Tisztelt bíróság, tisztelt eskücccék, a jelen tényállás ellenére - bár a bizonyítékok ellenem szólnak - én normálisnak érzem magam. Vettem egy Alfát. Olasz kocsi, súlyosbító körülményképpen még csak nem is új, hanem - ó Dzsízösz - majdnem 20 éves. Ez tehát az első blogbejegyzésem, amit az Alfa kapcsán írok, megpróbálom törvényszéki elmekórtani szakértők hathatós közreműködésével  rekonstruálni a bűncselekmény lefolyását.
Az indítékaim úgy érzem világosak: Tóbiás elég szarul fest, nem vitás, hogy záros határidőn belül lakatolásra és fényezésre lesz szüksége, ami nem áll meg a "leflekszőjük a küszöbtöt, oszt rakunk rája gittöt" metódusnál, hanem alaposabb munkát, az elemek kb. 80%-ának a cseréjét értem ez alatt. Meg persze akkor már a futómű, meg a kormánymű, meg minden más felújítódna egy füst alatt. Ez ugye finoman szólva sem két hetes prodzsekt, ha olyan tempóban készül ahogy a 800-as motor, akkor megőszülök, mire kész lesz. Tehát kell egy mászkálós autó, amivel munkába/suliba/ideggyógykezelésre járok.
Nah ezért kezdtem el másik kocsit nézegetni, hogy majd jövő nyáron már felkészülten tudok menni venni egy verdát. Ember tervez. Leginkább a TC1-es Taunus, E21-es és E30-as BMW, Opel Manta és "A" Ascona jöhetett szóba, illetve még az Alfa Romeo Alfetta, A VW Transporter T3 és a Porsche 924 második körben.
Egy Alfettát (egy '84-es 2000 köbcentis, 130 lóerős Quadrifoglio Oro-t) nem bírtam hogy ne nézzek meg és próbáljak ki személyesen. Erre valamikor júniusban került sor, de szegénykén szó szerint nem volt olyan elem, ami ne rohadt volna, még a tető is lyukadt. De ahogy az ment, húúúúbazzeg.
Gyönyörű autó volt (valamikor), de hagytam, nem akartam magam megszopatni vele.
Aztán hosszú időre hagytam is az egészet, amikor a szokásos munkahelyi hasznaltauto.hu-ra való nyálcsorgatás közben meguntam a megszokott E30-asokat, és megint az Alfákra kattintottam. Nem kellett volna. A TD-ket és az 1.6-osokat kapásból átugrottam, de mivel Alfetta nem volt, 75-ösből a 2.0-ások meg mind rommá törött, széthajtott hulladékok voltak, a munkaidőm meg túl hosszú volt, ezért sorra kerültek az 1.6-osok. Gyári állapot, rozsdamentes kaszni, új gumik, felújított váltó és futómű az egyiknél. Nem lehetett nem felhívni. Főleg hogy a kocsit megtaláltam a TotalCar Belsőség blogjában is.
Szóval telefon. Ha már az ember telefonál, akkor persze megbeszél egy időpontot, hogy menjen egy próbakört. Az előre megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett próbakörre kb két hete autóztam fel Pestre. (Asszem írtam is róla bejegyzést.) A kocsi jó volt, túl jó: Iszonyat dögös hangja van a motornak (gyárilag 4-2-1 kipufogórendszer, Alfa Twin Spark moci), jó tisztességesen húz is, pedig a váltója elég hosszú áttételezésű (ami nekem baromira tetszik). Kurvajól fekszik az úton, jó feszes a futóműve, kemény a kuplungja, és nem szervós a kormánya. (Olyan mintha nekem gyártották volna, kábé ilyen konfigurációt rendeltem volna.) Szerencsére tényleg rozsdamentes, és az elektronyos cuccai is jól működnek. Alapmodell, így se széthajtva, se agyonextrázva nincsen, és kevesebb extra = kevesebb hibalehetőség.
A próbakör után persze kellett valamit mondani, de még így se tudtam elhatározni magam. Egy hétig vívódtam, egy hétig zajlott kemény csata az elhatalmasodó elmebaj illetve a józan énem között. Persze hogy az előbbi nyert. Egy hete szóltam a tulajnak, hogy kell a járgány, ma délután pedig aláírtuk a szerződést. Az eredeti szándékom szerint nyáron vagy tavasz közepe felé kerül hozzám a gép, addig közösen bérelünk garázst az eredeti tulajjal, és áprilisig ott fog pihenni a gép. Én meg zabálhatok háztartási kekszet még vagy fél évig, mer' másra nem fogja futni. Orbitális fasz-e vagyok?

Amúgy Tóbiás a mai utamon egész normálisan működött, de a fényszóró megincsak elkezdett baszakodni. Temészetesen fényes nappal nem, csak hazafelé, amikor már elkezdett sötétedni. Pest határában, nagyjából negyedórányi anyázás után sikerült életet lehelni abba a k***** tompítottba, és hazáig már rendben jöttünk Tóbival. 

"Történt egyszer régesrég, hogy BE-RI sheriff lett a Tápkábel-völgy korlátlan ura. Az ifjú BE-RI igazságosan és becsületesen látta el feladatát, kordában tartotta az Amper-bandát, védte az igazságot, szolgálta a fényt, óvta a kis H4-eseket, és felettesét, az öreg Fényváltó bá'-t. Az amperek viszont nem hagyták nyugodni, folyton ostromolták, és az idő előrehaladtával, ahogy öregedett BE-RI kezdett megcsömörleni a fény szolgálatától. túl nagy volt a feszültség, ezért végül idős korára BE-RI átállt a sötétség oldalára. A gonosz sheriff megtagadta Fényváltó bá' parancsait, aljasul megölte a kis H4-eseket, sőt egy alkalommal Fényváltó bá' életét is megpróbálta kioltani. Ekkor érkezett azonban a hős ifjú, NVF4-1C-Z30a, aki kiállt a szenvedők mellett és párbajra hívta a sötét lelkű BE-RI-t.
A kihalt főutcán csak ketten voltak, halálos csend telepedett az álmos Csomagtér Cityre, csak a szél hangja fütyült. Csomagtér lakói riadtan zárták be ablaktábláikat, félelemtől reszketve húzták meg magukat otthonaikban. Délben eldördült két lövés...

...és BE-RI holtan rogyott össze. Éljen a hős megmentő, éljen NVF4-1C-Z30a! Mától ő szolgálja a fényt, és mindenki boldogan él, amíg szét nem sül."

Nah, szóval kicseréltem a fényszóró-reléket 30 amperesre (thanx Nyuszy), mostantól remélhetőleg semmi gáz. Ha már ott matattam, kicsit kiganajoztam a csomagteret, most már azért szebb.

Vasárnap délután szép kellemes idő volt, úgyhogy elmentem autózni, úgyis volt egy kis programom pesten. Előtte beugrottam egy szimpatikus fiatalemberhez, akinek valami mértékegység a neve, asszem M/S, vagy KM/H (így nagy betűvel, mert tulajdonnév), nem emlékszem már pontosan. Ő éppen valami vasat kenegetett, de úgy néz ki, hogy jó kedvében találtam, mert adott egypár ilyen izét. Nemtom mik ezek, állítólag Elegant gyújtáshoz való dolgok. (Én azt hittem , hogy egy Elegant felgyújtásához elég a benzin meg a gyufa.) De nem, kellenek ilyenek is:

- EL ékszíjtárcsa
- főtengely-szöghelyzet jeladó
-a jeladó felfogató biszbasza
- karbitálca (vákuumcső-kivezetéssel)
- vákuumcső meg valami jeladó kütyü a végén
- sokrácsos reaktorfedél

Utóbbi állítólag nem része az Elegant gyújtásnak, de azért elhoztam, biztos ami biztos. Késő este mentem hazafelé, szerencsére akkorra már eltakarodtak az útról a délután még hemzsegő sunday driverek (hússzal kanyarodós, jobbra indexelős, balra menős, ah-de-szép-a-táj-béla belső sávban hatvannal, akciós keritörpére hirtelen fékezős , nah szóval ők elhúztak haza a tévé elé, és elég tempósan hazaértem. Én nem értem, hogy hogy van az, hogy egy 24 lóerős autóval hogy lehet, hogy folyamatosan előzök, amikor igazából nem is tolom neki, na mindegy.

Jaaaaj, és a nap fénypontja: benzinkútnál épp csokit majszoltam, aztán jött oda egy opeles fickó, és megdícsérte a kocsimat, hogy milyen szép, meg tipp-topp kis autó. Persze, hogy bal oldalról látta csak, de akkor is jól esett. Ennyit dobnak egy kocsin a felnik.

A múlt hét dióhéjban: Index. Lyuk. GTV. Reflektor. MZ-gyulladás. Szelephézag.

Kicsit bővebben: Megjött a csomagom a Polimpextől, ami a főtengely, meg az egyéb biszbaszok mellett tartalmazta a várva várt emektoros (gy. k.: elektromos) indexrelét is. A drótból és Lada reléből műszakira összekendácsolt ideiglenes rettenet helyére azon nyomban installáltam is a Jezpol márkájú szerkezetet, és ezzel Tóbiás ismét tett egy lépést a luxusautóvá válás irányába. Akinek nyugati autója van soha nem fogja megérteni, hogy az ilyen apróságok is mennyire fontosak...

A bal eslő doblemezen találtam egy akkora lyukat, mint az állat. Kifér rajta az öklöm. Ott rohadt ki a szerencsétlen, ahol a belső és a külső dob összeeresztése van, a gyári tömítő szépen eltakarta. Mindegy a dobok úgyis cserések lesznek, de azért kibírtam volna enélkül a szar nélkül is. Jó hogy a műszakin nem vették észre.

Ismét megpróbáltam rájönni, hogy mi a tökömért nem működik a reflektor. Végigkutattam az összes tápkábelt, (jók voltak) megcsiszoltam a testkábelek saruit (jók voltak), leteszteltem a kormánykapcsolót (jó), meg a műszerfali kapcsolót is (szintén jó). Gyári bekötéssel elvileg jónak kellett lenni. A tompított, meg a helyzetjelző oké is volt. Relézve is kipróbáltam, és szintén. A biztosítékok is jók voltak. Maradt tehát az, amit már rögtön az elején kizártam: az izzók.
Volt egy régebbi izzóm, amiben csak a tompított rész ment ki, a refi izzószála ép volt. Bekötöttem próbaképpen, és láss csodát: működött. Ugyanazt megcsináltam a másikkal is, és szintén. Most már csak azt nem értem, hogy hogy az isten izéjába' tudott egyszerre kinyiffanni mindkettő, amikor vadi újak voltak, nem szar gyártmány, hanem márkás cucc mind a kettő, és zsír új volt volt az akksi is. Ráadásul egy jó H4-es izzó az elvileg évekig is kibírja. Ha meg mégis akkora túláramot kaptak volna, akkor meg hogyhogy nem a biztosítékok szálltak el? Merthogy azoknak meg kutya baja. Kurvára nem értem... Tipp?

Elugrottam a lakatoshoz, aki reményeim szerint csinálni fogja a Moszkvicsot és Tóbiást, csak még egyelőre nem tudom, hogy melyik menjen előbb. Még ő se tudja , szóval ezügyben nem jutottunk sokra. Állt ott egy gyönyörű Alfetta GTV, ő is restaurálásra vár. Gondoltam lefotózom, de a fényképezőm úgy döntött, hogy nem fotózom le.

Ma egy kissé másnapos fejjel lőttem egy szelephézagot, mert az 1-es henger szívószelepénél a hézag az eléggé megszűnt létezni, a többi nagyjából jó volt. A kevésbé jó az az volt, hogy elkezdett közben szakadni az eső. Végülis mikor máskor? Ha már kint voltam, segítettem tesómnak kitalálni, hogy mi a 'csáért gyulladt ki az MZ-je tegnap. Szerencséje volt, csak egy kábel égett végig, azt kicserélte, de valahogy utána már nem annyira szeretett volna működni a motorkerékpár. Fogtam a próbalámpámat, aztán végigkutattuk a szisztemet, végül megtaláltuk a ludast: a gyújtótrafó kondijánál az egyik kábelen megsérült a szigetelés, és folyton letestelt. Ez is megvót, heppinessz van...

Nah, szóval holnap műszaki. Mikor gyulladjon ki az autó ha nem most?

A függőcsapszeg-cserén túl vagyunk szerencsére. Ma hoztam el a verdát a szerelőtől, bár a számla láttán (jattal együtt 1 Deák) erős késztetést éreztem, hogy visszakalapáljam a berohadt függőket. Ez persze csak pillanatnyi dolog volt, mert igazából rengeteg időt és szívást spóroltam meg azzal, hogy ezt a műveletet másra bíztam, és tiszta jó, hogy újból kormányozható az autóm. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...

Hazaérve a holnapi műszakira készülve kiporszívóztam a verdát, szóval belül egész szép lett, aztán folytattam a sort a halott fényszóró életre keltésével. Nah, az az amit nem kellett volna. A tompított reléje mostanában épp működőképes kedvében volt, szóval ha bekapcsol égett, ha kikapcsoltam elaludt. Nagy szó, mert az utóbbit el szokta felejteni. Ésszerű magyarázatot nem találtam erre, már rég nem is kerestem, simán csak örültem ha működött. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...
A reflektor reléje az viszont semmi hajlandóságot nem mutatott a működésre, ezért szétszedtem. A belseje épnek tűnt, ha a kapcsolókör kapott áramot, szépen behúzott az érintkező, nosza kipróbáltam. Átkötöttem a tompított relé helyére, villany fel, és láss csodát: működött. Megcseréltem tehát a két relét, gondoltam hogy majd most jó lesz a tompítoitt is, meg a reflektor is. Nos, kedves barátaim, a nagy büdös lófaszt lett jó. Ha felkapcsoltam a refit, a tompított szép szabályosan lekapcsolt, ahogy annak lennie kell, de az a kibaszott távfény az nem akart felvillanni az istennek sem.
Gondoltam hátha elkötöttem valamit, két érintkezőt megcseréltem. Nem kellett volna. A kipróbáláskor kigyulladt a reflektor. Legalábbis a reléje. Meg az egyik testkábel. Szépen füstöltek is, amíg nem áramtalanítottam. Jelen állás szerint van egy halott relém, pár szétégett kábel, az eddig működő tompított SEM működik már, és holnap megyek műszakira. Hurrá, bazmeg...

(Örülök, hogy legalább nem égett le az egész autó. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...)

Elvan a gyerek, ha játszik. Beszerváltam a Solid Edge 2D Drafting nevű kis programot, és a mellékelt képen látható hülyeségeket rajzolgattam vele. Nemsokára úgyis vinnem kell, mert a gépműhelyes csákónak korábban odaadott mórickarajzok valahol a "véres ürgefos" és a "kelkáposztával lerókázott Zámbójimmy" minősítés között van valahol. Időm az van, mert a kocsi nemigen halad fénysebességgel a műszaki vizsga felé.

Hétvégén még elmentem a 126-os napra, de utána leparkoltam a gépsárkányt. szerencsére be tudtam rakni a garázsba. Eddig nem sokat csináltam vele műszakira készülés gyanánt, csak lekaptam a fehér indexburákat, kiröppentek a Recarók, és megcsináltam üzemképesre a jobb első helyzetjelzőt. Kiszedtem a szőnyegeket, amik alatt kissé át volt nedvesedve a hangszigetelő stuff, aztán azokat kiteregettem szépen.

A nagy falat - az első tengelycsonkok cseréje - még hátravan, de egyelőre nincs gömbfej-kinyomóm, holnap fogom megrendelni. Eddig abban a hitben voltam, hogy Gabe garázsában rátalálunk az övére, amit majd én kölcsönveszek, de amint ma benyitottunk a garázsba, rögtön világossá vált, hogy ez kábé esélytelen. Mindegy, azért köszi.

Jövő héten, ha addig más nem lesz, dróttal leküldöm a rozsdát a kocsi jobb oldaláról, gittelek, alapozok, aztán csak átmegy műszakin.

Elugrottam ma fényszóró reléért is, de nem volt, az egyik helyen felajánlottak egy 24 voltos példányt, de azt inkább mégse.
Hazajöttem, oszt rajzolgattam szelepeket inkább...

Mekkora ótvar fos idő van, ez valami hihetetlen. Szegény autóm kapja az ívet rendesen. Szegény kívül-belül vizes, iszonyat mocskos, és ma is méteres jégpáncél alól kellett elővakarásznom. Ma melóba menet rengeteg életveszélyes fasszal találkoztam. Egyszerűen nem értem, hogy a sok kretén mire spórol azzal, hogy cseszik felkapcsolni a tompítottat az egyenszürke fostalicskáján, hogy még véletlenül se lehessen észrevenni. Végülis rengeteget zabál az a két izzó, a szemből kielőző kavicsszállító MAN-nel való frontális csatt meg úgyse okoz nagy kárt. Világos...
Szóval frankón rávillogtattam a szemből jövő, lopakodó üzemmódos S-Mercis (!) tahóra, aztán úgy maradt a reflektorom. Picsába.
Eddig csak a tompítottnak a reléje csinált ilyet, de most a refi is csatlakozott hozzá. Cserés lesz mind a kettő, záros határidőn belül, asszem...

Hazafelé jégvakarászás (megint), köd, ablakra visszafagyó pára, kábé 10 méteres látótávolság és páralefagyás mindenhol. Szóval látni nem lehetett, hogy mi van előttem, de tökmindegy, mert úgyse tudtam volna megállni. Ritkán megyek ötvennel, de most bevallom, ezt tettem. Igaz harmincas táblánál is, de ez asszem részletkérdés.
Azért ha már csúszott, galád módon kihasználtam azt is, hogy legalább ilyenkor meg lehet csúsztatni a kocsit gázzal, meg azért a kézifék se pihent a derékszögű kanyarokban. Ennyike öröm azért jár...