egyet Tatabányára és ellátogatnak az ottani Veterán- és Versenyautó-kiállításra, mi lenne, ha csatlakoznánk hozzájuk? Szombat este megcsörgettem a hadrafogható arcokat, Piszkor Peti tábornok urat és Zsuppit, akik némi gondolkodási időt kértek de végülis vasárnap reggel a tervezett indulási időpont előtt idecsörögtek és azt mondták, hogy csapjunk a lecsóba! Gyorsan megnéztem még reggel a viamichelin-en, hogy hova is megyünk, aztán gyí.
10-kor találkoztunk a Zámolyi úti benzinkúton, ahol Peti épp akkor szorult be az autójába, merthogy a szétszedett biztiöv-reteszelőt becsatolni még lehetett, de kicsatolni már nem. Amint konstatáltuk a helyzetet, rögtön biztosítottam is az együttérzésemről, hogy "Röhögni ér?" Mindegy, gondoltuk, hogy Tatabányáig kibírja, aztán ha más nem a 17-es krova majd kisegíti a bajból, úgyhogy elindultunk. Azért útközben ahogy a visszapillantóba néztem, mindig elfogott egy kicsit a röhögőgörcs. Az út odafele nagyon király volt: kellemes idő, gyönyörű táj, és most hogy megcsinálták végre a gánti utat, szinte végig vadiúj, tükörsima aszfalton repeszthettünk. Kénylemes túratempóban kanyarogtunk a Vértes lankáin, körülöttünk meg az őszi erdő, a sárgába forduló lombú fák, meg minden. Eddig is szerettem ezt az utat a fos minősége ellenére is, de most meg már abszolút kedvenc.
Tatabányára beérve viszonylag gyorsan és egyszerűen megtaláltuk a helyet, nem is számítottam rá, hogy ilyen könnyen meglesz. A parkolóban aztán Peti is kiszabadult az autója fogságából, Déjvid Merlini hozzá képest lófhazz, de szerencsére még adott rá némi alkalmat, hogy a többiek is nyeríthessenek egy jót rajta. A tetőparkolóban volt aztán minden szép és jó, szépséges veteránok és vadállat versenyautók, erről inkább meséljenek a képek. Annyi személyes megjegyzésem lenne, hogy vicces volt így spontán összefutni a sárga, OT-rendszámos 2103-as Zsigával, amiről most már talán végre meg is jelenik a cikkem a RetroMobil hasábjain. Hasonló volt a szitu a kék 100-as Skodával kapcsolatban is, mert szintén fehérvári a járgány, magára a kocsira már tök rég felfigyletem, de csak most adódott először alkalom hogy megnézzem közelről, és hogy pár szót válthassak a gazdájával.
A rendezvényen - ahogy számoltam - a polskisok képviseltették magukat a legnagyobb számban, és az autószépségversenyen két díjazottunk is akadt Hollo és KG személyében. Innen aztán csoportosan átvonultunk Tatára, ahol bedobtam a búrámba egy kis palacsintát, meg némi innivalót, elballagtunk a várig a vállalkozó kedvű márkatársakkal, majd hazafelé vettük az irányt. Kellemes kis vasárnapi program volt, minél több ilyet a jövőben is! További képekért pedig katt ide.
Aztán visszafele haladva az időben pedig a szombat délutáni esemény, röviden, címszavakban: Szombaton épp a kaja utáni kávémat fogyasztottam és próbáltam kitalálni valami kifogást, hogy miért nem fogok nekiállni takarítani, amikor megcsörrent a telefonom. Dávid kollégám volt a vonalban és csak egy helyszínt mondott, meg hogy menjek azonnal, mert van itt valami érdekes. Persze, hogy veteránautóról volt szó. A célzónát már messziről kiszúrtam, mert volt ott egy kazalnyi öreg Merci, egy Triumph Bonneville, meg egy Citroen Traction Avant, de hogy miről is volt szó az már csak ott derült ki. Alakulófélben van egy hivatalos fehérvári veterános klub, aminek komoly célkitűzései vannak. Szeretnének rendezvényeket összehozni: börzét, találkozókat, kiállításokat, mert itt helyben elég komoly veterán-állomány van, sok egymástól elszigetelt veterános, akik simán össze tudnak honi valami komolyat, ha összefognak. A város földrajzi elhelyezkedése is adott hozzá, hogy egy komolyabb látogatottságú börzét meg lehessen rendezni, és szerencsére itt a klub alapító között sokan vannak befolyásosnak mondható emberek, akik tudnának egyezkedni a városvezetéssel meg a reménybeli szponzorokkal, hogy biztosítottak legyenek a feltételek. Kíváncsi vagyok mi fog belőle kisülni...
