Nem fogjátok kitalálni, mi történt.

Ürgevédelem! Megvédjük a' Alfát az ürgéktől. Mondjuk abból errefelé nem sok van, inkább a mókus meg a róka jellemző. (Igen, a ravaszdi, nem a kannásboros )
Na, hülyeséget félretéve üregvédelemről lesz szó, méghozzá az ajtók aljának a waxos kezeléséről, ami idő szűkében kimaradt a tavalyi nagy alvázvédő-kúrából. Alapos melót akartam végezni, rendesen időt hagyni a panelek megtisztítására is, nem csak úgy uccu neki összebaszni fél óra latt az egészet, oszt kalap-kabát.
Szóval leoperáltam az ajtókárpitokat, leszedtem a zajcsillapító izékat, valamint a vízzáró fóliát (vagy hogy a tökömbe hívják). Utóbbiak elég retkesek voltak, úgyhogy ki is szedtem őket, valamint egyik-másik már eléggé lebomlófélben volt, mert azért a 25 év nem tűnt el nyomtalanul. Kipucoltam alaposan az ajtók alját belülről, aztán hagytam bőven időt, hogy megszáradjanak. A száradási idő alatt megtisztogattam az ablaksíneket és az ablakemelő mechanikák bovdenjeit és fogasléceit is. A sínek szilikonolajat kaptak, a bovdenek és fogaslécek pedig teflonos zsírt.
Mivel visszatérő probléma volt a hidegben a hátsó ajtók zárjainak a menetrend-szerű befagyása is, ezért kiszereltem a zárszerkezetet, hogy megnézzem, mi lehet a bánata. Maga a zárszerkezet nem nagyon bontható szét, állítási lehetőség se nagyon van rajta, úgyhogy a legjobb amit tehettem a kiszerelésen és a vizsgálaton kívül, az az volt, hogy megpucoltam és teflonos zsírral megkentem az összes létező súrlódó felületet. Ha az ajtó csukva van, de zárva nincs, akkor az ajtókilincs megnyomásával old a zárszerkezet és lehet nyitni az ajtót. Ha bezárom a reteszelő gomb lenyomásával, vagy a központizárral, akkor lényegében az ajtókilincs gombja és a zár kioldó mechanizmusa közötti kapcsolatot szünteti meg a cucc. A probléma az az, hogy a mechanizmus, amit a központizár-motor, illetve egy rudazaton keresztül a reteszelő gomb mozgat az nagy hidegben pont annyit megy össze, hogy a teljes végállásban nagyjából 5 tized milliméter hiányzik ahhoz, hogy kiemeljen. Állítási lehetőség persze sehol. Nagy hidegben tehát ha egyszer bezárod az ajtót, akkor az úgy is marad tavaszig. Érdekes módon próbáltam direkt melegíteni egy tavaly téli befagyáskor hajszárítóval meg mindennel, de hiába. A lokális hőközlés eredménytelen, az EGÉSZ autónak tartósan szobahőmérséklet felett kell lenni ahhoz, hogy lehessen oldani a reteszelést. Tököm se érti...
Az ajtók belsejében található vízzáró fóliák közül az egyik már erősen fáradt állapotban leledzett, és gyakorlatilag egy csúnyább nézéstől is atomjaira bomlott. Gondoltam, hogy mentem ami menthető, de ez már kicsit túl volt mindenen, ezért úgy döntöttem, hogy újragyártom. Sajnos anyagában és vastagságában is megfelelő PVC fóliát nemigen találtam, ezért polietilénből vágtam ki a megfelelő alakú darabot a régi fólia maradványait használva sablonként. Hát az nem mondom, hogy az évszázad kézművs remeke lett, de amíg nem találok az eredetinek 100%-ig megfelelő anyagot, addig megteszi.

A zárak visszaszerelése után kifújtam az ajtók belsejét üregvédő viasszal jó bőségesen. A választásom ezúttal is a Dinitrol Penetrant 1000-re esett, mert csak. (Ez eléggé tudományos alapú indok, mi?) Ezek után már csak a zajszigetelés és a kárpitok visszaszerelése volt hátra. Némelyik műanyag patent eléggé döglött  volt, őket pótoltam az előrelátóan  - még otthon - beszerzett tartalék patentekkel. A kárpitok némeyikén a szövet részek már itt-ott kicsit koszosnak tűntek, ezért a Turtle Wax kárpittisztító + kefe + porszívó taktikai egység bevetése is indokoltnak tűnt. Persze az Ajtók Árpit nem sikerült még visszarakni, mert a kefés tisztítás után, amíg száradt a cucc, addig belemásztam valami nagyon mocskosba.

Nem, nem a hajléktalan csatornamunkások swinger-klubjába látogattam el, de valami hasonló. Megpucoltam a csomagtartó falcát -  a kédergumi alatti részeket is ideértve - és a lemezek lapolásánál kifújtam üregvédővel, nehogy lapolva ponthegesztett lemezek közé beszivárogjon a nedvesség. A gyári varrattömítő ugyanis nem lett frissebb a 25 év alatt, de a csomagtartó pereme melletti rész viszont még mindig arra hivatott, hogy a hátsó szélvédőről lefolyó esővizet elvezesse, szóval kap az arcába, ha kell - ha nem. Na mindegy, ez megvolt, nekiálltam leszedni az első szélvédő alatti légbeömlő műanyag rácsát, és kicsit kipucolni alatta az utastér-szellőztető légbeömlőjét is. Hát... bazmeg.
Négy-öt órát vett el az életemből, és messze nem tökéletes az eredmény. Vagy fél tonna levelet, meg port, meg humusszá lebomlott mindenféle szart vakartam ki onnan: 25 év minden trutymója ott halmozódott fel. Napok kellenének hozzá, meg nőgyógyász-kezek és egy endoszkóp, hogy tökéletesen ki lehessen tisztítani, de azért a cucc nagy részét sikeresen eltüntettem. Ennek nem igazán a kozmetikai jelentőssége az elsődleges, hanem az, hogy nem köti meg óriási mennyiségű sár a nedvességet, szóval felszámoltam egy potenciális rozsdagócot. Áttörölgettem az egészet csavarlazítóval befújt ronggyal, ártani nem árt. Azért időnként felülvizsgálom, hogy mi a helyzet arrafelé.

Kihasználva azt, hogy az ablaktörlő-lapátok le voltak szedve, nekiálltam diagnosztizálni az ablakmosó nyomorát is. Az ablakmosó a kar meghúzásakor spriccel, és négyet töröl. Az utóbbi időben ebből a "négyet töröl" működött csak, de ablakmosó-folyadék nem igen vándorolt a tartályból a szélvédőre. A csöveket átvizsáltam korábban, de ott minden rendben volt, szóval az elektromos részekre terelődött a gyanú. A testelést mértem ki először, az rendben is volt, szóval másodiknak jött a motor. Bekötöttem a testet és adtam neki egy direkt 12V-ot. Na, ennyi is volt: a motor csak kattogott, de érdemben nem pumpált semmit sehova. Egyértelmű a diagnózis: a pumpa cserés. Eléggé közel van a kipufogó-leömlőhöz, és erős a gyanúm, hogy a tavalyi Magyarország-Anglia expressz futam alatt kapott hőmennyiség verte bele a koporsójába az utolsó szögeket. Konstrukciós hiba, lehet a következőnek kéne valami hőpajzs, vagy ilyesmi.
Találtam is az ebay-en 11 fontért utángyárit, meg ennek a duplájáért gyárit. Majd még megszülöm, hogy melyiket lenne érdemes megvenni, aztán csere.
Folyt köv.

Abban a megnyugtató tudatban, hogy semmi komoly nyomora nincs a frissen - és pofátlanul olcsón - vásárolt 156-osomnak, elkezdtem összeírni a teendők listáját. A karosszéria jónak tűnt, de át akartam vizsgálni csápos emelőn egy komolyabb alánézés keretében. Amíg nem voltam benne 100 százalékig biztos, hogy a kaszni teljesen rendben van, addig kétesélyes volt a történet. Ha gyatra a bódé, akkor a műszaki lejártáig használom a járgányt minden komolyabb ráköltést elkerülve. Ha rendben van, akkor megtartós, és akkor jöhetnek a minőségi javítások és a fokozatos fejlesztés.

A kocsi előélete -egy a futásteljesítményt igazoló hivatalos papír kivételével - teljesen ismeretlen volt számomra, ezért a középtávú használathoz is elengedhetetlen volt egy vezérműszíj-csere, illetve a vízpumpa, az olaj és a szűrők cseréje. Mivel ezidőtájt nagyjából látástól mikulásig dolgoztam, a szerelésre kivett szabadnap miatt kieső bevétel és a szükséges célszerszámok megvétele többe lett volna, mint egy szerviz munkadíja, úgyhogy inkább úgy döntöttem, hogy ezúttal másra bízom a feladatot. A választásom a Houghton Regis-i Alfa-specialista műhelyre az Autolussóra esett, három dolog miatt is. Több fórumon utánaolvasva is elég jó benyomást keltettek, vállalnak alvázvédelmet is, valamint az alkatrészek jó részét amúgy is tőlük szereztem volna be, mert messze a legjobb áron van náluk a gyári cucc az Alfához. Kicikkszámoztam és beszereztem a szűrőket és az olajat (Total Quartz 5W-40), valamint foglaltam egy időpontot egy szombati napra egy átvizsgálásra.
Az adott napon jó korán felkeltem, összeszedtem a cókmókomat, és megindultunk a nem túl távoli Bedfordshire-be, amihez gyakorlatilag London kellős közepén kellett átvágnom. Szerencsére szombat reggel 7 óra tájban majdnem néptelen volt a város, úgyhogy úgy mentem át Londonon, mint kés a vajon. Odaérve begördültünk a műhelybe, csápra tették az autót, aztán konzíliumot tartottunk. A kasztni felmérése volt a legelső, és több, mint boldog voltam az eredménnyel.

A bódé alulnézetben is meglepően jó képet mutatott, jobbat, mint amilyet a felülnézet alapján reméltem volna. Az ottani csávók azt mondták, hogy ebből a relatíve öreg szériából ez eddig messze a legjobb állapotú példány, amit láttak. Mondtam, hogy oké, öröm van, mehet az alvázvédelem, meg akkor rázzuk gatyába a többit is. Első körben a vezérműszíj, a feszítő- és vezetőgörgők és a vízpumpa cseréjét említettem, de erre azt mondták, hogy a vízpumpát tök felesleges, az 1.8-asokon az stabil, mint Kheopsz fáraó piramisa, csak akkor kell cserélni, ha folyat. Az olaj meg a szűrők természetesen felkerültek a listára. Szerencsére a felső keresztlengőkarok közül az egyik a nyikorgás ellenére jó állapotban volt, szóval az maradhatott, de mindkét alső lengőkar gyászban volt már, szóval ők is felugrottak a listára. A jobb hátsó kerékcsapágy és a fékfolyadék cseréjét is szükségesnek vélték a srácok, gondoltam egyebassza, legyen meg az is. Szóval egyfelől örülök, hogy a kocsi egyben van, másfelől viszont egy kicsit para, mert előre látom hogy előbújik belőlem megint a fejlesztő-szépítő kretén bácsi. Ő az, aki mindig Chip Foose akar lenni , és folyton elbassza a verejtékes munkával megkeresett garasaimat alkatrészre meg ilyesmi szarságokra.

Hazafele úton elkerültem az autópályát, és harmadrendű vidéki mellékutakon krúzoltam nyitott napfénytetővel a kellemes tavaszi napsütésben. Többek között útbaejtettem Dunstable Downst, ami Bedfordshire legmagasabb pontja és egyben egy csodás kilátó. És ekkor a kocsi még mindig iszonytatóan retkes volt belül, és még előtte állt egy angol-magyar oda-vissza.

A 156-osról jóformán azóta nem írtam, mióta megvettem, pedig ha úgy vesszük, több minden történt vele, mint a 75-össel.
A megvételt követően az első dolog természetesen egy nagyszerviz, egy hibakód-kiolvasás, és egy alapos pucolás volt. Ezúttal azt mesélem el, hogyan alakítottam át az autót pléjsztésönné. Sajnos a Call of Duty nem fut el rajta (meg abban különben is béna vagyok), de legalább egy diagnosztikai szoftverrel el tudtam rajta játszadozni.

A járgányt - némi kockázatot vállalva - úgy vettem meg, hogy világított a Check Engine lámpa, szóval első körben ennek jártam utána, mielőtt nagyobb mennyiségű pénzt rálocsoltam volna a járgányra. Mivel a gyári diagnosztikai csati a szabvány OBD2-es cucc, ezért rendeltem egy KKL (leánykori nevén VAGCom) kábelt a szükséges adapterekkel, illetve letöltöttem a Multiecuscan nevű programot, amivel a Fiat/Alfa/Lancia járgányok lelkébe lehet belepillantani, és szükség esetén belenyúlni. A kábel alapvetően nem olyan hatalmas tétel, ezért inkább biztosra mentem, és nem az eBay-ről, hanem a Multiecuscan-t is forgalmazó cégtől (Gendan Automotive) rendeltem meg, pár fonttal drágábban. Inkább legyen kicsit drágább, mint hogy valami hulladék legyen bizonytalan forrásból.

A 156-osnak külön van vezérlője a motorelektronikához, a szervókormányhoz és ABS-hez, valamint a légzsákokhoz. Ha klímás lenne, akkor annak is külön vezérlője lenne, de nem az, úgyhogy ez a része kilőve. Először a motorvezérlőt fogtam vallatóra. Kiolvastam a hibakódokat, majd töröltem az összeset, és utána használtam pár napot a járgányt. Pár nap után ismét rákötöttem a laptopot az autóra, és megnéztem, melyek a visszatérő hibakódok.
Igazából nagy meglepetések nem voltak, az immobilizer hibája miatt dobta fel folyton a hibajelzést az agy. Ennek az oka a törött kulcs. A másolt genyó illeszkedik a zárakba, de indításkor játszani kell a kulccsal, hogy a kulcs elfordításakor a megfelelő helyen legyen az immo transzpondere, ami eredetileg a kulcs fejében volt. Amikor nem pont a megfelelő pozícióban, az elektronika nem érzékeli, és megakadályozza az indítást. Ilyenkor letárol egy hibakódot is. Ezt leszámítva nem volt semmi különös, egyedül a veztengely-szenzor közelgő halálát előrevetítő hibakód volt a memóriában. Lefuttattam az összes lehetséges aktuátortesztet, minden rendben zajlott, minden működött.

A következő a légzsák elektronikája volt, itt semmi rendellenességet nem tapasztaltam, nem volt letárolt hibakód. Aktuátortesztet itt inkább nem futtattam, mert valahogy nem kívánta a szervezetem, hogy az arcomba robbanjon az összes légzsák. ( A légzsákokon lefuttatott aktuátorteszt kifejezetten ellenjavallott, csakúgy, mint multiméterrel ellenállást mérni rajtuk. Mindkét esetben garantált a tűzijáték. )

Az ABS/szervó vezérlőjével már nem voltam ennyire szerencsés. Hiába kötöttem rá a laptopot, nem akartak szóba állni egymással. A 156-osok Bosch vezérlőjénél ez ismert hibának számít, hogy az agy egyszercsak fogja magát és megbolondul. Én még szerencsésen jártam, mert az ABS hibátlanul teszi a dolgát, de sajna a működésképtelen kilométerórát is magyarázza a kommunikációra képtelen vezérlő. A kilométeróra és a motorvezérlő is az ABS ECU-tól kapja a sebességjelet. Illetve csak kapná, ha az adna. Ezügyben még kutakodok egy kicsit, hátha egy szétszedés-összerakás, valamint egy teljes ECU reset megoldja a dolgot, de ha nem, akkor ki kell berhelnem az ABS-vezérlőt hidraulika-blokkostól - mindenestől, aztán cserélni egy bontottra. Mindegy, egyelőre az ABS meg a szervó működik minden hiba nélkül, a következő műszaki előtt lesz szükségszerű belenyúlnom, mert működésképtelen kilométerórával garantáltan elhasalna a szekér a vizsgán. Folyt. köv. a nagyszervizzel és a takarítással.

A kipufogócsere óta sok rendkívüli esemény nem történt a 75-össel. Tavasz végére - nyár elejére belecsavartam majdnem a 250 ezrediket is az órába, a legutóbbi olajcsere óta eltelt majdnem 10 ezer, szóval időszerűvé vált lassan a kisszerviz. Megvettem a szükséges motyókat, MANN szűrő, Shell Helix Ultra 5W-40-es olaj, valamint vásároltam pár szerszámot a Halfordsban, mert elég durván le voltak árazva. Gyakorlatilag kevesebb, mint féláron jutottam hozzá egy pár rámpához, egy krokodil-emelőhöz, két db 2 tonnás bakhoz, és kaptam hozzá egy fix-száras kerékkulcsot, meg két állítható éket ajándékba. A hülyének is megérte, két Alfával a háznál meg szinte kötelező. Az olajcsere le is zajlott simán, minden komplikációtól mentesen.

Találtam az ebay-en egy csávót, aki mindenféle öreg Alfákat bont, és rendeltem tőle pár apróságot, amik az én autómon már elfáradtak, vagy legalábbis egyértelmű jeleit mutatták, hogy köröz felettük a Halálmadár. Így tettem szert egy vezetőoldali ablakemelő-kapcsolóra, egy csomagtartó-kéderre, a csomagtérfedél visszahúzórugóira, és egy vezetőoldali ajtóbehúzóra. Szerencsére ami nekem vezetőoldali, az itt angoléknál utasoldali, szóval szerencsére eléggé megkímélt példányok kerültek elő a dobozból, amikor pakkot kaptam, mint Nyilas Misi.
Elsőként az ajtóbehúzót cseréltem, mert az sajnálatos módon a kezemben maradt. Előtte persze alapos mosószeres kezelésnek vetettem alá, de ezzel együtt se volt több negyed óránál. Két csavar, oszt csá.
A csomagtartó-kédert már jóval hosszabb ideig kellett pucolni, mert iszonyat retkes volt. Nem tudom mondtam-e már, de itt Britfődön nem igazán nagy divat takarítani az autókat. Tízévesig még csak-csak, de öregebbeket már nemigen, szóval az átlag használtautó belseje úgy néz ki, mint egy csövestanya. Mindegy, a csomagtartó-kéder megtisztul egy nagy lavór mosószeres víz, valamint egy doboz fültisztító pálcika, néhány csavarhúzó és egy zuhany segítségével, aztán már ugrott is a hasonló műgonddal megpucolt peremezésre a csomagtartó körül.
Az ablakemelő-kapcsolóra azért volt szükség, mert a jó idő beálltával egyre többet használtam az ablakemelőt, és letekeréskor néha fogta magát és beragadt. Gondoltam - jobb félni, mint rákefélni - inkább kicserélem. Nos, amióta megérkezett az "új" darab, azóta kutya baja az autóban levőnek. Az is csak addig toszódott, amíg nem vettem egy másikat, azóta rendben teszi a dolgát. Az "új" az meg azóta is itt csücsül az asztalomon, és most épp nézi, ahogy blogot írok.

Na, és hogy a lényegre térjek. Elég béna volt az alapjárat, fel-le ugrált az alapjárati fordulatszám, néha mintha kihagyott volna egy-egy henger. Ez nagyon nem jó. Azt is megfigyeltem, hogy  tele tankkal kevésbé hajlamos ezt csinálni, és ahogy ürül a tank, úgy lesz egyre rosszabb a szitu. Az AC-pumpának se volt egészséges hangja, szóval ez is csak megerősítette a gyanúmat, hogy az anno bontottként beszerzett AC felett már a dögkeselyűk köröznek. Mivel a benzinszűrőt mindenképp időszerű volt kicserélni, ezért gondoltam, hogy egy kalap alatt kicserélem az AC-t is. Meg is rendeltem a gyári cikkszám alapján az AC-t, valamint egy Mann WK 613-as benyaszűrőt. Aztán megrendeltem még egyszer, mert valahol elkeverték a szűrőt. Aztán még egyszer, mert más cikkszámú cucc jött meg. A harmadik rendelés után egy héttel végül már meg is volt a cucc. Sima ügy!
Elhatároztam, hogy kifogyasztom a benzint az autóból, hogy szétszedéskor ne kelljen egy jókora benzintócsában tapicskolni. Nos, ez annyira jól sikerült, hogy itthontól kábé 100 méterre rohadtam le egy emelkedő kellős közepén. Mivel esélytelen volt a házig feltolni a kocsit, ezért betoltam egy mellékutcába, de sajna csak úgy sikerült, hogy az egyik kerék a járdán volt. Mindegy, a járda egy kilométer széles volt, és az úton se akadályota a forgalmat a gép, gondoltam jó lesz az. Kibasztam a hátsó ablakba az elakadásjelzőt, hogy lássa a paraszt, hogy nem jókedvemben parkolok itt, hazaszaladtam a piros Alfáért, aztán elhúztam dolgozni. Hazafelé beugrottam egy benzinkútra, vettem egy ötliteres kannát, teletankoltam, és hazafelé megálltam megitatni az öreg Alfát. Ahogy közelebb léptem, akkor láttam a szélvédőn a sárga-fekete mikuláscsomagot. Gyász. Megbasztak 110 fontra, mert az egyik kerék a járdán volt. Csodás.
Na mindegy, hazahúztam járgánnyal, és a parkolóban gyorsan kiékeltem a kerekeket, megemeltem a járgányt és alámásztam. Szerencsére minden csavar és bilincs engedett elsőre, egyedül a tavaly ősszel megejtett alvázvédelem tette kellemetlenebbé a melót, mivel minden csupa alvázvédő volt.
Érdekes módon 5 liter benzinnel a tankban nem nagyon kellett leengedni semmit se, alig pár deci benzin folyott le a megbontott üzemanyagcsőből. A csere gyorsan megvolt, ám az úgy pumpa beszerelésénél jött az első meglepi: a régi pumpa csúszósarus volt, ez meg körsarus. Gyorsan levágtam a csúszócsatikat, és nekiálltam leblankolni a vezetékek végeit. Nagyjából fél percre másztam ki a kocsi alól, hogy kidobjak valamit a kukába, de ezalatt valahova eltűnt a sniccerpengém, ami azóta sincs meg. Addig-addig keresgéltem, hogy már majdnem rámsötétedett, végül felszaladtam a lakásba egy konyhakésért, aztán azzal álltam neki vezetéket blankolni. Jött a második meglepi. Fogalmam se volt, hogy melyik vezeték melyik, mivel valaki előzőleg már jól megszakértette, és mind a táp- mind a testkábelt feketével húzta be. Kösz a rejtvényt, tesó!

Mivel nem akartam próba-szerencse alapon fordított polaritással agyonbaszni a vadonatúj pumpát, ezért gondoltam, hogy kiderítem melyik madzag melyik. Szerencsére ISMÉT otthonfelejtettem a multiméteremet és a próbalámpámat, úgyhogy másnapig fel is függesztettem a munkálatokat.
Másnap vettem egy multimétert, meg egypár filléres cuccot (krokodilcsipesz, drót, 2 wattos izzó, foglalattal), amiből összeeszkábáltam egy próbalámpát. Kimértem mindkét vezeték ellenállását. (A test értelemszerűen nulla, vagy aközeli érték, a pozitív pedig szakadás kéne hogy legyen . Nos, a test nagyjából nulla is volt, de a pozitív nagyon messze volt a szakadástól, mindössze 110-130 ohmot mutatott, ami szakadásnak mondjuk elég kevés. Mindegy a vezeték leszakaszolásával kiderítettem, hogy van még egy benzinpumpa a tankban. A gyárilag injektoros gépeken volt egy extra pumpa a tankban, de mivel az enyém karbisból lett átalakítva, ezért nem gondoltam, hogy erre is ügyeltek annak idején. De ügyeltek.
Miután 100 százalékig meggyőződtem róla, hogy a bekötés helyes, összeraktam a rendszert, aztán csináltam egy próbaindítást.
A motor szebben jár, stabilabb az alapjárat, és mintha egy kicsit a gázreakciók is javultak volna. Eltűnt ellenben a benzinpumpa zümmögése, az új AC teljes csendben teszi a dolgát. Hogy ne legyen teljes az örömöm a pumpa előtti csőszakaszon rögtön észre is vettem egy kis szivárgást. Gondoltam magamban, hogy nesze, hülyegyerek, elfelejtetted meghúzni a bilincset. Úgyhogy gyorsan fogtam is a 7-es villást, és meghúztam a bilincset, amikor is - KRRRECCS -megszakadt a menet. Tartalék bilincs persze sehol. Picsába.
Mindegy, meghúztam, amennyire lehetett, szerencsére nem szivárog. Mivel a gumi benzicsöveket már megcsócsálta az élet, ezért a következő kör az összes gumi benzincső cseréje lesz fémszövetes cuccra. Folyt köv.

Ápdét: időközben Dzsulietta betöltötte a negyedmilliót. Háromszoros hurrá!
 

Tudom mire kell odafigyelni autóvásárláskor. Ismerem a nepperek trükkjeit, tudom, hogyan kell kiszúrni egy autó hibáit, és tudom, hogyan és mivel lehet böszme módon lealkudni egy használt járgány árát. Az alábbi útmutató tökéletesen bemutatja hogyan hagyjuk abszolút figyelmen kívül a fenti tudásanyagot és technikákat.

Naszóval az van, hogy amikor megkaptam a jelenlegi melómat, elkezdtem másik autó után nézni. A fő indok az az, hogy napi 60-65 kilométert tekerek bele az órába a munkahelyemre menet és vissza. Mivel a munkaidőm is elég speciális, ezért sajnos a tömegközlekedés esélytelen. Nem mondom, hogy Dzsulietta (a 75-ös) nem bírja a strapát, mert elég derekasan helytáll, de bármi történik pl. neadjisten valami indiai minicab-pilóta lezúzza, akkor meg vagyok ba... ööö... szóval lehetetlenítve. Meg különben is, egy 25 éves klasszikusra illik már jobban vigyázni, szóval gondoltam, hogy ideje beruházni egy másik járgányra, amit használhatok a napi zúzásra, a 75-öst meg használnám hétvégén, meg szép, napsütéses napokon. A másik ok az volt, hogy az Alfa túl jól megy. Miután egy hónapon belül harmadszor szedett ki a jard a forgalomból, rá kellett jönnöm, hogy nekem valami nagyon lassú autó kéne.

Azzal a gondolattal vágtam bele, hogy nem hobbiautót keresek, mert olyan már van. Olyan típus kell aminél az érzelmi kötődés kizárva. Jellegtelen, olcsón fenntartható, megbízható járgány kell, aminél nem érzek késztetést arra, hogy kisebb-nagyobb lépésekben fényesre pucoljak/felújítsak/kicseréljek rajta mindent, és amit mindenféle dilemma nélkül adok el a picsába, amikor már nincs rá szükségem. Szóval Alfát még véletlenül sem, mert azokat szeretem. Hasonló okok miatt esett még ki a Citroen BX, a 406-os Peugeot, és a 190-es és 124-es Merci, a Saab 9000 és a 9-3 kabrió, és a Seicento Sporting.

Első körben dízeleket néztem, de osztottam-szoroztam, és be kellett látnom, hogy rohadtul nem éri meg. A gázolaj itt jelentősen többe kerül, mint a benzin, plusz a 1998-2004 közötti dízelek többsége már épp elég bonyolult  ahhoz, hogy böszmesokba kerüljön hozzájuk az alkatrész (Common-rail, turbó, kettős tömegű lendkerék, EGR, faszomfitty), de már épp elég sokat futott ahhoz, hogy valami hamarosan kifingjon rajtuk. Az, hogy kevesebbet fogyaszt, az önmagában kevés. Főleg, hogy a cég fizeti a benzinemet.

Szóval maradt a benzines. Ekkor már a tervezett beszerzési árat is jóval lejjebb vittem, mert ha már strapaautót veszünk, akkor az tényleg legyen egy csótány, amit nem sajnálsz. Pár Vauxhall Astra és Octavia megnézése után a németek mentek a lecsóba, hirtelen az jutott eszembe, hogy oké, hogy nem sajnálós, de azért életem jelentős részét töltöm volán mögött, akkor az meg már ne egy retek Golf, vagy egy fostos F-Astra legyen, aminek a prosztó belterétől és a katasztrofális vezetési élményétől a hideg ráz, főleg egy lelakott példány esetén.
Egyre inkább a japán technika felé kezdtem fordulni.  A '95 és 2005 közötti japán gépek nagy többségénél a motor/váltó/futómű bírja a gyűrődést, és még a széttaposott példányok is sokkal összerakottabb benyomást keltenek, mint amit mondjuk egy Mondeo valaha. Szóval győzött a józan ész: régi Swifteket és 323-as Mazdákat nézegettem, de itt-ott befigyelt a keresőbe egy MX-5-ös is. (Végülis kicsi, egyszerű, megbízható és nem zabál túl sokat, szóval miért ne.)

Ember tervez, Péter perverz. Történt ugyanis, hogy mentem Dzsuliettáért Croydonba az RSR-hez (ahol elkészült a saválló kipufogórendszer). Mivel mindig egy kicsit turistaszemmel járok itt Londonban, ezért amikor buszra szállok, mindig igyekszem az emeletre ülni, hogy onnan tudjak bámészkodni. Nos ezúttal se tettem másképp. Hát az a rohadék busz nem pont egy autókereskedés előtt megy el! Az a baj, hogy pont kiszúrtam egy piros 156-os Alfát, gyári napfénytetős kivitelben. Eléggé napfénytető-fetisiszta vagyok, és az eddigi járgányaimból állatira hiányoltam ezt az extrát. A napfénytetős 156-os meg ritka, mint a fehér Zorró, szóval a józan, racionális énemet jókora balhoroggal küldte padlóra a féldebil autóbuzi énem, aki mindenáron XJ8-as  Jaguart meg hasonló szarokat akar vetetni velem. Megígértem magamnak, hogy ha még nyitva lesz a kereskedés amikor visszafele jövök, akkor bemegyek, aztán megvizslatom a járgányt. Mindent elkövettem, hogy későn menjek arrafelé, és ha 30 másodperccel később érek oda, akkor most feltehetőleg boldog Mazda-tulajdonos lennék. Épp zárt a kereskedés, és az egyik figura épp két autóval előttem tolatott ki az útra, hogy valami külső telephelyre vigye a kocsit. Nos, ez még határeset. Üldözőbe vettem, és két sarokkal arrébb sikerült is leintenem. Kereskedésről volt szó, szóval egy körbetört, csálén álló, trágya minőségben újrafényezett romra készültem lélekben, aminek lóg a bele. Ehelyett egy gyári fényezésű szekérre bukkantam, aminek gyönyörűen járt a motorja. Törve nem volt, a kilométeróra 70 ezer mérföldet mutatott, ami gyanúsan kevés, de errefelé nem nagyon játszanak az óraállásokkal a nepperek, mert ha buknak, akkor a további szexuális életükről a cellatársaik fognak gondoskodni. Évente van műszaki, és a VOSA (az itteni NKH) rögzíti az óraállást.
Persze a lefoszlott bőrözés a kormányon mást sejtetett, de amíg szépen jár a motor, addig leszarom, ha ténylegesen mondjuk több van benne. Nos, amiket elsőre kiszúrtam: nyöszörgés a jobb első futómű felől (= felső lengőkar-szilent), valamint hogy nincs meg minden gyári kulcs, hanem valami másolt szutyok van helyette, plusz egy törött gyári az immobilizer miatt. Vállalható.
Mondtam a csákónak, hogy adjon egy számot, jövő szombaton visszajövök.

Következő szombaton előzetes bejelentés nélkül állítottam be a kereskedésbe, hogy garantáltan hideg motorral találjam ott a járgányt. Bejött a számításom. Gyorsan körbenéztem még egyszer. Az illesztések mindenhol szépen futnak, kisebb nagyobb karcok vannak itt-ott, de semmi vészes. (Jó pont.) Az ívek rendben, rozsdának nincs nyoma, beázásoknak szintén. (Jó pont.) A szélvédő nem gyári.(Rossz pont) Motor beröffent, egész szépen indul, hidegen sem zajos, szóval  hidrotőkék és a vezérlésmódosító rendben. (Újabb jó pont) Az injektor figyelmeztető lámpája viszont nem aludt ki, szóval ott valami bibi lesz. (Rossz pont) A motortér oké, szépen néz ki, olajfolyásnak nyoma nincs. A kiegyenlítőtartáyban sem találtam epresjoghurtot, úgyhogy újabb (jó pont). A légszűrőház rottyon van (rossz pont), a jobbos ködlámpa üvege repedt (még egy rossz pont . Megrángattam a hátsó lengőkarokat, nem kotyog egyik sem (jó pont), a féktárcsáknak viszont olyan válla van, mint Növényi Norbertnek (rossz pont). Négy keréken háromféle gumi (rossz pont).
Következzék a próbakör! Életemben először vezettem jobbkormányos autót, nehezítésképp a dél-londoni csúcsforgalomban. Elég durva.
Nos, a kuplung fogáspontja oké, a váltó szépen veszi a fokozatokat (jó pont), fékek nem húznak félre és böszmenagyot harapnak (jó pont , ABS működik (jó pont), a futómű a jobb első felső lengőkar nyiszogását kivéve abszolút rendben levőnek tűnik. (jó pont). Az üzemi hőfokot elérve is szépen jár a motor, a termosztát is nyit rendben (jó pont). Az elektromos kütyük (fűtés, tükör, napfénytető, ablakok) mind jól működnek. még egy jó pont.

Azért amint látható szépen gyűltek a rossz pontok is. Egy bármilyen más járgány esetén ennek a fele is elég lett volna, hogy sarkon forduljak, és hazasétáljak. Nos, ebben az esetben nem. Alkualapnak bemondtam a lengőkart, az injektor-problémát, a légmennyiségmérőt, a fékeket és a gumikat, meg még megtoldottam azzal, hogy a rosseb se tudja mikor volt legutoljára vezérlés és olaj cserélve (amit amúgy mindenképp megcsinálok), és bemondtam egy összeget. Miután levegőhöz jutottak, ők is mondtak egy összeget, aztán én is. Végül jó 235 fontot sikerült lealkudnom az alapból se túl magas árból, és pofátlanul olcsón lett (még) egy Alfám.

Idióta vagyok, de legalább egy boldog idióta.

Nos, ez is bekövetkezett, hű paripámat elérte a végzet.  Egész eddig - Alfákhoz abszolút méltatlan módon - hiba nélkül jött-ment világított, kanyarodott, fékezett és dudált. Legutóbb másfél éve hagyott ott az út szélén, mondjuk akkor is csak azért, mert kifogyott belőle a benya.
Nos ezúttal végülis nem állt meg alattam, de az eset kapcsán nem feltétlenül a "hibátlan működés" az első szó, ami az ember eszébe jut. Nincs mit szépíteni: elhagytam a kipufogót.

A kipufogó már akkor nem ért egy szatyor lehugyozott rétestésztát sem, amikor megvettem az autót, de néhi heftelgetéssel mindig át lehetett vinni a járgányt a műszakin. Mindegy, tervben volt, hogy azt a szart lecserélem egy - az autót megillető - saválló rendszerre. Az időpontról végül az autó döntött az egyik hétfő reggel, melóba menet. Már lekanyarodtam az M4-ről, ahol 160-nal verettem végig, mert késésben voltam, haladtam tovább az A312-esen, ahol is egy olyan részhez értem, ahol a lámpa után a három sáv kettőre szűkül. A mellettem levő sávban egy Nissan Almera állt, egy ilyen román fejű csávóval a volánnál. Láttam rajta, hogy az elfogyó sávból be akar vágni elém, úgyhogy a amikor zöldre váltott a lámpa elrúgtam neki. Zsil-völgyi bányász cimboránk hiába tolta neki, le is maradt, de feltűnt, hogy kicsit megváltozott a gép hangja. Amikor megküldöm akkor nyilván hangos, de amikor visszaálltam a szép szabályos megengedett 50 mérföldre, akkor sem akart érdemben halkabb lenni. Lehúzódtam, és hát beigazolódott a szörnyű gyanú, hogy a koppány-kipufogós zsiguli-hangot a hátsó dob korai halála okozta. Leszakadt a csőről, és csak lógott ott bánatosan a gumi függesztőkön. Nosza, letéptem és bebasztam a csomagtartóba, és hangos rednáááhőőőő üvöltéssel elszáguldottam a melóhelyemre.
Ott aztán gooooogle a barátom, gyorsan be is kértem pár cégtől egy-egy árajánlatot egy komplett saválló rendszerre. A legkedvezőbbnek az RSR előzetes ajánlata bizonyult Croydonban, így az első lehetséges alkalommal el is vittem hozzájuk a szekeret egy közelebbi inspekcióra és egy végleges árajánlatra. A végleges ajánlat majd 30 fonttal még olcsóbb is lett, úgyhogy azzal a lendülettel foglaltam egy időpontot és kivettem egy nap szabit.
Sajnos az élet nem áll meg, úgyhogy addig is leszakadt dobbal jártam a dolgozóba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kocsinak nem olyan hangja volt, mint amin lecsoffadt a kipufogó, hanem olyan, mint amire direkt ilyen hangos retket raktak. Sose kedveltem a hangos kipufogós fásztendfúriösz-hülyegyerekeket, aztán erre tessék, én is egy voltam közülük, legalábbis a külső szemlélő számára. Az alatt a rövid idő alatt egészen megkedveltem sőt, szinte már élveztem a hangzást. Ha hosszú távon nem nyírná ki a kipufogószelepeket meg a légtömegmérőt, meg nem okozna orbitális túlfogyasztást, akkor lehet úgy is hagytam volna. De végül eljött az idő, elvittem az öreglányt Croydonba, ahol megkapta a saválló Powerflow rendszert, ami ráadásul élettartam-garanciás, szóval amíg az autó megvan, ez is meglesz.

Az első tapasztalat az volt, hogy sokkal szebben, simábban jár a motor, valamint az első hét tapasztalata alapján a fogyasztás is elég jelentős mértékben javult. Az új cuccot egy laza szombat délutáni túrával ünnepeltük Salisbury és a Stonehenge meglátogatásával. Akadt a croydoni túrának egy anyagilag sokkal súlyosabb következménye is, de erről majd  később mesélek.

Már szinte szégyelltem magam, hogy milyen ritkán kell fogalkozni a járgánnyal. Ment-megállt-kanyarodott-világított-dudált, a benzinen kívül tényleg semmit nem kért. Illetve egy valamit igen: időnként némi hűtővizet. Nem jó jel az álmoskönyv szerint, de mivel a motor szinte új, ezért máshol kerestem a hibaforrást. A vízcsövek jó része új, a hűtő nyomáspróbázva volt, a fűtőradiátor és környéke száraz és tiszta, mint a pepmpörsz-babapopsi. Szivárgásnak nyoma sincs sehol sem. A kiegyenlítőtartályt két-három éve cseréltem egy egészséges bontottra. Hoppááá, álljunk csak meg! Megnéztem egy kicsit alaposabban a kiegyenlítőtartályt, és a doblemez felé eső oldalán gyanús nyomokra lettem figyelmes. A láthatatlan részén, a belső-alsó oldalán engedi titokban a löttyöt az a szemét. Nosza, nekiálltam felkutatni egy újat. (Bontottat kösz, de inkább többet nem.) Vadásztam hozzá gyári cikkszámokat, aztán telefont ragadtam.
Az EB Spares-nél (a wiltshire-i alfás cégnél) nem volt, mert megszűnt a cucc gyártása, mindegy azért egy légszűrőt rendeltem tőlük, mert már esedékes volt a cseréje annak is. Elméletileg hoztam én magammal októberben otthonról, de mivel az UNIX rendszere szarul fordította a gyári cikkszámot TECNECO cikkszámra, ezért a beszerelés előtt derült ki, hogy amit hoztam, az a karbis 75-ösé, ami az én injektorosomhoz mondjuk nem annyira jó. Ezúton is üdvözlöm őket és a kedves édesanyjukat is. Szaporodjanak, sokasodjanak.
Az alfaamore fórumban kaptam a tippet, hogy érdemes az olasz Ebay-en körbenézni, mert ott még mindig akad egy cég, akik árulnak új kiegyenlítőtartályt a 75-öshöz. Megtaláltam, meg is rendeltem, szállítással együtt 65 EUR volt, ami nem is olyan vészes.

A héten meg is érkezett szépen minden motyó, a tartály Cassano Ionio-ból, a légszűrő Wiltshire-ből, valamint a cégnél összeszedtem az egyéb kellékeket: öt liter desztvíz,  öt liter gyári Scania fagyálló (ha oda jó, ide is jó lesz), valamint egy spéci tisztító cucc, amivel a Scaniák hűtőrendszerét szokták tisztítani a brit márkaszervizekben. További szereplők: felmosóvödör, malackás lavór, viharos szél + jégeső. (Utóbbi kettőt nem én akartam, jöttek maguktól.)
Neki is veselkedtem tehát a feladatnak: szerszámok kipakol, hűtőrendszer megbont, régi hűtőfolyadék leenged, mivel lejtős helyen áll a kocsi, ezért az emelővel alá kellett emelnem egy kicsit, hogy alá tudjam csúsztatni a vödröt. Mivel lejtős helyen nem illik csak úgy emelni, kiszedtem a pótkereket, kiékeltem vele az ellenoldani kereket. Szívósor megbont, lészűrőház széthúz, haladunk. Visszaszereltem az alsó hűtőcsövet, elkezdtem feltölteni a rendszert, vihar jön. Orkán erejű szél + valami jeges geci esik vízszintesen. Pont amikor a legjobban van szétpakolva minden. A kezem persze tiszta olaj, így nem tudok beülni és feltekerni az ablakokat, basszus. Gyorsan szaladás fel a lakásba kezet mosni. Az ajtózárban persze faszán elgörbítem a kulcsomat, mindegy valahogy bejutok, kézmos, szaladás vissza, kapkodva gyújtás rá, ablakok fel, menekítem a szerszámokat meg az alkatrészeket fedett helyre. Közben persze gyönyörűen szarrá ázok. Másfél perccel azután, hogy végeztem az összepakolással, vihar elül, nap kisüt.
Anyád.
Kölcsönkérem a lakótársam kulcsát az elgörbített szar helyett. Vissza a kocsihoz. Szerszámok előpakol, alkatrészek szintén. Légszűrőház kipucol, légszűrő csere, régi légszűrő kuka, szívósor összerak. Hűtőrendszer feltölt tisztító cuccal. Légtelenít. Elpakol mindent (megint), felszalad lakásba, felvisz malackás lavórban régi fagyálló, kezet mos, vissza kocsihoz. Próbakör.
Miután visszaértem, leállítottam a járgány, hagytam hűlni egy kicsit a hűtőrendszert, mielőtt leengedem, hogy átöblítsem tiszta vízzel. Kávészünet. Lett volna, ha nem zárom ki magam. De kizártam. Kulcs a lakásban. Wááá...
Mindegy, fogtam az elgörbült régi kulcsot, kiegyenesítem kombinált fogóval. Bejutok. Kávé. Közben mindvégig gyönyörűen süt a nap. Vissza kocsihoz, előpakolás, alsó vízcső leköt, hűtőrendszer leenged, vihar jön. Anyád.
Mindegy, nem érdekel, a cuccok nagy részét elpakolom, de maradok kint. Összerakom a csöveket, feltöltöm tiszta vízzel, lelégtelenítem, próbakör. Minden frankó, csak közben rám sötétedik. Úgy gondoltam, hogy tovább felesleges szívatni magam, inkább folytatom másnap. Így is lőn. Mindenesetre az esti randimat azért sikerült elbasznom. Vagy csajozol, vagy autód van, a kettő együtt nem  megy. (Nem, a Suzuki, meg a Ford Mondeo, meg az egyéb ilyen felhasználóbarát szarok nem számítanak autónak.)

Másnap szétrántottam az alsó vízcsöveket, leengedtem az öblítővizet a rendszerből, aztán szétkaptam a kiegyenlítőtartály csatlakozásait. Pillanatok alatt kint volt a régi tartály, és már ment is be az új. Összeraktam az alsó hűtővízcsöveket is, valamint a szívósor hiányzó elemeit is visszaszereltem a helyükre. Bekevertem a Scania fagyállót meg a desztvizet 50-50-es arányban egy kétliteres flakonba, mert abból egyszerűbben lehet töltögetni, mint az ötlittyós kannákból, amikből nagyjából sehogy. Miután eleget kavartam a málnaszőrt, feltöltöttem és lelégtelenítettem a rendszert. Kicsit kitakarítottam a járgányt, kaptak egy kis kenést a zárak meg az ajtózsanérok, aztán próbaképp elautóztam Richmondba az előző este elcseszett dolgokat javítandó.

Menet közben a vízhőfok eléggé hektikus volt, néha kicsit jobban felszökött, mint ahogy megfelelőnek tartottam volna, de azért normális határokon belül maradt. Mindegy, ma délelőtt itthon ránéztem a vízszintre, és hát azt láttam, hogy megint hiányzik egy komolyabb mennyiség a tartályból. A dolog láttán nem a világbéke volt az első szó, ami eszembe jutott. Ahogy elnéztem, a vdiúj kiegyenlítőtartály teteje volt csupa fagyálló, úgyhogy a gyanúm a kupakra terelődött. Szerencsére a szerszámosládámban még megvolt a régi kiegyenlítőtartály kupakja, amivel anno vettem a járgányt. Nos, visszatöltöttem az elpacsált mennyiséget, és felraktam a régi kupakot. Láss csodát, azóta a vízhőfok stabil, és sokkal szebb hangja van a motornak, megszűnt a korábban tapasztalt szörtyögő hang, ami fodulaton volt leginkább jellemző.

Lehet, hogy egy 5 másodperces kupakcserével megúsztam volna ezt az egész szarságot, de mindegy, nem bánom. Új a fagyálló, át van mosva a hűtőrendszer, új a kiegyenlítőtartály, szóval minden frankó.

Kilométeróra-állás: 244300
Költségek:
 - Légszűrő (postával együtt): 33 GBP
 - Kiegyenlítőtartály (szállítással együtt): 65 EUR
- Fagyálló, desztvíz, tisztítócucc: 41.56 GBP

A címben említettek közül van több is, de főleg az időjárás az.. A közelmúltban meló- és lakhelyet váltottam, a csendes vidéki Skegnessből leköltöztem London forgatagába. Normál esetben Londont nagy ívben elkerültem volna, de sikerült kifogni egy olyan melót, ami miatt megérte oda (vagy is inkább ide) költözni.
Autó-szempontból ennek annyi a jelentőssége, hogy:
1.) Napi 60-65 kilométert kell autóznom melóba és vissza. Részint autópályán, részint ritkaszar városi fő- és mellékutakon. A 60-ból átlag 25-öt egyesben, csúsztatott kuplunggal araszolva. Szép meló egy majdnem 250 ezret futott, 24 éves olasz youngtimernek.
2.) Továbbra sincs garázsom, mert a lakhelyem közelében lehetetlenség bérelni. Nagyjából másfél kilométerre van egy-kettő annyiért, amennyiért komplett lakást is lehet bérelni. Hát azt inkább kösz, de mégsem. Ez leginkább azért gáz, mert... (ld. következő pont.)
3.) Folyton esik. Avi bácsinak igaza volt: "Szar kaja, még szarabb idő, kibaszott Mary Poppins: London!"  Ez egyrészt az autószereléseknek tesz be, másrészt meg a járgány vízzáróságát teszi próbára.

Pár hete észrevettem, hogy az időjárás mellett a másik nedves dolog, az a csomagtérkárpit. Ez ugye köztudottan nem túl előnyös, így hát a következő hétvégén szétkaptam a csomgtartót, egyrészt szárítási céllal, másrészt hogy kiderítsem, hogy hol jut be a víz. Nos, a csomagtartó-kéder az egy fos. Eddig se voltak efelől kétségeim, mert már akkor elég leharcolt volt, amikor megvettem a járgányt, de érdekes módon nem az ő hibája volt a beázás. Mindegy, ha már kiszereltem, kapott egy alapos pucolást, mert alatta a mocsok olyan fosszilis rétegei rejtőztek, amiben csak a csodának köszönhető, hogy nem találtam őslény-csontvázat és avar-kori temetőt.
Rácsörögtem egy wiltshire-i Alfa-specialista cégre, hogy hogyé' tudnának megdobni egy légszűrővel, egy csomagtartó-kéderrel, meg egy kiegyenlítőtartállyal, de igazából ezeknek a légszűrő kivételével megszűnt a gyártása. Mindegy, a légszűrőt azért megrendeltem, de erről majd később.
Serlokk Holmszot megszégyenítő módon kikutattam a beázás helyét. A hátsó szélvédőkoszorú lemeze és a csomagtartó oldalsó peremének a lemeze gyárilag lapolva ponthegesztett, majd varrattömítővel kitömített kötéssel illeszkedik egymáshoz. Nos, a varrattömítő 24 év után már kicsit el volt öregedve, és a hátsó szélvédőról lezúduló esővíz egy része- amit normál esetben 100%-ban elvezet a csomagtér pereme - bekúszott a lapolások közé, és onnan beszivárgott a csomagtérbe. Nem vészes mennyiség, de hosszú időn keresztül átnevdesíti a zajszigetelőket meg a szőnyegeket, aztán úgy kirohad a csomagtér alja, hogy öröm nézni. Mit lehet ez esetben tenni? Sziloplaszt, meg ilyesmik nyilván nem, mert az ha csak egy kis felületen is enged, meg fog állni a víz a lapolt lemezek között, aztán csáómádonnáváffánkúló. A csomagtér is beázik, meg a perem is szétrohad. Kell ez nekem? Ugye, hogy nem.

Viszont, mit tudunk a csavarlazítóról? Kiszorítja a nedvességet. Gondoltam, hogy egy próbát megér, szarabb ettől nem lesz, megfújkodom kívülről-belülről csavarlazítóval, az bekúszik szépen a lapolásba, és nem hagyja beszivárogni a vizet. Vagy de. Megfújkodtam alaposan, és láss csodát, megszűnt a csomagtér beázása, pedig folyamatosan szakad az eső. Azért átlag hetente kétszer ellenőrzöm, hogy mi újság, de egyelőre jól bírja. Ha tartósan jól működik, kifújom a lapolást valami nagy kúszóképességű üregvédő cuccal is, biztos, ami biztos.
Persze ez még csak a kezdet, mert a kiegyenlítőtartály-cserével még nedvesebb (és még mocskosabb) dolgok vártak rám.