Kalandozások Dzsuliettával (jogsival és anélkül).

Jó rég nem blogoltam, mert ritkán kavarja fel az események vihara autós létem állóvizét. Bár tisztában vagyok vele, hogy nem ezzel lesz tele a Blikk-címlap, sőt, a Fókuszban se lesz belőle riport, de összefoglalom az elmúlt hetek eseményeit, hiszen bármikor kihullhat 20-25 fogam (a maradék meg besárgul-bebarnul), és akkor még egy Joshi Bharat-os vendégszereplésre simán jó vagyok.

Naszóval: Tóbiás új lakhelye egy aknás garázs tőlünk két utcányira, úgyhogy jönnek a jobb idők, aztán lehet majd ott hebrákolni. A kasztni állapota az valahol a ritkaszar és a menthetetlen között van, viszont elég hülye vagyok hozzá, hogy ez ne érdekeljen.

Moszkvics koma csomagtérfedele kapott egy réteg epoxis alapozót, valamint ki lett gittelve. (Mondjuk pont nem ebben a sorrendben.) Szerencsére nagyon szépen ki lehetett hozni minimális mennyiségű gittel, pedig a homokszórás után elég szarul festett, úgy be volt hullámosodva, mint a rosseb.

Alfa megy, mendegél, a tankoláson kívül semmit nem kellett vele csinálni. (Na jó, nem hazudok: beállítottam az ablakmosó fúvókákat.) Mondjuk a tankolást azt sajnos elég sűrűn kell, mert a nagy hidegben simán megkajálta a 16 litert. Múlt hét végén, megsétáltattam egy kicsit és elmentünk kirándulni Tata-Tatabánya-Csákvár irányába. Jó volt. Néhány faszságát leszámítva nagyon élvezetes, minden porcikájában szerethető gép. Ha mondjuk lennének normális utak, ahol nem kell a felniket meg a futóművet féltenem, akkor még jobb lenne.
Most szombaton lemosattam, mert már kezdett aktuális lenni a dolog, és - csodák csodája - a méternyi vastag retek alatt megtaláltam az autómat. Ennek örömére ki is takarítottam meg felwaxoltam, és hát tényleg, mintha egy másik autó lenne. Ennek úgy néz ki nem csak én örülök, hanem a környékbeli macskák is, mert mióta lemosattam a kocsit, azóta 10 kilométeres körzetből odajár baszni az összes macska, az én Alfám tetejére. Rühellem a macskákat, mondtam már?

Na mindegy. Hétfőn, amíg még a katzenficken nyomai nem annyira látszottak, kirándultunk egyet a csókakői várhoz, meg a fehérvárcsurgói kastélyhoz, és hát hazafelé biztos a rendőröknek is megtetszett a járgány, mert kiintettek az út szélére. A közeg megnézte a jogsimat, és közölte, hogy akkor ő most feljelent. Kérdeztem, hogy ugyanmá' miért, erre mondta, hogy azért, mert ez a jogsi már nem érvényes, kb. egy hónapja lejárt. Mondtam, hogy bocs, nem vettem észre, ritkán nézegetem a saját jogsimat. Erre ő azt mondta, hogy ő viszont nézegeti, mert ez a dolga. Fákk.

Ha minden igaz, remélhetőleg megúszom egy figyelmeztetéssel, viszont a városon kívül most nem nagyon fogok autózni egy ideig, amíg meg nem csináltatom a jogsimat.

Az elmúlt két hónapban nemigen blogoltam, mert úgy alapvetően annyira volt - autós téren - eseménytelen ez az időszak, hogy ahhoz képest a Fiumei úti temető kész Woodstock. Meg aztán se idő, se semmi, be is voltam gárgyulva teljesen ettől a vegetálástól. Az Alfa ment, működött frankón, amikor nem volt túl hideg, akkor előfordult olyan is, hogy 10 alatt evett, de úgy alapvetően semmi említésre méltó dolog nem történt, se vele, se a többi szarommal.
 
Járt itt a Mikulás, két dolgot hozott, mindkettőnek kurvára örültem. Kaptam úgy 100 km/h környékén egy szimpatikus kavicsot a szélvédőmre, ami csinált egy olyan krátert, amit egy átlagos méretű kisbolygó is büszkén mutogatott volna a klubban. A másik ajándék, amit kaptam, az pedig ajánlott küldeményként érkezett a két ünnep között, és Vas megyéből küldték, egy jó méreteset beleszarva ezzel az ünnepi áhítatba. Az történt, hogy Fehérvár belvárosában parkoltam (egy nem épp megfelelő helyen), este hét és hajnal mittudoménmennyi között, és erről készítettek néhány remekbe szabott fotót a kékek. Egyszer lefotózták este nyolckor, meg egyszer visszatértek hajnal fél egykor, és mivel közben volt egy éjfél, ez már rögtön két különböző naptári napnak számít, így egy tilosban parkolásért rögtön kipostáztak két darab 30 ezres csekket. Most éppen folyik a levelezés, hogy "Felezzük meg, Vágó úr!". Gyönyörű szép szerelmes leveleket írtam nekik, remélem hatni fog. (Vagy legalábbis kicsúszunk a 60 napból, aztán akkor benyelhetik a brét.)
Na, szóval ezek történtek, egy élmény volt, de tényleg. Mondjuk szar élmény, de hát ez van...

Visszatérve a szélvédőre: azonnal leragasztottam a sérülést, aztán elkezdtem lázasan körbekutatni, hogy találjak valami jó szélvédőjavítós szakit. Volt három kavicsfelverődésem, meg sok-sok apró karc, úgyhogy ezeknek a kijavítására, meg az karcok miatt egy telibe polírra kértem árajánlatot vagy öt-hat helyről, aztán végül a teszkóparkolóban dolgozó szaki ajánlata tűnt a legjobbnak. Azt mondta, hogy a három kavicsnyom, meg a telibe polír az így egyben tizenöt, úgyhogy gyorsan meg is egyeztünk, és végül most szombaton kigurultam hozzá, a gazdaságos áruház parkolójába. Végül ő még talált plusz két kavicsnyomot, így az öt sérülés eltüntetése megállt tizenkettőben, viszont a polírt azt elnapoltuk, mert kicsit kicsúsztunk az időből. Mindegy, ha már ott voltam a gazdaságos parkolóban, megvártam a Budapest-Bamako mezőnyét (főként Christ meg Norbit meg bandázunk egy kicsit ár helyi polskis arccal, akik szintén kijöttek Chrisék tiszteletére. Mondjuk ők sajnos nem jöttek be az itteni ellenőrzőpontra, de megértjük, mert 90-es tempóval tényleg elég messze van az első etap célja, Genova. Legalább dumáltunk egy jót a pókos kollégákkal, folyt. köv. a 126-os napon...

Amikor ez is megvolt, eltipliztem a MOL nagykerbe, vettem olajat utántöltésre (Szerencsére nem nagyon zabálja az olajat a masina, csak úgy biztos, ami biztos alapon azért nem árt. ha van.) az ablaktörlők is elég ergyák voltak már, úgyhogy a Szakál-Metálnál beruháztam a Champion AeroVantage típusú cuccra, úgyhogy most elég jó kilátásaim vannak. Mármint a szélvédőn.
Ennyi történt szombaton, legalábbis az Alfával. A Moszkviccsal kapcsolatban is voltak események, de sajna azt nem tudtam fotóval dokumentálni, mivel - ahogy az már nálam lenni szokott - természetesen nem volt minden komplikációtól mentes a történet, és igazából mindenre volt időm, csak fotózni nem. Mindegy, holnap erről is beszámolok bővebben, de addig ízelítőül csatolok egy képet egy járműszerelvényről, amiből szerintem már látszik, hogy miért is nem volt egy egyszerű menet a tegnapi.