A víg kispolszkizás mellett azért várt némi meló is, mivel az Alfával akadt némi dolgom. Oké, nem volt semmi vészes, csak egy kis tervszerű megelőző karbantartás, mivel a jó öreg talján paripa komoly feladatok előtt állt. Tavaly télen a Twingo-vásárlás alkalmával cincáltam elő a garázsból legutoljára, majd egy alapos mosás-alvázmosás kombó után ment is vissza pihenni, én meg húztam a jobbkormányosok földjére bauxitfőzeléket főzni.

A szabadságomra betervezett meló a következőkből állt:
- 1.  olajcsere
- 2. alvázvédelem
- 3. üregvédelem
- 4. szelepcsere a jobb első és jobb hátsó keréknél.

Egy akksival a kézben átbattyogtam tehát a garázsba, ahol Dzsulietta vastag porréteg alatt aludta Csipkerózsika-álmát, aztán nekiálltam felkelteni. Átmozgattam a féket, a kuplungot, illetve a váltókart végigjárattam a fokozatokon, aztán ráindítóztam. Egy kis tekerés kellett neki, hogy felkapja a benzint, aztán szinte azonnal el is indult. Kicsit dadogva-akadozva de alapjában véve szépen stabilan járt. Megjárattam egy kicsit a városban és teletankoltam, aztán ment is vissza a garázsba.

Az olajcsere alkalmával kapott egy Mann szűrőt és 5,6 litert a szokásos Q8 Formula Excel 5W-40-es olajból. A kilométeróra ekkor 239177-et mutatott. Elméletileg bőven ráért volna 240 ezer után cserélni, de egyfelől már az utolsó csere óta eltelt egy év, másfelől meg 240 után csak valahol az utcán lett volna már csak lehetőségem olajat cserélni egy elég barátságtalan időjárású országban (vagy opcionálisan szervizben, baszottdrágán). Szóval inkább az idő előtti csere mellett döntöttem.
 
A szelepcsere azért volt szükséges, mert a jobb első és hátsó kerekeken az alu szelepsapka igencsak böszmén összerohadt a réz szeleppel, lehetetlenné téve az előírt guminyomás ellenőrzését és beállítását. Mivel egyébként is mentem Abára a gumishoz megnézni egy garnitúra felnit, ezért úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, akkor csináljuk meg ezt is. A kiszemelt felnik kocsira próbálásához úgyis le kellett szedni a kerekeket, akkor meg már miért ne a jobbosokat.
A felnik - egy garnitúra 16 colos RH Classic guriga - az agyméret (56 mm) miatt nem passzoltak tökéletesen, de ezen lehet segíteni azzal, hogy a középfuratból kiesztergáltatok átmérőben 2 mm-t. Az összes többi paraméter rendben levőnek tűnt, sem a féknyeregbe, sem a stabilizátorba nem ért bele, úgyhogy rövid alku után 32 ezerért a tulajdonomba került a négy felni. Szerintem nem volt rossz vétel: elég masszív és meglepően könnyű kerekek, és a centírgépen jól futott mindegyik. A lakk az mondjuk csúnyán pereg egyik-másikról, meg kisebb-nagyobb padkanyomok is vannak rajtuk, de egyébként is felújítási célzattal vettem őket. A színkombináció felől még nem döntöttem véglegesen.

Az alváz- és üregvédelem volt az egyetlen nagyobb lélegzetvételű prodzsekt. Mivel sem aknám, sem kompresszorom nincs, ezért jobbnak láttam profira bízni a dolgot. Összesen egy embert találtam Fehérváron, aki alvázvédelemmel is hirdeti magát, így felkerestem őt, és ledumáltam, hogy vinném hozzá a gépet. Mivel a szétszedést nem akartam másr bízni, ezért nekiláttam a garázsban szétbontani a szekeret. Lekaptam (oké, leszenvedtem) az első lököst, kiszedtem a dobbetéteket, leszedtem a küszöbburkolatokat és a sárvédőívek műanyag szélesítéseit. Előbbiek csavarokkal és patentekkel, utóbbi alumínium popszegeccsel volt rögzítve. A popszegecsről azt hittem, hogy valami utólagos házikókány, de kiderült, hogy gyári megoldás az is. A műanyagok mögött aztán feltárult az olasz acél a maga teljes valójában:
A kerékdobokban belül a gyári alvázvédő réteg tündökölt, szinte újszerű állapotban, a küszöbök hibátlanok, az íveken javarészt csak felületi rozsda. A 75-ös Alfák egyik tipikus rohadási pontja a küszöb és a hátsó ív találkozási pontja, na az már Dzsuliettán is megindult sajnos, de az összekép nem is rossz egy 24 éves olasz autótól. A dobbetétek mögött csak száraz por volt, de az elég komoly mennyiségben. A betétek pucolása közben találtam meg a bal első betéten a gyári címkét, amiből kiderül, hogy 1996 április 16-án rendelték le azt az alkatrészt, épp abba a kereskedésbe, ahol a kocsit eladták. A balos sárvédő és a motorháztető enyhe árnyalateltéréséből, az első zárhídon talált gyűrődésből, valamint a zárhidat és a doblemezt összekötő - nem gyári - hegesztési varratból azért már korábban is nyilvánvaló volt számomra, hogy a kocsi bal eleje valamikor régebben már kapott egy kisebb maflást. Na most már az is kiderült, hogy mikor és hol: 1996-ban tehát a járgány még az első tulajdonosánál volt, ő zúzhatta le, és márkaszervizben javították.  Szép lassan fény derül azért itt a titkokra.

A bal hátsó kereket persze nem tudtam leszedni, mert az anyák rá voltak gyógyulva a tőcsavarokra, aztán a kerékőrt garantáltan szétbasztam volna, úgyhogy inkább más megoldáshoz folyamodtam. A mosóban, ahova alvázmosásra vittem a bringát, na ott van gumisműhely is, úgyhogy szóltam a srácnak, hogy légkulccsal lazítsa le nekem azokat a szarokat. Így is lőn, gyorsan aláemeltem a szekérnek, lekaptam a kereket, kiütöttem a patenteket, aztán már szedtem is ki a dobbetétet.
Sajna a srác vissza is húzta légkulccsal az anyákat, úgyhogy amikor az alvázvédelem után raktam össze a kocsit és próbáltam leszedni a kereket, ugyanúgy szopóágon voltam vele. Mindegy, nagyjából sikerült visszaküzdenem azért a bal hátsó dobbetétet is.

Nagyjából ennyi törődést igényelt az öreglány, mielőtt elindult volna eddigi élete - feltehetően - leghosszabb útjára.

A világ legnagyobb baromsága. Igen, igen, tudod, hogy miről beszélek. Autóra költeni a lehető legnagyobb kreténség, amit csak el lehet követni. Szóval akkor miről fog szólni a mai mese? Naná, hogy az Alfáról.

Január elején vettem egy nagy levegőt, beröffentettem a Hummeremet, aztán nyélgázzal rámentem a vékony jégre: belevágtam az Alfa-felújításba. (Vagy rosseb tudja, hogy hogy mondják ezt, de majdnem restaurálás, ha jobban belegondolok.) Amik miatt időszerű volt:
- A motor már nem volt tökéletes, legalábbis messze volt az elvárásaimtól. Nem teljesítményben, hanem futáskultúrában. Na jó, egy kicsit teljesítményben is.
- A diffi úgy búgott, hogy egy agylehajtásos, Rába-hidas Ikarus is csókolommal köszönt volna neki. Az előző tulaj "felújíttatta" a váltót, aztán őt meg egy kicsit általbaszták vala az palánkon. Mert ugyan a szinkronok rendben voltak, de a diffi kihézagolásához vagy nem értett a "mester", vagy csak szart bele. Ha meg beleszarunk a diffibe, attól jobb nem lesz, csak büdösebb.
- A "felújított" váltóban a nyelestengely-csapágy felett is már a dögkeselyűk köröztek. Jobbnak láttam inkább időben megbontani, minthogy egy szép napon a 120-nál beálló váltó által satura fékezett hátsó kerekek miatt egy tripla-dupla cukaharával landoljak az útmenti susnyásban.
- Még a nyári kispolszki-találkozó alatt elpusztult a fékszervóm. Egész eddig szervó nélkül nyomtam, mert hát egyfelől izmos a vádlim, másfelől meg a fék a gyengék mentsvára, de azért mégis.
- Folyatott a főfékhenger. Ez az, ami miatt meghalt a fékszervóban a membrán.
- Folyatott a kuplung alsó munkahenger. Ez simán csak idegesített.
- Párásodtak a fényszórók, és belül már kezdett kissé rozsdásodni a foncsor előtt fém betét.

Nagyjából ennyi. Gondoltam, ha már szét van trancsírozva a járgány, akkor ezeket egy füst alatt meg is lehetne oldani, hogy a tavaszi szezonkezdetet egy új, egy jobb, egy kifinomultabb jármű volánja mögött élhessem meg. (Minő fennkölt szavak, ófaszom, mingyásírok.)

Mivel nekem se időm, se műhelyem, meg az újabb autókhoz tehetségem se igazán van (gy.k.: bonyolultabb mint egy faék, és a 13-as kulcson kívül kell hozzá más is = új autó ezért elvittem a szekeret az alfások körében közismert Schulek-műhelybe, ahol a következő dolgok vártak rá:
- Ha már lúd, legyen talp, a motor megbontásával egybekötve akkor már gyüjjön egy kis lökettérfogat-növelés is. az 1.8-as hüvelyek és dugók felhasználásával 1750-esre lett átalakítva.
- Ha már lúd, második rész: mivel a régi 4,7-es áttételű diffit úgyis ki kellett baszni, kapott a szekér egy kétliteresből származó 4,3-as áttételű diffit.
- Főfékhenger, szervódob, kuplung alsó munkahenger csere, plusz kapott új hátsó kerékagycsapágyakat, meg panhard szilenteket is.
- A lámpákat meg a hűtőt hazahoztam, azokat saját magam vettem kezelésbe.

Hozzávalók:
- 1 db főfékhenger
- 1 db kuplung alsó munkahenger jav. készlet
- 8 db panhard szilent gumibaszás
- 5 liter fagyálló
- 5 liter desztvíz
- 6 liter motorolaj (Shell Rimula R6 10W-40 full szintetikus teherautó-olaj, járatáshoz teljesen jó lesz.)
- 3 liter váltóolaj (Shell Spirax 85W-140, ez kicsit sűrűbb az előírtnál, de nem is árt)
- 250 ml molibdén-diszulfidos váltóolaj-adalék (Liqui-Moly)
- 1 db motorolaj-szűrő (Mann)
- 1 garn. főtengelycsapágy (GLYCO)
- 1 garn. hajtókarcsapágy (szintén GLYCO)
- 1 db fullos tömítéskészlet (Reinz)

A csapágyak és a tömítéskészlet természetesen nem nagyon kapható az Alfához az országban ( normális minőségben meg pláne ), ezért kábé egy-másfél hét volt, mire Németországból ide tudtam rendezni ezeket Reinz, illetve GLYCO gyártmányban. Azért az elvakult márkafetisizmus itt se nyerő: A Reinz tömítéskészletben a szimmeringek elég retkek, azokat kicseréltük a jó kis olasz Corteco-ra, mert szimmeringből az a fasza. Ezek a cuccok természetesen a legnagyobb havazás kellős közepén érkeztek meg, ezért a tökig érő hóban csúszkáltam ki Pusztaszabolcsra Schulek Bélához a nyárigumis kispolákkal. Rakenroll! Keresztberaktam-e? Há' hogy a rákba ne!

A munka itthoni részeként beadtam a fémeket (lámpa tartó, ventilátorkeret, bisz és basz a porfestőhöz. Megpucoltam a ventilátort, kifúvattam és kiporszívóztam a hűtőt (igen, tudom, hülye vagyok, ez van , és szétszedtem a lámpákat. A balos egész jól ment, a de a jobbos lámpaüvegnek a ragasztója az nagyon fogott. Sebaj, többnapi szívás árán sikerült kigyengítenem, és már majdnem lent volt a lámpaüveg, amikor egyszercsak, patt-reccs-fákk. Persze hogy elrepedt kettőbe. Mondtam is, hogy a rühes-kankós zergebaszta gömbvillám baszná vissza a keserves kurvaannyába azt a hétfejű digó istenverését irgum burgum, meg ilyesmik Sebaj, jobb híján összeragasztottam FBS-sel(nemsokára úgyis kapok másik lámpát, arról majd le lehet berhelni az üveget).

Nekiláttam a foncsorok előtti fém betéteknek. Ha azt mondom, hogy rommá voltak rohadva, akkor nagyjából nem hazudok nagyot. Flex, lepkés korong, csissz-csissz, aztán utána lealapoztam ezzel a Dinitrol RC-900-as rozsdaátalakítóval, majd kaptak egy réteg matt fekát. Ha már ott tartottam, a hűtőrácson levő krómozott műanyag pajzs - a scudetto - is kapott egy kis festést, mert elég ramaty volt a krómozása. 300-as papírral vizesen felcsiszoltam előtte, aztán így most nem mondom, hogy világbajnok, de azért jobb, mint volt.
A foncsor előtti fémbetétek kaptak egy kis hőtükör-fóliát, hogy a fényvisszaverő-képességükön javítsak valamennyit, illetve az izzók előtti árnyékoló szarságok is kaptak egy hasonló upgrade-et. Így remélehetőleg egy kicsit jobb lesz a lámpák fényereje. Összerakáskor persze a balos lámpa foncsorán az állítócsavar patentje kábé kétszázötven darabba törött szét. Nyilván sehol nem lehet szerezni, mert miért is lehetne, úgyhogy végül egy kispolák-patentet herkeltem bele, némileg ügyelve a szakszerűség látszatára.

Elméletileg úgy volt, hogy a harmincadik szülinapomra összeáll a szekér, de - természetesen - csúszásban vagyunk, úgyhogy ez így ilyen formában nem jött össze. mindegy, célegyenesban van már a gép, a hét végére meglesz, és akkor valami azt súgja, hogy véletlenül be fogok rúgni. (Már ha marad rá zsé.)

Csütörtökön szar idő volt, úgyhogy kocsival mentem a dolgozóba, és ha már egyszer így alakult, akkor megejtettem az aktuális karbantartási-odafigyelési-ápoljukazótót műveleteket. Rátettem a gépkocsit a csápos emelőre, megzsíroztam a függőcsapszegeket. Frankón veszi a zsírt mindkét oldalon, úgyhogy örö é bódottá, visszajött a szervó.
Állítottam a motor- és váltótartó bakokon, kicsit előrébb raktam a motort meg a váltót, mert hátul elég közel volt a kipucsonk a bakhoz, és az ugye nem feltétlenül örömteli, ha azok ott összeérnek. Megpucoltam a kürt érintkezőit, leszedtem a kilométeróra-spirát és kapott egy kis kenést az is meg a rugalmas váltóösszekötő két csavarja is, valamint nyomtam egy kis spray-t a kézifék, az önindító, a gáz, és a szívató bovdenjeire, és körbe az összes zárra és ajtózsanérra. A rutinszerű műveletsor mellé felvettem egy új programot is: a szétszedésre való tudatos felkészülés jegyében az összes futóműcsavar, tankrögzítő csavar, motor és váltótartó csavar kapott egy kis csavarlazító spray-t, és ezentúl rendszeresen kapni is fog a hátralévő pár hónapban. A szétbontásnál nem akarom megszopatni magam, ha nem muszáj. A csavrok ránézésre nincsenek nagyon összerohadva, meg úgy a kocsi alja is egészen egyben levőnek néz ki, de jobb félni, mint rákefélni. A motortér még mindig tiszta, de majd megnézzük hogy 120 km országút után is ilyen lesz-e.

Mese a kicsi zöldről
(Népmese benzingőzzel, CO-palackkal, hegesztési varrattal, meg satöbbi...)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisautó, Tóbiásnak hívták. Noha távol került szülőhazájától, Lengyelországtól, jól ment sora. A gazdája jó ember volt, gondját viselte, odafigyelt rá, ezért Tóbiás hűen szolgálta őt legjobb tudása szerint. Történt egyszer, hogy a kisautó ment mendegélt vidáman az úton, a hangszórójából vígan bömbölt a Rage Against the Machine. Egyszer csak árnyék vetült rá, felnézett a Wesem fényszóróival, és látja, hogy egy nagy izé magasodik előtte.
-Szervusz, én Tóbiás vagyok, a kisautó, hát te ki vagy? - kérdezte Tóbiás.
-Mit érdekel az téged?- válaszolt pökhendien a nagy izé. Tóbiás arcáról eltűnt a mosoly.
-Hát.. - foytatta volna Tóbiás, de a nagydarab izé, közbevágott.
-Én egy Q7-es Audi vagyok, tízszer erősebb, mint te. Örülhetsz, hogy szóba állok veled.
- Bocsánat, én..
- Nézz végig magadon. Húsz éves is elmúltál, rohadsz mindenhol, alig 24 lóerős vagy, nincs benned klíma, ráadásul a gazdád hetero, és szar rockzenéket hallgat. Legszívesebben hánynék tőled.
Szegény Tóbiás nagyon elszégyellte magát, alig bírt a könnyeivel, de a Q7-es folytatta:
-Bennem viszont frankó TDI motor van, százezer km után már kormol, van bennem klíma, hogy a puhapöcs gazdámnak ne legyen melege, simán befogom a Roxy rádiót, van gagyi viszkokuplungos összkerékhajtásom, amivel nem lehet terepre menni, és kétszer annyit eszek, mint te. Ráadásul a fukszos gazdám egy akkora köcsög, hogy olyan a segge, mint a gramofontölcsér. Szóval nem vagy te sehol, kistragacs, takarodj az utamból. - És ezekkel a szavakkal a Q7-es otthagyta Tóbiást.

Szegény kisautó úgy nekibúsult, hogy menten kirohadt az alja. Legalábbis a bal első doblemez alján egy jó tenyérnyi rész. A szép mintázatú Yokohama gumi is csak értetlenül pislogott befelé. Hazafelé kullogva találkozott egyszer csak meglátott valami furcsa szerzetet integetni, meg is állt.
-Szia, én Tóbiás vagyok, a kisautó, hát te meg miféle szerzet vagy?
-Adjon isten, komám, én a Schroth versenyöv vagyok.
-Fene gondolta volna. Úgy nézel ki, mint egy hózentróger.
-Vegyél fel kérlek, és meglásd jó szolgálatára leszek a gazdádnak.
-Szívesen felvennélek, de a balos, ajtó felőli rögzítési pontnál a csavar úgy be van rohadva, mint az állat. Nem lehet kiszedni. No de sebaj, ugorj be a csomagtartóba, aztán majdcsak lesz valahogy.

Otthon a gazda éppen végzett a szőnyegek pucolásával, és vissza akarta pakolni őket, amikor felfedezte, hogy a doblemeznél valami nincs rendben. Megbökdöste egy kicsit csavarhúzóval, mire kiesett a szétrohadt lemez, amit csak a gyári tömítő, kívülről meg az alvázvédő tartott ott.
-Hogy az isten ba... - kezdte mondani a gazda, de a többit nem hallotta kisautó, mert a gazdája közben bement a garázsba.

Végül egy szép szombati napon elvitte a gazda a kisautót egy titikzatos varázslóhoz. A mágus vakítóan fényes varázspálcával behegesztette a kisautó sebét, és rögtön be is kente alapozó és alvázvédő gyógyírral. Amíg a gyógykenőcs száradt, a függőcsapszegek kaptak egy kis zsírt, hogy ne maradjanak szomjan. Lett is nagy örö é bódottá, és a délután folyamán még tovább fokozódott, mert a gazda beszerelte végre a Schroth övet, a kibarmolt biztiöv-csavar helyére pedig egy - a Busz nevű autóból - érkezett társa került. Kicsit oldószer-szag van még az utastérben, meg a gazda még nem teljesen szokta meg, hogy az öv csatja nem a két ülés között van, de azért jó ez mindenkinek. Itt a vége, fossál béjbe!

A múlt hét dióhéjban: Index. Lyuk. GTV. Reflektor. MZ-gyulladás. Szelephézag.

Kicsit bővebben: Megjött a csomagom a Polimpextől, ami a főtengely, meg az egyéb biszbaszok mellett tartalmazta a várva várt emektoros (gy. k.: elektromos) indexrelét is. A drótból és Lada reléből műszakira összekendácsolt ideiglenes rettenet helyére azon nyomban installáltam is a Jezpol márkájú szerkezetet, és ezzel Tóbiás ismét tett egy lépést a luxusautóvá válás irányába. Akinek nyugati autója van soha nem fogja megérteni, hogy az ilyen apróságok is mennyire fontosak...

A bal eslő doblemezen találtam egy akkora lyukat, mint az állat. Kifér rajta az öklöm. Ott rohadt ki a szerencsétlen, ahol a belső és a külső dob összeeresztése van, a gyári tömítő szépen eltakarta. Mindegy a dobok úgyis cserések lesznek, de azért kibírtam volna enélkül a szar nélkül is. Jó hogy a műszakin nem vették észre.

Ismét megpróbáltam rájönni, hogy mi a tökömért nem működik a reflektor. Végigkutattam az összes tápkábelt, (jók voltak) megcsiszoltam a testkábelek saruit (jók voltak), leteszteltem a kormánykapcsolót (jó), meg a műszerfali kapcsolót is (szintén jó). Gyári bekötéssel elvileg jónak kellett lenni. A tompított, meg a helyzetjelző oké is volt. Relézve is kipróbáltam, és szintén. A biztosítékok is jók voltak. Maradt tehát az, amit már rögtön az elején kizártam: az izzók.
Volt egy régebbi izzóm, amiben csak a tompított rész ment ki, a refi izzószála ép volt. Bekötöttem próbaképpen, és láss csodát: működött. Ugyanazt megcsináltam a másikkal is, és szintén. Most már csak azt nem értem, hogy hogy az isten izéjába' tudott egyszerre kinyiffanni mindkettő, amikor vadi újak voltak, nem szar gyártmány, hanem márkás cucc mind a kettő, és zsír új volt volt az akksi is. Ráadásul egy jó H4-es izzó az elvileg évekig is kibírja. Ha meg mégis akkora túláramot kaptak volna, akkor meg hogyhogy nem a biztosítékok szálltak el? Merthogy azoknak meg kutya baja. Kurvára nem értem... Tipp?

Elugrottam a lakatoshoz, aki reményeim szerint csinálni fogja a Moszkvicsot és Tóbiást, csak még egyelőre nem tudom, hogy melyik menjen előbb. Még ő se tudja , szóval ezügyben nem jutottunk sokra. Állt ott egy gyönyörű Alfetta GTV, ő is restaurálásra vár. Gondoltam lefotózom, de a fényképezőm úgy döntött, hogy nem fotózom le.

Ma egy kissé másnapos fejjel lőttem egy szelephézagot, mert az 1-es henger szívószelepénél a hézag az eléggé megszűnt létezni, a többi nagyjából jó volt. A kevésbé jó az az volt, hogy elkezdett közben szakadni az eső. Végülis mikor máskor? Ha már kint voltam, segítettem tesómnak kitalálni, hogy mi a 'csáért gyulladt ki az MZ-je tegnap. Szerencséje volt, csak egy kábel égett végig, azt kicserélte, de valahogy utána már nem annyira szeretett volna működni a motorkerékpár. Fogtam a próbalámpámat, aztán végigkutattuk a szisztemet, végül megtaláltuk a ludast: a gyújtótrafó kondijánál az egyik kábelen megsérült a szigetelés, és folyton letestelt. Ez is megvót, heppinessz van...

Igen tudom... Szerintem se lett szép.

No, egész furcsa apropója van a bejegyzésemnek, meg hát sajnos nem sok köze van az autóimhoz, mert egyikkel se volt időm foglalkozni már vagy két hete, mivel (szó szerint) reggeltől estig a melóhelyemen vagyok. :( :(
Ma landolt egy emil a postafiókomban, a RetroMobil és az Autó2 kiadójának az egyik tulajdonosától. Egyik ismerőséé az alábbi kocsi, én meg gondoltam, hogy segítek egy kicsit propagálni: (Apropó, cikket sem írtam nekik 1000000 éve. Ég a pofám.)

"ÜZEMKÉPES 20 ÉVES KISPOLSZKI INGYEN ELVIHETŐ
1988-as, piros, END-rendszámú üzemképes kisPolski 650/E
INGYEN elvihető, ha az érdeklődő vállalja
a szükséges papírmunkát, átírást, stb.
Második tulajdonos, motorikusan folyamatosan felújítva, újszerű gumik, /alváz sajnos rozsdás/.
Utolsó műszaki , zöldkártya 2006 novemberig, azóta forgalomból ideiglenesen kivonva.
Megtekinthető Sashalmon, e-mailes egyeztetés után.
tokai@externet.hu

Tudom, nem ide való, de hátha valakit érdekel.

A saját vasammal sajnos semmit nem haladtam, mert sajna rohadtul nem érek rá. :( :( Ott áll a szerencsétlen a garázsban (ez mondjuk nem szerencsétlenség), fémig lecsiszolva. Ki kéne maszkolni, le kéne alapozni ahhoz, hogy egyáltalán ki lehessen mozdítani. Fater meg erre előáll az okossággal, hogy ki kéne rakni, merthogy nehogymá' neki jeget kelljen vakarászni a Peugeot-ról reggelente. Felhomályosítottam, hogy én lassan hét éve vakarászom a jeget a kocsiról minden télen, a k****életbe. Nem azért szívtam a csiszolással, gitteléssel, hogy egy éjszaka alatt hazavágja az egészet a rácsapódó pára. A hét közepén már volt ebből egy kiadós vita, és most alig egy fél órája megint elkezdte. Merthogy dízel, és nem indul be a mínusz 15-ben. Faszé' nem vett benzines autót...

Amúgy meg bejelentettem Tóbit keddre a szerelőhöz függő-cserére. Nem egy hardcore-jóarc-crovazsonglőr megoldás, de mivel jövő héten is előreláthatólag 12 órásak lesznek a 8 órás munkanapok, ezért sajna nem fogom tudni magam kicserélni a komplett tengelycsonkokat. Addig is a hétvégén végre frankón lealapozom a verdát.

Kép nincs.

Barátok közt. (A héten történt.)
Tóbiás már jó ideje szobafogságban szenved, mert elpusztult a kutyája (a műszaki vizsla). Időnként meglátogatja Flex Miksa, aki mindig felűnik ha valami baj van. Az ármánykodásaiban mindig részt vesz Gitt Tivadar is, de mindenki tudja, hogy csak ők ketten képesek megfékezni  Rozsda Rozáliát, akinek feltett szándéka Tóbiás elpusztítása. "Fémtisztaság, fél egészség", mondta Miksa, és eltüntette a Rozália által okozott sebeket.  Ahol egyedül kevés lett volna, ott a kétes jellemű, de alapvetően segítőkész Gitt Tivadar is munkához látott. Miksának ugyancsak meggyűlt a baja Rozál szarságaival, így hát az őt háttérből irányító titokzatos alak úgy döntött, hogy a homloklemezen egybefüggően el kell tüntetni mindent, sőt Tóbiástól kénytelen volt elkobozni első lámpáit, indexeit és az emblémáját is.
Amikor ők végeztek, jött Alapozó Etelka, de őelőtte Tóbiás kénytelen volt maszkot viselni. Szerencsére volt kéznél öntapadós fólia, így Tóbiás ezt még időben fel tudta venni. Tudta, hogy az Etelkát irányító személy fúj rá. Ahol kellett, oda került egy kis alapozó, valamint Gitt Tivadar is vissza lett egy kicsit csiszolva, de még koránt sincs vége a Rozál elleni harcnak. Még számos feladat vár hőseinkre.

Érdekesség, hogy a sorozatban a héten egy kisebb epizódszerepben látható volt Russel Crowe is, aki egy jobb első lámpát formált meg.

Tegnap volt egy kis "pohácsa vazzer" ( ), ezért a délelőttöt autócsesztetés helyett alvással töltöttem inkább. Délután kimentem a garázsba, és nekiálltam eltüntetni a rozsdafoltokat és rendbetenni a kocsi gittel "kijavított" (vagy inkább összekókányolt) részeit.

Amíg koszos volt, nem látszott, hogy mennyire szét van rohadva szegény, most, hogy le van mosva, most elég siralmasan fest. A bal oldaláról már eleve tudtam, hogy reménytelen, az előző tulaj betonoszloppal való randevújából kifolyólag. Na de a homloklemez eléggé elkeserítő. A korábbi brutálkókány javításoknak köszönhetően szépen kijöttek rajta a hullafoltok, és ahogy elkezdtem csiszolni, úgy vált egyre elkeserítőbbé a dolgok állása. (Azt hittem így csak egy hármas golf képes rohadni, de úgy néz ki, hogy nem. )
Mindegy, letoltam róla a rozsdát, meg a szétrepedezett gitt-hegyeket, kigitteltem a likakat a balos sárvédőíveken, holnap utáncsiszolom, aztán lealapozom az egészet. Gecironda lesz, de azért csak átszalad valahogy a műszakin. Rohadtul nem szeretem az ilyen kókányolást, de a műszaki az kéne, lakatoshoz meg nem akarom elvinni, mert

ad 1.: eleve csak decemberre van időpont. (eredetileg a Moszkvicsnak)
ad 2.: ha már lakatoshoz megy, akkor komplett felújítás lesz belőle, akkor már nem akarok félmegoldást, viszont akkor legalább három-négy hónapig kiesne a járgány, szóval kéne vennem egy másik autót, viszont akkor a Moszkvicsnak mennie kell, mert azért annyira nem vagyok jó csávó, hogy egyszerre két project-autóm legyen, meg még mellette egy mászkálós kocsi is.
Nah, most mi a rostos lószart csináljak? Tippek?