Nyári tali után kicsit lelassultak az események (Nem röhögni!), mert engedélyeztem magamnak egy hét szabadságot, oszt elhúztam egy hétre fesztiválozni, utána meg hol volt idő autót herkelni, hol nem. Főleg az utóbbi. Amit mégis sikerült összehozni, az így néz ki:

1.) Bekerült a motor. Lehet, hogy már írtam erről, de a 'szom se emlékszik. Na mindegy. A nyaralás előtti utolsó munkanapom hajnalán még a garázsban nyomtuk az ipart, és hát hajnal 1-kor sikeresen landolt a járműben a motor. Természetesen kapott új motortartó gumibakokat is. Később fixre húztam az összes összekötőcsavartés a kuplung csavarjait, bekötöttem az önindítót, a váltó rugalmas összekötőjét, a kuplungbovdent, kilométeróraspirált meg minden egyéb okosságot. A kocsi alatt már nem sok meló lesz.

2.) Karbi fürdetés. Szétszedtem és megáztattam benzinben a karbit, kifújkodtam a fúvókákat, kicserélem a fedéltömítést. Szerencsére nem volt benne túl nagy mennyiségű pudva, mert az előző tulaj valószínűleg rendes minőségű benyát tankolt, és végig használt rendes benzinszűrőt is. Ezúton üzenem, hogy beírtam a bácsi ellenőrzőjébe egy piros pontot. 

3.) Lecsiszoltam 60-as papírral a kartert. Na ez se volt egy fáklyásmenet., de sajnos a vastag rozsdát csak elkente a drótkorong, úgyhogy kénytelen voltam  kézzel letolni. Amikor ezzel végeztem lealapoztam két rétegben Dinitrol RC900-zal. Baromi jól átalakítja a rozsdát és nekem eddig elég stabil epoxis alapozónak bizonyult, de valami iszonyatosan tré dolog felhordani. Legalábbis ha szépen akarod, mert csúnyán nem nagy kaland. Mindegy, ezen is túl vagyunk, kapott egy réteg hőálló antracitot, úgyhogy mehetett is a helyére. Beletekertem a hőfok-jeladót is, bekötés később.

4.) Elkészültek a felnik, úgyhogy gyorsan fel is gumiztattam őket. A melóhelyem szomszédjában van a JSI, kajaszünetben átgurultam a csomagtartóban a felnikkel és gumikkal, aztán összerakták nekem, kicsi pézé', korrekt minőségben.. Egész szépek lettek.

5.) SzebBIS, jobBIS a BIS lökös, úgyhogy gondoltam felrakom az eredetileg Tóbiásra vett lökösöket. Kiderült persze menet közben, hogy nem elég az a tartó, amit Lengyelhonból hozattam Gyuláékkal, hanem van még egy fém tartó, ami nekem ugye nem volt. Végülis Gabe húzott ki a szarból. Ezúton is köszi!
Lebarmoltam a köd- és tolatólámpákat a régi lökösről. Ahogy az már lenni szokott, természetesen berohadtak az anyák, a tőcsavar meg elforgott, úgyhogy flex pajtás is beszállt a harcba. A karneváli hangulatot tovább fokozták a ropiként törő műanyagfejű csavarok is. Mindegy a beöntött tőcsavarokat fúróval kiszabadítottam műanyag börtönükből, majd forrasztópákával leolvasztottam körös-körül a maradék műanyagot. Hatlapfejű átmenő csavarokkal rögzítettem a ködlámpákat a lököshöz. Megpucoltam a gumidugókat, upgrade-eltem a foncsorokat, felpolíroztam az eléggé hervatag búrákat, aztán hali. A tolatólámpát még újra kell majd saroznom, mert ott a régi saruk feladták a harcot.

6.) Foncsortuning. Ha már a lökhárító-cseréhez úgyis ki kellett szedni az indexeket, kaptak egy kis hőtükör fóliát a kissé megszomorodott foncsorok. Többszörösen bevált módszer, nagyon látványos eredményt lehet vele elérni.

7.) Felszenvedtük a kipufogót, és szerencsére sikerült úgy megoldani, hogy a friss festést csak minimális mértékben basszuk le róla. Az eredeti csavarok természetesn meg se voltak, Kókány-system típusú rögzítések voltak helyette: A blokk oldalából a négyből három tőcsavar hiányzott, kettőbe bele volt kókányolva valami, a harmadikon meg csapta kifele az olajat a blokkból, egyenesen a kipufogóra. Már elkezdtem kutakodni, hogy hozassak-e gyárit, amikor a vállamon feltűnt a kisangyal, és mondta, hogy: "Bazzeg seggfej, nem úgy volt hogy használós autó lesz?". Jogos.
Mindegy, vadásztam 8.8-as szabvány csavarokat és anyákat. A tőcsavarokat is inkább 8.8-as sima csavarból gyártottam le egy fűrész segítségével, mert ami hernyócsavart boltban kapsz, az mind 5.6-os gyengeségű, azzal sokra nem lehet menni.
A kipufogótartók is viszonylag simán felmentek, úgyhogy most szép. Meglátjuk, hogy meddig lesz az, mert a kipufogótartók tévedésből le lettek szinterezve (csak homokolni küldtem őket, de le is festették), nem biztos hogy a forró kipufogódob lesz a porfesték legjobb barátja.

8.) A korábban lealapozott részeket (ahonnan leverődött az alvázvédő), azokat lekentem alvázvédővel. Örö-bódottá.

+1 bónusztrekk: Hiányzott pár apróság (Féltengely végére a rugó, kuplungvisszahúzó rugó, menesztő gumimandzsetta, lámpabúra-tömítés, pedálgumi), ezeket a Peti bontó készletéből pótoltam. Néha magam is meglepődöm, hogy mi minden szar van itt nekem a garázsban.

Nemsokára célegyenesbe érkezünk!

Újévi mese az izéról

Az Izé

Volt egyszer, hol nem volt, a Sörtengeren túl, az üresüveg-hegyen is túl, ahol a hurkafarkú malac kúr, na még azon is túl, ott volt a... izé... nemtom mi volt ott, mert kva messze van, és a GoogleMaps se mutassa.
Ellenben a házunk előtt élt-éldegélt egy Tóbiás nevű kisautó. Ennek az autónak volt egy tróger gazdája, aki belekezdett egy mesébe, és halvány lila segédfogalma se volt róla, hogy hogy fogja befejezni. A kisautót viszont nem érdekelte, ő csak tette a dolgát, hozta-vitte gazdáját annak rendje és módja szerint. A nagy hidegben is rögtön felébredt gazdája első (na jó, második) hívó szavára, bár a mínusz fokokat sohasem szerette, és ennek mostanság hangot is adott a hátsó motortartó bak nyekergésével. A váltója hidegen nem szerette bevenni a kettest, de azért kisebb-nagyobb unszolásra mégiscsak engedett. Szerencsére jöttek az ünnepek, és ilyenkor a gazda inkább magába tankol többet, és hagyja pihenni a kisautót, így történt ezúttal is. A nagy pihenésből kétszer kellett felébrednie, egyszer egy szilveszteri buli nevű rendezvényre kellett etilalkohol-tartalmú folyadékokat szállítani, meg körülbelül egy nap múlva kellett rosszul levő embereket szállítania, hogy a maradék etil-alkoholt is elfogyaszthassák egy after-party nevű rendezvény keretében. Aztán megint csak hosszú szünet következett, a kisautó csak pihengetett pár napig.
Egy vidám vasárnapon ismét jött a gazdája, akinek ismét nem kellett nógatni Tóbiást, hiszen rögtön felbéredt az első pöccintésre. A nagy hidegben csak lassan ébredezett, ezért gazdája nem hajtotta gyorsan, még nem tudta hova mennek de nem is kérdezte. Vitte a gazdáját zokszó nélkül. Az egyik utcában a gazdája elkezdett lassítani, parkolóhelyet keresett, ami nem igazán volt, ezért megállította a kisautót egy bolgár rendszámos Volvo XC90 és néhány kuka mellett. "Nocsak mennyi szemét" - gondolta Tóbiás, de várt türelmesen indexeit villogtatva a gazdájára. Aztán egyszercsak visszatért a gazdi, és a kezében hozta a képeken látható tárgyat. Lett is nagy vigasság, örültek mind a ketten. Azóta is, ha meg nem haltak.

A 3,5 literes Abarth olajteknőért meg köszönet Mikinek. Szépen kidolgozott cucc, és van benne előkészítés az olajhőfok-szenzornak is, ami külön jó.