Kalandozások Dzsuliettával (jogsival és anélkül).

Jó rég nem blogoltam, mert ritkán kavarja fel az események vihara autós létem állóvizét. Bár tisztában vagyok vele, hogy nem ezzel lesz tele a Blikk-címlap, sőt, a Fókuszban se lesz belőle riport, de összefoglalom az elmúlt hetek eseményeit, hiszen bármikor kihullhat 20-25 fogam (a maradék meg besárgul-bebarnul), és akkor még egy Joshi Bharat-os vendégszereplésre simán jó vagyok.

Naszóval: Tóbiás új lakhelye egy aknás garázs tőlünk két utcányira, úgyhogy jönnek a jobb idők, aztán lehet majd ott hebrákolni. A kasztni állapota az valahol a ritkaszar és a menthetetlen között van, viszont elég hülye vagyok hozzá, hogy ez ne érdekeljen.

Moszkvics koma csomagtérfedele kapott egy réteg epoxis alapozót, valamint ki lett gittelve. (Mondjuk pont nem ebben a sorrendben.) Szerencsére nagyon szépen ki lehetett hozni minimális mennyiségű gittel, pedig a homokszórás után elég szarul festett, úgy be volt hullámosodva, mint a rosseb.

Alfa megy, mendegél, a tankoláson kívül semmit nem kellett vele csinálni. (Na jó, nem hazudok: beállítottam az ablakmosó fúvókákat.) Mondjuk a tankolást azt sajnos elég sűrűn kell, mert a nagy hidegben simán megkajálta a 16 litert. Múlt hét végén, megsétáltattam egy kicsit és elmentünk kirándulni Tata-Tatabánya-Csákvár irányába. Jó volt. Néhány faszságát leszámítva nagyon élvezetes, minden porcikájában szerethető gép. Ha mondjuk lennének normális utak, ahol nem kell a felniket meg a futóművet féltenem, akkor még jobb lenne.
Most szombaton lemosattam, mert már kezdett aktuális lenni a dolog, és - csodák csodája - a méternyi vastag retek alatt megtaláltam az autómat. Ennek örömére ki is takarítottam meg felwaxoltam, és hát tényleg, mintha egy másik autó lenne. Ennek úgy néz ki nem csak én örülök, hanem a környékbeli macskák is, mert mióta lemosattam a kocsit, azóta 10 kilométeres körzetből odajár baszni az összes macska, az én Alfám tetejére. Rühellem a macskákat, mondtam már?

Na mindegy. Hétfőn, amíg még a katzenficken nyomai nem annyira látszottak, kirándultunk egyet a csókakői várhoz, meg a fehérvárcsurgói kastélyhoz, és hát hazafelé biztos a rendőröknek is megtetszett a járgány, mert kiintettek az út szélére. A közeg megnézte a jogsimat, és közölte, hogy akkor ő most feljelent. Kérdeztem, hogy ugyanmá' miért, erre mondta, hogy azért, mert ez a jogsi már nem érvényes, kb. egy hónapja lejárt. Mondtam, hogy bocs, nem vettem észre, ritkán nézegetem a saját jogsimat. Erre ő azt mondta, hogy ő viszont nézegeti, mert ez a dolga. Fákk.

Ha minden igaz, remélhetőleg megúszom egy figyelmeztetéssel, viszont a városon kívül most nem nagyon fogok autózni egy ideig, amíg meg nem csináltatom a jogsimat.

Az elmúlt két hónapban nemigen blogoltam, mert úgy alapvetően annyira volt - autós téren - eseménytelen ez az időszak, hogy ahhoz képest a Fiumei úti temető kész Woodstock. Meg aztán se idő, se semmi, be is voltam gárgyulva teljesen ettől a vegetálástól. Az Alfa ment, működött frankón, amikor nem volt túl hideg, akkor előfordult olyan is, hogy 10 alatt evett, de úgy alapvetően semmi említésre méltó dolog nem történt, se vele, se a többi szarommal.
 
Járt itt a Mikulás, két dolgot hozott, mindkettőnek kurvára örültem. Kaptam úgy 100 km/h környékén egy szimpatikus kavicsot a szélvédőmre, ami csinált egy olyan krátert, amit egy átlagos méretű kisbolygó is büszkén mutogatott volna a klubban. A másik ajándék, amit kaptam, az pedig ajánlott küldeményként érkezett a két ünnep között, és Vas megyéből küldték, egy jó méreteset beleszarva ezzel az ünnepi áhítatba. Az történt, hogy Fehérvár belvárosában parkoltam (egy nem épp megfelelő helyen), este hét és hajnal mittudoménmennyi között, és erről készítettek néhány remekbe szabott fotót a kékek. Egyszer lefotózták este nyolckor, meg egyszer visszatértek hajnal fél egykor, és mivel közben volt egy éjfél, ez már rögtön két különböző naptári napnak számít, így egy tilosban parkolásért rögtön kipostáztak két darab 30 ezres csekket. Most éppen folyik a levelezés, hogy "Felezzük meg, Vágó úr!". Gyönyörű szép szerelmes leveleket írtam nekik, remélem hatni fog. (Vagy legalábbis kicsúszunk a 60 napból, aztán akkor benyelhetik a brét.)
Na, szóval ezek történtek, egy élmény volt, de tényleg. Mondjuk szar élmény, de hát ez van...

Visszatérve a szélvédőre: azonnal leragasztottam a sérülést, aztán elkezdtem lázasan körbekutatni, hogy találjak valami jó szélvédőjavítós szakit. Volt három kavicsfelverődésem, meg sok-sok apró karc, úgyhogy ezeknek a kijavítására, meg az karcok miatt egy telibe polírra kértem árajánlatot vagy öt-hat helyről, aztán végül a teszkóparkolóban dolgozó szaki ajánlata tűnt a legjobbnak. Azt mondta, hogy a három kavicsnyom, meg a telibe polír az így egyben tizenöt, úgyhogy gyorsan meg is egyeztünk, és végül most szombaton kigurultam hozzá, a gazdaságos áruház parkolójába. Végül ő még talált plusz két kavicsnyomot, így az öt sérülés eltüntetése megállt tizenkettőben, viszont a polírt azt elnapoltuk, mert kicsit kicsúsztunk az időből. Mindegy, ha már ott voltam a gazdaságos parkolóban, megvártam a Budapest-Bamako mezőnyét (főként Christ meg Norbit meg bandázunk egy kicsit ár helyi polskis arccal, akik szintén kijöttek Chrisék tiszteletére. Mondjuk ők sajnos nem jöttek be az itteni ellenőrzőpontra, de megértjük, mert 90-es tempóval tényleg elég messze van az első etap célja, Genova. Legalább dumáltunk egy jót a pókos kollégákkal, folyt. köv. a 126-os napon...

Amikor ez is megvolt, eltipliztem a MOL nagykerbe, vettem olajat utántöltésre (Szerencsére nem nagyon zabálja az olajat a masina, csak úgy biztos, ami biztos alapon azért nem árt. ha van.) az ablaktörlők is elég ergyák voltak már, úgyhogy a Szakál-Metálnál beruháztam a Champion AeroVantage típusú cuccra, úgyhogy most elég jó kilátásaim vannak. Mármint a szélvédőn.
Ennyi történt szombaton, legalábbis az Alfával. A Moszkviccsal kapcsolatban is voltak események, de sajna azt nem tudtam fotóval dokumentálni, mivel - ahogy az már nálam lenni szokott - természetesen nem volt minden komplikációtól mentes a történet, és igazából mindenre volt időm, csak fotózni nem. Mindegy, holnap erről is beszámolok bővebben, de addig ízelítőül csatolok egy képet egy járműszerelvényről, amiből szerintem már látszik, hogy miért is nem volt egy egyszerű menet a tegnapi.

KÉKFÉNY - Bűnügyi krónika

Február 28-án lakossági bejelentés alapján a hatóságok látókörébe került egy - feltehetőleg bűncselekmény elkövetéséhez használt - Skoda Felicia típusú személygépkocsi. A gyanús járműre a székesfehérvári Z. utcában lakó nyugdíjas figyelt fel és jelentette be a rendőrségnek. A helyszínre érkező járőr több furcsaságot is talált az eset kapcsán, de a gépkocsi a történtek tisztázása után visszakerült jogos tulajdonosához.

Na, aki arra gondol, hogy biztos már megint valami orbitális szopás volt...

...nos, annak igaza van. Darwin-díjra is esélyes vidám kis történet következik a Skoda-kalandok című sorozatunk utolsó előtti epizódjában holnap, az ápdétben.*

*Tényleg bocs, de estevammá, nincs kedvem most nekiállni leírni, inkább művelődjetek addig:


[2010.03.08 21:36:00] Itt a' ápdét.Meg mérlegen a valóság.

Na szóval ez az egész sztori nem történt volna meg, ha nem vagyunk olyan hülyék, mint amilyenek mégis. Én se megyek a szomszédba egy kis kreténségért (pedig ott aztán az nagykereskedelmi tételben van, merthogy a szomszéd az mondjuk tényleg egy 12 danos ipari idióta , na de a baráti társaságom az aztán végképp nem egyszerű.
Szóval ezek az elmeroggyantak kitalálták, hogy csináljunk kertipartit, mert nyáron minden hülye tud, de aki igazán kemény, az februárban nyomja. Oké, van ilyen.

Na de a lányok - farsangi időszak lévén - ragaszkodtak ahhoz, hogy mindezt jelmezben. Sok kedvem ugyan nem volt hozzá, de azért beöltöztem én is, végülis inni lehet bármiben. Ez nem is lett volna baj, de az egyik cimbora Han Solónak öltözött, meglehetősen élethűen, még pisztolya (made in China) is volt neki. Szóval iszogattunk, mókáztunk, örö é bódottá, na de a lányok ragaszkodtak hozzá, hogy ellátogassunk jelmezestől-mindenestől valami vendéglátóipari egységbe polgárpukkasztani. Igazából leszartam volna azt is, ha senki nem látja a jelmezeket, csak hát ugye elfogyott a sör, úgyhogy mégse tűnt ez rossz ötletnek akkor. (Másnap mondjuk eléggé, de ez lényegtelen...)
Kint parkolt a ház előtt a Skoda, mivel ott helyben, cimborám garázsában dolgoztunk rajta. Előfordul ilyesmi gyakran, hogy ott szerelünk autót, mert az én garázsom erre tökéletesen alkalmatlan. Ezúttal épp a műszerfalat szereltem, épp félkész állapotban leledzett a gépsas, meg különben is eléggé be voltam baszva, részegen meg ugye nem vezetünk, gondoltam otthagyom Arankát a garázs előtt, másnap (aznap) úgyis jövünk vissza tovább szerelni, üregvédeni, meg mittudomén.

Naszóval, épp elindultunk a .... szórakozóhely felé, amikor Han Soló meggondolta magát, hogy ő mégse  ciplené már el oda is a pisztolyt, és megkért, hogy dobjam be a kocsiba, és én be is raktam az első ülésre. Aztán mentünk, és rákkenroll...

[Valamivel később, egy távoli galaxisban]
...M. Dezsőné* nyugdíjas, azt vette észre, hogy egy ismeretlen kocsi parkol a háza előtt. Amikor kiment megnézni, az tűnt fel neki, hogy a kocsi műszerfala meg van rongálva. Amikor megkerülte a járművet, és  benézett az ablakon, rémülten vette észre, hogy az első ülésen egy fegyver hever. Úúúúristen, lopott autó és egy pisztoly, ennek a fele se tréfa. Azonnal hívni kell a rendőröket!
A kiérkező járőrök a rendszám alapján kiderítették, hogy a kocsit Csongrád megyéből tulajdonították el, bár nem tudtak szó nélkül elmenni amellett a furcsa körülmény mellett, hogy a feltört, megrongált műszerfalú gépjármű valamiért mégiscsak kulccsal van bezárva, és a gyújtáskapcsoló is ép. Mindegy, értesítették a tulajdonost, hogy megtalálták a járművet...

[Eközben a gonosz erők főhadiszállásán]
Iszonyatosan szétzuhantam, pedig nem is volt olyan nagyon nagy arconpörgés szombat este. A másnapot viszont egészségügyi okokból végigfetrengtem - hiába ilyen ez a frontérzékenység. A szerelés betegség miatt elmaradt. Még hétfőn is kába voltam egy picit, aztán egyszercsak csörgött a telefonom. A vonal másik végén Aranka gazdája, Attila volt, és közölte, hogy épp az imént hívták a rendőrök, hogy megtalálták a kocsit. WTF?!?!?
Dzsízüsz Krájszt, basszus ellopták a rám bízott kocsit, ekkora szopást! Tényleg kockára fagyott bennem a barna. Gyorsan cipő, kabát, szaladás az utolsó ismert lokésönre. Aztán ugyanúgy, ugyanott ahol és ahogy hagytam, meg is találtam Arankát. Csak azzal nem számoltam, hogy a cimborámékkal szemben lakó nyuggerek kicsit sok Kojak-et néztek...

Azóta Aranka már nincs velem, a kies Zugló city aszfaltját koptatja, nekem csak egy rekesz Soproni maradt emlékül, de azért volt búcsúszex. Természetesen orál. Természetesen megint a szerv rossz végén voltam. Na de mindegy, a Skodálatos gépsas utolsó aljas terrorcselekményéről majd legközelebb...