Pénteken elzúztam Pestre, felsőoktatásilag pallérozni az elmémet. Mivel a fősuli épületével szemben van pont az egyik autóalkatrész-nagyker központja, ezért a szünetben gyorsan átugrottam, hogy hátha találok váltóolaj-adalékot. Hát találtam, Liqui-Moly-t, rögtön meg is vettem, és még az előadásra is visszaértem, mielőtt a Dzsoki Júing (vazz, tényleg fullra úgy néz ki a tanár) elkezdte volna.

Szombaton a suli után szinte kötelező kocsmalátogatást követően indultam vissza Fehérvárra (csak kávéztam, nem piálok ha vezetek), balraindexnél baszottgyorsan villogott a visszajelző, gondoltam kiégett valamelyik izzó. Az elsőt láttam visszatükröződni az előtem haladó kocsi fényezésében, szóval egy benzinkútnál félreállva már célirányosan a hátsó indexizzó cseréjének álltam neki. Az izzónak nem volt baja, szóval csak kontakthiba volt a dologban. Ezt némi kézrátétes gyógyítással illetve energizálással sikerült megoldani, így húzhattam haza Pestről.

A hazaúton semmi gond nem volt, jól ment a kocsi, a forgalom se volt túl nagy, így jól tudtam haladni meg simán lehetett előzni mindenhol. Haladtam az én jó kis 90-100-as utazómmal, egészen Velence határáig, ahol is egy terepjárós (kocka Pajeróval) úgy gondolta, hogy kikanyarodik elém az én sávomba. Kikanyarodott. Én épp kilóval mentem, mert nem sokkal előbb előztem meg egy Nissan Vanette-et, úgyhogy nagy fék, de az esőtől csúszós úton nem akartam nagyot satuzni, meg szembe se nagyon jöttek, így kielőztem lendületből a terepjáróst. Már ott voltam mellette, mikor egy másik útról egy Renault furgon meg kikanyarodott jobbra, velem szembe. Satu, csúszás, a kicsit félrehúzó fékek miatt elkezdett keresztbeállni az autó, akkor reflexből visszaengedtem a féket, ellenkormányoztam, az árkot sikerült megúszni és ott csúsztam keresztben a Pajero mellett, és igyekeztem elkerülni, hogy nekimenjek. Sikerült. Akkor kiengedtem a kocsit, mert éreztem, hogy egyenesbe visszahozni már lehetetlen, aztán egy fél fordulat után, amikor újból az út tengelyével párhuzamos volt az autó, akkor megint megfékeztem. Itt már kezelhető volt a szitu: a szembesávban csúsztam, seggel az eredeti haladási irányomnak, szóval csak simán megálltam, raktam egy egyest, lehúzódtam az út szélére, káromkodtam egy sort, aztán amikor nem jött semmi, megfordultam, aztán mentem tovább. A furgonos, meg a terpjárós persze szó nélkül elhúztak. Mindegy, örültem, hogy élek, nem volt kedvem még anyázni is. Épp elég volt nekem az, hogy 90-es tempónál eldobtam a vasat és aztán mégis sikerült összeszedni, és megúszni csattanás, meg árok, meg anyagi kár nélkül. Konklúzió:

1.) Hóban csapatni nem csak jó móka, de felkészít az ilyen helyzetekre. Valszeg annak köszönhetem, hogy reflexből sikerült összeszedni a kocsit.
2.) Mások helyett sem árt figyleni. Amikor megláttam ezeket, valahol tudat alatt már fel voltam rá készülve, hogy "Óbazmeg, ez kijön...", és kicsit óvatosabban közelítettem. Még így is meglepett a dolog, ha nem készülök rá, akkor valszeg nem úszom meg ennyivel.
3.) Há' inkább érjek oda 10 perccel később, mint soha. Nem kell mindenáron rohanni.