A víg kispolszkizás mellett azért várt némi meló is, mivel az Alfával akadt némi dolgom. Oké, nem volt semmi vészes, csak egy kis tervszerű megelőző karbantartás, mivel a jó öreg talján paripa komoly feladatok előtt állt. Tavaly télen a Twingo-vásárlás alkalmával cincáltam elő a garázsból legutoljára, majd egy alapos mosás-alvázmosás kombó után ment is vissza pihenni, én meg húztam a jobbkormányosok földjére bauxitfőzeléket főzni.

A szabadságomra betervezett meló a következőkből állt:
- 1.  olajcsere
- 2. alvázvédelem
- 3. üregvédelem
- 4. szelepcsere a jobb első és jobb hátsó keréknél.

Egy akksival a kézben átbattyogtam tehát a garázsba, ahol Dzsulietta vastag porréteg alatt aludta Csipkerózsika-álmát, aztán nekiálltam felkelteni. Átmozgattam a féket, a kuplungot, illetve a váltókart végigjárattam a fokozatokon, aztán ráindítóztam. Egy kis tekerés kellett neki, hogy felkapja a benzint, aztán szinte azonnal el is indult. Kicsit dadogva-akadozva de alapjában véve szépen stabilan járt. Megjárattam egy kicsit a városban és teletankoltam, aztán ment is vissza a garázsba.

Az olajcsere alkalmával kapott egy Mann szűrőt és 5,6 litert a szokásos Q8 Formula Excel 5W-40-es olajból. A kilométeróra ekkor 239177-et mutatott. Elméletileg bőven ráért volna 240 ezer után cserélni, de egyfelől már az utolsó csere óta eltelt egy év, másfelől meg 240 után csak valahol az utcán lett volna már csak lehetőségem olajat cserélni egy elég barátságtalan időjárású országban (vagy opcionálisan szervizben, baszottdrágán). Szóval inkább az idő előtti csere mellett döntöttem.
 
A szelepcsere azért volt szükséges, mert a jobb első és hátsó kerekeken az alu szelepsapka igencsak böszmén összerohadt a réz szeleppel, lehetetlenné téve az előírt guminyomás ellenőrzését és beállítását. Mivel egyébként is mentem Abára a gumishoz megnézni egy garnitúra felnit, ezért úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, akkor csináljuk meg ezt is. A kiszemelt felnik kocsira próbálásához úgyis le kellett szedni a kerekeket, akkor meg már miért ne a jobbosokat.
A felnik - egy garnitúra 16 colos RH Classic guriga - az agyméret (56 mm) miatt nem passzoltak tökéletesen, de ezen lehet segíteni azzal, hogy a középfuratból kiesztergáltatok átmérőben 2 mm-t. Az összes többi paraméter rendben levőnek tűnt, sem a féknyeregbe, sem a stabilizátorba nem ért bele, úgyhogy rövid alku után 32 ezerért a tulajdonomba került a négy felni. Szerintem nem volt rossz vétel: elég masszív és meglepően könnyű kerekek, és a centírgépen jól futott mindegyik. A lakk az mondjuk csúnyán pereg egyik-másikról, meg kisebb-nagyobb padkanyomok is vannak rajtuk, de egyébként is felújítási célzattal vettem őket. A színkombináció felől még nem döntöttem véglegesen.

Az alváz- és üregvédelem volt az egyetlen nagyobb lélegzetvételű prodzsekt. Mivel sem aknám, sem kompresszorom nincs, ezért jobbnak láttam profira bízni a dolgot. Összesen egy embert találtam Fehérváron, aki alvázvédelemmel is hirdeti magát, így felkerestem őt, és ledumáltam, hogy vinném hozzá a gépet. Mivel a szétszedést nem akartam másr bízni, ezért nekiláttam a garázsban szétbontani a szekeret. Lekaptam (oké, leszenvedtem) az első lököst, kiszedtem a dobbetéteket, leszedtem a küszöbburkolatokat és a sárvédőívek műanyag szélesítéseit. Előbbiek csavarokkal és patentekkel, utóbbi alumínium popszegeccsel volt rögzítve. A popszegecsről azt hittem, hogy valami utólagos házikókány, de kiderült, hogy gyári megoldás az is. A műanyagok mögött aztán feltárult az olasz acél a maga teljes valójában:
A kerékdobokban belül a gyári alvázvédő réteg tündökölt, szinte újszerű állapotban, a küszöbök hibátlanok, az íveken javarészt csak felületi rozsda. A 75-ös Alfák egyik tipikus rohadási pontja a küszöb és a hátsó ív találkozási pontja, na az már Dzsuliettán is megindult sajnos, de az összekép nem is rossz egy 24 éves olasz autótól. A dobbetétek mögött csak száraz por volt, de az elég komoly mennyiségben. A betétek pucolása közben találtam meg a bal első betéten a gyári címkét, amiből kiderül, hogy 1996 április 16-án rendelték le azt az alkatrészt, épp abba a kereskedésbe, ahol a kocsit eladták. A balos sárvédő és a motorháztető enyhe árnyalateltéréséből, az első zárhídon talált gyűrődésből, valamint a zárhidat és a doblemezt összekötő - nem gyári - hegesztési varratból azért már korábban is nyilvánvaló volt számomra, hogy a kocsi bal eleje valamikor régebben már kapott egy kisebb maflást. Na most már az is kiderült, hogy mikor és hol: 1996-ban tehát a járgány még az első tulajdonosánál volt, ő zúzhatta le, és márkaszervizben javították.  Szép lassan fény derül azért itt a titkokra.

A bal hátsó kereket persze nem tudtam leszedni, mert az anyák rá voltak gyógyulva a tőcsavarokra, aztán a kerékőrt garantáltan szétbasztam volna, úgyhogy inkább más megoldáshoz folyamodtam. A mosóban, ahova alvázmosásra vittem a bringát, na ott van gumisműhely is, úgyhogy szóltam a srácnak, hogy légkulccsal lazítsa le nekem azokat a szarokat. Így is lőn, gyorsan aláemeltem a szekérnek, lekaptam a kereket, kiütöttem a patenteket, aztán már szedtem is ki a dobbetétet.
Sajna a srác vissza is húzta légkulccsal az anyákat, úgyhogy amikor az alvázvédelem után raktam össze a kocsit és próbáltam leszedni a kereket, ugyanúgy szopóágon voltam vele. Mindegy, nagyjából sikerült visszaküzdenem azért a bal hátsó dobbetétet is.

Nagyjából ennyi törődést igényelt az öreglány, mielőtt elindult volna eddigi élete - feltehetően - leghosszabb útjára.

Hosszú eseménytelen időszak után egyszercsak hirtelen nem történt semmi.
Na jó, csak vicceltem. Történt egy s más a járgányokkal, csak nem blogoltam róla, leginkább azért, mert a két szép barna szemem a sok hegesztéstől begyulladt, és inkább kevésbé szép piros volt. Mondjuk a színe igazából kurvára mindegy, viszont monitor elé nem ülhettem, na. Most viszont már de, így hát dióhéjban regélek.

Polski Fiat típusú gépjármű:
Minden fasza, működik rendesen, olajat nem folyat, egyedül a szelepdekni környékén van egy kis olajpára. A múlt héten - mivel közeleg a szar idő, ezért vettem két ablaktörlő lapát, az utasoldalra egy 350-es, a vezetőoldalra pedig egy 380-as Valeo került, az eddigi 280-as nemtommik helyére. Panoráma-kilátás van azóta, vazz. Szerdán gyorsan felszereltem őket, beállítottam a balos ajtót, mert kezdett megcsoffadni, valamint visszaragasztottam a váltógomb gyári műanyag plakettjét, ami lejött.
Az elülső nyári gumik kezdenek igen erősen a halálminta felé konvergálni, meg a hidegben már a tapadásuk se az igazi, ezért csütörtökön felrakattam előre a téli papucsokat. A hátsón egyelőre maradtak a nyári gurigák, mert épp csak ennyi zsém volt. A hátsókon még van elég sok minta, de a tapadásuk azoknak talán még szarabb, mint az elsőknek, főleg vizes úton elég komolyakat lehet vele driftelni meg erőcsúsztatni ( 24 lóerővel - LOL), még majomkodok velük egy kicsit, kiélvezem alaposan azt a ritka konstellációt, hogy kipörgő kerékkel tudok indulni aszfalton, aztán majd felrakatom hátra is a téliket, amikor már tényleg tél lesz.
Gumicsere közben azért kihasználtam az alkalmat, hogy Tóbiás - Kiszel Tündike módjára - együtt tud fényképezkedni néhány veterán Mercivel, egy R5 Alpine-nal, meg egy Austin Healey "Piggel".
Ma délután kitakarítottam a személygépkocsit. Szép tiszta lett (belülről). Kívülről annyira nem tiszta.

Alfa Romeo típusú gépjármű:
Feltöltöttem az akksit, kimértem (volna), hogy miért fogy belőle a tőttés, de nem jött össze, mert valami szar van a palacsintában (a céges multiméter épp jókor szenderült jobblétre). Ezt leszámítva minden rendben az Aaaafával is, szépen megy. Szereztem hozzá fasza szervizkönyveket, igaz .gif formátumban van az egész, de azóta összeszerkesztettem pdf doksiba, egész jó lett.

Egyéb megjegyzés:
Mentem sörözni (gyalog, természetesen), és egyszercsak felfigyeltem egy furán parkoló Astrára. Közelebb érve láttam, hogy nem volt szándékos a parkolás: Valami világraszóló tehetség faszán beágyazta a kocsit az útmenti objektumokba, "embed" parancs helyett valószínűleg egy laza megpördüléssel. Csupán azt nem értem, hogy Sumaher Rezsőke hogy tudta ezt kivitelezni, amikor a helyszín 300 méteres körzetében nincs egy kanyar se. Ügyes.

Voltam ma... gépműhely helyett a garázsban. Volt pár apróság, amit meg akartam csinálni a kocsin, mert igencsak kezdtek már idegesíteni, meg emellett esedékessé vált pár apróbb karbantartási művelet is. Betolattam tehát a garázsba, hogy egy füst alatt elintézzem az összeset, egy öt felvonásos vígoperett keretében.

- Nulladik felvonás, avagy prológus: Akksitöltő-berhelés
Az első felvonásban részletezett dolgok miatt szükségem volt az akkutöltőre, de természetesen mikor máskor gyengülne el a negatív sarura való kábel, ha nem ilyenkor. Raktam rá újat, tehát következzék az...

- Első felvonás: Akksitöltés
Igazából még a nagy mínuszokban is pöccre indult a kocsi, de azért megelőző jelleggel töltöttem egy kicsit az akksit. Pont.

- Második felvonás: Kenés
Adtam az összes zárnak jóféle kenőanyag-sprayt, biztos ami biztos alapon. Meg a motorháztető forgópántjai is kaptak egy kicsit a jóból. Kurvára bonyolult művelet volt, de tényleg.

- Harmadik felvonás: Váltókulissza
Mivel a kettest nem szerette venni, és a hátramenetet szerette kidobálni, ezért ideje volt állítani a kulisszán. Lecsavaroztam az utasoldali ülést a konzolról, kiszedtem, aztán lehúztam a konzolt is a sínről (na jó, leütögettem gumikalapáccsal), aztán kiszedtem azt is. Kihasználva, hogy kint van, az is kapott némi kenést, de csak szolidan. A két csavar kilazítása után állítottam egy kicsit a kulisszán, ami úgy a harmadik próbálkozásra jó is lett. Ezután szőnyegek vissza, ráhúztam az ülés konzolját a sínre, majd a visszatettem az ülést. Némi küzdés után a helyére tudtam pozicionálni mind a négy csavart. Amikor ezzel megvoltam, a helyükre feszegettem az ülés alatti tehermentesítő gumirugókat, aztán szépen átlóban meghúztam a csavarokat. Tádááámmmm.

- Negyedik felvonás: gázbovden és részecskegyorsító.
Az utóbbi időkben szorult a gázbovden. Illetve hát mozgott az, csak baromi nehezen, így csak lassan húzta vissza a gázpedált, ami kurvára idegesítő volt. Csak ebben a baszott hidegben csinálta, és ha hosszabb távon mentem, akkor megszűnt, így az volt a gyanúm, hogy a bovdenházban levő kenőanyag nagy hidegben elkezdhetett talán dermedni, és amiatt nem szeretett mozogni a bovden. Mindegy, kapott most kenést rendesen, meg jól meg is mozgattam, és sokkal jobb lett. Ha már ott a légszűrőház környékén szét kellett szedni a dolgokat, kiszedtem a "részecskegyorsítót" (kartergáz-lecsapató tartályt) is, hogy kiürítsem. Na, érdekes dolgot találtam benne. kb. fél deci fehéres színű rittyót, aminek az állaga közelebb volt a vízéhez, mint az olajéhoz. Ez a lötty a kartergázból kicsapódó viszonylag sok vízgőz, és viszonylag kevés olajpára elegye, olyan kolloid-oldatszerűség. Cirka 400 km után kicsit több szarra számítottam, így valószínűleg elég lesz 1000-1500 km-enként ránézni a bödönre. A légszűrő meg még mindig olyan szép tiszta, mintha új lenne.

- Ötödik felvonás: Ablakmosó
Az ablakmosóm a közelmúltban megszűnt működni. Ahogy húztam a kart, meg se nyekkent. Ma utánajártam ennek is. Belenéztem a tartályba, és látom, hogy a fagyálló szélvédőmosó szépen kockára fagyva vigyorog ott bent. Forraltam egy kis vizet a gázon, és bele is loccsantottam a forró vizet a tartályba, hogy oldja fel a jeget. A biztonság kedvéért öntöttem még hozzá egy kis higítatlan szélvédőmosó koncentrátumot is. Amikor ezzel megvoltam, megnéztem próbalámpával, hogy jók-e a mosószivattyú kábelei. Jók. Szépen kiszereltem a tartályt, átfejtettem egy palackba a benne levő vízzel higított szélvédőmosót, aztán utána megvizsgáltam a szivattyút. Jól müködött az is. Kipróbáltam a működését beszerelve, és folyadékkal feltöltve, és kiválóan ment. Sajnos nem volt higítatlan szélvédőmosó lötty kéznél, így beletöltöttem a vizezettet. Találtam egy palack 2007-es évjáratú - az üveg felirata szerint citromillatú - szélvédőmosót is. Beleszimatoltam, inkább olyan citrom illatára emlékeztetett, amit egyszer már megemésztettek, úgyhogy ezt inkább kihagytam. Ha nem fagy be a higított cucc, akkor nyertem. Ha meg mégis, akkor végigjátszom ugyanezt mégegyszer.

- Plusz egy felvonás: Cuccok
Az olajteknővel együtt került hozzám még két jóféle cucc is, de ezek nem maradnak nálam, hanem eladósorba kerülnek. Az egyik egy Abarth szelepdeknihez való olajbeöntő-sapka, a másik meg egy Abarth kürtgomb, ami sajnos nem passzol össze a jövendőbeli sportkormányommal, de a gyáriakkal tök jól összeillik. Csináltam róluk fotókat, mert szépek. Mikinél lehet felőlük érdeklődni, ha valakinek esetleg megtetszettek...

Az elmúlt hónapban eléggé depcsi voltam, merthogy szarcsi volt a járgány, vagy legalábbis nem volt üzemképcsi. Majdnem öngyi is lettem, (inkább azért nem), de kétségtelenül tele volt vele a... tudjátok, na... a csim. Nagyon úgy tűnt, hogy a fesszabcsi meg van dögcsizve, de rámértünk, és stabil 14-14.1 Voltcsit ad le, szóval nem emiatt nyifcsizett ki az akksy.(Végképp nem értem, hogy akkor mi a motherfuck van.) Viszonylag heppi voltam, mert legalább azt nem kell cseryzni, elmentem soppingolni a szaküzibe, és vettem egy csini, cuky középkatcsis, ólmos-savas akksit, 12 ruppóért, 24 hónap garcsival. Gondozástmentesssset inkább köszike de többé nem, majd inkább gondizom. Nem olyan drága a desztilált víz(csi).
Azóta cerencsére pöcike-röfike, megy elég rendesen, jól húz a moci, rendellenes zörcsi sincs sehonnan se. Persze kopi-kopi.
A múlt hétvégén lemosiztam, mert már eléggé vastag réteg koszcsi volt rajta, egyenként kellett a fényezésre égett bogárkaksit, meg rovarhullákat (bocs, hullcsikat) levakarászni, de a végén csinyke (ypszit itt i-nek ejteni ám lett. A héten még szopcsizott egy picyt a tompifényszy (gy. k.: tompított fényszóró , mert melóba menet csak úgy megszűnt, de még munkaidőben orvosoltam, vagyis izé, orviztam a problit.
Rögtön másnap megtettem az első hosszabb próbautat. Haver zenekar játszott az A38 tetőteraszán, és a beugró teljes egészében leiható volt. Az ilyet az ember ugye nem szereti kihagycsizni, úgyhogy irány Budi (mármint Budapest . A 90-100-as utazó simán jó volt, sőt még emelkedőn is tudtam előzni 90-nel. Tök zsírcy.
Az este nem sikerült úgy, ahogy terveztük: úgy terveztük, hogy nem baszcsizunk be nagyon, és korán hazaérünk, mert másnap meló. Nem jött össze. Reggel 8-kor atom másnaposan indultam haza Pestről, de nagyon vigyázni kellett, hogy a kocsiba nehogy beszálljon a francia haverunk, LöBöff. Az csak természetes, hogy ilyenkor az ember belefut egy igazoltatásba. Amúgy 10 évente ha egyszer megállít a jardcsi, de ilyenkor szinte tuty (ejtsd: tuti . Végülis sikerült elkerülni, hogy arconböfcsyzzem, a papírokkal is minden oky volt, természetesen, úgyhogy mehettünk tovább a 'csibe.
Cóval egyelőre úgy néz ki, hogy újra hasznizható a kocsy, aminek annyira nagyon örcsizek, hogy megtanultam plázacycául. Cijjasztok, puszcsika, hellokitty!

Nah, ismét csodavidámság, szivárványos-bazsarózsás jókedv van. A gyengébb idegzetűek kedvéért inkább kicenzúráztam a posztot. Aki kíváncsi a szívből jövőre, az szépen jelölje ki egérrel az egészet, és láthatja az őszintét. Megint (illetve még mindig) üzemképtelen ez a szar. A hétvégén megcsináltam az AC-t, most így legalább kap benzint, és ennek köszönhetően megy is, és nem kezd el rángatni 70 fölött, meg nagyobb padlózások után. Emelkedőn is megvolt a 100. Ez kipipálva. Szóval végre akár heppiend is lehetne, de nem.
Megint csak előjött a jól megszokott feltételes mód, hogy menne, ha...
Menne ez, ha beindulna. De nem indul. Hogy az a zergebaszta, nagytalpú buzi kurvaisten rohasztaná rá az eget.Merthogy az akksiban annyi sincs, hogy megforgassa az önindítót. Először zárlatos önindítóra gyanakodtam, hogy túl nagy az áramfelvétele, mert ugye egy fél éves márkás akksi csak nem hal be. Azért önindító-csere előtt gondoltam, hogy beméretem az akksit, nehogy feleslegesen szívassam meg magam. Bemérettem. Totál halott. Az azért gyanús volt, hogy a szombat esti grillezésről egy egész éjszakás töltés után sem értem volna haza, ah nem tolják be a kocsit. Meg oda se értem volna, ha nem bikázunk. Fasz kivan, komolyan mondom.
Az akksis szakember azt mondta, hogy túltölthetett a generátor (szóval
lehalt a fesszab), és az megsütötte az akksit. Gondozásmentes (olyat vettem, hogy tutira ne legyen vele gáz, és sokáig bírja), így hát nem is javítható. Ó, hogy az a gyomorigbaszott román kecskenyergelő szőröstalpú kurvaélet, az. Garancialevél előkutat, rohanás oda, ahol vettem (a hétcsíkos gazdaságosba). A néni ott azt mondta, hogy oké, rendben, de kell hozzá egy bármilyen akksis cég szakvéleménye, hogy ez halott, csak akkor tudják visszacserélni. Nabazmeg. Ma elrohantam egy közeli akksis céghez, ott mondták, hogy nem vállalhatnak szakvéleményezést, mert
nem szerződött partnerei a Vartának. Még jó, hogy az ügyfélszolgálatis néni azt mondta, hogy bármilyen cég szakvéleménye jó, mindegy. Megnéztem, hogy melyik cég az ahol lehet szakvéleményeztetni. Na, és vajon melyik volt az? Igen, talált, az ahova előző nap vittem beméretni, ahol kijelentette a fickó, hogy totál halott, túltöltés miatt. Szóval akkor a szakvélemény ugrott. A garancia is. Meg az akksi is. Meg 17 ruppó is, hogy a fasz bökné ki a szemét a fesszabályzómnak is. Kurvaéletbe, ez most nagyon nem hiányzott. Idestova két honapja nem tudom rendesen használni ezt a foskordét, mert folyton lóg a bele, én meg mehetek mindenhova gyalog. Faszom. Persze költeni költök rá, többet is mint kéne, csak lassan már nem értem, hogy minek. Nagyon telített állapotban van már vele a szaporító szervrendszerem (ha értitek mire gondolok).

    Nah eléggé felemás napot zártam Tóbiással. Összepakoltam a himbasort, belőttem a hézagokat (újból , iszonyat módon megtéptem a rögzítőanyákat (biztos, ami biztos , feltöltöttem és beszereltem az akksit (már megint , letömítettem a szelepdeknit (már megint , lőttem egy mexhézagot és egy előgyújtást, és végül nekiálltam beröffenteni a vasat. Nah, itt jött az első probléma:
    A második indítózásra már érezhetően kezdett gyengülni az akksi, a harmadikra pedig meg is szorult benne a szusz. A frissen fullra töltött akksi kábé három percig élt. Fasza. Itt most vagy a fél éves akksim dobta el a kanalat, vagy az indítómotor áramfelvétele extrém nagy. Valamelyik mindenképpen cserés lesz úgy érzem.
Fogtam a Peugeot-t, meg a bikakábelt, és gondoltam, hogy a VARTA, a Peugeot -generátor, és a Peu 65 amperórás akksija egyesült erővel már csak megforgatja azt a fákking önindítót. Megforgatta.
    Pöccröff, szép hangja volt a motornak is, a szelepek felől alig jött valami zaj. El is zúztam gyorsan próbakörni. Baromi jól húzott, érezhetően erősebb volt a moci, mint korábban, de hazaérve már lehetett hallani pianóban a szelepdekni alól azokat a hangokat, amiket nem akartam hallani.
Ez volt az ami az előző héten a halk, majd egyre hangosodó "tektektektek"-ből szépen átment "klaff-klaff-klaff"-ba, hogy aztán "klaff-klaff-hörrrrrrr" legyen a vége.
Nincsenek illúzióim. Himbasor kuka, aztán meg vadásznom kell egy használható darabot.

A szomszéd unokájának amúgy tetszik a verda, bár kicsit furcsállja, hogy miért szerelem folyton. Meg a szomszédok is. Meg a másik szomszéd is.
De a lurkónak azért megengedtem, hogy beüljön, és baromira tetszett neki a gép. Meg is kérdezte, hogy "Ez spojtkocsi?" Őszintén kellett válaszolnom, ezért azt mondtam, hogy igen.

Gyengébb idegzetűek a következő bejegyzés elolvasását inkább ne erőltessék. A leírtak tartalma megzavarhatja az olvasók nyugalmát, a posztban (csak) csúnya szavak hangzanak el, elolvasását 65 éven aluli korosztálynak kibaszottul nem ajánljuk.

    Hogy az a búbánatos zergebaszta nagytalpú kurvaisten tolná bele a véreres dákóját  a szemgödrébe annak, aki ezt a szart legyártotta, és autónak csúfolva forgalomba helyezte ezt a szánalmas foskazánt. Idestova több, mint másfél hónapja nem képes teljes értékű autóként funkcionálni ez a szar, mert mióta a generátor eldobta magát, azóta minidg van valami, ami elbaszódik rajta.
    Kezdődött azzal, hogy nincs töltés, azt megoldottam két hét szívás után, és akkor lehalt az AC, de nagyjából még elvonszolta magát a találkozóra, illetve Kapolcsig meg vissza. Kapolcsról, ahogy korábban is írtam, már tolással tudtam csak indulni, mert azt hittem, hogy a zenebömböltetés miatt merült le az akksi. Na de nem. Ez a szemét állásban is lemerül, valami rejtélyes hiba okán képes egy éjszaka alatt leszívni az akksit. Hogy mi lehet a gond, arról fogalmam sincs.
A találkozó előtt szelephézagot állítottam, de ahogy hazaértem, már rohadtul szelephangja volt, meg tolta az olajat a dekni alól, mert a tömítés minek van ugye, ezért újból szelephézagot állítottam, gondoltam, hogy hátha elizéltam és azért hangos. Rendesen meghúztam a rögzítőcsavarokat is, de röpke 200 km után megint olyan hangja volt ennek az ipari hulladéknak, mint egy kiérdemesült varrógépnek. Sebaj, gondoltam melóba járni lehet vele - már ha éppen van annyi az akksiban, hogy beinduljon -  aztán majd a hétvégén megint állítok hézagot.
    Persze elkövettem azt a hibát, hogy tegnap este kiugrottam Pákozdra (kb. 10 km). Nah ezalatt lett olyan hangja, hogy a szelepek és a himbák klaffogása elnyomott mindent. Bazeg, ennek a fele se tréfa, gondoltam, és gondoltam, hogy hazavonszolom magam, hogy egyáltalán valamit tudjak kezdeni vele. Nos, nem jött össze. Az éjszaka közepén leállt ez a szar természetesen a két település között. Hol máshol, ugye? Mindez hajnal fél kettőkor, úgy, hogy reggel korán kellett volna mennem melózni. Természetesen a köcsög akksi is ekkor rúgta az utolsókat, hogy teljes legyen az örömöm.
    Nosza, fatert felcsengettem, hogy jöjjön vontatni, mondanom se kell, hogy mennyire örült nekem. Kijött, beakasztottuk a vontatókötelet, aztán elindultunk. Már majdnem otthon voltunk, amikor a vontatókötél kampóján a karabíner is úgy gondolta, hogy emeli az est fényét, és széthullott, én meg ott maradtam. Úgy beszéltük meg, hogy ha valami gond van, dudálok. Dudáltam is volna, ha nem gyengül el annyira az akksi, hogy már a duda se szólal meg. Azért szerencsére fater észrevette, hogy eltűnt a rakomány, és megállt.
    Akkor ott még sikerült összeeszkábálni valahogyan a karabínert, de az utcánk elején még egyszer elengedte magát, természetesen úgy, hogy az a kibaszott kampó lezúzta az indexburát. Örö é bódottá. Akkor már végképp nem voltam nice and fluffy. Természetesen aznap délután takarítottam ki, meg tüntettem el az olajos ujjlenyomatokat mindenhonnan. Estére találjátok ki, na mivel volt tele? Igen, bazmeg, olajos ujjlenyomatokkal.
    Ennek a vén, rozsdás fosbódénak az az egyetlen szerencséje, hogy nem dohányzom. Benzinem volt, ha lett volna tüzem, tuti, hogy felgyújtottam volna.
Ma kelhettem korábban, és gyalog, félkómásan mentem dolgozni. Elvégre van egy kocsim, amit azért tartok, hogy legyen mivel dolgozni járni. Kiválóan ellátja feladatát: gyalog vagyok kénytelen járni, mint az állatok, de legalább a szabadidőm 95%-át elveszi hogy próbálom használhatóvá tenni ezt a lengyel retket. Szélmamolharc. Nekem meg tele van a faszom akácfavirággal. Folyamatosan költök rá, nem is keveset, és cserébe nem tudom használni, mert egy szar. Eladom a kurvaanyjába, aztán veszek valami normális autót. Amennyit erre a fosra ráköltöttem, abból már úgyis vehettem volna egyet. Vagy nem is. Veszek egy biciklit. Bármit csak ezt a szart ne lássam többet.

Ápdét: Akksi ismét töltőn, csak most kiszedtem a kocsiból. Így legalább tutira nem merül le. Ha mégis, akkor megyek aztán becseréltetem, mert még garanciális. Leszedtem aszelepdeknit, és hát elég siralmas a látvány. Az egyik lökőrúd kiugrott, és ott figyel kifelé a szelephimba mellett. Nah, ilyet még nem baszott Núbia párduca. Ha mákom van, egy szétszedés-összerakás-beállítás műveletsor segít, de a legrosszabb esetben a veztengelyt is szétküldte ez a kis történet, és akkor cserélhetem ki a fél motort. Minden kötyog, lötyög, eléggé halottnak néz ki a dolog. Picsába. Utálom. Tényleg eladom. Bontásra...

    A részletes összefoglalót igazából nem úgy értettem, hogy két részletben lesz, na de mindegy. Rendes emberek egy találkozóra szépen összepakolják a kocsijukat, a kicsit kevésbé rendesek a találkozóra üzemképessé varázsolják, aztán utána finomítgatnak rajta. Én meg ehelyett bedobtam Tóbiást a mély vízbe (képletesen persze).

    A héten a közel sem tökéletes járművön volt pár apróság, amit mindenképp meg kellett csinálni, csak a munka nevű nagyon szar hobbim miatt nem volt rá alkalmam. Persze simán szerelhettem volna munkaidőben is, de a múltkor már a kocsimosásért is akkora lebaszást kaptam, hogy öröm volt nézni. Na meg utána megtudtam, hogy az egyik (ex)kollégát azért baszták ki, mert munkaidőben porszívózta a kocsiját. Szóval maradt a péntek délután a következőkre:
- Szelephézag-állítás, mert ismételten rohadtul szelephangja volt..
- Értelmes módon tömíteni a szelepfedelet
- Mexhézag-állítás
- Előgyújtás belövése
- A hengerfej és a gyújtókábel közé valami távtartó hekkelése, mert az alu szelepdeknin nincs
-Zöldkártya, mert az a találkozó utáni napon lejárt
-AC-pumpa életrekeltése

    Az AC-pumpa ugyanolyan szar, mint volt, mivel nem volt mire kicserélni. A szelephézagot belőttem, elhalkult a gép, de azóta (200 km) már megint kurvára csattog meleg motornál. Szereztem spéci szilikonos tömítőpasztát, és letömítettem a szelepfedelet, most már egész korrekt. Belőttem a mexhézagot és az előgyújtást, aztán elszaladtam tankolni a zöldkártyázás előtt, mert már csak a tank alján lötyögött némi nafta. Éppen a kút előtt fogyott ki belőle a cucc, kb 2,5 métert kellett tolni a kocsit a kútoszlopig. Ross Brawn se számolhatta volna ki jobban. 6 liter E85 és 6 liter benzin került a tartályba, és rohantam zöldkártyázni. Éppen odaértem zárás előtt, rápakoltuk a kocsit a műszerre, aztán elkezdtük mérni. A nyitottabb (sport)kipufogó miatt a műszer tömítetlennek észlelte a kipufogórendszert, ezért a szerelő beült, és perceken át nyelezte a kocsit üresben. Már éppen kezdtem nézni, hogy mivel üthetném le, amikor a műszer kiadta a megfelelő értékeket. Fizetés, matrica felnyalása, aztán tűz haza.
    Ad-hoc módon gyorsan generáltam egy rögzítő szarságot a gyertyakábeleknek, ami egész funkcionális lett, és nem is nagyon ronda. Esztétikai szempontból még majd javítunk rajta. Amikor ez is megvolt, gyors zuhany, gyors kaja, aztán csomagolás, mivelhogy a társaság már várt lent Kapolcson (illetve Taliándörögdön), a Művészetek Völgyében, ami nekem buli, rock'n'roll és intenzív májtuning, Tóbiásnak pedig olyasféle teszt volt.
    Az út lefelé viszonylag eseménymentes volt. Kihagytam azt a számításból, hogy etanolból több kell a motornak, így az AC gyengesége hatványozottan érvényesül. Na meg azt is, hogy nem csak sík terep lesz, hanem emelkedő is. Szóval a sík terepen éppenhogy tartható 80 km/h az felfelé egész más értékre módosult, mondanom sem kell ugye, hogy nem fölfelé. Legalább a túlmelegedéstől nem kellett félni, mert most ugye a hűtésem sem a legjobb (hiányzik a generátor alatti burkolat, szarul csatlakozik a harmonikacső, a reaktortető-kitámasztót pedig odaadtam Lajoskának Velencén.
    Mindegy, egész jól elcsordogáltam emelkedőn 60, lejtőn 90, és végül leértem a Völgybe. Vigántpettend (a továbbiakban Víganpetting és Kapolcs között kipróbáltam elbír-e 3 stoppos csajt a csomagok mellett. Elbír. A törzskocsmánknál a többiek már vártak, és a kiszállástól számított 25 másodpercen belül már pia volt a kezemben, és nevetős dohánytermék az arcomban. Tóbiásnak rögtön akadt pár rajongója, akik megcsodálták. Aznap már nem jutottam el a kempingig, így a kocsma előtt aludtam a kocsiban, szóval alvóhelyként is ismételten megállta a helyét a jármű.  A következő két-három napban nem szándékoztam volán mögé ülni, a sor mégis úgy hozta, hogy kellett. Aki még nem próbált 12-15 embert szállítani egy  Opel pickup-pal, az mindenképpen próbálja ki, mert vicces. És az egész úgy indult, hogy egy embert kellett bevinnem Kapolcsra a pesti buszhoz, de hát aki egy kocsmában zenél, annak hirtelen rengeteg haverja akad, aki el akarja kísérni. Meg akkor útközben már felvettem pár stoppost is.  Ha már lúd, legyen kövér.
     Három nap agyatlan bulizás és rock'n'roll után meg elindultam haza. Ott még beröffent a kocsi, de a zenebömböltetés miatt totál lemerült az akksi, így útközben, tankolás után már nem nyikkant meg az indítómotor. Kicsit káromkodtam, aztán megkértem a kutast, hogy toljon már be por favor. Beröffent a jármű, úgyhogy hazáig meg se álltam. Mivel hazafelé nem E85, hanem tiszta benya volt benne, így némileg magasabb sebességgel tudtam haladni, de így is rángatott az AC miatt. A 80-at többé-kevésbé simán tudtam tartani, emelkedőn döglődött csak, de lejtőn lehetett tolni neki. Egy enyhe lejtőn megvolt a 100 is, csak hogy nehogymá' az AC-nak legyen igaza.

Két elem beszélget:
-Csá, tök jó az inged. Hol vetted?
-Nem vettem, anyukám VARTA.

Én kérek elnézést. Csak kicsit lefáradtam, mire hozzájutottam a képeken látható eszközhöz. Szokás szerint simán ment minden, háppersze...
Tóbiás már napok óta cseszik beindulni, mert véletlenül pont egyszerre lett cellazárlatos a normál használatú Perion, és a vészhelyzetben az ő potlására szolgáló Exide Classic. Gondoltam, elviszem őket beméretni, és/vagy veszek helyettük egy normálisat. Nosza, Peugeot-ba be, csomagtartóba be a két akksim, meg fater kocsijának a kimúlt Delphi akkuja, aztán irány a nagyvilág.
Az első boltban nem volt éppen akksi. Végülis akkumulátor szaküzlet, miért is kéne pont akksit tartaniuk. Mindegy, ott leadtam a három szart. (Faterét hulladéknak, az enyémeket beméretni, aztán majd utána hulladéknak... )
A második bolt január hetedikán nyit.
A harmadik bolt hatodikán.
A negyedikben kábé másfélszer annyiba került ugyanaz az akksi, mint a juniksztréd árlistája szerint.
Nekem meg hirtelen tele lett a hócipőm, elzúztam a gazdaságos áruházlánc helyi gyöngyszemébe, és megvettem ezt a Vartát. 45 Ah, 400 A indítóáram,
16990 pénzért. Remélhetőleg most már lehet használni rendeltetésszerűen az autómat.