Végre valahára ismét veteránautó-közelbe kerültem. Voltam a műhelyben, ahol várhatóan Tóbiás, és Moszkvics koma is lakatolódni fog. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy elfolyattam kábé 7-8 liter nyálat.
Külön kommentelnék minden képet inkább.

1.) A sárga OT-s Porsche magáért beszél. A zöld retek a nagy buta Ámerikában volt amatőr pályaversenyautó. Szanaszéjjel kókányolták.

2.) A zöldség segge. Brutál undorító kókány fényezés, repedő gitt, többször borult szegényke, és ezt amerikaias alapossággal javították, szóval a tető dobható a picsába. Eredetileg a baromi ritka tolótetős kivitel, de ezt akkurátusan beheftölték. Azonnali halállal büntetendő. Azok az alaménium szarságok azért vannak, hogy a plexi szélvédőt bent tartsák (az első kivételével minden ablak plexi). Mondani se kell ugye, hogy igényesen, popszegeccsel vannak rögzítve.

3.) A zöldség nózija. Szépek a széles (gyári) felnik. A lealapozott rész az egy amerikában cserélt gyári javítóelem (hátul is), a kettő ára külön-külön valahol 1600-1700 dolcsi környékén van. Kár, hogy szarul vannak feltéve. Leszedés, újrafelrakás következik.

4.) A ződ belseje. Csővázas Cobra versenyülés, meg versenyöv. Kicsit már szét vannak gyilkolva, de így is tetszősek.

5.) Piroska, from hollandia. Piros indexes korai példány.

6.) A Dodge, amit most láttam először világosban. Hűbazmeg! Szép kihívás lesz ebből autót faragni.

7.) Osztrák származású Mitsu Lancer, ami egy restaurálódó EVO I-es donorja lesz. Gyári fényezésű, törésmentes példány, az alja is egyben van, a kárpitok is szépek, összesen 80kkm-t futott. Az ajtók kivételével meg is marad, de az ajtók mennek az EVO-ra.

8.) A matt szürke, amiről a múltkor is írtam, összerakás közben.(Igen, ez a színe! Motor-váltó-futómű bent, kábelezés közben van éppen. Kárpitok és az apró cseprő biszbaszok hiányoznak még róla. Mögötte egy ezerhatos Porsche-moci. Mellette az állványon egy kilakatolt bódé. Ez az, amelyiknek egyáltalán nem volt alja. Most már van.

9.) Itt a restaurálásra váró moci. Gyári olajhűtő for prezident. Ez alapból a ventiburkolat alatt van, és direktben kapja a hűtőlevegőt. Nem értem, hogy ilyet mi a picsáé' nem tudtak beletervezni a pókba...

10.) Itt a kész kaszni másik szemszögből. Tóbiásnak is ott lenne a helye azon az állványon.

11.) És a ráadás: Lehomokolt Polski hűtőventi. Vagy mégsem az?

Nah és a végére egy kis nyereményjáték:

Aki elsőként helyesen tippeli meg az ott, egy udvarba koncentrálódó Porsche 356-os típusú gépkocsik számát, az megnyeri azt a 45x30 cm-es, Kevin Costner alakú nyálfoltot, amit a matt szürke kocsi mellett hagytam magam után a betonon.

Mese a kicsi zöldről
(Népmese benzingőzzel, CO-palackkal, hegesztési varrattal, meg satöbbi...)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisautó, Tóbiásnak hívták. Noha távol került szülőhazájától, Lengyelországtól, jól ment sora. A gazdája jó ember volt, gondját viselte, odafigyelt rá, ezért Tóbiás hűen szolgálta őt legjobb tudása szerint. Történt egyszer, hogy a kisautó ment mendegélt vidáman az úton, a hangszórójából vígan bömbölt a Rage Against the Machine. Egyszer csak árnyék vetült rá, felnézett a Wesem fényszóróival, és látja, hogy egy nagy izé magasodik előtte.
-Szervusz, én Tóbiás vagyok, a kisautó, hát te ki vagy? - kérdezte Tóbiás.
-Mit érdekel az téged?- válaszolt pökhendien a nagy izé. Tóbiás arcáról eltűnt a mosoly.
-Hát.. - foytatta volna Tóbiás, de a nagydarab izé, közbevágott.
-Én egy Q7-es Audi vagyok, tízszer erősebb, mint te. Örülhetsz, hogy szóba állok veled.
- Bocsánat, én..
- Nézz végig magadon. Húsz éves is elmúltál, rohadsz mindenhol, alig 24 lóerős vagy, nincs benned klíma, ráadásul a gazdád hetero, és szar rockzenéket hallgat. Legszívesebben hánynék tőled.
Szegény Tóbiás nagyon elszégyellte magát, alig bírt a könnyeivel, de a Q7-es folytatta:
-Bennem viszont frankó TDI motor van, százezer km után már kormol, van bennem klíma, hogy a puhapöcs gazdámnak ne legyen melege, simán befogom a Roxy rádiót, van gagyi viszkokuplungos összkerékhajtásom, amivel nem lehet terepre menni, és kétszer annyit eszek, mint te. Ráadásul a fukszos gazdám egy akkora köcsög, hogy olyan a segge, mint a gramofontölcsér. Szóval nem vagy te sehol, kistragacs, takarodj az utamból. - És ezekkel a szavakkal a Q7-es otthagyta Tóbiást.

Szegény kisautó úgy nekibúsult, hogy menten kirohadt az alja. Legalábbis a bal első doblemez alján egy jó tenyérnyi rész. A szép mintázatú Yokohama gumi is csak értetlenül pislogott befelé. Hazafelé kullogva találkozott egyszer csak meglátott valami furcsa szerzetet integetni, meg is állt.
-Szia, én Tóbiás vagyok, a kisautó, hát te meg miféle szerzet vagy?
-Adjon isten, komám, én a Schroth versenyöv vagyok.
-Fene gondolta volna. Úgy nézel ki, mint egy hózentróger.
-Vegyél fel kérlek, és meglásd jó szolgálatára leszek a gazdádnak.
-Szívesen felvennélek, de a balos, ajtó felőli rögzítési pontnál a csavar úgy be van rohadva, mint az állat. Nem lehet kiszedni. No de sebaj, ugorj be a csomagtartóba, aztán majdcsak lesz valahogy.

Otthon a gazda éppen végzett a szőnyegek pucolásával, és vissza akarta pakolni őket, amikor felfedezte, hogy a doblemeznél valami nincs rendben. Megbökdöste egy kicsit csavarhúzóval, mire kiesett a szétrohadt lemez, amit csak a gyári tömítő, kívülről meg az alvázvédő tartott ott.
-Hogy az isten ba... - kezdte mondani a gazda, de a többit nem hallotta kisautó, mert a gazdája közben bement a garázsba.

Végül egy szép szombati napon elvitte a gazda a kisautót egy titikzatos varázslóhoz. A mágus vakítóan fényes varázspálcával behegesztette a kisautó sebét, és rögtön be is kente alapozó és alvázvédő gyógyírral. Amíg a gyógykenőcs száradt, a függőcsapszegek kaptak egy kis zsírt, hogy ne maradjanak szomjan. Lett is nagy örö é bódottá, és a délután folyamán még tovább fokozódott, mert a gazda beszerelte végre a Schroth övet, a kibarmolt biztiöv-csavar helyére pedig egy - a Busz nevű autóból - érkezett társa került. Kicsit oldószer-szag van még az utastérben, meg a gazda még nem teljesen szokta meg, hogy az öv csatja nem a két ülés között van, de azért jó ez mindenkinek. Itt a vége, fossál béjbe!