Nyári tali után kicsit lelassultak az események (Nem röhögni!), mert engedélyeztem magamnak egy hét szabadságot, oszt elhúztam egy hétre fesztiválozni, utána meg hol volt idő autót herkelni, hol nem. Főleg az utóbbi. Amit mégis sikerült összehozni, az így néz ki:

1.) Bekerült a motor. Lehet, hogy már írtam erről, de a 'szom se emlékszik. Na mindegy. A nyaralás előtti utolsó munkanapom hajnalán még a garázsban nyomtuk az ipart, és hát hajnal 1-kor sikeresen landolt a járműben a motor. Természetesen kapott új motortartó gumibakokat is. Később fixre húztam az összes összekötőcsavartés a kuplung csavarjait, bekötöttem az önindítót, a váltó rugalmas összekötőjét, a kuplungbovdent, kilométeróraspirált meg minden egyéb okosságot. A kocsi alatt már nem sok meló lesz.

2.) Karbi fürdetés. Szétszedtem és megáztattam benzinben a karbit, kifújkodtam a fúvókákat, kicserélem a fedéltömítést. Szerencsére nem volt benne túl nagy mennyiségű pudva, mert az előző tulaj valószínűleg rendes minőségű benyát tankolt, és végig használt rendes benzinszűrőt is. Ezúton üzenem, hogy beírtam a bácsi ellenőrzőjébe egy piros pontot. 

3.) Lecsiszoltam 60-as papírral a kartert. Na ez se volt egy fáklyásmenet., de sajnos a vastag rozsdát csak elkente a drótkorong, úgyhogy kénytelen voltam  kézzel letolni. Amikor ezzel végeztem lealapoztam két rétegben Dinitrol RC900-zal. Baromi jól átalakítja a rozsdát és nekem eddig elég stabil epoxis alapozónak bizonyult, de valami iszonyatosan tré dolog felhordani. Legalábbis ha szépen akarod, mert csúnyán nem nagy kaland. Mindegy, ezen is túl vagyunk, kapott egy réteg hőálló antracitot, úgyhogy mehetett is a helyére. Beletekertem a hőfok-jeladót is, bekötés később.

4.) Elkészültek a felnik, úgyhogy gyorsan fel is gumiztattam őket. A melóhelyem szomszédjában van a JSI, kajaszünetben átgurultam a csomagtartóban a felnikkel és gumikkal, aztán összerakták nekem, kicsi pézé', korrekt minőségben.. Egész szépek lettek.

5.) SzebBIS, jobBIS a BIS lökös, úgyhogy gondoltam felrakom az eredetileg Tóbiásra vett lökösöket. Kiderült persze menet közben, hogy nem elég az a tartó, amit Lengyelhonból hozattam Gyuláékkal, hanem van még egy fém tartó, ami nekem ugye nem volt. Végülis Gabe húzott ki a szarból. Ezúton is köszi!
Lebarmoltam a köd- és tolatólámpákat a régi lökösről. Ahogy az már lenni szokott, természetesen berohadtak az anyák, a tőcsavar meg elforgott, úgyhogy flex pajtás is beszállt a harcba. A karneváli hangulatot tovább fokozták a ropiként törő műanyagfejű csavarok is. Mindegy a beöntött tőcsavarokat fúróval kiszabadítottam műanyag börtönükből, majd forrasztópákával leolvasztottam körös-körül a maradék műanyagot. Hatlapfejű átmenő csavarokkal rögzítettem a ködlámpákat a lököshöz. Megpucoltam a gumidugókat, upgrade-eltem a foncsorokat, felpolíroztam az eléggé hervatag búrákat, aztán hali. A tolatólámpát még újra kell majd saroznom, mert ott a régi saruk feladták a harcot.

6.) Foncsortuning. Ha már a lökhárító-cseréhez úgyis ki kellett szedni az indexeket, kaptak egy kis hőtükör fóliát a kissé megszomorodott foncsorok. Többszörösen bevált módszer, nagyon látványos eredményt lehet vele elérni.

7.) Felszenvedtük a kipufogót, és szerencsére sikerült úgy megoldani, hogy a friss festést csak minimális mértékben basszuk le róla. Az eredeti csavarok természetesn meg se voltak, Kókány-system típusú rögzítések voltak helyette: A blokk oldalából a négyből három tőcsavar hiányzott, kettőbe bele volt kókányolva valami, a harmadikon meg csapta kifele az olajat a blokkból, egyenesen a kipufogóra. Már elkezdtem kutakodni, hogy hozassak-e gyárit, amikor a vállamon feltűnt a kisangyal, és mondta, hogy: "Bazzeg seggfej, nem úgy volt hogy használós autó lesz?". Jogos.
Mindegy, vadásztam 8.8-as szabvány csavarokat és anyákat. A tőcsavarokat is inkább 8.8-as sima csavarból gyártottam le egy fűrész segítségével, mert ami hernyócsavart boltban kapsz, az mind 5.6-os gyengeségű, azzal sokra nem lehet menni.
A kipufogótartók is viszonylag simán felmentek, úgyhogy most szép. Meglátjuk, hogy meddig lesz az, mert a kipufogótartók tévedésből le lettek szinterezve (csak homokolni küldtem őket, de le is festették), nem biztos hogy a forró kipufogódob lesz a porfesték legjobb barátja.

8.) A korábban lealapozott részeket (ahonnan leverődött az alvázvédő), azokat lekentem alvázvédővel. Örö-bódottá.

+1 bónusztrekk: Hiányzott pár apróság (Féltengely végére a rugó, kuplungvisszahúzó rugó, menesztő gumimandzsetta, lámpabúra-tömítés, pedálgumi), ezeket a Peti bontó készletéből pótoltam. Néha magam is meglepődöm, hogy mi minden szar van itt nekem a garázsban.

Nemsokára célegyenesbe érkezünk!

Ma elhoztuk a homokfúvóstól a BIS felniket, merthogy voltak homokfúvósnál. Szerintem szépek lettek. És hogy ne legyen túl szűkszavú az a bejegyzés, összefoglalom az eheti történéseket:

"Hétfő:
Ma nem történt semmi különös, voltam boltban.

Kedd:
Tegnap voltam boltban, de előtte nagyot szartam, az idő egyébként jó.

Szerda:
Voltam megint boltban, mert elfogyott a tej, így mennem kellett megint boltba, mert hogy nem volt. De szerencsére ott volt, így jól tettem hogy elmentem. Képeket sajnos nem készítettem, mert nem volt nálam kép készítésére alkalmas eszköz amikor elmentem a boltba tejet venni, mert hogy itthon nem volt tej, így el kellett mennem.....

Csütörtök:
Reggel felkeltem, megnéztem a hűtőt, és kevés tej volt itthon. Rájöttem hogy nem is szeretem a tejet, így emiatt nem kell elmennem a boltba. De mivel kenyér sincs itthon, így muszáj leszek elmenni a boltba, ha akarok ha nem boltba menni, hogy legyen itthon kenyér.
Egyébként az a durva, hogy van egy polskim.
Ma megint nem esett a hó. Szokatlan ez így Augusztusban nagyon..."

Péntek: Nagyon jól megy már a copy-paste funkció használata, de azért még gyakorolgatom. Ja, és elfogyott a tej, asszem lemegyek a boltba...

Normális ember általában maga szervezi a programját( vagy egy titkárnőre bízza), nekem viszont most inkább Tóbiás szervez. Titkárnőnek elég tré, mert se kávét nem tud főzni, sem pedig egyéb célzattal nem hasznosítható (természetesen a gépelésre gondolok), viszont a programomat azt jól megszervezte. Elvileg ma mentünk volna az OT-expóra, és eredeti szándékom szerint csatlakoztam volna a Fiat 500 klub konvojába, de ez így nem igazán jött össze.( Ezúton is bocs hogy nem szóltam, Karki! Csak tegnap még csak az volt biztos, hogy semmi sem biztos. :( )

 Tegnap bevittem Tóbiást a melóhelyemre, hogy megzsírozzam a függőket, meg lemossam kicsit. Már iszonyatosan fura volt, hogy a BIS váltó berakása, meg a kuplungozás óta (ez volt ugye novemberben), semmit nem kellett hozzányúlni a járgányhoz, a takarításon meg a rendszeres függőcsapszeg-zsírzáson kívül. Egészen eddig. Tegnap kezdett el a járgány érdekes hangokat hallatni hátulról, de csak menet közben. Álló helyzetben, járó motornál is volt némi hangja, de ha kinyomtam a kuplungot, akkor elhallgatott. Igazán akkor lehetett hallani, amikor üresben, vagy kinyomott kuplunggal gurultam, és a féltengely visszahajtotta a diffit. Egyértelműen a váltó/diffi egység volt gyanús. A csápos emelőn aztán látszott, hogy a váltó és a váltóolaj szakítottak, és most épp különköltöznek. Hogy egyszerű legyen a dolog, nem a féltengely-gumiharangok fosódtak el, hanem az a belső szimmering. Mindegy, ha már emelőn volt, megzsíroztam a bal oldali függőcsapszeget, a jobbost meg majdnem, csak hát elfogyott a zsír. Péteken fél ötkor, mert olyankor már bezárt minden, és a kollégák is mind elhúztak haza. Hurrá!

Tóbiás további sorsa tehát kétséges, egyelőre itt áll a ház előtt. Most viszonylag nagy összeget rá kéne szórnom, mert kéne rá fék (jól fog még, de időszerű a csere), lassan az olajcsere is aktuális, kéne egy váltó-javítás + friss váltóolaj, meg kéne egy garnitúra új nyári gumi, mert a régi szarokat nem akarom visszatenni. Ugye alap, hogy szar gumival nem mászkálunk. Viszont ha fel akarom tenni a nyári gumikat, akkor kellene egy garnitúra mozgókúpos csavar is a BBS-felnikhez. Mindez azért a legfinomabb számítások szerint sincs 60-70 ruppó alatt. Ez csak azért probléma, mert a jövő hónapban mindenképp el kell hoznom az Alfát, és most nem költhetek másra egy fillért sem. A kocsi viszont munkaeszköz lenne, de igénytelenkedni, meg ekecselni nem akarok. Szóval nem tudom mitévő legyek.
Holnap az OT-expóra így hát nem Tóbiással megyek (A megkövezésre lelkiekben már felkészültem!), hanem kölcsönkaptam Walthert, (teljes nevén Walther Viertakt von Zwickau), akiről még fogok írni a továbbiakban, merthogy én leszek a háziorvosa.

Jah és végül, de nem utolsósorban: kaptam egy 130-as kisműszerfalat a kollégámtól, aki a Zsiguli-cuccai között találta, meg a szomszéd srác talált még egy kispók-felnit a kettesgolf-cuccai között, és azt is megkaptam. Hö, zsír...
Tegnap volt egy kis jégeső is sajna, ami elkapta Tóbiást. Kárpótlásul viszont nagyon szép, vöröses árnyalatú fények voltak a kertben, meg volt szivárvány is, úgyhogy legalább csináltam pár jó fotót. Szerencsére a kocsinak se lett baja.

Következő műsorunk: Passió II. - Jézus visszavág (színes, fekete-fehér, lengyel-olasz-magyar akcióhorrordokumentumvígjáték. Rendezte: az élet; főszereplők: Jézus, Petya, Pandacsöki Boborján.) Jó szórakozást!

Az előző bejegyzésben már kiveséztük Jézust, illetve egész pontosan azt, hogy ki is ő, és hogy került hozzám, és hogy tisztult meg a bűnein kívül a rengeteg redvától, ami fedte. A repedések és kitört darabok miatt viszont még mindig kétséges volt a sorsa. Petyának az a zseniális, korszakalkotó, és rendkívül eredeti elképzelése volt, hogy keres egy lökhárító-javító műhelyt itt Fehérváron, elviszi oda Jézust, kér egy árajánlatot, és ha rentábilis, akkor egyrészt megcsináltatja, másrészt meg fotóval dokumentálja az egész munkafolyamatot, és ír egy cikket a műanyaghegesztési technológiákról az indexfejer.hu-ra. Ez utóbbi azért jó mert hátha ezzel lehet valamit alkudni az árból, másrészt meg adott egy jó téma, aminek a szerkesztők is örülnek. Maga az elképzelés tökéletes. A kivitelezés viszont ismét eléggé petyás lett...

Az egész azzal kezdődött, hogy Fehérváron ipari zónából van vagy öt, van három meki, húsz benzinkút, meg van mindenféle lófasz, na de találjátok ki, hogy hány lökhárító-javító van? Egy se? Talált-süllyedt.  Azért egy elővakarásztam egy 2007-es szaknévsort, na ott végre találtam egyet. Behajítottam Jézust a Peugeot hátsó ülésére, és elmentem megnézni, hogy élnek-e még.

Élnek. (Mondjuk eléggé határeset, meg a többes szám sem indokolt, mert egy öreg fószerról van szó.) Megkérdeztem, hogy akkor a lökhárítójavítással mi a stájsz. A jóember azt mondta, hogy lehet hozni. Bevittem, megnéztük, a sérülésekre kialkudtunk egy egész korrekt árat, bár amikor rákérdeztem, hogy a rendszámtábla besüllyesztése az hogyér' lenne, akkor elkezdhettem volna gyanakodni. A fickó - aki egyébként valahogy olyan stílusban beszélt, mint egy Pandacsöki Boborjánba oltott Mr. Mackie - az a felvázolt elképzelésre a következőképp reagált:
- Most ezt nem érteeem. A rendszámot lesüllyeszteniiiii?! De hogyaaaa'?
Elmagyaráztam, elmutogattam. Reakció:
- Most ezt nem érteeem. A rendszámot lesüllyeszteniiiii?! De hogyaaaa'? (x2)
Megintcsak mutogatás, magyarázás.
- Most ezt nem érteeem. A rendszámot lesüllyeszteniiiii?! De hogyaaaa'? (x3)
Harmadszorra már úgy próbáltam meg elmondani, hogy egy közepesen debil ovis is megértse. Reakció:
- Ide a lökhárítóbaaa leee?
Aaaaaargh! Kegyelemdöfés. Mondtam neki, hogy hozok róla fotót, addig ne álljon neki. Megbeszéltem vele, hogy másnap beugrok, és akkor lefotózom a lökhárítóm javítását, és megy róla a cikk, amibe bele is egyezett.

Másnap mentem a fényképezőgéppel felszerelkezve, hogy akkor adjunk a munkának. Erre hozza a fószer a kész lökhárítót. Ófákk. Láttam hogy fotó hiányában a rendszám besüllyesztését még nem csinálta meg. (Egyébként a fotók keresgélése közben rájöttem, hogy nem is tetszik úgy. Meg a fórumon is megszavaztattam, és ott is az lett a verdikt, hogy a rendszám maradjon csak a motorháztetőn. Gondoltam mentem a menthetőt, és mondtam, hogy akkor pótolja ki azt a részt is, és akkor arról csinálom meg a fotóanyagot. Erre a csávó:
- De hát azt nem leheeeet.
- ????
- Nemtom úgy csinálni ha nézneeeeek.
Óbazz. Na ennél a résznél már tényleg majdnem besírtam. És a neheze még csak ezután jött. Hogy ő feltaláló is (Nekem van ilyen találmányom, figyeeeld! , és itt ez az aprópénz-tartó, ami korszakalkotó,és hogy akarok-e venni belőle, meg hogy kereskedhetnék is vele. (Sok pénz van ám benne, nem hiszed eeeeel? Aztán ez átcsapott mesedéluntánba, ahol egy egész élettörténetét kellett volna végighallgatnom (és kibírni röhögés nélkül , ha bokros teendőim, és a rengeteg munka SAJNOS el nem szólítanak onnan. A lökhárítóért másnap visszamentem, de sajnos akkor is épp nagyon kellett sietnem.
Amúgy meg magát a lököst egész korrekt módon megcsinálta a jóember:
3000 Ft volt a letörött sarok pótlása, a keresztben végighúzódó repedés kijavítása, a belül letörött oldalsó tartó visszaheftelése, és a külső felületen levő nagyobb sérülés kijavítása.
Újabb 3000 Ft volt az aljából hiányzó rész kipótlása, azaz összesen 6000 Ft.
A felületét mindenképp fényezni kell, de az egyébként is tervben volt.

A két BIS lökösöm tehát összesen 1500 + 1500 + 6000 azaz 9000 forintban van, ebben benne van a két pár fém tartó, amit azért még homokfúvatok és szintereztetek. Ezen kívül még lesz egy fényezés, meg két pár oldalsó műanyag tartó. Szerintem nem is olyan vészes. Köszi a segítséget még egyszer 126fan-nak, Stiffinek és Döminek!

Kíváncsi lennék, hogy a képeket elnézve kinek mi a véleménye: megérte ennyiért, vagy sem.

Dicsértessék! A mai bejegyzés főhőse Jézus, a BIS lökhárító, aki nevéhez hűen feltámadt, vagy legalábbis valami hasonlót művelt. Már amikor először megláttam, akkor tudtam hogy hívják, mer csak ránéztem, és annyit tudtam mondani, hogy: Jézus!!!!

A - kereszt helyett- tetőcsomagtartóra feszítés után volt egy laza út Veszprémből haza, és miután leszedtem, beraktam őt és a tesóját egy barlang helyett a mosókonyhába. Nem, nagy követ se hengergettem a bejárat elé, mert akkor a Hajdu Minimat megközelíthetősége meglehetősen macerás lett volna.

Másnap reggel egy állapotfelméréssel kezdődött a dolog. Az első három kép mutatja a kezdeti állapotokat. Az első lökös teljesen ép, korrekt kinézetű darab volt, kicsit karcos felülettel itt-ott kicsit bemattulva, megszürkülve, és rengeteg redvával. A hátsó lökös (alias Jézus) sorsa itt még erősen kétséges volt. A karcokon, felületi hibákon és a redván felül voltak neki nagyobb bajai is. Az aljából hiányzott egy jókora darab, keresztben el volt repedve, az egyik oldalsó- és az egyik főtartó ki volt törve, és le volt törve a lökös sarka. Az előző tulaj feltehetően talált vele valami keményebb ojjektumot.
Úgy gondoltam, hogy egy műanyaghegesztőtől kérek árajánlatot, és ha menthető, akkor költök rá, ha meg nem, akkor kuka. Amilyen áron hozzájutottam a két lököshöz, annyiért ha csak az elsőt kapom, még úgy is jó üzletet csináltam. Ráadásul még a tartók is rajtuk voltak.

Következzen tehát a gatyába rázás menete.
Szétszedtem és megpucoltam tehát mind a kettőt. A vastag sárréteget leverettem, aztán mosószeres dörzsi-szivaccsal leszedtem a retek nagyját. Itt már látszottak a felületi hibák, illetve az, hogy az előző tulaj valami fekete festékkel optikázta meg a műanyagot, nem túl sikeresen. Na inkább csak rövid képmagyarázatok jönnek a tekkkknológiáról.
4.) Ezen a képen látszik, hogy a kosz nagyjának az eltüntetése után milyen a felület. A festék elég darabosan hámlott alapból, elég rondává téve a lököst, úgyhogy segítettem neki totálisan lehámlani.
5.) Ha ez egy pornó-képregény lenne, akkor ez lenne az utolsó fotó. Na de nem az, nem kell rosszra gondolni. Ez itt folyékony súrolószer - ez itt nem a reklám helye úgyhogy nem mondom, hogy Cif - és ezzel, valamint egy körömkefével lezúztam a festéket, illetve a műanyag beszürkült és porózussá vált felületi rétegét.
6.) Judit haja az egyik oldalon korpás, a másik oldalon meg levitte az atomtámadás. Itt látszik a különbség a lesúrolt felület (balra) és a még kezelés előtt álló rész között.

A súrólószer maradványai persze nem tűnnek el maguktól, úgyhogy utána át kell mosni még egyszer mosószeres szivaccsal, aztán utána meg bő vízzel leöblíteni.
Az első lökös története itt nagyjából be is fejeződött, kapott egy kis olajat (!) ami a legjobb műanyag-ápolószer, gyakorlatilag menthetetlennek tűnő hulladékokat is fel lehet vele támasztani. Azóta is issza be szorgosan, de már jobban hasonlít egy újra, mint egy használtra.
A hátsó lökös - alias Jézus - egy kicsit hosszabb utat járt be. A következő bejegyzésben alámerülünk a műanyaghegesztés legmélyebb bugyraiba.

A vasárnapi szegedi kanyart követően kevés volt a kilométer, így hát amint hazaértem, rögtön indultam is Veszprémbe, mindössze addig voltam otthon, amíg ittam egy kávét, meg felraktam Tóbiásra a Oldschool-Super-Deluxe KGST tetőcsomagtartót, ami utoljára az 1200-as Ladánkon volt szolgálatban. Tehát a legfinomabb számítások szerint is legalább 20 éve használtuk utoljára.
A jugoszláv csúcstechnikát sikerült néhány perc alatt felszerelni, bár az egyik lába megszivatott. A rögzítőjéből kiment a menet, ezért a másik oldalon a csavar egy ellenanyával volt megfogatva, ami természetesen elforgott. Én meg csak tekertem, tekertem, tekertem, és csodálkoztam, hogy mi a k* anyjáért nem akar megszorulni. Mire rájöttem mi a gond, addigra a csavar meg a láb jól összeizélta a fényezést. Ugye mondanom se kell, hogy nem volt őszinte a mosolyom.

Mindegy, elindultam, gyors tankolás után még lefényképeztem Tóbiást a "giga-mega tunnnning szpojlerrel" a tetején, úgyse volt még rajta ilyesmi, aztán nekivágtam a 8-as útnak. Végig 90 és 110 között autóztam, eseménymentesen és gyorsan telt az út. Veszprémben a Meki parkolójából felhívtam Dömit, hogy akkor hova is kő' menni, aztán simán és gyorsan sikerült is odatalálnom. A kolinál átraktuk az ő autójának a tetején található műanyagokat az enyémre. Dömi segített rögzíteni őket, aztán dumáltunk még egy kicsit, és elindultam haza, az immár négylökhárítósra tuningolódott kocsimmal. Az első- és hátsó lökhárítón kívül még volt kettő a tetőn is, így ha valaki felülről koccan belém mondjuk helikopterrel, vagy netán tetőre vágom a szekeret, akkor is megúszom.

 Hazafelé végig iszonyatos köd volt, és 100-nál nem nagyon akart többet menni a kocsi, mert a tetején a pakk egy kicsit visszafogta, de így is gyorsan és épségben hazaértem a BIS lökösökkel együtt.

Köszönet a BIS lökhárítókért 126fan-nak, a szállításért pedig Stiffinek és Döminek! Á jóságozs Devlá áldjon meg bánneteket, tezsvíreim!

Szombaton kitaláltam, hogy megyek egy kört a járgánnyal,  gondoltam megnézem a Tropicariumot, mert a teszkós halpultban unalmas volt már a műsor. Ahogy mentem ki Fehérvárról, hát nem elém kerül négy kispolszki? Lassan mentek csak mert az elsőre a tulaj rákókányolt egy Suzuki Jimny bódét, aztán kicsit nehezen bírta. Mindegy, mentem mögöttük, mert érdekes módon ugyanarra mentek, mint én. A Campona parkolójában rengeteg Polski Fiat 126p típusú személygépjármű állt, beálltam oda én is, gondoltam, hogy ennek a típusnak külön parkoló van. Amikor kiszálltam jöttek oda hozzám mindenféle emberek, én meg nem akartam megharagítani őket, ezért illedelmesen köszöntem, ahogy anyu tanította nekem kiskoromban.

A Tropicariumban voltak halak, amik úsztak, meg egyéb állatok, amik nem. Érdekes volt, na. Kint a parkolóban aztán zsákmányoltam gyertyagumit meg fűthető hátsó szélvédőt egy utcai árustól, meg eladtam pár polskis naptárat, mert véletlenül épp volt nálam, aztán elmentem kajálni. Az étterem felé vezető úton is elém meg mögém került néhány kispolszki, ekkor már kezdett nagyon gyanús lenni, hogy ezek követnek. Az éttermben ezek a népek valami szeánszot tartottak, amíg nem jött a kaja. A kaja meglehetős mértékben frankó volt: finom is, meg szép nagy adag is, úgy bezabáltam, hogy öröm volt nézni. A kajálás végeztével még a parkolóban nézegettük egymásét (kocsiról van szó természetesen), egy Grosso nevű egyén járművét ki is próbáltam egy pár kör erejéig. Aztán mindenki ment a Szerjózsa minden irányába.

Este én még Pesten maradtam egy kicsit bulizni a Moszkvics nevű szórakozóhelyen (Városligeti fasor 44.), ahol egy ismerős zenekar koncertezett. Úgy terveztem, hogy csak lájtos dolog lesz, mert vasárnap mennem kellett egyik haveromnak segíteni veterán mocit restaurálni. A lájtos buli sajnos ott vérzett el, hogy jól teleettem magam még az étteremben, és a sör már alig fért el a gyomromban, így kénytelen voltam Unicumozni (de csak az emésztés segítése végett). A másik két végzetes hiba az volt hogy Moszkvics-tulajdonosoknak kedvezményes áron volt a pia, illetve hogy nagyon jó hangulat kerekedett, mert vagy 1 órányi ráadást játszott a banda, úgyhogy alacsonyan szálltak a székek és az Unimukkok így kicsit széjjelcsaptuk magunkat a kis társaságommal.

Érthető módon a másnap reggeli koránkelés érdeklődés hiányában elmaradt. Kora délutánra sikerült nagyjából emberformát öltenem, aztán zúztam le Fehérvárra, ahol már vártak a műhelyben. Előtte még hazaugrottam, kiraktam a szélvédőt, bepakoltam pár alkatrészt, ami a Fiat 500-ashoz kellett Mikinek, és elhúztam hozzá. Az alkatrészek átadásakor kaptam Mikitől ajándékba egy Abarth-kulcstartót. Érthető módon örültem neki, mint hülyegyerek a ringlispílen. Utána mentem Csocsó cimborámhoz, a műhelybe. Ott nekiestünk az ötvenes évekbeli SR2-es Simsonnak: szépen szisztematikusan szétbontottuk, az egészet végig dokumentáltuk fotókkal, szerencsére az eredeti csavarok nagy hányada is menthető. Sokkal kisebb szívás volt ez a bontás, mint amire számítottam.

Tóbiás az egész hétvégén jól viselkedett: kábé 200 kilométert tekertem bele, ez volt tuljadonképpen az első próbautam a BIS váltóval, úgyhogy volt egy kis para, de szerencsére nem volt alapja.  Hidegen még kicsit nehezen veszi a kettest, de pár kilométer után már teljesen oké a dolog. Néhányszor még így is kidobja, de egy kulisszaállítás után szerintem megoldódik a dolog. Nem zajos a váltó, és országúton zseniális. Vasárnap hazafelé volt alakalmam kipróbálni: a 110-es utazót is simán, kényelmesen lehet vele tartani, a nagyobb emelkedőkön néha már sok neki a négyes, de a hosszú hármas olyankor kihúz a szarból. A fogyasztás is csökkent némileg. A kartergáz-olajleválasztó cuccnak (alias részecskegyorsító ) köszönhetően a motortér tök tiszta, semmi olajat nem nyomott ki ezalatt a 200 kilométer alatt.

Szóval, mindent összevetve jó kis pörgős hétvége volt. Köszönet a találkozó szervezőinek, és a sok elvetemült kispolákosnak a jó hangulatért. Aki vett naptárat, annak ezúton is köszi, és használja egészséggel! Illetve még tenkjú KeMának az útbaigazításért, és Mikinek az Abarth-os kulcstartóért!

Back on the road, hell yeah!

Tegnap végre teljesen összeraktam a kocsit: visszatettem a hátsó kereszttartót és a motortartó bakot, feltettem az önindító hiányzó csavarjait, bekötöttem a benyacsöveket, kábeleket, bovdeneket. Ezután lőttem egy kuplung-holtjátékot, leellenőriztem a pedálnál, aztán elmentettem (gy.k.: ráhúztam a 10-es csavart). Ekkor hivatalosan már menetkész volt a gépsárkány, de az azonnali próba helyett  - hatalmas önuralomról téve bizonyságot -  még visszaszereltem a generátor alatti burkolatot meg a kipufogó feletti hőpajzsot.

Saját magam olajtalanítása után végre következhetett a próbaút. A következőket tapasztaltam:
- a kuplung frankó. Eléggé lent fog, de nem túl puha, nagyon szépen és könnyen adagolható. Fog amikor kell, kiemel amikor kell, szóval tutter. Nagyon könnyen megbarátkoztam vele.
- a motor, főleg hidegen eléggé ráz. Amikor először indítottam tegnap este, akkor már majdnem azt hittem, hogy egyhengerezik.Valszeg az új, keményebb gumibakok teszik. Lazítottam a hátsó motortartó csavaron egy keveset, és most már hidegen is tűrhetőbb.
- a váltó rendesen veszi a fokozatokat, bár a váltókar erőigénye egy kicsit nagyobb lett, néha erőltetni kell hogy bevegyen egy-egy gangot. A BIS diffi miatt olyan, mintha egy egész más autót vezetnék. Ami biztos: gyorsulási versenyen és hegyiversenyen nem indulok. Ahol eddig hármasban vettem a kanyarokat, ott a kigyorsításnál már sok a három, vissza kell gangolnom kettesig, ha dinamikusan akarok közlekedni. Kettesben viszont egész sokáig el lehet húzatni, és ez a hármasra is igaz. Háromban a léges váltóval már 80-nál vége volt, és ha nem akartam gyilkolni, akkor 60-nál raktam a négyest. A BIS-sel ha 70-nél hármasban az még belefér a normális közlekedés kategóriájába, ha tolom neki akkor simán elszalad 100-ig hármasban.
Négyesben a 80-as, 90-es utazó az még kifejezetten kímélő üzemmódnak számít. Egyszóval tetszeni fog nekem ez a cucc.

Ami nem tetszett:
- a váltóból csöpög az olaj.
- amikor kihúzatás után feljebb gangolok, akkor hallani valami csattanásszerű hangot. Csak akkor csinálja amikor 1-ből 2-be és 2-ből 3-ba váltok. Nagyon nem tetszik...
- a tegnap esti próbaút során fura zajt hallottam a váltóból. Alig hallható súrlódó hang jött, ami elhallgatott, ha kinyomtam a kuplungot. Üresben is csinálta, így a gyanúm a váltóra terelődött: vagy a bemenő tengely csapágyai, vagy a fogaskerekek voltak zajosak. Ma is füleltem, de úgy tűnik elmúlt.

Persze nem én lennék, ha nem lett volna egy kis gebasz. Nyugodjon meg mindenki, ismét hoztam a formámat. A tegnap esti rövid próbaút alkalmával egy kis hörgés után leállt a kocsi. Rögtön tudtam, hogy kifogyott a benzin. Volt kannában némi benyám, úgyhogy nem volt gáz...

Ma felpakoltam a téligumi-garnitúrát, sajna a felnik eléggé okádék kinézetűek, viszont ami a nagyobb baj, a szar állapotuk miatt nem is igazán tartják a nyomást. A jobbakban marad kósza 1 bar tavalyról, a trébbeket én fújtam fel kézi pumpával 1 barra, aztán elhúzm a kúthoz feltankolni a kocsit meg beállítani a keréknyomást. Utóbbit meglátjuk mennyire képesek tartani, aztán ha nem igazán, akkor átrakatom a nyári felnikre a téli gumikat, és vagy eladó lesz 3 darab BIS felni, vagy keresek egy darabot megvételre.

És itt van az ápdét: Ma reggelre leengedett a bal első, egy éjszaka alatt. Akkora hiába a peremtömítő, meg a satöbbi, ez a felni vagy kuka, vagy felújít. Nincs mese. Felpumpáltam kézi pumpával, aztán elmentem gumishoz, és átrakattam a téli garnitúrát a Seicento-felnikre. Ez 7 rongyba fájt, de legalább téli gumival sincs több leeresztés. A BIS-felnik ha nagyon kellenek valakinek, akkor eladók, ha kell, akkor homokszóratva. De még lehet az is, hogy felújíttatom őket, és megtartom.
Még nem igazán tudom.