Végre valahára ismét veteránautó-közelbe kerültem. Voltam a műhelyben, ahol várhatóan Tóbiás, és Moszkvics koma is lakatolódni fog. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy elfolyattam kábé 7-8 liter nyálat.
Külön kommentelnék minden képet inkább.

1.) A sárga OT-s Porsche magáért beszél. A zöld retek a nagy buta Ámerikában volt amatőr pályaversenyautó. Szanaszéjjel kókányolták.

2.) A zöldség segge. Brutál undorító kókány fényezés, repedő gitt, többször borult szegényke, és ezt amerikaias alapossággal javították, szóval a tető dobható a picsába. Eredetileg a baromi ritka tolótetős kivitel, de ezt akkurátusan beheftölték. Azonnali halállal büntetendő. Azok az alaménium szarságok azért vannak, hogy a plexi szélvédőt bent tartsák (az első kivételével minden ablak plexi). Mondani se kell ugye, hogy igényesen, popszegeccsel vannak rögzítve.

3.) A zöldség nózija. Szépek a széles (gyári) felnik. A lealapozott rész az egy amerikában cserélt gyári javítóelem (hátul is), a kettő ára külön-külön valahol 1600-1700 dolcsi környékén van. Kár, hogy szarul vannak feltéve. Leszedés, újrafelrakás következik.

4.) A ződ belseje. Csővázas Cobra versenyülés, meg versenyöv. Kicsit már szét vannak gyilkolva, de így is tetszősek.

5.) Piroska, from hollandia. Piros indexes korai példány.

6.) A Dodge, amit most láttam először világosban. Hűbazmeg! Szép kihívás lesz ebből autót faragni.

7.) Osztrák származású Mitsu Lancer, ami egy restaurálódó EVO I-es donorja lesz. Gyári fényezésű, törésmentes példány, az alja is egyben van, a kárpitok is szépek, összesen 80kkm-t futott. Az ajtók kivételével meg is marad, de az ajtók mennek az EVO-ra.

8.) A matt szürke, amiről a múltkor is írtam, összerakás közben.(Igen, ez a színe! Motor-váltó-futómű bent, kábelezés közben van éppen. Kárpitok és az apró cseprő biszbaszok hiányoznak még róla. Mögötte egy ezerhatos Porsche-moci. Mellette az állványon egy kilakatolt bódé. Ez az, amelyiknek egyáltalán nem volt alja. Most már van.

9.) Itt a restaurálásra váró moci. Gyári olajhűtő for prezident. Ez alapból a ventiburkolat alatt van, és direktben kapja a hűtőlevegőt. Nem értem, hogy ilyet mi a picsáé' nem tudtak beletervezni a pókba...

10.) Itt a kész kaszni másik szemszögből. Tóbiásnak is ott lenne a helye azon az állványon.

11.) És a ráadás: Lehomokolt Polski hűtőventi. Vagy mégsem az?

Nah és a végére egy kis nyereményjáték:

Aki elsőként helyesen tippeli meg az ott, egy udvarba koncentrálódó Porsche 356-os típusú gépkocsik számát, az megnyeri azt a 45x30 cm-es, Kevin Costner alakú nyálfoltot, amit a matt szürke kocsi mellett hagytam magam után a betonon.

Tegnap volt egy kis "pohácsa vazzer" ( ), ezért a délelőttöt autócsesztetés helyett alvással töltöttem inkább. Délután kimentem a garázsba, és nekiálltam eltüntetni a rozsdafoltokat és rendbetenni a kocsi gittel "kijavított" (vagy inkább összekókányolt) részeit.

Amíg koszos volt, nem látszott, hogy mennyire szét van rohadva szegény, most, hogy le van mosva, most elég siralmasan fest. A bal oldaláról már eleve tudtam, hogy reménytelen, az előző tulaj betonoszloppal való randevújából kifolyólag. Na de a homloklemez eléggé elkeserítő. A korábbi brutálkókány javításoknak köszönhetően szépen kijöttek rajta a hullafoltok, és ahogy elkezdtem csiszolni, úgy vált egyre elkeserítőbbé a dolgok állása. (Azt hittem így csak egy hármas golf képes rohadni, de úgy néz ki, hogy nem. )
Mindegy, letoltam róla a rozsdát, meg a szétrepedezett gitt-hegyeket, kigitteltem a likakat a balos sárvédőíveken, holnap utáncsiszolom, aztán lealapozom az egészet. Gecironda lesz, de azért csak átszalad valahogy a műszakin. Rohadtul nem szeretem az ilyen kókányolást, de a műszaki az kéne, lakatoshoz meg nem akarom elvinni, mert

ad 1.: eleve csak decemberre van időpont. (eredetileg a Moszkvicsnak)
ad 2.: ha már lakatoshoz megy, akkor komplett felújítás lesz belőle, akkor már nem akarok félmegoldást, viszont akkor legalább három-négy hónapig kiesne a járgány, szóval kéne vennem egy másik autót, viszont akkor a Moszkvicsnak mennie kell, mert azért annyira nem vagyok jó csávó, hogy egyszerre két project-autóm legyen, meg még mellette egy mászkálós kocsi is.
Nah, most mi a rostos lószart csináljak? Tippek?

Kedves egybegyűltek! A századik posztom megünneplése alkalmából újból jöjjön egy kis NYEREMÉNYJÁTÉK, mert tudom, hogy azt szeretitek.

Ezúttal a feladvány a mellékelt képeken látható ojjektum azonosítása. Tehát a kérdés:

Mi a tököm ez?
(Ápdét: megfejtés a kommentek között, és nem mellékesen mindenkinek boldog Karácsonyt!!! )

Annyit elárulok, hogy nincs teljesen újszerű állapotban a képen látható alkatrész, ami egy céges Mazda kisteherautóban szolgált, amíg utol nem érte a csúnya halál. A rendkívül intelligens sofőr bácsi - mondanom sem kell, hogy - rendeltetésszerűen használta persze.

Az első helyes megfejtő nyereményként megkapja a helytelen megfejtőket szexrabszolgának és/vagy élelmiszer-alapanyagnak.

Ma voltam a karosszériásnál, és láttam-hallottam sok érdekeset. Előzőleg lefotóztam jó öreg Mokkvicsom leginkább hervadó részeit, és kinyomtattam őket. ( Jó is a céges nyomtató... ) A munkatársaim közül is sokan megcsodálták a képeket, és sok bíztatást kaptam tőlük. ("Te nem vagy normális..." "Elmebeteg vagy, bazmeg" )

A képeket elvittem Attilához, hogyvéleményezze, meg esetleg egy közelítő árat is meg tudjunk dumálni. A műhelyben aztán láttam sok érdekességet. Az egyszerűség kedvéért inkább röviden kommentálok minden fotót.

1.) Ez egy Austin Healey 3000 Mk.III belseje. Egészen egyben van, de azért nem kétséges, hogy van vele meló, pedig...

2.) ... pedig a külseje alapján szalonállapotúnak is lehetne mondani.

3.) Az ótó elölről.


4.) Itt egy 1957-es Porsche 356A lakatolódik. Őrajta kívülről is látszott, hogy rommá van rohadva.


5. Ez meg a Flinstone-Porsche belseje. A panoráma-padló nem szériafelszerelés. A lemezpótlások nem rendelt alkatrészek, hanem Attila saját kezűleg alakította a gyárival megegyező formájúra.

6.) Ez itt a kép feliratával ellentétben nem tésztaszűrő, meg nem is a becsapódó meteoriteső műve. Amerikában, ahonnan a járgány jött, a lakatosmunka iszonyat drága. A kaliforniai óccsójánosok (Johhny Cheap) az egyengetés helyett csak fényeztetnek. A lemezt meglyuggatják, hogy jobban fogja a centi vastag gittréteget, amire megy a javító fény. Ha nem látom, nem hiszem el. Miután az a szerencse ért, hogy kézbe vehettem pár másfél centi(!) vastag gittdarabot, át kellett értékelnem a tehetséges hazai autónepperek tevékenységét.

7.) Ő egy 1965-ös Dodge pickup.  Gondos előző gazdái szakszerűen tárolták, félig a földbe süllyesztve. Most kompenzációként magaslati levegőt szív.

8.) Nem filler, kérem szépen. Ez a Porsche matt szürke fényezésű. Matt fényre erektálók (mint pl. Baz, Gyula stb) részére átküldöm nagy felbontásban, hogy legyen mire onanizálni a mellékhelyiség békés magányában. Kiba* jól néz ki ez az ótó. Beleszerettem.

9.) Ez egy verseny Czetka vízhűtésesre épített, szénné tuningolt blokkja. Éppen beugrik mögé elrejtőzni az egyébként egy Mk.II-es Jag motorháztetején szolgálatot teljesítő vas-macska. Balról a húszoldalas Mokkvics-akta egyik karácsonyi jellegű képe látható, fenyőággal, hóval, és egy húgyszínűre fakult fecske indexszel.

10. Rommá tuningolt Waresz-motor. A brutál lökettérfogat-növelésnek, és az erősen módosított vezérlésnek köszönhetően bőven 100 lóerő fölötti teljesítményű.

És végül, de utolsósorban. Mokkvicslakatolás-ügyben egyelőre nem történt komoly előrelépés, mivel Attila 2008 végéig be van táblázva. Hallagtólagosan persze megállapodtunk, hogy ekkor bevállalja az autót, tavasszal eljön megnézni. Addig valszeg garázst bérlek, nekiállok a szétszedésnek. Arra jutottunk, hogy egyes részeken elég simán homokfúvatni a járgányt, mert a vakrozsdát az nagyon szépen leviszi, és egyéb szerszámmal nem igazán lehetne kezdeni semmit se.

Bazzeg.
Bazzeg.
Bazzegbazzegbazzegbazzeg.

Ma gyalog mentem dolgozni, mert gondoltam - én naiv - hogy hazafelé beugrok a villanyos boltba, veszek pár csúszósarut, meg krokodilcsipeszt meg ilyesmi biszbaszokat, délután a frissen beszerzett csúszósarut applikálom a töltéslámpára menő drautra, aztán heppinessz.
Nah, a boltban épp meghalni készült a gyerek az unalomtól, de még az utolsó lélegzetvételével kiszolgált. Volna. Csak éppen nem volt csúszósarujuk, mert valami nörd elvitte az összeset egyben. Na mondom, fasza, megint egy kábé 10 forintos alkatrész beszerzésére kell elbasznom további két órát. (Így utólag kiegyeztem volna két órával.)
Hazabattyogtam a kocsiért, hogy akkor egy távolabbi szagüzletben próbálok szerencsét. Beültem, indítóztam, semmi. A vasárnap fullra töltött akksi hétfőn feladta a harcot. 'Csába.
Mondtam fateromnak, hogy akkor, csákány, vittem az autódat, de ő megvétózta a prodzsektet, mondván hogy ilyen utakon ezekkel a gumikkal (nyári, halálmintával) csakis ő vezetheti. Mondtam, hogy tökmindegy, úgyse látom minek csúszok neki, annyira redvás a szélvédőd. Ennek a bóknak ő nem örült, de mondta hogy inkább akkor elvisz. (Tök mindegy, ő se lát ki. )
Már éppen indultunk volna, amikor átjött a szomszéd néni, a számára igen fontos, de nekem momentán kibaszottul indifferens, vízdíjas cumókkal. Míg ő fatert lefoglalta, cserébe én végignézhettem a mai élő kabarét. Szereplők: 190-es Merdzsó, jég, lejtős garázsfeljáró és a debil szomszéd (micisapkában). A többfelvonásos drámába hajló performansz megtekintése után végre elindultunk. Az elős üzletben lett volna csúszósaru, csak mivel ez nagyker volt, ezért minimum 200 darabot kellett volna venni. Ez igazából több, mint egy életre elég, és nagyjából kétszázszorosa a szükséges mennyiségnek, úgyhogy inkább kihagytam. A közelben lévő barkácsáruházban biztos lesz, gondoltuk, és benéztünk oda, hogy vegyünk 10-15 darabot. ÉS BAZMEG, OTT SE VOLT.  Itt kezdtem el gondolkodni a jövőn...

Hazaérve gondoltam, hogy lazításképp a másik baromságomra koncentrálok egy kicsit, és felhívom annak a viszonylag jó áron hirdetett Moszkvicsnak a tulaját. Azt a verdát kinéztem alkatrésznek a Moszkvics-felújítós projekthez. Eladták. (Ki az a barom rajtom kívül, aki Moszkvicsot vesz?) Néztem a használtautón másikat: Kábé háromszoros áron van háromszor szarabb állapotú. Na annyira azért már nem vagyok hülye, hogy azt is megvegyem. Fákk...

Ezentúl nem lesz hobbim az autózás. Veszek egy Suzukit, vagy inkább még azt se. Tengerimalacot fogok tartani. Ha meg kinyiffan, megsütöm roston, és veszek helyette másik tengerimalacot 500 forintért.
Megyek, rákeresek a tengerimalacblog.hu-ra...

Ma beszéltem a lakatossal. Természetesen nem tudta azonnal bevállalni a járgányt, de erre számítottam is. Jelen pillanatban elégé el van havazva, mert ott áll nála egy Jaguar meg két Porsche, amik komplett restaurálás alatt vannak éppen, és jövő év elejéig  be van táblázva.
Na de azt mondta, hogy kíváncsi a kocsira, és ha nem vészes az állapota, akkor be tudja vállalni előbb is ha úgy alakul. Szerencsére a "restaurálás" és a "minőségi munka" fogalmakon ugyanazt értjük. Megkérdeztem Gabe-nek is, hogy mennyiért és mikor tudná azt a kocsit bevállalni, de ahhoz mindenképpen látnia kéne a járgányt.
Alapvetően a következő lépés most mindenképpen az kell hogy legyen. hogy kerítsek egy garázst/műhelyt ahol el tudnám kezdeni szétszedni és fémtisztára csiszolni az autót.

Háttárpád... biztoss... jómunkásember. Kérem szépen ide is eljutottunk. Az elmúlt napok Taunusos nyálcsorgatása kapcsán elgondolkoztam a többi meglévő autóm sorsán, merthogy ha beleugrok ebbe a Taunus-dologba, akkor a Moszkvicsnak mindenképpen mennie kell. Ilyen állapotban, amilyenben most van, nem tudom eladni, vagy ha igen, jóval kevesebbért menne csak el, mint amennyit nekem ér. Meg alapvetően nincs is kedvem eladni, eddig C-vágányon futott a prodzsekt, de ha a Taunust megveszem, el kell adnom, ezért rákényszerültem hogy átgondoljam a sorsát.
Végül több éve tartó hezitálás végére tettem pontot: felújítom a gépet, MOST. A blog beindításával most ünnepélyesen felégettem magam mögött minden hidat. Ugyan nulla presztízzsel bíró, rengeteg ráköltést igénylő, megbízhatatlan öreg szar már van a birtokomban (Tóbiás), de hát ugye a jóból sosem elég. Szerencsére a 412-es mociját Szergejék egy az egyben a BMW M10-es motor lenyúlásával alkották, úgyhogy elviekben rengeteg Bimmer alkatrészt tudok felhasználni a mechanika felújításához illetve tuningjához. A kaszni legkritikusabb eleme már ki lett lakatolva, de így is jópár ponton igényli majd egy jó szakember munkáját. Szerncsére nincs rossz állapotban még 37 éves kora ellenére sem, de ugye csodát se lehet várni tőle. Holnap megyek a lakatoshoz kérdezősködni. Vazze, öcsém, megint csak a baromság...