Folytatódik a kuplung-saga, érződik a kuplung szaga, ehehe...
Hásszóval amint azt az előző bejegyzésben is írtam, kénytelen voltam ismét szétkapni az autót, pedig már örültem, hogy össze van pakolva. Délelőtt elszaladtam az autósboltba vettem egy Statim tárcsát háromezeröté', aztán délután nekifogtam megint szétborítani a kocsit. Lekötöttem mindent (benyacsövek, kábelek, bovdenek), leszedtem a hátsó kereszttartót, aztán kivettem a mocit. Ekkor derült ki, hogy mi a büdös bánatért nem is emelt ki valójában a tengelykapcsoló (jaj de szép szó ez ). Tehát az ok:

A rugós tárcsa agyrésze némileg vastagabb, mint a sima merev tárcsáé. Eddig oké. Na de ennél a tárcsánál olyan közel volt ez az agyrész a tányérrugókhoz, hogyha az ember elkezdte kinyomni a kuplungot, akkor a tényérrugó hozzáért a tárcsához és betámasztott. Így azért Hulk, Rocky II, és Cápa III is kevesen lettek volna, de tán még maga Chuck Norris se tudta volna kinyomni a kuplungot
.
Szóval szétszedtem, rugós tárcsa ki, sima Statim be, oszt leszarom nem lesz rugós kuplungom. Majd inkább mással májerkodok a faludiszkóba'.
Ezután némi szenvedés és anyázás árán visszakerült a motor a kocsiba, bár a (menetirány szerinti jobb oldalon) eléggé feszült, nem akart a helyére ugrani a tőcsavar, de azért csak nem neki lett igaza. Már nincs sok meló hátra, de nem fejeztem be ma este, mert már baromira kajás voltam, és a pocak -mint tudjuk - nagy úr...

Szóval, mindent összevetve már kezdem színesben látni a világot, látszik az alagút a fény végén, szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy üzemképes lesz a kocsim a pesti találkozóra.