Akármit is csinálsz, úgyis fejfájás lesz a vége. Most se volt másképp, mert az Országos Tibi és Csaba Találkozó mindig ide vezet.

Az idén Tatán volt (vagyis jogászos-politikusos szófordulattal: "került megrendezésre") az első 2011-es Tibi és Csaba Találkozó, ahol sok-sok Tibivel és még több Csabával futottam össze. Furcsa véletlen, hogy ugyanazokon a helyszíneken feltűnően sok Kispolszki bukkant fel. Ha már ott jártam, azért lefotóztam őket.
A fesztivál nulladik napján sajnos nem tudtam sztárvendégként fellépni, inkább a hobbimnak hódoltam (azaz bent voltam a melóhelyemen). Épp kajaszünetet tartottam, amikor megcsörrent a telefonom, és Bálint Karcsi, vagyis.. izé... Bálint Csabi telefonált, hogy úton vannak Tatára a Laceeee nevű Csabival, de az egyik kipufogóbilincsük csak Fehérvárig szeretett volna velük tartani. Afelől érdeklődött, hogy lenne-e olyan kipubilincsem aki szeretne Fehérvárról Tatára eljutni. Beültem az Alfába, kiszáguldottam hozzájuk az út mellé, aztán Karcsicsabival elugrottunk hozzánk és a garázsban előtúrtunk egy kipufogóbilincset a kupac aljáról. Mondjuk utóbb kiderült, hogy ez nem lett jó, de mindegy, végül megoldódott a helyzet.

Szombat: erős napsütés, de a hajam még mindig tart. Szombat délelőtt megtankoltam Dzsuliettát, aztán nekivágtam a' országútnak. Jó volt arra Gánt felé kanyarogni a Vértesben, szeretem azt a szakaszt. Jó gyorsan oda is értem, aztán csatlakoztam a Tibik és Csabák gyülekezetéhez. Jó volt végre újra együtt trógerkodni a kispolszkis cimborákkal. Megnéztük, hogy megvan-e még Tatabányán a Turul (igen), Vértesszőlősön az előember (darabokban de nagyjából megvan), valamint hogy Tatán vár-e még a vár. (Vár.)
Ezek után csúnya merénylet áldozata lettem, mert az előzőleg a Teszkóban örökbe fogadott árva kicsi literes Sopronik a kezembe ugrottak, felbontották magukat, és kényszerítettek arra, hogy megigyam őket, pedig aki ismer az tudja, hogy mennyire ellenzem a szeszesital-fogyasztást. Gyorsan be is mentünk Piszkor Csabiékkal a bárba, hogy iszunk egy pohár ananászlét, de a pultos csajszi sajnos rosszul értette, és azt hitte, hogy sört kértem. Kénytelen voltam így azt is meginni, majd ezután csatlakoztunk a többiekhez akik leültek tábortűzni.

Vasárnap: szakadó eső, de a hajam...    ...az kurvára nem érdekel, mert úgy fáj a fejem, mint az állat. A szar idő sajnos betett az utolsó napnak, így a betervezett kirándulás elmaradt. Némi regenerálódást majd a többiektől való búcsúzkodást követően elindultunk öt autóval konvojban hazafelé. Csacsáéknak volt némi olajnyomás-problémája Majk és Kőhányáspuszta között, de szerencsére nem volt vészes a dolog, némi olajrátöltés tudta orvosolni. Gánt előtt egy karámból kiszabadult néhány ló és pont akkor vágtattak ki az útra, amikor kis csapatunk odaért. Piszkor Peti, Karcsi és Tunyi, már elhaladt, a lovak pont Csacsáék autóját kapták volna oldalba, ha időközben nem gondolják meg magukat, és nem térnek ki egy picit. Én zártam a sort, az egyik kanyarodó paci már csak nagy ívben fért el a többiektől, és igen szabálytalanul, körülnézés, irányjelzés és elsőbbségadás nélkül átjött a sávomba. Végülis kormány jobbra, nagy gáz, és heppienddel végződött a történet mind a ló, mind pedig az Alfa számára.
Ellenkező esetben ez a szám, és rengeteg lakatosmunka lett volna végeredmény. És hát mindannyian tudjuk, hogy kevés az olyan karosszériás, aki elfogad 3 mázsa lóvirslit konvertibilis fizetőeszközként.

Mindegy, a találkozó szervezéséért köszönet Slayer Csabinak, fasza volt minden, le a kalappal.


Fotók holnap.