Má' megint csak ezek az öreg, rozsdás szarok. Kicsit már kezd unalmas lenni ez a csávó.

Hosszú (oké, relatíve hosszú) ideje nem írtam ide semmit, meglepő módon azért, mert nem történt semmi. Tóbiás ment, működött minden gond nélkül, de viszonylag keveset használtam, mert inkább a céges 206-osba raktam a kilométereket. Történés mindössze annyi volt, hogy egy faszparaszt manőverkirály nekiment a kocsinak,  - valszeg akkor amikor az a melóhelyem előtt parkolt - és sikeresen kitört egy darabot a hátsó lámpámból, majd angolosan távozott. Betétlap persze sehol, mert ugye minek is az. Az egészben az a leggyönyörűbb, hogy ezt a fajta piros-fehér burát gyakorlatilag lehetetlen beszerezni, úgyhogy örö é bódottá van. Nem tudom ki volt a tettes, de őszinén kívánom neki, hogy szarjon rozmárt, miközben a halott nagypjával közösül.

Műszakilag a járgány teljesen egyben van, egyedül a szelepdekni-tömítés fosta el magát, aminek következtében a Fehérvár-Budapest-Fehérvár távon teleszórta a motorteret olajjal gép, de a működésben ez se okozott igazi fennakadást. Vettem kemény 150 pénzért parafa tömítést, kicseréltem, megpucoltam a mocit és környékét, majd egy ismételt Fvár-Bp-Fvár körön megnéztem, hogy milyen lett. Hát még mindig enged, pedig vadiúj a  tömítés. Ma vettem bele olajat (Valvoline Turbo 15W-50-es, szokás szerint), hogy legyen mivel utántölteni, mert már eléggé kevés volt a járgányban.

Bár nem írtam róla, de érkezett hozzám egy szerelmes levél, hogy csináltak egy szép fényképet a kocsimról Sukoró belterületén, és hogy ez 30 ezer forint lesz. Ma bementem a fényképészekhez, hogy megnézzem: sajnos a kocsinak a rondábbik oldalát fotózták, ráadásul csak fekete-fehér,de mondtam, hogy oké egye fene, kifizetem. Sőt, 100 Ft illetékbélyeg ellenében kértem egy példányt itthonra, ezen már nem múlik. Az ügyintéző csajok aranyosak voltak, bár nem néztek teljesen normálisnak, amikor mutatták a fotót, én meg mondtam, hogy: "Na ja, nem bírtam a lóerőkkel."

Amikor ezzel végeztem, elzúztam műhelylátogatásra a Horváth szerviz nevű helyre, ami - mint a neve is mutatja- egy szerviz, de nem Horváthokat javítanak. Velem különben se tudnának mit kezdeni, mert menthetetlen vagyok. Na szóval a műhelylátogatás apropóját a mellékelt fotókon lehet látni: természetesen veterán járgányok. A műhely németországból kapja a megrendeléseket, veteránokat restaurálnak. Többnyire Merciket, de volt már itt Jaguar, Porsche meg sok egyéb más is, például találkoztam egy Ford Cortinával is az egyik kocsiállásban.
Ami igazán extra ebben a műhelyben, az az, hogy itt készülnek majd a jövőben a Mercedes 300 SL replikák, üvegszálas műanyag karosszériával, a Pagoda Merci padlólemezére. A fotókon látható két darab az tulajdonképpen prototípus. Százötvenezer euróért vesztegetik őket szemben egy eredeti SL félmillió eurós árával, szóval lesz rá kereslet.
A másik érdekesség, hogy itt készül a németországban gyártott Horch 853-as replikákhoz némelyik részegység, például találkoztam egy komplett Horch alvázzal.
Ez olyan szintű járgány, hogy még a replika is milliós tétel euróban. Nagyon nem semmi dolgok ezek. A látogatás apropója meg - a személyes kíváncsiság kiélésén kívül - az volt, hogy megnéztem a leendő munkahelyem: jövő hét szerdán kezdek.
Asszem örülök, asszem be fogok rúgni, asszem nem is kicsit.

Hölgyeim, és uraim van szerencsém bejelenteni, hogy amit régóta terveztem, végre valóra vált. Íme:

a Fiat 126-os naptár

Régóta gondolkoztam rajta, hogy ha a Kiszel Tündének lehet donatellácskácskácskás naptárja, akkor Petyának ugyanmá' miért ne legyen kispolákos (vagy legalábbis 126-os fityós) naptárja. Gondoltam, ha már úgyis egy nyomdában kell letöltenem a napi 8 órás szabadságvesztésemet, akkor kiaknázom az itteni infrastruktúrát. Tündikének persze nyomába se érek továbbra sem, mert nincs bugyigyűjteményem, összenőtt szemöldököm, térdig lógó csöcsöm és nincs kevesebb agyam (még) mint egy  fenyőfának, de ezt némi munkával ellensúlyoztam: Szereztem A/3-as fényes műnyomó papírt, letöltöttem a megfelelő szoftvereket (igen, igen, legálisan, még mielőtt kérdezné valaki ), fotosoppoltam, acrobatoztam, és a végeredményt a képeken láthatod. Nekem tetszik. Örülök. Juhé!

Norbimentes ápdét: a nagy sikerre való tekintettel sikerült összehozni egy kisebb sorozatot, szóval lehet rendelni. Az ára az kb. a nettó anyagköltséggel egyenlő. Hogy stílusosak legyünk: 652 Ft/db. Ha kő', dobj egy e-mailt (moskvich.man(kukker)gmail.com , vagy csörögj rám (70/2877-457 , és megbeszéljük.
Ha lehet, inkább a személyes átadás-átvételt oldjuk meg, mert szerintem a postázás többe kerülne, mint maga a cuccos, na meg szeretném ha azért gyűrődés-, szakadás-, és lehugyozásmentesen jutna el a naptár a végfelhasználóhoz.
 

Az elmúlt hónapban eléggé depcsi voltam, merthogy szarcsi volt a járgány, vagy legalábbis nem volt üzemképcsi. Majdnem öngyi is lettem, (inkább azért nem), de kétségtelenül tele volt vele a... tudjátok, na... a csim. Nagyon úgy tűnt, hogy a fesszabcsi meg van dögcsizve, de rámértünk, és stabil 14-14.1 Voltcsit ad le, szóval nem emiatt nyifcsizett ki az akksy.(Végképp nem értem, hogy akkor mi a motherfuck van.) Viszonylag heppi voltam, mert legalább azt nem kell cseryzni, elmentem soppingolni a szaküzibe, és vettem egy csini, cuky középkatcsis, ólmos-savas akksit, 12 ruppóért, 24 hónap garcsival. Gondozástmentesssset inkább köszike de többé nem, majd inkább gondizom. Nem olyan drága a desztilált víz(csi).
Azóta cerencsére pöcike-röfike, megy elég rendesen, jól húz a moci, rendellenes zörcsi sincs sehonnan se. Persze kopi-kopi.
A múlt hétvégén lemosiztam, mert már eléggé vastag réteg koszcsi volt rajta, egyenként kellett a fényezésre égett bogárkaksit, meg rovarhullákat (bocs, hullcsikat) levakarászni, de a végén csinyke (ypszit itt i-nek ejteni ám lett. A héten még szopcsizott egy picyt a tompifényszy (gy. k.: tompított fényszóró , mert melóba menet csak úgy megszűnt, de még munkaidőben orvosoltam, vagyis izé, orviztam a problit.
Rögtön másnap megtettem az első hosszabb próbautat. Haver zenekar játszott az A38 tetőteraszán, és a beugró teljes egészében leiható volt. Az ilyet az ember ugye nem szereti kihagycsizni, úgyhogy irány Budi (mármint Budapest . A 90-100-as utazó simán jó volt, sőt még emelkedőn is tudtam előzni 90-nel. Tök zsírcy.
Az este nem sikerült úgy, ahogy terveztük: úgy terveztük, hogy nem baszcsizunk be nagyon, és korán hazaérünk, mert másnap meló. Nem jött össze. Reggel 8-kor atom másnaposan indultam haza Pestről, de nagyon vigyázni kellett, hogy a kocsiba nehogy beszálljon a francia haverunk, LöBöff. Az csak természetes, hogy ilyenkor az ember belefut egy igazoltatásba. Amúgy 10 évente ha egyszer megállít a jardcsi, de ilyenkor szinte tuty (ejtsd: tuti . Végülis sikerült elkerülni, hogy arconböfcsyzzem, a papírokkal is minden oky volt, természetesen, úgyhogy mehettünk tovább a 'csibe.
Cóval egyelőre úgy néz ki, hogy újra hasznizható a kocsy, aminek annyira nagyon örcsizek, hogy megtanultam plázacycául. Cijjasztok, puszcsika, hellokitty!