Nem fogjátok kitalálni, mi történt.

Ürgevédelem! Megvédjük a' Alfát az ürgéktől. Mondjuk abból errefelé nem sok van, inkább a mókus meg a róka jellemző. (Igen, a ravaszdi, nem a kannásboros )
Na, hülyeséget félretéve üregvédelemről lesz szó, méghozzá az ajtók aljának a waxos kezeléséről, ami idő szűkében kimaradt a tavalyi nagy alvázvédő-kúrából. Alapos melót akartam végezni, rendesen időt hagyni a panelek megtisztítására is, nem csak úgy uccu neki összebaszni fél óra latt az egészet, oszt kalap-kabát.
Szóval leoperáltam az ajtókárpitokat, leszedtem a zajcsillapító izékat, valamint a vízzáró fóliát (vagy hogy a tökömbe hívják). Utóbbiak elég retkesek voltak, úgyhogy ki is szedtem őket, valamint egyik-másik már eléggé lebomlófélben volt, mert azért a 25 év nem tűnt el nyomtalanul. Kipucoltam alaposan az ajtók alját belülről, aztán hagytam bőven időt, hogy megszáradjanak. A száradási idő alatt megtisztogattam az ablaksíneket és az ablakemelő mechanikák bovdenjeit és fogasléceit is. A sínek szilikonolajat kaptak, a bovdenek és fogaslécek pedig teflonos zsírt.
Mivel visszatérő probléma volt a hidegben a hátsó ajtók zárjainak a menetrend-szerű befagyása is, ezért kiszereltem a zárszerkezetet, hogy megnézzem, mi lehet a bánata. Maga a zárszerkezet nem nagyon bontható szét, állítási lehetőség se nagyon van rajta, úgyhogy a legjobb amit tehettem a kiszerelésen és a vizsgálaton kívül, az az volt, hogy megpucoltam és teflonos zsírral megkentem az összes létező súrlódó felületet. Ha az ajtó csukva van, de zárva nincs, akkor az ajtókilincs megnyomásával old a zárszerkezet és lehet nyitni az ajtót. Ha bezárom a reteszelő gomb lenyomásával, vagy a központizárral, akkor lényegében az ajtókilincs gombja és a zár kioldó mechanizmusa közötti kapcsolatot szünteti meg a cucc. A probléma az az, hogy a mechanizmus, amit a központizár-motor, illetve egy rudazaton keresztül a reteszelő gomb mozgat az nagy hidegben pont annyit megy össze, hogy a teljes végállásban nagyjából 5 tized milliméter hiányzik ahhoz, hogy kiemeljen. Állítási lehetőség persze sehol. Nagy hidegben tehát ha egyszer bezárod az ajtót, akkor az úgy is marad tavaszig. Érdekes módon próbáltam direkt melegíteni egy tavaly téli befagyáskor hajszárítóval meg mindennel, de hiába. A lokális hőközlés eredménytelen, az EGÉSZ autónak tartósan szobahőmérséklet felett kell lenni ahhoz, hogy lehessen oldani a reteszelést. Tököm se érti...
Az ajtók belsejében található vízzáró fóliák közül az egyik már erősen fáradt állapotban leledzett, és gyakorlatilag egy csúnyább nézéstől is atomjaira bomlott. Gondoltam, hogy mentem ami menthető, de ez már kicsit túl volt mindenen, ezért úgy döntöttem, hogy újragyártom. Sajnos anyagában és vastagságában is megfelelő PVC fóliát nemigen találtam, ezért polietilénből vágtam ki a megfelelő alakú darabot a régi fólia maradványait használva sablonként. Hát az nem mondom, hogy az évszázad kézművs remeke lett, de amíg nem találok az eredetinek 100%-ig megfelelő anyagot, addig megteszi.

A zárak visszaszerelése után kifújtam az ajtók belsejét üregvédő viasszal jó bőségesen. A választásom ezúttal is a Dinitrol Penetrant 1000-re esett, mert csak. (Ez eléggé tudományos alapú indok, mi?) Ezek után már csak a zajszigetelés és a kárpitok visszaszerelése volt hátra. Némelyik műanyag patent eléggé döglött  volt, őket pótoltam az előrelátóan  - még otthon - beszerzett tartalék patentekkel. A kárpitok némeyikén a szövet részek már itt-ott kicsit koszosnak tűntek, ezért a Turtle Wax kárpittisztító + kefe + porszívó taktikai egység bevetése is indokoltnak tűnt. Persze az Ajtók Árpit nem sikerült még visszarakni, mert a kefés tisztítás után, amíg száradt a cucc, addig belemásztam valami nagyon mocskosba.

Nem, nem a hajléktalan csatornamunkások swinger-klubjába látogattam el, de valami hasonló. Megpucoltam a csomagtartó falcát -  a kédergumi alatti részeket is ideértve - és a lemezek lapolásánál kifújtam üregvédővel, nehogy lapolva ponthegesztett lemezek közé beszivárogjon a nedvesség. A gyári varrattömítő ugyanis nem lett frissebb a 25 év alatt, de a csomagtartó pereme melletti rész viszont még mindig arra hivatott, hogy a hátsó szélvédőről lefolyó esővizet elvezesse, szóval kap az arcába, ha kell - ha nem. Na mindegy, ez megvolt, nekiálltam leszedni az első szélvédő alatti légbeömlő műanyag rácsát, és kicsit kipucolni alatta az utastér-szellőztető légbeömlőjét is. Hát... bazmeg.
Négy-öt órát vett el az életemből, és messze nem tökéletes az eredmény. Vagy fél tonna levelet, meg port, meg humusszá lebomlott mindenféle szart vakartam ki onnan: 25 év minden trutymója ott halmozódott fel. Napok kellenének hozzá, meg nőgyógyász-kezek és egy endoszkóp, hogy tökéletesen ki lehessen tisztítani, de azért a cucc nagy részét sikeresen eltüntettem. Ennek nem igazán a kozmetikai jelentőssége az elsődleges, hanem az, hogy nem köti meg óriási mennyiségű sár a nedvességet, szóval felszámoltam egy potenciális rozsdagócot. Áttörölgettem az egészet csavarlazítóval befújt ronggyal, ártani nem árt. Azért időnként felülvizsgálom, hogy mi a helyzet arrafelé.

Kihasználva azt, hogy az ablaktörlő-lapátok le voltak szedve, nekiálltam diagnosztizálni az ablakmosó nyomorát is. Az ablakmosó a kar meghúzásakor spriccel, és négyet töröl. Az utóbbi időben ebből a "négyet töröl" működött csak, de ablakmosó-folyadék nem igen vándorolt a tartályból a szélvédőre. A csöveket átvizsáltam korábban, de ott minden rendben volt, szóval az elektromos részekre terelődött a gyanú. A testelést mértem ki először, az rendben is volt, szóval másodiknak jött a motor. Bekötöttem a testet és adtam neki egy direkt 12V-ot. Na, ennyi is volt: a motor csak kattogott, de érdemben nem pumpált semmit sehova. Egyértelmű a diagnózis: a pumpa cserés. Eléggé közel van a kipufogó-leömlőhöz, és erős a gyanúm, hogy a tavalyi Magyarország-Anglia expressz futam alatt kapott hőmennyiség verte bele a koporsójába az utolsó szögeket. Konstrukciós hiba, lehet a következőnek kéne valami hőpajzs, vagy ilyesmi.
Találtam is az ebay-en 11 fontért utángyárit, meg ennek a duplájáért gyárit. Majd még megszülöm, hogy melyiket lenne érdemes megvenni, aztán csere.
Folyt köv.

Ültet [ige]: 1.) másik személy felkérése, felszólítása vagy erőszakkal való kényszerítése testének nyugalmi állapotba helyezésére oly módon, hogy ülőgumói stabil alátámasztásul szolgáljanak. 2.) Gépkocsi hasmagasságának csökkentése, az ehhez szükséges eszközök és eljárások (ültetőrugó, szerszámok, kötélidegzet és/vagy trágár szókészlet szakszerű alkalmazásával.

Nyah, asszem nem olyan nagy rejtvény, hogy melyiket követtem el ma délután. Az elsőről valszeg úgyse blogolnék, ugye. Régóta terveztem, hogy kicsit meg kéne ültetni a kocsit. Eleinte úgy próbáltam meg, mint ahogy a kutyák idomításánál szokás, mondtam neki, hogy "Ül!", de nem hallgatott rá, úgyhogy inkább elvittem egy laprugó-köteget rugókovácshoz. El is regéltem nekik, hogy mi kéne, meg hogy kéne: cirka 300 kilós terhelés alatt legyen nagyjából egyenes (egy kis mosoly belefér), és ne legyen puhább, mint a gyári. Megbeszéltük, hogy ehhez bizony nem elég megívelni, mert akkor felpuhul, hanem meg is kell erősíteni, úgyhogy kapott egy hatodik rugólapot is a köteg, és asszem kettőnek a keresztmetszete is nagyobb lett. Kész lett, frankó lett, örültem. Tegnap kicseréltük benne a szilenteket, sajnos nappal, így nem volt apropó ellőni a "Szilent Nájt" kezdetű szóviccet, pedig ugye mennyire jó lett volna?
Az egyiket szétutöttem a 'csába, csak a külső hüvelyét kellett kifűrészelnem fémfűrésszel, mert az nagyon ragaszkodott a helyéhez. A másikban még a gumi se volt hajlandó elengedni magát, így segítségül hívtam a 60 tonnás prést, mellékeredményként meg előre foglalt helyem lesz a pokloban, ha ezt az istenkáromlás-dolgot tényleg olyan szigorúan veszik. Az új szilentek aztán szépen beugrottak a helyükre, természetesen némi grafitos zsír és grafit nélküli kalapács hathatós segítségével.

Ma aztán felraktam Tóbiást a csápos emelőre (csápoltam, mint buzigyerek a Pet Shop Boys koncerten), aztán ripsz-ropsz kilazítottam a laprugót tartó csavarokat. A gondos karbantartás eredményeképp nem volt berohadva egyik sem, így az egész nem tartott tovább öt percnél. Na jó, hét percnél. DE! (És mindig ott a de.) A legeslegutolsó anya azért csak azt gondolta, hogy kibaszik velem, és sikerült is neki. Meg se moccant, viszont a fejét azt szépen elnyalta a kulcs. Ennél a résznél nem pont a világbékére gondoltam. Már épp ott tartottam, hogy szarok én a rugócserére, inkább összerakom, aztán elhúzok haza, de végül csak lejött az is.
Ha már nem volt rugó a kocsiban, megnézegettem a laprugótartó hidat. Szerencsére nincs szétrohadva, úgy néz ki, a rozsdát annyira lefoglalják a külső lemezek, hogy a kocsi aljára már nincs is ideje. Nem baj, ez pozitív.
A régi köteg egyik felső lapja törött volt, ez is csak most derült ki, meg a szilentek is eléggé el voltak már hervadva. Az új köteg felcuppant a helyére, némi szenvedés árán a tengelycsonkokhoz is sikerült rögzíteni, aztán kerekek vissza, és próba. Leengedtem a kocsit, hogy mostugrikamajomavízbe. Hát nem egy tipikus Bikádi-féle ültetés lett, na. Lehet, hogy a rugókovácsnál úgy értelmezték az ültetőrugót, hogy olyan rugó, amitől úgy néz ki a kocsi, mint egy ülő törpenyúl, mert annak is a segge van lent. Hát most Tóbiásnak is. Olyan mint egy ezer sebből vérző, kiütéses ülő zombi-törpenyúl. Mindegy, nézzük a pozitív oldalát: legalább nem verem oda az alját a legbénább csatonafedélen sem.

Az elektromos dolgok is kezdenek beszarni imitt-amott: nem működött a kürt, az ablakmosó, meg a reflektor. Az ilyen bosszantó apróságoknál azért néha fel-felötlik az a kósza gondolat, hogy "Bazzeg, vettem volna inkább plazmatévét hitelre...". Na mindegy, pénteken megcsináltam az ablakmosót. Egy sarucsre, egy kis csiszolás, meg a cső kifúvatása sűrített levegővel, és már működött is frankón. Ma nekiálltam a kürtnek. Pénteken sikerült működőképessé tenni, de ez nem sokáig tartott. Ma ismét nekiálltam, ezúttal nem magát a kürtöt, hanem a kormányon a kürtgombot és annak az összes érintkezőjét szedtem ki, pucoltam meg és raktam össze. az eredmény nem maradt el: ugyanolyan szar, mint volt. Így aztán se ledudálni, se levillogni nem tudom a belső sávból a Porschékat, RS Audikat és SL Merdzsókat, úgyhogy ezért - de csak ezért - hagyom őket futni.

Érdekfeszítő fotók is vannak, de majd inkább holnap.

Ápdét! Ahoi popacek!
Hölgyeim és uraim, a Petya pikcsörz büszkén bemutatja a "Hét lúzere" című dokumentum-fotósorozatot, a "Hogyan ne ültessünk autót" OKJ-s tanfolyam részeként.
Amint a képeken is látható, Tóbiás igencsak fent hordja az orrát. Ha egy galamb le akarná fosni a csomagtartótetőt egy tíz emeletes panel tetejéről, akkor felfele kéne elindulnia. Jessz. Mindegy, a szilentek legalább újak, a csavarok legalább meg vannak mozgatva, és ebben a kötegben legalább nincs törött lap. A köteg öt helyett hat lapos (mint a kedvenc sütim) és fel is van keményítve, azért, mert elvileg a megívelt laprugók mindig felpuhulnak. Ha egy ültetőrugó puhább, mint a gyári, akkor az meg folyton felüt, ezért kellett megerősíteni. Na ez sikerült: keményebb lett mint a gyári, ezért terhelésre sem akar összeülni. Számítottam rá, hogy ez lesz, mert a Busznál egyszer már ugyanígy beszoptam, úgyhogy a rugókovácsnál direkt mondtam is, hogy kb 250-300 kilós terhelésnél legyen egyenes a rugó. Háttizé... nem igazán az.
Mindegy, most már tudom, hogy mi a stájsz, ha lakatolás miatt szét lesz szedve a kocsi, akkor elviszem ugyanezt a köteget a kovácshoz, hogy fusson neki még egyszer.

A rugózás egyébként érezhetően feszesebb, de nem kifejezetten pattogós. Meglepődve tapasztaltam, hogy a kocsi nem (annyira) tolja az orrát kanyarokban, vagy legalábbis egy kicsit mintha jobban fogná az utat. Sokkal bátrabban meg lehet indítani a farát, aztán szépen huszárosan keresztbe tenni a kanyarokban, úgyhogy ennek viszont örülök. Ja és most meg működik a duda is, pedig hozzá se értem. A tököm se érti ezt...

Voltam ma... gépműhely helyett a garázsban. Volt pár apróság, amit meg akartam csinálni a kocsin, mert igencsak kezdtek már idegesíteni, meg emellett esedékessé vált pár apróbb karbantartási művelet is. Betolattam tehát a garázsba, hogy egy füst alatt elintézzem az összeset, egy öt felvonásos vígoperett keretében.

- Nulladik felvonás, avagy prológus: Akksitöltő-berhelés
Az első felvonásban részletezett dolgok miatt szükségem volt az akkutöltőre, de természetesen mikor máskor gyengülne el a negatív sarura való kábel, ha nem ilyenkor. Raktam rá újat, tehát következzék az...

- Első felvonás: Akksitöltés
Igazából még a nagy mínuszokban is pöccre indult a kocsi, de azért megelőző jelleggel töltöttem egy kicsit az akksit. Pont.

- Második felvonás: Kenés
Adtam az összes zárnak jóféle kenőanyag-sprayt, biztos ami biztos alapon. Meg a motorháztető forgópántjai is kaptak egy kicsit a jóból. Kurvára bonyolult művelet volt, de tényleg.

- Harmadik felvonás: Váltókulissza
Mivel a kettest nem szerette venni, és a hátramenetet szerette kidobálni, ezért ideje volt állítani a kulisszán. Lecsavaroztam az utasoldali ülést a konzolról, kiszedtem, aztán lehúztam a konzolt is a sínről (na jó, leütögettem gumikalapáccsal), aztán kiszedtem azt is. Kihasználva, hogy kint van, az is kapott némi kenést, de csak szolidan. A két csavar kilazítása után állítottam egy kicsit a kulisszán, ami úgy a harmadik próbálkozásra jó is lett. Ezután szőnyegek vissza, ráhúztam az ülés konzolját a sínre, majd a visszatettem az ülést. Némi küzdés után a helyére tudtam pozicionálni mind a négy csavart. Amikor ezzel megvoltam, a helyükre feszegettem az ülés alatti tehermentesítő gumirugókat, aztán szépen átlóban meghúztam a csavarokat. Tádááámmmm.

- Negyedik felvonás: gázbovden és részecskegyorsító.
Az utóbbi időkben szorult a gázbovden. Illetve hát mozgott az, csak baromi nehezen, így csak lassan húzta vissza a gázpedált, ami kurvára idegesítő volt. Csak ebben a baszott hidegben csinálta, és ha hosszabb távon mentem, akkor megszűnt, így az volt a gyanúm, hogy a bovdenházban levő kenőanyag nagy hidegben elkezdhetett talán dermedni, és amiatt nem szeretett mozogni a bovden. Mindegy, kapott most kenést rendesen, meg jól meg is mozgattam, és sokkal jobb lett. Ha már ott a légszűrőház környékén szét kellett szedni a dolgokat, kiszedtem a "részecskegyorsítót" (kartergáz-lecsapató tartályt) is, hogy kiürítsem. Na, érdekes dolgot találtam benne. kb. fél deci fehéres színű rittyót, aminek az állaga közelebb volt a vízéhez, mint az olajéhoz. Ez a lötty a kartergázból kicsapódó viszonylag sok vízgőz, és viszonylag kevés olajpára elegye, olyan kolloid-oldatszerűség. Cirka 400 km után kicsit több szarra számítottam, így valószínűleg elég lesz 1000-1500 km-enként ránézni a bödönre. A légszűrő meg még mindig olyan szép tiszta, mintha új lenne.

- Ötödik felvonás: Ablakmosó
Az ablakmosóm a közelmúltban megszűnt működni. Ahogy húztam a kart, meg se nyekkent. Ma utánajártam ennek is. Belenéztem a tartályba, és látom, hogy a fagyálló szélvédőmosó szépen kockára fagyva vigyorog ott bent. Forraltam egy kis vizet a gázon, és bele is loccsantottam a forró vizet a tartályba, hogy oldja fel a jeget. A biztonság kedvéért öntöttem még hozzá egy kis higítatlan szélvédőmosó koncentrátumot is. Amikor ezzel megvoltam, megnéztem próbalámpával, hogy jók-e a mosószivattyú kábelei. Jók. Szépen kiszereltem a tartályt, átfejtettem egy palackba a benne levő vízzel higított szélvédőmosót, aztán utána megvizsgáltam a szivattyút. Jól müködött az is. Kipróbáltam a működését beszerelve, és folyadékkal feltöltve, és kiválóan ment. Sajnos nem volt higítatlan szélvédőmosó lötty kéznél, így beletöltöttem a vizezettet. Találtam egy palack 2007-es évjáratú - az üveg felirata szerint citromillatú - szélvédőmosót is. Beleszimatoltam, inkább olyan citrom illatára emlékeztetett, amit egyszer már megemésztettek, úgyhogy ezt inkább kihagytam. Ha nem fagy be a higított cucc, akkor nyertem. Ha meg mégis, akkor végigjátszom ugyanezt mégegyszer.

- Plusz egy felvonás: Cuccok
Az olajteknővel együtt került hozzám még két jóféle cucc is, de ezek nem maradnak nálam, hanem eladósorba kerülnek. Az egyik egy Abarth szelepdeknihez való olajbeöntő-sapka, a másik meg egy Abarth kürtgomb, ami sajnos nem passzol össze a jövendőbeli sportkormányommal, de a gyáriakkal tök jól összeillik. Csináltam róluk fotókat, mert szépek. Mikinél lehet felőlük érdeklődni, ha valakinek esetleg megtetszettek...