- Gyerekek, ki szereti a Tanksapkát?
- Én!
- Én is!
- Én is!
- Én is!
- Én is!
- Na és miért? Ervinke?
- Azért, mert olyan jó zúzós zenét játszanak...
- Iiiigen. Klotildka?
- Én azért szeretem, mert olyan szép hosszú haja van a Lukács Lacinak.
- Jó. Petike?
- Én meg azért, mert ki tudom nyitni a gyári kulccsal, baszod...

Na persze ez se ment olyan egyszerűen. Na jó, magamhoz képest de. Szóval vettem egy gyári tanksapkát a kocsihoz, mert amivel anno vettem az Alfát, az valami univerzális izé volt, ami egyfelől ronda, másfelől meg nem annyira biztonságos. Az ilyen bármelyik kúton beszerezhető aftermarket sapkákhoz nem egy nagy mutatvány kulcsot másolni. É meg azért nem igazán szeretnék egy szép madárcsicsergős reggelen arra ébredni, hogy valami cig.... ööö... rossz szándékú egyén leszipákolta a lőrét a tankból.
Naszóval a bontós pakkban volt egy gyári tanksapka is, amihez sajna kulcsom nem volt, viszont találtam egy céget, akik mindenféle különösebb gond nélkül hozzáprogramozták a zárbetétet a gyári slusszkulcsomhoz. Így aztán egykulcsos a kocsim, mint az adórendszer. Meg sokkal szebb is. (Az adórendszernél meg pláne. Annál minden szebb.)
Egyetlen apróság miatt nem 100%-os a jármű eredetisége: a sapkán ott virít a "Diesel" felirat, de ezt nem bánom. Aki benzint akar lopni az emiatt nem fogja feszegetni, aki meg gázolajat lopna, annak meg tegye is tönkre a pudvás traktorát a benzin-etanol kombó amit tőlem lopott.

A másik téma: úgy néz ki nem sikerült összeházasítani az ALFA vezérlésmódosítót a Scania fülkestab gumibakkal, mert gyakorlatilag lehetetlen volt úgy befogni az oszlopos fúróba, hogy rendesen meg lehessen munkálni, meg legalább tizedmillis pontossággal a közepén legyen a furat. Elmajomkodtunk vele a műhelyben egy picit, de érdemben inkább arra jutottunk, hogy esztergáltatok egy réz perselyt, az a tuti. Meg az azért jóval üzembiztosabb is.

A pápai találkozóra mindenképp működőképessé akarom tenni ezt is, mert most nagyon nem úgy megy az autó, ahogy egy Alfának illene. Fejlesztettem még egyebet is, de fotózni meg lusta voltam, úgyhogy arról majd később.

Kedves gyerekek! Volt egyszer - hol nem volt - volt egyszer egy változó szelepvezérlés. Ment mendegélt a kerek erdőben, aztán hopp! Egyszercsak elbaszódott. Itt a vége fuss el véle!




Na jó. Azért ennyire nem egyszerű a dolog. Arra ment az öreg király legkisebb fiának a legjobb haverjának a sógorának a volt kollégájának az anyjának a szomszédjának a kutyájának az állatorvosának a veje, aki le se szarta. Ellenben - mivel az én autómról van szó - nekem kell megoldanom a dolgot, úgyhogy hosszú idő után ismét szerelős-olajban matatós-káromkodós blog következik. Szóval van az Alfának ez a szívóoldali változó szelepvezérlése, ami egy nagyon okos találmány, amikor működik. Ha a környező falvak valamelyikében lennénk akkor azt mondanám, hogy "póverszelep", tudniillik a tanyatuning misztikus világában mindent olyan szerkezetet, ami egy adott fordulatszám-intervallumban elszabadít néhány plusz lóerőt, valamint a bonyolultsága meghaladja a féltégláét azt póverszelepnek hívják, függetlenül attól, hogy van-e köze szelepekhez vagy sem.

Na mindegy, az Alfának a '80-as évek elejétől fogva voltak változó szelepvezérléses modelljei (szevasztok Hondások!), azon is hasonló megoldás volt, mint az én autómon. Az én járgányom "póverszelepe" egy elektromágneses aktuátor, ami a középső tartományban okosan-igényesen működtet egy variátor-tárcsát, ami a szívóoldali veztengely (mert DOHC, ugyebár) lánckerekével (mert láncos, ugyebár) van egybeépítve, és ez egy adott szögtartományban elfokolja a veztengelyt. Ezt tudja amikor működik.

Amikor nem, akkor ugye a fentieket értelemszerűen nem hajtja végre, de legalább szar hangja van. Nálam ez az utóbbi volt a jelenség, meg hát látszott is, hogy szegény aktuátor csak ott lefeg. Amikor megvettem az autót, már akkor szar volt az egész, de egyfelől nem tudtam, hogy ilyen egyáltalán létezik, másfelől meg nem nagyon mertem hozzápiszkálni. Múlt hét kedden aztán elugrottam Gyálra Marek kollégához bontott cuccokért, és hoztam a régóta várt vezmódosítót. Meló után mentem fel Horváth Laci cartárssal, akinek meg gyári felnik kellettek a 75-öséhez hogy műszaki-kompatibilis legyen a szekere. Az én pakkomban volt a vezérlésmódosítón kívül egy fordulatszám-szenzor, egy jobbos külső kilincs (mert a réginek törött volt a mechanikája), egy gyári tanksapka, meg egy gyári fedeles középbox, amiben megvan a hely az elektromos tükör kapcsolójának. Az aznapi útvonalam végül egy laza Fehérvár-Gyál-Pákozd-Fehérvár-Dég-Fehérvár kör lett, kb.300 km-rel. Alvásgondjaim azok nem nagyon voltak utána.

Szombaton aztán nekiláttam a motortéri melóknak. A fordulatszám szenzort kicseréltem minden további nélkül. Az egyetlen szívás az az, hogy továbbra sem jó a fordulatszámmérőm. Folytatásos teleregény lesz ez is, basszameg.
A vezérlésmódosítót is szétkaptam, és a következőre jutottam:
1.) nem jó a bontott, mert más a felfogatása
2.) előbbi igazából mindegy is, mivel ez a vezmód ez teljesen üzemképtelen
3.) a kispolákkal nem voltak ilyen problémáim.

Sebaj, sugározzunk pozitívan - mondta Iván, és lenyelte a plutóniumos rántottát. Az eredeti vezmódosítóm aktuátora működik, sőt a variátortárcsát is leteszteltem, elméletileg annak sincs baja. Egyedül akkor az aktuátort tartó gumipersely halálozott el, de az mondjuk elég csúnyán. Ide bizony kéne egy gumi, de hát honnan a gyíkomból szedjek ide passzoló gumiperselyt? Ekkor villant fel a kis 60-as izzó a fejemben: gyorsan be is tipliztem a garázsba, és előtúrtam a megoldást. Korábban kukáztam Scaniáról bontott fülkestab gumibakot, garázsajtó-ütközőnek. Ez a kis poliuretán cucc a 4-es szériás Scania teherautók fülkestabilizátorán van, és felütésgátlóként funkcionál. És - láss csodát - pontosan passzol az Alfa vezérlésmódosító külső házába. Hogy működni fog-e?
Meglátjuk...