Jó rég nem blogoltam, úgyhogy igyekszem bepótolni a lemaradást. Történések azok ugyan vannak (hellyel-közzel), de mivel a gépem igencsak messze van a kandallótól, ezért kicsit elszállt az ihlet. Hideg van na, basszameg. Mindegy, most rászántam magam, szóval:

Kispolák: Nemrég kiugrottam a bérelt garázsba, ahol Tóbiás lakik. Zsuppi kolléga megvette a téli gumijaimat, úgyhogy végrehajtottam Tóbin egy kerékcserét, valamint egy kicsit átnéztem-megmozgattam a járgányt, nehogy az állásban valami megpunnyadjon. Kitekertem a gyertyákat, öntöttem egy kis olajat a gyertyafuratokba, átforgattam a motort, megmozgattam a kormányt meg a fékmunkahengereket. A főfékhenger irányából nem igazán bizalomgerjesztő hangok jöttek, de remélem semmi komoly. A téli kerekek helyére gyári 12-es nyárigumik mentek, gondoltam, hogy téli gumira nincs szükségem, hiszen Tóbiás soha többet nem fog télen közlekedni.  Kispolszki-méretű téligumikat meg úgysincs mire feltennem. Az élet persze utóbb rámcáfolt, de mindegy, erről majd később mesélek.

Alfa: úgy volt, hogy őt is letámasztom télire, illetve a téli pihenő alatt egy alaposabb vellnesszkúrát is megejtünk. Nevezetesen egy 1750-es motor és egy váltófelújítás van/volt betervezve, csak hát eddig nem tudtam huzamosabb ideig nélkülözni a járgányt, úgyhogy csak apróbb melókra volt időm/energiám/izém.
Kicseréltem a jobbos ajtókilincset, mert a nyomótagja nemes egyszerűséggel letört, úgyhogy nem lehetett kívülről nyitni. Nem igazán csajozós így a gép egyfelől, másfelől meg kurvára idegesítő tud lenni, hogy nem nyitható az ajtó. Leginkább azért, mert a garázs átrendezése óta úgy tudok csak betolatni, hogy a bal oldalával teljesen ráállok a falra, aztán az utasoldalon szállok ki. Egy kívülről nem nyitható utasoldali ajtóval ez különösen jó akkor, ha mondjuk bent felejtettem a telefonom/pénztárcám/plutóniumbombám, és reflexből becsapom az ajtót. Na olyankor kezdődik a Muppet-show:  hátsó ajtón keresztül mászás, estébé-estébe. Még szerencse, hogy nem szumós, vagy dagadt feka rapper vagyok.
Na mindegy, lekaptam az Ajtók Árpit, kicseréltem a kilincset, oszt hali...

...bazmeg, most jöttem rá, hogy ezt már az előző posztban leírtam asszem. Mindegy, most már juszt se törlöm ki, hogy a jóistenke baszná rá a temetőkaput. Kép viszont még nem volt, na azért azt töltök fel. Ott a kilincs, meg a kardánbox, amiről szintén írtam már.
A múlt héten vettem ledes műszerfalizzókat, hogy az majd jó lesz. Amelyik működött, az jó is lett, a többi (6-ból 4) az nem annyira. A helyzetjelző visszajelzőjének a ledje majdnem egy hetet kibírt. Szarok a ledekre, hagyományos izzó forevör.

Na aztán, volt még itt egy ablakmosó is. Valami láccsó-sukár csávó annak idején felapplikálta azt a kiváló minőségű, csúnya nézéstől is megkeményedő hatos benzincsövet ablakmosó csőnek, ami aztán annak rendje és módja szerint rá is rohadt a csonkra. Később Mekkgájvör Dezső ezt meg se próbálta leszedni, hanem elvágta, aztán egy műanyag toldóval passzította hozzá az új csőhöz. Na az én rendszerem a műanyag toldónál lőtte le rendszeresen a csövet, rendszerint autópályán 130 fölött, vagy nagy forgalomban, vagy simán csak akkor amikor sietek. Amikor se idő, se alkalom nincs megállni és hekkelni. Ilyenkor az ablakmosás feature az disabled, cserébe viszont motortértelefröcskölés enabled.
Na ezt untam meg, gondoltam, hogy az egész cső elejétől végéig csere. Ahogy kiemeltem a tartályt a motortérből, az a szar cső elakadt valamiben, aztán az ablakmosó motor csonkját egy az egyben letörte tőből. Fákk.
Természetesen mindezt akkor, amikor este indultam Butapest szitibe, és mondjuk eléggé kellett volna egy ablakmosó motor. Gondoltam megragasztom a csonkot. Az FBS két dolgot nem ragaszt, polietilént és polipropilént. Találjátok ki, miből van a csonk...
Átállás B-tervre, autósboltba el, ablakmosómotor kérdez. Mondták, hogy fasza, tudnak rendelni 4 ezer garasért, másnap reggelre. Fákk. Mindegy, megrendeltem, oszt kicseréltem másnap. Szerencsém volt, mert nem volt szar idő éjjel. Most megint van ablakmosóm, hurrá...

Ezt meg csak úgy. Kellemes zene autózáshoz (és 30-50-150 ezres csekkek begyűjtéséhez.)

Jó estét, jó szurkolást! Rég nem írtam blogot, de most igyekszem gyorsan címszavakban összefoglalni az elmúlt két hónap történéseit, amolyan "Kötelező olvasmányok rövidítve" stílusban, amiben az Oidipusz kb. annyi volt hogy: csávó kinyírja fatert, megcuccolja muttert, aztán a végén meg mindenki sír.

Na az elmúlt két hónap röviden:
Pápai találkozó: Jó idő, sok régi jó arc, Tunyi tetőre baszta a járgányát. Napközben kirándulás-autókázás szép tájakon, este szolid italozás a cimbikkel. Másnap fejfájás. Össztáv 340 kilométer, mindez kijött 29 liter benzin-etanol kombóból.

Alfa: Pápa előtt összeraktuk a vezérlésmódosítót gumi helyett egy rézpersellyel. Jó lett, sokkal jobban megy a szekér, mint vezmód nélkül. Szétszedtem-megpucoltam-összeraktam az "új" fedeles kardánboxot, amiben van hely az elektromos tükör kapcsolójának. Szép, frankó, és még kényelmes is a könyöklője.
Sajnos a találkozó előtt másra nem volt idő, de utána bepótoltam azt is. Kicseréltem a jobb első ajtókilincset, így már kívülről is nyitható. Ha már leszedtem az Ajtók Árpit, akkor installáltam az elektromos tükröt is. Ez egyelőre félsiker: az ajtóban megvan a kábelköteg, arra rá is tudtam kötni a tükröt, de a középkonzolnál nincs meg a kábelköteg, úgyhogy még nem tudtam bekötni.

Mindegy, maga a tükör se végleges verzió. Ez az, aminek a háza enyhén sérült, a mechanikája kicsit rossz, de azért nagyjából még használható. Van egy csúnyán törött házú, de jó mechanikájú elektromos tükröm, meg az eredeti manuális állítású tükröm, aminek szép a háza. Amíg a kettőből összepakolok egyet, addig jó lesz ez ideiglenesen.

Moszkvics: Lehet, hogy el kell adnom. Egy seggel több lovat elég nehéz. Viszont ha elmegy /ami :(  /, akkor zöld utat kaphat a Kispolszki /ami /.

Kispolák: elérkezettnek láttam az időt, hogy újra legyen BUS-777-es rendszámú gépállat a flottában. Előtúrtam az alvázszámot, meg a kiszemelt példány is megvolt: a szembeszomszéd srác a négyesgóóf mellé beszervált egy kispolszkit, voltam is odaát gyújtást állítani, meg miegymás. Márciusban le tudtuk volna boltolni, ohne papír meg minden, ideális alap lenne egy Buszhoz. Voltam is az Okmányirodában (a Polgár hivatalba', a Jenőnél , rákérdezni, hogy forgalomba lehet-e helyeztetni újból - mert úgy tudtam, hogy fater elintézte, hogy ideiglenesen kivonják a forgalomból szegény törött Buszt. Az ügyintéző néni meg csak pislogott, mint hal a szatyorban, mondván, hogy mit akarok én forgalomba helyeztetni, meg hogy mit akarok én egy eladott-kitiltott autóval. Fordult a kocka, most én pislogtam, mint Kim Ir Szen szemüveg nélkül.
Kiderült, hogy fater az ideiglenes kivonást elintézte úgy, hogy eladta özv. Faszomöccse Sándornénak, aki soha nem is létezett, és ez a nem létező személy természetesen elfelejtette átíratni, ezért ki lett tiltva az autó. Ennyi. Innentől hívjatok Buszos helyett Gyalogpetyának, vagy nemtom. Fákk...

Viszont Tóbiás papírjai legalább most már rendben vannak. Gépjárműadó-elmaradás miatt kénytelen voltam befizetni a Polgár Jenőnek egy hat számjegyű összeget (Tóbiás jelenlegi értékének sokszorosát), mert kiderült, hogy fater ezt is elfelejtette elintézni, aztán meg jött a levél a végrehajtóktól, hogy akkor ők most ezt lefoglalják. Nagy tripperes lófaszt, azt! A Kispolszkit csak súlyos véráldozatok árán hozhatták volna el.

Basszus, ez megint hosszú lett...

Japersze. A képek kb. felét is elfelejtettem feltölteni, úgyhogy nekszt tájm. :(

- Gyerekek, ki szereti a Tanksapkát?
- Én!
- Én is!
- Én is!
- Én is!
- Én is!
- Na és miért? Ervinke?
- Azért, mert olyan jó zúzós zenét játszanak...
- Iiiigen. Klotildka?
- Én azért szeretem, mert olyan szép hosszú haja van a Lukács Lacinak.
- Jó. Petike?
- Én meg azért, mert ki tudom nyitni a gyári kulccsal, baszod...

Na persze ez se ment olyan egyszerűen. Na jó, magamhoz képest de. Szóval vettem egy gyári tanksapkát a kocsihoz, mert amivel anno vettem az Alfát, az valami univerzális izé volt, ami egyfelől ronda, másfelől meg nem annyira biztonságos. Az ilyen bármelyik kúton beszerezhető aftermarket sapkákhoz nem egy nagy mutatvány kulcsot másolni. É meg azért nem igazán szeretnék egy szép madárcsicsergős reggelen arra ébredni, hogy valami cig.... ööö... rossz szándékú egyén leszipákolta a lőrét a tankból.
Naszóval a bontós pakkban volt egy gyári tanksapka is, amihez sajna kulcsom nem volt, viszont találtam egy céget, akik mindenféle különösebb gond nélkül hozzáprogramozták a zárbetétet a gyári slusszkulcsomhoz. Így aztán egykulcsos a kocsim, mint az adórendszer. Meg sokkal szebb is. (Az adórendszernél meg pláne. Annál minden szebb.)
Egyetlen apróság miatt nem 100%-os a jármű eredetisége: a sapkán ott virít a "Diesel" felirat, de ezt nem bánom. Aki benzint akar lopni az emiatt nem fogja feszegetni, aki meg gázolajat lopna, annak meg tegye is tönkre a pudvás traktorát a benzin-etanol kombó amit tőlem lopott.

A másik téma: úgy néz ki nem sikerült összeházasítani az ALFA vezérlésmódosítót a Scania fülkestab gumibakkal, mert gyakorlatilag lehetetlen volt úgy befogni az oszlopos fúróba, hogy rendesen meg lehessen munkálni, meg legalább tizedmillis pontossággal a közepén legyen a furat. Elmajomkodtunk vele a műhelyben egy picit, de érdemben inkább arra jutottunk, hogy esztergáltatok egy réz perselyt, az a tuti. Meg az azért jóval üzembiztosabb is.

A pápai találkozóra mindenképp működőképessé akarom tenni ezt is, mert most nagyon nem úgy megy az autó, ahogy egy Alfának illene. Fejlesztettem még egyebet is, de fotózni meg lusta voltam, úgyhogy arról majd később.

Kedves gyerekek! Volt egyszer - hol nem volt - volt egyszer egy változó szelepvezérlés. Ment mendegélt a kerek erdőben, aztán hopp! Egyszercsak elbaszódott. Itt a vége fuss el véle!




Na jó. Azért ennyire nem egyszerű a dolog. Arra ment az öreg király legkisebb fiának a legjobb haverjának a sógorának a volt kollégájának az anyjának a szomszédjának a kutyájának az állatorvosának a veje, aki le se szarta. Ellenben - mivel az én autómról van szó - nekem kell megoldanom a dolgot, úgyhogy hosszú idő után ismét szerelős-olajban matatós-káromkodós blog következik. Szóval van az Alfának ez a szívóoldali változó szelepvezérlése, ami egy nagyon okos találmány, amikor működik. Ha a környező falvak valamelyikében lennénk akkor azt mondanám, hogy "póverszelep", tudniillik a tanyatuning misztikus világában mindent olyan szerkezetet, ami egy adott fordulatszám-intervallumban elszabadít néhány plusz lóerőt, valamint a bonyolultsága meghaladja a féltégláét azt póverszelepnek hívják, függetlenül attól, hogy van-e köze szelepekhez vagy sem.

Na mindegy, az Alfának a '80-as évek elejétől fogva voltak változó szelepvezérléses modelljei (szevasztok Hondások!), azon is hasonló megoldás volt, mint az én autómon. Az én járgányom "póverszelepe" egy elektromágneses aktuátor, ami a középső tartományban okosan-igényesen működtet egy variátor-tárcsát, ami a szívóoldali veztengely (mert DOHC, ugyebár) lánckerekével (mert láncos, ugyebár) van egybeépítve, és ez egy adott szögtartományban elfokolja a veztengelyt. Ezt tudja amikor működik.

Amikor nem, akkor ugye a fentieket értelemszerűen nem hajtja végre, de legalább szar hangja van. Nálam ez az utóbbi volt a jelenség, meg hát látszott is, hogy szegény aktuátor csak ott lefeg. Amikor megvettem az autót, már akkor szar volt az egész, de egyfelől nem tudtam, hogy ilyen egyáltalán létezik, másfelől meg nem nagyon mertem hozzápiszkálni. Múlt hét kedden aztán elugrottam Gyálra Marek kollégához bontott cuccokért, és hoztam a régóta várt vezmódosítót. Meló után mentem fel Horváth Laci cartárssal, akinek meg gyári felnik kellettek a 75-öséhez hogy műszaki-kompatibilis legyen a szekere. Az én pakkomban volt a vezérlésmódosítón kívül egy fordulatszám-szenzor, egy jobbos külső kilincs (mert a réginek törött volt a mechanikája), egy gyári tanksapka, meg egy gyári fedeles középbox, amiben megvan a hely az elektromos tükör kapcsolójának. Az aznapi útvonalam végül egy laza Fehérvár-Gyál-Pákozd-Fehérvár-Dég-Fehérvár kör lett, kb.300 km-rel. Alvásgondjaim azok nem nagyon voltak utána.

Szombaton aztán nekiláttam a motortéri melóknak. A fordulatszám szenzort kicseréltem minden további nélkül. Az egyetlen szívás az az, hogy továbbra sem jó a fordulatszámmérőm. Folytatásos teleregény lesz ez is, basszameg.
A vezérlésmódosítót is szétkaptam, és a következőre jutottam:
1.) nem jó a bontott, mert más a felfogatása
2.) előbbi igazából mindegy is, mivel ez a vezmód ez teljesen üzemképtelen
3.) a kispolákkal nem voltak ilyen problémáim.

Sebaj, sugározzunk pozitívan - mondta Iván, és lenyelte a plutóniumos rántottát. Az eredeti vezmódosítóm aktuátora működik, sőt a variátortárcsát is leteszteltem, elméletileg annak sincs baja. Egyedül akkor az aktuátort tartó gumipersely halálozott el, de az mondjuk elég csúnyán. Ide bizony kéne egy gumi, de hát honnan a gyíkomból szedjek ide passzoló gumiperselyt? Ekkor villant fel a kis 60-as izzó a fejemben: gyorsan be is tipliztem a garázsba, és előtúrtam a megoldást. Korábban kukáztam Scaniáról bontott fülkestab gumibakot, garázsajtó-ütközőnek. Ez a kis poliuretán cucc a 4-es szériás Scania teherautók fülkestabilizátorán van, és felütésgátlóként funkcionál. És - láss csodát - pontosan passzol az Alfa vezérlésmódosító külső házába. Hogy működni fog-e?
Meglátjuk...

Nem kifejezetten a kocsimról szóló, de valamilyen szinten hozzá kapcsolódó mai vidám mesémből kiderül, hogy mi gyilkolja intenzíven a kocsim futóművét, illetve, hogy miért a kurva anyját a területileg illetékes közútkezelőnek. Na szóval adott az utca, ahol élek: nevezzük mondjuk Szezám utcának. Tizenpár éve ideokádtak valami aszfaltnak hazudott izét, ami pár hónapig jó is volt, aztán utána rendeltetésszerűen tele is baszódott kátyúval, ahogy illik. Gondoltuk sebaj, jövőre úgyis befejezik a csatornázási projektet, és utána lesz rendes aszfalt. Gyakorlatilag 2006 óta folyamatosan ez van, hogy jövőre befejezik. De mondjuk az idén (2011) változtattak, és valóban el is kezdték a munkálatokat, ami - lássuk be - igencsak elemi feltétele annak, hogy a következő évre be is tudják fejezni.
Kijött a brigád, túrtak-ástak-lapátoltak, és láss csodát: alig egy hét alatt meglett a szennyvízcsatorna. Háromszoros hurrá! Betemették a gödröket, aztán mélyépítők balra el. Nemsokára érkezett az első jó hír: Ja, aszfaltozni aztat nem fogunk, mer' nincsen rá della! Na de tessék félni, egész jól járható ez a' utca UAZ-zal vagy traktorral.

Ezt az örömteli bejelentést hamarosan követte a másik: "Keziccsókolom, elbasztuk a csatornázást!" Történt ugyanis, hogy az eredetileg egyenletes lejtésűnek tervezett szennyvízvezeték helyett építettek egy hullámvasutat a szarnak, aminek szerencsés módon pont a hullámvölgy része húzódott a mi házunk előtt. Szóval csapó kettő: újra feltúrták az egészet, kijavították, betemették. Nagyjából jó is lett, öröm és bódottá.

Ez az idilli állapot a következő keddig tartott. Csakhogy keddenként esedékes a szemétszállítás. A 18 tonnás MAN kukásautó alighogy befordult az utcába, rögtön bele is szakadt a közműfejlesztési projekt friss eredményeibe. A legjobb az egészben az volt, hogy az ivóvíz vezetékét is eltörte, így egyfelől megszűnt az ivóvízellátás is, valamint a csőtörés miatt felázott talajból végképp esélytelenné vált a kukásautó kiszabadítása. Méltó befejezése lett volna ennek a Muppet show-nak, ha a tűzoltók darusautója is beszakad a kukás mellé, de megúsztuk enélkül.

Ettől függetlenül azért kedvem lenne rágyújtani a megyei közútkezelő épületét a kedves kollektívára, mert ez a sztori ötször annyiba került, mintha egyszer rendesen megcsinálták volna, és utána urambocsá netán még le is aszfaltozzák. Persze hogy az én felnim, gumim, futóművem baszódik szét, az nem nekik fáj.

Mindegy, vettem kormány gömbfejet, meg hátsó panhard szilenteket, mert szegénykéket hazavágta a strapa. Meg jött egy rakat egyéb alkatrészem (végre!), úgyhogy hétvégén szerelős parti.

Ez itt Lenny. A következő képen pedig Felni.

Asszem nem nehéz kitalálni, hogy melyik az enyém. Természetesen a felni, és ennek azért jobban örülök, hiszen Lenny Kravitzből elég nehéz összeszedni 4 egyforma darabot, na meg aztán hülyén is néznének ki egymásra stócolva a garázsban, nem is tudnék velük mit kezdeni. (Mondjuk Salma Hayekkel azért lennének ötleteim.)

Felniből viszont van itt négy egyforma, Mille Miglia típusú könnyűfém keréktárcsa, hála Cincinlovagnak, akivel a nyári találkozón boltoltuk le ezeket a görgőket. Most már csak autó kell, amire rákerülnek.(Mondjuk egy felújított Polski Fiat 126p.)

Na de hogy írjak is valamiről: Egy óra múlva indulok nyaralni a 'Zalfával, ezért úgy határoztam, hogy az út előtt számos dolgot átnézek/rendbehozok a járgányon. De aztán valahogy mégse lesz ez olyan unalmas-egyhangú-sablonos szerelős blog, merthogy öreg barátom, Murphy bácsi megint dolgozott serényen. (Hogy a kurva anyja sirassa.)

A legfontosabbak: szervódob csere, vezérlésmódosító csere, jobbos ajtókilincs csere, elektromos tükör beépítés, fordulatszám jeladó csere, hátsó elektromos ablak beépítés. Na ezek azok amik egyáltalán nem jöttek össze, merthogy nem érkezett meg az alkatrész egyikhez sem, pedig nem utolsó pillanatban rendeltem.

Szerencsére volt alkatrész a kormányösszekötő gömbfej cseréjéhez, itt csak azzal volt baj, hogy pénteken öt felé tudtam volna átszaladni a volt melóhelyemre, hogy csápra tegyük az autót aztán kicseréljük a gömbfejeket, de  - hála a magasságosnak - fél öt felé elszabadult a pokol, hirtelen mindenkinek mindenhez kellett mindenféle alkatrész azonnal, úgyhogy esélyem nem volt odaérni, hogy megcsináljuk a járgányt.

Sebaj- mondtam - egy két apróság még belefér szombaton-vasárnap csomagolás közben. Úgyhogy gyorsan kitakarítottam a kocsit, raktam egy zajszigetelő szőnyeget a csomagtartó szőnyeg alá, méghozzá a Kispolák hátsó ülés alatti gyári zajszigetelőjét. Egész fasza, úgy néz ki, mintha oda találták volna ki. Megjavítottam a rádió rögzítését, amihez kellett szabnom  egy műanyag közbetétet. Nem lett szép, majd ha lesz időm javítok a küllemén. Ledugóztam a szarvó-szervó vákuumcsövét, hogy ha már szar, legalább a motor ne szívjon ott falsot. A fék az nagyjából fog, de eléggé izomból kell taposni. Lesz egyfajta vádlim, mire hazaérek a Tiszáról.
(Ráadásul már eléggé hozzá is szoktam így egy hét alatt. A céges kocsival az első fékezésnél majd kifejeltem a szélvédőt, amikor megszokásból léptem a pedálra.)

Az olajszint-jeladó kábelét is megsaruztam-megforrasztottam.  Miközben a garázsban dolgoztam jól megtaláltak a Jehova tanúi, aztán elkezdték megmagyarázni, hogy miért lapos a Föld, meg miért hülyeség az evolúció. Hiányoztak, mint mókusnak az erdőtűz, komolyan mondom. Még az a szerencse, hogy nem hallották, amit akkor mondtam amikor láttam, hogy még mindig kontaktos az a szar, mert laza rajta a saru. Ha meghallják, akkor biztos, hogy az aktatáskáikkal vágják fel egymás ereit. Most már biztos, hogy pokolra jutok.

Na meg ha már Lenny-vel viccelődtünk (szar szóvicc forevör), akkor jó ebédhez szól a nóta, tessék:

Évekkel ezelőtt került látókörünkbe az alvilági körökben Club126-ként ismert bűnszervezet, amelynek létszáma egyre gyarapodik, befolyása egyre nő. Nyomozó alosztályunk egyik legjobb embere, H. Péter alközlegény beépült a szervezetbe, hogy így segítse a nyomozati munkát. A 2011.07.24-én kelt jelentéseiben leírtak alapján a bűnszervezet egy nagyobb akcióját sikerült felfedni. Az összehangolt, csoportosan elkövetett akciót a magukat rendezőnek hívó bandavezérek hosszas előkészítő munkája előzte meg, a jogszerűség látszatát keltő fedőtevékenységekkel próbálták meg álcázni és biztosítani a bűnelkövetés zavartalanságát. Következzen néhány részlet a jelentésből. (A jelentés olvasásához erősen javallott az alábbi zenét hallgatni.)



"2011.04.23-án szombaton, nagy mennyiségű munícióval szerelkeztem fel vészhelyzet esetére. Több tucat 0,5 literes, HB gyártmányú kézigránátot vételeztem, majd a kora délutáni órákban érkeztem a bűnelkövetés helyszínére.
Itt szinte azonnal érintkezésbe kerültem a banda több tagjával, akiknek közös ismertetőjele, hogy Polski Fiat 126p típusú gépjárművet használnak. A csoport közvetlenül ezután a gárdonyi szabadstrand előtti területre vonult, hogy ott a gyülekezési joggal visszaélve alakzatot vegyen fel. Az alakzatot kollégáink légifelvételen dokumentálták amelynek elkészítéséhez sikerült K. Mátyás fotográfust megnyerni. Utóbbi személyt a bűnbanda vezetőségének tudtával elfuvaroztam a börgöndi repülőtérre, hogy onnan felszállva dokumentálhassa a tényállást. Eközben én a repülőtéren várakozva elszórakoztattam egy csinos pilótatanonc hölgyet, fedőtevékenység jelleggel.
Miután visszatértünk a tett színhelyére, a csoport látványos erődemonstráció céljából felvonult, mintegy 30 kilométer hosszan a tó körül félelmet keltve ezzel bizonyos csoportokban (pl. BMW-sek, audisok, merdzsósok). A bűnszervezet az agárdi Park kempingbe visszaérve folytatólagosan követett el több jogsértést is: engedély nélküli élelmiszer-árusítás (fincsi volt a babgulyás), illegális szerencsejáték (tombola), valamint ezek után a banda tagjai ittas állapotban, csoportosan elkövetett garázdaság, illetve csendbontás bűntették követték el. Több esetben előfordult közszeméremsértés, illetve az alvilági körökben Meggyes Laceeee néven ismert Cs. László kiskorú elkövető által forgalmazott - meggynek álcázott - illegális tudatmódosító szert is számosan fogyasztották.
Italozás közben szóváltásba keveredtem L. Gábor, S. Szilvia, L. Péter, S. Réka, K. Gábor, O. Gyula, L. Kinga M. Béla, V. Lajos, Sz. Judit, O. Gábor, Cs. Gábor, K. Dániel és M. Tibor gyanúsítottakkal, majd a későbbiekben H. Barbara, K. Richárd, P. Péter valamint B. Csaba társaságában szemtanúja voltam egy gyilkossági kísérletnek, amely során a sértettet az orrába tömött meggyel próbálta meg likvidálni a V. Győző társaságában tartózkodó lengyel állampolgárságú nő. Nem sokkal ezután fültanúja voltam, hogy egy idős asszonyt ismeretlen személyek bántalmaznak. A sértett holtteste a mai napig nem került elő, személyazonossága ismeretlen, mindenesetre a bántalmazás elkövetésével alaposan gyanúsítható egy délnyugat-magyarországi illetőségű csoport.

Mindezek után a következő napon még tanúja lehettem a KRESZ szabályainak a sorozatos, durva megsértésének (gyorsulás, szlalom), melyeket számos esetben videóval és fényképfelvételekkel is dokumentáltam. Egy esetben közvetlen közelről, egy gépkocsi belsejéből is szemügyre vehettem a miskolci illetőségű P. Gyula által elkövetett szabályszegéseket."

A jelentésből megállapíthatjuk, hogy ez megint csak egy kibaszott jól sikerült találkozó lett. Az se szegte kedvem, hogy pont egybeesett a velencei-tavi Alfa-találkozóval, meg az elbaszott lakásfelújítás miatt nem tudtam szabadságot kivenni. Nem hogy nem tudtam csütörtökön lemenni meg előtte Polskit felkészíteni, de még addig se jutottam el, hogy a mászkálós kocsimat (Alfa) lemosassam-kitakarítsam. Amikor KeMával jöttünk vissza a reptérről, akkor meg végleg kifingott a fékszervóm. Természetesen nem is lehetett volna máshogy, csakis 140-nél, így elég necces volt a parti út előtt megfelelően lelassulni. Cserélhetem azt is, természetesen a komplett pedálsort, meg minden pudvát le kell hozzá bontani, hogy a fasz bökné ki a szemeit...

Sok kép, meg a videók majd a későbbi ápdétben.

Don Camillo Vafanculo méltóságteljes arckifejezéssel fogadott, mint mindig. Tekintetéből nem érződött sem harag, sem ellenségesség, de még így is félelmetes volt, és ezt tudta jól ő is. Hosszú hallgatás után végül rekedtes hangon megszólalt:
- Pietro fiam...
- Hallgatlak, Padre!
- Pietro! Tisztellek, becsüllek. Mindig megbízható tagja voltál a családnak... - és itt hosszú szüntetet tartott. A dícsérettől nem igazán bíztam el magam, hiszen don Camillónál azok a beszélgetések is így kezdődnek, amelyek a közeli kiserdőben végződnek nevelő célzatú tarkónlövéssel. A padre folytatta:
- ...de van egy kis baj. Mit gondolsz, mire való egy másfél hullás csomagtartó?
- Gondolom hullát cipelni, padre.
- Jól gondolod fiam. Aki árt a családnak, annak ott a helye. Na de a te Alfádban a csomagtartókárpit csupa olaj!
- Az előző tulajnál...
- Tudom, tudom, az előző tulaj beleburított egy liter váltóolajat, de ez nem ok arra, hogy minden csupa olaj legyen, amit bepakolsz. Amikor megparancsoltam, hogy tedd el láb alól a Kövér Luigit és a Sebhelyes Vincenzót, és vidd vissza őket a gazdájuk háza elé, mindkettő csupa olaj lett. Don Padrafingó még aznap üzent, hogy "Vafanculóéknak ennyire rosszul megy, hogy szardíniásdobozban szállítják az áldozataikat?" Szégyen-gyalázat!
- Hát igazából nem halszálkás öltönyben voltak, hanem olajoshal-szálkásban, höhö...
- Pietro, ilyen szar poénnal Tréfás Gianni is csak egyszer próbálkozott nálam, aztán azóta a halakkal viccelődik. Lent Palermóban már az a hír terjeng, hogy don Padrafingó embereit egy ipari fritőzbe fojtottuk bele. Madonna mia! Ez tarthatatlan! Azonnal oldd meg, különben komoly problémáink lesznek.
- Igenis, padre! - mondtam, mert tudtam hogy az ő olvasatában a "komoly probléma" hozzávalói között minden esetben van néhány kilenc milliméteres lövedék, egy nagyobb vízfelület, és egy szakszerűen rögzített másfél mázsás betonnehezék.

Lebontottam tehát a régi csomagtartókárpitot és az egészet kihajítottam az autóból. Kipakoltam mindent, a gyári pótkeréktől kezdve a szerszámkészleten át mindent. Az oldalsó kárpitokat és műanyag elemeket még a múlt héten AlfaCityben vennem át Marektól, egy 90 ezret futott autóból vannak, szépek és jó állapotúak. Egy kis porszívózást kaptak csak a rend kedvéért. Az alsó szőnyeg az viszont maradt a régi, ebből el kellett távolítanom azt a rengeteg pudvát, meg olajat, meg mindent. Egyfelől tényleg csurom olaj volt, másfelől meg - a gumis hátrészét valószínűleg elkezdte feloldani az olaj, ezért nekiállt atomjaira hullani, és ilyen kis feketés színű fikagalacsinok tömkelege vált le róla folyamatosan. Miután túl voltam négy lavórnyi mosószeres áztatáson-öblítésen, és igazából még semmi nem látszott rajta, úgy döntöttem, hogy csalok: bevittem a szőnyeget egy kukászsákban a melóhelyemre, aztán belebasztam az alkatrészmosóba. A 65 fokos élményfürdőben eltöltött 3x 55 perc hatására már kezd nagyjából tűrhetően kinézni. Holnapra kiderül, hogy mennyire lesz milyen, de reménykedem benne, hogy a hétvégén már lehet szépen faszán összerakni, és egy csilli-villi, használható Alfa-csomagtérrel lesz gazdagabb a világegyetem. Képek majd akkor, ha.

UPDATE!

Na, túl vagyunk ezen is. Nagyjából sikerült a manőver, most már egész kulturáltan néz ki a verda hátsó traktusa is. A szőnyeg a száradás után is egy darabban maradt, mi több tűrhetően nézett ki, úgyhogy beoperáltam a járgányba, meg mellé a kárpitokat is. Persze az gyász, hogy nincsenek gyári patentjeim, az aftermarket patentek meg nem száz százalékosak, úgyhogy most csak hellyel-közzel van rögzítve a cucc. (Gyári patentek beszerzése folyamatban.) Beszéljenek a képek.

Ja, meg ki is takarítottam a verdát, üvegpolírral átpolíroztam az összes üvegfelület ( a lámpákat is ideértve, valamint megragasztottam FBS-sel a szétszakadt, alapvetően beszerezhetetlen gumi szívócsövet, ami a korábbiakban szakszerűen szigetelőszalaggal volt körbeorbákolva. Jóval kulturáltabban néz ki, meg remélhetőleg falsot se szív most már.
 

Na, ide is eljutottunk: találkozón jártam, oszt nem volt ott egyetlen kispolák sem. Sőt, le merném fogadni, hogy az enyém volt az egyetlen Club126 matricás autó ott az egész mezőnyben...

Persze mondjuk lehet, hogy azért, mert ez most kivételesen nem Tibi és Csaba találkozó volt, hanem alfásos. Az idei AlfaCity volt az első olyan találkozó, ahol ontopic autóval jelentem meg, ami nem kispolszki volt. Mindegy, nem eresztem bő lére:

Csütörtök este lemosattam a kocsit, hogy garantált legyen a szar idő, és hogy péntek éjjel a kóbor macskáknak legyen még idejük összemászkálni, miközben gruppenpartit tartanak az autóm tetején.
Szombaton reggel futottunk össze a dunaújvárosi brigád egy részével, és együtt vonultunk Komáromba a Gánt-Környe-Tata-Komárom útvonalon, ami egy kicsit hosszabb, mint a 81-es, viszont nagyságrendekkel szebb. A monostori erődben jól odaparkoltunk a többi 75-ös mellé, jókat beszélgettünk, bizniszeltünk alkatrészt, a márkatársi eszmecserének csak az szabott némileg gátat, hogy szarrá áztunk, mert az idő az gyalázatos volt. Azért körbejártam a nagyjából mindent, megcsodáltam sok szép járgányt, főként a veteránparkolóban időztem el sokáig, láttam száz és száz csodát, de erről is meséljenek inkább a képek.

Sajnos viszonylag korán el kellett indulnom visszafelé, hazafelé is végig szakadó esőben jöttem, nem annyira sietve, de azért a Gánt és Zámoly közti körforgalomban sikerült elsokallni, így orral mentem be és seggel jöttem ki. Mindegy, vicces volt, ha már mentem ég egy kört a ringlispílen, természetesen kettes - nagy gáz - lapjával előre, ahogy illik.

Megjöttek postán az emblémák Beziltől (köszi még egyszer kolléga!), ennek örömére lekaptam a hűtőrácsot, kicseréltem rajta az elég hervatag krómozású scudettót egy szebb állapotú példányra, meg lecseréltem a rendszámkereteket alfaamorés rendszámkeretre, leginkább azért, mert a régieknek már eléggé reketty volt, csak a szerencsén múlott, hogy nem hagytam el a gépjárművem hatósági jelzéseit.
Ennyi vót, nagy vonalakban.

For mór pikcsörz, plíz klikk hír / klikken zi ide / clicquez ide / klikkvujtye tavaris.

Az elmúlt hetekben-hónapokban kezdtem el megvilágosodni, hogy amit én művelek az Alfával, az az úgynevezett lábon restaurálás. Nem, ez nem olyan, mint a tarkónlövés, vagy az arconfosás, nem az van, hogy odamegyek aztán jól lábonrestaurálom, hülyén is adná magát, hiszen egy autónak nincs is lába.

Arról van szó, hogy mióta beköszöntött a jó idő, azóta folyamatosan van valami, amit meg kell csinálnom az autón, kisebb-nagyobb melók, amik a gyári állapot visszaállítását, vagy némi upgrade-et céloznak. Mindezt úgy, hogy a kocsi napi szinten használatban van. Olyan műveletekről van szó, amelyek végrehajtása nélkül is simán elmászkálna az átlag felhasználó még vagy húsz évig ezzel a géppel, anélkül, hogy bármit is észrevenne. Szóval racionálisan szemlélve kvázi szükségtelen időelbaszás az egész, amire maximum az lehet, a magyarázat, hogy én pecázás meg meccsnézés helyett így élem ki magam. Lehet. De azért amikor azon kapom magam, hogy egy-egy kiszerelt kárpitelemet, vagy szirszarbiszbaszt vagy baszomfaszát épp obrotkai elvetemültséggel tisztogatok fültisztító pálcikákkal (súlyosbító körülményként a nem látható oldalukon), akkor azért szeretném azt hinni, hogy valami értelmesebbet alkotok, mintha az Újpest-Diósgyőr meccset bámulnám a tévében, és közben sörfinggal pumpálnám tele a fotelt.

Na száz szónak is egy a vége, következzenek a közelmúlt szarságai:
- Benyaszűrő csere. Nem tudom mikor volt cserélve utoljára, valszeg nem túl régen, de inkább előbb, mint soha. Egy W613-as Mann Filter ugrott be a régi, valami Opel szűrő helyére.
- Légszűrő csere. A régiben se nagyon lehetett több, mint 10 000, de jobb félni, mint rákefélni. A Szakál-Metálnál volt Champion jó áron, vettem-vittem-cseréltem.
- Jobbos ajtózár. Ez sajnos elbaszódott, kívülről nem lehet nyitni, úgyhogy ezzel így nem annyira csajozós az autó. Leszedtem az Ajtók Árpit, hogy hozzáférjek a zárhoz, kiszereltem a kilincset, de sajnos a spiáter része el van törve, úgyhogy ez majd egy az egyben cserés lesz. Mindegy, azért megpucoltam, aztán visszaszereltem.
- Ha már le volt szedve az ajtókárpit, megpucoltam az ajtó belsejét, a zajszigetelő betéteket, meg mindent, és kicsit gatyába ráztam az ablakemelő motort és mechanikát is, mert az meg sajna elég lassú volt. Most már nem az.
-Na de zene nélkül mit érek én? Lófaszt se, úgyhogy gyorsan beköltöztettem - ideiglenes jelleggel - Tóbiás cédés Kenwood fejegységét, hogy hadd dübörögjön a rock'n'roll a járgányban. Ez egyébként marad Tóbiásé, csak amíg meg nem lesz az Alfa sajátja, legalább addig is szól valami. Ha már lent volt az ajtókárpit, szépen megsaruztam-leforrasztottam-lezsugorcsöveztem a hangszórókábeleket. Jó lett, nagyon szépen és tisztán szól, pedig nincs szó olyan über-hiper-giga-mega hifiről: elöl az ajtóban Pioneer oválhangszórók, az A oszlop alatt Magnat magassugárzók, hátul a kapatartóban pedig VDO-Dayton oválhangszórók. Olyan nagyon nem is fogom ezeket upgrade-elni, mert mi a fasznak, nem igaz?
-Ha már a rádióbox kint volt, kicsit alámásztam, és megcsináltam a fűtést. Ezt még a tél elején megcsináltam bekapcsolhatóra, most meg megcsináltam, hogy szükség esetén akár KI is lehessen kapcsolni. Fűtés nélkül elviselhetőbb a 30 fok, ezt tapasztalatból mondom.

Ja, és - jobb későn, mint soha - itt vannak a képek az OT-Expóról.
Katt!

Akármit is csinálsz, úgyis fejfájás lesz a vége. Most se volt másképp, mert az Országos Tibi és Csaba Találkozó mindig ide vezet.

Az idén Tatán volt (vagyis jogászos-politikusos szófordulattal: "került megrendezésre") az első 2011-es Tibi és Csaba Találkozó, ahol sok-sok Tibivel és még több Csabával futottam össze. Furcsa véletlen, hogy ugyanazokon a helyszíneken feltűnően sok Kispolszki bukkant fel. Ha már ott jártam, azért lefotóztam őket.
A fesztivál nulladik napján sajnos nem tudtam sztárvendégként fellépni, inkább a hobbimnak hódoltam (azaz bent voltam a melóhelyemen). Épp kajaszünetet tartottam, amikor megcsörrent a telefonom, és Bálint Karcsi, vagyis.. izé... Bálint Csabi telefonált, hogy úton vannak Tatára a Laceeee nevű Csabival, de az egyik kipufogóbilincsük csak Fehérvárig szeretett volna velük tartani. Afelől érdeklődött, hogy lenne-e olyan kipubilincsem aki szeretne Fehérvárról Tatára eljutni. Beültem az Alfába, kiszáguldottam hozzájuk az út mellé, aztán Karcsicsabival elugrottunk hozzánk és a garázsban előtúrtunk egy kipufogóbilincset a kupac aljáról. Mondjuk utóbb kiderült, hogy ez nem lett jó, de mindegy, végül megoldódott a helyzet.

Szombat: erős napsütés, de a hajam még mindig tart. Szombat délelőtt megtankoltam Dzsuliettát, aztán nekivágtam a' országútnak. Jó volt arra Gánt felé kanyarogni a Vértesben, szeretem azt a szakaszt. Jó gyorsan oda is értem, aztán csatlakoztam a Tibik és Csabák gyülekezetéhez. Jó volt végre újra együtt trógerkodni a kispolszkis cimborákkal. Megnéztük, hogy megvan-e még Tatabányán a Turul (igen), Vértesszőlősön az előember (darabokban de nagyjából megvan), valamint hogy Tatán vár-e még a vár. (Vár.)
Ezek után csúnya merénylet áldozata lettem, mert az előzőleg a Teszkóban örökbe fogadott árva kicsi literes Sopronik a kezembe ugrottak, felbontották magukat, és kényszerítettek arra, hogy megigyam őket, pedig aki ismer az tudja, hogy mennyire ellenzem a szeszesital-fogyasztást. Gyorsan be is mentünk Piszkor Csabiékkal a bárba, hogy iszunk egy pohár ananászlét, de a pultos csajszi sajnos rosszul értette, és azt hitte, hogy sört kértem. Kénytelen voltam így azt is meginni, majd ezután csatlakoztunk a többiekhez akik leültek tábortűzni.

Vasárnap: szakadó eső, de a hajam...    ...az kurvára nem érdekel, mert úgy fáj a fejem, mint az állat. A szar idő sajnos betett az utolsó napnak, így a betervezett kirándulás elmaradt. Némi regenerálódást majd a többiektől való búcsúzkodást követően elindultunk öt autóval konvojban hazafelé. Csacsáéknak volt némi olajnyomás-problémája Majk és Kőhányáspuszta között, de szerencsére nem volt vészes a dolog, némi olajrátöltés tudta orvosolni. Gánt előtt egy karámból kiszabadult néhány ló és pont akkor vágtattak ki az útra, amikor kis csapatunk odaért. Piszkor Peti, Karcsi és Tunyi, már elhaladt, a lovak pont Csacsáék autóját kapták volna oldalba, ha időközben nem gondolják meg magukat, és nem térnek ki egy picit. Én zártam a sort, az egyik kanyarodó paci már csak nagy ívben fért el a többiektől, és igen szabálytalanul, körülnézés, irányjelzés és elsőbbségadás nélkül átjött a sávomba. Végülis kormány jobbra, nagy gáz, és heppienddel végződött a történet mind a ló, mind pedig az Alfa számára.
Ellenkező esetben ez a szám, és rengeteg lakatosmunka lett volna végeredmény. És hát mindannyian tudjuk, hogy kevés az olyan karosszériás, aki elfogad 3 mázsa lóvirslit konvertibilis fizetőeszközként.

Mindegy, a találkozó szervezéséért köszönet Slayer Csabinak, fasza volt minden, le a kalappal.


Fotók holnap.

A receptklub mai adásában: Sült főkábel pirított szigeteléssel, kis híján csokis nadrággal.

Épp azon törtem a fejem a múlt héten, hogy hogy tudnám érdekfeszítően megírni azt, hogy kicseréltem az összes műszerfalizzót, meg lecseréltem az olajt, meg még pár hasonlóan izgalmas műveletet, de a kocsim megoldotta helyettem a dolgot. Fogta magát, oszt kigyulladt, hogy legyen miről blogolnom. Köszi Alfa, igazán nem kellett volna. Részletek este.

Buszos Péter, ertéellklub, műhely.

És akkor itt az ápdét:
Szóval, megérkezett a tavasz és a jó idő, úgyhogy a múlt hét elején nekiálltam szép sorjában gatyába rázni személygépkocsim különböző részegységeit. Az alábbiak voltak tervben.
- Mosatás, waxolás
- Fűtésbox javítás
- Alfacontrol kiszedés, csatlakozók ellenőrzése
- Ugyanez az Alfacontrol vezérlőjével is
- Motorvezérlő kiszerelése, kontaktspré rendeltetésszerű használata
- Középkonzol meg ilyesmik megtisztogatása
- Műszerfal/alfacontrol/fűtésbox háttérvilágításának a gatyába rázása.

Kis lépés az emberiségnek, de leszarom. Ezek viszonylag komplikációmentesen lezajlottak, egyedül a műszerfal és barátai számára szükséges műanyag foglalatos 1.2W-os izzók beszerzése volt necces. Az unixtól háromszor rendeltem, ebből egyszer nem hozták ki, kétszer meg rossz volt. Megnéztem más boltokban, de semmi. Miután egy komplett szombat délelőttöt és 35 km-t elbasztam izzóvadászatra sikertelenül, egy kicsit felbasztam magam rajta. Gondoltam most már akkor is lesz működő műszerfalvilágításom, ha ehhez hullákon keresztül vezet az út, és ekkor jött az ötlet: előtúrtam a Tóbiás számára félrerakott Cinquecento Sporting műszerfalamat, és láss csodát, pont olyan izzók voltak benne, amilyen kellett. Gyári olasz, ráadásul, ugyanaz, mint az Alfában. Királyság van. Gondoltam, végre lesz olyan is, hogy OT-expóra egy szép, és jól működő autóval érek oda.

A következő missön: olajcsere + szűrőcsere. Ez se hangzik túl bonyolultnak, ugye? Aki szerint igen az tegye fel a kezét. Aki ismer az ne. Az inkább olvasson tovább. Szóval megrendeltem a 6 liter Selénia HPX-et, meg a Mann szűrőt, meg is jöttek, megdumáltam a melóhelyemen a szerelők főnökével, hogy munkaidő után hadd álljak már aknára a gépsassal. Az alapvetően Scaniákra méretezett aknával se volt gond, simán elfért felette az autóm. Aztán innentől jött a feketeleves...

...mármint ki a blokkból, mert leengedtem az olajat. A feketeleves után meg jött a szívás. Az olajszűrő meg se moccant, úgy rá volt gyógyítva a csonkra, hogy öröm nézni. Olajszűrő-fogóból két fajta volt: túl nagy, és túl kicsi. Végülis egy franciakulccsal voltam kénytelen lebarmolni a szűrőt, de végig szorult az a szar, úgyhogy kábé milliméterenként lehetett kitekerni.
Ahogy ott egerésztem az akna mélyén, egyszer csak azt látom, hogy valami füstöl. Vörös kód, vörös kód! Szaladás fel aknából, nézés motortér, látás, hogy a főkábel teljes hosszában ég. PÁNIK.
Ösztönösen kerestem egy 10-s kulcsot, hogy lekapjam az akksisarut, persze egy kamionszervizben kismillió villáskulcs és csillagkulcs van. Szerencsére gyorsan találtam egyet, és szinte letéptem a sarut. Fellélegez, szívről kő lees, alsónadrágot megnéz, hogy nutellás-e. Szerencsére nem. Kárfelmér.

Az egyik mellékelt képen látható elszenesedett ocsmány izé az nem Cher a következő plasztikai műtéte után, hanem a főkábelem. Gyakorlatilag a teljes hosszában szétégett a 'csába, mert valahol sérült volt a szigetelése, és letestelt. Annyi szerencsém volt, hogy más kábel nem sérült jelentősen, egyedül az ablakmosó csöve olvadt szét mellette. Ha mindez menet közben történik, akkor simán porig ég az autó. (Ezért nem is cserélek olajat menet közben, ehehe.)

Na mindegy azt az égetnivaló kábelt, ami ilyen égő módon viselkedett, kiszedtem, aztán vissza az olajszűrőhöz. Nagy nehezen leberheltem a régi szűrőt, tettem volna fel az újat, de iszonyatosan szorult. Persze, mert a korábbi tulajok/szerelők/csodasámánok szétbaszták a csonk menetét. Autó kitol, káromkod, hazamegy gyalog. A tervem a következő volt: UNF menetes menetvágó vásárlása, generátor kiszerelés, hogy jobban hozzáférjek, menetigazítás a csonkon, olajszűrő fel, főkábel csere, generátor vissza, olajjal feltölt, és heppiend.

Kiszereltem a generátort, aztán hétfőn céges autóval elmentem az Indicarhoz, ha már a kezemben volt a generátor, beadtam nekik felújításra, vettem náluk szilikonos főkábelt meg sarukat, aztán elmentem az UNF-es menetvágóért. Szerdán kész lett a generátor. Jobb is hogy beadtam felújításra, mert kiderült, hogy nem csak a csapágyak voltak haldoklóban, hanem a zárlatnál Ampermanó adott egy hatalmas maflást az állórésznek is.

Naszóval tegnap elmentem a generátorért, aztán munkaidő után betoltuk az autót a műhelybe, és nekiálltam összerakni az autót. Az UNF-es menetvágóhoz mondjuk nem volt hajtószár, mert a metrikus hajtószárak vagy túl kicsik voltak, vagy túl nagyok. Nem tudom, hogy ezeket az angolszász mértékegységeket ki találta ki, de azt ott helyben kellett volna tarkónlőni és elásni a kerti budi mellé, oszt nyugodjon békében. Mindegy, a menetvágóra ráraktam az egyik olajszűrő-fogót, és végigtekertem azzal. Utána - láss csodát - simán felment a szűrő kézzel tekerve is, ahogy illik.
Ez megvolt, bekötöttem Fők Ábelt, persze közben azért akadt bőven alkalom, hogy mindenféle mitológiai lényeket buzdítsak párzásra a saját rokonságukkal, számos különféle - időnként igencsak rendhagyó - módon. Utána beraktam a generátort, természetesen minden csavart, alátétet, bizgentyűt és baszomfaszát eltakarítottam nitróval és ahol kellett bekentem zsírral.

A vége:
6 liter olaj (Selénia) - 12.000.-
Mann szűrő - 1.100.-
Generátor töltőkábel - 5.500.-
Generátor felújítás - 21.500.-
Menetvágó - 7.650.-
Az élmény, hogy üzemképes a kocsim az OT-expóra: megfizethetetlen
Minden másra ott az Eurocard-Mastercard.

Kalandozások Dzsuliettával (jogsival és anélkül).

Jó rég nem blogoltam, mert ritkán kavarja fel az események vihara autós létem állóvizét. Bár tisztában vagyok vele, hogy nem ezzel lesz tele a Blikk-címlap, sőt, a Fókuszban se lesz belőle riport, de összefoglalom az elmúlt hetek eseményeit, hiszen bármikor kihullhat 20-25 fogam (a maradék meg besárgul-bebarnul), és akkor még egy Joshi Bharat-os vendégszereplésre simán jó vagyok.

Naszóval: Tóbiás új lakhelye egy aknás garázs tőlünk két utcányira, úgyhogy jönnek a jobb idők, aztán lehet majd ott hebrákolni. A kasztni állapota az valahol a ritkaszar és a menthetetlen között van, viszont elég hülye vagyok hozzá, hogy ez ne érdekeljen.

Moszkvics koma csomagtérfedele kapott egy réteg epoxis alapozót, valamint ki lett gittelve. (Mondjuk pont nem ebben a sorrendben.) Szerencsére nagyon szépen ki lehetett hozni minimális mennyiségű gittel, pedig a homokszórás után elég szarul festett, úgy be volt hullámosodva, mint a rosseb.

Alfa megy, mendegél, a tankoláson kívül semmit nem kellett vele csinálni. (Na jó, nem hazudok: beállítottam az ablakmosó fúvókákat.) Mondjuk a tankolást azt sajnos elég sűrűn kell, mert a nagy hidegben simán megkajálta a 16 litert. Múlt hét végén, megsétáltattam egy kicsit és elmentünk kirándulni Tata-Tatabánya-Csákvár irányába. Jó volt. Néhány faszságát leszámítva nagyon élvezetes, minden porcikájában szerethető gép. Ha mondjuk lennének normális utak, ahol nem kell a felniket meg a futóművet féltenem, akkor még jobb lenne.
Most szombaton lemosattam, mert már kezdett aktuális lenni a dolog, és - csodák csodája - a méternyi vastag retek alatt megtaláltam az autómat. Ennek örömére ki is takarítottam meg felwaxoltam, és hát tényleg, mintha egy másik autó lenne. Ennek úgy néz ki nem csak én örülök, hanem a környékbeli macskák is, mert mióta lemosattam a kocsit, azóta 10 kilométeres körzetből odajár baszni az összes macska, az én Alfám tetejére. Rühellem a macskákat, mondtam már?

Na mindegy. Hétfőn, amíg még a katzenficken nyomai nem annyira látszottak, kirándultunk egyet a csókakői várhoz, meg a fehérvárcsurgói kastélyhoz, és hát hazafelé biztos a rendőröknek is megtetszett a járgány, mert kiintettek az út szélére. A közeg megnézte a jogsimat, és közölte, hogy akkor ő most feljelent. Kérdeztem, hogy ugyanmá' miért, erre mondta, hogy azért, mert ez a jogsi már nem érvényes, kb. egy hónapja lejárt. Mondtam, hogy bocs, nem vettem észre, ritkán nézegetem a saját jogsimat. Erre ő azt mondta, hogy ő viszont nézegeti, mert ez a dolga. Fákk.

Ha minden igaz, remélhetőleg megúszom egy figyelmeztetéssel, viszont a városon kívül most nem nagyon fogok autózni egy ideig, amíg meg nem csináltatom a jogsimat.

Folytatásos vontatás - part 2.
Miután a jó öreg Opel elfossintotta magát, nem tudtuk kitrélerezni a Moszkvicsot az ő részére fenntartott garázsba, így egy hétig itt hesszelt nálunk, az itthoni garázsban. Hétfőn aztán kibéreltem a jól bevált autókölcsönzős bácsitól a még jobban bevált kombi Ladát, aztán kicincáltuk Moszkvics komát a garázshoz. Meglepően kevés komplikáció adódott, mindössze egyszer röppentünk be majdnem a dzsindzsába Ladástól-trélerestől-rakományostól, mert az út súrlódási együtthatója és az általam választott féktáv nem teljesen voltak egymáshoz illők, de igazából ez se volt említésre méltó.
A rámpázás, csörlőzés, spaniferezés is meglepően könnyen ment még vaksötétben és farkasordító kurvahidegben is. Hiába, a rutin...

Na jó, azért az autókölcsönzőnél volt egy kis Muppet-show, mert amikor a Ladát elhoztam, akkor ott hagytam az Alfát, és megkértem a bácsit, hogy hadd maradjon ott a zárt udvarban a kocsim, ne kúrogassák az utcán a bűnöző életmódot folytató egyedek. Be is raktuk a kocsit az udvar végébe emberünk meg közben bevállalt maszek munkára egy Merci Sprintert, amit nem tudott összerakni addigra, amikorra én vittem vissza a bérautót. Másnap reggel meló előtt mentem tehát leadni a bérelt kocsit és elhozni az Alfát, de addigra meg leszakadt a hó aztán tele volt a város harminccal baszódó sztrítfájterekkel, úgyhogy úgy elkéstem, mint a vadalma.

Ja, meg tegnap a 126-os nap alkalmából összegyűlt a helyi polskis társulat kb. 6 db Fityóval meg 4 offos autóval. Tologattuk kicsit Szilvi autóját, aztán pizzáztunk egyet az Il Fioréban. Jó volt, na.

Jut eszembe: van itt meg egy jó hír. Rég letelt a 60 nap, és a jagellók nem küldtek még se csekket, se határozat, úgyhogy úgy tűnik ezt a parkolásos témát megúsztam. (Kopp-kopp.)

Hölgyeim és uraim! A színpadon: Tré Larry és a Möskvichhead!

A banda tagjai:
1.) Opel Kadett 1.3 powermachine (vonóhorog equipped)
2.) Egy 1.8 tonnás tréler
3.) CB-rádió + előfutó autó (Sárkány ellen sárkányfű, rendőr ellen safety car.)
4.) ...ééés egy kretén a volán mögött. (Én)

Végre eljött az az örömteli pillanat, hogy Moszkvics komát elhozhattam a lakatosműhelyből. Az is sürgette a dolgot, hogy a kész autót nem lehetett sokáig odabent tartani a műhelyben, mert lett volna egyéb meló, így hát ideiglenesen kirakták a gépsast egy ponyva alá. Múlt hét szombatra volt betervezve az eksön, de több tényezővel kellett kalkulálni a szervezésnél, és természetesen ahogy közeledett a szombat, minden kezdett egyre szarabbul festeni. Már-már kezdtem megalkuvó kispolgár lenni, és belemenni abba, hogy egyik kollégám autómentős ismerősére bízzam a dolgot ahelyett, hogy saját magam vontatnék. Előbbi teljesen legális, költségben se lett volna több, de nincs benne semmi rakenroll. Felhívtam az ipsét, kérdeztem, hogy vállalná-e, erre mondta, hogy épp aznap adta el a járműszerelvényét vontatóstól-trélerestől tokkal-vonóval. Jeee!
Maradt tehát a hagyományos mosópor: valami random vonóhorgos kocsi plusz egy tréler a kedvenc utánfutósomtól. Tesóm apósának van egy vonóhorgos Kadettje, ő azt mondta, hogy szívesen kölcsön is adja, ha őneki éppen nem kell. Szombaton pont kellett.
A tréleresnél se biztattak semmi jóval, amikor mondtam, hogy szombat délelőttre kéne egy tréler. Azt mondták, hogy csörögjek oda, aztán vagy lesz, vagy nem.
Szóval péntek este úgy tűnt, hogy totál esélytelen a szombati manőver, el is napoltam az egészet, nem foglaltam le se a trélert, nem szóltam az "előfutó autó" személyzetének sem, gondoltam le van baszva az egész, majd a következő héten megoldjuk.
Szombaton 11-kor épp a teszkóparkolóban bandáztunk Piszkor fő-fő-főtábornok úrral és a helyi polskis csapattal (Chriséket vártuk a Bamakós mezőnnyel együtt), amikor csörgött a telefon. Tibi (az Opel gazdája) szólt hogy mégiscsak oda tudja adni a kocsit. Gondoltam, megeresztek pár telefont, úgy vagyok vele, mint az öreg proletár a szépségklinikán: csak a ráncainkat veszthetjük.
Végülis sikerült összeszervezni a dolgot, igaz trélerből 1300 kilós helyett már csak az 1800-as volt, de gondoltam annyi baj legyen. Kimentem Pákozdra, elhoztam a Kadett, megtankoltam, aztán felvettem a futót, bepakoltam a spanifereket, megvártam cimborámat aki jött a Safety Car-ral. Beüzemeltük a CB-ket, aztán a lovak közé csaptunk. Minden gond nélkül kiértünk Seregélyesre, felpakoltuk a Moszkvicsot, aztán irány Pátka és a garázs.
Kicsit gyengének éreztem a Kadett, ezért úgy döntöttem, hogy nem a rövidebb úton megyek Dinnyés felé, hanem a 62-esen vissza Fehérvárnak, ami ugyan kissé hosszabb, meg a jardok előfordulásának az esélye is nagyobb, viszont ott nincs olyan, ami Dinnyés fele lenne: nagy emelkedő.
Ahogy elhagytam Seregélyest meg is érkezett a tőlem már joggal elvárható, menetrendszerű gebasz. Az Opel egyik hengere úgy döntött, hogy innentől kezdve ő nem erőlteti magát, dolgozzon csak a többi három. Szóval ott maradtam kb. 930 munkára fogható köbcentivel, meg valamivel több mint két tonnával, és szerintem nem árulok el vele nagy titkot, hogy a hipertérugrási sebességet aznap kivételesen nem értük el. Sík úton hármas + nyélgáz = 60 km/h volt az alapvetően jellemző képlet. Négyesbe esélytelen volt felgangolni, emelkedőn meg néha a szédítő 40 km/h-ra is visszalassultunk. Ha szar szóviccet akarnék elsütni (Márpedig miért ne?), akkor az mondanám, hogy elég vontatottan haladt a vontatás.

Fehérvárra bevánszorogva meg is kellett állni, mert szegény Opel közel volt már a túlmelegedéshez. Megálltam, hagytam visszahűlni a járgányt, és közben eljutottam a felismerésig, hogy nagyjából annyi esélyem van kijutni a garázshoz, lerakodni, majd visszavinni a trélert zárás előtt, mint amennyi hüvelygombája Terry Black-nek.
Gyors osztás-szorzás-kivonás után kitaláltam a B-tervet: épp ott vagyok a házunktól 5 utcányira, úgyhogy tűzés haza, Moszkvics lerak, aztán onnan két utcányira ott a tréleres. A rendelkezésre álló idő kb. 12 perc.
Jelentem sikerült.

A Moszkvics most itt pihen nálunk a garázsban, az időjárási viszonyoktól függően vagy kijut most hétvégén Tóbiással együtt, vagy nem.

Egyébként ha már itt tartunk csatolok pár fotót a lakatolt részekről. Lehet, hogy sötétben készültek a képek, de legalább szar minőségűek. Normális fényviszonyok között majd készítek értelmesebb fotókat is, most csak ezekre futott, mert szegény az eklézsia. Képek alapján iszonyatos egy rozsdaboglyának néz ki, de szerencsére ami a képeken látszik, az csak felületi rozsda. Sajnos a lakatosműhelyből kirakták az autót a ponyvát meg letépte róla a vihar és sajna kapott egy kis vizet. Természetesen úgyis a fémig lesz csiszolva illetve homokfúvatva lesz alapozás előtt.
Ami volt rajta:

- Balos küszöb alsórész újragyártása.
- Balos taposó cseréje
- Jobbos taposó cseréje egy nagyobb részen
- Jobb első emelőbak újragyártása
- A jobbos taposó alatti hossztartó szelvény cseréje
- Jobbos küszöb aljának a cseréje
- Jobb hátsó sárvédő aljának a foltozása
- Bal hátsó sárvédő egyengetés
- Bal hátsó ív csere
- Bal hátsó sárvédő aljának a javítása
- Hátsó lökhárító feletti takarólemez egyengetése
- Csomagtartótető egyengetés

Mivel javítóelemek nemigen vannak hozzá, ezért a cserés részeket gyakorlatilag a nulláról kellett újragyártani, és szerencsére Csocsó haveromnak ez nagyon profi szinten, jó minőségben sikerült. Tavasszal homokfúvással, alapozással és fényezéssel folytatódik a sztori.

*Én meg az ezt követő vasárnapot másnapossággal és szereléssel töltöttem, de örömmel mondhatom, hogy megjavítottam a Kadett, és azóta szebben megy, mint előtte. Gyújtásgondokkal kombinált AC-pumpa problémája volt amúgy.

Az elmúlt két hónapban nemigen blogoltam, mert úgy alapvetően annyira volt - autós téren - eseménytelen ez az időszak, hogy ahhoz képest a Fiumei úti temető kész Woodstock. Meg aztán se idő, se semmi, be is voltam gárgyulva teljesen ettől a vegetálástól. Az Alfa ment, működött frankón, amikor nem volt túl hideg, akkor előfordult olyan is, hogy 10 alatt evett, de úgy alapvetően semmi említésre méltó dolog nem történt, se vele, se a többi szarommal.
 
Járt itt a Mikulás, két dolgot hozott, mindkettőnek kurvára örültem. Kaptam úgy 100 km/h környékén egy szimpatikus kavicsot a szélvédőmre, ami csinált egy olyan krátert, amit egy átlagos méretű kisbolygó is büszkén mutogatott volna a klubban. A másik ajándék, amit kaptam, az pedig ajánlott küldeményként érkezett a két ünnep között, és Vas megyéből küldték, egy jó méreteset beleszarva ezzel az ünnepi áhítatba. Az történt, hogy Fehérvár belvárosában parkoltam (egy nem épp megfelelő helyen), este hét és hajnal mittudoménmennyi között, és erről készítettek néhány remekbe szabott fotót a kékek. Egyszer lefotózták este nyolckor, meg egyszer visszatértek hajnal fél egykor, és mivel közben volt egy éjfél, ez már rögtön két különböző naptári napnak számít, így egy tilosban parkolásért rögtön kipostáztak két darab 30 ezres csekket. Most éppen folyik a levelezés, hogy "Felezzük meg, Vágó úr!". Gyönyörű szép szerelmes leveleket írtam nekik, remélem hatni fog. (Vagy legalábbis kicsúszunk a 60 napból, aztán akkor benyelhetik a brét.)
Na, szóval ezek történtek, egy élmény volt, de tényleg. Mondjuk szar élmény, de hát ez van...

Visszatérve a szélvédőre: azonnal leragasztottam a sérülést, aztán elkezdtem lázasan körbekutatni, hogy találjak valami jó szélvédőjavítós szakit. Volt három kavicsfelverődésem, meg sok-sok apró karc, úgyhogy ezeknek a kijavítására, meg az karcok miatt egy telibe polírra kértem árajánlatot vagy öt-hat helyről, aztán végül a teszkóparkolóban dolgozó szaki ajánlata tűnt a legjobbnak. Azt mondta, hogy a három kavicsnyom, meg a telibe polír az így egyben tizenöt, úgyhogy gyorsan meg is egyeztünk, és végül most szombaton kigurultam hozzá, a gazdaságos áruház parkolójába. Végül ő még talált plusz két kavicsnyomot, így az öt sérülés eltüntetése megállt tizenkettőben, viszont a polírt azt elnapoltuk, mert kicsit kicsúsztunk az időből. Mindegy, ha már ott voltam a gazdaságos parkolóban, megvártam a Budapest-Bamako mezőnyét (főként Christ meg Norbit meg bandázunk egy kicsit ár helyi polskis arccal, akik szintén kijöttek Chrisék tiszteletére. Mondjuk ők sajnos nem jöttek be az itteni ellenőrzőpontra, de megértjük, mert 90-es tempóval tényleg elég messze van az első etap célja, Genova. Legalább dumáltunk egy jót a pókos kollégákkal, folyt. köv. a 126-os napon...

Amikor ez is megvolt, eltipliztem a MOL nagykerbe, vettem olajat utántöltésre (Szerencsére nem nagyon zabálja az olajat a masina, csak úgy biztos, ami biztos alapon azért nem árt. ha van.) az ablaktörlők is elég ergyák voltak már, úgyhogy a Szakál-Metálnál beruháztam a Champion AeroVantage típusú cuccra, úgyhogy most elég jó kilátásaim vannak. Mármint a szélvédőn.
Ennyi történt szombaton, legalábbis az Alfával. A Moszkviccsal kapcsolatban is voltak események, de sajna azt nem tudtam fotóval dokumentálni, mivel - ahogy az már nálam lenni szokott - természetesen nem volt minden komplikációtól mentes a történet, és igazából mindenre volt időm, csak fotózni nem. Mindegy, holnap erről is beszámolok bővebben, de addig ízelítőül csatolok egy képet egy járműszerelvényről, amiből szerintem már látszik, hogy miért is nem volt egy egyszerű menet a tegnapi.