Már szinte szégyelltem magam, hogy milyen ritkán kell fogalkozni a járgánnyal. Ment-megállt-kanyarodott-világított-dudált, a benzinen kívül tényleg semmit nem kért. Illetve egy valamit igen: időnként némi hűtővizet. Nem jó jel az álmoskönyv szerint, de mivel a motor szinte új, ezért máshol kerestem a hibaforrást. A vízcsövek jó része új, a hűtő nyomáspróbázva volt, a fűtőradiátor és környéke száraz és tiszta, mint a pepmpörsz-babapopsi. Szivárgásnak nyoma sincs sehol sem. A kiegyenlítőtartályt két-három éve cseréltem egy egészséges bontottra. Hoppááá, álljunk csak meg! Megnéztem egy kicsit alaposabban a kiegyenlítőtartályt, és a doblemez felé eső oldalán gyanús nyomokra lettem figyelmes. A láthatatlan részén, a belső-alsó oldalán engedi titokban a löttyöt az a szemét. Nosza, nekiálltam felkutatni egy újat. (Bontottat kösz, de inkább többet nem.) Vadásztam hozzá gyári cikkszámokat, aztán telefont ragadtam.
Az EB Spares-nél (a wiltshire-i alfás cégnél) nem volt, mert megszűnt a cucc gyártása, mindegy azért egy légszűrőt rendeltem tőlük, mert már esedékes volt a cseréje annak is. Elméletileg hoztam én magammal októberben otthonról, de mivel az UNIX rendszere szarul fordította a gyári cikkszámot TECNECO cikkszámra, ezért a beszerelés előtt derült ki, hogy amit hoztam, az a karbis 75-ösé, ami az én injektorosomhoz mondjuk nem annyira jó. Ezúton is üdvözlöm őket és a kedves édesanyjukat is. Szaporodjanak, sokasodjanak.
Az alfaamore fórumban kaptam a tippet, hogy érdemes az olasz Ebay-en körbenézni, mert ott még mindig akad egy cég, akik árulnak új kiegyenlítőtartályt a 75-öshöz. Megtaláltam, meg is rendeltem, szállítással együtt 65 EUR volt, ami nem is olyan vészes.

A héten meg is érkezett szépen minden motyó, a tartály Cassano Ionio-ból, a légszűrő Wiltshire-ből, valamint a cégnél összeszedtem az egyéb kellékeket: öt liter desztvíz,  öt liter gyári Scania fagyálló (ha oda jó, ide is jó lesz), valamint egy spéci tisztító cucc, amivel a Scaniák hűtőrendszerét szokták tisztítani a brit márkaszervizekben. További szereplők: felmosóvödör, malackás lavór, viharos szél + jégeső. (Utóbbi kettőt nem én akartam, jöttek maguktól.)
Neki is veselkedtem tehát a feladatnak: szerszámok kipakol, hűtőrendszer megbont, régi hűtőfolyadék leenged, mivel lejtős helyen áll a kocsi, ezért az emelővel alá kellett emelnem egy kicsit, hogy alá tudjam csúsztatni a vödröt. Mivel lejtős helyen nem illik csak úgy emelni, kiszedtem a pótkereket, kiékeltem vele az ellenoldani kereket. Szívósor megbont, lészűrőház széthúz, haladunk. Visszaszereltem az alsó hűtőcsövet, elkezdtem feltölteni a rendszert, vihar jön. Orkán erejű szél + valami jeges geci esik vízszintesen. Pont amikor a legjobban van szétpakolva minden. A kezem persze tiszta olaj, így nem tudok beülni és feltekerni az ablakokat, basszus. Gyorsan szaladás fel a lakásba kezet mosni. Az ajtózárban persze faszán elgörbítem a kulcsomat, mindegy valahogy bejutok, kézmos, szaladás vissza, kapkodva gyújtás rá, ablakok fel, menekítem a szerszámokat meg az alkatrészeket fedett helyre. Közben persze gyönyörűen szarrá ázok. Másfél perccel azután, hogy végeztem az összepakolással, vihar elül, nap kisüt.
Anyád.
Kölcsönkérem a lakótársam kulcsát az elgörbített szar helyett. Vissza a kocsihoz. Szerszámok előpakol, alkatrészek szintén. Légszűrőház kipucol, légszűrő csere, régi légszűrő kuka, szívósor összerak. Hűtőrendszer feltölt tisztító cuccal. Légtelenít. Elpakol mindent (megint), felszalad lakásba, felvisz malackás lavórban régi fagyálló, kezet mos, vissza kocsihoz. Próbakör.
Miután visszaértem, leállítottam a járgány, hagytam hűlni egy kicsit a hűtőrendszert, mielőtt leengedem, hogy átöblítsem tiszta vízzel. Kávészünet. Lett volna, ha nem zárom ki magam. De kizártam. Kulcs a lakásban. Wááá...
Mindegy, fogtam az elgörbült régi kulcsot, kiegyenesítem kombinált fogóval. Bejutok. Kávé. Közben mindvégig gyönyörűen süt a nap. Vissza kocsihoz, előpakolás, alsó vízcső leköt, hűtőrendszer leenged, vihar jön. Anyád.
Mindegy, nem érdekel, a cuccok nagy részét elpakolom, de maradok kint. Összerakom a csöveket, feltöltöm tiszta vízzel, lelégtelenítem, próbakör. Minden frankó, csak közben rám sötétedik. Úgy gondoltam, hogy tovább felesleges szívatni magam, inkább folytatom másnap. Így is lőn. Mindenesetre az esti randimat azért sikerült elbasznom. Vagy csajozol, vagy autód van, a kettő együtt nem  megy. (Nem, a Suzuki, meg a Ford Mondeo, meg az egyéb ilyen felhasználóbarát szarok nem számítanak autónak.)

Másnap szétrántottam az alsó vízcsöveket, leengedtem az öblítővizet a rendszerből, aztán szétkaptam a kiegyenlítőtartály csatlakozásait. Pillanatok alatt kint volt a régi tartály, és már ment is be az új. Összeraktam az alsó hűtővízcsöveket is, valamint a szívósor hiányzó elemeit is visszaszereltem a helyükre. Bekevertem a Scania fagyállót meg a desztvizet 50-50-es arányban egy kétliteres flakonba, mert abból egyszerűbben lehet töltögetni, mint az ötlittyós kannákból, amikből nagyjából sehogy. Miután eleget kavartam a málnaszőrt, feltöltöttem és lelégtelenítettem a rendszert. Kicsit kitakarítottam a járgányt, kaptak egy kis kenést a zárak meg az ajtózsanérok, aztán próbaképp elautóztam Richmondba az előző este elcseszett dolgokat javítandó.

Menet közben a vízhőfok eléggé hektikus volt, néha kicsit jobban felszökött, mint ahogy megfelelőnek tartottam volna, de azért normális határokon belül maradt. Mindegy, ma délelőtt itthon ránéztem a vízszintre, és hát azt láttam, hogy megint hiányzik egy komolyabb mennyiség a tartályból. A dolog láttán nem a világbéke volt az első szó, ami eszembe jutott. Ahogy elnéztem, a vdiúj kiegyenlítőtartály teteje volt csupa fagyálló, úgyhogy a gyanúm a kupakra terelődött. Szerencsére a szerszámosládámban még megvolt a régi kiegyenlítőtartály kupakja, amivel anno vettem a járgányt. Nos, visszatöltöttem az elpacsált mennyiséget, és felraktam a régi kupakot. Láss csodát, azóta a vízhőfok stabil, és sokkal szebb hangja van a motornak, megszűnt a korábban tapasztalt szörtyögő hang, ami fodulaton volt leginkább jellemző.

Lehet, hogy egy 5 másodperces kupakcserével megúsztam volna ezt az egész szarságot, de mindegy, nem bánom. Új a fagyálló, át van mosva a hűtőrendszer, új a kiegyenlítőtartály, szóval minden frankó.

Kilométeróra-állás: 244300
Költségek:
 - Légszűrő (postával együtt): 33 GBP
 - Kiegyenlítőtartály (szállítással együtt): 65 EUR
- Fagyálló, desztvíz, tisztítócucc: 41.56 GBP

A címben említettek közül van több is, de főleg az időjárás az.. A közelmúltban meló- és lakhelyet váltottam, a csendes vidéki Skegnessből leköltöztem London forgatagába. Normál esetben Londont nagy ívben elkerültem volna, de sikerült kifogni egy olyan melót, ami miatt megérte oda (vagy is inkább ide) költözni.
Autó-szempontból ennek annyi a jelentőssége, hogy:
1.) Napi 60-65 kilométert kell autóznom melóba és vissza. Részint autópályán, részint ritkaszar városi fő- és mellékutakon. A 60-ból átlag 25-öt egyesben, csúsztatott kuplunggal araszolva. Szép meló egy majdnem 250 ezret futott, 24 éves olasz youngtimernek.
2.) Továbbra sincs garázsom, mert a lakhelyem közelében lehetetlenség bérelni. Nagyjából másfél kilométerre van egy-kettő annyiért, amennyiért komplett lakást is lehet bérelni. Hát azt inkább kösz, de mégsem. Ez leginkább azért gáz, mert... (ld. következő pont.)
3.) Folyton esik. Avi bácsinak igaza volt: "Szar kaja, még szarabb idő, kibaszott Mary Poppins: London!"  Ez egyrészt az autószereléseknek tesz be, másrészt meg a járgány vízzáróságát teszi próbára.

Pár hete észrevettem, hogy az időjárás mellett a másik nedves dolog, az a csomagtérkárpit. Ez ugye köztudottan nem túl előnyös, így hát a következő hétvégén szétkaptam a csomgtartót, egyrészt szárítási céllal, másrészt hogy kiderítsem, hogy hol jut be a víz. Nos, a csomagtartó-kéder az egy fos. Eddig se voltak efelől kétségeim, mert már akkor elég leharcolt volt, amikor megvettem a járgányt, de érdekes módon nem az ő hibája volt a beázás. Mindegy, ha már kiszereltem, kapott egy alapos pucolást, mert alatta a mocsok olyan fosszilis rétegei rejtőztek, amiben csak a csodának köszönhető, hogy nem találtam őslény-csontvázat és avar-kori temetőt.
Rácsörögtem egy wiltshire-i Alfa-specialista cégre, hogy hogyé' tudnának megdobni egy légszűrővel, egy csomagtartó-kéderrel, meg egy kiegyenlítőtartállyal, de igazából ezeknek a légszűrő kivételével megszűnt a gyártása. Mindegy, a légszűrőt azért megrendeltem, de erről majd később.
Serlokk Holmszot megszégyenítő módon kikutattam a beázás helyét. A hátsó szélvédőkoszorú lemeze és a csomagtartó oldalsó peremének a lemeze gyárilag lapolva ponthegesztett, majd varrattömítővel kitömített kötéssel illeszkedik egymáshoz. Nos, a varrattömítő 24 év után már kicsit el volt öregedve, és a hátsó szélvédőról lezúduló esővíz egy része- amit normál esetben 100%-ban elvezet a csomagtér pereme - bekúszott a lapolások közé, és onnan beszivárgott a csomagtérbe. Nem vészes mennyiség, de hosszú időn keresztül átnevdesíti a zajszigetelőket meg a szőnyegeket, aztán úgy kirohad a csomagtér alja, hogy öröm nézni. Mit lehet ez esetben tenni? Sziloplaszt, meg ilyesmik nyilván nem, mert az ha csak egy kis felületen is enged, meg fog állni a víz a lapolt lemezek között, aztán csáómádonnáváffánkúló. A csomagtér is beázik, meg a perem is szétrohad. Kell ez nekem? Ugye, hogy nem.

Viszont, mit tudunk a csavarlazítóról? Kiszorítja a nedvességet. Gondoltam, hogy egy próbát megér, szarabb ettől nem lesz, megfújkodom kívülről-belülről csavarlazítóval, az bekúszik szépen a lapolásba, és nem hagyja beszivárogni a vizet. Vagy de. Megfújkodtam alaposan, és láss csodát, megszűnt a csomagtér beázása, pedig folyamatosan szakad az eső. Azért átlag hetente kétszer ellenőrzöm, hogy mi újság, de egyelőre jól bírja. Ha tartósan jól működik, kifújom a lapolást valami nagy kúszóképességű üregvédő cuccal is, biztos, ami biztos.
Persze ez még csak a kezdet, mert a kiegyenlítőtartály-cserével még nedvesebb (és még mocskosabb) dolgok vártak rám.

Jóvammá', nyugi, nem vagyok betépve.

Csupán próbáltam izgalmas címet kitalálni egy nem túl érdekfeszítő bejegyzésnek. Gépjármű-fronton semmi rendkívüli nem történt. Október legvégén hazaestem egy rövid szabadságra, és a kellemeset a hasznossal összekötve kihasználtam a dolgot alkatrészbeszerzésre is. Mivel egy Fehérvár oda-vissza kocsival olyan jó 220-240 ezer petákból jön ki, ezért arra a röpke egy hétre inkább a fapados repülőt választottam. A tömegközlekedés itt sem a leggyorsabb módja az A-ból B-be jutásnak, legalábbis nem innen Halálfasza-alsóról, ahonnan többszöri átszállással lehet csak eljutni Lutonba a reptérre. Árban még nagyjából versenyképes lenne, de pl. olyanra, hogy reggeli gép elérése, esélytelen vagy, kocsi nélkül. A terv tehát az volt, hogy a reptéren hagyom a járgányt az erre szakosodott parkoltató cégeknél. Az áraknak és a szolgáltatásoknak az összehasonlítása után a választásom végül a Pink Pig Parkingra esett, mert ár-érték arányban ez volt a legjobb. Nem a legolcsóbbak, de a lehető legtöbb szolgáltatást itt kapni a legjobb áron, és ráadásul a külsős cégek közül ők vannak a legközelebb a reptérhez.

Hajnal 3-kor röffentettem az Alfa motorját, és nekifeszültünk az országútnak, hogy időben Lutonba érjünk. (Előző nap este 11-ig melóztem, úgyhogy különösen kellemes volt ilyen korán indulni.) Fejben megvolt az útvonal, de persze hogy ne legyen egyszerű dolgom (Nekem? Ugyan! Valahogy nem rám vallana.) természetesen Bedford után le volt zárva az autópálya, és eltereltek mindenkit a 'csába, úgyhogy improvizálni kellett. Időbeli csúszást végül nem okozott a sztori, csak azt, hogy tök más irányból estem be Lutonba, mint a terv szerint. Ha lenne GPS-em - vagy legalább a telómon működne - akkor segáz lenne, de én elvből nem használok ilyen kütyüket, mert nem akarom hogy a fogyasztói társadalom elbutított zöldmoszatja legyek, aki életképtelen az ilyen cuccok nélkül. Na mindegy, 1 szónak is 100 a vége, az eredeti tájékozódási pontokat baszhattam, szóval részletes várostérkép nélkül csak érzésre lehetett tájékozódni. Az ösztönöm nem is működött amúgy rosszul, mert háromszor hajtottam el a parkoló előtt, de aztán felhívtam őket, hogy ugyanmá' hol a faszba' lehetek, és akkor mondták, hogy - ha hihetnek a helyzetleírásomnak - akkor tulajdonképpen ott vagyok tőlük 50 méterre. Nabazzeg.
Mindegy, legközelebb már odatalálok bárhonnan.

Letettem a járgányt, egy állapotfelmérés után be is került a parkolóba, én meg mentem egy minibusszal a reptérre, onnan meg el a szigetről. Otthon aztán kispolszkizás volt ezerrel. Nem értem a csírákat, akik nyünyörögnek, hogy így megbízhatatlan, meg úgy rohad le folyton, meg heti szinten kell őket hazavontatni. Anyám Kispolákjához legutóbb márciusban nyúltam, azóta folyamatosan használatban van. Amikor szeptemberben hazalátogattam, magam is elautóztam vele két hét alatt másfél tank benzint. Most már csak az illendőség kedvéért is úgy gondoltam, hogy ránézek. Kellett bele egy kis olaj, a jobb első index testkábelének kellett egy új saru, meg nagyjából 3 fokot mászott az előgyújtás. Ja, meg ki kellett porszívózni.
Megbízhatatlan? Talán nem kínai éndzsölájszra meg vuttundissum-szubládára kéne költeni a zsebpénzt, hanem minőségi alkatrészre.

Az Alfára is kellett pár cucc, amiket jobbnak láttam otthon beszerezni, mert otthon azért még mindig van laza 40% kedvességem pár alkatrész nagykernél, Angliában meg nagyjából fingjuk sincs arról, hogy a 75-ös Alfát eszik vagy isszák. Szóval, kellett egy pár ablaktörlő, mert itt Angolföldön azért ezt igen gyakran szokás használni. Az eddigi Champion Aerovantage lapátok egész derekasan bírták, de a jobbos az már kezdett megereszkedni, szóval jobbnak láttam a cserét. Mivel ez a gyártmány - megítélésem szerint - tökéletesen bevált, ezért maradtam ennél. A másik szerzemény egy pár Osram NightBreaker H4-es izzó volt, mert volt alkalmam megtapasztalni, hogy ha huzamosabb ideig sötétben vezetsz, egy kis plusz fény nagyon jól tud jönni. Egy átvezetett éjszaka sokkal kevésbé fárasztó, ha mondjuk van plusz öt méter látótávod. Ezzel meg még több is van.
A harmadik dolog egy légszűrő volt, mert kezdjük elérni a kilométert, amikor cserés lesz. Sajna otthon a nagyker online rendszere az megszívatott, mert a gyári cikkszámra felhozta helyettesítőnek a karbis Alfa 75 légszűrőjét is, ami frankón nem jó az én injektoros vasamhoz, szóval ezt a kört itt kell megfutnom.
Ezeket a cuccokat simán kézipoggyászban fel tudtam vinni a repülőre amikor jöttem haza vissza. A reptéren két perc alatt ott volt a PinkPig minibusza, akik elvittek a parkolóig, majd utána átadták a kocsimat. Némi extra pénzért kértem egy külső-belső takarítást, waxolást, meg miegyebet, úgyhogy átadáskor úgy ragyogott a szekér, hogy öröm volt nézni.
Vettem a Halfords-ban ilyen vízlepergető cuccot a szélvédőre, mert a parkolószomszéd litván gyerek mutatta, hogy neki a Mazdáján milyen jól működik. Gondoltam, egy próbát megér, és tényleg.

Azóta nagyjából csak a kilométereket rakom a járgányba. Megjártam Sutton-on-Sea-t, valamint King's Lynn-t kétszer. King's Lynn-ben nyertem egy parkolási bírságot, valamint a másik alkalommal hazafelé tartva valahol Leverton környékén készült rólunk egy remekbe szabott felvétel. Szerencsére a magyar rendszámmal nem sok mindent tudnak kezdeni, úgyhogy nem fogom emiatt vagdosni az ereimet.

Ja - jut eszembe - mégis adódott egy probléma. Alfácska megint megint elkezdte játszani a szokásos téli műsort, hogy kb. 5 fok alatt a hátsó ajtózárak szexuálnak működni. Mármint zárni lehet, csak aztán ember nincs aki kinyitja. A második King's Lynn-turné előtt sikerült a járgánynak átalakítani magát kétajtós kupévá, ami nem lett volna baj, ha nem négyen megyünk. De négyen mentünk. Így viszont a lányoknak úgy kellett bemászni hátra, ami mondjuk eléggé tré módon nézett ki. A feladat adott: valahogy meg kell javítani legalább az egyiket, szóval ki kell találnom, hogy hogyan melegítem ki azt a szart úgy, hogy a parkolóba esélytelen áramot kivinnem, szóval a hajszárító/hőlégfúvó téma nem játszik. Szép lesz. Majd írok róla, hogy mi hogy sikerült.

Hoztam a formámat, és ebből következően a kocsimat már kevésbe. Természetesen a találkozóról van szó, ahová nem sikerült autóstól odaérni. Csütörtök éjfél környékén adtuk fel, amikor szembesültem a rideg rögvalósággal, hogy a régi kuplung bizony szar, új meg épp nincs kéznél, úgyhogy hagytuk a faszba'.

Csütörtök éjfélig történt a Barátok köztben:
1.) Visszakerült a komplett ventiház a dinamóval és a gázrudazattal. Ugyanezen idő alatt édes anyanyelvünk is gazdagodott néhány cifra szófordulattal, leginkább a méretpontossággal nem igazán vádolható lemezek miatt.
2.) Leugrott a blokkról az AC-pumpa, szétszedte magát, megfürdött benzinben, aztán visszaugrott a blokkra, és vitt magával még két tömítést is.
3.) Észrevettem, hogy kihagytam egy tömítést a centrifugálszűrőből. Afölötti örömömben, hogy ilyen jól megszopattam magam, szétszedtem az ékszíjtárcsát, és ott rájöttem, hogy az a tömítés nem is oda való, tehát gyakorlatilag nem marad ki semmi. Viszont feleslegesen szedtem szét. Fákk.
4.) Elkészültek a matt fekete cuccok a porfestőnél, köztük a féltengely gumiharangoknak a felfogató lemezei. Ennek örömére a váltóra  fel is dobtam a gumiharangokat, amikben előzőleg már kicseréltük a döglött szimmeringeket vadiúj Cortecóra. A gumiharangok felrakása után már mehetett is tele olajjal a váltó, majd feldobtam rá a szép piros fedelet, és ezek után készen is állt a motor és a váltó arra, hogy szorosabbá váljon a kapcsolatuk. Azért a bal vállamon a kisördög azt mondta, hogy:  Ugyanmá' ugrasszuk le azt lendkereket - biztos ami biztos - és nézzük meg hogy érzi magát...
5.)...Főtengelyszimering úr.  Nos, őt erős hasmenés gyötörte, de nem igazán vett róla tudomást, mert egyébként is katatón állapotban várta a kaszás eljövetelét. A jobb vállamon a kisangyal csak annyit mondott, "Óbazmeg..." és belátta, hogy a kisördögnek volt igaza.
Kiberheltük tehát a hátsó főtengelycsapágynak a fedelét, és egy alapos pucolás után egy új szimmeringgel és új O-gyűrűvel ment is vissza. Visszadobtam a lendkereket is, de amikor a kuplungra került volna sor, akkor meghátráltam. A régi tárcsán a betét már igencsak ergya volt, és hát nagyon nincs kedvem 2000 kilométer múlva megint szétbombázni az egész autót, hátha megint fel találok újítani rajta valamit.

Eddig jutottunk, és gondoltam, hogy szarok a farmra, inkább megyek vedelni vidámkodni a találkozóra.

Július 20. péntek, Közép-Európa, száraz, napos idő.
Délelőtt még elugrottam a hegsztőhöz a karterért, amibe belekerült az olajhőfok-szenzornak a menete. Szép lett, de még le kell festeni. Beugrottak a csomagtartóba a leszinterezett felnik is a porfestőnél, és hogy - hogy nem, véletlenül bepottyant egy fél tálca Dreher is. Ez utóbbi elég jó szolgálatot tett, csak sajnos nagyon gyorsan elpárolgott.
A találkozót nem is nagyon tudom szavakba önteni, egyszerűen csak kurvajó volt végre újra együtt lógni a polskis cimborákkal, lökni a hülyeséget, meg ötletelni, hogy mit hogy lehet átépíteni. A felvonulás ismét frenetikus volt, külön köszönet Nellinek, hogy végre újra vezethettem Polskit, és természetesen óriási riszpekt a szervezőknek, hogy ismét hozták a megszokott magas színvonalat. Csináltam fotókat, de sajnos az akksim döglődése határt szabott ennek is. Mindegy, katt ide, aztán indzsoj! Nem sok, de legalább kevés.

Július 23. hétfő, erős szél, de a hajam még mindig tart
A találkozó fáradalmait szereléssel igyekeztem kipihenni, úgyhogy hétfőn megvettem az új kuplungot. Olasz cucc, Schneider márkájú, sose hallottam még róla. Remélem beválik. Hétfőn felcuppantottam a kuplungot, majd összeházasítottuk a motort és a váltót. Kitörő örömmel és túláradó boldogsággal konstatáltam, hogy egy remekbe szabott olajtócsa terjeng a balos féltengely-gumiharang alatt. Kurva anyját. Természetesen ahhoz, hogy ezt helyrehozzuk, le kell engedni az olajat a váltóból, de nincs az olajleeresztő csavarhoz se 12-es imbuszom, se krova-fejem. Kibaszás deluxe. Mindegy, visszaszereltem még az önindítót, aztán ennyi.

Júli 24. kedd, szar idő
Megrendeltem a váltótartó bakokat, meg akkor már a motortartó gumigenyákból is egy új garnitúrát. Hozta is a kiszállító skacc a munkahelyemre. Minden jó is volt cikkszám szerint, csak az egyik váltótartónak a zacskójában valami kerek gumi baszás volt a váltótartó bak helyett. Hívtam is őket, hogy mi a gyász van, mondták, hogy küldik helyette a jót, de az már nem ér ide, csak másnap reggel. Aznapra a motor-váltó felrakás ugrott.

Július 25. szerda, bitangpusztulatosan fostos idő
Megjöttek a hiányzó váltótartó bakok, ami pozitív. Meló után gyorsan beugrottam a szerszámboltba, és vettem egy 12-es imbuszos fejet a krovához, aztán irány a garázs. Leengedtem a váltóból az olajat, kiszedtem a csapágyfedelet, aztán egy alapos pucolás után visszaraktam, ipari mennyiségű tömítőpasztával. Abbéli örömömben, hogy ez már soha többet nem fog ereszteni, szépen frankón visszaraktam a gumiharangot, feltöltöttem a váltót olajjal, és elkezdtem felrakni a bakokat, meg összeállítani a váltótartó A-betűt.  Ekkor újfent feltűnt az olajfolt a váltó alatt. Az örömtánc, a konfettiszórás és a pezsgőbontás után, inkább fixre húztam a motorburkolat csavarjait, illetve a motort és váltót összefogó csavarokat, felraktam a váltótartó bakokat meg az A-betűt. Még megpróbálkoztunk a dinamó rögzítőszarságának az összeszerelésével, de nagyon nem akart menni, úgyhogy hajnali 1 óra felé elhúztam haza a géczibe. Ma (holnap) újból olajleeresztés, és valószínűleg a gumiharang rituális felgyújtása következik, aztán most már tényleg megy be a motor.

...vagy megy az egész szar a MÉH-be, úgy, ahogy van.

Voltam ma... gépműhely helyett a garázsban. Volt pár apróság, amit meg akartam csinálni a kocsin, mert igencsak kezdtek már idegesíteni, meg emellett esedékessé vált pár apróbb karbantartási művelet is. Betolattam tehát a garázsba, hogy egy füst alatt elintézzem az összeset, egy öt felvonásos vígoperett keretében.

- Nulladik felvonás, avagy prológus: Akksitöltő-berhelés
Az első felvonásban részletezett dolgok miatt szükségem volt az akkutöltőre, de természetesen mikor máskor gyengülne el a negatív sarura való kábel, ha nem ilyenkor. Raktam rá újat, tehát következzék az...

- Első felvonás: Akksitöltés
Igazából még a nagy mínuszokban is pöccre indult a kocsi, de azért megelőző jelleggel töltöttem egy kicsit az akksit. Pont.

- Második felvonás: Kenés
Adtam az összes zárnak jóféle kenőanyag-sprayt, biztos ami biztos alapon. Meg a motorháztető forgópántjai is kaptak egy kicsit a jóból. Kurvára bonyolult művelet volt, de tényleg.

- Harmadik felvonás: Váltókulissza
Mivel a kettest nem szerette venni, és a hátramenetet szerette kidobálni, ezért ideje volt állítani a kulisszán. Lecsavaroztam az utasoldali ülést a konzolról, kiszedtem, aztán lehúztam a konzolt is a sínről (na jó, leütögettem gumikalapáccsal), aztán kiszedtem azt is. Kihasználva, hogy kint van, az is kapott némi kenést, de csak szolidan. A két csavar kilazítása után állítottam egy kicsit a kulisszán, ami úgy a harmadik próbálkozásra jó is lett. Ezután szőnyegek vissza, ráhúztam az ülés konzolját a sínre, majd a visszatettem az ülést. Némi küzdés után a helyére tudtam pozicionálni mind a négy csavart. Amikor ezzel megvoltam, a helyükre feszegettem az ülés alatti tehermentesítő gumirugókat, aztán szépen átlóban meghúztam a csavarokat. Tádááámmmm.

- Negyedik felvonás: gázbovden és részecskegyorsító.
Az utóbbi időkben szorult a gázbovden. Illetve hát mozgott az, csak baromi nehezen, így csak lassan húzta vissza a gázpedált, ami kurvára idegesítő volt. Csak ebben a baszott hidegben csinálta, és ha hosszabb távon mentem, akkor megszűnt, így az volt a gyanúm, hogy a bovdenházban levő kenőanyag nagy hidegben elkezdhetett talán dermedni, és amiatt nem szeretett mozogni a bovden. Mindegy, kapott most kenést rendesen, meg jól meg is mozgattam, és sokkal jobb lett. Ha már ott a légszűrőház környékén szét kellett szedni a dolgokat, kiszedtem a "részecskegyorsítót" (kartergáz-lecsapató tartályt) is, hogy kiürítsem. Na, érdekes dolgot találtam benne. kb. fél deci fehéres színű rittyót, aminek az állaga közelebb volt a vízéhez, mint az olajéhoz. Ez a lötty a kartergázból kicsapódó viszonylag sok vízgőz, és viszonylag kevés olajpára elegye, olyan kolloid-oldatszerűség. Cirka 400 km után kicsit több szarra számítottam, így valószínűleg elég lesz 1000-1500 km-enként ránézni a bödönre. A légszűrő meg még mindig olyan szép tiszta, mintha új lenne.

- Ötödik felvonás: Ablakmosó
Az ablakmosóm a közelmúltban megszűnt működni. Ahogy húztam a kart, meg se nyekkent. Ma utánajártam ennek is. Belenéztem a tartályba, és látom, hogy a fagyálló szélvédőmosó szépen kockára fagyva vigyorog ott bent. Forraltam egy kis vizet a gázon, és bele is loccsantottam a forró vizet a tartályba, hogy oldja fel a jeget. A biztonság kedvéért öntöttem még hozzá egy kis higítatlan szélvédőmosó koncentrátumot is. Amikor ezzel megvoltam, megnéztem próbalámpával, hogy jók-e a mosószivattyú kábelei. Jók. Szépen kiszereltem a tartályt, átfejtettem egy palackba a benne levő vízzel higított szélvédőmosót, aztán utána megvizsgáltam a szivattyút. Jól müködött az is. Kipróbáltam a működését beszerelve, és folyadékkal feltöltve, és kiválóan ment. Sajnos nem volt higítatlan szélvédőmosó lötty kéznél, így beletöltöttem a vizezettet. Találtam egy palack 2007-es évjáratú - az üveg felirata szerint citromillatú - szélvédőmosót is. Beleszimatoltam, inkább olyan citrom illatára emlékeztetett, amit egyszer már megemésztettek, úgyhogy ezt inkább kihagytam. Ha nem fagy be a higított cucc, akkor nyertem. Ha meg mégis, akkor végigjátszom ugyanezt mégegyszer.

- Plusz egy felvonás: Cuccok
Az olajteknővel együtt került hozzám még két jóféle cucc is, de ezek nem maradnak nálam, hanem eladósorba kerülnek. Az egyik egy Abarth szelepdeknihez való olajbeöntő-sapka, a másik meg egy Abarth kürtgomb, ami sajnos nem passzol össze a jövendőbeli sportkormányommal, de a gyáriakkal tök jól összeillik. Csináltam róluk fotókat, mert szépek. Mikinél lehet felőlük érdeklődni, ha valakinek esetleg megtetszettek...

A múlt hét dióhéjban: Index. Lyuk. GTV. Reflektor. MZ-gyulladás. Szelephézag.

Kicsit bővebben: Megjött a csomagom a Polimpextől, ami a főtengely, meg az egyéb biszbaszok mellett tartalmazta a várva várt emektoros (gy. k.: elektromos) indexrelét is. A drótból és Lada reléből műszakira összekendácsolt ideiglenes rettenet helyére azon nyomban installáltam is a Jezpol márkájú szerkezetet, és ezzel Tóbiás ismét tett egy lépést a luxusautóvá válás irányába. Akinek nyugati autója van soha nem fogja megérteni, hogy az ilyen apróságok is mennyire fontosak...

A bal eslő doblemezen találtam egy akkora lyukat, mint az állat. Kifér rajta az öklöm. Ott rohadt ki a szerencsétlen, ahol a belső és a külső dob összeeresztése van, a gyári tömítő szépen eltakarta. Mindegy a dobok úgyis cserések lesznek, de azért kibírtam volna enélkül a szar nélkül is. Jó hogy a műszakin nem vették észre.

Ismét megpróbáltam rájönni, hogy mi a tökömért nem működik a reflektor. Végigkutattam az összes tápkábelt, (jók voltak) megcsiszoltam a testkábelek saruit (jók voltak), leteszteltem a kormánykapcsolót (jó), meg a műszerfali kapcsolót is (szintén jó). Gyári bekötéssel elvileg jónak kellett lenni. A tompított, meg a helyzetjelző oké is volt. Relézve is kipróbáltam, és szintén. A biztosítékok is jók voltak. Maradt tehát az, amit már rögtön az elején kizártam: az izzók.
Volt egy régebbi izzóm, amiben csak a tompított rész ment ki, a refi izzószála ép volt. Bekötöttem próbaképpen, és láss csodát: működött. Ugyanazt megcsináltam a másikkal is, és szintén. Most már csak azt nem értem, hogy hogy az isten izéjába' tudott egyszerre kinyiffanni mindkettő, amikor vadi újak voltak, nem szar gyártmány, hanem márkás cucc mind a kettő, és zsír új volt volt az akksi is. Ráadásul egy jó H4-es izzó az elvileg évekig is kibírja. Ha meg mégis akkora túláramot kaptak volna, akkor meg hogyhogy nem a biztosítékok szálltak el? Merthogy azoknak meg kutya baja. Kurvára nem értem... Tipp?

Elugrottam a lakatoshoz, aki reményeim szerint csinálni fogja a Moszkvicsot és Tóbiást, csak még egyelőre nem tudom, hogy melyik menjen előbb. Még ő se tudja , szóval ezügyben nem jutottunk sokra. Állt ott egy gyönyörű Alfetta GTV, ő is restaurálásra vár. Gondoltam lefotózom, de a fényképezőm úgy döntött, hogy nem fotózom le.

Ma egy kissé másnapos fejjel lőttem egy szelephézagot, mert az 1-es henger szívószelepénél a hézag az eléggé megszűnt létezni, a többi nagyjából jó volt. A kevésbé jó az az volt, hogy elkezdett közben szakadni az eső. Végülis mikor máskor? Ha már kint voltam, segítettem tesómnak kitalálni, hogy mi a 'csáért gyulladt ki az MZ-je tegnap. Szerencséje volt, csak egy kábel égett végig, azt kicserélte, de valahogy utána már nem annyira szeretett volna működni a motorkerékpár. Fogtam a próbalámpámat, aztán végigkutattuk a szisztemet, végül megtaláltuk a ludast: a gyújtótrafó kondijánál az egyik kábelen megsérült a szigetelés, és folyton letestelt. Ez is megvót, heppinessz van...

-Ilyen drágán mennek mostanában a kispolszkik?
-He?!
-Hallom hogy olyan háromszázé' adják őket.
-Háttizé...

Valami ilyesmi párbeszéd zajlott le köztem és a benzinkutas között. Először néztem, hogy akkor itt most mi a repedt here van, de aztán miközben a bácsi mosta a szélvédőmet, elmagyaráztam neki, hogy az vagy gyári új autó, vagy valami nagyon spéci darab, vagy elnézett egy nullát, vagy csak simán át akarták baszni.

Amúgy ezt leszámítva egy kéjmámor volt a tegnapi utam, de annyira, hogy ehhez képest a Jessica Albával folytatott egész estés szeretkezés olyan lett volna, mint menzai paradicsomoskáposztát enni.
Megint vizsgázni mentem Pestre. Gyönyörű, szikrázó napsütés helyett köd, taknyos utak, szürkeség és mocsok mindenütt. Ez még úgy nem is annyira gáz, de az, hogy hazafelé egy óráig és negyvenöt percig tart az út a Nyugatitól a Moszkva térig, az már azért lecsapta a biztosítékot. Szerencsére nincs fegyverem. Ha lett volna, ma kevesebben lennénk egy suzukis pofátlanul furakodós öregasszonnyal, buszsávban nyomuló lexus-terepjárós bumburnyákkal, idegbeteg renault lagunás menedzsertípussal, retek audival májerkodó zselésfejű parasztsuttyóval, és egy-két bmw-s apucikedvencével. Amíg valaki a leszűkülő sávban álló sorba szabályosan, irányjelző használatával, valahol az útszűkülettől megfelelő távolságban próbál besorolni, addig beengedem, mert udvarias vagyok. De amikor végigelőzi az 500 méteres sort és elmegy a záróvonalon túl a felfestésig, és index nélkül, gyakorlatilag az ott állót leszorítva próbál bepofátlankodni, az ne sikítozzon nekem ha ráhúzom a kormányt. A közlekedési morál az valahol nagyon a béka valaga alatt van errefelé...

Hazafelé szerencsére nem volt forgalom az országúton, de ha lett volna, akkor se láttam volna belőle semmit, mert kábé 10 méteres volt a látótávolság. Ekkora köd ritkán van, de én kifogtam. Érdekes volt úgy menni, hogy nem tudni merre megy előttem az út, de legalább nem volt unalmas...

Mekkora ótvar fos idő van, ez valami hihetetlen. Szegény autóm kapja az ívet rendesen. Szegény kívül-belül vizes, iszonyat mocskos, és ma is méteres jégpáncél alól kellett elővakarásznom. Ma melóba menet rengeteg életveszélyes fasszal találkoztam. Egyszerűen nem értem, hogy a sok kretén mire spórol azzal, hogy cseszik felkapcsolni a tompítottat az egyenszürke fostalicskáján, hogy még véletlenül se lehessen észrevenni. Végülis rengeteget zabál az a két izzó, a szemből kielőző kavicsszállító MAN-nel való frontális csatt meg úgyse okoz nagy kárt. Világos...
Szóval frankón rávillogtattam a szemből jövő, lopakodó üzemmódos S-Mercis (!) tahóra, aztán úgy maradt a reflektorom. Picsába.
Eddig csak a tompítottnak a reléje csinált ilyet, de most a refi is csatlakozott hozzá. Cserés lesz mind a kettő, záros határidőn belül, asszem...

Hazafelé jégvakarászás (megint), köd, ablakra visszafagyó pára, kábé 10 méteres látótávolság és páralefagyás mindenhol. Szóval látni nem lehetett, hogy mi van előttem, de tökmindegy, mert úgyse tudtam volna megállni. Ritkán megyek ötvennel, de most bevallom, ezt tettem. Igaz harmincas táblánál is, de ez asszem részletkérdés.
Azért ha már csúszott, galád módon kihasználtam azt is, hogy legalább ilyenkor meg lehet csúsztatni a kocsit gázzal, meg azért a kézifék se pihent a derékszögű kanyarokban. Ennyike öröm azért jár...