Hallga csak, hallga csak, kedves olvasó
Rímbe öntöm blogom, mer' hiszen az jó
Virsli tíz ujjammal gépelem a regét
Melyben elmesélem a hét történését.
Sajna vindózom má' kifagyott vagy kétszer
De még nem basztam szét gépemet fejszével

Szombat reggel kimentem kocsim indítani
S száguldani fővárosba, elmém pallérozni
Főiskolánk padjaiba ülni gyorsan bele
Többek között ezért mentem is fel Pestre
De ha már egyszer amott jártam mégis
Gyűlt a köz a' étteremben, velük gyűltem én is

Megszavaztunk együtt minden jót és szépet
Bajszos embert elnöknek, meg sok más hülyeséget
A találkozók helyszíne nem lesz többé kérdés
Hasznos volt ezúttal a nagy egyetértés
Szerencsére senkinek nem volt ezzel baja
A szavazás után így hát gyorsan jött a kaja

Olajszűrő adaptert hozott nekem Lovi
Amit szerencsésen le tudott CNC-n gyártani
Prototípus ez még, nem kiforrott darab
de most már hátra csak a tesztelés marad
Tóbiás motorjára majd rászereljük bőszen
Ha nem folyat olajat, akkor lesz majd készen

Leesett a hó az útra, csúszkáltak a népek
Magam is jópárszor forgattam a gépet
Rengeteget haladtam én kilinccsel előre,
De szerencsére Tóbiást nem raktam tetőre
A kéziféken kezemmel ugyancsak dolgoztam
De szerdán közúton kétszer is rábasztam

Kétszázhetven fokot pördültem négysávos közúton
Hazafelé ugyanarra még egyszer száznyolcvan
Fok is megvolt, forogva, pedig nem akartam
Ügyes vagyok, autómat mindkétszer megfogtam
Hátsó kerekeimnek tapadása gyenge
Kibaszom én őket, vinné el a fene!

Szelephimba-tengelyem gyártása is halad
Le lett átmérőzve pontosan hat darab
Méretre van vágva: százhatvanhat milli
De az átmérőre rá kellett még hagyni
Öt tizednyi millimétert, úgy is van ám, biza'
Mert a kéregedzés igencsak elhúzza

Mindegyik darabba jön még jópár furat
a közepébe az olajnak vágunk jó nagy lyukat
Edzés után viszem gépműhelybe végre
Köszörülve állítjuk be végleges méretre
Ide kell még két sor, hogy pont meglegyen annyi
A végére a rímet meg képzeljétek oda...

Csak és kizárólag Laceeee kedvéért szeretném közölni (csak hogy örüljön), hogy "Voltam ma gépműhelyben". Mondjuk ez csak részben igaz, mert nem ma voltam, de szarni bele,  lényegtelen apróságokkal nem foglalkozunk.

1.) Himba + himbatengely: Beszereztem a PTFE-kompozit siklócsapágyakat, amiket a szelephimbákba fogunk belesajtolni. Az eredeti elképzeléssel szemben sajnos nem tudjuk bronz perselyekkel ellátni a himbákat, mivel a bronz perselyek falvastagsága túl nagy, és kockázatos lenne felfúrni olyan méretűre a himbákat, mert akkor a folyamatos dinamikus igénybevétel hatására eltörnének a 'csába a himbák, főleg úgy, hogy a belesajtolt bronz persely kifele feszíti, ezzel alapból van neki egy nagy statikus terhelése is. Körülnéztem, mert emlékeztem rá egy régi csapágykatalógusból, hogy van-e valami kisebb falvastagságú siklócsapágy, ami jó lehet nekünk.
Szerencsére találtam ilyet. A cucc nem bronz, hanem teflon-alapú, 250 C° a maximális hőtűrése, baszottnagy radiális terhelést elbír, és emellett baromi kicsi a súrlódási együtthatója. Elméletileg kenés nélkül is üzemképes, de, a nyomóolajzás jelenléte jót tesz az élettartamának is, meg hát ugye a szelepmozgató mechanizmus súrlódási veszteségeit nagy mértékben csökkenti. A hátránya, hogy drágább, mint a sima bronz persely.

A szelephimbákat előzőleg megmunkáltam egy gravírozógépbe fogott köszörűfejjel, leszedtem a kovácsolási feleslegeket, eltüntettem a sarkokat, éleket, és minden szögletes részt lemunkáltam a lehető legnagyobb rádiusszal. Természetesen ez még nem a végleges kinézetük, még ki kell őket grammolni, és itt-ott egy kis finomítás még rájuk fér. A héten meg lesznek fúrva himbák, aztán a csapágyak besajtolása után tudunk mérni egy végleges belső átmérőt. Ha ez megvan, akkor lesz leesztergálva a nemesacél rúdanyagból a himbatengely, ami ekkor félgyártmányként még pár tizeddel nagyobb lesz a végleges átmérőnél. Ezután viszem el edzeni, majd az edzett felületet köszörüléssel fogjuk a végleges átmérőre munkálni. Annyi változott az eredetihez képest, hogy a tengely mégse lesz keménykrómozva, mert a teflonos csapágynak tulajdonképpen édesmindegy, bőven elég oda egy edzett-köszörült csapfelület. Ez olyan szempontból jó, hogy a végleges méret meghatározásánál nem kell a króm rétegvastagságát is számításba venni, meg hát egy lépés kiesik a folyamatból, szóval ezzel időt és zsét is spórolok.

2.) Szelepek: Nem várt fennakadás történt viszont a szelepeknél, részben az én hülyeségem miatt, részben pedig technológiai gondok miatt. Amikor a szelepek átalakításának nekiálltunk, akkor még abban gondolkodtam, hogy lehetőleg minél több gyári alkatrészt tudjak felhasználni, ezért a szelepszárakat nem akartam vékonyítani, hogy a gyári méretű szelepvezetők, szelepékek, és szeleprugó-tányérok is használhatók legyenek. Most - "minden mindegy"-alapon - meggondoltam magam és úgy döntöttem, hogy sokkal előnyösebb, ha visszavesszük a szelepszárak átmérőjét 7 millisre. Egyrészt nő ezáltal a csatorna-keresztmetszet, másrészt meg csökken a mozgó alkatrészek össztömege és ezáltal a tehetetlenségük is. Ami szopás volt az egészben, hogy a szelepeket mindenképp újra kell krómoztatnom, és kellett egy olyan krómozót találnom, aki egyenletes rétegvastagságot tud garantálni. A méreteket a keménykróm rétegvastagságágának a belekalkulálásával kell megadni, hogy mennyire vegyék le nekem a szelepszárat. Nagyon nem mindegy, mert a gépműhelyben csak nullás dörzsár van a szelepvezetőhöz, és ha pár századdal nagyobb lesz a szelepszár, mint a vezető, akkor szopás van. Ha kisebb lesz, akkor meg végképp szart sem ér az egész. De egyelőre úgy tűnik, hogy van olyan krómozó, aki +- 5 mikronos pontossággal meg fogja tudni csinálni nekem ezt a melót. Zsír.

3.) Olajszűrő: Célegyenesben van a prodzsekt, hála Lovinak. Hosszas konzultáció, meg sok-sok agyalás után végülis eljutottunk oda, hogy szinte alapjaiban újra lett tervezve az egész cucc. Az eredmény, hogy az egész egység átmérője lecsökkent, így már egy D70-es rúdanyagból is le lehet gyártani, sokkal kevesebb veszteséggel, másrészről módosult a vezérmű-dekni felőli tömítőfelület, és a szűrőpatron felőli tömítőfelület is. Ha minden oké (kopp-kopp-kopp), a héten kész lesz a prototípus, és nemsokára elkezdődhet élesben a tesztelés. Juhé!
Maxi riszpekt Lovi kollégának!

Gondoltam dobok egy teszkós krómvéget a kipufogómra. Egészen feldobta, ugye?

Amúgy meg adatok, röviden:
- 2 millis falvastagságú saválló cső,
- full saválló gyapotos átmenő dob,
- 34 mm-es direkt csatlakozású, egyenlő hosszúságú leömlők,
- 48 millis végcső.
A csőátmérőkből visszaszámolva az az érzésem, hogy ez profin megtervezett cucc, amikor méreteztem régebben a hangolt rendszert, akkor ilyesmi adatok jöttek ki. Nekem tetszik.

Elsősorban egy vallomással tartozom. Bár sokan ezt el se tudják képzelni rólam, és most valószínűleg nagyon meg fognak lepődni, de az a szomorú igazság, hogy...



...nem én öltem meg Kennedyt.

Ilyen súlyos dolgok mellett eltörpül az a csekélyke dolog, hogy előkukáztam egy "majmégjóleszeccer"-lökhárítót a bontott cuccaim közül. Igen, nem kell mondani, tényleg nem szép. (De legalább ingyé' van.)
Amint a mellékelt ábra is mutatja, redvás, kicsit bemattult-megszürkült, itt-ott karcos harcos, a tartóvasak rozsdásak, és extraként volt rajta egy házilag hebrákolt 0.6-os lemezacél tartón fityegő, meghatározhatatlan típusú tolatólámpa is.

Nah, ez utóbbit leszedtem, és nekiálltam megpucolni és gatyába rázni szerencsétlen lökhárítót, remélhetőleg sikerül szalonképes kinézetűre "restaurálni", és akkor ideiglenesen ő lesz Tóbiás hátsó lököse.

A másik dolog: Sanyi cimborám az elküldött műszaki rajzok alapján CNC maróval legyártotta a 800-as blokkhoz szükséges erősítő lemezt. Ez azért kell, hogy megnövelje a forgattyúház merevségét, mert a 800-as mocinál nagyobb a csavaró igénybevétel.
 Az eredeti tervekkel ellentétben nem 10-es acélból, hanem 10-es alumínium-magnézium-szilícium ötvözetből készült, így kábé negyedakkora tömegű, viszont a szakítószilárdsága és a rugalmassági modulusa a 10-es lemezacéléhoz hasonló. Mivel a duralumíniumhoz hasonlóan kemény, ezért megfeleően nagy erőt visel el alakváltozás nélkül. Az pedig, hogy kevésbé szívós, mint az acél, az a kutyát sem érdekli, mert arra, amire kell, a legridegebb acél is elég lett volna. Eredetileg valami Land Rover futóműelem készül ebből az anyagból, szóval biztos nem fos. 
 
A jó hír az pedig az, hogy kettő is van belőle, úgyhogy egyet felajánlok a 800-asítós kollégáknak anyagáron, illetve akinek kell, annak el tudom küldeni a beméretezett alkatrészrajzot is  .dwg formátumban.
(Ha meg nem kell senkinek, akkor felpolírozom, és a nyakamba kötöm kilós fuksznak egy használt vezérműláncra. )

A mai bejegyzés fő SZELEPlői: Mr. Szívó és Herr Auspuff. Végre elkészültek a szelepeim a Panda hengörfejhez, amik azért jók, mert egyediek, és sokkal nagyobb szopás lesz beszerezni, ha szétmegy valamelyik. Előrelátó vagyok, ezért ugye tartalék az nincsen. Mindegy, úgyse lesz kész soha az a motor, az állásban meg csak nem megy tönkre a cucc.
A fotó kedvéért melléjük raktam két - igencsak pudvás - gyári szelepet, hogy szemléletes legyek. Az ugye látszik, hogy a szeleptányér az mindkét esetben nagyobb. A szívószelep 35 milliméteres az eredeti 33 (Pandában 34) millis helyett, a kipufogó viszont nem nagyobb számottevően, mindössze 29.5 millis átmérőjű a gyári 28-cal szemben. A versenycélra épült Abarth meg Giannini cuccoknál előfordulnak 38-as, meg 40-es szívószelepek,  34-es kipufogókkal, ami ugye elég extrém, csoda hogy elférnek az égéstérben. Az én utcára szánt mocimnál megpróbáltam kompromisszumos megoldást találni: nem akartam excentrikus szelepvezetőt, meg akartam, hogy azért maradjon a gátból valamennyi, mert ugye nem árt az.
Ezekkel, illetve a nagyobb emelésű veztengellyel várhatóan javulni fog a töltetcsere hatásfoka, illetve van még egy olyan előnye ezeknek a goodie-knak, hogy a kipufogószelep nátriumhűtésű: a szára üreges, és nátriummal van megtöltve. Ez üzemi hőmérsékleten cseppfolyóssá válik, és a szelep belsejében áramlik, elősegítve ezzel a hatékonyabb hődisszipációt. Ez akár többszáz fokkal is csökkentheti a szelephát hőmérsékletét, így kisebb az esélye a hengerfej gátasodásának. Könnyebbnek is tűnnek, mint a gyáriak, ami szintén nem hátrány, de sajnos ezt nem tudtam kielégítő pontossággal lemérni, mert kicsit izé a konyhai mérleg.
Az egyetlen hátrányuk vélhetően az lesz, hogy kb 5 millivel rövidebbek, mint a gyári szelepek, így a himbasort át kell alakítani egy picit, és más karakterisztikájú szeleprugókat kell beépíteni, csak hogy ne bonyolítsam túl a dolgokat.
Amúgy a mostani formájuk nem a végleges, polírozom őket, aztán elszaladnak a krómozóhoz egy keménykróm-bevonatért, több más társukkal együtt.

A kicsikocsi meg megyeget, nincs vele gáz. A múlt szombaton kitakarítottam, vasárnap kirándultam vele, először Pestre alfanézőbe, aztán meg Etyek és Alcsút érintésével kívántam hazatérni egy harmadrendű úton, de Etyek le volt zárva, így Biatorbágyról vissza Budaörsre, aztán onnan meg a 7-esen haza. 2:1 arányú etanol-benzin keveréket szürcsölt az út során, jól bírta, jól ment. A héten betöltötte a 68 ezredik kilométert, erről meg csináltam szép fotótot.

A múltkori "Ez mi a tosz?" játékra érkezett két helyesnek tűnő megfejtés, de be kell hogy valljam, egyik sem az teljes mértékben.

A Milán által írt "olajszűrő tartó" és a Lajoska által prezentált "cethal hátsó comb" ugyan közel járt a valósághoz (főleg az utóbbi), így megosztva nyerték a számláimat, ami momentán úgy néz ki, hogy kiegészül egy rendőrségi mosolyfotó árával is (drágáé' fotóznak ezek a kékek), de az igazság egy kicsit összetettebb, meg odaát is van.

A lényeg, hogy ez a cucc nem kifejezetten olajszűrő-adapter. Miki kollégával régóta konzultálgattunk motorépítés-ügyben, és szóba került az olajhűtés, amihez ugye kell termosztát, meg olajhűtő, meg úgy egyáltalán meg kell hozzá bontani az olajkört. Ha már megbontjuk, logikusnak tűnik hogy beépítsünk egy patronos szűrőt, mert ezzel kábé másfélszeresére lehet növelni a motor élettartamát, az meg sosem árt. Az összes többihez kis utánajárással be lehet szerezni a cuccot (olajhűtőm már van, léges motorhoz való bypass termosztátot újonnan tudok rendelni korrekt áron), de az olajszűrő-adapter az feladta a leckét.
Aztán a múlt héten Miki csörgött, hogy az egyik cimborájánál garázstakarítás volt, és talált egy ilyen azonosítatlan ojjektumot. Pénteken átvettem is megnézés céljából, hogy tudunk-e vele kezdeni valamit. Asszem tudunk:

Ez valamilyen ipari szűrőnek a felfogatása, való igaz, de hiányzik a róla a patronos olajszűrőkhöz való menetes rész. A külső részen meg van peremezve, megvan, a gumitömítésnek való vájat, van két bemeneti és két kimeneti csőcsonk, de a fedélen levő jelölés az pont fordított. (Ha olajszűrőnek akarjuk használni, akkor a bemenetnek jelölt csatlakozás az kimenet lesz, és viszont. Olyan szempontból jó a több bemenet, hogy egyrészt a variálhatósága miatt egyszerűbb beépíteni, másrészt meg így már megvan a helye az olajhőfok- és olajnyomás jeladóknak.

Előkapartam a garázsból a faterom Ladás korszakából visszamaradt szép oldschool olajszűrőt (gyári csomagolás, Kiváló Áruk Fóruma logóval, meg minden ), és összenéztem a kettőt. Átmérőre nagyobb a szűrő, de a tömítő felületének kisebb az átmérője, valszeg egy esztergált közdarab segítségével áthidalható a probléma, bár  ezzel lehetnek tömítetlenségi gondjai. A felfogatás se lesz túl problémás, mivel az olajszűrők szabványos menetmérete az 3/4" x 16, ez meg 19-es átmérőjű, tehát 0.05 milliméternyi eltérés van, ha mákunk van, akkor erre a 19 millis szarra még simán lehet vágni egy háromnegyed colos menetet. Persze kell hozzá colos menetmetsző, ami még a kisebbik gond, a nagyobb meg az, hogy az adapteren levő belső csonkon van egy horony egy gumigyűrűvel, ami miatt arra részre nem igazán lehet menetet vágni, mert jóval kisebb az átmérője. Legvégső esetben még talán járható út a felhegesztős megoldás. Még mindenesetre összenézem a cuccot egy Fiat olajszűrővel is, mert annak kisebb a külső átmérője, mint a Ladáé, lehet, hogy jobban passzol, bár 100% hogy közdarab kell ide is.

Amúgy más nem történt, ha csak azt nem vesszük, hogy milyen sátáni lett a kilométer- számlálóm: 66666 km.

Vótam ma. Igen, ottan.

Tök zsír, készen vannak a hengerek. Illetve még nem teljesen, mert a tetejéből nincsen lemunkálva semmi, de a tőcsavarok furatai már fel vannak marva, és szerencsére ez kevesebb hűtőborda halálát okozta, mint amire előzetesen számítottam.
 A dolognak abban rejlik a titka, hogy a bogárhengeren az eredeti furatok nem forgásszimmetrikusan, hanem egy kicsit téglalap-alakan helyzekednek el, így baromira nem mindegy, hogy hogyan fordítjuk őket. Sikerült megtalálni az optimális megoldást, így a venti felőli oldalon egy viszonylag nagy felület kapja a pofájába a hűtőlevegőt, és a szelepemelő furulyák felőli oldalon emiatt kisebb ugyan a hűtőfelület, de legalább jól elférnek a furulyák. A tőcsavar furatok módosításának szerencsére minimális mennyiségű hűtőbordát követeltek áldozatul, de a furatok kinézete eléggé kókány lett sajnos. Mindegy, a burkolat alatt nem fog látszani, a hengereket meg egyébként se a tőcsavarok, sokkal inkább a blokkban levő furat fogja a helyén.
 A héten veszek 10 millis acéllemezt, és ebből elkészül az az erősítő lemez, ami a blokk csavarodását hivatott akadályozni. Ha ez megvan, akkor már látszani fog, hogy mennyire ülnek rá a hengerek, és akkor annak függvényében lehet lemunkálni a hengerek tetejéből, hogy pont síkba járjanak a dugók. Alakulalakulalakul, jessz béjbe...

Ma járás-kelés közben egy a belső sávban toszódó Focust kerültem volna ki jobbról, amikor az mindenféle körülnézés, indexelés, meg ilyesfajta felesleges trógerkodás nélkül áthúzott az én sávomba. Természetesen úgy, hogy majdnem mellette voltam már. Ekkora vészfékezést kábé akkor csináltam utoljára, amikor még a Busszal közlekedtem. (Persze akkor és ott már a vészfékezés sem segített...) Szerencsére a fordos bepánikolt amikor rádudáltam, és azonnal visszaránotta a kormányt.
 Amúgy szőke nő volt, és épp telefonált vezetés közben. Értem én, hogy fontos  a Béluskának elmagyarázni hogy a káposztás cvekedli az alsó polcon van a hűtőben, a barna lábosban, és hogy feltétlenül mosogasson el, meg vigye le a macskát sétálni, de bazmeg, mi a búbánatos zergebaszta kurvaéletért ülnek az ilyenek autóba? Túl kevés a halott az utakon, vagy mi?

"Sziasztok, Peti vagyok és küldeném a "Voltam ma gépműhelyben" című számot a hetedik cébe Gyuszinak, Robinak, és mindenkinek, aki szereti..."

Jííííhhháááá, végre történt valami a motorommal. Bekerült a Cinquecento főtengely, bár egyelőre csak próbaképpen. A CC700-as tengelyen van még faragnivaló, mert a vezérmű felőli nyugvócsap és a forgattyúkar közötti átmenet nem olyan, mint a léges meg BIS tengelyeken, hanem rádiuszos, ezért nem tud rendesen felfeküdni a támcsapágy (gy.k. az axiális csapágy). Ha ezt kiküszöböljük, akkor valszeg elmúlik az a masszív 4-5 millis tengelyirányú kotyogás, ami jelenleg jellemzi a technikát. A lendkerék felőli csapágy egyelőre nem is volt teljesen a helyén, mert a felhegesztett részből előbb le kell munkálni, hogy fel tudjon feküdni a csapágyház. Az alakítanivalók ezzel persze nem érnek véget, mert el kell távolítani a dugót amivel a főtengely belseje van ledugózva (lásd a képet.). Ha ez bent marad, akkor ugye az nem biztos hogy megnöveli az olajnyomást. Ugyanezen okból meg kell fúrni az ékszíjárcsa rögzítőcsavarját is. Mindenképp a Csinkvecsentó csavarját kell használni, mivel a menetemelkedése eltér a léges/BIS csavarétól.
Biztos ami biztos, bevittem egy gyári meg egy EL ékszíjárcsát (utóbbi lesz majd rajta a végleges verzióban), összepróbáltam a főtengellyel és nem tapasztaltam különösebb problémát. Egyelőre ad-hoc lesz összepakolva a cucc, hogy a hengereket be lehessen lőni, hogy pont síkba járjon a dugattyú. Valszeg kicsit több lesz lemunkálva a hengerek tetejéből, mert a hengerek talprészénél lesz egy 8 millis acél erősítő alkalmatosság. Pénteken készen lesz a blokk véglegesre, kikönnyítve-kigrammolva, akkor viszek be egy hengerfejet, meg a sport-veztengelyt. Folyt köv.

"80.3 TrógerFM, itt a délutáni kívánságműsorban az Olajsár együttes dalát hallhatták. Petike kérése után következzen a nyereményjátékunk: Az a kedves megfejtő, aki meg tudja állapítani hogy a képen szereplő két ékszíjtárcsa közül melyik az EL és melyik a sima 650 E alkatrésze, az jó arc. Most pedig következzenek a legfrissebb hírek Herpesz Emőkétől:"

Túl van a válságos állapoton az a hat szelet pizza, akik délután szenvedtek balesetet egy hirtelen fékező Polski Fiat személygépkocsi utasterében. A fékezés következtében pofára esett doboz mentésére igyekvő sofőr ott baszta el, hogy felemelte azt a k* dobozt, ami persze kinyílott, és a hat szelet pizza azonnal hétfelé zuhant, kellemes sajtos-paradicsomos dizájnt kölcsönözve az utastérnek. A sofőr most takaríthat, basszameg...

"Köszönjük Emőke. Sajnos már csak egy kívánság fér bele a műsoridőbe. A Szenyor Sokrács feat. Bádog Boyz felvételével búcsúzik önöktől a műsorvezető, Ödéma Zoltán..."

"Vettem vasat."* Ilyen gömbgrafitos öntöttet, meg pár darab másmilyet is.
Elvileg úgy terveztem, hogy a 26-ik szülinapomra ideér, és akkor örö é bódottá, de csúszott egy fél hónapot. Természetesen így is nagyon örülök neki, és ezúton is óriási thanx Gáspáry Lacinak, hogy beszerezte nekem ezeket a cumókat.

Mondjuk kezdek egy kicsit aggódni, mert ezzel, meg a múlt heti műszakis-függőcserés kalanddal együtt laza két hét alatt ráugrott egy 85-ös az autómra, ami kábé most jó ha 35-ért el tudna kelni. Szóval ez már igencsak túlmutat az épelméjűségen, de még töretlenül hiszem, hogy normális vagyok. Vagy valami olyasmi...


*Eme idézet egy bizonyos Tibeee néven elhíresült kortárs klasszikustól származik.

Benéztem ma a gépműhelybe megsasolni, hogy hogy áll a 800-as mocim. Röviden összefoglalva: S E H O G Y.
A blokkról csináltam képet, azt felrakom ide, meg mellé a két hónappal ezelőtti állapotról készült fotót is. Aki megtalálja mi a különbség a kettő között, az szóljon már nekem is.

Ellenben a hengerek már meg vannak faragva, mondjuk fogy is róluk a hűtőborda elég rendesen, de hát azért csak marad valamennyi. A blokk még az egyszerűbb eset, mert ha megjön a főtengely akkor már el tudjuk kezdeni összepakolni a blokkot. Valszeg veszek egy gyári új léges főtengelyt, mert kábé esélyem sincs BIS főtengelyt szerezni két hónapon belül. Gyuláék márciusban mennek legközelebb, addig meg nem akarok várni. De még így is a blokk az egyszerűbbik fele.

A hengerfej, na az az igazi szopás. Már megjött a hegesztőtől, szóval a repedések és az oda nem illő perselyek (pl. gyertyafuratnál) már nincsenek benne. Ennek mondjuk örülök, de az kifejezetten negatív, hogy a szelepfészkek és a szelepvezetők sincsenek benne.
A gépműhelyes mókus most kitalálta, hogy MÉGSE szeretné a csatornákat felbővíteni, meg a szelepeket a mellékelt rajzok alapján megköszörülni, de remélem hogy le tudom róla dumálni. Már csak azért is, mert elvileg a jövő héten megjönnek a szelepfészkek, és ha addigra készen lennének a szelepek, meg benne lenne az excenteres szelepvezető a hengerfejben, akkor már közel járnék a végéhez, de ez most még fényévnyi távolságnak tűnik.

A legnagyobb szopó az egészben, hogy amíg a szelepek nincsenek készen, addig a himbatengelyt, a himbákat, és a szelepemelőket se tudom elküldeni a krómozóhoz, mert azért ezeket együtt kéne. Még gondolkozom rajta, hogy a dugattyúkat is keménykrómoztatom, ártani nem árt.
Persze a himbasorral is lenne egy kis munka, de ez a többihez képest picsa. Bronz távtartó gyűrűket akarok gyártatni a himbák közé, ehhez csak a méretet kell levenni, sz'al nem gáz. A másikhoz, a himbákba sajtolandó csapágybronz perselyhez viszont már kell maga az alkatrész is, és ha ezt is olyan tempóban csinálják, mint az eddigieket, akkor soha az életben nem kerülnek el a krómozóhoz a cuccok.

Szeretem a kihívásokat, meg örülök neki, hogy nem bolti tuning, hanem kell rajta azért agyalni. De azzal, hogy sehonnan se kapok segítséget, és tényleg mindent nekem kell kitalálni, azzal már a fasz kivan. (Van olyan arc - direkt nem mondok nevet - aki annakidején megszerezte és lefordította lengyelről azokat a cuccokat, amik nekem kellenének, és baszik odaadni. Mindenféle kibúvót kitalál csak hogy ne legyen másnak olyan kocsija, mint amilyen neki volt anno.)
Amit saját kútfőből megterveztem meg kitaláltam azt is olyan nyögvenyelősen gyártják le, na azzal is egy kicsit kezd tele lenni a faszom. Ráadásul még csak nem is jön ki sokkal olcsóbbra, mitha valami bolti cuccban gondolkodnék. Mindegy, lesz még ebből motor, itt már nem adom fel...

Mindazonáltal sikerült rekordot dönteni. Soha ennyire koszos nem volt még egyetlen autóm sem. Tóbiás kezd úgy kinézni, mint Nyuszy terepjárója.