Közületek talán kevesen tudják, de amellett, hogy főállásban öreg bontószökevényeket kendácsolok, valamint különféle szeszesitalok fogyasztásával töltöm az időt, na amellett van nekem egy munka nevű hobbim is. Az egyik neves svéd teherautógyár típusaihoz való alkatrészeket szoktam értékesíteni. Eközben esett meg velem a következő sztori, amin sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e, vagy sem, de végül úgy döntöttem, hogy ja.

Csörög a telefon, felveszem:
- X. Péter, Y Kft., tessék!
Erre a túlvégről ordenáré bivalybasznádi hagymás-szalonnás-csirkeszaros tájszólással nekikezd betűzni az arc, hogy:
- Gé.. ...err... (Mi a fasz? Kiborult a betűtészta, köszönni meg elfelejtünk, Dezsőke? ...ess... aou... kilesszázötös váltóhó' kő nekem kihajtás. (Nekem meg egy zsák tízezres kell, mégse baszogatlak vele.
- Értem, tehát egy GRSO-905-ös. Kaphatnék egy alvázszámot?
- Azt meg minek? (Anyádnak.) Mon'tam már a típusszámát: gé... err... ess... aou...
- Jól van, azt én értem, de a jármű alvázszáma alapján tudjuk beazonosítani az adott alkatrészt.
- Mé'? Az nem a' alvázon van! (Köszönjük, Sherlock!
- Valóban, de nekem mégis az alvázszámra lenne szükségem.
- Mé'? Elmondtam a váltó pontos típusát, nem? Gé... err... (Ez az, betűzd le még egyszer, baszom a slag nyakadat.
- Igen, de ez a típusszám így önmagában kevés.
- Maguknak mindenhez alvázszám kell? (Nem, inkább egy fasza kis ólmosbot kéne, amivel igényesen kusztomizálnám a koponyádat, te atka! Ha maga ennyire nem ért hozzá, akkor mé' nem kérdezi meg a valamelyik kollégáját? (Mert akkor veled laknék egy faluban Halálfasza-alsón, és együtt terelnénk a birkákat, bazmeg.
- Azért, mert a kollégám is ugyanezt mondaná. Nyilván nem kérünk mindenhez alvázszámot, de ez a tétel pont olyan. Milyen kardántengely van az ön autóján? P400-as, P500-as, netán P600-as?
- Aztat nem t'om. (Hogy ez miért nem lep meg? De mé' köll az magának? (Fasznak kell a kardánod, de hogy adjak így alkatrészt, te tarhonya-agyú, csimbókos seggű, büdösszájú varacskos csótány?!
- Ha máshogy nem, a kardán típusából, ki lehet deríteni, milyen kihajtó flansni kell az ön járművéhez.
- Ottan hol? Há' nincsen ottan gardán! (Hogyne bazmeg! Anyád van COREGA műfogsorragasztóval odahekkelve a váltó végére, és az viszi át a hajtást a hídra, mi?
- Már hogy ne lenne?
- Micsoda? A váltó oldalán? (Jééézus, lehet, hogy ennek mellékajtás kell?
- Jaaaa, hogy ön mellékhajtásra gondol?
- Há' mé'? Há' nem ezt mondtam?
- Háát... nem. Mire kelle ez a mellékhajtás?
- HáttmondomHOGYAVÁLTÓOLDALÁRA!
- Úgy értem, hogy milyen alkalmazásra.
- GÉ.. ERR... ESS... (Kész. Ilyen nincs. Sírok bazmeg.
- Okéokéoké, értem, hogy GRSO-905-ös aváltó, de mire akarják használni a melléhajtást? Hidraulika-szivattyú platóbillentő munkahengerhez, netán daruhoz, vagy egyebekhez?
- Igen. (Ófákk!
- Na most akkor melyikhez? (Minek neked egyáltalán ilyesmi? Faszé' nem maradál meg az Ifánál, hogy Trágyás pótkocsi borult volna rád!
- Nemmindegyaz? Mongyamámeg mennyibe kerül! (Neked ötmilliárd, bazmeg. Há' egyféle van ebbűl! (Taníts, mester!
- A lendkerékházra szerelt mellékhajtásokat nem számolva tizenegy típus létezik, hogy egész pontos legyek. De tudja mit? Megnézzük mondjuk ennek az EG-604-esnek az árát.
- Na, pont olyan kéne! (Miért nem ezzel kezdted akkor, faszomöccse!
- Gyári újban ez nem egész [XXX] ezer magyar forint. (Hallom hogy kapkod a levegő után, most akkor gyorsan egy kicsit meg is forgatom benne a tőrt. Ez csak egy tájékoztató jellegű ár. Mivel nem kaptam alvázszámot ezért nem tudom garantálni, hogy az általám kinézett alkatrész pontosan passzolni fog az ön váltójához, ugyanis a váltóban a mellékhajtás kihajtó fogaskerekének a fogprofiljár a gyártás során megváltoztatták. (Látom magam előtt, ahogy pislog, mint ponty a szatyorban.
- ...
- Netán használt is érdekelné?
- Hááááát, egen.
- [Mondtam neki egy árat.]
- Nem a' újat!!!!
- Ez a bontott gyári alkatrész ára. (Mit vártál fater? Azt, hogy megveszem neked karácsonyra?
- Na viszon'hallásra!
- Viszonthallásra! (Hogy a gömbvillám baszná agyon azt a kerektalpú, lajhárfejű, bojlertestű, tripperes-pudvás faszorrú riherongy nénikédet, te fitymafülű szoponc.

Szóval nem az a baj, hogy nagy az a bizonyos állatkert, sőt nem is az, hogy alacsony a kerítés, hanem az, hogy nem adták ki a vadászengedélyt.

A világ legnagyobb baromsága. Igen, igen, tudod, hogy miről beszélek. Autóra költeni a lehető legnagyobb kreténség, amit csak el lehet követni. Szóval akkor miről fog szólni a mai mese? Naná, hogy az Alfáról.

Január elején vettem egy nagy levegőt, beröffentettem a Hummeremet, aztán nyélgázzal rámentem a vékony jégre: belevágtam az Alfa-felújításba. (Vagy rosseb tudja, hogy hogy mondják ezt, de majdnem restaurálás, ha jobban belegondolok.) Amik miatt időszerű volt:
- A motor már nem volt tökéletes, legalábbis messze volt az elvárásaimtól. Nem teljesítményben, hanem futáskultúrában. Na jó, egy kicsit teljesítményben is.
- A diffi úgy búgott, hogy egy agylehajtásos, Rába-hidas Ikarus is csókolommal köszönt volna neki. Az előző tulaj "felújíttatta" a váltót, aztán őt meg egy kicsit általbaszták vala az palánkon. Mert ugyan a szinkronok rendben voltak, de a diffi kihézagolásához vagy nem értett a "mester", vagy csak szart bele. Ha meg beleszarunk a diffibe, attól jobb nem lesz, csak büdösebb.
- A "felújított" váltóban a nyelestengely-csapágy felett is már a dögkeselyűk köröztek. Jobbnak láttam inkább időben megbontani, minthogy egy szép napon a 120-nál beálló váltó által satura fékezett hátsó kerekek miatt egy tripla-dupla cukaharával landoljak az útmenti susnyásban.
- Még a nyári kispolszki-találkozó alatt elpusztult a fékszervóm. Egész eddig szervó nélkül nyomtam, mert hát egyfelől izmos a vádlim, másfelől meg a fék a gyengék mentsvára, de azért mégis.
- Folyatott a főfékhenger. Ez az, ami miatt meghalt a fékszervóban a membrán.
- Folyatott a kuplung alsó munkahenger. Ez simán csak idegesített.
- Párásodtak a fényszórók, és belül már kezdett kissé rozsdásodni a foncsor előtt fém betét.

Nagyjából ennyi. Gondoltam, ha már szét van trancsírozva a járgány, akkor ezeket egy füst alatt meg is lehetne oldani, hogy a tavaszi szezonkezdetet egy új, egy jobb, egy kifinomultabb jármű volánja mögött élhessem meg. (Minő fennkölt szavak, ófaszom, mingyásírok.)

Mivel nekem se időm, se műhelyem, meg az újabb autókhoz tehetségem se igazán van (gy.k.: bonyolultabb mint egy faék, és a 13-as kulcson kívül kell hozzá más is = új autó ezért elvittem a szekeret az alfások körében közismert Schulek-műhelybe, ahol a következő dolgok vártak rá:
- Ha már lúd, legyen talp, a motor megbontásával egybekötve akkor már gyüjjön egy kis lökettérfogat-növelés is. az 1.8-as hüvelyek és dugók felhasználásával 1750-esre lett átalakítva.
- Ha már lúd, második rész: mivel a régi 4,7-es áttételű diffit úgyis ki kellett baszni, kapott a szekér egy kétliteresből származó 4,3-as áttételű diffit.
- Főfékhenger, szervódob, kuplung alsó munkahenger csere, plusz kapott új hátsó kerékagycsapágyakat, meg panhard szilenteket is.
- A lámpákat meg a hűtőt hazahoztam, azokat saját magam vettem kezelésbe.

Hozzávalók:
- 1 db főfékhenger
- 1 db kuplung alsó munkahenger jav. készlet
- 8 db panhard szilent gumibaszás
- 5 liter fagyálló
- 5 liter desztvíz
- 6 liter motorolaj (Shell Rimula R6 10W-40 full szintetikus teherautó-olaj, járatáshoz teljesen jó lesz.)
- 3 liter váltóolaj (Shell Spirax 85W-140, ez kicsit sűrűbb az előírtnál, de nem is árt)
- 250 ml molibdén-diszulfidos váltóolaj-adalék (Liqui-Moly)
- 1 db motorolaj-szűrő (Mann)
- 1 garn. főtengelycsapágy (GLYCO)
- 1 garn. hajtókarcsapágy (szintén GLYCO)
- 1 db fullos tömítéskészlet (Reinz)

A csapágyak és a tömítéskészlet természetesen nem nagyon kapható az Alfához az országban ( normális minőségben meg pláne ), ezért kábé egy-másfél hét volt, mire Németországból ide tudtam rendezni ezeket Reinz, illetve GLYCO gyártmányban. Azért az elvakult márkafetisizmus itt se nyerő: A Reinz tömítéskészletben a szimmeringek elég retkek, azokat kicseréltük a jó kis olasz Corteco-ra, mert szimmeringből az a fasza. Ezek a cuccok természetesen a legnagyobb havazás kellős közepén érkeztek meg, ezért a tökig érő hóban csúszkáltam ki Pusztaszabolcsra Schulek Bélához a nyárigumis kispolákkal. Rakenroll! Keresztberaktam-e? Há' hogy a rákba ne!

A munka itthoni részeként beadtam a fémeket (lámpa tartó, ventilátorkeret, bisz és basz a porfestőhöz. Megpucoltam a ventilátort, kifúvattam és kiporszívóztam a hűtőt (igen, tudom, hülye vagyok, ez van , és szétszedtem a lámpákat. A balos egész jól ment, a de a jobbos lámpaüvegnek a ragasztója az nagyon fogott. Sebaj, többnapi szívás árán sikerült kigyengítenem, és már majdnem lent volt a lámpaüveg, amikor egyszercsak, patt-reccs-fákk. Persze hogy elrepedt kettőbe. Mondtam is, hogy a rühes-kankós zergebaszta gömbvillám baszná vissza a keserves kurvaannyába azt a hétfejű digó istenverését irgum burgum, meg ilyesmik Sebaj, jobb híján összeragasztottam FBS-sel(nemsokára úgyis kapok másik lámpát, arról majd le lehet berhelni az üveget).

Nekiláttam a foncsorok előtti fém betéteknek. Ha azt mondom, hogy rommá voltak rohadva, akkor nagyjából nem hazudok nagyot. Flex, lepkés korong, csissz-csissz, aztán utána lealapoztam ezzel a Dinitrol RC-900-as rozsdaátalakítóval, majd kaptak egy réteg matt fekát. Ha már ott tartottam, a hűtőrácson levő krómozott műanyag pajzs - a scudetto - is kapott egy kis festést, mert elég ramaty volt a krómozása. 300-as papírral vizesen felcsiszoltam előtte, aztán így most nem mondom, hogy világbajnok, de azért jobb, mint volt.
A foncsor előtti fémbetétek kaptak egy kis hőtükör-fóliát, hogy a fényvisszaverő-képességükön javítsak valamennyit, illetve az izzók előtti árnyékoló szarságok is kaptak egy hasonló upgrade-et. Így remélehetőleg egy kicsit jobb lesz a lámpák fényereje. Összerakáskor persze a balos lámpa foncsorán az állítócsavar patentje kábé kétszázötven darabba törött szét. Nyilván sehol nem lehet szerezni, mert miért is lehetne, úgyhogy végül egy kispolák-patentet herkeltem bele, némileg ügyelve a szakszerűség látszatára.

Elméletileg úgy volt, hogy a harmincadik szülinapomra összeáll a szekér, de - természetesen - csúszásban vagyunk, úgyhogy ez így ilyen formában nem jött össze. mindegy, célegyenesban van már a gép, a hét végére meglesz, és akkor valami azt súgja, hogy véletlenül be fogok rúgni. (Már ha marad rá zsé.)

Na, hölgyeim és hölgyeim! Jelentem, visszatért bejegyzéseimbe az olajpacnis-villáskulcshajigálós-kurvaanyázós betyárromantika, azok örömére, akik kedvelik az ilyen jellegű posztokat. Nekem mondjuk kurvára nem hiányzott, de mindegy, ez most másodlagos. Elvileg az Alfáról akartam blogni, mert csinálgattam rajta ezt-azt, a Polskival meg úgyse történik mostanság semmi érdekes. Csak egy szelepdekni-tömítés csere meg egy zöldkártya, tök rutin dolog mind a kettő. Persze, hogy a rutinműveletek fajultak el megint, és ezek miatt kerültem a szívott szerv makkos felére. Az ám bazmeg, rutinművelet...

Kezdődött az egész már nagyon rég, valamikor fél éve (de talán egy is megvan), hogy állítottam szelephézagot, aztán utána akárhogy raktam össze, akármilyen tömítés volt benne, mindig jött az olaj. Hol csak kicsit, hol meg okádta az olajat, de jó, na az nem volt soha, valszeg egyszer túlhúzhattam, aztán amiatt lehet tömítetlen.
 "Velem ugyan nem baszik ki" - gondoltam én, és úg határoztam, hogy felrakom az alu deknit. Felraktam. Irgalmatlan szar hangja volt, szedhettem szét megint, hurrá! Érdekes kopásnyomokat fedeztem fel a szeleprugók környékén, úgyhogy arra jutottam, hogy az alu deknibe meg beleérnek a szeleprugók, háromszoros hurrá! Mindegy, gondoltam, hogy most már csakazértis összerakom ezzel, kimunkálok egy kis anyagot az öntvény falából.
Szereztem kölcsön egy gravírozógépet, elmentem venni hozzá aluhoz való marófejet. Felhívtam egy közeli szerszámüzletet, kiválasztottam a webes katalógusból a cuccokat, bringára pattantam, és elkerekeztem oda...   ...oda, ahonnan elköltöztek mittudoménhova. Fákk. Továbbmentem és az első útbaeső szerszámboltba bementem, mondtam, hogy mi kéne. Az öreg fószer, aki bent volt, vakarászta egy kicsit a tarkóját, aztán előtúrt egy dobozt valahonnan az "Az elvonuló tatárok hagyták itt" feliratú polcról és letette oda elém. Volt benne marófej is, de többnyire, csiszolók, polírkorongok, köszörűfejek voltak ott vegyesen. Kérdeztem, hogy mennyi, erre visszakérdezett a fickó, hogy mennyit ér meg nekem az egész. Rövid alkudozás után végül egy ezresért elvittem az összes létező cuccot, ami befogható egy gravírozógépbe. Ez mondjuk jó üzlet volt.

Szépen kimunkáltam a szelepdekni vonatkozó részeit, megtisztítottam a fémforgácstól, brigéciol, öblítés, minden. Összeraktam az autót egy gumis tömítéssel, röffentés, próbakör, minden fasza. Szépen meg is forgattam pár helyen (murván, persze) a verdát, hadd örüljenek a járókelők. Nem örültek. Buzik ezek mind, nem értik a művészetet...

Ma vittem a verdát zöldkártyára. Előtte elmentem tankolni, mentem egy pár kilométert, hogy bemelegedjen a motor. Mire odaértem, már olajpacák tarkították a motorteret, ezeket látva nem pont a világbékére gondoltam. Beálltam a műhely elé, rádugtuk a műszert a kocsira, mértünk egyet. A HC kapásból 300 fölött volt, meg a sportkipu miatt tömítetlennek jelezte a rendszert, úgyhogy Polski leállít, gondoltuk inkább Zsolti kollégám Alfájának csinálunk zöldkártyát. Neki meg tényleg brutál sportkipufogója van, úgyhogy az egyik oldalon betömtük ronggyal. Aztán a másikon is. Aztán egy nagyobb gáz után, ahogy visszaengedte, az egyik ágon szépen beszippantotta a kipufogó a rongyot. Fákk. Mindegy, kicsit mégjobban letömítettük a másik oldalon, és nagy gázra kilőtte.De maga a mérés itt se nyert.
Végülis újból beröffentettem a Kispolákot, járattam sokáig, de éppenhogy nem lett meg, tömítetlenség miatt sipákolt az a köcsög műszer, pedig abszolút jó a kipufogóm. Közben sikerült egy gigantikus olajtócsát varázsolni az autó alá, mert a szelepdekni-tömítés végleg feladta.
Végülis találtunk egy Suzuki Samurai-t, aztán mégiscsak megjavultak a Polskim kibocsátási értékei. (A kettő között nincs összefüggés, ugye mondanom se kell?) Otthagytam 5900-at, meg egy fél liter olajat az aszfalton. Kaptam egy pici, sárga matricát, egy ződ papírt, meg egy doboz sört, összességében ez mondjuk annyira nem volt jó üzlet.
 
Szerencsére a komoly vérveszteség ellenére még maradt Tóbiásban elég, hogy hazajussak vele, sőt a túlmelegedést környékező állapot ellenére volt még olajnyomás is. Hazafelé kicsit morcos voltam, mert elkezdett szopatni még a rádió-fejegység is, ezért toltam neki állat módra, szépen keresztben érkeztem az utcába, közben dőlt a füst a motortérből, mert a kipucsonkra is jutott olaj bőven. Megint javítottam a népszerűségi indexemet az utcabeliek körében, de le vannak szarva...

Frissítő bejegyzés következik:

A frissen berakott váltómba frissen (ismét) beletöltött friss olaj megint elkezdte magát átcsoportosítani a váltó alatti (friss) olajtócsába. Ez már a második, normális állapotú  gumiharang rajta, tehát valószínűleg nem az volt szar, hanem alapból a váltó. Csak ugye amíg nem volt benne olaj, addig ezt nem lehetett észlelni. Faszombazze.

A frissen berakott kuplung meg nem emel ki, a pedál minden ellenállás nélkül benyomható, aztán meg hirtelen befeszül mielőtt még a kuplung teljesen kiemelne. Délután még kiszaladok és megpróbálok állítani rajta, bár már nem nagyon van hova, a kiemelőkar már így is nagyon a végállás felé közelít. Ha a beállítás után se lesz jobb, az két dolgot jelent
ad 1.) a Polski Fiat kuplungszerkezet, a Polski Fiat kuplungtárcsa, és a Polski Fiat lendkerék nem passzolnak össze, ami finoman szólva is érdekes.
ad 2.) megint szedhetem szét ezt a szart, és kezdhetem elölről az egészet. Rengeteg kedvem van hozzá, pláne ilyen időben.
Ráadásképp akkor a BIS váltó helyett egy sima diffis használt váltót vagyok kénytelen visszapakolni, meg rugós tárcsa helyett egy simát, tehát magyarul elbasztam rengeteg időt, meg mintegy 20 rongyot arra, hogy a kocsim semmivel se legyen jobb, de legalább a garázs padlója tele legyen olajfoltokkal.
E!
EÖ!
GNÁT!

Ápdét: Megpróbálkoztam némi állítással megszüntetni a kuplung-gondot, de beigazolódott a balsejtelmem. A bovden szabadon fut, nem szorul sehol, az a szájbaszekszuált csavar az állítási tartomány legeslegeslegvégén van már , de ez a fos még így se képes kiemelni. Holtjáték az zéró, a kinyomócsapágy már fixen hozzáér a tányérrugóhoz, de nem emel ki az a szar még így sem csak érezni, hogy a pedálút felénél az egész megfeszül, érezni, hogy a tényérrugó deformálódik, de a nyomólap meg se moccan. Ennyit a csereszabatos és egymással kompatibilis alkatrészekről, hogy baszná meg egy talicskányi rongyosfaszú aprómajom azt, aki gyártotta. Megint szedhetem ki a motort, aztán cserélhetek kuplungot, aminek kurvára örülök. Megint rendelhetek BIS kuplungtárcsát, aztán csak remélni tudom, hogy az jó lesz, mert én most már csak akkor hiszem el, hogy jó valami, ha láttam működni.
Csakazértis rugós kuplung lesz benne, vagy ott rohadjon el, ahol van, bazzeg!!!!!

A múltkor ha jól emlékszem azt írtam, hogy hátulról még egész korrekten néz ki az autóm. Nah, jelentem alássssan ma sikerült javítani ezen az áldatlan állapoton, mert most már hátulról is hulladéknak néz ki. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a munkahelyem, de egyelőre még van. (Mondtam én, hogy a munkával csak a baj van. ) Nah, szóval ma itt hesszeltem (értelmeset/produktívat felmondási idő alatt már nem csinálok), egyszercsak betoppant a cégvezető csaj személyesen, hogy engem keres. Há' mondom kibaszni már nem tudnak (ehehe), akkor meg mi a repedt here lehet, búcsúszex lesz, oder was? Kérdezte, hogy enyém-e a szürke (zöldesszürke, bazzeg) kispolszki, én meg mondtam, hogy igen. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog, és lám igazam is lett. Mondta, hogy megtörte kicsit a kocsimat. (Igen, "A női sofőr és a tolatás rejtelmei" című kisregény színpadi változatát sikerült előadni.) Kimentünk, megnéztem: Lökhárító over, úgy elrepedt hogy csak na, a tartóvasak elgörbültek, a hátsó ködlámpám is elrepedt. Mindegy, úgyis akartam BIS lököst, úgyhogy ennek a beszerzését a cég fogja szponzorálni. Képek holnap.

Nah, ismét csodavidámság, szivárványos-bazsarózsás jókedv van. A gyengébb idegzetűek kedvéért inkább kicenzúráztam a posztot. Aki kíváncsi a szívből jövőre, az szépen jelölje ki egérrel az egészet, és láthatja az őszintét. Megint (illetve még mindig) üzemképtelen ez a szar. A hétvégén megcsináltam az AC-t, most így legalább kap benzint, és ennek köszönhetően megy is, és nem kezd el rángatni 70 fölött, meg nagyobb padlózások után. Emelkedőn is megvolt a 100. Ez kipipálva. Szóval végre akár heppiend is lehetne, de nem.
Megint csak előjött a jól megszokott feltételes mód, hogy menne, ha...
Menne ez, ha beindulna. De nem indul. Hogy az a zergebaszta, nagytalpú buzi kurvaisten rohasztaná rá az eget.Merthogy az akksiban annyi sincs, hogy megforgassa az önindítót. Először zárlatos önindítóra gyanakodtam, hogy túl nagy az áramfelvétele, mert ugye egy fél éves márkás akksi csak nem hal be. Azért önindító-csere előtt gondoltam, hogy beméretem az akksit, nehogy feleslegesen szívassam meg magam. Bemérettem. Totál halott. Az azért gyanús volt, hogy a szombat esti grillezésről egy egész éjszakás töltés után sem értem volna haza, ah nem tolják be a kocsit. Meg oda se értem volna, ha nem bikázunk. Fasz kivan, komolyan mondom.
Az akksis szakember azt mondta, hogy túltölthetett a generátor (szóval
lehalt a fesszab), és az megsütötte az akksit. Gondozásmentes (olyat vettem, hogy tutira ne legyen vele gáz, és sokáig bírja), így hát nem is javítható. Ó, hogy az a gyomorigbaszott román kecskenyergelő szőröstalpú kurvaélet, az. Garancialevél előkutat, rohanás oda, ahol vettem (a hétcsíkos gazdaságosba). A néni ott azt mondta, hogy oké, rendben, de kell hozzá egy bármilyen akksis cég szakvéleménye, hogy ez halott, csak akkor tudják visszacserélni. Nabazmeg. Ma elrohantam egy közeli akksis céghez, ott mondták, hogy nem vállalhatnak szakvéleményezést, mert
nem szerződött partnerei a Vartának. Még jó, hogy az ügyfélszolgálatis néni azt mondta, hogy bármilyen cég szakvéleménye jó, mindegy. Megnéztem, hogy melyik cég az ahol lehet szakvéleményeztetni. Na, és vajon melyik volt az? Igen, talált, az ahova előző nap vittem beméretni, ahol kijelentette a fickó, hogy totál halott, túltöltés miatt. Szóval akkor a szakvélemény ugrott. A garancia is. Meg az akksi is. Meg 17 ruppó is, hogy a fasz bökné ki a szemét a fesszabályzómnak is. Kurvaéletbe, ez most nagyon nem hiányzott. Idestova két honapja nem tudom rendesen használni ezt a foskordét, mert folyton lóg a bele, én meg mehetek mindenhova gyalog. Faszom. Persze költeni költök rá, többet is mint kéne, csak lassan már nem értem, hogy minek. Nagyon telített állapotban van már vele a szaporító szervrendszerem (ha értitek mire gondolok).

Gyengébb idegzetűek a következő bejegyzés elolvasását inkább ne erőltessék. A leírtak tartalma megzavarhatja az olvasók nyugalmát, a posztban (csak) csúnya szavak hangzanak el, elolvasását 65 éven aluli korosztálynak kibaszottul nem ajánljuk.

    Hogy az a búbánatos zergebaszta nagytalpú kurvaisten tolná bele a véreres dákóját  a szemgödrébe annak, aki ezt a szart legyártotta, és autónak csúfolva forgalomba helyezte ezt a szánalmas foskazánt. Idestova több, mint másfél hónapja nem képes teljes értékű autóként funkcionálni ez a szar, mert mióta a generátor eldobta magát, azóta minidg van valami, ami elbaszódik rajta.
    Kezdődött azzal, hogy nincs töltés, azt megoldottam két hét szívás után, és akkor lehalt az AC, de nagyjából még elvonszolta magát a találkozóra, illetve Kapolcsig meg vissza. Kapolcsról, ahogy korábban is írtam, már tolással tudtam csak indulni, mert azt hittem, hogy a zenebömböltetés miatt merült le az akksi. Na de nem. Ez a szemét állásban is lemerül, valami rejtélyes hiba okán képes egy éjszaka alatt leszívni az akksit. Hogy mi lehet a gond, arról fogalmam sincs.
A találkozó előtt szelephézagot állítottam, de ahogy hazaértem, már rohadtul szelephangja volt, meg tolta az olajat a dekni alól, mert a tömítés minek van ugye, ezért újból szelephézagot állítottam, gondoltam, hogy hátha elizéltam és azért hangos. Rendesen meghúztam a rögzítőcsavarokat is, de röpke 200 km után megint olyan hangja volt ennek az ipari hulladéknak, mint egy kiérdemesült varrógépnek. Sebaj, gondoltam melóba járni lehet vele - már ha éppen van annyi az akksiban, hogy beinduljon -  aztán majd a hétvégén megint állítok hézagot.
    Persze elkövettem azt a hibát, hogy tegnap este kiugrottam Pákozdra (kb. 10 km). Nah ezalatt lett olyan hangja, hogy a szelepek és a himbák klaffogása elnyomott mindent. Bazeg, ennek a fele se tréfa, gondoltam, és gondoltam, hogy hazavonszolom magam, hogy egyáltalán valamit tudjak kezdeni vele. Nos, nem jött össze. Az éjszaka közepén leállt ez a szar természetesen a két település között. Hol máshol, ugye? Mindez hajnal fél kettőkor, úgy, hogy reggel korán kellett volna mennem melózni. Természetesen a köcsög akksi is ekkor rúgta az utolsókat, hogy teljes legyen az örömöm.
    Nosza, fatert felcsengettem, hogy jöjjön vontatni, mondanom se kell, hogy mennyire örült nekem. Kijött, beakasztottuk a vontatókötelet, aztán elindultunk. Már majdnem otthon voltunk, amikor a vontatókötél kampóján a karabíner is úgy gondolta, hogy emeli az est fényét, és széthullott, én meg ott maradtam. Úgy beszéltük meg, hogy ha valami gond van, dudálok. Dudáltam is volna, ha nem gyengül el annyira az akksi, hogy már a duda se szólal meg. Azért szerencsére fater észrevette, hogy eltűnt a rakomány, és megállt.
    Akkor ott még sikerült összeeszkábálni valahogyan a karabínert, de az utcánk elején még egyszer elengedte magát, természetesen úgy, hogy az a kibaszott kampó lezúzta az indexburát. Örö é bódottá. Akkor már végképp nem voltam nice and fluffy. Természetesen aznap délután takarítottam ki, meg tüntettem el az olajos ujjlenyomatokat mindenhonnan. Estére találjátok ki, na mivel volt tele? Igen, bazmeg, olajos ujjlenyomatokkal.
    Ennek a vén, rozsdás fosbódénak az az egyetlen szerencséje, hogy nem dohányzom. Benzinem volt, ha lett volna tüzem, tuti, hogy felgyújtottam volna.
Ma kelhettem korábban, és gyalog, félkómásan mentem dolgozni. Elvégre van egy kocsim, amit azért tartok, hogy legyen mivel dolgozni járni. Kiválóan ellátja feladatát: gyalog vagyok kénytelen járni, mint az állatok, de legalább a szabadidőm 95%-át elveszi hogy próbálom használhatóvá tenni ezt a lengyel retket. Szélmamolharc. Nekem meg tele van a faszom akácfavirággal. Folyamatosan költök rá, nem is keveset, és cserébe nem tudom használni, mert egy szar. Eladom a kurvaanyjába, aztán veszek valami normális autót. Amennyit erre a fosra ráköltöttem, abból már úgyis vehettem volna egyet. Vagy nem is. Veszek egy biciklit. Bármit csak ezt a szart ne lássam többet.

Ápdét: Akksi ismét töltőn, csak most kiszedtem a kocsiból. Így legalább tutira nem merül le. Ha mégis, akkor megyek aztán becseréltetem, mert még garanciális. Leszedtem aszelepdeknit, és hát elég siralmas a látvány. Az egyik lökőrúd kiugrott, és ott figyel kifelé a szelephimba mellett. Nah, ilyet még nem baszott Núbia párduca. Ha mákom van, egy szétszedés-összerakás-beállítás műveletsor segít, de a legrosszabb esetben a veztengelyt is szétküldte ez a kis történet, és akkor cserélhetem ki a fél motort. Minden kötyog, lötyög, eléggé halottnak néz ki a dolog. Picsába. Utálom. Tényleg eladom. Bontásra...

 Ez tulajdonképpen csak ilyen (norbimentes) ápdét a tegnapihoz. A faszkivan-szituáció továbbra is fennáll. Ma rámcsörögtek a generátorosok. Holnap délután mehetek a cuccért, 8 péz lesz. Viszonylag korrekt ár, úgy érzem. Ma tovább próbálkoztam a 32-es köcsög csavar leszedésével. Ezúttal igénybe vettem fater segítségét is. Ö tekerte a crovát, én meg a kocsi alatt fekve egy pajszerrel tartottam ellen a fogaskoszorúnál. Kézifék behúzva, váltó négyesben továbbra is, de az a szar továbbra se moccant egy millimétert se. Szóval haladás semmi, ellenben a fogaskoszorún keletkeztek apróbb sérülések. Második verzió: Nyuszy tanácsa alapján nekitoltam a kocsit a falnak (illetve hát a garázskapunak), beszerváltam egy vascsövet erőkar gyanánt, váltót beraktam rükibe, és elkezdtem lazítani. Mármint a csavart. Hihetetlen, de így is 1-1,5 fordulatot tudtam forgatni a főtengelyt, közben a kocsi meg csak préselődött fel a garázsajtóra, de a csavar az nem adta meg magát. Ezért érdemes volt emelkedőnek tologatni, egyedül. Legalább kondiban maradok.
Még jó, hogy anno nem téptük meg nagyon azt a csavart, hogy könnyű legyen leszedni. Mi lett volna ha tényleg erőből ráhúzzuk?
Gyűlölök dolgokat feladni, de asszem szarok bele ebbe az ELX gyújtásba. A szomszéd unokái így is elég csúnya szót tanultak már.  Én meg örülök, ha mozgásképes lesz a kocsim péntekre, meg még esetleg marad még időm hellyel-közzel kitakarítani egy kicsit. 'Csába....

Nnna. Rájöttem, hogy hasonlítok a Mikulásra: nekem is tele van a zsákom, de rohadtul.

Az elmúlt napokban történt egypár dolog. A generátor halála miatt másfél hete áll az autó, de még köze sincsen az üzemképes állapothoz. Történt ugyanis, hogy a halott generátort kiberheltem, meg ahogy az előző posztban is említettem egy megszakadt csavar miatt kénytelen voltam szétszedni az egész motorburkolatot. A halott generátor elment a felújító műhelybe, a cseredarabot meg beraktam, de az kurvára csapágyas volt.
Mindeközben további örömforrásként széthullott az AC is, ezért kicseréltem azt is. Kezd a szimpla generátorcsere egy kicsit elfajulni. Azóta pedig:

Hétfő reggel rámcsörögtek a műhelyből, hogy a generátorommal az a helyzet, hogy az első és a hátsó pajzson kívül minden halott benne. Ami mechanikailag nem volt sérült, vagy kopott, az szét volt égve. Mondtak egy 23 ezres árajánlatot. Én meg mondtam, hogy köszi küldöm a generátort, ami csapágyas, de amúgy tölt. Hétfő délután tehát kiszedtam azt, meg ha már ott voltam, belőttem a szelephézagot, felraktam az alu szelepdeknit, beszereltem az ELX karbitálcát (amin vákuumcső-kivezetés van), és leengedtem az olajat.
Ma folytattam. Feltöltöttem a mocit friss olajjal, leszedtem a hátsó kereszttartót, de hogy ne legyen egyszerű a dolog, az egyik berohadt tőcsavar szépen eltört, amikor másfél menet volt hátra, hogy le tudjam szedni az anyát. Picsába. Ez is cserés lesz.( Mármint a komplett hátsó kereszttartó.) Mindegy, centrifugálszűrő leszed, méteres dzsuvaréteg hopp kifelé, meg gondoltam, hogy bepakolom az ELX ékszíjtárcsát. Csak ugye ott van az a köcsög 32-es csavar a főtengely végén. Fix szár a krován, a váltó négyesben, kézifék behúzva, a kocsi elöl-hátul kiékelve, és még így is a kocsi ment hátra, behúzott fékkel, át a fahasábon. Az a gyomorigbaszott csavar viszont meg se moccant. Ilyenkor azért tudom gyűlölni ezt a vén, rozsdás, lengyel fostalicskát.

Másfél hete semmi más programom nem volt a melón kívül, csak ezt a szart szereltem. (Na jó, a hétvégén lazítottam.) Gyalog meg vonattal mentem mindenhova, mert ugye használni azt egyáltalán nem tudtam a kocsimat. Csinálhattam volna értelmes dolgokat, mehettem volna társaságba, de ahelyett én minden nap könyékig az olajban turkáltam, és mindennek a tetejébe a rák tudja hogy kész lesz-e Velencére. Végülis egy évben egyszer van nagytali, mikor máskor essen szét rajta minden...

A múltkori "Ez mi a tosz?" játékra érkezett két helyesnek tűnő megfejtés, de be kell hogy valljam, egyik sem az teljes mértékben.

A Milán által írt "olajszűrő tartó" és a Lajoska által prezentált "cethal hátsó comb" ugyan közel járt a valósághoz (főleg az utóbbi), így megosztva nyerték a számláimat, ami momentán úgy néz ki, hogy kiegészül egy rendőrségi mosolyfotó árával is (drágáé' fotóznak ezek a kékek), de az igazság egy kicsit összetettebb, meg odaát is van.

A lényeg, hogy ez a cucc nem kifejezetten olajszűrő-adapter. Miki kollégával régóta konzultálgattunk motorépítés-ügyben, és szóba került az olajhűtés, amihez ugye kell termosztát, meg olajhűtő, meg úgy egyáltalán meg kell hozzá bontani az olajkört. Ha már megbontjuk, logikusnak tűnik hogy beépítsünk egy patronos szűrőt, mert ezzel kábé másfélszeresére lehet növelni a motor élettartamát, az meg sosem árt. Az összes többihez kis utánajárással be lehet szerezni a cuccot (olajhűtőm már van, léges motorhoz való bypass termosztátot újonnan tudok rendelni korrekt áron), de az olajszűrő-adapter az feladta a leckét.
Aztán a múlt héten Miki csörgött, hogy az egyik cimborájánál garázstakarítás volt, és talált egy ilyen azonosítatlan ojjektumot. Pénteken átvettem is megnézés céljából, hogy tudunk-e vele kezdeni valamit. Asszem tudunk:

Ez valamilyen ipari szűrőnek a felfogatása, való igaz, de hiányzik a róla a patronos olajszűrőkhöz való menetes rész. A külső részen meg van peremezve, megvan, a gumitömítésnek való vájat, van két bemeneti és két kimeneti csőcsonk, de a fedélen levő jelölés az pont fordított. (Ha olajszűrőnek akarjuk használni, akkor a bemenetnek jelölt csatlakozás az kimenet lesz, és viszont. Olyan szempontból jó a több bemenet, hogy egyrészt a variálhatósága miatt egyszerűbb beépíteni, másrészt meg így már megvan a helye az olajhőfok- és olajnyomás jeladóknak.

Előkapartam a garázsból a faterom Ladás korszakából visszamaradt szép oldschool olajszűrőt (gyári csomagolás, Kiváló Áruk Fóruma logóval, meg minden ), és összenéztem a kettőt. Átmérőre nagyobb a szűrő, de a tömítő felületének kisebb az átmérője, valszeg egy esztergált közdarab segítségével áthidalható a probléma, bár  ezzel lehetnek tömítetlenségi gondjai. A felfogatás se lesz túl problémás, mivel az olajszűrők szabványos menetmérete az 3/4" x 16, ez meg 19-es átmérőjű, tehát 0.05 milliméternyi eltérés van, ha mákunk van, akkor erre a 19 millis szarra még simán lehet vágni egy háromnegyed colos menetet. Persze kell hozzá colos menetmetsző, ami még a kisebbik gond, a nagyobb meg az, hogy az adapteren levő belső csonkon van egy horony egy gumigyűrűvel, ami miatt arra részre nem igazán lehet menetet vágni, mert jóval kisebb az átmérője. Legvégső esetben még talán járható út a felhegesztős megoldás. Még mindenesetre összenézem a cuccot egy Fiat olajszűrővel is, mert annak kisebb a külső átmérője, mint a Ladáé, lehet, hogy jobban passzol, bár 100% hogy közdarab kell ide is.

Amúgy más nem történt, ha csak azt nem vesszük, hogy milyen sátáni lett a kilométer- számlálóm: 66666 km.