Tevékenységtérkép
Gatyába rázás
Abban a megnyugtató tudatban, hogy semmi komoly nyomora nincs a frissen - és pofátlanul olcsón - vásárolt 156-osomnak, elkezdtem összeírni a teendők listáját. A karosszéria jónak tűnt, de át akartam vizsgálni csápos emelőn egy komolyabb alánézés keretében. Amíg nem voltam benne 100 százalékig biztos, hogy a kaszni teljesen rendben van, addig kétesélyes volt a történet. Ha gyatra a bódé, akkor a műszaki lejártáig használom a járgányt minden komolyabb ráköltést elkerülve. Ha rendben van, akkor megtartós, és akkor jöhetnek a minőségi javítások és a fokozatos fejlesztés.
A kocsi előélete -egy a futásteljesítményt igazoló hivatalos papír kivételével - teljesen ismeretlen volt számomra, ezért a középtávú használathoz is elengedhetetlen volt egy vezérműszíj-csere, illetve a vízpumpa, az olaj és a szűrők cseréje. Mivel ezidőtájt nagyjából látástól mikulásig dolgoztam, a szerelésre kivett szabadnap miatt kieső bevétel és a szükséges célszerszámok megvétele többe lett volna, mint egy szerviz munkadíja, úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy ezúttal másra bízom a feladatot. A választásom a Houghton Regis-i Alfa-specialista műhelyre az Autolussóra esett, három dolog miatt is. Több fórumon utánaolvasva is elég jó benyomást keltettek, vállalnak alvázvédelmet is, valamint az alkatrészek jó részét amúgy is tőlük szereztem volna be, mert messze a legjobb áron van náluk a gyári cucc az Alfához. Kicikkszámoztam és beszereztem a szűrőket és az olajat (Total Quartz 5W-40), valamint foglaltam egy időpontot egy szombati napra egy átvizsgálásra.
Az adott napon jó korán felkeltem, összeszedtem a cókmókomat, és megindultunk a nem túl távoli Bedfordshire-be, amihez gyakorlatilag London kellős közepén kellett átvágnom. Szerencsére szombat reggel 7 óra tájban majdnem néptelen volt a város, úgyhogy úgy mentem át Londonon, mint kés a vajon. Odaérve begördültünk a műhelybe, csápra tették az autót, aztán konzíliumot tartottunk. A kasztni felmérése volt a legelső, és több, mint boldog voltam az eredménnyel.
A bódé alulnézetben is meglepően jó képet mutatott, jobbat, mint amilyet a felülnézet alapján reméltem volna. Az ottani csávók azt mondták, hogy ebből a relatíve öreg szériából ez eddig messze a legjobb állapotú példány, amit láttak. Mondtam, hogy oké, öröm van, mehet az alvázvédelem, meg akkor rázzuk gatyába a többit is. Első körben a vezérműszíj, a feszítő- és vezetőgörgők és a vízpumpa cseréjét említettem, de erre azt mondták, hogy a vízpumpát tök felesleges, az 1.8-asokon az stabil, mint Kheopsz fáraó piramisa, csak akkor kell cserélni, ha folyat. Az olaj meg a szűrők természetesen felkerültek a listára. Szerencsére a felső keresztlengőkarok közül az egyik a nyikorgás ellenére jó állapotban volt, szóval az maradhatott, de mindkét alső lengőkar gyászban volt már, szóval ők is felugrottak a listára. A jobb hátsó kerékcsapágy és a fékfolyadék cseréjét is szükségesnek vélték a srácok, gondoltam egyebassza, legyen meg az is. Szóval egyfelől örülök, hogy a kocsi egyben van, másfelől viszont egy kicsit para, mert előre látom hogy előbújik belőlem megint a fejlesztő-szépítő kretén bácsi. Ő az, aki mindig Chip Foose akar lenni , és folyton elbassza a verejtékes munkával megkeresett garasaimat alkatrészre meg ilyesmi szarságokra.
Hazafele úton elkerültem az autópályát, és harmadrendű vidéki mellékutakon krúzoltam nyitott napfénytetővel a kellemes tavaszi napsütésben. Többek között útbaejtettem Dunstable Downst, ami Bedfordshire legmagasabb pontja és egyben egy csodás kilátó. És ekkor a kocsi még mindig iszonytatóan retkes volt belül, és még előtte állt egy angol-magyar oda-vissza.
A kocsi előélete -egy a futásteljesítményt igazoló hivatalos papír kivételével - teljesen ismeretlen volt számomra, ezért a középtávú használathoz is elengedhetetlen volt egy vezérműszíj-csere, illetve a vízpumpa, az olaj és a szűrők cseréje. Mivel ezidőtájt nagyjából látástól mikulásig dolgoztam, a szerelésre kivett szabadnap miatt kieső bevétel és a szükséges célszerszámok megvétele többe lett volna, mint egy szerviz munkadíja, úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy ezúttal másra bízom a feladatot. A választásom a Houghton Regis-i Alfa-specialista műhelyre az Autolussóra esett, három dolog miatt is. Több fórumon utánaolvasva is elég jó benyomást keltettek, vállalnak alvázvédelmet is, valamint az alkatrészek jó részét amúgy is tőlük szereztem volna be, mert messze a legjobb áron van náluk a gyári cucc az Alfához. Kicikkszámoztam és beszereztem a szűrőket és az olajat (Total Quartz 5W-40), valamint foglaltam egy időpontot egy szombati napra egy átvizsgálásra.
Az adott napon jó korán felkeltem, összeszedtem a cókmókomat, és megindultunk a nem túl távoli Bedfordshire-be, amihez gyakorlatilag London kellős közepén kellett átvágnom. Szerencsére szombat reggel 7 óra tájban majdnem néptelen volt a város, úgyhogy úgy mentem át Londonon, mint kés a vajon. Odaérve begördültünk a műhelybe, csápra tették az autót, aztán konzíliumot tartottunk. A kasztni felmérése volt a legelső, és több, mint boldog voltam az eredménnyel.
A bódé alulnézetben is meglepően jó képet mutatott, jobbat, mint amilyet a felülnézet alapján reméltem volna. Az ottani csávók azt mondták, hogy ebből a relatíve öreg szériából ez eddig messze a legjobb állapotú példány, amit láttak. Mondtam, hogy oké, öröm van, mehet az alvázvédelem, meg akkor rázzuk gatyába a többit is. Első körben a vezérműszíj, a feszítő- és vezetőgörgők és a vízpumpa cseréjét említettem, de erre azt mondták, hogy a vízpumpát tök felesleges, az 1.8-asokon az stabil, mint Kheopsz fáraó piramisa, csak akkor kell cserélni, ha folyat. Az olaj meg a szűrők természetesen felkerültek a listára. Szerencsére a felső keresztlengőkarok közül az egyik a nyikorgás ellenére jó állapotban volt, szóval az maradhatott, de mindkét alső lengőkar gyászban volt már, szóval ők is felugrottak a listára. A jobb hátsó kerékcsapágy és a fékfolyadék cseréjét is szükségesnek vélték a srácok, gondoltam egyebassza, legyen meg az is. Szóval egyfelől örülök, hogy a kocsi egyben van, másfelől viszont egy kicsit para, mert előre látom hogy előbújik belőlem megint a fejlesztő-szépítő kretén bácsi. Ő az, aki mindig Chip Foose akar lenni , és folyton elbassza a verejtékes munkával megkeresett garasaimat alkatrészre meg ilyesmi szarságokra.
Hazafele úton elkerültem az autópályát, és harmadrendű vidéki mellékutakon krúzoltam nyitott napfénytetővel a kellemes tavaszi napsütésben. Többek között útbaejtettem Dunstable Downst, ami Bedfordshire legmagasabb pontja és egyben egy csodás kilátó. És ekkor a kocsi még mindig iszonytatóan retkes volt belül, és még előtte állt egy angol-magyar oda-vissza.
Nedves dolgok 2. - Orál maraton
Már szinte szégyelltem magam, hogy milyen ritkán kell fogalkozni a járgánnyal. Ment-megállt-kanyarodott-világított-dudált, a benzinen kívül tényleg semmit nem kért. Illetve egy valamit igen: időnként némi hűtővizet. Nem jó jel az álmoskönyv szerint, de mivel a motor szinte új, ezért máshol kerestem a hibaforrást. A vízcsövek jó része új, a hűtő nyomáspróbázva volt, a fűtőradiátor és környéke száraz és tiszta, mint a pepmpörsz-babapopsi. Szivárgásnak nyoma sincs sehol sem. A kiegyenlítőtartályt két-három éve cseréltem egy egészséges bontottra. Hoppááá, álljunk csak meg! Megnéztem egy kicsit alaposabban a kiegyenlítőtartályt, és a doblemez felé eső oldalán gyanús nyomokra lettem figyelmes. A láthatatlan részén, a belső-alsó oldalán engedi titokban a löttyöt az a szemét. Nosza, nekiálltam felkutatni egy újat. (Bontottat kösz, de inkább többet nem.) Vadásztam hozzá gyári cikkszámokat, aztán telefont ragadtam.
Az EB Spares-nél (a wiltshire-i alfás cégnél) nem volt, mert megszűnt a cucc gyártása, mindegy azért egy légszűrőt rendeltem tőlük, mert már esedékes volt a cseréje annak is. Elméletileg hoztam én magammal októberben otthonról, de mivel az UNIX rendszere szarul fordította a gyári cikkszámot TECNECO cikkszámra, ezért a beszerelés előtt derült ki, hogy amit hoztam, az a karbis 75-ösé, ami az én injektorosomhoz mondjuk nem annyira jó. Ezúton is üdvözlöm őket és a kedves édesanyjukat is. Szaporodjanak, sokasodjanak.
Az alfaamore fórumban kaptam a tippet, hogy érdemes az olasz Ebay-en körbenézni, mert ott még mindig akad egy cég, akik árulnak új kiegyenlítőtartályt a 75-öshöz. Megtaláltam, meg is rendeltem, szállítással együtt 65 EUR volt, ami nem is olyan vészes.
A héten meg is érkezett szépen minden motyó, a tartály Cassano Ionio-ból, a légszűrő Wiltshire-ből, valamint a cégnél összeszedtem az egyéb kellékeket: öt liter desztvíz, öt liter gyári Scania fagyálló (ha oda jó, ide is jó lesz), valamint egy spéci tisztító cucc, amivel a Scaniák hűtőrendszerét szokták tisztítani a brit márkaszervizekben. További szereplők: felmosóvödör, malackás lavór, viharos szél + jégeső. (Utóbbi kettőt nem én akartam, jöttek maguktól.)
Neki is veselkedtem tehát a feladatnak: szerszámok kipakol, hűtőrendszer megbont, régi hűtőfolyadék leenged, mivel lejtős helyen áll a kocsi, ezért az emelővel alá kellett emelnem egy kicsit, hogy alá tudjam csúsztatni a vödröt. Mivel lejtős helyen nem illik csak úgy emelni, kiszedtem a pótkereket, kiékeltem vele az ellenoldani kereket. Szívósor megbont, lészűrőház széthúz, haladunk. Visszaszereltem az alsó hűtőcsövet, elkezdtem feltölteni a rendszert, vihar jön. Orkán erejű szél + valami jeges geci esik vízszintesen. Pont amikor a legjobban van szétpakolva minden. A kezem persze tiszta olaj, így nem tudok beülni és feltekerni az ablakokat, basszus. Gyorsan szaladás fel a lakásba kezet mosni. Az ajtózárban persze faszán elgörbítem a kulcsomat, mindegy valahogy bejutok, kézmos, szaladás vissza, kapkodva gyújtás rá, ablakok fel, menekítem a szerszámokat meg az alkatrészeket fedett helyre. Közben persze gyönyörűen szarrá ázok. Másfél perccel azután, hogy végeztem az összepakolással, vihar elül, nap kisüt.
Anyád.
Kölcsönkérem a lakótársam kulcsát az elgörbített szar helyett. Vissza a kocsihoz. Szerszámok előpakol, alkatrészek szintén. Légszűrőház kipucol, légszűrő csere, régi légszűrő kuka, szívósor összerak. Hűtőrendszer feltölt tisztító cuccal. Légtelenít. Elpakol mindent (megint), felszalad lakásba, felvisz malackás lavórban régi fagyálló, kezet mos, vissza kocsihoz. Próbakör.
Miután visszaértem, leállítottam a járgány, hagytam hűlni egy kicsit a hűtőrendszert, mielőtt leengedem, hogy átöblítsem tiszta vízzel. Kávészünet. Lett volna, ha nem zárom ki magam. De kizártam. Kulcs a lakásban. Wááá...
Mindegy, fogtam az elgörbült régi kulcsot, kiegyenesítem kombinált fogóval. Bejutok. Kávé. Közben mindvégig gyönyörűen süt a nap. Vissza kocsihoz, előpakolás, alsó vízcső leköt, hűtőrendszer leenged, vihar jön. Anyád.
Mindegy, nem érdekel, a cuccok nagy részét elpakolom, de maradok kint. Összerakom a csöveket, feltöltöm tiszta vízzel, lelégtelenítem, próbakör. Minden frankó, csak közben rám sötétedik. Úgy gondoltam, hogy tovább felesleges szívatni magam, inkább folytatom másnap. Így is lőn. Mindenesetre az esti randimat azért sikerült elbasznom. Vagy csajozol, vagy autód van, a kettő együtt nem megy. (Nem, a Suzuki, meg a Ford Mondeo, meg az egyéb ilyen felhasználóbarát szarok nem számítanak autónak.)
Másnap szétrántottam az alsó vízcsöveket, leengedtem az öblítővizet a rendszerből, aztán szétkaptam a kiegyenlítőtartály csatlakozásait. Pillanatok alatt kint volt a régi tartály, és már ment is be az új. Összeraktam az alsó hűtővízcsöveket is, valamint a szívósor hiányzó elemeit is visszaszereltem a helyükre. Bekevertem a Scania fagyállót meg a desztvizet 50-50-es arányban egy kétliteres flakonba, mert abból egyszerűbben lehet töltögetni, mint az ötlittyós kannákból, amikből nagyjából sehogy. Miután eleget kavartam a málnaszőrt, feltöltöttem és lelégtelenítettem a rendszert. Kicsit kitakarítottam a járgányt, kaptak egy kis kenést a zárak meg az ajtózsanérok, aztán próbaképp elautóztam Richmondba az előző este elcseszett dolgokat javítandó.
Menet közben a vízhőfok eléggé hektikus volt, néha kicsit jobban felszökött, mint ahogy megfelelőnek tartottam volna, de azért normális határokon belül maradt. Mindegy, ma délelőtt itthon ránéztem a vízszintre, és hát azt láttam, hogy megint hiányzik egy komolyabb mennyiség a tartályból. A dolog láttán nem a világbéke volt az első szó, ami eszembe jutott. Ahogy elnéztem, a vdiúj kiegyenlítőtartály teteje volt csupa fagyálló, úgyhogy a gyanúm a kupakra terelődött. Szerencsére a szerszámosládámban még megvolt a régi kiegyenlítőtartály kupakja, amivel anno vettem a járgányt. Nos, visszatöltöttem az elpacsált mennyiséget, és felraktam a régi kupakot. Láss csodát, azóta a vízhőfok stabil, és sokkal szebb hangja van a motornak, megszűnt a korábban tapasztalt szörtyögő hang, ami fodulaton volt leginkább jellemző.
Lehet, hogy egy 5 másodperces kupakcserével megúsztam volna ezt az egész szarságot, de mindegy, nem bánom. Új a fagyálló, át van mosva a hűtőrendszer, új a kiegyenlítőtartály, szóval minden frankó.
Kilométeróra-állás: 244300
Költségek:
- Légszűrő (postával együtt): 33 GBP
- Kiegyenlítőtartály (szállítással együtt): 65 EUR
- Fagyálló, desztvíz, tisztítócucc: 41.56 GBP
Az EB Spares-nél (a wiltshire-i alfás cégnél) nem volt, mert megszűnt a cucc gyártása, mindegy azért egy légszűrőt rendeltem tőlük, mert már esedékes volt a cseréje annak is. Elméletileg hoztam én magammal októberben otthonról, de mivel az UNIX rendszere szarul fordította a gyári cikkszámot TECNECO cikkszámra, ezért a beszerelés előtt derült ki, hogy amit hoztam, az a karbis 75-ösé, ami az én injektorosomhoz mondjuk nem annyira jó. Ezúton is üdvözlöm őket és a kedves édesanyjukat is. Szaporodjanak, sokasodjanak.
Az alfaamore fórumban kaptam a tippet, hogy érdemes az olasz Ebay-en körbenézni, mert ott még mindig akad egy cég, akik árulnak új kiegyenlítőtartályt a 75-öshöz. Megtaláltam, meg is rendeltem, szállítással együtt 65 EUR volt, ami nem is olyan vészes.
A héten meg is érkezett szépen minden motyó, a tartály Cassano Ionio-ból, a légszűrő Wiltshire-ből, valamint a cégnél összeszedtem az egyéb kellékeket: öt liter desztvíz, öt liter gyári Scania fagyálló (ha oda jó, ide is jó lesz), valamint egy spéci tisztító cucc, amivel a Scaniák hűtőrendszerét szokták tisztítani a brit márkaszervizekben. További szereplők: felmosóvödör, malackás lavór, viharos szél + jégeső. (Utóbbi kettőt nem én akartam, jöttek maguktól.)
Neki is veselkedtem tehát a feladatnak: szerszámok kipakol, hűtőrendszer megbont, régi hűtőfolyadék leenged, mivel lejtős helyen áll a kocsi, ezért az emelővel alá kellett emelnem egy kicsit, hogy alá tudjam csúsztatni a vödröt. Mivel lejtős helyen nem illik csak úgy emelni, kiszedtem a pótkereket, kiékeltem vele az ellenoldani kereket. Szívósor megbont, lészűrőház széthúz, haladunk. Visszaszereltem az alsó hűtőcsövet, elkezdtem feltölteni a rendszert, vihar jön. Orkán erejű szél + valami jeges geci esik vízszintesen. Pont amikor a legjobban van szétpakolva minden. A kezem persze tiszta olaj, így nem tudok beülni és feltekerni az ablakokat, basszus. Gyorsan szaladás fel a lakásba kezet mosni. Az ajtózárban persze faszán elgörbítem a kulcsomat, mindegy valahogy bejutok, kézmos, szaladás vissza, kapkodva gyújtás rá, ablakok fel, menekítem a szerszámokat meg az alkatrészeket fedett helyre. Közben persze gyönyörűen szarrá ázok. Másfél perccel azután, hogy végeztem az összepakolással, vihar elül, nap kisüt.
Anyád.
Kölcsönkérem a lakótársam kulcsát az elgörbített szar helyett. Vissza a kocsihoz. Szerszámok előpakol, alkatrészek szintén. Légszűrőház kipucol, légszűrő csere, régi légszűrő kuka, szívósor összerak. Hűtőrendszer feltölt tisztító cuccal. Légtelenít. Elpakol mindent (megint), felszalad lakásba, felvisz malackás lavórban régi fagyálló, kezet mos, vissza kocsihoz. Próbakör.
Miután visszaértem, leállítottam a járgány, hagytam hűlni egy kicsit a hűtőrendszert, mielőtt leengedem, hogy átöblítsem tiszta vízzel. Kávészünet. Lett volna, ha nem zárom ki magam. De kizártam. Kulcs a lakásban. Wááá...
Mindegy, fogtam az elgörbült régi kulcsot, kiegyenesítem kombinált fogóval. Bejutok. Kávé. Közben mindvégig gyönyörűen süt a nap. Vissza kocsihoz, előpakolás, alsó vízcső leköt, hűtőrendszer leenged, vihar jön. Anyád.
Mindegy, nem érdekel, a cuccok nagy részét elpakolom, de maradok kint. Összerakom a csöveket, feltöltöm tiszta vízzel, lelégtelenítem, próbakör. Minden frankó, csak közben rám sötétedik. Úgy gondoltam, hogy tovább felesleges szívatni magam, inkább folytatom másnap. Így is lőn. Mindenesetre az esti randimat azért sikerült elbasznom. Vagy csajozol, vagy autód van, a kettő együtt nem megy. (Nem, a Suzuki, meg a Ford Mondeo, meg az egyéb ilyen felhasználóbarát szarok nem számítanak autónak.)
Másnap szétrántottam az alsó vízcsöveket, leengedtem az öblítővizet a rendszerből, aztán szétkaptam a kiegyenlítőtartály csatlakozásait. Pillanatok alatt kint volt a régi tartály, és már ment is be az új. Összeraktam az alsó hűtővízcsöveket is, valamint a szívósor hiányzó elemeit is visszaszereltem a helyükre. Bekevertem a Scania fagyállót meg a desztvizet 50-50-es arányban egy kétliteres flakonba, mert abból egyszerűbben lehet töltögetni, mint az ötlittyós kannákból, amikből nagyjából sehogy. Miután eleget kavartam a málnaszőrt, feltöltöttem és lelégtelenítettem a rendszert. Kicsit kitakarítottam a járgányt, kaptak egy kis kenést a zárak meg az ajtózsanérok, aztán próbaképp elautóztam Richmondba az előző este elcseszett dolgokat javítandó.
Menet közben a vízhőfok eléggé hektikus volt, néha kicsit jobban felszökött, mint ahogy megfelelőnek tartottam volna, de azért normális határokon belül maradt. Mindegy, ma délelőtt itthon ránéztem a vízszintre, és hát azt láttam, hogy megint hiányzik egy komolyabb mennyiség a tartályból. A dolog láttán nem a világbéke volt az első szó, ami eszembe jutott. Ahogy elnéztem, a vdiúj kiegyenlítőtartály teteje volt csupa fagyálló, úgyhogy a gyanúm a kupakra terelődött. Szerencsére a szerszámosládámban még megvolt a régi kiegyenlítőtartály kupakja, amivel anno vettem a járgányt. Nos, visszatöltöttem az elpacsált mennyiséget, és felraktam a régi kupakot. Láss csodát, azóta a vízhőfok stabil, és sokkal szebb hangja van a motornak, megszűnt a korábban tapasztalt szörtyögő hang, ami fodulaton volt leginkább jellemző.
Lehet, hogy egy 5 másodperces kupakcserével megúsztam volna ezt az egész szarságot, de mindegy, nem bánom. Új a fagyálló, át van mosva a hűtőrendszer, új a kiegyenlítőtartály, szóval minden frankó.
Kilométeróra-állás: 244300
Költségek:
- Légszűrő (postával együtt): 33 GBP
- Kiegyenlítőtartály (szállítással együtt): 65 EUR
- Fagyálló, desztvíz, tisztítócucc: 41.56 GBP
Bajnok, Éjtörő és a Rózsaszín disznó
Jóvammá', nyugi, nem vagyok betépve.
Csupán próbáltam izgalmas címet kitalálni egy nem túl érdekfeszítő bejegyzésnek. Gépjármű-fronton semmi rendkívüli nem történt. Október legvégén hazaestem egy rövid szabadságra, és a kellemeset a hasznossal összekötve kihasználtam a dolgot alkatrészbeszerzésre is. Mivel egy Fehérvár oda-vissza kocsival olyan jó 220-240 ezer petákból jön ki, ezért arra a röpke egy hétre inkább a fapados repülőt választottam. A tömegközlekedés itt sem a leggyorsabb módja az A-ból B-be jutásnak, legalábbis nem innen Halálfasza-alsóról, ahonnan többszöri átszállással lehet csak eljutni Lutonba a reptérre. Árban még nagyjából versenyképes lenne, de pl. olyanra, hogy reggeli gép elérése, esélytelen vagy, kocsi nélkül. A terv tehát az volt, hogy a reptéren hagyom a járgányt az erre szakosodott parkoltató cégeknél. Az áraknak és a szolgáltatásoknak az összehasonlítása után a választásom végül a Pink Pig Parkingra esett, mert ár-érték arányban ez volt a legjobb. Nem a legolcsóbbak, de a lehető legtöbb szolgáltatást itt kapni a legjobb áron, és ráadásul a külsős cégek közül ők vannak a legközelebb a reptérhez.
Hajnal 3-kor röffentettem az Alfa motorját, és nekifeszültünk az országútnak, hogy időben Lutonba érjünk. (Előző nap este 11-ig melóztem, úgyhogy különösen kellemes volt ilyen korán indulni.) Fejben megvolt az útvonal, de persze hogy ne legyen egyszerű dolgom (Nekem? Ugyan! Valahogy nem rám vallana.) természetesen Bedford után le volt zárva az autópálya, és eltereltek mindenkit a 'csába, úgyhogy improvizálni kellett. Időbeli csúszást végül nem okozott a sztori, csak azt, hogy tök más irányból estem be Lutonba, mint a terv szerint. Ha lenne GPS-em - vagy legalább a telómon működne - akkor segáz lenne, de én elvből nem használok ilyen kütyüket, mert nem akarom hogy a fogyasztói társadalom elbutított zöldmoszatja legyek, aki életképtelen az ilyen cuccok nélkül. Na mindegy, 1 szónak is 100 a vége, az eredeti tájékozódási pontokat baszhattam, szóval részletes várostérkép nélkül csak érzésre lehetett tájékozódni. Az ösztönöm nem is működött amúgy rosszul, mert háromszor hajtottam el a parkoló előtt, de aztán felhívtam őket, hogy ugyanmá' hol a faszba' lehetek, és akkor mondták, hogy - ha hihetnek a helyzetleírásomnak - akkor tulajdonképpen ott vagyok tőlük 50 méterre. Nabazzeg.
Mindegy, legközelebb már odatalálok bárhonnan.
Letettem a járgányt, egy állapotfelmérés után be is került a parkolóba, én meg mentem egy minibusszal a reptérre, onnan meg el a szigetről. Otthon aztán kispolszkizás volt ezerrel. Nem értem a csírákat, akik nyünyörögnek, hogy így megbízhatatlan, meg úgy rohad le folyton, meg heti szinten kell őket hazavontatni. Anyám Kispolákjához legutóbb márciusban nyúltam, azóta folyamatosan használatban van. Amikor szeptemberben hazalátogattam, magam is elautóztam vele két hét alatt másfél tank benzint. Most már csak az illendőség kedvéért is úgy gondoltam, hogy ránézek. Kellett bele egy kis olaj, a jobb első index testkábelének kellett egy új saru, meg nagyjából 3 fokot mászott az előgyújtás. Ja, meg ki kellett porszívózni.
Megbízhatatlan? Talán nem kínai éndzsölájszra meg vuttundissum-szubládára kéne költeni a zsebpénzt, hanem minőségi alkatrészre.
Az Alfára is kellett pár cucc, amiket jobbnak láttam otthon beszerezni, mert otthon azért még mindig van laza 40% kedvességem pár alkatrész nagykernél, Angliában meg nagyjából fingjuk sincs arról, hogy a 75-ös Alfát eszik vagy isszák. Szóval, kellett egy pár ablaktörlő, mert itt Angolföldön azért ezt igen gyakran szokás használni. Az eddigi Champion Aerovantage lapátok egész derekasan bírták, de a jobbos az már kezdett megereszkedni, szóval jobbnak láttam a cserét. Mivel ez a gyártmány - megítélésem szerint - tökéletesen bevált, ezért maradtam ennél. A másik szerzemény egy pár Osram NightBreaker H4-es izzó volt, mert volt alkalmam megtapasztalni, hogy ha huzamosabb ideig sötétben vezetsz, egy kis plusz fény nagyon jól tud jönni. Egy átvezetett éjszaka sokkal kevésbé fárasztó, ha mondjuk van plusz öt méter látótávod. Ezzel meg még több is van.
A harmadik dolog egy légszűrő volt, mert kezdjük elérni a kilométert, amikor cserés lesz. Sajna otthon a nagyker online rendszere az megszívatott, mert a gyári cikkszámra felhozta helyettesítőnek a karbis Alfa 75 légszűrőjét is, ami frankón nem jó az én injektoros vasamhoz, szóval ezt a kört itt kell megfutnom.
Ezeket a cuccokat simán kézipoggyászban fel tudtam vinni a repülőre amikor jöttemhaza vissza. A reptéren két perc alatt ott volt a PinkPig minibusza, akik elvittek a parkolóig, majd utána átadták a kocsimat. Némi extra pénzért kértem egy külső-belső takarítást, waxolást, meg miegyebet, úgyhogy átadáskor úgy ragyogott a szekér, hogy öröm volt nézni.
Vettem a Halfords-ban ilyen vízlepergető cuccot a szélvédőre, mert a parkolószomszéd litván gyerek mutatta, hogy neki a Mazdáján milyen jól működik. Gondoltam, egy próbát megér, és tényleg.
Azóta nagyjából csak a kilométereket rakom a járgányba. Megjártam Sutton-on-Sea-t, valamint King's Lynn-t kétszer. King's Lynn-ben nyertem egy parkolási bírságot, valamint a másik alkalommal hazafelé tartva valahol Leverton környékén készült rólunk egy remekbe szabott felvétel. Szerencsére a magyar rendszámmal nem sok mindent tudnak kezdeni, úgyhogy nem fogom emiatt vagdosni az ereimet.
Ja - jut eszembe - mégis adódott egy probléma. Alfácska megint megint elkezdte játszani a szokásos téli műsort, hogy kb. 5 fok alatt a hátsó ajtózárak szexuálnak működni. Mármint zárni lehet, csak aztán ember nincs aki kinyitja. A második King's Lynn-turné előtt sikerült a járgánynak átalakítani magát kétajtós kupévá, ami nem lett volna baj, ha nem négyen megyünk. De négyen mentünk. Így viszont a lányoknak úgy kellett bemászni hátra, ami mondjuk eléggé tré módon nézett ki. A feladat adott: valahogy meg kell javítani legalább az egyiket, szóval ki kell találnom, hogy hogyan melegítem ki azt a szart úgy, hogy a parkolóba esélytelen áramot kivinnem, szóval a hajszárító/hőlégfúvó téma nem játszik. Szép lesz. Majd írok róla, hogy mi hogy sikerült.
Csupán próbáltam izgalmas címet kitalálni egy nem túl érdekfeszítő bejegyzésnek. Gépjármű-fronton semmi rendkívüli nem történt. Október legvégén hazaestem egy rövid szabadságra, és a kellemeset a hasznossal összekötve kihasználtam a dolgot alkatrészbeszerzésre is. Mivel egy Fehérvár oda-vissza kocsival olyan jó 220-240 ezer petákból jön ki, ezért arra a röpke egy hétre inkább a fapados repülőt választottam. A tömegközlekedés itt sem a leggyorsabb módja az A-ból B-be jutásnak, legalábbis nem innen Halálfasza-alsóról, ahonnan többszöri átszállással lehet csak eljutni Lutonba a reptérre. Árban még nagyjából versenyképes lenne, de pl. olyanra, hogy reggeli gép elérése, esélytelen vagy, kocsi nélkül. A terv tehát az volt, hogy a reptéren hagyom a járgányt az erre szakosodott parkoltató cégeknél. Az áraknak és a szolgáltatásoknak az összehasonlítása után a választásom végül a Pink Pig Parkingra esett, mert ár-érték arányban ez volt a legjobb. Nem a legolcsóbbak, de a lehető legtöbb szolgáltatást itt kapni a legjobb áron, és ráadásul a külsős cégek közül ők vannak a legközelebb a reptérhez.
Hajnal 3-kor röffentettem az Alfa motorját, és nekifeszültünk az országútnak, hogy időben Lutonba érjünk. (Előző nap este 11-ig melóztem, úgyhogy különösen kellemes volt ilyen korán indulni.) Fejben megvolt az útvonal, de persze hogy ne legyen egyszerű dolgom (Nekem? Ugyan! Valahogy nem rám vallana.) természetesen Bedford után le volt zárva az autópálya, és eltereltek mindenkit a 'csába, úgyhogy improvizálni kellett. Időbeli csúszást végül nem okozott a sztori, csak azt, hogy tök más irányból estem be Lutonba, mint a terv szerint. Ha lenne GPS-em - vagy legalább a telómon működne - akkor segáz lenne, de én elvből nem használok ilyen kütyüket, mert nem akarom hogy a fogyasztói társadalom elbutított zöldmoszatja legyek, aki életképtelen az ilyen cuccok nélkül. Na mindegy, 1 szónak is 100 a vége, az eredeti tájékozódási pontokat baszhattam, szóval részletes várostérkép nélkül csak érzésre lehetett tájékozódni. Az ösztönöm nem is működött amúgy rosszul, mert háromszor hajtottam el a parkoló előtt, de aztán felhívtam őket, hogy ugyanmá' hol a faszba' lehetek, és akkor mondták, hogy - ha hihetnek a helyzetleírásomnak - akkor tulajdonképpen ott vagyok tőlük 50 méterre. Nabazzeg.
Mindegy, legközelebb már odatalálok bárhonnan.
Letettem a járgányt, egy állapotfelmérés után be is került a parkolóba, én meg mentem egy minibusszal a reptérre, onnan meg el a szigetről. Otthon aztán kispolszkizás volt ezerrel. Nem értem a csírákat, akik nyünyörögnek, hogy így megbízhatatlan, meg úgy rohad le folyton, meg heti szinten kell őket hazavontatni. Anyám Kispolákjához legutóbb márciusban nyúltam, azóta folyamatosan használatban van. Amikor szeptemberben hazalátogattam, magam is elautóztam vele két hét alatt másfél tank benzint. Most már csak az illendőség kedvéért is úgy gondoltam, hogy ránézek. Kellett bele egy kis olaj, a jobb első index testkábelének kellett egy új saru, meg nagyjából 3 fokot mászott az előgyújtás. Ja, meg ki kellett porszívózni.
Megbízhatatlan? Talán nem kínai éndzsölájszra meg vuttundissum-szubládára kéne költeni a zsebpénzt, hanem minőségi alkatrészre.
Az Alfára is kellett pár cucc, amiket jobbnak láttam otthon beszerezni, mert otthon azért még mindig van laza 40% kedvességem pár alkatrész nagykernél, Angliában meg nagyjából fingjuk sincs arról, hogy a 75-ös Alfát eszik vagy isszák. Szóval, kellett egy pár ablaktörlő, mert itt Angolföldön azért ezt igen gyakran szokás használni. Az eddigi Champion Aerovantage lapátok egész derekasan bírták, de a jobbos az már kezdett megereszkedni, szóval jobbnak láttam a cserét. Mivel ez a gyártmány - megítélésem szerint - tökéletesen bevált, ezért maradtam ennél. A másik szerzemény egy pár Osram NightBreaker H4-es izzó volt, mert volt alkalmam megtapasztalni, hogy ha huzamosabb ideig sötétben vezetsz, egy kis plusz fény nagyon jól tud jönni. Egy átvezetett éjszaka sokkal kevésbé fárasztó, ha mondjuk van plusz öt méter látótávod. Ezzel meg még több is van.
A harmadik dolog egy légszűrő volt, mert kezdjük elérni a kilométert, amikor cserés lesz. Sajna otthon a nagyker online rendszere az megszívatott, mert a gyári cikkszámra felhozta helyettesítőnek a karbis Alfa 75 légszűrőjét is, ami frankón nem jó az én injektoros vasamhoz, szóval ezt a kört itt kell megfutnom.
Ezeket a cuccokat simán kézipoggyászban fel tudtam vinni a repülőre amikor jöttem
Vettem a Halfords-ban ilyen vízlepergető cuccot a szélvédőre, mert a parkolószomszéd litván gyerek mutatta, hogy neki a Mazdáján milyen jól működik. Gondoltam, egy próbát megér, és tényleg.
Azóta nagyjából csak a kilométereket rakom a járgányba. Megjártam Sutton-on-Sea-t, valamint King's Lynn-t kétszer. King's Lynn-ben nyertem egy parkolási bírságot, valamint a másik alkalommal hazafelé tartva valahol Leverton környékén készült rólunk egy remekbe szabott felvétel. Szerencsére a magyar rendszámmal nem sok mindent tudnak kezdeni, úgyhogy nem fogom emiatt vagdosni az ereimet.
Ja - jut eszembe - mégis adódott egy probléma. Alfácska megint megint elkezdte játszani a szokásos téli műsort, hogy kb. 5 fok alatt a hátsó ajtózárak szexuálnak működni. Mármint zárni lehet, csak aztán ember nincs aki kinyitja. A második King's Lynn-turné előtt sikerült a járgánynak átalakítani magát kétajtós kupévá, ami nem lett volna baj, ha nem négyen megyünk. De négyen mentünk. Így viszont a lányoknak úgy kellett bemászni hátra, ami mondjuk eléggé tré módon nézett ki. A feladat adott: valahogy meg kell javítani legalább az egyiket, szóval ki kell találnom, hogy hogyan melegítem ki azt a szart úgy, hogy a parkolóba esélytelen áramot kivinnem, szóval a hajszárító/hőlégfúvó téma nem játszik. Szép lesz. Majd írok róla, hogy mi hogy sikerült.
2008.11.28. Péntek
Kicsi pucolgatás, csinosítás, meg némi upgrade volt az elmúlt napok termése. Megcsináltam és bekötöttem a kartergáz-olajleválasztó szisztemet, ami most még tesztüzemmódban fog működni, aztán ha beválik, akkor marad.
Hozzávalók:
Utánaolvasgattam a neten, és találtam némi okosságot, amit kábé nulla forintból lehet kivitelezni, szóval ha más nem, egy próbát megér. Beszerváltam a fent említett hozzávalókat, aztán megcsináltam a cuccot, igazából semmi ördöngösség. Íme folyamatábra-szerűen:
Kartergázcső a szelepdeknin -----> pvc-cső -----> cső belefut a tartályba -----> réz szűrőbetét (amire a katalitikus hatásnak köszönhetően kicsapódik az olajgőz) -----> tartály = szabad térfogat, ahová lefolyhat a sok trutymó -----> kivezető csőcsonk (kigyünnek a maradék gázok) -----> pvc-cső ----> légszűrőház....
Minden csőcsatlakozást meg izét-hozét szépen tömítettem teflonszalaggal, csináltam a tartálynak rögzítést, szépen el van rejtve a ventiház mögött az egész cucc, szóval csak az veszi észre, aki akarja. Majd a gyakorlatban meglátjuk, mire képes, olyan nagy csodát nem várok tőle. Nekem elég ha nem lesz olajos minden, ha meg még kicsit környezet-friendly és kevesebbet fogyasztós-jobbanmenős lesz tőle a kocsi, akkor egye fene, azt se bánom.
Ezen kívül megpucolásztam még jópár dolgot a motortérben, hála a jó égnek a nemrég festett kipufogó feletti hőpajzsról a Brigéciol a kosszal együtt lekapta a festéket is. Ellenben a szinterezett alsó burkolat az szép lett így tisztán. Nyár óta úgyse volt rajta a kocsin, mert akkor úgy gondoltam, hogy "majdecce' úgyis megpucolom az egészet, addig meg minek". Na most végre eljött az ideje.
Kicseréltem a légszűrőt, meg a benyaszűrőt, és elégedetten konstatáltam, hogy a váltóból 2 nap alatt kifolyott a maradék fél liter olaj is. Fákk.
Hozzávalók:
- Másfél méter flexibilis, PVC- alapú cső
- Egy 4,5 deciliteres polietilén tartály
- 4 db csőbilincs
- teflonszalag
- tömítő/ragasztó cucc
Utánaolvasgattam a neten, és találtam némi okosságot, amit kábé nulla forintból lehet kivitelezni, szóval ha más nem, egy próbát megér. Beszerváltam a fent említett hozzávalókat, aztán megcsináltam a cuccot, igazából semmi ördöngösség. Íme folyamatábra-szerűen:
Kartergázcső a szelepdeknin -----> pvc-cső -----> cső belefut a tartályba -----> réz szűrőbetét (amire a katalitikus hatásnak köszönhetően kicsapódik az olajgőz) -----> tartály = szabad térfogat, ahová lefolyhat a sok trutymó -----> kivezető csőcsonk (kigyünnek a maradék gázok) -----> pvc-cső ----> légszűrőház....
Minden csőcsatlakozást meg izét-hozét szépen tömítettem teflonszalaggal, csináltam a tartálynak rögzítést, szépen el van rejtve a ventiház mögött az egész cucc, szóval csak az veszi észre, aki akarja. Majd a gyakorlatban meglátjuk, mire képes, olyan nagy csodát nem várok tőle. Nekem elég ha nem lesz olajos minden, ha meg még kicsit környezet-friendly és kevesebbet fogyasztós-jobbanmenős lesz tőle a kocsi, akkor egye fene, azt se bánom.
Ezen kívül megpucolásztam még jópár dolgot a motortérben, hála a jó égnek a nemrég festett kipufogó feletti hőpajzsról a Brigéciol a kosszal együtt lekapta a festéket is. Ellenben a szinterezett alsó burkolat az szép lett így tisztán. Nyár óta úgyse volt rajta a kocsin, mert akkor úgy gondoltam, hogy "majdecce' úgyis megpucolom az egészet, addig meg minek". Na most végre eljött az ideje.
Kicseréltem a légszűrőt, meg a benyaszűrőt, és elégedetten konstatáltam, hogy a váltóból 2 nap alatt kifolyott a maradék fél liter olaj is. Fákk.