A víg kispolszkizás mellett azért várt némi meló is, mivel az Alfával akadt némi dolgom. Oké, nem volt semmi vészes, csak egy kis tervszerű megelőző karbantartás, mivel a jó öreg talján paripa komoly feladatok előtt állt. Tavaly télen a Twingo-vásárlás alkalmával cincáltam elő a garázsból legutoljára, majd egy alapos mosás-alvázmosás kombó után ment is vissza pihenni, én meg húztam a jobbkormányosok földjére bauxitfőzeléket főzni.

A szabadságomra betervezett meló a következőkből állt:
- 1.  olajcsere
- 2. alvázvédelem
- 3. üregvédelem
- 4. szelepcsere a jobb első és jobb hátsó keréknél.

Egy akksival a kézben átbattyogtam tehát a garázsba, ahol Dzsulietta vastag porréteg alatt aludta Csipkerózsika-álmát, aztán nekiálltam felkelteni. Átmozgattam a féket, a kuplungot, illetve a váltókart végigjárattam a fokozatokon, aztán ráindítóztam. Egy kis tekerés kellett neki, hogy felkapja a benzint, aztán szinte azonnal el is indult. Kicsit dadogva-akadozva de alapjában véve szépen stabilan járt. Megjárattam egy kicsit a városban és teletankoltam, aztán ment is vissza a garázsba.

Az olajcsere alkalmával kapott egy Mann szűrőt és 5,6 litert a szokásos Q8 Formula Excel 5W-40-es olajból. A kilométeróra ekkor 239177-et mutatott. Elméletileg bőven ráért volna 240 ezer után cserélni, de egyfelől már az utolsó csere óta eltelt egy év, másfelől meg 240 után csak valahol az utcán lett volna már csak lehetőségem olajat cserélni egy elég barátságtalan időjárású országban (vagy opcionálisan szervizben, baszottdrágán). Szóval inkább az idő előtti csere mellett döntöttem.
 
A szelepcsere azért volt szükséges, mert a jobb első és hátsó kerekeken az alu szelepsapka igencsak böszmén összerohadt a réz szeleppel, lehetetlenné téve az előírt guminyomás ellenőrzését és beállítását. Mivel egyébként is mentem Abára a gumishoz megnézni egy garnitúra felnit, ezért úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, akkor csináljuk meg ezt is. A kiszemelt felnik kocsira próbálásához úgyis le kellett szedni a kerekeket, akkor meg már miért ne a jobbosokat.
A felnik - egy garnitúra 16 colos RH Classic guriga - az agyméret (56 mm) miatt nem passzoltak tökéletesen, de ezen lehet segíteni azzal, hogy a középfuratból kiesztergáltatok átmérőben 2 mm-t. Az összes többi paraméter rendben levőnek tűnt, sem a féknyeregbe, sem a stabilizátorba nem ért bele, úgyhogy rövid alku után 32 ezerért a tulajdonomba került a négy felni. Szerintem nem volt rossz vétel: elég masszív és meglepően könnyű kerekek, és a centírgépen jól futott mindegyik. A lakk az mondjuk csúnyán pereg egyik-másikról, meg kisebb-nagyobb padkanyomok is vannak rajtuk, de egyébként is felújítási célzattal vettem őket. A színkombináció felől még nem döntöttem véglegesen.

Az alváz- és üregvédelem volt az egyetlen nagyobb lélegzetvételű prodzsekt. Mivel sem aknám, sem kompresszorom nincs, ezért jobbnak láttam profira bízni a dolgot. Összesen egy embert találtam Fehérváron, aki alvázvédelemmel is hirdeti magát, így felkerestem őt, és ledumáltam, hogy vinném hozzá a gépet. Mivel a szétszedést nem akartam másr bízni, ezért nekiláttam a garázsban szétbontani a szekeret. Lekaptam (oké, leszenvedtem) az első lököst, kiszedtem a dobbetéteket, leszedtem a küszöbburkolatokat és a sárvédőívek műanyag szélesítéseit. Előbbiek csavarokkal és patentekkel, utóbbi alumínium popszegeccsel volt rögzítve. A popszegecsről azt hittem, hogy valami utólagos házikókány, de kiderült, hogy gyári megoldás az is. A műanyagok mögött aztán feltárult az olasz acél a maga teljes valójában:
A kerékdobokban belül a gyári alvázvédő réteg tündökölt, szinte újszerű állapotban, a küszöbök hibátlanok, az íveken javarészt csak felületi rozsda. A 75-ös Alfák egyik tipikus rohadási pontja a küszöb és a hátsó ív találkozási pontja, na az már Dzsuliettán is megindult sajnos, de az összekép nem is rossz egy 24 éves olasz autótól. A dobbetétek mögött csak száraz por volt, de az elég komoly mennyiségben. A betétek pucolása közben találtam meg a bal első betéten a gyári címkét, amiből kiderül, hogy 1996 április 16-án rendelték le azt az alkatrészt, épp abba a kereskedésbe, ahol a kocsit eladták. A balos sárvédő és a motorháztető enyhe árnyalateltéréséből, az első zárhídon talált gyűrődésből, valamint a zárhidat és a doblemezt összekötő - nem gyári - hegesztési varratból azért már korábban is nyilvánvaló volt számomra, hogy a kocsi bal eleje valamikor régebben már kapott egy kisebb maflást. Na most már az is kiderült, hogy mikor és hol: 1996-ban tehát a járgány még az első tulajdonosánál volt, ő zúzhatta le, és márkaszervizben javították.  Szép lassan fény derül azért itt a titkokra.

A bal hátsó kereket persze nem tudtam leszedni, mert az anyák rá voltak gyógyulva a tőcsavarokra, aztán a kerékőrt garantáltan szétbasztam volna, úgyhogy inkább más megoldáshoz folyamodtam. A mosóban, ahova alvázmosásra vittem a bringát, na ott van gumisműhely is, úgyhogy szóltam a srácnak, hogy légkulccsal lazítsa le nekem azokat a szarokat. Így is lőn, gyorsan aláemeltem a szekérnek, lekaptam a kereket, kiütöttem a patenteket, aztán már szedtem is ki a dobbetétet.
Sajna a srác vissza is húzta légkulccsal az anyákat, úgyhogy amikor az alvázvédelem után raktam össze a kocsit és próbáltam leszedni a kereket, ugyanúgy szopóágon voltam vele. Mindegy, nagyjából sikerült visszaküzdenem azért a bal hátsó dobbetétet is.

Nagyjából ennyi törődést igényelt az öreglány, mielőtt elindult volna eddigi élete - feltehetően - leghosszabb útjára.

Nyári tali után kicsit lelassultak az események (Nem röhögni!), mert engedélyeztem magamnak egy hét szabadságot, oszt elhúztam egy hétre fesztiválozni, utána meg hol volt idő autót herkelni, hol nem. Főleg az utóbbi. Amit mégis sikerült összehozni, az így néz ki:

1.) Bekerült a motor. Lehet, hogy már írtam erről, de a 'szom se emlékszik. Na mindegy. A nyaralás előtti utolsó munkanapom hajnalán még a garázsban nyomtuk az ipart, és hát hajnal 1-kor sikeresen landolt a járműben a motor. Természetesen kapott új motortartó gumibakokat is. Később fixre húztam az összes összekötőcsavartés a kuplung csavarjait, bekötöttem az önindítót, a váltó rugalmas összekötőjét, a kuplungbovdent, kilométeróraspirált meg minden egyéb okosságot. A kocsi alatt már nem sok meló lesz.

2.) Karbi fürdetés. Szétszedtem és megáztattam benzinben a karbit, kifújkodtam a fúvókákat, kicserélem a fedéltömítést. Szerencsére nem volt benne túl nagy mennyiségű pudva, mert az előző tulaj valószínűleg rendes minőségű benyát tankolt, és végig használt rendes benzinszűrőt is. Ezúton üzenem, hogy beírtam a bácsi ellenőrzőjébe egy piros pontot. 

3.) Lecsiszoltam 60-as papírral a kartert. Na ez se volt egy fáklyásmenet., de sajnos a vastag rozsdát csak elkente a drótkorong, úgyhogy kénytelen voltam  kézzel letolni. Amikor ezzel végeztem lealapoztam két rétegben Dinitrol RC900-zal. Baromi jól átalakítja a rozsdát és nekem eddig elég stabil epoxis alapozónak bizonyult, de valami iszonyatosan tré dolog felhordani. Legalábbis ha szépen akarod, mert csúnyán nem nagy kaland. Mindegy, ezen is túl vagyunk, kapott egy réteg hőálló antracitot, úgyhogy mehetett is a helyére. Beletekertem a hőfok-jeladót is, bekötés később.

4.) Elkészültek a felnik, úgyhogy gyorsan fel is gumiztattam őket. A melóhelyem szomszédjában van a JSI, kajaszünetben átgurultam a csomagtartóban a felnikkel és gumikkal, aztán összerakták nekem, kicsi pézé', korrekt minőségben.. Egész szépek lettek.

5.) SzebBIS, jobBIS a BIS lökös, úgyhogy gondoltam felrakom az eredetileg Tóbiásra vett lökösöket. Kiderült persze menet közben, hogy nem elég az a tartó, amit Lengyelhonból hozattam Gyuláékkal, hanem van még egy fém tartó, ami nekem ugye nem volt. Végülis Gabe húzott ki a szarból. Ezúton is köszi!
Lebarmoltam a köd- és tolatólámpákat a régi lökösről. Ahogy az már lenni szokott, természetesen berohadtak az anyák, a tőcsavar meg elforgott, úgyhogy flex pajtás is beszállt a harcba. A karneváli hangulatot tovább fokozták a ropiként törő műanyagfejű csavarok is. Mindegy a beöntött tőcsavarokat fúróval kiszabadítottam műanyag börtönükből, majd forrasztópákával leolvasztottam körös-körül a maradék műanyagot. Hatlapfejű átmenő csavarokkal rögzítettem a ködlámpákat a lököshöz. Megpucoltam a gumidugókat, upgrade-eltem a foncsorokat, felpolíroztam az eléggé hervatag búrákat, aztán hali. A tolatólámpát még újra kell majd saroznom, mert ott a régi saruk feladták a harcot.

6.) Foncsortuning. Ha már a lökhárító-cseréhez úgyis ki kellett szedni az indexeket, kaptak egy kis hőtükör fóliát a kissé megszomorodott foncsorok. Többszörösen bevált módszer, nagyon látványos eredményt lehet vele elérni.

7.) Felszenvedtük a kipufogót, és szerencsére sikerült úgy megoldani, hogy a friss festést csak minimális mértékben basszuk le róla. Az eredeti csavarok természetesn meg se voltak, Kókány-system típusú rögzítések voltak helyette: A blokk oldalából a négyből három tőcsavar hiányzott, kettőbe bele volt kókányolva valami, a harmadikon meg csapta kifele az olajat a blokkból, egyenesen a kipufogóra. Már elkezdtem kutakodni, hogy hozassak-e gyárit, amikor a vállamon feltűnt a kisangyal, és mondta, hogy: "Bazzeg seggfej, nem úgy volt hogy használós autó lesz?". Jogos.
Mindegy, vadásztam 8.8-as szabvány csavarokat és anyákat. A tőcsavarokat is inkább 8.8-as sima csavarból gyártottam le egy fűrész segítségével, mert ami hernyócsavart boltban kapsz, az mind 5.6-os gyengeségű, azzal sokra nem lehet menni.
A kipufogótartók is viszonylag simán felmentek, úgyhogy most szép. Meglátjuk, hogy meddig lesz az, mert a kipufogótartók tévedésből le lettek szinterezve (csak homokolni küldtem őket, de le is festették), nem biztos hogy a forró kipufogódob lesz a porfesték legjobb barátja.

8.) A korábban lealapozott részeket (ahonnan leverődött az alvázvédő), azokat lekentem alvázvédővel. Örö-bódottá.

+1 bónusztrekk: Hiányzott pár apróság (Féltengely végére a rugó, kuplungvisszahúzó rugó, menesztő gumimandzsetta, lámpabúra-tömítés, pedálgumi), ezeket a Peti bontó készletéből pótoltam. Néha magam is meglepődöm, hogy mi minden szar van itt nekem a garázsban.

Nemsokára célegyenesbe érkezünk!

Ma elhoztuk a homokfúvóstól a BIS felniket, merthogy voltak homokfúvósnál. Szerintem szépek lettek. És hogy ne legyen túl szűkszavú az a bejegyzés, összefoglalom az eheti történéseket:

"Hétfő:
Ma nem történt semmi különös, voltam boltban.

Kedd:
Tegnap voltam boltban, de előtte nagyot szartam, az idő egyébként jó.

Szerda:
Voltam megint boltban, mert elfogyott a tej, így mennem kellett megint boltba, mert hogy nem volt. De szerencsére ott volt, így jól tettem hogy elmentem. Képeket sajnos nem készítettem, mert nem volt nálam kép készítésére alkalmas eszköz amikor elmentem a boltba tejet venni, mert hogy itthon nem volt tej, így el kellett mennem.....

Csütörtök:
Reggel felkeltem, megnéztem a hűtőt, és kevés tej volt itthon. Rájöttem hogy nem is szeretem a tejet, így emiatt nem kell elmennem a boltba. De mivel kenyér sincs itthon, így muszáj leszek elmenni a boltba, ha akarok ha nem boltba menni, hogy legyen itthon kenyér.
Egyébként az a durva, hogy van egy polskim.
Ma megint nem esett a hó. Szokatlan ez így Augusztusban nagyon..."

Péntek: Nagyon jól megy már a copy-paste funkció használata, de azért még gyakorolgatom. Ja, és elfogyott a tej, asszem lemegyek a boltba...

Tóbiásba iszonyatos mennyiségű kilométert raktam bele a héten. Asszem nyolcat, de talán még tíz is megvan, igazából nem figyeltem. Itta jóidő, aztán bringávaljárás rulez, mert egésssség van meg környezettudat, értitek. Azért bevittem szerdán a kocsit hogy meglocsoljam a nagynyomású mosóval, és szolidan megpróbálkozzam az október óta összegyűlt retek eltávolításával. Nos, tanárúr, elnézést nem készültem: két dolgot nem vittem, szivacsot, meg autósampont. Mindegy, kerítettem egy szivacsot, meg valami narancsillatú kézmosót, aztán adtam a pepszi-érzésnek.
A kézmosó bevált, egész szép lett a kocsi, de volt egy kis probléma: másnap reggel mentem ki, aztán láttam, hogy egyrészt esett az eső (ez már nem lep meg, edzett vagyok), meg - valószínűleg a narancsillatnak köszönhetően - vagy egy falkányi kóbor macska, vagy egy huszonhét lábú mutáns menyét, vagy mittudoménmi ráizgult az autóra, és összevissza mászkálta. Gyakorlatilag tele volt a jószág tappancsnyomokkal, amik ugye jó sárosak is voltak az eső miatt. Bezzeg amikor koszos volt, akkor soha, maximum a kutyák hugyozták le.
A másik kötelező tavaszi okosság a nyári gumik felrakása. Felrakattam. Eléggé a halálminta felé konvergálnak már, de ezt a szezont még kihúzom velük, aztán csöcskampó. Nyár végétől kezdve Tóbiás úgyis hosszú szabadságon lesz.
Rápróbáltam a BBS felniket is, csak hogy lássam, mit mutat. Szerintem jó, ráadásul ahogy elnéztem, a BBS még könnyebb is, mint az Seicento lemezfelni, pedig az egy collal keskenyebb. A továbbiakban gumik le, homokfúvás, aztán festés.

A melóhelyen haladtunk egy kicsit a Jaguar-ral, volt "Vágó úr, felezzük meg", mert levettük a komplett elejét, hogy a tűzfalon lehessen hegeszteni, a motorháztetőre rajzoltunk Spongya Bobot, mert az kell oda, és az alján is találtunk szép nagy likat, úgyhogy még ott is lesz vele némi meló. Áj tink, disz iz dö biginning of ö bjutiful frencsip.

Normális ember általában maga szervezi a programját( vagy egy titkárnőre bízza), nekem viszont most inkább Tóbiás szervez. Titkárnőnek elég tré, mert se kávét nem tud főzni, sem pedig egyéb célzattal nem hasznosítható (természetesen a gépelésre gondolok), viszont a programomat azt jól megszervezte. Elvileg ma mentünk volna az OT-expóra, és eredeti szándékom szerint csatlakoztam volna a Fiat 500 klub konvojába, de ez így nem igazán jött össze.( Ezúton is bocs hogy nem szóltam, Karki! Csak tegnap még csak az volt biztos, hogy semmi sem biztos. :( )

 Tegnap bevittem Tóbiást a melóhelyemre, hogy megzsírozzam a függőket, meg lemossam kicsit. Már iszonyatosan fura volt, hogy a BIS váltó berakása, meg a kuplungozás óta (ez volt ugye novemberben), semmit nem kellett hozzányúlni a járgányhoz, a takarításon meg a rendszeres függőcsapszeg-zsírzáson kívül. Egészen eddig. Tegnap kezdett el a járgány érdekes hangokat hallatni hátulról, de csak menet közben. Álló helyzetben, járó motornál is volt némi hangja, de ha kinyomtam a kuplungot, akkor elhallgatott. Igazán akkor lehetett hallani, amikor üresben, vagy kinyomott kuplunggal gurultam, és a féltengely visszahajtotta a diffit. Egyértelműen a váltó/diffi egység volt gyanús. A csápos emelőn aztán látszott, hogy a váltó és a váltóolaj szakítottak, és most épp különköltöznek. Hogy egyszerű legyen a dolog, nem a féltengely-gumiharangok fosódtak el, hanem az a belső szimmering. Mindegy, ha már emelőn volt, megzsíroztam a bal oldali függőcsapszeget, a jobbost meg majdnem, csak hát elfogyott a zsír. Péteken fél ötkor, mert olyankor már bezárt minden, és a kollégák is mind elhúztak haza. Hurrá!

Tóbiás további sorsa tehát kétséges, egyelőre itt áll a ház előtt. Most viszonylag nagy összeget rá kéne szórnom, mert kéne rá fék (jól fog még, de időszerű a csere), lassan az olajcsere is aktuális, kéne egy váltó-javítás + friss váltóolaj, meg kéne egy garnitúra új nyári gumi, mert a régi szarokat nem akarom visszatenni. Ugye alap, hogy szar gumival nem mászkálunk. Viszont ha fel akarom tenni a nyári gumikat, akkor kellene egy garnitúra mozgókúpos csavar is a BBS-felnikhez. Mindez azért a legfinomabb számítások szerint sincs 60-70 ruppó alatt. Ez csak azért probléma, mert a jövő hónapban mindenképp el kell hoznom az Alfát, és most nem költhetek másra egy fillért sem. A kocsi viszont munkaeszköz lenne, de igénytelenkedni, meg ekecselni nem akarok. Szóval nem tudom mitévő legyek.
Holnap az OT-expóra így hát nem Tóbiással megyek (A megkövezésre lelkiekben már felkészültem!), hanem kölcsönkaptam Walthert, (teljes nevén Walther Viertakt von Zwickau), akiről még fogok írni a továbbiakban, merthogy én leszek a háziorvosa.

Jah és végül, de nem utolsósorban: kaptam egy 130-as kisműszerfalat a kollégámtól, aki a Zsiguli-cuccai között találta, meg a szomszéd srác talált még egy kispók-felnit a kettesgolf-cuccai között, és azt is megkaptam. Hö, zsír...
Tegnap volt egy kis jégeső is sajna, ami elkapta Tóbiást. Kárpótlásul viszont nagyon szép, vöröses árnyalatú fények voltak a kertben, meg volt szivárvány is, úgyhogy legalább csináltam pár jó fotót. Szerencsére a kocsinak se lett baja.

Mahle-BBS 6J13 ET13.* Baromira ki fog lógni, elöl meg tutira nem fordul el. Nem baj, innentől majd csak egyenesen megyek.

* Ez lesz a nyárikerék-garnitúrám, mivel az eddigi nyári kerekeim, a Seicentók mostantól téliek, az eddigi téliek, a BIS kerekek meg eladósorba kerülnek.
Ezen kívül még például ilyen nagy horderejű dolgok is történtek, hogy megszüntettem az alapjáraton halványan világító töltéslámpa halványan való világítását azzal, hogy meghúztam a generátoron levő + kábelt. Kemény, mi?

Back on the road, hell yeah!

Tegnap végre teljesen összeraktam a kocsit: visszatettem a hátsó kereszttartót és a motortartó bakot, feltettem az önindító hiányzó csavarjait, bekötöttem a benyacsöveket, kábeleket, bovdeneket. Ezután lőttem egy kuplung-holtjátékot, leellenőriztem a pedálnál, aztán elmentettem (gy.k.: ráhúztam a 10-es csavart). Ekkor hivatalosan már menetkész volt a gépsárkány, de az azonnali próba helyett  - hatalmas önuralomról téve bizonyságot -  még visszaszereltem a generátor alatti burkolatot meg a kipufogó feletti hőpajzsot.

Saját magam olajtalanítása után végre következhetett a próbaút. A következőket tapasztaltam:
- a kuplung frankó. Eléggé lent fog, de nem túl puha, nagyon szépen és könnyen adagolható. Fog amikor kell, kiemel amikor kell, szóval tutter. Nagyon könnyen megbarátkoztam vele.
- a motor, főleg hidegen eléggé ráz. Amikor először indítottam tegnap este, akkor már majdnem azt hittem, hogy egyhengerezik.Valszeg az új, keményebb gumibakok teszik. Lazítottam a hátsó motortartó csavaron egy keveset, és most már hidegen is tűrhetőbb.
- a váltó rendesen veszi a fokozatokat, bár a váltókar erőigénye egy kicsit nagyobb lett, néha erőltetni kell hogy bevegyen egy-egy gangot. A BIS diffi miatt olyan, mintha egy egész más autót vezetnék. Ami biztos: gyorsulási versenyen és hegyiversenyen nem indulok. Ahol eddig hármasban vettem a kanyarokat, ott a kigyorsításnál már sok a három, vissza kell gangolnom kettesig, ha dinamikusan akarok közlekedni. Kettesben viszont egész sokáig el lehet húzatni, és ez a hármasra is igaz. Háromban a léges váltóval már 80-nál vége volt, és ha nem akartam gyilkolni, akkor 60-nál raktam a négyest. A BIS-sel ha 70-nél hármasban az még belefér a normális közlekedés kategóriájába, ha tolom neki akkor simán elszalad 100-ig hármasban.
Négyesben a 80-as, 90-es utazó az még kifejezetten kímélő üzemmódnak számít. Egyszóval tetszeni fog nekem ez a cucc.

Ami nem tetszett:
- a váltóból csöpög az olaj.
- amikor kihúzatás után feljebb gangolok, akkor hallani valami csattanásszerű hangot. Csak akkor csinálja amikor 1-ből 2-be és 2-ből 3-ba váltok. Nagyon nem tetszik...
- a tegnap esti próbaút során fura zajt hallottam a váltóból. Alig hallható súrlódó hang jött, ami elhallgatott, ha kinyomtam a kuplungot. Üresben is csinálta, így a gyanúm a váltóra terelődött: vagy a bemenő tengely csapágyai, vagy a fogaskerekek voltak zajosak. Ma is füleltem, de úgy tűnik elmúlt.

Persze nem én lennék, ha nem lett volna egy kis gebasz. Nyugodjon meg mindenki, ismét hoztam a formámat. A tegnap esti rövid próbaút alkalmával egy kis hörgés után leállt a kocsi. Rögtön tudtam, hogy kifogyott a benzin. Volt kannában némi benyám, úgyhogy nem volt gáz...

Ma felpakoltam a téligumi-garnitúrát, sajna a felnik eléggé okádék kinézetűek, viszont ami a nagyobb baj, a szar állapotuk miatt nem is igazán tartják a nyomást. A jobbakban marad kósza 1 bar tavalyról, a trébbeket én fújtam fel kézi pumpával 1 barra, aztán elhúzm a kúthoz feltankolni a kocsit meg beállítani a keréknyomást. Utóbbit meglátjuk mennyire képesek tartani, aztán ha nem igazán, akkor átrakatom a nyári felnikre a téli gumikat, és vagy eladó lesz 3 darab BIS felni, vagy keresek egy darabot megvételre.

És itt van az ápdét: Ma reggelre leengedett a bal első, egy éjszaka alatt. Akkora hiába a peremtömítő, meg a satöbbi, ez a felni vagy kuka, vagy felújít. Nincs mese. Felpumpáltam kézi pumpával, aztán elmentem gumishoz, és átrakattam a téli garnitúrát a Seicento-felnikre. Ez 7 rongyba fájt, de legalább téli gumival sincs több leeresztés. A BIS-felnik ha nagyon kellenek valakinek, akkor eladók, ha kell, akkor homokszóratva. De még lehet az is, hogy felújíttatom őket, és megtartom.
Még nem igazán tudom.