Tevékenységtérkép
Végy autót, amikor jólesik. :)
Na, mint már említettem volt, új taggal gyarapodott a családi roncstelep. Tesóm és a menyasszonya elérkezettnek látta az időt egy saját autó vásárlására. Hogy miért pont a szakadó hóban és farkasordító hidegben volt annyira elérkezett az az idő, azt ne kérdezzétek, de a jó úttörő ahol tud, segít, úgyhogy belemásztam nyakig én is. A szó szoros értelmében.
A cél egy viszonylag fiatal, kis méretű, kis fogyasztású, és megbízható járgány beszerzése volt, és végül több típus közül a a Renault Twingóra esett a választás. A döntő érvek a járgány mellett:
1.) Egyszerű, mint a faék. - Kevés extra, kevés túlbonyolított segédberendezés, tehát kevesebb hibalehetőség.
2.) Semmi high-tech. - Csak kiforrott, régóta bevált gépészeti elemek, tehát egyszerű szerelhetőség és óccsó alkatrészek.
3.) Jól variálható beltér. - Hátul sem csak levágott lábú törpék férnek el, hanem ember méretű emberek.
4.) Egész korrekt futáskultúra. - Kényelmesre hangolt futómű, szar utakra ideális.
5.) Gazadságos, de nem teszkó - Olcsó alkatrész, kis fogyasztás, kedvező fenntartási költségek, és azért mégsem egy Daewoo Nexia.
6.) Jajjdearanyos! - Tesóm menyasszonya, Barbi, meglátta a Twingót képen, és megmondta, hogy ilyet veszünk és kész.
Nagyjából egy-másfél hétig kazalszám kaptam a twingós hirdetések linkjeit a postafiókomba, és esténként ment folyton a webkonferencia, hogy melyiket érdemes egyáltalán megnézni. Szombatra megvolt a kész itiner, 6 + 1 db autót szemeltünk ki.
Az első autó Móron volt, egy egész szimpatikus külföldi papíros példány példány. Az eladó is normális volt, már telefonon is korrekten tájékoztatott az autó hibáiról, és aknán is átvizsgálhattam az autót. A kocsit alaposan körbenézve találtam ugyan kisebb-nagyobb hibákat, de egyik sem volt súlyos, csupán alkualapnak volt kiváló a törött tükörlap, repedt lámpaüveg, a foghíjas műszerfalvilágítás, a szakadt kézifékkötél, meg az egyéb ilyesmi.Ezeket nagyjából egy lájtos hétvégi délutánon meg lehet csinálni pár sör mellett. Nem akartunk rögtön az első után dönteni, ezért továbbindultunk Pestre.
Pesten volt egy magánszemélynél, illetve három példány kereskedőnél.
Az idő rövidsége miatt a magánszemélyes autót kihagytuk, mert az eladó bevallása szerint törött volt, és a színe az nem gyári. Az autópálya felhajtóján megcsörgettük a kereskedőt, hogy pontosítsuk az időpontot, és közben mondtam tesómnak, hogy kérdezze meg, hogy alánézhetünk-e az autóknak. Erre a csávó azt felelte, hogy "Felőlem akár szét is szedhetitek".
A flegma stílus alapján nekem már volt egy rossz előérzetem, de gondoltam, hogy félre az előítéletekkel, nem minden kereskedő surmó. Csak bennem van a hiba, hogy zsigerből utálom őket.
Odaértünk a lepattant 13. kerületi telepre, a sok hólepte autó között ott darvadozott a három Twingo. A csávókon már ránézésre is látszott, hogy nem agykapacitás volt a jelük oviban. Odavezetett az egyik egy frissen fényezett, M-es rendszámos kocsihoz. Rákérdeztem, hogy ezt mikor hozták be az országba. Erre az okostojás, mondta, hogy hű, meg há, meg hogy csak az eredetvizsga miatt kapott új rendszámot, mer' ez minden autónál így megy. Ez egy ősmagyar autó Árpád vezér idős nagyanyja vette a honfoglalás után a Baumgartnernél. Körbenéztem a kocsit, természetesen elöl-hátul törve volt, csálén állt rajta pár dolog. Belül masszív ázottkutya-szag tanúskodott a beázásról, a motor egész szépen járt, bár az alapjárat egy kicsit ingadozott. A kiegyenlítőtartályban fagyálló nem volt, csak némi rozsdaiszap. Kérdeztem, hogy hol az akna, erre mondja a csákó, hogy ja az nincsen. Alánézés ugrott. Mindegy, nem is bántam, mert tudtam, hogy EZEKTŐL százas szöget se vennék, nemhogy autót.
Az udvariasság kedvéért elvittem egy próbakörre a szekeret. Egész szépen futott, a műszerfali visszajelzők jó része persze baszott működni. A másik kereskedőcsávó jött velem, útközben előadta a tündérmesét, hogy idős osztrák házaspáré volt az autó, és csak a törpehörcsögöt vitték vele műkörmöshöz kéthavonta egy fedett-fűtött alagútban.
A másik két autót is megnéztem, hátha jobb lesz. Hááááát... nem.
Nem volt róluk letakarítva a hó, de a hó alól kilátszó részek is elárultak mindent. Volt egy H-s rendszámos metállila, ordenáré módon újrafényezve, rügyező ívekkel, törött lökhárítóval, és akkor még ez volt a jobbik. A szélvédőn levő matrica tanúsága szerint valahol Németországban élhette élete jobbik felét, de a H-s rendszám alapján nyilvánvaló volt, hogy az utóbbi 10 évben már itthon hebrákolták szegénykét.
A másik egy D-s rendszámos (tehát magyarországi első forgalomba helyezésű) példány volt na ez aztán TÉNYLEG maga volt a pusztulat. Gittből álló küszöb, rozsdahegyek, gyakorlatilag nem volt ép elem a narancsos fényezés alatt. Ezek hatására könnyes búcsút vettünk a kedves nepperektől. Mondtam, hogy köszönjük a lehetőséget, ne fáradjanak a másik két autó előcincálásával.
Amikor távoztunk épp akkor indítottak be egy kettes Golfot egy középkorú házaspárnak. A benzines autónak olyan hangja volt, hogy egy kiérdemesült MTZ traktor is sírva fakadt volna tőle. Cserébe legalább Barkasokat megszégyenítő módon füstölt.
Egy igazi szemét előítéletes bunkó vagyok, de megint nekem lett igazam. Utálom az autóneppereket, mondtam már?
A következő helyszín Dunakeszi volt. A hóesés egy kicsit alábbhagyott, a sós latyakot hasítva értünk el Dunakeszi külvárosát. Itt egy családi házas övezetben volt a megadott cím, az eladó készségesen útbaigazított. A mellékutcákat mondjuk egyáltalán nem takarították, úgyhogy az Alfán a Pirelli P5000-es gumik tapadása kezdett igencsak a nullához konvergálni. Szerencsére odaértünk baj nélkül. A címen egy kétállásos garázsban pihent a Twingo egy Mégane Coupé társaságában, látszott, hogy Renault-kedvelő famíliáról van szó. A kocsi egy nagyon korai példány, a gyártás elejéről való, de H-s rendszámmal, szóval behozott járgány ez is. A kerekeken még a gyári dísztárcsák vigyorogtak, a beltér is egész külturált állapotban volt, nem egy lefingott-széthajtott kotványnak nézett ki. A kiegyenlítőtartályban szép tiszta fagyálló, a motor szépen járt, hidegen kicsit szelephangja volt, de kartergáz, füstölés ilyesmi szerencsére nem volt. A generátor töltött rendesen, a fűtés fokozatkapcsolója is működött. A jobb első lámpa tajvani utángyártott volt, meg az első sárvédő is kicsit csálén állt, alulról megnézve aztán látszottak a hossznyúlványon is a gyűrődés nyomai. Egyéb hiba, pláne rohadás szerencsére semmi. A járgány nózija régebben kaphatott egy maflást, látszott a hegesztési varrat a bal oldalon is, de úgy összességében korrektül volt javítva. A fényezés az említett helyeket leszámítva eredeti. A próbakörön meleg motornál szépen eltűnt a szelephang is, simán futott az autó nagyjából mindent rendben találtam. Rövid, de kemény alkudozás után végül írtunk egy szerződést, és a Twingo velünk jött haza.
Komolyan, a nap végére egészen megkedveltem a Twingókat. Pár dologban olyan, mint a kispolák: egyszerű, mint a faék, van stílusa, és mosolyt csal az arcodra amikor vezeted. Egyedül a vászontető hiányzik, azzal lenne az igazi.
A cél egy viszonylag fiatal, kis méretű, kis fogyasztású, és megbízható járgány beszerzése volt, és végül több típus közül a a Renault Twingóra esett a választás. A döntő érvek a járgány mellett:
1.) Egyszerű, mint a faék. - Kevés extra, kevés túlbonyolított segédberendezés, tehát kevesebb hibalehetőség.
2.) Semmi high-tech. - Csak kiforrott, régóta bevált gépészeti elemek, tehát egyszerű szerelhetőség és óccsó alkatrészek.
3.) Jól variálható beltér. - Hátul sem csak levágott lábú törpék férnek el, hanem ember méretű emberek.
4.) Egész korrekt futáskultúra. - Kényelmesre hangolt futómű, szar utakra ideális.
5.) Gazadságos, de nem teszkó - Olcsó alkatrész, kis fogyasztás, kedvező fenntartási költségek, és azért mégsem egy Daewoo Nexia.
6.) Jajjdearanyos! - Tesóm menyasszonya, Barbi, meglátta a Twingót képen, és megmondta, hogy ilyet veszünk és kész.
Nagyjából egy-másfél hétig kazalszám kaptam a twingós hirdetések linkjeit a postafiókomba, és esténként ment folyton a webkonferencia, hogy melyiket érdemes egyáltalán megnézni. Szombatra megvolt a kész itiner, 6 + 1 db autót szemeltünk ki.
Az első autó Móron volt, egy egész szimpatikus külföldi papíros példány példány. Az eladó is normális volt, már telefonon is korrekten tájékoztatott az autó hibáiról, és aknán is átvizsgálhattam az autót. A kocsit alaposan körbenézve találtam ugyan kisebb-nagyobb hibákat, de egyik sem volt súlyos, csupán alkualapnak volt kiváló a törött tükörlap, repedt lámpaüveg, a foghíjas műszerfalvilágítás, a szakadt kézifékkötél, meg az egyéb ilyesmi.Ezeket nagyjából egy lájtos hétvégi délutánon meg lehet csinálni pár sör mellett. Nem akartunk rögtön az első után dönteni, ezért továbbindultunk Pestre.
Pesten volt egy magánszemélynél, illetve három példány kereskedőnél.
Az idő rövidsége miatt a magánszemélyes autót kihagytuk, mert az eladó bevallása szerint törött volt, és a színe az nem gyári. Az autópálya felhajtóján megcsörgettük a kereskedőt, hogy pontosítsuk az időpontot, és közben mondtam tesómnak, hogy kérdezze meg, hogy alánézhetünk-e az autóknak. Erre a csávó azt felelte, hogy "Felőlem akár szét is szedhetitek".
A flegma stílus alapján nekem már volt egy rossz előérzetem, de gondoltam, hogy félre az előítéletekkel, nem minden kereskedő surmó. Csak bennem van a hiba, hogy zsigerből utálom őket.
Odaértünk a lepattant 13. kerületi telepre, a sok hólepte autó között ott darvadozott a három Twingo. A csávókon már ránézésre is látszott, hogy nem agykapacitás volt a jelük oviban. Odavezetett az egyik egy frissen fényezett, M-es rendszámos kocsihoz. Rákérdeztem, hogy ezt mikor hozták be az országba. Erre az okostojás, mondta, hogy hű, meg há, meg hogy csak az eredetvizsga miatt kapott új rendszámot, mer' ez minden autónál így megy. Ez egy ősmagyar autó Árpád vezér idős nagyanyja vette a honfoglalás után a Baumgartnernél. Körbenéztem a kocsit, természetesen elöl-hátul törve volt, csálén állt rajta pár dolog. Belül masszív ázottkutya-szag tanúskodott a beázásról, a motor egész szépen járt, bár az alapjárat egy kicsit ingadozott. A kiegyenlítőtartályban fagyálló nem volt, csak némi rozsdaiszap. Kérdeztem, hogy hol az akna, erre mondja a csákó, hogy ja az nincsen. Alánézés ugrott. Mindegy, nem is bántam, mert tudtam, hogy EZEKTŐL százas szöget se vennék, nemhogy autót.
Az udvariasság kedvéért elvittem egy próbakörre a szekeret. Egész szépen futott, a műszerfali visszajelzők jó része persze baszott működni. A másik kereskedőcsávó jött velem, útközben előadta a tündérmesét, hogy idős osztrák házaspáré volt az autó, és csak a törpehörcsögöt vitték vele műkörmöshöz kéthavonta egy fedett-fűtött alagútban.
A másik két autót is megnéztem, hátha jobb lesz. Hááááát... nem.
Nem volt róluk letakarítva a hó, de a hó alól kilátszó részek is elárultak mindent. Volt egy H-s rendszámos metállila, ordenáré módon újrafényezve, rügyező ívekkel, törött lökhárítóval, és akkor még ez volt a jobbik. A szélvédőn levő matrica tanúsága szerint valahol Németországban élhette élete jobbik felét, de a H-s rendszám alapján nyilvánvaló volt, hogy az utóbbi 10 évben már itthon hebrákolták szegénykét.
A másik egy D-s rendszámos (tehát magyarországi első forgalomba helyezésű) példány volt na ez aztán TÉNYLEG maga volt a pusztulat. Gittből álló küszöb, rozsdahegyek, gyakorlatilag nem volt ép elem a narancsos fényezés alatt. Ezek hatására könnyes búcsút vettünk a kedves nepperektől. Mondtam, hogy köszönjük a lehetőséget, ne fáradjanak a másik két autó előcincálásával.
Amikor távoztunk épp akkor indítottak be egy kettes Golfot egy középkorú házaspárnak. A benzines autónak olyan hangja volt, hogy egy kiérdemesült MTZ traktor is sírva fakadt volna tőle. Cserébe legalább Barkasokat megszégyenítő módon füstölt.
Egy igazi szemét előítéletes bunkó vagyok, de megint nekem lett igazam. Utálom az autóneppereket, mondtam már?
A következő helyszín Dunakeszi volt. A hóesés egy kicsit alábbhagyott, a sós latyakot hasítva értünk el Dunakeszi külvárosát. Itt egy családi házas övezetben volt a megadott cím, az eladó készségesen útbaigazított. A mellékutcákat mondjuk egyáltalán nem takarították, úgyhogy az Alfán a Pirelli P5000-es gumik tapadása kezdett igencsak a nullához konvergálni. Szerencsére odaértünk baj nélkül. A címen egy kétállásos garázsban pihent a Twingo egy Mégane Coupé társaságában, látszott, hogy Renault-kedvelő famíliáról van szó. A kocsi egy nagyon korai példány, a gyártás elejéről való, de H-s rendszámmal, szóval behozott járgány ez is. A kerekeken még a gyári dísztárcsák vigyorogtak, a beltér is egész külturált állapotban volt, nem egy lefingott-széthajtott kotványnak nézett ki. A kiegyenlítőtartályban szép tiszta fagyálló, a motor szépen járt, hidegen kicsit szelephangja volt, de kartergáz, füstölés ilyesmi szerencsére nem volt. A generátor töltött rendesen, a fűtés fokozatkapcsolója is működött. A jobb első lámpa tajvani utángyártott volt, meg az első sárvédő is kicsit csálén állt, alulról megnézve aztán látszottak a hossznyúlványon is a gyűrődés nyomai. Egyéb hiba, pláne rohadás szerencsére semmi. A járgány nózija régebben kaphatott egy maflást, látszott a hegesztési varrat a bal oldalon is, de úgy összességében korrektül volt javítva. A fényezés az említett helyeket leszámítva eredeti. A próbakörön meleg motornál szépen eltűnt a szelephang is, simán futott az autó nagyjából mindent rendben találtam. Rövid, de kemény alkudozás után végül írtunk egy szerződést, és a Twingo velünk jött haza.
Komolyan, a nap végére egészen megkedveltem a Twingókat. Pár dologban olyan, mint a kispolák: egyszerű, mint a faék, van stílusa, és mosolyt csal az arcodra amikor vezeted. Egyedül a vászontető hiányzik, azzal lenne az igazi.
2009.01.20. Kedd
A vasárnapi szegedi kanyart követően kevés volt a kilométer, így hát amint hazaértem, rögtön indultam is Veszprémbe, mindössze addig voltam otthon, amíg ittam egy kávét, meg felraktam Tóbiásra a Oldschool-Super-Deluxe KGST tetőcsomagtartót, ami utoljára az 1200-as Ladánkon volt szolgálatban. Tehát a legfinomabb számítások szerint is legalább 20 éve használtuk utoljára. 
A jugoszláv csúcstechnikát sikerült néhány perc alatt felszerelni, bár az egyik lába megszivatott. A rögzítőjéből kiment a menet, ezért a másik oldalon a csavar egy ellenanyával volt megfogatva, ami természetesen elforgott. Én meg csak tekertem, tekertem, tekertem, és csodálkoztam, hogy mi a k* anyjáért nem akar megszorulni. Mire rájöttem mi a gond, addigra a csavar meg a láb jól összeizélta a fényezést. Ugye mondanom se kell, hogy nem volt őszinte a mosolyom.
Mindegy, elindultam, gyors tankolás után még lefényképeztem Tóbiást a "giga-mega tunnnning szpojlerrel" a tetején, úgyse volt még rajta ilyesmi, aztán nekivágtam a 8-as útnak. Végig 90 és 110 között autóztam, eseménymentesen és gyorsan telt az út. Veszprémben a Meki parkolójából felhívtam Dömit, hogy akkor hova is kő' menni, aztán simán és gyorsan sikerült is odatalálnom. A kolinál átraktuk az ő autójának a tetején található műanyagokat az enyémre. Dömi segített rögzíteni őket, aztán dumáltunk még egy kicsit, és elindultam haza, az immár négylökhárítósra tuningolódott kocsimmal. Az első- és hátsó lökhárítón kívül még volt kettő a tetőn is, így ha valaki felülről koccan belém mondjuk helikopterrel, vagy netán tetőre vágom a szekeret, akkor is megúszom.
Hazafelé végig iszonyatos köd volt, és 100-nál nem nagyon akart többet menni a kocsi, mert a tetején a pakk egy kicsit visszafogta, de így is gyorsan és épségben hazaértem a BIS lökösökkel együtt.
Köszönet a BIS lökhárítókért 126fan-nak, a szállításért pedig Stiffinek és Döminek! Á jóságozs Devlá áldjon meg bánneteket, tezsvíreim!
A jugoszláv csúcstechnikát sikerült néhány perc alatt felszerelni, bár az egyik lába megszivatott. A rögzítőjéből kiment a menet, ezért a másik oldalon a csavar egy ellenanyával volt megfogatva, ami természetesen elforgott. Én meg csak tekertem, tekertem, tekertem, és csodálkoztam, hogy mi a k* anyjáért nem akar megszorulni. Mire rájöttem mi a gond, addigra a csavar meg a láb jól összeizélta a fényezést. Ugye mondanom se kell, hogy nem volt őszinte a mosolyom.
Mindegy, elindultam, gyors tankolás után még lefényképeztem Tóbiást a "giga-mega tunnnning szpojlerrel" a tetején, úgyse volt még rajta ilyesmi, aztán nekivágtam a 8-as útnak. Végig 90 és 110 között autóztam, eseménymentesen és gyorsan telt az út. Veszprémben a Meki parkolójából felhívtam Dömit, hogy akkor hova is kő' menni, aztán simán és gyorsan sikerült is odatalálnom. A kolinál átraktuk az ő autójának a tetején található műanyagokat az enyémre. Dömi segített rögzíteni őket, aztán dumáltunk még egy kicsit, és elindultam haza, az immár négylökhárítósra tuningolódott kocsimmal. Az első- és hátsó lökhárítón kívül még volt kettő a tetőn is, így ha valaki felülről koccan belém mondjuk helikopterrel, vagy netán tetőre vágom a szekeret, akkor is megúszom.
Hazafelé végig iszonyatos köd volt, és 100-nál nem nagyon akart többet menni a kocsi, mert a tetején a pakk egy kicsit visszafogta, de így is gyorsan és épségben hazaértem a BIS lökösökkel együtt.
Köszönet a BIS lökhárítókért 126fan-nak, a szállításért pedig Stiffinek és Döminek! Á jóságozs Devlá áldjon meg bánneteket, tezsvíreim!
2009.01.12. Hétfő
Mahle-BBS 6J13 ET13.* Baromira ki fog lógni, elöl meg tutira nem fordul el. Nem baj, innentől majd csak egyenesen megyek.
* Ez lesz a nyárikerék-garnitúrám, mivel az eddigi nyári kerekeim, a Seicentók mostantól téliek, az eddigi téliek, a BIS kerekek meg eladósorba kerülnek.
Ezen kívül még például ilyen nagy horderejű dolgok is történtek, hogy megszüntettem az alapjáraton halványan világító töltéslámpa halványan való világítását azzal, hogy meghúztam a generátoron levő + kábelt. Kemény, mi?
* Ez lesz a nyárikerék-garnitúrám, mivel az eddigi nyári kerekeim, a Seicentók mostantól téliek, az eddigi téliek, a BIS kerekek meg eladósorba kerülnek.
Ezen kívül még például ilyen nagy horderejű dolgok is történtek, hogy megszüntettem az alapjáraton halványan világító töltéslámpa halványan való világítását azzal, hogy meghúztam a generátoron levő + kábelt. Kemény, mi?
2008.11.06. Csütörtök
Voltam zsákmányszerző körúton: szerváltam hengerfej- és szelepdekni-tömítést, megvásároltam az autósbolt összes függőleges rácsos beömlőjét, vettem Castrol váltóolajat, bár az árától egy kicsit betérdeltem. Szóval a soppingolás megvolt.
Elugrottam a biztosítóhoz, bevittem a hátsó lökös, meg a ködlámpa maradványait, ahogy megbeszéltük a kárszakértővel. Elvileg egy kb. hét múlva küldik, hogy mi a stájsz, remélem kifizetik nekem a lottóötös összegét.
Feltöltöttem a BIS váltót olajjal, és vasárnap bedobjuk a kocsiba, meg az összes gumibakot meg szilentet, meg fittyfenét kicserélem, meg a mostani kuplung helyett kap egy rugós kuplungot is. Felmerült még egy apró kérdés is, amit ezúton szeretnék megkérdezni a váltó-zsírozásban rutinos kollégáktól: Ha rakok zsírt a fogaskerekekre, az milyen legyen, grafitos, vagy molibdénszulfidos?
Elugrottam a biztosítóhoz, bevittem a hátsó lökös, meg a ködlámpa maradványait, ahogy megbeszéltük a kárszakértővel. Elvileg egy kb. hét múlva küldik, hogy mi a stájsz, remélem kifizetik nekem a lottóötös összegét.
Feltöltöttem a BIS váltót olajjal, és vasárnap bedobjuk a kocsiba, meg az összes gumibakot meg szilentet, meg fittyfenét kicserélem, meg a mostani kuplung helyett kap egy rugós kuplungot is. Felmerült még egy apró kérdés is, amit ezúton szeretnék megkérdezni a váltó-zsírozásban rutinos kollégáktól: Ha rakok zsírt a fogaskerekekre, az milyen legyen, grafitos, vagy molibdénszulfidos?
2008.11.02. Vasárnap
Nevezetes nap a mai: Tóbiás napja. (A nevét egyébként úgy kapta, hogy valaki anno a fórumon kérdőre vont, hogy "Hogyapicsába'nincsmégneveazautódnak?" és én erre ránéztem a naptárra, épp november kettedike volt, Tóbiás-nap, így gyorsan elkereszteltem derék paripámat, hogy ne érje szó a ház elejét.
Ez alkalommal névnapjára kapott egy rugalmas váltóösszekötőt, meg a hátsó motortartó bakhoz gumi cuccosbalhét. A boltban, ahol vettem őket pénteken, találtam vadiúj függőleges rácsos légbeömlőt, olyat, ami csak a 87-eseken volt, rögtön mondtam is, hogy tegyék félre nekem az összeset. (Meg szép lassan mindent, ami Pókhoz van, mer' módszeresen elkezdem felvásárolni a boltot: őnekeik már úgyis kifutó dolog a polski-alkatrész, örülnek hogy elviszem, adnak némi kedvezményt is.Jah, és Alfához is van cuccuk, úgyhogy áj tink, disz iz dö biginning of ö bjutiful frencsip
Utána elmentem a Tomy bontóba - ami egyébként jó esélyekkel pályázik az Univerzum Legtrógerebb Autóbontója címre - és megnéztem, hogy hogy néz ki az a lökhárító amit kétezeré' adnának. Hááááttizé. Nem vagyok jó üzletember, és kihagytam az évezred üzletét: Potom kétezer forintért a birtokomba kerülhetett volna egy gyönyörű, ecsettel feketére mázolt, egyedi tunnnningként repedésekkel megbolondított műanyag lökös. Kábé tizenötször jobb állapotú darabért se lenne pofám pénzt kérni, márkatárstól meg aztán pláne nem. Nem is tudnék megélni bontósként, az tuti.
Volt nem-ködlámpásból is volt pár darab, közepesen tré állapotban. Itthon olyanból van szebb is, úgyhogy azokat is otthagytam az enyészetnek...
Aztán pétek este benéztem Szilvihez és Nyuszyhoz, jót dumáltunk, összenyálaztattam magam Beck's-szel, meg végignéztuk, hogy a fakabátok egy civil Borával lemeszelnek egy BMW-s csákót és szétbüntetik a 'csába. Jó lesz vigyázni a metálzöld VW Borákkal fehérvár szitiben, biztos azzal jár a sheriff.
A helyesírási hibáké' én kérek elnézést, de hát bocsyka, kicsit másnapcys vagyok, mer' tegnap koncin voltam és kicsit hát, tudjátok....
(És ha már a koncertet említem, hadd reklámozzak kicsit. Tegnap fellépett az egyik kedvenc bandám a Stereochrist. Aki rockernek tartja magát, annak kötelző ezt a zenét bömböltetni, mert különben kikiáltom Balázs Pali- és Neoton-Família-rajongónak. )
Ez alkalommal névnapjára kapott egy rugalmas váltóösszekötőt, meg a hátsó motortartó bakhoz gumi cuccosbalhét. A boltban, ahol vettem őket pénteken, találtam vadiúj függőleges rácsos légbeömlőt, olyat, ami csak a 87-eseken volt, rögtön mondtam is, hogy tegyék félre nekem az összeset. (Meg szép lassan mindent, ami Pókhoz van, mer' módszeresen elkezdem felvásárolni a boltot: őnekeik már úgyis kifutó dolog a polski-alkatrész, örülnek hogy elviszem, adnak némi kedvezményt is.Jah, és Alfához is van cuccuk, úgyhogy áj tink, disz iz dö biginning of ö bjutiful frencsip
Utána elmentem a Tomy bontóba - ami egyébként jó esélyekkel pályázik az Univerzum Legtrógerebb Autóbontója címre - és megnéztem, hogy hogy néz ki az a lökhárító amit kétezeré' adnának. Hááááttizé. Nem vagyok jó üzletember, és kihagytam az évezred üzletét: Potom kétezer forintért a birtokomba kerülhetett volna egy gyönyörű, ecsettel feketére mázolt, egyedi tunnnningként repedésekkel megbolondított műanyag lökös. Kábé tizenötször jobb állapotú darabért se lenne pofám pénzt kérni, márkatárstól meg aztán pláne nem. Nem is tudnék megélni bontósként, az tuti.
Volt nem-ködlámpásból is volt pár darab, közepesen tré állapotban. Itthon olyanból van szebb is, úgyhogy azokat is otthagytam az enyészetnek...
Aztán pétek este benéztem Szilvihez és Nyuszyhoz, jót dumáltunk, összenyálaztattam magam Beck's-szel, meg végignéztuk, hogy a fakabátok egy civil Borával lemeszelnek egy BMW-s csákót és szétbüntetik a 'csába. Jó lesz vigyázni a metálzöld VW Borákkal fehérvár szitiben, biztos azzal jár a sheriff.
A helyesírási hibáké' én kérek elnézést, de hát bocsyka, kicsit másnapcys vagyok, mer' tegnap koncin voltam és kicsit hát, tudjátok....
(És ha már a koncertet említem, hadd reklámozzak kicsit. Tegnap fellépett az egyik kedvenc bandám a Stereochrist. Aki rockernek tartja magát, annak kötelző ezt a zenét bömböltetni, mert különben kikiáltom Balázs Pali- és Neoton-Família-rajongónak.
)2008.08.13. Szerda
Vettem pár cuccot a héten, méghozzá: szennyvízcsövet, motortér-kitámasztót, meg bónuszba egy szelepdekni-tömítést.
Az eredeti légcsövem már igencsak el volt hervadva, így egyértelműen csereérett volt. Nem árt, ugye ha van hűtése az autómnak. A motortér-kitámasztóm Lajoska kocsijában folytatta a pályafutását. Neki komolyabb kihívás lett volna hazaérni velencéről enélkül, mint nekem, így odaadtam. Most meg pótoltam a hiányosságot.
Ezek a goodie-k gyorsan be is ugrottak Tóbiásba, valamint visszakerült az acél szelepdekni is. Ellenőriztem szelephézagot, jó is volt, és a mai laza 40 km-es kör után se volt különösebb gondja, semmi szelephang, szerencsére. A kocsi húz is, mint az állat, egyedül a gyengélkedő AC szab neki határt. Ha kapna benzint, szaggatna ez 130-cal, BIS váltóval 140-nel is. Nófírmatricával tuti meglenne a 150 is, aluszárnnyal meg átlépné a hangsebességet is, hö.
Hétvégén önindító-csere és AC-hebrákolás, aztán remélem végre újra teljes értékű autóvá válik Tóbi. Érdekfeszejtő kípek kicsit később lesznek.
Az eredeti légcsövem már igencsak el volt hervadva, így egyértelműen csereérett volt. Nem árt, ugye ha van hűtése az autómnak. A motortér-kitámasztóm Lajoska kocsijában folytatta a pályafutását. Neki komolyabb kihívás lett volna hazaérni velencéről enélkül, mint nekem, így odaadtam. Most meg pótoltam a hiányosságot.
Ezek a goodie-k gyorsan be is ugrottak Tóbiásba, valamint visszakerült az acél szelepdekni is. Ellenőriztem szelephézagot, jó is volt, és a mai laza 40 km-es kör után se volt különösebb gondja, semmi szelephang, szerencsére. A kocsi húz is, mint az állat, egyedül a gyengélkedő AC szab neki határt. Ha kapna benzint, szaggatna ez 130-cal, BIS váltóval 140-nel is. Nófírmatricával tuti meglenne a 150 is, aluszárnnyal meg átlépné a hangsebességet is, hö.
Hétvégén önindító-csere és AC-hebrákolás, aztán remélem végre újra teljes értékű autóvá válik Tóbi. Érdekfeszejtő kípek kicsit később lesznek.
2008.06.20. Péntek
Igen, jól látsz. Ez tényleg AZ. 
2008.06.18. Szerda
A múltkori "Ez mi a tosz?" játékra érkezett két helyesnek tűnő megfejtés, de be kell hogy valljam, egyik sem az teljes mértékben.
A Milán által írt "olajszűrő tartó" és a Lajoska által prezentált "cethal hátsó comb" ugyan közel járt a valósághoz (főleg az utóbbi), így megosztva nyerték a számláimat, ami momentán úgy néz ki, hogy kiegészül egy rendőrségi mosolyfotó árával is (drágáé' fotóznak ezek a kékek), de az igazság egy kicsit összetettebb, meg odaát is van.
A lényeg, hogy ez a cucc nem kifejezetten olajszűrő-adapter. Miki kollégával régóta konzultálgattunk motorépítés-ügyben, és szóba került az olajhűtés, amihez ugye kell termosztát, meg olajhűtő, meg úgy egyáltalán meg kell hozzá bontani az olajkört. Ha már megbontjuk, logikusnak tűnik hogy beépítsünk egy patronos szűrőt, mert ezzel kábé másfélszeresére lehet növelni a motor élettartamát, az meg sosem árt. Az összes többihez kis utánajárással be lehet szerezni a cuccot (olajhűtőm már van, léges motorhoz való bypass termosztátot újonnan tudok rendelni korrekt áron), de az olajszűrő-adapter az feladta a leckét.
Aztán a múlt héten Miki csörgött, hogy az egyik cimborájánál garázstakarítás volt, és talált egy ilyen azonosítatlan ojjektumot. Pénteken átvettem is megnézés céljából, hogy tudunk-e vele kezdeni valamit. Asszem tudunk:
Ez valamilyen ipari szűrőnek a felfogatása, való igaz, de hiányzik a róla a patronos olajszűrőkhöz való menetes rész. A külső részen meg van peremezve, megvan, a gumitömítésnek való vájat, van két bemeneti és két kimeneti csőcsonk, de a fedélen levő jelölés az pont fordított. (Ha olajszűrőnek akarjuk használni, akkor a bemenetnek jelölt csatlakozás az kimenet lesz, és viszont. Olyan szempontból jó a több bemenet, hogy egyrészt a variálhatósága miatt egyszerűbb beépíteni, másrészt meg így már megvan a helye az olajhőfok- és olajnyomás jeladóknak.
Előkapartam a garázsból a faterom Ladás korszakából visszamaradt szép oldschool olajszűrőt (gyári csomagolás, Kiváló Áruk Fóruma logóval, meg minden ), és összenéztem a kettőt. Átmérőre nagyobb a szűrő, de a tömítő felületének kisebb az átmérője, valszeg egy esztergált közdarab segítségével áthidalható a probléma, bár ezzel lehetnek tömítetlenségi gondjai. A felfogatás se lesz túl problémás, mivel az olajszűrők szabványos menetmérete az 3/4" x 16, ez meg 19-es átmérőjű, tehát 0.05 milliméternyi eltérés van, ha mákunk van, akkor erre a 19 millis szarra még simán lehet vágni egy háromnegyed colos menetet. Persze kell hozzá colos menetmetsző, ami még a kisebbik gond, a nagyobb meg az, hogy az adapteren levő belső csonkon van egy horony egy gumigyűrűvel, ami miatt arra részre nem igazán lehet menetet vágni, mert jóval kisebb az átmérője. Legvégső esetben még talán járható út a felhegesztős megoldás. Még mindenesetre összenézem a cuccot egy Fiat olajszűrővel is, mert annak kisebb a külső átmérője, mint a Ladáé, lehet, hogy jobban passzol, bár 100% hogy közdarab kell ide is.
Amúgy más nem történt, ha csak azt nem vesszük, hogy milyen sátáni lett a kilométer- számlálóm: 66666 km.
A Milán által írt "olajszűrő tartó" és a Lajoska által prezentált "cethal hátsó comb" ugyan közel járt a valósághoz (főleg az utóbbi), így megosztva nyerték a számláimat, ami momentán úgy néz ki, hogy kiegészül egy rendőrségi mosolyfotó árával is (drágáé' fotóznak ezek a kékek), de az igazság egy kicsit összetettebb, meg odaát is van.
A lényeg, hogy ez a cucc nem kifejezetten olajszűrő-adapter. Miki kollégával régóta konzultálgattunk motorépítés-ügyben, és szóba került az olajhűtés, amihez ugye kell termosztát, meg olajhűtő, meg úgy egyáltalán meg kell hozzá bontani az olajkört. Ha már megbontjuk, logikusnak tűnik hogy beépítsünk egy patronos szűrőt, mert ezzel kábé másfélszeresére lehet növelni a motor élettartamát, az meg sosem árt. Az összes többihez kis utánajárással be lehet szerezni a cuccot (olajhűtőm már van, léges motorhoz való bypass termosztátot újonnan tudok rendelni korrekt áron), de az olajszűrő-adapter az feladta a leckét.
Aztán a múlt héten Miki csörgött, hogy az egyik cimborájánál garázstakarítás volt, és talált egy ilyen azonosítatlan ojjektumot. Pénteken átvettem is megnézés céljából, hogy tudunk-e vele kezdeni valamit. Asszem tudunk:
Ez valamilyen ipari szűrőnek a felfogatása, való igaz, de hiányzik a róla a patronos olajszűrőkhöz való menetes rész. A külső részen meg van peremezve, megvan, a gumitömítésnek való vájat, van két bemeneti és két kimeneti csőcsonk, de a fedélen levő jelölés az pont fordított. (Ha olajszűrőnek akarjuk használni, akkor a bemenetnek jelölt csatlakozás az kimenet lesz, és viszont. Olyan szempontból jó a több bemenet, hogy egyrészt a variálhatósága miatt egyszerűbb beépíteni, másrészt meg így már megvan a helye az olajhőfok- és olajnyomás jeladóknak.
Előkapartam a garázsból a faterom Ladás korszakából visszamaradt szép oldschool olajszűrőt (gyári csomagolás, Kiváló Áruk Fóruma logóval, meg minden
), és összenéztem a kettőt. Átmérőre nagyobb a szűrő, de a tömítő felületének kisebb az átmérője, valszeg egy esztergált közdarab segítségével áthidalható a probléma, bár ezzel lehetnek tömítetlenségi gondjai. A felfogatás se lesz túl problémás, mivel az olajszűrők szabványos menetmérete az 3/4" x 16, ez meg 19-es átmérőjű, tehát 0.05 milliméternyi eltérés van, ha mákunk van, akkor erre a 19 millis szarra még simán lehet vágni egy háromnegyed colos menetet. Persze kell hozzá colos menetmetsző, ami még a kisebbik gond, a nagyobb meg az, hogy az adapteren levő belső csonkon van egy horony egy gumigyűrűvel, ami miatt arra részre nem igazán lehet menetet vágni, mert jóval kisebb az átmérője. Legvégső esetben még talán járható út a felhegesztős megoldás. Még mindenesetre összenézem a cuccot egy Fiat olajszűrővel is, mert annak kisebb a külső átmérője, mint a Ladáé, lehet, hogy jobban passzol, bár 100% hogy közdarab kell ide is.Amúgy más nem történt, ha csak azt nem vesszük, hogy milyen sátáni lett a kilométer- számlálóm: 66666 km.
2008.03.31. Hétfő
"Történt egyszer régesrég, hogy BE-RI sheriff lett a Tápkábel-völgy korlátlan ura. Az ifjú BE-RI igazságosan és becsületesen látta el feladatát, kordában tartotta az Amper-bandát, védte az igazságot, szolgálta a fényt, óvta a kis H4-eseket, és felettesét, az öreg Fényváltó bá'-t. Az amperek viszont nem hagyták nyugodni, folyton ostromolták, és az idő előrehaladtával, ahogy öregedett BE-RI kezdett megcsömörleni a fény szolgálatától. túl nagy volt a feszültség, ezért végül idős korára BE-RI átállt a sötétség oldalára. A gonosz sheriff megtagadta Fényváltó bá' parancsait, aljasul megölte a kis H4-eseket, sőt egy alkalommal Fényváltó bá' életét is megpróbálta kioltani. Ekkor érkezett azonban a hős ifjú, NVF4-1C-Z30a, aki kiállt a szenvedők mellett és párbajra hívta a sötét lelkű BE-RI-t.
A kihalt főutcán csak ketten voltak, halálos csend telepedett az álmos Csomagtér Cityre, csak a szél hangja fütyült. Csomagtér lakói riadtan zárták be ablaktábláikat, félelemtől reszketve húzták meg magukat otthonaikban. Délben eldördült két lövés...
...és BE-RI holtan rogyott össze. Éljen a hős megmentő, éljen NVF4-1C-Z30a! Mától ő szolgálja a fényt, és mindenki boldogan él, amíg szét nem sül."
Nah, szóval kicseréltem a fényszóró-reléket 30 amperesre (thanx Nyuszy), mostantól remélhetőleg semmi gáz. Ha már ott matattam, kicsit kiganajoztam a csomagteret, most már azért szebb.
Vasárnap délután szép kellemes idő volt, úgyhogy elmentem autózni, úgyis volt egy kis programom pesten. Előtte beugrottam egy szimpatikus fiatalemberhez, akinek valami mértékegység a neve, asszem M/S, vagy KM/H (így nagy betűvel, mert tulajdonnév), nem emlékszem már pontosan. Ő éppen valami vasat kenegetett, de úgy néz ki, hogy jó kedvében találtam, mert adott egypár ilyen izét. Nemtom mik ezek, állítólag Elegant gyújtáshoz való dolgok. (Én azt hittem , hogy egy Elegant felgyújtásához elég a benzin meg a gyufa.) De nem, kellenek ilyenek is:
- EL ékszíjtárcsa
- főtengely-szöghelyzet jeladó
-a jeladó felfogató biszbasza
- karbitálca (vákuumcső-kivezetéssel)
- vákuumcső meg valami jeladó kütyü a végén
- sokrácsos reaktorfedél
Utóbbi állítólag nem része az Elegant gyújtásnak, de azért elhoztam, biztos ami biztos. Késő este mentem hazafelé, szerencsére akkorra már eltakarodtak az útról a délután még hemzsegő sunday driverek (hússzal kanyarodós, jobbra indexelős, balra menős, ah-de-szép-a-táj-béla belső sávban hatvannal, akciós keritörpére hirtelen fékezős , nah szóval ők elhúztak haza a tévé elé, és elég tempósan hazaértem. Én nem értem, hogy hogy van az, hogy egy 24 lóerős autóval hogy lehet, hogy folyamatosan előzök, amikor igazából nem is tolom neki, na mindegy.
Jaaaaj, és a nap fénypontja: benzinkútnál épp csokit majszoltam, aztán jött oda egy opeles fickó, és megdícsérte a kocsimat, hogy milyen szép, meg tipp-topp kis autó. Persze, hogy bal oldalról látta csak, de akkor is jól esett. Ennyit dobnak egy kocsin a felnik.
A kihalt főutcán csak ketten voltak, halálos csend telepedett az álmos Csomagtér Cityre, csak a szél hangja fütyült. Csomagtér lakói riadtan zárták be ablaktábláikat, félelemtől reszketve húzták meg magukat otthonaikban. Délben eldördült két lövés...
...és BE-RI holtan rogyott össze. Éljen a hős megmentő, éljen NVF4-1C-Z30a! Mától ő szolgálja a fényt, és mindenki boldogan él, amíg szét nem sül."
Nah, szóval kicseréltem a fényszóró-reléket 30 amperesre (thanx Nyuszy), mostantól remélhetőleg semmi gáz. Ha már ott matattam, kicsit kiganajoztam a csomagteret, most már azért szebb.
Vasárnap délután szép kellemes idő volt, úgyhogy elmentem autózni, úgyis volt egy kis programom pesten. Előtte beugrottam egy szimpatikus fiatalemberhez, akinek valami mértékegység a neve, asszem M/S, vagy KM/H (így nagy betűvel, mert tulajdonnév), nem emlékszem már pontosan. Ő éppen valami vasat kenegetett, de úgy néz ki, hogy jó kedvében találtam, mert adott egypár ilyen izét. Nemtom mik ezek, állítólag Elegant gyújtáshoz való dolgok. (Én azt hittem , hogy egy Elegant felgyújtásához elég a benzin meg a gyufa.) De nem, kellenek ilyenek is:
- EL ékszíjtárcsa
- főtengely-szöghelyzet jeladó
-a jeladó felfogató biszbasza
- karbitálca (vákuumcső-kivezetéssel)
- vákuumcső meg valami jeladó kütyü a végén
- sokrácsos reaktorfedél
Utóbbi állítólag nem része az Elegant gyújtásnak, de azért elhoztam, biztos ami biztos. Késő este mentem hazafelé, szerencsére akkorra már eltakarodtak az útról a délután még hemzsegő sunday driverek (hússzal kanyarodós, jobbra indexelős, balra menős, ah-de-szép-a-táj-béla belső sávban hatvannal, akciós keritörpére hirtelen fékezős , nah szóval ők elhúztak haza a tévé elé, és elég tempósan hazaértem. Én nem értem, hogy hogy van az, hogy egy 24 lóerős autóval hogy lehet, hogy folyamatosan előzök, amikor igazából nem is tolom neki, na mindegy.
Jaaaaj, és a nap fénypontja: benzinkútnál épp csokit majszoltam, aztán jött oda egy opeles fickó, és megdícsérte a kocsimat, hogy milyen szép, meg tipp-topp kis autó. Persze, hogy bal oldalról látta csak, de akkor is jól esett.
Ennyit dobnak egy kocsin a felnik.