Nah, tegnap elhoztam a generátort. Sajna mára nem kaptam szabit, úgyhogy munka után ultragyorsan kell összepakolnom Tóbiást, meg még sátrat összeszedni, piát venni, satöbbi... (A képek mutatják a jármű pillanatnyi állapotát.) Ha látod este a találkozón a kocsimat, akkor az azt jelenti, hogy sikerült összeraknom időre.
Irány a garázs...

Jah, amíg el nem felejtem: olajcsere volt 67049, azaz hatvanhétezernullanegyvenkilenc km-nél.

A hosszú poszt
(indiános-alkeszos ifjúsági regény)

 Egy szép napon Tintás Joe, az alaszkai prémvadász - aki egy nagyobb buli után Alaszka helyett a Sziklás-hegységben ébredt, ezért ott vadászott prémre - elidult zsákmányért. Ezen tevékenysége nem volt különösebben sikeres, mert a prémek felleléskor mindig valamilyen állatokon voltak, amik egyrészt gyorsabban futottak, mint Joe, másrészt a magas véralkoholszintből eredő szinuszos mozgás is sokkal kevésbé volt rájuk jellemző, mint Joe-ra.
Az említett szép napon is rettenetesen másnapos volt, ezért egy kis kukoricapárlattal gyógyította ezen betegségét, ez annyira jól sikerült, hogy hamar eltévedt Épp egy bokrot kívánt oldalba pisálni, amikor elkövette azt az apró hibát, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a bokor a szakadék túlsó oldalán van. Lepottyant és bealudt. Arra ébredt, hogy egy fél lótetem landol az arcán. Az irokéz indiánok épp a Nagy Szellemnek szánt áldozatot dobták rá, de ima közben feltűnt nekik, hogy az áldozati ló horkol illetve káromkodik. Végül rájöttek, hogy Nem a ló az, hanem az alkesz vadász, aki alatta fekszik, így hát elcipelték őt a törzsfőnökhöz. Sólyom Agy törzsfőnök így szólott:
-Elrontottad a szertartásunkat, sápadtarcú!
-E!
-Ráadású' belebrunyáltá' a patakba, ahun asszonyaink mosnak.
-Bocsesz, nem tudtam.
-Ha nő lenné', legalább tunnánk mit kezdeni veled büntetésképp, de így még aztat se nem.
-Talán mégisz tudnánk- szólt Meleg Szellő, de a többiek rögtön nyakoncsapták, így elkussolt.
Sólyom Agy folytatta:
- Kurvára unalmas indiánnak lenni, oszt indiánkodni itten a' erdőbe'. Még a' Ertéellklubbot se foghassuk. Meséjjé nekünk érdekes történet, és akkó' szabadon elmehecc innet. Ha meg nem, akkó' kikúrtmód meg lesző' ölve.

Szegény Joe-nak nem maradt más esélye, rögtöznie kellett. Bele is kezdett a legutóbbi delíriumos látomása alapján:
"Na. Volt egyszer egy fiatal indián, akinek volt egy Tóbiás nevű lova. Ő vitte fel az utolsó a vizsgaidőszak nevű nagy rituális szopatás utolsó próbatételére gazdáját június 21-edik napján. A próbatétel után az indián elment a KG nevű varázslóhoz és Réka nevű asszonyához, akiktől egy kötegnyi varázsmadzagot hozott el, illetve még ott lógott egy picit, mert mindenféle hibbant dolgokról beszélgettek. Este aztán még ott maradt a Nagy Városban, tüzesvizet ittak hajnalig a cimboráival a Múzeumok éjszakáján. Másnap hazafelé az egyik ismerősének a Mazda nevű lován javított futólag indexet, csinált akksirögzítést, és szörnyülködött a kiszakadt lengőkaron.
Hazaérve meg azzal fogadták a wigwamban, hogy apjának a Peugeot nevű szürke lova betegeskedik. A ló orrában levő pörgettyű törött el, ezért neki is állt megműteni a pacit. Másnap reggel a pentelei temetőrétre vágtázott ki, ott ugyanis tudtak ilyen ventilátor nevű pörgettyűt adni hét papír fejében. Természetesen nem volt olyan, mint az eredeti, más évjáratú lóból származott, és ezért nem passzolt rá az eredeti tengelyre, így motorosotól mindenestől lett kicserélve.
Aztán másnap délután a KG varázslótól kapott varázsmadzagok szétszedésének és megtisztításának állt neki a fiatal indián. Sajnálatos módon az egyik csomó (amelyiket a leszabályzós dobozra kell rákötni) az hiányzik róla, de sikerült a rajzok alapján szétválogatni a madzagokat. Rengeteg kosz, és másfél tonna szigszalag került le róluk. A fényt rabul ejtő eszközzel még sikerült képeket is csinálni róla, valamint ugyanazzel az eszközzel csinált képeket a Cinquecento Sporting és a BIS műszerdobozok csatlakozóinak és felfogatásainak az összehasonlítása végett. Előbbinek a bekötéséhez szükséges rajzok is készültek, de olybá tűnik, hogy a csatlakozók szinte 100 százalékig megegyeznek.
Ezen a héten a munkahely nevű gonosz wigwamban úgy döntött az ifú indián, hogy lecsutakolja Tóbiást, elvégre a Nagy Főnökök közül már mindenki a saját sátrában bassza a rezet. Neki is kezdett, ám balszerencséjére ekkor megjelent a Két Lábon Járó Pöcs, így hamar híre ment a gonosz wigwamban és az ottani indiánok azóta is a "Mivan, geci, autómosót nyitottál?" és a "De szép tiszta az autód..." kezdetű ráolvasásokkal köszöntik. Mindemellett a lebaszás nevű - amúgy igen gyakori - rituálét se kerülte el Tóbiás gazdája. Ami meg még kellemesebb, hogy aznap egy daráló hang kíséretében a ló generátor nevű szerve eldobta a kanalat, így sajnos cserére szorul. Mivel a csere közben a generátort és a csigaházat összefogó egyik csavar örökmenetes lett, ezért az egész burkolatot ki kellett berhelni. Ekkor vette észre az indián, hogy a ventilátor egyik másik lapátja kotyog, így az is cserés lesz. A flex nevű eszközzel száműzte a rozsdát a csigaházról és matt feketére fújta, de persze előbb a megszakadt csavart is kiflexelte, szerencsére anélkül hogy sérült volna a burkolat. Hogy mégse legyen egyszerű, még az AC-puma is elfosta magát, így az is cserés lett. Generátorból is kapott ugyan cseredarabot Nagy Nyúl törzsfőnöktől, de az csapágyas, alapjáraton is olyan hangja van, mint egy Spitfire nevű fémmadárnak. A generátor egy felújítós varázslóhoz került, elviekben kedden lesz készen, addig se volt rest az indián, és tisztára suvickolta az olajtól csöpögő motorteret, illetve még be fog ikatatni egy olajcserét, egy szelephézeg-állítást, és esetleg még a Nanoplex-gyújtás is bekerül a gépsárkányba, mielőtt törzsi gyűlésre menne a Tóhoz. Itt a vége, fuss el véle..."

Az indiánok tágra nyílt tekintettel hallgatták Tintás Joe-t. sokáig senki nem is pisszent. A döbbent csendet aztán Sólyom Agy törte meg:
-Bazze' öcsém, te beteg állat vagy. Ilyent kitaláni. Lesző'sámán itten nálunk? Legyémáá lécci...

Így történt hát, hogy Tintás Joe felvette a Hosszú Poszt nevet, leállt az alkoholról és helyette inkább mindenféle haluzós cuccot tolt. És boldogan éltek amíg.

Komoly tunnnning, szíriösz mádifikésön, meg minden egyéb. Naszóval az van, hogy tegnap észrevettem, hogy ha ráadom a gyújtást, akkor az olajnyomás pilács az világít, ellenben a kis akkumulátoros-piktogramos havercsávó az nem. Mire lehet ebből következtetni?

1.) Álló motornál is van töltésem.
2.) Járó motornál is megpunnyadt a tőttéslámpa kábele.

Ugye, egyértelműen látszik, hogy a második verzió lehetetlen, de én azért megnéztem, és - minő csoda - valóban így volt: a kábelen található saru egy kissé elhervadt. Cselekvésre szántam el magam, és ma a rengetegsok meló mellett, egy bögr kávéval és egy kombinált fogóval a kezemben kiballagtam a parkolóba, és ráhekkeltem egy  fresh and funky sarut a bánatosan lógó kábelvégre. Mivel elég közel van ott az ékszíjtárcsa, ezért hajlítgattam kicsit a kábelsarun is, meg a generátor saruján is, így elkerülendő a decemberi eset megismétlődését, amikor is a túlságosan is kihajló draut és az ezerrel forgó éxíjtárcsa kicsit közelebbi ismeretséget kötött egymással. Ebből kifolyólag a madzag hangos viűűűű-viűűűűűűű hangot hallatva elfogyott. Én most még kábelkötözővel is megfogattam, szóval most már mega-hájpör-giga-üzembiztos. Legalábbis remélem hogy...

Bazzeg.
Bazzeg.
Bazzegbazzegbazzegbazzeg.

Ma gyalog mentem dolgozni, mert gondoltam - én naiv - hogy hazafelé beugrok a villanyos boltba, veszek pár csúszósarut, meg krokodilcsipeszt meg ilyesmi biszbaszokat, délután a frissen beszerzett csúszósarut applikálom a töltéslámpára menő drautra, aztán heppinessz.
Nah, a boltban épp meghalni készült a gyerek az unalomtól, de még az utolsó lélegzetvételével kiszolgált. Volna. Csak éppen nem volt csúszósarujuk, mert valami nörd elvitte az összeset egyben. Na mondom, fasza, megint egy kábé 10 forintos alkatrész beszerzésére kell elbasznom további két órát. (Így utólag kiegyeztem volna két órával.)
Hazabattyogtam a kocsiért, hogy akkor egy távolabbi szagüzletben próbálok szerencsét. Beültem, indítóztam, semmi. A vasárnap fullra töltött akksi hétfőn feladta a harcot. 'Csába.
Mondtam fateromnak, hogy akkor, csákány, vittem az autódat, de ő megvétózta a prodzsektet, mondván hogy ilyen utakon ezekkel a gumikkal (nyári, halálmintával) csakis ő vezetheti. Mondtam, hogy tökmindegy, úgyse látom minek csúszok neki, annyira redvás a szélvédőd. Ennek a bóknak ő nem örült, de mondta hogy inkább akkor elvisz. (Tök mindegy, ő se lát ki. )
Már éppen indultunk volna, amikor átjött a szomszéd néni, a számára igen fontos, de nekem momentán kibaszottul indifferens, vízdíjas cumókkal. Míg ő fatert lefoglalta, cserébe én végignézhettem a mai élő kabarét. Szereplők: 190-es Merdzsó, jég, lejtős garázsfeljáró és a debil szomszéd (micisapkában). A többfelvonásos drámába hajló performansz megtekintése után végre elindultunk. Az elős üzletben lett volna csúszósaru, csak mivel ez nagyker volt, ezért minimum 200 darabot kellett volna venni. Ez igazából több, mint egy életre elég, és nagyjából kétszázszorosa a szükséges mennyiségnek, úgyhogy inkább kihagytam. A közelben lévő barkácsáruházban biztos lesz, gondoltuk, és benéztünk oda, hogy vegyünk 10-15 darabot. ÉS BAZMEG, OTT SE VOLT.  Itt kezdtem el gondolkodni a jövőn...

Hazaérve gondoltam, hogy lazításképp a másik baromságomra koncentrálok egy kicsit, és felhívom annak a viszonylag jó áron hirdetett Moszkvicsnak a tulaját. Azt a verdát kinéztem alkatrésznek a Moszkvics-felújítós projekthez. Eladták. (Ki az a barom rajtom kívül, aki Moszkvicsot vesz?) Néztem a használtautón másikat: Kábé háromszoros áron van háromszor szarabb állapotú. Na annyira azért már nem vagyok hülye, hogy azt is megvegyem. Fákk...

Ezentúl nem lesz hobbim az autózás. Veszek egy Suzukit, vagy inkább még azt se. Tengerimalacot fogok tartani. Ha meg kinyiffan, megsütöm roston, és veszek helyette másik tengerimalacot 500 forintért.
Megyek, rákeresek a tengerimalacblog.hu-ra...

Amikor együtt van minden, aztán valahogy mégse akar összeállni semmi. Ez lenne a hétvége címe, hogyha címet kéne neki adni.  Adott volt szombat este a hó, és adott volt a kocsim a tankjában jópár liter etanollal (amit mindenképpen ki kellett volna autózni belőle), tehát ennek automatikusan hatalmas driftelést kellett volna eredményezni.  Adott volt továbbá, hogy a masszív megfázásom miatt kihagyom szombat este a laza alkoholizálással egybekötött Quimby-koncertet, és egészséges sporttal (drift) töltöm a szombat estét. Hát nem.
Az estére való rákészülés jegyében kora délután kikaptam a lehalt akksit, és felraktam töltőre. Este csörgött is Gabe meg Nyuszy, hogy akkor menjen a téma. Betűrtem a pofámba a sonkás szendvicsem hátralevő részét, kiszaladtam akksistól, bepakoltam az akksit, és nekiálltam veszettül indítózni. Ekkor jöttek a csúnya szavak. Nem akart röffenni. Mire nagyjából a tizedik próbálkozásra beindult, az akksi már kezdett halódni. Nah és akkor itt tessék visszatekerni az előző fejezetre(hidegindítás + etanol). Amiatt a kib*****  etanol miatt beindult ugyan, de  3-4 másodperc járás után mindig be is fulladt.  Mire Nyúlék ideértek, addigra teljesen lehalt az akksi, de a Jimnyről nem lehetett bebikázni, mert annak is fos volt  az akkuja.  Pedig tényleg csak egy kevés hiányzott és simán beröffent volna, basszameg...
Így hát az este további részében az akksim árammal, mi pedig sörrel töltődtünk.

Ma délelőtt beraktam a fullra feltöltött akkut, másodszorra beindult  a  gépsárkány, aztán mentem de csapatni már nemigen lehetett sehol, be kellett érnem pár kézifékes kanyarral és egy szerény mad-max köröcskével.  Délután tettem egy  itthon kallódó (használt) csúszósarut a drótra, ami a töltéslámpára megy a generátorról (merthogy az a múlt héten elszabadult), és nekiálltam próbaköröket futni, javarészt azért, hogy az etanolt kiautózzam a tankból. Miután bemelegedett, egész jól ment etanollal, emelkedőn húzatva is elment 3-asban 80 fölé, de leginkább alacsony fordulaton érezni a hatását. (Mivel átfúvókázás nélkül hidegben nagyon használhatatlan, ezért egyelőre felfüggesztem az etanol-prodzsektet.)
Mendegéltem össze-vissza, egyszercsak a nagyobb húzatás után furcsa, búgó hangra lettem figyelmes. Épp az ékszíjtárcsa gyilkolta szét a kábelt, amin korábban pótoltam a csúszósarut. Basszameg. Egy napot kellett volna kibírni annak a szemétnek, mert hétfőn úgyis vettem volna normális állapotú sarut, de most már vehetek kábelt is.