Fogtam, szétszedtem, megpucoltam. Szépek lettek. Ennyi.

( Jah, meg osztódással szaporodnak a műszerfalak: a múlt héten megérkezett a másik is, amit alkatrésznek szántam, de nem írtam emiatt külön posztot. Meglepően jó állapotú, így nem alkatrész lesz, hanem kap egy 160-as órát, meg új számlapokat és megy a kocsiba. A másik meg így ahogy van, eladásra.)

A hosszú poszt
(indiános-alkeszos ifjúsági regény)

 Egy szép napon Tintás Joe, az alaszkai prémvadász - aki egy nagyobb buli után Alaszka helyett a Sziklás-hegységben ébredt, ezért ott vadászott prémre - elidult zsákmányért. Ezen tevékenysége nem volt különösebben sikeres, mert a prémek felleléskor mindig valamilyen állatokon voltak, amik egyrészt gyorsabban futottak, mint Joe, másrészt a magas véralkoholszintből eredő szinuszos mozgás is sokkal kevésbé volt rájuk jellemző, mint Joe-ra.
Az említett szép napon is rettenetesen másnapos volt, ezért egy kis kukoricapárlattal gyógyította ezen betegségét, ez annyira jól sikerült, hogy hamar eltévedt Épp egy bokrot kívánt oldalba pisálni, amikor elkövette azt az apró hibát, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a bokor a szakadék túlsó oldalán van. Lepottyant és bealudt. Arra ébredt, hogy egy fél lótetem landol az arcán. Az irokéz indiánok épp a Nagy Szellemnek szánt áldozatot dobták rá, de ima közben feltűnt nekik, hogy az áldozati ló horkol illetve káromkodik. Végül rájöttek, hogy Nem a ló az, hanem az alkesz vadász, aki alatta fekszik, így hát elcipelték őt a törzsfőnökhöz. Sólyom Agy törzsfőnök így szólott:
-Elrontottad a szertartásunkat, sápadtarcú!
-E!
-Ráadású' belebrunyáltá' a patakba, ahun asszonyaink mosnak.
-Bocsesz, nem tudtam.
-Ha nő lenné', legalább tunnánk mit kezdeni veled büntetésképp, de így még aztat se nem.
-Talán mégisz tudnánk- szólt Meleg Szellő, de a többiek rögtön nyakoncsapták, így elkussolt.
Sólyom Agy folytatta:
- Kurvára unalmas indiánnak lenni, oszt indiánkodni itten a' erdőbe'. Még a' Ertéellklubbot se foghassuk. Meséjjé nekünk érdekes történet, és akkó' szabadon elmehecc innet. Ha meg nem, akkó' kikúrtmód meg lesző' ölve.

Szegény Joe-nak nem maradt más esélye, rögtöznie kellett. Bele is kezdett a legutóbbi delíriumos látomása alapján:
"Na. Volt egyszer egy fiatal indián, akinek volt egy Tóbiás nevű lova. Ő vitte fel az utolsó a vizsgaidőszak nevű nagy rituális szopatás utolsó próbatételére gazdáját június 21-edik napján. A próbatétel után az indián elment a KG nevű varázslóhoz és Réka nevű asszonyához, akiktől egy kötegnyi varázsmadzagot hozott el, illetve még ott lógott egy picit, mert mindenféle hibbant dolgokról beszélgettek. Este aztán még ott maradt a Nagy Városban, tüzesvizet ittak hajnalig a cimboráival a Múzeumok éjszakáján. Másnap hazafelé az egyik ismerősének a Mazda nevű lován javított futólag indexet, csinált akksirögzítést, és szörnyülködött a kiszakadt lengőkaron.
Hazaérve meg azzal fogadták a wigwamban, hogy apjának a Peugeot nevű szürke lova betegeskedik. A ló orrában levő pörgettyű törött el, ezért neki is állt megműteni a pacit. Másnap reggel a pentelei temetőrétre vágtázott ki, ott ugyanis tudtak ilyen ventilátor nevű pörgettyűt adni hét papír fejében. Természetesen nem volt olyan, mint az eredeti, más évjáratú lóból származott, és ezért nem passzolt rá az eredeti tengelyre, így motorosotól mindenestől lett kicserélve.
Aztán másnap délután a KG varázslótól kapott varázsmadzagok szétszedésének és megtisztításának állt neki a fiatal indián. Sajnálatos módon az egyik csomó (amelyiket a leszabályzós dobozra kell rákötni) az hiányzik róla, de sikerült a rajzok alapján szétválogatni a madzagokat. Rengeteg kosz, és másfél tonna szigszalag került le róluk. A fényt rabul ejtő eszközzel még sikerült képeket is csinálni róla, valamint ugyanazzel az eszközzel csinált képeket a Cinquecento Sporting és a BIS műszerdobozok csatlakozóinak és felfogatásainak az összehasonlítása végett. Előbbinek a bekötéséhez szükséges rajzok is készültek, de olybá tűnik, hogy a csatlakozók szinte 100 százalékig megegyeznek.
Ezen a héten a munkahely nevű gonosz wigwamban úgy döntött az ifú indián, hogy lecsutakolja Tóbiást, elvégre a Nagy Főnökök közül már mindenki a saját sátrában bassza a rezet. Neki is kezdett, ám balszerencséjére ekkor megjelent a Két Lábon Járó Pöcs, így hamar híre ment a gonosz wigwamban és az ottani indiánok azóta is a "Mivan, geci, autómosót nyitottál?" és a "De szép tiszta az autód..." kezdetű ráolvasásokkal köszöntik. Mindemellett a lebaszás nevű - amúgy igen gyakori - rituálét se kerülte el Tóbiás gazdája. Ami meg még kellemesebb, hogy aznap egy daráló hang kíséretében a ló generátor nevű szerve eldobta a kanalat, így sajnos cserére szorul. Mivel a csere közben a generátort és a csigaházat összefogó egyik csavar örökmenetes lett, ezért az egész burkolatot ki kellett berhelni. Ekkor vette észre az indián, hogy a ventilátor egyik másik lapátja kotyog, így az is cserés lesz. A flex nevű eszközzel száműzte a rozsdát a csigaházról és matt feketére fújta, de persze előbb a megszakadt csavart is kiflexelte, szerencsére anélkül hogy sérült volna a burkolat. Hogy mégse legyen egyszerű, még az AC-puma is elfosta magát, így az is cserés lett. Generátorból is kapott ugyan cseredarabot Nagy Nyúl törzsfőnöktől, de az csapágyas, alapjáraton is olyan hangja van, mint egy Spitfire nevű fémmadárnak. A generátor egy felújítós varázslóhoz került, elviekben kedden lesz készen, addig se volt rest az indián, és tisztára suvickolta az olajtól csöpögő motorteret, illetve még be fog ikatatni egy olajcserét, egy szelephézeg-állítást, és esetleg még a Nanoplex-gyújtás is bekerül a gépsárkányba, mielőtt törzsi gyűlésre menne a Tóhoz. Itt a vége, fuss el véle..."

Az indiánok tágra nyílt tekintettel hallgatták Tintás Joe-t. sokáig senki nem is pisszent. A döbbent csendet aztán Sólyom Agy törte meg:
-Bazze' öcsém, te beteg állat vagy. Ilyent kitaláni. Lesző'sámán itten nálunk? Legyémáá lécci...

Így történt hát, hogy Tintás Joe felvette a Hosszú Poszt nevet, leállt az alkoholról és helyette inkább mindenféle haluzós cuccot tolt. És boldogan éltek amíg.

Igen, jól látsz. Ez tényleg AZ.

A medve bőrére való előre ivás, meg a satöbbi. Régóta tervben volt, hogy szerválok olajnyomás- és olajhőfok-mérő műszereket, de leginkább az utóbbit, amikor kábé két hete meg is találtam a megfelelő példányokat.
Kinézetre egész korrektek, árban kábé a standard beszerzési forrásokból beszerezhető cuccok árának a feléért (Boombasstikos ár harmadáért) Svédországból hozta volna az ember. Már úgy örültem, hogy lesz. Gyorsan dobtam egy mailt, és megrendeltem benne egy olajnyomás- egy olajhőfok, és egy voltmérő műszert. Másnap jön vissza a mail, hogy lecsúsztam az utolsó rendelési határidőről, és sajna több szállítmány nem lesz. Faszom.

Egy kicsit idegesített, a dolog, de gondoltam megoldom máshogy. Alternatívák:
1.) Homasitás, pontatlan, viszont nem szép műszerek, drágábban
2.) Egyéb (Pilot, HD, AutoGauge) műszerek kurvadrágán
3.) Cinquecento sporting műszerfal, ami nem olcsó, viszont beköthető a vízhőfok-mérője olajhőfok-mérőként. a lengyelek legalábbis megcsinálták. További előny, hogy nem kell külön utólagos óracsoportot ráhekkelni a műszerfalra(mert az alapból gecironda, még ha szépen van megcsinálva, akkor is), meg van benne fordulatszámmérő.

Pár telefon a környékbeli bontókba - nincs vesztenivaló alapon - és csodák csodája, az első hívás után közölték, hogy van csinkvecsentó, fordulastzámmérős (tehát Sporting), és mondtak egy árat is. Kapásból félretetettem, és tegnap kiautóztam a pentelei bontóba. Mondtam, hogy jöttem a csinkvecsentó műszerért. Erre a csaj elémtesz egy ilyen ovális baszást. Na mondom ez meg mi a búbánat, és erre a csaj közli, hogy "Háttezacsinkvecsentó, neeem?" Hát nagyon nem.
Ez ilyen ellipszis alakú műszercsoport, valóban Veglia-Borletti, de valami digitális kijelző meg ABS és légzsák-piktogram is volt rajta. Mondtam, hogy akkor köszi, hagyjuk. Volt még ott valami Daewoo-műszerfal, ami szerkezetileg nagyon hasonló volt a csinkvecsentóéra, csak éppen a csatlakozók rohadtul nem, szóval inkább skipeltem a dolgot.
Egyik helyen meg jöttek egy ilyennel, hogy "Van Cinquecento-műszerfalunk, de csak a Seicentóé." Mondtam, hogy köszi, még gondolkodnék rajta egy 75-80 évet.

Tehát maradnak a következő alternatívák:
1.) Homasitás, pontatlan, viszont nem szép műszerek, drágábban
2.) Egyéb (Pilot, HD, AutoGauge) műszerek kurvadrágán
Ezek ugye külső műszerek, amik nem szépek, és még kevésbé praktikusak.
3.) Elegant műszerfal, meg 900-as Cinquecento vízhőmérő belehekkelve, olajhőfok-mérőként. Ez már úgy nagyjából elfogadható kinézetű dolog lenne, de ez is csak 130-ig mutatná az olajhőfokot.
4. ) Reménykedni, hogy előbb-utóbb találok Sporting cuccot.

És végül lehet, hogy az lesz, hogy fogom a sima mezei BIS műszerfalamat, beépítem, aztán csá, mindenki bekaphatja. Nem túl szép megoldás, és csak 130-ig mutatja az olajhőfokot, de megvan kb nulla forintból szóval az ár-érték aránya még ennek a legjobb.

A tegnapi napom vidámságához még egy kis történet járult hozzá. A szitu: Moszkva tér, péntek délutáni csúcs, araszolgatás, jobb híján a plázapicsák stírölése. Egyszercsak azt látom, hogy a pár autóval előttem álló tag kimegy a szembesávba, aztán utána a következő is, meg az utána jövő is. Amikor közelebb jutottam, láttam, hogy a legbelső sávban előttem egy Lada Niva áll és vészvillog, az autósok meg azt kerülgetik. Amikor odaértem, már az is látszott, hogy egy csaj állt ott tök kétségbeesetten a Nivával, láthatólag azt se tudta, hogy mit csináljon. Én kikerülés helyett megálltam a zárón, vészvillogó ki, aztán megkérdeztem, hogy segíthetek-e.Természetesen igen. Elkezdtük letolni a kocsit a legbelső sávból (emelkedő van ráadásul), természetesen a sok faszparaszt nemhogy segített volna, még akkor se álltak meg, amikor áttoltuk volna előttük a Ladát a külsőbe. Aztán végülis egy robogós csákó is odajött, meg a kevésbé erőszakos szoponcok előtt el tudtuk taszigálni a kocsit a külső sávig. A robogós még megjegyezte, hogy mekkora parasztok az emberek, aztán szaladt mindenki a dolgára. De azért tényleg: ott volt három sávnyi autós, kismillió gyalogos, és mindegyik csak bambult. Nagy véreres lófaszt mindegyiknek a seggébe!

Ez után az intermezzo után inkább a lehető legkevésbé forgalmas úton jöttünk haza tesómmal a Nagy Faluból. Kellemes idő volt, napsütés, satöbbi, és ilyenkor kifejezetten szép a Biatorbágy-Etyek-Szfvár útvonal, kanyargós, hegyes-völgyes, és gyakorlatilag forgalommentes. Meg ha már arra jártunk, megnéztük az Etyekwoodi filmstúdiót is, persze csak kívülről. That's all folkz!