A kipufogócsere óta sok rendkívüli esemény nem történt a 75-össel. Tavasz végére - nyár elejére belecsavartam majdnem a 250 ezrediket is az órába, a legutóbbi olajcsere óta eltelt majdnem 10 ezer, szóval időszerűvé vált lassan a kisszerviz. Megvettem a szükséges motyókat, MANN szűrő, Shell Helix Ultra 5W-40-es olaj, valamint vásároltam pár szerszámot a Halfordsban, mert elég durván le voltak árazva. Gyakorlatilag kevesebb, mint féláron jutottam hozzá egy pár rámpához, egy krokodil-emelőhöz, két db 2 tonnás bakhoz, és kaptam hozzá egy fix-száras kerékkulcsot, meg két állítható éket ajándékba. A hülyének is megérte, két Alfával a háznál meg szinte kötelező. Az olajcsere le is zajlott simán, minden komplikációtól mentesen.

Találtam az ebay-en egy csávót, aki mindenféle öreg Alfákat bont, és rendeltem tőle pár apróságot, amik az én autómon már elfáradtak, vagy legalábbis egyértelmű jeleit mutatták, hogy köröz felettük a Halálmadár. Így tettem szert egy vezetőoldali ablakemelő-kapcsolóra, egy csomagtartó-kéderre, a csomagtérfedél visszahúzórugóira, és egy vezetőoldali ajtóbehúzóra. Szerencsére ami nekem vezetőoldali, az itt angoléknál utasoldali, szóval szerencsére eléggé megkímélt példányok kerültek elő a dobozból, amikor pakkot kaptam, mint Nyilas Misi.
Elsőként az ajtóbehúzót cseréltem, mert az sajnálatos módon a kezemben maradt. Előtte persze alapos mosószeres kezelésnek vetettem alá, de ezzel együtt se volt több negyed óránál. Két csavar, oszt csá.
A csomagtartó-kédert már jóval hosszabb ideig kellett pucolni, mert iszonyat retkes volt. Nem tudom mondtam-e már, de itt Britfődön nem igazán nagy divat takarítani az autókat. Tízévesig még csak-csak, de öregebbeket már nemigen, szóval az átlag használtautó belseje úgy néz ki, mint egy csövestanya. Mindegy, a csomagtartó-kéder megtisztul egy nagy lavór mosószeres víz, valamint egy doboz fültisztító pálcika, néhány csavarhúzó és egy zuhany segítségével, aztán már ugrott is a hasonló műgonddal megpucolt peremezésre a csomagtartó körül.
Az ablakemelő-kapcsolóra azért volt szükség, mert a jó idő beálltával egyre többet használtam az ablakemelőt, és letekeréskor néha fogta magát és beragadt. Gondoltam - jobb félni, mint rákefélni - inkább kicserélem. Nos, amióta megérkezett az "új" darab, azóta kutya baja az autóban levőnek. Az is csak addig toszódott, amíg nem vettem egy másikat, azóta rendben teszi a dolgát. Az "új" az meg azóta is itt csücsül az asztalomon, és most épp nézi, ahogy blogot írok.

Na, és hogy a lényegre térjek. Elég béna volt az alapjárat, fel-le ugrált az alapjárati fordulatszám, néha mintha kihagyott volna egy-egy henger. Ez nagyon nem jó. Azt is megfigyeltem, hogy  tele tankkal kevésbé hajlamos ezt csinálni, és ahogy ürül a tank, úgy lesz egyre rosszabb a szitu. Az AC-pumpának se volt egészséges hangja, szóval ez is csak megerősítette a gyanúmat, hogy az anno bontottként beszerzett AC felett már a dögkeselyűk köröznek. Mivel a benzinszűrőt mindenképp időszerű volt kicserélni, ezért gondoltam, hogy egy kalap alatt kicserélem az AC-t is. Meg is rendeltem a gyári cikkszám alapján az AC-t, valamint egy Mann WK 613-as benyaszűrőt. Aztán megrendeltem még egyszer, mert valahol elkeverték a szűrőt. Aztán még egyszer, mert más cikkszámú cucc jött meg. A harmadik rendelés után egy héttel végül már meg is volt a cucc. Sima ügy!
Elhatároztam, hogy kifogyasztom a benzint az autóból, hogy szétszedéskor ne kelljen egy jókora benzintócsában tapicskolni. Nos, ez annyira jól sikerült, hogy itthontól kábé 100 méterre rohadtam le egy emelkedő kellős közepén. Mivel esélytelen volt a házig feltolni a kocsit, ezért betoltam egy mellékutcába, de sajna csak úgy sikerült, hogy az egyik kerék a járdán volt. Mindegy, a járda egy kilométer széles volt, és az úton se akadályota a forgalmat a gép, gondoltam jó lesz az. Kibasztam a hátsó ablakba az elakadásjelzőt, hogy lássa a paraszt, hogy nem jókedvemben parkolok itt, hazaszaladtam a piros Alfáért, aztán elhúztam dolgozni. Hazafelé beugrottam egy benzinkútra, vettem egy ötliteres kannát, teletankoltam, és hazafelé megálltam megitatni az öreg Alfát. Ahogy közelebb léptem, akkor láttam a szélvédőn a sárga-fekete mikuláscsomagot. Gyász. Megbasztak 110 fontra, mert az egyik kerék a járdán volt. Csodás.
Na mindegy, hazahúztam járgánnyal, és a parkolóban gyorsan kiékeltem a kerekeket, megemeltem a járgányt és alámásztam. Szerencsére minden csavar és bilincs engedett elsőre, egyedül a tavaly ősszel megejtett alvázvédelem tette kellemetlenebbé a melót, mivel minden csupa alvázvédő volt.
Érdekes módon 5 liter benzinnel a tankban nem nagyon kellett leengedni semmit se, alig pár deci benzin folyott le a megbontott üzemanyagcsőből. A csere gyorsan megvolt, ám az úgy pumpa beszerelésénél jött az első meglepi: a régi pumpa csúszósarus volt, ez meg körsarus. Gyorsan levágtam a csúszócsatikat, és nekiálltam leblankolni a vezetékek végeit. Nagyjából fél percre másztam ki a kocsi alól, hogy kidobjak valamit a kukába, de ezalatt valahova eltűnt a sniccerpengém, ami azóta sincs meg. Addig-addig keresgéltem, hogy már majdnem rámsötétedett, végül felszaladtam a lakásba egy konyhakésért, aztán azzal álltam neki vezetéket blankolni. Jött a második meglepi. Fogalmam se volt, hogy melyik vezeték melyik, mivel valaki előzőleg már jól megszakértette, és mind a táp- mind a testkábelt feketével húzta be. Kösz a rejtvényt, tesó!

Mivel nem akartam próba-szerencse alapon fordított polaritással agyonbaszni a vadonatúj pumpát, ezért gondoltam, hogy kiderítem melyik madzag melyik. Szerencsére ISMÉT otthonfelejtettem a multiméteremet és a próbalámpámat, úgyhogy másnapig fel is függesztettem a munkálatokat.
Másnap vettem egy multimétert, meg egypár filléres cuccot (krokodilcsipesz, drót, 2 wattos izzó, foglalattal), amiből összeeszkábáltam egy próbalámpát. Kimértem mindkét vezeték ellenállását. (A test értelemszerűen nulla, vagy aközeli érték, a pozitív pedig szakadás kéne hogy legyen . Nos, a test nagyjából nulla is volt, de a pozitív nagyon messze volt a szakadástól, mindössze 110-130 ohmot mutatott, ami szakadásnak mondjuk elég kevés. Mindegy a vezeték leszakaszolásával kiderítettem, hogy van még egy benzinpumpa a tankban. A gyárilag injektoros gépeken volt egy extra pumpa a tankban, de mivel az enyém karbisból lett átalakítva, ezért nem gondoltam, hogy erre is ügyeltek annak idején. De ügyeltek.
Miután 100 százalékig meggyőződtem róla, hogy a bekötés helyes, összeraktam a rendszert, aztán csináltam egy próbaindítást.
A motor szebben jár, stabilabb az alapjárat, és mintha egy kicsit a gázreakciók is javultak volna. Eltűnt ellenben a benzinpumpa zümmögése, az új AC teljes csendben teszi a dolgát. Hogy ne legyen teljes az örömöm a pumpa előtti csőszakaszon rögtön észre is vettem egy kis szivárgást. Gondoltam magamban, hogy nesze, hülyegyerek, elfelejtetted meghúzni a bilincset. Úgyhogy gyorsan fogtam is a 7-es villást, és meghúztam a bilincset, amikor is - KRRRECCS -megszakadt a menet. Tartalék bilincs persze sehol. Picsába.
Mindegy, meghúztam, amennyire lehetett, szerencsére nem szivárog. Mivel a gumi benzicsöveket már megcsócsálta az élet, ezért a következő kör az összes gumi benzincső cseréje lesz fémszövetes cuccra. Folyt köv.

Ápdét: időközben Dzsulietta betöltötte a negyedmilliót. Háromszoros hurrá!
 

A címben említettek közül van több is, de főleg az időjárás az.. A közelmúltban meló- és lakhelyet váltottam, a csendes vidéki Skegnessből leköltöztem London forgatagába. Normál esetben Londont nagy ívben elkerültem volna, de sikerült kifogni egy olyan melót, ami miatt megérte oda (vagy is inkább ide) költözni.
Autó-szempontból ennek annyi a jelentőssége, hogy:
1.) Napi 60-65 kilométert kell autóznom melóba és vissza. Részint autópályán, részint ritkaszar városi fő- és mellékutakon. A 60-ból átlag 25-öt egyesben, csúsztatott kuplunggal araszolva. Szép meló egy majdnem 250 ezret futott, 24 éves olasz youngtimernek.
2.) Továbbra sincs garázsom, mert a lakhelyem közelében lehetetlenség bérelni. Nagyjából másfél kilométerre van egy-kettő annyiért, amennyiért komplett lakást is lehet bérelni. Hát azt inkább kösz, de mégsem. Ez leginkább azért gáz, mert... (ld. következő pont.)
3.) Folyton esik. Avi bácsinak igaza volt: "Szar kaja, még szarabb idő, kibaszott Mary Poppins: London!"  Ez egyrészt az autószereléseknek tesz be, másrészt meg a járgány vízzáróságát teszi próbára.

Pár hete észrevettem, hogy az időjárás mellett a másik nedves dolog, az a csomagtérkárpit. Ez ugye köztudottan nem túl előnyös, így hát a következő hétvégén szétkaptam a csomgtartót, egyrészt szárítási céllal, másrészt hogy kiderítsem, hogy hol jut be a víz. Nos, a csomagtartó-kéder az egy fos. Eddig se voltak efelől kétségeim, mert már akkor elég leharcolt volt, amikor megvettem a járgányt, de érdekes módon nem az ő hibája volt a beázás. Mindegy, ha már kiszereltem, kapott egy alapos pucolást, mert alatta a mocsok olyan fosszilis rétegei rejtőztek, amiben csak a csodának köszönhető, hogy nem találtam őslény-csontvázat és avar-kori temetőt.
Rácsörögtem egy wiltshire-i Alfa-specialista cégre, hogy hogyé' tudnának megdobni egy légszűrővel, egy csomagtartó-kéderrel, meg egy kiegyenlítőtartállyal, de igazából ezeknek a légszűrő kivételével megszűnt a gyártása. Mindegy, a légszűrőt azért megrendeltem, de erről majd később.
Serlokk Holmszot megszégyenítő módon kikutattam a beázás helyét. A hátsó szélvédőkoszorú lemeze és a csomagtartó oldalsó peremének a lemeze gyárilag lapolva ponthegesztett, majd varrattömítővel kitömített kötéssel illeszkedik egymáshoz. Nos, a varrattömítő 24 év után már kicsit el volt öregedve, és a hátsó szélvédőról lezúduló esővíz egy része- amit normál esetben 100%-ban elvezet a csomagtér pereme - bekúszott a lapolások közé, és onnan beszivárgott a csomagtérbe. Nem vészes mennyiség, de hosszú időn keresztül átnevdesíti a zajszigetelőket meg a szőnyegeket, aztán úgy kirohad a csomagtér alja, hogy öröm nézni. Mit lehet ez esetben tenni? Sziloplaszt, meg ilyesmik nyilván nem, mert az ha csak egy kis felületen is enged, meg fog állni a víz a lapolt lemezek között, aztán csáómádonnáváffánkúló. A csomagtér is beázik, meg a perem is szétrohad. Kell ez nekem? Ugye, hogy nem.

Viszont, mit tudunk a csavarlazítóról? Kiszorítja a nedvességet. Gondoltam, hogy egy próbát megér, szarabb ettől nem lesz, megfújkodom kívülről-belülről csavarlazítóval, az bekúszik szépen a lapolásba, és nem hagyja beszivárogni a vizet. Vagy de. Megfújkodtam alaposan, és láss csodát, megszűnt a csomagtér beázása, pedig folyamatosan szakad az eső. Azért átlag hetente kétszer ellenőrzöm, hogy mi újság, de egyelőre jól bírja. Ha tartósan jól működik, kifújom a lapolást valami nagy kúszóképességű üregvédő cuccal is, biztos, ami biztos.
Persze ez még csak a kezdet, mert a kiegyenlítőtartály-cserével még nedvesebb (és még mocskosabb) dolgok vártak rám.

Na.

Élek még, bár néha nekem sem úgy tűnik. Kis roncstelepem háza táján eleddig nem volt semmi említésre méltó, leszámítva egy-két apróságot.
Bejöttek a jobb idők, úgyhogy Malvin, a kis fehér bontószökevény körül sertepertélek ahogy időm engedi. Kipucoltam a csomagteret, kiszedtem és kitisztítottam a Csomagtérk Árpit, meg ha már arra jártam, kiberheltem a csomagtérfedél-kéderét is, ami alól kábé fél tonna sarat lapátoltam ki. Ha már arra jártam, szétkaptam a csomagtérzárat is, aztán egy alapos pucolás és zsírzás után visszaraktam.
Megtisztítottam a hátsó ülés alatti zajszigetelőt, meg magát az ülőgarnitúrát is, úgyhogy a kis fehér retek lassan kezd egész kulturált állapotba kerülni, de azért lesz még itt feladat. Hogy egy kicsit adjunk a dizájnnak is, szereztem bele fasza SÁRGA(!) H4-es izzókat is, mert azokkal sokkal szarabbul látni.

Az Alfával nincs semmi különös. Bejáratós még, úgyhogy nem nagyon illik 3000 fölé forgatni. Kicsit olyan az élmény, mintha egy ágyban feküdnél a meztelen Monica Belluccival, és valaki egy sörétes puskát szegezne rád folyamatosan, hogy ha berakod, meghalsz. Mindegy, már csak kb. 1800 kilométer, egy olajcsere, aztán BANZAAAAAIII! Egyedül attól félek, hogy azalatt megszokom ezt a nagypapás stílust, aztán onnantól kezdve a fülszőr-pamacsok, a járókeret, meg a prosztatanagyobbodás fenyegető réme fog felsejleni a kilinccsel előre kanyarodás helyett.
Ja, annyi volt még, hogy letörtem az indexkart, mert egy opeleasztrás cserépedényt (gy.k.:köcsögöt) kissé túl intenzív mozdulatokkal villogtam le. A sors iróniája, hogy a sorozatos, index nélküli sávváltást  honoráltam a fénykürt használatával, aztán pont ebből kifolyólag lettem én is pár napig ugyanilyen nemindexelős köcsög. Mindegy, gyorsan sikerült szerezni egy bontott bajuszkapcsolót (hivatalos nevén irányjelző-fényváltó-fénykkürt kombinált kapcsoló , kicsit megpucoltam, kis zsír, kis WD-40, aztán szétszedtem személygépkocsim kormányoszlopát, oszt beépítettem az ominózus alkatrészt. Hurrá!

Don Camillo Vafanculo méltóságteljes arckifejezéssel fogadott, mint mindig. Tekintetéből nem érződött sem harag, sem ellenségesség, de még így is félelmetes volt, és ezt tudta jól ő is. Hosszú hallgatás után végül rekedtes hangon megszólalt:
- Pietro fiam...
- Hallgatlak, Padre!
- Pietro! Tisztellek, becsüllek. Mindig megbízható tagja voltál a családnak... - és itt hosszú szüntetet tartott. A dícsérettől nem igazán bíztam el magam, hiszen don Camillónál azok a beszélgetések is így kezdődnek, amelyek a közeli kiserdőben végződnek nevelő célzatú tarkónlövéssel. A padre folytatta:
- ...de van egy kis baj. Mit gondolsz, mire való egy másfél hullás csomagtartó?
- Gondolom hullát cipelni, padre.
- Jól gondolod fiam. Aki árt a családnak, annak ott a helye. Na de a te Alfádban a csomagtartókárpit csupa olaj!
- Az előző tulajnál...
- Tudom, tudom, az előző tulaj beleburított egy liter váltóolajat, de ez nem ok arra, hogy minden csupa olaj legyen, amit bepakolsz. Amikor megparancsoltam, hogy tedd el láb alól a Kövér Luigit és a Sebhelyes Vincenzót, és vidd vissza őket a gazdájuk háza elé, mindkettő csupa olaj lett. Don Padrafingó még aznap üzent, hogy "Vafanculóéknak ennyire rosszul megy, hogy szardíniásdobozban szállítják az áldozataikat?" Szégyen-gyalázat!
- Hát igazából nem halszálkás öltönyben voltak, hanem olajoshal-szálkásban, höhö...
- Pietro, ilyen szar poénnal Tréfás Gianni is csak egyszer próbálkozott nálam, aztán azóta a halakkal viccelődik. Lent Palermóban már az a hír terjeng, hogy don Padrafingó embereit egy ipari fritőzbe fojtottuk bele. Madonna mia! Ez tarthatatlan! Azonnal oldd meg, különben komoly problémáink lesznek.
- Igenis, padre! - mondtam, mert tudtam hogy az ő olvasatában a "komoly probléma" hozzávalói között minden esetben van néhány kilenc milliméteres lövedék, egy nagyobb vízfelület, és egy szakszerűen rögzített másfél mázsás betonnehezék.

Lebontottam tehát a régi csomagtartókárpitot és az egészet kihajítottam az autóból. Kipakoltam mindent, a gyári pótkeréktől kezdve a szerszámkészleten át mindent. Az oldalsó kárpitokat és műanyag elemeket még a múlt héten AlfaCityben vennem át Marektól, egy 90 ezret futott autóból vannak, szépek és jó állapotúak. Egy kis porszívózást kaptak csak a rend kedvéért. Az alsó szőnyeg az viszont maradt a régi, ebből el kellett távolítanom azt a rengeteg pudvát, meg olajat, meg mindent. Egyfelől tényleg csurom olaj volt, másfelől meg - a gumis hátrészét valószínűleg elkezdte feloldani az olaj, ezért nekiállt atomjaira hullani, és ilyen kis feketés színű fikagalacsinok tömkelege vált le róla folyamatosan. Miután túl voltam négy lavórnyi mosószeres áztatáson-öblítésen, és igazából még semmi nem látszott rajta, úgy döntöttem, hogy csalok: bevittem a szőnyeget egy kukászsákban a melóhelyemre, aztán belebasztam az alkatrészmosóba. A 65 fokos élményfürdőben eltöltött 3x 55 perc hatására már kezd nagyjából tűrhetően kinézni. Holnapra kiderül, hogy mennyire lesz milyen, de reménykedem benne, hogy a hétvégén már lehet szépen faszán összerakni, és egy csilli-villi, használható Alfa-csomagtérrel lesz gazdagabb a világegyetem. Képek majd akkor, ha.

UPDATE!

Na, túl vagyunk ezen is. Nagyjából sikerült a manőver, most már egész kulturáltan néz ki a verda hátsó traktusa is. A szőnyeg a száradás után is egy darabban maradt, mi több tűrhetően nézett ki, úgyhogy beoperáltam a járgányba, meg mellé a kárpitokat is. Persze az gyász, hogy nincsenek gyári patentjeim, az aftermarket patentek meg nem száz százalékosak, úgyhogy most csak hellyel-közzel van rögzítve a cucc. (Gyári patentek beszerzése folyamatban.) Beszéljenek a képek.

Ja, meg ki is takarítottam a verdát, üvegpolírral átpolíroztam az összes üvegfelület ( a lámpákat is ideértve, valamint megragasztottam FBS-sel a szétszakadt, alapvetően beszerezhetetlen gumi szívócsövet, ami a korábbiakban szakszerűen szigetelőszalaggal volt körbeorbákolva. Jóval kulturáltabban néz ki, meg remélhetőleg falsot se szív most már.