Tevékenységtérkép
Végy autót, amikor jólesik. :)
Na, mint már említettem volt, új taggal gyarapodott a családi roncstelep. Tesóm és a menyasszonya elérkezettnek látta az időt egy saját autó vásárlására. Hogy miért pont a szakadó hóban és farkasordító hidegben volt annyira elérkezett az az idő, azt ne kérdezzétek, de a jó úttörő ahol tud, segít, úgyhogy belemásztam nyakig én is. A szó szoros értelmében.
A cél egy viszonylag fiatal, kis méretű, kis fogyasztású, és megbízható járgány beszerzése volt, és végül több típus közül a a Renault Twingóra esett a választás. A döntő érvek a járgány mellett:
1.) Egyszerű, mint a faék. - Kevés extra, kevés túlbonyolított segédberendezés, tehát kevesebb hibalehetőség.
2.) Semmi high-tech. - Csak kiforrott, régóta bevált gépészeti elemek, tehát egyszerű szerelhetőség és óccsó alkatrészek.
3.) Jól variálható beltér. - Hátul sem csak levágott lábú törpék férnek el, hanem ember méretű emberek.
4.) Egész korrekt futáskultúra. - Kényelmesre hangolt futómű, szar utakra ideális.
5.) Gazadságos, de nem teszkó - Olcsó alkatrész, kis fogyasztás, kedvező fenntartási költségek, és azért mégsem egy Daewoo Nexia.
6.) Jajjdearanyos! - Tesóm menyasszonya, Barbi, meglátta a Twingót képen, és megmondta, hogy ilyet veszünk és kész.
Nagyjából egy-másfél hétig kazalszám kaptam a twingós hirdetések linkjeit a postafiókomba, és esténként ment folyton a webkonferencia, hogy melyiket érdemes egyáltalán megnézni. Szombatra megvolt a kész itiner, 6 + 1 db autót szemeltünk ki.
Az első autó Móron volt, egy egész szimpatikus külföldi papíros példány példány. Az eladó is normális volt, már telefonon is korrekten tájékoztatott az autó hibáiról, és aknán is átvizsgálhattam az autót. A kocsit alaposan körbenézve találtam ugyan kisebb-nagyobb hibákat, de egyik sem volt súlyos, csupán alkualapnak volt kiváló a törött tükörlap, repedt lámpaüveg, a foghíjas műszerfalvilágítás, a szakadt kézifékkötél, meg az egyéb ilyesmi.Ezeket nagyjából egy lájtos hétvégi délutánon meg lehet csinálni pár sör mellett. Nem akartunk rögtön az első után dönteni, ezért továbbindultunk Pestre.
Pesten volt egy magánszemélynél, illetve három példány kereskedőnél.
Az idő rövidsége miatt a magánszemélyes autót kihagytuk, mert az eladó bevallása szerint törött volt, és a színe az nem gyári. Az autópálya felhajtóján megcsörgettük a kereskedőt, hogy pontosítsuk az időpontot, és közben mondtam tesómnak, hogy kérdezze meg, hogy alánézhetünk-e az autóknak. Erre a csávó azt felelte, hogy "Felőlem akár szét is szedhetitek".
A flegma stílus alapján nekem már volt egy rossz előérzetem, de gondoltam, hogy félre az előítéletekkel, nem minden kereskedő surmó. Csak bennem van a hiba, hogy zsigerből utálom őket.
Odaértünk a lepattant 13. kerületi telepre, a sok hólepte autó között ott darvadozott a három Twingo. A csávókon már ránézésre is látszott, hogy nem agykapacitás volt a jelük oviban. Odavezetett az egyik egy frissen fényezett, M-es rendszámos kocsihoz. Rákérdeztem, hogy ezt mikor hozták be az országba. Erre az okostojás, mondta, hogy hű, meg há, meg hogy csak az eredetvizsga miatt kapott új rendszámot, mer' ez minden autónál így megy. Ez egy ősmagyar autó Árpád vezér idős nagyanyja vette a honfoglalás után a Baumgartnernél. Körbenéztem a kocsit, természetesen elöl-hátul törve volt, csálén állt rajta pár dolog. Belül masszív ázottkutya-szag tanúskodott a beázásról, a motor egész szépen járt, bár az alapjárat egy kicsit ingadozott. A kiegyenlítőtartályban fagyálló nem volt, csak némi rozsdaiszap. Kérdeztem, hogy hol az akna, erre mondja a csákó, hogy ja az nincsen. Alánézés ugrott. Mindegy, nem is bántam, mert tudtam, hogy EZEKTŐL százas szöget se vennék, nemhogy autót.
Az udvariasság kedvéért elvittem egy próbakörre a szekeret. Egész szépen futott, a műszerfali visszajelzők jó része persze baszott működni. A másik kereskedőcsávó jött velem, útközben előadta a tündérmesét, hogy idős osztrák házaspáré volt az autó, és csak a törpehörcsögöt vitték vele műkörmöshöz kéthavonta egy fedett-fűtött alagútban.
A másik két autót is megnéztem, hátha jobb lesz. Hááááát... nem.
Nem volt róluk letakarítva a hó, de a hó alól kilátszó részek is elárultak mindent. Volt egy H-s rendszámos metállila, ordenáré módon újrafényezve, rügyező ívekkel, törött lökhárítóval, és akkor még ez volt a jobbik. A szélvédőn levő matrica tanúsága szerint valahol Németországban élhette élete jobbik felét, de a H-s rendszám alapján nyilvánvaló volt, hogy az utóbbi 10 évben már itthon hebrákolták szegénykét.
A másik egy D-s rendszámos (tehát magyarországi első forgalomba helyezésű) példány volt na ez aztán TÉNYLEG maga volt a pusztulat. Gittből álló küszöb, rozsdahegyek, gyakorlatilag nem volt ép elem a narancsos fényezés alatt. Ezek hatására könnyes búcsút vettünk a kedves nepperektől. Mondtam, hogy köszönjük a lehetőséget, ne fáradjanak a másik két autó előcincálásával.
Amikor távoztunk épp akkor indítottak be egy kettes Golfot egy középkorú házaspárnak. A benzines autónak olyan hangja volt, hogy egy kiérdemesült MTZ traktor is sírva fakadt volna tőle. Cserébe legalább Barkasokat megszégyenítő módon füstölt.
Egy igazi szemét előítéletes bunkó vagyok, de megint nekem lett igazam. Utálom az autóneppereket, mondtam már?
A következő helyszín Dunakeszi volt. A hóesés egy kicsit alábbhagyott, a sós latyakot hasítva értünk el Dunakeszi külvárosát. Itt egy családi házas övezetben volt a megadott cím, az eladó készségesen útbaigazított. A mellékutcákat mondjuk egyáltalán nem takarították, úgyhogy az Alfán a Pirelli P5000-es gumik tapadása kezdett igencsak a nullához konvergálni. Szerencsére odaértünk baj nélkül. A címen egy kétállásos garázsban pihent a Twingo egy Mégane Coupé társaságában, látszott, hogy Renault-kedvelő famíliáról van szó. A kocsi egy nagyon korai példány, a gyártás elejéről való, de H-s rendszámmal, szóval behozott járgány ez is. A kerekeken még a gyári dísztárcsák vigyorogtak, a beltér is egész külturált állapotban volt, nem egy lefingott-széthajtott kotványnak nézett ki. A kiegyenlítőtartályban szép tiszta fagyálló, a motor szépen járt, hidegen kicsit szelephangja volt, de kartergáz, füstölés ilyesmi szerencsére nem volt. A generátor töltött rendesen, a fűtés fokozatkapcsolója is működött. A jobb első lámpa tajvani utángyártott volt, meg az első sárvédő is kicsit csálén állt, alulról megnézve aztán látszottak a hossznyúlványon is a gyűrődés nyomai. Egyéb hiba, pláne rohadás szerencsére semmi. A járgány nózija régebben kaphatott egy maflást, látszott a hegesztési varrat a bal oldalon is, de úgy összességében korrektül volt javítva. A fényezés az említett helyeket leszámítva eredeti. A próbakörön meleg motornál szépen eltűnt a szelephang is, simán futott az autó nagyjából mindent rendben találtam. Rövid, de kemény alkudozás után végül írtunk egy szerződést, és a Twingo velünk jött haza.
Komolyan, a nap végére egészen megkedveltem a Twingókat. Pár dologban olyan, mint a kispolák: egyszerű, mint a faék, van stílusa, és mosolyt csal az arcodra amikor vezeted. Egyedül a vászontető hiányzik, azzal lenne az igazi.
A cél egy viszonylag fiatal, kis méretű, kis fogyasztású, és megbízható járgány beszerzése volt, és végül több típus közül a a Renault Twingóra esett a választás. A döntő érvek a járgány mellett:
1.) Egyszerű, mint a faék. - Kevés extra, kevés túlbonyolított segédberendezés, tehát kevesebb hibalehetőség.
2.) Semmi high-tech. - Csak kiforrott, régóta bevált gépészeti elemek, tehát egyszerű szerelhetőség és óccsó alkatrészek.
3.) Jól variálható beltér. - Hátul sem csak levágott lábú törpék férnek el, hanem ember méretű emberek.
4.) Egész korrekt futáskultúra. - Kényelmesre hangolt futómű, szar utakra ideális.
5.) Gazadságos, de nem teszkó - Olcsó alkatrész, kis fogyasztás, kedvező fenntartási költségek, és azért mégsem egy Daewoo Nexia.
6.) Jajjdearanyos! - Tesóm menyasszonya, Barbi, meglátta a Twingót képen, és megmondta, hogy ilyet veszünk és kész.
Nagyjából egy-másfél hétig kazalszám kaptam a twingós hirdetések linkjeit a postafiókomba, és esténként ment folyton a webkonferencia, hogy melyiket érdemes egyáltalán megnézni. Szombatra megvolt a kész itiner, 6 + 1 db autót szemeltünk ki.
Az első autó Móron volt, egy egész szimpatikus külföldi papíros példány példány. Az eladó is normális volt, már telefonon is korrekten tájékoztatott az autó hibáiról, és aknán is átvizsgálhattam az autót. A kocsit alaposan körbenézve találtam ugyan kisebb-nagyobb hibákat, de egyik sem volt súlyos, csupán alkualapnak volt kiváló a törött tükörlap, repedt lámpaüveg, a foghíjas műszerfalvilágítás, a szakadt kézifékkötél, meg az egyéb ilyesmi.Ezeket nagyjából egy lájtos hétvégi délutánon meg lehet csinálni pár sör mellett. Nem akartunk rögtön az első után dönteni, ezért továbbindultunk Pestre.
Pesten volt egy magánszemélynél, illetve három példány kereskedőnél.
Az idő rövidsége miatt a magánszemélyes autót kihagytuk, mert az eladó bevallása szerint törött volt, és a színe az nem gyári. Az autópálya felhajtóján megcsörgettük a kereskedőt, hogy pontosítsuk az időpontot, és közben mondtam tesómnak, hogy kérdezze meg, hogy alánézhetünk-e az autóknak. Erre a csávó azt felelte, hogy "Felőlem akár szét is szedhetitek".
A flegma stílus alapján nekem már volt egy rossz előérzetem, de gondoltam, hogy félre az előítéletekkel, nem minden kereskedő surmó. Csak bennem van a hiba, hogy zsigerből utálom őket.
Odaértünk a lepattant 13. kerületi telepre, a sok hólepte autó között ott darvadozott a három Twingo. A csávókon már ránézésre is látszott, hogy nem agykapacitás volt a jelük oviban. Odavezetett az egyik egy frissen fényezett, M-es rendszámos kocsihoz. Rákérdeztem, hogy ezt mikor hozták be az országba. Erre az okostojás, mondta, hogy hű, meg há, meg hogy csak az eredetvizsga miatt kapott új rendszámot, mer' ez minden autónál így megy. Ez egy ősmagyar autó Árpád vezér idős nagyanyja vette a honfoglalás után a Baumgartnernél. Körbenéztem a kocsit, természetesen elöl-hátul törve volt, csálén állt rajta pár dolog. Belül masszív ázottkutya-szag tanúskodott a beázásról, a motor egész szépen járt, bár az alapjárat egy kicsit ingadozott. A kiegyenlítőtartályban fagyálló nem volt, csak némi rozsdaiszap. Kérdeztem, hogy hol az akna, erre mondja a csákó, hogy ja az nincsen. Alánézés ugrott. Mindegy, nem is bántam, mert tudtam, hogy EZEKTŐL százas szöget se vennék, nemhogy autót.
Az udvariasság kedvéért elvittem egy próbakörre a szekeret. Egész szépen futott, a műszerfali visszajelzők jó része persze baszott működni. A másik kereskedőcsávó jött velem, útközben előadta a tündérmesét, hogy idős osztrák házaspáré volt az autó, és csak a törpehörcsögöt vitték vele műkörmöshöz kéthavonta egy fedett-fűtött alagútban.
A másik két autót is megnéztem, hátha jobb lesz. Hááááát... nem.
Nem volt róluk letakarítva a hó, de a hó alól kilátszó részek is elárultak mindent. Volt egy H-s rendszámos metállila, ordenáré módon újrafényezve, rügyező ívekkel, törött lökhárítóval, és akkor még ez volt a jobbik. A szélvédőn levő matrica tanúsága szerint valahol Németországban élhette élete jobbik felét, de a H-s rendszám alapján nyilvánvaló volt, hogy az utóbbi 10 évben már itthon hebrákolták szegénykét.
A másik egy D-s rendszámos (tehát magyarországi első forgalomba helyezésű) példány volt na ez aztán TÉNYLEG maga volt a pusztulat. Gittből álló küszöb, rozsdahegyek, gyakorlatilag nem volt ép elem a narancsos fényezés alatt. Ezek hatására könnyes búcsút vettünk a kedves nepperektől. Mondtam, hogy köszönjük a lehetőséget, ne fáradjanak a másik két autó előcincálásával.
Amikor távoztunk épp akkor indítottak be egy kettes Golfot egy középkorú házaspárnak. A benzines autónak olyan hangja volt, hogy egy kiérdemesült MTZ traktor is sírva fakadt volna tőle. Cserébe legalább Barkasokat megszégyenítő módon füstölt.
Egy igazi szemét előítéletes bunkó vagyok, de megint nekem lett igazam. Utálom az autóneppereket, mondtam már?
A következő helyszín Dunakeszi volt. A hóesés egy kicsit alábbhagyott, a sós latyakot hasítva értünk el Dunakeszi külvárosát. Itt egy családi házas övezetben volt a megadott cím, az eladó készségesen útbaigazított. A mellékutcákat mondjuk egyáltalán nem takarították, úgyhogy az Alfán a Pirelli P5000-es gumik tapadása kezdett igencsak a nullához konvergálni. Szerencsére odaértünk baj nélkül. A címen egy kétállásos garázsban pihent a Twingo egy Mégane Coupé társaságában, látszott, hogy Renault-kedvelő famíliáról van szó. A kocsi egy nagyon korai példány, a gyártás elejéről való, de H-s rendszámmal, szóval behozott járgány ez is. A kerekeken még a gyári dísztárcsák vigyorogtak, a beltér is egész külturált állapotban volt, nem egy lefingott-széthajtott kotványnak nézett ki. A kiegyenlítőtartályban szép tiszta fagyálló, a motor szépen járt, hidegen kicsit szelephangja volt, de kartergáz, füstölés ilyesmi szerencsére nem volt. A generátor töltött rendesen, a fűtés fokozatkapcsolója is működött. A jobb első lámpa tajvani utángyártott volt, meg az első sárvédő is kicsit csálén állt, alulról megnézve aztán látszottak a hossznyúlványon is a gyűrődés nyomai. Egyéb hiba, pláne rohadás szerencsére semmi. A járgány nózija régebben kaphatott egy maflást, látszott a hegesztési varrat a bal oldalon is, de úgy összességében korrektül volt javítva. A fényezés az említett helyeket leszámítva eredeti. A próbakörön meleg motornál szépen eltűnt a szelephang is, simán futott az autó nagyjából mindent rendben találtam. Rövid, de kemény alkudozás után végül írtunk egy szerződést, és a Twingo velünk jött haza.
Komolyan, a nap végére egészen megkedveltem a Twingókat. Pár dologban olyan, mint a kispolák: egyszerű, mint a faék, van stílusa, és mosolyt csal az arcodra amikor vezeted. Egyedül a vászontető hiányzik, azzal lenne az igazi.
Szia dobozos!
Ismét sikerült beleszaladnom egybe. Mármint egy okos ügyfélbe. Jó, persze rengeteg van, de az én ingerküszöböm is magas. Nos, a múltkori versenyzőnek viszont sikerült még a sztratoszféra ritka légrétegét hasító ingerküszöbömet is átugrania. Inkább kiírom magamból, nehogy megálljak a fejlődésben. Inkább álljatok meg ti.
Ülök a melóhelyemen, beballag egy kopasz, tetovált fószer.
- Helló, miben segíthetek? - szólottam eképp.
- Van nekünk egy Scania, ahhoz kellene alkatrész. - hadarta nekem a csávó. Ez nyilván egy kibaszottul szokatlan kérés egy Scania-alkatrészre szakosodott cégnél, itt már kezdtem rosszat sejteni.
- Na, akkor jó helyen jársz - próbáltam viccesre venni - na és konkrétan milyen alkatrészre van szükséged?
- Olajszűrő meg lámpa kell. (Ófaszom. Végülis nincs egy kamionon tízezerféle lámpa, ráadásul egyelőre azt se tudjuk, hogy milyen típus.)
- Értem. Milyen típusra lesz?
- Há' Scaniára! (Apa kezdődik!)
- Oké, de azon belül?
- Hát ilyen dobozos. Nem nyerges, hanem dobozos. Bogitengelye van. (Na ez rendkívül releváns információ volt, pöcsömöccse!)
- Rendben, de 2-es széria, 3-as, 4-es, netán R-szériás?
- Hát aztat nemtom. (Erre lett volna egy nagyobb összegem, bazzeg.)
- Mikori évjárat? (Talán az évjáratból ki tudom következtetni. A remény hal meg utoljára.)
- Nem tudom. Régi. (Na, végre egy támpont!)
- Áááá, szóval régi! 96 előtti vagy utáni évjárat lehet?
- Nem tudom. Nem annyira régi, de azért eléggé. (Az agysejtjeim sikítva követelik, hogy függesszem fel a kommunikációt a csákóval.)
- Szögletes a fülke, vagy ilyen áramvonalasabb?
- Hát eléggé szögletes, de azért nem annyira. - Óóóóóóóóóóóóóbazmeg, hogy miért nem mentem inkább táncoslánynak Ausztriába bazmeg. Szigorúan szexmentes munkára natürlich. Sebaj, újabb ötletem támad, kép alapján a leggyengébek is felismerik a saját járművüket. Rámutatok a falon függő képre, amely egy hegynek felfele hasító R-szériás nyergesvontatót ábrázol művészien.
- Hasonlít arra ott?
- Hol? - teszi fel a negyvenmillás kérdést a tag, és hunyorog, mint Kim Ir Szen szemüveg nélkül, atomvillanáskor. Nehéz erre szavakat találni. Mindössze csak négy és fél négyzetméteres az a molinó, és alig foglalja el az egész falat, valóban nehéz lehet kiszúrni. Pókerarc on:
- Hát ott a képen, a falon.
- Jaaaaa, höhö, már látom. (Jóhogy látod faszfej, ezt még az űrből is látják.)
- Nos?
- Hát nem ilyen.
- Értem. Szögletesebb a fülkéje? Akkor az valószínűleg 3-as szériás lesz.
- Jaa, nem. Hanemhogy nem ilyen ponyvás, hanem dobozos. Bogitengelye van. (Asszem hívnom kéne egy másik zöldmoszatot, hogy tolmácsoljon az előttem álló értelmi sérült fajtársának.)
- Oké, azt én értem, de a fülkéje az hasonlít a képen láthatóra?
- Ja, az igen. - Hurrá, nagy nehezen kikódoltuk, valószínű, hogy egy jobb sorsra érdemes 4-es szériást birtokol a csávó. Most már cak a neheze van hátra.)
- Na az akkor egy 4-es szériás lesz. Milyen lámpa kellene hozzá?
- Felső. (Köszibazmeg. Neked se szürkeállomány volt a jeled az oviban, ugye?)
- Okéoké, de szúrófény, vagy pozíciólámpa?
- Hát azt nem tudom. Ez egy ilyen dobozos autó, és fent van neki ilyen lámpája. (Ezúton szeretnék elnézést kérni a zöldmoszatoktól, nem akartam őket megbántani.)
- Lehet, hogy meglep, de egy nyerges, egy platós, sőt még egy tartályos gépnek is lehet - sőt, egészen biztosan van is - a fülke tetején pozíciólámpája, hovatovább némelyiket gyári extraként még szúrófénnyel is ellátták, és ebből a szempontból nem oszt - nem szoroz, hogy bogitengelyes-e a gép vagy sem. Az itt a kérdés, hogy neked melyikre van szükséged.
- Hát ami ott felül van. (Gyász.)
- Erős a fénye, vagy nem?
- Hát elég erős, de azért nem annyira. (Most mit kezdjek veled, Dezső? Ugyanannyit kapnék érted, mint egy rendes emberért.)
- Vakítja a kurvákat az útszélen?
- Ja, höhö, azt nem.
- Akkor pozíciólámpa lesz az.
- Hát, így is lehet mondani. (Háromszoros hurrá, pezsgő, petárda, konfetti!)
A nagy öröm és bódottág egészen addig tartott, amíg ki nem hoztam neki a gyárival megegyező alkatrészt. A csávó elszontyolodva mondja:
- Hát ez nem olyan.
- Márpedig ezeken a Scaniákon csak ez az egyféle volt.
- Akkor nincse'?
- Tudod mit? Kimegyek, aztán megnézem.
- Jóva'.
Kiballagok a parkolóba, ott áll a szekér, valami utólagos felépítménnyel, rajta valami szögegyszerű aftermarket lámpákkal.
- Te figyelj már, ezek nem gyári cuccok, ilyenünk tutira nem lesz ám.
- Jaaaa, aszittem...
A kiégett, totálkáros központi idegdúcom maradék működőképes sejtjeit mozgósítva még kiadtam és kiszámláztam a csávónak az olajszűrőjét, és épp a csendes harakirire készültem, amikor a tag visszaszólt az ajtóból.
- Jóvanakkó' kösziakkó! Valami kell, jövök, csá!
Uramisten...
Ülök a melóhelyemen, beballag egy kopasz, tetovált fószer.
- Helló, miben segíthetek? - szólottam eképp.
- Van nekünk egy Scania, ahhoz kellene alkatrész. - hadarta nekem a csávó. Ez nyilván egy kibaszottul szokatlan kérés egy Scania-alkatrészre szakosodott cégnél, itt már kezdtem rosszat sejteni.
- Na, akkor jó helyen jársz - próbáltam viccesre venni - na és konkrétan milyen alkatrészre van szükséged?
- Olajszűrő meg lámpa kell. (Ófaszom. Végülis nincs egy kamionon tízezerféle lámpa, ráadásul egyelőre azt se tudjuk, hogy milyen típus.)
- Értem. Milyen típusra lesz?
- Há' Scaniára! (Apa kezdődik!)
- Oké, de azon belül?
- Hát ilyen dobozos. Nem nyerges, hanem dobozos. Bogitengelye van. (Na ez rendkívül releváns információ volt, pöcsömöccse!)
- Rendben, de 2-es széria, 3-as, 4-es, netán R-szériás?
- Hát aztat nemtom. (Erre lett volna egy nagyobb összegem, bazzeg.)
- Mikori évjárat? (Talán az évjáratból ki tudom következtetni. A remény hal meg utoljára.)
- Nem tudom. Régi. (Na, végre egy támpont!)
- Áááá, szóval régi! 96 előtti vagy utáni évjárat lehet?
- Nem tudom. Nem annyira régi, de azért eléggé. (Az agysejtjeim sikítva követelik, hogy függesszem fel a kommunikációt a csákóval.)
- Szögletes a fülke, vagy ilyen áramvonalasabb?
- Hát eléggé szögletes, de azért nem annyira. - Óóóóóóóóóóóóóbazmeg, hogy miért nem mentem inkább táncoslánynak Ausztriába bazmeg. Szigorúan szexmentes munkára natürlich. Sebaj, újabb ötletem támad, kép alapján a leggyengébek is felismerik a saját járművüket. Rámutatok a falon függő képre, amely egy hegynek felfele hasító R-szériás nyergesvontatót ábrázol művészien.
- Hasonlít arra ott?
- Hol? - teszi fel a negyvenmillás kérdést a tag, és hunyorog, mint Kim Ir Szen szemüveg nélkül, atomvillanáskor. Nehéz erre szavakat találni. Mindössze csak négy és fél négyzetméteres az a molinó, és alig foglalja el az egész falat, valóban nehéz lehet kiszúrni. Pókerarc on:
- Hát ott a képen, a falon.
- Jaaaaa, höhö, már látom. (Jóhogy látod faszfej, ezt még az űrből is látják.)
- Nos?
- Hát nem ilyen.
- Értem. Szögletesebb a fülkéje? Akkor az valószínűleg 3-as szériás lesz.
- Jaa, nem. Hanemhogy nem ilyen ponyvás, hanem dobozos. Bogitengelye van. (Asszem hívnom kéne egy másik zöldmoszatot, hogy tolmácsoljon az előttem álló értelmi sérült fajtársának.)
- Oké, azt én értem, de a fülkéje az hasonlít a képen láthatóra?
- Ja, az igen. - Hurrá, nagy nehezen kikódoltuk, valószínű, hogy egy jobb sorsra érdemes 4-es szériást birtokol a csávó. Most már cak a neheze van hátra.)
- Na az akkor egy 4-es szériás lesz. Milyen lámpa kellene hozzá?
- Felső. (Köszibazmeg. Neked se szürkeállomány volt a jeled az oviban, ugye?)
- Okéoké, de szúrófény, vagy pozíciólámpa?
- Hát azt nem tudom. Ez egy ilyen dobozos autó, és fent van neki ilyen lámpája. (Ezúton szeretnék elnézést kérni a zöldmoszatoktól, nem akartam őket megbántani.)
- Lehet, hogy meglep, de egy nyerges, egy platós, sőt még egy tartályos gépnek is lehet - sőt, egészen biztosan van is - a fülke tetején pozíciólámpája, hovatovább némelyiket gyári extraként még szúrófénnyel is ellátták, és ebből a szempontból nem oszt - nem szoroz, hogy bogitengelyes-e a gép vagy sem. Az itt a kérdés, hogy neked melyikre van szükséged.
- Hát ami ott felül van. (Gyász.)
- Erős a fénye, vagy nem?
- Hát elég erős, de azért nem annyira. (Most mit kezdjek veled, Dezső? Ugyanannyit kapnék érted, mint egy rendes emberért.)
- Vakítja a kurvákat az útszélen?
- Ja, höhö, azt nem.
- Akkor pozíciólámpa lesz az.
- Hát, így is lehet mondani. (Háromszoros hurrá, pezsgő, petárda, konfetti!)
A nagy öröm és bódottág egészen addig tartott, amíg ki nem hoztam neki a gyárival megegyező alkatrészt. A csávó elszontyolodva mondja:
- Hát ez nem olyan.
- Márpedig ezeken a Scaniákon csak ez az egyféle volt.
- Akkor nincse'?
- Tudod mit? Kimegyek, aztán megnézem.
- Jóva'.
Kiballagok a parkolóba, ott áll a szekér, valami utólagos felépítménnyel, rajta valami szögegyszerű aftermarket lámpákkal.
- Te figyelj már, ezek nem gyári cuccok, ilyenünk tutira nem lesz ám.
- Jaaaa, aszittem...
A kiégett, totálkáros központi idegdúcom maradék működőképes sejtjeit mozgósítva még kiadtam és kiszámláztam a csávónak az olajszűrőjét, és épp a csendes harakirire készültem, amikor a tag visszaszólt az ajtóból.
- Jóvanakkó' kösziakkó! Valami kell, jövök, csá!
Uramisten...
Az okos ügyfél
Közületek talán kevesen tudják, de amellett, hogy főállásban öreg bontószökevényeket kendácsolok, valamint különféle szeszesitalok fogyasztásával töltöm az időt, na amellett van nekem egy munka nevű hobbim is. Az egyik neves svéd teherautógyár típusaihoz való alkatrészeket szoktam értékesíteni. Eközben esett meg velem a következő sztori, amin sokat gondolkodtam, hogy leírjam-e, vagy sem, de végül úgy döntöttem, hogy ja.
Csörög a telefon, felveszem:
- X. Péter, Y Kft., tessék!
Erre a túlvégről ordenáré bivalybasznádi hagymás-szalonnás-csirkeszaros tájszólással nekikezd betűzni az arc, hogy:
- Gé.. ...err... (Mi a fasz? Kiborult a betűtészta, köszönni meg elfelejtünk, Dezsőke? ...ess... aou... kilesszázötös váltóhó' kő nekem kihajtás. (Nekem meg egy zsák tízezres kell, mégse baszogatlak vele.
- Értem, tehát egy GRSO-905-ös. Kaphatnék egy alvázszámot?
- Azt meg minek? (Anyádnak.) Mon'tam már a típusszámát: gé... err... ess... aou...
- Jól van, azt én értem, de a jármű alvázszáma alapján tudjuk beazonosítani az adott alkatrészt.
- Mé'? Az nem a' alvázon van! (Köszönjük, Sherlock!
- Valóban, de nekem mégis az alvázszámra lenne szükségem.
- Mé'? Elmondtam a váltó pontos típusát, nem? Gé... err... (Ez az, betűzd le még egyszer, baszom a slag nyakadat.
- Igen, de ez a típusszám így önmagában kevés.
- Maguknak mindenhez alvázszám kell? (Nem, inkább egy fasza kis ólmosbot kéne, amivel igényesen kusztomizálnám a koponyádat, te atka! Ha maga ennyire nem ért hozzá, akkor mé' nem kérdezi meg a valamelyik kollégáját? (Mert akkor veled laknék egy faluban Halálfasza-alsón, és együtt terelnénk a birkákat, bazmeg.
- Azért, mert a kollégám is ugyanezt mondaná. Nyilván nem kérünk mindenhez alvázszámot, de ez a tétel pont olyan. Milyen kardántengely van az ön autóján? P400-as, P500-as, netán P600-as?
- Aztat nem t'om. (Hogy ez miért nem lep meg? De mé' köll az magának? (Fasznak kell a kardánod, de hogy adjak így alkatrészt, te tarhonya-agyú, csimbókos seggű, büdösszájú varacskos csótány?!
- Ha máshogy nem, a kardán típusából, ki lehet deríteni, milyen kihajtó flansni kell az ön járművéhez.
- Ottan hol? Há' nincsen ottan gardán! (Hogyne bazmeg! Anyád van COREGA műfogsorragasztóval odahekkelve a váltó végére, és az viszi át a hajtást a hídra, mi?
- Már hogy ne lenne?
- Micsoda? A váltó oldalán? (Jééézus, lehet, hogy ennek mellékajtás kell?
- Jaaaa, hogy ön mellékhajtásra gondol?
- Há' mé'? Há' nem ezt mondtam?
- Háát... nem. Mire kelle ez a mellékhajtás?
- HáttmondomHOGYAVÁLTÓOLDALÁRA!
- Úgy értem, hogy milyen alkalmazásra.
- GÉ.. ERR... ESS... (Kész. Ilyen nincs. Sírok bazmeg.
- Okéokéoké, értem, hogy GRSO-905-ös aváltó, de mire akarják használni a melléhajtást? Hidraulika-szivattyú platóbillentő munkahengerhez, netán daruhoz, vagy egyebekhez?
- Igen. (Ófákk!
- Na most akkor melyikhez? (Minek neked egyáltalán ilyesmi? Faszé' nem maradál meg az Ifánál, hogy Trágyás pótkocsi borult volna rád!
- Nemmindegyaz? Mongyamámeg mennyibe kerül! (Neked ötmilliárd, bazmeg. Há' egyféle van ebbűl! (Taníts, mester!
- A lendkerékházra szerelt mellékhajtásokat nem számolva tizenegy típus létezik, hogy egész pontos legyek. De tudja mit? Megnézzük mondjuk ennek az EG-604-esnek az árát.
- Na, pont olyan kéne! (Miért nem ezzel kezdted akkor, faszomöccse!
- Gyári újban ez nem egész [XXX] ezer magyar forint. (Hallom hogy kapkod a levegő után, most akkor gyorsan egy kicsit meg is forgatom benne a tőrt. Ez csak egy tájékoztató jellegű ár. Mivel nem kaptam alvázszámot ezért nem tudom garantálni, hogy az általám kinézett alkatrész pontosan passzolni fog az ön váltójához, ugyanis a váltóban a mellékhajtás kihajtó fogaskerekének a fogprofiljár a gyártás során megváltoztatták. (Látom magam előtt, ahogy pislog, mint ponty a szatyorban.
- ...
- Netán használt is érdekelné?
- Hááááát, egen.
- [Mondtam neki egy árat.]
- Nem a' újat!!!!
- Ez a bontott gyári alkatrész ára. (Mit vártál fater? Azt, hogy megveszem neked karácsonyra?
- Na viszon'hallásra!
- Viszonthallásra! (Hogy a gömbvillám baszná agyon azt a kerektalpú, lajhárfejű, bojlertestű, tripperes-pudvás faszorrú riherongy nénikédet, te fitymafülű szoponc.
Szóval nem az a baj, hogy nagy az a bizonyos állatkert, sőt nem is az, hogy alacsony a kerítés, hanem az, hogy nem adták ki a vadászengedélyt.
Csörög a telefon, felveszem:
- X. Péter, Y Kft., tessék!
Erre a túlvégről ordenáré bivalybasznádi hagymás-szalonnás-csirkeszaros tájszólással nekikezd betűzni az arc, hogy:
- Gé.. ...err... (Mi a fasz? Kiborult a betűtészta, köszönni meg elfelejtünk, Dezsőke? ...ess... aou... kilesszázötös váltóhó' kő nekem kihajtás. (Nekem meg egy zsák tízezres kell, mégse baszogatlak vele.
- Értem, tehát egy GRSO-905-ös. Kaphatnék egy alvázszámot?
- Azt meg minek? (Anyádnak.) Mon'tam már a típusszámát: gé... err... ess... aou...
- Jól van, azt én értem, de a jármű alvázszáma alapján tudjuk beazonosítani az adott alkatrészt.
- Mé'? Az nem a' alvázon van! (Köszönjük, Sherlock!
- Valóban, de nekem mégis az alvázszámra lenne szükségem.
- Mé'? Elmondtam a váltó pontos típusát, nem? Gé... err... (Ez az, betűzd le még egyszer, baszom a slag nyakadat.
- Igen, de ez a típusszám így önmagában kevés.
- Maguknak mindenhez alvázszám kell? (Nem, inkább egy fasza kis ólmosbot kéne, amivel igényesen kusztomizálnám a koponyádat, te atka! Ha maga ennyire nem ért hozzá, akkor mé' nem kérdezi meg a valamelyik kollégáját? (Mert akkor veled laknék egy faluban Halálfasza-alsón, és együtt terelnénk a birkákat, bazmeg.
- Azért, mert a kollégám is ugyanezt mondaná. Nyilván nem kérünk mindenhez alvázszámot, de ez a tétel pont olyan. Milyen kardántengely van az ön autóján? P400-as, P500-as, netán P600-as?
- Aztat nem t'om. (Hogy ez miért nem lep meg? De mé' köll az magának? (Fasznak kell a kardánod, de hogy adjak így alkatrészt, te tarhonya-agyú, csimbókos seggű, büdösszájú varacskos csótány?!
- Ha máshogy nem, a kardán típusából, ki lehet deríteni, milyen kihajtó flansni kell az ön járművéhez.
- Ottan hol? Há' nincsen ottan gardán! (Hogyne bazmeg! Anyád van COREGA műfogsorragasztóval odahekkelve a váltó végére, és az viszi át a hajtást a hídra, mi?
- Már hogy ne lenne?
- Micsoda? A váltó oldalán? (Jééézus, lehet, hogy ennek mellékajtás kell?
- Jaaaa, hogy ön mellékhajtásra gondol?
- Há' mé'? Há' nem ezt mondtam?
- Háát... nem. Mire kelle ez a mellékhajtás?
- HáttmondomHOGYAVÁLTÓOLDALÁRA!
- Úgy értem, hogy milyen alkalmazásra.
- GÉ.. ERR... ESS... (Kész. Ilyen nincs. Sírok bazmeg.
- Okéokéoké, értem, hogy GRSO-905-ös aváltó, de mire akarják használni a melléhajtást? Hidraulika-szivattyú platóbillentő munkahengerhez, netán daruhoz, vagy egyebekhez?
- Igen. (Ófákk!
- Na most akkor melyikhez? (Minek neked egyáltalán ilyesmi? Faszé' nem maradál meg az Ifánál, hogy Trágyás pótkocsi borult volna rád!
- Nemmindegyaz? Mongyamámeg mennyibe kerül! (Neked ötmilliárd, bazmeg. Há' egyféle van ebbűl! (Taníts, mester!
- A lendkerékházra szerelt mellékhajtásokat nem számolva tizenegy típus létezik, hogy egész pontos legyek. De tudja mit? Megnézzük mondjuk ennek az EG-604-esnek az árát.
- Na, pont olyan kéne! (Miért nem ezzel kezdted akkor, faszomöccse!
- Gyári újban ez nem egész [XXX] ezer magyar forint. (Hallom hogy kapkod a levegő után, most akkor gyorsan egy kicsit meg is forgatom benne a tőrt. Ez csak egy tájékoztató jellegű ár. Mivel nem kaptam alvázszámot ezért nem tudom garantálni, hogy az általám kinézett alkatrész pontosan passzolni fog az ön váltójához, ugyanis a váltóban a mellékhajtás kihajtó fogaskerekének a fogprofiljár a gyártás során megváltoztatták. (Látom magam előtt, ahogy pislog, mint ponty a szatyorban.
- ...
- Netán használt is érdekelné?
- Hááááát, egen.
- [Mondtam neki egy árat.]
- Nem a' újat!!!!
- Ez a bontott gyári alkatrész ára. (Mit vártál fater? Azt, hogy megveszem neked karácsonyra?
- Na viszon'hallásra!
- Viszonthallásra! (Hogy a gömbvillám baszná agyon azt a kerektalpú, lajhárfejű, bojlertestű, tripperes-pudvás faszorrú riherongy nénikédet, te fitymafülű szoponc.
Szóval nem az a baj, hogy nagy az a bizonyos állatkert, sőt nem is az, hogy alacsony a kerítés, hanem az, hogy nem adták ki a vadászengedélyt.
2008.07.13. Vasárnap
A hosszú poszt
(indiános-alkeszos ifjúsági regény)
Egy szép napon Tintás Joe, az alaszkai prémvadász - aki egy nagyobb buli után Alaszka helyett a Sziklás-hegységben ébredt, ezért ott vadászott prémre - elidult zsákmányért. Ezen tevékenysége nem volt különösebben sikeres, mert a prémek felleléskor mindig valamilyen állatokon voltak, amik egyrészt gyorsabban futottak, mint Joe, másrészt a magas véralkoholszintből eredő szinuszos mozgás is sokkal kevésbé volt rájuk jellemző, mint Joe-ra.
Az említett szép napon is rettenetesen másnapos volt, ezért egy kis kukoricapárlattal gyógyította ezen betegségét, ez annyira jól sikerült, hogy hamar eltévedt Épp egy bokrot kívánt oldalba pisálni, amikor elkövette azt az apró hibát, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a bokor a szakadék túlsó oldalán van. Lepottyant és bealudt. Arra ébredt, hogy egy fél lótetem landol az arcán. Az irokéz indiánok épp a Nagy Szellemnek szánt áldozatot dobták rá, de ima közben feltűnt nekik, hogy az áldozati ló horkol illetve káromkodik. Végül rájöttek, hogy Nem a ló az, hanem az alkesz vadász, aki alatta fekszik, így hát elcipelték őt a törzsfőnökhöz. Sólyom Agy törzsfőnök így szólott:
-Elrontottad a szertartásunkat, sápadtarcú!
-E!
-Ráadású' belebrunyáltá' a patakba, ahun asszonyaink mosnak.
-Bocsesz, nem tudtam.
-Ha nő lenné', legalább tunnánk mit kezdeni veled büntetésképp, de így még aztat se nem.
-Talán mégisz tudnánk- szólt Meleg Szellő, de a többiek rögtön nyakoncsapták, így elkussolt.
Sólyom Agy folytatta:
- Kurvára unalmas indiánnak lenni, oszt indiánkodni itten a' erdőbe'. Még a' Ertéellklubbot se foghassuk. Meséjjé nekünk érdekes történet, és akkó' szabadon elmehecc innet. Ha meg nem, akkó' kikúrtmód meg lesző' ölve.
Szegény Joe-nak nem maradt más esélye, rögtöznie kellett. Bele is kezdett a legutóbbi delíriumos látomása alapján:
"Na. Volt egyszer egy fiatal indián, akinek volt egy Tóbiás nevű lova. Ő vitte fel az utolsó a vizsgaidőszak nevű nagy rituális szopatás utolsó próbatételére gazdáját június 21-edik napján. A próbatétel után az indián elment a KG nevű varázslóhoz és Réka nevű asszonyához, akiktől egy kötegnyi varázsmadzagot hozott el, illetve még ott lógott egy picit, mert mindenféle hibbant dolgokról beszélgettek. Este aztán még ott maradt a Nagy Városban, tüzesvizet ittak hajnalig a cimboráival a Múzeumok éjszakáján. Másnap hazafelé az egyik ismerősének a Mazda nevű lován javított futólag indexet, csinált akksirögzítést, és szörnyülködött a kiszakadt lengőkaron.
Hazaérve meg azzal fogadták a wigwamban, hogy apjának a Peugeot nevű szürke lova betegeskedik. A ló orrában levő pörgettyű törött el, ezért neki is állt megműteni a pacit. Másnap reggel a pentelei temetőrétre vágtázott ki, ott ugyanis tudtak ilyen ventilátor nevű pörgettyűt adni hét papír fejében. Természetesen nem volt olyan, mint az eredeti, más évjáratú lóból származott, és ezért nem passzolt rá az eredeti tengelyre, így motorosotól mindenestől lett kicserélve.
Aztán másnap délután a KG varázslótól kapott varázsmadzagok szétszedésének és megtisztításának állt neki a fiatal indián. Sajnálatos módon az egyik csomó (amelyiket a leszabályzós dobozra kell rákötni) az hiányzik róla, de sikerült a rajzok alapján szétválogatni a madzagokat. Rengeteg kosz, és másfél tonna szigszalag került le róluk. A fényt rabul ejtő eszközzel még sikerült képeket is csinálni róla, valamint ugyanazzel az eszközzel csinált képeket a Cinquecento Sporting és a BIS műszerdobozok csatlakozóinak és felfogatásainak az összehasonlítása végett. Előbbinek a bekötéséhez szükséges rajzok is készültek, de olybá tűnik, hogy a csatlakozók szinte 100 százalékig megegyeznek.
Ezen a héten a munkahely nevű gonosz wigwamban úgy döntött az ifú indián, hogy lecsutakolja Tóbiást, elvégre a Nagy Főnökök közül már mindenki a saját sátrában bassza a rezet. Neki is kezdett, ám balszerencséjére ekkor megjelent a Két Lábon Járó Pöcs, így hamar híre ment a gonosz wigwamban és az ottani indiánok azóta is a "Mivan, geci, autómosót nyitottál?" és a "De szép tiszta az autód..." kezdetű ráolvasásokkal köszöntik. Mindemellett a lebaszás nevű - amúgy igen gyakori - rituálét se kerülte el Tóbiás gazdája. Ami meg még kellemesebb, hogy aznap egy daráló hang kíséretében a ló generátor nevű szerve eldobta a kanalat, így sajnos cserére szorul. Mivel a csere közben a generátort és a csigaházat összefogó egyik csavar örökmenetes lett, ezért az egész burkolatot ki kellett berhelni. Ekkor vette észre az indián, hogy a ventilátor egyik másik lapátja kotyog, így az is cserés lesz. A flex nevű eszközzel száműzte a rozsdát a csigaházról és matt feketére fújta, de persze előbb a megszakadt csavart is kiflexelte, szerencsére anélkül hogy sérült volna a burkolat. Hogy mégse legyen egyszerű, még az AC-puma is elfosta magát, így az is cserés lett. Generátorból is kapott ugyan cseredarabot Nagy Nyúl törzsfőnöktől, de az csapágyas, alapjáraton is olyan hangja van, mint egy Spitfire nevű fémmadárnak. A generátor egy felújítós varázslóhoz került, elviekben kedden lesz készen, addig se volt rest az indián, és tisztára suvickolta az olajtól csöpögő motorteret, illetve még be fog ikatatni egy olajcserét, egy szelephézeg-állítást, és esetleg még a Nanoplex-gyújtás is bekerül a gépsárkányba, mielőtt törzsi gyűlésre menne a Tóhoz. Itt a vége, fuss el véle..."
Az indiánok tágra nyílt tekintettel hallgatták Tintás Joe-t. sokáig senki nem is pisszent. A döbbent csendet aztán Sólyom Agy törte meg:
-Bazze' öcsém, te beteg állat vagy. Ilyent kitaláni. Lesző'sámán itten nálunk? Legyémáá lécci...
Így történt hát, hogy Tintás Joe felvette a Hosszú Poszt nevet, leállt az alkoholról és helyette inkább mindenféle haluzós cuccot tolt. És boldogan éltek amíg.
(indiános-alkeszos ifjúsági regény)
Egy szép napon Tintás Joe, az alaszkai prémvadász - aki egy nagyobb buli után Alaszka helyett a Sziklás-hegységben ébredt, ezért ott vadászott prémre - elidult zsákmányért. Ezen tevékenysége nem volt különösebben sikeres, mert a prémek felleléskor mindig valamilyen állatokon voltak, amik egyrészt gyorsabban futottak, mint Joe, másrészt a magas véralkoholszintből eredő szinuszos mozgás is sokkal kevésbé volt rájuk jellemző, mint Joe-ra.
Az említett szép napon is rettenetesen másnapos volt, ezért egy kis kukoricapárlattal gyógyította ezen betegségét, ez annyira jól sikerült, hogy hamar eltévedt Épp egy bokrot kívánt oldalba pisálni, amikor elkövette azt az apró hibát, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a bokor a szakadék túlsó oldalán van. Lepottyant és bealudt. Arra ébredt, hogy egy fél lótetem landol az arcán. Az irokéz indiánok épp a Nagy Szellemnek szánt áldozatot dobták rá, de ima közben feltűnt nekik, hogy az áldozati ló horkol illetve káromkodik. Végül rájöttek, hogy Nem a ló az, hanem az alkesz vadász, aki alatta fekszik, így hát elcipelték őt a törzsfőnökhöz. Sólyom Agy törzsfőnök így szólott:
-Elrontottad a szertartásunkat, sápadtarcú!
-E!
-Ráadású' belebrunyáltá' a patakba, ahun asszonyaink mosnak.
-Bocsesz, nem tudtam.
-Ha nő lenné', legalább tunnánk mit kezdeni veled büntetésképp, de így még aztat se nem.
-Talán mégisz tudnánk- szólt Meleg Szellő, de a többiek rögtön nyakoncsapták, így elkussolt.
Sólyom Agy folytatta:
- Kurvára unalmas indiánnak lenni, oszt indiánkodni itten a' erdőbe'. Még a' Ertéellklubbot se foghassuk. Meséjjé nekünk érdekes történet, és akkó' szabadon elmehecc innet. Ha meg nem, akkó' kikúrtmód meg lesző' ölve.
Szegény Joe-nak nem maradt más esélye, rögtöznie kellett. Bele is kezdett a legutóbbi delíriumos látomása alapján:
"Na. Volt egyszer egy fiatal indián, akinek volt egy Tóbiás nevű lova. Ő vitte fel az utolsó a vizsgaidőszak nevű nagy rituális szopatás utolsó próbatételére gazdáját június 21-edik napján. A próbatétel után az indián elment a KG nevű varázslóhoz és Réka nevű asszonyához, akiktől egy kötegnyi varázsmadzagot hozott el, illetve még ott lógott egy picit, mert mindenféle hibbant dolgokról beszélgettek. Este aztán még ott maradt a Nagy Városban, tüzesvizet ittak hajnalig a cimboráival a Múzeumok éjszakáján. Másnap hazafelé az egyik ismerősének a Mazda nevű lován javított futólag indexet, csinált akksirögzítést, és szörnyülködött a kiszakadt lengőkaron.
Hazaérve meg azzal fogadták a wigwamban, hogy apjának a Peugeot nevű szürke lova betegeskedik. A ló orrában levő pörgettyű törött el, ezért neki is állt megműteni a pacit. Másnap reggel a pentelei temetőrétre vágtázott ki, ott ugyanis tudtak ilyen ventilátor nevű pörgettyűt adni hét papír fejében. Természetesen nem volt olyan, mint az eredeti, más évjáratú lóból származott, és ezért nem passzolt rá az eredeti tengelyre, így motorosotól mindenestől lett kicserélve.
Aztán másnap délután a KG varázslótól kapott varázsmadzagok szétszedésének és megtisztításának állt neki a fiatal indián. Sajnálatos módon az egyik csomó (amelyiket a leszabályzós dobozra kell rákötni) az hiányzik róla, de sikerült a rajzok alapján szétválogatni a madzagokat. Rengeteg kosz, és másfél tonna szigszalag került le róluk. A fényt rabul ejtő eszközzel még sikerült képeket is csinálni róla, valamint ugyanazzel az eszközzel csinált képeket a Cinquecento Sporting és a BIS műszerdobozok csatlakozóinak és felfogatásainak az összehasonlítása végett. Előbbinek a bekötéséhez szükséges rajzok is készültek, de olybá tűnik, hogy a csatlakozók szinte 100 százalékig megegyeznek.
Ezen a héten a munkahely nevű gonosz wigwamban úgy döntött az ifú indián, hogy lecsutakolja Tóbiást, elvégre a Nagy Főnökök közül már mindenki a saját sátrában bassza a rezet. Neki is kezdett, ám balszerencséjére ekkor megjelent a Két Lábon Járó Pöcs, így hamar híre ment a gonosz wigwamban és az ottani indiánok azóta is a "Mivan, geci, autómosót nyitottál?" és a "De szép tiszta az autód..." kezdetű ráolvasásokkal köszöntik. Mindemellett a lebaszás nevű - amúgy igen gyakori - rituálét se kerülte el Tóbiás gazdája. Ami meg még kellemesebb, hogy aznap egy daráló hang kíséretében a ló generátor nevű szerve eldobta a kanalat, így sajnos cserére szorul. Mivel a csere közben a generátort és a csigaházat összefogó egyik csavar örökmenetes lett, ezért az egész burkolatot ki kellett berhelni. Ekkor vette észre az indián, hogy a ventilátor egyik másik lapátja kotyog, így az is cserés lesz. A flex nevű eszközzel száműzte a rozsdát a csigaházról és matt feketére fújta, de persze előbb a megszakadt csavart is kiflexelte, szerencsére anélkül hogy sérült volna a burkolat. Hogy mégse legyen egyszerű, még az AC-puma is elfosta magát, így az is cserés lett. Generátorból is kapott ugyan cseredarabot Nagy Nyúl törzsfőnöktől, de az csapágyas, alapjáraton is olyan hangja van, mint egy Spitfire nevű fémmadárnak. A generátor egy felújítós varázslóhoz került, elviekben kedden lesz készen, addig se volt rest az indián, és tisztára suvickolta az olajtól csöpögő motorteret, illetve még be fog ikatatni egy olajcserét, egy szelephézeg-állítást, és esetleg még a Nanoplex-gyújtás is bekerül a gépsárkányba, mielőtt törzsi gyűlésre menne a Tóhoz. Itt a vége, fuss el véle..."
Az indiánok tágra nyílt tekintettel hallgatták Tintás Joe-t. sokáig senki nem is pisszent. A döbbent csendet aztán Sólyom Agy törte meg:
-Bazze' öcsém, te beteg állat vagy. Ilyent kitaláni. Lesző'sámán itten nálunk? Legyémáá lécci...
Így történt hát, hogy Tintás Joe felvette a Hosszú Poszt nevet, leállt az alkoholról és helyette inkább mindenféle haluzós cuccot tolt. És boldogan éltek amíg.
2008.06.07. Szombat
A medve bőrére való előre ivás, meg a satöbbi. Régóta tervben volt, hogy szerválok olajnyomás- és olajhőfok-mérő műszereket, de leginkább az utóbbit, amikor kábé két hete meg is találtam a megfelelő példányokat.
Kinézetre egész korrektek, árban kábé a standard beszerzési forrásokból beszerezhető cuccok árának a feléért (Boombasstikos ár harmadáért) Svédországból hozta volna az ember. Már úgy örültem, hogy lesz. Gyorsan dobtam egy mailt, és megrendeltem benne egy olajnyomás- egy olajhőfok, és egy voltmérő műszert. Másnap jön vissza a mail, hogy lecsúsztam az utolsó rendelési határidőről, és sajna több szállítmány nem lesz. Faszom.
Egy kicsit idegesített, a dolog, de gondoltam megoldom máshogy. Alternatívák:
1.) Homasitás, pontatlan, viszont nem szép műszerek, drágábban
2.) Egyéb (Pilot, HD, AutoGauge) műszerek kurvadrágán
3.) Cinquecento sporting műszerfal, ami nem olcsó, viszont beköthető a vízhőfok-mérője olajhőfok-mérőként. a lengyelek legalábbis megcsinálták. További előny, hogy nem kell külön utólagos óracsoportot ráhekkelni a műszerfalra(mert az alapból gecironda, még ha szépen van megcsinálva, akkor is), meg van benne fordulatszámmérő.
Pár telefon a környékbeli bontókba - nincs vesztenivaló alapon - és csodák csodája, az első hívás után közölték, hogy van csinkvecsentó, fordulastzámmérős (tehát Sporting), és mondtak egy árat is. Kapásból félretetettem, és tegnap kiautóztam a pentelei bontóba. Mondtam, hogy jöttem a csinkvecsentó műszerért. Erre a csaj elémtesz egy ilyen ovális baszást. Na mondom ez meg mi a búbánat, és erre a csaj közli, hogy "Háttezacsinkvecsentó, neeem?" Hát nagyon nem.
Ez ilyen ellipszis alakú műszercsoport, valóban Veglia-Borletti, de valami digitális kijelző meg ABS és légzsák-piktogram is volt rajta. Mondtam, hogy akkor köszi, hagyjuk. Volt még ott valami Daewoo-műszerfal, ami szerkezetileg nagyon hasonló volt a csinkvecsentóéra, csak éppen a csatlakozók rohadtul nem, szóval inkább skipeltem a dolgot.
Egyik helyen meg jöttek egy ilyennel, hogy "Van Cinquecento-műszerfalunk, de csak a Seicentóé." Mondtam, hogy köszi, még gondolkodnék rajta egy 75-80 évet.
Tehát maradnak a következő alternatívák:
1.) Homasitás, pontatlan, viszont nem szép műszerek, drágábban
2.) Egyéb (Pilot, HD, AutoGauge) műszerek kurvadrágán
Ezek ugye külső műszerek, amik nem szépek, és még kevésbé praktikusak.
3.) Elegant műszerfal, meg 900-as Cinquecento vízhőmérő belehekkelve, olajhőfok-mérőként. Ez már úgy nagyjából elfogadható kinézetű dolog lenne, de ez is csak 130-ig mutatná az olajhőfokot.
4. ) Reménykedni, hogy előbb-utóbb találok Sporting cuccot.
És végül lehet, hogy az lesz, hogy fogom a sima mezei BIS műszerfalamat, beépítem, aztán csá, mindenki bekaphatja. Nem túl szép megoldás, és csak 130-ig mutatja az olajhőfokot, de megvan kb nulla forintból szóval az ár-érték aránya még ennek a legjobb.
A tegnapi napom vidámságához még egy kis történet járult hozzá. A szitu: Moszkva tér, péntek délutáni csúcs, araszolgatás, jobb híján a plázapicsák stírölése. Egyszercsak azt látom, hogy a pár autóval előttem álló tag kimegy a szembesávba, aztán utána a következő is, meg az utána jövő is. Amikor közelebb jutottam, láttam, hogy a legbelső sávban előttem egy Lada Niva áll és vészvillog, az autósok meg azt kerülgetik. Amikor odaértem, már az is látszott, hogy egy csaj állt ott tök kétségbeesetten a Nivával, láthatólag azt se tudta, hogy mit csináljon. Én kikerülés helyett megálltam a zárón, vészvillogó ki, aztán megkérdeztem, hogy segíthetek-e.Természetesen igen. Elkezdtük letolni a kocsit a legbelső sávból (emelkedő van ráadásul), természetesen a sok faszparaszt nemhogy segített volna, még akkor se álltak meg, amikor áttoltuk volna előttük a Ladát a külsőbe. Aztán végülis egy robogós csákó is odajött, meg a kevésbé erőszakos szoponcok előtt el tudtuk taszigálni a kocsit a külső sávig. A robogós még megjegyezte, hogy mekkora parasztok az emberek, aztán szaladt mindenki a dolgára. De azért tényleg: ott volt három sávnyi autós, kismillió gyalogos, és mindegyik csak bambult. Nagy véreres lófaszt mindegyiknek a seggébe!
Ez után az intermezzo után inkább a lehető legkevésbé forgalmas úton jöttünk haza tesómmal a Nagy Faluból. Kellemes idő volt, napsütés, satöbbi, és ilyenkor kifejezetten szép a Biatorbágy-Etyek-Szfvár útvonal, kanyargós, hegyes-völgyes, és gyakorlatilag forgalommentes. Meg ha már arra jártunk, megnéztük az Etyekwoodi filmstúdiót is, persze csak kívülről. That's all folkz!
Kinézetre egész korrektek, árban kábé a standard beszerzési forrásokból beszerezhető cuccok árának a feléért (Boombasstikos ár harmadáért) Svédországból hozta volna az ember. Már úgy örültem, hogy lesz. Gyorsan dobtam egy mailt, és megrendeltem benne egy olajnyomás- egy olajhőfok, és egy voltmérő műszert. Másnap jön vissza a mail, hogy lecsúsztam az utolsó rendelési határidőről, és sajna több szállítmány nem lesz. Faszom.
Egy kicsit idegesített, a dolog, de gondoltam megoldom máshogy. Alternatívák:
1.) Homasitás, pontatlan, viszont nem szép műszerek, drágábban
2.) Egyéb (Pilot, HD, AutoGauge) műszerek kurvadrágán
3.) Cinquecento sporting műszerfal, ami nem olcsó, viszont beköthető a vízhőfok-mérője olajhőfok-mérőként. a lengyelek legalábbis megcsinálták. További előny, hogy nem kell külön utólagos óracsoportot ráhekkelni a műszerfalra(mert az alapból gecironda, még ha szépen van megcsinálva, akkor is), meg van benne fordulatszámmérő.
Pár telefon a környékbeli bontókba - nincs vesztenivaló alapon - és csodák csodája, az első hívás után közölték, hogy van csinkvecsentó, fordulastzámmérős (tehát Sporting), és mondtak egy árat is. Kapásból félretetettem, és tegnap kiautóztam a pentelei bontóba. Mondtam, hogy jöttem a csinkvecsentó műszerért. Erre a csaj elémtesz egy ilyen ovális baszást. Na mondom ez meg mi a búbánat, és erre a csaj közli, hogy "Háttezacsinkvecsentó, neeem?" Hát nagyon nem.
Ez ilyen ellipszis alakú műszercsoport, valóban Veglia-Borletti, de valami digitális kijelző meg ABS és légzsák-piktogram is volt rajta. Mondtam, hogy akkor köszi, hagyjuk. Volt még ott valami Daewoo-műszerfal, ami szerkezetileg nagyon hasonló volt a csinkvecsentóéra, csak éppen a csatlakozók rohadtul nem, szóval inkább skipeltem a dolgot.
Egyik helyen meg jöttek egy ilyennel, hogy "Van Cinquecento-műszerfalunk, de csak a Seicentóé." Mondtam, hogy köszi, még gondolkodnék rajta egy 75-80 évet.
Tehát maradnak a következő alternatívák:
1.) Homasitás, pontatlan, viszont nem szép műszerek, drágábban
2.) Egyéb (Pilot, HD, AutoGauge) műszerek kurvadrágán
Ezek ugye külső műszerek, amik nem szépek, és még kevésbé praktikusak.
3.) Elegant műszerfal, meg 900-as Cinquecento vízhőmérő belehekkelve, olajhőfok-mérőként. Ez már úgy nagyjából elfogadható kinézetű dolog lenne, de ez is csak 130-ig mutatná az olajhőfokot.
4. ) Reménykedni, hogy előbb-utóbb találok Sporting cuccot.
És végül lehet, hogy az lesz, hogy fogom a sima mezei BIS műszerfalamat, beépítem, aztán csá, mindenki bekaphatja. Nem túl szép megoldás, és csak 130-ig mutatja az olajhőfokot, de megvan kb nulla forintból szóval az ár-érték aránya még ennek a legjobb.
A tegnapi napom vidámságához még egy kis történet járult hozzá. A szitu: Moszkva tér, péntek délutáni csúcs, araszolgatás, jobb híján a plázapicsák stírölése. Egyszercsak azt látom, hogy a pár autóval előttem álló tag kimegy a szembesávba, aztán utána a következő is, meg az utána jövő is. Amikor közelebb jutottam, láttam, hogy a legbelső sávban előttem egy Lada Niva áll és vészvillog, az autósok meg azt kerülgetik. Amikor odaértem, már az is látszott, hogy egy csaj állt ott tök kétségbeesetten a Nivával, láthatólag azt se tudta, hogy mit csináljon. Én kikerülés helyett megálltam a zárón, vészvillogó ki, aztán megkérdeztem, hogy segíthetek-e.Természetesen igen. Elkezdtük letolni a kocsit a legbelső sávból (emelkedő van ráadásul), természetesen a sok faszparaszt nemhogy segített volna, még akkor se álltak meg, amikor áttoltuk volna előttük a Ladát a külsőbe. Aztán végülis egy robogós csákó is odajött, meg a kevésbé erőszakos szoponcok előtt el tudtuk taszigálni a kocsit a külső sávig. A robogós még megjegyezte, hogy mekkora parasztok az emberek, aztán szaladt mindenki a dolgára. De azért tényleg: ott volt három sávnyi autós, kismillió gyalogos, és mindegyik csak bambult. Nagy véreres lófaszt mindegyiknek a seggébe!
Ez után az intermezzo után inkább a lehető legkevésbé forgalmas úton jöttünk haza tesómmal a Nagy Faluból. Kellemes idő volt, napsütés, satöbbi, és ilyenkor kifejezetten szép a Biatorbágy-Etyek-Szfvár útvonal, kanyargós, hegyes-völgyes, és gyakorlatilag forgalommentes. Meg ha már arra jártunk, megnéztük az Etyekwoodi filmstúdiót is, persze csak kívülről. That's all folkz!
2008.06.01. Vasárnap
A minap közlekedtem. Ilyen elő szokott fordulni, de ez most egy kicsit durvább volt. Az egy négyzetméterre jutó baromarcúak száma egy kicsit több, volt, mint kellett volna, így megszületett ez a levél, ami elég nagy visszhangot váltott ki.
Itt lehet megsasolni.
Itt lehet megsasolni.
2008.04.15. Kedd
Vótam ma. Igen, ottan.
Tök zsír, készen vannak a hengerek. Illetve még nem teljesen, mert a tetejéből nincsen lemunkálva semmi, de a tőcsavarok furatai már fel vannak marva, és szerencsére ez kevesebb hűtőborda halálát okozta, mint amire előzetesen számítottam.
A dolognak abban rejlik a titka, hogy a bogárhengeren az eredeti furatok nem forgásszimmetrikusan, hanem egy kicsit téglalap-alakan helyzekednek el, így baromira nem mindegy, hogy hogyan fordítjuk őket. Sikerült megtalálni az optimális megoldást, így a venti felőli oldalon egy viszonylag nagy felület kapja a pofájába a hűtőlevegőt, és a szelepemelő furulyák felőli oldalon emiatt kisebb ugyan a hűtőfelület, de legalább jól elférnek a furulyák. A tőcsavar furatok módosításának szerencsére minimális mennyiségű hűtőbordát követeltek áldozatul, de a furatok kinézete eléggé kókány lett sajnos. Mindegy, a burkolat alatt nem fog látszani, a hengereket meg egyébként se a tőcsavarok, sokkal inkább a blokkban levő furat fogja a helyén.
A héten veszek 10 millis acéllemezt, és ebből elkészül az az erősítő lemez, ami a blokk csavarodását hivatott akadályozni. Ha ez megvan, akkor már látszani fog, hogy mennyire ülnek rá a hengerek, és akkor annak függvényében lehet lemunkálni a hengerek tetejéből, hogy pont síkba járjanak a dugók. Alakulalakulalakul, jessz béjbe...
Ma járás-kelés közben egy a belső sávban toszódó Focust kerültem volna ki jobbról, amikor az mindenféle körülnézés, indexelés, meg ilyesfajta felesleges trógerkodás nélkül áthúzott az én sávomba. Természetesen úgy, hogy majdnem mellette voltam már. Ekkora vészfékezést kábé akkor csináltam utoljára, amikor még a Busszal közlekedtem. (Persze akkor és ott már a vészfékezés sem segített...) Szerencsére a fordos bepánikolt amikor rádudáltam, és azonnal visszaránotta a kormányt.
Amúgy szőke nő volt, és épp telefonált vezetés közben. Értem én, hogy fontos a Béluskának elmagyarázni hogy a káposztás cvekedli az alsó polcon van a hűtőben, a barna lábosban, és hogy feltétlenül mosogasson el, meg vigye le a macskát sétálni, de bazmeg, mi a búbánatos zergebaszta kurvaéletért ülnek az ilyenek autóba? Túl kevés a halott az utakon, vagy mi?
Tök zsír, készen vannak a hengerek. Illetve még nem teljesen, mert a tetejéből nincsen lemunkálva semmi, de a tőcsavarok furatai már fel vannak marva, és szerencsére ez kevesebb hűtőborda halálát okozta, mint amire előzetesen számítottam.
A dolognak abban rejlik a titka, hogy a bogárhengeren az eredeti furatok nem forgásszimmetrikusan, hanem egy kicsit téglalap-alakan helyzekednek el, így baromira nem mindegy, hogy hogyan fordítjuk őket. Sikerült megtalálni az optimális megoldást, így a venti felőli oldalon egy viszonylag nagy felület kapja a pofájába a hűtőlevegőt, és a szelepemelő furulyák felőli oldalon emiatt kisebb ugyan a hűtőfelület, de legalább jól elférnek a furulyák. A tőcsavar furatok módosításának szerencsére minimális mennyiségű hűtőbordát követeltek áldozatul, de a furatok kinézete eléggé kókány lett sajnos. Mindegy, a burkolat alatt nem fog látszani, a hengereket meg egyébként se a tőcsavarok, sokkal inkább a blokkban levő furat fogja a helyén.
A héten veszek 10 millis acéllemezt, és ebből elkészül az az erősítő lemez, ami a blokk csavarodását hivatott akadályozni. Ha ez megvan, akkor már látszani fog, hogy mennyire ülnek rá a hengerek, és akkor annak függvényében lehet lemunkálni a hengerek tetejéből, hogy pont síkba járjanak a dugók. Alakulalakulalakul, jessz béjbe...
Ma járás-kelés közben egy a belső sávban toszódó Focust kerültem volna ki jobbról, amikor az mindenféle körülnézés, indexelés, meg ilyesfajta felesleges trógerkodás nélkül áthúzott az én sávomba. Természetesen úgy, hogy majdnem mellette voltam már. Ekkora vészfékezést kábé akkor csináltam utoljára, amikor még a Busszal közlekedtem. (Persze akkor és ott már a vészfékezés sem segített...) Szerencsére a fordos bepánikolt amikor rádudáltam, és azonnal visszaránotta a kormányt.
Amúgy szőke nő volt, és épp telefonált vezetés közben. Értem én, hogy fontos a Béluskának elmagyarázni hogy a káposztás cvekedli az alsó polcon van a hűtőben, a barna lábosban, és hogy feltétlenül mosogasson el, meg vigye le a macskát sétálni, de bazmeg, mi a búbánatos zergebaszta kurvaéletért ülnek az ilyenek autóba? Túl kevés a halott az utakon, vagy mi?
2008.01.16. Szerda
-Ilyen drágán mennek mostanában a kispolszkik?
-He?!
-Hallom hogy olyan háromszázé' adják őket.
-Háttizé...
Valami ilyesmi párbeszéd zajlott le köztem és a benzinkutas között. Először néztem, hogy akkor itt most mi a repedt here van, de aztán miközben a bácsi mosta a szélvédőmet, elmagyaráztam neki, hogy az vagy gyári új autó, vagy valami nagyon spéci darab, vagy elnézett egy nullát, vagy csak simán át akarták baszni.
Amúgy ezt leszámítva egy kéjmámor volt a tegnapi utam, de annyira, hogy ehhez képest a Jessica Albával folytatott egész estés szeretkezés olyan lett volna, mint menzai paradicsomoskáposztát enni.
Megint vizsgázni mentem Pestre. Gyönyörű, szikrázó napsütés helyett köd, taknyos utak, szürkeség és mocsok mindenütt. Ez még úgy nem is annyira gáz, de az, hogy hazafelé egy óráig és negyvenöt percig tart az út a Nyugatitól a Moszkva térig, az már azért lecsapta a biztosítékot. Szerencsére nincs fegyverem. Ha lett volna, ma kevesebben lennénk egy suzukis pofátlanul furakodós öregasszonnyal, buszsávban nyomuló lexus-terepjárós bumburnyákkal, idegbeteg renault lagunás menedzsertípussal, retek audival májerkodó zselésfejű parasztsuttyóval, és egy-két bmw-s apucikedvencével. Amíg valaki a leszűkülő sávban álló sorba szabályosan, irányjelző használatával, valahol az útszűkülettől megfelelő távolságban próbál besorolni, addig beengedem, mert udvarias vagyok. De amikor végigelőzi az 500 méteres sort és elmegy a záróvonalon túl a felfestésig, és index nélkül, gyakorlatilag az ott állót leszorítva próbál bepofátlankodni, az ne sikítozzon nekem ha ráhúzom a kormányt. A közlekedési morál az valahol nagyon a béka valaga alatt van errefelé...
Hazafelé szerencsére nem volt forgalom az országúton, de ha lett volna, akkor se láttam volna belőle semmit, mert kábé 10 méteres volt a látótávolság. Ekkora köd ritkán van, de én kifogtam. Érdekes volt úgy menni, hogy nem tudni merre megy előttem az út, de legalább nem volt unalmas...
-He?!
-Hallom hogy olyan háromszázé' adják őket.
-Háttizé...
Valami ilyesmi párbeszéd zajlott le köztem és a benzinkutas között. Először néztem, hogy akkor itt most mi a repedt here van, de aztán miközben a bácsi mosta a szélvédőmet, elmagyaráztam neki, hogy az vagy gyári új autó, vagy valami nagyon spéci darab, vagy elnézett egy nullát, vagy csak simán át akarták baszni.
Amúgy ezt leszámítva egy kéjmámor volt a tegnapi utam, de annyira, hogy ehhez képest a Jessica Albával folytatott egész estés szeretkezés olyan lett volna, mint menzai paradicsomoskáposztát enni.
Megint vizsgázni mentem Pestre. Gyönyörű, szikrázó napsütés helyett köd, taknyos utak, szürkeség és mocsok mindenütt. Ez még úgy nem is annyira gáz, de az, hogy hazafelé egy óráig és negyvenöt percig tart az út a Nyugatitól a Moszkva térig, az már azért lecsapta a biztosítékot. Szerencsére nincs fegyverem. Ha lett volna, ma kevesebben lennénk egy suzukis pofátlanul furakodós öregasszonnyal, buszsávban nyomuló lexus-terepjárós bumburnyákkal, idegbeteg renault lagunás menedzsertípussal, retek audival májerkodó zselésfejű parasztsuttyóval, és egy-két bmw-s apucikedvencével. Amíg valaki a leszűkülő sávban álló sorba szabályosan, irányjelző használatával, valahol az útszűkülettől megfelelő távolságban próbál besorolni, addig beengedem, mert udvarias vagyok. De amikor végigelőzi az 500 méteres sort és elmegy a záróvonalon túl a felfestésig, és index nélkül, gyakorlatilag az ott állót leszorítva próbál bepofátlankodni, az ne sikítozzon nekem ha ráhúzom a kormányt. A közlekedési morál az valahol nagyon a béka valaga alatt van errefelé...
Hazafelé szerencsére nem volt forgalom az országúton, de ha lett volna, akkor se láttam volna belőle semmit, mert kábé 10 méteres volt a látótávolság. Ekkora köd ritkán van, de én kifogtam. Érdekes volt úgy menni, hogy nem tudni merre megy előttem az út, de legalább nem volt unalmas...