A mai bejegyzés fő SZELEPlői: Mr. Szívó és Herr Auspuff. Végre elkészültek a szelepeim a Panda hengörfejhez, amik azért jók, mert egyediek, és sokkal nagyobb szopás lesz beszerezni, ha szétmegy valamelyik. Előrelátó vagyok, ezért ugye tartalék az nincsen. Mindegy, úgyse lesz kész soha az a motor, az állásban meg csak nem megy tönkre a cucc.
A fotó kedvéért melléjük raktam két - igencsak pudvás - gyári szelepet, hogy szemléletes legyek. Az ugye látszik, hogy a szeleptányér az mindkét esetben nagyobb. A szívószelep 35 milliméteres az eredeti 33 (Pandában 34) millis helyett, a kipufogó viszont nem nagyobb számottevően, mindössze 29.5 millis átmérőjű a gyári 28-cal szemben. A versenycélra épült Abarth meg Giannini cuccoknál előfordulnak 38-as, meg 40-es szívószelepek,  34-es kipufogókkal, ami ugye elég extrém, csoda hogy elférnek az égéstérben. Az én utcára szánt mocimnál megpróbáltam kompromisszumos megoldást találni: nem akartam excentrikus szelepvezetőt, meg akartam, hogy azért maradjon a gátból valamennyi, mert ugye nem árt az.
Ezekkel, illetve a nagyobb emelésű veztengellyel várhatóan javulni fog a töltetcsere hatásfoka, illetve van még egy olyan előnye ezeknek a goodie-knak, hogy a kipufogószelep nátriumhűtésű: a szára üreges, és nátriummal van megtöltve. Ez üzemi hőmérsékleten cseppfolyóssá válik, és a szelep belsejében áramlik, elősegítve ezzel a hatékonyabb hődisszipációt. Ez akár többszáz fokkal is csökkentheti a szelephát hőmérsékletét, így kisebb az esélye a hengerfej gátasodásának. Könnyebbnek is tűnnek, mint a gyáriak, ami szintén nem hátrány, de sajnos ezt nem tudtam kielégítő pontossággal lemérni, mert kicsit izé a konyhai mérleg.
Az egyetlen hátrányuk vélhetően az lesz, hogy kb 5 millivel rövidebbek, mint a gyári szelepek, így a himbasort át kell alakítani egy picit, és más karakterisztikájú szeleprugókat kell beépíteni, csak hogy ne bonyolítsam túl a dolgokat.
Amúgy a mostani formájuk nem a végleges, polírozom őket, aztán elszaladnak a krómozóhoz egy keménykróm-bevonatért, több más társukkal együtt.

A kicsikocsi meg megyeget, nincs vele gáz. A múlt szombaton kitakarítottam, vasárnap kirándultam vele, először Pestre alfanézőbe, aztán meg Etyek és Alcsút érintésével kívántam hazatérni egy harmadrendű úton, de Etyek le volt zárva, így Biatorbágyról vissza Budaörsre, aztán onnan meg a 7-esen haza. 2:1 arányú etanol-benzin keveréket szürcsölt az út során, jól bírta, jól ment. A héten betöltötte a 68 ezredik kilométert, erről meg csináltam szép fotótot.

    A részletes összefoglalót igazából nem úgy értettem, hogy két részletben lesz, na de mindegy. Rendes emberek egy találkozóra szépen összepakolják a kocsijukat, a kicsit kevésbé rendesek a találkozóra üzemképessé varázsolják, aztán utána finomítgatnak rajta. Én meg ehelyett bedobtam Tóbiást a mély vízbe (képletesen persze).

    A héten a közel sem tökéletes járművön volt pár apróság, amit mindenképp meg kellett csinálni, csak a munka nevű nagyon szar hobbim miatt nem volt rá alkalmam. Persze simán szerelhettem volna munkaidőben is, de a múltkor már a kocsimosásért is akkora lebaszást kaptam, hogy öröm volt nézni. Na meg utána megtudtam, hogy az egyik (ex)kollégát azért baszták ki, mert munkaidőben porszívózta a kocsiját. Szóval maradt a péntek délután a következőkre:
- Szelephézag-állítás, mert ismételten rohadtul szelephangja volt..
- Értelmes módon tömíteni a szelepfedelet
- Mexhézag-állítás
- Előgyújtás belövése
- A hengerfej és a gyújtókábel közé valami távtartó hekkelése, mert az alu szelepdeknin nincs
-Zöldkártya, mert az a találkozó utáni napon lejárt
-AC-pumpa életrekeltése

    Az AC-pumpa ugyanolyan szar, mint volt, mivel nem volt mire kicserélni. A szelephézagot belőttem, elhalkult a gép, de azóta (200 km) már megint kurvára csattog meleg motornál. Szereztem spéci szilikonos tömítőpasztát, és letömítettem a szelepfedelet, most már egész korrekt. Belőttem a mexhézagot és az előgyújtást, aztán elszaladtam tankolni a zöldkártyázás előtt, mert már csak a tank alján lötyögött némi nafta. Éppen a kút előtt fogyott ki belőle a cucc, kb 2,5 métert kellett tolni a kocsit a kútoszlopig. Ross Brawn se számolhatta volna ki jobban. 6 liter E85 és 6 liter benzin került a tartályba, és rohantam zöldkártyázni. Éppen odaértem zárás előtt, rápakoltuk a kocsit a műszerre, aztán elkezdtük mérni. A nyitottabb (sport)kipufogó miatt a műszer tömítetlennek észlelte a kipufogórendszert, ezért a szerelő beült, és perceken át nyelezte a kocsit üresben. Már éppen kezdtem nézni, hogy mivel üthetném le, amikor a műszer kiadta a megfelelő értékeket. Fizetés, matrica felnyalása, aztán tűz haza.
    Ad-hoc módon gyorsan generáltam egy rögzítő szarságot a gyertyakábeleknek, ami egész funkcionális lett, és nem is nagyon ronda. Esztétikai szempontból még majd javítunk rajta. Amikor ez is megvolt, gyors zuhany, gyors kaja, aztán csomagolás, mivelhogy a társaság már várt lent Kapolcson (illetve Taliándörögdön), a Művészetek Völgyében, ami nekem buli, rock'n'roll és intenzív májtuning, Tóbiásnak pedig olyasféle teszt volt.
    Az út lefelé viszonylag eseménymentes volt. Kihagytam azt a számításból, hogy etanolból több kell a motornak, így az AC gyengesége hatványozottan érvényesül. Na meg azt is, hogy nem csak sík terep lesz, hanem emelkedő is. Szóval a sík terepen éppenhogy tartható 80 km/h az felfelé egész más értékre módosult, mondanom sem kell ugye, hogy nem fölfelé. Legalább a túlmelegedéstől nem kellett félni, mert most ugye a hűtésem sem a legjobb (hiányzik a generátor alatti burkolat, szarul csatlakozik a harmonikacső, a reaktortető-kitámasztót pedig odaadtam Lajoskának Velencén.
    Mindegy, egész jól elcsordogáltam emelkedőn 60, lejtőn 90, és végül leértem a Völgybe. Vigántpettend (a továbbiakban Víganpetting és Kapolcs között kipróbáltam elbír-e 3 stoppos csajt a csomagok mellett. Elbír. A törzskocsmánknál a többiek már vártak, és a kiszállástól számított 25 másodpercen belül már pia volt a kezemben, és nevetős dohánytermék az arcomban. Tóbiásnak rögtön akadt pár rajongója, akik megcsodálták. Aznap már nem jutottam el a kempingig, így a kocsma előtt aludtam a kocsiban, szóval alvóhelyként is ismételten megállta a helyét a jármű.  A következő két-három napban nem szándékoztam volán mögé ülni, a sor mégis úgy hozta, hogy kellett. Aki még nem próbált 12-15 embert szállítani egy  Opel pickup-pal, az mindenképpen próbálja ki, mert vicces. És az egész úgy indult, hogy egy embert kellett bevinnem Kapolcsra a pesti buszhoz, de hát aki egy kocsmában zenél, annak hirtelen rengeteg haverja akad, aki el akarja kísérni. Meg akkor útközben már felvettem pár stoppost is.  Ha már lúd, legyen kövér.
     Három nap agyatlan bulizás és rock'n'roll után meg elindultam haza. Ott még beröffent a kocsi, de a zenebömböltetés miatt totál lemerült az akksi, így útközben, tankolás után már nem nyikkant meg az indítómotor. Kicsit káromkodtam, aztán megkértem a kutast, hogy toljon már be por favor. Beröffent a jármű, úgyhogy hazáig meg se álltam. Mivel hazafelé nem E85, hanem tiszta benya volt benne, így némileg magasabb sebességgel tudtam haladni, de így is rángatott az AC miatt. A 80-at többé-kevésbé simán tudtam tartani, emelkedőn döglődött csak, de lejtőn lehetett tolni neki. Egy enyhe lejtőn megvolt a 100 is, csak hogy nehogymá' az AC-nak legyen igaza.

Kedvezs tezsvéreim, drága felebarátaim! Örömmel jelenthetem be, hogy ismét útjára indul az "Ez meg mi a tosz?!" rovat, aminek keretein belül értéktelen nyeremények találhatnak gazdára. Következzen tehát a kérdés, ami a mellékelt képen látható ojjektummal kapcsolatos. Tehát: Ez meg mi a tosz?
A legelső helyes megfejtő megnyeri a júliusi számláimat, amelyeket befizethet csekken, vagy átutalással is.

A hétvégi, illetve hét közbeni történések kimerültek annyiban, hogy megint etanol-üzemű lett a gépjárművem, és így átlag 20 fok környéki külső hőmérsékletnél teljesen rendben van, tök jól használható, megszűntek a hidegüzemnél sokáig fulladozós-döglődős tünetek. A fúvókázás még mindig a gyári, a gyújtáson se tekergettem.

Ma pucolásztam egy kicsit a Panda 30-karbit, meg a szívócsonkot, meg a karbitálcát reszelgettem, mert elég randa úgy esztétikai szempontból. Ezenkívül még fogtam egy kormányművet is, amit megszabadítottam a retektől, és kicsit szétkaptam, állapotfelmérési célzattal. Olaj, az nem nagyon volt benne, az volt az, amit a beleragadt porral együtt levakarásztam róla. Amúgy egész korrekt, tengelyirányban nem kotyog, meg amúgy se nagyon. Kap egy laza felújítást, aztán heppinessz. A karbit beledobtam egy vödör benzinbe, hadd ázzon, holnap majd kiszedem amikor már tiszta. Folyt köv holnap...

Ethanol powaaaa!!! Már megint kísérletező kedvű idióta voltam, és beletoltam egy fél tank etanolt a verdába. A télen az elbaszott hideg miatt felfüggesztettem az etanol-próbálgatós prodzsektet, mert hideg motorral iszonyat nehezen indul, és gondoltam, hogy nem szopatom magam, ráér majd jobb időben. Most enyhülés mutatkozott a hőmérsékletben, ezért szerda este beletoltam a verdába egy fél tank E85-öt, hogy csütörtökön megcsináljam az országúti tesztet, mert úgyis megyek vizsgázni. Ennek az egyenes folyományaként csütörtökön megintcsak genny hideg volt, így a jólismert hidegindítási problémákat sikerült ismét átélni, csak ugye még hatványozottabban, mert most nem nem 50/50-es arányban volt 95-ös benya és E85 a tankban, hanem nagyjából 60/30-as arányban.
Nos, az első tapasztalat: hidegen böszme szar. Nem röffen elsőre, csak sokadik indítózásra, iszonyatosan ingadozik az alapjárat (ez szívatóval kiküszöbölhető), és a hirtelen gázadásra befullad, szóval lámpától, vagy kereszteződésből indulni egyféle módon lehet. Lassan, de nagy gázzal (öregmutter-üzemmód): motor felpörget minimum 4000-ig és a kuplungot szépen lassan lehet csak felengedni. Mindennek tetejébe a motor sokkal lassabban melegszik be, szóval sokáig élvezhető a nyugdíjas-szimulátor. (Hűtési szempontból ez mondjuk jobb.)
Üzemmeleg motorral országúton viszont kifejezetten pozitív az összkép. A normál esetben használatos fordulatszám-tartomány szinte teljes egészében jobb, nyomatékosabb, mint a sima benzinnel, még padlógáznál is. Az emelkedőket sokkal jobban bírja, és alacsony fordulaton is több nyomatékot szolgáltat. Négyesben, harmincnál, kis gázon még simán lehet menni, nem rángat a motor, de alacsony fordulatról nagy gázzal történő kigyorsításnál érezhetően megtorpan.
Kihúzatva azt érezni, hogy kicsivel hamarabb elfogy. Nekem sima benzinnel hármasban 80-85-ig szalad el, etanollal kb 75-nél vége van, de ez kevésbé érezhető, mert magasabb fordulaton (kb. 3000 fölött)  már nem jelenik meg a hirtelen gázra (pl. vissza három, padló) jellemző megtorpanásos-befulladásos tünetegyüttes.
Az előzéseknél is pozitív tapasztalataim voltak, nem mindig kell visszagangolni hármasba, mert nyomatékból jobban húz, és az emelkedőkön is jobban tartja a sebességet, rugalmasabb mint benzinnel.
A fogyasztás tekintetében nagy változást vártam, de az igazság az, hogy nem fogyaszt lényegesen többet, mint benzinből. Persze a fúvókázása is gyári, ebből adódnak a hirtelen terhelésnél és/vagy üzemi hőfok alatt jelentkező problémák.
Összességében: üzemmeleg motornál, normál vezetési stílusban semmilyen hátrányt nem jelent az (elvileg) szegény keverékes, etanolos üzemmód, mert az emberek 90%-a a kocsikat az esetek 90%-ában az említett hasznos fordulatszám-tartományon belül használja, részterheléses üzemmódban (azaz a fojtószelep nyitása valahol 20 és 70% között van), ilyenkor jó a cucc. A tobbi esetben megszokást igényel.

Persze még kipróbálom a bringát más fúvóka-konfigurációkkal is, de egyelőre most nem annyira. Ugyanis:

Tegnap - azaz 24-én -  sikerült észrevennem, hogy lejárt a műszakim 13-án. Nem vagyok babonás, de ez azért szopó. Vihetem Tóbiást műszakira, bazzeg, ez most hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz.

Meg még csak itt a végén halkan megjegyezném, hogy úgy néz ki, hogy pozitív fordulat következett be, és talán már lesz alkatrész, hogy összepakoljam a 800-ast, de ezt tényleg csak zárójelben, nehogy valami fő-fő észosztó leugasson, hogy mekkora egy műmájer faszparaszt vagyok, hogy itten pofázok olyanokról, amiknek a közelében sem vagyok. Igaz. Egyetértek. Műmájer is vagyok, meg faszparaszt is, de ennek semmi köze holmi motorblokkokhoz. Ehhehehe....

Amikor együtt van minden, aztán valahogy mégse akar összeállni semmi. Ez lenne a hétvége címe, hogyha címet kéne neki adni.  Adott volt szombat este a hó, és adott volt a kocsim a tankjában jópár liter etanollal (amit mindenképpen ki kellett volna autózni belőle), tehát ennek automatikusan hatalmas driftelést kellett volna eredményezni.  Adott volt továbbá, hogy a masszív megfázásom miatt kihagyom szombat este a laza alkoholizálással egybekötött Quimby-koncertet, és egészséges sporttal (drift) töltöm a szombat estét. Hát nem.
Az estére való rákészülés jegyében kora délután kikaptam a lehalt akksit, és felraktam töltőre. Este csörgött is Gabe meg Nyuszy, hogy akkor menjen a téma. Betűrtem a pofámba a sonkás szendvicsem hátralevő részét, kiszaladtam akksistól, bepakoltam az akksit, és nekiálltam veszettül indítózni. Ekkor jöttek a csúnya szavak. Nem akart röffenni. Mire nagyjából a tizedik próbálkozásra beindult, az akksi már kezdett halódni. Nah és akkor itt tessék visszatekerni az előző fejezetre(hidegindítás + etanol). Amiatt a kib*****  etanol miatt beindult ugyan, de  3-4 másodperc járás után mindig be is fulladt.  Mire Nyúlék ideértek, addigra teljesen lehalt az akksi, de a Jimnyről nem lehetett bebikázni, mert annak is fos volt  az akkuja.  Pedig tényleg csak egy kevés hiányzott és simán beröffent volna, basszameg...
Így hát az este további részében az akksim árammal, mi pedig sörrel töltődtünk.

Ma délelőtt beraktam a fullra feltöltött akkut, másodszorra beindult  a  gépsárkány, aztán mentem de csapatni már nemigen lehetett sehol, be kellett érnem pár kézifékes kanyarral és egy szerény mad-max köröcskével.  Délután tettem egy  itthon kallódó (használt) csúszósarut a drótra, ami a töltéslámpára megy a generátorról (merthogy az a múlt héten elszabadult), és nekiálltam próbaköröket futni, javarészt azért, hogy az etanolt kiautózzam a tankból. Miután bemelegedett, egész jól ment etanollal, emelkedőn húzatva is elment 3-asban 80 fölé, de leginkább alacsony fordulaton érezni a hatását. (Mivel átfúvókázás nélkül hidegben nagyon használhatatlan, ezért egyelőre felfüggesztem az etanol-prodzsektet.)
Mendegéltem össze-vissza, egyszercsak a nagyobb húzatás után furcsa, búgó hangra lettem figyelmes. Épp az ékszíjtárcsa gyilkolta szét a kábelt, amin korábban pótoltam a csúszósarut. Basszameg. Egy napot kellett volna kibírni annak a szemétnek, mert hétfőn úgyis vettem volna normális állapotú sarut, de most már vehetek kábelt is.
 

Nah, a folytatásos regény újabb fejezete:

Szóval úgy néz ki, túl vagyunk Tóbiással a próbaüzem jó részén. Tegnap megvolt a hidegindítási próba. Elsőre beröffent, aztán egy-két pöffenés után rögtön le is állt, másodikra egy kicsit tovább tekertem az önindítóval, és akkor már folyamatosan járt. Nagyjából ugyanezt az eredményt hozza a sima 95-ös benzinnel is. Hidegen iszonyatosan szar, a stabil alapjárat ugyan elég hamar beáll, de kis gázon nem nagyon akar menni, nagyobb gázon fulladozik. Amikor kezdi elérni az üzemi hőfokot, de még alatta van valamivel, akkor egy kis szívató segít neki. Ha nagyon kihúzom a szívatót, akkor veszi a gázt rendesen, de az alapjárat már az egekben van, ha teljesen visszatolom, akkor dögledezik, de egy hangyányit kihúzott szívatóval
alacsony fordulatról egész jó. Az előgyújtást még nem variáltam, a karbi fúvókázása is gyári, ezekkel a gyári beállításokkal nagy fordulaton tré.
A benzincsöveket, AC-membránt még nem zabálta szét, ők továbbra is jó egészségnek örvendenek, ezúton is üdvözölnek mindenkit.

Egy előre be nem kalkulált szimulációt is végrehajtottam tegnap este, a tolásra indulási próbát. Merhogy lerottyant az akksim, már megint. Szerencsére két kollégám segített betolni Tóbiást a szakadó esőben. Valami miatt nem gyullad ki a töltéslámpám még akkor sem, amikor álló motornál rajta van a gyújtás. Valszeg kiéghetett a szerencsétlen, de remélem, hogy tapasztalt kollégáim meg tudnak erősíteni ebben, ugye?

A haldokló éxíj már igencsak esedékessé vált kicserélése után gondoltam, hogy egy életem, egy halálom, belevágok: már úgyis kevés benzinem volt a tankban, és elugrottam az egyik itteni kútra tankolni. Úgy voltam vele, hogy jó lenne etanolt rakni az autóba, de mivel ez a mai jogviszonyok közepette közlekedési szabálysértésnek minősül, ezért csak eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne:
 Ahogy bekanyarodnék a kúthoz, pont egy Golf parkolna a kútoszlop előtt, merthogy nem nagyon számítanának rá, hogy onnan is tankol valaki, de amint mögé álltam volna, természetesen gyorsan levágnák a kutasok, hogy onnan akarnék tankolni. Meglepően gyorsan, mintha nem én lennék az első, aki ott tankol. Raknék a kocsiba egy pár litert az E85-ből, nagyjából 50-50% arányban a tankban levő benzinnel. Fizetéskor megkérdezném a kutast, hogy szoktak-e itt mások is etanolt tankolni, mire a kutas azt válaszoná, hogy nagyjából egy hete üzemel a kút, de azér már páran járogatnak.
A kocsiba visszaülve nem tapasztalnék semmit, ami a szokványostól nagyon eltér, maximum azt, hogy meleg motorral az alapjárati fordulatszám se változna számottevően, de mintha egy kicsit simább lenne az alapjárat. Úgy képzelem, hogy alacsonyabb fordulatról egy hangyányit jobban húzna az autó középtájt mintha a gyárinál némileg rosszabb lenne, de igazából alig lenne érezhető különbség a normál 95-ös benyás üzemmódhoz képest.
Ha E85 lenne az autómban, akkor másnap kipróbálnám a hidegindítási tulajdonságait is, meg tennék egy hosszabb próbakört, aminek a tapasztalatairól aztán folyamatosan beszámolnék a blogon. De persze ez illegális, úgyhogy eszem ágában sincs ilyet csinálni.