Tisztelt márka- és sorstársaim, kedves barátaim! Ezúton szeretnék nektek boldog karácsonyt, és sikerekben, találkozóban, örömautózásban gazdag, balesetektől és lerohadástól mentes új évet kívánni ezzel. <------ Kattints ide!

Tóbiás 23-án betöltötte a hetvenezredik kilométerét. A hülye gazdája - jó szokásához híven - az utolsó napra hagyta az összes ajándék megvásárlását, így aznap városon belül beleszaladt a járgányba egy jó 120 kilométer. Amúgy minden rendben van vele, bár az ablakmosó kicsit sztrájkba lépett. Biztos vasutas, vagy valami ilyesmi.
Könyvvásárlás közben bukkantam az antikváriumban a képeken látható klasszikusokra. Mivel gyűjtöm a régi autós könyveket, így gyorsan le is csaptam rájuk.

Nos, elérkezett a várva várt pillanat, és végre átvehettem az ajándékomat, amire oly régóta vártam: egy garnitúra piros-fehér hátsó lámpabúrát. (by Polimpex)
Már pénteken itt volt vele a futár, de igazából csak ma jutott rá időm, mert az elmúlt napokban a másik hobbimnak (alkoholizmus és rakkenroll lájfsztájl) hódoltam a várpalotai Pannónia Fesztivál keretein belül. Autós vonatkozása ennek csupán annyi volt, hogy oda is Tóbiás cipelt el, valamint kihelyeztt alkoholraktárként, csomagmegőrzőként, sőt, pénteken és vasárnap szálláshelyként is funkcionált, amikor nem sikerült más sátrában elhelyezést nyernem.
A kocsiban alvás nem is olyan kellemetlen, főként abból a szempontból, hogy a sátorban alvó haverok már mind szétfagytak a 'csába, amikor a kocsiban még vígan
lehetett aludni. Olyan szempontból viszont rendkívül szar, hogy viszonylag forgalmas területen parkoltam, ahol reggel 8 tájékán már ott mászkált boldog-boldogtalan, és kábé öt percenként arra ébredtem, hogy: "Némmá' valaki ott alszik a kispolákban." Kicsit sem volt idegesítő, pláne akkor, amikor kinyitottam a szemem és azt láttam, hogy valami idióta fényképez, mert biztos annyira vicces a látvány, vagy nemtom.
Találkoztam Pécsről érkezett kispókos kollégákkal (piros, viper-csíkos, kisműszerfalas géppel jöttek hárman), épp ékszíjat cseréltek, gondoltam hogy segítek egy kicsit, de volt vadiúj 813-as pótos szíjuk, és meg tudtak küzdeni a helyzettel nélkülem is. Remélem, hogy minden gond nélkül tették meg a hazautat.
Kis híján be kellett bikáznom az egyik haver Puntóját, mert addig bömböltette a rokkot ivás közben, amíg csontra leszívta az akksit. Csak hát ugye nem volt bikakábel. Kolléga elment a benzinkútra venni egyet, de ott akkora sor volt a pénztárnál, hogy nem akarta kivárni, így fogta a kábelt és kisétált vele, (azaz gyakorlatilag ellopta), aztán a lopott kábellel odaballagott a rendőrökhöz, és megkérte őket, hogy ugyanmá' bikázzák be a kocsiját. A rendőrök pedig készségesen megtették. Asszem újra lehet definiálni a pofátlanság fogalmát.
A fenti események után gondolom eléggé nyilvánvaló, hogy a hétvégén kicsit lelaktuk szegény autómat, ezért ma, ahogy hazaértem, ki is takarítottam Tóbiást illendő módon.
Ha már porszívózás-törölgetés-rendrakás prodzsekttel töltöttem a délutánt, felraktam az új lámpabúrákat is. előtte elugrottam tankolni, meg gondoltam, hogy veszek két sárga izzót a kúton, hogy az indexem fénye továbbra is sárga maradjon. Nos, két darab izzót három kúton sikerült beszerezni: az első kúton összesen csak egy darab volt (felvásároltam az egész készletüket, ehehe), a következőn (teszkókút) még annyi sem, a harmadikon végre nagy nehezen előhalásztak egy készletnyi sárga izzót, amiből elvittem azt a hiányzó egy darabot.
Otthon aztán szétszedtem és megpucoltam a hátsó lámpákat, kapott egy kis ápolót mindegyik tömítés, kapott UV-védős waxot mind a két búra, aztán installáltam őket a gépjárműre. A balos lámpa kábelének előjött valami rohadék kontakthibája, így többször kellett összerakni, hogy rendesen funkcionáljon, de most úgy néz ki, hogy rendben van. Van helyzetjelző, féklámpa és index is rendesen.

Köszönet tesómnak az ajándékért, illetve Gáspáry Lacinak a cucc beszerzéséért, valamint a csajoknak, a haveroknak, PannóniaFesztivál szervezőinek, a pultoslányoknak, a Borsodi és Dreher sörgyáraknak, illetve egy ismeretlen pálinkafőzdének...

"Történt egyszer régesrég, hogy BE-RI sheriff lett a Tápkábel-völgy korlátlan ura. Az ifjú BE-RI igazságosan és becsületesen látta el feladatát, kordában tartotta az Amper-bandát, védte az igazságot, szolgálta a fényt, óvta a kis H4-eseket, és felettesét, az öreg Fényváltó bá'-t. Az amperek viszont nem hagyták nyugodni, folyton ostromolták, és az idő előrehaladtával, ahogy öregedett BE-RI kezdett megcsömörleni a fény szolgálatától. túl nagy volt a feszültség, ezért végül idős korára BE-RI átállt a sötétség oldalára. A gonosz sheriff megtagadta Fényváltó bá' parancsait, aljasul megölte a kis H4-eseket, sőt egy alkalommal Fényváltó bá' életét is megpróbálta kioltani. Ekkor érkezett azonban a hős ifjú, NVF4-1C-Z30a, aki kiállt a szenvedők mellett és párbajra hívta a sötét lelkű BE-RI-t.
A kihalt főutcán csak ketten voltak, halálos csend telepedett az álmos Csomagtér Cityre, csak a szél hangja fütyült. Csomagtér lakói riadtan zárták be ablaktábláikat, félelemtől reszketve húzták meg magukat otthonaikban. Délben eldördült két lövés...

...és BE-RI holtan rogyott össze. Éljen a hős megmentő, éljen NVF4-1C-Z30a! Mától ő szolgálja a fényt, és mindenki boldogan él, amíg szét nem sül."

Nah, szóval kicseréltem a fényszóró-reléket 30 amperesre (thanx Nyuszy), mostantól remélhetőleg semmi gáz. Ha már ott matattam, kicsit kiganajoztam a csomagteret, most már azért szebb.

Vasárnap délután szép kellemes idő volt, úgyhogy elmentem autózni, úgyis volt egy kis programom pesten. Előtte beugrottam egy szimpatikus fiatalemberhez, akinek valami mértékegység a neve, asszem M/S, vagy KM/H (így nagy betűvel, mert tulajdonnév), nem emlékszem már pontosan. Ő éppen valami vasat kenegetett, de úgy néz ki, hogy jó kedvében találtam, mert adott egypár ilyen izét. Nemtom mik ezek, állítólag Elegant gyújtáshoz való dolgok. (Én azt hittem , hogy egy Elegant felgyújtásához elég a benzin meg a gyufa.) De nem, kellenek ilyenek is:

- EL ékszíjtárcsa
- főtengely-szöghelyzet jeladó
-a jeladó felfogató biszbasza
- karbitálca (vákuumcső-kivezetéssel)
- vákuumcső meg valami jeladó kütyü a végén
- sokrácsos reaktorfedél

Utóbbi állítólag nem része az Elegant gyújtásnak, de azért elhoztam, biztos ami biztos. Késő este mentem hazafelé, szerencsére akkorra már eltakarodtak az útról a délután még hemzsegő sunday driverek (hússzal kanyarodós, jobbra indexelős, balra menős, ah-de-szép-a-táj-béla belső sávban hatvannal, akciós keritörpére hirtelen fékezős , nah szóval ők elhúztak haza a tévé elé, és elég tempósan hazaértem. Én nem értem, hogy hogy van az, hogy egy 24 lóerős autóval hogy lehet, hogy folyamatosan előzök, amikor igazából nem is tolom neki, na mindegy.

Jaaaaj, és a nap fénypontja: benzinkútnál épp csokit majszoltam, aztán jött oda egy opeles fickó, és megdícsérte a kocsimat, hogy milyen szép, meg tipp-topp kis autó. Persze, hogy bal oldalról látta csak, de akkor is jól esett. Ennyit dobnak egy kocsin a felnik.

Tóbiás sapkát kapott karácsonyra. Szerintem jól fog állni neki.