A címben említettek közül van több is, de főleg az időjárás az.. A közelmúltban meló- és lakhelyet váltottam, a csendes vidéki Skegnessből leköltöztem London forgatagába. Normál esetben Londont nagy ívben elkerültem volna, de sikerült kifogni egy olyan melót, ami miatt megérte oda (vagy is inkább ide) költözni.
Autó-szempontból ennek annyi a jelentőssége, hogy:
1.) Napi 60-65 kilométert kell autóznom melóba és vissza. Részint autópályán, részint ritkaszar városi fő- és mellékutakon. A 60-ból átlag 25-öt egyesben, csúsztatott kuplunggal araszolva. Szép meló egy majdnem 250 ezret futott, 24 éves olasz youngtimernek.
2.) Továbbra sincs garázsom, mert a lakhelyem közelében lehetetlenség bérelni. Nagyjából másfél kilométerre van egy-kettő annyiért, amennyiért komplett lakást is lehet bérelni. Hát azt inkább kösz, de mégsem. Ez leginkább azért gáz, mert... (ld. következő pont.)
3.) Folyton esik. Avi bácsinak igaza volt: "Szar kaja, még szarabb idő, kibaszott Mary Poppins: London!"  Ez egyrészt az autószereléseknek tesz be, másrészt meg a járgány vízzáróságát teszi próbára.

Pár hete észrevettem, hogy az időjárás mellett a másik nedves dolog, az a csomagtérkárpit. Ez ugye köztudottan nem túl előnyös, így hát a következő hétvégén szétkaptam a csomgtartót, egyrészt szárítási céllal, másrészt hogy kiderítsem, hogy hol jut be a víz. Nos, a csomagtartó-kéder az egy fos. Eddig se voltak efelől kétségeim, mert már akkor elég leharcolt volt, amikor megvettem a járgányt, de érdekes módon nem az ő hibája volt a beázás. Mindegy, ha már kiszereltem, kapott egy alapos pucolást, mert alatta a mocsok olyan fosszilis rétegei rejtőztek, amiben csak a csodának köszönhető, hogy nem találtam őslény-csontvázat és avar-kori temetőt.
Rácsörögtem egy wiltshire-i Alfa-specialista cégre, hogy hogyé' tudnának megdobni egy légszűrővel, egy csomagtartó-kéderrel, meg egy kiegyenlítőtartállyal, de igazából ezeknek a légszűrő kivételével megszűnt a gyártása. Mindegy, a légszűrőt azért megrendeltem, de erről majd később.
Serlokk Holmszot megszégyenítő módon kikutattam a beázás helyét. A hátsó szélvédőkoszorú lemeze és a csomagtartó oldalsó peremének a lemeze gyárilag lapolva ponthegesztett, majd varrattömítővel kitömített kötéssel illeszkedik egymáshoz. Nos, a varrattömítő 24 év után már kicsit el volt öregedve, és a hátsó szélvédőról lezúduló esővíz egy része- amit normál esetben 100%-ban elvezet a csomagtér pereme - bekúszott a lapolások közé, és onnan beszivárgott a csomagtérbe. Nem vészes mennyiség, de hosszú időn keresztül átnevdesíti a zajszigetelőket meg a szőnyegeket, aztán úgy kirohad a csomagtér alja, hogy öröm nézni. Mit lehet ez esetben tenni? Sziloplaszt, meg ilyesmik nyilván nem, mert az ha csak egy kis felületen is enged, meg fog állni a víz a lapolt lemezek között, aztán csáómádonnáváffánkúló. A csomagtér is beázik, meg a perem is szétrohad. Kell ez nekem? Ugye, hogy nem.

Viszont, mit tudunk a csavarlazítóról? Kiszorítja a nedvességet. Gondoltam, hogy egy próbát megér, szarabb ettől nem lesz, megfújkodom kívülről-belülről csavarlazítóval, az bekúszik szépen a lapolásba, és nem hagyja beszivárogni a vizet. Vagy de. Megfújkodtam alaposan, és láss csodát, megszűnt a csomagtér beázása, pedig folyamatosan szakad az eső. Azért átlag hetente kétszer ellenőrzöm, hogy mi újság, de egyelőre jól bírja. Ha tartósan jól működik, kifújom a lapolást valami nagy kúszóképességű üregvédő cuccal is, biztos, ami biztos.
Persze ez még csak a kezdet, mert a kiegyenlítőtartály-cserével még nedvesebb (és még mocskosabb) dolgok vártak rám.

A víg kispolszkizás mellett azért várt némi meló is, mivel az Alfával akadt némi dolgom. Oké, nem volt semmi vészes, csak egy kis tervszerű megelőző karbantartás, mivel a jó öreg talján paripa komoly feladatok előtt állt. Tavaly télen a Twingo-vásárlás alkalmával cincáltam elő a garázsból legutoljára, majd egy alapos mosás-alvázmosás kombó után ment is vissza pihenni, én meg húztam a jobbkormányosok földjére bauxitfőzeléket főzni.

A szabadságomra betervezett meló a következőkből állt:
- 1.  olajcsere
- 2. alvázvédelem
- 3. üregvédelem
- 4. szelepcsere a jobb első és jobb hátsó keréknél.

Egy akksival a kézben átbattyogtam tehát a garázsba, ahol Dzsulietta vastag porréteg alatt aludta Csipkerózsika-álmát, aztán nekiálltam felkelteni. Átmozgattam a féket, a kuplungot, illetve a váltókart végigjárattam a fokozatokon, aztán ráindítóztam. Egy kis tekerés kellett neki, hogy felkapja a benzint, aztán szinte azonnal el is indult. Kicsit dadogva-akadozva de alapjában véve szépen stabilan járt. Megjárattam egy kicsit a városban és teletankoltam, aztán ment is vissza a garázsba.

Az olajcsere alkalmával kapott egy Mann szűrőt és 5,6 litert a szokásos Q8 Formula Excel 5W-40-es olajból. A kilométeróra ekkor 239177-et mutatott. Elméletileg bőven ráért volna 240 ezer után cserélni, de egyfelől már az utolsó csere óta eltelt egy év, másfelől meg 240 után csak valahol az utcán lett volna már csak lehetőségem olajat cserélni egy elég barátságtalan időjárású országban (vagy opcionálisan szervizben, baszottdrágán). Szóval inkább az idő előtti csere mellett döntöttem.
 
A szelepcsere azért volt szükséges, mert a jobb első és hátsó kerekeken az alu szelepsapka igencsak böszmén összerohadt a réz szeleppel, lehetetlenné téve az előírt guminyomás ellenőrzését és beállítását. Mivel egyébként is mentem Abára a gumishoz megnézni egy garnitúra felnit, ezért úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, akkor csináljuk meg ezt is. A kiszemelt felnik kocsira próbálásához úgyis le kellett szedni a kerekeket, akkor meg már miért ne a jobbosokat.
A felnik - egy garnitúra 16 colos RH Classic guriga - az agyméret (56 mm) miatt nem passzoltak tökéletesen, de ezen lehet segíteni azzal, hogy a középfuratból kiesztergáltatok átmérőben 2 mm-t. Az összes többi paraméter rendben levőnek tűnt, sem a féknyeregbe, sem a stabilizátorba nem ért bele, úgyhogy rövid alku után 32 ezerért a tulajdonomba került a négy felni. Szerintem nem volt rossz vétel: elég masszív és meglepően könnyű kerekek, és a centírgépen jól futott mindegyik. A lakk az mondjuk csúnyán pereg egyik-másikról, meg kisebb-nagyobb padkanyomok is vannak rajtuk, de egyébként is felújítási célzattal vettem őket. A színkombináció felől még nem döntöttem véglegesen.

Az alváz- és üregvédelem volt az egyetlen nagyobb lélegzetvételű prodzsekt. Mivel sem aknám, sem kompresszorom nincs, ezért jobbnak láttam profira bízni a dolgot. Összesen egy embert találtam Fehérváron, aki alvázvédelemmel is hirdeti magát, így felkerestem őt, és ledumáltam, hogy vinném hozzá a gépet. Mivel a szétszedést nem akartam másr bízni, ezért nekiláttam a garázsban szétbontani a szekeret. Lekaptam (oké, leszenvedtem) az első lököst, kiszedtem a dobbetéteket, leszedtem a küszöbburkolatokat és a sárvédőívek műanyag szélesítéseit. Előbbiek csavarokkal és patentekkel, utóbbi alumínium popszegeccsel volt rögzítve. A popszegecsről azt hittem, hogy valami utólagos házikókány, de kiderült, hogy gyári megoldás az is. A műanyagok mögött aztán feltárult az olasz acél a maga teljes valójában:
A kerékdobokban belül a gyári alvázvédő réteg tündökölt, szinte újszerű állapotban, a küszöbök hibátlanok, az íveken javarészt csak felületi rozsda. A 75-ös Alfák egyik tipikus rohadási pontja a küszöb és a hátsó ív találkozási pontja, na az már Dzsuliettán is megindult sajnos, de az összekép nem is rossz egy 24 éves olasz autótól. A dobbetétek mögött csak száraz por volt, de az elég komoly mennyiségben. A betétek pucolása közben találtam meg a bal első betéten a gyári címkét, amiből kiderül, hogy 1996 április 16-án rendelték le azt az alkatrészt, épp abba a kereskedésbe, ahol a kocsit eladták. A balos sárvédő és a motorháztető enyhe árnyalateltéréséből, az első zárhídon talált gyűrődésből, valamint a zárhidat és a doblemezt összekötő - nem gyári - hegesztési varratból azért már korábban is nyilvánvaló volt számomra, hogy a kocsi bal eleje valamikor régebben már kapott egy kisebb maflást. Na most már az is kiderült, hogy mikor és hol: 1996-ban tehát a járgány még az első tulajdonosánál volt, ő zúzhatta le, és márkaszervizben javították.  Szép lassan fény derül azért itt a titkokra.

A bal hátsó kereket persze nem tudtam leszedni, mert az anyák rá voltak gyógyulva a tőcsavarokra, aztán a kerékőrt garantáltan szétbasztam volna, úgyhogy inkább más megoldáshoz folyamodtam. A mosóban, ahova alvázmosásra vittem a bringát, na ott van gumisműhely is, úgyhogy szóltam a srácnak, hogy légkulccsal lazítsa le nekem azokat a szarokat. Így is lőn, gyorsan aláemeltem a szekérnek, lekaptam a kereket, kiütöttem a patenteket, aztán már szedtem is ki a dobbetétet.
Sajna a srác vissza is húzta légkulccsal az anyákat, úgyhogy amikor az alvázvédelem után raktam össze a kocsit és próbáltam leszedni a kereket, ugyanúgy szopóágon voltam vele. Mindegy, nagyjából sikerült visszaküzdenem azért a bal hátsó dobbetétet is.

Nagyjából ennyi törődést igényelt az öreglány, mielőtt elindult volna eddigi élete - feltehetően - leghosszabb útjára.

Na.

Élek még, bár néha nekem sem úgy tűnik. Kis roncstelepem háza táján eleddig nem volt semmi említésre méltó, leszámítva egy-két apróságot.
Bejöttek a jobb idők, úgyhogy Malvin, a kis fehér bontószökevény körül sertepertélek ahogy időm engedi. Kipucoltam a csomagteret, kiszedtem és kitisztítottam a Csomagtérk Árpit, meg ha már arra jártam, kiberheltem a csomagtérfedél-kéderét is, ami alól kábé fél tonna sarat lapátoltam ki. Ha már arra jártam, szétkaptam a csomagtérzárat is, aztán egy alapos pucolás és zsírzás után visszaraktam.
Megtisztítottam a hátsó ülés alatti zajszigetelőt, meg magát az ülőgarnitúrát is, úgyhogy a kis fehér retek lassan kezd egész kulturált állapotba kerülni, de azért lesz még itt feladat. Hogy egy kicsit adjunk a dizájnnak is, szereztem bele fasza SÁRGA(!) H4-es izzókat is, mert azokkal sokkal szarabbul látni.

Az Alfával nincs semmi különös. Bejáratós még, úgyhogy nem nagyon illik 3000 fölé forgatni. Kicsit olyan az élmény, mintha egy ágyban feküdnél a meztelen Monica Belluccival, és valaki egy sörétes puskát szegezne rád folyamatosan, hogy ha berakod, meghalsz. Mindegy, már csak kb. 1800 kilométer, egy olajcsere, aztán BANZAAAAAIII! Egyedül attól félek, hogy azalatt megszokom ezt a nagypapás stílust, aztán onnantól kezdve a fülszőr-pamacsok, a járókeret, meg a prosztatanagyobbodás fenyegető réme fog felsejleni a kilinccsel előre kanyarodás helyett.
Ja, annyi volt még, hogy letörtem az indexkart, mert egy opeleasztrás cserépedényt (gy.k.:köcsögöt) kissé túl intenzív mozdulatokkal villogtam le. A sors iróniája, hogy a sorozatos, index nélküli sávváltást  honoráltam a fénykürt használatával, aztán pont ebből kifolyólag lettem én is pár napig ugyanilyen nemindexelős köcsög. Mindegy, gyorsan sikerült szerezni egy bontott bajuszkapcsolót (hivatalos nevén irányjelző-fényváltó-fénykkürt kombinált kapcsoló , kicsit megpucoltam, kis zsír, kis WD-40, aztán szétszedtem személygépkocsim kormányoszlopát, oszt beépítettem az ominózus alkatrészt. Hurrá!

A világ legnagyobb baromsága. Igen, igen, tudod, hogy miről beszélek. Autóra költeni a lehető legnagyobb kreténség, amit csak el lehet követni. Szóval akkor miről fog szólni a mai mese? Naná, hogy az Alfáról.

Január elején vettem egy nagy levegőt, beröffentettem a Hummeremet, aztán nyélgázzal rámentem a vékony jégre: belevágtam az Alfa-felújításba. (Vagy rosseb tudja, hogy hogy mondják ezt, de majdnem restaurálás, ha jobban belegondolok.) Amik miatt időszerű volt:
- A motor már nem volt tökéletes, legalábbis messze volt az elvárásaimtól. Nem teljesítményben, hanem futáskultúrában. Na jó, egy kicsit teljesítményben is.
- A diffi úgy búgott, hogy egy agylehajtásos, Rába-hidas Ikarus is csókolommal köszönt volna neki. Az előző tulaj "felújíttatta" a váltót, aztán őt meg egy kicsit általbaszták vala az palánkon. Mert ugyan a szinkronok rendben voltak, de a diffi kihézagolásához vagy nem értett a "mester", vagy csak szart bele. Ha meg beleszarunk a diffibe, attól jobb nem lesz, csak büdösebb.
- A "felújított" váltóban a nyelestengely-csapágy felett is már a dögkeselyűk köröztek. Jobbnak láttam inkább időben megbontani, minthogy egy szép napon a 120-nál beálló váltó által satura fékezett hátsó kerekek miatt egy tripla-dupla cukaharával landoljak az útmenti susnyásban.
- Még a nyári kispolszki-találkozó alatt elpusztult a fékszervóm. Egész eddig szervó nélkül nyomtam, mert hát egyfelől izmos a vádlim, másfelől meg a fék a gyengék mentsvára, de azért mégis.
- Folyatott a főfékhenger. Ez az, ami miatt meghalt a fékszervóban a membrán.
- Folyatott a kuplung alsó munkahenger. Ez simán csak idegesített.
- Párásodtak a fényszórók, és belül már kezdett kissé rozsdásodni a foncsor előtt fém betét.

Nagyjából ennyi. Gondoltam, ha már szét van trancsírozva a járgány, akkor ezeket egy füst alatt meg is lehetne oldani, hogy a tavaszi szezonkezdetet egy új, egy jobb, egy kifinomultabb jármű volánja mögött élhessem meg. (Minő fennkölt szavak, ófaszom, mingyásírok.)

Mivel nekem se időm, se műhelyem, meg az újabb autókhoz tehetségem se igazán van (gy.k.: bonyolultabb mint egy faék, és a 13-as kulcson kívül kell hozzá más is = új autó ezért elvittem a szekeret az alfások körében közismert Schulek-műhelybe, ahol a következő dolgok vártak rá:
- Ha már lúd, legyen talp, a motor megbontásával egybekötve akkor már gyüjjön egy kis lökettérfogat-növelés is. az 1.8-as hüvelyek és dugók felhasználásával 1750-esre lett átalakítva.
- Ha már lúd, második rész: mivel a régi 4,7-es áttételű diffit úgyis ki kellett baszni, kapott a szekér egy kétliteresből származó 4,3-as áttételű diffit.
- Főfékhenger, szervódob, kuplung alsó munkahenger csere, plusz kapott új hátsó kerékagycsapágyakat, meg panhard szilenteket is.
- A lámpákat meg a hűtőt hazahoztam, azokat saját magam vettem kezelésbe.

Hozzávalók:
- 1 db főfékhenger
- 1 db kuplung alsó munkahenger jav. készlet
- 8 db panhard szilent gumibaszás
- 5 liter fagyálló
- 5 liter desztvíz
- 6 liter motorolaj (Shell Rimula R6 10W-40 full szintetikus teherautó-olaj, járatáshoz teljesen jó lesz.)
- 3 liter váltóolaj (Shell Spirax 85W-140, ez kicsit sűrűbb az előírtnál, de nem is árt)
- 250 ml molibdén-diszulfidos váltóolaj-adalék (Liqui-Moly)
- 1 db motorolaj-szűrő (Mann)
- 1 garn. főtengelycsapágy (GLYCO)
- 1 garn. hajtókarcsapágy (szintén GLYCO)
- 1 db fullos tömítéskészlet (Reinz)

A csapágyak és a tömítéskészlet természetesen nem nagyon kapható az Alfához az országban ( normális minőségben meg pláne ), ezért kábé egy-másfél hét volt, mire Németországból ide tudtam rendezni ezeket Reinz, illetve GLYCO gyártmányban. Azért az elvakult márkafetisizmus itt se nyerő: A Reinz tömítéskészletben a szimmeringek elég retkek, azokat kicseréltük a jó kis olasz Corteco-ra, mert szimmeringből az a fasza. Ezek a cuccok természetesen a legnagyobb havazás kellős közepén érkeztek meg, ezért a tökig érő hóban csúszkáltam ki Pusztaszabolcsra Schulek Bélához a nyárigumis kispolákkal. Rakenroll! Keresztberaktam-e? Há' hogy a rákba ne!

A munka itthoni részeként beadtam a fémeket (lámpa tartó, ventilátorkeret, bisz és basz a porfestőhöz. Megpucoltam a ventilátort, kifúvattam és kiporszívóztam a hűtőt (igen, tudom, hülye vagyok, ez van , és szétszedtem a lámpákat. A balos egész jól ment, a de a jobbos lámpaüvegnek a ragasztója az nagyon fogott. Sebaj, többnapi szívás árán sikerült kigyengítenem, és már majdnem lent volt a lámpaüveg, amikor egyszercsak, patt-reccs-fákk. Persze hogy elrepedt kettőbe. Mondtam is, hogy a rühes-kankós zergebaszta gömbvillám baszná vissza a keserves kurvaannyába azt a hétfejű digó istenverését irgum burgum, meg ilyesmik Sebaj, jobb híján összeragasztottam FBS-sel(nemsokára úgyis kapok másik lámpát, arról majd le lehet berhelni az üveget).

Nekiláttam a foncsorok előtti fém betéteknek. Ha azt mondom, hogy rommá voltak rohadva, akkor nagyjából nem hazudok nagyot. Flex, lepkés korong, csissz-csissz, aztán utána lealapoztam ezzel a Dinitrol RC-900-as rozsdaátalakítóval, majd kaptak egy réteg matt fekát. Ha már ott tartottam, a hűtőrácson levő krómozott műanyag pajzs - a scudetto - is kapott egy kis festést, mert elég ramaty volt a krómozása. 300-as papírral vizesen felcsiszoltam előtte, aztán így most nem mondom, hogy világbajnok, de azért jobb, mint volt.
A foncsor előtti fémbetétek kaptak egy kis hőtükör-fóliát, hogy a fényvisszaverő-képességükön javítsak valamennyit, illetve az izzók előtti árnyékoló szarságok is kaptak egy hasonló upgrade-et. Így remélehetőleg egy kicsit jobb lesz a lámpák fényereje. Összerakáskor persze a balos lámpa foncsorán az állítócsavar patentje kábé kétszázötven darabba törött szét. Nyilván sehol nem lehet szerezni, mert miért is lehetne, úgyhogy végül egy kispolák-patentet herkeltem bele, némileg ügyelve a szakszerűség látszatára.

Elméletileg úgy volt, hogy a harmincadik szülinapomra összeáll a szekér, de - természetesen - csúszásban vagyunk, úgyhogy ez így ilyen formában nem jött össze. mindegy, célegyenesban van már a gép, a hét végére meglesz, és akkor valami azt súgja, hogy véletlenül be fogok rúgni. (Már ha marad rá zsé.)

Nem gondoltam volna hogy ennek is eljön az ideje egyszer, de mégis így alakult: kénytelen voltam a szilikonbeültetés mellett dönteni. Hogy ez mit is takar? Azt majd pár sorral lejjebb kifejtem Mint ahogy "rendes" bulvár-hírműsorokban a csöcsökről mindig az utolsó riportban van szó, előtte pedig az alsóböhönyei Rezső bácsi fejszámoló és jódlizó birkáiról és egyéb érdekfeszítő dolgokról, úgy most a szilikont én is a végére hagyom, és előtte érdektelen faszságok jönnek. (Fejszámoló birkák nincsenek, bocs. Ha nagyon kell, akkor legközelebbre szerzek.)


Szóval kezdjük az érdektelen kreténségekkel: legutóbb ott hagytam abba, hogy rendeltem egy Ruville (made in Germany) vízpumpát, aztán az valahogy sehogy se akart rámenni a blokkra. Gondoltam "gyári hiba bazmeg", ismerve az én szerencsémet igazából meg se lepődtem rajta. Cucc vissza a feladónak, rendeltem helyette egy Dolz (made in Spain) pumpát. Megjött a Dolz pumpa, örültem. Egészen addig, amíg rá nem próbáltuk a blokkra, mert hogy ugyanaz a probléma adódott vele. Ráadásul ennek az öntvénye el is volt repedve, mert ezt már előzőleg valaki ugyanígy megpróbálta felrakni egy másik autóra, és ráhúzatni a csavarokkal. A jelekből ítélve erős volt, de okos nem. Na mindegy, Dolz (made in Spain) pumpa ismét csak vissza a feladónak, Petya (made in Hungary) pedig kezdett egy cseppet morcos lenni. Felhívtam ismét a nagykert, aztán nyomatékosan megkértem őket, hogy most akkor próbáljuk ki azt is, hogy milyen az, amikor egy JÓ pumpát küldenek. Felhívtam a Fiat képviseletet is, hogy a pumpák gyári cikkszámát egyeztessük. Az eddigiekkel minden stimmelt is, a kocsim alvázszáma alapján egyértelműen az a vízpumpa volt jó, amit előzőleg is rendeltem. Azért nem hagyott nyugodni a téma, úgyhogy megnéztem hogy a motorkódhoz mit ad. Hááát, nem ugyanazt. Rohadtul nem. Mindegy, legalább tudom, hogy a kocsimban nem az a motor van, mint amivel elvileg kijött a gyárból. Na mindegy megrendeltem a harmadik vízpumpát, ezúttal motorkód alapján. Na ez már tutira jó lesz, most már tényleg! Amikor megjött gyorsan rápróbáltuk a blokkra. Hármas színpad nyílj ki, TÁDÁMMM: ...naná hogy ez is szar volt. Az első reakciómat szerintem mindenki tudja, a második reakcióm viszont az volt, hogy eltűnődtem. Ha a kacsa nem tud úszni, akkor nem biztos, hogy a víz a hülye, itt is három különböző vízpumpával fordult elő ugyanaz a gond, úgyhogy lehet, hogy a blokkban van a hiba. Nézem a vezérműlánc vezetőgörgőjének a csapágyazását, aminek elvileg bele kéne cuppannia a vízpumpában levő bemarásba. Hmmm, az a persely nem is biztos hogy gyári. Nézem a régi vízpumpában a bemarást: lehet, hogy ez nagyobbra van marva? Picsába... Gyorsan fogtam az új vízpumpát, meg a régit is mintának, eltipliztem az esztergáyloshoz, hogy akkor ezt most gyorsan. Az esztergályos mondta, hogy ez mind szép és jó, csak nem tudja befogatni, túl kicsi hozzá a satu. Tipli gyorsan egy másik gépműhelybe, ahol van megfelelő méretű befogató pad, gyors egyeztetés. Egyedül csak a blokkban levő persely méretét felejtettem el lemérni, úgyhogy húzás vissza a szervizbe a kocsihoz, tolómérő elő, gyors mérés, vissza gépműhelybe, méregetés, marás, aztán irány a szervizbe a pumpával, blokkra rápróbálás. De legalább jó lett elsőre. Vízpumpám már van, hurrá!

Hűtővízcsöveim még nincsenek, ez már nem annyira hurrá. A régi hűtővízcsöveim azok eléggé rottyon voltak már, nem igazán lenne célszerű azokat visszarakni, úgyhogy gondoltam rendelek újakat, hiszen árban egyáltalán nem vészes, párszáz forintos tételekről volt szó. Kérdeztem a nagykert, hogy mikor lesz, mert épp nem volt nekik készleten. Mondták, hogy előreláthatólag soha. Megnéztem máshol, de már ott rosszul kezdődött, hogy az Alfa 75-öt az extra típusok között mutatta a rendszer. Nem jó jel. Körbekérdeztem a márkatársakat, hogy van-e valami forrás, mondták, hogy igen van, úgy hívják, hogy bontó. Fákk. Ekkor határoztam el, hogy összerakom szilikonos csövekből a hiányzó elemeket. Hogy azért ne legyen egyszerű, volt egy olyan elem, ami egyik oldalon 25 millis, a másik felén meg 15-ös, és természetesen volt millióféle szűkítőidom, csak 25/15-ös nem. Vettem egy 25-ös könyököt, meg egy méteres darabot a 15-ös csőből, és esztergáltattam aluból egy 15/25-ös szűkítőelemet. (Az egész izé, amit össze kell belőle legózni, az kb. 250 milliméter hosszú, de kénytelen voltam a méteres darabot megvenni, mindegy, ez legyen a legnagyobb gond.)

Az alsó cső, ami a vízpumpát köti össze a hűtővel, az nem annyira bonyolult alakú, csak egy sima 90 fokos, 35-ös cső (némi kurfli van benne, de leszarom, kicsire nem adunk). Na itt az a probléma, hogy a hosszabbik szára az kb. 260 milliméter hosszú, a 35-ös könyökcsövek közül meg 200-as a leghosszabb, úgyhogy itt majd még valszeg le kell gyártatnom egy toldóidomot, hogy ne legyen annyira egyszerű a' élet. Ja, és mint a mellékelt ábra mutatja, csöcsökről nem volt szó, csak csövekről. Ez van... Aztán most már csak lesz valami ebből az autóból, remélem. Ha már úgyis állt a vízpumpás sztori miatt, legaláb volt alkalmam kicsit megpucolászni a motorteret és környékét, úgyhogy most már kicsit pofásabb, mint volt. Ha ezek a hűtős szarok megvannak, akkor már csak szelepdekni-tömítést kell cserélni, kartert leszedni, kipucolni, olajat cserélni, szűrőt cserélni, műszakizni, meg ilyenek. Gyerekjáték, vaze, gyerekjáték...

Naszóval tudjátok, volt ez a faszkalap, valami Buszos Petya, vagy minek is hítták, ilyen izécsávó volt ez Kispolszkival, meg minden. Nahát eljátszotta a true arcot, meg hogy ő aztán ilyen öreg retek autókkal nyomja, aztán erre tessék, lejárt a műszaki a Fityóján meg vett valami új, megbízható autót, amivel kevés a szívás, nem is kell szerelni, aztán azóta bearcozott, nem bandázik már a fityósokkal, a fórumra sem ír, meg azt az ótvar blogját is hanyagolja, me' büdös neki már a régi banda.

Na, a fentiekből a faszkalap az egyetlen, ami stimmel. Az új, megbízható autó, amivel kevés a szívás, hááát... minimum egy közepes LOL, de inkább orbitális MUHAHAHAHA.
Jelentem a szopóálarc még mindig megvan, csak a Polski Fiat embléma helyett a patinás Alfa Romeo márkajel virít a homlokrészén, és a kivágás a szájánál kábé kétszer akkora.

Öreg autó - gáz
Öreg olasz autó - ajjajjajjj
Öreg olasz autó NÁLAM - hadd ne kommentáljam.

Naszóval, jelenleg műszakira készülés van ezerrel egy hónappal ezelőtt felébresztettem Nagyseggű Dzsuliettát a téli álomból, hogy ideje átvennie a napi használatú autó szerepét a wellnes-kúrára beutalt Kispolszkimtól. Nekikezdtem az apró melóknak a műszakira készülés jegyében. Az első kibaszás rögtön ott kezdődött, hogy a hátsó ajtókon a központi zár úgy gondolta, hogy nem nyit, mert minek is az. Ahhoz, hogy hozzáférjek a zárszerkezethez, le kell vennem az ajtókárpitot. Ahhoz, hogy levegyem az Ajtók Árpit: na, ki mit tippel? Igen bazmeg, ki kell nyitni az ajtót. A következő helyre mindenki helyettesítsen be szép magyar szavakat és kifejezéseket tetszés szerint: ______________________________________

Mindegy ez csak egy dolog, a műszakin remélhetőleg nem csesztetik a hátsó ajtókat, úgyhogy a kvázi kupévá átlényegült autómmal még át is mennék, ezért a sürgősebb melókra koncentráltam. Vettem olajat és MANN olajszűrőt, plusz vettem desztvizet és fagyállót, hogy az olajcserét és hűtőfolyadék-cserét meg tudjam oldani. Elmentem az egyik Alfás klubtársoz és hoztam tőle egy balos ködlámpát, merthogy az enyémen lyukas és repedt volt a búra, vettem tágulási tartályt a hűtőrendszerhez, mert az is repedt volt, és eléggé melegedett miatta a motor, vettem egy másik hűtőmaszkot, mert az enyém karcos volt, és vettem egy garnitúra elektromos tükröt, mert az enyémen a balos tükör mechanikája szét volt dögölve. Igaz, hogy hátrafelé csak a gyengék tekintgetnek, de azért egy beállítható tükör meg nem árt egy autóba, na. Vettem egy hátsó biztiöv-garnitúrát is, mert Nagyseggű Dzsuliettában gyárilag (!) nem volt ilyen (!), de cserélni majd akkor fogom, ha hátra nem az ablakon keresztül kell bemásznom. Igaz abban nincs semmi kihívás.

Kicseréltem a hűtőmaszkot (sajna nem az a szín, mint az autóé, de mindegy, majd nézünk hozzá másikat), szétszedtem és megpucoltam a ködlámpát és a tükröket, majd a ködlámpát el is kezdtem beszerelni. Először csak csodálkoztam, hogy mi a keserves lófaszért nem megy a helyére, később valószínűleg már fél Itália csuklott mire rájöttem, hogy ez a balos ködlámpa ez bizony jobbos. 'pád 'szát - gondoltam én, és beszereltem fejjel lefelé: műszakin csak nem szúrják ki, ha meg legközelebb megyek alkatrészért Pestre, akkor úgyis kicserélik nekem egy balos-balosra.
Megpucoltam és vízkőmentesítettem a tágulási tartályt, leengedtem a régi hűtőlöttyöt, beszereltem a régi repedt szar helyére a szép, tiszta új (bontott) tartályt. Feltöltöttem a rendszert a friss fagyállóval, - és persze a szerelési útmutatóban levő légtelenítő csavarok nem voltak sehol, így szépen apránként nyomkodtam ki a légbuborékokat a csövekből. Pöcc-röff, csodafrankó. persze Dzsulietta azért megszerezte nekem azt az örömöt, hogy a vízpumpa ezután kezd ett el csúnyűán csapágyas lenni. Most rendeltem egy új Ruville pumpát, és engedhetem le az egész kikúrt rendszert megint. Nem véletlenül rühellem a vízhűtést: a Kispolákkal azért sose volt ilyen gondom, hogy "jaj, most akkor le kell engedni a hűtőlevegőt". Gyász.

Na mindegy, felpolíroztam a gépsárkányt, hogy ha már nem jó, legalább szép legyen. Kiragasztottuk maszkolószalaggal a műanyag részeket, meg az ilyesmiket, aztán minden nap meló után irány a garázs, polírozás este fél 11-ig. Színes polírpasztát vettem, és mivel kék a kocsi, minden este úgy néztem ki, mint azok a kék izék az Avatarból. Na'avi, vagy mi a tököm, 3D-ben persze.

Leszedtem az ajtókárpitot elöl, mert ugye logikus módon úgy oldották meg Giuseppéék a gyárban, hogy anélkül még csak véletlenül se lehessen tükröt cserélni. Természetesen az ajtó reteszelőgombja az megintcsak egyszerű volt: a szerelési útmutató megírásakor valószínűleg az ellenség tudatos dezinformálása volt a cél, merthogy semmit nem úgy kell, mint ami abban van. Aszerint van egy kereszthornyos csavar oldalról, oszt csá. A valóságban meg kis lemezkét kipanntintani, kis feledlet felhajtani, reteszt kiugrasztani, műanyag szart imbuszkulccsal letekerni. Szóval ugyanaz, csak egész más. Ez a kocsi ilyen elcseszett hülyeségekkel van tele, és az a csodálatos az egészben, hogy tetszik, majdhogynem örülök neki. Egy Toyotát ugyanezért már felgyújtottam volna.
Na mindegy, ajtókárpit lekerült, tükörcsere, zárpucolás, kilincsmechanika-állítás, satöbbi, és épp itt tartunk most. A többit azt majd a hétvége...
...helyett jövő héten, mert a hétvégén érkezik hozzám Aranka a Skoda egy kis ápolásra (amelynek a történetével részben még adós vagyok) , meg az univerzum legelcseszettebb Trabantját tesszük végre négy kerékre, ha minden jól megy.

Szóval a nem blogolás az nem azért van, mert nem zajlik az élet: amikor nincs épp meló, akkor épp valamelyik ipari hulladék hebrákolásával vagyok elfoglalva. Hiába, a rock'n'roll, már csak ilyen...

Ja, amikor indultam haza szerelés után, Dzsulietta, hálája jeléül eldobta a kilométeróraspirált. Persze lehet, hogy a kihajtás ment tönkre, nemtom, még nem néztem alá. Az autók meghálálják a törődést, mi? Höhöhöh...

Totálisan érdektelen bejegyzés következik, dögunalom, parlamenti közvetítés, vízállásjelentés, Bikini-koncert. Na, szóval valami ilyesmi, kispárnát hozzon mindenki aki tényleg végig akarja olvasni. (Meg nem árt valamit ráteríteni a billentyűzetre, nehogy alvás közben rácsorogjon a nyál, aztán lesz is rögvest keyboard-error, meg anyámkínja...)

Történt ez meg az az Alfával ezalatt a röpke pár hét alatt, csak nem írtam meg, mert egyenként kevés lett volna, egyszerre meg szintén kevés. Azé' most megírom, mielőtt elfelejteném, mert ha utána akarom, akkor már nehezebb lesz. Szóval:

-Bementem a műhelybe, ahol egyrészt megcsodálták a kollégák az új vasat, másrészt meg volt vele egyéb tervem is. A ladás kolléga egy lakonikus "Onnat folyik a' olaj!" megjegyzéssel másfél másodperc alatt "megnézte", a BMW-hívő kolléga mindenbe belekötött (Bammeg, ez nem is kék, hanem szürke! , savanyú szőlő, meg ilyesmik. A jó arcoknak meg tetszett.

Na, de nem jaszkarizni voltam, hanem rögtön csápra is tettük a járgányt. Lecseréltük a fékfolyadékot, körbelégtelenítettük a rendszert, és kicseréltük a fékfolyadék-tartályt, meg a kuplung főhengerét összekötő csőszakaszt, mert az már elég hervadt volt, és nagy valószínűséggel onnan szivárgott a fékfolyadék. Azóta nem fogyott egy csepp se, úgyhogy ez a dolog kipipálva.

Otthon lemostam a gépet (persze rögtön után jött valami eső, de ilyen redvás fajta, és nem is sok, csak annyi, hogy pont meglátsszon), aztán gondoltam a végére járok a bal hátsó lámpa betegségének is. Elég gyengén pislákolt az index, de aztán kiderült, hogy a féklámpa meg a többi 21W-os is úgyszintén. -----> Azaz testgondja lehet, gondoltam én. (Serlokk Holmsz a nyomomba nem ér, vazzz.) Kiszereltem a mindkét hátsó lámpatestet, kiszedtem belőlük a panelt, megpucoltam minden érintkezőt és hullafáradt vagyok, nem írom én most eztetet tovább. Majd holnap, mert most nem...

...na, ma már holnap van, úgyhogy folytatom, újult erővel. Naszóval ott tartottam, hogy kiszereltem mindkét hátsó lámpát, kiberheltem belőlük a panelt és lám, beigazolódott a gyanúm: a balos lámpa kábelcsatlakozóján a test érintkezője bizony eléggé égett volt. Smirgli + WD40 a kézbe, aztán végigcsiszoltam-végigpucoltam az összes érintkezőt, lett is utána fénye a lámpának. Ugyanezt végigjátszottam a másik lámpa panelével is, úgyhogy most aztán nagyon fasza minden. Azon mondjuk meglepődtem, hogy milyen kőbalta-egyszerűségű alkatrész ez a panel, ehhez képest a kispolszki nyomtatott áramköre valóságos kompjúter...

Ha már ott voltam, akkor kitisztítottam a lámpafészekeket, meg magukat a lámpatesteket is, és leápoltam a tömítéseket is, szóval most szép is, jó is és tiszta is. Lámpaszerelés közben vetettem egy pillantást, a csomagtérnyitó-bovdenre, hogy adjak neki egy kis kenőanyag-sprayt, de meglepődve tapasztaltam, hogy a bovden a közelében nincs a nyitómechanikának, a kettő között nincs fizikai kontaktus, ellenben valami korábbi ekecsmester egy a szakadt bovdent kiváltotta egy horgászdamillal. Az elszakadt bovden házastól-mindenestől bennmaradt, és a jóember meg végigvezette mellette a damilt. Egyébként meglepően faszán működik, nem is gondoltam volna, hogy el van szakadva a bovden. Természetesen az üregvédős-teljesen szétkapós hét alkalmával orvosoljuk ezt a problémát is.

A másik dolog, amit megjátszottam, az a gyári (?) kartergáz-szűrő rendszer tisztítása volt. Az egész egy elég egyszerű cucc: szelepdekniről jön a cső, belemegy egy zárt réz tartályba, ott belül van valami lecsapató b*szás, amin szépen kondenzálódik az olajpára, aztán egy nagyobb kivezető csövön megy vissza a kartergáz a szívócsőre, egy kisebb csövön meg a lecsapódott olaj csorog vissza a karterba. (Valami ilyesmit ekecseltem utólag a Polskiba is  még valamikor régebben, de annál a lecsapódott cucc az nem megy vissza a karterba, hanem időnként üríteni kell a tartályt. Gondoltam csinálok valami hasonlót az Alfába is, de aztán kiderült, hogy ezt már gyárilag megoldottáka srácok. )
Na, hát én kiszereltem a cuccot, aztán mivel felnyitni nem lehetett, ezért telefújtam féktisztító spray-vel, átlögyböltem többször, aztán utána hagytam kipárologni. Hogy biztos ne maradjon benne nemkívánatos anyag, ezért szépen fel is hevítettem, hogy gyorsabban távozzon belőle mindenféle oldóanyag. Amikor már tényleg nem jött belőle semmi, akkor fogtam és összeszereltem a cuccot. Ennyi. Izgi, mi?


 

Végeztem az Alfapucolási prodzsekt első felvonásával. A kocsi belseje most már nagyjából tisztának nyilvánítható. Első lépésként kiporszívóztam az egészet, aztán lepucoltam az ablakokat, megtisztítottam a műszerfalon, a középkonzolon meg mindenhol az összes műanyag elemet, beleértve a váltót a kormányt, a könyöklőket, tényleg az A-oszlop-borítástól kezdve a Z-betűvel kezdődő elemekig (ilyen most nem jut eszembe, de biztos van). Ezután kitisztítottam az ablak kereteit és az ajtók falcait, a kédergumikkal egyetemben, és ha már ott voltam, akkor körben a zárak, zsanérok és ajtóhatárolók is kaptak egy kis kenőanyagot.
Amikor ezzel is megvoltam, következett az igazán macerás rész: kipucoltam Árpiékat. Az Ülésk Árpit, meg az Ajtók Árpit, ők testvérek, és elég sokan vannak. A kiporszívózott felületre egy spessziális célszerszámmal (kefe) felvittem ilyen kárpittisztító habot, sikáltam ezerrel, hagytam száradni (na ez nagyon bonyolult és nehéz művelet vót), aztán utána meg kiporszívóztam megint. Az eredmény?
Na, azon még magam is meglepődtem: az Árpik több árnylattal lettek világosabbak, a 20 év alatt rárakódott ez meg az nélkül valahogy sokkal kulturáltabban néz ki. Nem számítottam ilyen látványos különbségre, mert igazából nem volt lelakva a kocsi, és azt hittem, hogy a kárpitok barnulása az egyrészt azért van, mert kiszívta a nap, másrészt meg eléggé nikotingyanús volt. Az előző tulaj nem dohányzott, de akik előtte birtokolták, azok valószínűleg igen. Mindegy, most már igazából meg se látszik semmi a járgányon. Nem olyan, mint az új, enyhe fakulások, kisebb szakadások vannak, de úgy összességében nagyon szép és kulturált bele van.

A csomagtartó az egy másik fejezet. Szakadt a kéder, mészfoltos az alsó kárpit és ráadásul az előző tulaj véletlenül beleöntött egy flakon olajat. Az olaj még nem lenne gáz, de a mészfolt az elég necces, nagy valószínűséggel kikúrom az egészet a bánatba oszt' veszek egy szép állapotú bontottat. A csomagtartó falcát is megpucoltam, most azért jobban néz ki. Ennyi.

Meséljenek a képek.

Ja, és ezen felbuz(d)ulva, nekiláttam kipucolni Tóbiás belsejét is, de nála kevésbé látványos a különbség, mivel alapból gyakran volt takarítva gondos gazdája révén.(Ismerem a csávót, nagyon jó fej.) Tóbiásban van egy új navigátorom, Belengnek hívják (mert kanyarokban nagyon beleng ), és a belső visszapillantón van a szolgálati helye.

És még az Alfákhoz egy kis mókás cucc így a végére, méltó befejezésképpen: