A világ legnagyobb baromsága. Igen, igen, tudod, hogy miről beszélek. Autóra költeni a lehető legnagyobb kreténség, amit csak el lehet követni. Szóval akkor miről fog szólni a mai mese? Naná, hogy az Alfáról.

Január elején vettem egy nagy levegőt, beröffentettem a Hummeremet, aztán nyélgázzal rámentem a vékony jégre: belevágtam az Alfa-felújításba. (Vagy rosseb tudja, hogy hogy mondják ezt, de majdnem restaurálás, ha jobban belegondolok.) Amik miatt időszerű volt:
- A motor már nem volt tökéletes, legalábbis messze volt az elvárásaimtól. Nem teljesítményben, hanem futáskultúrában. Na jó, egy kicsit teljesítményben is.
- A diffi úgy búgott, hogy egy agylehajtásos, Rába-hidas Ikarus is csókolommal köszönt volna neki. Az előző tulaj "felújíttatta" a váltót, aztán őt meg egy kicsit általbaszták vala az palánkon. Mert ugyan a szinkronok rendben voltak, de a diffi kihézagolásához vagy nem értett a "mester", vagy csak szart bele. Ha meg beleszarunk a diffibe, attól jobb nem lesz, csak büdösebb.
- A "felújított" váltóban a nyelestengely-csapágy felett is már a dögkeselyűk köröztek. Jobbnak láttam inkább időben megbontani, minthogy egy szép napon a 120-nál beálló váltó által satura fékezett hátsó kerekek miatt egy tripla-dupla cukaharával landoljak az útmenti susnyásban.
- Még a nyári kispolszki-találkozó alatt elpusztult a fékszervóm. Egész eddig szervó nélkül nyomtam, mert hát egyfelől izmos a vádlim, másfelől meg a fék a gyengék mentsvára, de azért mégis.
- Folyatott a főfékhenger. Ez az, ami miatt meghalt a fékszervóban a membrán.
- Folyatott a kuplung alsó munkahenger. Ez simán csak idegesített.
- Párásodtak a fényszórók, és belül már kezdett kissé rozsdásodni a foncsor előtt fém betét.

Nagyjából ennyi. Gondoltam, ha már szét van trancsírozva a járgány, akkor ezeket egy füst alatt meg is lehetne oldani, hogy a tavaszi szezonkezdetet egy új, egy jobb, egy kifinomultabb jármű volánja mögött élhessem meg. (Minő fennkölt szavak, ófaszom, mingyásírok.)

Mivel nekem se időm, se műhelyem, meg az újabb autókhoz tehetségem se igazán van (gy.k.: bonyolultabb mint egy faék, és a 13-as kulcson kívül kell hozzá más is = új autó ezért elvittem a szekeret az alfások körében közismert Schulek-műhelybe, ahol a következő dolgok vártak rá:
- Ha már lúd, legyen talp, a motor megbontásával egybekötve akkor már gyüjjön egy kis lökettérfogat-növelés is. az 1.8-as hüvelyek és dugók felhasználásával 1750-esre lett átalakítva.
- Ha már lúd, második rész: mivel a régi 4,7-es áttételű diffit úgyis ki kellett baszni, kapott a szekér egy kétliteresből származó 4,3-as áttételű diffit.
- Főfékhenger, szervódob, kuplung alsó munkahenger csere, plusz kapott új hátsó kerékagycsapágyakat, meg panhard szilenteket is.
- A lámpákat meg a hűtőt hazahoztam, azokat saját magam vettem kezelésbe.

Hozzávalók:
- 1 db főfékhenger
- 1 db kuplung alsó munkahenger jav. készlet
- 8 db panhard szilent gumibaszás
- 5 liter fagyálló
- 5 liter desztvíz
- 6 liter motorolaj (Shell Rimula R6 10W-40 full szintetikus teherautó-olaj, járatáshoz teljesen jó lesz.)
- 3 liter váltóolaj (Shell Spirax 85W-140, ez kicsit sűrűbb az előírtnál, de nem is árt)
- 250 ml molibdén-diszulfidos váltóolaj-adalék (Liqui-Moly)
- 1 db motorolaj-szűrő (Mann)
- 1 garn. főtengelycsapágy (GLYCO)
- 1 garn. hajtókarcsapágy (szintén GLYCO)
- 1 db fullos tömítéskészlet (Reinz)

A csapágyak és a tömítéskészlet természetesen nem nagyon kapható az Alfához az országban ( normális minőségben meg pláne ), ezért kábé egy-másfél hét volt, mire Németországból ide tudtam rendezni ezeket Reinz, illetve GLYCO gyártmányban. Azért az elvakult márkafetisizmus itt se nyerő: A Reinz tömítéskészletben a szimmeringek elég retkek, azokat kicseréltük a jó kis olasz Corteco-ra, mert szimmeringből az a fasza. Ezek a cuccok természetesen a legnagyobb havazás kellős közepén érkeztek meg, ezért a tökig érő hóban csúszkáltam ki Pusztaszabolcsra Schulek Bélához a nyárigumis kispolákkal. Rakenroll! Keresztberaktam-e? Há' hogy a rákba ne!

A munka itthoni részeként beadtam a fémeket (lámpa tartó, ventilátorkeret, bisz és basz a porfestőhöz. Megpucoltam a ventilátort, kifúvattam és kiporszívóztam a hűtőt (igen, tudom, hülye vagyok, ez van , és szétszedtem a lámpákat. A balos egész jól ment, a de a jobbos lámpaüvegnek a ragasztója az nagyon fogott. Sebaj, többnapi szívás árán sikerült kigyengítenem, és már majdnem lent volt a lámpaüveg, amikor egyszercsak, patt-reccs-fákk. Persze hogy elrepedt kettőbe. Mondtam is, hogy a rühes-kankós zergebaszta gömbvillám baszná vissza a keserves kurvaannyába azt a hétfejű digó istenverését irgum burgum, meg ilyesmik Sebaj, jobb híján összeragasztottam FBS-sel(nemsokára úgyis kapok másik lámpát, arról majd le lehet berhelni az üveget).

Nekiláttam a foncsorok előtti fém betéteknek. Ha azt mondom, hogy rommá voltak rohadva, akkor nagyjából nem hazudok nagyot. Flex, lepkés korong, csissz-csissz, aztán utána lealapoztam ezzel a Dinitrol RC-900-as rozsdaátalakítóval, majd kaptak egy réteg matt fekát. Ha már ott tartottam, a hűtőrácson levő krómozott műanyag pajzs - a scudetto - is kapott egy kis festést, mert elég ramaty volt a krómozása. 300-as papírral vizesen felcsiszoltam előtte, aztán így most nem mondom, hogy világbajnok, de azért jobb, mint volt.
A foncsor előtti fémbetétek kaptak egy kis hőtükör-fóliát, hogy a fényvisszaverő-képességükön javítsak valamennyit, illetve az izzók előtti árnyékoló szarságok is kaptak egy hasonló upgrade-et. Így remélehetőleg egy kicsit jobb lesz a lámpák fényereje. Összerakáskor persze a balos lámpa foncsorán az állítócsavar patentje kábé kétszázötven darabba törött szét. Nyilván sehol nem lehet szerezni, mert miért is lehetne, úgyhogy végül egy kispolák-patentet herkeltem bele, némileg ügyelve a szakszerűség látszatára.

Elméletileg úgy volt, hogy a harmincadik szülinapomra összeáll a szekér, de - természetesen - csúszásban vagyunk, úgyhogy ez így ilyen formában nem jött össze. mindegy, célegyenesban van már a gép, a hét végére meglesz, és akkor valami azt súgja, hogy véletlenül be fogok rúgni. (Már ha marad rá zsé.)

 Ez tulajdonképpen csak ilyen (norbimentes) ápdét a tegnapihoz. A faszkivan-szituáció továbbra is fennáll. Ma rámcsörögtek a generátorosok. Holnap délután mehetek a cuccért, 8 péz lesz. Viszonylag korrekt ár, úgy érzem. Ma tovább próbálkoztam a 32-es köcsög csavar leszedésével. Ezúttal igénybe vettem fater segítségét is. Ö tekerte a crovát, én meg a kocsi alatt fekve egy pajszerrel tartottam ellen a fogaskoszorúnál. Kézifék behúzva, váltó négyesben továbbra is, de az a szar továbbra se moccant egy millimétert se. Szóval haladás semmi, ellenben a fogaskoszorún keletkeztek apróbb sérülések. Második verzió: Nyuszy tanácsa alapján nekitoltam a kocsit a falnak (illetve hát a garázskapunak), beszerváltam egy vascsövet erőkar gyanánt, váltót beraktam rükibe, és elkezdtem lazítani. Mármint a csavart. Hihetetlen, de így is 1-1,5 fordulatot tudtam forgatni a főtengelyt, közben a kocsi meg csak préselődött fel a garázsajtóra, de a csavar az nem adta meg magát. Ezért érdemes volt emelkedőnek tologatni, egyedül. Legalább kondiban maradok.
Még jó, hogy anno nem téptük meg nagyon azt a csavart, hogy könnyű legyen leszedni. Mi lett volna ha tényleg erőből ráhúzzuk?
Gyűlölök dolgokat feladni, de asszem szarok bele ebbe az ELX gyújtásba. A szomszéd unokái így is elég csúnya szót tanultak már.  Én meg örülök, ha mozgásképes lesz a kocsim péntekre, meg még esetleg marad még időm hellyel-közzel kitakarítani egy kicsit. 'Csába....

"Sziasztok, Peti vagyok és küldeném a "Voltam ma gépműhelyben" című számot a hetedik cébe Gyuszinak, Robinak, és mindenkinek, aki szereti..."

Jííííhhháááá, végre történt valami a motorommal. Bekerült a Cinquecento főtengely, bár egyelőre csak próbaképpen. A CC700-as tengelyen van még faragnivaló, mert a vezérmű felőli nyugvócsap és a forgattyúkar közötti átmenet nem olyan, mint a léges meg BIS tengelyeken, hanem rádiuszos, ezért nem tud rendesen felfeküdni a támcsapágy (gy.k. az axiális csapágy). Ha ezt kiküszöböljük, akkor valszeg elmúlik az a masszív 4-5 millis tengelyirányú kotyogás, ami jelenleg jellemzi a technikát. A lendkerék felőli csapágy egyelőre nem is volt teljesen a helyén, mert a felhegesztett részből előbb le kell munkálni, hogy fel tudjon feküdni a csapágyház. Az alakítanivalók ezzel persze nem érnek véget, mert el kell távolítani a dugót amivel a főtengely belseje van ledugózva (lásd a képet.). Ha ez bent marad, akkor ugye az nem biztos hogy megnöveli az olajnyomást. Ugyanezen okból meg kell fúrni az ékszíjárcsa rögzítőcsavarját is. Mindenképp a Csinkvecsentó csavarját kell használni, mivel a menetemelkedése eltér a léges/BIS csavarétól.
Biztos ami biztos, bevittem egy gyári meg egy EL ékszíjárcsát (utóbbi lesz majd rajta a végleges verzióban), összepróbáltam a főtengellyel és nem tapasztaltam különösebb problémát. Egyelőre ad-hoc lesz összepakolva a cucc, hogy a hengereket be lehessen lőni, hogy pont síkba járjon a dugattyú. Valszeg kicsit több lesz lemunkálva a hengerek tetejéből, mert a hengerek talprészénél lesz egy 8 millis acél erősítő alkalmatosság. Pénteken készen lesz a blokk véglegesre, kikönnyítve-kigrammolva, akkor viszek be egy hengerfejet, meg a sport-veztengelyt. Folyt köv.

"80.3 TrógerFM, itt a délutáni kívánságműsorban az Olajsár együttes dalát hallhatták. Petike kérése után következzen a nyereményjátékunk: Az a kedves megfejtő, aki meg tudja állapítani hogy a képen szereplő két ékszíjtárcsa közül melyik az EL és melyik a sima 650 E alkatrésze, az jó arc. Most pedig következzenek a legfrissebb hírek Herpesz Emőkétől:"

Túl van a válságos állapoton az a hat szelet pizza, akik délután szenvedtek balesetet egy hirtelen fékező Polski Fiat személygépkocsi utasterében. A fékezés következtében pofára esett doboz mentésére igyekvő sofőr ott baszta el, hogy felemelte azt a k* dobozt, ami persze kinyílott, és a hat szelet pizza azonnal hétfelé zuhant, kellemes sajtos-paradicsomos dizájnt kölcsönözve az utastérnek. A sofőr most takaríthat, basszameg...

"Köszönjük Emőke. Sajnos már csak egy kívánság fér bele a műsoridőbe. A Szenyor Sokrács feat. Bádog Boyz felvételével búcsúzik önöktől a műsorvezető, Ödéma Zoltán..."

"Vettem vasat."* Ilyen gömbgrafitos öntöttet, meg pár darab másmilyet is.
Elvileg úgy terveztem, hogy a 26-ik szülinapomra ideér, és akkor örö é bódottá, de csúszott egy fél hónapot. Természetesen így is nagyon örülök neki, és ezúton is óriási thanx Gáspáry Lacinak, hogy beszerezte nekem ezeket a cumókat.

Mondjuk kezdek egy kicsit aggódni, mert ezzel, meg a múlt heti műszakis-függőcserés kalanddal együtt laza két hét alatt ráugrott egy 85-ös az autómra, ami kábé most jó ha 35-ért el tudna kelni. Szóval ez már igencsak túlmutat az épelméjűségen, de még töretlenül hiszem, hogy normális vagyok. Vagy valami olyasmi...


*Eme idézet egy bizonyos Tibeee néven elhíresült kortárs klasszikustól származik.