Csütörtökön szar idő volt, úgyhogy kocsival mentem a dolgozóba, és ha már egyszer így alakult, akkor megejtettem az aktuális karbantartási-odafigyelési-ápoljukazótót műveleteket. Rátettem a gépkocsit a csápos emelőre, megzsíroztam a függőcsapszegeket. Frankón veszi a zsírt mindkét oldalon, úgyhogy örö é bódottá, visszajött a szervó.
Állítottam a motor- és váltótartó bakokon, kicsit előrébb raktam a motort meg a váltót, mert hátul elég közel volt a kipucsonk a bakhoz, és az ugye nem feltétlenül örömteli, ha azok ott összeérnek. Megpucoltam a kürt érintkezőit, leszedtem a kilométeróra-spirát és kapott egy kis kenést az is meg a rugalmas váltóösszekötő két csavarja is, valamint nyomtam egy kis spray-t a kézifék, az önindító, a gáz, és a szívató bovdenjeire, és körbe az összes zárra és ajtózsanérra. A rutinszerű műveletsor mellé felvettem egy új programot is: a szétszedésre való tudatos felkészülés jegyében az összes futóműcsavar, tankrögzítő csavar, motor és váltótartó csavar kapott egy kis csavarlazító spray-t, és ezentúl rendszeresen kapni is fog a hátralévő pár hónapban. A szétbontásnál nem akarom megszopatni magam, ha nem muszáj. A csavrok ránézésre nincsenek nagyon összerohadva, meg úgy a kocsi alja is egészen egyben levőnek néz ki, de jobb félni, mint rákefélni. A motortér még mindig tiszta, de majd megnézzük hogy 120 km országút után is ilyen lesz-e.

Nah, gyerekek, a mai esti mese következik az ifjúról, aki izé:

Az ifjú, aki izé

Volt egyszer, hol nem volt, hol meg mégiscsak volt egy ifjú. Eddig eléggé sablonos, nem? Az üveghegyen is túl lett volna, ha manapság üveges helyett nem dobozos sört vedelnének a népek. De a dobozzal meg jól lehet szelephézagot állítani, ezért ez nem is baj. Naszóval ennek a daliás ifjúnak (a továbbiakban ifj.D) volt egy Tóbiás névre hallgató táltos paripája.  A táltos mindig akkor kelt életre, amikor gazdája  akarta, neki ehhez csak egy kart kellett megpöccinteni ott elöl a két ülés között, és nyomban felhorkant álmából a táltos ló. Aztán egy napon a kart és Tóbiás szívét összekötő bovdent elbaszta egy gonosz boszorka. (Vagy valaki más, de ez most lényegtelen.) Ifj. D viszont ennek ellenére azért közlekedett volna vele, így kénytelen volt egy csodapajszerrel izélgatni az önindító karját, ami egyfelől nem praktikus, másfelől nem is kényelmes, meg még ráadásul nem is gyors. Viszot látványosnak legalább látványos. Jó bamba arccal nézték is a benzinkutasok, járókelők, meg a BMW-t vezető yuppie köcsögök az ifj.D varázslását.
A mai napon viszont elérkezett a pillanat, amikor az ifj.-nak tele lett a hócipője ezzel, és még szabadideje is volt, úgyhogy nekiállt meggyógyítani táltos paripáját. Ehhez alaposan szét kellett rámolni az utasteret is, és ha már így történt, akkor "lúdlegyenkövér"-szitu lett belőle. Kikapta tehát az első és hátsó ülést, a hangszigetelő szőnyegeket, a kardánboxot, meg a szőnyegvédő szőnyeget is, aztán alapos poszívózás, vizes-mosószeres sikálás lett belőle még a kaszninak a szőnyegek alatti részén is, ahol normális ember nem takarít, de normális emberkről nem is szokott szólni esti mese. (De most tényleg, ki a faszt érdekelne, hogy Kovács János hivatalnok, két kiló krumplit vett az ósanban?)
A táltos tehát szép tiszta lett belül, de a pajszerral indítást ez önmagában nem orvosolta volna. Így hát megemelés, alámászás, régiretkeshalottbovden ki, szépújtisztabovden meg ment be. És ez kábé tényleg ennyi is volt, sokkal kevésbé volt szívás, mint amennyire azt a táltos gazdája godolta volna. Utána gyors próba, pöccröff, örö é bódottá. A pajszer továbbra is bent maradt ugyan, de most másr kizárólag csak arcápolási célzattal. Az ifjú dalia utána még egy ideig pucolgatta-sikálgatta, szépen lassan összerakosgatta a táltos paripáját, a hátsó ülés alá dupla réteg hangszigetelő szőnyeg került, mert elővadászott egy másikat is, természetesen azt is alaposan megtisztítva rámolta csak be. A próbakör be is bizonyította, hogy igazából semmit se számít, de azért jó hogy van ilyen is. Szóval egészében véve nem váltotta meg ma sem a világot az ifjú táltostulaj, de ahhoz képest, hogy a szombat este hajnal hétig tartott, ahhoz képest egész jó.
És most ide írni kéne egy befejezést: befejezés.

Mátyás király és a zokoslyány 2. - Mátyás király visszavág
/hollywoodi népmese/

    Mátyás király álruhában, a szokásos szitu (országjáró roadshow). Találkozott a zokoslyánnyal, aki nagyon okos vót, mégis egy falun ette a gyisznyókat ahelyett, hogy mondjuk doktorált volna szossziológiábó'. De azért okos volt, na. Az uralkodó nemileg feljalzódott a látványtól, aztán adott neki rafkós feladatot (pl. gyere is meg ne is, viseljél is ruhát meg ne is, hozzál is ajándékot, meg ne is.)hogy vagy megoldja vagy ungabunga. És az meg megoldotta, úgyhogy Matyi király kénytelen volt a feleségével. De ugye nem hagyta nyugodni a dolog, úgyhogy amint a producer adott zsét a második részre, feladott neki egy újabb okosságot:
-Te lyány, meséljé nekem olyat, ami szól is valamiről meg nem is!
És a lyány elkezdte:

"Volt egyszer, egy ifjú dalia, kinek kispolákja volt és nem félt használni aztat. Ő vitt a múlt héten a tizes acélt a gépműhelybe, ami a múlt héten formát öltött végre, pedig akkora gorbület volt benne, hogy rezonált tőle a marógép, mint a rohadás. Ezen kívül sok egyebet nem haladt vala az ő prodzsektje.
    Ellenben a kispolszki az haladt, nem is keveset. Cirka 400 km a hét mérlege, városban, országúton, autópályán egyaránt, javarészt két személlyel. Jobbára zokszó nélkül, simán bírta a kiképzést a technika. Izgalmat is csupán annyi okozott, hogy a néhány - a visszapillantót csak hírből ismerő idióta - akarta megölni hősünket, de ő ezt már megszokásból kezelte a satufék+duda kombináció alkalmazásával.
    A fijatalembernek egy kedves ismerőse még egy júni 30-ig érvényes, rendszámra szóló parkolási engedélyt is adott az egyik kedves ismerőse. A belváros kellős közepén található fizetőparkolós övezetben levő szálloda előtt így ingyen parkolhat a kispolák, ami rendkívül örömteli. Ilyen előnyökkel is jár, ha valaki ismeri a recepciós lánykát.
    Ma (vasárnap) pediglen egy kis kirándulásra is sor került. A Velencei-tó környékén a szúnyog-szigetet és a Bence-hegyet látogatta meg a kisautó és gazdája, valamint a gazda öccse, két lány, és az öccs barátnőjének a szülei. Két autóban a hat ember kényelmesen utazgathatott, az idő is szép volt, ámbátor az egy überhatalmas szopás volt, hogy az önindító bovdenje pont ilyenkor szakadt el. Szerencsére a sógorapóséktól (vagy hogymondjákeztet) kölcsönvett seprűnyéllel lehetett menedzselni a helyzetet, de azért mégiscsak bazmeg. Ráadásul turistailag meglehetősen frekventált helyeket látogattak meg, így nem nézett mindenki hülyén a kispolszkiját seprűnyéllel beröffentő jóemberre. Itt a vége, fuss el véle."

-Ez neked jó történet, ázze?! - szólt Mátyás király, és lefejeztette az okos lyányt, majd pedig vele hált. Vagy fordítva, nemtom...