...meg a vak asszony visszanéz, satöbbi. Szóval ott hagytuk abba, hogy a gép már frankó, csak a dinamó kerreg rohadtul, de egy másikat már beadtam felújításra, aztán ha az kész akkor gyors csere, és akkor örö-bódottá. Persze aztán beleért a kezem a bilibe és felébredtem. Csak hogy érzékeltessem a kiindulási alapot, íme az első indítás, a régi - nem túl huszáros - dinamóval:




A horror ott kezdődött, hogy én balfasz a garázsban porosodó négy dinamó közül a nagy kapkodásban sikeresen beadtam felújításra azt a példányt, aminek annyira rottyon van a tengelye, hogy öröm nézni. Ennek az egynek ugyanis az ékszíjtárcsa felőli végén az éknek a hornya annyira kiszopósodott, hogy egy kisebb kontinenst is elnyelt volna az a vájat.  Próbálgattam összehozni, de akárhogy, akármelyik ékszíjtácsával és ékkel raktam össze, mindig böszmenagyot kottyant a tárcsa. Hosszú távon ez nem csak a még jó éket és szíjtárcsát bassza haza, de a kiegyensúlyozatlanság miatt a dinamónak is lefő a kávé rövid időn belül. Szóval van egy felújított dinamóm amit - hogy is fogalmazzak?  - ráhúzhatok a bránerre. Azt találtam ki, hogy a generátorosításig talán kibírja, ha legalább axiális irányban kiküszöböljük a kotyogást. Az eredeti terv szerint egy teflonos Glycodur csúszócsapággyal támasztottam volna meg a szíjtárcsát tengelyirányban, de ilyet az egész országban nem tudtak szerezni, úgyhogy rendeltem egy tűgörgős SKF axiálcsapágyat, de az meg nem jött meg időben, úgyhogy nem voltam vidám. Mindegy, azért gondoltam, hogy haladjunk, addig is berakom a dinamót, aztán az ékszíjtárcsát fel tudom rá rakni akkor is, amikor már bent van ez a szar. 
Na ez a művelet olyan jól sikerült, hogy a ventilátor szíjtárcsáját fogó ék belepottyant a ventiházba. Ezt követően nem volt teljesen őszinte a mosolyom, sőt még olyat is mondtam, hogy "Terringettét!" meg "Az iskoláját neki!". Ennek a csodásan sikerült manővernek következtében szedhettem szét az egész szart újból, de ekkor megint megjelent előttem Igényes Manó, és azt mondta:

- Ha már ennyire szétbányásztad a technikát, akkor nehogymá' összerakd úgy, hogy két tized fokot kottyan az ékszíjtárcsa, mert különben hujujuj!
- Nesze neked, megint állni fog a kocsi egy hetet - mondta erre Igénytelen Manó - Szarni bele, maximum teflonszalaggal kihézagoljuk, oszt jó lesz az.
- Apád faszát lesz jó - replikázott Igényes Manó - az első tíz méteren szétnyalja a teflonszalagot, olyan mintha ott se lenne. Különben is, nem kurvára mindegy most már, hogy egy héttel tovább áll a kocsi?
- Nem. Már így is két hónapja mennie kéne, csak te folyton akadékoskodsz. Összerakjuk így, plusz a legjobb szíjtárcsával, meg egy kopásmentes ékkel, aztán azzal nem fog nagyot kottyanni. Estére meglesz.
- Persze, aztán akkor  azokat is szétkoptatja, és szedhetjük szét megint, ráadásul használható alkatrészünk se marad! - szólott eképpen Igényes Manó, és tüdőnszúrta egy vasvillával Igénytelen Manót. Ennek hatására végül kitaláltam, hogy mi legyen.

Felhívtam Sebestyén Petit a IndiCar-nál (ahol a felújított dinamó készült), hogy így nem tudom használni, és hogy nem tudnának-e ránézni még egyszer. Nem hajtottak el rögtön a picsába (ami nagyon pozitív), hanem az volt a válasz, hogy vigyem csak, és a jónak tűnő tengelyű, de törött házú másik dinamómból összehozzák a tökéletes példányt. Persze korai volt az öröm, mert ma kiderült, hogy a jó tengelyű dinamó mechanikai szempontból tényleg kafa, de a forgórész tekercsei szét vannak égve, szóval b'hatom. Igényes Manó épp az ereit vagdalja, Igénytelen Manó meg röhög a markába a túlvilágon.

Sebaj, van még két darab dinamóm, azokat is viszem le, aztán a négy darabból csak összejön egy, ami jó. Folyt. köv.

Közületek talán kevesen tudják, de amellett, hogy főállásban öreg bontószökevényeket kendácsolok, valamint különféle szeszesitalok fogyasztásával töltöm az időt, na amellett van nekem egy munka nevű hobbim is. Az egyik neves svéd teherautógyár típusaihoz való alkatrészeket szoktam értékesíteni. Eközben esett meg velem a következő sztori, amin sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e, vagy sem, de végül úgy döntöttem, hogy ja.

Csörög a telefon, felveszem:
- X. Péter, Y Kft., tessék!
Erre a túlvégről ordenáré bivalybasznádi hagymás-szalonnás-csirkeszaros tájszólással nekikezd betűzni az arc, hogy:
- Gé.. ...err... (Mi a fasz? Kiborult a betűtészta, köszönni meg elfelejtünk, Dezsőke? ...ess... aou... kilesszázötös váltóhó' kő nekem kihajtás. (Nekem meg egy zsák tízezres kell, mégse baszogatlak vele.
- Értem, tehát egy GRSO-905-ös. Kaphatnék egy alvázszámot?
- Azt meg minek? (Anyádnak.) Mon'tam már a típusszámát: gé... err... ess... aou...
- Jól van, azt én értem, de a jármű alvázszáma alapján tudjuk beazonosítani az adott alkatrészt.
- Mé'? Az nem a' alvázon van! (Köszönjük, Sherlock!
- Valóban, de nekem mégis az alvázszámra lenne szükségem.
- Mé'? Elmondtam a váltó pontos típusát, nem? Gé... err... (Ez az, betűzd le még egyszer, baszom a slag nyakadat.
- Igen, de ez a típusszám így önmagában kevés.
- Maguknak mindenhez alvázszám kell? (Nem, inkább egy fasza kis ólmosbot kéne, amivel igényesen kusztomizálnám a koponyádat, te atka! Ha maga ennyire nem ért hozzá, akkor mé' nem kérdezi meg a valamelyik kollégáját? (Mert akkor veled laknék egy faluban Halálfasza-alsón, és együtt terelnénk a birkákat, bazmeg.
- Azért, mert a kollégám is ugyanezt mondaná. Nyilván nem kérünk mindenhez alvázszámot, de ez a tétel pont olyan. Milyen kardántengely van az ön autóján? P400-as, P500-as, netán P600-as?
- Aztat nem t'om. (Hogy ez miért nem lep meg? De mé' köll az magának? (Fasznak kell a kardánod, de hogy adjak így alkatrészt, te tarhonya-agyú, csimbókos seggű, büdösszájú varacskos csótány?!
- Ha máshogy nem, a kardán típusából, ki lehet deríteni, milyen kihajtó flansni kell az ön járművéhez.
- Ottan hol? Há' nincsen ottan gardán! (Hogyne bazmeg! Anyád van COREGA műfogsorragasztóval odahekkelve a váltó végére, és az viszi át a hajtást a hídra, mi?
- Már hogy ne lenne?
- Micsoda? A váltó oldalán? (Jééézus, lehet, hogy ennek mellékajtás kell?
- Jaaaa, hogy ön mellékhajtásra gondol?
- Há' mé'? Há' nem ezt mondtam?
- Háát... nem. Mire kelle ez a mellékhajtás?
- HáttmondomHOGYAVÁLTÓOLDALÁRA!
- Úgy értem, hogy milyen alkalmazásra.
- GÉ.. ERR... ESS... (Kész. Ilyen nincs. Sírok bazmeg.
- Okéokéoké, értem, hogy GRSO-905-ös aváltó, de mire akarják használni a melléhajtást? Hidraulika-szivattyú platóbillentő munkahengerhez, netán daruhoz, vagy egyebekhez?
- Igen. (Ófákk!
- Na most akkor melyikhez? (Minek neked egyáltalán ilyesmi? Faszé' nem maradál meg az Ifánál, hogy Trágyás pótkocsi borult volna rád!
- Nemmindegyaz? Mongyamámeg mennyibe kerül! (Neked ötmilliárd, bazmeg. Há' egyféle van ebbűl! (Taníts, mester!
- A lendkerékházra szerelt mellékhajtásokat nem számolva tizenegy típus létezik, hogy egész pontos legyek. De tudja mit? Megnézzük mondjuk ennek az EG-604-esnek az árát.
- Na, pont olyan kéne! (Miért nem ezzel kezdted akkor, faszomöccse!
- Gyári újban ez nem egész [XXX] ezer magyar forint. (Hallom hogy kapkod a levegő után, most akkor gyorsan egy kicsit meg is forgatom benne a tőrt. Ez csak egy tájékoztató jellegű ár. Mivel nem kaptam alvázszámot ezért nem tudom garantálni, hogy az általám kinézett alkatrész pontosan passzolni fog az ön váltójához, ugyanis a váltóban a mellékhajtás kihajtó fogaskerekének a fogprofiljár a gyártás során megváltoztatták. (Látom magam előtt, ahogy pislog, mint ponty a szatyorban.
- ...
- Netán használt is érdekelné?
- Hááááát, egen.
- [Mondtam neki egy árat.]
- Nem a' újat!!!!
- Ez a bontott gyári alkatrész ára. (Mit vártál fater? Azt, hogy megveszem neked karácsonyra?
- Na viszon'hallásra!
- Viszonthallásra! (Hogy a gömbvillám baszná agyon azt a kerektalpú, lajhárfejű, bojlertestű, tripperes-pudvás faszorrú riherongy nénikédet, te fitymafülű szoponc.

Szóval nem az a baj, hogy nagy az a bizonyos állatkert, sőt nem is az, hogy alacsony a kerítés, hanem az, hogy nem adták ki a vadászengedélyt.

Na, hölgyeim és hölgyeim! Jelentem, visszatért bejegyzéseimbe az olajpacnis-villáskulcshajigálós-kurvaanyázós betyárromantika, azok örömére, akik kedvelik az ilyen jellegű posztokat. Nekem mondjuk kurvára nem hiányzott, de mindegy, ez most másodlagos. Elvileg az Alfáról akartam blogni, mert csinálgattam rajta ezt-azt, a Polskival meg úgyse történik mostanság semmi érdekes. Csak egy szelepdekni-tömítés csere meg egy zöldkártya, tök rutin dolog mind a kettő. Persze, hogy a rutinműveletek fajultak el megint, és ezek miatt kerültem a szívott szerv makkos felére. Az ám bazmeg, rutinművelet...

Kezdődött az egész már nagyon rég, valamikor fél éve (de talán egy is megvan), hogy állítottam szelephézagot, aztán utána akárhogy raktam össze, akármilyen tömítés volt benne, mindig jött az olaj. Hol csak kicsit, hol meg okádta az olajat, de jó, na az nem volt soha, valszeg egyszer túlhúzhattam, aztán amiatt lehet tömítetlen.
 "Velem ugyan nem baszik ki" - gondoltam én, és úg határoztam, hogy felrakom az alu deknit. Felraktam. Irgalmatlan szar hangja volt, szedhettem szét megint, hurrá! Érdekes kopásnyomokat fedeztem fel a szeleprugók környékén, úgyhogy arra jutottam, hogy az alu deknibe meg beleérnek a szeleprugók, háromszoros hurrá! Mindegy, gondoltam, hogy most már csakazértis összerakom ezzel, kimunkálok egy kis anyagot az öntvény falából.
Szereztem kölcsön egy gravírozógépet, elmentem venni hozzá aluhoz való marófejet. Felhívtam egy közeli szerszámüzletet, kiválasztottam a webes katalógusból a cuccokat, bringára pattantam, és elkerekeztem oda...   ...oda, ahonnan elköltöztek mittudoménhova. Fákk. Továbbmentem és az első útbaeső szerszámboltba bementem, mondtam, hogy mi kéne. Az öreg fószer, aki bent volt, vakarászta egy kicsit a tarkóját, aztán előtúrt egy dobozt valahonnan az "Az elvonuló tatárok hagyták itt" feliratú polcról és letette oda elém. Volt benne marófej is, de többnyire, csiszolók, polírkorongok, köszörűfejek voltak ott vegyesen. Kérdeztem, hogy mennyi, erre visszakérdezett a fickó, hogy mennyit ér meg nekem az egész. Rövid alkudozás után végül egy ezresért elvittem az összes létező cuccot, ami befogható egy gravírozógépbe. Ez mondjuk jó üzlet volt.

Szépen kimunkáltam a szelepdekni vonatkozó részeit, megtisztítottam a fémforgácstól, brigéciol, öblítés, minden. Összeraktam az autót egy gumis tömítéssel, röffentés, próbakör, minden fasza. Szépen meg is forgattam pár helyen (murván, persze) a verdát, hadd örüljenek a járókelők. Nem örültek. Buzik ezek mind, nem értik a művészetet...

Ma vittem a verdát zöldkártyára. Előtte elmentem tankolni, mentem egy pár kilométert, hogy bemelegedjen a motor. Mire odaértem, már olajpacák tarkították a motorteret, ezeket látva nem pont a világbékére gondoltam. Beálltam a műhely elé, rádugtuk a műszert a kocsira, mértünk egyet. A HC kapásból 300 fölött volt, meg a sportkipu miatt tömítetlennek jelezte a rendszert, úgyhogy Polski leállít, gondoltuk inkább Zsolti kollégám Alfájának csinálunk zöldkártyát. Neki meg tényleg brutál sportkipufogója van, úgyhogy az egyik oldalon betömtük ronggyal. Aztán a másikon is. Aztán egy nagyobb gáz után, ahogy visszaengedte, az egyik ágon szépen beszippantotta a kipufogó a rongyot. Fákk. Mindegy, kicsit mégjobban letömítettük a másik oldalon, és nagy gázra kilőtte.De maga a mérés itt se nyert.
Végülis újból beröffentettem a Kispolákot, járattam sokáig, de éppenhogy nem lett meg, tömítetlenség miatt sipákolt az a köcsög műszer, pedig abszolút jó a kipufogóm. Közben sikerült egy gigantikus olajtócsát varázsolni az autó alá, mert a szelepdekni-tömítés végleg feladta.
Végülis találtunk egy Suzuki Samurai-t, aztán mégiscsak megjavultak a Polskim kibocsátási értékei. (A kettő között nincs összefüggés, ugye mondanom se kell?) Otthagytam 5900-at, meg egy fél liter olajat az aszfalton. Kaptam egy pici, sárga matricát, egy ződ papírt, meg egy doboz sört, összességében ez mondjuk annyira nem volt jó üzlet.
 
Szerencsére a komoly vérveszteség ellenére még maradt Tóbiásban elég, hogy hazajussak vele, sőt a túlmelegedést környékező állapot ellenére volt még olajnyomás is. Hazafelé kicsit morcos voltam, mert elkezdett szopatni még a rádió-fejegység is, ezért toltam neki állat módra, szépen keresztben érkeztem az utcába, közben dőlt a füst a motortérből, mert a kipucsonkra is jutott olaj bőven. Megint javítottam a népszerűségi indexemet az utcabeliek körében, de le vannak szarva...

Ültet [ige]: 1.) másik személy felkérése, felszólítása vagy erőszakkal való kényszerítése testének nyugalmi állapotba helyezésére oly módon, hogy ülőgumói stabil alátámasztásul szolgáljanak. 2.) Gépkocsi hasmagasságának csökkentése, az ehhez szükséges eszközök és eljárások (ültetőrugó, szerszámok, kötélidegzet és/vagy trágár szókészlet szakszerű alkalmazásával.

Nyah, asszem nem olyan nagy rejtvény, hogy melyiket követtem el ma délután. Az elsőről valszeg úgyse blogolnék, ugye. Régóta terveztem, hogy kicsit meg kéne ültetni a kocsit. Eleinte úgy próbáltam meg, mint ahogy a kutyák idomításánál szokás, mondtam neki, hogy "Ül!", de nem hallgatott rá, úgyhogy inkább elvittem egy laprugó-köteget rugókovácshoz. El is regéltem nekik, hogy mi kéne, meg hogy kéne: cirka 300 kilós terhelés alatt legyen nagyjából egyenes (egy kis mosoly belefér), és ne legyen puhább, mint a gyári. Megbeszéltük, hogy ehhez bizony nem elég megívelni, mert akkor felpuhul, hanem meg is kell erősíteni, úgyhogy kapott egy hatodik rugólapot is a köteg, és asszem kettőnek a keresztmetszete is nagyobb lett. Kész lett, frankó lett, örültem. Tegnap kicseréltük benne a szilenteket, sajnos nappal, így nem volt apropó ellőni a "Szilent Nájt" kezdetű szóviccet, pedig ugye mennyire jó lett volna?
Az egyiket szétutöttem a 'csába, csak a külső hüvelyét kellett kifűrészelnem fémfűrésszel, mert az nagyon ragaszkodott a helyéhez. A másikban még a gumi se volt hajlandó elengedni magát, így segítségül hívtam a 60 tonnás prést, mellékeredményként meg előre foglalt helyem lesz a pokloban, ha ezt az istenkáromlás-dolgot tényleg olyan szigorúan veszik. Az új szilentek aztán szépen beugrottak a helyükre, természetesen némi grafitos zsír és grafit nélküli kalapács hathatós segítségével.

Ma aztán felraktam Tóbiást a csápos emelőre (csápoltam, mint buzigyerek a Pet Shop Boys koncerten), aztán ripsz-ropsz kilazítottam a laprugót tartó csavarokat. A gondos karbantartás eredményeképp nem volt berohadva egyik sem, így az egész nem tartott tovább öt percnél. Na jó, hét percnél. DE! (És mindig ott a de.) A legeslegutolsó anya azért csak azt gondolta, hogy kibaszik velem, és sikerült is neki. Meg se moccant, viszont a fejét azt szépen elnyalta a kulcs. Ennél a résznél nem pont a világbékére gondoltam. Már épp ott tartottam, hogy szarok én a rugócserére, inkább összerakom, aztán elhúzok haza, de végül csak lejött az is.
Ha már nem volt rugó a kocsiban, megnézegettem a laprugótartó hidat. Szerencsére nincs szétrohadva, úgy néz ki, a rozsdát annyira lefoglalják a külső lemezek, hogy a kocsi aljára már nincs is ideje. Nem baj, ez pozitív.
A régi köteg egyik felső lapja törött volt, ez is csak most derült ki, meg a szilentek is eléggé el voltak már hervadva. Az új köteg felcuppant a helyére, némi szenvedés árán a tengelycsonkokhoz is sikerült rögzíteni, aztán kerekek vissza, és próba. Leengedtem a kocsit, hogy mostugrikamajomavízbe. Hát nem egy tipikus Bikádi-féle ültetés lett, na. Lehet, hogy a rugókovácsnál úgy értelmezték az ültetőrugót, hogy olyan rugó, amitől úgy néz ki a kocsi, mint egy ülő törpenyúl, mert annak is a segge van lent. Hát most Tóbiásnak is. Olyan mint egy ezer sebből vérző, kiütéses ülő zombi-törpenyúl. Mindegy, nézzük a pozitív oldalát: legalább nem verem oda az alját a legbénább csatonafedélen sem.

Az elektromos dolgok is kezdenek beszarni imitt-amott: nem működött a kürt, az ablakmosó, meg a reflektor. Az ilyen bosszantó apróságoknál azért néha fel-felötlik az a kósza gondolat, hogy "Bazzeg, vettem volna inkább plazmatévét hitelre...". Na mindegy, pénteken megcsináltam az ablakmosót. Egy sarucsre, egy kis csiszolás, meg a cső kifúvatása sűrített levegővel, és már működött is frankón. Ma nekiálltam a kürtnek. Pénteken sikerült működőképessé tenni, de ez nem sokáig tartott. Ma ismét nekiálltam, ezúttal nem magát a kürtöt, hanem a kormányon a kürtgombot és annak az összes érintkezőjét szedtem ki, pucoltam meg és raktam össze. az eredmény nem maradt el: ugyanolyan szar, mint volt. Így aztán se ledudálni, se levillogni nem tudom a belső sávból a Porschékat, RS Audikat és SL Merdzsókat, úgyhogy ezért - de csak ezért - hagyom őket futni.

Érdekfeszítő fotók is vannak, de majd inkább holnap.

Ápdét! Ahoi popacek!
Hölgyeim és uraim, a Petya pikcsörz büszkén bemutatja a "Hét lúzere" című dokumentum-fotósorozatot, a "Hogyan ne ültessünk autót" OKJ-s tanfolyam részeként.
Amint a képeken is látható, Tóbiás igencsak fent hordja az orrát. Ha egy galamb le akarná fosni a csomagtartótetőt egy tíz emeletes panel tetejéről, akkor felfele kéne elindulnia. Jessz. Mindegy, a szilentek legalább újak, a csavarok legalább meg vannak mozgatva, és ebben a kötegben legalább nincs törött lap. A köteg öt helyett hat lapos (mint a kedvenc sütim) és fel is van keményítve, azért, mert elvileg a megívelt laprugók mindig felpuhulnak. Ha egy ültetőrugó puhább, mint a gyári, akkor az meg folyton felüt, ezért kellett megerősíteni. Na ez sikerült: keményebb lett mint a gyári, ezért terhelésre sem akar összeülni. Számítottam rá, hogy ez lesz, mert a Busznál egyszer már ugyanígy beszoptam, úgyhogy a rugókovácsnál direkt mondtam is, hogy kb 250-300 kilós terhelésnél legyen egyenes a rugó. Háttizé... nem igazán az.
Mindegy, most már tudom, hogy mi a stájsz, ha lakatolás miatt szét lesz szedve a kocsi, akkor elviszem ugyanezt a köteget a kovácshoz, hogy fusson neki még egyszer.

A rugózás egyébként érezhetően feszesebb, de nem kifejezetten pattogós. Meglepődve tapasztaltam, hogy a kocsi nem (annyira) tolja az orrát kanyarokban, vagy legalábbis egy kicsit mintha jobban fogná az utat. Sokkal bátrabban meg lehet indítani a farát, aztán szépen huszárosan keresztbe tenni a kanyarokban, úgyhogy ennek viszont örülök. Ja és most meg működik a duda is, pedig hozzá se értem. A tököm se érti ezt...

Frissítő bejegyzés következik:

A frissen berakott váltómba frissen (ismét) beletöltött friss olaj megint elkezdte magát átcsoportosítani a váltó alatti (friss) olajtócsába. Ez már a második, normális állapotú  gumiharang rajta, tehát valószínűleg nem az volt szar, hanem alapból a váltó. Csak ugye amíg nem volt benne olaj, addig ezt nem lehetett észlelni. Faszombazze.

A frissen berakott kuplung meg nem emel ki, a pedál minden ellenállás nélkül benyomható, aztán meg hirtelen befeszül mielőtt még a kuplung teljesen kiemelne. Délután még kiszaladok és megpróbálok állítani rajta, bár már nem nagyon van hova, a kiemelőkar már így is nagyon a végállás felé közelít. Ha a beállítás után se lesz jobb, az két dolgot jelent
ad 1.) a Polski Fiat kuplungszerkezet, a Polski Fiat kuplungtárcsa, és a Polski Fiat lendkerék nem passzolnak össze, ami finoman szólva is érdekes.
ad 2.) megint szedhetem szét ezt a szart, és kezdhetem elölről az egészet. Rengeteg kedvem van hozzá, pláne ilyen időben.
Ráadásképp akkor a BIS váltó helyett egy sima diffis használt váltót vagyok kénytelen visszapakolni, meg rugós tárcsa helyett egy simát, tehát magyarul elbasztam rengeteg időt, meg mintegy 20 rongyot arra, hogy a kocsim semmivel se legyen jobb, de legalább a garázs padlója tele legyen olajfoltokkal.
E!
EÖ!
GNÁT!

Ápdét: Megpróbálkoztam némi állítással megszüntetni a kuplung-gondot, de beigazolódott a balsejtelmem. A bovden szabadon fut, nem szorul sehol, az a szájbaszekszuált csavar az állítási tartomány legeslegeslegvégén van már , de ez a fos még így se képes kiemelni. Holtjáték az zéró, a kinyomócsapágy már fixen hozzáér a tányérrugóhoz, de nem emel ki az a szar még így sem csak érezni, hogy a pedálút felénél az egész megfeszül, érezni, hogy a tényérrugó deformálódik, de a nyomólap meg se moccan. Ennyit a csereszabatos és egymással kompatibilis alkatrészekről, hogy baszná meg egy talicskányi rongyosfaszú aprómajom azt, aki gyártotta. Megint szedhetem ki a motort, aztán cserélhetek kuplungot, aminek kurvára örülök. Megint rendelhetek BIS kuplungtárcsát, aztán csak remélni tudom, hogy az jó lesz, mert én most már csak akkor hiszem el, hogy jó valami, ha láttam működni.
Csakazértis rugós kuplung lesz benne, vagy ott rohadjon el, ahol van, bazzeg!!!!!

Pénteken elzúztam Pestre, felsőoktatásilag pallérozni az elmémet. Mivel a fősuli épületével szemben van pont az egyik autóalkatrész-nagyker központja, ezért a szünetben gyorsan átugrottam, hogy hátha találok váltóolaj-adalékot. Hát találtam, Liqui-Moly-t, rögtön meg is vettem, és még az előadásra is visszaértem, mielőtt a Dzsoki Júing (vazz, tényleg fullra úgy néz ki a tanár) elkezdte volna.

Szombaton a suli után szinte kötelező kocsmalátogatást követően indultam vissza Fehérvárra (csak kávéztam, nem piálok ha vezetek), balraindexnél baszottgyorsan villogott a visszajelző, gondoltam kiégett valamelyik izzó. Az elsőt láttam visszatükröződni az előtem haladó kocsi fényezésében, szóval egy benzinkútnál félreállva már célirányosan a hátsó indexizzó cseréjének álltam neki. Az izzónak nem volt baja, szóval csak kontakthiba volt a dologban. Ezt némi kézrátétes gyógyítással illetve energizálással sikerült megoldani, így húzhattam haza Pestről.

A hazaúton semmi gond nem volt, jól ment a kocsi, a forgalom se volt túl nagy, így jól tudtam haladni meg simán lehetett előzni mindenhol. Haladtam az én jó kis 90-100-as utazómmal, egészen Velence határáig, ahol is egy terepjárós (kocka Pajeróval) úgy gondolta, hogy kikanyarodik elém az én sávomba. Kikanyarodott. Én épp kilóval mentem, mert nem sokkal előbb előztem meg egy Nissan Vanette-et, úgyhogy nagy fék, de az esőtől csúszós úton nem akartam nagyot satuzni, meg szembe se nagyon jöttek, így kielőztem lendületből a terepjáróst. Már ott voltam mellette, mikor egy másik útról egy Renault furgon meg kikanyarodott jobbra, velem szembe. Satu, csúszás, a kicsit félrehúzó fékek miatt elkezdett keresztbeállni az autó, akkor reflexből visszaengedtem a féket, ellenkormányoztam, az árkot sikerült megúszni és ott csúsztam keresztben a Pajero mellett, és igyekeztem elkerülni, hogy nekimenjek. Sikerült. Akkor kiengedtem a kocsit, mert éreztem, hogy egyenesbe visszahozni már lehetetlen, aztán egy fél fordulat után, amikor újból az út tengelyével párhuzamos volt az autó, akkor megint megfékeztem. Itt már kezelhető volt a szitu: a szembesávban csúsztam, seggel az eredeti haladási irányomnak, szóval csak simán megálltam, raktam egy egyest, lehúzódtam az út szélére, káromkodtam egy sort, aztán amikor nem jött semmi, megfordultam, aztán mentem tovább. A furgonos, meg a terpjárós persze szó nélkül elhúztak. Mindegy, örültem, hogy élek, nem volt kedvem még anyázni is. Épp elég volt nekem az, hogy 90-es tempónál eldobtam a vasat és aztán mégis sikerült összeszedni, és megúszni csattanás, meg árok, meg anyagi kár nélkül. Konklúzió:

1.) Hóban csapatni nem csak jó móka, de felkészít az ilyen helyzetekre. Valszeg annak köszönhetem, hogy reflexből sikerült összeszedni a kocsit.
2.) Mások helyett sem árt figyleni. Amikor megláttam ezeket, valahol tudat alatt már fel voltam rá készülve, hogy "Óbazmeg, ez kijön...", és kicsit óvatosabban közelítettem. Még így is meglepett a dolog, ha nem készülök rá, akkor valszeg nem úszom meg ennyivel.
3.) Há' inkább érjek oda 10 perccel később, mint soha. Nem kell mindenáron rohanni.

Há' asszem a szemembe fésülöm a hajam, és emo leszek, aztán az összetört lökhárítóm szilánkjaival fogom vagdosni az ereimet. Tegnap odatettem a csaj elé a kinyomtatott árlistát (17 ezer lett a vége), amitől kicsit elkerekedtek a szemei, aztán azt mondta hogy jaaj ennyit már ő nem fizet ki, mer' az egész autó kerül ennyibe. (Kurva anyád, az!) Ő azt hitte, hogy valahol 10 ruppó alatt megáll a dolog. (Hogyne, persze.) Úgyhogy akkor írattam vele egy kéksárgát, mert a 10 alatti összeggel meg nehogy má' kiszúrja a szememet. Viszont így mászkálhatok a biztosítóhoz, és még a seggszőröm is megőszül, mire abból lóvé lesz. Ráadásul - mivel nem számítottam rá, hogy kárszakértőnek is kell majd mutogatni - a lökhárítót már a hétvégén leszereltem, a törött műanyag részt már ki is vágtam a 'csába, el is vitték a kukások. A tartóvas meg a ködlámpa-maradványok még megvannak.
Ma voltam szemlézetni a kocsit, szerencsére a bloghoz készült fotókat kinyomtattam A4-ben, szóval legalább volt némi dokumentumom, hogy hogy nézhetett ki, de amint lehet, be kell vinnem a meglevő maradványokat, hogy meg tudják kárszakérteni. Szóval, rohangálhatok, ügyintézhetek, várhatok, aztán még azt se tudni, hogy megéri-e. Az már nagyjából biztos, hogy lófasz lesz ebből, nem BIS-lökös.

További lehetőségek, amik megfordultak a fejemben:

1.) Leszerelem az elsőt is (rat-style)................................................................. 0 Ft
2.) Csak a tartóvasak maradnak elöl-hátul, (redneck-style)................................ 0 Ft
3.) Rárakom a Buszról megmaradt ütött-kopott krómokat, (rat-style)................... 0 Ft
4.) Leszedek a padlásról egy műanyag kislököst, de olyanból nincs ködlámpás-tolatólámpás verzsön itthon, csak a régebbi fajta (kiba* jellegtelen style).............0 Ft
5.) Veszek egy ködlámpás-tolatós kislököst bontóban (semmilyen style).......2000 Ft
6.) Veszek egy vadiúj kislököst, amit ma láttam autósbótban........................7000 Ft
8.) Marad a BIS-lökös project, csak saját zsebből.................................kb.18000 Ft

Én leginkább a nyolcast preferálnám, de pillanatnyilag azt irányoztam elő, hogy ha költök a kocsira, akkor az mindenképp kasznielem lesz, a sztájlingolás most rohadtul másodlagos. Baszod, hekkelek én is purhabbó' hókotró-szpojlört, 'sztán mindenki bekaphassa...

A múltkor ha jól emlékszem azt írtam, hogy hátulról még egész korrekten néz ki az autóm. Nah, jelentem alássssan ma sikerült javítani ezen az áldatlan állapoton, mert most már hátulról is hulladéknak néz ki. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a munkahelyem, de egyelőre még van. (Mondtam én, hogy a munkával csak a baj van. ) Nah, szóval ma itt hesszeltem (értelmeset/produktívat felmondási idő alatt már nem csinálok), egyszercsak betoppant a cégvezető csaj személyesen, hogy engem keres. Há' mondom kibaszni már nem tudnak (ehehe), akkor meg mi a repedt here lehet, búcsúszex lesz, oder was? Kérdezte, hogy enyém-e a szürke (zöldesszürke, bazzeg) kispolszki, én meg mondtam, hogy igen. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog, és lám igazam is lett. Mondta, hogy megtörte kicsit a kocsimat. (Igen, "A női sofőr és a tolatás rejtelmei" című kisregény színpadi változatát sikerült előadni.) Kimentünk, megnéztem: Lökhárító over, úgy elrepedt hogy csak na, a tartóvasak elgörbültek, a hátsó ködlámpám is elrepedt. Mindegy, úgyis akartam BIS lököst, úgyhogy ennek a beszerzését a cég fogja szponzorálni. Képek holnap.

Nah, ismét csodavidámság, szivárványos-bazsarózsás jókedv van. A gyengébb idegzetűek kedvéért inkább kicenzúráztam a posztot. Aki kíváncsi a szívből jövőre, az szépen jelölje ki egérrel az egészet, és láthatja az őszintét. Megint (illetve még mindig) üzemképtelen ez a szar. A hétvégén megcsináltam az AC-t, most így legalább kap benzint, és ennek köszönhetően megy is, és nem kezd el rángatni 70 fölött, meg nagyobb padlózások után. Emelkedőn is megvolt a 100. Ez kipipálva. Szóval végre akár heppiend is lehetne, de nem.
Megint csak előjött a jól megszokott feltételes mód, hogy menne, ha...
Menne ez, ha beindulna. De nem indul. Hogy az a zergebaszta, nagytalpú buzi kurvaisten rohasztaná rá az eget.Merthogy az akksiban annyi sincs, hogy megforgassa az önindítót. Először zárlatos önindítóra gyanakodtam, hogy túl nagy az áramfelvétele, mert ugye egy fél éves márkás akksi csak nem hal be. Azért önindító-csere előtt gondoltam, hogy beméretem az akksit, nehogy feleslegesen szívassam meg magam. Bemérettem. Totál halott. Az azért gyanús volt, hogy a szombat esti grillezésről egy egész éjszakás töltés után sem értem volna haza, ah nem tolják be a kocsit. Meg oda se értem volna, ha nem bikázunk. Fasz kivan, komolyan mondom.
Az akksis szakember azt mondta, hogy túltölthetett a generátor (szóval
lehalt a fesszab), és az megsütötte az akksit. Gondozásmentes (olyat vettem, hogy tutira ne legyen vele gáz, és sokáig bírja), így hát nem is javítható. Ó, hogy az a gyomorigbaszott román kecskenyergelő szőröstalpú kurvaélet, az. Garancialevél előkutat, rohanás oda, ahol vettem (a hétcsíkos gazdaságosba). A néni ott azt mondta, hogy oké, rendben, de kell hozzá egy bármilyen akksis cég szakvéleménye, hogy ez halott, csak akkor tudják visszacserélni. Nabazmeg. Ma elrohantam egy közeli akksis céghez, ott mondták, hogy nem vállalhatnak szakvéleményezést, mert
nem szerződött partnerei a Vartának. Még jó, hogy az ügyfélszolgálatis néni azt mondta, hogy bármilyen cég szakvéleménye jó, mindegy. Megnéztem, hogy melyik cég az ahol lehet szakvéleményeztetni. Na, és vajon melyik volt az? Igen, talált, az ahova előző nap vittem beméretni, ahol kijelentette a fickó, hogy totál halott, túltöltés miatt. Szóval akkor a szakvélemény ugrott. A garancia is. Meg az akksi is. Meg 17 ruppó is, hogy a fasz bökné ki a szemét a fesszabályzómnak is. Kurvaéletbe, ez most nagyon nem hiányzott. Idestova két honapja nem tudom rendesen használni ezt a foskordét, mert folyton lóg a bele, én meg mehetek mindenhova gyalog. Faszom. Persze költeni költök rá, többet is mint kéne, csak lassan már nem értem, hogy minek. Nagyon telített állapotban van már vele a szaporító szervrendszerem (ha értitek mire gondolok).

Gyengébb idegzetűek a következő bejegyzés elolvasását inkább ne erőltessék. A leírtak tartalma megzavarhatja az olvasók nyugalmát, a posztban (csak) csúnya szavak hangzanak el, elolvasását 65 éven aluli korosztálynak kibaszottul nem ajánljuk.

    Hogy az a búbánatos zergebaszta nagytalpú kurvaisten tolná bele a véreres dákóját  a szemgödrébe annak, aki ezt a szart legyártotta, és autónak csúfolva forgalomba helyezte ezt a szánalmas foskazánt. Idestova több, mint másfél hónapja nem képes teljes értékű autóként funkcionálni ez a szar, mert mióta a generátor eldobta magát, azóta minidg van valami, ami elbaszódik rajta.
    Kezdődött azzal, hogy nincs töltés, azt megoldottam két hét szívás után, és akkor lehalt az AC, de nagyjából még elvonszolta magát a találkozóra, illetve Kapolcsig meg vissza. Kapolcsról, ahogy korábban is írtam, már tolással tudtam csak indulni, mert azt hittem, hogy a zenebömböltetés miatt merült le az akksi. Na de nem. Ez a szemét állásban is lemerül, valami rejtélyes hiba okán képes egy éjszaka alatt leszívni az akksit. Hogy mi lehet a gond, arról fogalmam sincs.
A találkozó előtt szelephézagot állítottam, de ahogy hazaértem, már rohadtul szelephangja volt, meg tolta az olajat a dekni alól, mert a tömítés minek van ugye, ezért újból szelephézagot állítottam, gondoltam, hogy hátha elizéltam és azért hangos. Rendesen meghúztam a rögzítőcsavarokat is, de röpke 200 km után megint olyan hangja volt ennek az ipari hulladéknak, mint egy kiérdemesült varrógépnek. Sebaj, gondoltam melóba járni lehet vele - már ha éppen van annyi az akksiban, hogy beinduljon -  aztán majd a hétvégén megint állítok hézagot.
    Persze elkövettem azt a hibát, hogy tegnap este kiugrottam Pákozdra (kb. 10 km). Nah ezalatt lett olyan hangja, hogy a szelepek és a himbák klaffogása elnyomott mindent. Bazeg, ennek a fele se tréfa, gondoltam, és gondoltam, hogy hazavonszolom magam, hogy egyáltalán valamit tudjak kezdeni vele. Nos, nem jött össze. Az éjszaka közepén leállt ez a szar természetesen a két település között. Hol máshol, ugye? Mindez hajnal fél kettőkor, úgy, hogy reggel korán kellett volna mennem melózni. Természetesen a köcsög akksi is ekkor rúgta az utolsókat, hogy teljes legyen az örömöm.
    Nosza, fatert felcsengettem, hogy jöjjön vontatni, mondanom se kell, hogy mennyire örült nekem. Kijött, beakasztottuk a vontatókötelet, aztán elindultunk. Már majdnem otthon voltunk, amikor a vontatókötél kampóján a karabíner is úgy gondolta, hogy emeli az est fényét, és széthullott, én meg ott maradtam. Úgy beszéltük meg, hogy ha valami gond van, dudálok. Dudáltam is volna, ha nem gyengül el annyira az akksi, hogy már a duda se szólal meg. Azért szerencsére fater észrevette, hogy eltűnt a rakomány, és megállt.
    Akkor ott még sikerült összeeszkábálni valahogyan a karabínert, de az utcánk elején még egyszer elengedte magát, természetesen úgy, hogy az a kibaszott kampó lezúzta az indexburát. Örö é bódottá. Akkor már végképp nem voltam nice and fluffy. Természetesen aznap délután takarítottam ki, meg tüntettem el az olajos ujjlenyomatokat mindenhonnan. Estére találjátok ki, na mivel volt tele? Igen, bazmeg, olajos ujjlenyomatokkal.
    Ennek a vén, rozsdás fosbódénak az az egyetlen szerencséje, hogy nem dohányzom. Benzinem volt, ha lett volna tüzem, tuti, hogy felgyújtottam volna.
Ma kelhettem korábban, és gyalog, félkómásan mentem dolgozni. Elvégre van egy kocsim, amit azért tartok, hogy legyen mivel dolgozni járni. Kiválóan ellátja feladatát: gyalog vagyok kénytelen járni, mint az állatok, de legalább a szabadidőm 95%-át elveszi hogy próbálom használhatóvá tenni ezt a lengyel retket. Szélmamolharc. Nekem meg tele van a faszom akácfavirággal. Folyamatosan költök rá, nem is keveset, és cserébe nem tudom használni, mert egy szar. Eladom a kurvaanyjába, aztán veszek valami normális autót. Amennyit erre a fosra ráköltöttem, abból már úgyis vehettem volna egyet. Vagy nem is. Veszek egy biciklit. Bármit csak ezt a szart ne lássam többet.

Ápdét: Akksi ismét töltőn, csak most kiszedtem a kocsiból. Így legalább tutira nem merül le. Ha mégis, akkor megyek aztán becseréltetem, mert még garanciális. Leszedtem aszelepdeknit, és hát elég siralmas a látvány. Az egyik lökőrúd kiugrott, és ott figyel kifelé a szelephimba mellett. Nah, ilyet még nem baszott Núbia párduca. Ha mákom van, egy szétszedés-összerakás-beállítás műveletsor segít, de a legrosszabb esetben a veztengelyt is szétküldte ez a kis történet, és akkor cserélhetem ki a fél motort. Minden kötyog, lötyög, eléggé halottnak néz ki a dolog. Picsába. Utálom. Tényleg eladom. Bontásra...

 Ez tulajdonképpen csak ilyen (norbimentes) ápdét a tegnapihoz. A faszkivan-szituáció továbbra is fennáll. Ma rámcsörögtek a generátorosok. Holnap délután mehetek a cuccért, 8 péz lesz. Viszonylag korrekt ár, úgy érzem. Ma tovább próbálkoztam a 32-es köcsög csavar leszedésével. Ezúttal igénybe vettem fater segítségét is. Ö tekerte a crovát, én meg a kocsi alatt fekve egy pajszerrel tartottam ellen a fogaskoszorúnál. Kézifék behúzva, váltó négyesben továbbra is, de az a szar továbbra se moccant egy millimétert se. Szóval haladás semmi, ellenben a fogaskoszorún keletkeztek apróbb sérülések. Második verzió: Nyuszy tanácsa alapján nekitoltam a kocsit a falnak (illetve hát a garázskapunak), beszerváltam egy vascsövet erőkar gyanánt, váltót beraktam rükibe, és elkezdtem lazítani. Mármint a csavart. Hihetetlen, de így is 1-1,5 fordulatot tudtam forgatni a főtengelyt, közben a kocsi meg csak préselődött fel a garázsajtóra, de a csavar az nem adta meg magát. Ezért érdemes volt emelkedőnek tologatni, egyedül. Legalább kondiban maradok.
Még jó, hogy anno nem téptük meg nagyon azt a csavart, hogy könnyű legyen leszedni. Mi lett volna ha tényleg erőből ráhúzzuk?
Gyűlölök dolgokat feladni, de asszem szarok bele ebbe az ELX gyújtásba. A szomszéd unokái így is elég csúnya szót tanultak már.  Én meg örülök, ha mozgásképes lesz a kocsim péntekre, meg még esetleg marad még időm hellyel-közzel kitakarítani egy kicsit. 'Csába....

Nnna. Rájöttem, hogy hasonlítok a Mikulásra: nekem is tele van a zsákom, de rohadtul.

Az elmúlt napokban történt egypár dolog. A generátor halála miatt másfél hete áll az autó, de még köze sincsen az üzemképes állapothoz. Történt ugyanis, hogy a halott generátort kiberheltem, meg ahogy az előző posztban is említettem egy megszakadt csavar miatt kénytelen voltam szétszedni az egész motorburkolatot. A halott generátor elment a felújító műhelybe, a cseredarabot meg beraktam, de az kurvára csapágyas volt.
Mindeközben további örömforrásként széthullott az AC is, ezért kicseréltem azt is. Kezd a szimpla generátorcsere egy kicsit elfajulni. Azóta pedig:

Hétfő reggel rámcsörögtek a műhelyből, hogy a generátorommal az a helyzet, hogy az első és a hátsó pajzson kívül minden halott benne. Ami mechanikailag nem volt sérült, vagy kopott, az szét volt égve. Mondtak egy 23 ezres árajánlatot. Én meg mondtam, hogy köszi küldöm a generátort, ami csapágyas, de amúgy tölt. Hétfő délután tehát kiszedtam azt, meg ha már ott voltam, belőttem a szelephézagot, felraktam az alu szelepdeknit, beszereltem az ELX karbitálcát (amin vákuumcső-kivezetés van), és leengedtem az olajat.
Ma folytattam. Feltöltöttem a mocit friss olajjal, leszedtem a hátsó kereszttartót, de hogy ne legyen egyszerű a dolog, az egyik berohadt tőcsavar szépen eltört, amikor másfél menet volt hátra, hogy le tudjam szedni az anyát. Picsába. Ez is cserés lesz.( Mármint a komplett hátsó kereszttartó.) Mindegy, centrifugálszűrő leszed, méteres dzsuvaréteg hopp kifelé, meg gondoltam, hogy bepakolom az ELX ékszíjtárcsát. Csak ugye ott van az a köcsög 32-es csavar a főtengely végén. Fix szár a krován, a váltó négyesben, kézifék behúzva, a kocsi elöl-hátul kiékelve, és még így is a kocsi ment hátra, behúzott fékkel, át a fahasábon. Az a gyomorigbaszott csavar viszont meg se moccant. Ilyenkor azért tudom gyűlölni ezt a vén, rozsdás, lengyel fostalicskát.

Másfél hete semmi más programom nem volt a melón kívül, csak ezt a szart szereltem. (Na jó, a hétvégén lazítottam.) Gyalog meg vonattal mentem mindenhova, mert ugye használni azt egyáltalán nem tudtam a kocsimat. Csinálhattam volna értelmes dolgokat, mehettem volna társaságba, de ahelyett én minden nap könyékig az olajban turkáltam, és mindennek a tetejébe a rák tudja hogy kész lesz-e Velencére. Végülis egy évben egyszer van nagytali, mikor máskor essen szét rajta minden...