"...és játszani ezt a rock'n'rollnak hívott szart!"

Ezzel a Tankcsapda-idézettel szeretném indítani 2010 első bejegyzését, nem azért, mert ideillik, hanem azért mert csak. Egy hosszú, 2008 augusztusa óta tartó sorozat szakadt meg a héten, így hát kénytelen vagyok róla blogolni: Tóbiás ekkor volt utoljára üzemképtelen (akkor mondjuk majdnem fegyújtottam, szép cifra poszt lett belőle), és hát most úgy néz ki, hogy kedve támadt egy kis múltidézésre. Pont a vizsgaidőszak közepén, mert olyankor az nekem jó.
Múlt pénteken mentem volna vizsgázni Pestre, amikor Tóbiás egyszercsak cseszett elindulni. Háromszoros hurrá, próbáltam menteni a menthetőt, de nem akarta a gép az igazságot, úgyhogy jó háromnegyed óra késéssel indultam Pestre a Peugeot-val. Szegény öreg dízelnek a belét is kitapostam, hogy felérjek, röpködtek a koromfelhők. (Amikor a Hungáriára értem épp akkor mondták a rádióban, hogy várhatóan elmarad a szmogriadó. "A lófaszt fog elmaradni!"-gondoltam én...
Na mindegy, a vizsga megvolt, két vizsga közti szünetben meg nekiálltam Tóbiást hebrákolni. Szegényke egy nyikkanás nélkül hozott-vitt, és már éppen ráfért volna egy kis karbantartás. Mondjuk még két hetet azért már igazán kibírhatott volna. Előtúrtam egy régi Tanksapka CD-t, nosztalgia-jelleggel, feltoltam a hangerőt aztán nekiestem a járműnek:
-Feltöltöttem az akksit,
-kicseréltem a megszakítót,
-belőttem a mexhézagot,
-beállítottam az előgyújtást.

Na ekkor hosszas tekerés után beindult, nem volt még tökéletes.

-Kicseréltem a gyertyakábeleket,
-feszítettem az éxíjon,
-kapott olajat (a szokásos Valvoline Turbo 15W-50-est),
-kiszedtem és megpucoltam a gyertyák elektródáit.

Ekkor pöccre beindult, és gyönyörűen járt. Örültem. Bónusztrekk gyanánt még kitakarítottam a kocsi belsejét, adtam némi kenést a záraknak, és helyreraktam pár lelazult csavart a beltérben. Este elmentem egy próbakörre. Sajnos épp leesett a hó, és sajnos nagyon síkos volt az úttest, és sajnos-sajnos-sajnos nagyon gyakran megcsúszott a kocsi hátulja, hovatovább minden kanyarban.

Eddig a lávsztori. Ma reggel mentem volna vizsgázni. Találjátok ki, hogy beindult-e? A helyes válasz: kurvára nem. Két dologra gyanakszom: vagy AC-pumpa (délután rendeltem is egy felújító készlet), vagy pedig trafó. Ha az AC-javítás után beröffen, akkor gúd, ha nem, akkor trafócsere. Ha azután sem, akkor optikai tuning lesz, nagykalapáccsal.

Egyéb történések, amikről nem blogoltam a sűrű egyéb teendők (vizsgák, vizsgák és a változatosság kedvéért vizsgák) miatt.
- Nem "voltam gépműhelyben".
- "Vettem vasat." (Illetve hát alumínium az, méghozzá ilyen kerek fajta, és négy darab.)
- A kocsim Veszprémből Irie Maffia koncert és súlyos másnaposság után, az 50-10 centis hóval borított 8-as főúton is hazahozott. Kalandos volt, főleg amikor megpördültem 80-nal, és a szalagkorláttól 20 centire fogtam meg a gépjárművet.
- Szilveszterkor 5 méteres zokszó nélkül lenyomta több utassal a Fehérvár-Alsóörs távot, és másnap egy Tihanyi kirándulás is belefért. Négy emberrel is simán tartotta a gépezet a 100 km/h-s utazót. Oké, a hátsó kettő az 45-50 kilós lány volt, de ez még így is majdnem 250 kiló. Az emelkedőkön mondjuk nem előztem, ez tény...
-Van újság a Moszkvics körül, de erről majd később számolok be!

Sajna az idő szűkében nem nagyon tudtam kommentelni, de azért olvasok blogot, úgyhogy megragadnám az alkalmat és itt most gyorsan egy füst alatt:
-Buék mindenkinek úgy cuzámmen!
-Kemának részvét JRB miatt, és sok szerencsét a kis piroshoz. Látom alakul a verda. (Neve van már, vazz?!)
-Suhinak is grat az új géphez. De azé' a kispolák az stílusosabb gép volt, na!
-Somának üzenem, hogy egy állat! (De pozitív értelemben. )
-Bálint Karcsinak gratula a műszakihoz, nagyon szívesen megnézném már a vasat.
-Lajoskának szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Skoda rendszámából hiányzik egy betű: AC/DC helyett csak ADC. Sürgősen pótolja!
-Nyuszy: ne mennyé terepre, mert attól megy tele a diffi sárral meg patakvízzel. Inkább polskizz, aszfalton. (126-os nap?

A vizsgaidőszaknak meg üzenem, hogy monnyon le! Ja és szerelgetés közben elkapott a nosztalgia, oszt megfogadtam, hogy ezt ide beizélom ide. Rakkenroll, vaze!

Tóbiásba iszonyatos mennyiségű kilométert raktam bele a héten. Asszem nyolcat, de talán még tíz is megvan, igazából nem figyeltem. Itta jóidő, aztán bringávaljárás rulez, mert egésssség van meg környezettudat, értitek. Azért bevittem szerdán a kocsit hogy meglocsoljam a nagynyomású mosóval, és szolidan megpróbálkozzam az október óta összegyűlt retek eltávolításával. Nos, tanárúr, elnézést nem készültem: két dolgot nem vittem, szivacsot, meg autósampont. Mindegy, kerítettem egy szivacsot, meg valami narancsillatú kézmosót, aztán adtam a pepszi-érzésnek.
A kézmosó bevált, egész szép lett a kocsi, de volt egy kis probléma: másnap reggel mentem ki, aztán láttam, hogy egyrészt esett az eső (ez már nem lep meg, edzett vagyok), meg - valószínűleg a narancsillatnak köszönhetően - vagy egy falkányi kóbor macska, vagy egy huszonhét lábú mutáns menyét, vagy mittudoménmi ráizgult az autóra, és összevissza mászkálta. Gyakorlatilag tele volt a jószág tappancsnyomokkal, amik ugye jó sárosak is voltak az eső miatt. Bezzeg amikor koszos volt, akkor soha, maximum a kutyák hugyozták le.
A másik kötelező tavaszi okosság a nyári gumik felrakása. Felrakattam. Eléggé a halálminta felé konvergálnak már, de ezt a szezont még kihúzom velük, aztán csöcskampó. Nyár végétől kezdve Tóbiás úgyis hosszú szabadságon lesz.
Rápróbáltam a BBS felniket is, csak hogy lássam, mit mutat. Szerintem jó, ráadásul ahogy elnéztem, a BBS még könnyebb is, mint az Seicento lemezfelni, pedig az egy collal keskenyebb. A továbbiakban gumik le, homokfúvás, aztán festés.

A melóhelyen haladtunk egy kicsit a Jaguar-ral, volt "Vágó úr, felezzük meg", mert levettük a komplett elejét, hogy a tűzfalon lehessen hegeszteni, a motorháztetőre rajzoltunk Spongya Bobot, mert az kell oda, és az alján is találtunk szép nagy likat, úgyhogy még ott is lesz vele némi meló. Áj tink, disz iz dö biginning of ö bjutiful frencsip.

Ma volt egy kis meló. Kora délután lőttük a fotóanyagot egy cikkhez, szerencsére kellemes volt az idő, jók voltak a fények, meg viszonylag gyorsan találtunk megfelelő helyszínt is. A kocsi meg - mint a mellékelt ábra remélem mutatja - magárt beszél.
Az egész simán zajlott, de azért volt egy aprócska intermezzo: épp egy Lujzamajor (vagy mi a bánat) nevű ojjektum (a "település" egy kicsit erős kifejezés lenne rá) bekötőútján fotóztam a kocsit, és úgy álltunk meg, hogy a járgánnyal kicsit betolatott a tulaj a szántásba. Jó volt, kiadta: szépek voltak a fények, a háttérben a szép zöld mező és a távolban a Vértes lankái, szóval alles gut. Egyszer csak arra jött egy ilyen öregasszony-szerű képződmény, gondolom a lujzamajori egyetemi negyedből, és elkezd szörnyülködni, hogy "Hogy kerül ide ez a jó kocsi!" meg  "Mit keres ott a szántásban?!" és előadta szörnyű összeesküvés-elméletét, hogy ezzel valakik biztos keresztülautóztak a szántóföldön, és otthagyták. (Az persze meg se fordult a fejében, hogy mi, akik ott kolbászoltunk ketten, hogy netán épp mi érkeztünk a kocsival, és a személygépkocsik jelentős hányadában megtalálható hátrameneti fokozat szakszerű használatával került a jármű a pillanatnyi pozíciójába.Nyomok se nagyon voltak a kocsi mögött, de ugye ez is részletkérdés. ) 
A Lada tulaja persze kapva kapott az alkalmon, és elkezdte mondani, hogy "Há' nemtom, biztos valakik itthagyták...", meg hogy "Tényleg lehet, hogy átjöttek vele a a mezőn."mire az egysejtű néni méginkább elkezdett szörnyülködni. Erre már én is jöttem ki a szántásból, aztán mondtam, hogy biztos lopott a járgány, elkötötték, aztán rodeóztak vele. Jól megbeszéltük, hogy milyen gonosz a világ, aztán néne balra el a buszmegálló irányában. A fotózás befejeztével visszaültünk az ezeröcsibe, ki a főútra, és irány vissza Fehérvár. A közeli buszmegállóban ott várakozott a hiperintelligens asszonyszemély, akinek ki is integettünk a kocsiból. Há' mit mondjak: elég érdekesen nézett. Szegényke szerintem ezen a rejtélyen el fog rágódni élete hátralevő éveiben, höhöhö...

Ja, egyébként maga a kocsi egy 1976 októberi 2103-as Lada, eléggé stílszerű OT-s rendszámmal, 40ezer kilométerrel, makulátlan kívül-belül. Egy igazi élmény volt.

Délután kitakarítottam Tóbiást, tök szép lett, ezenkívül adtam kis kenőanyagot a záraknak, zsanéroknak, bovdenekenek. A szomszéd sráctól meg kaptam két darab polski-felnit, mert ők inkább kettesgolfoznak, ennek meg nem tudják hasznát venni érdemben. ezeket nem fotóztam le, mert úgyis mindenki tudja milyen egy polskifelni.

Továbba a héten történt (mint a barátok köztben): a szelephimbákat elvittem esztergályoshoz. Ő elküldött (anyámba), egy másikhoz, ahol van olyan kemény szerszám, amivel meg tudják csinálni a könnyítő furatokat. Ők azt mondták, hogy a himbatengely furatát viszont nem tudják felbővíteni, mert ahhoz nem tudják befogni a himbát, azt vigyem máshova, egész konkrétan abba a műhelybe, ahol épp van az egész blokkom, szóval bezárult a kör. Jah, a kovácsolási feleslegeket meg mondták, hogy köszörüljem le magam, mert az egyszerű. Végülis igaz, a héten neki is fogok esni a műhelyben.
Az olajszűrő-adapter rajzait leadtam a CNC marósoknak csütörtökön, onnantól kezdve csuklok időnként. Érdekes...

Az elmúlt hónapban eléggé depcsi voltam, merthogy szarcsi volt a járgány, vagy legalábbis nem volt üzemképcsi. Majdnem öngyi is lettem, (inkább azért nem), de kétségtelenül tele volt vele a... tudjátok, na... a csim. Nagyon úgy tűnt, hogy a fesszabcsi meg van dögcsizve, de rámértünk, és stabil 14-14.1 Voltcsit ad le, szóval nem emiatt nyifcsizett ki az akksy.(Végképp nem értem, hogy akkor mi a motherfuck van.) Viszonylag heppi voltam, mert legalább azt nem kell cseryzni, elmentem soppingolni a szaküzibe, és vettem egy csini, cuky középkatcsis, ólmos-savas akksit, 12 ruppóért, 24 hónap garcsival. Gondozástmentesssset inkább köszike de többé nem, majd inkább gondizom. Nem olyan drága a desztilált víz(csi).
Azóta cerencsére pöcike-röfike, megy elég rendesen, jól húz a moci, rendellenes zörcsi sincs sehonnan se. Persze kopi-kopi.
A múlt hétvégén lemosiztam, mert már eléggé vastag réteg koszcsi volt rajta, egyenként kellett a fényezésre égett bogárkaksit, meg rovarhullákat (bocs, hullcsikat) levakarászni, de a végén csinyke (ypszit itt i-nek ejteni ám lett. A héten még szopcsizott egy picyt a tompifényszy (gy. k.: tompított fényszóró , mert melóba menet csak úgy megszűnt, de még munkaidőben orvosoltam, vagyis izé, orviztam a problit.
Rögtön másnap megtettem az első hosszabb próbautat. Haver zenekar játszott az A38 tetőteraszán, és a beugró teljes egészében leiható volt. Az ilyet az ember ugye nem szereti kihagycsizni, úgyhogy irány Budi (mármint Budapest . A 90-100-as utazó simán jó volt, sőt még emelkedőn is tudtam előzni 90-nel. Tök zsírcy.
Az este nem sikerült úgy, ahogy terveztük: úgy terveztük, hogy nem baszcsizunk be nagyon, és korán hazaérünk, mert másnap meló. Nem jött össze. Reggel 8-kor atom másnaposan indultam haza Pestről, de nagyon vigyázni kellett, hogy a kocsiba nehogy beszálljon a francia haverunk, LöBöff. Az csak természetes, hogy ilyenkor az ember belefut egy igazoltatásba. Amúgy 10 évente ha egyszer megállít a jardcsi, de ilyenkor szinte tuty (ejtsd: tuti . Végülis sikerült elkerülni, hogy arconböfcsyzzem, a papírokkal is minden oky volt, természetesen, úgyhogy mehettünk tovább a 'csibe.
Cóval egyelőre úgy néz ki, hogy újra hasznizható a kocsy, aminek annyira nagyon örcsizek, hogy megtanultam plázacycául. Cijjasztok, puszcsika, hellokitty!

Nah, gyerekek, a mai esti mese következik az ifjúról, aki izé:

Az ifjú, aki izé

Volt egyszer, hol nem volt, hol meg mégiscsak volt egy ifjú. Eddig eléggé sablonos, nem? Az üveghegyen is túl lett volna, ha manapság üveges helyett nem dobozos sört vedelnének a népek. De a dobozzal meg jól lehet szelephézagot állítani, ezért ez nem is baj. Naszóval ennek a daliás ifjúnak (a továbbiakban ifj.D) volt egy Tóbiás névre hallgató táltos paripája.  A táltos mindig akkor kelt életre, amikor gazdája  akarta, neki ehhez csak egy kart kellett megpöccinteni ott elöl a két ülés között, és nyomban felhorkant álmából a táltos ló. Aztán egy napon a kart és Tóbiás szívét összekötő bovdent elbaszta egy gonosz boszorka. (Vagy valaki más, de ez most lényegtelen.) Ifj. D viszont ennek ellenére azért közlekedett volna vele, így kénytelen volt egy csodapajszerrel izélgatni az önindító karját, ami egyfelől nem praktikus, másfelől nem is kényelmes, meg még ráadásul nem is gyors. Viszot látványosnak legalább látványos. Jó bamba arccal nézték is a benzinkutasok, járókelők, meg a BMW-t vezető yuppie köcsögök az ifj.D varázslását.
A mai napon viszont elérkezett a pillanat, amikor az ifj.-nak tele lett a hócipője ezzel, és még szabadideje is volt, úgyhogy nekiállt meggyógyítani táltos paripáját. Ehhez alaposan szét kellett rámolni az utasteret is, és ha már így történt, akkor "lúdlegyenkövér"-szitu lett belőle. Kikapta tehát az első és hátsó ülést, a hangszigetelő szőnyegeket, a kardánboxot, meg a szőnyegvédő szőnyeget is, aztán alapos poszívózás, vizes-mosószeres sikálás lett belőle még a kaszninak a szőnyegek alatti részén is, ahol normális ember nem takarít, de normális emberkről nem is szokott szólni esti mese. (De most tényleg, ki a faszt érdekelne, hogy Kovács János hivatalnok, két kiló krumplit vett az ósanban?)
A táltos tehát szép tiszta lett belül, de a pajszerral indítást ez önmagában nem orvosolta volna. Így hát megemelés, alámászás, régiretkeshalottbovden ki, szépújtisztabovden meg ment be. És ez kábé tényleg ennyi is volt, sokkal kevésbé volt szívás, mint amennyire azt a táltos gazdája godolta volna. Utána gyors próba, pöccröff, örö é bódottá. A pajszer továbbra is bent maradt ugyan, de most másr kizárólag csak arcápolási célzattal. Az ifjú dalia utána még egy ideig pucolgatta-sikálgatta, szépen lassan összerakosgatta a táltos paripáját, a hátsó ülés alá dupla réteg hangszigetelő szőnyeg került, mert elővadászott egy másikat is, természetesen azt is alaposan megtisztítva rámolta csak be. A próbakör be is bizonyította, hogy igazából semmit se számít, de azért jó hogy van ilyen is. Szóval egészében véve nem váltotta meg ma sem a világot az ifjú táltostulaj, de ahhoz képest, hogy a szombat este hajnal hétig tartott, ahhoz képest egész jó.
És most ide írni kéne egy befejezést: befejezés.