Az elmúlt két hónapban nemigen blogoltam, mert úgy alapvetően annyira volt - autós téren - eseménytelen ez az időszak, hogy ahhoz képest a Fiumei úti temető kész Woodstock. Meg aztán se idő, se semmi, be is voltam gárgyulva teljesen ettől a vegetálástól. Az Alfa ment, működött frankón, amikor nem volt túl hideg, akkor előfordult olyan is, hogy 10 alatt evett, de úgy alapvetően semmi említésre méltó dolog nem történt, se vele, se a többi szarommal.
 
Járt itt a Mikulás, két dolgot hozott, mindkettőnek kurvára örültem. Kaptam úgy 100 km/h környékén egy szimpatikus kavicsot a szélvédőmre, ami csinált egy olyan krátert, amit egy átlagos méretű kisbolygó is büszkén mutogatott volna a klubban. A másik ajándék, amit kaptam, az pedig ajánlott küldeményként érkezett a két ünnep között, és Vas megyéből küldték, egy jó méreteset beleszarva ezzel az ünnepi áhítatba. Az történt, hogy Fehérvár belvárosában parkoltam (egy nem épp megfelelő helyen), este hét és hajnal mittudoménmennyi között, és erről készítettek néhány remekbe szabott fotót a kékek. Egyszer lefotózták este nyolckor, meg egyszer visszatértek hajnal fél egykor, és mivel közben volt egy éjfél, ez már rögtön két különböző naptári napnak számít, így egy tilosban parkolásért rögtön kipostáztak két darab 30 ezres csekket. Most éppen folyik a levelezés, hogy "Felezzük meg, Vágó úr!". Gyönyörű szép szerelmes leveleket írtam nekik, remélem hatni fog. (Vagy legalábbis kicsúszunk a 60 napból, aztán akkor benyelhetik a brét.)
Na, szóval ezek történtek, egy élmény volt, de tényleg. Mondjuk szar élmény, de hát ez van...

Visszatérve a szélvédőre: azonnal leragasztottam a sérülést, aztán elkezdtem lázasan körbekutatni, hogy találjak valami jó szélvédőjavítós szakit. Volt három kavicsfelverődésem, meg sok-sok apró karc, úgyhogy ezeknek a kijavítására, meg az karcok miatt egy telibe polírra kértem árajánlatot vagy öt-hat helyről, aztán végül a teszkóparkolóban dolgozó szaki ajánlata tűnt a legjobbnak. Azt mondta, hogy a három kavicsnyom, meg a telibe polír az így egyben tizenöt, úgyhogy gyorsan meg is egyeztünk, és végül most szombaton kigurultam hozzá, a gazdaságos áruház parkolójába. Végül ő még talált plusz két kavicsnyomot, így az öt sérülés eltüntetése megállt tizenkettőben, viszont a polírt azt elnapoltuk, mert kicsit kicsúsztunk az időből. Mindegy, ha már ott voltam a gazdaságos parkolóban, megvártam a Budapest-Bamako mezőnyét (főként Christ meg Norbit meg bandázunk egy kicsit ár helyi polskis arccal, akik szintén kijöttek Chrisék tiszteletére. Mondjuk ők sajnos nem jöttek be az itteni ellenőrzőpontra, de megértjük, mert 90-es tempóval tényleg elég messze van az első etap célja, Genova. Legalább dumáltunk egy jót a pókos kollégákkal, folyt. köv. a 126-os napon...

Amikor ez is megvolt, eltipliztem a MOL nagykerbe, vettem olajat utántöltésre (Szerencsére nem nagyon zabálja az olajat a masina, csak úgy biztos, ami biztos alapon azért nem árt. ha van.) az ablaktörlők is elég ergyák voltak már, úgyhogy a Szakál-Metálnál beruháztam a Champion AeroVantage típusú cuccra, úgyhogy most elég jó kilátásaim vannak. Mármint a szélvédőn.
Ennyi történt szombaton, legalábbis az Alfával. A Moszkviccsal kapcsolatban is voltak események, de sajna azt nem tudtam fotóval dokumentálni, mivel - ahogy az már nálam lenni szokott - természetesen nem volt minden komplikációtól mentes a történet, és igazából mindenre volt időm, csak fotózni nem. Mindegy, holnap erről is beszámolok bővebben, de addig ízelítőül csatolok egy képet egy járműszerelvényről, amiből szerintem már látszik, hogy miért is nem volt egy egyszerű menet a tegnapi.