Folytatásos vontatás - part 2.
Miután a jó öreg Opel elfossintotta magát, nem tudtuk kitrélerezni a Moszkvicsot az ő részére fenntartott garázsba, így egy hétig itt hesszelt nálunk, az itthoni garázsban. Hétfőn aztán kibéreltem a jól bevált autókölcsönzős bácsitól a még jobban bevált kombi Ladát, aztán kicincáltuk Moszkvics komát a garázshoz. Meglepően kevés komplikáció adódott, mindössze egyszer röppentünk be majdnem a dzsindzsába Ladástól-trélerestől-rakományostól, mert az út súrlódási együtthatója és az általam választott féktáv nem teljesen voltak egymáshoz illők, de igazából ez se volt említésre méltó.
A rámpázás, csörlőzés, spaniferezés is meglepően könnyen ment még vaksötétben és farkasordító kurvahidegben is. Hiába, a rutin...

Na jó, azért az autókölcsönzőnél volt egy kis Muppet-show, mert amikor a Ladát elhoztam, akkor ott hagytam az Alfát, és megkértem a bácsit, hogy hadd maradjon ott a zárt udvarban a kocsim, ne kúrogassák az utcán a bűnöző életmódot folytató egyedek. Be is raktuk a kocsit az udvar végébe emberünk meg közben bevállalt maszek munkára egy Merci Sprintert, amit nem tudott összerakni addigra, amikorra én vittem vissza a bérautót. Másnap reggel meló előtt mentem tehát leadni a bérelt kocsit és elhozni az Alfát, de addigra meg leszakadt a hó aztán tele volt a város harminccal baszódó sztrítfájterekkel, úgyhogy úgy elkéstem, mint a vadalma.

Ja, meg tegnap a 126-os nap alkalmából összegyűlt a helyi polskis társulat kb. 6 db Fityóval meg 4 offos autóval. Tologattuk kicsit Szilvi autóját, aztán pizzáztunk egyet az Il Fioréban. Jó volt, na.

Jut eszembe: van itt meg egy jó hír. Rég letelt a 60 nap, és a jagellók nem küldtek még se csekket, se határozat, úgyhogy úgy tűnik ezt a parkolásos témát megúsztam. (Kopp-kopp.)

Hölgyeim és uraim! A színpadon: Tré Larry és a Möskvichhead!

A banda tagjai:
1.) Opel Kadett 1.3 powermachine (vonóhorog equipped)
2.) Egy 1.8 tonnás tréler
3.) CB-rádió + előfutó autó (Sárkány ellen sárkányfű, rendőr ellen safety car.)
4.) ...ééés egy kretén a volán mögött. (Én)

Végre eljött az az örömteli pillanat, hogy Moszkvics komát elhozhattam a lakatosműhelyből. Az is sürgette a dolgot, hogy a kész autót nem lehetett sokáig odabent tartani a műhelyben, mert lett volna egyéb meló, így hát ideiglenesen kirakták a gépsast egy ponyva alá. Múlt hét szombatra volt betervezve az eksön, de több tényezővel kellett kalkulálni a szervezésnél, és természetesen ahogy közeledett a szombat, minden kezdett egyre szarabbul festeni. Már-már kezdtem megalkuvó kispolgár lenni, és belemenni abba, hogy egyik kollégám autómentős ismerősére bízzam a dolgot ahelyett, hogy saját magam vontatnék. Előbbi teljesen legális, költségben se lett volna több, de nincs benne semmi rakenroll. Felhívtam az ipsét, kérdeztem, hogy vállalná-e, erre mondta, hogy épp aznap adta el a járműszerelvényét vontatóstól-trélerestől tokkal-vonóval. Jeee!
Maradt tehát a hagyományos mosópor: valami random vonóhorgos kocsi plusz egy tréler a kedvenc utánfutósomtól. Tesóm apósának van egy vonóhorgos Kadettje, ő azt mondta, hogy szívesen kölcsön is adja, ha őneki éppen nem kell. Szombaton pont kellett.
A tréleresnél se biztattak semmi jóval, amikor mondtam, hogy szombat délelőttre kéne egy tréler. Azt mondták, hogy csörögjek oda, aztán vagy lesz, vagy nem.
Szóval péntek este úgy tűnt, hogy totál esélytelen a szombati manőver, el is napoltam az egészet, nem foglaltam le se a trélert, nem szóltam az "előfutó autó" személyzetének sem, gondoltam le van baszva az egész, majd a következő héten megoldjuk.
Szombaton 11-kor épp a teszkóparkolóban bandáztunk Piszkor fő-fő-főtábornok úrral és a helyi polskis csapattal (Chriséket vártuk a Bamakós mezőnnyel együtt), amikor csörgött a telefon. Tibi (az Opel gazdája) szólt hogy mégiscsak oda tudja adni a kocsit. Gondoltam, megeresztek pár telefont, úgy vagyok vele, mint az öreg proletár a szépségklinikán: csak a ráncainkat veszthetjük.
Végülis sikerült összeszervezni a dolgot, igaz trélerből 1300 kilós helyett már csak az 1800-as volt, de gondoltam annyi baj legyen. Kimentem Pákozdra, elhoztam a Kadett, megtankoltam, aztán felvettem a futót, bepakoltam a spanifereket, megvártam cimborámat aki jött a Safety Car-ral. Beüzemeltük a CB-ket, aztán a lovak közé csaptunk. Minden gond nélkül kiértünk Seregélyesre, felpakoltuk a Moszkvicsot, aztán irány Pátka és a garázs.
Kicsit gyengének éreztem a Kadett, ezért úgy döntöttem, hogy nem a rövidebb úton megyek Dinnyés felé, hanem a 62-esen vissza Fehérvárnak, ami ugyan kissé hosszabb, meg a jardok előfordulásának az esélye is nagyobb, viszont ott nincs olyan, ami Dinnyés fele lenne: nagy emelkedő.
Ahogy elhagytam Seregélyest meg is érkezett a tőlem már joggal elvárható, menetrendszerű gebasz. Az Opel egyik hengere úgy döntött, hogy innentől kezdve ő nem erőlteti magát, dolgozzon csak a többi három. Szóval ott maradtam kb. 930 munkára fogható köbcentivel, meg valamivel több mint két tonnával, és szerintem nem árulok el vele nagy titkot, hogy a hipertérugrási sebességet aznap kivételesen nem értük el. Sík úton hármas + nyélgáz = 60 km/h volt az alapvetően jellemző képlet. Négyesbe esélytelen volt felgangolni, emelkedőn meg néha a szédítő 40 km/h-ra is visszalassultunk. Ha szar szóviccet akarnék elsütni (Márpedig miért ne?), akkor az mondanám, hogy elég vontatottan haladt a vontatás.

Fehérvárra bevánszorogva meg is kellett állni, mert szegény Opel közel volt már a túlmelegedéshez. Megálltam, hagytam visszahűlni a járgányt, és közben eljutottam a felismerésig, hogy nagyjából annyi esélyem van kijutni a garázshoz, lerakodni, majd visszavinni a trélert zárás előtt, mint amennyi hüvelygombája Terry Black-nek.
Gyors osztás-szorzás-kivonás után kitaláltam a B-tervet: épp ott vagyok a házunktól 5 utcányira, úgyhogy tűzés haza, Moszkvics lerak, aztán onnan két utcányira ott a tréleres. A rendelkezésre álló idő kb. 12 perc.
Jelentem sikerült.

A Moszkvics most itt pihen nálunk a garázsban, az időjárási viszonyoktól függően vagy kijut most hétvégén Tóbiással együtt, vagy nem.

Egyébként ha már itt tartunk csatolok pár fotót a lakatolt részekről. Lehet, hogy sötétben készültek a képek, de legalább szar minőségűek. Normális fényviszonyok között majd készítek értelmesebb fotókat is, most csak ezekre futott, mert szegény az eklézsia. Képek alapján iszonyatos egy rozsdaboglyának néz ki, de szerencsére ami a képeken látszik, az csak felületi rozsda. Sajnos a lakatosműhelyből kirakták az autót a ponyvát meg letépte róla a vihar és sajna kapott egy kis vizet. Természetesen úgyis a fémig lesz csiszolva illetve homokfúvatva lesz alapozás előtt.
Ami volt rajta:

- Balos küszöb alsórész újragyártása.
- Balos taposó cseréje
- Jobbos taposó cseréje egy nagyobb részen
- Jobb első emelőbak újragyártása
- A jobbos taposó alatti hossztartó szelvény cseréje
- Jobbos küszöb aljának a cseréje
- Jobb hátsó sárvédő aljának a foltozása
- Bal hátsó sárvédő egyengetés
- Bal hátsó ív csere
- Bal hátsó sárvédő aljának a javítása
- Hátsó lökhárító feletti takarólemez egyengetése
- Csomagtartótető egyengetés

Mivel javítóelemek nemigen vannak hozzá, ezért a cserés részeket gyakorlatilag a nulláról kellett újragyártani, és szerencsére Csocsó haveromnak ez nagyon profi szinten, jó minőségben sikerült. Tavasszal homokfúvással, alapozással és fényezéssel folytatódik a sztori.

*Én meg az ezt követő vasárnapot másnapossággal és szereléssel töltöttem, de örömmel mondhatom, hogy megjavítottam a Kadett, és azóta szebben megy, mint előtte. Gyújtásgondokkal kombinált AC-pumpa problémája volt amúgy.

Mondjuk az nem ártott volna, ha van egy E-kategóriám, de mindegy, igazából nem hiányzott az senkinek.

Na, ma már holnap van, úgyhogy jön a rizsa is. Szóval volt nekem ez a Moszkvicsom, ami már régóta várta a felújítást, de most végre elérkezett az idő. Már csak azt kellett megoldani valahogy, hogy a gépsas eljusson Seregélyesre a lakatosműhelybe. Béreltem egy vonóhorgos kocsit (kockaladát óccsó pénzé'), meg egy trélert, Csocsó haverom (és volt kollégám) meg jött segíteni, elvégre ő fogja lakatolni a kocsit. Elméletileg ez a Lada+tréler kombó nem túl szabályos a KRESZ szerint, de ennyi izgalom meg kell az életbe.
Moszkvicsvágent nem volt nagy kihívás szállítható állapotba hozni, csupán a csodálatos, Victoria típusú, román gyártmányú gumiabroncsokba kellett egy kicsit pumpálni, és lehetett is gördíteni. (Barátnőből azért sokkal jobb a Victoria típus, bár mondjuk az nem román gyártású volt. - Mai "Szar szóvicc" rovatunkat hallották, köszönjük a figyelmet.)
Naszóval feloktrojáltuk az autót a tréler hátára okosssan, igényesssen, oszt jóság volt. (Mondjuk ha spanglit tekertem volna annyit, mint a csörlőt, akkor még jövő héten is be lennék tépve.- Szar szóvicc vol. 2.

A járgány rögzítése után el is indultunk, a kombi kocka előtt meg igazán le a kalappal. nagyon jól bírta a megpróbáltatásokat. Sík úton simán fel tudtam pakolni négyesig (már amikor vette, mert nem mindig akarta), és simán tartottuk a 70-80-as utazót, és boldogítottuk a mögöttünk jövőket. Seregélyesen aztán egy simán menős lepakolás után fordultunk is, és a hazaút is eseménytelenül telt. Azért kicsit gondolkoztam rajta, hogy teszünk egy kitérőt az elit negyed felé, hogy hadd egye a penész a tezsvíreket, hogy ezeknek a sápadtarcúaknak sikerült elsőre egy ekkora darab vasat gyűjteni.

Na mindegy, a lényeg az, hogy a Moszkvics egész jó húsban van. negyven év nem múlik el nyomtalanul, de szerencsére nem lesz nagyobb gond a géppel. A hátsó sárvédők alja bibis, az első sárvédőkre is kell egy két kisebb folt, de a küszöböket inkább csak udvariasságból kell majd felnyitni. A padlólemez, a futómű bekötési pontjai, a doblemezek azok nagyon egyben vannak. A cél mindenképpen az OT-rendszám, aztán hogy mennyire lehet ralisra venni a figurát, az majd kiderül. Fol(y)t. köv.