My name is Elek. Update Elek.

Elvileg update-be akartam megírni ezt-azt, de sok köbméter víz lefolyt a Dunán, úgyhogy.
Naszóval, ismét nálam járt Aranka, a Skodawágen, ezúttal felkerültek rá a 14-es VW felnik (amik egyébként Seat-felnik voltak, de igazából kurvára mindegy), valamint ezekre négy vadiúj 165/65-ös nyári gumi. Ha már erre járt, akkor ránézegettem egy kicsit a MAP-szenzorra, szétkaptam egy kicsit a szívócső-fojtószelepház környékét, hogy megvizslassam, mert rángatott a gép. Egy alaposabb pucolásra majd mindenképp elhozzák hozzám a gépjárművet, bár így szemre nem tűnt olyan vészesnek. Aranka megy, működik, falja Budapest ritkaszar útjait, mindössze egy kis bibi keletkezett rajta azóta, hogy utoljára láttam. Meg ha már róla szólok, akkor jöjjön egy kis nosztalgia:

Tehát a szombati nap előtt, amikor is Arankát birtokba vették új gazdái, baszottnagy hajtás volt. Kipufogó középdob csere, toronygumi-csere az első futóműben, üregvédelem, és egy szélvédő-csere (illetve szélvédő-kédercsere volt az inkább) voltak terítéken, mindezt igencsak kutyafuttában kellett végigcsinálni. Csápra tettük az autót, kipufogó le, a régi középdob meg a katalizátor azok fixen egy csövön voltak, úgyhogy a csövet flexszel elvágtuk úgy, hogy össze lehessen tolni az új középdob csövével. A katalizátor elé kellett egy tömítés, ezért külön elszaladtam a Skodaboltba. Később kellett egy bilincs is, ezért megint külön szaladtam el, csak hogy meglegyen a kilométerem.
A toronygumi-cseréhez nem sok közöm volt (McPherson futóműhöz nem nyúlok, ördögtől való dolog az), bár azért sikerült a saját segítségemmel a lehető legjobban akadályozni a többiek munkáját.  
Ehelyett inkább megcsináltam az üregvédelmet, és kifújtam mindent, amihez korábban föntről nem fértem hozzá. Szépen faszán belement 4 flakon cucc a küszöbökbe alsó kereszttartókba és hossztartókba, üreges profil nem maradt szárazon. Csöpögött is ki mindenhol, ahogy illik, úgyhogy szem sem maradt szárazon. Kicsit olyan volt, mintha apró, gonosz manócskák játszottak volna arconfosó bajnokságot. Ezek után szélvédő ki, kis kezelés rozsdamaróval a peremeknél, aztán újratelepítettük a window-t, új kéderrel. Műszerfal, kapcsolósor, ajtókárpit, minden vissza a helyére, aztán örö é bódottá.
Szombaton aztán meg is jöttek Aranka új gazdái, még gyorsan bekötöttem a szivargyújtót (palmatex és cipőfűző nélkül , beraktam az új rádió-fejegységet, amit hoztak, aztán hajrá, próbakör.
A gép szépen frankón ment is. Úgy volt, hogy amíg be nem melegszik a motor, addig  én vezetek, elmegyünk egy kútra, megitatjuk Arankát, és akkor ott átveszi a pilóta szerepét Attila, az új gazdi. Tank megvolt, helycserés támadás, gyí. Attila szólt, hogy valami gáz van. Forgatja a kulcsot és semmi. Nabazzeg.
Mondtam neki, hogy pattintsa fel a motorháztetőt. Semmi. Nem nyílik. Szopó.

Természetesen az önindító behúzótekercséről ugrott csak le a saru, amit valamelyik előző tulaj kicsit tróger módon rakott rá fel. (Ezúton is üdvözlöm őt és a kedves édesanyját is! Ez önmagában egy mozdulat, sarucserével mondjuk kettő és fél, viszont úgy, hogy - szintén beállítási gondból eredően - nem nyílik a motorháztető (Feliciánál ez is típushiba), na úgy viszont erősen szopó. Betoltuk a kocsit, beültem a volán mögé aztán tűz haza. Otthon próbáltam egy ideig a motorház nyitóbovdenjét túlhúzni - esélytelenül. alilról lehetetlen hozzáférni a zárhoz, legalábbis akna nélkül. Végül aláfeküdtem, mondván hogy csak elérem azt a kurva önindítót alulról, és szerencsém volt. Lehúztam a kábelt, ott a földön fekve kicseréltem rajta a sarut (ekkorra már nagyjából mínuszt mutatott a hőmérő), majd jött a nehezebbik része: a sarut rárakni az érintkezőre. Látni nem lehet semmit, mert fullra takarásban van, ellenben csak bal kézzel tudtam hozzáférni, és lefagyott kézzel, kizárólag tapintás útján kellett megtalálni az érintkezőt és rárakni a kábelt. Ez már kvázi nőgyógyászat. Mindegy, mákunk volt, nagy nehezen sikerült. Azért szép bemutatkozás volt Aranka részéről az új gazdáknak, meg még szebb búcsúajándék nekem. Hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz, vazze...

Na szóval ennyi a múlt, a jelen pedig a mellékelt fotókon látható Trabant típusú gépjármű, amit a hétvégén négy kerékre tudtunk rakni, mert végre van alatta futómű elöl-hátul. Valamint most már a motor is összefele rakódik. Valamikor a héten állunk neki az elektromos szarjainak is, belezés helyett most már kábelezzük.

Ja, és csütörtök reggel viszem az Alfát műszakira. Drukkoljatok ezerrel!
-----------------------------------------------------------------------
Műszakis update:

Tegnap, (13-án) vittem az Alfát műszaki vizsgára. Lehet tippelni:

a.) Minden simán, flottul ment.
b.) Voltak kisebb fennakadások, de nagyjából minden oké volt.
c.) Szopó.

Kérem, tegyék meg tétjeiket!
 

KÉKFÉNY - Bűnügyi krónika

Február 28-án lakossági bejelentés alapján a hatóságok látókörébe került egy - feltehetőleg bűncselekmény elkövetéséhez használt - Skoda Felicia típusú személygépkocsi. A gyanús járműre a székesfehérvári Z. utcában lakó nyugdíjas figyelt fel és jelentette be a rendőrségnek. A helyszínre érkező járőr több furcsaságot is talált az eset kapcsán, de a gépkocsi a történtek tisztázása után visszakerült jogos tulajdonosához.

Na, aki arra gondol, hogy biztos már megint valami orbitális szopás volt...

...nos, annak igaza van. Darwin-díjra is esélyes vidám kis történet következik a Skoda-kalandok című sorozatunk utolsó előtti epizódjában holnap, az ápdétben.*

*Tényleg bocs, de estevammá, nincs kedvem most nekiállni leírni, inkább művelődjetek addig:


[2010.03.08 21:36:00] Itt a' ápdét.Meg mérlegen a valóság.

Na szóval ez az egész sztori nem történt volna meg, ha nem vagyunk olyan hülyék, mint amilyenek mégis. Én se megyek a szomszédba egy kis kreténségért (pedig ott aztán az nagykereskedelmi tételben van, merthogy a szomszéd az mondjuk tényleg egy 12 danos ipari idióta , na de a baráti társaságom az aztán végképp nem egyszerű.
Szóval ezek az elmeroggyantak kitalálták, hogy csináljunk kertipartit, mert nyáron minden hülye tud, de aki igazán kemény, az februárban nyomja. Oké, van ilyen.

Na de a lányok - farsangi időszak lévén - ragaszkodtak ahhoz, hogy mindezt jelmezben. Sok kedvem ugyan nem volt hozzá, de azért beöltöztem én is, végülis inni lehet bármiben. Ez nem is lett volna baj, de az egyik cimbora Han Solónak öltözött, meglehetősen élethűen, még pisztolya (made in China) is volt neki. Szóval iszogattunk, mókáztunk, örö é bódottá, na de a lányok ragaszkodtak hozzá, hogy ellátogassunk jelmezestől-mindenestől valami vendéglátóipari egységbe polgárpukkasztani. Igazából leszartam volna azt is, ha senki nem látja a jelmezeket, csak hát ugye elfogyott a sör, úgyhogy mégse tűnt ez rossz ötletnek akkor. (Másnap mondjuk eléggé, de ez lényegtelen...)
Kint parkolt a ház előtt a Skoda, mivel ott helyben, cimborám garázsában dolgoztunk rajta. Előfordul ilyesmi gyakran, hogy ott szerelünk autót, mert az én garázsom erre tökéletesen alkalmatlan. Ezúttal épp a műszerfalat szereltem, épp félkész állapotban leledzett a gépsas, meg különben is eléggé be voltam baszva, részegen meg ugye nem vezetünk, gondoltam otthagyom Arankát a garázs előtt, másnap (aznap) úgyis jövünk vissza tovább szerelni, üregvédeni, meg mittudomén.

Naszóval, épp elindultunk a .... szórakozóhely felé, amikor Han Soló meggondolta magát, hogy ő mégse  ciplené már el oda is a pisztolyt, és megkért, hogy dobjam be a kocsiba, és én be is raktam az első ülésre. Aztán mentünk, és rákkenroll...

[Valamivel később, egy távoli galaxisban]
...M. Dezsőné* nyugdíjas, azt vette észre, hogy egy ismeretlen kocsi parkol a háza előtt. Amikor kiment megnézni, az tűnt fel neki, hogy a kocsi műszerfala meg van rongálva. Amikor megkerülte a járművet, és  benézett az ablakon, rémülten vette észre, hogy az első ülésen egy fegyver hever. Úúúúristen, lopott autó és egy pisztoly, ennek a fele se tréfa. Azonnal hívni kell a rendőröket!
A kiérkező járőrök a rendszám alapján kiderítették, hogy a kocsit Csongrád megyéből tulajdonították el, bár nem tudtak szó nélkül elmenni amellett a furcsa körülmény mellett, hogy a feltört, megrongált műszerfalú gépjármű valamiért mégiscsak kulccsal van bezárva, és a gyújtáskapcsoló is ép. Mindegy, értesítették a tulajdonost, hogy megtalálták a járművet...

[Eközben a gonosz erők főhadiszállásán]
Iszonyatosan szétzuhantam, pedig nem is volt olyan nagyon nagy arconpörgés szombat este. A másnapot viszont egészségügyi okokból végigfetrengtem - hiába ilyen ez a frontérzékenység. A szerelés betegség miatt elmaradt. Még hétfőn is kába voltam egy picit, aztán egyszercsak csörgött a telefonom. A vonal másik végén Aranka gazdája, Attila volt, és közölte, hogy épp az imént hívták a rendőrök, hogy megtalálták a kocsit. WTF?!?!?
Dzsízüsz Krájszt, basszus ellopták a rám bízott kocsit, ekkora szopást! Tényleg kockára fagyott bennem a barna. Gyorsan cipő, kabát, szaladás az utolsó ismert lokésönre. Aztán ugyanúgy, ugyanott ahol és ahogy hagytam, meg is találtam Arankát. Csak azzal nem számoltam, hogy a cimborámékkal szemben lakó nyuggerek kicsit sok Kojak-et néztek...

Azóta Aranka már nincs velem, a kies Zugló city aszfaltját koptatja, nekem csak egy rekesz Soproni maradt emlékül, de azért volt búcsúszex. Természetesen orál. Természetesen megint a szerv rossz végén voltam. Na de mindegy, a Skodálatos gépsas utolsó aljas terrorcselekményéről majd legközelebb...



 

Kiskeziccsókolom, gyors képriport következik egy kis frítájm-ektivitiről.

Beszereztem egy kazalnyi mindenféle szirszart a Skodához, úgyhogy ráérő időmben azt ekecseltem megint, időm és lelkesedésem határtalan volt, úgyhogy a kezeim lefagyásáig űztem az ipart. Első körben a szétszedtem a bontott fűtésboxot és megpucoltam, majd ugyanezt cselekedtem az új (mármint nekem új) hamutartóval, és az ablaktekerő karokkal is. A jó állapotú bontott cumó a pucolás után szinte gyári újként tündökölt, úgyhogy örö é bódottá.

Amikor ezzel megvoltam, összeraktam a fűtésboxot, kiszereltem a régi, törött szart, és beraktam a helyére a majdnem újat. Szép is, jó is, bár tény hogy a törött, és négy csavarral meg a "Bekapcsolni tilos!" feliratú műanyag táblával összehebrákolt darab sokkal romantikusabb.

Beraktam - egyelőre próbajelleggel - a vészvillogó-kapcsolót, amivel megugrott a gépjármű használati értéke. Mivel a vészvillogó-kapcsoló megszakítja a jobbos és balos index áramkörét is, ezért kiszerelt kapcsolóval nem csak vészvillantó, de index sincs. Na, most már van, és működik a királyságos, piros háttérvilágítása is a kapcsolónak.
A wellness-kúrán átesett kesztyűtartó-fedél szintén sokat lendített a minőségérzeten.

A hamutartó, és a mellette levő szivargyújtó panel az eredetileg úgy nézett ki, mint amit leokádtak, de sajnos nem csak az volt, mert a róka legalább lemosható lenne, ezek viszont permanensen voltak kiszeltündei szépségűek. Az új hamutartó az plug'n'play volt, ezzel azért sokkal kulturáltabb kinézete kezd lenni a beltérnek, de a szivargyújtó-panelnél majdnem rámjött a sikítófrász.
Az még oké, hogy letöri a műanyagot a paraszt, és utána sajnál kőkemény 800 Ft-ot az új alkatrészre, a bontott is biztos valami horribilis árú, háromszáz forintos cucc lehet. Már ez is a fillérbaszás non plus ultrája, na de az, hogy a törött szarban cipőfűzővel rögzíti a szivargyújtót, és az egészet nyakonburítja valami tripperes tevenyállal (valószínűleg fél hektó Palmatex-szel), és azzal ragasztja be a műszerfalba, na attól azért már a tizenkét danos tanyasi Mekkgájverek is eldobják a kapát. Az ilyen paraszt az franciázzon egész éjjel egy hasmenéses vízilóval, hogy az a gereblyefogú kurva anyja sirassa, baszki. Gyász.
Egyelőre próbálom kiszabadítani a szivargyújtót, de lehet, hogy abból is újat kell venni.

Befejező műveletként kicseréltem az ablaktörlőket körben, úgyhogy most már az égből hulló mindenféle csapadék sem akadályozza a kilátást. Kezd egyre kulturáltabb formát ölteni a gépjármű.

Egyebet nem tudok mondani, illetve csak olyat, aminek közvetve vannak autós vonatkozásai.
A közelmúltban (egész konkrétan tegnap) sikerült egy évvel közelebb kerülnöm a nyugdíjkorhatárhoz , és ennek következtében gazdagodtam egy új szerszámosládával, meg néhány belevaló eszközzel, úgyhogy Tóbiás-t upgradelhetem egy 3-as service packkal. Külön öröm, hogy sikerült a 3 évesen kapott, és azóta kicsit leamortizált autós retro étkészletemet huszonsok év után újból kiegészíteni. Az oldszkúl autós kistányér mellé megérkezett tavaly egy hozzáillő bögre, és az idén kiegészült a szett egy mélytányérral is. Fotó még nincs mert most épp használom, de majd lesz... Atomzsír!
Ráadásul sikerült magát az ünneplést is túlélni, mivel hatalmas önmegtartóztatásról téve tanúbizonyságot, nem ittam egy kortyot sem. Ez nem az öregség jele, csupán nem akartam az ünnepi ebédet másnaposságból kifolyólag végigrókázni, mint 2 hete, amikor előzőleg tesóm öregedését ünnepeltük.

 

"Régen vót mán skodás blogg!" - csak hogy egy klasszikustól vett idézettel kezdjem a mai napi áldást. Részemről olyan régen volt Skodás blog, hogy nem is maradt fenn róla írásos emlék, azonban most változtatunk ezen a helyzeten.

Február 8-án, azaz múlt hétfőn jöttem össze Arankával, igaz hosszú kapcsolatra nem számíthatok, de azért nálam marad egy rövid ideig. Aranka '99-es évjáratú, és még mielőtt elkezdenétek pedofilnak nézni, gyorsan közlöm, hogy egy Skoda Felicia típusú, 1.3-as motorral és zöld színnel megáldott gépjármű, és kapcsolatunk csupán csak plátói.

Barátaim kértek meg, hogy segítsek nekik az autóvásárlásban, és én örömmel álltam rendelkezésükre. Mivel egyikük sem túl otthonos a témában, és mind a srác, mind pedig a lány családjában ez lesz az első autó, ezért hosszas konzultáció előzte meg Aranka örökbefogadását. A választás azért esett a Feliciára, mert egy nem túl drága, viszonylag fiatal, megbízható, és olcsón fenntartható járgány kellett, a csicsa, a presztízs, és a vezetési élmény rohadtul másodlagos tényező volt.

Megnéztem a kiszemelt verdát, csápra tettük, így alulról is átvizslattam, és találtam pár dolgot, ami jó alkualapnak tűnt, de nem volt kizáró tényező, és végül kínkeserves alkudozások után sikerült elhozni 375-ért, ami nem egy rossz ár a gépért. (Mondjuk én többet akartam lecigánykodni belőle, de hát ennyire futotta.) Ennyiért mondjuk járt hozzá egy vadiúj, egynapos akksi, meg négy téli gumi is. Tehát 8-án, hétfőn - Aranka napon - elhoztuk a Skodálatos gépsast, és itt is maradt nálam egy wellness-kúrára. (A világításkapcsolók javítása, az első toronygumik, a kipufogó-középdob cseréje az már borítékolható volt.)

Első körben felrakattam a téli gurigákat, mert a halálmintás nyári szett sokmindenre alkalmas volt, de mondjuk közlekedésre nem éppen. Az első szervizben, ahol tavalyelőtt felrakattam a Seicento felnikre a téli garnitúrámat, ott egy ilyen búvalbaszott faludiszkós fejű kölök fogadott, húzta a száját hogy dolgozni kell (órabérben jaj de tud az fájni!), de legalább szép nagyot köszönt. (Kábé akkorát mint egy asztmás, fél tüdejű törpehörcsög utolsó hörgése.) Kipakoltam a téli gurigákat, amelyek történetesen 175/70 R13-as méretűek (a gyári méret 165/70 R13) tehát sugárban kőkemény 7 mm-rel nagyobb a gyárinál, és erre a fiúka közli, hogy hát ez nagyobb, meg hogy nem fog felmenni, meg ha igen, akkor beleér a sárvédőívbe. Mindezt azért, hogy elbliccelje a melót, biztos sietett a faluszéli denszklábba, Sterbinszkyre.
Gondoltam, hogy jól van Dezsőke, ha nem akarod, hogy itt költsem a zsét, akkor nem erőltetem, visszaraktam a gumit a csomagtartóba, aztán léc. A csávó még "segített" egy jótanáccsal is, hogy rakjam fel netre, adjam el, és vegyek rá kisebb garnitúrát. Apád 'szát, aztatdezső! (Az egészben az a szomorú, hogy egy laikust simán be tudott volna szopatni ezzel a szöveggel.)
Kb. 700 méterrel arrébb, egy másik gumisnál (a volt Hyundai szalon) az öreg szakik gyorsan, korrekt minőségben feldobták a négy Barum pacskert, mindezt kevesebbért, mint amennyit az előbb említett gumis tavalyelőtt(!) kért el. Mindemellett őnekik nem fájt sem a munka, sem pedig a köszönés. A téli gumik felrakása után már a kocsi már olyan dolgokra is képes volt, mint pl. az elindulás, a megállás, sőt akár kanyarodni is lehetett vele.

Meghekkeltem a világításkapcsolót, mert a tompított olyan volt, mint a mesében: hol volt, hol nem volt. A világításkapcsolónak szerencsére nem volt komoly baja, a hosszú állás és a kemény mínuszok miatt nem akart működni. A fűtött (értsd: valamivel 0 fok felett) garázsban hamar megjött a refi, a tompított, és a hátsó ködlámpa is. A vészvillogó kapcsolója viszont továbbra is szar volt, úgyhogy az felkerült a bevásárlólistára.
Leboltoltam a szomszéd sráccal egy garnitúra 14-es Góóófkettő GTI acélfelnit, hogy legyen mire rakni a nyári garnitúrát, amelyek valszeg 165/65 R14-es Fulda EcoControl papucsok lesznek. Elvileg nem adta volna el, de egy okos közlekedő megcsukta a Góófját, és most gondban van. Gyász.:(

Az első napokban kiderült, hogy nincs fűtés, és furán nem megy 70 fok fölé a vízhőfokmérő, ezek alapján rögtön a termosztátra kezdtem gyanakodni. A másik hiba, ami előjött, az az önindító volt, ugyanolyan mesebeli volt, mint a tompított.
Kikaptam az önindítót a ház előtt a zimankóban, és elballagtam a közeli Skodás boltba, vettem termosztát, toronygumikat, és kipufogó középdobot, valamint leadtam a régi önindítót, és elhoztam helyette egy felújított gyárit. Ajándékba kaptam az ablaktekerő karra való műanyag kupakot is. Még aznap délután bedobtam az önindítót, aztán az immáron üzemképes járgánnyal másnap el is zúztam Dávid cimborámhoz, szerelni a Trabant.
Tudjátok, ez az a Trabi, ami miatt nem tudjuk elkezdeni a Moszkvicsot. Elvileg az OT-expóra kész kéne hogy legyen, de igazából csak egyre jobban jön szét. Eleinte csak az volt, hogy oké, egy kis pucolás, pár apróság cseréje, műszaki, aztán go. Ehhez képest most egyre inkább a komplett restaurálás felé tolódik el a dolog. A cimbora jól belegabalyodott, mint hülye macska a cérnagombolyagba...
Na mindegy, szóval a Trabiból kiszedtük a motort-váltót, meglepően egyszerű volt,(a Trabi váltórúd kikúrtmód menő sétapálca tud lenni) meg ha már ott voltam, kicseréltem Arankán a termosztát.(Fűtött garázs rulez.) Ez is meglepően egyszerű volt, elég volt hozzá egy nyolcas kis krova, meg egy műanyag lavór. A régi termó az darabokban jött ki, szóval valószínűleg nem volt már tökéletes. Azt mondjuk megoldhatták volna Skodáék, hogy az elfolyó hűtővíz ne egyenesen a főtengely-szöghelyzet jeladóba csorogjon bele, na de mindegy. Szerencsére minden elektromos lófaszt (értsd: csatlakozó) kifújtam előtte az érintkezők legjobb barátjával, a WD-40-nel (affektálósabbak kedvéért dábjúdíí-forti, ójessz , szóval a főtengely jeladónak se lehetett sok baja. Azért kiszedtem, és megszárítottam a mini konvektor mellett.
Ezek mellett kiberheltem a fél műszerfalat, a szarul működő vészvillogó-kapcsoló mellett akad pár kiégett izzó a műszeregységben itt-ott. Leszereltem a kesztyűtartó fedelét, mert elég nehezen nyílott, szétszedtem, megpucoltam, és adtam némi kenést a nyitómechanikának, szóval most már nem csak szép, hanem jó is. A termosztátcsere után megjött a fűtés, nem is gyengén, és a motor is szebben jár, a hidegüzem miatti alacsony fordulati fulladozások is megszűntek, szóval egyre jobb lesz a járgány.

Egyébként meglepően egyszerű jószág, igazi legóautó, viszont ahhoz képest, hogy a Favorit mekkora egy borzalom, ahhoz képest nagyon korrekt a vezetési élmény is, meg a minősége is. A Févöritben ülve olyan érzése van néha az embernek, mintha egy Teszkó Gazdaságos tejfölösdobozt vezetne (pedig nem fenékig tejfel ), a Felicia viszont közelebb van az unokatesójához, a kettes Golfhoz, meg a Polo Classic-hoz, de utóbbi kettő legidegesítőbb hülyeségét, a túl könnyű kuplungot szerencsére nem vették át, mint ahogy a ketesgóf másik orbitális nagy ökörségét a rossz helyen levő hátramenetet sem. A Feliciában ott van a rüki, ahol egy normális autóban lennie kell (normális autó = Alfa 75, miheztartás végett ). Elég faszán össze van a Skodri, semmi zörgés, még szétszedett műszerfallal sem, szóval minőségben azért szorosan ott van a legendary Golfkettő nyomában. Az ohne szervós kormányzás teljesen rendben, csak parkolásnál kell egy kicsit erősebben tekerni, a váltó pontos, a fék harap, a motor ereje meg... hááát totál indifferens. Az egész kocsi olyan, mintha az emberbe basztak volna egy óriási adag Seduxent: annyira nyugisan el lehet vele autókázni, egyszerűen nem kívánja, hogy taposd neki. Önkéntelenül is feljebb gangolsz kétezernél, hallgatod a rádiót, és szépen ráérősen csordogálsz, még a magamfajta állatból is előhozza a bennem rejlő kispolgárt. Ha mindenkinek Feliciája lenne, a fakabátok szépen kazalba rakhatnák a traffikat, és alágyújthatnának. Azért megindul, ha az ember odalép neki, de nem egy kifejezett dragrace-világbajnok, na.
A - talán egyetlen - negatívuma az az, hogy akkora a fordulóköre, mit egy pótos Ifának.

Kezdem megkedvelni Arankát. Aki eddig látta, azok közül mindenkinek tetszett, bár ez kábé olyan, mint amikor az új csajodra mindenki mondja, hogy milyen jó nő, meg minden, de azért te tudod, hogy gombás fertőzése van, és iszonyatosan fogazik. Távolról szép de van még pár kehéje, amit orvosolni kell.
Például csúnyán beázik. Nem, nem úgy mint a "kedvelt showman", hogy "Hádde' Belya!", hanem az első szélvédő környékén valahol szépen csendben becsorog a víz. Az ablaktekerő karok a gyári szürke helyett feketék, a hamutartó ronda, a szivargyújtó körüli műanyag is eléggé retek, a motortérben a fűtésbox pedig törött úgyhogy ezek helyett is kell valami. A vízhőfokmérő továbbra sem moccan 70 fokról, pedig az új termosztáttal biztos, hogy eléri az üzemi hőfokat a motor, ergo vagy a jeladó, vagy pedig a műszer döglött, ezeknek is utána kéne járni. Ellátogattam tehát újból a Skodaboltba és vettem gyári új szélvédőkédert, vészvillogó-kapcsolót és szivargyújtó-műanyagot, valamint egy bontott fűtésboxot, hamutartót, és ablaktekerő-karokat. Ezeken kívül beszereztem még egy pár első, és egy db hátsó ablaktörlőt, szerencsére potom pézé'.
"Laskaszürőt meg tápsiszettet" nem vettem Áránkának, pedig: