Jó rég nem blogoltam, úgyhogy igyekszem bepótolni a lemaradást. Történések azok ugyan vannak (hellyel-közzel), de mivel a gépem igencsak messze van a kandallótól, ezért kicsit elszállt az ihlet. Hideg van na, basszameg. Mindegy, most rászántam magam, szóval:

Kispolák: Nemrég kiugrottam a bérelt garázsba, ahol Tóbiás lakik. Zsuppi kolléga megvette a téli gumijaimat, úgyhogy végrehajtottam Tóbin egy kerékcserét, valamint egy kicsit átnéztem-megmozgattam a járgányt, nehogy az állásban valami megpunnyadjon. Kitekertem a gyertyákat, öntöttem egy kis olajat a gyertyafuratokba, átforgattam a motort, megmozgattam a kormányt meg a fékmunkahengereket. A főfékhenger irányából nem igazán bizalomgerjesztő hangok jöttek, de remélem semmi komoly. A téli kerekek helyére gyári 12-es nyárigumik mentek, gondoltam, hogy téli gumira nincs szükségem, hiszen Tóbiás soha többet nem fog télen közlekedni.  Kispolszki-méretű téligumikat meg úgysincs mire feltennem. Az élet persze utóbb rámcáfolt, de mindegy, erről majd később mesélek.

Alfa: úgy volt, hogy őt is letámasztom télire, illetve a téli pihenő alatt egy alaposabb vellnesszkúrát is megejtünk. Nevezetesen egy 1750-es motor és egy váltófelújítás van/volt betervezve, csak hát eddig nem tudtam huzamosabb ideig nélkülözni a járgányt, úgyhogy csak apróbb melókra volt időm/energiám/izém.
Kicseréltem a jobbos ajtókilincset, mert a nyomótagja nemes egyszerűséggel letört, úgyhogy nem lehetett kívülről nyitni. Nem igazán csajozós így a gép egyfelől, másfelől meg kurvára idegesítő tud lenni, hogy nem nyitható az ajtó. Leginkább azért, mert a garázs átrendezése óta úgy tudok csak betolatni, hogy a bal oldalával teljesen ráállok a falra, aztán az utasoldalon szállok ki. Egy kívülről nem nyitható utasoldali ajtóval ez különösen jó akkor, ha mondjuk bent felejtettem a telefonom/pénztárcám/plutóniumbombám, és reflexből becsapom az ajtót. Na olyankor kezdődik a Muppet-show:  hátsó ajtón keresztül mászás, estébé-estébe. Még szerencse, hogy nem szumós, vagy dagadt feka rapper vagyok.
Na mindegy, lekaptam az Ajtók Árpit, kicseréltem a kilincset, oszt hali...

...bazmeg, most jöttem rá, hogy ezt már az előző posztban leírtam asszem. Mindegy, most már juszt se törlöm ki, hogy a jóistenke baszná rá a temetőkaput. Kép viszont még nem volt, na azért azt töltök fel. Ott a kilincs, meg a kardánbox, amiről szintén írtam már.
A múlt héten vettem ledes műszerfalizzókat, hogy az majd jó lesz. Amelyik működött, az jó is lett, a többi (6-ból 4) az nem annyira. A helyzetjelző visszajelzőjének a ledje majdnem egy hetet kibírt. Szarok a ledekre, hagyományos izzó forevör.

Na aztán, volt még itt egy ablakmosó is. Valami láccsó-sukár csávó annak idején felapplikálta azt a kiváló minőségű, csúnya nézéstől is megkeményedő hatos benzincsövet ablakmosó csőnek, ami aztán annak rendje és módja szerint rá is rohadt a csonkra. Később Mekkgájvör Dezső ezt meg se próbálta leszedni, hanem elvágta, aztán egy műanyag toldóval passzította hozzá az új csőhöz. Na az én rendszerem a műanyag toldónál lőtte le rendszeresen a csövet, rendszerint autópályán 130 fölött, vagy nagy forgalomban, vagy simán csak akkor amikor sietek. Amikor se idő, se alkalom nincs megállni és hekkelni. Ilyenkor az ablakmosás feature az disabled, cserébe viszont motortértelefröcskölés enabled.
Na ezt untam meg, gondoltam, hogy az egész cső elejétől végéig csere. Ahogy kiemeltem a tartályt a motortérből, az a szar cső elakadt valamiben, aztán az ablakmosó motor csonkját egy az egyben letörte tőből. Fákk.
Természetesen mindezt akkor, amikor este indultam Butapest szitibe, és mondjuk eléggé kellett volna egy ablakmosó motor. Gondoltam megragasztom a csonkot. Az FBS két dolgot nem ragaszt, polietilént és polipropilént. Találjátok ki, miből van a csonk...
Átállás B-tervre, autósboltba el, ablakmosómotor kérdez. Mondták, hogy fasza, tudnak rendelni 4 ezer garasért, másnap reggelre. Fákk. Mindegy, megrendeltem, oszt kicseréltem másnap. Szerencsém volt, mert nem volt szar idő éjjel. Most megint van ablakmosóm, hurrá...

Ezt meg csak úgy. Kellemes zene autózáshoz (és 30-50-150 ezres csekkek begyűjtéséhez.)

Jó estét, jó szurkolást! Rég nem írtam blogot, de most igyekszem gyorsan címszavakban összefoglalni az elmúlt két hónap történéseit, amolyan "Kötelező olvasmányok rövidítve" stílusban, amiben az Oidipusz kb. annyi volt hogy: csávó kinyírja fatert, megcuccolja muttert, aztán a végén meg mindenki sír.

Na az elmúlt két hónap röviden:
Pápai találkozó: Jó idő, sok régi jó arc, Tunyi tetőre baszta a járgányát. Napközben kirándulás-autókázás szép tájakon, este szolid italozás a cimbikkel. Másnap fejfájás. Össztáv 340 kilométer, mindez kijött 29 liter benzin-etanol kombóból.

Alfa: Pápa előtt összeraktuk a vezérlésmódosítót gumi helyett egy rézpersellyel. Jó lett, sokkal jobban megy a szekér, mint vezmód nélkül. Szétszedtem-megpucoltam-összeraktam az "új" fedeles kardánboxot, amiben van hely az elektromos tükör kapcsolójának. Szép, frankó, és még kényelmes is a könyöklője.
Sajnos a találkozó előtt másra nem volt idő, de utána bepótoltam azt is. Kicseréltem a jobb első ajtókilincset, így már kívülről is nyitható. Ha már leszedtem az Ajtók Árpit, akkor installáltam az elektromos tükröt is. Ez egyelőre félsiker: az ajtóban megvan a kábelköteg, arra rá is tudtam kötni a tükröt, de a középkonzolnál nincs meg a kábelköteg, úgyhogy még nem tudtam bekötni.

Mindegy, maga a tükör se végleges verzió. Ez az, aminek a háza enyhén sérült, a mechanikája kicsit rossz, de azért nagyjából még használható. Van egy csúnyán törött házú, de jó mechanikájú elektromos tükröm, meg az eredeti manuális állítású tükröm, aminek szép a háza. Amíg a kettőből összepakolok egyet, addig jó lesz ez ideiglenesen.

Moszkvics: Lehet, hogy el kell adnom. Egy seggel több lovat elég nehéz. Viszont ha elmegy /ami :(  /, akkor zöld utat kaphat a Kispolszki /ami /.

Kispolák: elérkezettnek láttam az időt, hogy újra legyen BUS-777-es rendszámú gépállat a flottában. Előtúrtam az alvázszámot, meg a kiszemelt példány is megvolt: a szembeszomszéd srác a négyesgóóf mellé beszervált egy kispolszkit, voltam is odaát gyújtást állítani, meg miegymás. Márciusban le tudtuk volna boltolni, ohne papír meg minden, ideális alap lenne egy Buszhoz. Voltam is az Okmányirodában (a Polgár hivatalba', a Jenőnél , rákérdezni, hogy forgalomba lehet-e helyeztetni újból - mert úgy tudtam, hogy fater elintézte, hogy ideiglenesen kivonják a forgalomból szegény törött Buszt. Az ügyintéző néni meg csak pislogott, mint hal a szatyorban, mondván, hogy mit akarok én forgalomba helyeztetni, meg hogy mit akarok én egy eladott-kitiltott autóval. Fordult a kocka, most én pislogtam, mint Kim Ir Szen szemüveg nélkül.
Kiderült, hogy fater az ideiglenes kivonást elintézte úgy, hogy eladta özv. Faszomöccse Sándornénak, aki soha nem is létezett, és ez a nem létező személy természetesen elfelejtette átíratni, ezért ki lett tiltva az autó. Ennyi. Innentől hívjatok Buszos helyett Gyalogpetyának, vagy nemtom. Fákk...

Viszont Tóbiás papírjai legalább most már rendben vannak. Gépjárműadó-elmaradás miatt kénytelen voltam befizetni a Polgár Jenőnek egy hat számjegyű összeget (Tóbiás jelenlegi értékének sokszorosát), mert kiderült, hogy fater ezt is elfelejtette elintézni, aztán meg jött a levél a végrehajtóktól, hogy akkor ők most ezt lefoglalják. Nagy tripperes lófaszt, azt! A Kispolszkit csak súlyos véráldozatok árán hozhatták volna el.

Basszus, ez megint hosszú lett...

Japersze. A képek kb. felét is elfelejtettem feltölteni, úgyhogy nekszt tájm. :(

Mirrors 2 - A foncsor visszavág

Nem annak a horrornak a folytatásáról van szó, amiben Kiefer Sutherland harcolt az előszobai falitükörrel, hanem csak egy helyzetjelentés a szaraimról, többek között a tükörprobléma nem egyszerű, de legalább nehéz megoldásáról is.

Kezdjük a Moszkviccsal. Tehát:

Moszkvics

Most már mindkét oldalon van rajta küszöb, sőt a balos padlólemez is kész. Itt korábban táblalemez volt beleheftölve, amit Csocsó kolléga kivágott, és újraalkotta a padlólemezt úgy, hogy benne legyenek a gyári domborítások, merevítő bordák, meg minden biszbasz. A jobb oldal kicsit neccesebb volt, mert ott Rozsdamanó kicsit jobban megcsócsálta, itt még hiányzott a lemez, meg valószínűleg az emelőbak is mehet a levesbe. szerencsére a padló alatti masszív hossztartó az jó erőben van, ahhoz nem kell hozzányúlni. Lefotózni sajnos nem tudtam, mert amikor mentem volna Seregélyesre a műhelybe, Peugeot pajtás önindítója az indítás helyett inkább a füstölést választotta. Mire másik autóval kiértünk, addigra már sötét lett, és egy normális fotót se tudtam készíteni. (De legalább megvolt az az örö é bódottá, hogy az út során a másik verdán is kinyiffant a szervó. Eredményes nap volt, vazze.

Peugeot
Hááát erre most hadd ne mondjak semmit. Szerintem úgyis mindenki tudja...

Alfa

Végre-valahára.
Van forgalmi.
Van rendszám.
Van műszaki.
Minden van...

Mondjuk az okmányirodát csak azért nem gyújtottam fel, mert nem szívesen pocsékolom azt a drága benzint. Bementem múlt hétfőn reggel okmányékhoz, látom hogy ki van írva, hogy 12:30-tól vannak csak. Fákk. Vissza 12:00-ra, ajtónyitás előtt fél óra pogózás enyhén húgyszagú nyugdíjas nénikék között, kábé negyed óra sorban állás után sorszám, újabb negyed óra után be is hívtak. Ugyanaz a néni fogad, aki előző pénteken elhajtott a faszba, hogy nem jó az adásvételi. Most újból leadtam a papírokat - köztük azt az adásvételit amit természetesen újraírtunk a volt tulajjal, hmmm, hogyne, persze - és szerencsére ez most megfelelt. El is kezdték a papírozást, aztán megkaptam a három csekket: plakett, forgalmi+törzskönyv, és a forgalomba helyezés díja. Utóbbi 8400 forint...

...volt a néni szerint pénteken, úgyhogy ennyivel is számoltam. Most is mondja a néni, hogy nyóccezernésszáz, amikor a mellette levő másik ügyintéző beszólt, hogy az nem annyi, hanem tízezerkilencszáz. Mondtam, hogy akkor köszi szépen, akkor én most el, mert fillérre ki voltam számolva. Gondoltam elhúzok a (volt) melóhelyemre, aztán behúzom a zsét, ami jár. Mondtam az ügyintézőnek, hogy egy-másfél órán belül visszajönnék, ne kelljen már megint sorban állnom sorszámért. Erre készségesen válaszolt, hogy nyugodtan fáradjak a sorszámosztó pulthoz, ott majd megmondják, hogy a kurva anyámat. Be is álltam a sorba, újabb negyed óra után sorra is kerültem. Mondom nekik, hogy az ügyintéző kolléga biztosított afelől, hogy itt szerda reggelre adnak nekem egy időpont. Mondták hogy igen adnak ők időpont, de inkább 2023. január 4-re, ha az megfelel, mert előbb sajnos nincs. Kérdeztem, hogy mi a teendő abban az esetben, ha nekem ennél egy kicsit sürgősebb. Mondták, hogy jöjjek be, álljak be a sorba, aztán kérjek sorszámot. Köszi.

Elmentem a volt cégemhez, mondtam főnökpajtásnak, hogy "Aggyá zsét. Most."
Nem volt, úgyhogy fingra vetődtem, mint már annyiszor. Hazamentem a tartalékért, aztán vissza okmányirodába, sorbanállás, sorszámtépés, csekk, sorra kerülés, az ügyintézők még jó 45 percet szarakodtak a papírjaimmal, gyártottak egy fél tonnányi felesleges papírt, de végül forgalmival és rendszámmal a kezemben hagytam el eme becses intézményt. külön öröm, hogy a saját forgalmimmal és a saját rendszámommal. Tegnap megjött a törzskönyv is. Hurrá!

A letört tükör (special thanks for pöcsarc szomszéd) is megoldódott, bár nem volt egyszerű. Állítólag a 75-ös Alfa tükre nem szétszedhetős. Ez hülyeség, szétszedhetős, csak nem összerakhatós, vagy legalábbis jó sok szabadidő, kötélidegzet és némi mazochista hajlam szükségeltetik hozzá hogy valaki összerakja. Ja, és nem árt ha ezek mellett még négykezű csernobili mutáns is az ember. Na nekem volt egy törött tükröm jó mechanikával, meg egy ép tükröm széthullott mechanikával. Mind a kettőt szétszedtem, és kiválogattam a jobb állapotú  alkatrészeket. Szépen megpucoltam mindent, és megfelelő mennyiségű zsír és WD-40 segítségével gondoskodtam a kenési pontok jóllétéről is. Az összerakás, na az bitangpusztulatosankikúrtmód szívás volt, főleg a mozgató bovdenek visszaakasztása, ami négykezes+satus+telefonfogós művelet volt. De most legalább működik faszán.
Szombaton felvásároltam a közeli Fiatos/Alfás/Polskis boltból az összes ajtókárpit patentet, ami a 75-ös ajtókárpitjához való, aztán felraktam a tükröt, átsaruztam az ajtóban a hangszórókábeleket, ha már egyszer lent volt, majd pedig összeraktam a kocsit. Azóta jóság van...

Polski Fiat

Semmi különös. A télre összeköltöznek a Moszkviccsal egy fedél alá. Elvileg már tavasszal kivittem volna abba a garázsba csak még magán a garázson is van némi meló. Amíg a Moszkvics nincs készen, addig nem is tudok belekezdeni a Fityó felújításába.

A képeket meg majd feltölti az Update Elek...

Dupla poszt, én kérek elnézést. (Most volt csak időm az ilyesmire.)

Naszóval, Tóbiás a vizsgaidőszak utolsó hetében kitalálta, hogy ő nem akar menni vizsgázni. Én se akartam, de kurvára muszáj volt. Azt kezdte el játszani, hogy hosszas köszörülés után is baszik beindulni. Az első alkalommal (múlt hét szombat) hagytam a 'csába, elhúztam Pestre a Peugeot-val. Gondoltam, valamelyik délután egy egyszerű megszakító-csere után ismét jó lesz a gép. Nem gondoltam volna megint hosszú ideig elnyújtott orális szex következik, természetesen a szervnek nem a tojásos, hanem a makkos felén.

Hétfőn nekiálltam, betoltam a gépsárkányt a garázsba, kicseréltem a beégett megszakítót, lőttem egy mexhézagot. Utána pöcc-röff, szépen járt, "mint a saffhauzen". Garázsból ki, megnyugvás. Kedden vizsga. Természetesen baszott beindulni. A csütörtöki vizsgámra is inkább elmentem gyalog. (Ja, mellékesen innentől kezdve okleveles AWI hegesztő is vagyok, úgyhogy örül a búrám, nem kicsit.)

A csütörtöki záróvizsga után ünneplés helyett nekiálltam tanulni a szombati fősulis vizsgára, meg akkor még hittem benne, hogy Tóbiással fogok Pestre menni, úgyhogy nekiálltam szerelni is.
Gondoltam a megszakító jó, biztos nem kapja fel a benzint, aztán az a baja (tényleg túl gyorsan visszaengedett az AC). Jól van, akkor legyen: ácé, ezúttal villám décé nélkül. Megrendeltem az olasz AC-t, szerencsére nekem nagyker áron jön, vettem még mellé egy tömítéskészlet, mert beállító tömítés sajna nem volt a csomagban. Mivel a benzincsövek nem kicsit voltak rárohadva a csonkokra, ezért vettem pár új benyacsövet meg bilincset is. Így is majdnem rákúrtam, mert a karbifedélből előbb szakadt ki a kis réz csonk, minthogy a benyacső lejött volna róla. Mindegy, lehenteltem pengével, a csonkot meg visszaragasztottam. (Külön mák, hogy volt ilyen tömítő-ragasztó pasztám.) Összepakoltam a technikát, gyorsan kicseréltem a gyújtáskábeleket is a tartalék garnitúrára. Pöcc-röff. Garázsból ki, tankolás, és utána meg tanulás ezerrel, hogy bepótoljam azt, amit a szereléssel elbasztam.  Másnap reggel indulás kies fővárosunkba. Jön a negyvenmilliós kérdés: Beindult-e Tóbiás? Hát persze, hogy nem. Megint kölcsönpözsó, késésben levés, sietés ész nélkül. Ennyi erővel WC-pumpát is berakhattam volna AC helyett, basszameg.

Kedden 126-os nap. Kint toszódtam a garázsban, próbáltam életet lehelni a járgányba. Nem volt szikra, ezért a legkézenfekvőbb dologgal próbálkoztam: gyújtáskábel. Hirtelen beindult a gépezet a régi gyújtáskábellel. Örö-bódottá, szaladtam is hogy odaérjek a többiekhez a 126-os napi mókára. Amíg a pizzériában beszélgettünk addig Tóbiás kint állt a hidegben. Utána persze baszott beindulni, megint nem volt szikra. Mindegy, betoltuk, örültem, hogy hazajutottam. Este kilenc fele még kicseréltem a trafót. Eredmény: semmi.
Másnap kicseréltem a kondit, beállítottam a gyújtást: negatív.
Visszacseréltem a trafót: semmi.
Kiszedtem a megszakítóházat, beraktam egy szemre jobb állapotút, megint belőttem a mexhézagot, beállítottam a gyújtást. Ismét csak negatív. Este programom volt, nagyon kellett volna a kocsi, de természetesen ilyenkor nem akar működni.

Most aztán már tényleg nem tudom, hogy mi a búbánatos, keserves, tripperes kókadt lófasz baja van, mert jószerével mindent kicseréltem már, aminek a gyújtáshoz köze van, aztán szikra az még mindig nincsen.

"...és játszani ezt a rock'n'rollnak hívott szart!"

Ezzel a Tankcsapda-idézettel szeretném indítani 2010 első bejegyzését, nem azért, mert ideillik, hanem azért mert csak. Egy hosszú, 2008 augusztusa óta tartó sorozat szakadt meg a héten, így hát kénytelen vagyok róla blogolni: Tóbiás ekkor volt utoljára üzemképtelen (akkor mondjuk majdnem fegyújtottam, szép cifra poszt lett belőle), és hát most úgy néz ki, hogy kedve támadt egy kis múltidézésre. Pont a vizsgaidőszak közepén, mert olyankor az nekem jó.
Múlt pénteken mentem volna vizsgázni Pestre, amikor Tóbiás egyszercsak cseszett elindulni. Háromszoros hurrá, próbáltam menteni a menthetőt, de nem akarta a gép az igazságot, úgyhogy jó háromnegyed óra késéssel indultam Pestre a Peugeot-val. Szegény öreg dízelnek a belét is kitapostam, hogy felérjek, röpködtek a koromfelhők. (Amikor a Hungáriára értem épp akkor mondták a rádióban, hogy várhatóan elmarad a szmogriadó. "A lófaszt fog elmaradni!"-gondoltam én...
Na mindegy, a vizsga megvolt, két vizsga közti szünetben meg nekiálltam Tóbiást hebrákolni. Szegényke egy nyikkanás nélkül hozott-vitt, és már éppen ráfért volna egy kis karbantartás. Mondjuk még két hetet azért már igazán kibírhatott volna. Előtúrtam egy régi Tanksapka CD-t, nosztalgia-jelleggel, feltoltam a hangerőt aztán nekiestem a járműnek:
-Feltöltöttem az akksit,
-kicseréltem a megszakítót,
-belőttem a mexhézagot,
-beállítottam az előgyújtást.

Na ekkor hosszas tekerés után beindult, nem volt még tökéletes.

-Kicseréltem a gyertyakábeleket,
-feszítettem az éxíjon,
-kapott olajat (a szokásos Valvoline Turbo 15W-50-est),
-kiszedtem és megpucoltam a gyertyák elektródáit.

Ekkor pöccre beindult, és gyönyörűen járt. Örültem. Bónusztrekk gyanánt még kitakarítottam a kocsi belsejét, adtam némi kenést a záraknak, és helyreraktam pár lelazult csavart a beltérben. Este elmentem egy próbakörre. Sajnos épp leesett a hó, és sajnos nagyon síkos volt az úttest, és sajnos-sajnos-sajnos nagyon gyakran megcsúszott a kocsi hátulja, hovatovább minden kanyarban.

Eddig a lávsztori. Ma reggel mentem volna vizsgázni. Találjátok ki, hogy beindult-e? A helyes válasz: kurvára nem. Két dologra gyanakszom: vagy AC-pumpa (délután rendeltem is egy felújító készlet), vagy pedig trafó. Ha az AC-javítás után beröffen, akkor gúd, ha nem, akkor trafócsere. Ha azután sem, akkor optikai tuning lesz, nagykalapáccsal.

Egyéb történések, amikről nem blogoltam a sűrű egyéb teendők (vizsgák, vizsgák és a változatosság kedvéért vizsgák) miatt.
- Nem "voltam gépműhelyben".
- "Vettem vasat." (Illetve hát alumínium az, méghozzá ilyen kerek fajta, és négy darab.)
- A kocsim Veszprémből Irie Maffia koncert és súlyos másnaposság után, az 50-10 centis hóval borított 8-as főúton is hazahozott. Kalandos volt, főleg amikor megpördültem 80-nal, és a szalagkorláttól 20 centire fogtam meg a gépjárművet.
- Szilveszterkor 5 méteres zokszó nélkül lenyomta több utassal a Fehérvár-Alsóörs távot, és másnap egy Tihanyi kirándulás is belefért. Négy emberrel is simán tartotta a gépezet a 100 km/h-s utazót. Oké, a hátsó kettő az 45-50 kilós lány volt, de ez még így is majdnem 250 kiló. Az emelkedőkön mondjuk nem előztem, ez tény...
-Van újság a Moszkvics körül, de erről majd később számolok be!

Sajna az idő szűkében nem nagyon tudtam kommentelni, de azért olvasok blogot, úgyhogy megragadnám az alkalmat és itt most gyorsan egy füst alatt:
-Buék mindenkinek úgy cuzámmen!
-Kemának részvét JRB miatt, és sok szerencsét a kis piroshoz. Látom alakul a verda. (Neve van már, vazz?!)
-Suhinak is grat az új géphez. De azé' a kispolák az stílusosabb gép volt, na!
-Somának üzenem, hogy egy állat! (De pozitív értelemben. )
-Bálint Karcsinak gratula a műszakihoz, nagyon szívesen megnézném már a vasat.
-Lajoskának szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Skoda rendszámából hiányzik egy betű: AC/DC helyett csak ADC. Sürgősen pótolja!
-Nyuszy: ne mennyé terepre, mert attól megy tele a diffi sárral meg patakvízzel. Inkább polskizz, aszfalton. (126-os nap?

A vizsgaidőszaknak meg üzenem, hogy monnyon le! Ja és szerelgetés közben elkapott a nosztalgia, oszt megfogadtam, hogy ezt ide beizélom ide. Rakkenroll, vaze!

Hallga csak, hallga csak, kedves olvasó
Rímbe öntöm blogom, mer' hiszen az jó
Virsli tíz ujjammal gépelem a regét
Melyben elmesélem a hét történését.
Sajna vindózom má' kifagyott vagy kétszer
De még nem basztam szét gépemet fejszével

Szombat reggel kimentem kocsim indítani
S száguldani fővárosba, elmém pallérozni
Főiskolánk padjaiba ülni gyorsan bele
Többek között ezért mentem is fel Pestre
De ha már egyszer amott jártam mégis
Gyűlt a köz a' étteremben, velük gyűltem én is

Megszavaztunk együtt minden jót és szépet
Bajszos embert elnöknek, meg sok más hülyeséget
A találkozók helyszíne nem lesz többé kérdés
Hasznos volt ezúttal a nagy egyetértés
Szerencsére senkinek nem volt ezzel baja
A szavazás után így hát gyorsan jött a kaja

Olajszűrő adaptert hozott nekem Lovi
Amit szerencsésen le tudott CNC-n gyártani
Prototípus ez még, nem kiforrott darab
de most már hátra csak a tesztelés marad
Tóbiás motorjára majd rászereljük bőszen
Ha nem folyat olajat, akkor lesz majd készen

Leesett a hó az útra, csúszkáltak a népek
Magam is jópárszor forgattam a gépet
Rengeteget haladtam én kilinccsel előre,
De szerencsére Tóbiást nem raktam tetőre
A kéziféken kezemmel ugyancsak dolgoztam
De szerdán közúton kétszer is rábasztam

Kétszázhetven fokot pördültem négysávos közúton
Hazafelé ugyanarra még egyszer száznyolcvan
Fok is megvolt, forogva, pedig nem akartam
Ügyes vagyok, autómat mindkétszer megfogtam
Hátsó kerekeimnek tapadása gyenge
Kibaszom én őket, vinné el a fene!

Szelephimba-tengelyem gyártása is halad
Le lett átmérőzve pontosan hat darab
Méretre van vágva: százhatvanhat milli
De az átmérőre rá kellett még hagyni
Öt tizednyi millimétert, úgy is van ám, biza'
Mert a kéregedzés igencsak elhúzza

Mindegyik darabba jön még jópár furat
a közepébe az olajnak vágunk jó nagy lyukat
Edzés után viszem gépműhelybe végre
Köszörülve állítjuk be végleges méretre
Ide kell még két sor, hogy pont meglegyen annyi
A végére a rímet meg képzeljétek oda...

Csak és kizárólag Laceeee kedvéért szeretném közölni (csak hogy örüljön), hogy "Voltam ma gépműhelyben". Mondjuk ez csak részben igaz, mert nem ma voltam, de szarni bele,  lényegtelen apróságokkal nem foglalkozunk.

1.) Himba + himbatengely: Beszereztem a PTFE-kompozit siklócsapágyakat, amiket a szelephimbákba fogunk belesajtolni. Az eredeti elképzeléssel szemben sajnos nem tudjuk bronz perselyekkel ellátni a himbákat, mivel a bronz perselyek falvastagsága túl nagy, és kockázatos lenne felfúrni olyan méretűre a himbákat, mert akkor a folyamatos dinamikus igénybevétel hatására eltörnének a 'csába a himbák, főleg úgy, hogy a belesajtolt bronz persely kifele feszíti, ezzel alapból van neki egy nagy statikus terhelése is. Körülnéztem, mert emlékeztem rá egy régi csapágykatalógusból, hogy van-e valami kisebb falvastagságú siklócsapágy, ami jó lehet nekünk.
Szerencsére találtam ilyet. A cucc nem bronz, hanem teflon-alapú, 250 C° a maximális hőtűrése, baszottnagy radiális terhelést elbír, és emellett baromi kicsi a súrlódási együtthatója. Elméletileg kenés nélkül is üzemképes, de, a nyomóolajzás jelenléte jót tesz az élettartamának is, meg hát ugye a szelepmozgató mechanizmus súrlódási veszteségeit nagy mértékben csökkenti. A hátránya, hogy drágább, mint a sima bronz persely.

A szelephimbákat előzőleg megmunkáltam egy gravírozógépbe fogott köszörűfejjel, leszedtem a kovácsolási feleslegeket, eltüntettem a sarkokat, éleket, és minden szögletes részt lemunkáltam a lehető legnagyobb rádiusszal. Természetesen ez még nem a végleges kinézetük, még ki kell őket grammolni, és itt-ott egy kis finomítás még rájuk fér. A héten meg lesznek fúrva himbák, aztán a csapágyak besajtolása után tudunk mérni egy végleges belső átmérőt. Ha ez megvan, akkor lesz leesztergálva a nemesacél rúdanyagból a himbatengely, ami ekkor félgyártmányként még pár tizeddel nagyobb lesz a végleges átmérőnél. Ezután viszem el edzeni, majd az edzett felületet köszörüléssel fogjuk a végleges átmérőre munkálni. Annyi változott az eredetihez képest, hogy a tengely mégse lesz keménykrómozva, mert a teflonos csapágynak tulajdonképpen édesmindegy, bőven elég oda egy edzett-köszörült csapfelület. Ez olyan szempontból jó, hogy a végleges méret meghatározásánál nem kell a króm rétegvastagságát is számításba venni, meg hát egy lépés kiesik a folyamatból, szóval ezzel időt és zsét is spórolok.

2.) Szelepek: Nem várt fennakadás történt viszont a szelepeknél, részben az én hülyeségem miatt, részben pedig technológiai gondok miatt. Amikor a szelepek átalakításának nekiálltunk, akkor még abban gondolkodtam, hogy lehetőleg minél több gyári alkatrészt tudjak felhasználni, ezért a szelepszárakat nem akartam vékonyítani, hogy a gyári méretű szelepvezetők, szelepékek, és szeleprugó-tányérok is használhatók legyenek. Most - "minden mindegy"-alapon - meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy sokkal előnyösebb, ha visszavesszük a szelepszárak átmérőjét 7 millisre. Egyrészt nő ezáltal a csatorna-keresztmetszet, másrészt meg csökken a mozgó alkatrészek össztömege és ezáltal a tehetetlenségük is. Ami szopás volt az egészben, hogy a szelepeket mindenképp újra kell krómoztatnom, és kellett egy olyan krómozót találnom, aki egyenletes rétegvastagságot tud garantálni. A méreteket a keménykróm rétegvastagságágának a belekalkulálásával kell megadni, hogy mennyire vegyék le nekem a szelepszárat. Nagyon nem mindegy, mert a gépműhelyben csak nullás dörzsár van a szelepvezetőhöz, és ha pár századdal nagyobb lesz a szelepszár, mint a vezető, akkor szopás van. Ha kisebb lesz, akkor meg végképp szart sem ér az egész. De egyelőre úgy tűnik, hogy van olyan krómozó, aki +- 5 mikronos pontossággal meg fogja tudni csinálni nekem ezt a melót. Zsír.

3.) Olajszűrő: Célegyenesben van a prodzsekt, hála Lovinak. Hosszas konzultáció, meg sok-sok agyalás után végülis eljutottunk oda, hogy szinte alapjaiban újra lett tervezve az egész cucc. Az eredmény, hogy az egész egység átmérője lecsökkent, így már egy D70-es rúdanyagból is le lehet gyártani, sokkal kevesebb veszteséggel, másrészről módosult a vezérmű-dekni felőli tömítőfelület, és a szűrőpatron felőli tömítőfelület is. Ha minden oké (kopp-kopp-kopp), a héten kész lesz a prototípus, és nemsokára elkezdődhet élesben a tesztelés. Juhé!
Maxi riszpekt Lovi kollégának!

Gyors, rövid helyzetjelentés:

Kocsi van, működik, megy, minden fasza. A fényszóró kicsit szarakszik, meg a szívatóbovdenen kellett egy kicsit állítani, de egyébként semmi komoly.

Egyéb:

Vettem vasat, és ezt most itt kéretik szó szerint érteni.
A héten elmentem az egyik helyi acéláru-nagykerbe, aminek a reklám miatt nem mondhatom, hogy Dunafém a neve, és megvettem az alapanyagot a szelephimba-tengelyhez, aminek időközben elkészültek a tervei. A választott anyag egy edzhető-nemesíthető CrMo ötvözésű minőségi köracél, 20 millis átmérővel.
Okkal merül fel a kérdés, hogy "Ugyanmá' minek gyártatja újra a szelephimba-tengelyt ez a hülye?", de megvannak a megfelelő indokok.

1.) Egyfelől tényleg idióta vagyok, hogy ilyenre áldozok pénzt, időt és energiát, de a megszállottság már csak ilyen.
2.) A gyári szelephimba-tengelynek van néhany ordas konstrukciós hibája, amik miatt nagyok a súrlódási veszteségei, és az élettartama a nullához konvergál. Egy tuningolt motornál az ilyen megengedhetetlen, de egy gyárinál se igazán előnyös.

-Maga az anyag: mindössze 25-30 HRC keménységű( vagy inkább puhaságú ) az alapanyaga, és természetesen mindenféle edzés és felületkezelés mellőzésével gyártják. Egy edzett-keménykrómozott cucc 60-65-ös keménységű, csak hogy legyen mihez viszonyítani.
- A kenés: a himbáknál levő olajozófuratok keresztmetszete igazából elegendő kell, hogy legyen, de abból kifolyólag, hogy egyetlen közös tápfurat látja el őket olajjal, aminek éppen ugyanakkora a keresztmetszete, mint az előbbieknek. Ami olaj ott átjön, az négyfele megy, így minden egyes himbához negyedannyi olaj jut, mint amennyi szükséges lenne.
Aki szedett már szét ilyet, az láthatta, hogy egyrészt berágódott a felület, az olaj beleégett a himbatengelybe (túl magas hőfok az elégtelen kenésből adódó nagy súrlódás miatt), és helyenként fémesre van kopva a cucc, sajnos még a viszonylag jó állapotú, keveset futott motoroknál is. Szerencsére már van árajánlatom a gyártásra, megvan az anyag is, és elvileg két vagy három hét múlva készen is lehetnek az előgyártmányok, amiket már csak le kell edzeni és utána keménykrómoztatni.

Természetesen a szelephimbákon is eszközöltem némi átalakítást (még lesz vele némi meló), de azokról majd akkor, ha készen lesznek.

Hosszú eseménytelen időszak után egyszercsak hirtelen nem történt semmi.
Na jó, csak vicceltem. Történt egy s más a járgányokkal, csak nem blogoltam róla, leginkább azért, mert a két szép barna szemem a sok hegesztéstől begyulladt, és inkább kevésbé szép piros volt. Mondjuk a színe igazából kurvára mindegy, viszont monitor elé nem ülhettem, na. Most viszont már de, így hát dióhéjban regélek.

Polski Fiat típusú gépjármű:
Minden fasza, működik rendesen, olajat nem folyat, egyedül a szelepdekni környékén van egy kis olajpára. A múlt héten - mivel közeleg a szar idő, ezért vettem két ablaktörlő lapát, az utasoldalra egy 350-es, a vezetőoldalra pedig egy 380-as Valeo került, az eddigi 280-as nemtommik helyére. Panoráma-kilátás van azóta, vazz. Szerdán gyorsan felszereltem őket, beállítottam a balos ajtót, mert kezdett megcsoffadni, valamint visszaragasztottam a váltógomb gyári műanyag plakettjét, ami lejött.
Az elülső nyári gumik kezdenek igen erősen a halálminta felé konvergálni, meg a hidegben már a tapadásuk se az igazi, ezért csütörtökön felrakattam előre a téli papucsokat. A hátsón egyelőre maradtak a nyári gurigák, mert épp csak ennyi zsém volt. A hátsókon még van elég sok minta, de a tapadásuk azoknak talán még szarabb, mint az elsőknek, főleg vizes úton elég komolyakat lehet vele driftelni meg erőcsúsztatni ( 24 lóerővel - LOL), még majomkodok velük egy kicsit, kiélvezem alaposan azt a ritka konstellációt, hogy kipörgő kerékkel tudok indulni aszfalton, aztán majd felrakatom hátra is a téliket, amikor már tényleg tél lesz.
Gumicsere közben azért kihasználtam az alkalmat, hogy Tóbiás - Kiszel Tündike módjára - együtt tud fényképezkedni néhány veterán Mercivel, egy R5 Alpine-nal, meg egy Austin Healey "Piggel".
Ma délután kitakarítottam a személygépkocsit. Szép tiszta lett (belülről). Kívülről annyira nem tiszta.

Alfa Romeo típusú gépjármű:
Feltöltöttem az akksit, kimértem (volna), hogy miért fogy belőle a tőttés, de nem jött össze, mert valami szar van a palacsintában (a céges multiméter épp jókor szenderült jobblétre). Ezt leszámítva minden rendben az Aaaafával is, szépen megy. Szereztem hozzá fasza szervizkönyveket, igaz .gif formátumban van az egész, de azóta összeszerkesztettem pdf doksiba, egész jó lett.

Egyéb megjegyzés:
Mentem sörözni (gyalog, természetesen), és egyszercsak felfigyeltem egy furán parkoló Astrára. Közelebb érve láttam, hogy nem volt szándékos a parkolás: Valami világraszóló tehetség faszán beágyazta a kocsit az útmenti objektumokba, "embed" parancs helyett valószínűleg egy laza megpördüléssel. Csupán azt nem értem, hogy Sumaher Rezsőke hogy tudta ezt kivitelezni, amikor a helyszín 300 méteres körzetében nincs egy kanyar se. Ügyes.

Tata halá', tata bőtön, Tatabánya!

Tyúkszaros kis életem -autós szempontból - eseménytelen napjainak állóvizét két említésre méltó dolog kavarta fel az elmúlt hétvégén. Egy helyi veterános rendezvény, amiről később szólok, illetve a nem hivatalos, ellenben kurvajó tatabányai találkozó. Ezzel kezdem, egyrészt azért, hogy megmutassam hogy nem csak Homérosz volt mestere az "in medias res" nevezetű irodalmi feature-nek, másrészt meg azért mert csak.

Naszóval: volt egy ilyen ötlet, hogy csináljunk helyi minitalit itt Fehérváron, mert már rég volt. Igen ám, de mivel a helyi erők összetrombitálása erre a hétvégére esélytelen lett volna, a jövő hétvégére úgyszintén, utána meg a kaposvári találkozó van, ezért gondoltam egy merészet: A pesti kollégák úgyis kirándulnak egyet Tatabányára és ellátogatnak az ottani Veterán- és Versenyautó-kiállításra, mi lenne, ha csatlakoznánk hozzájuk? Szombat este megcsörgettem a hadrafogható arcokat, Piszkor Peti tábornok urat és Zsuppit, akik némi gondolkodási időt kértek de végülis vasárnap reggel a tervezett indulási időpont előtt idecsörögtek és azt mondták, hogy csapjunk a lecsóba! Gyorsan megnéztem még reggel a viamichelin-en, hogy hova is megyünk, aztán gyí.

10-kor találkoztunk a Zámolyi úti benzinkúton, ahol Peti épp akkor szorult be az autójába, merthogy a szétszedett biztiöv-reteszelőt becsatolni még lehetett, de kicsatolni már nem. Amint konstatáltuk a helyzetet, rögtön biztosítottam is az együttérzésemről, hogy "Röhögni ér?"
Mindegy, gondoltuk, hogy Tatabányáig kibírja, aztán ha más nem a 17-es krova majd kisegíti a bajból, úgyhogy elindultunk. Azért útközben ahogy a visszapillantóba néztem, mindig elfogott egy kicsit a röhögőgörcs. Az út odafele nagyon király volt: kellemes idő, gyönyörű táj, és most hogy megcsinálták végre a gánti utat, szinte végig vadiúj, tükörsima aszfalton repeszthettünk. Kénylemes túratempóban kanyarogtunk a Vértes lankáin, körülöttünk meg az őszi erdő, a  sárgába forduló lombú fák, meg minden. Eddig is szerettem ezt az utat a fos minősége ellenére is, de most meg már abszolút kedvenc.

Tatabányára beérve viszonylag gyorsan és egyszerűen megtaláltuk a helyet, nem is számítottam rá, hogy ilyen könnyen meglesz. A parkolóban aztán Peti is kiszabadult az autója fogságából, Déjvid Merlini hozzá képest lófhazz, de szerencsére még adott rá némi alkalmat, hogy a többiek is nyeríthessenek egy jót rajta. A tetőparkolóban volt aztán minden szép és jó, szépséges veteránok és vadállat versenyautók, erről inkább meséljenek a képek. Annyi személyes megjegyzésem lenne, hogy vicces volt így spontán összefutni a sárga, OT-rendszámos 2103-as Zsigával, amiről most már talán végre meg is jelenik a cikkem a RetroMobil hasábjain. Hasonló volt a szitu a kék 100-as Skodával kapcsolatban is, mert szintén fehérvári a járgány, magára a kocsira már tök rég felfigyletem, de csak most adódott először alkalom hogy megnézzem közelről, és hogy pár szót válthassak a gazdájával.

A rendezvényen - ahogy számoltam - a polskisok képviseltették magukat a legnagyobb számban, és az autószépségversenyen két díjazottunk is akadt Hollo és KG személyében. Innen aztán csoportosan átvonultunk Tatára, ahol bedobtam a búrámba egy kis palacsintát, meg némi innivalót, elballagtunk a várig a vállalkozó kedvű márkatársakkal, majd hazafelé vettük az irányt. Kellemes kis vasárnapi program volt, minél több ilyet a jövőben is!
További képekért pedig katt ide.


Aztán visszafele haladva az időben pedig a szombat délutáni esemény, röviden, címszavakban:
Szombaton épp a kaja utáni kávémat fogyasztottam és próbáltam kitalálni valami kifogást, hogy miért nem fogok nekiállni takarítani, amikor megcsörrent a telefonom. Dávid kollégám volt a vonalban és csak egy helyszínt mondott, meg hogy menjek azonnal, mert van itt valami érdekes. Persze, hogy veteránautóról volt szó. A célzónát már messziről kiszúrtam, mert volt ott egy kazalnyi öreg Merci, egy Triumph Bonneville, meg egy Citroen Traction Avant, de hogy miről is volt szó az már csak ott derült ki. Alakulófélben van egy hivatalos fehérvári veterános klub, aminek komoly célkitűzései vannak. Szeretnének rendezvényeket összehozni: börzét, találkozókat, kiállításokat, mert itt helyben elég komoly veterán-állomány van, sok egymástól elszigetelt veterános, akik simán össze tudnak honi valami komolyat, ha összefognak. A város földrajzi elhelyezkedése is adott hozzá, hogy egy komolyabb látogatottságú börzét meg lehessen rendezni, és szerencsére itt a klub alapító között sokan vannak befolyásosnak mondható emberek, akik tudnának egyezkedni a városvezetéssel meg a reménybeli szponzorokkal, hogy biztosítottak legyenek a feltételek. Kíváncsi vagyok mi fog belőle kisülni...

Ma elhoztuk a homokfúvóstól a BIS felniket, merthogy voltak homokfúvósnál. Szerintem szépek lettek. És hogy ne legyen túl szűkszavú az a bejegyzés, összefoglalom az eheti történéseket:

"Hétfő:
Ma nem történt semmi különös, voltam boltban.

Kedd:
Tegnap voltam boltban, de előtte nagyot szartam, az idő egyébként jó.

Szerda:
Voltam megint boltban, mert elfogyott a tej, így mennem kellett megint boltba, mert hogy nem volt. De szerencsére ott volt, így jól tettem hogy elmentem. Képeket sajnos nem készítettem, mert nem volt nálam kép készítésére alkalmas eszköz amikor elmentem a boltba tejet venni, mert hogy itthon nem volt tej, így el kellett mennem.....

Csütörtök:
Reggel felkeltem, megnéztem a hűtőt, és kevés tej volt itthon. Rájöttem hogy nem is szeretem a tejet, így emiatt nem kell elmennem a boltba. De mivel kenyér sincs itthon, így muszáj leszek elmenni a boltba, ha akarok ha nem boltba menni, hogy legyen itthon kenyér.
Egyébként az a durva, hogy van egy polskim.
Ma megint nem esett a hó. Szokatlan ez így Augusztusban nagyon..."

Péntek: Nagyon jól megy már a copy-paste funkció használata, de azért még gyakorolgatom. Ja, és elfogyott a tej, asszem lemegyek a boltba...

Szombaton Budapesten melegfelvonulás volt...
.
.. na ez volt az, amit az érdeklődés totális hiánya miatt kihagytam, viszont a vasárnapi Old Motors börzére ez már cseppet sem igaz, mert oda viszont ellátogattam, mivel ez érdekelt is.
A sors úgy hozta, hogy az előző napi kertiparti igencsak aznap ért véget, úgyhogy a koránkelős - korán odamenős prodzsekt az halálra volt ítélve, de azért 11 felé már menetkész voltam, meg már Tóbiás tankjában ott lötyögött az aznapra vételezett benzin-etanol keverék, úgyhogy nekivágtunk a hájvéjnek. Mivel a zsigulis cimborám is akart venni izékat a Zsigulátorhoz, ezért úgy terveztük, hogy először börze, ahol összefutok én is egy polskis sorstárssal némi alkatrészbiznisz erejéig, majd a börze után meg irány Érd és a zsigulisok Mekkája: Rónai Marci alkatrészdepója. Az utazást az elejétől fogva meghatározta egy az út elején átélt élmény: állunk a lámpánál, letekert ablakkal. Szemből gurul egy Toyota az útszéli buszmegálló felé, és a letekert ablaknál tisztán hallottuk, hogy a sofőr - egy öreg fószer üvöltve, eszméletlen magas hangon, de csodálkozó hangsúllyal ordítja a mellette ülő mammaernak, hogy: BUSZMEGÁLLLLLÓÓÓÓÓÓóóóóóó?!?! Nyerítve röhögés percekig, majd innentől kezdve persze az egész út alatt random üvöltések. (BENZINKÚÚÚÚÚÚT?!?!, BICIKLISEEEEEEK?!?!, RENDŐŐŐŐŐR???, stb....) És ekkor még ki sem értünk a városból.
A börze Pestszentlőrincen volt úgyhogy a 7-es főút, a 6-os főút az M0 és az M5 megfelelő sorrendben való igénybevételével viszonylag gyorsan oda is értünk, egyedül a tizennyócker belsejében keveredtünk csak el minimális mértékben, de a közönség segítségével ezt is sikerült gyorsan kiküszöbölni. Odaérve pillanatok alatt megtaláltam az ideális parkolóhelyet Dóka Márk (alias Doki, aki amcsiautós témákban otthon van, az ismeri) furgonja mellett. Na igen, a két nagy vas egymás mellett.

Mielőtt végigjártam a standokat, összefutottam Lovival, akinek a sokszínű polskija immár egységes halványsárga színben pompázik, és már műszaki-friendly kipufogó van rajta. Átadtam egy laprugót, meg átbeszéltük az olajszűrő-adapter legyártásának a részleteit.* Lovi az egyeztetéseknek megfelelően módosít ezt-azt a 3D-s modellen, az egyszerűbb gyárthatóság és az üzembiztos működés jegyében. Az ő szakmai segítsége nélkül bizony lennének gyermekbetegségei a prototípusnak. Így se kizárt hogy lesznek, de most már jó úton haladunk afelé, hogy elkészüljön az első prototípus, és ha a tesztelés közben semmi komolyabb gond nem jön elő, akkor "szériaérett" a cucc...

Na, ezek után beballagtunk a vásártérre, aztán néztük a veterán járgányokat, alkatrészeket, meg mindenféle egyéb cuccot. Eredetileg úgy terveztem, hogy nem fogok elcsábulni, és nem veszek semmit, de két eredeti - de mondjuk elég ramaty állapotban leledző - gyári Polski Fiat kezelési útmutatót muszáj volt megvenni. Egy régi motorrendszámot mondjuk nem volt muszáj, de azért megvettem azt is. Összá' fórintot megért. Mindegy, a börzéről nem írok sokat, beszéljenek inkább a képek...

Azért még távozás előttre jutott egy vicces kis intermezzo: épp indultunk volna, és a kétszer körbeért Airbourne cédét cseréltem ki épp egy Audioslave-re, amikor megállt melletünk egy terepjáró. Mondom: Mikéne?
Embör: Tefigyejjé' van nekem kispolszkira ilyen árnyékoló izé...
Én: ????
Embör: Tudod, a hátsó szélvédőre ilyen izé...
Én: Jaaaaa, tyúklétra!
Embör: ????
Én: Gengszterrács, na.
Embör: Azaz, igen, kell?
Én: Há' jóhogy!

Kiszálltunk, ő adott tyúklétrát, én adtam érte papírt, az egész nem tartott tovább másfél percnél. Tipikus win-win üzlet volt.
Ezután kizúztunk a MÓra (gy.k.: az M nullásra), elzsatartunk Érdig, és ott Rónai Marcitól vettünk eredeti orosz (vagyis izé, szovjet) dolgokat, és újfent megnéztük a gépparkot, ami most egy OT-rendszámos, eredeti fényezésű, 2101-essel gazdagodott, aminek a 20 ezres garanciális szerviz még így a negyvenedik életév felé hasítva sem aktuális még...
Alkatrészekkel elindulva felpakoltunk haza (vagy valami ilyesmi), de azért még kipróbáltuk miért vicces a kipufogóval durrantani az érdi Mekkdrájvban. Aki megteheti, próbálja ki**, mert very-very funny, főleg olyankor, amikor az előttünk levő veszi át a kajáját.

Na, és a végére egy kalapácsos tömeggyilkos rubik-kockával a kezében (gy. k.:  játékos fejtörő :
1.) A 8-as képen szereplő Fiat 128-ason mi az dolog, ami típusidegen, és milyen típusról származik?
2.) A 12-es képen szereplő Harley-Davidson feliratos motort hol gyártották, és milyen néven forgalmazták?
3.) A 20-as képen az az izé az minek a mije?
És a ráadás kérdés: A linkelt Audioslave-klip melyik film ötlete alapján készült, és milyen verdával csapatnak benne?

A feladatokat elsőként helyesen megfejtő jómunkásember nyereménye, hogy rákattinthat erre a linkre. Jó fejtegetést!


*Akit bővebben érdekel a dolog, keressen meg privátban.
**Nem a mi ötletünk volt, közünk nincs hozzá, oké? De ha esetleg készül videó, akkor abból egy példányt kérnék, köszi!

Na, hölgyeim és hölgyeim! Jelentem, visszatért bejegyzéseimbe az olajpacnis-villáskulcshajigálós-kurvaanyázós betyárromantika, azok örömére, akik kedvelik az ilyen jellegű posztokat. Nekem mondjuk kurvára nem hiányzott, de mindegy, ez most másodlagos. Elvileg az Alfáról akartam blogni, mert csinálgattam rajta ezt-azt, a Polskival meg úgyse történik mostanság semmi érdekes. Csak egy szelepdekni-tömítés csere meg egy zöldkártya, tök rutin dolog mind a kettő. Persze, hogy a rutinműveletek fajultak el megint, és ezek miatt kerültem a szívott szerv makkos felére. Az ám bazmeg, rutinművelet...

Kezdődött az egész már nagyon rég, valamikor fél éve (de talán egy is megvan), hogy állítottam szelephézagot, aztán utána akárhogy raktam össze, akármilyen tömítés volt benne, mindig jött az olaj. Hol csak kicsit, hol meg okádta az olajat, de jó, na az nem volt soha, valszeg egyszer túlhúzhattam, aztán amiatt lehet tömítetlen.
 "Velem ugyan nem baszik ki" - gondoltam én, és úg határoztam, hogy felrakom az alu deknit. Felraktam. Irgalmatlan szar hangja volt, szedhettem szét megint, hurrá! Érdekes kopásnyomokat fedeztem fel a szeleprugók környékén, úgyhogy arra jutottam, hogy az alu deknibe meg beleérnek a szeleprugók, háromszoros hurrá! Mindegy, gondoltam, hogy most már csakazértis összerakom ezzel, kimunkálok egy kis anyagot az öntvény falából.
Szereztem kölcsön egy gravírozógépet, elmentem venni hozzá aluhoz való marófejet. Felhívtam egy közeli szerszámüzletet, kiválasztottam a webes katalógusból a cuccokat, bringára pattantam, és elkerekeztem oda...   ...oda, ahonnan elköltöztek mittudoménhova. Fákk. Továbbmentem és az első útbaeső szerszámboltba bementem, mondtam, hogy mi kéne. Az öreg fószer, aki bent volt, vakarászta egy kicsit a tarkóját, aztán előtúrt egy dobozt valahonnan az "Az elvonuló tatárok hagyták itt" feliratú polcról és letette oda elém. Volt benne marófej is, de többnyire, csiszolók, polírkorongok, köszörűfejek voltak ott vegyesen. Kérdeztem, hogy mennyi, erre visszakérdezett a fickó, hogy mennyit ér meg nekem az egész. Rövid alkudozás után végül egy ezresért elvittem az összes létező cuccot, ami befogható egy gravírozógépbe. Ez mondjuk jó üzlet volt.

Szépen kimunkáltam a szelepdekni vonatkozó részeit, megtisztítottam a fémforgácstól, brigéciol, öblítés, minden. Összeraktam az autót egy gumis tömítéssel, röffentés, próbakör, minden fasza. Szépen meg is forgattam pár helyen (murván, persze) a verdát, hadd örüljenek a járókelők. Nem örültek. Buzik ezek mind, nem értik a művészetet...

Ma vittem a verdát zöldkártyára. Előtte elmentem tankolni, mentem egy pár kilométert, hogy bemelegedjen a motor. Mire odaértem, már olajpacák tarkították a motorteret, ezeket látva nem pont a világbékére gondoltam. Beálltam a műhely elé, rádugtuk a műszert a kocsira, mértünk egyet. A HC kapásból 300 fölött volt, meg a sportkipu miatt tömítetlennek jelezte a rendszert, úgyhogy Polski leállít, gondoltuk inkább Zsolti kollégám Alfájának csinálunk zöldkártyát. Neki meg tényleg brutál sportkipufogója van, úgyhogy az egyik oldalon betömtük ronggyal. Aztán a másikon is. Aztán egy nagyobb gáz után, ahogy visszaengedte, az egyik ágon szépen beszippantotta a kipufogó a rongyot. Fákk. Mindegy, kicsit mégjobban letömítettük a másik oldalon, és nagy gázra kilőtte.De maga a mérés itt se nyert.
Végülis újból beröffentettem a Kispolákot, járattam sokáig, de éppenhogy nem lett meg, tömítetlenség miatt sipákolt az a köcsög műszer, pedig abszolút jó a kipufogóm. Közben sikerült egy gigantikus olajtócsát varázsolni az autó alá, mert a szelepdekni-tömítés végleg feladta.
Végülis találtunk egy Suzuki Samurai-t, aztán mégiscsak megjavultak a Polskim kibocsátási értékei. (A kettő között nincs összefüggés, ugye mondanom se kell?) Otthagytam 5900-at, meg egy fél liter olajat az aszfalton. Kaptam egy pici, sárga matricát, egy ződ papírt, meg egy doboz sört, összességében ez mondjuk annyira nem volt jó üzlet.
 
Szerencsére a komoly vérveszteség ellenére még maradt Tóbiásban elég, hogy hazajussak vele, sőt a túlmelegedést környékező állapot ellenére volt még olajnyomás is. Hazafelé kicsit morcos voltam, mert elkezdett szopatni még a rádió-fejegység is, ezért toltam neki állat módra, szépen keresztben érkeztem az utcába, közben dőlt a füst a motortérből, mert a kipucsonkra is jutott olaj bőven. Megint javítottam a népszerűségi indexemet az utcabeliek körében, de le vannak szarva...

A vidám Polski-találkozós poszt után sajnos egy meglehetősen szomorú bejegyzés következik. A Buszról van szó: Kész, vége, ennyi... :(

Az első Polskim, valamikor 94-ben került a családba, szó szerint családtagnak számított. Őt vezettem 17 évesen jogsi nélkül, rajta tanultam vezetni friss jogsisként, ővele cipeltem a haverokat buliba, vele jártam csajozni, és vele voltam az első Polski-találkozómon is, még jóval a Club 126 előtti időkben. Kétszer volt TK-s, szó szerint gombóccá törve, már a második után ki kellett volna kukázni, ha racionálisan godolkodik az ember. Én ragaszkodtam hozzá, és azt mondtam, hogy megépítem, csakzértis.
Pénzt, időt és energiát nem kímélve csináltam - mai szememmel nézve imitt-amott gyalázatos minőségben - de szívvel-lélekkel. Kész lett, szép lett, tökéletes nem volt, de az enyém volt. Sok-sok pozitív visszajelzést kaptam, szerették a csajok, megnézték a járókelők, még Gyula is azt mondta, hogy az ország öt legszebb Polskija között van. Azt hittem örökké fog tartani. Hát nem...

Jött az Opel frontálisan. Ezután - a harmadik és egyben utolsó - totálkár után már nem volt értelme újból nekiállni. Voltak rajta elég csúnya rohadások nem látható, de szerkezetileg fontos helyeken, a lakatos munkája is elég sok kívánnivalót hagyott maga után, és minderre még rájött a totálkár. A biztosító fizetett, elbuktam kábé fél millát, és jött Tóbiás. A Busz pedig szépen ott csücsült a kert végében egészen mostanáig. Nem volt lelkierőm elbontani, pedig folyamatosan baszogattak érte a szomszédok egyesült erővel. Mondjuk ez érdekelt a legkevésbé, nekem aztán vartyoghatnak...

Aztán a múlt héten felhívott egyik ismerősöm, hogy kéne neki egy polski hátsó szélvédő, tetőlemezzel meg ablakkerettel együtt. Mondtam, hogy akkor jöjjön az elkerülhetetlen: hozza a nagyflexet aztán bontsunk. Szombaton előrehoztam a kocsit a garázs elé, kiszereltem a nagyobb/használhatóbb dolgokat, és kikaptam a motort.
Vasárnap jött az említett ismerős, meg az egyik haverom, és nekiálltunk. Kiszedtük a szélvédőket, leszereltük az ajtókat, kiszedtem a váltót is, az oldalára fordítottuk a kasznit és jött a nagyflex. Iszonyatosan szar volt, inkább oda se néztem. Vili később kiszedte a sima hátsóablakot Tóbiásból is, és bekerült helyette a fűtőszálas szélvédő, amit még régebben vettem. Aztán ők elhúztak, én meg ott maradtam a háromba vágott bódéval. Kibontottam a komplett első futóművet, még magam is meglepődtem rajta, hogy milyen könnyen megindultak a csavarok, milyen könnyen szétugrottak a gömbfejek. Egyedül a kormányművel volt szívás, mert a balesetben ráhajlott a kaszni, de a többi rész kibontása után szépen beraktam mellé a csavaros emelőt, szétfeszítettem a karosszériát, és ki tudtam venni a kormányművet. Estefel járt már, sötétedett, fáradt voltam, és a hócipőm tele volt az egésszel, mire végeztem. Szépen bepakoltam mindent a garázsba - mondhatni utoljára álltam be vele a garázsba. Ahogy a garázskapuból elnéztem az egykori kocsim maradványait, nem mondom, hogy bőghetnékem támadt, vagy hányingerem lett volna, de nem csodálkoztam volna rajta ha ilyesmi tör rám. Az fogalmazódott meg bennem, hogy soha, de soha nem akarom egyetlen kocsimat sem így viszontlátni. Ez volt az utolsó ilyen! Lett még egy garnitúra tartalék-alkatrészem, viszont AZ AUTÓM nincs többé...
Szar az egész, na...

Kedves nézőink (vakok esetében hallgatóink), köszöntjük önöket a ReceptKlub mai adásában! A mai menü: Kisfityós vegyestál, 2009-es módra.
Hozzávalók:

* 1 db sátor
* 100-120 darab Kispolszki, lehetőség szerint pótalkatrészekkel.
* 200 db elmeroggyant ember, kispolák-fanatikusok, hát persze.
* 1 db Agárd
* 3 nap
* 10 liter benzin
* sok-sok sör
* bor
* vegyes gyümölcs
* haverok, buli, (meggyes-barackos)Fanta
* pici piros pipa
* Petőfi Richárd világirodalmi remekei (sárga kötet)

Fogjunk egy Kispolákot, és öntsük fel 10 liter benzinnel, illetve lehetőleg minél többel, de arra vigyázzunk, 21 liternél többel semmiképp se, mert ebből később gondunk támadhat. A sátrat és a sört szakszerűen adagoljuk hozzá a Kispolákhoz, de vigyázat, ne ugyanoda, ahova a benzint. Ha ezzel megvagyunk, elkezdhetünk pörkölni nagy gázon. Amint a látómezőnkben feltűnik 1 db Agárd és a 100-120 darab Polski, visszavehetünk a gázból, majd megfelelő helyen teljesen el is zárhatjuk. Szépen keverjük hozzá az előkészített Polskinkat a többihez, és mi is vegyüljünk el a sok ember között. Miután a lehető legtöbb barátunkat-ismerősünket üdvözöltük, kezdjük el az élményhez hozzáadagolni a bort, amit lehetőség szerint különféle vegyes gyümölcspárlatokkal is ötvözhetünk, és mindenképp hasznos, ha némi meggyel dekoráljuk. Figyelem! Nagyon-nagyon vigyázzunk, hogy répadarabok NE legyenek benne, mert elronthatják az összhatást!
Aludjunk az autóban, másnap reggel érezzük magunkat szarul.Ne, azért hányni nem kell, na! Szedjük magunkat rendbe, szerezzünk magunk mellé egy hasonlóan másnapos Laceeee-t és induljunk el egy tájékozódási túraversenyen. Számoljunk bódén ablakot meg fahídon korlát, nézzünk emléktáblát meg plakát, keressünk év-és telefonszámokat. Úgyis a szülők a felelősek, és Kovaljov Danilenko is nyugodjon békében. Nyerjük meg a versenyt. Ha nem sikerült, fogjuk rá arra, hogy másnaposak vagyunk, meg Taky autóján kellett úszót cserélni, és különben is elbaromkodtuk az egészet.
Délután ámuljunk-bámuljunk, hogy mennyi Polski van, nézzünk versenyt, beszélgessünk a' emberekkel. Vonuljunk fel, mert az jó! Ha jól csináltuk, érezni fogjuk a tipikus "ez volt az eddigi legjobb Polski-találkozó"-ízt. Nyerjünk díjat, és vegyük észre a finom célzást, hogy tényleg ideje lenne lakatoshoz menni. A műveltség fontos, ezért mindenképp legyen az est része egy kis Jókai. A Takács kiadó gondozásában megjelent a híres író Bableves című kisregénye, ezt fogyasszuk egészséggel és élvezettel, hiszen kiváló műről van szó.
Estefelé számítsunk arra, hogy ma tényleg csak egy sör lesz, aztán meg alvás. Lepődjünk meg, hogy nem így történik.  Ébresszünk tunyit, haverkodjunk a szlovákokkal (nem minden Matuska robbant hidat), és igyunk meg mindent, ami elénk kerül. Ha ügyesek vagyunk, akkor olyan gyorsan megtanulunk minden nyelven, mint Chris. Fűszerezzük meg a pici piros pipát, és utána már TÉNYLEG a világ összes nyelvén tudunk beszélni. Énekelni meg pláne. Vigyázat, használata kergerasztakórt okozhat, de a K.G. monogrammú egyéneknél (pl. Kovács Géza, Klaus Guttentag) az álomkórhoz hasonló tünetek is felléphetnek.
Amint elkezd világosodni, hagyjuk a kislökhárító árnyékában szendergőket pihenni, keressük meg az elcsatagolt Rasztát, tegyük a helyére, és takarjuk le, nehogy megromoljon.
Másnap alapozzunk egy kis hamburgerrel a kempingben, majd desszertnek fogyasszunk egy kis forró aszfalton sült gyorsulást és szlalomcukrot, az előző napi menüre való tekintettel sok-sok ásványvízzel öblítsük le.
Ha mindez megvan, ízlés szerint tálaljuk a blogunkban, és köszönjük meg a szervezőknek a kiváló alapanyagot, és a résztvevő cartársaknak a kiváló hangulatot, amivel fűszerezték a menüt. Lóétvágyat kívánunk!

Ültet [ige]: 1.) másik személy felkérése, felszólítása vagy erőszakkal való kényszerítése testének nyugalmi állapotba helyezésére oly módon, hogy ülőgumói stabil alátámasztásul szolgáljanak. 2.) Gépkocsi hasmagasságának csökkentése, az ehhez szükséges eszközök és eljárások (ültetőrugó, szerszámok, kötélidegzet és/vagy trágár szókészlet szakszerű alkalmazásával.

Nyah, asszem nem olyan nagy rejtvény, hogy melyiket követtem el ma délután. Az elsőről valszeg úgyse blogolnék, ugye. Régóta terveztem, hogy kicsit meg kéne ültetni a kocsit. Eleinte úgy próbáltam meg, mint ahogy a kutyák idomításánál szokás, mondtam neki, hogy "Ül!", de nem hallgatott rá, úgyhogy inkább elvittem egy laprugó-köteget rugókovácshoz. El is regéltem nekik, hogy mi kéne, meg hogy kéne: cirka 300 kilós terhelés alatt legyen nagyjából egyenes (egy kis mosoly belefér), és ne legyen puhább, mint a gyári. Megbeszéltük, hogy ehhez bizony nem elég megívelni, mert akkor felpuhul, hanem meg is kell erősíteni, úgyhogy kapott egy hatodik rugólapot is a köteg, és asszem kettőnek a keresztmetszete is nagyobb lett. Kész lett, frankó lett, örültem. Tegnap kicseréltük benne a szilenteket, sajnos nappal, így nem volt apropó ellőni a "Szilent Nájt" kezdetű szóviccet, pedig ugye mennyire jó lett volna?
Az egyiket szétutöttem a 'csába, csak a külső hüvelyét kellett kifűrészelnem fémfűrésszel, mert az nagyon ragaszkodott a helyéhez. A másikban még a gumi se volt hajlandó elengedni magát, így segítségül hívtam a 60 tonnás prést, mellékeredményként meg előre foglalt helyem lesz a pokloban, ha ezt az istenkáromlás-dolgot tényleg olyan szigorúan veszik. Az új szilentek aztán szépen beugrottak a helyükre, természetesen némi grafitos zsír és grafit nélküli kalapács hathatós segítségével.

Ma aztán felraktam Tóbiást a csápos emelőre (csápoltam, mint buzigyerek a Pet Shop Boys koncerten), aztán ripsz-ropsz kilazítottam a laprugót tartó csavarokat. A gondos karbantartás eredményeképp nem volt berohadva egyik sem, így az egész nem tartott tovább öt percnél. Na jó, hét percnél. DE! (És mindig ott a de.) A legeslegutolsó anya azért csak azt gondolta, hogy kibaszik velem, és sikerült is neki. Meg se moccant, viszont a fejét azt szépen elnyalta a kulcs. Ennél a résznél nem pont a világbékére gondoltam. Már épp ott tartottam, hogy szarok én a rugócserére, inkább összerakom, aztán elhúzok haza, de végül csak lejött az is.
Ha már nem volt rugó a kocsiban, megnézegettem a laprugótartó hidat. Szerencsére nincs szétrohadva, úgy néz ki, a rozsdát annyira lefoglalják a külső lemezek, hogy a kocsi aljára már nincs is ideje. Nem baj, ez pozitív.
A régi köteg egyik felső lapja törött volt, ez is csak most derült ki, meg a szilentek is eléggé el voltak már hervadva. Az új köteg felcuppant a helyére, némi szenvedés árán a tengelycsonkokhoz is sikerült rögzíteni, aztán kerekek vissza, és próba. Leengedtem a kocsit, hogy mostugrikamajomavízbe. Hát nem egy tipikus Bikádi-féle ültetés lett, na. Lehet, hogy a rugókovácsnál úgy értelmezték az ültetőrugót, hogy olyan rugó, amitől úgy néz ki a kocsi, mint egy ülő törpenyúl, mert annak is a segge van lent. Hát most Tóbiásnak is. Olyan mint egy ezer sebből vérző, kiütéses ülő zombi-törpenyúl. Mindegy, nézzük a pozitív oldalát: legalább nem verem oda az alját a legbénább csatonafedélen sem.

Az elektromos dolgok is kezdenek beszarni imitt-amott: nem működött a kürt, az ablakmosó, meg a reflektor. Az ilyen bosszantó apróságoknál azért néha fel-felötlik az a kósza gondolat, hogy "Bazzeg, vettem volna inkább plazmatévét hitelre...". Na mindegy, pénteken megcsináltam az ablakmosót. Egy sarucsre, egy kis csiszolás, meg a cső kifúvatása sűrített levegővel, és már működött is frankón. Ma nekiálltam a kürtnek. Pénteken sikerült működőképessé tenni, de ez nem sokáig tartott. Ma ismét nekiálltam, ezúttal nem magát a kürtöt, hanem a kormányon a kürtgombot és annak az összes érintkezőjét szedtem ki, pucoltam meg és raktam össze. az eredmény nem maradt el: ugyanolyan szar, mint volt. Így aztán se ledudálni, se levillogni nem tudom a belső sávból a Porschékat, RS Audikat és SL Merdzsókat, úgyhogy ezért - de csak ezért - hagyom őket futni.

Érdekfeszítő fotók is vannak, de majd inkább holnap.

Ápdét! Ahoi popacek!
Hölgyeim és uraim, a Petya pikcsörz büszkén bemutatja a "Hét lúzere" című dokumentum-fotósorozatot, a "Hogyan ne ültessünk autót" OKJ-s tanfolyam részeként.
Amint a képeken is látható, Tóbiás igencsak fent hordja az orrát. Ha egy galamb le akarná fosni a csomagtartótetőt egy tíz emeletes panel tetejéről, akkor felfele kéne elindulnia. Jessz. Mindegy, a szilentek legalább újak, a csavarok legalább meg vannak mozgatva, és ebben a kötegben legalább nincs törött lap. A köteg öt helyett hat lapos (mint a kedvenc sütim) és fel is van keményítve, azért, mert elvileg a megívelt laprugók mindig felpuhulnak. Ha egy ültetőrugó puhább, mint a gyári, akkor az meg folyton felüt, ezért kellett megerősíteni. Na ez sikerült: keményebb lett mint a gyári, ezért terhelésre sem akar összeülni. Számítottam rá, hogy ez lesz, mert a Busznál egyszer már ugyanígy beszoptam, úgyhogy a rugókovácsnál direkt mondtam is, hogy kb 250-300 kilós terhelésnél legyen egyenes a rugó. Háttizé... nem igazán az.
Mindegy, most már tudom, hogy mi a stájsz, ha lakatolás miatt szét lesz szedve a kocsi, akkor elviszem ugyanezt a köteget a kovácshoz, hogy fusson neki még egyszer.

A rugózás egyébként érezhetően feszesebb, de nem kifejezetten pattogós. Meglepődve tapasztaltam, hogy a kocsi nem (annyira) tolja az orrát kanyarokban, vagy legalábbis egy kicsit mintha jobban fogná az utat. Sokkal bátrabban meg lehet indítani a farát, aztán szépen huszárosan keresztbe tenni a kanyarokban, úgyhogy ennek viszont örülök. Ja és most meg működik a duda is, pedig hozzá se értem. A tököm se érti ezt...

Egy kis vegyes. Nem pálinkából, hanem blogból. Ez van, ezt kell szeretni.

Tóbiást mostanában hagytam kicsit ellustulni, mert jó idő és bringávaljárás van még mindig. Ennek a főbb okai:
1.) Környezettudat
2.) Jól jön egy kis mozgás
3.) Én azért kevesebbet fogyasztok százon
4.) A melóhelyem mindössze 1.3 kilométerre van tőlünk, így gyakorlatilag be se melegszik a motor addig. Folyamatosan hideg motorral kínozni a kocsit meg a buziseggarcköcsögség minősített esete.

Egy szó, mint száz, nem nagyon gyűlnek a kilométerek. Vezetés helyett bringázok, de a múlt havi km egy jó részét is Trabival meg Bálna-Mercivel abszolváltam, szóval az nem ér. Néha egy kis hétvégi autózásra szoktam előszedni Tóbiást, vagy nagy ritkán városi szaladgálásra, de ezeket is csak azért, hogy megjárassam egy kicsit. Szerelni, hozzányúlni  - természetesen - nem kell, a Veszprémben berakott szelepdekni-tömítés alól sem jön semmi, egy hét állás után is pöcc-röff, és megy. Az egyetlen negatívum az, hogy belepi a por itt a ház előtt. Ma ezért le is mostam és ki is takarítottam. A beltéri műbőrök, műanyagok és egyéb izék kaptak egy kis ápolószert. Egyebet nemtok mondani... kérem kapcsojjaki!

Az elmúlt hónapban említésre méltó polskis esemény tehát nem igazán történt, viszont szereltem négyütemű Trabant. Waltherkában elment a kuplung, először bovdenre gyanakodtunk, így tesóm meg is vette. Végülis a cuccot szétszedve rájöttem, hogy nem a bovdennel van gond, hanem maga a tárcsa van annyira szétkopva, hogy már nem lehet hova állítani. Mindegy, némi hekkelés árán belőttem, hogy működjön, bár így most a kinyomócsapágy folyamatosan feltámaszkodik a tányérrugóra. Szar, de azért ideiglenesen működőképes megoldás. A előző tulaj valami öreglány volt, ő úgyis szétkúrta az egész tengelykapcsoló-assemblyt, úgyis cserés lesz tehát ott minden, addig meg ki lehet bírni így is.
Trabiból persze sosem elég. Az egyik kollégám nemrég (ingyen) kapott egy Trabant, de ez nem négyütemű, hanem igazi autentikus zweitakt. A járgány '90-es évjáratú, egész korrekt állapotban van, csak hát fél éve áll, és ezalatt rakódott rá ez meg az. A múlt héten elmentünk megnézni, és kiszereltük az akksit meg a benzintankot. Utóbbit tisztítás céljából, előbbit meg azért, hogy feltöltsük. Azóta a kocsi túl van az első beröffentésen, nemsokára elhozás, zöldkártya és műszaki. Ja, és a neve: Zsan-Klód, azért, mert csak.

A melóhelyen is zajlik az élet. Összepakoltunk (részben) egy Jaguart, visszatért körünkbe a W111-es kabrió Merci (alias Fecske), amit nagggggyon sürgősen vinni kellett fényezésre. Annyi változott, hogy beleköltözött néhány egér, fényezés viszont még annyi sincs rajta, amint amennyi volt. A megrendelő kitalálta, hogy mégis menjen homokfúvóhoz, és persze most is húdehűdesürgős. Doktor úr, olyan határozatlan vagyok... vagy mégse?
Csináltunk még Pagoda-Mercit is, meg Bálnát is, meg járt nálunk egy '73-as Zsiga is. Mondjuk ezekre inkább jobb nem emlékezni, aki nagyon kíváncsi, hogy miért nem, annak majd elmondom személyesen.

Történt viszont más egyéb is: tesóm vett egy Suzukit, így - mint minden rendes polskisnak - már nálunk is van a családban egy Szuzuki. Szerencsére azért nem olyan gáz a helyzet, ugyanis egy GS500-asról van szó. Csinos kis bringa, kipróbáltam én is, és ami nagyon meglepett az az, hogy a várt halálfélelem elmaradt. Hihetetlen kezes, baromi jóindulatú motor, ráadásul iszonyat dögös a hangja. (Persze, sorkettes léghűtéses ez is.) Komolyan mondom, a 250-es MZ-n jobban féltem amikor először felültem rá, igaz azzal hamarabb meg is tudtam barátkozni. néhány kör útán már húztam a bajszát, meg bátrabban mertem döntögetni, a GS-nek viszont sokáig csókolommal fogok köszönni. Maximum négyesig gangoltam fel vele, és 6000-nél sohasem forgattam tovább. Mondjuk a poros-kavicsos, szar minőségű aszfalton, lakott területen belül az is épp elég volt, na. A lényeget összefoglalva nagyon teccős kis bringa. Lehet, egyszer én is veszek magamnak egy ilyet.
Ma délután csináltam is róla és Tóbiásról képeket a mosás/takarítás közben.

Csütörtökön szar idő volt, úgyhogy kocsival mentem a dolgozóba, és ha már egyszer így alakult, akkor megejtettem az aktuális karbantartási-odafigyelési-ápoljukazótót műveleteket. Rátettem a gépkocsit a csápos emelőre, megzsíroztam a függőcsapszegeket. Frankón veszi a zsírt mindkét oldalon, úgyhogy örö é bódottá, visszajött a szervó.
Állítottam a motor- és váltótartó bakokon, kicsit előrébb raktam a motort meg a váltót, mert hátul elég közel volt a kipucsonk a bakhoz, és az ugye nem feltétlenül örömteli, ha azok ott összeérnek. Megpucoltam a kürt érintkezőit, leszedtem a kilométeróra-spirát és kapott egy kis kenést az is meg a rugalmas váltóösszekötő két csavarja is, valamint nyomtam egy kis spray-t a kézifék, az önindító, a gáz, és a szívató bovdenjeire, és körbe az összes zárra és ajtózsanérra. A rutinszerű műveletsor mellé felvettem egy új programot is: a szétszedésre való tudatos felkészülés jegyében az összes futóműcsavar, tankrögzítő csavar, motor és váltótartó csavar kapott egy kis csavarlazító spray-t, és ezentúl rendszeresen kapni is fog a hátralévő pár hónapban. A szétbontásnál nem akarom megszopatni magam, ha nem muszáj. A csavrok ránézésre nincsenek nagyon összerohadva, meg úgy a kocsi alja is egészen egyben levőnek néz ki, de jobb félni, mint rákefélni. A motortér még mindig tiszta, de majd megnézzük hogy 120 km országút után is ilyen lesz-e.

Nem lett volna szabad, de megtettem, mert muszáj volt. Neeem, nem a brokimat dugtam az uborkaszeletelőbe, mint a viccben a jómunkásember, mindössze csak ellátogattam a tavaszi kispókos-találkozóra. Mivel most igen durván spórolás van egy bizonyos kékesszürke öreg olasz vas miatt (a hónap során elhozás, átírás, stb.), így nagyon nem lett volna ésszerű mindenféle kispókos-talira és egyéb bohémságokra költeni. Mivel az ésszerűséget sohase szerettem, ezért a találkozó előtt pár nappal kitaláltam, hogy mégiscsak ellátogatok Veszprémbe, és így is lőn. Mivel a szállásfoglalásról leszúsztam, ezért megeresztettem egy telefont csütörtök este, és sikerült is megoldani ezt a problémát is (Köszi Timi! , úgyhogy péntek délután összekaptam gyorsan a cókmókomat, megtankoltam Tóbiást bioetanol-benzin kombóval, és már rúgtam is a gázt: könyök ki, hangerő fel, 'oszt verettem a 8-as hájvéjen Veszprém felé.
Veszprémben jó volt végre újra együtt bandázni a ez elmeháborodott polskis bagázzsal, a város szép volt, az idő kellemes, szóval minden a helyén volt. A belvárosi séta után elkísértem a csapatot a felsőörsi panzióhoz, aztán este fél 11 felé visszazúztam Veszprémbe a szállásadómhoz.
Másnap kora reggel indultam a többiekhez, Felsőörsre. Elég kómás volt a fejszerkezetem, mert az alvást nem igazán vittük túlzásba, de azért sikerült időben odaérni. Előtte még felvettem Veszprém másik végén régi cimborámat és ex-rockzenekari ex-kollégámat, Hooshy bácsit, aki üzemképes pók hiányában majdnem offtopic autóval jött, de én megmentettem ettől a csúfságtól.
Volt földalatti ojjektum Fűzfőn, panorámás ojjektum Tihanyban, ralis pincérrel (Narancslé, jobb három, kétszáz ) sok polski, szép tájakon vonulás. Nagyvázsonyban volt egy kis szerelés (motortartó bak), aztán fahren-tanken-fahren.
A szálláson már kezdett kijönni rajtam az alvás és a koffein együttes hiánya, de Cincinlovag megmentette az életemet egy kis instant kávéval, örök hála neki!
Este aztán indulnom kellett haza, hazadobtam Hooshy bajtársat, akinek az asszonypajtija megvendégelt egy jóféle vacsival (Köszi Zsófi! . Az után, hogy degeszre zabáltam magam, gyorsan cseréltünk egy szelepdekni-tömítést és úton is voltam Fehérvár felé. Útközben még rámtelefonáltak valami elmeroggyantak (színjózanul persze), pont amikor tankoltam. A kutas csávó csak azt a felét hallotta az épületes beszélgetésnek, amit én követtem el, de így is elég furán nézett. Nagyon komolyan gondolkoztam rajta, hogy visszaforduljak, aztán belevessem magam az ökörködésbe, de aztán végül nem.
Mindent összevetve hülyeség volt elmenni a találkozóra, de nagyon is jóleső hülyeség. Köszi ezúton is a szervezőknek, hogy szerveztek, meg a társaságnak, hogy volt.


Tegnap lemostam a kocsit, meg brigéciollal megpucolásztam egy kicsit a motorteret. Most úgy egész tűrhető. Ja, meg esik, persze. Ja, meg azok a kibaszott macskák is összemászkálták megint, há' hogyne...

Tóbiásba iszonyatos mennyiségű kilométert raktam bele a héten. Asszem nyolcat, de talán még tíz is megvan, igazából nem figyeltem. Itta jóidő, aztán bringávaljárás rulez, mert egésssség van meg környezettudat, értitek. Azért bevittem szerdán a kocsit hogy meglocsoljam a nagynyomású mosóval, és szolidan megpróbálkozzam az október óta összegyűlt retek eltávolításával. Nos, tanárúr, elnézést nem készültem: két dolgot nem vittem, szivacsot, meg autósampont. Mindegy, kerítettem egy szivacsot, meg valami narancsillatú kézmosót, aztán adtam a pepszi-érzésnek.
A kézmosó bevált, egész szép lett a kocsi, de volt egy kis probléma: másnap reggel mentem ki, aztán láttam, hogy egyrészt esett az eső (ez már nem lep meg, edzett vagyok), meg - valószínűleg a narancsillatnak köszönhetően - vagy egy falkányi kóbor macska, vagy egy huszonhét lábú mutáns menyét, vagy mittudoménmi ráizgult az autóra, és összevissza mászkálta. Gyakorlatilag tele volt a jószág tappancsnyomokkal, amik ugye jó sárosak is voltak az eső miatt. Bezzeg amikor koszos volt, akkor soha, maximum a kutyák hugyozták le.
A másik kötelező tavaszi okosság a nyári gumik felrakása. Felrakattam. Eléggé a halálminta felé konvergálnak már, de ezt a szezont még kihúzom velük, aztán csöcskampó. Nyár végétől kezdve Tóbiás úgyis hosszú szabadságon lesz.
Rápróbáltam a BBS felniket is, csak hogy lássam, mit mutat. Szerintem jó, ráadásul ahogy elnéztem, a BBS még könnyebb is, mint az Seicento lemezfelni, pedig az egy collal keskenyebb. A továbbiakban gumik le, homokfúvás, aztán festés.

A melóhelyen haladtunk egy kicsit a Jaguar-ral, volt "Vágó úr, felezzük meg", mert levettük a komplett elejét, hogy a tűzfalon lehessen hegeszteni, a motorháztetőre rajzoltunk Spongya Bobot, mert az kell oda, és az alján is találtunk szép nagy likat, úgyhogy még ott is lesz vele némi meló. Áj tink, disz iz dö biginning of ö bjutiful frencsip.

Normális ember általában maga szervezi a programját( vagy egy titkárnőre bízza), nekem viszont most inkább Tóbiás szervez. Titkárnőnek elég tré, mert se kávét nem tud főzni, sem pedig egyéb célzattal nem hasznosítható (természetesen a gépelésre gondolok), viszont a programomat azt jól megszervezte. Elvileg ma mentünk volna az OT-expóra, és eredeti szándékom szerint csatlakoztam volna a Fiat 500 klub konvojába, de ez így nem igazán jött össze.( Ezúton is bocs hogy nem szóltam, Karki! Csak tegnap még csak az volt biztos, hogy semmi sem biztos. :( )

 Tegnap bevittem Tóbiást a melóhelyemre, hogy megzsírozzam a függőket, meg lemossam kicsit. Már iszonyatosan fura volt, hogy a BIS váltó berakása, meg a kuplungozás óta (ez volt ugye novemberben), semmit nem kellett hozzányúlni a járgányhoz, a takarításon meg a rendszeres függőcsapszeg-zsírzáson kívül. Egészen eddig. Tegnap kezdett el a járgány érdekes hangokat hallatni hátulról, de csak menet közben. Álló helyzetben, járó motornál is volt némi hangja, de ha kinyomtam a kuplungot, akkor elhallgatott. Igazán akkor lehetett hallani, amikor üresben, vagy kinyomott kuplunggal gurultam, és a féltengely visszahajtotta a diffit. Egyértelműen a váltó/diffi egység volt gyanús. A csápos emelőn aztán látszott, hogy a váltó és a váltóolaj szakítottak, és most épp különköltöznek. Hogy egyszerű legyen a dolog, nem a féltengely-gumiharangok fosódtak el, hanem az a belső szimmering. Mindegy, ha már emelőn volt, megzsíroztam a bal oldali függőcsapszeget, a jobbost meg majdnem, csak hát elfogyott a zsír. Péteken fél ötkor, mert olyankor már bezárt minden, és a kollégák is mind elhúztak haza. Hurrá!

Tóbiás további sorsa tehát kétséges, egyelőre itt áll a ház előtt. Most viszonylag nagy összeget rá kéne szórnom, mert kéne rá fék (jól fog még, de időszerű a csere), lassan az olajcsere is aktuális, kéne egy váltó-javítás + friss váltóolaj, meg kéne egy garnitúra új nyári gumi, mert a régi szarokat nem akarom visszatenni. Ugye alap, hogy szar gumival nem mászkálunk. Viszont ha fel akarom tenni a nyári gumikat, akkor kellene egy garnitúra mozgókúpos csavar is a BBS-felnikhez. Mindez azért a legfinomabb számítások szerint sincs 60-70 ruppó alatt. Ez csak azért probléma, mert a jövő hónapban mindenképp el kell hoznom az Alfát, és most nem költhetek másra egy fillért sem. A kocsi viszont munkaeszköz lenne, de igénytelenkedni, meg ekecselni nem akarok. Szóval nem tudom mitévő legyek.
Holnap az OT-expóra így hát nem Tóbiással megyek (A megkövezésre lelkiekben már felkészültem!), hanem kölcsönkaptam Walthert, (teljes nevén Walther Viertakt von Zwickau), akiről még fogok írni a továbbiakban, merthogy én leszek a háziorvosa.

Jah és végül, de nem utolsósorban: kaptam egy 130-as kisműszerfalat a kollégámtól, aki a Zsiguli-cuccai között találta, meg a szomszéd srác talált még egy kispók-felnit a kettesgolf-cuccai között, és azt is megkaptam. Hö, zsír...
Tegnap volt egy kis jégeső is sajna, ami elkapta Tóbiást. Kárpótlásul viszont nagyon szép, vöröses árnyalatú fények voltak a kertben, meg volt szivárvány is, úgyhogy legalább csináltam pár jó fotót. Szerencsére a kocsinak se lett baja.

Nah, túl vagyok a nehezén: készen van az olajszűrő-adapter 3D-s modellje. Egypár apróságot meg kell még csinálni rajta, meg egy-két helyen még beméretezni, de azé' már örö é bódottá van. Ja, meg le kell gyártatni, összepróbálni a vezfedéllel meg belepróbálni az autóba, aztán káromkodni, amiért nem passzol, anyázni, áttervezni, satöbbi, satöbbi...

Ma meglátogattam a Julikát. Mármint a hidrajulikát. van neki egy szaküzlete (illetve több is, de én csak egyben voltam).
Nah szóval, nekiálltam pár hete ennek az olajszűrős témának, de egy kicsit elakadtam a tervezéssel, mert nem tudtam pontos, beméretezett rajzokat beszerezni a rendszer egy-két komponenséről, olyan dolgokat meg nehéz beletervezni, amikről az ember fia nem tud közelebbit. Nosza felkerekedtem, a tarisznyámban hamuban sült pogácsával és megrohamoztam a Hansa-Flex helyi kirendeltségét. Ott volt egy kis tarkóvakarászás mindkét részről, merthogy a hidraulikai berendezések általában alacsonyabb hőfokon és sokkalta nagyobb rendszernyomáson működnek, mint ami az én esetemben szóba jön, valamint a beépítési mérettel is adódott némi probléma. Mindegy, megtaláltuk a megfelelő csavarzatokat, meg is vettem őket, aztán spuri. Ezután még gyorsan vettem egy sima gyári Fiat olajszűrőt, úgyhogy majdnem minden megvan.
Itthon aztán motorháztető kinyit, szépen összenézegettem a dolgokat, és a következőre jutottam:
1.) Szopás van, mert az eddigi terveket dobhatom a 'csába, mert nagyon nem fog passzolni.
2.) Örö é bódottá, mert sokkal kompaktabbra és egyszerűbbre is lehet tervezni az adaptert, ami a gyártási- és anygagköltségeket is előnyösen befolyásolja, másrészt nem lesz akkora szívás megrajzolni és beméretezni.

Felhasznált alkatrészek (eddig):
2 db PN 10HL 08 - hengeres, külső menetes, metrikus csőcsonk
1 db GE O 08 HJ - hengeres, külső menetes, 3/4"-16 UNF menetemelkedésű, O-gyűrűs menetátalakító
1 db ALCO olajszűrő

Most már csak a neheze van hátra.

Száguldás, izgalom, vakmerő autósüldözés a rendőrökkel, idegeket borzoló lóerőcsaták...

...na ezek nem voltak a múlt héten. Volt ellenben egyhengerezés (már megint), az ezt pavlovi reflexként követő kurvaanyázás (jeszofkorsz), majd némi motortér-búvárkodás (ismét). Mivel a gyertyákat megcseréltem, és úgyis a lendkerék felőli henger volt a lusta gyesznyó, ezért már kezdtem a legrosszabbra gondolni, arra, hogy nincs kompresszió. Megmértük, és szerencsére azért nincs komoly baj, 8-as kompresszió van mindkét hengerben. Ezek után a jó öreg Marelli gyertyákon az íves javítási módszert alkalmaztam: nagy ívben elhajítottam őket abba a bizonyos 'csába, és a helyükre beköltözött egy-egy NGK B5HS gyertya. Láss csodát, pöcc-röff.
Persze aznap az önindítónak akadt dolga rendesen, és hogy teljes legyen az örömöm, még a benzinem is kifogyott (szerencsére a benyakút előtt nem sokkal), így lopakodó üzemmódban gurultam oda a kútoszlophoz. A mellettem tankoló V8-as S-Merci gazdáján enyhe megdöbbenés látszott, nem tudom miért. Az ő autója biztos nem tud ilyet.

A széthúzott himbasorok továbbra is wellness-fürdőznek egy jó adag Brigéciolban, de a Panda himbákat kiszedtem, és nekikrontottam bronz-koronggal. Frankó fémtiszta lett mindegyik, így hétfőn mennek is az esztergályoshoz (nem, nem a Cecíliára gondoltam) egy kis fogyókúrára meg egy kis szépségápolásra.
Amint a képeken látszik, annyiban különböznek a polski himbáktól, hogy van rajtuk egy "CASAR" (vagy valami ilyesmi) felirat, de szerencsére látható jelei azért vannak a rokonságnak, mert a kidolgozottságuk a hasonlóan gyalázatos.

A legszembetűnőbb az a hézagállító csavar körülötti rész, ahol az anyagvastagságot meg a rádiuszt eléggé szabadon értelmezték a srácok. A gyári műszaki rajzot biztosan összekeverték egy szakácskönyvvel, és valszeg ide a pontos méret helyett az "ízlés szerint fűszerezzük" kezdetű kitétel jött. Ezenkívül tele van élekkel, sarkokkal szóval igazi űrtechnikáról van itt szó. Ezekt megörökítettem fényképen, mielőtt eltüntetnénk őket. Arrivederci hibák, arrivederci!

Ezenkívül ma egy kis takarítást is eszközöltem a járgányom belterében, de igazából sok minden takarítani való nem volt, mert ugye gondos gazda vagyok, és különben is önfényezés rulez. Azért ha továbbra is jó idő marad akkor le is mosom lassan.

Ennyi volt. Ja, meg hátsó lámpát cseréltem fater Peugeot-ján, mert a külsőre teljesen hasonló bontott lámpatest csak a tömítő felületnél nem volt hasonló, még csak közelítőleg sem, aztán hogy-hogy nem, esőben mindig azt kiabálta a csomagtartó, hogy: Bea! Bea!* Nagyon csúnyán beázott, de most már nem csinálja.



* Igen, tudom, hogy szar poén. Bocs.

Petya szív Polski Fiat.
Nem, nem Valentin-nap van, hanem mint igét tessék értelmezni. Indulnék péntek reggel melóba, természetesen késésben vagyok (szokás szerint), így már eleve necces volt az is hogy jeget kell vakarászni a szélvédőről (itt a tavasz, hurrá bazmeg). Mindegy tizedrendű probléma, ám utána az indítózásnál jött a meglepi: az addig tökéletesen megbízható, szinte mindig pöccre induló közlekedési eszközöm csak harmadszorra indult be, és ráadásul így ni:



Asszem nem árulok el nagy titkot azzal, hogyha elmondom, hogy nem álltam neki gitározni az egyhengerező járgányom mellett. Egy kis freestyle rap az volt, de abban csak tizennyolcas karikáért kiáltó kifejezések szerepeltek. A lendkerék felőli henger nem járt, így gyorsan átnézegettem a kábeleket, de azokkal nem volt gond, sajna időm meg nem volt a gyertya vizslatásához, így az egészséges életmód jegyében gyalog mentem a dolgozóba. A kollégák természetesen nem mulasztották el az "Egyhengeres Polskit keresek bontásra, nem tudsz véletlenül?" és hasonló jellegű szövegek eleresztését. Köcsögök.

Másnap reggel kiszedtem a gyertyákat, kaptak egy kis smirglit, egy kis féktisztító spray-t, meg hézagmérővel belőttem az elektródahézagot. Rögtön pöcc-röff volt.

Hasonlóan nagy horderejű esemény volt, hogy a melóhelyemen az alkatrészmosóban megpucoltam, majd szétkaptam egy 650E himbasort meg egy Panda 30 himbasort. A szelephimbákon lesz némi módosítás, illetve a himbatengelyt szeretném súrlódáscsökkentő bevonattal ellátni. Sajna mindkettőnél olajos-kormos lerakódások vannak a csapágyazási felületen, illetve nem is lerakódás az, mert szépen belediffundált a csapágyfém felületi rétegébe a szén. Ilyet akkor csinál, ha tartósan 200 fok fölött van az olaj hőmérséklete az adott ponton. Ez azért durva lenne, de más elképzelésem nincs. Vagy megfőzték mindkét motort, vagy pedig ez alapvető konstrukciós hiba a 126-os motoroknál, hogy a himbasor kenése elégtelen. 
Mindegy, egyelőre úszkálnak a srácok (4-5 napja ) egy vödör Brigéciolban, aztán meglátjuk. Ha a méret- és alakpontosságot nem befolyásolja, akkor lehet, hogy jön rá a keménykróm, aztán hali. Ami viszont meglepett, hogy a Panda tengelyen ronda, mély berágódások vannak, pedig úgy tippeltem, hogy az lesz jobb állapotban, a másikon csak rövid, keresztirányú karcok vannak.

Ja, amúgy meg végeztünk a W111-es Cabrióval, de erről majd később, fotókkal, mindennel.

Mivel nemrégiben öregedtem egy évet, kaptam egy szép ontopic ajándékot ez alkalomból a tesómtól és a barátnőjétől. Nájsz búk, veri nájsz.

Ma meg letakarítottam a a motor környékét, ami a múlt heti kis szelepdekni-tömítéses baleset következtében úszott az olajban. Szerintem szép lett, de a képet megnézve a szemfülesebbek rájöhetnek, hogy csaltam. Lehet tippelgetni:

a.) Adót
b.) Mert nem ér pukizni
b.) Mert két a.) lehetőség van
c.) Zsiráf
d.) Egyéb, mégpedig: .........

Ha már arra jártam, kiürítettem a részecskegyorsítót is. Érdekes módon az előző ürítéskor, 400 km után több lötty volt benne, mint most 1000 feletti kilométer megtétele után. Alig lötykölődött az aljában valami kis kondenzvíz, viszont volt némi fehér habos sűrű trutyi. ez utóbbi gondolom az olaj-víz elegy egy rendkívül szimpatikus megjelenési formája. A légszűrő viszont még mindig olyan, mintha vadi új lenne, szóval ebből kiindulva egész jól ellátja a feladatát a cucc.

Két dologgal tudnám magyarázni, hogy miért lehet ez (mármint, hogy kevesebb lötty volt a tartályban). Az egyik az az, hogy több volt az országút, és jobban felmelegedett a cucc a bödönben, és a víz része elpárolgott. A másik meg az, hogy a bevezető hosszú csőcsonk egy kicsit elpunnyadt, így rövidebb csőszakasz lóg be a bödönbe, nem olyan durva az irányváltás a beáramló cuccnál, így kevesebb szmötyi kondenzálódik. Vagy esetleg a vízbül... veszi ki... a zokszigént, vagy mittudomain.

Na, újra egy bejegyzés, amit azzal kezdek, hogy "Na..."

Tegnapelőtt volt egy nagyobbacska kör, részint szakmai, részint szórakozási, részint pedig alkatrész-szállítási céllal. Van a Közlekedési Múzeumnak ez az időszaki kiállítása "Szovjet Luxusautók" címmel, ezt néztük meg az egyik kollégámmal, aki egyébként civilben egy 1974-es Zsiguli restaurátora és boldog tulajdonosa egy személyben. Kedden reggel 9 környékén indultunk tehát Pestre, de előző este még felszereltem Tóbiásra a jugoszláv csodát (a tetőcsomagtartót), mert tudtam, hogy hazafelé velünk utazik két Zsiguli-küszöb is.
Az odaút eseménytelenül telt, a 70-es főúton robogtunk ezerrel, de aztán Pest határában kezdett égett olajszag terjengeni az utastérben. Kiálltam egy benyakútnál megnézni, hogy mi a tarka lófasz van már megint. Kinyitottam a motorháztetőt és kis híján felsikítottam, pedig azért az idegrendszerem elég edzett. Na de ez azért még nekem is sok volt: tócsákban állt az olaj a motortérben, de valami iszonyatos mennyiségben. Eléggé GNÁT volt, na. Szelepdekni-tömítés persze, már megint, mi más?

Igazából bosszankodni kár volt, meg felesleges is, így hát csak álltunk, néztük a blokkot aztán röhögtünk. Egy kis motortér-pucolás és némi gyors szervizelés után ellenőriztem az olajszintet, és meglepő módon még volt benne, így megkockáztattam a továbbmenést. Szerencsére hatásos volt, és ugyan az olajfolyás nem szűnt meg, de jelentősen méréséklődött. A Közlekedés Múzeumnál ismételt motorvizslatás és olajszint-nézés után bemenetünk, hogy megnézzük a kiállítást. Aki még nem volt, de érdeklődik a veterán autók iránt, annak kötelező megnézni a "Szovjet Luxusautók" című időszaki kiállítást. (Április 19-ig van, úgyhogy gyerünk!) Nagyon érdekes, informatív kis tárlat volt, azt kell hogy mondjam. Nagyon sok új infóval lettünk gazdagabbak, és még szakmai szemmel is. Van GAZ-14-es Csajka, és 3111-es Volga, amivel egyszerű civilként körülbelül esélytelen, hogy összefusson az ember, de a hengerenként 3 szelepes 3210-es Volga is erősen ebbe a kategóriába tartozik. Ha csak nem jársz rendszeresen Oroszországra, kábé olyan gyakran látsz ilyet, amilyen gyakran a tahóröcsögei Jenő bácsi kapja el Pamela Andersont egy laza análra. (Gy. k.: nagyjából soha.)
Érdemes korán menni, mert hosszú órákig tartó garantált nyálcsorgatásra lehet számítani, a múzeum többi része is érdekes, több napra való információáradatot zúdít az emberre.

Gyors kaja után bekukkantottunk KG-ékhoz, és hoztunk motorburkolatot, amit már menet közben szórtam be a hátsó ülésre, checkpoint two kilőve. Elszaladtunk tesómhoz, de épp nem volt szén a vízipipához, ezért csak csomagbeadás meg sütizabálás volt a program, és már úton is voltunk a negyedik checkpoint felé. Pest határában az út szélén láttam egy eléggé rütyvedt BIS-t, gondoltam megnézem, hátha eladó. Időközben kijött a tulaj, így beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy ő a narancssárga BIS-es csávó, és az általam észrevett példány alkatrésznek van. Rövid pofázás után innen is továbbálltunk, és megérkeztünk végül az utolsó úticélhoz is, Érdre:

Ladás kollégáknak ajánlom figyelmébe a Rónai Márton névre hallgató fiatalembert. Marci elvetemült Zsigulis, és azon felül, hogy figyelemreméltóan szép autói vannak (a kék járgánya szerepelt a Veteránban is), szinte fejből vág minden, a kocsira vonatkozó típustörténeti adatot (a legapróbb részletekig), valamint tele van a háza beszerezhetetlennek tartott alkatrészek garmadájával. Amellett, hogy vettünk tőle két gyári orosz küszöböt és két taposót, még megnéztük a gyűjtemény két darabját is: Egy 74-es 2103-ast (az ikerlámpás ezerötös), aminek az ülésén nemrég még rajta volt a gyári fólia is, illetve a Veteránban is szerepelt kék 2101-es Zsigát. Mindkét kocsi olyan, mintha most jött volna a gyárból, hihetetlen szépek. Jól elpofáztuk az időt, így volt vagy este 9, mire felkötöztük a tetőcsomagtartóra a két "sílécet". Legalább már elmondható, hogy volt Lada-küszöb is a Polskimon. A hazaút eseménytelenül telt, nem égettünk olajat, úgyhogy alles gut.

Másnap reggel kezdtem az első munkanapom az új melóhelyemen: egy Mercedes 300SL replikát kellett meggyógyítanunk. A replikák a Pagoda-Merci padlólemezére épülnek, és üvegszálas műanyag a kasztnijuk. A kocsit korábban már "restaurálták" így ennek a nyomait kellett eltüntetnünk. A két hátsó váznyúlványba belefoltoztak iszonyat kókány módon, így ezeket a taknyolásokat egy az egybe kivágtuk, és gyakorlatilag újraalkottuk a váznyulvány érintett szakaszait. Természetesen a foltozások rá voltak lapolva a szétrohadt gyári lemezre, csak hogy még egyszerűbb legyen a sorsunk. Mindezzel egy nap alatt végezni kellett, mert ma (azaz csütörtökön) vitték is fényezni az SL-t. Vicces lett volna úgy odaadni a fényezőnek, hogy: "Itt a kocsi, rögtön belelapátolom neked egy vödörbe."
Szóval indításnak elég húzós napom volt, elég esetlen voltam az elején, de azért sikerült belerázódni. A kollégák bíztattak, hogy ha belejövök, már fogat mosni is flexszel fogok.
Ma egy alkatrésznek szánt Fecske-coupéról (W111 - 280 SE) szereltük le az ajtókat, és azokat atomjaira szedtük, mert mennek rá a Fecske cabrióra, ami a következő falat lesz. Hihetetlen durván összetett de egyben eléggé átgondolt konstrukció ez az öreg fecskefarkú Merci, szétszedés közben nem győztem csodálkozni. Meló közben beugrott Karki és Bezil, a látogatás rövidsége ellenére is jól eldumálgattunk.

Pógár Jenő is megmondta: "Úgy megy a' élet, ha zajlik!" Hát most zajlik.

Má' megint csak ezek az öreg, rozsdás szarok. Kicsit már kezd unalmas lenni ez a csávó.

Hosszú (oké, relatíve hosszú) ideje nem írtam ide semmit, meglepő módon azért, mert nem történt semmi. Tóbiás ment, működött minden gond nélkül, de viszonylag keveset használtam, mert inkább a céges 206-osba raktam a kilométereket. Történés mindössze annyi volt, hogy egy faszparaszt manőverkirály nekiment a kocsinak,  - valszeg akkor amikor az a melóhelyem előtt parkolt - és sikeresen kitört egy darabot a hátsó lámpámból, majd angolosan távozott. Betétlap persze sehol, mert ugye minek is az. Az egészben az a leggyönyörűbb, hogy ezt a fajta piros-fehér burát gyakorlatilag lehetetlen beszerezni, úgyhogy örö é bódottá van. Nem tudom ki volt a tettes, de őszinén kívánom neki, hogy szarjon rozmárt, miközben a halott nagypjával közösül.

Műszakilag a járgány teljesen egyben van, egyedül a szelepdekni-tömítés fosta el magát, aminek következtében a Fehérvár-Budapest-Fehérvár távon teleszórta a motorteret olajjal gép, de a működésben ez se okozott igazi fennakadást. Vettem kemény 150 pénzért parafa tömítést, kicseréltem, megpucoltam a mocit és környékét, majd egy ismételt Fvár-Bp-Fvár körön megnéztem, hogy milyen lett. Hát még mindig enged, pedig vadiúj a  tömítés. Ma vettem bele olajat (Valvoline Turbo 15W-50-es, szokás szerint), hogy legyen mivel utántölteni, mert már eléggé kevés volt a járgányban.

Bár nem írtam róla, de érkezett hozzám egy szerelmes levél, hogy csináltak egy szép fényképet a kocsimról Sukoró belterületén, és hogy ez 30 ezer forint lesz. Ma bementem a fényképészekhez, hogy megnézzem: sajnos a kocsinak a rondábbik oldalát fotózták, ráadásul csak fekete-fehér,de mondtam, hogy oké egye fene, kifizetem. Sőt, 100 Ft illetékbélyeg ellenében kértem egy példányt itthonra, ezen már nem múlik. Az ügyintéző csajok aranyosak voltak, bár nem néztek teljesen normálisnak, amikor mutatták a fotót, én meg mondtam, hogy: "Na ja, nem bírtam a lóerőkkel."

Amikor ezzel végeztem, elzúztam műhelylátogatásra a Horváth szerviz nevű helyre, ami - mint a neve is mutatja- egy szerviz, de nem Horváthokat javítanak. Velem különben se tudnának mit kezdeni, mert menthetetlen vagyok. Na szóval a műhelylátogatás apropóját a mellékelt fotókon lehet látni: természetesen veterán járgányok. A műhely németországból kapja a megrendeléseket, veteránokat restaurálnak. Többnyire Merciket, de volt már itt Jaguar, Porsche meg sok egyéb más is, például találkoztam egy Ford Cortinával is az egyik kocsiállásban.
Ami igazán extra ebben a műhelyben, az az, hogy itt készülnek majd a jövőben a Mercedes 300 SL replikák, üvegszálas műanyag karosszériával, a Pagoda Merci padlólemezére. A fotókon látható két darab az tulajdonképpen prototípus. Százötvenezer euróért vesztegetik őket szemben egy eredeti SL félmillió eurós árával, szóval lesz rá kereslet.
A másik érdekesség, hogy itt készül a németországban gyártott Horch 853-as replikákhoz némelyik részegység, például találkoztam egy komplett Horch alvázzal.
Ez olyan szintű járgány, hogy még a replika is milliós tétel euróban. Nagyon nem semmi dolgok ezek. A látogatás apropója meg - a személyes kíváncsiság kiélésén kívül - az volt, hogy megnéztem a leendő munkahelyem: jövő hét szerdán kezdek.
Asszem örülök, asszem be fogok rúgni, asszem nem is kicsit.

Gondoltam dobok egy teszkós krómvéget a kipufogómra. Egészen feldobta, ugye?

Amúgy meg adatok, röviden:
- 2 millis falvastagságú saválló cső,
- full saválló gyapotos átmenő dob,
- 34 mm-es direkt csatlakozású, egyenlő hosszúságú leömlők,
- 48 millis végcső.
A csőátmérőkből visszaszámolva az az érzésem, hogy ez profin megtervezett cucc, amikor méreteztem régebben a hangolt rendszert, akkor ilyesmi adatok jöttek ki. Nekem tetszik.

Következő műsorunk: Passió II. - Jézus visszavág (színes, fekete-fehér, lengyel-olasz-magyar akcióhorrordokumentumvígjáték. Rendezte: az élet; főszereplők: Jézus, Petya, Pandacsöki Boborján.) Jó szórakozást!

Az előző bejegyzésben már kiveséztük Jézust, illetve egész pontosan azt, hogy ki is ő, és hogy került hozzám, és hogy tisztult meg a bűnein kívül a rengeteg redvától, ami fedte. A repedések és kitört darabok miatt viszont még mindig kétséges volt a sorsa. Petyának az a zseniális, korszakalkotó, és rendkívül eredeti elképzelése volt, hogy keres egy lökhárító-javító műhelyt itt Fehérváron, elviszi oda Jézust, kér egy árajánlatot, és ha rentábilis, akkor egyrészt megcsináltatja, másrészt meg fotóval dokumentálja az egész munkafolyamatot, és ír egy cikket a műanyaghegesztési technológiákról az indexfejer.hu-ra. Ez utóbbi azért jó mert hátha ezzel lehet valamit alkudni az árból, másrészt meg adott egy jó téma, aminek a szerkesztők is örülnek. Maga az elképzelés tökéletes. A kivitelezés viszont ismét eléggé petyás lett...

Az egész azzal kezdődött, hogy Fehérváron ipari zónából van vagy öt, van három meki, húsz benzinkút, meg van mindenféle lófasz, na de találjátok ki, hogy hány lökhárító-javító van? Egy se? Talált-süllyedt.  Azért egy elővakarásztam egy 2007-es szaknévsort, na ott végre találtam egyet. Behajítottam Jézust a Peugeot hátsó ülésére, és elmentem megnézni, hogy élnek-e még.

Élnek. (Mondjuk eléggé határeset, meg a többes szám sem indokolt, mert egy öreg fószerról van szó.) Megkérdeztem, hogy akkor a lökhárítójavítással mi a stájsz. A jóember azt mondta, hogy lehet hozni. Bevittem, megnéztük, a sérülésekre kialkudtunk egy egész korrekt árat, bár amikor rákérdeztem, hogy a rendszámtábla besüllyesztése az hogyér' lenne, akkor elkezdhettem volna gyanakodni. A fickó - aki egyébként valahogy olyan stílusban beszélt, mint egy Pandacsöki Boborjánba oltott Mr. Mackie - az a felvázolt elképzelésre a következőképp reagált:
- Most ezt nem érteeem. A rendszámot lesüllyeszteniiiii?! De hogyaaaa'?
Elmagyaráztam, elmutogattam. Reakció:
- Most ezt nem érteeem. A rendszámot lesüllyeszteniiiii?! De hogyaaaa'? (x2)
Megintcsak mutogatás, magyarázás.
- Most ezt nem érteeem. A rendszámot lesüllyeszteniiiii?! De hogyaaaa'? (x3)
Harmadszorra már úgy próbáltam meg elmondani, hogy egy közepesen debil ovis is megértse. Reakció:
- Ide a lökhárítóbaaa leee?
Aaaaaargh! Kegyelemdöfés. Mondtam neki, hogy hozok róla fotót, addig ne álljon neki. Megbeszéltem vele, hogy másnap beugrok, és akkor lefotózom a lökhárítóm javítását, és megy róla a cikk, amibe bele is egyezett.

Másnap mentem a fényképezőgéppel felszerelkezve, hogy akkor adjunk a munkának. Erre hozza a fószer a kész lökhárítót. Ófákk. Láttam hogy fotó hiányában a rendszám besüllyesztését még nem csinálta meg. (Egyébként a fotók keresgélése közben rájöttem, hogy nem is tetszik úgy. Meg a fórumon is megszavaztattam, és ott is az lett a verdikt, hogy a rendszám maradjon csak a motorháztetőn. Gondoltam mentem a menthetőt, és mondtam, hogy akkor pótolja ki azt a részt is, és akkor arról csinálom meg a fotóanyagot. Erre a csávó:
- De hát azt nem leheeeet.
- ????
- Nemtom úgy csinálni ha nézneeeeek.
Óbazz. Na ennél a résznél már tényleg majdnem besírtam. És a neheze még csak ezután jött. Hogy ő feltaláló is (Nekem van ilyen találmányom, figyeeeld! , és itt ez az aprópénz-tartó, ami korszakalkotó,és hogy akarok-e venni belőle, meg hogy kereskedhetnék is vele. (Sok pénz van ám benne, nem hiszed eeeeel? Aztán ez átcsapott mesedéluntánba, ahol egy egész élettörténetét kellett volna végighallgatnom (és kibírni röhögés nélkül , ha bokros teendőim, és a rengeteg munka SAJNOS el nem szólítanak onnan. A lökhárítóért másnap visszamentem, de sajnos akkor is épp nagyon kellett sietnem.
Amúgy meg magát a lököst egész korrekt módon megcsinálta a jóember:
3000 Ft volt a letörött sarok pótlása, a keresztben végighúzódó repedés kijavítása, a belül letörött oldalsó tartó visszaheftelése, és a külső felületen levő nagyobb sérülés kijavítása.
Újabb 3000 Ft volt az aljából hiányzó rész kipótlása, azaz összesen 6000 Ft.
A felületét mindenképp fényezni kell, de az egyébként is tervben volt.

A két BIS lökösöm tehát összesen 1500 + 1500 + 6000 azaz 9000 forintban van, ebben benne van a két pár fém tartó, amit azért még homokfúvatok és szintereztetek. Ezen kívül még lesz egy fényezés, meg két pár oldalsó műanyag tartó. Szerintem nem is olyan vészes. Köszi a segítséget még egyszer 126fan-nak, Stiffinek és Döminek!

Kíváncsi lennék, hogy a képeket elnézve kinek mi a véleménye: megérte ennyiért, vagy sem.

Dicsértessék! A mai bejegyzés főhőse Jézus, a BIS lökhárító, aki nevéhez hűen feltámadt, vagy legalábbis valami hasonlót művelt. Már amikor először megláttam, akkor tudtam hogy hívják, mer csak ránéztem, és annyit tudtam mondani, hogy: Jézus!!!!

A - kereszt helyett- tetőcsomagtartóra feszítés után volt egy laza út Veszprémből haza, és miután leszedtem, beraktam őt és a tesóját egy barlang helyett a mosókonyhába. Nem, nagy követ se hengergettem a bejárat elé, mert akkor a Hajdu Minimat megközelíthetősége meglehetősen macerás lett volna.

Másnap reggel egy állapotfelméréssel kezdődött a dolog. Az első három kép mutatja a kezdeti állapotokat. Az első lökös teljesen ép, korrekt kinézetű darab volt, kicsit karcos felülettel itt-ott kicsit bemattulva, megszürkülve, és rengeteg redvával. A hátsó lökös (alias Jézus) sorsa itt még erősen kétséges volt. A karcokon, felületi hibákon és a redván felül voltak neki nagyobb bajai is. Az aljából hiányzott egy jókora darab, keresztben el volt repedve, az egyik oldalsó- és az egyik főtartó ki volt törve, és le volt törve a lökös sarka. Az előző tulaj feltehetően talált vele valami keményebb ojjektumot.
Úgy gondoltam, hogy egy műanyaghegesztőtől kérek árajánlatot, és ha menthető, akkor költök rá, ha meg nem, akkor kuka. Amilyen áron hozzájutottam a két lököshöz, annyiért ha csak az elsőt kapom, még úgy is jó üzletet csináltam. Ráadásul még a tartók is rajtuk voltak.

Következzen tehát a gatyába rázás menete.
Szétszedtem és megpucoltam tehát mind a kettőt. A vastag sárréteget leverettem, aztán mosószeres dörzsi-szivaccsal leszedtem a retek nagyját. Itt már látszottak a felületi hibák, illetve az, hogy az előző tulaj valami fekete festékkel optikázta meg a műanyagot, nem túl sikeresen. Na inkább csak rövid képmagyarázatok jönnek a tekkkknológiáról.
4.) Ezen a képen látszik, hogy a kosz nagyjának az eltüntetése után milyen a felület. A festék elég darabosan hámlott alapból, elég rondává téve a lököst, úgyhogy segítettem neki totálisan lehámlani.
5.) Ha ez egy pornó-képregény lenne, akkor ez lenne az utolsó fotó. Na de nem az, nem kell rosszra gondolni. Ez itt folyékony súrolószer - ez itt nem a reklám helye úgyhogy nem mondom, hogy Cif - és ezzel, valamint egy körömkefével lezúztam a festéket, illetve a műanyag beszürkült és porózussá vált felületi rétegét.
6.) Judit haja az egyik oldalon korpás, a másik oldalon meg levitte az atomtámadás. Itt látszik a különbség a lesúrolt felület (balra) és a még kezelés előtt álló rész között.

A súrólószer maradványai persze nem tűnnek el maguktól, úgyhogy utána át kell mosni még egyszer mosószeres szivaccsal, aztán utána meg bő vízzel leöblíteni.
Az első lökös története itt nagyjából be is fejeződött, kapott egy kis olajat (!) ami a legjobb műanyag-ápolószer, gyakorlatilag menthetetlennek tűnő hulladékokat is fel lehet vele támasztani. Azóta is issza be szorgosan, de már jobban hasonlít egy újra, mint egy használtra.
A hátsó lökös - alias Jézus - egy kicsit hosszabb utat járt be. A következő bejegyzésben alámerülünk a műanyaghegesztés legmélyebb bugyraiba.

Lédíz end dzsentölmen! A Petya pikcsörz büszkén mutatja be a legújabb haszontalanságát: a gumírozott kanyartávcsövet.

Korábban írtam az általam beszerzett távcsőről, aminél gond volt, hogy az egymáshoz közel ülő gonosz malacszemeimmel nem tudom rendesen használni. A most beszerzett cuccokkal viszont már kanyarban, és - a rezgéscsillapító gumiknak hála - földrengés esetén is tudom, ami fontos szempont.

A laikusok ezekre biztos azt mondanák, hogy ez egy Panda hengerfejre való aluöntvény szívócsonk egy Dell'Orto DHLA 40-es karbihoz, és a hozzá tartozó rezgéscsillapító és hőszigetelő közdarabok, de az igazi hozzáértő messziről megmondja, hogy gumírozott kanyartávcsőről van szó. Az utolsó képen Röné, a robot látható, aki a Transformers című filmben játszotta volna a dühöngő konyhai robotgépet, csak sajnos a köcsög rendező utasítására kivágták a jelenetét.

Az esetleg felmerülő kérdésekre előre leírok pár választ:

1.) Igen, Olaszországból van.
2.) Nem, nem a fiat500sport.com-ról. Hogy honnan, azt én se tudom pontosan.
3.) Igen, kurvadrága volt.
4.) Igen, azért áll az étrendem 100%-ban száraz kiflivégből, mert mostantól csak erre futja majd.

A vasárnapi szegedi kanyart követően kevés volt a kilométer, így hát amint hazaértem, rögtön indultam is Veszprémbe, mindössze addig voltam otthon, amíg ittam egy kávét, meg felraktam Tóbiásra a Oldschool-Super-Deluxe KGST tetőcsomagtartót, ami utoljára az 1200-as Ladánkon volt szolgálatban. Tehát a legfinomabb számítások szerint is legalább 20 éve használtuk utoljára.
A jugoszláv csúcstechnikát sikerült néhány perc alatt felszerelni, bár az egyik lába megszivatott. A rögzítőjéből kiment a menet, ezért a másik oldalon a csavar egy ellenanyával volt megfogatva, ami természetesen elforgott. Én meg csak tekertem, tekertem, tekertem, és csodálkoztam, hogy mi a k* anyjáért nem akar megszorulni. Mire rájöttem mi a gond, addigra a csavar meg a láb jól összeizélta a fényezést. Ugye mondanom se kell, hogy nem volt őszinte a mosolyom.

Mindegy, elindultam, gyors tankolás után még lefényképeztem Tóbiást a "giga-mega tunnnning szpojlerrel" a tetején, úgyse volt még rajta ilyesmi, aztán nekivágtam a 8-as útnak. Végig 90 és 110 között autóztam, eseménymentesen és gyorsan telt az út. Veszprémben a Meki parkolójából felhívtam Dömit, hogy akkor hova is kő' menni, aztán simán és gyorsan sikerült is odatalálnom. A kolinál átraktuk az ő autójának a tetején található műanyagokat az enyémre. Dömi segített rögzíteni őket, aztán dumáltunk még egy kicsit, és elindultam haza, az immár négylökhárítósra tuningolódott kocsimmal. Az első- és hátsó lökhárítón kívül még volt kettő a tetőn is, így ha valaki felülről koccan belém mondjuk helikopterrel, vagy netán tetőre vágom a szekeret, akkor is megúszom.

 Hazafelé végig iszonyatos köd volt, és 100-nál nem nagyon akart többet menni a kocsi, mert a tetején a pakk egy kicsit visszafogta, de így is gyorsan és épségben hazaértem a BIS lökösökkel együtt.

Köszönet a BIS lökhárítókért 126fan-nak, a szállításért pedig Stiffinek és Döminek! Á jóságozs Devlá áldjon meg bánneteket, tezsvíreim!

Mahle-BBS 6J13 ET13.* Baromira ki fog lógni, elöl meg tutira nem fordul el. Nem baj, innentől majd csak egyenesen megyek.

* Ez lesz a nyárikerék-garnitúrám, mivel az eddigi nyári kerekeim, a Seicentók mostantól téliek, az eddigi téliek, a BIS kerekek meg eladósorba kerülnek.
Ezen kívül még például ilyen nagy horderejű dolgok is történtek, hogy megszüntettem az alapjáraton halványan világító töltéslámpa halványan való világítását azzal, hogy meghúztam a generátoron levő + kábelt. Kemény, mi?

Voltam ma... gépműhely helyett a garázsban. Volt pár apróság, amit meg akartam csinálni a kocsin, mert igencsak kezdtek már idegesíteni, meg emellett esedékessé vált pár apróbb karbantartási művelet is. Betolattam tehát a garázsba, hogy egy füst alatt elintézzem az összeset, egy öt felvonásos vígoperett keretében.

- Nulladik felvonás, avagy prológus: Akksitöltő-berhelés
Az első felvonásban részletezett dolgok miatt szükségem volt az akkutöltőre, de természetesen mikor máskor gyengülne el a negatív sarura való kábel, ha nem ilyenkor. Raktam rá újat, tehát következzék az...

- Első felvonás: Akksitöltés
Igazából még a nagy mínuszokban is pöccre indult a kocsi, de azért megelőző jelleggel töltöttem egy kicsit az akksit. Pont.

- Második felvonás: Kenés
Adtam az összes zárnak jóféle kenőanyag-sprayt, biztos ami biztos alapon. Meg a motorháztető forgópántjai is kaptak egy kicsit a jóból. Kurvára bonyolult művelet volt, de tényleg.

- Harmadik felvonás: Váltókulissza
Mivel a kettest nem szerette venni, és a hátramenetet szerette kidobálni, ezért ideje volt állítani a kulisszán. Lecsavaroztam az utasoldali ülést a konzolról, kiszedtem, aztán lehúztam a konzolt is a sínről (na jó, leütögettem gumikalapáccsal), aztán kiszedtem azt is. Kihasználva, hogy kint van, az is kapott némi kenést, de csak szolidan. A két csavar kilazítása után állítottam egy kicsit a kulisszán, ami úgy a harmadik próbálkozásra jó is lett. Ezután szőnyegek vissza, ráhúztam az ülés konzolját a sínre, majd a visszatettem az ülést. Némi küzdés után a helyére tudtam pozicionálni mind a négy csavart. Amikor ezzel megvoltam, a helyükre feszegettem az ülés alatti tehermentesítő gumirugókat, aztán szépen átlóban meghúztam a csavarokat. Tádááámmmm.

- Negyedik felvonás: gázbovden és részecskegyorsító.
Az utóbbi időkben szorult a gázbovden. Illetve hát mozgott az, csak baromi nehezen, így csak lassan húzta vissza a gázpedált, ami kurvára idegesítő volt. Csak ebben a baszott hidegben csinálta, és ha hosszabb távon mentem, akkor megszűnt, így az volt a gyanúm, hogy a bovdenházban levő kenőanyag nagy hidegben elkezdhetett talán dermedni, és amiatt nem szeretett mozogni a bovden. Mindegy, kapott most kenést rendesen, meg jól meg is mozgattam, és sokkal jobb lett. Ha már ott a légszűrőház környékén szét kellett szedni a dolgokat, kiszedtem a "részecskegyorsítót" (kartergáz-lecsapató tartályt) is, hogy kiürítsem. Na, érdekes dolgot találtam benne. kb. fél deci fehéres színű rittyót, aminek az állaga közelebb volt a vízéhez, mint az olajéhoz. Ez a lötty a kartergázból kicsapódó viszonylag sok vízgőz, és viszonylag kevés olajpára elegye, olyan kolloid-oldatszerűség. Cirka 400 km után kicsit több szarra számítottam, így valószínűleg elég lesz 1000-1500 km-enként ránézni a bödönre. A légszűrő meg még mindig olyan szép tiszta, mintha új lenne.

- Ötödik felvonás: Ablakmosó
Az ablakmosóm a közelmúltban megszűnt működni. Ahogy húztam a kart, meg se nyekkent. Ma utánajártam ennek is. Belenéztem a tartályba, és látom, hogy a fagyálló szélvédőmosó szépen kockára fagyva vigyorog ott bent. Forraltam egy kis vizet a gázon, és bele is loccsantottam a forró vizet a tartályba, hogy oldja fel a jeget. A biztonság kedvéért öntöttem még hozzá egy kis higítatlan szélvédőmosó koncentrátumot is. Amikor ezzel megvoltam, megnéztem próbalámpával, hogy jók-e a mosószivattyú kábelei. Jók. Szépen kiszereltem a tartályt, átfejtettem egy palackba a benne levő vízzel higított szélvédőmosót, aztán utána megvizsgáltam a szivattyút. Jól müködött az is. Kipróbáltam a működését beszerelve, és folyadékkal feltöltve, és kiválóan ment. Sajnos nem volt higítatlan szélvédőmosó lötty kéznél, így beletöltöttem a vizezettet. Találtam egy palack 2007-es évjáratú - az üveg felirata szerint citromillatú - szélvédőmosót is. Beleszimatoltam, inkább olyan citrom illatára emlékeztetett, amit egyszer már megemésztettek, úgyhogy ezt inkább kihagytam. Ha nem fagy be a higított cucc, akkor nyertem. Ha meg mégis, akkor végigjátszom ugyanezt mégegyszer.

- Plusz egy felvonás: Cuccok
Az olajteknővel együtt került hozzám még két jóféle cucc is, de ezek nem maradnak nálam, hanem eladósorba kerülnek. Az egyik egy Abarth szelepdeknihez való olajbeöntő-sapka, a másik meg egy Abarth kürtgomb, ami sajnos nem passzol össze a jövendőbeli sportkormányommal, de a gyáriakkal tök jól összeillik. Csináltam róluk fotókat, mert szépek. Mikinél lehet felőlük érdeklődni, ha valakinek esetleg megtetszettek...

Újévi mese az izéról

Az Izé

Volt egyszer, hol nem volt, a Sörtengeren túl, az üresüveg-hegyen is túl, ahol a hurkafarkú malac kúr, na még azon is túl, ott volt a... izé... nemtom mi volt ott, mert kva messze van, és a GoogleMaps se mutassa.
Ellenben a házunk előtt élt-éldegélt egy Tóbiás nevű kisautó. Ennek az autónak volt egy tróger gazdája, aki belekezdett egy mesébe, és halvány lila segédfogalma se volt róla, hogy hogy fogja befejezni. A kisautót viszont nem érdekelte, ő csak tette a dolgát, hozta-vitte gazdáját annak rendje és módja szerint. A nagy hidegben is rögtön felébredt gazdája első (na jó, második) hívó szavára, bár a mínusz fokokat sohasem szerette, és ennek mostanság hangot is adott a hátsó motortartó bak nyekergésével. A váltója hidegen nem szerette bevenni a kettest, de azért kisebb-nagyobb unszolásra mégiscsak engedett. Szerencsére jöttek az ünnepek, és ilyenkor a gazda inkább magába tankol többet, és hagyja pihenni a kisautót, így történt ezúttal is. A nagy pihenésből kétszer kellett felébrednie, egyszer egy szilveszteri buli nevű rendezvényre kellett etilalkohol-tartalmú folyadékokat szállítani, meg körülbelül egy nap múlva kellett rosszul levő embereket szállítania, hogy a maradék etil-alkoholt is elfogyaszthassák egy after-party nevű rendezvény keretében. Aztán megint csak hosszú szünet következett, a kisautó csak pihengetett pár napig.
Egy vidám vasárnapon ismét jött a gazdája, akinek ismét nem kellett nógatni Tóbiást, hiszen rögtön felbéredt az első pöccintésre. A nagy hidegben csak lassan ébredezett, ezért gazdája nem hajtotta gyorsan, még nem tudta hova mennek de nem is kérdezte. Vitte a gazdáját zokszó nélkül. Az egyik utcában a gazdája elkezdett lassítani, parkolóhelyet keresett, ami nem igazán volt, ezért megállította a kisautót egy bolgár rendszámos Volvo XC90 és néhány kuka mellett. "Nocsak mennyi szemét" - gondolta Tóbiás, de várt türelmesen indexeit villogtatva a gazdájára. Aztán egyszercsak visszatért a gazdi, és a kezében hozta a képeken látható tárgyat. Lett is nagy vigasság, örültek mind a ketten. Azóta is, ha meg nem haltak.

A 3,5 literes Abarth olajteknőért meg köszönet Mikinek. Szépen kidolgozott cucc, és van benne előkészítés az olajhőfok-szenzornak is, ami külön jó.

Tisztelt márka- és sorstársaim, kedves barátaim! Ezúton szeretnék nektek boldog karácsonyt, és sikerekben, találkozóban, örömautózásban gazdag, balesetektől és lerohadástól mentes új évet kívánni ezzel. <------ Kattints ide!

Tóbiás 23-án betöltötte a hetvenezredik kilométerét. A hülye gazdája - jó szokásához híven - az utolsó napra hagyta az összes ajándék megvásárlását, így aznap városon belül beleszaladt a járgányba egy jó 120 kilométer. Amúgy minden rendben van vele, bár az ablakmosó kicsit sztrájkba lépett. Biztos vasutas, vagy valami ilyesmi.
Könyvvásárlás közben bukkantam az antikváriumban a képeken látható klasszikusokra. Mivel gyűjtöm a régi autós könyveket, így gyorsan le is csaptam rájuk.

Szombaton kitaláltam, hogy megyek egy kört a járgánnyal,  gondoltam megnézem a Tropicariumot, mert a teszkós halpultban unalmas volt már a műsor. Ahogy mentem ki Fehérvárról, hát nem elém kerül négy kispolszki? Lassan mentek csak mert az elsőre a tulaj rákókányolt egy Suzuki Jimny bódét, aztán kicsit nehezen bírta. Mindegy, mentem mögöttük, mert érdekes módon ugyanarra mentek, mint én. A Campona parkolójában rengeteg Polski Fiat 126p típusú személygépjármű állt, beálltam oda én is, gondoltam, hogy ennek a típusnak külön parkoló van. Amikor kiszálltam jöttek oda hozzám mindenféle emberek, én meg nem akartam megharagítani őket, ezért illedelmesen köszöntem, ahogy anyu tanította nekem kiskoromban.

A Tropicariumban voltak halak, amik úsztak, meg egyéb állatok, amik nem. Érdekes volt, na. Kint a parkolóban aztán zsákmányoltam gyertyagumit meg fűthető hátsó szélvédőt egy utcai árustól, meg eladtam pár polskis naptárat, mert véletlenül épp volt nálam, aztán elmentem kajálni. Az étterem felé vezető úton is elém meg mögém került néhány kispolszki, ekkor már kezdett nagyon gyanús lenni, hogy ezek követnek. Az éttermben ezek a népek valami szeánszot tartottak, amíg nem jött a kaja. A kaja meglehetős mértékben frankó volt: finom is, meg szép nagy adag is, úgy bezabáltam, hogy öröm volt nézni. A kajálás végeztével még a parkolóban nézegettük egymásét (kocsiról van szó természetesen), egy Grosso nevű egyén járművét ki is próbáltam egy pár kör erejéig. Aztán mindenki ment a Szerjózsa minden irányába.

Este én még Pesten maradtam egy kicsit bulizni a Moszkvics nevű szórakozóhelyen (Városligeti fasor 44.), ahol egy ismerős zenekar koncertezett. Úgy terveztem, hogy csak lájtos dolog lesz, mert vasárnap mennem kellett egyik haveromnak segíteni veterán mocit restaurálni. A lájtos buli sajnos ott vérzett el, hogy jól teleettem magam még az étteremben, és a sör már alig fért el a gyomromban, így kénytelen voltam Unicumozni (de csak az emésztés segítése végett). A másik két végzetes hiba az volt hogy Moszkvics-tulajdonosoknak kedvezményes áron volt a pia, illetve hogy nagyon jó hangulat kerekedett, mert vagy 1 órányi ráadást játszott a banda, úgyhogy alacsonyan szálltak a székek és az Unimukkok így kicsit széjjelcsaptuk magunkat a kis társaságommal.

Érthető módon a másnap reggeli koránkelés érdeklődés hiányában elmaradt. Kora délutánra sikerült nagyjából emberformát öltenem, aztán zúztam le Fehérvárra, ahol már vártak a műhelyben. Előtte még hazaugrottam, kiraktam a szélvédőt, bepakoltam pár alkatrészt, ami a Fiat 500-ashoz kellett Mikinek, és elhúztam hozzá. Az alkatrészek átadásakor kaptam Mikitől ajándékba egy Abarth-kulcstartót. Érthető módon örültem neki, mint hülyegyerek a ringlispílen. Utána mentem Csocsó cimborámhoz, a műhelybe. Ott nekiestünk az ötvenes évekbeli SR2-es Simsonnak: szépen szisztematikusan szétbontottuk, az egészet végig dokumentáltuk fotókkal, szerencsére az eredeti csavarok nagy hányada is menthető. Sokkal kisebb szívás volt ez a bontás, mint amire számítottam.

Tóbiás az egész hétvégén jól viselkedett: kábé 200 kilométert tekertem bele, ez volt tuljadonképpen az első próbautam a BIS váltóval, úgyhogy volt egy kis para, de szerencsére nem volt alapja.  Hidegen még kicsit nehezen veszi a kettest, de pár kilométer után már teljesen oké a dolog. Néhányszor még így is kidobja, de egy kulisszaállítás után szerintem megoldódik a dolog. Nem zajos a váltó, és országúton zseniális. Vasárnap hazafelé volt alakalmam kipróbálni: a 110-es utazót is simán, kényelmesen lehet vele tartani, a nagyobb emelkedőkön néha már sok neki a négyes, de a hosszú hármas olyankor kihúz a szarból. A fogyasztás is csökkent némileg. A kartergáz-olajleválasztó cuccnak (alias részecskegyorsító ) köszönhetően a motortér tök tiszta, semmi olajat nem nyomott ki ezalatt a 200 kilométer alatt.

Szóval, mindent összevetve jó kis pörgős hétvége volt. Köszönet a találkozó szervezőinek, és a sok elvetemült kispolákosnak a jó hangulatért. Aki vett naptárat, annak ezúton is köszi, és használja egészséggel! Illetve még tenkjú KeMának az útbaigazításért, és Mikinek az Abarth-os kulcstartóért!

Back on the road, hell yeah!

Tegnap végre teljesen összeraktam a kocsit: visszatettem a hátsó kereszttartót és a motortartó bakot, feltettem az önindító hiányzó csavarjait, bekötöttem a benyacsöveket, kábeleket, bovdeneket. Ezután lőttem egy kuplung-holtjátékot, leellenőriztem a pedálnál, aztán elmentettem (gy.k.: ráhúztam a 10-es csavart). Ekkor hivatalosan már menetkész volt a gépsárkány, de az azonnali próba helyett  - hatalmas önuralomról téve bizonyságot -  még visszaszereltem a generátor alatti burkolatot meg a kipufogó feletti hőpajzsot.

Saját magam olajtalanítása után végre következhetett a próbaút. A következőket tapasztaltam:
- a kuplung frankó. Eléggé lent fog, de nem túl puha, nagyon szépen és könnyen adagolható. Fog amikor kell, kiemel amikor kell, szóval tutter. Nagyon könnyen megbarátkoztam vele.
- a motor, főleg hidegen eléggé ráz. Amikor először indítottam tegnap este, akkor már majdnem azt hittem, hogy egyhengerezik.Valszeg az új, keményebb gumibakok teszik. Lazítottam a hátsó motortartó csavaron egy keveset, és most már hidegen is tűrhetőbb.
- a váltó rendesen veszi a fokozatokat, bár a váltókar erőigénye egy kicsit nagyobb lett, néha erőltetni kell hogy bevegyen egy-egy gangot. A BIS diffi miatt olyan, mintha egy egész más autót vezetnék. Ami biztos: gyorsulási versenyen és hegyiversenyen nem indulok. Ahol eddig hármasban vettem a kanyarokat, ott a kigyorsításnál már sok a három, vissza kell gangolnom kettesig, ha dinamikusan akarok közlekedni. Kettesben viszont egész sokáig el lehet húzatni, és ez a hármasra is igaz. Háromban a léges váltóval már 80-nál vége volt, és ha nem akartam gyilkolni, akkor 60-nál raktam a négyest. A BIS-sel ha 70-nél hármasban az még belefér a normális közlekedés kategóriájába, ha tolom neki akkor simán elszalad 100-ig hármasban.
Négyesben a 80-as, 90-es utazó az még kifejezetten kímélő üzemmódnak számít. Egyszóval tetszeni fog nekem ez a cucc.

Ami nem tetszett:
- a váltóból csöpög az olaj.
- amikor kihúzatás után feljebb gangolok, akkor hallani valami csattanásszerű hangot. Csak akkor csinálja amikor 1-ből 2-be és 2-ből 3-ba váltok. Nagyon nem tetszik...
- a tegnap esti próbaút során fura zajt hallottam a váltóból. Alig hallható súrlódó hang jött, ami elhallgatott, ha kinyomtam a kuplungot. Üresben is csinálta, így a gyanúm a váltóra terelődött: vagy a bemenő tengely csapágyai, vagy a fogaskerekek voltak zajosak. Ma is füleltem, de úgy tűnik elmúlt.

Persze nem én lennék, ha nem lett volna egy kis gebasz. Nyugodjon meg mindenki, ismét hoztam a formámat. A tegnap esti rövid próbaút alkalmával egy kis hörgés után leállt a kocsi. Rögtön tudtam, hogy kifogyott a benzin. Volt kannában némi benyám, úgyhogy nem volt gáz...

Ma felpakoltam a téligumi-garnitúrát, sajna a felnik eléggé okádék kinézetűek, viszont ami a nagyobb baj, a szar állapotuk miatt nem is igazán tartják a nyomást. A jobbakban marad kósza 1 bar tavalyról, a trébbeket én fújtam fel kézi pumpával 1 barra, aztán elhúzm a kúthoz feltankolni a kocsit meg beállítani a keréknyomást. Utóbbit meglátjuk mennyire képesek tartani, aztán ha nem igazán, akkor átrakatom a nyári felnikre a téli gumikat, és vagy eladó lesz 3 darab BIS felni, vagy keresek egy darabot megvételre.

És itt van az ápdét: Ma reggelre leengedett a bal első, egy éjszaka alatt. Akkora hiába a peremtömítő, meg a satöbbi, ez a felni vagy kuka, vagy felújít. Nincs mese. Felpumpáltam kézi pumpával, aztán elmentem gumishoz, és átrakattam a téli garnitúrát a Seicento-felnikre. Ez 7 rongyba fájt, de legalább téli gumival sincs több leeresztés. A BIS-felnik ha nagyon kellenek valakinek, akkor eladók, ha kell, akkor homokszóratva. De még lehet az is, hogy felújíttatom őket, és megtartom.
Még nem igazán tudom.

Folytatódik a kuplung-saga, érződik a kuplung szaga, ehehe...
Hásszóval amint azt az előző bejegyzésben is írtam, kénytelen voltam ismét szétkapni az autót, pedig már örültem, hogy össze van pakolva. Délelőtt elszaladtam az autósboltba vettem egy Statim tárcsát háromezeröté', aztán délután nekifogtam megint szétborítani a kocsit. Lekötöttem mindent (benyacsövek, kábelek, bovdenek), leszedtem a hátsó kereszttartót, aztán kivettem a mocit. Ekkor derült ki, hogy mi a büdös bánatért nem is emelt ki valójában a tengelykapcsoló (jaj de szép szó ez ). Tehát az ok:

A rugós tárcsa agyrésze némileg vastagabb, mint a sima merev tárcsáé. Eddig oké. Na de ennél a tárcsánál olyan közel volt ez az agyrész a tányérrugókhoz, hogyha az ember elkezdte kinyomni a kuplungot, akkor a tényérrugó hozzáért a tárcsához és betámasztott. Így azért Hulk, Rocky II, és Cápa III is kevesen lettek volna, de tán még maga Chuck Norris se tudta volna kinyomni a kuplungot
.
Szóval szétszedtem, rugós tárcsa ki, sima Statim be, oszt leszarom nem lesz rugós kuplungom. Majd inkább mással májerkodok a faludiszkóba'.
Ezután némi szenvedés és anyázás árán visszakerült a motor a kocsiba, bár a (menetirány szerinti jobb oldalon) eléggé feszült, nem akart a helyére ugrani a tőcsavar, de azért csak nem neki lett igaza. Már nincs sok meló hátra, de nem fejeztem be ma este, mert már baromira kajás voltam, és a pocak -mint tudjuk - nagy úr...

Szóval, mindent összevetve már kezdem színesben látni a világot, látszik az alagút a fény végén, szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy üzemképes lesz a kocsim a pesti találkozóra.

Frissítő bejegyzés következik:

A frissen berakott váltómba frissen (ismét) beletöltött friss olaj megint elkezdte magát átcsoportosítani a váltó alatti (friss) olajtócsába. Ez már a második, normális állapotú  gumiharang rajta, tehát valószínűleg nem az volt szar, hanem alapból a váltó. Csak ugye amíg nem volt benne olaj, addig ezt nem lehetett észlelni. Faszombazze.

A frissen berakott kuplung meg nem emel ki, a pedál minden ellenállás nélkül benyomható, aztán meg hirtelen befeszül mielőtt még a kuplung teljesen kiemelne. Délután még kiszaladok és megpróbálok állítani rajta, bár már nem nagyon van hova, a kiemelőkar már így is nagyon a végállás felé közelít. Ha a beállítás után se lesz jobb, az két dolgot jelent
ad 1.) a Polski Fiat kuplungszerkezet, a Polski Fiat kuplungtárcsa, és a Polski Fiat lendkerék nem passzolnak össze, ami finoman szólva is érdekes.
ad 2.) megint szedhetem szét ezt a szart, és kezdhetem elölről az egészet. Rengeteg kedvem van hozzá, pláne ilyen időben.
Ráadásképp akkor a BIS váltó helyett egy sima diffis használt váltót vagyok kénytelen visszapakolni, meg rugós tárcsa helyett egy simát, tehát magyarul elbasztam rengeteg időt, meg mintegy 20 rongyot arra, hogy a kocsim semmivel se legyen jobb, de legalább a garázs padlója tele legyen olajfoltokkal.
E!
EÖ!
GNÁT!

Ápdét: Megpróbálkoztam némi állítással megszüntetni a kuplung-gondot, de beigazolódott a balsejtelmem. A bovden szabadon fut, nem szorul sehol, az a szájbaszekszuált csavar az állítási tartomány legeslegeslegvégén van már , de ez a fos még így se képes kiemelni. Holtjáték az zéró, a kinyomócsapágy már fixen hozzáér a tányérrugóhoz, de nem emel ki az a szar még így sem csak érezni, hogy a pedálút felénél az egész megfeszül, érezni, hogy a tényérrugó deformálódik, de a nyomólap meg se moccan. Ennyit a csereszabatos és egymással kompatibilis alkatrészekről, hogy baszná meg egy talicskányi rongyosfaszú aprómajom azt, aki gyártotta. Megint szedhetem ki a motort, aztán cserélhetek kuplungot, aminek kurvára örülök. Megint rendelhetek BIS kuplungtárcsát, aztán csak remélni tudom, hogy az jó lesz, mert én most már csak akkor hiszem el, hogy jó valami, ha láttam működni.
Csakazértis rugós kuplung lesz benne, vagy ott rohadjon el, ahol van, bazzeg!!!!!

Most először láttam világosban is, és hát a pofám majd' leszakadt. Szerencsére jelen esetben - a fényre csúnyuló lányokkal ellentétben - pozitív csalódásról van szó. Azelőző bejegyzésben említett, eléggé foshulladék állapotú lökhárítót feltámasztottam halottaiból, megpucoltam, lekezeltem, megenergizáltam, mint a telefonos csodatáltos és távgyógyító. Már sötét volt amikor felszereltem, és a nagy setétségben bizony a rendszámtábla-világítás már csak ilyen lopakodó üzemmódra volt jó. Ma világosban nekiláttam ezt orvosolni, és akkor láttam, hogy egész frankó lett a lökös. A körülményekhez képest nem is rossz szerintem...

A Dallasz következő epizódjában Dzsoki iszik,  Bobby kipróbálja milyen vakondtúrást enni, az öreg Dzsokk szarik a farmra, Kléjton Fárlóra meg benzinbeöntőcső-csere, függőcsapszeg-zsírzás meg némi váltóbaszkurálás vár. Köszönjük, hogy velünk tartottak.

Szilvinek és Nyuszynak meg óriási dánkessőn a ma esti vontatásért! Azé' közben fényképezni az elég orv volt.
 

Elsősorban egy vallomással tartozom. Bár sokan ezt el se tudják képzelni rólam, és most valószínűleg nagyon meg fognak lepődni, de az a szomorú igazság, hogy...



...nem én öltem meg Kennedyt.

Ilyen súlyos dolgok mellett eltörpül az a csekélyke dolog, hogy előkukáztam egy "majmégjóleszeccer"-lökhárítót a bontott cuccaim közül. Igen, nem kell mondani, tényleg nem szép. (De legalább ingyé' van.)
Amint a mellékelt ábra is mutatja, redvás, kicsit bemattult-megszürkült, itt-ott karcos harcos, a tartóvasak rozsdásak, és extraként volt rajta egy házilag hebrákolt 0.6-os lemezacél tartón fityegő, meghatározhatatlan típusú tolatólámpa is.

Nah, ez utóbbit leszedtem, és nekiálltam megpucolni és gatyába rázni szerencsétlen lökhárítót, remélhetőleg sikerül szalonképes kinézetűre "restaurálni", és akkor ideiglenesen ő lesz Tóbiás hátsó lököse.

A másik dolog: Sanyi cimborám az elküldött műszaki rajzok alapján CNC maróval legyártotta a 800-as blokkhoz szükséges erősítő lemezt. Ez azért kell, hogy megnövelje a forgattyúház merevségét, mert a 800-as mocinál nagyobb a csavaró igénybevétel.
 Az eredeti tervekkel ellentétben nem 10-es acélból, hanem 10-es alumínium-magnézium-szilícium ötvözetből készült, így kábé negyedakkora tömegű, viszont a szakítószilárdsága és a rugalmassági modulusa a 10-es lemezacéléhoz hasonló. Mivel a duralumíniumhoz hasonlóan kemény, ezért megfeleően nagy erőt visel el alakváltozás nélkül. Az pedig, hogy kevésbé szívós, mint az acél, az a kutyát sem érdekli, mert arra, amire kell, a legridegebb acél is elég lett volna. Eredetileg valami Land Rover futóműelem készül ebből az anyagból, szóval biztos nem fos. 
 
A jó hír az pedig az, hogy kettő is van belőle, úgyhogy egyet felajánlok a 800-asítós kollégáknak anyagáron, illetve akinek kell, annak el tudom küldeni a beméretezett alkatrészrajzot is  .dwg formátumban.
(Ha meg nem kell senkinek, akkor felpolírozom, és a nyakamba kötöm kilós fuksznak egy használt vezérműláncra. )

Kicsi pucolgatás, csinosítás, meg némi upgrade volt az elmúlt napok termése. Megcsináltam és bekötöttem a kartergáz-olajleválasztó szisztemet, ami most még tesztüzemmódban fog működni, aztán ha beválik, akkor marad.

Hozzávalók:

• Másfél méter flexibilis, PVC- alapú cső
• Egy 4,5 deciliteres polietilén tartály
• 4 db csőbilincs
• teflonszalag
• tömítő/ragasztó cucc

Azért akartam ezt megcsinálni, mert már rendkívüli mértékben zavart, hogy folyton tele van a motortér olajjal, ami a kartergázcső illesztéseinél szökött el, illetve, hogy a légszűrőm is párszáz km után tocsog az olajtól. Még mielőtt valaki mondaná, a gyűrűk rendben vannak, nem füstöl a motor, csak hát javarészt országúton használom jobbára 100 környéki utazóval, ami azt jelenti, hogy tartósan jóval 4000 fölött forog a moci. Olyankor még egy vadiúj motornak is olajos a kartergáza.
Utánaolvasgattam a neten, és találtam némi okosságot, amit kábé nulla forintból lehet kivitelezni, szóval ha más nem, egy próbát megér. Beszerváltam a fent említett hozzávalókat, aztán megcsináltam a cuccot, igazából semmi ördöngösség. Íme folyamatábra-szerűen:
Kartergázcső a szelepdeknin -----> pvc-cső -----> cső belefut a tartályba -----> réz szűrőbetét (amire a katalitikus hatásnak köszönhetően kicsapódik az olajgőz) -----> tartály = szabad térfogat, ahová lefolyhat a sok trutymó -----> kivezető csőcsonk (kigyünnek a maradék gázok) -----> pvc-cső ----> légszűrőház....

Minden csőcsatlakozást meg izét-hozét szépen tömítettem teflonszalaggal, csináltam a tartálynak rögzítést, szépen el van rejtve a ventiház mögött az egész cucc, szóval csak az veszi észre, aki akarja. Majd a gyakorlatban meglátjuk, mire képes, olyan nagy csodát nem várok tőle. Nekem elég ha nem lesz olajos minden, ha meg még kicsit környezet-friendly és kevesebbet fogyasztós-jobbanmenős lesz tőle a kocsi, akkor egye fene, azt se bánom.

Ezen kívül megpucolásztam még jópár dolgot a motortérben, hála a jó égnek a nemrég festett kipufogó feletti hőpajzsról a Brigéciol a kosszal együtt lekapta a festéket is. Ellenben a szinterezett alsó burkolat az szép lett így tisztán. Nyár óta úgyse volt rajta a kocsin, mert akkor úgy gondoltam, hogy "majdecce' úgyis megpucolom az egészet, addig meg minek". Na most végre eljött az ideje.
Kicseréltem a légszűrőt, meg a benyaszűrőt, és elégedetten konstatáltam, hogy a váltóból 2 nap alatt kifolyott a maradék fél liter olaj is. Fákk.

Megjött a levél a biztosítótól, amiben írták hogy menyi zsét kapok a hátsó lökhárítóért. Reméltem, hogy nem bökik ki a szemem valami párezer forintos kártérítéssel, de ami a levélben volt, attól lekoppant az állam: 32 000 Ft. Azannya.
Rövid gondolkodás után (0.0002 sec), vonakodva bár (Hoooogy a 'csába ne?!) elfogadtam.

A kocsival is dolgozgattam egy keveset: Kicseréltem a kuplungtárcsát és a kuplungszerkezetet. Érdekes, hogy a rugós tárcsa nem mindegyik kinyomószerkezethez passzol, természetesen meg is szívtam vele, mert miért is ne?
 A főtengely-szimmering szerencsére jó bőrben volt, nem cseréltem, úgyhogy a cseredarab marad tartalék-alkatrésznek. Kipucoltam a motorteret letisztítottam a váltó cuccait, mert már eléggé redvás volt minden
A BIS-váltót összecsavaroztam a motorral, feltöltöttem a jófajta Castrol olajjal, raktam bele molibdén-diszulfidos adalékot is, kicseréltem a menesztők porvédőit is, ők egy kicsit nehezen mentek, de végül én győztem.
(Aztán két nap szünet, me' elhúztam Pestre.)
Amikor visszaértem láttam, hogy a balos féltengely-gumiharangnál sajna engedte a váltó az olajat, de kicseréltem a gumiharangot mindenestől, és vettem még egy flakon olajat, abból bele is ment jó négy deci. Ezután tesómmal beemeltük a motort-váltót, nem volt egy fáklyásmenet, de igazából nem is volt olyan nagy gáz, kapott a kicsikocsi új váltótartó bakokat, meg új váltóösszekötőt, és szintén új lett a hátsó motortartó bak is. Ráadásul mindezt meglehetősen másnapos állapotban hajtottuk végre, de még így se volt gáz.

Gyanús volt, hogy nem szívtam semmivel sem, de természetesen ez se maradhatott el: Következő nap megyek le a hátralevő apróságokat megcsinálni, és mit látok? A frissen berakott váltó alatt ott egy olajtócsa. Láthatólag a balos gumiharang volt a ludas még mindig. Gondoltam hogy húzok egy kicsit a csavarokon, már épp jó is lett volna, amikor egyszercsak az alsó csavar (végülis melyik másik legyen az, bazzeg)fogta magát és reccs, beletörött a furatba. A kurva anyját, már azt hittem hogy minden simán fog menni erre itt van ez. Természetesen az olaj az folyik belőle még mindig. Gabe-bel konzultáltam MSN-en és az ő tanácsait követve megpróbáltam igazítani azon a szájbavert gumiharangon: a kocsi alá feküdtem, és meglazítottam a csavarokat, majd egy rövid jelenet következett a "Charlie és a csokigyár" című filmből, mialatt kétségbeesetten igyekeztem visszatenni azt a szart. Sikerült, de még mindig ereszt. A csavar nem sikerült kibányászni, úgyhogy most odatettem alá egy olajosflakont, hogy a literenként 3000 forintos olajnak (plusz 1900 az adalék) legalább egy része megmeneküljön. Egy jó fél liternyi így is a padlón levő tócsák képében van jelen. Ehhh, picsába...
Most megpróbálok kitalálni valami okosat, de nem nagyon van ötletem.

Természetesen nagy-nagy köszönet tesómnak a segítségért, és Gabe-nek a hidraulikus emelőért meg a tech support-ért!
 

Pénteken elzúztam Pestre, felsőoktatásilag pallérozni az elmémet. Mivel a fősuli épületével szemben van pont az egyik autóalkatrész-nagyker központja, ezért a szünetben gyorsan átugrottam, hogy hátha találok váltóolaj-adalékot. Hát találtam, Liqui-Moly-t, rögtön meg is vettem, és még az előadásra is visszaértem, mielőtt a Dzsoki Júing (vazz, tényleg fullra úgy néz ki a tanár) elkezdte volna.

Szombaton a suli után szinte kötelező kocsmalátogatást követően indultam vissza Fehérvárra (csak kávéztam, nem piálok ha vezetek), balraindexnél baszottgyorsan villogott a visszajelző, gondoltam kiégett valamelyik izzó. Az elsőt láttam visszatükröződni az előtem haladó kocsi fényezésében, szóval egy benzinkútnál félreállva már célirányosan a hátsó indexizzó cseréjének álltam neki. Az izzónak nem volt baja, szóval csak kontakthiba volt a dologban. Ezt némi kézrátétes gyógyítással illetve energizálással sikerült megoldani, így húzhattam haza Pestről.

A hazaúton semmi gond nem volt, jól ment a kocsi, a forgalom se volt túl nagy, így jól tudtam haladni meg simán lehetett előzni mindenhol. Haladtam az én jó kis 90-100-as utazómmal, egészen Velence határáig, ahol is egy terepjárós (kocka Pajeróval) úgy gondolta, hogy kikanyarodik elém az én sávomba. Kikanyarodott. Én épp kilóval mentem, mert nem sokkal előbb előztem meg egy Nissan Vanette-et, úgyhogy nagy fék, de az esőtől csúszós úton nem akartam nagyot satuzni, meg szembe se nagyon jöttek, így kielőztem lendületből a terepjáróst. Már ott voltam mellette, mikor egy másik útról egy Renault furgon meg kikanyarodott jobbra, velem szembe. Satu, csúszás, a kicsit félrehúzó fékek miatt elkezdett keresztbeállni az autó, akkor reflexből visszaengedtem a féket, ellenkormányoztam, az árkot sikerült megúszni és ott csúsztam keresztben a Pajero mellett, és igyekeztem elkerülni, hogy nekimenjek. Sikerült. Akkor kiengedtem a kocsit, mert éreztem, hogy egyenesbe visszahozni már lehetetlen, aztán egy fél fordulat után, amikor újból az út tengelyével párhuzamos volt az autó, akkor megint megfékeztem. Itt már kezelhető volt a szitu: a szembesávban csúsztam, seggel az eredeti haladási irányomnak, szóval csak simán megálltam, raktam egy egyest, lehúzódtam az út szélére, káromkodtam egy sort, aztán amikor nem jött semmi, megfordultam, aztán mentem tovább. A furgonos, meg a terpjárós persze szó nélkül elhúztak. Mindegy, örültem, hogy élek, nem volt kedvem még anyázni is. Épp elég volt nekem az, hogy 90-es tempónál eldobtam a vasat és aztán mégis sikerült összeszedni, és megúszni csattanás, meg árok, meg anyagi kár nélkül. Konklúzió:

1.) Hóban csapatni nem csak jó móka, de felkészít az ilyen helyzetekre. Valszeg annak köszönhetem, hogy reflexből sikerült összeszedni a kocsit.
2.) Mások helyett sem árt figyleni. Amikor megláttam ezeket, valahol tudat alatt már fel voltam rá készülve, hogy "Óbazmeg, ez kijön...", és kicsit óvatosabban közelítettem. Még így is meglepett a dolog, ha nem készülök rá, akkor valszeg nem úszom meg ennyivel.
3.) Há' inkább érjek oda 10 perccel később, mint soha. Nem kell mindenáron rohanni.

Voltam zsákmányszerző körúton: szerváltam hengerfej- és szelepdekni-tömítést, megvásároltam az autósbolt összes függőleges rácsos beömlőjét, vettem Castrol váltóolajat, bár az árától egy kicsit betérdeltem. Szóval a soppingolás megvolt.
Elugrottam a biztosítóhoz, bevittem a hátsó lökös, meg a ködlámpa maradványait, ahogy megbeszéltük a kárszakértővel. Elvileg egy kb. hét múlva küldik, hogy mi a stájsz, remélem kifizetik nekem a lottóötös összegét.

Feltöltöttem a BIS váltót olajjal, és vasárnap bedobjuk a kocsiba, meg az összes gumibakot meg szilentet, meg fittyfenét kicserélem, meg a mostani kuplung helyett kap egy rugós kuplungot is. Felmerült még egy apró kérdés is, amit ezúton szeretnék megkérdezni a váltó-zsírozásban rutinos kollégáktól: Ha rakok zsírt a fogaskerekekre, az milyen legyen, grafitos, vagy molibdénszulfidos?

Hölgyeim, és uraim van szerencsém bejelenteni, hogy amit régóta terveztem, végre valóra vált. Íme:

a Fiat 126-os naptár

Régóta gondolkoztam rajta, hogy ha a Kiszel Tündének lehet donatellácskácskácskás naptárja, akkor Petyának ugyanmá' miért ne legyen kispolákos (vagy legalábbis 126-os fityós) naptárja. Gondoltam, ha már úgyis egy nyomdában kell letöltenem a napi 8 órás szabadságvesztésemet, akkor kiaknázom az itteni infrastruktúrát. Tündikének persze nyomába se érek továbbra sem, mert nincs bugyigyűjteményem, összenőtt szemöldököm, térdig lógó csöcsöm és nincs kevesebb agyam (még) mint egy  fenyőfának, de ezt némi munkával ellensúlyoztam: Szereztem A/3-as fényes műnyomó papírt, letöltöttem a megfelelő szoftvereket (igen, igen, legálisan, még mielőtt kérdezné valaki ), fotosoppoltam, acrobatoztam, és a végeredményt a képeken láthatod. Nekem tetszik. Örülök. Juhé!

Norbimentes ápdét: a nagy sikerre való tekintettel sikerült összehozni egy kisebb sorozatot, szóval lehet rendelni. Az ára az kb. a nettó anyagköltséggel egyenlő. Hogy stílusosak legyünk: 652 Ft/db. Ha kő', dobj egy e-mailt (moskvich.man(kukker)gmail.com , vagy csörögj rám (70/2877-457 , és megbeszéljük.
Ha lehet, inkább a személyes átadás-átvételt oldjuk meg, mert szerintem a postázás többe kerülne, mint maga a cuccos, na meg szeretném ha azért gyűrődés-, szakadás-, és lehugyozásmentesen jutna el a naptár a végfelhasználóhoz.
 

Nevezetes nap a mai: Tóbiás napja. (A nevét egyébként úgy kapta, hogy valaki anno a fórumon kérdőre vont, hogy "Hogyapicsába'nincsmégneveazautódnak?" és én erre ránéztem a naptárra, épp november kettedike volt, Tóbiás-nap, így gyorsan elkereszteltem derék paripámat, hogy ne érje szó a ház elejét.
Ez alkalommal névnapjára kapott egy rugalmas váltóösszekötőt, meg a hátsó motortartó bakhoz gumi cuccosbalhét. A boltban, ahol vettem őket pénteken, találtam vadiúj függőleges rácsos légbeömlőt, olyat, ami csak a 87-eseken volt, rögtön mondtam is, hogy tegyék félre nekem az összeset. (Meg szép lassan mindent, ami Pókhoz van, mer' módszeresen elkezdem felvásárolni a boltot: őnekeik már úgyis kifutó dolog a polski-alkatrész, örülnek hogy elviszem, adnak némi kedvezményt is.Jah, és Alfához is van cuccuk, úgyhogy áj tink, disz iz dö biginning of ö bjutiful frencsip
Utána elmentem a Tomy bontóba - ami egyébként jó esélyekkel pályázik az Univerzum Legtrógerebb Autóbontója címre - és megnéztem, hogy hogy néz ki az a lökhárító amit kétezeré' adnának. Hááááttizé. Nem vagyok jó üzletember, és kihagytam az évezred üzletét: Potom kétezer forintért a birtokomba kerülhetett volna egy gyönyörű, ecsettel feketére mázolt, egyedi tunnnningként repedésekkel megbolondított műanyag lökös. Kábé tizenötször jobb állapotú darabért se lenne pofám pénzt kérni, márkatárstól meg aztán pláne nem. Nem is tudnék megélni bontósként, az tuti.
Volt nem-ködlámpásból is volt pár darab, közepesen tré állapotban. Itthon olyanból van szebb is, úgyhogy azokat is otthagytam az enyészetnek...
Aztán pétek este benéztem Szilvihez és Nyuszyhoz, jót dumáltunk, összenyálaztattam magam Beck's-szel, meg végignéztuk, hogy a fakabátok egy civil Borával lemeszelnek egy BMW-s csákót és szétbüntetik a 'csába. Jó lesz vigyázni a metálzöld VW Borákkal fehérvár szitiben, biztos azzal jár a sheriff.

A helyesírási hibáké' én kérek elnézést, de hát bocsyka, kicsit másnapcys vagyok, mer' tegnap koncin voltam és kicsit hát, tudjátok....
(És ha már a koncertet említem, hadd reklámozzak kicsit. Tegnap fellépett az egyik kedvenc bandám a Stereochrist. Aki rockernek tartja magát, annak kötelző ezt a zenét bömböltetni, mert különben kikiáltom Balázs Pali- és Neoton-Família-rajongónak. )

Há' asszem a szemembe fésülöm a hajam, és emo leszek, aztán az összetört lökhárítóm szilánkjaival fogom vagdosni az ereimet. Tegnap odatettem a csaj elé a kinyomtatott árlistát (17 ezer lett a vége), amitől kicsit elkerekedtek a szemei, aztán azt mondta hogy jaaj ennyit már ő nem fizet ki, mer' az egész autó kerül ennyibe. (Kurva anyád, az!) Ő azt hitte, hogy valahol 10 ruppó alatt megáll a dolog. (Hogyne, persze.) Úgyhogy akkor írattam vele egy kéksárgát, mert a 10 alatti összeggel meg nehogy má' kiszúrja a szememet. Viszont így mászkálhatok a biztosítóhoz, és még a seggszőröm is megőszül, mire abból lóvé lesz. Ráadásul - mivel nem számítottam rá, hogy kárszakértőnek is kell majd mutogatni - a lökhárítót már a hétvégén leszereltem, a törött műanyag részt már ki is vágtam a 'csába, el is vitték a kukások. A tartóvas meg a ködlámpa-maradványok még megvannak.
Ma voltam szemlézetni a kocsit, szerencsére a bloghoz készült fotókat kinyomtattam A4-ben, szóval legalább volt némi dokumentumom, hogy hogy nézhetett ki, de amint lehet, be kell vinnem a meglevő maradványokat, hogy meg tudják kárszakérteni. Szóval, rohangálhatok, ügyintézhetek, várhatok, aztán még azt se tudni, hogy megéri-e. Az már nagyjából biztos, hogy lófasz lesz ebből, nem BIS-lökös.

További lehetőségek, amik megfordultak a fejemben:

1.) Leszerelem az elsőt is (rat-style)................................................................. 0 Ft
2.) Csak a tartóvasak maradnak elöl-hátul, (redneck-style)................................ 0 Ft
3.) Rárakom a Buszról megmaradt ütött-kopott krómokat, (rat-style)................... 0 Ft
4.) Leszedek a padlásról egy műanyag kislököst, de olyanból nincs ködlámpás-tolatólámpás verzsön itthon, csak a régebbi fajta (kiba* jellegtelen style).............0 Ft
5.) Veszek egy ködlámpás-tolatós kislököst bontóban (semmilyen style).......2000 Ft
6.) Veszek egy vadiúj kislököst, amit ma láttam autósbótban........................7000 Ft
8.) Marad a BIS-lökös project, csak saját zsebből.................................kb.18000 Ft

Én leginkább a nyolcast preferálnám, de pillanatnyilag azt irányoztam elő, hogy ha költök a kocsira, akkor az mindenképp kasznielem lesz, a sztájlingolás most rohadtul másodlagos. Baszod, hekkelek én is purhabbó' hókotró-szpojlört, 'sztán mindenki bekaphassa...

A múltkor ha jól emlékszem azt írtam, hogy hátulról még egész korrekten néz ki az autóm. Nah, jelentem alássssan ma sikerült javítani ezen az áldatlan állapoton, mert most már hátulról is hulladéknak néz ki. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a munkahelyem, de egyelőre még van. (Mondtam én, hogy a munkával csak a baj van. ) Nah, szóval ma itt hesszeltem (értelmeset/produktívat felmondási idő alatt már nem csinálok), egyszercsak betoppant a cégvezető csaj személyesen, hogy engem keres. Há' mondom kibaszni már nem tudnak (ehehe), akkor meg mi a repedt here lehet, búcsúszex lesz, oder was? Kérdezte, hogy enyém-e a szürke (zöldesszürke, bazzeg) kispolszki, én meg mondtam, hogy igen. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog, és lám igazam is lett. Mondta, hogy megtörte kicsit a kocsimat. (Igen, "A női sofőr és a tolatás rejtelmei" című kisregény színpadi változatát sikerült előadni.) Kimentünk, megnéztem: Lökhárító over, úgy elrepedt hogy csak na, a tartóvasak elgörbültek, a hátsó ködlámpám is elrepedt. Mindegy, úgyis akartam BIS lököst, úgyhogy ennek a beszerzését a cég fogja szponzorálni. Képek holnap.

Ha nem akarsz unatkozni, akkor ne ezt a bejegyzést olvasd, hanem nézd a "Hal a tortán" című szórakoztató gasztronómiai ismeretterjesztő dokumentumfilmet, mert itten kéremszépen nem lesz bódiguszti-pörlkölt, rántott kiszeltünde-szemöldök,  és pácolt friderikuszmakk. A barátokköztbő' se jön el Celebrity Pista sztárvendégnek. Ez van...
A kocsi is megy ügyesen, szépen, rendesen (kopp-kopp), a műszaki hiba az "kizárt dolog, mer' nemtudom".
Szombaton lemostam, így most szép tiszta, ma pedig kiporszívóztam, utántöltöttem pár deci motorolajjal, és töltöttem egy fél deci fékfolyadékot is a megfelelő helyre. Sőt, beállítottam a keréknyomást is. Világrengető dolgok ezek, na.
A szép időben kedvem szottyant egy kis fotózásra, ezért - milyen hihhhhetetlen - fotóztam. Mivel a kocsi hátuljáról nincs épkézláb képem, ezért azt kaptam lencsevégre. Tulajdonképpen ez az egyetlen szög, ahonnan még szalonképesnek nevezhető fotót lehet lőni Tóbiásról, máshonnan elég hulladék kinézete van. Próbálkoztam többfajta beállítással, az aszfalton hasalós a közeledő Ikarus miatt volt kalandos, de végülis fotó is lett, meg a Fókuszban se fog a könnyes szemű Marsi Anikó úgy felkonferálni, hogy " A Polskiját fotózta, ezért kellett meghalnia.. "

Jaaaaj, képzeljétek mi történt: hááát... .
..semmi. A Polski Fiat márkájú és 126p 650E típusú személygépkocsim tökéletesen működik. Helyesbítek: A fényszóró (meg még pár dolog) kivételével tökéletesen működik.  Hétfőn próbalámpával megnézegettem, hogy ugyanmá' mi a bánatért sztrájkol a rendszer. A kapcsoló oké, a relé oké, a biztosítéktábla rendben, és a kábelcsatlakozások is jók. Viszont ugye a kormánykapcsoló elveszi az áramot a tompítottról, ha felkapcsolom a reflektort, ami így normális is lenne, de az már kevésbé, hogy akkor is megszakítja a tompi áramkörét, ha már lekapcsoltam a reflektort. Vagy ha egyáltalán fel se kapcsoltam. Magyarán szólva a kormánykapcsolóm nagy valószínűséggel halott. (Persze várom az észrevételeket, meg a hozzászólásokat, mert nem biztos, hogy ez van. Elektronyos dolgokhoz nem értek.
Hogy amíg a végére járok a dolgoknak addig tudjam használni, kicsit átkötögettem a cuccokat, és most a reflektor felapcsolásával kapcsolom a tompítottat, reflektorom meg nincs, de ezzel legalább üzembiztos a tompított.
A másik dolog meg az volt, hogy féktávon visszakapcsolva rohadtul nem szerette venni a hármast, még dupla kuplungolással sem, sőt, ilyenkor néha még ki is dobta hármasból. Ez természetesen kurvára idegesítő, mert amikor gyorsítottam volna ki, akkor a motor terheletlenül bőgött fel, a kocsi meg csak gurult. Ez kifejezetten nem jó kanyarvételi technika, ezért hát állítottam egy kicsit a kulisszán. Valamennyire azért jobb lett, de azért még messze van a short shifteres BMW-től a gép.

Kedves tezs'véreim, kedves felebarátaim!  A mai szentmisén  példázattal szólok hozzátok, hogy lássátok füleitekkel és halljátok szemeitekkel, mily kegyes az Úr azokkal, kik Polski Fiat járművet birtoklának.

Péter testvér az Úr jámbor báránya vala egész életében, nem részegeskedett, nem paráználkodott, szerette a munkát, és mégis egy nap az Úr elhatározá vala, hogy szörnyű csapást mér reá, hogy próbára tegye az  ő hitét. Vagy csak úgy viccből.
A csapás baljós előjelei már korábban is mutatkozának, mikoron Péter tezsvér bekapcsolt világítással haladván néha azt tapasztalta volt, hogy a tompított fényszóró világa véletlenszerűen kialudt vala, néha pedig visszajöve. Szegény jámbor lélek először a relére gyanakodván basztatá a kábeleket, de ez hol bejött vala, hol pediglen nem.  A mai napon  az ő munkahelyére menet  beindítá az motort, és utána szóla:
- S lőn világosság! - és azzal felkapcsolá az fényszórót. Mire az Úr mondá:
- Hé, vazze, ez az én dumám! - és megakadályozá hogy kigyúljon a H4-es izzók fénye.
- Mi a fasz van má'?!?! - szólott eképpen Péter a setétségben, és nagy igyekezvén csesztette a kábeleket mindhiába. Látván hiábavaló fáradozását (meg azt, hogy megint elkésett melóból , éktelen haragra gerjede, és káromlá az Urat (megjegyzem, teljesen jogosan . Nyélgázzal és vészvillogóval elrobogott volt a munkahelyére, félelemmel a szívében, nehogy az úr (mármint a biztos úr) meglássa szégyenét. A parkolóba érvén kézifékes kanyarral dobá be járművét az parkolóhelyre, és sebesen rohant vala befelé, de még így is elkése.
Az első idegesség elmúla, és isten jámbor báránya erőst törte vala a fejét a megoldáson. A munkahelyén ideje vala bőven, így hát kiballaga autójához és megpróbálá a reléket, és a kábelcsatlakozásokat ellenőrizni. Azok rendben valának, így a gyanúja a fényszóró-kapcsolóra terelődött volt. Kiszerelé tehát, és bécipelé, hogy odabent az asztalon szétszedje. A szétszedés után látá, hogy a két réz érinkező baszás be vala égve, gátat vetve az elektronok áramlásának. Furcsának tartá ugyan, hogy lerelézett fényszóróval is képes vala ilyenre az a szar, de hát az előző tulajok relé nélkül használák a járművet, valszeg ez lehetett az ok.
Smirglivel megcsiszolá tehát az érintkezők felületjét, alkoholos tisztító emulzióval megtisztítá az érinkezőket és a kapcsoló műanyag házát, kontakt-sprével befújá az érintkezőket, majd összeraká az egészet oly módon, hogy az tompított fényszóró érintkezőj lemezkéje kerüle az helyzetjelzőé helyére, és az helyzetjelzőé pediglen az tompítottéra. Ezután visszaraká az kapcsolót járművébe, és az működött vala, s lőn világosság. Miképp a helyzetjelző-állasban, úgy a tompítottban is.
Lám, örvendezzetek tesvéreim, mert csak. Legyen néktek malaszttal teljes a zsolozsma, és kérdéssel búcsúzom: hogy hívják a keresztény szuperhőst?
Á-men.

126/650 zsoltár, Ápdét próféta könyvéből: Na, megint elkezdett szarakodni, reggel menet közben kialudt egy pillanatra, ezért ma délután kaptak új csúszósarukat a kábelek, meg a relé rögzítését is stabilabbá tettem némileg. A relé testkábelének sem ártana egy normális körsaru, de ilyenem sajna nem volt kéznél. Az első adandó alkalommal szerzek. Most már azért csak jó lesz végre.Ha más nem tényleg nekiállok fohászkodni...

A mai bejegyzés fő SZELEPlői: Mr. Szívó és Herr Auspuff. Végre elkészültek a szelepeim a Panda hengörfejhez, amik azért jók, mert egyediek, és sokkal nagyobb szopás lesz beszerezni, ha szétmegy valamelyik. Előrelátó vagyok, ezért ugye tartalék az nincsen. Mindegy, úgyse lesz kész soha az a motor, az állásban meg csak nem megy tönkre a cucc.
A fotó kedvéért melléjük raktam két - igencsak pudvás - gyári szelepet, hogy szemléletes legyek. Az ugye látszik, hogy a szeleptányér az mindkét esetben nagyobb. A szívószelep 35 milliméteres az eredeti 33 (Pandában 34) millis helyett, a kipufogó viszont nem nagyobb számottevően, mindössze 29.5 millis átmérőjű a gyári 28-cal szemben. A versenycélra épült Abarth meg Giannini cuccoknál előfordulnak 38-as, meg 40-es szívószelepek,  34-es kipufogókkal, ami ugye elég extrém, csoda hogy elférnek az égéstérben. Az én utcára szánt mocimnál megpróbáltam kompromisszumos megoldást találni: nem akartam excentrikus szelepvezetőt, meg akartam, hogy azért maradjon a gátból valamennyi, mert ugye nem árt az.
Ezekkel, illetve a nagyobb emelésű veztengellyel várhatóan javulni fog a töltetcsere hatásfoka, illetve van még egy olyan előnye ezeknek a goodie-knak, hogy a kipufogószelep nátriumhűtésű: a szára üreges, és nátriummal van megtöltve. Ez üzemi hőmérsékleten cseppfolyóssá válik, és a szelep belsejében áramlik, elősegítve ezzel a hatékonyabb hődisszipációt. Ez akár többszáz fokkal is csökkentheti a szelephát hőmérsékletét, így kisebb az esélye a hengerfej gátasodásának. Könnyebbnek is tűnnek, mint a gyáriak, ami szintén nem hátrány, de sajnos ezt nem tudtam kielégítő pontossággal lemérni, mert kicsit izé a konyhai mérleg.
Az egyetlen hátrányuk vélhetően az lesz, hogy kb 5 millivel rövidebbek, mint a gyári szelepek, így a himbasort át kell alakítani egy picit, és más karakterisztikájú szeleprugókat kell beépíteni, csak hogy ne bonyolítsam túl a dolgokat.
Amúgy a mostani formájuk nem a végleges, polírozom őket, aztán elszaladnak a krómozóhoz egy keménykróm-bevonatért, több más társukkal együtt.

A kicsikocsi meg megyeget, nincs vele gáz. A múlt szombaton kitakarítottam, vasárnap kirándultam vele, először Pestre alfanézőbe, aztán meg Etyek és Alcsút érintésével kívántam hazatérni egy harmadrendű úton, de Etyek le volt zárva, így Biatorbágyról vissza Budaörsre, aztán onnan meg a 7-esen haza. 2:1 arányú etanol-benzin keveréket szürcsölt az út során, jól bírta, jól ment. A héten betöltötte a 68 ezredik kilométert, erről meg csináltam szép fotótot.

Fogtam, szétszedtem, megpucoltam. Szépek lettek. Ennyi.

( Jah, meg osztódással szaporodnak a műszerfalak: a múlt héten megérkezett a másik is, amit alkatrésznek szántam, de nem írtam emiatt külön posztot. Meglepően jó állapotú, így nem alkatrész lesz, hanem kap egy 160-as órát, meg új számlapokat és megy a kocsiba. A másik meg így ahogy van, eladásra.)

Végre valahára ismét veteránautó-közelbe kerültem. Voltam a műhelyben, ahol várhatóan Tóbiás, és Moszkvics koma is lakatolódni fog. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy elfolyattam kábé 7-8 liter nyálat.
Külön kommentelnék minden képet inkább.

1.) A sárga OT-s Porsche magáért beszél. A zöld retek a nagy buta Ámerikában volt amatőr pályaversenyautó. Szanaszéjjel kókányolták.

2.) A zöldség segge. Brutál undorító kókány fényezés, repedő gitt, többször borult szegényke, és ezt amerikaias alapossággal javították, szóval a tető dobható a picsába. Eredetileg a baromi ritka tolótetős kivitel, de ezt akkurátusan beheftölték. Azonnali halállal büntetendő. Azok az alaménium szarságok azért vannak, hogy a plexi szélvédőt bent tartsák (az első kivételével minden ablak plexi). Mondani se kell ugye, hogy igényesen, popszegeccsel vannak rögzítve.

3.) A zöldség nózija. Szépek a széles (gyári) felnik. A lealapozott rész az egy amerikában cserélt gyári javítóelem (hátul is), a kettő ára külön-külön valahol 1600-1700 dolcsi környékén van. Kár, hogy szarul vannak feltéve. Leszedés, újrafelrakás következik.

4.) A ződ belseje. Csővázas Cobra versenyülés, meg versenyöv. Kicsit már szét vannak gyilkolva, de így is tetszősek.

5.) Piroska, from hollandia. Piros indexes korai példány.

6.) A Dodge, amit most láttam először világosban. Hűbazmeg! Szép kihívás lesz ebből autót faragni.

7.) Osztrák származású Mitsu Lancer, ami egy restaurálódó EVO I-es donorja lesz. Gyári fényezésű, törésmentes példány, az alja is egyben van, a kárpitok is szépek, összesen 80kkm-t futott. Az ajtók kivételével meg is marad, de az ajtók mennek az EVO-ra.

8.) A matt szürke, amiről a múltkor is írtam, összerakás közben.(Igen, ez a színe! Motor-váltó-futómű bent, kábelezés közben van éppen. Kárpitok és az apró cseprő biszbaszok hiányoznak még róla. Mögötte egy ezerhatos Porsche-moci. Mellette az állványon egy kilakatolt bódé. Ez az, amelyiknek egyáltalán nem volt alja. Most már van.

9.) Itt a restaurálásra váró moci. Gyári olajhűtő for prezident. Ez alapból a ventiburkolat alatt van, és direktben kapja a hűtőlevegőt. Nem értem, hogy ilyet mi a picsáé' nem tudtak beletervezni a pókba...

10.) Itt a kész kaszni másik szemszögből. Tóbiásnak is ott lenne a helye azon az állványon.

11.) És a ráadás: Lehomokolt Polski hűtőventi. Vagy mégsem az?

Nah és a végére egy kis nyereményjáték:

Aki elsőként helyesen tippeli meg az ott, egy udvarba koncentrálódó Porsche 356-os típusú gépkocsik számát, az megnyeri azt a 45x30 cm-es, Kevin Costner alakú nyálfoltot, amit a matt szürke kocsi mellett hagytam magam után a betonon.

Az elmúlt hónapban eléggé depcsi voltam, merthogy szarcsi volt a járgány, vagy legalábbis nem volt üzemképcsi. Majdnem öngyi is lettem, (inkább azért nem), de kétségtelenül tele volt vele a... tudjátok, na... a csim. Nagyon úgy tűnt, hogy a fesszabcsi meg van dögcsizve, de rámértünk, és stabil 14-14.1 Voltcsit ad le, szóval nem emiatt nyifcsizett ki az akksy.(Végképp nem értem, hogy akkor mi a motherfuck van.) Viszonylag heppi voltam, mert legalább azt nem kell cseryzni, elmentem soppingolni a szaküzibe, és vettem egy csini, cuky középkatcsis, ólmos-savas akksit, 12 ruppóért, 24 hónap garcsival. Gondozástmentesssset inkább köszike de többé nem, majd inkább gondizom. Nem olyan drága a desztilált víz(csi).
Azóta cerencsére pöcike-röfike, megy elég rendesen, jól húz a moci, rendellenes zörcsi sincs sehonnan se. Persze kopi-kopi.
A múlt hétvégén lemosiztam, mert már eléggé vastag réteg koszcsi volt rajta, egyenként kellett a fényezésre égett bogárkaksit, meg rovarhullákat (bocs, hullcsikat) levakarászni, de a végén csinyke (ypszit itt i-nek ejteni ám lett. A héten még szopcsizott egy picyt a tompifényszy (gy. k.: tompított fényszóró , mert melóba menet csak úgy megszűnt, de még munkaidőben orvosoltam, vagyis izé, orviztam a problit.
Rögtön másnap megtettem az első hosszabb próbautat. Haver zenekar játszott az A38 tetőteraszán, és a beugró teljes egészében leiható volt. Az ilyet az ember ugye nem szereti kihagycsizni, úgyhogy irány Budi (mármint Budapest . A 90-100-as utazó simán jó volt, sőt még emelkedőn is tudtam előzni 90-nel. Tök zsírcy.
Az este nem sikerült úgy, ahogy terveztük: úgy terveztük, hogy nem baszcsizunk be nagyon, és korán hazaérünk, mert másnap meló. Nem jött össze. Reggel 8-kor atom másnaposan indultam haza Pestről, de nagyon vigyázni kellett, hogy a kocsiba nehogy beszálljon a francia haverunk, LöBöff. Az csak természetes, hogy ilyenkor az ember belefut egy igazoltatásba. Amúgy 10 évente ha egyszer megállít a jardcsi, de ilyenkor szinte tuty (ejtsd: tuti . Végülis sikerült elkerülni, hogy arconböfcsyzzem, a papírokkal is minden oky volt, természetesen, úgyhogy mehettünk tovább a 'csibe.
Cóval egyelőre úgy néz ki, hogy újra hasznizható a kocsy, aminek annyira nagyon örcsizek, hogy megtanultam plázacycául. Cijjasztok, puszcsika, hellokitty!

Nah, ismét csodavidámság, szivárványos-bazsarózsás jókedv van. A gyengébb idegzetűek kedvéért inkább kicenzúráztam a posztot. Aki kíváncsi a szívből jövőre, az szépen jelölje ki egérrel az egészet, és láthatja az őszintét. Megint (illetve még mindig) üzemképtelen ez a szar. A hétvégén megcsináltam az AC-t, most így legalább kap benzint, és ennek köszönhetően megy is, és nem kezd el rángatni 70 fölött, meg nagyobb padlózások után. Emelkedőn is megvolt a 100. Ez kipipálva. Szóval végre akár heppiend is lehetne, de nem.
Megint csak előjött a jól megszokott feltételes mód, hogy menne, ha...
Menne ez, ha beindulna. De nem indul. Hogy az a zergebaszta, nagytalpú buzi kurvaisten rohasztaná rá az eget.Merthogy az akksiban annyi sincs, hogy megforgassa az önindítót. Először zárlatos önindítóra gyanakodtam, hogy túl nagy az áramfelvétele, mert ugye egy fél éves márkás akksi csak nem hal be. Azért önindító-csere előtt gondoltam, hogy beméretem az akksit, nehogy feleslegesen szívassam meg magam. Bemérettem. Totál halott. Az azért gyanús volt, hogy a szombat esti grillezésről egy egész éjszakás töltés után sem értem volna haza, ah nem tolják be a kocsit. Meg oda se értem volna, ha nem bikázunk. Fasz kivan, komolyan mondom.
Az akksis szakember azt mondta, hogy túltölthetett a generátor (szóval
lehalt a fesszab), és az megsütötte az akksit. Gondozásmentes (olyat vettem, hogy tutira ne legyen vele gáz, és sokáig bírja), így hát nem is javítható. Ó, hogy az a gyomorigbaszott román kecskenyergelő szőröstalpú kurvaélet, az. Garancialevél előkutat, rohanás oda, ahol vettem (a hétcsíkos gazdaságosba). A néni ott azt mondta, hogy oké, rendben, de kell hozzá egy bármilyen akksis cég szakvéleménye, hogy ez halott, csak akkor tudják visszacserélni. Nabazmeg. Ma elrohantam egy közeli akksis céghez, ott mondták, hogy nem vállalhatnak szakvéleményezést, mert
nem szerződött partnerei a Vartának. Még jó, hogy az ügyfélszolgálatis néni azt mondta, hogy bármilyen cég szakvéleménye jó, mindegy. Megnéztem, hogy melyik cég az ahol lehet szakvéleményeztetni. Na, és vajon melyik volt az? Igen, talált, az ahova előző nap vittem beméretni, ahol kijelentette a fickó, hogy totál halott, túltöltés miatt. Szóval akkor a szakvélemény ugrott. A garancia is. Meg az akksi is. Meg 17 ruppó is, hogy a fasz bökné ki a szemét a fesszabályzómnak is. Kurvaéletbe, ez most nagyon nem hiányzott. Idestova két honapja nem tudom rendesen használni ezt a foskordét, mert folyton lóg a bele, én meg mehetek mindenhova gyalog. Faszom. Persze költeni költök rá, többet is mint kéne, csak lassan már nem értem, hogy minek. Nagyon telített állapotban van már vele a szaporító szervrendszerem (ha értitek mire gondolok).

Vettem pár cuccot a héten, méghozzá: szennyvízcsövet, motortér-kitámasztót, meg bónuszba egy szelepdekni-tömítést.
     Az eredeti légcsövem már igencsak el volt hervadva, így egyértelműen csereérett volt. Nem árt, ugye ha van hűtése az autómnak. A motortér-kitámasztóm Lajoska kocsijában folytatta a pályafutását. Neki komolyabb kihívás lett volna hazaérni velencéről enélkül, mint nekem, így odaadtam. Most meg pótoltam a hiányosságot.
Ezek a goodie-k gyorsan be is ugrottak Tóbiásba, valamint visszakerült az acél szelepdekni is. Ellenőriztem szelephézagot, jó is volt, és a mai laza 40 km-es kör után se volt különösebb gondja, semmi szelephang, szerencsére. A kocsi húz is, mint az állat, egyedül a gyengélkedő AC szab neki határt. Ha kapna benzint, szaggatna ez 130-cal, BIS váltóval 140-nel is. Nófírmatricával tuti meglenne a 150 is, aluszárnnyal meg átlépné a hangsebességet is, hö.

Hétvégén önindító-csere és AC-hebrákolás, aztán remélem végre újra teljes értékű autóvá válik Tóbi. Érdekfeszejtő kípek kicsit később lesznek.

    Nah eléggé felemás napot zártam Tóbiással. Összepakoltam a himbasort, belőttem a hézagokat (újból , iszonyat módon megtéptem a rögzítőanyákat (biztos, ami biztos , feltöltöttem és beszereltem az akksit (már megint , letömítettem a szelepdeknit (már megint , lőttem egy mexhézagot és egy előgyújtást, és végül nekiálltam beröffenteni a vasat. Nah, itt jött az első probléma:
    A második indítózásra már érezhetően kezdett gyengülni az akksi, a harmadikra pedig meg is szorult benne a szusz. A frissen fullra töltött akksi kábé három percig élt. Fasza. Itt most vagy a fél éves akksim dobta el a kanalat, vagy az indítómotor áramfelvétele extrém nagy. Valamelyik mindenképpen cserés lesz úgy érzem.
Fogtam a Peugeot-t, meg a bikakábelt, és gondoltam, hogy a VARTA, a Peugeot -generátor, és a Peu 65 amperórás akksija egyesült erővel már csak megforgatja azt a fákking önindítót. Megforgatta.
    Pöccröff, szép hangja volt a motornak is, a szelepek felől alig jött valami zaj. El is zúztam gyorsan próbakörni. Baromi jól húzott, érezhetően erősebb volt a moci, mint korábban, de hazaérve már lehetett hallani pianóban a szelepdekni alól azokat a hangokat, amiket nem akartam hallani.
Ez volt az ami az előző héten a halk, majd egyre hangosodó "tektektektek"-ből szépen átment "klaff-klaff-klaff"-ba, hogy aztán "klaff-klaff-hörrrrrrr" legyen a vége.
Nincsenek illúzióim. Himbasor kuka, aztán meg vadásznom kell egy használható darabot.

A szomszéd unokájának amúgy tetszik a verda, bár kicsit furcsállja, hogy miért szerelem folyton. Meg a szomszédok is. Meg a másik szomszéd is.
De a lurkónak azért megengedtem, hogy beüljön, és baromira tetszett neki a gép. Meg is kérdezte, hogy "Ez spojtkocsi?" Őszintén kellett válaszolnom, ezért azt mondtam, hogy igen.

Gyengébb idegzetűek a következő bejegyzés elolvasását inkább ne erőltessék. A leírtak tartalma megzavarhatja az olvasók nyugalmát, a posztban (csak) csúnya szavak hangzanak el, elolvasását 65 éven aluli korosztálynak kibaszottul nem ajánljuk.

    Hogy az a búbánatos zergebaszta nagytalpú kurvaisten tolná bele a véreres dákóját  a szemgödrébe annak, aki ezt a szart legyártotta, és autónak csúfolva forgalomba helyezte ezt a szánalmas foskazánt. Idestova több, mint másfél hónapja nem képes teljes értékű autóként funkcionálni ez a szar, mert mióta a generátor eldobta magát, azóta minidg van valami, ami elbaszódik rajta.
    Kezdődött azzal, hogy nincs töltés, azt megoldottam két hét szívás után, és akkor lehalt az AC, de nagyjából még elvonszolta magát a találkozóra, illetve Kapolcsig meg vissza. Kapolcsról, ahogy korábban is írtam, már tolással tudtam csak indulni, mert azt hittem, hogy a zenebömböltetés miatt merült le az akksi. Na de nem. Ez a szemét állásban is lemerül, valami rejtélyes hiba okán képes egy éjszaka alatt leszívni az akksit. Hogy mi lehet a gond, arról fogalmam sincs.
A találkozó előtt szelephézagot állítottam, de ahogy hazaértem, már rohadtul szelephangja volt, meg tolta az olajat a dekni alól, mert a tömítés minek van ugye, ezért újból szelephézagot állítottam, gondoltam, hogy hátha elizéltam és azért hangos. Rendesen meghúztam a rögzítőcsavarokat is, de röpke 200 km után megint olyan hangja volt ennek az ipari hulladéknak, mint egy kiérdemesült varrógépnek. Sebaj, gondoltam melóba járni lehet vele - már ha éppen van annyi az akksiban, hogy beinduljon -  aztán majd a hétvégén megint állítok hézagot.
    Persze elkövettem azt a hibát, hogy tegnap este kiugrottam Pákozdra (kb. 10 km). Nah ezalatt lett olyan hangja, hogy a szelepek és a himbák klaffogása elnyomott mindent. Bazeg, ennek a fele se tréfa, gondoltam, és gondoltam, hogy hazavonszolom magam, hogy egyáltalán valamit tudjak kezdeni vele. Nos, nem jött össze. Az éjszaka közepén leállt ez a szar természetesen a két település között. Hol máshol, ugye? Mindez hajnal fél kettőkor, úgy, hogy reggel korán kellett volna mennem melózni. Természetesen a köcsög akksi is ekkor rúgta az utolsókat, hogy teljes legyen az örömöm.
    Nosza, fatert felcsengettem, hogy jöjjön vontatni, mondanom se kell, hogy mennyire örült nekem. Kijött, beakasztottuk a vontatókötelet, aztán elindultunk. Már majdnem otthon voltunk, amikor a vontatókötél kampóján a karabíner is úgy gondolta, hogy emeli az est fényét, és széthullott, én meg ott maradtam. Úgy beszéltük meg, hogy ha valami gond van, dudálok. Dudáltam is volna, ha nem gyengül el annyira az akksi, hogy már a duda se szólal meg. Azért szerencsére fater észrevette, hogy eltűnt a rakomány, és megállt.
    Akkor ott még sikerült összeeszkábálni valahogyan a karabínert, de az utcánk elején még egyszer elengedte magát, természetesen úgy, hogy az a kibaszott kampó lezúzta az indexburát. Örö é bódottá. Akkor már végképp nem voltam nice and fluffy. Természetesen aznap délután takarítottam ki, meg tüntettem el az olajos ujjlenyomatokat mindenhonnan. Estére találjátok ki, na mivel volt tele? Igen, bazmeg, olajos ujjlenyomatokkal.
    Ennek a vén, rozsdás fosbódénak az az egyetlen szerencséje, hogy nem dohányzom. Benzinem volt, ha lett volna tüzem, tuti, hogy felgyújtottam volna.
Ma kelhettem korábban, és gyalog, félkómásan mentem dolgozni. Elvégre van egy kocsim, amit azért tartok, hogy legyen mivel dolgozni járni. Kiválóan ellátja feladatát: gyalog vagyok kénytelen járni, mint az állatok, de legalább a szabadidőm 95%-át elveszi hogy próbálom használhatóvá tenni ezt a lengyel retket. Szélmamolharc. Nekem meg tele van a faszom akácfavirággal. Folyamatosan költök rá, nem is keveset, és cserébe nem tudom használni, mert egy szar. Eladom a kurvaanyjába, aztán veszek valami normális autót. Amennyit erre a fosra ráköltöttem, abból már úgyis vehettem volna egyet. Vagy nem is. Veszek egy biciklit. Bármit csak ezt a szart ne lássam többet.

Ápdét: Akksi ismét töltőn, csak most kiszedtem a kocsiból. Így legalább tutira nem merül le. Ha mégis, akkor megyek aztán becseréltetem, mert még garanciális. Leszedtem aszelepdeknit, és hát elég siralmas a látvány. Az egyik lökőrúd kiugrott, és ott figyel kifelé a szelephimba mellett. Nah, ilyet még nem baszott Núbia párduca. Ha mákom van, egy szétszedés-összerakás-beállítás műveletsor segít, de a legrosszabb esetben a veztengelyt is szétküldte ez a kis történet, és akkor cserélhetem ki a fél motort. Minden kötyog, lötyög, eléggé halottnak néz ki a dolog. Picsába. Utálom. Tényleg eladom. Bontásra...

    A részletes összefoglalót igazából nem úgy értettem, hogy két részletben lesz, na de mindegy. Rendes emberek egy találkozóra szépen összepakolják a kocsijukat, a kicsit kevésbé rendesek a találkozóra üzemképessé varázsolják, aztán utána finomítgatnak rajta. Én meg ehelyett bedobtam Tóbiást a mély vízbe (képletesen persze).

    A héten a közel sem tökéletes járművön volt pár apróság, amit mindenképp meg kellett csinálni, csak a munka nevű nagyon szar hobbim miatt nem volt rá alkalmam. Persze simán szerelhettem volna munkaidőben is, de a múltkor már a kocsimosásért is akkora lebaszást kaptam, hogy öröm volt nézni. Na meg utána megtudtam, hogy az egyik (ex)kollégát azért baszták ki, mert munkaidőben porszívózta a kocsiját. Szóval maradt a péntek délután a következőkre:
- Szelephézag-állítás, mert ismételten rohadtul szelephangja volt..
- Értelmes módon tömíteni a szelepfedelet
- Mexhézag-állítás
- Előgyújtás belövése
- A hengerfej és a gyújtókábel közé valami távtartó hekkelése, mert az alu szelepdeknin nincs
-Zöldkártya, mert az a találkozó utáni napon lejárt
-AC-pumpa életrekeltése

    Az AC-pumpa ugyanolyan szar, mint volt, mivel nem volt mire kicserélni. A szelephézagot belőttem, elhalkult a gép, de azóta (200 km) már megint kurvára csattog meleg motornál. Szereztem spéci szilikonos tömítőpasztát, és letömítettem a szelepfedelet, most már egész korrekt. Belőttem a mexhézagot és az előgyújtást, aztán elszaladtam tankolni a zöldkártyázás előtt, mert már csak a tank alján lötyögött némi nafta. Éppen a kút előtt fogyott ki belőle a cucc, kb 2,5 métert kellett tolni a kocsit a kútoszlopig. Ross Brawn se számolhatta volna ki jobban. 6 liter E85 és 6 liter benzin került a tartályba, és rohantam zöldkártyázni. Éppen odaértem zárás előtt, rápakoltuk a kocsit a műszerre, aztán elkezdtük mérni. A nyitottabb (sport)kipufogó miatt a műszer tömítetlennek észlelte a kipufogórendszert, ezért a szerelő beült, és perceken át nyelezte a kocsit üresben. Már éppen kezdtem nézni, hogy mivel üthetném le, amikor a műszer kiadta a megfelelő értékeket. Fizetés, matrica felnyalása, aztán tűz haza.
    Ad-hoc módon gyorsan generáltam egy rögzítő szarságot a gyertyakábeleknek, ami egész funkcionális lett, és nem is nagyon ronda. Esztétikai szempontból még majd javítunk rajta. Amikor ez is megvolt, gyors zuhany, gyors kaja, aztán csomagolás, mivelhogy a társaság már várt lent Kapolcson (illetve Taliándörögdön), a Művészetek Völgyében, ami nekem buli, rock'n'roll és intenzív májtuning, Tóbiásnak pedig olyasféle teszt volt.
    Az út lefelé viszonylag eseménymentes volt. Kihagytam azt a számításból, hogy etanolból több kell a motornak, így az AC gyengesége hatványozottan érvényesül. Na meg azt is, hogy nem csak sík terep lesz, hanem emelkedő is. Szóval a sík terepen éppenhogy tartható 80 km/h az felfelé egész más értékre módosult, mondanom sem kell ugye, hogy nem fölfelé. Legalább a túlmelegedéstől nem kellett félni, mert most ugye a hűtésem sem a legjobb (hiányzik a generátor alatti burkolat, szarul csatlakozik a harmonikacső, a reaktortető-kitámasztót pedig odaadtam Lajoskának Velencén.
    Mindegy, egész jól elcsordogáltam emelkedőn 60, lejtőn 90, és végül leértem a Völgybe. Vigántpettend (a továbbiakban Víganpetting és Kapolcs között kipróbáltam elbír-e 3 stoppos csajt a csomagok mellett. Elbír. A törzskocsmánknál a többiek már vártak, és a kiszállástól számított 25 másodpercen belül már pia volt a kezemben, és nevetős dohánytermék az arcomban. Tóbiásnak rögtön akadt pár rajongója, akik megcsodálták. Aznap már nem jutottam el a kempingig, így a kocsma előtt aludtam a kocsiban, szóval alvóhelyként is ismételten megállta a helyét a jármű.  A következő két-három napban nem szándékoztam volán mögé ülni, a sor mégis úgy hozta, hogy kellett. Aki még nem próbált 12-15 embert szállítani egy  Opel pickup-pal, az mindenképpen próbálja ki, mert vicces. És az egész úgy indult, hogy egy embert kellett bevinnem Kapolcsra a pesti buszhoz, de hát aki egy kocsmában zenél, annak hirtelen rengeteg haverja akad, aki el akarja kísérni. Meg akkor útközben már felvettem pár stoppost is.  Ha már lúd, legyen kövér.
     Három nap agyatlan bulizás és rock'n'roll után meg elindultam haza. Ott még beröffent a kocsi, de a zenebömböltetés miatt totál lemerült az akksi, így útközben, tankolás után már nem nyikkant meg az indítómotor. Kicsit káromkodtam, aztán megkértem a kutast, hogy toljon már be por favor. Beröffent a jármű, úgyhogy hazáig meg se álltam. Mivel hazafelé nem E85, hanem tiszta benya volt benne, így némileg magasabb sebességgel tudtam haladni, de így is rángatott az AC miatt. A 80-at többé-kevésbé simán tudtam tartani, emelkedőn döglődött csak, de lejtőn lehetett tolni neki. Egy enyhe lejtőn megvolt a 100 is, csak hogy nehogymá' az AC-nak legyen igaza.

Gyors összefoglaló jön az elmúlt két hétről. A népmesés meg westernes formátumot most hanyagolnám, műfajilag ez inkább horror-pornó-vígjátékba oltott road movie volt . Megpróbálom hitelesen visszaadni azt a részét amire emlékszem.

    Tehát: amint arról korábban már blogtam, a laza generátoros szívás után épp hogy sikerült a találkozóra összerakni hellyel-közzel üzemképesre a gépjárművet. Az elgörbült talp és a törött bakelit miatt kénytelen voltam kicserélni az üzemanyag-szivattyút, viszont a másik AC, amit beraktam, az nem tol rendesen. Nagyfater-tempóhoz még éppen elég, de nagyobb húzatásnál, illetve folyamatos 90-nél leürül az úszóház, és akkor "leszabályoz az elektronika". A könnyűfém szelepdekni, amit azért raktam fel, hogy ugyan maradjon már tiszta a motortér, az teljesen jól látta el a funkcióját, annyira jól, hogy a tömítés úgy gondolta, neki itt már nincs is dolga. Az alatt a 15 km alatt amíg kiértem Velencére, sikerült tökéletesen telebaszni a motorteret olajjal. Pedig a haldokló AC miatt nem is tudtam 80 feletti tempót autózni.
    Este 11 felé végeztem a szereléssel, gyorsan bedobtam a hálózsákot, egy fogkefét, meg a piát amit épp találtam, és tepertem Velencére. Pont sikerült egy időben érkeznem a rendvédelmi szervvel, aki éppen intézkedést foganatosított, hogy ne vonyítsanak olyan hangosan a kispolszkis jóemberek. Mire kiértem, addigra már láthatólag senki se volt szomjas, de kitartó kemény munkával sikerült őket utolérni. A szombati túraverseny emiatt sajnos ki is maradt, mert mire felébredtem, a mezőny eleje már nagyjából be is ért.

    Annak viszont örülök, hogy a felvonuláson végig tudtam menni, szerencsére nem 90 feletti tempóval abszolváltuk, így nem döglődött a gépsárkány. Csanak hozott nekem BIS váltót, amiért ezúton is köszönet és riszpekt. Arról volt szó, hogy kapcsolóvillát kell bele rakni, meg a diffiharangot lecserélni légesre, mert nem tudtam, hogy milyen volt belül. Nos, valami őstehetség a reteszelő golyócskákat kiszórta belőle, de a kapcsolóvillákat akkurátusan egymáshoz hegesztette, ezért gyakorlatilag egy komplett felújítás lett belőle. Nem kis meló lehetett újból váltót varázsolni belőle.
     Vasárnap a váltó is bent utazott a csomagtartóban, de ennek ellenére a gyors szlalomot muszáj volt kipróbálni. Reméltem, hogy le van terhelve elöl, ezért legalább nem fogja tolni az orrát, de mégis tolta. A mért köröm nagyon szar lett, de a másik kettőt viszont nagyon élveztem, mint a hülyegyerek a ringlispílt. Az addig csak olajos motortér kapott egy kis port is, szóval gyönyörű lett a végeredmény. Körülbelül olyan, mint a káposztás hígfosásba szórt homok.
Nah az elmúlt két hétből sikerült egyet leírni. A többivel meg majd folyt. köv. holnap. Szóval amit a bevezetőben írtam az átbaszás. VIGYÁZAT CSALÓÓÓÓ!

Nah, tegnap elhoztam a generátort. Sajna mára nem kaptam szabit, úgyhogy munka után ultragyorsan kell összepakolnom Tóbiást, meg még sátrat összeszedni, piát venni, satöbbi... (A képek mutatják a jármű pillanatnyi állapotát.) Ha látod este a találkozón a kocsimat, akkor az azt jelenti, hogy sikerült összeraknom időre.
Irány a garázs...

Jah, amíg el nem felejtem: olajcsere volt 67049, azaz hatvanhétezernullanegyvenkilenc km-nél.

 Ez tulajdonképpen csak ilyen (norbimentes) ápdét a tegnapihoz. A faszkivan-szituáció továbbra is fennáll. Ma rámcsörögtek a generátorosok. Holnap délután mehetek a cuccért, 8 péz lesz. Viszonylag korrekt ár, úgy érzem. Ma tovább próbálkoztam a 32-es köcsög csavar leszedésével. Ezúttal igénybe vettem fater segítségét is. Ö tekerte a crovát, én meg a kocsi alatt fekve egy pajszerrel tartottam ellen a fogaskoszorúnál. Kézifék behúzva, váltó négyesben továbbra is, de az a szar továbbra se moccant egy millimétert se. Szóval haladás semmi, ellenben a fogaskoszorún keletkeztek apróbb sérülések. Második verzió: Nyuszy tanácsa alapján nekitoltam a kocsit a falnak (illetve hát a garázskapunak), beszerváltam egy vascsövet erőkar gyanánt, váltót beraktam rükibe, és elkezdtem lazítani. Mármint a csavart. Hihetetlen, de így is 1-1,5 fordulatot tudtam forgatni a főtengelyt, közben a kocsi meg csak préselődött fel a garázsajtóra, de a csavar az nem adta meg magát. Ezért érdemes volt emelkedőnek tologatni, egyedül. Legalább kondiban maradok.
Még jó, hogy anno nem téptük meg nagyon azt a csavart, hogy könnyű legyen leszedni. Mi lett volna ha tényleg erőből ráhúzzuk?
Gyűlölök dolgokat feladni, de asszem szarok bele ebbe az ELX gyújtásba. A szomszéd unokái így is elég csúnya szót tanultak már.  Én meg örülök, ha mozgásképes lesz a kocsim péntekre, meg még esetleg marad még időm hellyel-közzel kitakarítani egy kicsit. 'Csába....

Nnna. Rájöttem, hogy hasonlítok a Mikulásra: nekem is tele van a zsákom, de rohadtul.

Az elmúlt napokban történt egypár dolog. A generátor halála miatt másfél hete áll az autó, de még köze sincsen az üzemképes állapothoz. Történt ugyanis, hogy a halott generátort kiberheltem, meg ahogy az előző posztban is említettem egy megszakadt csavar miatt kénytelen voltam szétszedni az egész motorburkolatot. A halott generátor elment a felújító műhelybe, a cseredarabot meg beraktam, de az kurvára csapágyas volt.
Mindeközben további örömforrásként széthullott az AC is, ezért kicseréltem azt is. Kezd a szimpla generátorcsere egy kicsit elfajulni. Azóta pedig:

Hétfő reggel rámcsörögtek a műhelyből, hogy a generátorommal az a helyzet, hogy az első és a hátsó pajzson kívül minden halott benne. Ami mechanikailag nem volt sérült, vagy kopott, az szét volt égve. Mondtak egy 23 ezres árajánlatot. Én meg mondtam, hogy köszi küldöm a generátort, ami csapágyas, de amúgy tölt. Hétfő délután tehát kiszedtam azt, meg ha már ott voltam, belőttem a szelephézagot, felraktam az alu szelepdeknit, beszereltem az ELX karbitálcát (amin vákuumcső-kivezetés van), és leengedtem az olajat.
Ma folytattam. Feltöltöttem a mocit friss olajjal, leszedtem a hátsó kereszttartót, de hogy ne legyen egyszerű a dolog, az egyik berohadt tőcsavar szépen eltört, amikor másfél menet volt hátra, hogy le tudjam szedni az anyát. Picsába. Ez is cserés lesz.( Mármint a komplett hátsó kereszttartó.) Mindegy, centrifugálszűrő leszed, méteres dzsuvaréteg hopp kifelé, meg gondoltam, hogy bepakolom az ELX ékszíjtárcsát. Csak ugye ott van az a köcsög 32-es csavar a főtengely végén. Fix szár a krován, a váltó négyesben, kézifék behúzva, a kocsi elöl-hátul kiékelve, és még így is a kocsi ment hátra, behúzott fékkel, át a fahasábon. Az a gyomorigbaszott csavar viszont meg se moccant. Ilyenkor azért tudom gyűlölni ezt a vén, rozsdás, lengyel fostalicskát.

Másfél hete semmi más programom nem volt a melón kívül, csak ezt a szart szereltem. (Na jó, a hétvégén lazítottam.) Gyalog meg vonattal mentem mindenhova, mert ugye használni azt egyáltalán nem tudtam a kocsimat. Csinálhattam volna értelmes dolgokat, mehettem volna társaságba, de ahelyett én minden nap könyékig az olajban turkáltam, és mindennek a tetejébe a rák tudja hogy kész lesz-e Velencére. Végülis egy évben egyszer van nagytali, mikor máskor essen szét rajta minden...

A hosszú poszt
(indiános-alkeszos ifjúsági regény)

 Egy szép napon Tintás Joe, az alaszkai prémvadász - aki egy nagyobb buli után Alaszka helyett a Sziklás-hegységben ébredt, ezért ott vadászott prémre - elidult zsákmányért. Ezen tevékenysége nem volt különösebben sikeres, mert a prémek felleléskor mindig valamilyen állatokon voltak, amik egyrészt gyorsabban futottak, mint Joe, másrészt a magas véralkoholszintből eredő szinuszos mozgás is sokkal kevésbé volt rájuk jellemző, mint Joe-ra.
Az említett szép napon is rettenetesen másnapos volt, ezért egy kis kukoricapárlattal gyógyította ezen betegségét, ez annyira jól sikerült, hogy hamar eltévedt Épp egy bokrot kívánt oldalba pisálni, amikor elkövette azt az apró hibát, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a bokor a szakadék túlsó oldalán van. Lepottyant és bealudt. Arra ébredt, hogy egy fél lótetem landol az arcán. Az irokéz indiánok épp a Nagy Szellemnek szánt áldozatot dobták rá, de ima közben feltűnt nekik, hogy az áldozati ló horkol illetve káromkodik. Végül rájöttek, hogy Nem a ló az, hanem az alkesz vadász, aki alatta fekszik, így hát elcipelték őt a törzsfőnökhöz. Sólyom Agy törzsfőnök így szólott:
-Elrontottad a szertartásunkat, sápadtarcú!
-E!
-Ráadású' belebrunyáltá' a patakba, ahun asszonyaink mosnak.
-Bocsesz, nem tudtam.
-Ha nő lenné', legalább tunnánk mit kezdeni veled büntetésképp, de így még aztat se nem.
-Talán mégisz tudnánk- szólt Meleg Szellő, de a többiek rögtön nyakoncsapták, így elkussolt.
Sólyom Agy folytatta:
- Kurvára unalmas indiánnak lenni, oszt indiánkodni itten a' erdőbe'. Még a' Ertéellklubbot se foghassuk. Meséjjé nekünk érdekes történet, és akkó' szabadon elmehecc innet. Ha meg nem, akkó' kikúrtmód meg lesző' ölve.

Szegény Joe-nak nem maradt más esélye, rögtöznie kellett. Bele is kezdett a legutóbbi delíriumos látomása alapján:
"Na. Volt egyszer egy fiatal indián, akinek volt egy Tóbiás nevű lova. Ő vitte fel az utolsó a vizsgaidőszak nevű nagy rituális szopatás utolsó próbatételére gazdáját június 21-edik napján. A próbatétel után az indián elment a KG nevű varázslóhoz és Réka nevű asszonyához, akiktől egy kötegnyi varázsmadzagot hozott el, illetve még ott lógott egy picit, mert mindenféle hibbant dolgokról beszélgettek. Este aztán még ott maradt a Nagy Városban, tüzesvizet ittak hajnalig a cimboráival a Múzeumok éjszakáján. Másnap hazafelé az egyik ismerősének a Mazda nevű lován javított futólag indexet, csinált akksirögzítést, és szörnyülködött a kiszakadt lengőkaron.
Hazaérve meg azzal fogadták a wigwamban, hogy apjának a Peugeot nevű szürke lova betegeskedik. A ló orrában levő pörgettyű törött el, ezért neki is állt megműteni a pacit. Másnap reggel a pentelei temetőrétre vágtázott ki, ott ugyanis tudtak ilyen ventilátor nevű pörgettyűt adni hét papír fejében. Természetesen nem volt olyan, mint az eredeti, más évjáratú lóból származott, és ezért nem passzolt rá az eredeti tengelyre, így motorosotól mindenestől lett kicserélve.
Aztán másnap délután a KG varázslótól kapott varázsmadzagok szétszedésének és megtisztításának állt neki a fiatal indián. Sajnálatos módon az egyik csomó (amelyiket a leszabályzós dobozra kell rákötni) az hiányzik róla, de sikerült a rajzok alapján szétválogatni a madzagokat. Rengeteg kosz, és másfél tonna szigszalag került le róluk. A fényt rabul ejtő eszközzel még sikerült képeket is csinálni róla, valamint ugyanazzel az eszközzel csinált képeket a Cinquecento Sporting és a BIS műszerdobozok csatlakozóinak és felfogatásainak az összehasonlítása végett. Előbbinek a bekötéséhez szükséges rajzok is készültek, de olybá tűnik, hogy a csatlakozók szinte 100 százalékig megegyeznek.
Ezen a héten a munkahely nevű gonosz wigwamban úgy döntött az ifú indián, hogy lecsutakolja Tóbiást, elvégre a Nagy Főnökök közül már mindenki a saját sátrában bassza a rezet. Neki is kezdett, ám balszerencséjére ekkor megjelent a Két Lábon Járó Pöcs, így hamar híre ment a gonosz wigwamban és az ottani indiánok azóta is a "Mivan, geci, autómosót nyitottál?" és a "De szép tiszta az autód..." kezdetű ráolvasásokkal köszöntik. Mindemellett a lebaszás nevű - amúgy igen gyakori - rituálét se kerülte el Tóbiás gazdája. Ami meg még kellemesebb, hogy aznap egy daráló hang kíséretében a ló generátor nevű szerve eldobta a kanalat, így sajnos cserére szorul. Mivel a csere közben a generátort és a csigaházat összefogó egyik csavar örökmenetes lett, ezért az egész burkolatot ki kellett berhelni. Ekkor vette észre az indián, hogy a ventilátor egyik másik lapátja kotyog, így az is cserés lesz. A flex nevű eszközzel száműzte a rozsdát a csigaházról és matt feketére fújta, de persze előbb a megszakadt csavart is kiflexelte, szerencsére anélkül hogy sérült volna a burkolat. Hogy mégse legyen egyszerű, még az AC-puma is elfosta magát, így az is cserés lett. Generátorból is kapott ugyan cseredarabot Nagy Nyúl törzsfőnöktől, de az csapágyas, alapjáraton is olyan hangja van, mint egy Spitfire nevű fémmadárnak. A generátor egy felújítós varázslóhoz került, elviekben kedden lesz készen, addig se volt rest az indián, és tisztára suvickolta az olajtól csöpögő motorteret, illetve még be fog ikatatni egy olajcserét, egy szelephézeg-állítást, és esetleg még a Nanoplex-gyújtás is bekerül a gépsárkányba, mielőtt törzsi gyűlésre menne a Tóhoz. Itt a vége, fuss el véle..."

Az indiánok tágra nyílt tekintettel hallgatták Tintás Joe-t. sokáig senki nem is pisszent. A döbbent csendet aztán Sólyom Agy törte meg:
-Bazze' öcsém, te beteg állat vagy. Ilyent kitaláni. Lesző'sámán itten nálunk? Legyémáá lécci...

Így történt hát, hogy Tintás Joe felvette a Hosszú Poszt nevet, leállt az alkoholról és helyette inkább mindenféle haluzós cuccot tolt. És boldogan éltek amíg.

Igen, jól látsz. Ez tényleg AZ.

A múltkori "Ez mi a tosz?" játékra érkezett két helyesnek tűnő megfejtés, de be kell hogy valljam, egyik sem az teljes mértékben.

A Milán által írt "olajszűrő tartó" és a Lajoska által prezentált "cethal hátsó comb" ugyan közel járt a valósághoz (főleg az utóbbi), így megosztva nyerték a számláimat, ami momentán úgy néz ki, hogy kiegészül egy rendőrségi mosolyfotó árával is (drágáé' fotóznak ezek a kékek), de az igazság egy kicsit összetettebb, meg odaát is van.

A lényeg, hogy ez a cucc nem kifejezetten olajszűrő-adapter. Miki kollégával régóta konzultálgattunk motorépítés-ügyben, és szóba került az olajhűtés, amihez ugye kell termosztát, meg olajhűtő, meg úgy egyáltalán meg kell hozzá bontani az olajkört. Ha már megbontjuk, logikusnak tűnik hogy beépítsünk egy patronos szűrőt, mert ezzel kábé másfélszeresére lehet növelni a motor élettartamát, az meg sosem árt. Az összes többihez kis utánajárással be lehet szerezni a cuccot (olajhűtőm már van, léges motorhoz való bypass termosztátot újonnan tudok rendelni korrekt áron), de az olajszűrő-adapter az feladta a leckét.
Aztán a múlt héten Miki csörgött, hogy az egyik cimborájánál garázstakarítás volt, és talált egy ilyen azonosítatlan ojjektumot. Pénteken átvettem is megnézés céljából, hogy tudunk-e vele kezdeni valamit. Asszem tudunk:

Ez valamilyen ipari szűrőnek a felfogatása, való igaz, de hiányzik a róla a patronos olajszűrőkhöz való menetes rész. A külső részen meg van peremezve, megvan, a gumitömítésnek való vájat, van két bemeneti és két kimeneti csőcsonk, de a fedélen levő jelölés az pont fordított. (Ha olajszűrőnek akarjuk használni, akkor a bemenetnek jelölt csatlakozás az kimenet lesz, és viszont. Olyan szempontból jó a több bemenet, hogy egyrészt a variálhatósága miatt egyszerűbb beépíteni, másrészt meg így már megvan a helye az olajhőfok- és olajnyomás jeladóknak.

Előkapartam a garázsból a faterom Ladás korszakából visszamaradt szép oldschool olajszűrőt (gyári csomagolás, Kiváló Áruk Fóruma logóval, meg minden ), és összenéztem a kettőt. Átmérőre nagyobb a szűrő, de a tömítő felületének kisebb az átmérője, valszeg egy esztergált közdarab segítségével áthidalható a probléma, bár  ezzel lehetnek tömítetlenségi gondjai. A felfogatás se lesz túl problémás, mivel az olajszűrők szabványos menetmérete az 3/4" x 16, ez meg 19-es átmérőjű, tehát 0.05 milliméternyi eltérés van, ha mákunk van, akkor erre a 19 millis szarra még simán lehet vágni egy háromnegyed colos menetet. Persze kell hozzá colos menetmetsző, ami még a kisebbik gond, a nagyobb meg az, hogy az adapteren levő belső csonkon van egy horony egy gumigyűrűvel, ami miatt arra részre nem igazán lehet menetet vágni, mert jóval kisebb az átmérője. Legvégső esetben még talán járható út a felhegesztős megoldás. Még mindenesetre összenézem a cuccot egy Fiat olajszűrővel is, mert annak kisebb a külső átmérője, mint a Ladáé, lehet, hogy jobban passzol, bár 100% hogy közdarab kell ide is.

Amúgy más nem történt, ha csak azt nem vesszük, hogy milyen sátáni lett a kilométer- számlálóm: 66666 km.

Kedvezs tezsvéreim, drága felebarátaim! Örömmel jelenthetem be, hogy ismét útjára indul az "Ez meg mi a tosz?!" rovat, aminek keretein belül értéktelen nyeremények találhatnak gazdára. Következzen tehát a kérdés, ami a mellékelt képen látható ojjektummal kapcsolatos. Tehát: Ez meg mi a tosz?
A legelső helyes megfejtő megnyeri a júliusi számláimat, amelyeket befizethet csekken, vagy átutalással is.

A hétvégi, illetve hét közbeni történések kimerültek annyiban, hogy megint etanol-üzemű lett a gépjárművem, és így átlag 20 fok környéki külső hőmérsékletnél teljesen rendben van, tök jól használható, megszűntek a hidegüzemnél sokáig fulladozós-döglődős tünetek. A fúvókázás még mindig a gyári, a gyújtáson se tekergettem.

Ma pucolásztam egy kicsit a Panda 30-karbit, meg a szívócsonkot, meg a karbitálcát reszelgettem, mert elég randa úgy esztétikai szempontból. Ezenkívül még fogtam egy kormányművet is, amit megszabadítottam a retektől, és kicsit szétkaptam, állapotfelmérési célzattal. Olaj, az nem nagyon volt benne, az volt az, amit a beleragadt porral együtt levakarásztam róla. Amúgy egész korrekt, tengelyirányban nem kotyog, meg amúgy se nagyon. Kap egy laza felújítást, aztán heppinessz. A karbit beledobtam egy vödör benzinbe, hadd ázzon, holnap majd kiszedem amikor már tiszta. Folyt köv holnap...

A medve bőrére való előre ivás, meg a satöbbi. Régóta tervben volt, hogy szerválok olajnyomás- és olajhőfok-mérő műszereket, de leginkább az utóbbit, amikor kábé két hete meg is találtam a megfelelő példányokat.
Kinézetre egész korrektek, árban kábé a standard beszerzési forrásokból beszerezhető cuccok árának a feléért (Boombasstikos ár harmadáért) Svédországból hozta volna az ember. Már úgy örültem, hogy lesz. Gyorsan dobtam egy mailt, és megrendeltem benne egy olajnyomás- egy olajhőfok, és egy voltmérő műszert. Másnap jön vissza a mail, hogy lecsúsztam az utolsó rendelési határidőről, és sajna több szállítmány nem lesz. Faszom.

Egy kicsit idegesített, a dolog, de gondoltam megoldom máshogy. Alternatívák:
1.) Homasitás, pontatlan, viszont nem szép műszerek, drágábban
2.) Egyéb (Pilot, HD, AutoGauge) műszerek kurvadrágán
3.) Cinquecento sporting műszerfal, ami nem olcsó, viszont beköthető a vízhőfok-mérője olajhőfok-mérőként. a lengyelek legalábbis megcsinálták. További előny, hogy nem kell külön utólagos óracsoportot ráhekkelni a műszerfalra(mert az alapból gecironda, még ha szépen van megcsinálva, akkor is), meg van benne fordulatszámmérő.

Pár telefon a környékbeli bontókba - nincs vesztenivaló alapon - és csodák csodája, az első hívás után közölték, hogy van csinkvecsentó, fordulastzámmérős (tehát Sporting), és mondtak egy árat is. Kapásból félretetettem, és tegnap kiautóztam a pentelei bontóba. Mondtam, hogy jöttem a csinkvecsentó műszerért. Erre a csaj elémtesz egy ilyen ovális baszást. Na mondom ez meg mi a búbánat, és erre a csaj közli, hogy "Háttezacsinkvecsentó, neeem?" Hát nagyon nem.
Ez ilyen ellipszis alakú műszercsoport, valóban Veglia-Borletti, de valami digitális kijelző meg ABS és légzsák-piktogram is volt rajta. Mondtam, hogy akkor köszi, hagyjuk. Volt még ott valami Daewoo-műszerfal, ami szerkezetileg nagyon hasonló volt a csinkvecsentóéra, csak éppen a csatlakozók rohadtul nem, szóval inkább skipeltem a dolgot.
Egyik helyen meg jöttek egy ilyennel, hogy "Van Cinquecento-műszerfalunk, de csak a Seicentóé." Mondtam, hogy köszi, még gondolkodnék rajta egy 75-80 évet.

Tehát maradnak a következő alternatívák:
1.) Homasitás, pontatlan, viszont nem szép műszerek, drágábban
2.) Egyéb (Pilot, HD, AutoGauge) műszerek kurvadrágán
Ezek ugye külső műszerek, amik nem szépek, és még kevésbé praktikusak.
3.) Elegant műszerfal, meg 900-as Cinquecento vízhőmérő belehekkelve, olajhőfok-mérőként. Ez már úgy nagyjából elfogadható kinézetű dolog lenne, de ez is csak 130-ig mutatná az olajhőfokot.
4. ) Reménykedni, hogy előbb-utóbb találok Sporting cuccot.

És végül lehet, hogy az lesz, hogy fogom a sima mezei BIS műszerfalamat, beépítem, aztán csá, mindenki bekaphatja. Nem túl szép megoldás, és csak 130-ig mutatja az olajhőfokot, de megvan kb nulla forintból szóval az ár-érték aránya még ennek a legjobb.

A tegnapi napom vidámságához még egy kis történet járult hozzá. A szitu: Moszkva tér, péntek délutáni csúcs, araszolgatás, jobb híján a plázapicsák stírölése. Egyszercsak azt látom, hogy a pár autóval előttem álló tag kimegy a szembesávba, aztán utána a következő is, meg az utána jövő is. Amikor közelebb jutottam, láttam, hogy a legbelső sávban előttem egy Lada Niva áll és vészvillog, az autósok meg azt kerülgetik. Amikor odaértem, már az is látszott, hogy egy csaj állt ott tök kétségbeesetten a Nivával, láthatólag azt se tudta, hogy mit csináljon. Én kikerülés helyett megálltam a zárón, vészvillogó ki, aztán megkérdeztem, hogy segíthetek-e.Természetesen igen. Elkezdtük letolni a kocsit a legbelső sávból (emelkedő van ráadásul), természetesen a sok faszparaszt nemhogy segített volna, még akkor se álltak meg, amikor áttoltuk volna előttük a Ladát a külsőbe. Aztán végülis egy robogós csákó is odajött, meg a kevésbé erőszakos szoponcok előtt el tudtuk taszigálni a kocsit a külső sávig. A robogós még megjegyezte, hogy mekkora parasztok az emberek, aztán szaladt mindenki a dolgára. De azért tényleg: ott volt három sávnyi autós, kismillió gyalogos, és mindegyik csak bambult. Nagy véreres lófaszt mindegyiknek a seggébe!

Ez után az intermezzo után inkább a lehető legkevésbé forgalmas úton jöttünk haza tesómmal a Nagy Faluból. Kellemes idő volt, napsütés, satöbbi, és ilyenkor kifejezetten szép a Biatorbágy-Etyek-Szfvár útvonal, kanyargós, hegyes-völgyes, és gyakorlatilag forgalommentes. Meg ha már arra jártunk, megnéztük az Etyekwoodi filmstúdiót is, persze csak kívülről. That's all folkz!

Komoly tunnnning, szíriösz mádifikésön, meg minden egyéb. Naszóval az van, hogy tegnap észrevettem, hogy ha ráadom a gyújtást, akkor az olajnyomás pilács az világít, ellenben a kis akkumulátoros-piktogramos havercsávó az nem. Mire lehet ebből következtetni?

1.) Álló motornál is van töltésem.
2.) Járó motornál is megpunnyadt a tőttéslámpa kábele.

Ugye, egyértelműen látszik, hogy a második verzió lehetetlen, de én azért megnéztem, és - minő csoda - valóban így volt: a kábelen található saru egy kissé elhervadt. Cselekvésre szántam el magam, és ma a rengetegsok meló mellett, egy bögr kávéval és egy kombinált fogóval a kezemben kiballagtam a parkolóba, és ráhekkeltem egy  fresh and funky sarut a bánatosan lógó kábelvégre. Mivel elég közel van ott az ékszíjtárcsa, ezért hajlítgattam kicsit a kábelsarun is, meg a generátor saruján is, így elkerülendő a decemberi eset megismétlődését, amikor is a túlságosan is kihajló draut és az ezerrel forgó éxíjtárcsa kicsit közelebbi ismeretséget kötött egymással. Ebből kifolyólag a madzag hangos viűűűű-viűűűűűűű hangot hallatva elfogyott. Én most még kábelkötözővel is megfogattam, szóval most már mega-hájpör-giga-üzembiztos. Legalábbis remélem hogy...

A minap közlekedtem. Ilyen elő szokott fordulni, de ez most egy kicsit durvább volt. Az egy négyzetméterre jutó baromarcúak száma egy kicsit több, volt, mint kellett volna, így megszületett ez a levél, ami elég nagy visszhangot váltott ki.
Itt lehet megsasolni.

Mátyás király és a zokoslyány 2. - Mátyás király visszavág
/hollywoodi népmese/

    Mátyás király álruhában, a szokásos szitu (országjáró roadshow). Találkozott a zokoslyánnyal, aki nagyon okos vót, mégis egy falun ette a gyisznyókat ahelyett, hogy mondjuk doktorált volna szossziológiábó'. De azért okos volt, na. Az uralkodó nemileg feljalzódott a látványtól, aztán adott neki rafkós feladatot (pl. gyere is meg ne is, viseljél is ruhát meg ne is, hozzál is ajándékot, meg ne is.)hogy vagy megoldja vagy ungabunga. És az meg megoldotta, úgyhogy Matyi király kénytelen volt a feleségével. De ugye nem hagyta nyugodni a dolog, úgyhogy amint a producer adott zsét a második részre, feladott neki egy újabb okosságot:
-Te lyány, meséljé nekem olyat, ami szól is valamiről meg nem is!
És a lyány elkezdte:

"Volt egyszer, egy ifjú dalia, kinek kispolákja volt és nem félt használni aztat. Ő vitt a múlt héten a tizes acélt a gépműhelybe, ami a múlt héten formát öltött végre, pedig akkora gorbület volt benne, hogy rezonált tőle a marógép, mint a rohadás. Ezen kívül sok egyebet nem haladt vala az ő prodzsektje.
    Ellenben a kispolszki az haladt, nem is keveset. Cirka 400 km a hét mérlege, városban, országúton, autópályán egyaránt, javarészt két személlyel. Jobbára zokszó nélkül, simán bírta a kiképzést a technika. Izgalmat is csupán annyi okozott, hogy a néhány - a visszapillantót csak hírből ismerő idióta - akarta megölni hősünket, de ő ezt már megszokásból kezelte a satufék+duda kombináció alkalmazásával.
    A fijatalembernek egy kedves ismerőse még egy júni 30-ig érvényes, rendszámra szóló parkolási engedélyt is adott az egyik kedves ismerőse. A belváros kellős közepén található fizetőparkolós övezetben levő szálloda előtt így ingyen parkolhat a kispolák, ami rendkívül örömteli. Ilyen előnyökkel is jár, ha valaki ismeri a recepciós lánykát.
    Ma (vasárnap) pediglen egy kis kirándulásra is sor került. A Velencei-tó környékén a szúnyog-szigetet és a Bence-hegyet látogatta meg a kisautó és gazdája, valamint a gazda öccse, két lány, és az öccs barátnőjének a szülei. Két autóban a hat ember kényelmesen utazgathatott, az idő is szép volt, ámbátor az egy überhatalmas szopás volt, hogy az önindító bovdenje pont ilyenkor szakadt el. Szerencsére a sógorapóséktól (vagy hogymondjákeztet) kölcsönvett seprűnyéllel lehetett menedzselni a helyzetet, de azért mégiscsak bazmeg. Ráadásul turistailag meglehetősen frekventált helyeket látogattak meg, így nem nézett mindenki hülyén a kispolszkiját seprűnyéllel beröffentő jóemberre. Itt a vége, fuss el véle."

-Ez neked jó történet, ázze?! - szólt Mátyás király, és lefejeztette az okos lyányt, majd pedig vele hált. Vagy fordítva, nemtom...

Nos, elérkezett a várva várt pillanat, és végre átvehettem az ajándékomat, amire oly régóta vártam: egy garnitúra piros-fehér hátsó lámpabúrát. (by Polimpex)
Már pénteken itt volt vele a futár, de igazából csak ma jutott rá időm, mert az elmúlt napokban a másik hobbimnak (alkoholizmus és rakkenroll lájfsztájl) hódoltam a várpalotai Pannónia Fesztivál keretein belül. Autós vonatkozása ennek csupán annyi volt, hogy oda is Tóbiás cipelt el, valamint kihelyeztt alkoholraktárként, csomagmegőrzőként, sőt, pénteken és vasárnap szálláshelyként is funkcionált, amikor nem sikerült más sátrában elhelyezést nyernem.
A kocsiban alvás nem is olyan kellemetlen, főként abból a szempontból, hogy a sátorban alvó haverok már mind szétfagytak a 'csába, amikor a kocsiban még vígan
lehetett aludni. Olyan szempontból viszont rendkívül szar, hogy viszonylag forgalmas területen parkoltam, ahol reggel 8 tájékán már ott mászkált boldog-boldogtalan, és kábé öt percenként arra ébredtem, hogy: "Némmá' valaki ott alszik a kispolákban." Kicsit sem volt idegesítő, pláne akkor, amikor kinyitottam a szemem és azt láttam, hogy valami idióta fényképez, mert biztos annyira vicces a látvány, vagy nemtom.
Találkoztam Pécsről érkezett kispókos kollégákkal (piros, viper-csíkos, kisműszerfalas géppel jöttek hárman), épp ékszíjat cseréltek, gondoltam hogy segítek egy kicsit, de volt vadiúj 813-as pótos szíjuk, és meg tudtak küzdeni a helyzettel nélkülem is. Remélem, hogy minden gond nélkül tették meg a hazautat.
Kis híján be kellett bikáznom az egyik haver Puntóját, mert addig bömböltette a rokkot ivás közben, amíg csontra leszívta az akksit. Csak hát ugye nem volt bikakábel. Kolléga elment a benzinkútra venni egyet, de ott akkora sor volt a pénztárnál, hogy nem akarta kivárni, így fogta a kábelt és kisétált vele, (azaz gyakorlatilag ellopta), aztán a lopott kábellel odaballagott a rendőrökhöz, és megkérte őket, hogy ugyanmá' bikázzák be a kocsiját. A rendőrök pedig készségesen megtették. Asszem újra lehet definiálni a pofátlanság fogalmát.
A fenti események után gondolom eléggé nyilvánvaló, hogy a hétvégén kicsit lelaktuk szegény autómat, ezért ma, ahogy hazaértem, ki is takarítottam Tóbiást illendő módon.
Ha már porszívózás-törölgetés-rendrakás prodzsekttel töltöttem a délutánt, felraktam az új lámpabúrákat is. előtte elugrottam tankolni, meg gondoltam, hogy veszek két sárga izzót a kúton, hogy az indexem fénye továbbra is sárga maradjon. Nos, két darab izzót három kúton sikerült beszerezni: az első kúton összesen csak egy darab volt (felvásároltam az egész készletüket, ehehe), a következőn (teszkókút) még annyi sem, a harmadikon végre nagy nehezen előhalásztak egy készletnyi sárga izzót, amiből elvittem azt a hiányzó egy darabot.
Otthon aztán szétszedtem és megpucoltam a hátsó lámpákat, kapott egy kis ápolót mindegyik tömítés, kapott UV-védős waxot mind a két búra, aztán installáltam őket a gépjárműre. A balos lámpa kábelének előjött valami rohadék kontakthibája, így többször kellett összerakni, hogy rendesen funkcionáljon, de most úgy néz ki, hogy rendben van. Van helyzetjelző, féklámpa és index is rendesen.

Köszönet tesómnak az ajándékért, illetve Gáspáry Lacinak a cucc beszerzéséért, valamint a csajoknak, a haveroknak, PannóniaFesztivál szervezőinek, a pultoslányoknak, a Borsodi és Dreher sörgyáraknak, illetve egy ismeretlen pálinkafőzdének...

Továbbra sincs fogalmam a 48-as rejtélyéről, viszont vettem vasat, és gyújtogattam is. Ezenkívül ma lenulláztam magam, és a járművemet egy balesetben. Rulez.

Szóval, tegnap beizzítottam a lengyel superengine-t, és elugrottam tíz millis acéllemezt vadászni, mert őtet (mármint a lemeztet) fogja érni az a csodálatos megtiszteltetés, hogy az épülő tunnnning mocim egy fontos alkatrészévé váljon a későbbiekben. Sikerrel jártam, gyorsan bevásároltam, és a zsákmányt azonnal be is dobtam a gépműhelybe. Persze csak képletesen. A jövő hétre remélhetőleg formát ölt majd a műalkotás.
Szétbányásztam a pincémben heverő első futóművet. Az új gömbfej-kinyomóval jelentősen megnöveltem a műveletek siker-faktorát. Van egy jó, de pucolást és némi munkát igénylő kormányművem, van egy kormányösszekötő fixrudam, amit szerettem volna átalakítani, de inkább dobhatom a 'csába, mert szorulnak a gömbfejek, valamint van két darab használható tengelycsonkom, amiken szintén tervezek némi alakítgatást. A kovácsolt rugómban is nekiálltam szilentet cserélni, első lépésként eltávolítani a régi, erősen hervadt szájlenteket. Az egyik viszonylag simán megadta magát, de a másik az együttesen alkalmazott célszerszámok (kalapács, nagyobb kalapács, még nagyobb kalapács) hatására sem óhajtott távozni. Nosza jött az ötlet, hogy kiégetem a gumit. Csavarlazítóval már úgyis igencsak fel volt töltve a rendszer, toltam bele gyújtóst papírból, tűztem bele gyufát, aztán megnéztem hogy ugat a szilentblokk (wuff). Eredmény: kicsi füst, kicsi olvadás, aztán mission failed. Asszem visszatérek az ütős szekcióhoz.

Ma meg összetörtem magamat, meg a bringámat egy műszaki hiba miatti kis légiakrobatika-bemutató során. Menet közben, egy olyan 30-as tempónál kiesett az első kerék, én meg úgy Superman-figurában elszálltam a faszba. Természetesen melóból hazafelé, fényes nappal, a legnagyobb forgalomban történt mindez, mert miért is ne. A biciklim járt szarabbul, mert totálisan üzemképtelenné vált, így Tóbiással fogok sokkal többet közlekedni. Énnekem csak a két alkarom, a bal kézfejem, és a bal vállam lett kabrió, ott szökött az olajnyomás ezerrel, illetve a jobb vállam ropog, mint az állat, de azért lábon hazamentem, meg cipelhettem a darabokra esett bringát. Szar volt, na...

A bejegyzés apropója azonban nem ez, hanem megint az ELX-gyújtás. Kibugásztam hogy melyik kábel hova megy, csináltam egy kapcsolási vázlatot, és közben észrevettem, hogy valami izé van. A gyújtásvezérlő modul csatlakozójának a kettes lábáról megy egy vezeték a gyári kapcsrajzon 48-assal jelölt ojjektumba (ami nemtom mi lehet), majd onnan megy testre. Valszeg ez egy kondi, vagy egy egyszerű ellenállás, de azért nem ártana megtudni valamit róla. Már elindítottam az információkeresésést, amint lesz valami eredménye, megírom.
Akinek van/lesz ELX gyújtásrendszere, annak nem árt erre odafigyelni, mert a 48-as nélkül nem komplett a cumó!!!

Ápdét: Persze, hogy nem látszik az a szar, úgyhogy itt van nagyban.

[2009.11.23] Még egy ápdét: Azóta kiderült, hogy a 48-as egy pici szervizcsatlakozó, amit a gyári kábelkötegbe integráltak. Gyakorlati jelentőssége nem nagyon van. Ja, meg az előbbi link javítva.

Majdnem megvolt az egy év, de aztán mégse, bár lazán meg is lehetett volna.

Nah, szóval az van, hogy túl szépen sütött ma a nap meg túl szombat volt ahhoz, hogy ne foglalkozzak egy kicsit a gépjárművemmel. Gyanúsan rendben van vele minden, nem zabálja az olajat, nem füstöl, nem fulladozik, csak megy, de azért gondoltam nézek egy olajnívót meg egy előgyújtást. Az olajszint teljesen oké, és annak ellenére, hogy a motortér úszik az olajban, szinte alig ment lejjebb az olajszint az elmúlt 1000 km-ben.
Az előgyújtás legutóbb nyáron lett belőve tíz fokra (nyári talin), azóta minimális mértékben mászott csak el, cirka három fokot. Pedig azóta tettem bele kilométert rendesen. Mindegy, most belőttem, bár így is elment volna még egy 3-4 ezret gond nélkül, szóval elvileg meglehetett volna az egy év gyújtásállítás nélkül. Csak éppen minek.
 Az ékszíj volt egy kicsit laza, azt valamikor a tél elején cseréltem, szóval már nem ártott neki egy kis feszítés, most megkapta.
Múlt héten kitakarítottam a verdát. Eközben szembesültem azzal, hogy a világosszürke plüsskárpit nem biztos, hogy a legjobb választás volt, mert nem épp könnyen tisztítható, de a többi rész nem volt problémás. Egy kis mosószeres langyos víz a műszerfalnak meg a műbőr cuccoknak, egy kis porszívó a szőnyegeknek, és olyan, mintha új lenne. Jah, meg megcseréltem a biztiövön az övpárnákat, hogy a cippzáros fele kifelé legyen mind a kettőnek, mert kurvára idegesített hogy izélgatta ott a nyakamat a cippzár.

Ennyi van. Tisztára olyan gép, mintha új Suzuki lenne, csak jobban rohad, és nincs kötelező szerviz.

Vótam ma. Igen, ottan.

Tök zsír, készen vannak a hengerek. Illetve még nem teljesen, mert a tetejéből nincsen lemunkálva semmi, de a tőcsavarok furatai már fel vannak marva, és szerencsére ez kevesebb hűtőborda halálát okozta, mint amire előzetesen számítottam.
 A dolognak abban rejlik a titka, hogy a bogárhengeren az eredeti furatok nem forgásszimmetrikusan, hanem egy kicsit téglalap-alakan helyzekednek el, így baromira nem mindegy, hogy hogyan fordítjuk őket. Sikerült megtalálni az optimális megoldást, így a venti felőli oldalon egy viszonylag nagy felület kapja a pofájába a hűtőlevegőt, és a szelepemelő furulyák felőli oldalon emiatt kisebb ugyan a hűtőfelület, de legalább jól elférnek a furulyák. A tőcsavar furatok módosításának szerencsére minimális mennyiségű hűtőbordát követeltek áldozatul, de a furatok kinézete eléggé kókány lett sajnos. Mindegy, a burkolat alatt nem fog látszani, a hengereket meg egyébként se a tőcsavarok, sokkal inkább a blokkban levő furat fogja a helyén.
 A héten veszek 10 millis acéllemezt, és ebből elkészül az az erősítő lemez, ami a blokk csavarodását hivatott akadályozni. Ha ez megvan, akkor már látszani fog, hogy mennyire ülnek rá a hengerek, és akkor annak függvényében lehet lemunkálni a hengerek tetejéből, hogy pont síkba járjanak a dugók. Alakulalakulalakul, jessz béjbe...

Ma járás-kelés közben egy a belső sávban toszódó Focust kerültem volna ki jobbról, amikor az mindenféle körülnézés, indexelés, meg ilyesfajta felesleges trógerkodás nélkül áthúzott az én sávomba. Természetesen úgy, hogy majdnem mellette voltam már. Ekkora vészfékezést kábé akkor csináltam utoljára, amikor még a Busszal közlekedtem. (Persze akkor és ott már a vészfékezés sem segített...) Szerencsére a fordos bepánikolt amikor rádudáltam, és azonnal visszaránotta a kormányt.
 Amúgy szőke nő volt, és épp telefonált vezetés közben. Értem én, hogy fontos  a Béluskának elmagyarázni hogy a káposztás cvekedli az alsó polcon van a hűtőben, a barna lábosban, és hogy feltétlenül mosogasson el, meg vigye le a macskát sétálni, de bazmeg, mi a búbánatos zergebaszta kurvaéletért ülnek az ilyenek autóba? Túl kevés a halott az utakon, vagy mi?

Figyelem! Attention! Warning! meg még Achtung! is.
Érdektelen bejegyzés következik. Nincsen benne se új alkatrész, se javítás, se tunnnning, se semmi. Kizárólag csak azért írom, mert történt egy-két jól eső apróság a hétvégén, amit amúgy elfelejtenék, így meg majd emlékezni fogok rájuk, amikor meg kell indokolni, hogy miért jó dolog Pókot birtokolni. Szóval csak akkor olvasd el, ha a munkahelyeden vagy, és tényleg ráérsz...
Én szóltam.

Naszóval: péntek éjjel a Déli pu. előtt haladtam el, a szokásos tempómban, és eközben megelőztem egy régi E Kadettet, amiben bulizni igyekvő fiatalok utaztak. Ez önmagában még nem jelent semmit, de a következő lámpánál pirosat kaptam, utolért a Kadett, és integettek, meg a hátsó ülésen egy csajszi feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy Tóbiás szimpatikus neki. (Természetesen a jobb oldalát látták csak a kocsinak, de akkor is jól esik a dolog, hogy van még aki értékeli a lengyel csodát. )
A péntek éjjelt Tóbiás egy Mini Cooper társaságában töltötte, reggel telefonnal csináltam róla képet, tök jól néznek ki együtt, alkalomadtán feltöltöm.
Szombat éjjel (illetve ez már inkább vasárnap reggel volt) alkoholos befolyásoltságú állapotban baktattam a Bajcsy-Zsilinszky úton a körút felé (fogalmam sincs, hogy kerültem oda), amikor egy számítógép-szagüzlet kirakatában megpillantottam egy ismerős tárgyat: valami LCD monitoron egy piros Polski virított, fölül valami márkanév, alatta pedig, hogy: 'CAUSE MERCEDES SUXXX...
Teccett, lemobiloztam kamerával.Ha majd nagy leszek, és lesz adatkábelem, akkor felrakom.
Vasárnap este spontán gyorsultam egyet egy skodás csajjjal. Igazi "gigászok harca" volt a Skoda 105S versus Polski Fiat meccs, de sajnos az előttünk 70-nel baszódó Focus meg Saab megakadályozta hogy kibontakoztassuk a csodaverdák teljesítményét.


Ez volt a hatalmas és izgalmas eseményáradat. Én is jobb szerettem volna ha az OT-Expóról szól ez a bejegyzés, de sajna oda nem volt alkalmam kilátogatni.
:(

Mese a kicsi zöldről
(Népmese benzingőzzel, CO-palackkal, hegesztési varrattal, meg satöbbi...)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisautó, Tóbiásnak hívták. Noha távol került szülőhazájától, Lengyelországtól, jól ment sora. A gazdája jó ember volt, gondját viselte, odafigyelt rá, ezért Tóbiás hűen szolgálta őt legjobb tudása szerint. Történt egyszer, hogy a kisautó ment mendegélt vidáman az úton, a hangszórójából vígan bömbölt a Rage Against the Machine. Egyszer csak árnyék vetült rá, felnézett a Wesem fényszóróival, és látja, hogy egy nagy izé magasodik előtte.
-Szervusz, én Tóbiás vagyok, a kisautó, hát te ki vagy? - kérdezte Tóbiás.
-Mit érdekel az téged?- válaszolt pökhendien a nagy izé. Tóbiás arcáról eltűnt a mosoly.
-Hát.. - foytatta volna Tóbiás, de a nagydarab izé, közbevágott.
-Én egy Q7-es Audi vagyok, tízszer erősebb, mint te. Örülhetsz, hogy szóba állok veled.
- Bocsánat, én..
- Nézz végig magadon. Húsz éves is elmúltál, rohadsz mindenhol, alig 24 lóerős vagy, nincs benned klíma, ráadásul a gazdád hetero, és szar rockzenéket hallgat. Legszívesebben hánynék tőled.
Szegény Tóbiás nagyon elszégyellte magát, alig bírt a könnyeivel, de a Q7-es folytatta:
-Bennem viszont frankó TDI motor van, százezer km után már kormol, van bennem klíma, hogy a puhapöcs gazdámnak ne legyen melege, simán befogom a Roxy rádiót, van gagyi viszkokuplungos összkerékhajtásom, amivel nem lehet terepre menni, és kétszer annyit eszek, mint te. Ráadásul a fukszos gazdám egy akkora köcsög, hogy olyan a segge, mint a gramofontölcsér. Szóval nem vagy te sehol, kistragacs, takarodj az utamból. - És ezekkel a szavakkal a Q7-es otthagyta Tóbiást.

Szegény kisautó úgy nekibúsult, hogy menten kirohadt az alja. Legalábbis a bal első doblemez alján egy jó tenyérnyi rész. A szép mintázatú Yokohama gumi is csak értetlenül pislogott befelé. Hazafelé kullogva találkozott egyszer csak meglátott valami furcsa szerzetet integetni, meg is állt.
-Szia, én Tóbiás vagyok, a kisautó, hát te meg miféle szerzet vagy?
-Adjon isten, komám, én a Schroth versenyöv vagyok.
-Fene gondolta volna. Úgy nézel ki, mint egy hózentróger.
-Vegyél fel kérlek, és meglásd jó szolgálatára leszek a gazdádnak.
-Szívesen felvennélek, de a balos, ajtó felőli rögzítési pontnál a csavar úgy be van rohadva, mint az állat. Nem lehet kiszedni. No de sebaj, ugorj be a csomagtartóba, aztán majdcsak lesz valahogy.

Otthon a gazda éppen végzett a szőnyegek pucolásával, és vissza akarta pakolni őket, amikor felfedezte, hogy a doblemeznél valami nincs rendben. Megbökdöste egy kicsit csavarhúzóval, mire kiesett a szétrohadt lemez, amit csak a gyári tömítő, kívülről meg az alvázvédő tartott ott.
-Hogy az isten ba... - kezdte mondani a gazda, de a többit nem hallotta kisautó, mert a gazdája közben bement a garázsba.

Végül egy szép szombati napon elvitte a gazda a kisautót egy titikzatos varázslóhoz. A mágus vakítóan fényes varázspálcával behegesztette a kisautó sebét, és rögtön be is kente alapozó és alvázvédő gyógyírral. Amíg a gyógykenőcs száradt, a függőcsapszegek kaptak egy kis zsírt, hogy ne maradjanak szomjan. Lett is nagy örö é bódottá, és a délután folyamán még tovább fokozódott, mert a gazda beszerelte végre a Schroth övet, a kibarmolt biztiöv-csavar helyére pedig egy - a Busz nevű autóból - érkezett társa került. Kicsit oldószer-szag van még az utastérben, meg a gazda még nem teljesen szokta meg, hogy az öv csatja nem a két ülés között van, de azért jó ez mindenkinek. Itt a vége, fossál béjbe!

Petya pikcsörz iz práud tu prizent:

De előtte:
Voltam ma gépműhelyben. Ehehehe. Mondjuk most nem sok minden történt, de azért haladtunk valamicskét. Vittem be egy hengerfejet, meg a sportveztengelyt, meg még pár apróságot. Kimértük, hogy a Bogárdugó csapszegeltolásának és a 650-es dugó csapszegeltolásának a különbségéből adódóan 0.7 millivel lesz lejjebb a hengerfej, mint gyárilag lenne, szóval nem kell módosítani a furulyák hosszán, mert a flexibilis rész (a Pandáé) bőven elbír annyit. A lökörudak is maradhatnak, a hézagállító csavarokat kell majd áthekkelni rövidebbre, mert a szelephimba-tengely úgyis lejjebb lesz téve, mivel a gyárinál 5 millivel rövidebbek a szelepek, amik belemennek a mocimba.
A főtengely végére kell egy alakos tárcsa, hogy ne kotyogjon, ez a közarab sajna elengedhetetlen annak, aki CC700-as főtengelyt használ. Hogy mik lesznek a konkrét méretek, arról majd teszek fel rajzot, hátha valakit érdekel. Ezenkívül még valszeg le kell rövidíteni az ékszíjtárcsa felőli részt, mert ott csöppet hosszabb a CC700-as főtengely, mint a léges/BIS cucc.

A mai bejegyzésnek azonban nem ez az apropója, hanem az, hogy felpakolom az elegantgyuszkós képeket, rövid magyarázattal, természetesen. Figyejjé' Gabe!

1.) Ő itt az ékszíjtárcsa. Ez gondolom látszik. Van rajta három kis bütyök, őróluk ad jelet a jeladó. Az egyik az gondolom FHP jel (a tényleges felső holtpont előtt van), a másik kettőből gondolom a tőtengely szögsebességére következtet az AGY.

2.) Karbitálca. Annyi a különbség, hogy van benne egy kis furat meg egy csőcsonk a szívócső-depresszió szenzor (köznapibb nyelven: vákuum-szenzor) csövét rá lehessen csatlakoztatni. Állítólag - Gabe álláspontja szerint - van magán a karbin is ledugózott vákuumcső-kivezetés, szóval ez nem is feltétlenül szükséges.

3.) Vákuum-jeladó. Ebbe megy bele a vákuumcső, és innen megy egy kábel a vezérlőeccség irányába. Semmi felirat, semmi ilyesmi nincs rajta....

4.) Biszbaszizé. Ez a vákuumcsövön van félúton a jeladó meg a karbitálca között. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a funkciója.

5 és 6.) Főtengely-jeladó és az ő felfogató lemezkéje. Az ő funkciója, hogy az ékszíjtárcsán található bütykökből indukciós alapon jelet csináljon, és azt elküldje az AGYnak. Mint látható, elvileg állítható:mert a felső lemezkén levő furatok oválisak, így el lehet tologatni a jeladót, de a gyárban úgy gondolták, hogy Átlag Pawelt megfosztják ettől a feature-től, és az egyik csavar nem hatlapfejű, hanem ilyen kerek, amit lényegesen nehezebb meglazítani. De nem lehetetlen
A két ujj nem szériatartozék.

7.) A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső. Azaz: a leszabályzás (Cut-off) vezérlője, az előgyújtás vezérlője (kék), és a trafó. Róluk írtam már korábban (november táján), le is vannak fényképve külön-külön is, több szögből. Keress vissza...

8. Az egész izé így együtt. Elvileg komplett, gyakorlatilag azt még nem tudom, hogy mi a búbánatos lófasszal fogom őket összekötni, mert ugye kábelkötegem az nincs.
Adódik a kérdés? Van ezeknek a Marelli gyújtáscuccoknak valami szabvány csatlakozójuk, vagy inkább hozassak gyáriakat a Katona és Obrotka Alkatrészkereskedelmi Vállalattal?

(Norbi)Ápdét: Fent vannak a fotók a csatlakozókról.

1.) Cut-off (alias leszabályzó-genya)
2.) Gyújtásvezérlőizé
3.) Vákuum-jeladó
4.) Indukciós szögsebesség- és szöghelyzet-jeladó ))
5.) Gyújtótrafó.

"Sziasztok, Peti vagyok és küldeném a "Voltam ma gépműhelyben" című számot a hetedik cébe Gyuszinak, Robinak, és mindenkinek, aki szereti..."

Jííííhhháááá, végre történt valami a motorommal. Bekerült a Cinquecento főtengely, bár egyelőre csak próbaképpen. A CC700-as tengelyen van még faragnivaló, mert a vezérmű felőli nyugvócsap és a forgattyúkar közötti átmenet nem olyan, mint a léges meg BIS tengelyeken, hanem rádiuszos, ezért nem tud rendesen felfeküdni a támcsapágy (gy.k. az axiális csapágy). Ha ezt kiküszöböljük, akkor valszeg elmúlik az a masszív 4-5 millis tengelyirányú kotyogás, ami jelenleg jellemzi a technikát. A lendkerék felőli csapágy egyelőre nem is volt teljesen a helyén, mert a felhegesztett részből előbb le kell munkálni, hogy fel tudjon feküdni a csapágyház. Az alakítanivalók ezzel persze nem érnek véget, mert el kell távolítani a dugót amivel a főtengely belseje van ledugózva (lásd a képet.). Ha ez bent marad, akkor ugye az nem biztos hogy megnöveli az olajnyomást. Ugyanezen okból meg kell fúrni az ékszíjárcsa rögzítőcsavarját is. Mindenképp a Csinkvecsentó csavarját kell használni, mivel a menetemelkedése eltér a léges/BIS csavarétól.
Biztos ami biztos, bevittem egy gyári meg egy EL ékszíjárcsát (utóbbi lesz majd rajta a végleges verzióban), összepróbáltam a főtengellyel és nem tapasztaltam különösebb problémát. Egyelőre ad-hoc lesz összepakolva a cucc, hogy a hengereket be lehessen lőni, hogy pont síkba járjon a dugattyú. Valszeg kicsit több lesz lemunkálva a hengerek tetejéből, mert a hengerek talprészénél lesz egy 8 millis acél erősítő alkalmatosság. Pénteken készen lesz a blokk véglegesre, kikönnyítve-kigrammolva, akkor viszek be egy hengerfejet, meg a sport-veztengelyt. Folyt köv.

"80.3 TrógerFM, itt a délutáni kívánságműsorban az Olajsár együttes dalát hallhatták. Petike kérése után következzen a nyereményjátékunk: Az a kedves megfejtő, aki meg tudja állapítani hogy a képen szereplő két ékszíjtárcsa közül melyik az EL és melyik a sima 650 E alkatrésze, az jó arc. Most pedig következzenek a legfrissebb hírek Herpesz Emőkétől:"

Túl van a válságos állapoton az a hat szelet pizza, akik délután szenvedtek balesetet egy hirtelen fékező Polski Fiat személygépkocsi utasterében. A fékezés következtében pofára esett doboz mentésére igyekvő sofőr ott baszta el, hogy felemelte azt a k* dobozt, ami persze kinyílott, és a hat szelet pizza azonnal hétfelé zuhant, kellemes sajtos-paradicsomos dizájnt kölcsönözve az utastérnek. A sofőr most takaríthat, basszameg...

"Köszönjük Emőke. Sajnos már csak egy kívánság fér bele a műsoridőbe. A Szenyor Sokrács feat. Bádog Boyz felvételével búcsúzik önöktől a műsorvezető, Ödéma Zoltán..."

"Történt egyszer régesrég, hogy BE-RI sheriff lett a Tápkábel-völgy korlátlan ura. Az ifjú BE-RI igazságosan és becsületesen látta el feladatát, kordában tartotta az Amper-bandát, védte az igazságot, szolgálta a fényt, óvta a kis H4-eseket, és felettesét, az öreg Fényváltó bá'-t. Az amperek viszont nem hagyták nyugodni, folyton ostromolták, és az idő előrehaladtával, ahogy öregedett BE-RI kezdett megcsömörleni a fény szolgálatától. túl nagy volt a feszültség, ezért végül idős korára BE-RI átállt a sötétség oldalára. A gonosz sheriff megtagadta Fényváltó bá' parancsait, aljasul megölte a kis H4-eseket, sőt egy alkalommal Fényváltó bá' életét is megpróbálta kioltani. Ekkor érkezett azonban a hős ifjú, NVF4-1C-Z30a, aki kiállt a szenvedők mellett és párbajra hívta a sötét lelkű BE-RI-t.
A kihalt főutcán csak ketten voltak, halálos csend telepedett az álmos Csomagtér Cityre, csak a szél hangja fütyült. Csomagtér lakói riadtan zárták be ablaktábláikat, félelemtől reszketve húzták meg magukat otthonaikban. Délben eldördült két lövés...

...és BE-RI holtan rogyott össze. Éljen a hős megmentő, éljen NVF4-1C-Z30a! Mától ő szolgálja a fényt, és mindenki boldogan él, amíg szét nem sül."

Nah, szóval kicseréltem a fényszóró-reléket 30 amperesre (thanx Nyuszy), mostantól remélhetőleg semmi gáz. Ha már ott matattam, kicsit kiganajoztam a csomagteret, most már azért szebb.

Vasárnap délután szép kellemes idő volt, úgyhogy elmentem autózni, úgyis volt egy kis programom pesten. Előtte beugrottam egy szimpatikus fiatalemberhez, akinek valami mértékegység a neve, asszem M/S, vagy KM/H (így nagy betűvel, mert tulajdonnév), nem emlékszem már pontosan. Ő éppen valami vasat kenegetett, de úgy néz ki, hogy jó kedvében találtam, mert adott egypár ilyen izét. Nemtom mik ezek, állítólag Elegant gyújtáshoz való dolgok. (Én azt hittem , hogy egy Elegant felgyújtásához elég a benzin meg a gyufa.) De nem, kellenek ilyenek is:

- EL ékszíjtárcsa
- főtengely-szöghelyzet jeladó
-a jeladó felfogató biszbasza
- karbitálca (vákuumcső-kivezetéssel)
- vákuumcső meg valami jeladó kütyü a végén
- sokrácsos reaktorfedél

Utóbbi állítólag nem része az Elegant gyújtásnak, de azért elhoztam, biztos ami biztos. Késő este mentem hazafelé, szerencsére akkorra már eltakarodtak az útról a délután még hemzsegő sunday driverek (hússzal kanyarodós, jobbra indexelős, balra menős, ah-de-szép-a-táj-béla belső sávban hatvannal, akciós keritörpére hirtelen fékezős , nah szóval ők elhúztak haza a tévé elé, és elég tempósan hazaértem. Én nem értem, hogy hogy van az, hogy egy 24 lóerős autóval hogy lehet, hogy folyamatosan előzök, amikor igazából nem is tolom neki, na mindegy.

Jaaaaj, és a nap fénypontja: benzinkútnál épp csokit majszoltam, aztán jött oda egy opeles fickó, és megdícsérte a kocsimat, hogy milyen szép, meg tipp-topp kis autó. Persze, hogy bal oldalról látta csak, de akkor is jól esett. Ennyit dobnak egy kocsin a felnik.

Ismét játszós délutánt tartottam. Ezúttal az ülések kerültek sorra.

A műszakira visszapakolt gyári sámlik egyik előnye az, hogy hosszú távon kényelmetlenek, a másik pedig az, hogy egy baleset bekövetkeztekor garantált a nyaktörés, így természetesen időszerű volt visszapakolni a Recarókat. Az utasoldalinak volt egy kisebb kehéje, jelesen az, hogy a támla hajlamos volt hátrazuhanni, mert anno a kárpitosnál frankón eltörték (!) az egyik rögzítőcsavart a szétszedésnél. A beletört darabot kifúrással kívántam eltávolítani. Mivel itthon csak az "ELPROM LOVECS" márkájú fúró állt rendelkezésre, ami akkora, mint egy AK-47-es, és nem lehet vele rendesen hozzáférni semmihez, ami nem T-72-es tank, ezért inkább bevittem a melóhelyemre, és szóltam a karbantartó kollégának. Kornél megnézte a cuccot, és azt mondta, hogy semmi szükség itten fúrásra, és rejtélyes módon kivarázsolta azt a beletörött szart pár perc leforgása alatt. Szépen megköszöntem, összeszedtem az államat a padlóról, aztán hazavittem az alkatrészt.
Amikor mentem ki, akkor azért nem úsztam meg, hogy ne röhögcséljenek a munkatársak, hogy egy üléstámlával a hónom alatt ballagok ki a kocsihoz. Megígértem nekik, hogy holnap beviszek egy motorblokkot vagy egy váltót, aztán lehet fetrengve röhögni.
Itthon kiporszívóztam és beraktam a vezetőoldali ülést a kocsiba. A jobb1, ha már szét volt szedve, kapott egy alaposabb tisztítást, egyeként megpucoltam az alkatrészeit, aztán kaptak egy kis műanyagápolót, aztán szépen - némi káromkodást nem nélkülözve - összeállítottam a "pesszendzsör szít esszemblit". Ennek a folyamatáról is rendkívül érdekes és életlen fotók készültek az utókornak. Indzsoj:

Hosszú ideig semmi esemény, aztán most végre tartottam egy játszós hétvégét.
Zsákmányoltam mindenféle jót, amit az alábbi képek ábrázolnak.
- Komplett hátsó ködlámpát
- 2 db laprugó-szilentet
- átlátszó fejű lámpacsavarokat

+ még egy olajhűtőt, és a hozzá tartozó vezetékeket, hollandereket, olajnyomás-gombát, de ezek már korábban is megvoltak, csak most kerültek hozzám vissza...

A hátsó ködlámpa sajnálatos módon megsemmisült, amikor egy rámparkoló autó miatt nem tudtam máshogy kiállni a helyemről, és keresztül kellett tolatnom egy bokron. Mindegy, nem is gyári volt, meg már egyébként is eléggé hervadt állapotban volt szegény. Szóval inkább tojt a nyuszy egy újat Tóbiásnak.
A felszerelés meglepő módon nem plug'n'play, mivel a felfogató furatokat illetve a felfogatáshoz szükséges csavarokat nekem kelett előteremteni. Sebaj, fogtam az "Elprom Lovecs" márkájú (nem orosz, hanem bolgár) fúrót aztán másodpercek alatt meg is volt. szerencsére M5-ös csavarok és anyák is voltak kéznél, úgyhogy gyorsan fel is került a foglalat. A drótokat is behúztam gyorsan, természetesen pont az utolsó pillanadban baszódott el a negatív saru (olyan negatív volt a kis köcsög! ), ezt kénytelen voltam pótolni egy szabvány darabbal, ami kicsit nehezebben fér el, de megoldottam. (Avagy hajlítgassuk szét a brendnyú foglalatot, mert az jó.)
Szép lett, működőképes lett, király. Bár azt mondjuk nem tudom, hogy mi a kóchengeres birkavalagért áll olyan ferdén a gyári tartón, de mindegy...

Ha már ott voltam, szétkaptam a tolatólámpát is, és megvizsgáltam, hogy miért nem szeret működni. Természetesen kontakthibás volt, mert miért is ne. A foglalat volt rossz, gyorsan elhárítottam a libát, izzó be, gyors próba: működik. Megpucoltam a búrát, mert a kipufogó közelsége miatt elég kormos vot szegény, de most egész jól néz ki.

Visszaraktam a füstszínű első indexburákat is, természetesen alaposan megpucoltam a lámpatestet, és a burát is, a tömítések is megtisztultak, és kaptak ey kis ápolószert is.
A haldokló átlatszó fejű csavarokat is lecseréltem vadi újra mindenhol. A megtisztított buráknak (plusz a vadi újnak) is adtam egy kis UV-védős waxot, ezért kevésbé koszolódnak, szépen csillognak, és remélhetőleg sokáig szépek maradnak.

Lecseréltem a gecironda téli garnitúrát, újból a szép felnik vannak fent. (Készüljetek a rossz időre. )

Elővadásztam egy hulladék állapotú hátsó kereszttartót a raktárból, próbaképp ebbe fogom belefaragni az olajhűtőt, amit a héten hoztam el a GÉPMŰHELYBŐL. Megnézegettem, egész hosszúak hozzá a vezetékek, szóval nem lesz gáz.
Holnap folytatom a játszást...

A múlt hét dióhéjban: Index. Lyuk. GTV. Reflektor. MZ-gyulladás. Szelephézag.

Kicsit bővebben: Megjött a csomagom a Polimpextől, ami a főtengely, meg az egyéb biszbaszok mellett tartalmazta a várva várt emektoros (gy. k.: elektromos) indexrelét is. A drótból és Lada reléből műszakira összekendácsolt ideiglenes rettenet helyére azon nyomban installáltam is a Jezpol márkájú szerkezetet, és ezzel Tóbiás ismét tett egy lépést a luxusautóvá válás irányába. Akinek nyugati autója van soha nem fogja megérteni, hogy az ilyen apróságok is mennyire fontosak...

A bal eslő doblemezen találtam egy akkora lyukat, mint az állat. Kifér rajta az öklöm. Ott rohadt ki a szerencsétlen, ahol a belső és a külső dob összeeresztése van, a gyári tömítő szépen eltakarta. Mindegy a dobok úgyis cserések lesznek, de azért kibírtam volna enélkül a szar nélkül is. Jó hogy a műszakin nem vették észre.

Ismét megpróbáltam rájönni, hogy mi a tökömért nem működik a reflektor. Végigkutattam az összes tápkábelt, (jók voltak) megcsiszoltam a testkábelek saruit (jók voltak), leteszteltem a kormánykapcsolót (jó), meg a műszerfali kapcsolót is (szintén jó). Gyári bekötéssel elvileg jónak kellett lenni. A tompított, meg a helyzetjelző oké is volt. Relézve is kipróbáltam, és szintén. A biztosítékok is jók voltak. Maradt tehát az, amit már rögtön az elején kizártam: az izzók.
Volt egy régebbi izzóm, amiben csak a tompított rész ment ki, a refi izzószála ép volt. Bekötöttem próbaképpen, és láss csodát: működött. Ugyanazt megcsináltam a másikkal is, és szintén. Most már csak azt nem értem, hogy hogy az isten izéjába' tudott egyszerre kinyiffanni mindkettő, amikor vadi újak voltak, nem szar gyártmány, hanem márkás cucc mind a kettő, és zsír új volt volt az akksi is. Ráadásul egy jó H4-es izzó az elvileg évekig is kibírja. Ha meg mégis akkora túláramot kaptak volna, akkor meg hogyhogy nem a biztosítékok szálltak el? Merthogy azoknak meg kutya baja. Kurvára nem értem... Tipp?

Elugrottam a lakatoshoz, aki reményeim szerint csinálni fogja a Moszkvicsot és Tóbiást, csak még egyelőre nem tudom, hogy melyik menjen előbb. Még ő se tudja , szóval ezügyben nem jutottunk sokra. Állt ott egy gyönyörű Alfetta GTV, ő is restaurálásra vár. Gondoltam lefotózom, de a fényképezőm úgy döntött, hogy nem fotózom le.

Ma egy kissé másnapos fejjel lőttem egy szelephézagot, mert az 1-es henger szívószelepénél a hézag az eléggé megszűnt létezni, a többi nagyjából jó volt. A kevésbé jó az az volt, hogy elkezdett közben szakadni az eső. Végülis mikor máskor? Ha már kint voltam, segítettem tesómnak kitalálni, hogy mi a 'csáért gyulladt ki az MZ-je tegnap. Szerencséje volt, csak egy kábel égett végig, azt kicserélte, de valahogy utána már nem annyira szeretett volna működni a motorkerékpár. Fogtam a próbalámpámat, aztán végigkutattuk a szisztemet, végül megtaláltuk a ludast: a gyújtótrafó kondijánál az egyik kábelen megsérült a szigetelés, és folyton letestelt. Ez is megvót, heppinessz van...

"Vettem vasat."* Ilyen gömbgrafitos öntöttet, meg pár darab másmilyet is.
Elvileg úgy terveztem, hogy a 26-ik szülinapomra ideér, és akkor örö é bódottá, de csúszott egy fél hónapot. Természetesen így is nagyon örülök neki, és ezúton is óriási thanx Gáspáry Lacinak, hogy beszerezte nekem ezeket a cumókat.

Mondjuk kezdek egy kicsit aggódni, mert ezzel, meg a múlt heti műszakis-függőcserés kalanddal együtt laza két hét alatt ráugrott egy 85-ös az autómra, ami kábé most jó ha 35-ért el tudna kelni. Szóval ez már igencsak túlmutat az épelméjűségen, de még töretlenül hiszem, hogy normális vagyok. Vagy valami olyasmi...


*Eme idézet egy bizonyos Tibeee néven elhíresült kortárs klasszikustól származik.

Megvan. Kisebb-nagyobb szívások árán, de megvan.

Ma meló után rögtön elzúztam az Autóklubhoz, megmutatni a működőképes indexet, meg a gyári, 12-es kerekeket. A Zsiga indexrelé az alábbi képen látható - erősen mekgájvörös - állapotban volt bekötve, és igazából járó motornál, főleg nagyobb fordulaton nagyon tré, mert kurvagyorsan villog, de ott a vizsgabitos bácsi előtt úgyis alapjáraton fogom villogtatni, szóval no para. Hogy hogyan van bekötve, azt meg gondoltam hogy inkább fedje homály, és ha lehet nem nyitom ki a csomagtérfedelet. No, ezt ott basztam el, hogy a bácsi kijött alvázszámot leolvasni. És ugye hol van az alvázszám? Igen, pont ott. Ott, ahol olyan búbánatosan lógott a csupasz végű drótokon a Zsiguli relé. Mindegy, nem szívózott vele a vizsgabiztos bácsi.
Szépen kitöltötte a papírokat, még közben szabadkozott is, meg elnézést kért a felnis dologért, merthogy nem tehetnek róla, szabály van, meg izé. Végül felnyalták a matricát a rendszámra, fizettem, és hősünk végül beleszáguldott a naplementébe.

Befejeztem!! (Itt a végleges verzió.) Ma az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki Tóbiással a műszakinak. Ellógtam a melóhelyemről, de előtte még magamhoz vettem néhány csúszósarut, pár méter kábelt, és egy pár tonna sniccerpengét, hogy legyen mivel végrehajtani a gyorsjavítást. Mivel a tompított is halott volt, ezért reggel helyzetjelzővel mentem dolgozni, ami a sötétben nem volt kifejezetten tréfás,de nem lett belőle nagy gebasz, per fortuna. Otthon alkalmi MacGyverként próbáltam a műszakiig hátralevő másfél órában kultúrállapotba hozni Tóbiást.
Helyszín: Alpha-Zulu-Delta, garázsbejáró, Kelet-Európa, 12:15
Mission one: A tompított életre keltése. A relét kiiktatva a rendszerből, összekötöttem tompított áramkörét a +-szal. Világított a pilács. Ugyanezt megtettem a fényszórókapcsoló közbeiktatásával. Az eredmény pozitív. Relét dobtam a picsába, a kapcsolótól jövő drautot visszakötöttem a gyári helyére, a biztosítéktáblába. Pozitív. Missön komplít: a tompított akkor és csak akkor világít, ha fel van kapcsolva.
Mission two: A reflektor üzemképessé tétele (merjünk nagyot álmodni )
Kiiktattam a relét, direkt +-ra semmi, gyári megoldás szerint visszakötve először működőképesnek látszott. (A műszerfali visszajelző pilács égett, a tompítottról rendesen levette az áramot, de a reflektor izzójáig mégse jutott el a villany. Leellenőriztem a biztosítékokat, ettem három füstölt tarjás szendvicset, és ennek hatására már a műszerfali visszajelző se akart működni. Szerencsére volt egy B-tervem: nagy ívben szartam bele.
Mission three: Műszaki vizsga.
Helyszín: Omega-Bravo-Charlie, ellenséges bázis, Kelet-Európa (kicsit arrébb), 14:05
Odaértem viszonylag korán, baromi nagy mákom volt, hogy szinte alig voltak előttem. Mire a papírmunkát elintéztem az ügyintéző néninél, már szóltak is, hogy álljak be. Első akció volt a rázatópad az első tengelyen. Tóbiás sikerrel abszolválta, a jobb oldali kerékből kellett egy kis levegőt kiengedni. Következett az első fékek próbája. Figyeltem a monitort, szerencsére erősen fogott mindkét fék, és alig pár százalékos volt az eltérés a két oldal között. Eddig frankó.
A hátsó tengely rázatása következett, ez is simán ment, majd ezután a hátsó fékek mérése. Az üzemi fék teljesen oké volt, a két oldal eltérése itt is minimális. A kézifék erőssége is megfelelőenk találtatott, de itt már láthatóan jobbra húzott a gépsárkány. Szerencsére még tűréshatáron belül maradt, így léphettünk tovább.
Vizsgabiztos bácsi megnézte, hogy nyithatók-e az ajtók, letekerhetők-e az ablakok (ezek azért még működnek), majd jött az elektronyos rendszer, ami azért már parásabb volt. Helyzetjeleztem, indekszeltem, tompítottam, ablakmostam, ablaktöröltem, dudáltam. És itt jött a csoda: elfelejtették kérni a reflektort!!! )) Ezt a részt baromira megúsztam, de sajnos azt észrevették, hogy kibaszott lassan villog az indexem. (Erre készülve rendeltem eletronyos indexrelét a Polimpextől, de még nem érkezett meg, így kénytelen voltam a gyári szarral elvinni.) Mindegy, mentünk tovább. Megnézték a kormányt, ellenőrizék a holtjátékot, ez szerencsére még elment. írom ám tovább, csak most kimegyek kereket cserélni, na meg ennem is kéne valamit... Fárasztó ilyen sokat írni. Télleg.

Nah szóval itt vagyok megint. Folytatom: Tehát ellenőrizték a holtjátékot. Lement az ürge az aknába, egy másik meg rángatta a kormányt. Aztán a lenti ürge szólt az egyik kollégájának, hogy jöjjön le. Elkezdék nézegetni-rángatni az első futóművet, a végén már hárman voltak lent az aknában, aláemeltek, és ugy is izélgatták, azt hittem ott vége a történetnek, de szerencsére megfelelt az első futómű is. Aztán elkezdték kaparászni a küszöböket meg az alját, le is hullott ez-az, de az inkább csak sár volt, nem volt necces, eddig nagyjából nyeregben éreztem magam, de aztán az első keréknél valami megragadta az embör figyelmét, aztán a másik is odament, ott pusmogtak, valahogy nem fogott el az örömmámor amikor ezt láttam. Azt hittem, hogy találtak valami betegséget a futóműben. Aztán kikiabált az ürge a kocsi alól, hogy milyen felnik ezek. Há'mmondom gyári felnik, a vízhűtéses 700-as pókon volt ilyen. (Jött a csodálkozó nézés, hogy vízhűtéses Polski, mi a geci?) Végül meggyőztem őket hogy van ilyen, utána is néztek egy katalógusban, de aztán abban maradtak, hogy enm tudják elfogadni a 13-as kerekeket, ki lehet állni. Meg azt is mondta az ember, hogy a túl lassan villogó index miatt se nagyon tudnák most átengedni.

Végül megegyeztünk abban, hogy felpakolok négy gyári, 12-es kereket, meg csinálok valamit az indexszel, holnap visszamegyek, és akkor rányalják a matricát a rendszámomra. A szigorúságuk ellenére segítőkészek voltak, nem szívóztak hülyeségekkel, meg még meg is dícsérték az autót, hogy látszik hogy mennyire egyben van. Fogtam a papírokat, eltűztem, első dolgom az indexrelé beszerzése volt. Sajna Nyúlnak és Gabe-nek nem akadt gyorsan kölcsönvehető példánya, ezért beugrottam Mikihez a ladaboltba, és elkezdtük próbálgatni a reléket. Persze a hangulat már megvolt, mivel a bolt személyzete már túl volt pár sörön. A Samaráé nem volt jó, a Niváé sem, az elfekvő készletből előkerült Avia indexrelé se volt az igazi, de végül az ezerkettes Zsigáé megoldotta a dolgot. A fő hátránya, hogy egyáltalán nem hasonlít a saruk kiosztása a Pókéra, úgyhogy a pók kábelcsatlakozójába beletűzködtem ilyen leblankolt kábelvégeket, amik mentek a zsiga reléhez. Az egyszerűség kedvéért mindegyik ugyanolyan színű, és hosszú, mint az állat, szóval kábelből szép kis Laokon-csoportot sikerült alkotni. De működik, az a lényeg. Tűz haza, kerékcsere.
A kerékcsere már jóval egyszerűbb mutatványnak tűnt eleinte. Elővadásztam a gyári felniket, nekiálltam lelazítani a kerékcsavarokat. És itt jött a szopás. (Már megint.)
A függőcsere után a szervizben légkulccsal úgy megtépték azokat a kibaszott csavarokat, hogy nem tudtam őket lelazítani. Végül elővadásztam a Peugeot kerékkulcsát (kétkezes cucc, meg nagyobb az erőkarja is), meg az ipari csavarlazítómat, aztán jöhetett a szenvedés. Végül úgy sikerült (fél flakon csavarlazító után) megoldani a dolgot, hogy a kerékkulcs egyik karjára ráléptem és ránehezedtem teljes testsúllyal (mind a hatvan kilómmal, ehehe), a másik karját meg két kézzel téptem. Végül én győztem, a csavarok engedtek, én meg taknyoltam akkorákat mint a liszteszsák. Tiszta kabaré volt. Az viszont elég komoly, hogy a gyári kerekeim egyike se ment 1 bar alá, pedig kb. két éve rájuk se néztem.

Holnap műszaki. Ejj...

Nah, szóval holnap műszaki. Mikor gyulladjon ki az autó ha nem most?

A függőcsapszeg-cserén túl vagyunk szerencsére. Ma hoztam el a verdát a szerelőtől, bár a számla láttán (jattal együtt 1 Deák) erős késztetést éreztem, hogy visszakalapáljam a berohadt függőket. Ez persze csak pillanatnyi dolog volt, mert igazából rengeteg időt és szívást spóroltam meg azzal, hogy ezt a műveletet másra bíztam, és tiszta jó, hogy újból kormányozható az autóm. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...

Hazaérve a holnapi műszakira készülve kiporszívóztam a verdát, szóval belül egész szép lett, aztán folytattam a sort a halott fényszóró életre keltésével. Nah, az az amit nem kellett volna. A tompított reléje mostanában épp működőképes kedvében volt, szóval ha bekapcsol égett, ha kikapcsoltam elaludt. Nagy szó, mert az utóbbit el szokta felejteni. Ésszerű magyarázatot nem találtam erre, már rég nem is kerestem, simán csak örültem ha működött. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...
A reflektor reléje az viszont semmi hajlandóságot nem mutatott a működésre, ezért szétszedtem. A belseje épnek tűnt, ha a kapcsolókör kapott áramot, szépen behúzott az érintkező, nosza kipróbáltam. Átkötöttem a tompított relé helyére, villany fel, és láss csodát: működött. Megcseréltem tehát a két relét, gondoltam hogy majd most jó lesz a tompítoitt is, meg a reflektor is. Nos, kedves barátaim, a nagy büdös lófaszt lett jó. Ha felkapcsoltam a refit, a tompított szép szabályosan lekapcsolt, ahogy annak lennie kell, de az a kibaszott távfény az nem akart felvillanni az istennek sem.
Gondoltam hátha elkötöttem valamit, két érintkezőt megcseréltem. Nem kellett volna. A kipróbáláskor kigyulladt a reflektor. Legalábbis a reléje. Meg az egyik testkábel. Szépen füstöltek is, amíg nem áramtalanítottam. Jelen állás szerint van egy halott relém, pár szétégett kábel, az eddig működő tompított SEM működik már, és holnap megyek műszakira. Hurrá, bazmeg...

(Örülök, hogy legalább nem égett le az egész autó. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...)

Igen tudom... Szerintem se lett szép.

No, egész furcsa apropója van a bejegyzésemnek, meg hát sajnos nem sok köze van az autóimhoz, mert egyikkel se volt időm foglalkozni már vagy két hete, mivel (szó szerint) reggeltől estig a melóhelyemen vagyok. :( :(
Ma landolt egy emil a postafiókomban, a RetroMobil és az Autó2 kiadójának az egyik tulajdonosától. Egyik ismerőséé az alábbi kocsi, én meg gondoltam, hogy segítek egy kicsit propagálni: (Apropó, cikket sem írtam nekik 1000000 éve. Ég a pofám.)

"ÜZEMKÉPES 20 ÉVES KISPOLSZKI INGYEN ELVIHETŐ
1988-as, piros, END-rendszámú üzemképes kisPolski 650/E
INGYEN elvihető, ha az érdeklődő vállalja
a szükséges papírmunkát, átírást, stb.
Második tulajdonos, motorikusan folyamatosan felújítva, újszerű gumik, /alváz sajnos rozsdás/.
Utolsó műszaki , zöldkártya 2006 novemberig, azóta forgalomból ideiglenesen kivonva.
Megtekinthető Sashalmon, e-mailes egyeztetés után.
tokai@externet.hu

Tudom, nem ide való, de hátha valakit érdekel.

A saját vasammal sajnos semmit nem haladtam, mert sajna rohadtul nem érek rá. :( :( Ott áll a szerencsétlen a garázsban (ez mondjuk nem szerencsétlenség), fémig lecsiszolva. Ki kéne maszkolni, le kéne alapozni ahhoz, hogy egyáltalán ki lehessen mozdítani. Fater meg erre előáll az okossággal, hogy ki kéne rakni, merthogy nehogymá' neki jeget kelljen vakarászni a Peugeot-ról reggelente. Felhomályosítottam, hogy én lassan hét éve vakarászom a jeget a kocsiról minden télen, a k****életbe. Nem azért szívtam a csiszolással, gitteléssel, hogy egy éjszaka alatt hazavágja az egészet a rácsapódó pára. A hét közepén már volt ebből egy kiadós vita, és most alig egy fél órája megint elkezdte. Merthogy dízel, és nem indul be a mínusz 15-ben. Faszé' nem vett benzines autót...

Amúgy meg bejelentettem Tóbit keddre a szerelőhöz függő-cserére. Nem egy hardcore-jóarc-crovazsonglőr megoldás, de mivel jövő héten is előreláthatólag 12 órásak lesznek a 8 órás munkanapok, ezért sajna nem fogom tudni magam kicserélni a komplett tengelycsonkokat. Addig is a hétvégén végre frankón lealapozom a verdát.

Kép nincs.

Barátok közt. (A héten történt.)
Tóbiás már jó ideje szobafogságban szenved, mert elpusztult a kutyája (a műszaki vizsla). Időnként meglátogatja Flex Miksa, aki mindig felűnik ha valami baj van. Az ármánykodásaiban mindig részt vesz Gitt Tivadar is, de mindenki tudja, hogy csak ők ketten képesek megfékezni  Rozsda Rozáliát, akinek feltett szándéka Tóbiás elpusztítása. "Fémtisztaság, fél egészség", mondta Miksa, és eltüntette a Rozália által okozott sebeket.  Ahol egyedül kevés lett volna, ott a kétes jellemű, de alapvetően segítőkész Gitt Tivadar is munkához látott. Miksának ugyancsak meggyűlt a baja Rozál szarságaival, így hát az őt háttérből irányító titokzatos alak úgy döntött, hogy a homloklemezen egybefüggően el kell tüntetni mindent, sőt Tóbiástól kénytelen volt elkobozni első lámpáit, indexeit és az emblémáját is.
Amikor ők végeztek, jött Alapozó Etelka, de őelőtte Tóbiás kénytelen volt maszkot viselni. Szerencsére volt kéznél öntapadós fólia, így Tóbiás ezt még időben fel tudta venni. Tudta, hogy az Etelkát irányító személy fúj rá. Ahol kellett, oda került egy kis alapozó, valamint Gitt Tivadar is vissza lett egy kicsit csiszolva, de még koránt sincs vége a Rozál elleni harcnak. Még számos feladat vár hőseinkre.

Érdekesség, hogy a sorozatban a héten egy kisebb epizódszerepben látható volt Russel Crowe is, aki egy jobb első lámpát formált meg.

Tegnap volt egy kis "pohácsa vazzer" ( ), ezért a délelőttöt autócsesztetés helyett alvással töltöttem inkább. Délután kimentem a garázsba, és nekiálltam eltüntetni a rozsdafoltokat és rendbetenni a kocsi gittel "kijavított" (vagy inkább összekókányolt) részeit.

Amíg koszos volt, nem látszott, hogy mennyire szét van rohadva szegény, most, hogy le van mosva, most elég siralmasan fest. A bal oldaláról már eleve tudtam, hogy reménytelen, az előző tulaj betonoszloppal való randevújából kifolyólag. Na de a homloklemez eléggé elkeserítő. A korábbi brutálkókány javításoknak köszönhetően szépen kijöttek rajta a hullafoltok, és ahogy elkezdtem csiszolni, úgy vált egyre elkeserítőbbé a dolgok állása. (Azt hittem így csak egy hármas golf képes rohadni, de úgy néz ki, hogy nem. )
Mindegy, letoltam róla a rozsdát, meg a szétrepedezett gitt-hegyeket, kigitteltem a likakat a balos sárvédőíveken, holnap utáncsiszolom, aztán lealapozom az egészet. Gecironda lesz, de azért csak átszalad valahogy a műszakin. Rohadtul nem szeretem az ilyen kókányolást, de a műszaki az kéne, lakatoshoz meg nem akarom elvinni, mert

ad 1.: eleve csak decemberre van időpont. (eredetileg a Moszkvicsnak)
ad 2.: ha már lakatoshoz megy, akkor komplett felújítás lesz belőle, akkor már nem akarok félmegoldást, viszont akkor legalább három-négy hónapig kiesne a járgány, szóval kéne vennem egy másik autót, viszont akkor a Moszkvicsnak mennie kell, mert azért annyira nem vagyok jó csávó, hogy egyszerre két project-autóm legyen, meg még mellette egy mászkálós kocsi is.
Nah, most mi a rostos lószart csináljak? Tippek?

Tóbiás végre tiszta. Az október óta tartó NEFÜRGYÉLE-időszaknak és az orbitális mennyiségű mocsoknak immáron vége.(Én meg szeva gyurivagyok. Sajna időm nem sok volt hogy saját magam csiszatoljam (mer' ez egy szekszhirdetés ez amúgy , ezért inkább elvittem egy kézi mosóba, ahol a személyzet serc perc alatt letúrta róla az évszázados retket (és ők szeretik ha büdös... ...egy kicsit.) Egy rövid, de intenzív sebességű szárítás után vissza is lapátoltam a verdát a garázsba, amiért fater már most utál, de még egy másfél hétig ott is lesz a gépsárkány. Addig:
1.) felpolírozom a fényezést,
1,5.) nem akarok dugni csak nyalni
2.) dróttal lekúrom róla a rozsdát, kigittelem, lealapozom.
3.) Ha végül megjöttek az alkatrészek, meg a gömbfej-kinyomó, akkor kicserélem az első tengelycsonkokat, és szaladhat is műszakira. (Úgy fogom bejelenteni, hogy: Figyejjémá' mikorra lehetne menni?
Remélem tudom majd tartani a menetrendet.

Külsőre-belsőre már nagyjából már műszaki-kompatibilis a verda. Nagyjából mindent visszaalakítottam gyárira, de sajnos a fényszóró reléket még mindig nem sikerült beszerválni. Nem volt abban a boltban se, ahol ma jártam. Amúgy iszonyat gáz volt most a gyári ülésekkel használni, nagyon elszoktam már tőlük.


Megjegyzés a tegnapi bejegyzésemhez: A csatolt képet ma, utólag megnézve elég ótvar geci minőségűnek tartottam -ezúton is elnézést érte - és úgy gondoltam, hogy jó tré módon lett JPEG-be konvertálva, azért ilyen. Ma kinyomtattam az eredetjét. Azt a halál se gondolta volna, hogy egy másfél megás, 300 dpi-s bitmap-ben is ugyanolyan pixeles fos lesz. Gyász.

Elvan a gyerek, ha játszik. Beszerváltam a Solid Edge 2D Drafting nevű kis programot, és a mellékelt képen látható hülyeségeket rajzolgattam vele. Nemsokára úgyis vinnem kell, mert a gépműhelyes csákónak korábban odaadott mórickarajzok valahol a "véres ürgefos" és a "kelkáposztával lerókázott Zámbójimmy" minősítés között van valahol. Időm az van, mert a kocsi nemigen halad fénysebességgel a műszaki vizsga felé.

Hétvégén még elmentem a 126-os napra, de utána leparkoltam a gépsárkányt. szerencsére be tudtam rakni a garázsba. Eddig nem sokat csináltam vele műszakira készülés gyanánt, csak lekaptam a fehér indexburákat, kiröppentek a Recarók, és megcsináltam üzemképesre a jobb első helyzetjelzőt. Kiszedtem a szőnyegeket, amik alatt kissé át volt nedvesedve a hangszigetelő stuff, aztán azokat kiteregettem szépen.

A nagy falat - az első tengelycsonkok cseréje - még hátravan, de egyelőre nincs gömbfej-kinyomóm, holnap fogom megrendelni. Eddig abban a hitben voltam, hogy Gabe garázsában rátalálunk az övére, amit majd én kölcsönveszek, de amint ma benyitottunk a garázsba, rögtön világossá vált, hogy ez kábé esélytelen. Mindegy, azért köszi.

Jövő héten, ha addig más nem lesz, dróttal leküldöm a rozsdát a kocsi jobb oldaláról, gittelek, alapozok, aztán csak átmegy műszakin.

Elugrottam ma fényszóró reléért is, de nem volt, az egyik helyen felajánlottak egy 24 voltos példányt, de azt inkább mégse.
Hazajöttem, oszt rajzolgattam szelepeket inkább...

Ethanol powaaaa!!! Már megint kísérletező kedvű idióta voltam, és beletoltam egy fél tank etanolt a verdába. A télen az elbaszott hideg miatt felfüggesztettem az etanol-próbálgatós prodzsektet, mert hideg motorral iszonyat nehezen indul, és gondoltam, hogy nem szopatom magam, ráér majd jobb időben. Most enyhülés mutatkozott a hőmérsékletben, ezért szerda este beletoltam a verdába egy fél tank E85-öt, hogy csütörtökön megcsináljam az országúti tesztet, mert úgyis megyek vizsgázni. Ennek az egyenes folyományaként csütörtökön megintcsak genny hideg volt, így a jólismert hidegindítási problémákat sikerült ismét átélni, csak ugye még hatványozottabban, mert most nem nem 50/50-es arányban volt 95-ös benya és E85 a tankban, hanem nagyjából 60/30-as arányban.
Nos, az első tapasztalat: hidegen böszme szar. Nem röffen elsőre, csak sokadik indítózásra, iszonyatosan ingadozik az alapjárat (ez szívatóval kiküszöbölhető), és a hirtelen gázadásra befullad, szóval lámpától, vagy kereszteződésből indulni egyféle módon lehet. Lassan, de nagy gázzal (öregmutter-üzemmód): motor felpörget minimum 4000-ig és a kuplungot szépen lassan lehet csak felengedni. Mindennek tetejébe a motor sokkal lassabban melegszik be, szóval sokáig élvezhető a nyugdíjas-szimulátor. (Hűtési szempontból ez mondjuk jobb.)
Üzemmeleg motorral országúton viszont kifejezetten pozitív az összkép. A normál esetben használatos fordulatszám-tartomány szinte teljes egészében jobb, nyomatékosabb, mint a sima benzinnel, még padlógáznál is. Az emelkedőket sokkal jobban bírja, és alacsony fordulaton is több nyomatékot szolgáltat. Négyesben, harmincnál, kis gázon még simán lehet menni, nem rángat a motor, de alacsony fordulatról nagy gázzal történő kigyorsításnál érezhetően megtorpan.
Kihúzatva azt érezni, hogy kicsivel hamarabb elfogy. Nekem sima benzinnel hármasban 80-85-ig szalad el, etanollal kb 75-nél vége van, de ez kevésbé érezhető, mert magasabb fordulaton (kb. 3000 fölött)  már nem jelenik meg a hirtelen gázra (pl. vissza három, padló) jellemző megtorpanásos-befulladásos tünetegyüttes.
Az előzéseknél is pozitív tapasztalataim voltak, nem mindig kell visszagangolni hármasba, mert nyomatékból jobban húz, és az emelkedőkön is jobban tartja a sebességet, rugalmasabb mint benzinnel.
A fogyasztás tekintetében nagy változást vártam, de az igazság az, hogy nem fogyaszt lényegesen többet, mint benzinből. Persze a fúvókázása is gyári, ebből adódnak a hirtelen terhelésnél és/vagy üzemi hőfok alatt jelentkező problémák.
Összességében: üzemmeleg motornál, normál vezetési stílusban semmilyen hátrányt nem jelent az (elvileg) szegény keverékes, etanolos üzemmód, mert az emberek 90%-a a kocsikat az esetek 90%-ában az említett hasznos fordulatszám-tartományon belül használja, részterheléses üzemmódban (azaz a fojtószelep nyitása valahol 20 és 70% között van), ilyenkor jó a cucc. A tobbi esetben megszokást igényel.

Persze még kipróbálom a bringát más fúvóka-konfigurációkkal is, de egyelőre most nem annyira. Ugyanis:

Tegnap - azaz 24-én -  sikerült észrevennem, hogy lejárt a műszakim 13-án. Nem vagyok babonás, de ez azért szopó. Vihetem Tóbiást műszakira, bazzeg, ez most hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz.

Meg még csak itt a végén halkan megjegyezném, hogy úgy néz ki, hogy pozitív fordulat következett be, és talán már lesz alkatrész, hogy összepakoljam a 800-ast, de ezt tényleg csak zárójelben, nehogy valami fő-fő észosztó leugasson, hogy mekkora egy műmájer faszparaszt vagyok, hogy itten pofázok olyanokról, amiknek a közelében sem vagyok. Igaz. Egyetértek. Műmájer is vagyok, meg faszparaszt is, de ennek semmi köze holmi motorblokkokhoz. Ehhehehe....

Benéztem ma a gépműhelybe megsasolni, hogy hogy áll a 800-as mocim. Röviden összefoglalva: S E H O G Y.
A blokkról csináltam képet, azt felrakom ide, meg mellé a két hónappal ezelőtti állapotról készült fotót is. Aki megtalálja mi a különbség a kettő között, az szóljon már nekem is.

Ellenben a hengerek már meg vannak faragva, mondjuk fogy is róluk a hűtőborda elég rendesen, de hát azért csak marad valamennyi. A blokk még az egyszerűbb eset, mert ha megjön a főtengely akkor már el tudjuk kezdeni összepakolni a blokkot. Valszeg veszek egy gyári új léges főtengelyt, mert kábé esélyem sincs BIS főtengelyt szerezni két hónapon belül. Gyuláék márciusban mennek legközelebb, addig meg nem akarok várni. De még így is a blokk az egyszerűbbik fele.

A hengerfej, na az az igazi szopás. Már megjött a hegesztőtől, szóval a repedések és az oda nem illő perselyek (pl. gyertyafuratnál) már nincsenek benne. Ennek mondjuk örülök, de az kifejezetten negatív, hogy a szelepfészkek és a szelepvezetők sincsenek benne.
A gépműhelyes mókus most kitalálta, hogy MÉGSE szeretné a csatornákat felbővíteni, meg a szelepeket a mellékelt rajzok alapján megköszörülni, de remélem hogy le tudom róla dumálni. Már csak azért is, mert elvileg a jövő héten megjönnek a szelepfészkek, és ha addigra készen lennének a szelepek, meg benne lenne az excenteres szelepvezető a hengerfejben, akkor már közel járnék a végéhez, de ez most még fényévnyi távolságnak tűnik.

A legnagyobb szopó az egészben, hogy amíg a szelepek nincsenek készen, addig a himbatengelyt, a himbákat, és a szelepemelőket se tudom elküldeni a krómozóhoz, mert azért ezeket együtt kéne. Még gondolkozom rajta, hogy a dugattyúkat is keménykrómoztatom, ártani nem árt.
Persze a himbasorral is lenne egy kis munka, de ez a többihez képest picsa. Bronz távtartó gyűrűket akarok gyártatni a himbák közé, ehhez csak a méretet kell levenni, sz'al nem gáz. A másikhoz, a himbákba sajtolandó csapágybronz perselyhez viszont már kell maga az alkatrész is, és ha ezt is olyan tempóban csinálják, mint az eddigieket, akkor soha az életben nem kerülnek el a krómozóhoz a cuccok.

Szeretem a kihívásokat, meg örülök neki, hogy nem bolti tuning, hanem kell rajta azért agyalni. De azzal, hogy sehonnan se kapok segítséget, és tényleg mindent nekem kell kitalálni, azzal már a fasz kivan. (Van olyan arc - direkt nem mondok nevet - aki annakidején megszerezte és lefordította lengyelről azokat a cuccokat, amik nekem kellenének, és baszik odaadni. Mindenféle kibúvót kitalál csak hogy ne legyen másnak olyan kocsija, mint amilyen neki volt anno.)
Amit saját kútfőből megterveztem meg kitaláltam azt is olyan nyögvenyelősen gyártják le, na azzal is egy kicsit kezd tele lenni a faszom. Ráadásul még csak nem is jön ki sokkal olcsóbbra, mitha valami bolti cuccban gondolkodnék. Mindegy, lesz még ebből motor, itt már nem adom fel...

Mindazonáltal sikerült rekordot dönteni. Soha ennyire koszos nem volt még egyetlen autóm sem. Tóbiás kezd úgy kinézni, mint Nyuszy terepjárója.

-Ilyen drágán mennek mostanában a kispolszkik?
-He?!
-Hallom hogy olyan háromszázé' adják őket.
-Háttizé...

Valami ilyesmi párbeszéd zajlott le köztem és a benzinkutas között. Először néztem, hogy akkor itt most mi a repedt here van, de aztán miközben a bácsi mosta a szélvédőmet, elmagyaráztam neki, hogy az vagy gyári új autó, vagy valami nagyon spéci darab, vagy elnézett egy nullát, vagy csak simán át akarták baszni.

Amúgy ezt leszámítva egy kéjmámor volt a tegnapi utam, de annyira, hogy ehhez képest a Jessica Albával folytatott egész estés szeretkezés olyan lett volna, mint menzai paradicsomoskáposztát enni.
Megint vizsgázni mentem Pestre. Gyönyörű, szikrázó napsütés helyett köd, taknyos utak, szürkeség és mocsok mindenütt. Ez még úgy nem is annyira gáz, de az, hogy hazafelé egy óráig és negyvenöt percig tart az út a Nyugatitól a Moszkva térig, az már azért lecsapta a biztosítékot. Szerencsére nincs fegyverem. Ha lett volna, ma kevesebben lennénk egy suzukis pofátlanul furakodós öregasszonnyal, buszsávban nyomuló lexus-terepjárós bumburnyákkal, idegbeteg renault lagunás menedzsertípussal, retek audival májerkodó zselésfejű parasztsuttyóval, és egy-két bmw-s apucikedvencével. Amíg valaki a leszűkülő sávban álló sorba szabályosan, irányjelző használatával, valahol az útszűkülettől megfelelő távolságban próbál besorolni, addig beengedem, mert udvarias vagyok. De amikor végigelőzi az 500 méteres sort és elmegy a záróvonalon túl a felfestésig, és index nélkül, gyakorlatilag az ott állót leszorítva próbál bepofátlankodni, az ne sikítozzon nekem ha ráhúzom a kormányt. A közlekedési morál az valahol nagyon a béka valaga alatt van errefelé...

Hazafelé szerencsére nem volt forgalom az országúton, de ha lett volna, akkor se láttam volna belőle semmit, mert kábé 10 méteres volt a látótávolság. Ekkora köd ritkán van, de én kifogtam. Érdekes volt úgy menni, hogy nem tudni merre megy előttem az út, de legalább nem volt unalmas...

Tegnap estefelé láttam ezt a gyönyörűséget, ami itt a mellékelt fotón szerepel. (Illetve konkrétan nem őt, de egy ilyet.) Éppen vittem ki öcsköst az esti vonatra, és amikor gurultam az egyik kereszteződés felé, akkor láttam, hogy nicsak milyen szép 500-as Fityó áll ott a lámpánál. Közelebb érve láttam csak, hogy ez nem 500-as Fiat, hanem egy igazi Steyr-Puch 650 TR. Gyárilag széles felnikkel, fullos állapotban, alul kifigyelt a boxermoci hűtőbordás olajteknője, nagyon szép látvány volt. és ment is mint az ökör. Úgy gyorsult, hogy alig bírtam utolérni. Végülis azért sikerült, aztán vészindexeltünk meg integettünk egymásnak. Remélem még összefutok ezzel a járgánnyal veterános ténykedésem során.

Hétvégén bementem dolgozni, és meló közben először fejben elkezdtem összeszedegetni, hogy a 800-as mocihoz mi kéne, hogy kéne. Aztán ez elkezdett sok lenni, így gépeltem róla egy rövid listát. Vázlatosan három oldal lett. Kitaláltam a nagy okosságot, hogy csinálok egy ilyen projekt-követő doksit, ahol össze tudok írni mindent, amit kitalálok, szépen részletesen ki tudom dolgozni ha csatolom hozzá a gépműhelyeseknek adott technológiai utasításokat, műszaki rajzokat meg a többi szart. Azért is hasznos lenne, mert így könnyebb összeírni miknek kell menni a krómozóhoz, porfestőhöz, homokfúvóshoz, satöbbi.
Úgy határoztam, megcsinálom ezt az egészet egy ilyen frissíthető adatbázisnak, aztán akkor talán könnyebb átlátni a dolgokat. Basszameg, ezzel kellett volna kezdeni, már rögtön az elején anno... Ide felrakni még nem tudtam sajna, mert le van tiltva a céges net, de a héten szép lassan felkerül majd.

Hétvégén senki nem volt a melóhelyemen, így szabadon volt az őrkutya. Első tippem Mackó volt, de később kiderült, hogy a hasonlóan egyedi, és egyáltalán nem közhelyes "Bundás" névre hallgat. Nos, Bundás vagy huszonötször hugyozta le az autómat. Amúgy ezt leszámítva egész jó fej, de erről még valahogy le kéne szoktatni.

A mai futam során kiváló bemutató lett volna, mondjuk olyan kispolszkis nyílt nap, ha kívülállóknak akartam volna megmutatni, hogy milyen is ez az életforma. Fent voltam 4 napot Pesten, vizsgázás céljából. (Négyből három megvan, a maira viszont nem tudtam bemenni másnapossági okokból.) Tegnap egy kicsit jól sikerült a buli, de kora délutánra némi kávé és algopyrin segítségével nagyjából sikerült bebootolnom, és rövid szedelőzködés után  el tudtunk indulni  hazafelé.  Tóbiás pöccre indult, nagyon frankó az új akksival. Három napot állt a 13. kerületben, utána pedig a városi szaladgálás során jópárszor volt rövid megállás-indítózás-megállás-indítózás, de az akku egyáltalán nem kezdett el gyengülni. Tudok úgy indítózni, hogy közben a fejegység nem kapcsol ki. Zsír. Imádom.

Hazafelé négy három utassal zúztunk általában 80 és 100 közötti utazóval, az emelkedőkön is sima laza volt minden, ha éppen lendületből tudtam menni. Persze sokszor a negyvenes táblák és a nagyobb emelkedők a tér-idő kontinuum ugyanazon pontján leledzenek, amit alapvetően persze leszarnék, de mindig akad az ilyen helyeken egy konszolidált toyotás-volkswagenes-biztonságosautós gyógyegér, aki betartja  a negyvenet, és jól belassít engem is. Aztán a lakott terület végén ő vissza se vált ötösből és otthagy, én meg szenvedhetek hármasban  60-nal az emelkedő tetejéig.
Na mindegy, ez is része az életformának, meg a kedves kívülálló utasaim azt is megtapasztalhatták, hogy a Pókot nem igazán veszik emberszámba az utakon. Ma is simán leszorítottak egyszer egy keskenyebb útszakaszon, és számtalanszor kijöttek elém, merthogy "ááá ez egy Polski, majd lefékez/lehúzódik". Az első leszorítás után nekem persze kicsit tele lett a hócipőm, aztán elkezdtem kamikaze-üzemmódban közlekedni, úgyhogy volt ijedten padkára menekülő focusos, elémkijövő és utána bekulázó bmw-s, és hasonlók.
De szerencsére kijutott a kifejezetten kispolszkis pozitívumokból is: a megelőzött autósok arcáról például fotókat kéne készíteni, és gyűjteni őket öregségemre. Jól el lehetne rajtuk röhögcsélni a hintaszékben a kandalló előtt.
Már itthon fehérváron haladtam, amikor a belső sávban egy folkszvágenes szőke csajszit előztem. Neki valószínűleg nagyon tetszett (vagy viccesnek találta), hogy négyen utazunk a Pókban, mert mosolyogva integetett, meg a feltartott hüvelykujját mutatta. Szóval szerencsére vannak ilyen hozzáállású emberek is...

Mekkora ótvar fos idő van, ez valami hihetetlen. Szegény autóm kapja az ívet rendesen. Szegény kívül-belül vizes, iszonyat mocskos, és ma is méteres jégpáncél alól kellett elővakarásznom. Ma melóba menet rengeteg életveszélyes fasszal találkoztam. Egyszerűen nem értem, hogy a sok kretén mire spórol azzal, hogy cseszik felkapcsolni a tompítottat az egyenszürke fostalicskáján, hogy még véletlenül se lehessen észrevenni. Végülis rengeteget zabál az a két izzó, a szemből kielőző kavicsszállító MAN-nel való frontális csatt meg úgyse okoz nagy kárt. Világos...
Szóval frankón rávillogtattam a szemből jövő, lopakodó üzemmódos S-Mercis (!) tahóra, aztán úgy maradt a reflektorom. Picsába.
Eddig csak a tompítottnak a reléje csinált ilyet, de most a refi is csatlakozott hozzá. Cserés lesz mind a kettő, záros határidőn belül, asszem...

Hazafelé jégvakarászás (megint), köd, ablakra visszafagyó pára, kábé 10 méteres látótávolság és páralefagyás mindenhol. Szóval látni nem lehetett, hogy mi van előttem, de tökmindegy, mert úgyse tudtam volna megállni. Ritkán megyek ötvennel, de most bevallom, ezt tettem. Igaz harmincas táblánál is, de ez asszem részletkérdés.
Azért ha már csúszott, galád módon kihasználtam azt is, hogy legalább ilyenkor meg lehet csúsztatni a kocsit gázzal, meg azért a kézifék se pihent a derékszögű kanyarokban. Ennyike öröm azért jár...

Két elem beszélget:
-Csá, tök jó az inged. Hol vetted?
-Nem vettem, anyukám VARTA.

Én kérek elnézést. Csak kicsit lefáradtam, mire hozzájutottam a képeken látható eszközhöz. Szokás szerint simán ment minden, háppersze...
Tóbiás már napok óta cseszik beindulni, mert véletlenül pont egyszerre lett cellazárlatos a normál használatú Perion, és a vészhelyzetben az ő potlására szolgáló Exide Classic. Gondoltam, elviszem őket beméretni, és/vagy veszek helyettük egy normálisat. Nosza, Peugeot-ba be, csomagtartóba be a két akksim, meg fater kocsijának a kimúlt Delphi akkuja, aztán irány a nagyvilág.
Az első boltban nem volt éppen akksi. Végülis akkumulátor szaküzlet, miért is kéne pont akksit tartaniuk. Mindegy, ott leadtam a három szart. (Faterét hulladéknak, az enyémeket beméretni, aztán majd utána hulladéknak... )
A második bolt január hetedikán nyit.
A harmadik bolt hatodikán.
A negyedikben kábé másfélszer annyiba került ugyanaz az akksi, mint a juniksztréd árlistája szerint.
Nekem meg hirtelen tele lett a hócipőm, elzúztam a gazdaságos áruházlánc helyi gyöngyszemébe, és megvettem ezt a Vartát. 45 Ah, 400 A indítóáram,
16990 pénzért. Remélhetőleg most már lehet használni rendeltetésszerűen az autómat.

No, boldog, balesetmentes, és autózásban gazdag 2008-at kívánok mindenkinek. Azoktól a kedves kontaktpontoktól akiket hajnal 4 óra tájban hívott egy Isti/Laci/Sanyi néven bemutatkozó egyén, hogy "Be-e lehet lépni a klubba-e?" meg ezúton kérek elnézést. Szerintünk vicces volt. Természetesen józanok voltunk, de ezt ugye mondanom se kell.

A kocsival nincs semmi, néha beindul, de az elmúlt napokban nem igazán használtam, mivel az akksi eléggé halott, folyton töltőn kell lennie, ha másnap esetleg akarok menni az aaatóval. (Hibrid, vazze.) Másrészt az elmúlt napok folyamán leginkább az etil-alkohol jótékony hatásait tesztelgettem, és eközben autózni nem szerencsés, szóval Tóbiás szabin volt.

Mindenesetre ma, újév napján, miután magamhoz tértem láttam hogy esett hav, ennek örömére elmentem egy kicsit autózni. Naaaagggyon szépen lehet vele csapatni, csak sajna egy kicsit szereti az orrát tolni, és ilyenkor csak kézifékkel lehet eldobni a hátulját. Ahol mászkálgattam, ott általában nagyon szépen kiadta ha már bekínáltam kézifékkel, a havon szépen lehet terelgetni a gázzal, de a glattjeges részeken párszor eldobtam az autót. Az olyan helyeken egy 180-as fordulat után az ellenkező irányba folytattam az utam.

Azt tartja a babona, az új év olyan lesz, mint amilyen az első napja. Nos hát nem lenne ellenemre, mert a mai napon nagyjából minden megvolt, ami kell, meg ez azt is jelentené, hogy sokat fogok kilinccsel előre menni...

Tóbiás sapkát kapott karácsonyra. Szerintem jól fog állni neki.
 

Kedves egybegyűltek! A századik posztom megünneplése alkalmából újból jöjjön egy kis NYEREMÉNYJÁTÉK, mert tudom, hogy azt szeretitek.

Ezúttal a feladvány a mellékelt képeken látható ojjektum azonosítása. Tehát a kérdés:

Mi a tököm ez?
(Ápdét: megfejtés a kommentek között, és nem mellékesen mindenkinek boldog Karácsonyt!!! )

Annyit elárulok, hogy nincs teljesen újszerű állapotban a képen látható alkatrész, ami egy céges Mazda kisteherautóban szolgált, amíg utol nem érte a csúnya halál. A rendkívül intelligens sofőr bácsi - mondanom sem kell, hogy - rendeltetésszerűen használta persze.

Az első helyes megfejtő nyereményként megkapja a helytelen megfejtőket szexrabszolgának és/vagy élelmiszer-alapanyagnak.

Bazzeg.
Bazzeg.
Bazzegbazzegbazzegbazzeg.

Ma gyalog mentem dolgozni, mert gondoltam - én naiv - hogy hazafelé beugrok a villanyos boltba, veszek pár csúszósarut, meg krokodilcsipeszt meg ilyesmi biszbaszokat, délután a frissen beszerzett csúszósarut applikálom a töltéslámpára menő drautra, aztán heppinessz.
Nah, a boltban épp meghalni készült a gyerek az unalomtól, de még az utolsó lélegzetvételével kiszolgált. Volna. Csak éppen nem volt csúszósarujuk, mert valami nörd elvitte az összeset egyben. Na mondom, fasza, megint egy kábé 10 forintos alkatrész beszerzésére kell elbasznom további két órát. (Így utólag kiegyeztem volna két órával.)
Hazabattyogtam a kocsiért, hogy akkor egy távolabbi szagüzletben próbálok szerencsét. Beültem, indítóztam, semmi. A vasárnap fullra töltött akksi hétfőn feladta a harcot. 'Csába.
Mondtam fateromnak, hogy akkor, csákány, vittem az autódat, de ő megvétózta a prodzsektet, mondván hogy ilyen utakon ezekkel a gumikkal (nyári, halálmintával) csakis ő vezetheti. Mondtam, hogy tökmindegy, úgyse látom minek csúszok neki, annyira redvás a szélvédőd. Ennek a bóknak ő nem örült, de mondta hogy inkább akkor elvisz. (Tök mindegy, ő se lát ki. )
Már éppen indultunk volna, amikor átjött a szomszéd néni, a számára igen fontos, de nekem momentán kibaszottul indifferens, vízdíjas cumókkal. Míg ő fatert lefoglalta, cserébe én végignézhettem a mai élő kabarét. Szereplők: 190-es Merdzsó, jég, lejtős garázsfeljáró és a debil szomszéd (micisapkában). A többfelvonásos drámába hajló performansz megtekintése után végre elindultunk. Az elős üzletben lett volna csúszósaru, csak mivel ez nagyker volt, ezért minimum 200 darabot kellett volna venni. Ez igazából több, mint egy életre elég, és nagyjából kétszázszorosa a szükséges mennyiségnek, úgyhogy inkább kihagytam. A közelben lévő barkácsáruházban biztos lesz, gondoltuk, és benéztünk oda, hogy vegyünk 10-15 darabot. ÉS BAZMEG, OTT SE VOLT.  Itt kezdtem el gondolkodni a jövőn...

Hazaérve gondoltam, hogy lazításképp a másik baromságomra koncentrálok egy kicsit, és felhívom annak a viszonylag jó áron hirdetett Moszkvicsnak a tulaját. Azt a verdát kinéztem alkatrésznek a Moszkvics-felújítós projekthez. Eladták. (Ki az a barom rajtom kívül, aki Moszkvicsot vesz?) Néztem a használtautón másikat: Kábé háromszoros áron van háromszor szarabb állapotú. Na annyira azért már nem vagyok hülye, hogy azt is megvegyem. Fákk...

Ezentúl nem lesz hobbim az autózás. Veszek egy Suzukit, vagy inkább még azt se. Tengerimalacot fogok tartani. Ha meg kinyiffan, megsütöm roston, és veszek helyette másik tengerimalacot 500 forintért.
Megyek, rákeresek a tengerimalacblog.hu-ra...

Amikor együtt van minden, aztán valahogy mégse akar összeállni semmi. Ez lenne a hétvége címe, hogyha címet kéne neki adni.  Adott volt szombat este a hó, és adott volt a kocsim a tankjában jópár liter etanollal (amit mindenképpen ki kellett volna autózni belőle), tehát ennek automatikusan hatalmas driftelést kellett volna eredményezni.  Adott volt továbbá, hogy a masszív megfázásom miatt kihagyom szombat este a laza alkoholizálással egybekötött Quimby-koncertet, és egészséges sporttal (drift) töltöm a szombat estét. Hát nem.
Az estére való rákészülés jegyében kora délután kikaptam a lehalt akksit, és felraktam töltőre. Este csörgött is Gabe meg Nyuszy, hogy akkor menjen a téma. Betűrtem a pofámba a sonkás szendvicsem hátralevő részét, kiszaladtam akksistól, bepakoltam az akksit, és nekiálltam veszettül indítózni. Ekkor jöttek a csúnya szavak. Nem akart röffenni. Mire nagyjából a tizedik próbálkozásra beindult, az akksi már kezdett halódni. Nah és akkor itt tessék visszatekerni az előző fejezetre(hidegindítás + etanol). Amiatt a kib*****  etanol miatt beindult ugyan, de  3-4 másodperc járás után mindig be is fulladt.  Mire Nyúlék ideértek, addigra teljesen lehalt az akksi, de a Jimnyről nem lehetett bebikázni, mert annak is fos volt  az akkuja.  Pedig tényleg csak egy kevés hiányzott és simán beröffent volna, basszameg...
Így hát az este további részében az akksim árammal, mi pedig sörrel töltődtünk.

Ma délelőtt beraktam a fullra feltöltött akkut, másodszorra beindult  a  gépsárkány, aztán mentem de csapatni már nemigen lehetett sehol, be kellett érnem pár kézifékes kanyarral és egy szerény mad-max köröcskével.  Délután tettem egy  itthon kallódó (használt) csúszósarut a drótra, ami a töltéslámpára megy a generátorról (merthogy az a múlt héten elszabadult), és nekiálltam próbaköröket futni, javarészt azért, hogy az etanolt kiautózzam a tankból. Miután bemelegedett, egész jól ment etanollal, emelkedőn húzatva is elment 3-asban 80 fölé, de leginkább alacsony fordulaton érezni a hatását. (Mivel átfúvókázás nélkül hidegben nagyon használhatatlan, ezért egyelőre felfüggesztem az etanol-prodzsektet.)
Mendegéltem össze-vissza, egyszercsak a nagyobb húzatás után furcsa, búgó hangra lettem figyelmes. Épp az ékszíjtárcsa gyilkolta szét a kábelt, amin korábban pótoltam a csúszósarut. Basszameg. Egy napot kellett volna kibírni annak a szemétnek, mert hétfőn úgyis vettem volna normális állapotú sarut, de most már vehetek kábelt is.
 

Ma spagettifőzés közben szétkaptam az utasoldali Recarót, mert egy kisebb baleset folytán szegény használhatatlanná vált. Tesóm rátehénkedett, aztán a támla igen hirtelen átment fekvő helyzetbe, és úgy is maradt. ( Tesóm mindent szét tud baszni, elvileg tönkretehetetlen tárgyak is maximum két hónapot bírnak ki, ha ő használja őket.) Az történt, hogy a támlát tartó egyik csavar egy kicsit elfáradt. Az állítószerkezet meg széttépte ott a szövetet. Fuck.
Ma szétszedtem az ülést, megvizsgáltam, és úgy néz ki, hogy bele van törve az a szar, ki kéne fúrni, aztán új menetet vágni, de nem tudom, hogy mennyi anyag van ott, mennyire lehet azt ott felfúrni.A kiszedés az kábé esélytelen, ezért gondoltam egy olyanra is, hogy a beletörött csavarba belefúrok, és abba vágok egy kisebb menetet. 'Csába....

A spagetti egy kicsit szétfőtt, de azért nem lett rossz.

Nah, a folytatásos regény újabb fejezete:

Szóval úgy néz ki, túl vagyunk Tóbiással a próbaüzem jó részén. Tegnap megvolt a hidegindítási próba. Elsőre beröffent, aztán egy-két pöffenés után rögtön le is állt, másodikra egy kicsit tovább tekertem az önindítóval, és akkor már folyamatosan járt. Nagyjából ugyanezt az eredményt hozza a sima 95-ös benzinnel is. Hidegen iszonyatosan szar, a stabil alapjárat ugyan elég hamar beáll, de kis gázon nem nagyon akar menni, nagyobb gázon fulladozik. Amikor kezdi elérni az üzemi hőfokot, de még alatta van valamivel, akkor egy kis szívató segít neki. Ha nagyon kihúzom a szívatót, akkor veszi a gázt rendesen, de az alapjárat már az egekben van, ha teljesen visszatolom, akkor dögledezik, de egy hangyányit kihúzott szívatóval
alacsony fordulatról egész jó. Az előgyújtást még nem variáltam, a karbi fúvókázása is gyári, ezekkel a gyári beállításokkal nagy fordulaton tré.
A benzincsöveket, AC-membránt még nem zabálta szét, ők továbbra is jó egészségnek örvendenek, ezúton is üdvözölnek mindenkit.

Egy előre be nem kalkulált szimulációt is végrehajtottam tegnap este, a tolásra indulási próbát. Merhogy lerottyant az akksim, már megint. Szerencsére két kollégám segített betolni Tóbiást a szakadó esőben. Valami miatt nem gyullad ki a töltéslámpám még akkor sem, amikor álló motornál rajta van a gyújtás. Valszeg kiéghetett a szerencsétlen, de remélem, hogy tapasztalt kollégáim meg tudnak erősíteni ebben, ugye?

A haldokló éxíj már igencsak esedékessé vált kicserélése után gondoltam, hogy egy életem, egy halálom, belevágok: már úgyis kevés benzinem volt a tankban, és elugrottam az egyik itteni kútra tankolni. Úgy voltam vele, hogy jó lenne etanolt rakni az autóba, de mivel ez a mai jogviszonyok közepette közlekedési szabálysértésnek minősül, ezért csak eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne:
 Ahogy bekanyarodnék a kúthoz, pont egy Golf parkolna a kútoszlop előtt, merthogy nem nagyon számítanának rá, hogy onnan is tankol valaki, de amint mögé álltam volna, természetesen gyorsan levágnák a kutasok, hogy onnan akarnék tankolni. Meglepően gyorsan, mintha nem én lennék az első, aki ott tankol. Raknék a kocsiba egy pár litert az E85-ből, nagyjából 50-50% arányban a tankban levő benzinnel. Fizetéskor megkérdezném a kutast, hogy szoktak-e itt mások is etanolt tankolni, mire a kutas azt válaszoná, hogy nagyjából egy hete üzemel a kút, de azér már páran járogatnak.
A kocsiba visszaülve nem tapasztalnék semmit, ami a szokványostól nagyon eltér, maximum azt, hogy meleg motorral az alapjárati fordulatszám se változna számottevően, de mintha egy kicsit simább lenne az alapjárat. Úgy képzelem, hogy alacsonyabb fordulatról egy hangyányit jobban húzna az autó középtájt mintha a gyárinál némileg rosszabb lenne, de igazából alig lenne érezhető különbség a normál 95-ös benyás üzemmódhoz képest.
Ha E85 lenne az autómban, akkor másnap kipróbálnám a hidegindítási tulajdonságait is, meg tennék egy hosszabb próbakört, aminek a tapasztalatairól aztán folyamatosan beszámolnék a blogon. De persze ez illegális, úgyhogy eszem ágában sincs ilyet csinálni.

A melóhelyemen nagy unalmamban letöltöttem az emektoros benzinpumpám gyártójának a katalógusát, mivelhogy kíváncsi voltam a szerkezet egyes műszaki paramétereire. Rákerestem, és szerencsére egy nagyon korrekt, részletes 60 oldalas angol/német katalógust találtam, amit rögtön ki is nyomtattam, hogy legyen mit böngészni otthon. Java része számomra érdektelen vezérlő relékről szól ugyan, de van benne a benyapumpámról viszonylag részletes műszaki leírás, diagramokkl meg metszeti ábrával. Külön szerencse, hogy a cucc etanol-kompatíbilis. Üröm az örömben, hogy a drága jó mekintoss gépeken nem annyira jelenik meg jól minden karakter nyomtatásban, így a katalógusom néhol hiányt szenved a T, M és I betűkben, de ez szórejtvénynek legalább nem rossz.

Jah, és a sérült csőcsonk külön cikkszámon rendelhető, így nem kell kókányolnom, van gyári alkatrész hozzá.

No, a 800-as ékszíj úgy döntött, hogy feladja a harcot. A (szó szerint) feszített tempó idő előtt kivégezte.
Nem szakadt még el, van még hűtés meg töltés, de egyre erősebb zajjal és több centis megnyúlással hívja fel a figyelmet az elkerülhetetlenül közelgő végre. Kicserélem, oszt' ennyi.

Szombaton Budapesti találkozó és éves közgyűlés.
Lett volna, ha nem alakul máshogy. Már előző nap felmentem, hogy szombaton ne kelljen korán kelnem, de aztán történt egy kis baleset. Péntek este hogy-hogy nem véletlenül elmentünk Riddim Colony kocertre, meg értelemszerűen előtte beültünk egy kicsit sörözni. Szombaton aztán nem sikerült úgy kinéznem, hogy alkalmas legyek akárhova is menni. Evvan...

Újabban elkezdett megint érdekeset csinálni az autóm: A fényszóró reléje nem mindig szeret kikapcsolni, úgyhogy van olyan, hogy égve marad a fényszóró. Akkor is ha lekapcsolom. Akkor is, ha leveszem a gyújtást. Akkor is, amikor a slusszkulcs a zsebemben van. Vicces. Ilyenkor lehúzom a drautot a relé érintkezőjéről, aztán úgy hagyom. Amikor legközelebb indulok, akkor drót vissza, és minden működik frankón, ahogy kell. Ha lekapcsolom, akkor nem világit...

Ma elugrottam gumishoz, és megcsináltattam a bal elsőt. Az ember felrakta a gumit peremtömítővel, meg kicserélte a szelepet, így most már úgy néz ki, hogy jó a cucc. Mondjuk a felni elég siralmas látványt nyújtott, nem kis mértékben van szanaszét rohadva. Amint vége a szezonnak, veszek valami más gurigákat.
Beraktam egy valóban feltöltött akksit -és meglepő módon beindult a járgány.A Buszból kibugásztam a testkábelt, és a melóhelyi unalomban rá akartam applikálni a tegnap megvásárolt rézsarut, de sikerült a kábelt otthon felejtenem, ráadásul a munkahelyi net is meghalt, így annyira unatkoztam, hogy nekiálltam dolgozni.  A testkábelt meg készre szereltem itthon, egy kis mustáros virsli elfogyasztása közben.
A gyengélkedő utasoldali Recaro ülést kiszereltem egy kis javítás céljából, előkapartam a két gyári ülést a garázs mélyéből, letisztítottam őket, és az utasoldali ment be az autóba, a balos pedig most itt bent van a lakásban.
Hogy a mai nap se legyen teljesen egyszerű, melóból hazafele kifogyott a benzinem (épp a benyakútra mentem ), de Tóbiás nem tudott velem kibaszni, mert mindig van nálam egy kannányi benya, úgyhogy gyorsan letörtem a sztrájkot.

Bazmeg, elvitték bazmeg!!!!

Körülbelül másfél éve nézegettem egy Taunus TC1 Coupét, ami egész eddig Budán állt a Greguss utcában, és mindig mozgolódott bennem a kisördög, hogy ezt a kocsit meg KELL vennem, tök mindegy mibe kerül, ha kell eladom a szerveimet. Csütörtök este felmentem a fővárosba, akkor már konkrétan elhatároztam, hogy vételi ajánlatot teszek a kocsira, erre mi van. Elszállították bazmeg. A tulaj ismeretlen helyre költözött, és vitte a kocsit. FÁKK. Hol az isten haragjában találok ilyen autót?

Még csak le se tudtam fotózni. :( :( :( Tudom, nincs jelentőssége, de akkor is kurvára lehangolt ez a dolog. :( :(

Tóbiás működik. Mondjuk kaptam egy defektet Pesten, de egy laza kerékcserével orvosolható volt. (A pótkerék, ugye Gyula, a pótkerék. Nem ok nélkül pofázok.) Amúgy vicces, hogy a kocsival egyidős pótfelnin a kocsival egyidős Stomil cucc milyen jól tartja a nyomást. Még az előző tulaj fújt bele levegőt utoljára, vagy talán ő sem.

A mai nap (is) az iszonyatos dögunalom jegyében telt el. A melóhelyemen nagy punnyadás volt,a kocsival jó ideje nem történt semmi. Se projektben, se meghibásodás terén nem történt semmi említésre méltó. Csináltam gemkapocsból kígyót. Majdnem egy méteres lett.

Update: Hazafele kiégett a balos tompított izzója. (Épp teccsóból jöttem hazafelé, ahol pont izzót akartam venni, de nem volt csak kínai, azt meg inkább nem.) Vettem egy benyakúton két Tungsramot. Hihhhhhetetlen izgalmak, ááázze!

Ma szobafogságra ítéltem magam, mert ebben az ótvar fos időben semmi kedvem, meg pláne semmi okom nem volt kimozdulni.
Szétszedtem-tisztogattam-összeraktam a gyújtásmodult, meg az emektoros AC pumpát.
(Aki nem tudja, hogy mit jelent az hogy "emektoros", az kattintson ide.)
A továbbiakban mindkét segédberendezés felfogató szerkezete el fog vándorolni egy látogatásra a homokfúvós-szinterezős bácsihoz, de addig is itt egy-két  (tűzvédelmileg is szabályos) fotó.

Tegnap munka után elugrottam az egyik kedvenc vendéglátóipari egységembe. Jó volt. Hazafelé beugrottam tankolni a szokásos benyakútra, majd onnan egy kisebb mellékúton indultam hazafelé. Maga az utca elég keskeny és kanyargós, de frissen van aszvaltozva, úgyhogy lehet rajta veretni. Kikanyarodtam a kúttól, aztán elindultam, de egy 50 méter után látom, hogy zseblámpával köröz valaki, meg egy fehér autó áll keresztben.
Először nem vágtam, hogy mi a helyzet, aztán láttam, hogy egy öreg kocka Colt foglalja el az félig utat, a bal eleje meg meglehetősen közel van az útszéli beton villanyoszlophoz.
Lehúzódtam, vészvillogó kirak, aztán kiszálltam segíteni.
Nah, a szitu: Egy csaj meg egy srác utazott a Mitsuban, a csaj vezetett, az egyik lejtős kanyarban megcsúszott, aztán hozzácsapta a kocsit a villanyoszlophoz. Pár környékbeli lakó, meg egy arra járó Peugeot-s ember segítségével lefejtettük a Coltot az oszlopról aztán mindenki ment amerre látott. Felajánlottam nekik, hogy elviszem őket egy darabon, de azt mondták inkább sétálnak.
Ma dél környékén voltam arrafelé, lefotóztam az oszlopot. Elég durván lenullázódott az is. A kocsit már eltakarították mire arra vetődtem.

Ismeritek azt, amikor két vadász beszélget?

-Te mit lőttél ma.
-Egy vaddisznót. És te?
-Egy őzet, meg három nóplízt.
-Nóplíz? Az meg mi a f***?
-Nem tudom, de mindegyik azt mondta, hogy "nó plíz, nó plíz"...

Nah, a ma esti hazautam az is ilyen "nóplíz" volt. Havas eső (véletlenül se hó, hogy legalább csúszkálni lehessen), k*** hideg, sötét, meg minden. Elindultam haza, értelemszerűen lámpa fel, ablaktörlő be, párátlanító venti be, zene szintén bekapcs. Nah ezek így együtt egészen 15 másodpercig bírták is, aztán utána az ablaktörlő és a párátlanító venti kiszállt a biznisszbő'. Az ablakra persze izomból verte fel az előttem haladó terepjáró a löttyöt, amit aztán a ráhulló esőtől is inkább csak maszatolódott. Még jó hogy ezt eltakarta a szélvédő belső felére lerakódó pára. Ekkor mondtam, hogy nó plíz. Mindegy, emlékezetből hazavezettem. Az ótvar időre való tekintettel inkább nem kezdtem el javítgatni. Mi a ferde fasz lehet vele? Tán elszállt egy biztosíték? (Örülnék, ha megúsznám ennyivel.) Tippeket plíz!!!!

Ápdét: Ma beigazolódott az erős gyanú, valóban az egyik Beastie boy halála okozta a tegnap esti komplikációkat. Az eset megoldását az alábbi erotikus képregényben lehet végigkövetni.

Ismét egy közepesen mozgalmas hétvégén vagyok túl. Péntek reggel felzúztam a Nagy Faluba (gy. k.: Budapest), útközben részt vettem a Pöcsköszörű Championship egy spontán futamán. Martonvásárt elhagyva beértem egy Astrát (tudom, megint Opel), ami olyan 70-80-as tempóval szöszmögött előttem. Mivel 100-150 méterrel előtte kb. ugyanilyen tempóban haladt egy utánfutós Corolla, ezért semmivel nem lettem volna előbbre ha megelőzöm az Opelt, úgyhogy maradtam mögötte. Ekkor megérkezett mögém egy Smart, és próbált letolni. Megszólalt bennem a kisördög ("Nehogymá' egy Smart nyomjon le!" , és amint szabad lett az út index ki, nyél. A Smart meg jött kapásból utánam, megelőztem az Opelt, láttam, hogy a Smart is veszi az akadályt, úgyhogy rögtön tovább Level 2, és megelőztem a Corollát is A Smart is abszolválta az akadályt, így együtt értünk utol egy Swiftből, egy Toyota kisteherből és egy Peugeotból álló hármasfogatot. Amint szabaddá vált az út megint index ki, aztán usgyi, a Smart persze azonnal utánam. Elmentem a Swift mellett, meg a kisteher mellett, de a Smart oda már nem fért be, mert jött szembe egy Alto, így ő beszorult a kisteher meg a Swift közé. Aztán tovább már nem nagyon versenyezgethettünk, mert jöttek szembe, aztán meg a Smartos kicsivel később el is kanyarodott. Pedig vicces volt.

Sulitól két utcányira találtam csak (legális) parkolóhelyet, de legalább nem büntettek meg, mint a múltkor. Hazafele, épp szálltam be a verdába, amikor egy 106 -os Peu eléggé furcsa hangokat hallatva, vészvillogóval odagurult az ut szélére. Néztem, hogy a srác egy ideig szenved vele, aztán odamentem, megkérdeztem segíthetek-e valamit. Mondta, hogy valszeg csak a benzin fogyott ki. Mondtam, hogy no para, van nálam benya is. Tölcsér persze nem volt, úgyhogy gyorsan szétszabtam a sráctól kapott műanyagflakont, és az így rögtönzött tölcsérrel raktam kábé egy litert a Peugeot-ba. Ennyivel már be is röffent, és remélhetőleg az emberünk elért vele egy benyakútra.

Szombaton meglátogattam KG-t, elhoztam a parátlanító ventimet, a hozzá való kapcsolóval együtt, meg végül - rövid hezitálás után - beugrott az autómba az elektromos AC is. Nem tudtam neki ellenállni.

Ma nagyjából megpucoltam a "klímakompresszort" meg a kapcsolót, és be is építettem őket, meg csináltam róla szar minőségű fotókat. Megvan a sajátos bája az ilyen Plug'n'Play cuccoknak, nem kell szopni a beszereléssel, meg farigcsálni, meg alakítgatni. Egy kicsit empatikusabban tudom szemlélni ezekután azokat akiknek az a tuning, ha felpakolják az 1.2 -es Kalosra a tribal-tetkó matricákat meg a búúúmmbassztikos műanyag lámpatakarót.

Ma lájtos nap volt. Eljött meglátogatni régi cimborám, Husi bácsi, akivel annakidején egy zenekarban nyomtuk a ROKKot, valamint rengeteg sört elpusztítottunk úgy kollektíve. Hát hogy-hogy nem ő is Póktulaj lett.
Eljött, átnézegettem a verdáját, igazából sok megcsinálnivaló nem akadt rajta, de azért lőttünk egy szelephézagot.
Na meg csináltam egy-két "csoportképet" a gépjárművekről.

vévévé.autóblokk.hú

Végre eljutottam a gépműhelybe, hogy ránézzek, mennyit haladtak a mocimmal. Rengeteget. Egyszer már összerakták, megnyerték vele a LeMans-i 24 órás versenyt, és most már a másodikat építik, és az pont úgy áll, mint az első két hete...
Annyi változás talán tapasztalható, hogy retkesebb, mint mikor odavittem, szóval nem mondhatni, hogy nem nyúltak hozzá.
Mindegy, a hegesztésekről készítettem fotókat, a rossz fényviszonyok miatt nem hiszem, hogy ezekkel nyerném meg az Év fotósa díjat, de a lényeg látszik.

Végre visszakaptam tegnap a fényképezőmet. Nosza tervbe is vettem, hogy elugrok a gépműhelybe, és lefotózom, hogy mit sikerült haladni, hol lett módosítva a blokk, és satöbbi. Nah, ez az ami nem jött össze.
Reggel csengetésre ébredek. A kretén szomszéd volt az, aki nekicsúszott a Merdzsóval a kocsimnak. Hallelúja bazmeg! Kapott egy kis karcot a lökhárító, a bal első sárvédőn is megrepedt egy kicsit a festék, meg apró horpadás és egy-két friss karc keletkezett rajta. Alapból egy cserés hulladék szar volt, de az én sasszememmel rögtön kiszúrtam rajta a sérüléseket. Kérdés hogy mennyit kérhetek el ezekért, mert alapból eléggé szarul néz ki, aztán ezek meg alig tűnnek fel rajta. A Mercinek az ajtaja az viszont eléggé le lett büntetve...

Mindegy, mentem volna tovább a gépműhelybe, de a kocsi cseszett beindulni. Laza akksicsere, aztán akkor vettem észre, hogy még ott figyel a helyszíni bírságom csekkje, amit a múltkor kaptam, és pont ma jár le a harminc nap. Úgyhogy gépműhely elnapolva...

Tegnap ilyen Opeles napom volt. Elugrottam Pestre, utólag kiderült, hogy teljesen felelsleges volt. Hazafelé a Budaörsi úton láttam egy gyönyörű Manta A-t gyakorlatilag gyári állapotban, de nem túl szép fényezéssel.
Baromi sokan voltak a 70-esen, mindenki ott bénázott ilyen 70-80-nal. Érden utolértem egy kombi Kadettet, amivel a sofőr mindig csak lépésben ment bele a körforgalmakba, meg tényleg ilyen 80-nal baszódott előttem, úgyhogy amint szabad lett az út, index ki, nyélgáz.Amikor melléértem akkor kanyarodott ki egy mellékutcából egy fehér Astra, pont velem szembe. Vicces volt, túléltük.

Baracska előtt üres volt az út, úgyhogy odaléptem neki. Mondjuk az út minősége nem igazán volt frankó, ez leginkább azon érződött, amikor kicsit jobban megdobta az autót, amitől az elkezdett meglehetősen nagy mértékben sodródni.  Laza drift egy szolid 115-120-as tempónál.  Ezt se fogom sűrűn próbálgatni, asszem.

Ma beszereltem a kocsiba a bontott 2005-ös Impreza WRX motort és a hatsebességes Getrag váltót. 200-ig egész jól gyorsul, de a rövid diffi miatt 220 fölött már nem nagyon akar menni.



Na jó, ez csak vicc volt. De az hogy kitakarítottam a kocsit, az úgy önmagában elég karcsú. Mindegy kitakarítottam a verdát, kiszórtam a szemetet, rendet raktam a csomagtartóban és azt is kiporszívóztam. Lepucoltam a nyári felniket, szépen felírkáltam rájuk krétával hogy melyik milyen pozícióban volt (mármint, hogy az autón hol), aztán most márciusig szabadságra küldtem őket a garázsba. Megvizslattam az abalktörlőnek a testkábel-csatlakozását, nagyjából jónak nézett ki, de azért megigazgattam egy kicsit. Kipróbáltam az ablaktörlőt, és láss csodát: rendesen működik.(Álló motorral, menet közben még nem próbáltam ma.)
Azt vettem észre, hogy amikor szar volt, akkor általában akkor volt szar, amikor a motor többet forgott és a generátor nagyobb töltést adott le, aztán alapjáraton meg hirtelen megjavult. De mostanság ugyanezt játssza az index is. Nagy fordulaton lassú: majdhogynem folyamatosan világít, alapjáraton rendes tempóval villog. (Eddig pont fordítva csinálta.) Lehet, hogy behalt a fesszab és túltölt a generátor?

Mára újból leeresztett a bal első. Egy hulladék szar az a felni, amin rajta van, mert emlékszem hogy tavaly is ugyanezzel volt gond, akkor kicserélete a szelepet a gumis. Tegnap este beállítottam az előírt nyomásra, ma estére alig 0.8 bar volt benne. Most felnyomtam 1.8 bar-ra, remélhetőleg holnap reggelig még marad benne annyi levegő, hogy el tudok menni egy kútig...

Megint egy újabb rejtély. Basszus, tiszta tvinpíksz ez az egész.
A kormánykapcsoló jó. Valamikor régebben (lassan két hónapja) játszott olyat az ablaktörlőm, hogy a fokozatkapcsoló parancsait inkább csak ajánlásként kezelte. Mindkét fokozatban folyamatosan törölt, illetve mindháromban, mert néha még kikapcsolt állapotban sem akarta abbahagyni. Aztán úgy nagyjából megjavult, anélkül, hogy akármit is nyúltam volna hozzá.  A múlt héten kikapcsolt állapotban nem működött, egyes fokozatban szakaszosan törölt, kettesben pedig folyamatosan, szóval tisztára úgy nézett ki, mint ami jól működik.
Ma megint elkezdte, hogy folyamatosan töröl, ha kell, ha nem. A két fokozat között annyi a különbség, hogy az egyikban gyorsabban mozognak a lapátok. A tököm érti ezt...
Van valakinek valami tippje, hogy ez mitől van?

Ma elhoztam az autót a villanyász bácsitól. Frankón lerelézte nekem a lámpákat, és külön öröm hogy csak a műszerfali kapcsoló halt be, ami szerencsére nem 6500 forint, mint az új fajta kormánykapcsoló. Most a refivel villantást szép halk kattanás kíséri, atom a fénye a tompítottnak meg a reflektornak is, és - minő csoda - ha felkapcsolom a lámpát akkor  (és csak akkor) világít. Már nem kell direktbe kötni a gyújtás áramkörére a lámpákat, ha nem akarom nem világít a tompított. Az élet apró örömei.
Délután felpakoltam a téli kerekeket. Hát mit ne mondjak, jó ronda lett tőle a kocsi, de inkább veszek be egy kanyart egy ronda autóval, minthogy fának baszódjak egy széppel.
A gumik szerencsére forgásirányosak, úgyhogy nem okozott gondot kitalálni, hogy melyik kerék hol volt. A jobb hátsó és a bal első eléggé le volt eresztve, fújnom kellett veléjük kézi pumpával, hogy egyáltalán fel lehessen őket tenni. Ezek a BIS felnik eléggé szarul tartják a nyomást, valszeg többet kell majd a benyakutaknál a kompresszort látogatni, mint a Seicento-felnikkel, amikenek a levegőnyomását igazából csak udvariasságból ellenőriztem. Azokkal három hónap alatt egy millibárral se ment lejjebb a keréknyomás.

Amilyen mozgalmas volt a múlt hét kábé annyira lett unalmas a mostani. Gyakorlatilag  semmi érdemleges nem történt. Lepucoltam pár tőcsavart, bavittem a gépműhelybe, ahol elvileg már készen kellett volna állni a blokknak, vagy hát legalábbis egy héttel azelőttre igérte a fúrást az embör. Na, amikor bementem pont akkor fúrta az egyik hengert, a hásik meg még sehol se volt. Mindegy, a főtengely nem biztos hogy jó lesz, lehet, hogy be kéne vásárolnom egy BIS főtengelyt lendkerekestől.
A villanyos holnapra vállalta be a fényszórók lerelézését, de asszem a kormánykapcsolót is ki kéne cserélnem, mert valszeg az halt meg de nagyon.
Szombaton voltam Pesten ZH-t írni, suli után összefutottam KG-val meg Gyulával, vettem egy meglehetősen hiányos gyári elektronyos gyújtásrendszert (gyertyakábelek, trafó, meg a vezérlőegység), amit azért fel tudunk használni arra, hogy lemérjünk rajta egy-két cuccot, meg a továbbiakban majd remélem hogy meghozzák nekem a hiányzó tételeket is (fordulatszám-jeladó, felső holtponti jeladó, kábelkötegek, satöbbik.)
Megsasoltam Réka autójának a motorját, tényleg tök szép lett, Gyula és KG közben meg szarba lépőset játszottak, az mondjuk annyira nem volt szép, de mindegy. Este még söröztem egy kellemeset egy haveri társasággal a Szimplában, aztán ma egy kis kerülővel jöttem Etyek city felé, egy keskeny és kanyargós harmadrendű úton. Kicsi a forgalom és jók a kanyarok, úgyhogy lehet ott küldeni neki, de baromira rossz az út, dobálja a kocsit, úgyhogy 100-nál már kb. 160-nak érzed a tempót.
A nyári gumikat k* sürgősen le kéne cserélni, mert az még vicces volt, hogy féktávon vissza 3-nál meg-megcsúszott a kocsi segge, de amikor az orrát kezde tolni és majdnem fogtam egy platánfát, az már nam volt annyira humoros.

Murphy él, vazze.
Most hogy nincs fényképezőm egy ideig, most hirtelen annyi történés és fotóznivaló akadt egy hét alatt, mint amennyi máskor két hónap alatt se. Mindegy, hivatalos sajtófotóm lesz egy kicsit később.
Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap csörgött a telefonom. Az egyik újság szerkesztőségéből kerestek, hogy kéne mennem az új (khm... modellfrissített) Saab 9-3-as exklúzív bemutatójára, mert onnan épp nem ér rá senki, viszont kéne róla cikk. Mondtam, hogy oké, de még meg kell beszélni a főnökömmel. Végülis sikerült ellógni, és ma kora délután már úton is voltam a bemutatónak helyszínt adó reptér felé.
Ott aztán volt minden puccparádé: Exklúzív berendezés, svédasztal (stílszerűen svéd ételkülönlegességekkel), innivaló, kávékülönlegességek (koffeinista vagyok, úgyhogy ez jól jött), meg frankó hostesslányok. Nameg áramszünet. Alapból csúszással indult a program, és közben a megnyitó beszédet mondó embernek meghalt a mikrofonja. Sebaj, leleplezték az új (illetve modelfrissített) Saabokat, mondtak egy két marketing-közhelyt, aztán megnyitották a jégbárt egy korrekt mixershow-val. Egy országos mixerbajnok csávó hajigálta az üvegeket nem kis bravúrral, de alig tudtam rá figyelni, mert eközben két versenytáncos csaj rázta ott magát rendkívül kevés ruhában. Az ilyenre mondja a művelt örmény, hogy húvazze...
Hogy ne legyen elég ennyi, ezután még Bessenyei Péter tartott egy légibemutatót, ami nem kicsit volt durva: körülbelül másfél méterrel repült el Tóbiás felett, késbe téve a gépet.
Legvégső programként elvittem egy 2,0 literes, bioetanolos, 200 lóerős 9-3 Sedant egy laza próbakörrel. (Én a kéziváltós változatra iratkoztam, de volt dízel, automata, kombi, meg volt egy 2.8-as V6-os Aero Turbó, természetesen óriási várólistával.) Nah, hát szóval megy a bringa. Nem kicsit megy. Minden nagyon klappol benne, jó a futómű, nyomatékból is húz mint az állat, a kuplungját imádtam a legjobban, a fékek harapnak (ezt volt a legnehezebb megszokni), de talán egy kicsit túl könnyű a kormány. Pontosnak pontos, de lehetne egy kicsit nehezebb...
Ezek után elszürcsöltem még egy mojito-koktélt (alkoholmenteset természetesen) a jégből kifaragott bárpultnál, dumálgattam két hostesscsajszival, akik megszórtak mindenféle repiajándékkal, aztán beültem Tóbiás volánja mögé, és hazahúztam.
Bakker, nehéz volt visszaszokni. Elgondolkodtam, hogy nem is volna hülyeség féket meg motort rakni a kocsimba...

(Jah, mellesleg először vezettem svéd rendszámos ótót )

Hátttizé...
Végleg eldőlt, hogy nem megyek Pécsre. :( :( Nem elég, hogy még szombaton is meló van, még babasztak nekem egy laza túlórázást is, úgyhogy az elkövetkező 48 órából kb 40-et a melóhelyemen fogok tölteni. Zseniális...

Ma elugrottam  a rugókovácshoz, aztán elhoztam tőle a cuccot, meglepően alacsony áron sikerült megcsinálniuk. Hétvégén - ha már a talit bebuktam - lesz időm beszerelni.

Voltam autóvillamosságinál is, mert úgy döntöttem lereléztetem a fényszórókat, de sajnos csak jövő péntekre tudott időpontot adni. Még nemtom, hogy mi legyen, mert igazából nem túl vicces, hogy direktbe van kötve a tompított, és ha a gyári kapcsrajz szerint rakom dugom össze a kábeleket a biztitáblánál, akkor  direktben van a reflektor is. Egyébként meg sehogy sincs tompított, mert a kapcsolóról valszeg nem igazán kap áramot. Találtam két kábelt a biztosítéktáblánál, ami a gyári kapcsrajz szerint nem is létezik, fogalmam sincs mi a tököm lehet az. Ezeken kívül is van még egy-két kevésbé felhasználóbarát tulajdonsága most a gépnek:
 Folyton megsüti a tompított izzószálait, a fényváltó most éppen nem működik, meg az ablaktörlő is csinál furcsa dolgokat. (Pl elfelejt kikapcsolni.)

Én - többek között - a kormánykapcsoló halálára gyanakszom, de hogy miért, és hogyan volt átkötve minden a biztitáblánál, arról fogalmam sincs. A bemenő kábelek jó része egy lyukkal arrébb volt, mint kellett volna, és mégis eddig működött minden frankón, ahogy kellett. Há' dögöljek meg ha értem...

Gyí, kámóóón! (Ahogy Szpík is mondotta volt.)
Ma - azaz laza 1 nap alatt - kész is lett a blokk hegesztése. Nem sokat szarakodtak a jómunkásemberek, és az eredmény is meglehetősen jóképű lett. Összesen 9000 forintomba került a művelet. Kép az sajna megint nem van, mert egyrészt azonnal vissza is vittem blokkot a gépműhelybe, másrészt még mindig nincs kamerám. A következő lépés a blokk felfúrása és az olajhűtő csőcsatlakozásának a kialakítása. Egy menetes furatba lesz fixre belerakva egy adapter, amire lehet csatlakoztatni az olajcső hollanderét.
 Végre halad a prodzsekt, csak el ne szóljam magam...

Ezen kívül más érdekes nem történt, ha csak az nem, hogy majdnem elgázoltam egy kb. 15 éves apucivettnekemrobogót-típusú hullajelölt hülyegyereket. Már nem az első eset, de ha az ilyen robogós kiscsávók tényleg meg akarnak halni, akkor miért nem a vasúti síneknél próbálkoznak?

Látom mindenki iszonyat ki van ábrándulva a Polskizásból.  (Nekik javasolnám a Dacia Logant 60 havi részletre, vagy esetleg egy szép új Ignist > )
No, hát én nem. Még annak ellenére sem, hogy ma reggel Tóbiás egy kicsit megszopatott. Indulnék a dolgozóba, erre mi van, kábé nulla fok, minden ablak csupa jég. Ez még nem lett volna gond, de az akksi teljesen lerohadt, a kocsi meg se nyikkant. Tettem egy laza egészségügyi sétát, meg frankón elkéstem, de igazából ez csak a kollégákat érdekelte, engem nem nagyon.
Odabent a  melóhelyemen (egyetlen értelmes elfoglaltság gyanánt) kinyomtattam szép színesben a paksamétát, amit délután nagy hévvel lobogtattam a hegsztő bácsi orra előtt. A hétvégén tisztára pucolt blokkomat is levittem neki, és otthagytam neki a délelőtt összedobott tekknológiai útmutatót is. Remélhetőleg a héten elkészül az erősített blokkom, amit rögtön viszek is vissza a gépműhelybe.
Képek sajna nicsenek, mert kölcsönadtam a fényképezőmet, de majd lesznek eccercsak...

Tizenharmadika...
N nevével ellentétben semmi szerencsétlen nem volt benne, Tóbiás tökéletesen és üzembiztosan nyomta le a szokásos 100 kilométert, két utassal meg minimális mennyiségű poggyásszal. Érden beugrottam a kútra a tanksapkámért, és ennyi. Ha nem került volna elém mindig valami hatvannal szüttyögő súmáhher a kedvenc kanyargós szakaszaimon, ahol lehet küldeni a verdát, akkor még talán ötöstre is értékelhetném ezt a napot.
A tegnap viszont csapnivaló volt. Eleve késéssel indultam, természetesen előzni alig lehetett, a Hungárián is alig lehetett haladni. A sulihoz érve parkolóhely sehol, ezért feltettem a kocsit a járdára, ahol ilyenkor szokás parkolni. Amikor jöttem ki, látom, hogy két egyenruhás ürge fotózza a járgányt nagy lendülettel, nosza odaszaladtam, próbáltam kidumálni magam, de nem jött össze. 5 ruppó. Valami környékbeli köcsög tett bejelentést, hogy sokan parkolnak ott, és gyakorlatilag mindenkit megvágtak a szürkék, köztük engem is. Ha öt perccel előbb érek ki, akkor megúszom. Ráadásul egy madár is leszart, és hazafele is óriási dugó volt a Moszkva térnél. Nem tudom miért, de minden hülye azt hiszi, hogy a kispolszki elé be lehet pofátlankodni a forgalomban. Amikor meg nem hagyom, akkor meg én vagyok a szemét...

Óriási heppibörszdéj! Tóbiás a mai napon ünnepli első hivatalos forgalomba helyezésének huszadik évfordulóját!!!!

Az ajándéka sajnos még nincs készen, mert a rugókovács bácsi sem egy kapkodós típus, de mindegy.
A jeles nap örömére megpróbáltam megcsinálni a szivatót. Nem jött össze. :( :( Az a szar sehogy sem akar visszamenni alaphelyzetbe. Kicseréltem a szivatóbovdent, teljesen frankó, a ház nincs megtörve sehol, kapott bőven kenést is, és ennek ellenére szar. Gondoltam, biztos az a baja, hogy valahol útközben a bovdenházzal együtt inkább elhajlik, minthogy a helyére ("Vissza, mennyé!!" ) menjen.Ezért hát - a gyári rögzítéseken felül még két ponton is stabilan rögzítettem a bovdenházat. Hát kábé annyit ért az egész, mint halottnak a thai masszázs. Ugyanúgy baszik visszamenni alaphelyzetbe. FÁKKK...
Most mingyá megyek benyakútra, veszek neki egy Wunderbaumot, aztán érje be azzal ha így viselkedik.
Holnap meg kicserélem a karbin a szivatórészt, mert gyanúm szerint az egész úgy szar, ahogy van.

Ma sikerült azt a hihetetlen nagy okosságot elkövetni, hogy...
Felugrottam Pestre suliba, ez eddig oké, végigültem az előadásokat, ez is oké. Elindultam haza ez is rendben. Pest határában, megálltam tankolni, még ezzel se volt gond.

De az bazzeg, hogy otthagyom a tanksapkát a kúton és mindezt csak Fehérváron veszem észre, az a balfaszságok non plus ultrája. Súlyosbító körülmény, hogy egyáltalán nem vagyok másnapos sem.
(Szerencsére elraktam a tankolás után a blokkot, így a tudakozóban meg tudtam érdeklődni a kút számát, felhívtam őket, és félretetettem velük a tanksapimat, szóval nagyjából heppienddel zárult a sztori. )


Még csak annyit, hogy tegnap este a Moszkva tér előtt óriási dugó volt egy, a villamossíneken fekvő, hullaszerű ember miatt, akit állítólag ott elütöttek. Meg ma is hazafele Baracska környékén kéken villogó Octaviával körített, árokba baszódott kockaladát láttam, amit valaki sikeresen belelökött az árokba valami nyugati csodával. Közlekedjetek óvatosan, sok az idióta!
 

Tegnap tőcsavartalanítottam egy blokkot. Szerencsére nagyjából komplikációmentes volt az ügy. Szegénykém igencsak retkes, ezért a soron következő lépés az lesz, hogy ezt a féltonnányi mocskot eltávolítom róla. Ezúton is várom a tippeket, hogy szerintetek mi lenne jó megoldás. (A homokfúvás nem játszik, mert nincs rá három hónapom...)

Csináltam pár részletfotót. Egyrészt azért mert szeretek makrót fényképezni, másrészt meg aki képben van, az szerintem tudja, hogy miért lettek külön lefényképezve azok a bizonyos részek.

Jah, és újfent nyereményjáték: az utolsó képen valami nem stimmel. Aki kiszúrják a hibát, azok között egy félméteres svédfogót ábrázoló digitális képet sorsolok ki.

Körülbelül egy hete a balos tompított úgy döntött, hogy sztrájkba lép. Mivel épp sietségben voltam, ezért az izzót nem néztem meg, meg úgy különben sem érdekelt a dolog különösebben. Mivel korábban mind a kettő játszott ilyet, ezért valami kh-ra gondoltam ott a kormánykapcsoló meg a biztitábla környékén, egy kicsit csesztettem is a kábeleket, de nem változott semmi. Ma délután megnéztem, hogy mi van az izzóval, hátha mégis az a hibás, és valóban. Elmentem a teccsóba, vettem két darab H4-es izzót. Mivel normális, márkás cuccot nem találtam, ezért a kínai ipar csúcstermékei kerültek végül a kosárba, méghozzá az Extra White elnevezés ellenére némileg kékes színben pompázó noname darab. Beszereltem, és tényleg egészen fehér a fénye, alul ugyan egy kicsit kékes, mint egy hülyegyerek-tuningos négyes Golfé, de ez legyen a legnagyobb baj. Remélem jó lesz...

 

Ma ismét gyorsan és eseménymentesen lenyomtam egy pesti kanyart. Odafele a hatoson mondjuk volt egy kis gáz, mert teljesen beállt a forgalom. Valami schumacher sikeresen lenullázta magát, ezért mindkét irányban állt a forgalom. Szerencsére a Tétényin ki tudtam kerülni.
Hazafelé tankolás után beröffentve a kocsit megintcsak nem akart megjönni az olajnyomás, de egy emberes gázfröccs után elaludt az olajnyomás-lámpa.

Pákozdon már régebben felfigyeltem egy udvarra, ahol mindig feltűnően nagy mennyiségű W123-as Merci (a.k.a. Zőccséges-Merdzsó) parkolt. No, ma elhaladtomban láttam ott kolbászolni egy ipsét, rögtön fék, padka, visszatolat. Eldumálgattam egy kicsit az emberrel, és kiderült, hogy ők 123-as és 126-os Merdzsókkal foglalkoznak: javítanak, restaurálnak meg ilyesmi. Rögtön fel is ajánlott megvételre egy 1979-es 200 D-t, százötvenért. Mondtam, hogy köszi, majd talán legközelebb. De egy fotózásra, meg egy rövid cikkre talán jó lesz a dolog.

Mirror, mirror széj tu mí! (Második rész.)

Tegnap melóba menet beültem az autómba, tolatnék kifelé, aztán látom hogy a tükör egészen természetellenes szögben áll előrefelé. Nyilvánvaló, hogy valaki direkt cseszegette, mert ha valaki véletlenül nekigyalogol, akkor se hajlik el ennyire. Valszeg a pszichopata szomszéd volt az, aki mindenkit utál, aki a környéken lakik, és nagy szerencsémre pont az én közvetlen szomszédom. A bátorságát mindenesetre becsülöm: akkor is beszólogatott anno, amikor öten voltunk itt (Gabe, Nyuszy, Ricsi, tesóm, és én), és ez egyikünk kezében egy olajemelő rúdja volt éppen.
Nem is lenne jó belekötni a csávóba, mert igazi sportember: Amikor megrongálta a bérelt utánfutómat, és én nemtetszésemnek hangot adva közeledtem felé, akkor úgy futott, mint Carl Lewis. (Mondjuk edzésben van, mert itt a környéken már mindenki megkergette legalább egyszer.) Mindegy, ha még egyszer baszogatja a tükrömet, bekenem a szélvédőjét zsírral, vagy döglött halat rakok a csomagtartójába.

Egyéb: Lassan beköltözök a gépműhelybe. Lassan halad a prodzsekt, pedig most már napi szinten csesztetem a gépműhelyes arcot, hogy haladjunk. Tegnapelőtt is indultam volna el a műhely elől, beröffentettem a járgányt, de az olajnyomás lámpája csak nem akart elaludni. Korábban csinált már ilyet, akkor a jeladón volt egy kicsit káhás a kábel, de most akárhogy izélgattam nem akart elaludni. Fákk. Végül egy emberesebb gázfröccs után elaludt. Mostanában (az olajcsere óta) valahogy egyébként is nehezebben jött meg mindig az olajnyomás ha melegen indítottam be a mocit, de azért nem ennyire. Nem túl megnyugtató a dolog...

Akinek van valami ötlete erre (vagy arra, hogy hogyan basszak ki a szomszéddal), az írja ide plíz!

Tegnap este bent kolbászoltam a városban, elugrottam Gabe-hez a flexért, majd utána indultam a bank felé zsét felvenni. Természetesen iszonyat szar idő volt, szakadt az eső (mert vasárnap mostam kocsit). Az egyik kereszteződéshez érve látom messziről, hogy a zöld ellenére jókora kocsisor áll a lámpa előtt, és hogy a sok autós, mind tolakodik be a belső sávba, ahova az ott levők nemigen akarják beengedni őket. Ahogy közelebb értem, meg az előttem állók befurakodtak a belső sávba, odaértem egy vészvillogó 5-ös BMW-hez. Ezt az E34-est igyekezett ott kikerülni mindenki nagy erőkkel. Észrevettem egy csávót, aki eléggé kétségbeesett arcal szaladgálta körbe az öreg bimmert. Nosza, vészvillogó ki, lehúzódtam amennyire lehetett, aztán megkérdeztem a gyereket, hogy mi a stájsz. A bátyjának a kocsijával ment a csávó, második alkalommal kapta meg, természetesen lefulladt, aztán bekattant az immobilizer, a csávónál meg se telefon se semmi. Gyorsan félretoltuk a BMW-t hogy ne legyen útban, közben odaért egy másik segítőkész ember aki segített tolni,  aztán felhívtuk a Bimmer tulaját, aki elregélte a srácnak, hogy hogyan kell inaktiválni az immobilájzert. Megvártuk, hogy sikerül-e (sikerült), aztán mindenki ment a dolgára.
Az egész sztori teljesen természetes, az egészben csak annyi a gáz, hogy időközben ha nem ment ott el 50 autó, akkor egy sem. Az még, hogy basznak segíteni a másikon a szakadó esőben az még hagyján, de volt olyan aki még fel is volt háborodva, hogy hogy merik őt műszaki hibás autók akadályozni, amikor ő menne a fontos dolgai után.

A mai receptklubbban: Kutyaszőrős sportülés, hegesztett körettel
Desszertnek: Scroth öv, káromkodásokkal fűszerezve

Hozzávalók:
2 db Recaro sportülés
3 méter 30x40-es acél zártszelvény
8 db M8-as csavar alátétekkel
2 db előre leflexelt gyári üléssín
8 db tömör gumibak
egy kevéske 3-as lemez
1 darab szomorú kutya
1 db hegesztőberendezés
valamint szerszámok, és egy adag elszántság.

Megint egy felemás hétvégét sikerült lezárni. Készen lettek az ülések (igaz, a kárpitostól már a Keleti találkozó előtt elhoztam őket), de csúszott a prodzsekt, mivel a  konzolokhoz egy kissé nehézkes volt beszerválni a 30x40-es zártszelvényeket, mert nem egy gyakori méret.)
Végül sikerrel jártam, és szereztem anyagot, ráadásul nem kellett hat métert egyben megvenni, hanem csak hármat (összesen 1.6 m-re volt szükség), és sikerült a mindenhol kapható 2-es falvastagságú helyett 1.8 milliset venni, ami azért valamennyivel könnyebb. A hegesztő betalpalta a 400 milli hosszúságúra szabott zárszelvény-darabok végét három millis lemezzel, és vasárnap végre nekiállhattunk a befejező hadműveletnek.
 A korábban leflexelt gyári sínt belepróbáltuk az autóba a zárszelvényekkel együtt, majd ezután ráhegesztettük a sínt a zártszelvényekre, egy kicsit hűlni hagytuk, majd újból belepróbáltuk az autóba. Miután megfelelően beállítottuk, ugyanezt a műveletsort elismételtük a másik sínnel is. Eközben a kutya jól belemászott az ülésbe aludni, mert tetszett neki, így sikerült összeszőrőznie, majd ezután így cselekedett a másikkal is, valószínűleg azért, hogy mindkét sámli ugyanolyan szőrös legyen.
A jól összszőrözött ülést belepróbáltuk a kocsiba a meghegesztett konzollal együtt, beállítottuk a magasságát, és megjelöltük a furatok helyét. Utána kipakoltuk megint a cuccot, a bejelölt helyeket megfúrtúk és M8-as menetet vágtunk bele. Ugyanezt megcselekedtük az utasoldali üléssel is, és utána jöhetett a végeleges beszerelés. Ez is megvolt, jött egy gyors próba, majd másnap délután még tálalás előtt méretre alakítottam, megtisztítottam és végül installáltam a tehermenesítő gumirugókat, illetve porszívóval megszabadítottam a kárpitot a kutyaszőrtől. A végeredmény kellemes megjelenésű, esztétikus beltér, és jó oldaltartású, állítható támlájú ülőalkalmatosságok. A gumirugóknak köszönhetően kevesebbet ad át az úthibákból, a jó oldaltartás miatt meg néha csak akkor veszem észre, hogy kicsit gyorsan vettem a kanyart, hogyha hallom, hogy csikorognak a kerekek. (Erről mondjuk le kéne szokni, de egyelőre még túlságosan is élvezem. )

A diétás desszert: Schroth öv, büdöskurvaéletbasznámeg-módra

Hozzávalók:
- 1 darab hárompontos Scroth öv
- 1 db 17-es Crova
- 1 db csavarhúzó
- rengeteg elbaszni való idő
- egy idegrendszer, amit lehet rombolni.
- hihetetlen mennyiségű trágár szóból álló szókincs
- flex, lángvágó, dinamit, svédfogó, hidrogénbomba

No, a desszert már nem volt annyira fincsi. Az övet rögzítettem előbb a C-oszlopon, aztán a belső (menetirány szerint jobb oldali) alsó rögzítési ponton (ez eddig volt három perc), majd ezután következett volna a küszöb felőli bekötési pont, ha az a köcsög csavar is úgy gondolja. Nem gondolta úgy. Simán elnyalódott előbb a fenti csavarfej, majd azt követően a padlólemez alatti anya is, flex meg nem volt itthon, mert az öcsém időközben visszaadta a jogos tulajdonosának.  A dolgok végső állása szerint lett egy 3-2-1-es biztonságiöv-rendszerem, ami egy darab 3 pontos gyári, egy darab 2 pontos Scroth, valamint egy darab 1 pontos, szintén gyári övből állott. Meg jól elkúrtam négy órát hogy valahogy meglazítsam azt a csavart. Természetesen nem jött össze. Inkább elhúztam zabálni meg aludni, ma délután pedig visszaalakítottam (megintcsak 3 perc alatt) gyárira. Azt a csavart meg majd lebarmolom később valami brutál gyilkolószerszámmal...

Figyelem ez a blogbejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas képi- és hanghatásokat tartalmaz. Olvasása 12 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

Tizenharmadika. Kurvára nem vagyok babonás, de valahogy ez a nap egy kicsit lebaszta a biztosítékot. Melóba menet bringával majdnem elcsaptam egy öreg trógert, aki úgy gondolta, hogy őneki keresztül szabad biciklizni a piroson. Épp csak pár centivel az orra előtt száguldottam el, aztán még az a bránerbéla pampogott valamit. Bár lehet, hogy csak az ijedtség miatt kiáltott fel, mert ugye oldalra nem nézett még véletlenül se, aztán kicsit meglepődött, amikor elzúztam előtte. Lehet, hogy neki kellett volna menni, és akkor eggyel kevesebb helyre fizet nyugdíjat az állam az én adómból.
Bent a cégnél az egyik faszkalap kolléga folytatta a szokásos áskálódást. A derék fiatalember már elintézett nekem egy fegyelmit egy olyan melóért, amit nem is én csesztem el, és nagyon arra játszik, hogy engem kirúgjanak. Ha sikerül neki, akkor én is elintézem az ő rokkantnyugdíját, asszem. Kicsit unom már a folyamatos cseszegetést, és kurvára nehezemre esik, hogy megálljam szó nélkül. Egyszer régen néztem a falon a poroltót, hogy milyen királyság lenne azzal fejbebaszni az emberünket. Mostanában egyre többet nézegetem azt a poroltót...

Estefelé felhívott a főszerk a piacvezető oldtimeres szaklaptól, hogy mehetek a honoráriumomért. Végre valami jó is - gondoltam én, aztán felhomályosított, hogy a másik cikk, ami ott hever laza másfél éve a szerkesztőségben, még bizonytalan ideig nem lesz leközölve, merthogy nincs hozzá fotóanyag. (Ami persze van, csak hát az nem tetszik neki, másrészt meg egy kurvajó indok arra, hogy addig se kelljen érte fizetnie. Szegény fotós csajt potyára vittem el az ország másik végébe. Két napot elizéltunk, és még a benzinköltség se jött vissza. FÁKK.) Rákérdezett, hogy hogy áll az Opel GT, amit ígértem. Mondtam neki, hogy laza háromnegyed éve leközölték az Opeles cikkemet a RetroMobilban. Erre egy kicsit lefagyott nála a vindóz, de aztán méltóságát megőrizve kijelentette, hogy a továbbiakban akkor nem tartanak igényt az írásaimra, írjak inkább a Retrónak. Király! Azt fogom tenni.
 Ott legalább nem úgy beszélnek az emberrel, mint egy adag birkaszarral. A dolgok hátránya, hogy no more tudósítás a talikról a Veteránban...

Hazafelé frontálisan összeütköztem egy másik biciklissel, egy beláthatatlan kanyarban. Szerencsére nem lett belőle semmi gond.
A városbeli ügyintézés, szaladgálás közepette úgy néz ki, hogy a kocsim az egyetlen megbízható dolog az életemben. Nem akarom elkiabálni, de most tiszta Suzuki: beülök, megyek aztán kész. Semmi szarakodás. Remélem megtartja ezt a jó szokását. Most nyert is egy nap garázsban alvást.

Tegnap felhoztam a pincéből a félig szétszedett blokkot, ami lent hevert kábé három éve, de az is lehet, hogy négy. Beleraktam egy kartondobozba, és elvittem kirándulni.
A gépműhelyes tag örült, amikor beállítottam hozzá három picinyke csomaggal. Az egyikben a hengerek és dugók, a másikban az olajhűtő, a harmadikban pedig a blokk a főtengellyel és a hajtókarokkal. Már csak a neheze van hátra: egy ütős motort kéne csinálni ebből a nagy rakás fémhulladékból.

Tesóm motorjának a blokkját is megnéztük, hogy mitől állt be: No, nem egyszerű a helyzet. A dugattyúcsapszeg csapágya (görgős csapágy!) elszállt, az elszabadult darabok - valszeg a felömlőn keresztül feljutottak az égéstérbe, és szétbaszták a hengerfejet meg a dugattyút, a főtengelyen a hajtókar kábé 5 millit kotyog, és a dugattyú palástja el van repedve. Fincsi, mi?

Vasárnap tovább pucolásztam a féknyergeket, csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy valóban alumíniumból vannak, és nem pedig olajsárból. Végül kikandikált az alaménium, de iszonyat retkes. Következő program a munkahenger-csere, aztán utána jöhetnek az olyan úri huncutságok, mint például a polírozás, meg az ilyesmik. Előbb működjön, aztán jöhet a csicsa...

Indifferens hírek röviden:

Van a csomagtartómban egy méter 30x40-es acél zártszelvény. Ki kéne rakni.
Tegnapelőtt beállítottam/kitisztítottam a jobbos ablakmosó fúvókát, mert ő úgy gondolta, hogy az ablak helyett inkább a csomagtartó belső tisztítását hivatott végezni. Végül szétkaptam,egy pumával kifújkáltuk, és ettől jobb belátásra tért.
Ideiglenes jelleggel szolgálatba állítottam a munkahelyemről eltulajdonított mikroszálas rongyot a szélvédő belső párátlanítására. Kíváncsi vagyok mennyire hatékony a 800-as ékszíj által tolt levegő. Ha nem válik be a project, akkor veszek egy párátlanító ventit.

Tegnap vettem ablaktörlő-lapátot. Kilátok az ablakon. Király.

Vettem szivatóbovdent is (már megint), mert kezdem unni a szokásos reggeli tornát: piros lámpánál megáll, öv kicsatol, vészvillogó kirak, kiszáll, hátrafut, szivatót kézzel visszahúz, visszafut, beül, és egyes, gáz mire a lámpa zöldre vált.Ez nem mindig örömteli, főleg ha késésben vagyok, márpedig én mindig késésben vagyok...

Nem ide tartozik, de most azért dobok fel képet a tükörről, amit a múlt hétvégén vettem. (Mirror, mirror széj tu mí!) Azóta jól összekoszoltam. A képeken jól látható hogy milyen volt az időjárás...


 

Az elmúlt hét egy kicsit eseménytelenre sikerült: Azon kívül, hogy szerda éjjel olyan hajnal 1 és 4 között egy lakótelepi parkolóban hagytam a kocsit, és ezalatt valami kis türhő geci lelopta a szép gyári tükrömet. Bónuszként még a fényezést is megkarcolta. Szombaton vettem egy másik tükröt, és felszereltem. Tényleg, le kéne fotózni, lehet, hogy bepótolom. De semmihez sincs kedvem ebben a fos időben.

Tegnap felugrottam pestre suliba iratkozni. Amikor Érdnél megpillantottam a két km-es kocsisor végét, akkor már tudtam, hogy nem lesz egyszerű napom. Kora reggel indultam, szakadt az eső, és az ablaktörlő néha úgy gondolta, hogy nem kapcsol ki. Érdekes. Viszont a jobbos ablakmosóm a csomagtartót mossa belülről. Ez is egy érdekes feature.
Pesten természetesen káosz szokás szerint, de azért nagyjából átverekedtem magam a suliig. Ott aztán közölték, hogy téves időpontot adtak meg (de azt kétszer is megerősítették levélben ), és hogy az iratkozás négy napja volt. Hehehe...
Mindegy, az ügyintéző lány aranyos volt, segített, úgyhogy nagyjából minden el van intézve. Hazafelé kábé ugyanakkora tömeg, a Hungárián is csak lámpától lámpáig szarakodás volt. Már tisztára fellélegeztem, hogy a hatoson lehetett végre folyamatosan haladni. Mentem is volna,  de előttem a belső sávban ott szarakodott egy citroenes picsa, aki rohadul nem vágta le, hogy neki sürgősen le kéne húzódni a külsőbe. Pont annyival ment, hogy kívülről nem lehetett megkerülni, mert ott meg még jobban szarakodtak. Párszor azért megpróbálkoztam vele, végül sikerrel jártam. Megyek szépen a belsőben, egyszercsak kivág mögülem nyélgázzal egy Opel Combo. Végig ott szlalomozott előttem ész nélkül, de egyszer elmentem mellette, csak aztán utolért, amikor megfogott engem a Citroen. Na, az Opel nyélgázzal bejött mellém jobbról, lelassított, és ahogy mellém ért rámhúzta a kormányt. Rádudáltam, gyorsítottam, és mellémentem aztán mutogattam neki, hogy ésszel közlekedjen. Erre mutogat vissza, aztán megint nyélgáz, rámhúzza a kormányt és bevág elém. Akkor rájöttem, hogy direkt csinálta az előbb is, és leereszkedett a vörös köd: utánamentem, rámásztam kb. 2 milliméterre a hátsó lökhárítójára, és megeresztettem egy laza 15 másodperces dudálást egy kis villogással kísérve. Ő beragadt egy kocsi mögé, én meg kimentem a külsőbe, padlógázzal megelőztem, és közben megmutattam neki az egyezményes nemzetközi jelzést, aztán kint maradtam a külsőben gondoltam, hogy oké, az letudva. De a baromarc megindult utánam, és balról bevágott elém, majdnem felpaszírozott a szalagkorlátra, aztán rögtön vissza is ment a belső sávba. Megint villogtam, meg dudáltam, kicsit utánamentem megint nulla kövtávval, de hát az ő motorjában kicsit több volt a kraft, és egy kicsit lemaradtam. Aztán jött egy piros lámpa ott az M0-ásnál, és a tag beállt a balra kanyarodó sávba. Nosza megálltam mellette, ablak le, aztán előbb az anyukájának a foglalkozását kezdtem firtatni, majd rákérdeztem az elmeállapotára is a fiatalembernek. Aztán akkor még neki állt feljebb, mert hogykábé öt kilométerrel lejjebb kimentem elé, amikor ő éppen jobbról előzőtt volna engem. És ezért kellett engem leszorítani háromszor? Hmm, vicces csávó.
 Búcsúzóul üdvözöltem az anyukáját, egyes, gáz, szevasz...

Ezután már viszonylag eseméyntelen volt az út, de azért a Velence-Gárdony-Agárd szakasz felbaszta az agyamat. Itt mintha tenyésztenék az olyan hülyéket, akik negyvennél nagyobb tempó esetén belehalnának a sokkba, de cserébe jó fejek, mert spórolnak az árammal, és még véletlenül se kapcsolják fel azt a kurva tompítottat. Minek is látszani egy szürke Suzukival esőben, gyatra fényviszonyok között? Sokkal jobb az ha a félálomban vezető török kamionsofőr nem vesz észre és átmegy rajtunk. Világos...

Ma meg elmentem vasat venni. Vettem. Örülök. Ennyi.

No, így laza két héttel a tali után visszadátumozva meg is születik a bejegyzésem a keleti taliról. Jobb későn, mint soha.
Gyorsan összefoglalva: jó volt. Pénteken délután 4 órakor indultam, szinte végig pályán mentem. Egyedül Pest volt egy kicsit necces, de szerencsére vizsonylag gyorsan keresztüljutottam rajta. A pályán minden eseménytelenül telt, végig 90-100-as tempóval csoszorogtam. Nem vettem túl sietősre, átlag 100 km-enként tartottam egy kis kajaszünetet.
Miskolctól kb. 40 km-re elviharzott mellettem egy sárga Trabi olyan 160-as tempóval. A következő kútnál utolértem és dumálgattam egy kicsit a tulajjal, "meglepő" módon ő is a KGST-partyra igyekezett.
Picivel több, mint 4 órányi út után odaértem Tokajba, és a szokásos vidám társaság fogadott, kellemesen elszórakoztunk úgy hajnal négyig.
Másnap KGST-party, Nyíregyháza. Átmentünk, megnézegettük a jó verdákat, menet közben sikerült jókat fotózni. Elhúztunk kaját venni, aztán utána meg egy kis teremgokart is beficcent. Sajna nekem jutott a leglassúbb gokart így akárhogy toltam neki, sehogy se értem utol a többieket.
Este grill, kellemes bezabálás, aztán megint móka hajnalig.
Másnap sétahajókázás után indultunk volna haza, de alig jutottunk át a hídon, Döminek a kocsija úgy gondolta, hogy nincs tovább. Amíg bugásztak egy másik hengerfejet, addig várakoztunk, meg egy művészien megfaragott dinnyét zabáltunk.
Végül sikerült összerakni a járgányt, így elindultunk négyen hazafelé. (Dömi, Áron, Szőr, meg én) Tök jó volt, hogy nem egyedül mentem, legalább nem untam szét az agyam, mint odafele. Útközben GEO is szórakoztatott ráadásképpen, szóval végképp nem volt unalmas az út. Találkoztunk KGST-partyról hazafelé igyekvő Trabissal, meg Bogarasokkal is.
Áronnal kerültünk egyet Erdőkertes city felé, és hazadobtuk Barbit meg GEO-t, aztán pesten a Lurdynál újfent csatlakoztunk Szőrhöz és Dömihez. Persze ahogy átmentünk e Lágymányosin, rögtön külön is váltunk, mert ők Dömi és Áron mentek tovább Győr iráyába, mi meg a hatoson Érdig. Itt elment a tompítottam, aztán akkor Szőrrel még kötögettük ide-oda a drótokat, végül gyújtásnál lett állandó tompítottam. Onnan mi is különváltunk, aztán Martonvásárnál visszamentem az M7-esre, és zúztam hazáig.   

Ma - hogy legyen valami írnivalóm a blogon - előkészítettem az üléssínt, amit a hegesztőhöz fogok vinni. Egy elég hervadt állapotú gyári sámliról kívántam első körben lefúrni, de valahogy a fúrós történet nem igazán akart működni. Gondoltam segítek neki flexszel, hogy könnyebben elváljon a csavarfejtől a szára, hogy aztán kiüssem a perselyből. Háát izé.
Helyhiány miatt egy kicsit máshogy alakult. Az lett a vége, hogy meggondoltam magam, és az egészet lebarmoltam a sarokcsiszoló kézikészülékkel. Gyakorlatilag mindent levágtam ami útban volt. Sokkal kevésbé volt időigényes, mintha ott finomkodtam volna. Holnap viszem is a cuccot a hegesztő bácsihoz. A találkozóra kb esélytelen hogy elkészüljön az ülés, de remélem majd rám cáfolnak.
  

Ma nekiálltam egy kicsit autót pucolászni. Legutóbb Zólyom előtt takarítottam, szóval már eléggé ráfért, mert a napi használat, a bulik és a találkozók nyomai igen erősen kezdtek látszani. Kitakarítottam az utasteret, meg a csomagteret, leszedtem a zólyomi szponzormatricákat, és mosószerrel eltávolítottam a fényezésről a ragacsos nyomaikat. Ezenkívül a kipucoltam a csomagtartó, az ajtók, és a reaktortető falcait, ahol eléggé hajlamos megülni a kosz. Kívül maradt ugyanolyan retkes, mint volt, de a héten azt is orvosolni fogom. A motortér szintén retkes, de azt majd esetelg később.
Valahogy egyszerre sosem tiszta ez az autó, mindig csak részletenként külön-külön.

A héten jól megszopatott a kocsim. Beálltam a benyakúthoz tankolni, tankoltam, fizettem, indulnék el. A motor beröffent simán - ahogy szokott - de az olajnyomás-lámpa továbbra is virított. Para. Először megnéztem, hátha a gomba rossz, de sajna nem az volt. Telefonáltam Gabe-nek, hogy mondja el mik lehetnek a lehetőségek - amikbe én ott akkor nem is akartam belegondolni. Felsorolt párat, hááát egyik se volt túl kecsegtető. Gondoltam mielőtt hazacsörgök egy vontatásért, még egyszer megnézem az olajgombának a kábelét. Beindítottam, és a pilács elaludt. Szóval mákom volt, és csak egy kontakthiba volt az egész.
Tegnap elszaladtam hegesztőhöz, és ledumáltam vele, hogy össze kéne heftelni a sportüléseimhez egy tartókonzolt. Azt mondta, hogy kedden térjünk rá vissza. Az ülések persze még mindig nincsenek készen, úgy, hogy június 22 volt a határidő, bazzeg.

Csak én szopok ennyit? Ránézésre mindenki másnak simán megy az autóépítés, nekem meg egy kibaszott ülés nem készül el három hónap alatt. A motor az meg még sehol sincs. Bele se merek gondolni, mi lesz a lakatolással...

Zdraszt vujtye, muthafuckaz!

Örö é bódottá van, meg a soha vissza nem térő alkarom: Tóbiás a mai napon, az Úr kétezernullanullahetedik évében betöltötte a hatvanezredik kilométerét. Ennek örömére asszem kap majd valami upgrade-et, eredetileg Hella Comet távfényekre gondoltam, de inkább megkapja a Recaro székeket (mert talán most már készen vannak)  meg a Schroth övet, amit egyébként is megkapott volna, a hellákat meg majd később...

Tegnap hazazuhantam egy heti bulizásból. Tóbiás jól bítra a megpróbáltatásokat, pedig akadt belőle rendesen. Három emberrel,  fullra pakolva is lehetett vele sort előzni kiló fölött. (Persze olyankor minden hülyének eldurrant az agya, hogy nehogymá' kispók előzzön le, aztán akkor a fél kocsisor jött utánam.
A lyukas csavar porszáraz, semmit nem melegedett a gép, pedig volt olyan, hogy öt embert vittem benne.
Szerelés Tóbiáson nem volt, de hogy ne maradjon ilyesmi nélkül az ember fia, egyik cimbora Bimota mociját kellet szerelgetni a gyári kispók szerszámkészlettel, meg celluxszal javítottunk egy Favoritot, meg egy dízel Mitsubishit kellett volna bebikázni az én akksimról, de ugye mondanom se kell, hogy ez mennyire esélytelen volt.
Inkább ittunk, buliztunk, csajoztunk és zabáltunk ahogy illik. Kár hogy vége... 

Tegnap vettem olajat meg pár apróságot, aztán délután jött egy kis "kötelező szerviz" az utazás előtt.
Lecseréltem az olajat, beraktam a gyertyagumikat, kicseréltem a légszűrőt, és feltettem a 800-as ékszíjat, hogy javuljon a hűtés. Ma este csomagolás, aztán negyed nyolckor léc. Egy hét múlva jövök...

Ma autó-fronton nem történt semmi, de viszont elég szomorú apropója van a bejegyzésemnek. Ma voltam meglátogatni volt barátnőmet, aki sikeresen megúszott egy elég durva autóbalesetet egy kulccsonttöréssel. Volt fesztiválon felvette őt és pár cimborát egy autós, akiről elsőre nem látszott, hogy ganajrészeg. Kábé 150 métert mentek, aztán megpördültek és 80-nal nekicsapódtak a szembejövőnek (Fehér Opel volt!). Óriási szerencsére mindannyian megúszták maximum egy-két törött csonttal ugyan, de élve. A rohadék utána el akart futni a rendőrök elől.
Csak azért írom mindezt, mert szeretnék mindenkit megkérni, hogy ha már ivott, ne üljön a volán mögé, mert nem csak a saját életével játszik. Aki meg mégis van ennyire bátor, azt meg bassza meg egy féltonnás szürkegorilla elölről-hátulról.

Hétfő.

Ma az alapjárat jiányát orvosolandó, szétkaptam a karbit, és kicseréltem a bakelittálcát. Kicsit megpucoltam a fúvókákat is, de nem volt nagyion vészes, mindegyik tiszta volt. A bakelittálca volt a probléma oka. A találkozón visszarakott ideiglenes szar hiába volt bepasztázva, a törött rész újra elengedett és egy óriási lyuk tátongott a karbi alatt. Akkora falsot szívott mint az állat, gondolom. Nosza le is kaptam és felraktam a helyére egy gyárit, és láss csodát: visszajött az alapjárat. Az állítócsavarral le is vittem amennyire csak lehetett, hogy jó kis chopperes hangzása legyen. Nem lett.
No, szóval ezzel megvolnánk, a következő lépések még a héten:
 - Olajcsere
- Szűrőcsere (hát persze hogy lég, a az olajszűrőt csak kipucolom.)
- Szíjcsere (mármint ék)
- Gyertyagumik beszerzése

Meg talán lemosom , mert elég redvás lett a hegyen a porban.
Aki szereti a hülye szóvicceket, az nézze meg sorrendben a  mellékelt képeket.

Velencei tali + egyebek.

No, végre eljutottam eddig is. Letudtuk a velencei találkozót is. Sajna nem vettem rész benne túl intenzíven, mert voltak bizonyos akadályozó tényezők. Például a kocsim meglehetősen hulladék állapota.
Sajnos a héten meg előtte való hétvégén egy szabad percem nem volt, hogy ránézzek a kocsira, így a talira maradt a hfej-tömítés cseréje és a széthullott ótvar kipufogóm cseréje. Péntek este inkább nem álltunk neki lekapni a hfejet, hanem lájtos sörözgetés és grillezés volt a program, amit egyáltalán nem bántam. Jó volt végre dumálgatni egy kicsit a rég látott kollégákkal.
Másnap reggel tíz környékén nekiálltunk Laceee-val lekapni a hengerfejet, aztán csatlakozott hozzánk Bálint Karcsi és 126fan is. A levétel és a pucolás egész könnyen ment, bár elég hatalmas mennyiségű redvát találtunk odabent. A felvonulásig vissza is került a hfej az új tömítéssel meg furulyagumikkal meg minden szirszarral, de nem sikerült komplettre összerakni a gépet, így Laceee autójával mentünk be. Jó volt kipróbálni azt a kocsit, érdekes, hogy két pók mennyire különböző tud lenni. Visszafele nem én vezettem így volt alkalmam szar minőségű videókat csinálni az egyébként hatalmas, megakirály felvonulásról.Valamire csak jó lesz, majd a profik összevágják.
A kempingbe visszatérve folytattuk a szerelést belőttem a szelephézagot visszaraktam a szelepdeknit. Elkezdtem felpakolni a karbitalpat (Zozyk adott tömítést.), de iszonyatosan nem feküdt fel. Szarakodás, szelepdekni le, aztán megpróbáltam rajta farigcsálni valamit. Közben Páljanóék dobtak az arcomba életmentő fasírozottat. Végül azt találtuk ki, hogy kalapáccsal egy kicsit rábeszéljük. No, sikerült úgy megütnöm, hogy az egyik darabja kitörött, és beleesett a szívócsőbe. Szopás. Szerencse hogy az éppen zárt szívószelephez esett, így nagy nehezen Laceee ki tudta bugászni egy dróttal. Végül Bálint karcsi adott tömítőpasztát és azzal valahogy összeeszkábáltak azt a szart ilyen HK-systemre (hazáig kibírja system). Felfeküdni még mindig nem akart, de Imi hozta a megoldást: meglazította a hfej-csavarokat és, és beljebb löködte a vastag alátéteket, így már elfért. Aztán akkor 126 fan összedobta a karbit viszonylag gyorsan, é felraktam a termosztátházat, Laceee belőtte a gyújtást, nagyjából oké is volt mindez. Aztán 126fan-nal elkezdtük felpakolni a kipuffot. Ez ultrabrutál szopás volt. Eltűnt ugyanis egy csavar, egy másik meg már a leszedéskor eltörött, így a négy likba volt összesen kettő, és hogy teljes legyen az élvezet, a belső csonk felső része le is törött, mert köcsög. (Ekkor már hajnal 1 óra fele járt, mindannyian úgy néztünk ki, mint a mosott szar.)
Szerencsére Karcsi adott csavarokat, így össze tuduk rakni, még a belső csonkot is össze tudtam húzatni úgy, hogy nem fúj ki. Felraktuk a bilincseket, de ahhoz se volt csavar, mert gyárilag így adják, a régiből meg nem lehet kivenni. Így végül Dömitől és Karcsitól tudtunk beszerválni hosszú csavart, amivel Endre össze tudta húzni a bilincset.
Következett a próbaindítás: masszívan csak az első henger ment, gyújtáscsesztetés, gyertyanézés, kábel-toszogatás: az eredmény semmi. Végül kiderült, hogy túlságosan is ráhúztam a szelepdeknit, kis lazítás és láss csodát: röööfff. Mondjuk alapjárat az nemigen volt, de legalább üzemképes volt a bringa.Hajnal három, az első próbakör, teljes terheléssel: 126fan és Bálint Karcsi eljött velem mitfahrernek.
Ezúton is giga-mega-űber-hiper-köszönet mindenkinek, aki így vagy úgy, tevékenyen, vagy passzívan de ott volt és segített, alkatrészt adott, vagy kaját tolt az arcomba.
- 126fan
- Laceee (a hídrobbantó )
- Bálint Karcsi
- Páljanó
- Dömi
- Zozyk
- Imi
illetve mindenki, aki ott volt és akit kihagytam mer' feledékeny paraszt vagyok.

Másnap aztán az elkallódott alapjárat ellenére is pörögtem egy kicsit a Mészeg-hegyen: drift ész nélkül, és vigyorogtam mint a hülyegyerek a körhintán. Akinek van fotója erről az eksönről az legyen szíves jelentkezni nálam.

Mire jó a munkahely. A múltkor ücsörögtem odabent, netezgettem, aztán az Origo veterános rovatában megtaláltam pár cikkemet. Mondjuk a tudtom nélkül kerültek fel oda, de mindegy. Szerzői jog szempontjából kicsit ingoványos. Mindegy, ha már így alakult, olvasgassátok, ha van kedvetek
:
http://www.origo.hu/auto/veteran/20060602afrancia.html

http://www.origo.hu/auto/veteran/20060818bekeharcjarmuvek.html

Ismét elmentem zsákmányszerző körútra. Az eredmény:
-kipufogótömítés
-hengerfej-tömítés
-kipufogótartó vasak.

Voltam a kárpitosnál, megnézni a Recarókat. Természetesen semmi eredmény, de talán jövő héten majd lesz valami.
Elmentem lemosni a kocsit. Előtte belül is lepucoltam a szélvédőt. Tök tetszik, hogy ki lehet rajta látni.

A mosás persze nem sikerült tökéletesen, mert a pénzbedobós automata mosó csak százassal működik. volt négy darab nálam, amivel a habkefés mosásig el is jutottam. Le akartam öblíteni e bringát, mert tele volt habbal, úgy nézett ki, mint egy óriási képviselőfánk. Elbattyogtam tehát a pénzváltó automatáig. Természetesen baszott működni. Emberek 90 millió km-es körzetben sehol. Végül full habosan hazamentem, aztán leverettem slaggal. A slagos víz nyomása olyan mintha a hét törpe húzná egy ezer méter mély kútból. Szóval azzal a hangyahugyozással nemigen lehetett leveretni még a rászáradt habot sem, de azért nagyjából sikerült. Most majd szép foltosan megszárad, tök jó lesz...

Viszont ahogyan azt a kép is tanúsítja nem ártana megborotválkoznom.

No, kicsit összesűrűsödtek itten a dolgok. Épp megint a melóhelyemen agonizálok, hajnal három van, és 41 órája nem aludtam. Kicsit kezdek zombi-módon kinézni. Ezt mondjuk leszarom, mert egy alvással helyrehozható, de sajna arra se volt időm, hogy lemossam Tóbiást. Pedig nem csak lemosni kéne: kéne rá zöldkártya, kéne bele egy kulturált állapotú hengerfej-tömítés, meg rá kéne rakni egy olyan kipufogót, ami egészben van. Most el tudnám viselni, ha lenne még legalább egy hétvége a találkozóig. Mindegy, talán a héten össze tudom rakni a kocsit, de ha nem, akkor is megyek, csak elég hulladék-kinézete lesz szegénykének...

Ma elmentem venni kipufogót. Olasz Zara sportdob (Mózner Géza ajánlásával), kétcsöves krómvéggel, külön csövekkel, egész frankó. És mindössze ötezrembe került. Óccsóbb volt mint egy gyári lengyel hulladék. Na meg észrevettem, hogy kábé másfél hónapja lejárt a zöldkártyám. Hihi, hehehe...

Képek este.

--- 2007.07.07 Maluch World Meeting ---

Zsírkirály, faszafrankó találkozó volt ismét Zólyomban. Szombat hajnal négykor indultunk fehérvárról Nyúlékkal, Pesten összeszedtük a többieket, és gyakorlatilag a reggel nyolc óra már kint ért minket Zólyomban. A kedvenc szerpentinemet is felújították így már lehetett rajta kergetőzni komolyabb futóműkárosodás nélkül.
Tóbiás jól birta, bár ott a repülétr felé menet a felvonuláson a kipufogóm úgy döntött, hogy leszakad. Stormy ment előttem, még gondoltam is magamban, hogy vazze, de szar hangja van annak az autónak. Aztán kiderült, hogy az enyém szól így. A repülőtéren letéptem a laffogó kipufogóvéget, aztán onnantól rednááá-hőőőő.
Alapvetően jó kis találkozó volt, rengeteg szép kocsit láttam, megnéztük a zólyomi várat is, mászkáltunk a belvárosban, és bent elszórva érdekes programokra lehetett bukkani, kár hogy a szervezők ezt nem kommunikálták felénk elég hatékonyan. De egy kis talpraesettséggel meg lehetett találni mindent: pocket bike-ozás, íjászkodás, sajna a szlalomról viszont lecsúsztam.
Az estét Jan Becher és pár 500 köbcentis alumínium tartály társaságában töltöttük, ezáltal megfelelően vidámak voltunk, és fázni se fáztunk. Sajnos páran elég korán hazahúztak, égy kimaradtak ebből is.
Éjszaka a kocsiban alvás az mondjuk tényleg iszonyat szar volt, de háát egyszer élünk.
Másnap reggel még kicsit agonizáltunk ott, aztán tíz óra felé átmentünk a Matuska-féle autósboltba, Baz és Imi bugászott pár alkatrészt, megsasolhattuk a Matuskáék versenygépeit is, aztán elindultunk hazafelé konvojban, Bazék, Imiék, Földi Zoliék, és szerény személyem. Itt-ott még megálltunk fotózni, bekevertünk valami rövid, de nagyon szar útra, aztán Baz kocsiján csapágyat kellett igazítani, de végül frankón hazaért mindenki.
Ezúton is üdv mindenkinek akivel együtt mulattunk!

No, megint egy bejegyzés, ami tizennyolcas karikás, leginkább a nyelvezete miatt.
Ma beszereltem a tegnap vásárolt szivatóbovdent. Gyanúsan könnyen és gyorsan ment minden. Aztán meg kihúzni ki lehetett, de visszatolni nem. Anyáz, szétszed, összerak. Ezután a műanyag szar, ami a kampót biztosítja, az úgy fogta magát és eltörött, persze szigorúan csak összerakás után. Megint anyáz, megint szétszed, a Buszból bugáztam egy műanyagot, összeraktam. Örülés, kipróbálás, aztán lófasz. Megint nem tudta magát visszanyomni. Újfent anyázás, szétszedés. Láttam, hogy egy az egyben ugyanott szakadt szét az új bovden, mint a régi.
Morcos lettem, aztán egy kombináltfogóval ráhajtogattam a bovdent a szivatókarra. A faszom fog itt szórakozni. Végülis nem is lett rosszabb, mint a gyári megoldás, bár az is elég szar, valljuk be...

Azért ezúton is szeretném javasolni minden kedves embertársamnak, aki ótvar minőségű utángyártott alkatrészeket állít elő, hogy szopjon lovat. Lehetőleg napi rendszerességgel.

Egy napon belül a második bejegyzés, jessz béjbe!

Épp itt ülök az autósboltban, aztán innen netelek. Segítettem az autósboltos cimborámnak feladni egy hirdetést a német Oldtimer-Markt magazinba. Egy MZ eskortot kéne elpasszolni. Ez ilyen DDR bringa, amivel Honecker papát kísérték anno az ilyen protokollgenyákon. Gyártottak vagy hatvan darabot, talán a fele meg is maradt. Nem kell valakinek 13ezer euróért?

Jah, mellesleg vettem egy szivatóbovdent

A harmadik bejegyz mára. (Tudom, kicsit sok lesz, de zajlik a zélet.)

Szóval változott a program. Megvettem a szivatóbovdent (nem az Mz-hez, hanem a Pókhoz), de utána az autósboltos kolléga felvetette, hogy mi lenne ha innánk egy sört. Nos, nem egy lett belőle, úgyhogy a szivatóbovden cseréje elnapolva.
Viszont ami a lényeg, az az, hogy elindult annak a webportálnak próbaüzeme, ahol az autós rovatot egy ifjú tehetség jegyzi. Ha érdekel valakit, itt nézheti meg:
http://kihagy6atlan.hu/temak/autocsoda/?o=rep

Nah most pedig két hétre elhúzok szabaccságra, úgyhogy nem fogom teleszpemmelni a blogot idióta bejegyzésekkel.

Vasárnap felkeltem kora reggel... ... helyett valamikor délután, leginkább az előző esti buli miatt. Tervbe vettem, hogy kiporszívózom-kitakarítom Tóbiást. Végülis némi csúszással ez sikerült is. A hangulathoz azért kellett az hogy metálpatkánykodjak, úgyhogy a kocsiból bömbölő Rage Against The Machine nótákkal boldogítottam a szomszédokat. A végeredmény: nem mondom, hogy makulátlan lett, de azért szép. Egy új feature, hogy látom a műszerfali visszajelző lámpákat világosban is, tök zsír. Tervben volt még, hogy visszaakasztom a szivatóbovden kiugrott kampóját is.: Szétkaptam, megnéztem, a kampó végülis a helyén volt, csak nem volt mögötte bovden. Merhogy az leszakadt., a kis rohadék. Ma veszek helyette másikat., aztán berakom.

Sör! (Ez ilyen köszönésféle nálam.) Asszem bele fogok pusztulni az unalomba. (Különben is mi a ferde brokiért kéne itt köszöngetni?! ?!) Semmi különösebb előrelépés nem történt se motorblokk-ügyben, se sportülés-ügyben. Ma pont arrafele jártam így beugrottam a kárpitoshoz. Természetesen mi más is lehetett volna, mint a "még nincs kész, de már majdnem elkezdtük"-szitu. Délután biciklit szereltem inkább. Este jött a vihar, para volt, hogy jég is lesz, gyorsan fogtam , és rádobtam a szobám szőnyegét a kocsira. Jég nem lett végülis, de most száradhat egész hétvégén a szőnyeg. Mindegy, szarok a farmra... El kéne kezdeni felkészíteni a kocsit Zólyomra, de nincs rajta sok felkészítenivaló. Azé egy olajcserét megejtek, biztos ami biztos.

Ma se történt semmi különös. Elvileg ezen a héten (22-én) kéne készen lenni az üléseimnek, de a kárpitos még bele se kezdett. A héten eldobom a blokkot a gépműhelybe, aztán főtengely-köszörülés, hajtókar-könnyítés, olajhűtő-bekötés, béjbe.
Valami kib* módon csörög a kocsimban az egri tali óta, de fogalmam sincs mi lehet az.
Továbbra is ki kéne takarítani a verdát, sztem a héten ezt meg is fogom játszani, most már tényleg. Meg tán le is mosom...
Vasárnap voltam Pöstön, ismét meglátogattam a Déli pu. környékén lakó Taunus Coupét, ami sajna még mindig nem eladó, pedig ha az lenne... az nem lenne rossz.
A mai bejegyzés apropója viszont az, amit itt a képen lehet látni. Szerintem tök zsír.

Ma véletlenül volt időm autót csesztetni. Kicseréltem a behalt biztonságiöv-csatot, és újfent konstatáltam, hogy ki kéne takarítani a verdát.
Tóbiás nemsokára betölti az 59 000-dik kilométert, valószínűleg még ma este 8 környékén, az egyik belvárosi vendéglátóipari egység felé vezető úton.
(Éppen egy PIC-vezérelt nagyfesz-gyújtás megépítésén dolgozunk Tanker cimborámmal, és neki viszek kondit meg trafót egy-két mérésre. Meg akkor már kocsmázunk is egy lazát. )

Azt nézem, hogy mindenki lakatol, vagy túl van egy alapos lakatoláson. Vazze, csak az én autóm marad egy halom oxidálódó fémhulladék? Na nehogymááá...

Hírek röviden.
Tóbiást befogtam bringacipelésre. Valahogy sikerült betuszkolni a bringámat az utastérbe, persze ehhez két keréktől gyorsan meg kellett szabadítani. (Mármint a bringát, nem a kocsit. )
Azért elég kalandos volt vele kanyarodni.
Ha már arra jártam, beugrottam a gépműhelybe, meglátogatni a Pandamackót. Épp tanúja voltam valami négyhengeres cucc szelepfészek-beültetésének. Jól le is fotóztam, mert csak.

Amint az a fotókon látszik, a Panda hf-ben a gátak fel vannak hegesztve, ki van marva a szelepfészkek helyei, de még üresen tátonganak. A képen a jobb oldalon levő henger gyertyafuratából még ki kell zúzni a perselyt, és felhegeszteni, nehogy ott is meginduljon a repedés. A másik gyertyafuratban is ilyen Heli-Coil szar van, azt is száműzni fogjuk. Valamikor a közeljövőben kap egy blokkot társul, hogy ne unatkozzon. Ezen a főtengely köszörülésével és csapágyazásával indítunk, meg fel kell majd fúrni a hengerek illesztőfuratait. Az olajhűtő bekötését is el fogjuk kezdeni, ha már ott van, meg ha már úgyis várni kell a többi alkatrészre.

Lassan meg kéne rendelni az olaszoktól a pakkot, mert most már emiatt nem halad a prodzsekt. Döntő lépéshez érkeztünk kérem szépen...

Örö é bódottá, három röpke napra hajléktalanból hajlékony lett Tóbiás. Ez alatt az idő alatt ugyanis garázsban alhatott. Természetesen ezen a héten végig szakadt az eső, na de találjátok ki, mikor? Igen, talált, süllyedt: akkor, amikor a melóhelyem előtt legeltettem a verdát szabad ég alatt. Amint hazaértem és garázsba raktam, természetesen elállt az eső  A mai bejegyzést is csak azért írom, mert semmi érdemi haladás nincsen semmilyen prodzsektben, és csak azért nem írom, hogy nem történt semmi, mert ma este tankolás után a biztiövet be akartam csatolni, és szétszállt a reteszelő cucc. Kurvajó, mert a következő pár napban kábé nulla másodpercem lesz autót buzerálni, mert nagyon-nagyon baromira határidős vagyok olyan mennyiségű cikkel, amit már esélytelen befejezni, úgyhogy csöcskalács, kulagyurma, izéhozé...

Rövid sztori hétvégéről:

Péntek este zúztunk haza buliból olyan hajnal kettő tájban. Tóbiás jól bírta a laza 60 km-es távot három utassal, semmi gond nem volt a nyugis éjszakai országúton. Beértünk Fehérvárra, a szokásomtól eltérően levettem a lábam a gázról, kábé 65-70-nel mehettünk. Jöttünk fel a Széchenyi úti vasúti aluljáróból a lámpa felé, ahol osztottpályás az úttest, egyszer csak látom, hogy valami nem kóser: az osztott részen két fényszóró világít SZEMBE. Bazzeg, valami részeg barom egy fehér Opellel (má' megint), jött felém a szembesávban!!!! Villogtattam ezerrel, a csávó beijedt, elrántotta a kormányt jobbra, és felszaladt a járdaszigetre. A padkázástól persze még jobban bepánikolt, és visszarántotta a kormányt balra, és jött egyenesen felém. Én akkor beleálltam a fékbe, és lehúzódtam annyira, amennyire csak lehetett, szerencsére volt ott egy utca aztán betettem oda a kocsit, sz'al megúsztuk...
Az opeles köcsög meg ment tovább. Először utána akartam menni "beszélgetni" egy kicsit, de nem tudtam ott megfordulni, mert már megérkezett mögém egy másik autó, aztán vele sem akartam csattanni. Basszus, hogy mekkora barmok vannak!!! :(

Az összes baromarcú ittas sofőrt le kéne lőni a 'csába!

A generátoros szopássorozat után végre tudtam közlekedni a vassal. Múlt szombatra raktam össze, aztán már ide-oda elmászkáltam vele, pl Veszprémet is megjártam, visszafele ráadásul atomnagy viharban. Azért, hogy legyen mit mókolni, kipucoltam a motorteret illetve folytattam a félbemaradt tisztogató hadműveletet.
Felraktam azt alsó burkolatot a generátor alá, aminek semmi haszna, viszont legalább nehéz szerelni tőle. Mindegy, kárpótol érte az, hogy szép sárga, bár ezt igazából csak az eltaposott tehénlepények és a földön fetrengő alkeszok tudják csak igazán élvezni, mert egyébként alig látszik. Természetesen ez is csak annyira méretpontos, amennyire a kocsi többi alkatrésze, így nem káromkodtam sokat a felszerelésekor.

Itt ücsörgök a melóhelyemen hajnalok hajnalán, szotyizok, tejeskávét kortyolgatok, nézegetem a használtautó.hu-t, kellemesen zümmög a klíma, szóval egész jól elvagyok. Leszámítva persze azt, amikor bejönnek baszogatni, hogy ez meg az kell nekik. Nekem meg egy zsák tízezres kell, aztán mégse kúrogatok vele senkit. Há' mi vagyok én, vazze, aranyahal? Nah mindegy, a lényeg az, hogy kellemesen elfilozofáltam, hogy milyen autó is kéne nekem valójában. Hátsókerékhajtás és benzinmotor az alap, abból nem engedünk. Legyen könnyű (max. 1200 kiló), viszonylag kicsi (olyan alsó középkategória, esetleg a középkategória még belefér.), és körülbelül 20-25 éves, de napi használatra alkalmas gép, amivel ki tudom váltani Tóbiást a napi szintű strapából. A stílus is nagyon fontos: alapból kétajtósban gondolkozom (5-ös BMW és 90-es Alfa a kivétel), az ablakkeret nélküli ajtó és a fastback hát az külön jó pont lenne. Eddig a cápa 3-as BMW a befutó, de versenyben van a 02-es, az E30-as, a cápa 5-ös és az Alfa Romeo 90. Nem lenne rossz egy Taunus Coupé, vagy egy C-Kadett Coupé, de ilyenek baromira nincsenek sehol. A 924-es Porschékat is nézegetem, de kegyetlen szar állapotúak vannak igen nagy pénzekért. Régóta tervezem valami második autó vásárlását, de lassan egy éve nem tudom eldönteni, hogy egyáltalán milyen típus legyen a befutó, szóval ebből a prodzsektből még jó ideig nem lesz semmi. A másik fő oka a csúszásnak meg Tóbiás motortuning-prodzsektje lesz. Ép ésszel végiggondolva a világ legnagyobb baromsága rákölteni a 750-esítés nem kis költségeit egy 20 éves lengyel autóra, aminek az átlagos példányai hatvan rongyba kerülnek. Abból a pénzből lehetne venni egy másik kocsit, ami alapól jobban megy, mindenféle tuning nélkül, és az élettartama se a nullával egyenlő. De sajna itt nem a józan ész dönt, már nyakig benne vagyok a dologban, és nem akarok itt megállni. Egyrészt nem csinálok segget a számból, másrészt meg szeretném megmutatni azoknak, akik azt mondták, hogy ebből se lesz semmi. De lesz... Ma voltam a gépműhelyben megsasolni, hogy áll a Pandamackó. A gát mindkét hengernél fel lett hegesztve, a szelepfészkek már kint vannak, a szelepvezetőkbe bele van marva a szimmering hornya. Az egyik szívószelepnél a szelepfészek berakásakor megint elkezdett repedni az a szar, mert a gyertyafuratnál van egy persely, és ott iszonyat vékony volt az anyag. Az a szar is ki lesz dobva, fel lesz hegesztve, és persely nélküli lesz a gyertyafurat, mint ahogy gyárilag is volt. Megdumáltuk az égéstér kialakítását is. Lesz egy bemarás a szívószelep mellett az égéstér falában, hogy jobb legyen az áramlás, viszont az a rossz hír, hogy a hfej alát is át kell alakítani egy kicsit, és kell mintának a 750-es henger és a hozzá tartozó tömítés. Amíg ezek nincsenek meg, addig nem tudjuk megcsinálni az átalakított tűzkarikát, szóval ez is késleltetni fogja a dolgot. Mindegy, Velencére egyébként se lett volna kész...

Ma se történt semmi. Illetve csak annyi, hogy elvittem a Recaro sámlikat kárpitoshoz egy komplett felújításra, és kiválasztottam a kárpitanyagokat. Fekete szövet + szürke plüss kombináció lesz a végleges verzió, valami gyári Passat cucc az egyik. A kocsi működik frankón, van töltés is, de hogy ne legyen tökéletes, a szívatóbovden kiakadt a karból, ezért mindig hátra kell battyogni, ha vissza akarom venni a szivatót. Iszonyat redvás a kocsi kívül-belül, a következő takarításnál majd megcsinálom a szívatót is.

Nah, már látszik az alagút a fény végén.
 Arra jutottam végülis, hogy a Marelli helyett szerválok valami másikat, így tegnap végigtelefonálgattam a bontókat, és ugyan tudtam, hogy nincs nekik generátoruk, de azért felhívtam a pentelei bontót. És csodák csodája: mégiscsak volt, mert aznap talicskáztak be oda egy 90-es pókot, ha kiszerelem a cuccot, 4500-ért az enyém. Sajna a Peugeot éppen nem állt rendelkezésre, ezért összeszedtem a szerszámokat és kibringáztam oda. (egy laza 12-13 km tőlünk).
Nekiálltam kikapni, de sajna összesen 20 percem volt rá, így nem sikerült befejezni. Mindegy, hoztam egy másikat, amit összevadásztak nekem onnan.
Bezárt a csávó, aztán elhúzott, én meg akartam szólni Gabe-nek, hogy ne jöjjön, mert csak egy burkolat nélküli darab van, azt meg haza tudom cipleni a hátizsákomban. Igen ám, de a telefonomat ott felejtettem a bontandó kocsi tetején. Közben megérkezett Gabe, és az ő telefonjáról felhívtam az ipsét. Ő mondta, hogy "nincs zárva a kapu, de a kutyák szabadon vannak, sok szerencsét!" Úgyhogy szaladgáltam egyet. Gabe elhozta a generátort, én meg visszabringáztam Fehérvárra (szembeszél rulez), aztán ott átvettem tőle a cuccot és húztam haza.

Ma Nyuszyval ismét kiugrottunk a bontóba, és folytattam a burkolat+venti+generátor kiszerelését. Útközben csatlakozott Gabe is, ők ott egész jól elhesszeltek amíg én kiszedtem a cuccot. A végén persze azért beszálltak ők is, amikor már baromira zárni szerettek volna a bontós csávók, és kezdett egy kicsit sietős lenni a dolog. Végülis sikerült kiszenvedni a cuccot. Most se ment simán a minden, mivel elfelejtettem zsét felvenni. Alapvetően arra számoltam, hogy egy generátorra lesz szükségem (a másik Gabe-nek kellett), így csak annyi zsét vettem fel tegnap. Végülis ő kifizette a fennmaradó összeget, illetve hát annak egy részét.

Végülis kihozták nekem a cumót ide hozzánk, útközben Nyuszy azért kitalálta hogy menjünk rá az elkerülőre - lehajtó híján az árkon keresztül. A Jimnyvel még oké volt, de ugye ott volt Gabe Suzukija is. Mindegy, vicces volt két kocsi az árokban az elkerülő mellett. Érdekesen néztek a népek.   
Nálunk kávéztunk egyet (vazze, természetesen kiborítottam a kávémat, foltos terítő rulez) aztán a tegnap bontott gen ment vissza Gabe-hez, a Marelli sorsa meg majd eldől később.

Még egy bejegyzés, amit azzal kezdek, hogy vazze!

Szombaton összeraktam ugyanis a ventiházat, frankón belőttem a ventilátort, hogy ne érjen bele sehol a burkolatba, beindítottam a mocit, megnézegettem és jó volt. Úgy volt, hogy másnap felpakolom a burkolat felső részét és készen vagyunk. (Igaz ami igaz én anélkül is készen voltam aznap este ) Vasárnap egész nap másnapos kómában hevertem, így sajnálatos módon nem tudtam kimenni a garázsba, azért mégse vicces, ha az ember belerókázik a ventilátorba. (Bár Nyuszy és Gabe is annak tartotta volna, de én nem feltétlenül.)

Vasárnap este Szilvi hívott, és mesélte, hogy Nyúl tegeralattjáróvá alakította a Suzukit, ezért kimentem értük Palotára a Peugeot-val.

Hétfőn frankóra összeraktam az autót úgy mechanikai szempontból, de a sok draut (gy.k.: drót) az már nem annyira az én asztalom, így berobogtam Gabe-hez, aki segített bekötni a generátort. A kocsinak persze olyan bádoglavór-hangja volt, mint az állat, meg baromira melegedett is, így arra gondoltam, hogy a precíz beállítás ellenére valahol mégiscsak beleér a venti a burkolatba.Így is volt, sajnos az utólag beszerzett finommenetes anya nem önzáró, így simán lelazult, és ezért belevert a venti a burkolatba. Nagyjából belőttem és ráfogattam még egy kontraanyával, de ugyanolyan szar hangja volt a kocsinak. Szóval örö' é bódottá': újra szedhettem szét az egészet, basszameg.

Ma szétkaptam újfent. Leszedtem a hátsó, levegőcső felőli burkolatot, beindítottam a kocsit, maradt a lavórhang. gondoltam, akkor a másikba ér bele, leszedtem a ventit, de mindkét oldalán voltak kopásnyomok. Szerencsére az agyrésze az ép maradt. Biztos ami biztos, beindítottam venti nélkül, és nagy meglepetésemre ugyanolyan szar hangja volt, mint előtte. Ez azt jelenti, hogy a frissen beszerzett generátorom csapágyas, mint az állat. Közben még be is borult, meg elkapott a jégeső, mert miért is ne, így sötétben és vizesen sikerült mindezt végrehajtani.

Jah, és mindennek a tetejébe még faterom is basztat, mert két hete foglalom a garázst. Persze, jókedvemben csinálom, direkt poénból járok gyalog melózni meg mindenhova, csak és kizárólag az élvezet kedvéért vagyok minden nap könyékig olajos, és szándékosan nem hagyok magamnak időt értelmes dolgokra.


A céges szerverre lehúztam két alapfilmet, azok közül az egyiket azért megnéztem ma. Az 1971-es Vanishing Point-ban az enyhén drogos ürge egy Dodge Challengerrel csapat végig az államokon, nyomában a jardokkal. (Lengyel felirattal kicsit érdekes )
Az 1968-as Bullitt-ban pedig Steve McQueen egy Shelby GT500-zal üldözi a rosszfiúkat, egy negyedórás hardcore üldözési jelenetben. Minden idők egyik legjobb autós üldözése állítólag. 

No, ide is eljutottunk: lassan összeáll a kocsim. (Mondjuk tényleg jó lassan, de hát most már ez a legkevesebb.)
A tegnap zsákmányolt anyákat rögtön fel is használtam, vagy legalábbis egyet közülük.  A tengelyen levő  home-made reteszt még meg kellett farigcsálni egy picit, így most  már teljesen rá tud csusszanni a tengelyre a közdarab. Nagyjából beállítottam a ventit, (persze alapból üt, mint a rohadás, de hát nem tudok vele mit csinálni) aztán elkeztem felrakni a burkolat hátsó (menetirány szerint elülső) részét. Persze hogy nem akart illeszkedni, de mondjuk alapból nem illeszkedik a helyére, akkor se, ha nincs fent a venti. Némi káromkodás és egy kis fizikai erőszak után végülis nagyjából a helyére került, és el tudtam kezdeni ráhúzni a csavarokat. Attól függően, hogy melyik csavart mennyire húztam meg volt hogy beleért a venti a burkolatba, meg volt, hogy nem. Most éppen nem ér bele, de holnap még egy kis finomhangolást meg fogok ejteni.

Már nincs sok hátra, de sajna nem volt időm befejezni, mert mennem kellett a dolgozóba. itt meg nincs semmi meló, blogot írok, pizzát zabálok, filmet töltök le, a kocsim meg ott árválkodik üzemképtelenül.

Nah, már nem vagyok úgy elanyátlanodva Szereztem finommenetes anyucit. Ma végigjártuk a környékbeli bontók egy részét Pincési Sanyival. Sárpentelén nem volt éppen generátoruk, a Csutora utcai az zárva, a Tomy-bontós ipse megint surmó volt, ahogy az lenni szokott. Hét rongyért odaadta volna a lengyel generátort egyben.. Mondtam, hogy köszi, majd talán később. Pentelén háromért adták volna a komplettet ha lett volna, de nem volt. Végül próba-szerencse alapon még beugrottam egy boltba, és csodák csodája: volt nekik M12x1.25-ös anyájuk. Biztos ami biztos, azért vettem M12x1.5-öst és M12x 1-est is. Nem gondoltam, hogy ennyire fogok örülni egy kibaszott anyacsavarnak. Karácsonyra is ilyet kérek majd.

Azért meló az még lesz vele bőven. A képeken látható, hogy mennyire van még távol a venti a burkolattól, szóval a home-made reteszemen még lesz mit farigcsálni. Na meg látható az is, mekkora kupleráj van a garázsban. Nem kicsi.

Jóóóó reggelt! Ma ünneplem Tóbiás üzemképtelenségének egy hetes évfordulóját, hurrá!

Minden azzal a seggbeb*szott dinamóval kezdődött. Elment a töltésem, és mivel ilyet már többször játszott amikor a dinamót hazavágta a nagy fordulat, gondoltam nem szopok tovább, és átalakítom generátorosra. Háááát, ezt nagyon benéztem, vazze!!! :(
Múlt hét szerdán elhoztam Gabe-től a generátort, és az előző bejegyzésben leírtak szerint lebarmoltam a dinamót (és akkor én még azt hittem, hogy túl vagyok a nehezén).

Pénteken kiszedtem a tőcsavarokat a blokkból, meg leszedtem az egész csigaházat, merthogy a ventinek a felfekvő felülete nyalódott el, emiatt ütött a venti, és ez nyírta ki a dinamót. (Ez már nem először történt meg.) Nah mindegy, minden különösebb szívás nélkül le tudtam szedni a ventiházat, és a tőcsavarok is frankón kijöttek, ekkor még sétagaloppnak tűnt ez a meló. Egyedül az tűnt fel, hogy a közdarab, amivel a dinamó tengelyére illeszthető a ventilátor, kurvára nem passzol a generátor tengelyére. Mindegy, gondoltam veszek is egyet autósboltban.

Szombaton Peugeot-ba be, ablakot le, elmentem a bótba, vettem közdarabot, ami a generátoroshoz passzol, örö é bódottá. Lepucoltam brigéciollal minden alkatrészt, frankó lett, kipucoltam a motorteret is, mert iszonyat redvás volt, gyakorlatilag a szombat el is ment ezzel.

Vasárnap elkeztem összerakni. A helyére tettem a burkolatot, persze nem illeszkedett, mert ugyan miért is kéne neki. Leszedtem, egy kicsit megdolgoztam kalapáccsal meg hajlítgattam rajta fogóval egy keveset. Visszatettem, jó lett. Ráraktam a generátort. Azaz ráraktam volna, mert a (dinamós) burkolaton levő két tőcsavar kurvára útban volt, nosza, megint leszedtem, fúróval lebarmoltam a két csavart, visszatettem a burkolatot, felraktam a generátort. Azazhogy felraktam volna, de természetesen nem volt hozzá csavarom, ugyan miért is lett volna. ami M10-es csavar volt, az vagy túl hosszú, vagy pedig annyira rövid, hogy bele se lehet kapatni a menetbe. Természetesen vasárnap, a csavarbolt még csak véletlenül sincs nyitva, hmmm szopás. Szerencsére épp a kezembe akadt egy hulladék állapotú diffi, és látván, hogy M10-es csavarok vannak benne, rögtön kigyulladt a kis villanykörte. Kiszedtem belőle a csavarokat nagy küzdelem árán (szerencsére szenyor WD a segítségemre volt ismét), aztán azzal a helyére került a generátor. el is kezdtem beállítani a ventit. Azazhogy el is kezdtem volna, csak kiderült, hogy az a pici retesz, ami a dinamó tengelyén rögzíti a ventit illesztő közdarabot, természetesen nem passzol. Kurvára snassz lett volna ezeknek a köcsögöknek legalább egy alkatrészt meghagyni csereszabatosra. Mindegy, gondoltam másnap nézek reteszt. Inkább mentem egy kört a Peugeot-val. Asszem soha az életben nem veszek dízelt, bár mondjuk ez legalább üzemképes.

Hétfő. Megint fogtam a Pözsót, elugrottam bótba reteszt venni. Nem volt. Elhúztam csavarboltba, hátha ott van valami szabvány retesz, amit egy kis reszelgetéssel át lehet alakítani. Hát nincs. Hazafele beugrottam az esztergályoshoz, kunyeráltam egy darab 4 millis négyszögacélt (csak az volt), levágtam méretre, formára reszeltem (aztán vagy szétszáll, vagy nem), és végre-valahára felraktam a ventit, hogy majd most beállítom. Na ja. A beállításhoz ugye nem árt csavarral rögzíteni, fel is raktam az anyát. Azaz felraktam volna, de természetesen ami a dinamósra jó, az még véletlenül se jó a generátor tengelyére. Megelpő, mi? Bugásztam egy 19-es anyát egy kallódó termosztátról, aztán megpróbáltam felrakni azzal. Gyanúsan feszült, pont úgy, mint egy normálmenetes anya a finommenetes csavaron. Merthogy az a köcsög tengely finommenetes, hogy halál b***ná meg azt a telibe***ott mocskos k**** anyját annak a f***szopó büdös b*** csatornatölteléknek, aki kitalálta. Szóval egy kicsit kezdtem morcos lenni, és otthagytam az egész sz*rt úgy ahogy van.

Kedd. Elmentem csavarboltba finommenetes anyáért. Ugyan minek is lett volna, így átmentem egy indítómotor- és generátor-szaküzletbe. A csávók negyed óráig bugászták a Marelli-katalógust (fesszabályzót azt találtak a Marelli-cucchoz), aztán utána azt javasolták, hogy esztergáltassak ilyen anyát, mert más megoldás nemigen lesz. Tök jó...

1 szó, mint 100: tele van a tököm. Elkezdtem nézegetni a hasznaltauto.hu-t. Vannak egész jó E30-as BMW-k nem túl drágán, komolyan gondolkozom rajta, hogy veszek egyet, és azt talán még használni is lehet. Ahhoz talán lehet kapni alkatrészt, és ha valamit be akarok szerelni, akkor nem kell előtte kalapáccsal, reszelővel, vésővel és fogóval megdolgozni, hogy illeszkedjen a helyére. Vazzze...

Itt van május elseje ( a szeretet ünnepe ) én meg kicsit kába és másnapos fejjel elmentem ótóversenyre. Sajna csak nézőként, mert Tóbiás dinamójának olyan hangja van, mintha egy bádoglavórt húznék magam mögött az aszfalton. Mindegy legalább vannak jó fotók.

Verseny után elmentem Gabe-hez a generátorért, de meglepő módon neki is olyan másnapos feje volt, Vajon miért   Mindegy, Marelli generálist elhoztam, aztán nekiálltam kiszedni a dinamót, a szokásos rögzítő cuccok levétele után valahogy mégse akart lejönni az a szar. Volt neki az alu tartókonzolján egy ilyen kis rögzítő csapocska, ami faszán megakadályozta hogy ki lehessen húzni a dinamót a helyéről. Egy ideig balfaszkodtam vele, aztán már kezdtem összepakolni, hogy majd másnap folytatom, leveszem a hátsó kereszttartót és akkor alá tudok nyúlni vésővel és akkor ki lehet pattintani. Aztán mégiscsak fogtam egy kalapácsot és szétvertem. Szóval a dinamó kint van, jíííííhá! Be is raktam rögtön a generátort...

...a csomagtartóba. aztán inkább elhúztam kajálni. Majd beszerelem holnap.  Úgyis még ki kell barmolni a tőcsavarokat a blokkbú'.

Találtam vicces hülyeséget a helyi New York Times-ban.

A másik, kevésbé vicces dolog, hogy megint sikerült hazavágni egy dinamót, úgyhogy már megint nincs töltés.Hurrá! Lenne cseredarabom, 1-2 óra alatt meg tudnám szerelni, de bevallom őszintén: a faszom tele van a dinamókkal. Holnap boltolok egy generátort, osztán bedobom inkább azt.

No, tehát tegnap a jó idő hatására felötlött bennem, hogy már rég nem csináltam haszontalan hülyeséget, így előkaparásztam  az UNO féknyergeket, mert gondoltam, hogy meg kéne őket pucolni. Egy darabban meg ugye annyira nem frankó, úgyhogy nekiálltam szétszedni őket. Rájöttem hogy nem csak intelligens vagyok, hanem izmos is, mert végül puszta kézzel sikerült szétszednem az egyiket, de a másik már kicsit jobban be volt állva, de még ennél se kellett kalapálni, elég volt Szenyor WD segítségét kérni.
Elég érdekes módon oldották meg a digók, merthogy a tartó konzol az öntöttvas, maga a nyereg meg aluöntvény, és csak úgy simán fémesen érintkeznek. Végülis jó dolog az az elektrokorrózió, na mindegy. 

No a terv már megvan: savállóból legyártatom a féktartó lemezt, az öntöttvas konzol megy homokfúvásra és porfestésre, a nyereg meg fel lesz polírozva. Holnap meg veszek Brigéciolt, és vasárnap pancsizni fognak ők is, meg a kissé retkes Panda cuccaim is. Juhé!

Még az is lehet, hogy kipucolom Tóbiás motorterét is, bár az nagyon nagy meló lesz...

No, aki kitalálja, hogy mi is látható a képen az jól jár. A helyes megfejtők között ugyanis kisorsolok egy megkímélt állapotú,1986-os évjáratú, alig használt, garázsban tartott szalámis szendvicset.
(A WD-40 és a csavarhúzó csak részben számít helyes megfejtésnek.)
Holnap pedig leírom, hogy mit is csináltam ezekkel az izékkal, csak most nincs rá időm (Meg további képek is lesznek.)

No, ma csomagot hozott a futár. Nagy izgalommal bontottam ki, de sajnos nem a rózsaszín műkuki volt benne, ami vártam, hanem egy ilyen izé, mint ami a képen van. Mindegy, nem keseredtem el, hanem megvalósítottam a régi prodzsektemet: biztonságosabbá varázsoltam a fotelt. Így majd akkor se fogok kiesni belőle, ha Maóúnika-show nézése közben extra nagyot rottyantok Semmi pénzért nem maradnék le egyetlen percéről sem.

(Jah, amúgy megszületett a bejegyzésem az egri taliról és az Oldtimer-Expóról, lapozz visssza, nézd meg bátran.)

No megvolt az egri találkozó is. Naaaaaaaaagggggyon fasza kis buli volt, rettenetes baromság lett volna kihagyni. Szerencsére nem tettem. Pénteken kivettem egy nap szabadságot, mert egyébként is kellett mennem Pestre, szakdolgozatot leadni tesóm helyett. Reggel még beugrottam a Start magazin szerkesztőségébe zséért, és picit dumáltam ott a népekkel. Sajna a nagy sietség miatt le kellett mondanom a BMW Z4-es kipróbálásáról, de hát ugye első a szakdolgozat. Ráálltam az M7-esre, és kb negyven perc alatt Budaörsön voltam. Utána laza két órát araszoltam a Bartókig, aztán ott kicsit már tele lett a tököm, felmásztam a járdára, bezártam, és otthagytam a kocsit, aztán beblicceltem a négyeshatossal a zeneművészeti egyetemig. A sikeres leadás után kocsihoz vissza, aztán átzúztam (átaraszoltam) az M3-as kivezetőjén levő OMV kúthoz és bevártam Szilviéket meg Takyékat, és irány Eger. Végig 90 és 110 között jöttem, Tóbiás jól bírta az iramot. Odaérés, vidámkodás, örülés rég nem látott cimboráknak, stb. este lájtos sörözgetés egészen hajnal 3-ig.
Szombaton a kiírt program szerint zajlott a nap, a vármúzeumban a tüzeskerék hatalmas robbanásától kicsit becsokiztam, de szerencsére volt rajtam pempörsz, úgyhogy boldog baba maradhattam.
Hogy ne maradjon ki a szerelés, segítettem gyújtást állítani az egyik kollégának a vár parkolójában. Ebből következően kicsit lemaradtam a menettől, és amikor beálltam tankolni, akkor végleg elhagytak. Elindultam Miskolc felé, aztán inkább megkérdeztem egy csinos benzinkutas lyánytól, hogy merre van a Szépasszony izéja, és ő megmondta. Ekkor ért utol Jani a 405-ös Peugeot-val, aki szintén leszakadt a menettől. Végül a benyakutas lány útmutatásai alapján elindultunk, és meg is találtuk az odautat, de az egyik (persze "frankón kitáblázott") kereszteződést elbasztuk, és végül Egerszalókról fordultunk vissza. Végül sikerült ugyanakkor odaérni, amikor a felvonulók odaértek, meg legalább csapattam egyet a szerpentinen. Este lájtos sörözés, újfent.
Másnap kicsit késve indultunk el a vendégházból Narancsékkal Eger felé. A szerpentinen megint elszállt az agyam, és csapattam egy kicsit, de ahogy elkezdtem illendő módon keresztbe csúszni, egy hupli megdobta az autót, ami erre hirtelen átlendült a másik irányba. Végül éppenhogy sikerült megfogni, de valahogy nem így terveztem a dolgot. 
A teccsó kútnál tankoltam, megvártam Nyúlékat és a pályán zúztunk vissza Pest felé, hogy még odaérjünk oldtimer-expóra. Némi szerencsétlenkedés után sikerült is odatalálni, megnézegettük, találkoztam pár újságíró-kollégával is. Nah szóval tök jó volt, de beszéljenek inkább a képek.

Hazafelé viszonylag könnyen és gyorsan átjutottunk pesten, és laza háromnegyed óra alatt hazaértünk Fehérvárra az M7-esen. Tóbiás teljesen frankón bírta egész hétvégén, autópályán is lazán tartotta a 100-as utazót (Csöpi órája szerint az inkább volt 90, de szerintem az övé csal). Ami a legmeglepőbb: egyszer sem kellett szerelni, vagy állítgatni Tóbiást, szóval most jól meg van dícsérve .

Ma leróttam végre egy régi tartozásom, és október (vagy szeptember, vagy a tököm tudja) óta első ízben lecsutakoltam Tóbiást. Elmentem vele egy ilyen pénzbedobálós önkiszolgáló mosóba.
Igazából meg se látszott rajta, mennyire koszos, csak amikor a magasnyomásúval elkezdtem veretni, mert akkor elkezdett leolvadni a másfél méteres rétegvastagságú dzsuva. Szóval bedobáltam sok-sok százast, meg Laokon-csoportot játszottam a slaggal, meg ilyesmik, de végül Tóbi árnyalatnyival világosabb lett, meg most már nem is annyira matt. A szomszéd boxban egy Ducatót sikaáló arc is átjött megcsodálni, valamint közösen konstatáltuk azt is, hogy Tóbiás simán beférne a dobozos Ducato rakterébe
Mosás után ablak letekerés, könyök ki, rock'n roll bekapcs, krúzolás, aztán tankoltam egyet, meg vettem oilt, és egy szép helyen csináltam szép fotókat az én szép autómról.

Holnap meg tutira esni fog. 

Ma melóból hazafele jövet belefutotam egy vicces rendőrbe. Okos rendőrpajtás leintett egy melósbuszt, ami bizonyára túllépte a megengedett sebességet a piros lámpánál való állás közben. T.J. Hooker nagy nehezen bekormányozta a belső sávba a jardautót, odaállt a kisbusz mellé és szigorú nézéssel kiintette a gonosz törvénysértőt a forgalomból. A porba sujtott és megszégyenült bűnöző kiállt a mikorbusszal az út szélére, a szuperzsaru meg utána akart kanyarodni a belső sávból, de túl előre ment a nagy tekintélygyakorlás közben, és a kisbusz előtt álló autótól nem tudott egy ívben odakanyarodni az út szélére. Azért hősiesen megpróbálta, így egy sáv helyett már kettőt sikerült eltorlaszolnia. Aztán rájött, hogy így nem tud hatékonyan lecsapni a törvényt aljasul megszegő gazfickóra , ezért nekiállt tolatni, csak ott álltam mögötte én, úgyhogy másfél centi tolatás után ismét előrefele indult el, hogy szembesüljön a rideg valósággal: kibaszottul nem fér el, még mindig.  Nosza, jogkövető állampolgárként kötelességemnek éreztem, hogy segítsem a szervet a bűnüldözésben, és hátratolattam kb. két métert. Ő ezzel nem élt vissza és hat darab félméteres előre-hátrával végül az út szélére tudott állni, a bűnelkövető gépkocsija elé. Mindeközben persze zöld volt a lámpa, és mehettem volna a fakabát nem töketlenkedik ott előttem. Mondjuk azért elég jól mulattam a dolgon

Ma elmásztam szerelőhöz függőket zsíroztatni, mert már nagyon kezdett szar lenni a kormányzás. Háát sokat nem javított a zsír se, ebből csere lesz :( De legalább alá tudtam nézegetni, és láttam, hogy sokkal jobb állapotban van az alja, mint ahogy a kinézete alapján várható lenne. Egészen egyben van, bár a jobbos ülés mellett a padlón van egy "kémelelőnyílás" Körbe a küszöböket, meg az íveket úgyis le kéne szórni, mert azok brutálisan rosszak, de talán a többi nem lesz akkora szívás.

Jíííííííííííííííííííhhhhhhhhhhhhhááááááááááá!
Készen vannak a felnik, sőt már rajta is vannak Tóbiáson.
Hétfőn este csörgött a telefonom, hogy kész a felnik szinterezése, másnap meló után zúztam is ki és elhoztam a cuccot, majd azzal a lendülettel bezuhatnam Nyuszyhoz és eltakarítottam tőle két 155/65-ös Yokohamát meg két 165/65-ös Toyo pacskert. Másnap el is vittem gumishoz, ahol a szerelőcsávó jó hosszú ideig elszarakodott az előttem levő Fukszvágen Polóval, meg ott volt egy merdzsós ürge is, aki a hetvenmillió éves 190E Mercijére akart felrakatni egy garnitúra AMG-felnit (halálmintás gumikkal). Persze izomból be voltak rohadva a kerékcsavarok a német hodályon, én meg siettem volna, és sürgettem a szerelőt, így végül előbb kerülhettem sorra, és közben börleszkfilbe illő szerencsétlenkedések (tolatgatás, helycsere, felnicipelés ide-oda, szaladgálás) után felkerültek az új gurigák az én kocsimra meg a Merdzsóra is. Az enyém szebb lett. Kib***ott jól lehet vele kanyarni, nagyon jól fekszi az utat a bringa.

Üröm az örömben, hogy a gumis csávó a bal hátsó futómű gumituskóját úgy adta a kezembe, mert ő úgy gondolta, hogy örökre meg akar válni a kasznitól

A következő lépés az lenne, hogy levakarásszam az öt hónapos redvát a kocsiról, mert lassan már önálló tudattal rendelkezik...

Ha Petőfiéknek anno lett volna pókjuk, szerintem nemigen lett volna idejük forradalomni a sok szerelés miatt.  Jeles nemzeti ünnepünket én is egy főtengelyszimmering-cserével köszöntöttem. Előző nap lájtos kocsmázás volt a program, így csak délután kezdtünk neki az érdemi munkának Gabe-bel. Rájöttem, sokkal jobb úgy szerelni, hogy más csinálja helyettem, én meg csak észt osztok közben. Nah 1 szó mint 100: Gabe villámgyorsan kicserélte a szimmeringet. Röpke egy óra alatt megvolt a meló, persze a kocsi alatt fetrengős műveletek rám maradtak, de hát ennyi belefér. Az eredeti vezérműfedél került vissza Tóbiásba, egy vadiúj szimmeringgel, a pótos vezérműfedél meg ment vissza a kupacba. Legalább kiderült, hogy jó sz*r benne az olajpumpa.

Ezzel a mókával egybekötve kicseréltük a hátsó motortartó bak gumijait is, valamint megvizslattam Gabe kocsijának spéci Ementáli padlólemezét is, meg - jó tett helyébe - segítettem neki eltávolítani ezt-azt, bár alapvetően a legtöbb dolog magától kiesett abból a járgányból.

Mégeccer MEGAthanx to Gabe!
 

Tegnap épp lejárt a munkaidőm, amikor a vasárnapi kis sztorit taglaltam, no de íme a folytatás:

Szóval olyan 5 óra tájban nekiálltunk lekapni a hátfalat, meg leszedtük az éxíjtárcsát és a vezérmű-deknit, és a rég fos tömítés levakarászása után kiderült, hogy nem teljesen passzol az a szimmering, amit én kivadásztam a tömítéskészletemből, na meg sikeresen otthon is felejtettem az új vezérműfedél-tömítést. Nosza telefon, jön tesóm, hoz cucc. Szimmering persze nincs, úgyhogy FÁKK. Gabe túrt a kupacból egy nagyjából jó vezérmű-fedelet, abban a szimmering is jó volt úgy ránézésre, aztán azzal összeraktuk.
Beindít kipróbálás célzatával, olajnyomás lámpa konstans világít, szép szavakat mondás, tarkót vakarászás, hazamenés autó nélkül. A következő napokban gyalog járás, illetve bicikli megreparálás, és környezettudatos közlekedés.
Ma azért megvettem az új szimmeringet, meg ha már így alakult, vettem egy hátsó motortartó bakot is, aztán vagy ma este, vagy holnap nekiugrunk, de addig is:

Thanx Gabe, thanx Tesóm, és köszi a helyi autósboltosoknak is!

U.i.: Úgyis itt a jó idő szerencsére, úgyhogy egyébként is többet fogok bringával közlekedni.

Kedd. A következő dolgok vasárnap történtek ugyan, de ugye lényeg a gyorsaság. Na szóval: Vasárnap megjött végre a jó idő, valamint ezzel párhuzamosan a haldokló főtengelyszimmeringem is egyre több olajnak adott lehetőséget a szökésre. Nah a két dolog együttes hatásaként elhatároztam, hogy az utántöltögetős móka helyett szimmering-cseréset fogok játszani. Mivel egyrészt még nem csináltam ilyet, másrészt meg a főtengely végén levő 32-es anyát valami seggarc odahúzta úgy légkulccsal, hogy rükvercbe rakott, befékezett és kiékelt kocsit is el tudtam mozgatni, amikor a fix Crova-szárat ráraktam, és le akartam lazítani.

( Valszeg az idióta szerelő volt, akihez az előző tulaj hordta. Ő követhette el ezt légkulccsal, de cserébe legalább nem biztosította le az alátéttel, mert ugye minek az. Ez persze nem derülhetett volna ki, ha vezérműlánc-csere után nem egy halott szimmeringgel és egy hulladék vezérműfedél-tömítéssel rakja össze. Remélem csuklik most az illető, és a közeljövőben a torkán akad egy nagyobbacska pénisz.)

Nah szóval a fent említettek miatt Gabe kolléga segítségét kértem. A vasárnap délelőtt nekem nem volt jó az előző esti buliból kifolyólag, a délután meg neki, így délután 5 fele álltunk neki. Folyt. köv...

No, tegnap voltam a gépműhelyben, de természetesen a hengerfejem még sehol sincs. Pontosabban hegesztőnél van, de a lényeg, hogy nagyon nincs készen, és a jövő hét végéig nem is lesz. Sőt, várhatóan a rövid hét miatt még tovább csúszik a dolog. FÁKK!
Óriási csatában versengenek a lassúsági verseny első helyéért a felnijeimmel, amik elvben már két hete készen vannak. Gyakorlatilag viszont csak én vagyok készen.
Ellenben egy arra járó néni (a gépműhelyes tag valami rokona) letámadott a kipolszkimat látva, hogy vegyem már meg az ő pókját is, mielőtt végleg kivonódik szegény a forgalomból. Mondtam neki, hogy majd visszatérünk rá. Vazze, akárhova megyek, polskit akarnak nekem eladni, a gumisnál is el akart nekem passzolni a szerelő kapásból két darabot. 
Mindegy, nagy unalmamban vettem légszűrőt, mert a régi már nagyon redvás volt, meg vettem a tankhoz beöntőcsövet. A mostani igen kevéssé praktikus háromlyukas verziót lecserélem kétlyukasra
Jah, és még mindig kib*szottul élvezem, hogy csendes a gép, legszívesebben ki se szállnék belőle. Jah, és megy is, mint a gyesznyó...

Nah letelt a 24 óra, amíg az új kiputömítésnek kötni kellett, és végül este beindíthattam a járgányt. Sokkal csendesebb, picit jobban is húz, most már inkább hasonlít a hangja egy 50 ezret futott autóéhoz. (Amúgy lassan inkább 60, mint 50 ) Persze megint lemerült az akksi, úgyhogy kénytelen voltam csereberélni, kezd egy kicsit tele lenni a f*szom a dinamóval.

Möggyött a jóidő, itten van a kikelet! (Egyébként a nagy lóf***t, reggel méteres jég alól kellett elővakarászni az autót, ami rögtön azzal a lendülettel vissza is fagyott, úgyhogy emlékezetből mentem a melóhelyemre, illetve egy lőrés méretű felületen még nagyjából ki lehetett látni, tehát arra hagyatkoztam.) Nah sz'al itt a kikelet, nekem is "kikelet" menni szerelni: kicsit már untam hogy iszonyat fos hangja van a verdának, mert az okos szerelő, akihez az előző tulaj hordta Tóbiást, nah őneki sikerült tömítés nélkül (minek is az? )összerakni a kipufogót. Nah én most elintéztem. Persze szétrámoltam az egész garázst, és az istennek nem találtam dob felőli tömítést, de hfej felőliből hármat is. Találtam ezen kívül egy halom más alkatrészt, közztük a fehér TT indexeimet, két zsír biluxizzós Zelmot pilácsot, meg a kis piros pólómat (ehehe), de azok a k**** tömítések szőrén-szálán eltűntek. Nah mindegy kölcsönkértem tezsvéröcsémtű' azt a szilikonos tömítést, amit ő használ a hellyel-közzel üzemképes motorjaihoz (az MZ az szépen ketyeg és megy mint az állat, de ez nem az ő érdeme ). Nah mindegy, az a cucc még hengerfejtömítésnek is alkalmas elvileg, szóval kipufogónak tutira megteszi. Szétszedtem a cumót, jól körbekentük ezzel a pasztával, aztán majd meglátjuk. Most 24 órát pihennie kell. Amúgy már igencsak a taknyolás határait súrlota a fent említett művelet, de hát
1.) lustaság fél egészség
2.) izé
3.) megy az úgy is.
4.) mit ér a' élet egy kis kókányolás nékünnn'?
Nah, azért ennyire paraszt tényleg nem vagyok, de a gyári szarnál valszeg jobb, a 100%-os tömítetlenségnél tutira jobb. Amúgy tesóm is kitolta a búráját a garázsba mocit mosni, tényleg szép volt az idő egy kis szerelgetéshez, a távolban 12ezren forgó szpídmotorok csicsergése hallatszott. Egyszóval
itTa' vasz.
Huhh kicsit hosszú lett?

Jah, és még mindig nincsenek meg a felnijeim vazzeg!!!!

Ma beszéltem a homokfúvós bácsival, aki csinálja a felnijeimet. Elvileg már készen is van, csak volt egy laza lakástűz az emberünknél (leégett a házának a teteje), aztán most van más dolga is. Még kábé két nap és mehetek a cuccért...

Ma reggel (fél tíz környékén) Pincési Sanyi telefonja ébresztett. Éppen váltótartó bakot cserélt, és nem igazán volt meg hozzá a szükséges tool. Nagy nehezen összekapartam magam és vittem neki egy 16-os csillagvillást, amivel is sikerült megoldani a problémát. Utána elmentünk egy próbakörre, és hát majd leszakadt a pofám. A kis kék szörnyeteg kiló fölé gyorsul hármasban Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el.  Százhúszig elmegy a mutató, ami még úgy is teljesítmény, hogy kb. 10 kilcsit csal fölfelé. Nekem négyesben is nagy öröm a 110, basszus...

Beugrottam gépműhelybe, vittem pár undorító kinézetű, de használható műszaki rajzot, és megnézegettem hogy áll a Panda hengerfejem. Alig várom hogy elkészüljön!!! :

 

Szereztem egy távcsövet tegnap. Szerintem nagyon átb*sztak, mert a benne levő két laffantyú miatt semmit nem látok még közelre sem. Ráadásul dögnehéz, és a két lik is messzebb van, mint a két szemem, úgyhogy még bandzsítani is kell. Valami olyan van ráírva, hogy Dell'Orto és hogy Made in Italy. Ezt a szopást. Nekem kínaiként adták el...

Szerencsére a membránok és a pillangószelep-tengely jó állapotban vannak, a többi majd szétszedés után kiderül. Valószínűleg az egész fúvókázást újra kell hozézni, de a venturi-cső mérete úgy néz ki, hogy pont jó nekem. Szerencsére a gázkarral meg a szívatóval se kell sokat variálni, a szívócsonkot meg majd megoldja más (ugye Gabe? ). Nah szóval jó cucc.

Az utolsó képen odapakoltam egy gyári hengerfej mellé, hogy látsszon, hogy milyen kicsi.  

Nah, igazából ez még a keddhez tartozik, de csak ma volt időm lefotózni, az aznapi zsákmányt.(Amúgy aznap töltöttem be a 25-öt )  
Na de most bepótoltam a hiányosságot. A fotókon látszik, hogy rövidebbek egy csöppet a gyárinál, ezért lesz szükség a himbasor átalakítására, és spéci szeleprugókra. A szívószelep 35 millis átmérőjű lesz, a kipufogó pedig 30-as. A szemléletesség kedvéért úgy fotóztam, hogy melléjük tettem egy-egy gyárit is. Ők már nem annyira a matyó hímzéshes hasonlatos szépségűek, meg még ráadásul kisebbek is.   

Nah, hát jól felregisztráltam magam ide, csak mert kezd lassan beindulni a tuningprodzsekt, aztán nem is lenne ezt olyan hülyeség dokumentálni. A mai napon megjöttek a panda HF-be szánt nagy szelepeim, amiket most jól nem fogok lefényképezni, mert lustaság fél egészség, de talán majd holnap.
Szép krómozott a cucc, és a kipufogószelep nátriumhűtésű. Holnap megyek is a gépműhelybe, mint a zatom. Talán a szeleprugók is megjönnek már hamarosan.

Amúgy a hétvégén szelephézagot állítottam Tóbiáson egy sörösdoboz-maradvány, és egy állítható villáskulcs segítségével. Azóta megszűnt a szelephang és sokkal jobban harap a gép.