Kedves nézőink, a műsorajánló után a "Bazmeg, ilyen nincs!" című dokumentum-horrorvígjáték következik. Megtekintése nagykorúaknak is csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. Most pedig következzen a műsorajánló:

Ez csak azért van itt, mert jelen pillanatban a benne elhangzó szavak 95%-ával most maximálisan egyet tudok érteni. A végén elhangzó "goody gumdrops"-ot is ide véve persze.

Tehát 13-ára bejelentettem az Alfát műszakira, gondolván hogy egy teljesen egyben lévő autóval ez nem lesz különösebben nagy kihívás. Maga a műszaki nem is, csak éppen az odajutás az volt totális csőd. Tizenharmadika szerencsés nap, mi? Faszomat.

Tehát előző nap szépen elbringáztam az útvonalengedélyért, aztán este kicsit rendet raktam a csomagtérben, visszaszereltem az ajtókárpitot. Kétszer, mert elsőre szarul állt össze a belső kilincs mechanikája, és nem lehetett nyitni az ajtót. Kezdek egész profi lenni benne. Szükség is lesz rá, szedhetem szét harmadszor is, mert csak összerakás után vettem észre, hogy a zajszigeltelő izé kimaradt, végig ott csücsült a lezárt csomagtartóban. Örö é bódottá...

Szóval elrobogtam műszakira, a reggeli csúcsforgalom ellenére is ott voltam időben. Fogtam egy keresztet, beálltam a sor végére, és... ja ez egy másik film. Na mindegy, beálltam a sor végére, beballagtam a papírokkal, és akkor ott mondták az ügyintéző nénik, hogy ez így kevés lesz. Mondtam, hogy miaf. Erre ők: kellene a forgalmi. Mondtam, hogy na hát az kéne nekem is.
Olyan csodálkozó tekintettel néztek, mintha nem tudták volna, hogy nem lehet forgalomba helyezni a kocsit csak érvényes műszakival meg eredetvizsgával. Addig nem kapom meg az új forgalmimat. Volt ott meghatalmazás, meg adásvételi, meg az ocsmányiroda által kiadott átvételi elismervény a régi forgalmi átvételéről, gondoltam ennyiféle szar azért csak elég lesz, de nem. Kellett a határozat az ideiglenes kivonásról, ami otthon lapult valahol.

Szóval gyász. Nem tudtam hitelt érdemlően igazolni, hogy az enyém a kocsi, amit le akarok vizsgáztatni, és hát fennállt az a nagyon is valószínű és életszerű gyanú, hogy elcsentem más autóját, és a tudta nélkül le akarom műszakiztatni. Valójában tényleg én vagyok a gonosz, velejéig romlott sorozatműszakiztató rém, aki az éj leple alatt ellop az utcáról mindenféle autót, és reggelre két év műszakival viszi vissza, de ez most mindegy.

Na, kocsiba be, ablakot le, tipli haza azért a köcsög határozatért. Útközben néha kicsit berángatott a kocsi, mintha kihagyna az egy henger, aztán ez szépen fokozatosan elhatalmasodott és a végén már olyan volt, mitha csak egy henger nem hagyna ki. A házunk előtt aztán Nagyseggű Dzsulietta eldobta a kanalat, paff, ennyi volt. A környéken lakók újfent tanúi lehettek annak, hogy mennyire gazdag a szókincsem, bár egyes szavak és kifejezések sűrűn visszatértek. Nem, nem a pitypang, és a lúdtalpbetét.

Valamikor a korábbi posztokban említettem, hogy vízpumpa-csere előtt áll az autó, mert az új hűtőfolyadék betöltése után eléggé ergya, ijesztően kerregős hangot hallatott a vízpumpa. Vettem is egy új Ruville pumpát ott figyelt bent a hátsó ülésen, csak műszaki előtt már nem volt idő kicserélni. Na most a szétszedésnél két dolog derült ki.
1.) A régi vízpumpámnak semmi de semmi baja nem volt.
2.) A kerregő hang az ékszíjtárcsa irányából jött, mivelhogy nem volt rendesen ráhúzva, és kotyogott, mint az állat.

És hogy mitől állt le az autó? Miért ment el a gyújtás? Az ékszíjtárcsán vannak a bütykök a főtengely-szöghelyzet jeladóhoz, ami a gyújtásnak ad jelet. Illetve csak adna, ha előtte forogna az ékszíjtárcsa. Ki a keserves kurvaélet gondol ilyenre? Mindazonáltal üdvözlöm azt, aki ilyen jól meghúzta azt az ékszíjtárcsát. Meg a kedves édesanyját is.

Tíz mosógépszerelőből kilenc fogorvos már ennyitől is betérdelt volna, de most jön a végén a tejszínhabos fagyitorta tetejére a cseresznyeszem:

3.) A vadiúj Ruville pumpa gyártási hibás, és nagyon nem passzol a helyére. Szóval mehetek vissza hőzöngeni a nagykerbe, hogy ezt húzzák a faszukra és adjanak helyette egy normális vízpumpát.
L'Orál, mert megérdemlem.

   

Dupla poszt, én kérek elnézést. (Most volt csak időm az ilyesmire.)

Naszóval, Tóbiás a vizsgaidőszak utolsó hetében kitalálta, hogy ő nem akar menni vizsgázni. Én se akartam, de kurvára muszáj volt. Azt kezdte el játszani, hogy hosszas köszörülés után is baszik beindulni. Az első alkalommal (múlt hét szombat) hagytam a 'csába, elhúztam Pestre a Peugeot-val. Gondoltam, valamelyik délután egy egyszerű megszakító-csere után ismét jó lesz a gép. Nem gondoltam volna megint hosszú ideig elnyújtott orális szex következik, természetesen a szervnek nem a tojásos, hanem a makkos felén.

Hétfőn nekiálltam, betoltam a gépsárkányt a garázsba, kicseréltem a beégett megszakítót, lőttem egy mexhézagot. Utána pöcc-röff, szépen járt, "mint a saffhauzen". Garázsból ki, megnyugvás. Kedden vizsga. Természetesen baszott beindulni. A csütörtöki vizsgámra is inkább elmentem gyalog. (Ja, mellékesen innentől kezdve okleveles AWI hegesztő is vagyok, úgyhogy örül a búrám, nem kicsit.)

A csütörtöki záróvizsga után ünneplés helyett nekiálltam tanulni a szombati fősulis vizsgára, meg akkor még hittem benne, hogy Tóbiással fogok Pestre menni, úgyhogy nekiálltam szerelni is.
Gondoltam a megszakító jó, biztos nem kapja fel a benzint, aztán az a baja (tényleg túl gyorsan visszaengedett az AC). Jól van, akkor legyen: ácé, ezúttal villám décé nélkül. Megrendeltem az olasz AC-t, szerencsére nekem nagyker áron jön, vettem még mellé egy tömítéskészlet, mert beállító tömítés sajna nem volt a csomagban. Mivel a benzincsövek nem kicsit voltak rárohadva a csonkokra, ezért vettem pár új benyacsövet meg bilincset is. Így is majdnem rákúrtam, mert a karbifedélből előbb szakadt ki a kis réz csonk, minthogy a benyacső lejött volna róla. Mindegy, lehenteltem pengével, a csonkot meg visszaragasztottam. (Külön mák, hogy volt ilyen tömítő-ragasztó pasztám.) Összepakoltam a technikát, gyorsan kicseréltem a gyújtáskábeleket is a tartalék garnitúrára. Pöcc-röff. Garázsból ki, tankolás, és utána meg tanulás ezerrel, hogy bepótoljam azt, amit a szereléssel elbasztam.  Másnap reggel indulás kies fővárosunkba. Jön a negyvenmilliós kérdés: Beindult-e Tóbiás? Hát persze, hogy nem. Megint kölcsönpözsó, késésben levés, sietés ész nélkül. Ennyi erővel WC-pumpát is berakhattam volna AC helyett, basszameg.

Kedden 126-os nap. Kint toszódtam a garázsban, próbáltam életet lehelni a járgányba. Nem volt szikra, ezért a legkézenfekvőbb dologgal próbálkoztam: gyújtáskábel. Hirtelen beindult a gépezet a régi gyújtáskábellel. Örö-bódottá, szaladtam is hogy odaérjek a többiekhez a 126-os napi mókára. Amíg a pizzériában beszélgettünk addig Tóbiás kint állt a hidegben. Utána persze baszott beindulni, megint nem volt szikra. Mindegy, betoltuk, örültem, hogy hazajutottam. Este kilenc fele még kicseréltem a trafót. Eredmény: semmi.
Másnap kicseréltem a kondit, beállítottam a gyújtást: negatív.
Visszacseréltem a trafót: semmi.
Kiszedtem a megszakítóházat, beraktam egy szemre jobb állapotút, megint belőttem a mexhézagot, beállítottam a gyújtást. Ismét csak negatív. Este programom volt, nagyon kellett volna a kocsi, de természetesen ilyenkor nem akar működni.

Most aztán már tényleg nem tudom, hogy mi a búbánatos, keserves, tripperes kókadt lófasz baja van, mert jószerével mindent kicseréltem már, aminek a gyújtáshoz köze van, aztán szikra az még mindig nincsen.

"...és játszani ezt a rock'n'rollnak hívott szart!"

Ezzel a Tankcsapda-idézettel szeretném indítani 2010 első bejegyzését, nem azért, mert ideillik, hanem azért mert csak. Egy hosszú, 2008 augusztusa óta tartó sorozat szakadt meg a héten, így hát kénytelen vagyok róla blogolni: Tóbiás ekkor volt utoljára üzemképtelen (akkor mondjuk majdnem fegyújtottam, szép cifra poszt lett belőle), és hát most úgy néz ki, hogy kedve támadt egy kis múltidézésre. Pont a vizsgaidőszak közepén, mert olyankor az nekem jó.
Múlt pénteken mentem volna vizsgázni Pestre, amikor Tóbiás egyszercsak cseszett elindulni. Háromszoros hurrá, próbáltam menteni a menthetőt, de nem akarta a gép az igazságot, úgyhogy jó háromnegyed óra késéssel indultam Pestre a Peugeot-val. Szegény öreg dízelnek a belét is kitapostam, hogy felérjek, röpködtek a koromfelhők. (Amikor a Hungáriára értem épp akkor mondták a rádióban, hogy várhatóan elmarad a szmogriadó. "A lófaszt fog elmaradni!"-gondoltam én...
Na mindegy, a vizsga megvolt, két vizsga közti szünetben meg nekiálltam Tóbiást hebrákolni. Szegényke egy nyikkanás nélkül hozott-vitt, és már éppen ráfért volna egy kis karbantartás. Mondjuk még két hetet azért már igazán kibírhatott volna. Előtúrtam egy régi Tanksapka CD-t, nosztalgia-jelleggel, feltoltam a hangerőt aztán nekiestem a járműnek:
-Feltöltöttem az akksit,
-kicseréltem a megszakítót,
-belőttem a mexhézagot,
-beállítottam az előgyújtást.

Na ekkor hosszas tekerés után beindult, nem volt még tökéletes.

-Kicseréltem a gyertyakábeleket,
-feszítettem az éxíjon,
-kapott olajat (a szokásos Valvoline Turbo 15W-50-est),
-kiszedtem és megpucoltam a gyertyák elektródáit.

Ekkor pöccre beindult, és gyönyörűen járt. Örültem. Bónusztrekk gyanánt még kitakarítottam a kocsi belsejét, adtam némi kenést a záraknak, és helyreraktam pár lelazult csavart a beltérben. Este elmentem egy próbakörre. Sajnos épp leesett a hó, és sajnos nagyon síkos volt az úttest, és sajnos-sajnos-sajnos nagyon gyakran megcsúszott a kocsi hátulja, hovatovább minden kanyarban.

Eddig a lávsztori. Ma reggel mentem volna vizsgázni. Találjátok ki, hogy beindult-e? A helyes válasz: kurvára nem. Két dologra gyanakszom: vagy AC-pumpa (délután rendeltem is egy felújító készlet), vagy pedig trafó. Ha az AC-javítás után beröffen, akkor gúd, ha nem, akkor trafócsere. Ha azután sem, akkor optikai tuning lesz, nagykalapáccsal.

Egyéb történések, amikről nem blogoltam a sűrű egyéb teendők (vizsgák, vizsgák és a változatosság kedvéért vizsgák) miatt.
- Nem "voltam gépműhelyben".
- "Vettem vasat." (Illetve hát alumínium az, méghozzá ilyen kerek fajta, és négy darab.)
- A kocsim Veszprémből Irie Maffia koncert és súlyos másnaposság után, az 50-10 centis hóval borított 8-as főúton is hazahozott. Kalandos volt, főleg amikor megpördültem 80-nal, és a szalagkorláttól 20 centire fogtam meg a gépjárművet.
- Szilveszterkor 5 méteres zokszó nélkül lenyomta több utassal a Fehérvár-Alsóörs távot, és másnap egy Tihanyi kirándulás is belefért. Négy emberrel is simán tartotta a gépezet a 100 km/h-s utazót. Oké, a hátsó kettő az 45-50 kilós lány volt, de ez még így is majdnem 250 kiló. Az emelkedőkön mondjuk nem előztem, ez tény...
-Van újság a Moszkvics körül, de erről majd később számolok be!

Sajna az idő szűkében nem nagyon tudtam kommentelni, de azért olvasok blogot, úgyhogy megragadnám az alkalmat és itt most gyorsan egy füst alatt:
-Buék mindenkinek úgy cuzámmen!
-Kemának részvét JRB miatt, és sok szerencsét a kis piroshoz. Látom alakul a verda. (Neve van már, vazz?!)
-Suhinak is grat az új géphez. De azé' a kispolák az stílusosabb gép volt, na!
-Somának üzenem, hogy egy állat! (De pozitív értelemben. )
-Bálint Karcsinak gratula a műszakihoz, nagyon szívesen megnézném már a vasat.
-Lajoskának szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Skoda rendszámából hiányzik egy betű: AC/DC helyett csak ADC. Sürgősen pótolja!
-Nyuszy: ne mennyé terepre, mert attól megy tele a diffi sárral meg patakvízzel. Inkább polskizz, aszfalton. (126-os nap?

A vizsgaidőszaknak meg üzenem, hogy monnyon le! Ja és szerelgetés közben elkapott a nosztalgia, oszt megfogadtam, hogy ezt ide beizélom ide. Rakkenroll, vaze!

 Ez tulajdonképpen csak ilyen (norbimentes) ápdét a tegnapihoz. A faszkivan-szituáció továbbra is fennáll. Ma rámcsörögtek a generátorosok. Holnap délután mehetek a cuccért, 8 péz lesz. Viszonylag korrekt ár, úgy érzem. Ma tovább próbálkoztam a 32-es köcsög csavar leszedésével. Ezúttal igénybe vettem fater segítségét is. Ö tekerte a crovát, én meg a kocsi alatt fekve egy pajszerrel tartottam ellen a fogaskoszorúnál. Kézifék behúzva, váltó négyesben továbbra is, de az a szar továbbra se moccant egy millimétert se. Szóval haladás semmi, ellenben a fogaskoszorún keletkeztek apróbb sérülések. Második verzió: Nyuszy tanácsa alapján nekitoltam a kocsit a falnak (illetve hát a garázskapunak), beszerváltam egy vascsövet erőkar gyanánt, váltót beraktam rükibe, és elkezdtem lazítani. Mármint a csavart. Hihetetlen, de így is 1-1,5 fordulatot tudtam forgatni a főtengelyt, közben a kocsi meg csak préselődött fel a garázsajtóra, de a csavar az nem adta meg magát. Ezért érdemes volt emelkedőnek tologatni, egyedül. Legalább kondiban maradok.
Még jó, hogy anno nem téptük meg nagyon azt a csavart, hogy könnyű legyen leszedni. Mi lett volna ha tényleg erőből ráhúzzuk?
Gyűlölök dolgokat feladni, de asszem szarok bele ebbe az ELX gyújtásba. A szomszéd unokái így is elég csúnya szót tanultak már.  Én meg örülök, ha mozgásképes lesz a kocsim péntekre, meg még esetleg marad még időm hellyel-közzel kitakarítani egy kicsit. 'Csába....

A hosszú poszt
(indiános-alkeszos ifjúsági regény)

 Egy szép napon Tintás Joe, az alaszkai prémvadász - aki egy nagyobb buli után Alaszka helyett a Sziklás-hegységben ébredt, ezért ott vadászott prémre - elidult zsákmányért. Ezen tevékenysége nem volt különösebben sikeres, mert a prémek felleléskor mindig valamilyen állatokon voltak, amik egyrészt gyorsabban futottak, mint Joe, másrészt a magas véralkoholszintből eredő szinuszos mozgás is sokkal kevésbé volt rájuk jellemző, mint Joe-ra.
Az említett szép napon is rettenetesen másnapos volt, ezért egy kis kukoricapárlattal gyógyította ezen betegségét, ez annyira jól sikerült, hogy hamar eltévedt Épp egy bokrot kívánt oldalba pisálni, amikor elkövette azt az apró hibát, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a bokor a szakadék túlsó oldalán van. Lepottyant és bealudt. Arra ébredt, hogy egy fél lótetem landol az arcán. Az irokéz indiánok épp a Nagy Szellemnek szánt áldozatot dobták rá, de ima közben feltűnt nekik, hogy az áldozati ló horkol illetve káromkodik. Végül rájöttek, hogy Nem a ló az, hanem az alkesz vadász, aki alatta fekszik, így hát elcipelték őt a törzsfőnökhöz. Sólyom Agy törzsfőnök így szólott:
-Elrontottad a szertartásunkat, sápadtarcú!
-E!
-Ráadású' belebrunyáltá' a patakba, ahun asszonyaink mosnak.
-Bocsesz, nem tudtam.
-Ha nő lenné', legalább tunnánk mit kezdeni veled büntetésképp, de így még aztat se nem.
-Talán mégisz tudnánk- szólt Meleg Szellő, de a többiek rögtön nyakoncsapták, így elkussolt.
Sólyom Agy folytatta:
- Kurvára unalmas indiánnak lenni, oszt indiánkodni itten a' erdőbe'. Még a' Ertéellklubbot se foghassuk. Meséjjé nekünk érdekes történet, és akkó' szabadon elmehecc innet. Ha meg nem, akkó' kikúrtmód meg lesző' ölve.

Szegény Joe-nak nem maradt más esélye, rögtöznie kellett. Bele is kezdett a legutóbbi delíriumos látomása alapján:
"Na. Volt egyszer egy fiatal indián, akinek volt egy Tóbiás nevű lova. Ő vitte fel az utolsó a vizsgaidőszak nevű nagy rituális szopatás utolsó próbatételére gazdáját június 21-edik napján. A próbatétel után az indián elment a KG nevű varázslóhoz és Réka nevű asszonyához, akiktől egy kötegnyi varázsmadzagot hozott el, illetve még ott lógott egy picit, mert mindenféle hibbant dolgokról beszélgettek. Este aztán még ott maradt a Nagy Városban, tüzesvizet ittak hajnalig a cimboráival a Múzeumok éjszakáján. Másnap hazafelé az egyik ismerősének a Mazda nevű lován javított futólag indexet, csinált akksirögzítést, és szörnyülködött a kiszakadt lengőkaron.
Hazaérve meg azzal fogadták a wigwamban, hogy apjának a Peugeot nevű szürke lova betegeskedik. A ló orrában levő pörgettyű törött el, ezért neki is állt megműteni a pacit. Másnap reggel a pentelei temetőrétre vágtázott ki, ott ugyanis tudtak ilyen ventilátor nevű pörgettyűt adni hét papír fejében. Természetesen nem volt olyan, mint az eredeti, más évjáratú lóból származott, és ezért nem passzolt rá az eredeti tengelyre, így motorosotól mindenestől lett kicserélve.
Aztán másnap délután a KG varázslótól kapott varázsmadzagok szétszedésének és megtisztításának állt neki a fiatal indián. Sajnálatos módon az egyik csomó (amelyiket a leszabályzós dobozra kell rákötni) az hiányzik róla, de sikerült a rajzok alapján szétválogatni a madzagokat. Rengeteg kosz, és másfél tonna szigszalag került le róluk. A fényt rabul ejtő eszközzel még sikerült képeket is csinálni róla, valamint ugyanazzel az eszközzel csinált képeket a Cinquecento Sporting és a BIS műszerdobozok csatlakozóinak és felfogatásainak az összehasonlítása végett. Előbbinek a bekötéséhez szükséges rajzok is készültek, de olybá tűnik, hogy a csatlakozók szinte 100 százalékig megegyeznek.
Ezen a héten a munkahely nevű gonosz wigwamban úgy döntött az ifú indián, hogy lecsutakolja Tóbiást, elvégre a Nagy Főnökök közül már mindenki a saját sátrában bassza a rezet. Neki is kezdett, ám balszerencséjére ekkor megjelent a Két Lábon Járó Pöcs, így hamar híre ment a gonosz wigwamban és az ottani indiánok azóta is a "Mivan, geci, autómosót nyitottál?" és a "De szép tiszta az autód..." kezdetű ráolvasásokkal köszöntik. Mindemellett a lebaszás nevű - amúgy igen gyakori - rituálét se kerülte el Tóbiás gazdája. Ami meg még kellemesebb, hogy aznap egy daráló hang kíséretében a ló generátor nevű szerve eldobta a kanalat, így sajnos cserére szorul. Mivel a csere közben a generátort és a csigaházat összefogó egyik csavar örökmenetes lett, ezért az egész burkolatot ki kellett berhelni. Ekkor vette észre az indián, hogy a ventilátor egyik másik lapátja kotyog, így az is cserés lesz. A flex nevű eszközzel száműzte a rozsdát a csigaházról és matt feketére fújta, de persze előbb a megszakadt csavart is kiflexelte, szerencsére anélkül hogy sérült volna a burkolat. Hogy mégse legyen egyszerű, még az AC-puma is elfosta magát, így az is cserés lett. Generátorból is kapott ugyan cseredarabot Nagy Nyúl törzsfőnöktől, de az csapágyas, alapjáraton is olyan hangja van, mint egy Spitfire nevű fémmadárnak. A generátor egy felújítós varázslóhoz került, elviekben kedden lesz készen, addig se volt rest az indián, és tisztára suvickolta az olajtól csöpögő motorteret, illetve még be fog ikatatni egy olajcserét, egy szelephézeg-állítást, és esetleg még a Nanoplex-gyújtás is bekerül a gépsárkányba, mielőtt törzsi gyűlésre menne a Tóhoz. Itt a vége, fuss el véle..."

Az indiánok tágra nyílt tekintettel hallgatták Tintás Joe-t. sokáig senki nem is pisszent. A döbbent csendet aztán Sólyom Agy törte meg:
-Bazze' öcsém, te beteg állat vagy. Ilyent kitaláni. Lesző'sámán itten nálunk? Legyémáá lécci...

Így történt hát, hogy Tintás Joe felvette a Hosszú Poszt nevet, leállt az alkoholról és helyette inkább mindenféle haluzós cuccot tolt. És boldogan éltek amíg.

Továbbra sincs fogalmam a 48-as rejtélyéről, viszont vettem vasat, és gyújtogattam is. Ezenkívül ma lenulláztam magam, és a járművemet egy balesetben. Rulez.

Szóval, tegnap beizzítottam a lengyel superengine-t, és elugrottam tíz millis acéllemezt vadászni, mert őtet (mármint a lemeztet) fogja érni az a csodálatos megtiszteltetés, hogy az épülő tunnnning mocim egy fontos alkatrészévé váljon a későbbiekben. Sikerrel jártam, gyorsan bevásároltam, és a zsákmányt azonnal be is dobtam a gépműhelybe. Persze csak képletesen. A jövő hétre remélhetőleg formát ölt majd a műalkotás.
Szétbányásztam a pincémben heverő első futóművet. Az új gömbfej-kinyomóval jelentősen megnöveltem a műveletek siker-faktorát. Van egy jó, de pucolást és némi munkát igénylő kormányművem, van egy kormányösszekötő fixrudam, amit szerettem volna átalakítani, de inkább dobhatom a 'csába, mert szorulnak a gömbfejek, valamint van két darab használható tengelycsonkom, amiken szintén tervezek némi alakítgatást. A kovácsolt rugómban is nekiálltam szilentet cserélni, első lépésként eltávolítani a régi, erősen hervadt szájlenteket. Az egyik viszonylag simán megadta magát, de a másik az együttesen alkalmazott célszerszámok (kalapács, nagyobb kalapács, még nagyobb kalapács) hatására sem óhajtott távozni. Nosza jött az ötlet, hogy kiégetem a gumit. Csavarlazítóval már úgyis igencsak fel volt töltve a rendszer, toltam bele gyújtóst papírból, tűztem bele gyufát, aztán megnéztem hogy ugat a szilentblokk (wuff). Eredmény: kicsi füst, kicsi olvadás, aztán mission failed. Asszem visszatérek az ütős szekcióhoz.

Ma meg összetörtem magamat, meg a bringámat egy műszaki hiba miatti kis légiakrobatika-bemutató során. Menet közben, egy olyan 30-as tempónál kiesett az első kerék, én meg úgy Superman-figurában elszálltam a faszba. Természetesen melóból hazafelé, fényes nappal, a legnagyobb forgalomban történt mindez, mert miért is ne. A biciklim járt szarabbul, mert totálisan üzemképtelenné vált, így Tóbiással fogok sokkal többet közlekedni. Énnekem csak a két alkarom, a bal kézfejem, és a bal vállam lett kabrió, ott szökött az olajnyomás ezerrel, illetve a jobb vállam ropog, mint az állat, de azért lábon hazamentem, meg cipelhettem a darabokra esett bringát. Szar volt, na...

A bejegyzés apropója azonban nem ez, hanem megint az ELX-gyújtás. Kibugásztam hogy melyik kábel hova megy, csináltam egy kapcsolási vázlatot, és közben észrevettem, hogy valami izé van. A gyújtásvezérlő modul csatlakozójának a kettes lábáról megy egy vezeték a gyári kapcsrajzon 48-assal jelölt ojjektumba (ami nemtom mi lehet), majd onnan megy testre. Valszeg ez egy kondi, vagy egy egyszerű ellenállás, de azért nem ártana megtudni valamit róla. Már elindítottam az információkeresésést, amint lesz valami eredménye, megírom.
Akinek van/lesz ELX gyújtásrendszere, annak nem árt erre odafigyelni, mert a 48-as nélkül nem komplett a cumó!!!

Ápdét: Persze, hogy nem látszik az a szar, úgyhogy itt van nagyban.

[2009.11.23] Még egy ápdét: Azóta kiderült, hogy a 48-as egy pici szervizcsatlakozó, amit a gyári kábelkötegbe integráltak. Gyakorlati jelentőssége nem nagyon van. Ja, meg az előbbi link javítva.

Majdnem megvolt az egy év, de aztán mégse, bár lazán meg is lehetett volna.

Nah, szóval az van, hogy túl szépen sütött ma a nap meg túl szombat volt ahhoz, hogy ne foglalkozzak egy kicsit a gépjárművemmel. Gyanúsan rendben van vele minden, nem zabálja az olajat, nem füstöl, nem fulladozik, csak megy, de azért gondoltam nézek egy olajnívót meg egy előgyújtást. Az olajszint teljesen oké, és annak ellenére, hogy a motortér úszik az olajban, szinte alig ment lejjebb az olajszint az elmúlt 1000 km-ben.
Az előgyújtás legutóbb nyáron lett belőve tíz fokra (nyári talin), azóta minimális mértékben mászott csak el, cirka három fokot. Pedig azóta tettem bele kilométert rendesen. Mindegy, most belőttem, bár így is elment volna még egy 3-4 ezret gond nélkül, szóval elvileg meglehetett volna az egy év gyújtásállítás nélkül. Csak éppen minek.
 Az ékszíj volt egy kicsit laza, azt valamikor a tél elején cseréltem, szóval már nem ártott neki egy kis feszítés, most megkapta.
Múlt héten kitakarítottam a verdát. Eközben szembesültem azzal, hogy a világosszürke plüsskárpit nem biztos, hogy a legjobb választás volt, mert nem épp könnyen tisztítható, de a többi rész nem volt problémás. Egy kis mosószeres langyos víz a műszerfalnak meg a műbőr cuccoknak, egy kis porszívó a szőnyegeknek, és olyan, mintha új lenne. Jah, meg megcseréltem a biztiövön az övpárnákat, hogy a cippzáros fele kifelé legyen mind a kettőnek, mert kurvára idegesített hogy izélgatta ott a nyakamat a cippzár.

Ennyi van. Tisztára olyan gép, mintha új Suzuki lenne, csak jobban rohad, és nincs kötelező szerviz.

Petya pikcsörz iz práud tu prizent:

De előtte:
Voltam ma gépműhelyben. Ehehehe. Mondjuk most nem sok minden történt, de azért haladtunk valamicskét. Vittem be egy hengerfejet, meg a sportveztengelyt, meg még pár apróságot. Kimértük, hogy a Bogárdugó csapszegeltolásának és a 650-es dugó csapszegeltolásának a különbségéből adódóan 0.7 millivel lesz lejjebb a hengerfej, mint gyárilag lenne, szóval nem kell módosítani a furulyák hosszán, mert a flexibilis rész (a Pandáé) bőven elbír annyit. A lökörudak is maradhatnak, a hézagállító csavarokat kell majd áthekkelni rövidebbre, mert a szelephimba-tengely úgyis lejjebb lesz téve, mivel a gyárinál 5 millivel rövidebbek a szelepek, amik belemennek a mocimba.
A főtengely végére kell egy alakos tárcsa, hogy ne kotyogjon, ez a közarab sajna elengedhetetlen annak, aki CC700-as főtengelyt használ. Hogy mik lesznek a konkrét méretek, arról majd teszek fel rajzot, hátha valakit érdekel. Ezenkívül még valszeg le kell rövidíteni az ékszíjtárcsa felőli részt, mert ott csöppet hosszabb a CC700-as főtengely, mint a léges/BIS cucc.

A mai bejegyzésnek azonban nem ez az apropója, hanem az, hogy felpakolom az elegantgyuszkós képeket, rövid magyarázattal, természetesen. Figyejjé' Gabe!

1.) Ő itt az ékszíjtárcsa. Ez gondolom látszik. Van rajta három kis bütyök, őróluk ad jelet a jeladó. Az egyik az gondolom FHP jel (a tényleges felső holtpont előtt van), a másik kettőből gondolom a tőtengely szögsebességére következtet az AGY.

2.) Karbitálca. Annyi a különbség, hogy van benne egy kis furat meg egy csőcsonk a szívócső-depresszió szenzor (köznapibb nyelven: vákuum-szenzor) csövét rá lehessen csatlakoztatni. Állítólag - Gabe álláspontja szerint - van magán a karbin is ledugózott vákuumcső-kivezetés, szóval ez nem is feltétlenül szükséges.

3.) Vákuum-jeladó. Ebbe megy bele a vákuumcső, és innen megy egy kábel a vezérlőeccség irányába. Semmi felirat, semmi ilyesmi nincs rajta....

4.) Biszbaszizé. Ez a vákuumcsövön van félúton a jeladó meg a karbitálca között. Fogalmam sincs, hogy mi lehet a funkciója.

5 és 6.) Főtengely-jeladó és az ő felfogató lemezkéje. Az ő funkciója, hogy az ékszíjtárcsán található bütykökből indukciós alapon jelet csináljon, és azt elküldje az AGYnak. Mint látható, elvileg állítható:mert a felső lemezkén levő furatok oválisak, így el lehet tologatni a jeladót, de a gyárban úgy gondolták, hogy Átlag Pawelt megfosztják ettől a feature-től, és az egyik csavar nem hatlapfejű, hanem ilyen kerek, amit lényegesen nehezebb meglazítani. De nem lehetetlen
A két ujj nem szériatartozék.

7.) A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső. Azaz: a leszabályzás (Cut-off) vezérlője, az előgyújtás vezérlője (kék), és a trafó. Róluk írtam már korábban (november táján), le is vannak fényképve külön-külön is, több szögből. Keress vissza...

8. Az egész izé így együtt. Elvileg komplett, gyakorlatilag azt még nem tudom, hogy mi a búbánatos lófasszal fogom őket összekötni, mert ugye kábelkötegem az nincs.
Adódik a kérdés? Van ezeknek a Marelli gyújtáscuccoknak valami szabvány csatlakozójuk, vagy inkább hozassak gyáriakat a Katona és Obrotka Alkatrészkereskedelmi Vállalattal?

(Norbi)Ápdét: Fent vannak a fotók a csatlakozókról.

1.) Cut-off (alias leszabályzó-genya)
2.) Gyújtásvezérlőizé
3.) Vákuum-jeladó
4.) Indukciós szögsebesség- és szöghelyzet-jeladó ))
5.) Gyújtótrafó.

"Sziasztok, Peti vagyok és küldeném a "Voltam ma gépműhelyben" című számot a hetedik cébe Gyuszinak, Robinak, és mindenkinek, aki szereti..."

Jííííhhháááá, végre történt valami a motorommal. Bekerült a Cinquecento főtengely, bár egyelőre csak próbaképpen. A CC700-as tengelyen van még faragnivaló, mert a vezérmű felőli nyugvócsap és a forgattyúkar közötti átmenet nem olyan, mint a léges meg BIS tengelyeken, hanem rádiuszos, ezért nem tud rendesen felfeküdni a támcsapágy (gy.k. az axiális csapágy). Ha ezt kiküszöböljük, akkor valszeg elmúlik az a masszív 4-5 millis tengelyirányú kotyogás, ami jelenleg jellemzi a technikát. A lendkerék felőli csapágy egyelőre nem is volt teljesen a helyén, mert a felhegesztett részből előbb le kell munkálni, hogy fel tudjon feküdni a csapágyház. Az alakítanivalók ezzel persze nem érnek véget, mert el kell távolítani a dugót amivel a főtengely belseje van ledugózva (lásd a képet.). Ha ez bent marad, akkor ugye az nem biztos hogy megnöveli az olajnyomást. Ugyanezen okból meg kell fúrni az ékszíjárcsa rögzítőcsavarját is. Mindenképp a Csinkvecsentó csavarját kell használni, mivel a menetemelkedése eltér a léges/BIS csavarétól.
Biztos ami biztos, bevittem egy gyári meg egy EL ékszíjárcsát (utóbbi lesz majd rajta a végleges verzióban), összepróbáltam a főtengellyel és nem tapasztaltam különösebb problémát. Egyelőre ad-hoc lesz összepakolva a cucc, hogy a hengereket be lehessen lőni, hogy pont síkba járjon a dugattyú. Valszeg kicsit több lesz lemunkálva a hengerek tetejéből, mert a hengerek talprészénél lesz egy 8 millis acél erősítő alkalmatosság. Pénteken készen lesz a blokk véglegesre, kikönnyítve-kigrammolva, akkor viszek be egy hengerfejet, meg a sport-veztengelyt. Folyt köv.

"80.3 TrógerFM, itt a délutáni kívánságműsorban az Olajsár együttes dalát hallhatták. Petike kérése után következzen a nyereményjátékunk: Az a kedves megfejtő, aki meg tudja állapítani hogy a képen szereplő két ékszíjtárcsa közül melyik az EL és melyik a sima 650 E alkatrésze, az jó arc. Most pedig következzenek a legfrissebb hírek Herpesz Emőkétől:"

Túl van a válságos állapoton az a hat szelet pizza, akik délután szenvedtek balesetet egy hirtelen fékező Polski Fiat személygépkocsi utasterében. A fékezés következtében pofára esett doboz mentésére igyekvő sofőr ott baszta el, hogy felemelte azt a k* dobozt, ami persze kinyílott, és a hat szelet pizza azonnal hétfelé zuhant, kellemes sajtos-paradicsomos dizájnt kölcsönözve az utastérnek. A sofőr most takaríthat, basszameg...

"Köszönjük Emőke. Sajnos már csak egy kívánság fér bele a műsoridőbe. A Szenyor Sokrács feat. Bádog Boyz felvételével búcsúzik önöktől a műsorvezető, Ödéma Zoltán..."

"Történt egyszer régesrég, hogy BE-RI sheriff lett a Tápkábel-völgy korlátlan ura. Az ifjú BE-RI igazságosan és becsületesen látta el feladatát, kordában tartotta az Amper-bandát, védte az igazságot, szolgálta a fényt, óvta a kis H4-eseket, és felettesét, az öreg Fényváltó bá'-t. Az amperek viszont nem hagyták nyugodni, folyton ostromolták, és az idő előrehaladtával, ahogy öregedett BE-RI kezdett megcsömörleni a fény szolgálatától. túl nagy volt a feszültség, ezért végül idős korára BE-RI átállt a sötétség oldalára. A gonosz sheriff megtagadta Fényváltó bá' parancsait, aljasul megölte a kis H4-eseket, sőt egy alkalommal Fényváltó bá' életét is megpróbálta kioltani. Ekkor érkezett azonban a hős ifjú, NVF4-1C-Z30a, aki kiállt a szenvedők mellett és párbajra hívta a sötét lelkű BE-RI-t.
A kihalt főutcán csak ketten voltak, halálos csend telepedett az álmos Csomagtér Cityre, csak a szél hangja fütyült. Csomagtér lakói riadtan zárták be ablaktábláikat, félelemtől reszketve húzták meg magukat otthonaikban. Délben eldördült két lövés...

...és BE-RI holtan rogyott össze. Éljen a hős megmentő, éljen NVF4-1C-Z30a! Mától ő szolgálja a fényt, és mindenki boldogan él, amíg szét nem sül."

Nah, szóval kicseréltem a fényszóró-reléket 30 amperesre (thanx Nyuszy), mostantól remélhetőleg semmi gáz. Ha már ott matattam, kicsit kiganajoztam a csomagteret, most már azért szebb.

Vasárnap délután szép kellemes idő volt, úgyhogy elmentem autózni, úgyis volt egy kis programom pesten. Előtte beugrottam egy szimpatikus fiatalemberhez, akinek valami mértékegység a neve, asszem M/S, vagy KM/H (így nagy betűvel, mert tulajdonnév), nem emlékszem már pontosan. Ő éppen valami vasat kenegetett, de úgy néz ki, hogy jó kedvében találtam, mert adott egypár ilyen izét. Nemtom mik ezek, állítólag Elegant gyújtáshoz való dolgok. (Én azt hittem , hogy egy Elegant felgyújtásához elég a benzin meg a gyufa.) De nem, kellenek ilyenek is:

- EL ékszíjtárcsa
- főtengely-szöghelyzet jeladó
-a jeladó felfogató biszbasza
- karbitálca (vákuumcső-kivezetéssel)
- vákuumcső meg valami jeladó kütyü a végén
- sokrácsos reaktorfedél

Utóbbi állítólag nem része az Elegant gyújtásnak, de azért elhoztam, biztos ami biztos. Késő este mentem hazafelé, szerencsére akkorra már eltakarodtak az útról a délután még hemzsegő sunday driverek (hússzal kanyarodós, jobbra indexelős, balra menős, ah-de-szép-a-táj-béla belső sávban hatvannal, akciós keritörpére hirtelen fékezős , nah szóval ők elhúztak haza a tévé elé, és elég tempósan hazaértem. Én nem értem, hogy hogy van az, hogy egy 24 lóerős autóval hogy lehet, hogy folyamatosan előzök, amikor igazából nem is tolom neki, na mindegy.

Jaaaaj, és a nap fénypontja: benzinkútnál épp csokit majszoltam, aztán jött oda egy opeles fickó, és megdícsérte a kocsimat, hogy milyen szép, meg tipp-topp kis autó. Persze, hogy bal oldalról látta csak, de akkor is jól esett. Ennyit dobnak egy kocsin a felnik.