Tóbiás sapkát kapott karácsonyra. Szerintem jól fog állni neki.
 

Kedves egybegyűltek! A századik posztom megünneplése alkalmából újból jöjjön egy kis NYEREMÉNYJÁTÉK, mert tudom, hogy azt szeretitek.

Ezúttal a feladvány a mellékelt képeken látható ojjektum azonosítása. Tehát a kérdés:

Mi a tököm ez?
(Ápdét: megfejtés a kommentek között, és nem mellékesen mindenkinek boldog Karácsonyt!!! )

Annyit elárulok, hogy nincs teljesen újszerű állapotban a képen látható alkatrész, ami egy céges Mazda kisteherautóban szolgált, amíg utol nem érte a csúnya halál. A rendkívül intelligens sofőr bácsi - mondanom sem kell, hogy - rendeltetésszerűen használta persze.

Az első helyes megfejtő nyereményként megkapja a helytelen megfejtőket szexrabszolgának és/vagy élelmiszer-alapanyagnak.

Ma voltam a karosszériásnál, és láttam-hallottam sok érdekeset. Előzőleg lefotóztam jó öreg Mokkvicsom leginkább hervadó részeit, és kinyomtattam őket. ( Jó is a céges nyomtató... ) A munkatársaim közül is sokan megcsodálták a képeket, és sok bíztatást kaptam tőlük. ("Te nem vagy normális..." "Elmebeteg vagy, bazmeg" )

A képeket elvittem Attilához, hogyvéleményezze, meg esetleg egy közelítő árat is meg tudjunk dumálni. A műhelyben aztán láttam sok érdekességet. Az egyszerűség kedvéért inkább röviden kommentálok minden fotót.

1.) Ez egy Austin Healey 3000 Mk.III belseje. Egészen egyben van, de azért nem kétséges, hogy van vele meló, pedig...

2.) ... pedig a külseje alapján szalonállapotúnak is lehetne mondani.

3.) Az ótó elölről.


4.) Itt egy 1957-es Porsche 356A lakatolódik. Őrajta kívülről is látszott, hogy rommá van rohadva.


5. Ez meg a Flinstone-Porsche belseje. A panoráma-padló nem szériafelszerelés. A lemezpótlások nem rendelt alkatrészek, hanem Attila saját kezűleg alakította a gyárival megegyező formájúra.

6.) Ez itt a kép feliratával ellentétben nem tésztaszűrő, meg nem is a becsapódó meteoriteső műve. Amerikában, ahonnan a járgány jött, a lakatosmunka iszonyat drága. A kaliforniai óccsójánosok (Johhny Cheap) az egyengetés helyett csak fényeztetnek. A lemezt meglyuggatják, hogy jobban fogja a centi vastag gittréteget, amire megy a javító fény. Ha nem látom, nem hiszem el. Miután az a szerencse ért, hogy kézbe vehettem pár másfél centi(!) vastag gittdarabot, át kellett értékelnem a tehetséges hazai autónepperek tevékenységét.

7.) Ő egy 1965-ös Dodge pickup.  Gondos előző gazdái szakszerűen tárolták, félig a földbe süllyesztve. Most kompenzációként magaslati levegőt szív.

8.) Nem filler, kérem szépen. Ez a Porsche matt szürke fényezésű. Matt fényre erektálók (mint pl. Baz, Gyula stb) részére átküldöm nagy felbontásban, hogy legyen mire onanizálni a mellékhelyiség békés magányában. Kiba* jól néz ki ez az ótó. Beleszerettem.

9.) Ez egy verseny Czetka vízhűtésesre épített, szénné tuningolt blokkja. Éppen beugrik mögé elrejtőzni az egyébként egy Mk.II-es Jag motorháztetején szolgálatot teljesítő vas-macska. Balról a húszoldalas Mokkvics-akta egyik karácsonyi jellegű képe látható, fenyőággal, hóval, és egy húgyszínűre fakult fecske indexszel.

10. Rommá tuningolt Waresz-motor. A brutál lökettérfogat-növelésnek, és az erősen módosított vezérlésnek köszönhetően bőven 100 lóerő fölötti teljesítményű.

És végül, de utolsósorban. Mokkvicslakatolás-ügyben egyelőre nem történt komoly előrelépés, mivel Attila 2008 végéig be van táblázva. Hallagtólagosan persze megállapodtunk, hogy ekkor bevállalja az autót, tavasszal eljön megnézni. Addig valszeg garázst bérlek, nekiállok a szétszedésnek. Arra jutottunk, hogy egyes részeken elég simán homokfúvatni a járgányt, mert a vakrozsdát az nagyon szépen leviszi, és egyéb szerszámmal nem igazán lehetne kezdeni semmit se.

Bazzeg.
Bazzeg.
Bazzegbazzegbazzegbazzeg.

Ma gyalog mentem dolgozni, mert gondoltam - én naiv - hogy hazafelé beugrok a villanyos boltba, veszek pár csúszósarut, meg krokodilcsipeszt meg ilyesmi biszbaszokat, délután a frissen beszerzett csúszósarut applikálom a töltéslámpára menő drautra, aztán heppinessz.
Nah, a boltban épp meghalni készült a gyerek az unalomtól, de még az utolsó lélegzetvételével kiszolgált. Volna. Csak éppen nem volt csúszósarujuk, mert valami nörd elvitte az összeset egyben. Na mondom, fasza, megint egy kábé 10 forintos alkatrész beszerzésére kell elbasznom további két órát. (Így utólag kiegyeztem volna két órával.)
Hazabattyogtam a kocsiért, hogy akkor egy távolabbi szagüzletben próbálok szerencsét. Beültem, indítóztam, semmi. A vasárnap fullra töltött akksi hétfőn feladta a harcot. 'Csába.
Mondtam fateromnak, hogy akkor, csákány, vittem az autódat, de ő megvétózta a prodzsektet, mondván hogy ilyen utakon ezekkel a gumikkal (nyári, halálmintával) csakis ő vezetheti. Mondtam, hogy tökmindegy, úgyse látom minek csúszok neki, annyira redvás a szélvédőd. Ennek a bóknak ő nem örült, de mondta hogy inkább akkor elvisz. (Tök mindegy, ő se lát ki. )
Már éppen indultunk volna, amikor átjött a szomszéd néni, a számára igen fontos, de nekem momentán kibaszottul indifferens, vízdíjas cumókkal. Míg ő fatert lefoglalta, cserébe én végignézhettem a mai élő kabarét. Szereplők: 190-es Merdzsó, jég, lejtős garázsfeljáró és a debil szomszéd (micisapkában). A többfelvonásos drámába hajló performansz megtekintése után végre elindultunk. Az elős üzletben lett volna csúszósaru, csak mivel ez nagyker volt, ezért minimum 200 darabot kellett volna venni. Ez igazából több, mint egy életre elég, és nagyjából kétszázszorosa a szükséges mennyiségnek, úgyhogy inkább kihagytam. A közelben lévő barkácsáruházban biztos lesz, gondoltuk, és benéztünk oda, hogy vegyünk 10-15 darabot. ÉS BAZMEG, OTT SE VOLT.  Itt kezdtem el gondolkodni a jövőn...

Hazaérve gondoltam, hogy lazításképp a másik baromságomra koncentrálok egy kicsit, és felhívom annak a viszonylag jó áron hirdetett Moszkvicsnak a tulaját. Azt a verdát kinéztem alkatrésznek a Moszkvics-felújítós projekthez. Eladták. (Ki az a barom rajtom kívül, aki Moszkvicsot vesz?) Néztem a használtautón másikat: Kábé háromszoros áron van háromszor szarabb állapotú. Na annyira azért már nem vagyok hülye, hogy azt is megvegyem. Fákk...

Ezentúl nem lesz hobbim az autózás. Veszek egy Suzukit, vagy inkább még azt se. Tengerimalacot fogok tartani. Ha meg kinyiffan, megsütöm roston, és veszek helyette másik tengerimalacot 500 forintért.
Megyek, rákeresek a tengerimalacblog.hu-ra...

Amikor együtt van minden, aztán valahogy mégse akar összeállni semmi. Ez lenne a hétvége címe, hogyha címet kéne neki adni.  Adott volt szombat este a hó, és adott volt a kocsim a tankjában jópár liter etanollal (amit mindenképpen ki kellett volna autózni belőle), tehát ennek automatikusan hatalmas driftelést kellett volna eredményezni.  Adott volt továbbá, hogy a masszív megfázásom miatt kihagyom szombat este a laza alkoholizálással egybekötött Quimby-koncertet, és egészséges sporttal (drift) töltöm a szombat estét. Hát nem.
Az estére való rákészülés jegyében kora délután kikaptam a lehalt akksit, és felraktam töltőre. Este csörgött is Gabe meg Nyuszy, hogy akkor menjen a téma. Betűrtem a pofámba a sonkás szendvicsem hátralevő részét, kiszaladtam akksistól, bepakoltam az akksit, és nekiálltam veszettül indítózni. Ekkor jöttek a csúnya szavak. Nem akart röffenni. Mire nagyjából a tizedik próbálkozásra beindult, az akksi már kezdett halódni. Nah és akkor itt tessék visszatekerni az előző fejezetre(hidegindítás + etanol). Amiatt a kib*****  etanol miatt beindult ugyan, de  3-4 másodperc járás után mindig be is fulladt.  Mire Nyúlék ideértek, addigra teljesen lehalt az akksi, de a Jimnyről nem lehetett bebikázni, mert annak is fos volt  az akkuja.  Pedig tényleg csak egy kevés hiányzott és simán beröffent volna, basszameg...
Így hát az este további részében az akksim árammal, mi pedig sörrel töltődtünk.

Ma délelőtt beraktam a fullra feltöltött akkut, másodszorra beindult  a  gépsárkány, aztán mentem de csapatni már nemigen lehetett sehol, be kellett érnem pár kézifékes kanyarral és egy szerény mad-max köröcskével.  Délután tettem egy  itthon kallódó (használt) csúszósarut a drótra, ami a töltéslámpára megy a generátorról (merthogy az a múlt héten elszabadult), és nekiálltam próbaköröket futni, javarészt azért, hogy az etanolt kiautózzam a tankból. Miután bemelegedett, egész jól ment etanollal, emelkedőn húzatva is elment 3-asban 80 fölé, de leginkább alacsony fordulaton érezni a hatását. (Mivel átfúvókázás nélkül hidegben nagyon használhatatlan, ezért egyelőre felfüggesztem az etanol-prodzsektet.)
Mendegéltem össze-vissza, egyszercsak a nagyobb húzatás után furcsa, búgó hangra lettem figyelmes. Épp az ékszíjtárcsa gyilkolta szét a kábelt, amin korábban pótoltam a csúszósarut. Basszameg. Egy napot kellett volna kibírni annak a szemétnek, mert hétfőn úgyis vettem volna normális állapotú sarut, de most már vehetek kábelt is.
 

Ma spagettifőzés közben szétkaptam az utasoldali Recarót, mert egy kisebb baleset folytán szegény használhatatlanná vált. Tesóm rátehénkedett, aztán a támla igen hirtelen átment fekvő helyzetbe, és úgy is maradt. ( Tesóm mindent szét tud baszni, elvileg tönkretehetetlen tárgyak is maximum két hónapot bírnak ki, ha ő használja őket.) Az történt, hogy a támlát tartó egyik csavar egy kicsit elfáradt. Az állítószerkezet meg széttépte ott a szövetet. Fuck.
Ma szétszedtem az ülést, megvizsgáltam, és úgy néz ki, hogy bele van törve az a szar, ki kéne fúrni, aztán új menetet vágni, de nem tudom, hogy mennyi anyag van ott, mennyire lehet azt ott felfúrni.A kiszedés az kábé esélytelen, ezért gondoltam egy olyanra is, hogy a beletörött csavarba belefúrok, és abba vágok egy kisebb menetet. 'Csába....

A spagetti egy kicsit szétfőtt, de azért nem lett rossz.

Nah, a folytatásos regény újabb fejezete:

Szóval úgy néz ki, túl vagyunk Tóbiással a próbaüzem jó részén. Tegnap megvolt a hidegindítási próba. Elsőre beröffent, aztán egy-két pöffenés után rögtön le is állt, másodikra egy kicsit tovább tekertem az önindítóval, és akkor már folyamatosan járt. Nagyjából ugyanezt az eredményt hozza a sima 95-ös benzinnel is. Hidegen iszonyatosan szar, a stabil alapjárat ugyan elég hamar beáll, de kis gázon nem nagyon akar menni, nagyobb gázon fulladozik. Amikor kezdi elérni az üzemi hőfokot, de még alatta van valamivel, akkor egy kis szívató segít neki. Ha nagyon kihúzom a szívatót, akkor veszi a gázt rendesen, de az alapjárat már az egekben van, ha teljesen visszatolom, akkor dögledezik, de egy hangyányit kihúzott szívatóval
alacsony fordulatról egész jó. Az előgyújtást még nem variáltam, a karbi fúvókázása is gyári, ezekkel a gyári beállításokkal nagy fordulaton tré.
A benzincsöveket, AC-membránt még nem zabálta szét, ők továbbra is jó egészségnek örvendenek, ezúton is üdvözölnek mindenkit.

Egy előre be nem kalkulált szimulációt is végrehajtottam tegnap este, a tolásra indulási próbát. Merhogy lerottyant az akksim, már megint. Szerencsére két kollégám segített betolni Tóbiást a szakadó esőben. Valami miatt nem gyullad ki a töltéslámpám még akkor sem, amikor álló motornál rajta van a gyújtás. Valszeg kiéghetett a szerencsétlen, de remélem, hogy tapasztalt kollégáim meg tudnak erősíteni ebben, ugye?

A haldokló éxíj már igencsak esedékessé vált kicserélése után gondoltam, hogy egy életem, egy halálom, belevágok: már úgyis kevés benzinem volt a tankban, és elugrottam az egyik itteni kútra tankolni. Úgy voltam vele, hogy jó lenne etanolt rakni az autóba, de mivel ez a mai jogviszonyok közepette közlekedési szabálysértésnek minősül, ezért csak eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne:
 Ahogy bekanyarodnék a kúthoz, pont egy Golf parkolna a kútoszlop előtt, merthogy nem nagyon számítanának rá, hogy onnan is tankol valaki, de amint mögé álltam volna, természetesen gyorsan levágnák a kutasok, hogy onnan akarnék tankolni. Meglepően gyorsan, mintha nem én lennék az első, aki ott tankol. Raknék a kocsiba egy pár litert az E85-ből, nagyjából 50-50% arányban a tankban levő benzinnel. Fizetéskor megkérdezném a kutast, hogy szoktak-e itt mások is etanolt tankolni, mire a kutas azt válaszoná, hogy nagyjából egy hete üzemel a kút, de azér már páran járogatnak.
A kocsiba visszaülve nem tapasztalnék semmit, ami a szokványostól nagyon eltér, maximum azt, hogy meleg motorral az alapjárati fordulatszám se változna számottevően, de mintha egy kicsit simább lenne az alapjárat. Úgy képzelem, hogy alacsonyabb fordulatról egy hangyányit jobban húzna az autó középtájt mintha a gyárinál némileg rosszabb lenne, de igazából alig lenne érezhető különbség a normál 95-ös benyás üzemmódhoz képest.
Ha E85 lenne az autómban, akkor másnap kipróbálnám a hidegindítási tulajdonságait is, meg tennék egy hosszabb próbakört, aminek a tapasztalatairól aztán folyamatosan beszámolnék a blogon. De persze ez illegális, úgyhogy eszem ágában sincs ilyet csinálni.

A melóhelyemen nagy unalmamban letöltöttem az emektoros benzinpumpám gyártójának a katalógusát, mivelhogy kíváncsi voltam a szerkezet egyes műszaki paramétereire. Rákerestem, és szerencsére egy nagyon korrekt, részletes 60 oldalas angol/német katalógust találtam, amit rögtön ki is nyomtattam, hogy legyen mit böngészni otthon. Java része számomra érdektelen vezérlő relékről szól ugyan, de van benne a benyapumpámról viszonylag részletes műszaki leírás, diagramokkl meg metszeti ábrával. Külön szerencse, hogy a cucc etanol-kompatíbilis. Üröm az örömben, hogy a drága jó mekintoss gépeken nem annyira jelenik meg jól minden karakter nyomtatásban, így a katalógusom néhol hiányt szenved a T, M és I betűkben, de ez szórejtvénynek legalább nem rossz.

Jah, és a sérült csőcsonk külön cikkszámon rendelhető, így nem kell kókányolnom, van gyári alkatrész hozzá.

No, a 800-as ékszíj úgy döntött, hogy feladja a harcot. A (szó szerint) feszített tempó idő előtt kivégezte.
Nem szakadt még el, van még hűtés meg töltés, de egyre erősebb zajjal és több centis megnyúlással hívja fel a figyelmet az elkerülhetetlenül közelgő végre. Kicserélem, oszt' ennyi.

Szombaton Budapesti találkozó és éves közgyűlés.
Lett volna, ha nem alakul máshogy. Már előző nap felmentem, hogy szombaton ne kelljen korán kelnem, de aztán történt egy kis baleset. Péntek este hogy-hogy nem véletlenül elmentünk Riddim Colony kocertre, meg értelemszerűen előtte beültünk egy kicsit sörözni. Szombaton aztán nem sikerült úgy kinéznem, hogy alkalmas legyek akárhova is menni. Evvan...

Újabban elkezdett megint érdekeset csinálni az autóm: A fényszóró reléje nem mindig szeret kikapcsolni, úgyhogy van olyan, hogy égve marad a fényszóró. Akkor is ha lekapcsolom. Akkor is, ha leveszem a gyújtást. Akkor is, amikor a slusszkulcs a zsebemben van. Vicces. Ilyenkor lehúzom a drautot a relé érintkezőjéről, aztán úgy hagyom. Amikor legközelebb indulok, akkor drót vissza, és minden működik frankón, ahogy kell. Ha lekapcsolom, akkor nem világit...

Ma elugrottam gumishoz, és megcsináltattam a bal elsőt. Az ember felrakta a gumit peremtömítővel, meg kicserélte a szelepet, így most már úgy néz ki, hogy jó a cucc. Mondjuk a felni elég siralmas látványt nyújtott, nem kis mértékben van szanaszét rohadva. Amint vége a szezonnak, veszek valami más gurigákat.
Beraktam egy valóban feltöltött akksit -és meglepő módon beindult a járgány.A Buszból kibugásztam a testkábelt, és a melóhelyi unalomban rá akartam applikálni a tegnap megvásárolt rézsarut, de sikerült a kábelt otthon felejtenem, ráadásul a munkahelyi net is meghalt, így annyira unatkoztam, hogy nekiálltam dolgozni.  A testkábelt meg készre szereltem itthon, egy kis mustáros virsli elfogyasztása közben.
A gyengélkedő utasoldali Recaro ülést kiszereltem egy kis javítás céljából, előkapartam a két gyári ülést a garázs mélyéből, letisztítottam őket, és az utasoldali ment be az autóba, a balos pedig most itt bent van a lakásban.
Hogy a mai nap se legyen teljesen egyszerű, melóból hazafele kifogyott a benzinem (épp a benyakútra mentem ), de Tóbiás nem tudott velem kibaszni, mert mindig van nálam egy kannányi benya, úgyhogy gyorsan letörtem a sztrájkot.

Ma beszéltem a lakatossal. Természetesen nem tudta azonnal bevállalni a járgányt, de erre számítottam is. Jelen pillanatban elégé el van havazva, mert ott áll nála egy Jaguar meg két Porsche, amik komplett restaurálás alatt vannak éppen, és jövő év elejéig  be van táblázva.
Na de azt mondta, hogy kíváncsi a kocsira, és ha nem vészes az állapota, akkor be tudja vállalni előbb is ha úgy alakul. Szerencsére a "restaurálás" és a "minőségi munka" fogalmakon ugyanazt értjük. Megkérdeztem Gabe-nek is, hogy mennyiért és mikor tudná azt a kocsit bevállalni, de ahhoz mindenképpen látnia kéne a járgányt.
Alapvetően a következő lépés most mindenképpen az kell hogy legyen. hogy kerítsek egy garázst/műhelyt ahol el tudnám kezdeni szétszedni és fémtisztára csiszolni az autót.

Háttárpád... biztoss... jómunkásember. Kérem szépen ide is eljutottunk. Az elmúlt napok Taunusos nyálcsorgatása kapcsán elgondolkoztam a többi meglévő autóm sorsán, merthogy ha beleugrok ebbe a Taunus-dologba, akkor a Moszkvicsnak mindenképpen mennie kell. Ilyen állapotban, amilyenben most van, nem tudom eladni, vagy ha igen, jóval kevesebbért menne csak el, mint amennyit nekem ér. Meg alapvetően nincs is kedvem eladni, eddig C-vágányon futott a prodzsekt, de ha a Taunust megveszem, el kell adnom, ezért rákényszerültem hogy átgondoljam a sorsát.
Végül több éve tartó hezitálás végére tettem pontot: felújítom a gépet, MOST. A blog beindításával most ünnepélyesen felégettem magam mögött minden hidat. Ugyan nulla presztízzsel bíró, rengeteg ráköltést igénylő, megbízhatatlan öreg szar már van a birtokomban (Tóbiás), de hát ugye a jóból sosem elég. Szerencsére a 412-es mociját Szergejék egy az egyben a BMW M10-es motor lenyúlásával alkották, úgyhogy elviekben rengeteg Bimmer alkatrészt tudok felhasználni a mechanika felújításához illetve tuningjához. A kaszni legkritikusabb eleme már ki lett lakatolva, de így is jópár ponton igényli majd egy jó szakember munkáját. Szerncsére nincs rossz állapotban még 37 éves kora ellenére sem, de ugye csodát se lehet várni tőle. Holnap megyek a lakatoshoz kérdezősködni. Vazze, öcsém, megint csak a baromság...

A hideg idő beálltával átmentem környezettudatosba. Leginkább Tóbiás ösztökélt erre, aki már hétfő óta sztrájkol. Hétfőn mentem volna melóba, de egy éjszaka alatt teljesen leengedett az egyik kerék. Mentem gyalog. Másnap felpumpáltam a kereket, kicseréltem a kiégett fényszóróizzót, működőképessé tettem az ablaktörlőt meg a párátlanítót (Együtt mindig kicsapják a biztosítékot, mi a rák lehet a bajuk?), raktam olajat a kocsiba, indultam volna el a gumishoz, erre a lemerült akksi miatt meg se nyekkent az indítómotor. Hurrá! Gyaloglás. Mára megint leeresztett a kerék. Elkezdtem felpumpálni, erre szétesett a 30 éve kiválóan teljesítő pumpa. Mondtam, hogy sebaj, van pótkerék. Felraktam, valamint beszereltem az előző nap töltőre tett akksit. Indítózás, semmi. Elrebegtem pár romantikusan kedves mondatot a kocsi gyártóját, valamint világunk teremtőjét és a kedves rokonait illetően. És jöttem gyalog... Mint később kiderült, faterom leszedte az akksit a töltőről az "Aszittem, már fel van töltve" mottóval. Nabazmeg... Ma vettem desztillált vizet az akksiba, réz akkusarukat (azokat a gyári ólmos genyákat úgy kivágom, hogy öröm lesz nézni), valamint vásároltam még egy kazal 8 amperes biztosítékot, hogy az ablaktörlő is üzemképes maradjon. Valszeg a motorja halhatott meg, és amiatt csapja ki folyton a biztiket. Gondolkoztam, hogy bedobok egy 10 ampereset, de inkább mégse.

Még mindig a Taunus. Ez nálam egy permanens elmedefekt, ímmár másfél éve. Az előző bejegyzés megírása után elkezdtem nézegetni a mobile.de-t hogy hátha ott találok Coupé TC1-est, végül találtam is, kábé 7000 euróért. Őt most inkább kihagynám. Újból végignéztem a hazai felhozatalt a hasznaltauto.hu-n, de úgyis tudtam hogy esélytelen. Kábé fél éve kizárólag ugyanazok az autók vannak fent, és coupét évek óta nem láttam. (Egyesek a lépcsős kétajtóst teszik fel, mint kupét, de az nem az.) Erre mi van: friss hirdetés, katt rá, nézem 2000-es V6-os TC1 Coupé. Telefon fel, gyors csevej a tulajdonossal. A képeken látszik, hogy a kocsi eléggé viharvert, 1997-ben lejárt a műszakija, azóta semmi, magyar papíros, át is van írva, de nem volt kivonva, és a kötelezője meg gondolom nem volt kifizetve. A képeken látható, hogy a hűtőrács az egy kib* ronda homemade cucc, ezen kívül a járgány évekig egy emésztőgödör felett állt, és ebből kifolyólag rohadtak a küszöbök és nincs alja. Mindez 600 ezer. Szóval kurvára nem éri meg, kapitális állatság lenne megvenni.
A hétévégén megyek megnézni.

Tóbiás ma megint leengedett. Mármint a bal első kereke. Emiatt elkéstem melóból. Ezenkívül az utasoldali ülés támlája is elbaszódott, meg megint lekúrta a biztosítékot az ablaktörlő meg a párátlanító venti. Holnap megint lesz mit mókolni, meg el kéne ugrani a lakatoshoz is, egy rövid megbeszélésre Gabe kocsijával kapcsolatban, meg akkor már megkérdezem, hogy az enyémet mennyiért vállalná be.

Bazmeg, elvitték bazmeg!!!!

Körülbelül másfél éve nézegettem egy Taunus TC1 Coupét, ami egész eddig Budán állt a Greguss utcában, és mindig mozgolódott bennem a kisördög, hogy ezt a kocsit meg KELL vennem, tök mindegy mibe kerül, ha kell eladom a szerveimet. Csütörtök este felmentem a fővárosba, akkor már konkrétan elhatároztam, hogy vételi ajánlatot teszek a kocsira, erre mi van. Elszállították bazmeg. A tulaj ismeretlen helyre költözött, és vitte a kocsit. FÁKK. Hol az isten haragjában találok ilyen autót?

Még csak le se tudtam fotózni. :( :( :( Tudom, nincs jelentőssége, de akkor is kurvára lehangolt ez a dolog. :( :(

Tóbiás működik. Mondjuk kaptam egy defektet Pesten, de egy laza kerékcserével orvosolható volt. (A pótkerék, ugye Gyula, a pótkerék. Nem ok nélkül pofázok.) Amúgy vicces, hogy a kocsival egyidős pótfelnin a kocsival egyidős Stomil cucc milyen jól tartja a nyomást. Még az előző tulaj fújt bele levegőt utoljára, vagy talán ő sem.

A mai nap (is) az iszonyatos dögunalom jegyében telt el. A melóhelyemen nagy punnyadás volt,a kocsival jó ideje nem történt semmi. Se projektben, se meghibásodás terén nem történt semmi említésre méltó. Csináltam gemkapocsból kígyót. Majdnem egy méteres lett.

Update: Hazafele kiégett a balos tompított izzója. (Épp teccsóból jöttem hazafelé, ahol pont izzót akartam venni, de nem volt csak kínai, azt meg inkább nem.) Vettem egy benyakúton két Tungsramot. Hihhhhhetetlen izgalmak, ááázze!

Ma szobafogságra ítéltem magam, mert ebben az ótvar fos időben semmi kedvem, meg pláne semmi okom nem volt kimozdulni.
Szétszedtem-tisztogattam-összeraktam a gyújtásmodult, meg az emektoros AC pumpát.
(Aki nem tudja, hogy mit jelent az hogy "emektoros", az kattintson ide.)
A továbbiakban mindkét segédberendezés felfogató szerkezete el fog vándorolni egy látogatásra a homokfúvós-szinterezős bácsihoz, de addig is itt egy-két  (tűzvédelmileg is szabályos) fotó.

Tegnap munka után elugrottam az egyik kedvenc vendéglátóipari egységembe. Jó volt. Hazafelé beugrottam tankolni a szokásos benyakútra, majd onnan egy kisebb mellékúton indultam hazafelé. Maga az utca elég keskeny és kanyargós, de frissen van aszvaltozva, úgyhogy lehet rajta veretni. Kikanyarodtam a kúttól, aztán elindultam, de egy 50 méter után látom, hogy zseblámpával köröz valaki, meg egy fehér autó áll keresztben.
Először nem vágtam, hogy mi a helyzet, aztán láttam, hogy egy öreg kocka Colt foglalja el az félig utat, a bal eleje meg meglehetősen közel van az útszéli beton villanyoszlophoz.
Lehúzódtam, vészvillogó kirak, aztán kiszálltam segíteni.
Nah, a szitu: Egy csaj meg egy srác utazott a Mitsuban, a csaj vezetett, az egyik lejtős kanyarban megcsúszott, aztán hozzácsapta a kocsit a villanyoszlophoz. Pár környékbeli lakó, meg egy arra járó Peugeot-s ember segítségével lefejtettük a Coltot az oszlopról aztán mindenki ment amerre látott. Felajánlottam nekik, hogy elviszem őket egy darabon, de azt mondták inkább sétálnak.
Ma dél környékén voltam arrafelé, lefotóztam az oszlopot. Elég durván lenullázódott az is. A kocsit már eltakarították mire arra vetődtem.

Ismeritek azt, amikor két vadász beszélget?

-Te mit lőttél ma.
-Egy vaddisznót. És te?
-Egy őzet, meg három nóplízt.
-Nóplíz? Az meg mi a f***?
-Nem tudom, de mindegyik azt mondta, hogy "nó plíz, nó plíz"...

Nah, a ma esti hazautam az is ilyen "nóplíz" volt. Havas eső (véletlenül se hó, hogy legalább csúszkálni lehessen), k*** hideg, sötét, meg minden. Elindultam haza, értelemszerűen lámpa fel, ablaktörlő be, párátlanító venti be, zene szintén bekapcs. Nah ezek így együtt egészen 15 másodpercig bírták is, aztán utána az ablaktörlő és a párátlanító venti kiszállt a biznisszbő'. Az ablakra persze izomból verte fel az előttem haladó terepjáró a löttyöt, amit aztán a ráhulló esőtől is inkább csak maszatolódott. Még jó hogy ezt eltakarta a szélvédő belső felére lerakódó pára. Ekkor mondtam, hogy nó plíz. Mindegy, emlékezetből hazavezettem. Az ótvar időre való tekintettel inkább nem kezdtem el javítgatni. Mi a ferde fasz lehet vele? Tán elszállt egy biztosíték? (Örülnék, ha megúsznám ennyivel.) Tippeket plíz!!!!

Ápdét: Ma beigazolódott az erős gyanú, valóban az egyik Beastie boy halála okozta a tegnap esti komplikációkat. Az eset megoldását az alábbi erotikus képregényben lehet végigkövetni.

Ismét egy közepesen mozgalmas hétvégén vagyok túl. Péntek reggel felzúztam a Nagy Faluba (gy. k.: Budapest), útközben részt vettem a Pöcsköszörű Championship egy spontán futamán. Martonvásárt elhagyva beértem egy Astrát (tudom, megint Opel), ami olyan 70-80-as tempóval szöszmögött előttem. Mivel 100-150 méterrel előtte kb. ugyanilyen tempóban haladt egy utánfutós Corolla, ezért semmivel nem lettem volna előbbre ha megelőzöm az Opelt, úgyhogy maradtam mögötte. Ekkor megérkezett mögém egy Smart, és próbált letolni. Megszólalt bennem a kisördög ("Nehogymá' egy Smart nyomjon le!" , és amint szabad lett az út index ki, nyél. A Smart meg jött kapásból utánam, megelőztem az Opelt, láttam, hogy a Smart is veszi az akadályt, úgyhogy rögtön tovább Level 2, és megelőztem a Corollát is A Smart is abszolválta az akadályt, így együtt értünk utol egy Swiftből, egy Toyota kisteherből és egy Peugeotból álló hármasfogatot. Amint szabaddá vált az út megint index ki, aztán usgyi, a Smart persze azonnal utánam. Elmentem a Swift mellett, meg a kisteher mellett, de a Smart oda már nem fért be, mert jött szembe egy Alto, így ő beszorult a kisteher meg a Swift közé. Aztán tovább már nem nagyon versenyezgethettünk, mert jöttek szembe, aztán meg a Smartos kicsivel később el is kanyarodott. Pedig vicces volt.

Sulitól két utcányira találtam csak (legális) parkolóhelyet, de legalább nem büntettek meg, mint a múltkor. Hazafele, épp szálltam be a verdába, amikor egy 106 -os Peu eléggé furcsa hangokat hallatva, vészvillogóval odagurult az ut szélére. Néztem, hogy a srác egy ideig szenved vele, aztán odamentem, megkérdeztem segíthetek-e valamit. Mondta, hogy valszeg csak a benzin fogyott ki. Mondtam, hogy no para, van nálam benya is. Tölcsér persze nem volt, úgyhogy gyorsan szétszabtam a sráctól kapott műanyagflakont, és az így rögtönzött tölcsérrel raktam kábé egy litert a Peugeot-ba. Ennyivel már be is röffent, és remélhetőleg az emberünk elért vele egy benyakútra.

Szombaton meglátogattam KG-t, elhoztam a parátlanító ventimet, a hozzá való kapcsolóval együtt, meg végül - rövid hezitálás után - beugrott az autómba az elektromos AC is. Nem tudtam neki ellenállni.

Ma nagyjából megpucoltam a "klímakompresszort" meg a kapcsolót, és be is építettem őket, meg csináltam róla szar minőségű fotókat. Megvan a sajátos bája az ilyen Plug'n'Play cuccoknak, nem kell szopni a beszereléssel, meg farigcsálni, meg alakítgatni. Egy kicsit empatikusabban tudom szemlélni ezekután azokat akiknek az a tuning, ha felpakolják az 1.2 -es Kalosra a tribal-tetkó matricákat meg a búúúmmbassztikos műanyag lámpatakarót.

Ma lájtos nap volt. Eljött meglátogatni régi cimborám, Husi bácsi, akivel annakidején egy zenekarban nyomtuk a ROKKot, valamint rengeteg sört elpusztítottunk úgy kollektíve. Hát hogy-hogy nem ő is Póktulaj lett.
Eljött, átnézegettem a verdáját, igazából sok megcsinálnivaló nem akadt rajta, de azért lőttünk egy szelephézagot.
Na meg csináltam egy-két "csoportképet" a gépjárművekről.

vévévé.autóblokk.hú

Végre eljutottam a gépműhelybe, hogy ránézzek, mennyit haladtak a mocimmal. Rengeteget. Egyszer már összerakták, megnyerték vele a LeMans-i 24 órás versenyt, és most már a másodikat építik, és az pont úgy áll, mint az első két hete...
Annyi változás talán tapasztalható, hogy retkesebb, mint mikor odavittem, szóval nem mondhatni, hogy nem nyúltak hozzá.
Mindegy, a hegesztésekről készítettem fotókat, a rossz fényviszonyok miatt nem hiszem, hogy ezekkel nyerném meg az Év fotósa díjat, de a lényeg látszik.

Végre visszakaptam tegnap a fényképezőmet. Nosza tervbe is vettem, hogy elugrok a gépműhelybe, és lefotózom, hogy mit sikerült haladni, hol lett módosítva a blokk, és satöbbi. Nah, ez az ami nem jött össze.
Reggel csengetésre ébredek. A kretén szomszéd volt az, aki nekicsúszott a Merdzsóval a kocsimnak. Hallelúja bazmeg! Kapott egy kis karcot a lökhárító, a bal első sárvédőn is megrepedt egy kicsit a festék, meg apró horpadás és egy-két friss karc keletkezett rajta. Alapból egy cserés hulladék szar volt, de az én sasszememmel rögtön kiszúrtam rajta a sérüléseket. Kérdés hogy mennyit kérhetek el ezekért, mert alapból eléggé szarul néz ki, aztán ezek meg alig tűnnek fel rajta. A Mercinek az ajtaja az viszont eléggé le lett büntetve...

Mindegy, mentem volna tovább a gépműhelybe, de a kocsi cseszett beindulni. Laza akksicsere, aztán akkor vettem észre, hogy még ott figyel a helyszíni bírságom csekkje, amit a múltkor kaptam, és pont ma jár le a harminc nap. Úgyhogy gépműhely elnapolva...

Tegnap ilyen Opeles napom volt. Elugrottam Pestre, utólag kiderült, hogy teljesen felelsleges volt. Hazafelé a Budaörsi úton láttam egy gyönyörű Manta A-t gyakorlatilag gyári állapotban, de nem túl szép fényezéssel.
Baromi sokan voltak a 70-esen, mindenki ott bénázott ilyen 70-80-nal. Érden utolértem egy kombi Kadettet, amivel a sofőr mindig csak lépésben ment bele a körforgalmakba, meg tényleg ilyen 80-nal baszódott előttem, úgyhogy amint szabad lett az út, index ki, nyélgáz.Amikor melléértem akkor kanyarodott ki egy mellékutcából egy fehér Astra, pont velem szembe. Vicces volt, túléltük.

Baracska előtt üres volt az út, úgyhogy odaléptem neki. Mondjuk az út minősége nem igazán volt frankó, ez leginkább azon érződött, amikor kicsit jobban megdobta az autót, amitől az elkezdett meglehetősen nagy mértékben sodródni.  Laza drift egy szolid 115-120-as tempónál.  Ezt se fogom sűrűn próbálgatni, asszem.

Ma beszereltem a kocsiba a bontott 2005-ös Impreza WRX motort és a hatsebességes Getrag váltót. 200-ig egész jól gyorsul, de a rövid diffi miatt 220 fölött már nem nagyon akar menni.



Na jó, ez csak vicc volt. De az hogy kitakarítottam a kocsit, az úgy önmagában elég karcsú. Mindegy kitakarítottam a verdát, kiszórtam a szemetet, rendet raktam a csomagtartóban és azt is kiporszívóztam. Lepucoltam a nyári felniket, szépen felírkáltam rájuk krétával hogy melyik milyen pozícióban volt (mármint, hogy az autón hol), aztán most márciusig szabadságra küldtem őket a garázsba. Megvizslattam az abalktörlőnek a testkábel-csatlakozását, nagyjából jónak nézett ki, de azért megigazgattam egy kicsit. Kipróbáltam az ablaktörlőt, és láss csodát: rendesen működik.(Álló motorral, menet közben még nem próbáltam ma.)
Azt vettem észre, hogy amikor szar volt, akkor általában akkor volt szar, amikor a motor többet forgott és a generátor nagyobb töltést adott le, aztán alapjáraton meg hirtelen megjavult. De mostanság ugyanezt játssza az index is. Nagy fordulaton lassú: majdhogynem folyamatosan világít, alapjáraton rendes tempóval villog. (Eddig pont fordítva csinálta.) Lehet, hogy behalt a fesszab és túltölt a generátor?

Mára újból leeresztett a bal első. Egy hulladék szar az a felni, amin rajta van, mert emlékszem hogy tavaly is ugyanezzel volt gond, akkor kicserélete a szelepet a gumis. Tegnap este beállítottam az előírt nyomásra, ma estére alig 0.8 bar volt benne. Most felnyomtam 1.8 bar-ra, remélhetőleg holnap reggelig még marad benne annyi levegő, hogy el tudok menni egy kútig...

Megint egy újabb rejtély. Basszus, tiszta tvinpíksz ez az egész.
A kormánykapcsoló jó. Valamikor régebben (lassan két hónapja) játszott olyat az ablaktörlőm, hogy a fokozatkapcsoló parancsait inkább csak ajánlásként kezelte. Mindkét fokozatban folyamatosan törölt, illetve mindháromban, mert néha még kikapcsolt állapotban sem akarta abbahagyni. Aztán úgy nagyjából megjavult, anélkül, hogy akármit is nyúltam volna hozzá.  A múlt héten kikapcsolt állapotban nem működött, egyes fokozatban szakaszosan törölt, kettesben pedig folyamatosan, szóval tisztára úgy nézett ki, mint ami jól működik.
Ma megint elkezdte, hogy folyamatosan töröl, ha kell, ha nem. A két fokozat között annyi a különbség, hogy az egyikban gyorsabban mozognak a lapátok. A tököm érti ezt...
Van valakinek valami tippje, hogy ez mitől van?

Ma elhoztam az autót a villanyász bácsitól. Frankón lerelézte nekem a lámpákat, és külön öröm hogy csak a műszerfali kapcsoló halt be, ami szerencsére nem 6500 forint, mint az új fajta kormánykapcsoló. Most a refivel villantást szép halk kattanás kíséri, atom a fénye a tompítottnak meg a reflektornak is, és - minő csoda - ha felkapcsolom a lámpát akkor  (és csak akkor) világít. Már nem kell direktbe kötni a gyújtás áramkörére a lámpákat, ha nem akarom nem világít a tompított. Az élet apró örömei.
Délután felpakoltam a téli kerekeket. Hát mit ne mondjak, jó ronda lett tőle a kocsi, de inkább veszek be egy kanyart egy ronda autóval, minthogy fának baszódjak egy széppel.
A gumik szerencsére forgásirányosak, úgyhogy nem okozott gondot kitalálni, hogy melyik kerék hol volt. A jobb hátsó és a bal első eléggé le volt eresztve, fújnom kellett veléjük kézi pumpával, hogy egyáltalán fel lehessen őket tenni. Ezek a BIS felnik eléggé szarul tartják a nyomást, valszeg többet kell majd a benyakutaknál a kompresszort látogatni, mint a Seicento-felnikkel, amikenek a levegőnyomását igazából csak udvariasságból ellenőriztem. Azokkal három hónap alatt egy millibárral se ment lejjebb a keréknyomás.

Amilyen mozgalmas volt a múlt hét kábé annyira lett unalmas a mostani. Gyakorlatilag  semmi érdemleges nem történt. Lepucoltam pár tőcsavart, bavittem a gépműhelybe, ahol elvileg már készen kellett volna állni a blokknak, vagy hát legalábbis egy héttel azelőttre igérte a fúrást az embör. Na, amikor bementem pont akkor fúrta az egyik hengert, a hásik meg még sehol se volt. Mindegy, a főtengely nem biztos hogy jó lesz, lehet, hogy be kéne vásárolnom egy BIS főtengelyt lendkerekestől.
A villanyos holnapra vállalta be a fényszórók lerelézését, de asszem a kormánykapcsolót is ki kéne cserélnem, mert valszeg az halt meg de nagyon.
Szombaton voltam Pesten ZH-t írni, suli után összefutottam KG-val meg Gyulával, vettem egy meglehetősen hiányos gyári elektronyos gyújtásrendszert (gyertyakábelek, trafó, meg a vezérlőegység), amit azért fel tudunk használni arra, hogy lemérjünk rajta egy-két cuccot, meg a továbbiakban majd remélem hogy meghozzák nekem a hiányzó tételeket is (fordulatszám-jeladó, felső holtponti jeladó, kábelkötegek, satöbbik.)
Megsasoltam Réka autójának a motorját, tényleg tök szép lett, Gyula és KG közben meg szarba lépőset játszottak, az mondjuk annyira nem volt szép, de mindegy. Este még söröztem egy kellemeset egy haveri társasággal a Szimplában, aztán ma egy kis kerülővel jöttem Etyek city felé, egy keskeny és kanyargós harmadrendű úton. Kicsi a forgalom és jók a kanyarok, úgyhogy lehet ott küldeni neki, de baromira rossz az út, dobálja a kocsit, úgyhogy 100-nál már kb. 160-nak érzed a tempót.
A nyári gumikat k* sürgősen le kéne cserélni, mert az még vicces volt, hogy féktávon vissza 3-nál meg-megcsúszott a kocsi segge, de amikor az orrát kezde tolni és majdnem fogtam egy platánfát, az már nam volt annyira humoros.

Murphy él, vazze.
Most hogy nincs fényképezőm egy ideig, most hirtelen annyi történés és fotóznivaló akadt egy hét alatt, mint amennyi máskor két hónap alatt se. Mindegy, hivatalos sajtófotóm lesz egy kicsit később.
Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap csörgött a telefonom. Az egyik újság szerkesztőségéből kerestek, hogy kéne mennem az új (khm... modellfrissített) Saab 9-3-as exklúzív bemutatójára, mert onnan épp nem ér rá senki, viszont kéne róla cikk. Mondtam, hogy oké, de még meg kell beszélni a főnökömmel. Végülis sikerült ellógni, és ma kora délután már úton is voltam a bemutatónak helyszínt adó reptér felé.
Ott aztán volt minden puccparádé: Exklúzív berendezés, svédasztal (stílszerűen svéd ételkülönlegességekkel), innivaló, kávékülönlegességek (koffeinista vagyok, úgyhogy ez jól jött), meg frankó hostesslányok. Nameg áramszünet. Alapból csúszással indult a program, és közben a megnyitó beszédet mondó embernek meghalt a mikrofonja. Sebaj, leleplezték az új (illetve modelfrissített) Saabokat, mondtak egy két marketing-közhelyt, aztán megnyitották a jégbárt egy korrekt mixershow-val. Egy országos mixerbajnok csávó hajigálta az üvegeket nem kis bravúrral, de alig tudtam rá figyelni, mert eközben két versenytáncos csaj rázta ott magát rendkívül kevés ruhában. Az ilyenre mondja a művelt örmény, hogy húvazze...
Hogy ne legyen elég ennyi, ezután még Bessenyei Péter tartott egy légibemutatót, ami nem kicsit volt durva: körülbelül másfél méterrel repült el Tóbiás felett, késbe téve a gépet.
Legvégső programként elvittem egy 2,0 literes, bioetanolos, 200 lóerős 9-3 Sedant egy laza próbakörrel. (Én a kéziváltós változatra iratkoztam, de volt dízel, automata, kombi, meg volt egy 2.8-as V6-os Aero Turbó, természetesen óriási várólistával.) Nah, hát szóval megy a bringa. Nem kicsit megy. Minden nagyon klappol benne, jó a futómű, nyomatékból is húz mint az állat, a kuplungját imádtam a legjobban, a fékek harapnak (ezt volt a legnehezebb megszokni), de talán egy kicsit túl könnyű a kormány. Pontosnak pontos, de lehetne egy kicsit nehezebb...
Ezek után elszürcsöltem még egy mojito-koktélt (alkoholmenteset természetesen) a jégből kifaragott bárpultnál, dumálgattam két hostesscsajszival, akik megszórtak mindenféle repiajándékkal, aztán beültem Tóbiás volánja mögé, és hazahúztam.
Bakker, nehéz volt visszaszokni. Elgondolkodtam, hogy nem is volna hülyeség féket meg motort rakni a kocsimba...

(Jah, mellesleg először vezettem svéd rendszámos ótót )

Hátttizé...
Végleg eldőlt, hogy nem megyek Pécsre. :( :( Nem elég, hogy még szombaton is meló van, még babasztak nekem egy laza túlórázást is, úgyhogy az elkövetkező 48 órából kb 40-et a melóhelyemen fogok tölteni. Zseniális...

Ma elugrottam  a rugókovácshoz, aztán elhoztam tőle a cuccot, meglepően alacsony áron sikerült megcsinálniuk. Hétvégén - ha már a talit bebuktam - lesz időm beszerelni.

Voltam autóvillamosságinál is, mert úgy döntöttem lereléztetem a fényszórókat, de sajnos csak jövő péntekre tudott időpontot adni. Még nemtom, hogy mi legyen, mert igazából nem túl vicces, hogy direktbe van kötve a tompított, és ha a gyári kapcsrajz szerint rakom dugom össze a kábeleket a biztitáblánál, akkor  direktben van a reflektor is. Egyébként meg sehogy sincs tompított, mert a kapcsolóról valszeg nem igazán kap áramot. Találtam két kábelt a biztosítéktáblánál, ami a gyári kapcsrajz szerint nem is létezik, fogalmam sincs mi a tököm lehet az. Ezeken kívül is van még egy-két kevésbé felhasználóbarát tulajdonsága most a gépnek:
 Folyton megsüti a tompított izzószálait, a fényváltó most éppen nem működik, meg az ablaktörlő is csinál furcsa dolgokat. (Pl elfelejt kikapcsolni.)

Én - többek között - a kormánykapcsoló halálára gyanakszom, de hogy miért, és hogyan volt átkötve minden a biztitáblánál, arról fogalmam sincs. A bemenő kábelek jó része egy lyukkal arrébb volt, mint kellett volna, és mégis eddig működött minden frankón, ahogy kellett. Há' dögöljek meg ha értem...

Gyí, kámóóón! (Ahogy Szpík is mondotta volt.)
Ma - azaz laza 1 nap alatt - kész is lett a blokk hegesztése. Nem sokat szarakodtak a jómunkásemberek, és az eredmény is meglehetősen jóképű lett. Összesen 9000 forintomba került a művelet. Kép az sajna megint nem van, mert egyrészt azonnal vissza is vittem blokkot a gépműhelybe, másrészt még mindig nincs kamerám. A következő lépés a blokk felfúrása és az olajhűtő csőcsatlakozásának a kialakítása. Egy menetes furatba lesz fixre belerakva egy adapter, amire lehet csatlakoztatni az olajcső hollanderét.
 Végre halad a prodzsekt, csak el ne szóljam magam...

Ezen kívül más érdekes nem történt, ha csak az nem, hogy majdnem elgázoltam egy kb. 15 éves apucivettnekemrobogót-típusú hullajelölt hülyegyereket. Már nem az első eset, de ha az ilyen robogós kiscsávók tényleg meg akarnak halni, akkor miért nem a vasúti síneknél próbálkoznak?

Látom mindenki iszonyat ki van ábrándulva a Polskizásból.  (Nekik javasolnám a Dacia Logant 60 havi részletre, vagy esetleg egy szép új Ignist > )
No, hát én nem. Még annak ellenére sem, hogy ma reggel Tóbiás egy kicsit megszopatott. Indulnék a dolgozóba, erre mi van, kábé nulla fok, minden ablak csupa jég. Ez még nem lett volna gond, de az akksi teljesen lerohadt, a kocsi meg se nyikkant. Tettem egy laza egészségügyi sétát, meg frankón elkéstem, de igazából ez csak a kollégákat érdekelte, engem nem nagyon.
Odabent a  melóhelyemen (egyetlen értelmes elfoglaltság gyanánt) kinyomtattam szép színesben a paksamétát, amit délután nagy hévvel lobogtattam a hegsztő bácsi orra előtt. A hétvégén tisztára pucolt blokkomat is levittem neki, és otthagytam neki a délelőtt összedobott tekknológiai útmutatót is. Remélhetőleg a héten elkészül az erősített blokkom, amit rögtön viszek is vissza a gépműhelybe.
Képek sajna nicsenek, mert kölcsönadtam a fényképezőmet, de majd lesznek eccercsak...

Tizenharmadika...
N nevével ellentétben semmi szerencsétlen nem volt benne, Tóbiás tökéletesen és üzembiztosan nyomta le a szokásos 100 kilométert, két utassal meg minimális mennyiségű poggyásszal. Érden beugrottam a kútra a tanksapkámért, és ennyi. Ha nem került volna elém mindig valami hatvannal szüttyögő súmáhher a kedvenc kanyargós szakaszaimon, ahol lehet küldeni a verdát, akkor még talán ötöstre is értékelhetném ezt a napot.
A tegnap viszont csapnivaló volt. Eleve késéssel indultam, természetesen előzni alig lehetett, a Hungárián is alig lehetett haladni. A sulihoz érve parkolóhely sehol, ezért feltettem a kocsit a járdára, ahol ilyenkor szokás parkolni. Amikor jöttem ki, látom, hogy két egyenruhás ürge fotózza a járgányt nagy lendülettel, nosza odaszaladtam, próbáltam kidumálni magam, de nem jött össze. 5 ruppó. Valami környékbeli köcsög tett bejelentést, hogy sokan parkolnak ott, és gyakorlatilag mindenkit megvágtak a szürkék, köztük engem is. Ha öt perccel előbb érek ki, akkor megúszom. Ráadásul egy madár is leszart, és hazafele is óriási dugó volt a Moszkva térnél. Nem tudom miért, de minden hülye azt hiszi, hogy a kispolszki elé be lehet pofátlankodni a forgalomban. Amikor meg nem hagyom, akkor meg én vagyok a szemét...

Óriási heppibörszdéj! Tóbiás a mai napon ünnepli első hivatalos forgalomba helyezésének huszadik évfordulóját!!!!

Az ajándéka sajnos még nincs készen, mert a rugókovács bácsi sem egy kapkodós típus, de mindegy.
A jeles nap örömére megpróbáltam megcsinálni a szivatót. Nem jött össze. :( :( Az a szar sehogy sem akar visszamenni alaphelyzetbe. Kicseréltem a szivatóbovdent, teljesen frankó, a ház nincs megtörve sehol, kapott bőven kenést is, és ennek ellenére szar. Gondoltam, biztos az a baja, hogy valahol útközben a bovdenházzal együtt inkább elhajlik, minthogy a helyére ("Vissza, mennyé!!" ) menjen.Ezért hát - a gyári rögzítéseken felül még két ponton is stabilan rögzítettem a bovdenházat. Hát kábé annyit ért az egész, mint halottnak a thai masszázs. Ugyanúgy baszik visszamenni alaphelyzetbe. FÁKKK...
Most mingyá megyek benyakútra, veszek neki egy Wunderbaumot, aztán érje be azzal ha így viselkedik.
Holnap meg kicserélem a karbin a szivatórészt, mert gyanúm szerint az egész úgy szar, ahogy van.

Ma sikerült azt a hihetetlen nagy okosságot elkövetni, hogy...
Felugrottam Pestre suliba, ez eddig oké, végigültem az előadásokat, ez is oké. Elindultam haza ez is rendben. Pest határában, megálltam tankolni, még ezzel se volt gond.

De az bazzeg, hogy otthagyom a tanksapkát a kúton és mindezt csak Fehérváron veszem észre, az a balfaszságok non plus ultrája. Súlyosbító körülmény, hogy egyáltalán nem vagyok másnapos sem.
(Szerencsére elraktam a tankolás után a blokkot, így a tudakozóban meg tudtam érdeklődni a kút számát, felhívtam őket, és félretetettem velük a tanksapimat, szóval nagyjából heppienddel zárult a sztori. )


Még csak annyit, hogy tegnap este a Moszkva tér előtt óriási dugó volt egy, a villamossíneken fekvő, hullaszerű ember miatt, akit állítólag ott elütöttek. Meg ma is hazafele Baracska környékén kéken villogó Octaviával körített, árokba baszódott kockaladát láttam, amit valaki sikeresen belelökött az árokba valami nyugati csodával. Közlekedjetek óvatosan, sok az idióta!
 

Tegnap tőcsavartalanítottam egy blokkot. Szerencsére nagyjából komplikációmentes volt az ügy. Szegénykém igencsak retkes, ezért a soron következő lépés az lesz, hogy ezt a féltonnányi mocskot eltávolítom róla. Ezúton is várom a tippeket, hogy szerintetek mi lenne jó megoldás. (A homokfúvás nem játszik, mert nincs rá három hónapom...)

Csináltam pár részletfotót. Egyrészt azért mert szeretek makrót fényképezni, másrészt meg aki képben van, az szerintem tudja, hogy miért lettek külön lefényképezve azok a bizonyos részek.

Jah, és újfent nyereményjáték: az utolsó képen valami nem stimmel. Aki kiszúrják a hibát, azok között egy félméteres svédfogót ábrázoló digitális képet sorsolok ki.

Körülbelül egy hete a balos tompított úgy döntött, hogy sztrájkba lép. Mivel épp sietségben voltam, ezért az izzót nem néztem meg, meg úgy különben sem érdekelt a dolog különösebben. Mivel korábban mind a kettő játszott ilyet, ezért valami kh-ra gondoltam ott a kormánykapcsoló meg a biztitábla környékén, egy kicsit csesztettem is a kábeleket, de nem változott semmi. Ma délután megnéztem, hogy mi van az izzóval, hátha mégis az a hibás, és valóban. Elmentem a teccsóba, vettem két darab H4-es izzót. Mivel normális, márkás cuccot nem találtam, ezért a kínai ipar csúcstermékei kerültek végül a kosárba, méghozzá az Extra White elnevezés ellenére némileg kékes színben pompázó noname darab. Beszereltem, és tényleg egészen fehér a fénye, alul ugyan egy kicsit kékes, mint egy hülyegyerek-tuningos négyes Golfé, de ez legyen a legnagyobb baj. Remélem jó lesz...

 

Ma ismét gyorsan és eseménymentesen lenyomtam egy pesti kanyart. Odafele a hatoson mondjuk volt egy kis gáz, mert teljesen beállt a forgalom. Valami schumacher sikeresen lenullázta magát, ezért mindkét irányban állt a forgalom. Szerencsére a Tétényin ki tudtam kerülni.
Hazafelé tankolás után beröffentve a kocsit megintcsak nem akart megjönni az olajnyomás, de egy emberes gázfröccs után elaludt az olajnyomás-lámpa.

Pákozdon már régebben felfigyeltem egy udvarra, ahol mindig feltűnően nagy mennyiségű W123-as Merci (a.k.a. Zőccséges-Merdzsó) parkolt. No, ma elhaladtomban láttam ott kolbászolni egy ipsét, rögtön fék, padka, visszatolat. Eldumálgattam egy kicsit az emberrel, és kiderült, hogy ők 123-as és 126-os Merdzsókkal foglalkoznak: javítanak, restaurálnak meg ilyesmi. Rögtön fel is ajánlott megvételre egy 1979-es 200 D-t, százötvenért. Mondtam, hogy köszi, majd talán legközelebb. De egy fotózásra, meg egy rövid cikkre talán jó lesz a dolog.

Mirror, mirror széj tu mí! (Második rész.)

Tegnap melóba menet beültem az autómba, tolatnék kifelé, aztán látom hogy a tükör egészen természetellenes szögben áll előrefelé. Nyilvánvaló, hogy valaki direkt cseszegette, mert ha valaki véletlenül nekigyalogol, akkor se hajlik el ennyire. Valszeg a pszichopata szomszéd volt az, aki mindenkit utál, aki a környéken lakik, és nagy szerencsémre pont az én közvetlen szomszédom. A bátorságát mindenesetre becsülöm: akkor is beszólogatott anno, amikor öten voltunk itt (Gabe, Nyuszy, Ricsi, tesóm, és én), és ez egyikünk kezében egy olajemelő rúdja volt éppen.
Nem is lenne jó belekötni a csávóba, mert igazi sportember: Amikor megrongálta a bérelt utánfutómat, és én nemtetszésemnek hangot adva közeledtem felé, akkor úgy futott, mint Carl Lewis. (Mondjuk edzésben van, mert itt a környéken már mindenki megkergette legalább egyszer.) Mindegy, ha még egyszer baszogatja a tükrömet, bekenem a szélvédőjét zsírral, vagy döglött halat rakok a csomagtartójába.

Egyéb: Lassan beköltözök a gépműhelybe. Lassan halad a prodzsekt, pedig most már napi szinten csesztetem a gépműhelyes arcot, hogy haladjunk. Tegnapelőtt is indultam volna el a műhely elől, beröffentettem a járgányt, de az olajnyomás lámpája csak nem akart elaludni. Korábban csinált már ilyet, akkor a jeladón volt egy kicsit káhás a kábel, de most akárhogy izélgattam nem akart elaludni. Fákk. Végül egy emberesebb gázfröccs után elaludt. Mostanában (az olajcsere óta) valahogy egyébként is nehezebben jött meg mindig az olajnyomás ha melegen indítottam be a mocit, de azért nem ennyire. Nem túl megnyugtató a dolog...

Akinek van valami ötlete erre (vagy arra, hogy hogyan basszak ki a szomszéddal), az írja ide plíz!

Tegnap este bent kolbászoltam a városban, elugrottam Gabe-hez a flexért, majd utána indultam a bank felé zsét felvenni. Természetesen iszonyat szar idő volt, szakadt az eső (mert vasárnap mostam kocsit). Az egyik kereszteződéshez érve látom messziről, hogy a zöld ellenére jókora kocsisor áll a lámpa előtt, és hogy a sok autós, mind tolakodik be a belső sávba, ahova az ott levők nemigen akarják beengedni őket. Ahogy közelebb értem, meg az előttem állók befurakodtak a belső sávba, odaértem egy vészvillogó 5-ös BMW-hez. Ezt az E34-est igyekezett ott kikerülni mindenki nagy erőkkel. Észrevettem egy csávót, aki eléggé kétségbeesett arcal szaladgálta körbe az öreg bimmert. Nosza, vészvillogó ki, lehúzódtam amennyire lehetett, aztán megkérdeztem a gyereket, hogy mi a stájsz. A bátyjának a kocsijával ment a csávó, második alkalommal kapta meg, természetesen lefulladt, aztán bekattant az immobilizer, a csávónál meg se telefon se semmi. Gyorsan félretoltuk a BMW-t hogy ne legyen útban, közben odaért egy másik segítőkész ember aki segített tolni,  aztán felhívtuk a Bimmer tulaját, aki elregélte a srácnak, hogy hogyan kell inaktiválni az immobilájzert. Megvártuk, hogy sikerül-e (sikerült), aztán mindenki ment a dolgára.
Az egész sztori teljesen természetes, az egészben csak annyi a gáz, hogy időközben ha nem ment ott el 50 autó, akkor egy sem. Az még, hogy basznak segíteni a másikon a szakadó esőben az még hagyján, de volt olyan aki még fel is volt háborodva, hogy hogy merik őt műszaki hibás autók akadályozni, amikor ő menne a fontos dolgai után.

A mai receptklubbban: Kutyaszőrős sportülés, hegesztett körettel
Desszertnek: Scroth öv, káromkodásokkal fűszerezve

Hozzávalók:
2 db Recaro sportülés
3 méter 30x40-es acél zártszelvény
8 db M8-as csavar alátétekkel
2 db előre leflexelt gyári üléssín
8 db tömör gumibak
egy kevéske 3-as lemez
1 darab szomorú kutya
1 db hegesztőberendezés
valamint szerszámok, és egy adag elszántság.

Megint egy felemás hétvégét sikerült lezárni. Készen lettek az ülések (igaz, a kárpitostól már a Keleti találkozó előtt elhoztam őket), de csúszott a prodzsekt, mivel a  konzolokhoz egy kissé nehézkes volt beszerválni a 30x40-es zártszelvényeket, mert nem egy gyakori méret.)
Végül sikerrel jártam, és szereztem anyagot, ráadásul nem kellett hat métert egyben megvenni, hanem csak hármat (összesen 1.6 m-re volt szükség), és sikerült a mindenhol kapható 2-es falvastagságú helyett 1.8 milliset venni, ami azért valamennyivel könnyebb. A hegesztő betalpalta a 400 milli hosszúságúra szabott zárszelvény-darabok végét három millis lemezzel, és vasárnap végre nekiállhattunk a befejező hadműveletnek.
 A korábban leflexelt gyári sínt belepróbáltuk az autóba a zárszelvényekkel együtt, majd ezután ráhegesztettük a sínt a zártszelvényekre, egy kicsit hűlni hagytuk, majd újból belepróbáltuk az autóba. Miután megfelelően beállítottuk, ugyanezt a műveletsort elismételtük a másik sínnel is. Eközben a kutya jól belemászott az ülésbe aludni, mert tetszett neki, így sikerült összeszőrőznie, majd ezután így cselekedett a másikkal is, valószínűleg azért, hogy mindkét sámli ugyanolyan szőrös legyen.
A jól összszőrözött ülést belepróbáltuk a kocsiba a meghegesztett konzollal együtt, beállítottuk a magasságát, és megjelöltük a furatok helyét. Utána kipakoltuk megint a cuccot, a bejelölt helyeket megfúrtúk és M8-as menetet vágtunk bele. Ugyanezt megcselekedtük az utasoldali üléssel is, és utána jöhetett a végeleges beszerelés. Ez is megvolt, jött egy gyors próba, majd másnap délután még tálalás előtt méretre alakítottam, megtisztítottam és végül installáltam a tehermenesítő gumirugókat, illetve porszívóval megszabadítottam a kárpitot a kutyaszőrtől. A végeredmény kellemes megjelenésű, esztétikus beltér, és jó oldaltartású, állítható támlájú ülőalkalmatosságok. A gumirugóknak köszönhetően kevesebbet ad át az úthibákból, a jó oldaltartás miatt meg néha csak akkor veszem észre, hogy kicsit gyorsan vettem a kanyart, hogyha hallom, hogy csikorognak a kerekek. (Erről mondjuk le kéne szokni, de egyelőre még túlságosan is élvezem. )

A diétás desszert: Schroth öv, büdöskurvaéletbasznámeg-módra

Hozzávalók:
- 1 darab hárompontos Scroth öv
- 1 db 17-es Crova
- 1 db csavarhúzó
- rengeteg elbaszni való idő
- egy idegrendszer, amit lehet rombolni.
- hihetetlen mennyiségű trágár szóból álló szókincs
- flex, lángvágó, dinamit, svédfogó, hidrogénbomba

No, a desszert már nem volt annyira fincsi. Az övet rögzítettem előbb a C-oszlopon, aztán a belső (menetirány szerint jobb oldali) alsó rögzítési ponton (ez eddig volt három perc), majd ezután következett volna a küszöb felőli bekötési pont, ha az a köcsög csavar is úgy gondolja. Nem gondolta úgy. Simán elnyalódott előbb a fenti csavarfej, majd azt követően a padlólemez alatti anya is, flex meg nem volt itthon, mert az öcsém időközben visszaadta a jogos tulajdonosának.  A dolgok végső állása szerint lett egy 3-2-1-es biztonságiöv-rendszerem, ami egy darab 3 pontos gyári, egy darab 2 pontos Scroth, valamint egy darab 1 pontos, szintén gyári övből állott. Meg jól elkúrtam négy órát hogy valahogy meglazítsam azt a csavart. Természetesen nem jött össze. Inkább elhúztam zabálni meg aludni, ma délután pedig visszaalakítottam (megintcsak 3 perc alatt) gyárira. Azt a csavart meg majd lebarmolom később valami brutál gyilkolószerszámmal...

Figyelem ez a blogbejegyzés a nyugalom megzavarására alkalmas képi- és hanghatásokat tartalmaz. Olvasása 12 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

Tizenharmadika. Kurvára nem vagyok babonás, de valahogy ez a nap egy kicsit lebaszta a biztosítékot. Melóba menet bringával majdnem elcsaptam egy öreg trógert, aki úgy gondolta, hogy őneki keresztül szabad biciklizni a piroson. Épp csak pár centivel az orra előtt száguldottam el, aztán még az a bránerbéla pampogott valamit. Bár lehet, hogy csak az ijedtség miatt kiáltott fel, mert ugye oldalra nem nézett még véletlenül se, aztán kicsit meglepődött, amikor elzúztam előtte. Lehet, hogy neki kellett volna menni, és akkor eggyel kevesebb helyre fizet nyugdíjat az állam az én adómból.
Bent a cégnél az egyik faszkalap kolléga folytatta a szokásos áskálódást. A derék fiatalember már elintézett nekem egy fegyelmit egy olyan melóért, amit nem is én csesztem el, és nagyon arra játszik, hogy engem kirúgjanak. Ha sikerül neki, akkor én is elintézem az ő rokkantnyugdíját, asszem. Kicsit unom már a folyamatos cseszegetést, és kurvára nehezemre esik, hogy megálljam szó nélkül. Egyszer régen néztem a falon a poroltót, hogy milyen királyság lenne azzal fejbebaszni az emberünket. Mostanában egyre többet nézegetem azt a poroltót...

Estefelé felhívott a főszerk a piacvezető oldtimeres szaklaptól, hogy mehetek a honoráriumomért. Végre valami jó is - gondoltam én, aztán felhomályosított, hogy a másik cikk, ami ott hever laza másfél éve a szerkesztőségben, még bizonytalan ideig nem lesz leközölve, merthogy nincs hozzá fotóanyag. (Ami persze van, csak hát az nem tetszik neki, másrészt meg egy kurvajó indok arra, hogy addig se kelljen érte fizetnie. Szegény fotós csajt potyára vittem el az ország másik végébe. Két napot elizéltunk, és még a benzinköltség se jött vissza. FÁKK.) Rákérdezett, hogy hogy áll az Opel GT, amit ígértem. Mondtam neki, hogy laza háromnegyed éve leközölték az Opeles cikkemet a RetroMobilban. Erre egy kicsit lefagyott nála a vindóz, de aztán méltóságát megőrizve kijelentette, hogy a továbbiakban akkor nem tartanak igényt az írásaimra, írjak inkább a Retrónak. Király! Azt fogom tenni.
 Ott legalább nem úgy beszélnek az emberrel, mint egy adag birkaszarral. A dolgok hátránya, hogy no more tudósítás a talikról a Veteránban...

Hazafelé frontálisan összeütköztem egy másik biciklissel, egy beláthatatlan kanyarban. Szerencsére nem lett belőle semmi gond.
A városbeli ügyintézés, szaladgálás közepette úgy néz ki, hogy a kocsim az egyetlen megbízható dolog az életemben. Nem akarom elkiabálni, de most tiszta Suzuki: beülök, megyek aztán kész. Semmi szarakodás. Remélem megtartja ezt a jó szokását. Most nyert is egy nap garázsban alvást.

Tegnap felhoztam a pincéből a félig szétszedett blokkot, ami lent hevert kábé három éve, de az is lehet, hogy négy. Beleraktam egy kartondobozba, és elvittem kirándulni.
A gépműhelyes tag örült, amikor beállítottam hozzá három picinyke csomaggal. Az egyikben a hengerek és dugók, a másikban az olajhűtő, a harmadikban pedig a blokk a főtengellyel és a hajtókarokkal. Már csak a neheze van hátra: egy ütős motort kéne csinálni ebből a nagy rakás fémhulladékból.

Tesóm motorjának a blokkját is megnéztük, hogy mitől állt be: No, nem egyszerű a helyzet. A dugattyúcsapszeg csapágya (görgős csapágy!) elszállt, az elszabadult darabok - valszeg a felömlőn keresztül feljutottak az égéstérbe, és szétbaszták a hengerfejet meg a dugattyút, a főtengelyen a hajtókar kábé 5 millit kotyog, és a dugattyú palástja el van repedve. Fincsi, mi?

Vasárnap tovább pucolásztam a féknyergeket, csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy valóban alumíniumból vannak, és nem pedig olajsárból. Végül kikandikált az alaménium, de iszonyat retkes. Következő program a munkahenger-csere, aztán utána jöhetnek az olyan úri huncutságok, mint például a polírozás, meg az ilyesmik. Előbb működjön, aztán jöhet a csicsa...

Indifferens hírek röviden:

Van a csomagtartómban egy méter 30x40-es acél zártszelvény. Ki kéne rakni.
Tegnapelőtt beállítottam/kitisztítottam a jobbos ablakmosó fúvókát, mert ő úgy gondolta, hogy az ablak helyett inkább a csomagtartó belső tisztítását hivatott végezni. Végül szétkaptam,egy pumával kifújkáltuk, és ettől jobb belátásra tért.
Ideiglenes jelleggel szolgálatba állítottam a munkahelyemről eltulajdonított mikroszálas rongyot a szélvédő belső párátlanítására. Kíváncsi vagyok mennyire hatékony a 800-as ékszíj által tolt levegő. Ha nem válik be a project, akkor veszek egy párátlanító ventit.

Tegnap vettem ablaktörlő-lapátot. Kilátok az ablakon. Király.

Vettem szivatóbovdent is (már megint), mert kezdem unni a szokásos reggeli tornát: piros lámpánál megáll, öv kicsatol, vészvillogó kirak, kiszáll, hátrafut, szivatót kézzel visszahúz, visszafut, beül, és egyes, gáz mire a lámpa zöldre vált.Ez nem mindig örömteli, főleg ha késésben vagyok, márpedig én mindig késésben vagyok...

Nem ide tartozik, de most azért dobok fel képet a tükörről, amit a múlt hétvégén vettem. (Mirror, mirror széj tu mí!) Azóta jól összekoszoltam. A képeken jól látható hogy milyen volt az időjárás...


 

Az elmúlt hét egy kicsit eseménytelenre sikerült: Azon kívül, hogy szerda éjjel olyan hajnal 1 és 4 között egy lakótelepi parkolóban hagytam a kocsit, és ezalatt valami kis türhő geci lelopta a szép gyári tükrömet. Bónuszként még a fényezést is megkarcolta. Szombaton vettem egy másik tükröt, és felszereltem. Tényleg, le kéne fotózni, lehet, hogy bepótolom. De semmihez sincs kedvem ebben a fos időben.

Tegnap felugrottam pestre suliba iratkozni. Amikor Érdnél megpillantottam a két km-es kocsisor végét, akkor már tudtam, hogy nem lesz egyszerű napom. Kora reggel indultam, szakadt az eső, és az ablaktörlő néha úgy gondolta, hogy nem kapcsol ki. Érdekes. Viszont a jobbos ablakmosóm a csomagtartót mossa belülről. Ez is egy érdekes feature.
Pesten természetesen káosz szokás szerint, de azért nagyjából átverekedtem magam a suliig. Ott aztán közölték, hogy téves időpontot adtak meg (de azt kétszer is megerősítették levélben ), és hogy az iratkozás négy napja volt. Hehehe...
Mindegy, az ügyintéző lány aranyos volt, segített, úgyhogy nagyjából minden el van intézve. Hazafelé kábé ugyanakkora tömeg, a Hungárián is csak lámpától lámpáig szarakodás volt. Már tisztára fellélegeztem, hogy a hatoson lehetett végre folyamatosan haladni. Mentem is volna,  de előttem a belső sávban ott szarakodott egy citroenes picsa, aki rohadul nem vágta le, hogy neki sürgősen le kéne húzódni a külsőbe. Pont annyival ment, hogy kívülről nem lehetett megkerülni, mert ott meg még jobban szarakodtak. Párszor azért megpróbálkoztam vele, végül sikerrel jártam. Megyek szépen a belsőben, egyszercsak kivág mögülem nyélgázzal egy Opel Combo. Végig ott szlalomozott előttem ész nélkül, de egyszer elmentem mellette, csak aztán utolért, amikor megfogott engem a Citroen. Na, az Opel nyélgázzal bejött mellém jobbról, lelassított, és ahogy mellém ért rámhúzta a kormányt. Rádudáltam, gyorsítottam, és mellémentem aztán mutogattam neki, hogy ésszel közlekedjen. Erre mutogat vissza, aztán megint nyélgáz, rámhúzza a kormányt és bevág elém. Akkor rájöttem, hogy direkt csinálta az előbb is, és leereszkedett a vörös köd: utánamentem, rámásztam kb. 2 milliméterre a hátsó lökhárítójára, és megeresztettem egy laza 15 másodperces dudálást egy kis villogással kísérve. Ő beragadt egy kocsi mögé, én meg kimentem a külsőbe, padlógázzal megelőztem, és közben megmutattam neki az egyezményes nemzetközi jelzést, aztán kint maradtam a külsőben gondoltam, hogy oké, az letudva. De a baromarc megindult utánam, és balról bevágott elém, majdnem felpaszírozott a szalagkorlátra, aztán rögtön vissza is ment a belső sávba. Megint villogtam, meg dudáltam, kicsit utánamentem megint nulla kövtávval, de hát az ő motorjában kicsit több volt a kraft, és egy kicsit lemaradtam. Aztán jött egy piros lámpa ott az M0-ásnál, és a tag beállt a balra kanyarodó sávba. Nosza megálltam mellette, ablak le, aztán előbb az anyukájának a foglalkozását kezdtem firtatni, majd rákérdeztem az elmeállapotára is a fiatalembernek. Aztán akkor még neki állt feljebb, mert hogykábé öt kilométerrel lejjebb kimentem elé, amikor ő éppen jobbról előzőtt volna engem. És ezért kellett engem leszorítani háromszor? Hmm, vicces csávó.
 Búcsúzóul üdvözöltem az anyukáját, egyes, gáz, szevasz...

Ezután már viszonylag eseméyntelen volt az út, de azért a Velence-Gárdony-Agárd szakasz felbaszta az agyamat. Itt mintha tenyésztenék az olyan hülyéket, akik negyvennél nagyobb tempó esetén belehalnának a sokkba, de cserébe jó fejek, mert spórolnak az árammal, és még véletlenül se kapcsolják fel azt a kurva tompítottat. Minek is látszani egy szürke Suzukival esőben, gyatra fényviszonyok között? Sokkal jobb az ha a félálomban vezető török kamionsofőr nem vesz észre és átmegy rajtunk. Világos...

Ma meg elmentem vasat venni. Vettem. Örülök. Ennyi.

No, így laza két héttel a tali után visszadátumozva meg is születik a bejegyzésem a keleti taliról. Jobb későn, mint soha.
Gyorsan összefoglalva: jó volt. Pénteken délután 4 órakor indultam, szinte végig pályán mentem. Egyedül Pest volt egy kicsit necces, de szerencsére vizsonylag gyorsan keresztüljutottam rajta. A pályán minden eseménytelenül telt, végig 90-100-as tempóval csoszorogtam. Nem vettem túl sietősre, átlag 100 km-enként tartottam egy kis kajaszünetet.
Miskolctól kb. 40 km-re elviharzott mellettem egy sárga Trabi olyan 160-as tempóval. A következő kútnál utolértem és dumálgattam egy kicsit a tulajjal, "meglepő" módon ő is a KGST-partyra igyekezett.
Picivel több, mint 4 órányi út után odaértem Tokajba, és a szokásos vidám társaság fogadott, kellemesen elszórakoztunk úgy hajnal négyig.
Másnap KGST-party, Nyíregyháza. Átmentünk, megnézegettük a jó verdákat, menet közben sikerült jókat fotózni. Elhúztunk kaját venni, aztán utána meg egy kis teremgokart is beficcent. Sajna nekem jutott a leglassúbb gokart így akárhogy toltam neki, sehogy se értem utol a többieket.
Este grill, kellemes bezabálás, aztán megint móka hajnalig.
Másnap sétahajókázás után indultunk volna haza, de alig jutottunk át a hídon, Döminek a kocsija úgy gondolta, hogy nincs tovább. Amíg bugásztak egy másik hengerfejet, addig várakoztunk, meg egy művészien megfaragott dinnyét zabáltunk.
Végül sikerült összerakni a járgányt, így elindultunk négyen hazafelé. (Dömi, Áron, Szőr, meg én) Tök jó volt, hogy nem egyedül mentem, legalább nem untam szét az agyam, mint odafele. Útközben GEO is szórakoztatott ráadásképpen, szóval végképp nem volt unalmas az út. Találkoztunk KGST-partyról hazafelé igyekvő Trabissal, meg Bogarasokkal is.
Áronnal kerültünk egyet Erdőkertes city felé, és hazadobtuk Barbit meg GEO-t, aztán pesten a Lurdynál újfent csatlakoztunk Szőrhöz és Dömihez. Persze ahogy átmentünk e Lágymányosin, rögtön külön is váltunk, mert ők Dömi és Áron mentek tovább Győr iráyába, mi meg a hatoson Érdig. Itt elment a tompítottam, aztán akkor Szőrrel még kötögettük ide-oda a drótokat, végül gyújtásnál lett állandó tompítottam. Onnan mi is különváltunk, aztán Martonvásárnál visszamentem az M7-esre, és zúztam hazáig.   

Ma - hogy legyen valami írnivalóm a blogon - előkészítettem az üléssínt, amit a hegesztőhöz fogok vinni. Egy elég hervadt állapotú gyári sámliról kívántam első körben lefúrni, de valahogy a fúrós történet nem igazán akart működni. Gondoltam segítek neki flexszel, hogy könnyebben elváljon a csavarfejtől a szára, hogy aztán kiüssem a perselyből. Háát izé.
Helyhiány miatt egy kicsit máshogy alakult. Az lett a vége, hogy meggondoltam magam, és az egészet lebarmoltam a sarokcsiszoló kézikészülékkel. Gyakorlatilag mindent levágtam ami útban volt. Sokkal kevésbé volt időigényes, mintha ott finomkodtam volna. Holnap viszem is a cuccot a hegesztő bácsihoz. A találkozóra kb esélytelen hogy elkészüljön az ülés, de remélem majd rám cáfolnak.
  

Ma nekiálltam egy kicsit autót pucolászni. Legutóbb Zólyom előtt takarítottam, szóval már eléggé ráfért, mert a napi használat, a bulik és a találkozók nyomai igen erősen kezdtek látszani. Kitakarítottam az utasteret, meg a csomagteret, leszedtem a zólyomi szponzormatricákat, és mosószerrel eltávolítottam a fényezésről a ragacsos nyomaikat. Ezenkívül a kipucoltam a csomagtartó, az ajtók, és a reaktortető falcait, ahol eléggé hajlamos megülni a kosz. Kívül maradt ugyanolyan retkes, mint volt, de a héten azt is orvosolni fogom. A motortér szintén retkes, de azt majd esetelg később.
Valahogy egyszerre sosem tiszta ez az autó, mindig csak részletenként külön-külön.

A héten jól megszopatott a kocsim. Beálltam a benyakúthoz tankolni, tankoltam, fizettem, indulnék el. A motor beröffent simán - ahogy szokott - de az olajnyomás-lámpa továbbra is virított. Para. Először megnéztem, hátha a gomba rossz, de sajna nem az volt. Telefonáltam Gabe-nek, hogy mondja el mik lehetnek a lehetőségek - amikbe én ott akkor nem is akartam belegondolni. Felsorolt párat, hááát egyik se volt túl kecsegtető. Gondoltam mielőtt hazacsörgök egy vontatásért, még egyszer megnézem az olajgombának a kábelét. Beindítottam, és a pilács elaludt. Szóval mákom volt, és csak egy kontakthiba volt az egész.
Tegnap elszaladtam hegesztőhöz, és ledumáltam vele, hogy össze kéne heftelni a sportüléseimhez egy tartókonzolt. Azt mondta, hogy kedden térjünk rá vissza. Az ülések persze még mindig nincsenek készen, úgy, hogy június 22 volt a határidő, bazzeg.

Csak én szopok ennyit? Ránézésre mindenki másnak simán megy az autóépítés, nekem meg egy kibaszott ülés nem készül el három hónap alatt. A motor az meg még sehol sincs. Bele se merek gondolni, mi lesz a lakatolással...

Zdraszt vujtye, muthafuckaz!

Örö é bódottá van, meg a soha vissza nem térő alkarom: Tóbiás a mai napon, az Úr kétezernullanullahetedik évében betöltötte a hatvanezredik kilométerét. Ennek örömére asszem kap majd valami upgrade-et, eredetileg Hella Comet távfényekre gondoltam, de inkább megkapja a Recaro székeket (mert talán most már készen vannak)  meg a Schroth övet, amit egyébként is megkapott volna, a hellákat meg majd később...

Tegnap hazazuhantam egy heti bulizásból. Tóbiás jól bítra a megpróbáltatásokat, pedig akadt belőle rendesen. Három emberrel,  fullra pakolva is lehetett vele sort előzni kiló fölött. (Persze olyankor minden hülyének eldurrant az agya, hogy nehogymá' kispók előzzön le, aztán akkor a fél kocsisor jött utánam.
A lyukas csavar porszáraz, semmit nem melegedett a gép, pedig volt olyan, hogy öt embert vittem benne.
Szerelés Tóbiáson nem volt, de hogy ne maradjon ilyesmi nélkül az ember fia, egyik cimbora Bimota mociját kellet szerelgetni a gyári kispók szerszámkészlettel, meg celluxszal javítottunk egy Favoritot, meg egy dízel Mitsubishit kellett volna bebikázni az én akksimról, de ugye mondanom se kell, hogy ez mennyire esélytelen volt.
Inkább ittunk, buliztunk, csajoztunk és zabáltunk ahogy illik. Kár hogy vége... 

Tegnap vettem olajat meg pár apróságot, aztán délután jött egy kis "kötelező szerviz" az utazás előtt.
Lecseréltem az olajat, beraktam a gyertyagumikat, kicseréltem a légszűrőt, és feltettem a 800-as ékszíjat, hogy javuljon a hűtés. Ma este csomagolás, aztán negyed nyolckor léc. Egy hét múlva jövök...

Ma autó-fronton nem történt semmi, de viszont elég szomorú apropója van a bejegyzésemnek. Ma voltam meglátogatni volt barátnőmet, aki sikeresen megúszott egy elég durva autóbalesetet egy kulccsonttöréssel. Volt fesztiválon felvette őt és pár cimborát egy autós, akiről elsőre nem látszott, hogy ganajrészeg. Kábé 150 métert mentek, aztán megpördültek és 80-nal nekicsapódtak a szembejövőnek (Fehér Opel volt!). Óriási szerencsére mindannyian megúszták maximum egy-két törött csonttal ugyan, de élve. A rohadék utána el akart futni a rendőrök elől.
Csak azért írom mindezt, mert szeretnék mindenkit megkérni, hogy ha már ivott, ne üljön a volán mögé, mert nem csak a saját életével játszik. Aki meg mégis van ennyire bátor, azt meg bassza meg egy féltonnás szürkegorilla elölről-hátulról.

Velencei tali + egyebek.

No, végre eljutottam eddig is. Letudtuk a velencei találkozót is. Sajna nem vettem rész benne túl intenzíven, mert voltak bizonyos akadályozó tényezők. Például a kocsim meglehetősen hulladék állapota.
Sajnos a héten meg előtte való hétvégén egy szabad percem nem volt, hogy ránézzek a kocsira, így a talira maradt a hfej-tömítés cseréje és a széthullott ótvar kipufogóm cseréje. Péntek este inkább nem álltunk neki lekapni a hfejet, hanem lájtos sörözgetés és grillezés volt a program, amit egyáltalán nem bántam. Jó volt végre dumálgatni egy kicsit a rég látott kollégákkal.
Másnap reggel tíz környékén nekiálltunk Laceee-val lekapni a hengerfejet, aztán csatlakozott hozzánk Bálint Karcsi és 126fan is. A levétel és a pucolás egész könnyen ment, bár elég hatalmas mennyiségű redvát találtunk odabent. A felvonulásig vissza is került a hfej az új tömítéssel meg furulyagumikkal meg minden szirszarral, de nem sikerült komplettre összerakni a gépet, így Laceee autójával mentünk be. Jó volt kipróbálni azt a kocsit, érdekes, hogy két pók mennyire különböző tud lenni. Visszafele nem én vezettem így volt alkalmam szar minőségű videókat csinálni az egyébként hatalmas, megakirály felvonulásról.Valamire csak jó lesz, majd a profik összevágják.
A kempingbe visszatérve folytattuk a szerelést belőttem a szelephézagot visszaraktam a szelepdeknit. Elkezdtem felpakolni a karbitalpat (Zozyk adott tömítést.), de iszonyatosan nem feküdt fel. Szarakodás, szelepdekni le, aztán megpróbáltam rajta farigcsálni valamit. Közben Páljanóék dobtak az arcomba életmentő fasírozottat. Végül azt találtuk ki, hogy kalapáccsal egy kicsit rábeszéljük. No, sikerült úgy megütnöm, hogy az egyik darabja kitörött, és beleesett a szívócsőbe. Szopás. Szerencse hogy az éppen zárt szívószelephez esett, így nagy nehezen Laceee ki tudta bugászni egy dróttal. Végül Bálint karcsi adott tömítőpasztát és azzal valahogy összeeszkábáltak azt a szart ilyen HK-systemre (hazáig kibírja system). Felfeküdni még mindig nem akart, de Imi hozta a megoldást: meglazította a hfej-csavarokat és, és beljebb löködte a vastag alátéteket, így már elfért. Aztán akkor 126 fan összedobta a karbit viszonylag gyorsan, é felraktam a termosztátházat, Laceee belőtte a gyújtást, nagyjából oké is volt mindez. Aztán 126fan-nal elkezdtük felpakolni a kipuffot. Ez ultrabrutál szopás volt. Eltűnt ugyanis egy csavar, egy másik meg már a leszedéskor eltörött, így a négy likba volt összesen kettő, és hogy teljes legyen az élvezet, a belső csonk felső része le is törött, mert köcsög. (Ekkor már hajnal 1 óra fele járt, mindannyian úgy néztünk ki, mint a mosott szar.)
Szerencsére Karcsi adott csavarokat, így össze tuduk rakni, még a belső csonkot is össze tudtam húzatni úgy, hogy nem fúj ki. Felraktuk a bilincseket, de ahhoz se volt csavar, mert gyárilag így adják, a régiből meg nem lehet kivenni. Így végül Dömitől és Karcsitól tudtunk beszerválni hosszú csavart, amivel Endre össze tudta húzni a bilincset.
Következett a próbaindítás: masszívan csak az első henger ment, gyújtáscsesztetés, gyertyanézés, kábel-toszogatás: az eredmény semmi. Végül kiderült, hogy túlságosan is ráhúztam a szelepdeknit, kis lazítás és láss csodát: röööfff. Mondjuk alapjárat az nemigen volt, de legalább üzemképes volt a bringa.Hajnal három, az első próbakör, teljes terheléssel: 126fan és Bálint Karcsi eljött velem mitfahrernek.
Ezúton is giga-mega-űber-hiper-köszönet mindenkinek, aki így vagy úgy, tevékenyen, vagy passzívan de ott volt és segített, alkatrészt adott, vagy kaját tolt az arcomba.
- 126fan
- Laceee (a hídrobbantó )
- Bálint Karcsi
- Páljanó
- Dömi
- Zozyk
- Imi
illetve mindenki, aki ott volt és akit kihagytam mer' feledékeny paraszt vagyok.

Másnap aztán az elkallódott alapjárat ellenére is pörögtem egy kicsit a Mészeg-hegyen: drift ész nélkül, és vigyorogtam mint a hülyegyerek a körhintán. Akinek van fotója erről az eksönről az legyen szíves jelentkezni nálam.

Hétfő.

Ma az alapjárat jiányát orvosolandó, szétkaptam a karbit, és kicseréltem a bakelittálcát. Kicsit megpucoltam a fúvókákat is, de nem volt nagyion vészes, mindegyik tiszta volt. A bakelittálca volt a probléma oka. A találkozón visszarakott ideiglenes szar hiába volt bepasztázva, a törött rész újra elengedett és egy óriási lyuk tátongott a karbi alatt. Akkora falsot szívott mint az állat, gondolom. Nosza le is kaptam és felraktam a helyére egy gyárit, és láss csodát: visszajött az alapjárat. Az állítócsavarral le is vittem amennyire csak lehetett, hogy jó kis chopperes hangzása legyen. Nem lett.
No, szóval ezzel megvolnánk, a következő lépések még a héten:
 - Olajcsere
- Szűrőcsere (hát persze hogy lég, a az olajszűrőt csak kipucolom.)
- Szíjcsere (mármint ék)
- Gyertyagumik beszerzése

Meg talán lemosom , mert elég redvás lett a hegyen a porban.
Aki szereti a hülye szóvicceket, az nézze meg sorrendben a  mellékelt képeket.

Mire jó a munkahely. A múltkor ücsörögtem odabent, netezgettem, aztán az Origo veterános rovatában megtaláltam pár cikkemet. Mondjuk a tudtom nélkül kerültek fel oda, de mindegy. Szerzői jog szempontjából kicsit ingoványos. Mindegy, ha már így alakult, olvasgassátok, ha van kedvetek
:
http://www.origo.hu/auto/veteran/20060602afrancia.html

http://www.origo.hu/auto/veteran/20060818bekeharcjarmuvek.html

Ismét elmentem zsákmányszerző körútra. Az eredmény:
-kipufogótömítés
-hengerfej-tömítés
-kipufogótartó vasak.

Voltam a kárpitosnál, megnézni a Recarókat. Természetesen semmi eredmény, de talán jövő héten majd lesz valami.
Elmentem lemosni a kocsit. Előtte belül is lepucoltam a szélvédőt. Tök tetszik, hogy ki lehet rajta látni.

A mosás persze nem sikerült tökéletesen, mert a pénzbedobós automata mosó csak százassal működik. volt négy darab nálam, amivel a habkefés mosásig el is jutottam. Le akartam öblíteni e bringát, mert tele volt habbal, úgy nézett ki, mint egy óriási képviselőfánk. Elbattyogtam tehát a pénzváltó automatáig. Természetesen baszott működni. Emberek 90 millió km-es körzetben sehol. Végül full habosan hazamentem, aztán leverettem slaggal. A slagos víz nyomása olyan mintha a hét törpe húzná egy ezer méter mély kútból. Szóval azzal a hangyahugyozással nemigen lehetett leveretni még a rászáradt habot sem, de azért nagyjából sikerült. Most majd szép foltosan megszárad, tök jó lesz...

Viszont ahogyan azt a kép is tanúsítja nem ártana megborotválkoznom.

No, kicsit összesűrűsödtek itten a dolgok. Épp megint a melóhelyemen agonizálok, hajnal három van, és 41 órája nem aludtam. Kicsit kezdek zombi-módon kinézni. Ezt mondjuk leszarom, mert egy alvással helyrehozható, de sajna arra se volt időm, hogy lemossam Tóbiást. Pedig nem csak lemosni kéne: kéne rá zöldkártya, kéne bele egy kulturált állapotú hengerfej-tömítés, meg rá kéne rakni egy olyan kipufogót, ami egészben van. Most el tudnám viselni, ha lenne még legalább egy hétvége a találkozóig. Mindegy, talán a héten össze tudom rakni a kocsit, de ha nem, akkor is megyek, csak elég hulladék-kinézete lesz szegénykének...

Ma elmentem venni kipufogót. Olasz Zara sportdob (Mózner Géza ajánlásával), kétcsöves krómvéggel, külön csövekkel, egész frankó. És mindössze ötezrembe került. Óccsóbb volt mint egy gyári lengyel hulladék. Na meg észrevettem, hogy kábé másfél hónapja lejárt a zöldkártyám. Hihi, hehehe...

Képek este.

--- 2007.07.07 Maluch World Meeting ---

Zsírkirály, faszafrankó találkozó volt ismét Zólyomban. Szombat hajnal négykor indultunk fehérvárról Nyúlékkal, Pesten összeszedtük a többieket, és gyakorlatilag a reggel nyolc óra már kint ért minket Zólyomban. A kedvenc szerpentinemet is felújították így már lehetett rajta kergetőzni komolyabb futóműkárosodás nélkül.
Tóbiás jól birta, bár ott a repülétr felé menet a felvonuláson a kipufogóm úgy döntött, hogy leszakad. Stormy ment előttem, még gondoltam is magamban, hogy vazze, de szar hangja van annak az autónak. Aztán kiderült, hogy az enyém szól így. A repülőtéren letéptem a laffogó kipufogóvéget, aztán onnantól rednááá-hőőőő.
Alapvetően jó kis találkozó volt, rengeteg szép kocsit láttam, megnéztük a zólyomi várat is, mászkáltunk a belvárosban, és bent elszórva érdekes programokra lehetett bukkani, kár hogy a szervezők ezt nem kommunikálták felénk elég hatékonyan. De egy kis talpraesettséggel meg lehetett találni mindent: pocket bike-ozás, íjászkodás, sajna a szlalomról viszont lecsúsztam.
Az estét Jan Becher és pár 500 köbcentis alumínium tartály társaságában töltöttük, ezáltal megfelelően vidámak voltunk, és fázni se fáztunk. Sajnos páran elég korán hazahúztak, égy kimaradtak ebből is.
Éjszaka a kocsiban alvás az mondjuk tényleg iszonyat szar volt, de háát egyszer élünk.
Másnap reggel még kicsit agonizáltunk ott, aztán tíz óra felé átmentünk a Matuska-féle autósboltba, Baz és Imi bugászott pár alkatrészt, megsasolhattuk a Matuskáék versenygépeit is, aztán elindultunk hazafelé konvojban, Bazék, Imiék, Földi Zoliék, és szerény személyem. Itt-ott még megálltunk fotózni, bekevertünk valami rövid, de nagyon szar útra, aztán Baz kocsiján csapágyat kellett igazítani, de végül frankón hazaért mindenki.
Ezúton is üdv mindenkinek akivel együtt mulattunk!

No, megint egy bejegyzés, ami tizennyolcas karikás, leginkább a nyelvezete miatt.
Ma beszereltem a tegnap vásárolt szivatóbovdent. Gyanúsan könnyen és gyorsan ment minden. Aztán meg kihúzni ki lehetett, de visszatolni nem. Anyáz, szétszed, összerak. Ezután a műanyag szar, ami a kampót biztosítja, az úgy fogta magát és eltörött, persze szigorúan csak összerakás után. Megint anyáz, megint szétszed, a Buszból bugáztam egy műanyagot, összeraktam. Örülés, kipróbálás, aztán lófasz. Megint nem tudta magát visszanyomni. Újfent anyázás, szétszedés. Láttam, hogy egy az egyben ugyanott szakadt szét az új bovden, mint a régi.
Morcos lettem, aztán egy kombináltfogóval ráhajtogattam a bovdent a szivatókarra. A faszom fog itt szórakozni. Végülis nem is lett rosszabb, mint a gyári megoldás, bár az is elég szar, valljuk be...

Azért ezúton is szeretném javasolni minden kedves embertársamnak, aki ótvar minőségű utángyártott alkatrészeket állít elő, hogy szopjon lovat. Lehetőleg napi rendszerességgel.

Vasárnap felkeltem kora reggel... ... helyett valamikor délután, leginkább az előző esti buli miatt. Tervbe vettem, hogy kiporszívózom-kitakarítom Tóbiást. Végülis némi csúszással ez sikerült is. A hangulathoz azért kellett az hogy metálpatkánykodjak, úgyhogy a kocsiból bömbölő Rage Against The Machine nótákkal boldogítottam a szomszédokat. A végeredmény: nem mondom, hogy makulátlan lett, de azért szép. Egy új feature, hogy látom a műszerfali visszajelző lámpákat világosban is, tök zsír. Tervben volt még, hogy visszaakasztom a szivatóbovden kiugrott kampóját is.: Szétkaptam, megnéztem, a kampó végülis a helyén volt, csak nem volt mögötte bovden. Merhogy az leszakadt., a kis rohadék. Ma veszek helyette másikat., aztán berakom.

Egy napon belül a második bejegyzés, jessz béjbe!

Épp itt ülök az autósboltban, aztán innen netelek. Segítettem az autósboltos cimborámnak feladni egy hirdetést a német Oldtimer-Markt magazinba. Egy MZ eskortot kéne elpasszolni. Ez ilyen DDR bringa, amivel Honecker papát kísérték anno az ilyen protokollgenyákon. Gyártottak vagy hatvan darabot, talán a fele meg is maradt. Nem kell valakinek 13ezer euróért?

Jah, mellesleg vettem egy szivatóbovdent

A harmadik bejegyz mára. (Tudom, kicsit sok lesz, de zajlik a zélet.)

Szóval változott a program. Megvettem a szivatóbovdent (nem az Mz-hez, hanem a Pókhoz), de utána az autósboltos kolléga felvetette, hogy mi lenne ha innánk egy sört. Nos, nem egy lett belőle, úgyhogy a szivatóbovden cseréje elnapolva.
Viszont ami a lényeg, az az, hogy elindult annak a webportálnak próbaüzeme, ahol az autós rovatot egy ifjú tehetség jegyzi. Ha érdekel valakit, itt nézheti meg:
http://kihagy6atlan.hu/temak/autocsoda/?o=rep

Nah most pedig két hétre elhúzok szabaccságra, úgyhogy nem fogom teleszpemmelni a blogot idióta bejegyzésekkel.

Sör! (Ez ilyen köszönésféle nálam.) Asszem bele fogok pusztulni az unalomba. (Különben is mi a ferde brokiért kéne itt köszöngetni?! ?!) Semmi különösebb előrelépés nem történt se motorblokk-ügyben, se sportülés-ügyben. Ma pont arrafele jártam így beugrottam a kárpitoshoz. Természetesen mi más is lehetett volna, mint a "még nincs kész, de már majdnem elkezdtük"-szitu. Délután biciklit szereltem inkább. Este jött a vihar, para volt, hogy jég is lesz, gyorsan fogtam , és rádobtam a szobám szőnyegét a kocsira. Jég nem lett végülis, de most száradhat egész hétvégén a szőnyeg. Mindegy, szarok a farmra... El kéne kezdeni felkészíteni a kocsit Zólyomra, de nincs rajta sok felkészítenivaló. Azé egy olajcserét megejtek, biztos ami biztos.

Ma se történt semmi különös. Elvileg ezen a héten (22-én) kéne készen lenni az üléseimnek, de a kárpitos még bele se kezdett. A héten eldobom a blokkot a gépműhelybe, aztán főtengely-köszörülés, hajtókar-könnyítés, olajhűtő-bekötés, béjbe.
Valami kib* módon csörög a kocsimban az egri tali óta, de fogalmam sincs mi lehet az.
Továbbra is ki kéne takarítani a verdát, sztem a héten ezt meg is fogom játszani, most már tényleg. Meg tán le is mosom...
Vasárnap voltam Pöstön, ismét meglátogattam a Déli pu. környékén lakó Taunus Coupét, ami sajna még mindig nem eladó, pedig ha az lenne... az nem lenne rossz.
A mai bejegyzés apropója viszont az, amit itt a képen lehet látni. Szerintem tök zsír.

Ma véletlenül volt időm autót csesztetni. Kicseréltem a behalt biztonságiöv-csatot, és újfent konstatáltam, hogy ki kéne takarítani a verdát.
Tóbiás nemsokára betölti az 59 000-dik kilométert, valószínűleg még ma este 8 környékén, az egyik belvárosi vendéglátóipari egység felé vezető úton.
(Éppen egy PIC-vezérelt nagyfesz-gyújtás megépítésén dolgozunk Tanker cimborámmal, és neki viszek kondit meg trafót egy-két mérésre. Meg akkor már kocsmázunk is egy lazát. )

Azt nézem, hogy mindenki lakatol, vagy túl van egy alapos lakatoláson. Vazze, csak az én autóm marad egy halom oxidálódó fémhulladék? Na nehogymááá...

Hírek röviden.
Tóbiást befogtam bringacipelésre. Valahogy sikerült betuszkolni a bringámat az utastérbe, persze ehhez két keréktől gyorsan meg kellett szabadítani. (Mármint a bringát, nem a kocsit. )
Azért elég kalandos volt vele kanyarodni.
Ha már arra jártam, beugrottam a gépműhelybe, meglátogatni a Pandamackót. Épp tanúja voltam valami négyhengeres cucc szelepfészek-beültetésének. Jól le is fotóztam, mert csak.

Amint az a fotókon látszik, a Panda hf-ben a gátak fel vannak hegesztve, ki van marva a szelepfészkek helyei, de még üresen tátonganak. A képen a jobb oldalon levő henger gyertyafuratából még ki kell zúzni a perselyt, és felhegeszteni, nehogy ott is meginduljon a repedés. A másik gyertyafuratban is ilyen Heli-Coil szar van, azt is száműzni fogjuk. Valamikor a közeljövőben kap egy blokkot társul, hogy ne unatkozzon. Ezen a főtengely köszörülésével és csapágyazásával indítunk, meg fel kell majd fúrni a hengerek illesztőfuratait. Az olajhűtő bekötését is el fogjuk kezdeni, ha már ott van, meg ha már úgyis várni kell a többi alkatrészre.

Lassan meg kéne rendelni az olaszoktól a pakkot, mert most már emiatt nem halad a prodzsekt. Döntő lépéshez érkeztünk kérem szépen...

Örö é bódottá, három röpke napra hajléktalanból hajlékony lett Tóbiás. Ez alatt az idő alatt ugyanis garázsban alhatott. Természetesen ezen a héten végig szakadt az eső, na de találjátok ki, mikor? Igen, talált, süllyedt: akkor, amikor a melóhelyem előtt legeltettem a verdát szabad ég alatt. Amint hazaértem és garázsba raktam, természetesen elállt az eső  A mai bejegyzést is csak azért írom, mert semmi érdemi haladás nincsen semmilyen prodzsektben, és csak azért nem írom, hogy nem történt semmi, mert ma este tankolás után a biztiövet be akartam csatolni, és szétszállt a reteszelő cucc. Kurvajó, mert a következő pár napban kábé nulla másodpercem lesz autót buzerálni, mert nagyon-nagyon baromira határidős vagyok olyan mennyiségű cikkel, amit már esélytelen befejezni, úgyhogy csöcskalács, kulagyurma, izéhozé...

Rövid sztori hétvégéről:

Péntek este zúztunk haza buliból olyan hajnal kettő tájban. Tóbiás jól bírta a laza 60 km-es távot három utassal, semmi gond nem volt a nyugis éjszakai országúton. Beértünk Fehérvárra, a szokásomtól eltérően levettem a lábam a gázról, kábé 65-70-nel mehettünk. Jöttünk fel a Széchenyi úti vasúti aluljáróból a lámpa felé, ahol osztottpályás az úttest, egyszer csak látom, hogy valami nem kóser: az osztott részen két fényszóró világít SZEMBE. Bazzeg, valami részeg barom egy fehér Opellel (má' megint), jött felém a szembesávban!!!! Villogtattam ezerrel, a csávó beijedt, elrántotta a kormányt jobbra, és felszaladt a járdaszigetre. A padkázástól persze még jobban bepánikolt, és visszarántotta a kormányt balra, és jött egyenesen felém. Én akkor beleálltam a fékbe, és lehúzódtam annyira, amennyire csak lehetett, szerencsére volt ott egy utca aztán betettem oda a kocsit, sz'al megúsztuk...
Az opeles köcsög meg ment tovább. Először utána akartam menni "beszélgetni" egy kicsit, de nem tudtam ott megfordulni, mert már megérkezett mögém egy másik autó, aztán vele sem akartam csattanni. Basszus, hogy mekkora barmok vannak!!! :(

Az összes baromarcú ittas sofőrt le kéne lőni a 'csába!

A generátoros szopássorozat után végre tudtam közlekedni a vassal. Múlt szombatra raktam össze, aztán már ide-oda elmászkáltam vele, pl Veszprémet is megjártam, visszafele ráadásul atomnagy viharban. Azért, hogy legyen mit mókolni, kipucoltam a motorteret illetve folytattam a félbemaradt tisztogató hadműveletet.
Felraktam azt alsó burkolatot a generátor alá, aminek semmi haszna, viszont legalább nehéz szerelni tőle. Mindegy, kárpótol érte az, hogy szép sárga, bár ezt igazából csak az eltaposott tehénlepények és a földön fetrengő alkeszok tudják csak igazán élvezni, mert egyébként alig látszik. Természetesen ez is csak annyira méretpontos, amennyire a kocsi többi alkatrésze, így nem káromkodtam sokat a felszerelésekor.

Itt ücsörgök a melóhelyemen hajnalok hajnalán, szotyizok, tejeskávét kortyolgatok, nézegetem a használtautó.hu-t, kellemesen zümmög a klíma, szóval egész jól elvagyok. Leszámítva persze azt, amikor bejönnek baszogatni, hogy ez meg az kell nekik. Nekem meg egy zsák tízezres kell, aztán mégse kúrogatok vele senkit. Há' mi vagyok én, vazze, aranyahal? Nah mindegy, a lényeg az, hogy kellemesen elfilozofáltam, hogy milyen autó is kéne nekem valójában. Hátsókerékhajtás és benzinmotor az alap, abból nem engedünk. Legyen könnyű (max. 1200 kiló), viszonylag kicsi (olyan alsó középkategória, esetleg a középkategória még belefér.), és körülbelül 20-25 éves, de napi használatra alkalmas gép, amivel ki tudom váltani Tóbiást a napi szintű strapából. A stílus is nagyon fontos: alapból kétajtósban gondolkozom (5-ös BMW és 90-es Alfa a kivétel), az ablakkeret nélküli ajtó és a fastback hát az külön jó pont lenne. Eddig a cápa 3-as BMW a befutó, de versenyben van a 02-es, az E30-as, a cápa 5-ös és az Alfa Romeo 90. Nem lenne rossz egy Taunus Coupé, vagy egy C-Kadett Coupé, de ilyenek baromira nincsenek sehol. A 924-es Porschékat is nézegetem, de kegyetlen szar állapotúak vannak igen nagy pénzekért. Régóta tervezem valami második autó vásárlását, de lassan egy éve nem tudom eldönteni, hogy egyáltalán milyen típus legyen a befutó, szóval ebből a prodzsektből még jó ideig nem lesz semmi. A másik fő oka a csúszásnak meg Tóbiás motortuning-prodzsektje lesz. Ép ésszel végiggondolva a világ legnagyobb baromsága rákölteni a 750-esítés nem kis költségeit egy 20 éves lengyel autóra, aminek az átlagos példányai hatvan rongyba kerülnek. Abból a pénzből lehetne venni egy másik kocsit, ami alapól jobban megy, mindenféle tuning nélkül, és az élettartama se a nullával egyenlő. De sajna itt nem a józan ész dönt, már nyakig benne vagyok a dologban, és nem akarok itt megállni. Egyrészt nem csinálok segget a számból, másrészt meg szeretném megmutatni azoknak, akik azt mondták, hogy ebből se lesz semmi. De lesz... Ma voltam a gépműhelyben megsasolni, hogy áll a Pandamackó. A gát mindkét hengernél fel lett hegesztve, a szelepfészkek már kint vannak, a szelepvezetőkbe bele van marva a szimmering hornya. Az egyik szívószelepnél a szelepfészek berakásakor megint elkezdett repedni az a szar, mert a gyertyafuratnál van egy persely, és ott iszonyat vékony volt az anyag. Az a szar is ki lesz dobva, fel lesz hegesztve, és persely nélküli lesz a gyertyafurat, mint ahogy gyárilag is volt. Megdumáltuk az égéstér kialakítását is. Lesz egy bemarás a szívószelep mellett az égéstér falában, hogy jobb legyen az áramlás, viszont az a rossz hír, hogy a hfej alát is át kell alakítani egy kicsit, és kell mintának a 750-es henger és a hozzá tartozó tömítés. Amíg ezek nincsenek meg, addig nem tudjuk megcsinálni az átalakított tűzkarikát, szóval ez is késleltetni fogja a dolgot. Mindegy, Velencére egyébként se lett volna kész...

Ma se történt semmi. Illetve csak annyi, hogy elvittem a Recaro sámlikat kárpitoshoz egy komplett felújításra, és kiválasztottam a kárpitanyagokat. Fekete szövet + szürke plüss kombináció lesz a végleges verzió, valami gyári Passat cucc az egyik. A kocsi működik frankón, van töltés is, de hogy ne legyen tökéletes, a szívatóbovden kiakadt a karból, ezért mindig hátra kell battyogni, ha vissza akarom venni a szivatót. Iszonyat redvás a kocsi kívül-belül, a következő takarításnál majd megcsinálom a szívatót is.

Nah, már látszik az alagút a fény végén.
 Arra jutottam végülis, hogy a Marelli helyett szerválok valami másikat, így tegnap végigtelefonálgattam a bontókat, és ugyan tudtam, hogy nincs nekik generátoruk, de azért felhívtam a pentelei bontót. És csodák csodája: mégiscsak volt, mert aznap talicskáztak be oda egy 90-es pókot, ha kiszerelem a cuccot, 4500-ért az enyém. Sajna a Peugeot éppen nem állt rendelkezésre, ezért összeszedtem a szerszámokat és kibringáztam oda. (egy laza 12-13 km tőlünk).
Nekiálltam kikapni, de sajna összesen 20 percem volt rá, így nem sikerült befejezni. Mindegy, hoztam egy másikat, amit összevadásztak nekem onnan.
Bezárt a csávó, aztán elhúzott, én meg akartam szólni Gabe-nek, hogy ne jöjjön, mert csak egy burkolat nélküli darab van, azt meg haza tudom cipleni a hátizsákomban. Igen ám, de a telefonomat ott felejtettem a bontandó kocsi tetején. Közben megérkezett Gabe, és az ő telefonjáról felhívtam az ipsét. Ő mondta, hogy "nincs zárva a kapu, de a kutyák szabadon vannak, sok szerencsét!" Úgyhogy szaladgáltam egyet. Gabe elhozta a generátort, én meg visszabringáztam Fehérvárra (szembeszél rulez), aztán ott átvettem tőle a cuccot és húztam haza.

Ma Nyuszyval ismét kiugrottunk a bontóba, és folytattam a burkolat+venti+generátor kiszerelését. Útközben csatlakozott Gabe is, ők ott egész jól elhesszeltek amíg én kiszedtem a cuccot. A végén persze azért beszálltak ők is, amikor már baromira zárni szerettek volna a bontós csávók, és kezdett egy kicsit sietős lenni a dolog. Végülis sikerült kiszenvedni a cuccot. Most se ment simán a minden, mivel elfelejtettem zsét felvenni. Alapvetően arra számoltam, hogy egy generátorra lesz szükségem (a másik Gabe-nek kellett), így csak annyi zsét vettem fel tegnap. Végülis ő kifizette a fennmaradó összeget, illetve hát annak egy részét.

Végülis kihozták nekem a cumót ide hozzánk, útközben Nyuszy azért kitalálta hogy menjünk rá az elkerülőre - lehajtó híján az árkon keresztül. A Jimnyvel még oké volt, de ugye ott volt Gabe Suzukija is. Mindegy, vicces volt két kocsi az árokban az elkerülő mellett. Érdekesen néztek a népek.   
Nálunk kávéztunk egyet (vazze, természetesen kiborítottam a kávémat, foltos terítő rulez) aztán a tegnap bontott gen ment vissza Gabe-hez, a Marelli sorsa meg majd eldől később.

Még egy bejegyzés, amit azzal kezdek, hogy vazze!

Szombaton összeraktam ugyanis a ventiházat, frankón belőttem a ventilátort, hogy ne érjen bele sehol a burkolatba, beindítottam a mocit, megnézegettem és jó volt. Úgy volt, hogy másnap felpakolom a burkolat felső részét és készen vagyunk. (Igaz ami igaz én anélkül is készen voltam aznap este ) Vasárnap egész nap másnapos kómában hevertem, így sajnálatos módon nem tudtam kimenni a garázsba, azért mégse vicces, ha az ember belerókázik a ventilátorba. (Bár Nyuszy és Gabe is annak tartotta volna, de én nem feltétlenül.)

Vasárnap este Szilvi hívott, és mesélte, hogy Nyúl tegeralattjáróvá alakította a Suzukit, ezért kimentem értük Palotára a Peugeot-val.

Hétfőn frankóra összeraktam az autót úgy mechanikai szempontból, de a sok draut (gy.k.: drót) az már nem annyira az én asztalom, így berobogtam Gabe-hez, aki segített bekötni a generátort. A kocsinak persze olyan bádoglavór-hangja volt, mint az állat, meg baromira melegedett is, így arra gondoltam, hogy a precíz beállítás ellenére valahol mégiscsak beleér a venti a burkolatba.Így is volt, sajnos az utólag beszerzett finommenetes anya nem önzáró, így simán lelazult, és ezért belevert a venti a burkolatba. Nagyjából belőttem és ráfogattam még egy kontraanyával, de ugyanolyan szar hangja volt a kocsinak. Szóval örö' é bódottá': újra szedhettem szét az egészet, basszameg.

Ma szétkaptam újfent. Leszedtem a hátsó, levegőcső felőli burkolatot, beindítottam a kocsit, maradt a lavórhang. gondoltam, akkor a másikba ér bele, leszedtem a ventit, de mindkét oldalán voltak kopásnyomok. Szerencsére az agyrésze az ép maradt. Biztos ami biztos, beindítottam venti nélkül, és nagy meglepetésemre ugyanolyan szar hangja volt, mint előtte. Ez azt jelenti, hogy a frissen beszerzett generátorom csapágyas, mint az állat. Közben még be is borult, meg elkapott a jégeső, mert miért is ne, így sötétben és vizesen sikerült mindezt végrehajtani.

Jah, és mindennek a tetejébe még faterom is basztat, mert két hete foglalom a garázst. Persze, jókedvemben csinálom, direkt poénból járok gyalog melózni meg mindenhova, csak és kizárólag az élvezet kedvéért vagyok minden nap könyékig olajos, és szándékosan nem hagyok magamnak időt értelmes dolgokra.


A céges szerverre lehúztam két alapfilmet, azok közül az egyiket azért megnéztem ma. Az 1971-es Vanishing Point-ban az enyhén drogos ürge egy Dodge Challengerrel csapat végig az államokon, nyomában a jardokkal. (Lengyel felirattal kicsit érdekes )
Az 1968-as Bullitt-ban pedig Steve McQueen egy Shelby GT500-zal üldözi a rosszfiúkat, egy negyedórás hardcore üldözési jelenetben. Minden idők egyik legjobb autós üldözése állítólag. 

No, ide is eljutottunk: lassan összeáll a kocsim. (Mondjuk tényleg jó lassan, de hát most már ez a legkevesebb.)
A tegnap zsákmányolt anyákat rögtön fel is használtam, vagy legalábbis egyet közülük.  A tengelyen levő  home-made reteszt még meg kellett farigcsálni egy picit, így most  már teljesen rá tud csusszanni a tengelyre a közdarab. Nagyjából beállítottam a ventit, (persze alapból üt, mint a rohadás, de hát nem tudok vele mit csinálni) aztán elkeztem felrakni a burkolat hátsó (menetirány szerint elülső) részét. Persze hogy nem akart illeszkedni, de mondjuk alapból nem illeszkedik a helyére, akkor se, ha nincs fent a venti. Némi káromkodás és egy kis fizikai erőszak után végülis nagyjából a helyére került, és el tudtam kezdeni ráhúzni a csavarokat. Attól függően, hogy melyik csavart mennyire húztam meg volt hogy beleért a venti a burkolatba, meg volt, hogy nem. Most éppen nem ér bele, de holnap még egy kis finomhangolást meg fogok ejteni.

Már nincs sok hátra, de sajna nem volt időm befejezni, mert mennem kellett a dolgozóba. itt meg nincs semmi meló, blogot írok, pizzát zabálok, filmet töltök le, a kocsim meg ott árválkodik üzemképtelenül.

Nah, már nem vagyok úgy elanyátlanodva Szereztem finommenetes anyucit. Ma végigjártuk a környékbeli bontók egy részét Pincési Sanyival. Sárpentelén nem volt éppen generátoruk, a Csutora utcai az zárva, a Tomy-bontós ipse megint surmó volt, ahogy az lenni szokott. Hét rongyért odaadta volna a lengyel generátort egyben.. Mondtam, hogy köszi, majd talán később. Pentelén háromért adták volna a komplettet ha lett volna, de nem volt. Végül próba-szerencse alapon még beugrottam egy boltba, és csodák csodája: volt nekik M12x1.25-ös anyájuk. Biztos ami biztos, azért vettem M12x1.5-öst és M12x 1-est is. Nem gondoltam, hogy ennyire fogok örülni egy kibaszott anyacsavarnak. Karácsonyra is ilyet kérek majd.

Azért meló az még lesz vele bőven. A képeken látható, hogy mennyire van még távol a venti a burkolattól, szóval a home-made reteszemen még lesz mit farigcsálni. Na meg látható az is, mekkora kupleráj van a garázsban. Nem kicsi.

Jóóóó reggelt! Ma ünneplem Tóbiás üzemképtelenségének egy hetes évfordulóját, hurrá!

Minden azzal a seggbeb*szott dinamóval kezdődött. Elment a töltésem, és mivel ilyet már többször játszott amikor a dinamót hazavágta a nagy fordulat, gondoltam nem szopok tovább, és átalakítom generátorosra. Háááát, ezt nagyon benéztem, vazze!!! :(
Múlt hét szerdán elhoztam Gabe-től a generátort, és az előző bejegyzésben leírtak szerint lebarmoltam a dinamót (és akkor én még azt hittem, hogy túl vagyok a nehezén).

Pénteken kiszedtem a tőcsavarokat a blokkból, meg leszedtem az egész csigaházat, merthogy a ventinek a felfekvő felülete nyalódott el, emiatt ütött a venti, és ez nyírta ki a dinamót. (Ez már nem először történt meg.) Nah mindegy, minden különösebb szívás nélkül le tudtam szedni a ventiházat, és a tőcsavarok is frankón kijöttek, ekkor még sétagaloppnak tűnt ez a meló. Egyedül az tűnt fel, hogy a közdarab, amivel a dinamó tengelyére illeszthető a ventilátor, kurvára nem passzol a generátor tengelyére. Mindegy, gondoltam veszek is egyet autósboltban.

Szombaton Peugeot-ba be, ablakot le, elmentem a bótba, vettem közdarabot, ami a generátoroshoz passzol, örö é bódottá. Lepucoltam brigéciollal minden alkatrészt, frankó lett, kipucoltam a motorteret is, mert iszonyat redvás volt, gyakorlatilag a szombat el is ment ezzel.

Vasárnap elkeztem összerakni. A helyére tettem a burkolatot, persze nem illeszkedett, mert ugyan miért is kéne neki. Leszedtem, egy kicsit megdolgoztam kalapáccsal meg hajlítgattam rajta fogóval egy keveset. Visszatettem, jó lett. Ráraktam a generátort. Azaz ráraktam volna, mert a (dinamós) burkolaton levő két tőcsavar kurvára útban volt, nosza, megint leszedtem, fúróval lebarmoltam a két csavart, visszatettem a burkolatot, felraktam a generátort. Azazhogy felraktam volna, de természetesen nem volt hozzá csavarom, ugyan miért is lett volna. ami M10-es csavar volt, az vagy túl hosszú, vagy pedig annyira rövid, hogy bele se lehet kapatni a menetbe. Természetesen vasárnap, a csavarbolt még csak véletlenül sincs nyitva, hmmm szopás. Szerencsére épp a kezembe akadt egy hulladék állapotú diffi, és látván, hogy M10-es csavarok vannak benne, rögtön kigyulladt a kis villanykörte. Kiszedtem belőle a csavarokat nagy küzdelem árán (szerencsére szenyor WD a segítségemre volt ismét), aztán azzal a helyére került a generátor. el is kezdtem beállítani a ventit. Azazhogy el is kezdtem volna, csak kiderült, hogy az a pici retesz, ami a dinamó tengelyén rögzíti a ventit illesztő közdarabot, természetesen nem passzol. Kurvára snassz lett volna ezeknek a köcsögöknek legalább egy alkatrészt meghagyni csereszabatosra. Mindegy, gondoltam másnap nézek reteszt. Inkább mentem egy kört a Peugeot-val. Asszem soha az életben nem veszek dízelt, bár mondjuk ez legalább üzemképes.

Hétfő. Megint fogtam a Pözsót, elugrottam bótba reteszt venni. Nem volt. Elhúztam csavarboltba, hátha ott van valami szabvány retesz, amit egy kis reszelgetéssel át lehet alakítani. Hát nincs. Hazafele beugrottam az esztergályoshoz, kunyeráltam egy darab 4 millis négyszögacélt (csak az volt), levágtam méretre, formára reszeltem (aztán vagy szétszáll, vagy nem), és végre-valahára felraktam a ventit, hogy majd most beállítom. Na ja. A beállításhoz ugye nem árt csavarral rögzíteni, fel is raktam az anyát. Azaz felraktam volna, de természetesen ami a dinamósra jó, az még véletlenül se jó a generátor tengelyére. Megelpő, mi? Bugásztam egy 19-es anyát egy kallódó termosztátról, aztán megpróbáltam felrakni azzal. Gyanúsan feszült, pont úgy, mint egy normálmenetes anya a finommenetes csavaron. Merthogy az a köcsög tengely finommenetes, hogy halál b***ná meg azt a telibe***ott mocskos k**** anyját annak a f***szopó büdös b*** csatornatölteléknek, aki kitalálta. Szóval egy kicsit kezdtem morcos lenni, és otthagytam az egész sz*rt úgy ahogy van.

Kedd. Elmentem csavarboltba finommenetes anyáért. Ugyan minek is lett volna, így átmentem egy indítómotor- és generátor-szaküzletbe. A csávók negyed óráig bugászták a Marelli-katalógust (fesszabályzót azt találtak a Marelli-cucchoz), aztán utána azt javasolták, hogy esztergáltassak ilyen anyát, mert más megoldás nemigen lesz. Tök jó...

1 szó, mint 100: tele van a tököm. Elkezdtem nézegetni a hasznaltauto.hu-t. Vannak egész jó E30-as BMW-k nem túl drágán, komolyan gondolkozom rajta, hogy veszek egyet, és azt talán még használni is lehet. Ahhoz talán lehet kapni alkatrészt, és ha valamit be akarok szerelni, akkor nem kell előtte kalapáccsal, reszelővel, vésővel és fogóval megdolgozni, hogy illeszkedjen a helyére. Vazzze...

Itt van május elseje ( a szeretet ünnepe ) én meg kicsit kába és másnapos fejjel elmentem ótóversenyre. Sajna csak nézőként, mert Tóbiás dinamójának olyan hangja van, mintha egy bádoglavórt húznék magam mögött az aszfalton. Mindegy legalább vannak jó fotók.

Verseny után elmentem Gabe-hez a generátorért, de meglepő módon neki is olyan másnapos feje volt, Vajon miért   Mindegy, Marelli generálist elhoztam, aztán nekiálltam kiszedni a dinamót, a szokásos rögzítő cuccok levétele után valahogy mégse akart lejönni az a szar. Volt neki az alu tartókonzolján egy ilyen kis rögzítő csapocska, ami faszán megakadályozta hogy ki lehessen húzni a dinamót a helyéről. Egy ideig balfaszkodtam vele, aztán már kezdtem összepakolni, hogy majd másnap folytatom, leveszem a hátsó kereszttartót és akkor alá tudok nyúlni vésővel és akkor ki lehet pattintani. Aztán mégiscsak fogtam egy kalapácsot és szétvertem. Szóval a dinamó kint van, jíííííhá! Be is raktam rögtön a generátort...

...a csomagtartóba. aztán inkább elhúztam kajálni. Majd beszerelem holnap.  Úgyis még ki kell barmolni a tőcsavarokat a blokkbú'.

Találtam vicces hülyeséget a helyi New York Times-ban.

A másik, kevésbé vicces dolog, hogy megint sikerült hazavágni egy dinamót, úgyhogy már megint nincs töltés.Hurrá! Lenne cseredarabom, 1-2 óra alatt meg tudnám szerelni, de bevallom őszintén: a faszom tele van a dinamókkal. Holnap boltolok egy generátort, osztán bedobom inkább azt.

No, tehát tegnap a jó idő hatására felötlött bennem, hogy már rég nem csináltam haszontalan hülyeséget, így előkaparásztam  az UNO féknyergeket, mert gondoltam, hogy meg kéne őket pucolni. Egy darabban meg ugye annyira nem frankó, úgyhogy nekiálltam szétszedni őket. Rájöttem hogy nem csak intelligens vagyok, hanem izmos is, mert végül puszta kézzel sikerült szétszednem az egyiket, de a másik már kicsit jobban be volt állva, de még ennél se kellett kalapálni, elég volt Szenyor WD segítségét kérni.
Elég érdekes módon oldották meg a digók, merthogy a tartó konzol az öntöttvas, maga a nyereg meg aluöntvény, és csak úgy simán fémesen érintkeznek. Végülis jó dolog az az elektrokorrózió, na mindegy. 

No a terv már megvan: savállóból legyártatom a féktartó lemezt, az öntöttvas konzol megy homokfúvásra és porfestésre, a nyereg meg fel lesz polírozva. Holnap meg veszek Brigéciolt, és vasárnap pancsizni fognak ők is, meg a kissé retkes Panda cuccaim is. Juhé!

Még az is lehet, hogy kipucolom Tóbiás motorterét is, bár az nagyon nagy meló lesz...

No, aki kitalálja, hogy mi is látható a képen az jól jár. A helyes megfejtők között ugyanis kisorsolok egy megkímélt állapotú,1986-os évjáratú, alig használt, garázsban tartott szalámis szendvicset.
(A WD-40 és a csavarhúzó csak részben számít helyes megfejtésnek.)
Holnap pedig leírom, hogy mit is csináltam ezekkel az izékkal, csak most nincs rá időm (Meg további képek is lesznek.)

No, ma csomagot hozott a futár. Nagy izgalommal bontottam ki, de sajnos nem a rózsaszín műkuki volt benne, ami vártam, hanem egy ilyen izé, mint ami a képen van. Mindegy, nem keseredtem el, hanem megvalósítottam a régi prodzsektemet: biztonságosabbá varázsoltam a fotelt. Így majd akkor se fogok kiesni belőle, ha Maóúnika-show nézése közben extra nagyot rottyantok Semmi pénzért nem maradnék le egyetlen percéről sem.

(Jah, amúgy megszületett a bejegyzésem az egri taliról és az Oldtimer-Expóról, lapozz visssza, nézd meg bátran.)

No megvolt az egri találkozó is. Naaaaaaaaagggggyon fasza kis buli volt, rettenetes baromság lett volna kihagyni. Szerencsére nem tettem. Pénteken kivettem egy nap szabadságot, mert egyébként is kellett mennem Pestre, szakdolgozatot leadni tesóm helyett. Reggel még beugrottam a Start magazin szerkesztőségébe zséért, és picit dumáltam ott a népekkel. Sajna a nagy sietség miatt le kellett mondanom a BMW Z4-es kipróbálásáról, de hát ugye első a szakdolgozat. Ráálltam az M7-esre, és kb negyven perc alatt Budaörsön voltam. Utána laza két órát araszoltam a Bartókig, aztán ott kicsit már tele lett a tököm, felmásztam a járdára, bezártam, és otthagytam a kocsit, aztán beblicceltem a négyeshatossal a zeneművészeti egyetemig. A sikeres leadás után kocsihoz vissza, aztán átzúztam (átaraszoltam) az M3-as kivezetőjén levő OMV kúthoz és bevártam Szilviéket meg Takyékat, és irány Eger. Végig 90 és 110 között jöttem, Tóbiás jól bírta az iramot. Odaérés, vidámkodás, örülés rég nem látott cimboráknak, stb. este lájtos sörözgetés egészen hajnal 3-ig.
Szombaton a kiírt program szerint zajlott a nap, a vármúzeumban a tüzeskerék hatalmas robbanásától kicsit becsokiztam, de szerencsére volt rajtam pempörsz, úgyhogy boldog baba maradhattam.
Hogy ne maradjon ki a szerelés, segítettem gyújtást állítani az egyik kollégának a vár parkolójában. Ebből következően kicsit lemaradtam a menettől, és amikor beálltam tankolni, akkor végleg elhagytak. Elindultam Miskolc felé, aztán inkább megkérdeztem egy csinos benzinkutas lyánytól, hogy merre van a Szépasszony izéja, és ő megmondta. Ekkor ért utol Jani a 405-ös Peugeot-val, aki szintén leszakadt a menettől. Végül a benyakutas lány útmutatásai alapján elindultunk, és meg is találtuk az odautat, de az egyik (persze "frankón kitáblázott") kereszteződést elbasztuk, és végül Egerszalókról fordultunk vissza. Végül sikerült ugyanakkor odaérni, amikor a felvonulók odaértek, meg legalább csapattam egyet a szerpentinen. Este lájtos sörözés, újfent.
Másnap kicsit késve indultunk el a vendégházból Narancsékkal Eger felé. A szerpentinen megint elszállt az agyam, és csapattam egy kicsit, de ahogy elkezdtem illendő módon keresztbe csúszni, egy hupli megdobta az autót, ami erre hirtelen átlendült a másik irányba. Végül éppenhogy sikerült megfogni, de valahogy nem így terveztem a dolgot. 
A teccsó kútnál tankoltam, megvártam Nyúlékat és a pályán zúztunk vissza Pest felé, hogy még odaérjünk oldtimer-expóra. Némi szerencsétlenkedés után sikerült is odatalálni, megnézegettük, találkoztam pár újságíró-kollégával is. Nah szóval tök jó volt, de beszéljenek inkább a képek.

Hazafelé viszonylag könnyen és gyorsan átjutottunk pesten, és laza háromnegyed óra alatt hazaértünk Fehérvárra az M7-esen. Tóbiás teljesen frankón bírta egész hétvégén, autópályán is lazán tartotta a 100-as utazót (Csöpi órája szerint az inkább volt 90, de szerintem az övé csal). Ami a legmeglepőbb: egyszer sem kellett szerelni, vagy állítgatni Tóbiást, szóval most jól meg van dícsérve .

Ma leróttam végre egy régi tartozásom, és október (vagy szeptember, vagy a tököm tudja) óta első ízben lecsutakoltam Tóbiást. Elmentem vele egy ilyen pénzbedobálós önkiszolgáló mosóba.
Igazából meg se látszott rajta, mennyire koszos, csak amikor a magasnyomásúval elkezdtem veretni, mert akkor elkezdett leolvadni a másfél méteres rétegvastagságú dzsuva. Szóval bedobáltam sok-sok százast, meg Laokon-csoportot játszottam a slaggal, meg ilyesmik, de végül Tóbi árnyalatnyival világosabb lett, meg most már nem is annyira matt. A szomszéd boxban egy Ducatót sikaáló arc is átjött megcsodálni, valamint közösen konstatáltuk azt is, hogy Tóbiás simán beférne a dobozos Ducato rakterébe
Mosás után ablak letekerés, könyök ki, rock'n roll bekapcs, krúzolás, aztán tankoltam egyet, meg vettem oilt, és egy szép helyen csináltam szép fotókat az én szép autómról.

Holnap meg tutira esni fog. 

Ma melóból hazafele jövet belefutotam egy vicces rendőrbe. Okos rendőrpajtás leintett egy melósbuszt, ami bizonyára túllépte a megengedett sebességet a piros lámpánál való állás közben. T.J. Hooker nagy nehezen bekormányozta a belső sávba a jardautót, odaállt a kisbusz mellé és szigorú nézéssel kiintette a gonosz törvénysértőt a forgalomból. A porba sujtott és megszégyenült bűnöző kiállt a mikorbusszal az út szélére, a szuperzsaru meg utána akart kanyarodni a belső sávból, de túl előre ment a nagy tekintélygyakorlás közben, és a kisbusz előtt álló autótól nem tudott egy ívben odakanyarodni az út szélére. Azért hősiesen megpróbálta, így egy sáv helyett már kettőt sikerült eltorlaszolnia. Aztán rájött, hogy így nem tud hatékonyan lecsapni a törvényt aljasul megszegő gazfickóra , ezért nekiállt tolatni, csak ott álltam mögötte én, úgyhogy másfél centi tolatás után ismét előrefele indult el, hogy szembesüljön a rideg valósággal: kibaszottul nem fér el, még mindig.  Nosza, jogkövető állampolgárként kötelességemnek éreztem, hogy segítsem a szervet a bűnüldözésben, és hátratolattam kb. két métert. Ő ezzel nem élt vissza és hat darab félméteres előre-hátrával végül az út szélére tudott állni, a bűnelkövető gépkocsija elé. Mindeközben persze zöld volt a lámpa, és mehettem volna a fakabát nem töketlenkedik ott előttem. Mondjuk azért elég jól mulattam a dolgon

Ma elmásztam szerelőhöz függőket zsíroztatni, mert már nagyon kezdett szar lenni a kormányzás. Háát sokat nem javított a zsír se, ebből csere lesz :( De legalább alá tudtam nézegetni, és láttam, hogy sokkal jobb állapotban van az alja, mint ahogy a kinézete alapján várható lenne. Egészen egyben van, bár a jobbos ülés mellett a padlón van egy "kémelelőnyílás" Körbe a küszöböket, meg az íveket úgyis le kéne szórni, mert azok brutálisan rosszak, de talán a többi nem lesz akkora szívás.

Jíííííííííííííííííííhhhhhhhhhhhhhááááááááááá!
Készen vannak a felnik, sőt már rajta is vannak Tóbiáson.
Hétfőn este csörgött a telefonom, hogy kész a felnik szinterezése, másnap meló után zúztam is ki és elhoztam a cuccot, majd azzal a lendülettel bezuhatnam Nyuszyhoz és eltakarítottam tőle két 155/65-ös Yokohamát meg két 165/65-ös Toyo pacskert. Másnap el is vittem gumishoz, ahol a szerelőcsávó jó hosszú ideig elszarakodott az előttem levő Fukszvágen Polóval, meg ott volt egy merdzsós ürge is, aki a hetvenmillió éves 190E Mercijére akart felrakatni egy garnitúra AMG-felnit (halálmintás gumikkal). Persze izomból be voltak rohadva a kerékcsavarok a német hodályon, én meg siettem volna, és sürgettem a szerelőt, így végül előbb kerülhettem sorra, és közben börleszkfilbe illő szerencsétlenkedések (tolatgatás, helycsere, felnicipelés ide-oda, szaladgálás) után felkerültek az új gurigák az én kocsimra meg a Merdzsóra is. Az enyém szebb lett. Kib***ott jól lehet vele kanyarni, nagyon jól fekszi az utat a bringa.

Üröm az örömben, hogy a gumis csávó a bal hátsó futómű gumituskóját úgy adta a kezembe, mert ő úgy gondolta, hogy örökre meg akar válni a kasznitól

A következő lépés az lenne, hogy levakarásszam az öt hónapos redvát a kocsiról, mert lassan már önálló tudattal rendelkezik...

Ha Petőfiéknek anno lett volna pókjuk, szerintem nemigen lett volna idejük forradalomni a sok szerelés miatt.  Jeles nemzeti ünnepünket én is egy főtengelyszimmering-cserével köszöntöttem. Előző nap lájtos kocsmázás volt a program, így csak délután kezdtünk neki az érdemi munkának Gabe-bel. Rájöttem, sokkal jobb úgy szerelni, hogy más csinálja helyettem, én meg csak észt osztok közben. Nah 1 szó mint 100: Gabe villámgyorsan kicserélte a szimmeringet. Röpke egy óra alatt megvolt a meló, persze a kocsi alatt fetrengős műveletek rám maradtak, de hát ennyi belefér. Az eredeti vezérműfedél került vissza Tóbiásba, egy vadiúj szimmeringgel, a pótos vezérműfedél meg ment vissza a kupacba. Legalább kiderült, hogy jó sz*r benne az olajpumpa.

Ezzel a mókával egybekötve kicseréltük a hátsó motortartó bak gumijait is, valamint megvizslattam Gabe kocsijának spéci Ementáli padlólemezét is, meg - jó tett helyébe - segítettem neki eltávolítani ezt-azt, bár alapvetően a legtöbb dolog magától kiesett abból a járgányból.

Mégeccer MEGAthanx to Gabe!
 

Tegnap épp lejárt a munkaidőm, amikor a vasárnapi kis sztorit taglaltam, no de íme a folytatás:

Szóval olyan 5 óra tájban nekiálltunk lekapni a hátfalat, meg leszedtük az éxíjtárcsát és a vezérmű-deknit, és a rég fos tömítés levakarászása után kiderült, hogy nem teljesen passzol az a szimmering, amit én kivadásztam a tömítéskészletemből, na meg sikeresen otthon is felejtettem az új vezérműfedél-tömítést. Nosza telefon, jön tesóm, hoz cucc. Szimmering persze nincs, úgyhogy FÁKK. Gabe túrt a kupacból egy nagyjából jó vezérmű-fedelet, abban a szimmering is jó volt úgy ránézésre, aztán azzal összeraktuk.
Beindít kipróbálás célzatával, olajnyomás lámpa konstans világít, szép szavakat mondás, tarkót vakarászás, hazamenés autó nélkül. A következő napokban gyalog járás, illetve bicikli megreparálás, és környezettudatos közlekedés.
Ma azért megvettem az új szimmeringet, meg ha már így alakult, vettem egy hátsó motortartó bakot is, aztán vagy ma este, vagy holnap nekiugrunk, de addig is:

Thanx Gabe, thanx Tesóm, és köszi a helyi autósboltosoknak is!

U.i.: Úgyis itt a jó idő szerencsére, úgyhogy egyébként is többet fogok bringával közlekedni.

Kedd. A következő dolgok vasárnap történtek ugyan, de ugye lényeg a gyorsaság. Na szóval: Vasárnap megjött végre a jó idő, valamint ezzel párhuzamosan a haldokló főtengelyszimmeringem is egyre több olajnak adott lehetőséget a szökésre. Nah a két dolog együttes hatásaként elhatároztam, hogy az utántöltögetős móka helyett szimmering-cseréset fogok játszani. Mivel egyrészt még nem csináltam ilyet, másrészt meg a főtengely végén levő 32-es anyát valami seggarc odahúzta úgy légkulccsal, hogy rükvercbe rakott, befékezett és kiékelt kocsit is el tudtam mozgatni, amikor a fix Crova-szárat ráraktam, és le akartam lazítani.

( Valszeg az idióta szerelő volt, akihez az előző tulaj hordta. Ő követhette el ezt légkulccsal, de cserébe legalább nem biztosította le az alátéttel, mert ugye minek az. Ez persze nem derülhetett volna ki, ha vezérműlánc-csere után nem egy halott szimmeringgel és egy hulladék vezérműfedél-tömítéssel rakja össze. Remélem csuklik most az illető, és a közeljövőben a torkán akad egy nagyobbacska pénisz.)

Nah szóval a fent említettek miatt Gabe kolléga segítségét kértem. A vasárnap délelőtt nekem nem volt jó az előző esti buliból kifolyólag, a délután meg neki, így délután 5 fele álltunk neki. Folyt. köv...

No, tegnap voltam a gépműhelyben, de természetesen a hengerfejem még sehol sincs. Pontosabban hegesztőnél van, de a lényeg, hogy nagyon nincs készen, és a jövő hét végéig nem is lesz. Sőt, várhatóan a rövid hét miatt még tovább csúszik a dolog. FÁKK!
Óriási csatában versengenek a lassúsági verseny első helyéért a felnijeimmel, amik elvben már két hete készen vannak. Gyakorlatilag viszont csak én vagyok készen.
Ellenben egy arra járó néni (a gépműhelyes tag valami rokona) letámadott a kipolszkimat látva, hogy vegyem már meg az ő pókját is, mielőtt végleg kivonódik szegény a forgalomból. Mondtam neki, hogy majd visszatérünk rá. Vazze, akárhova megyek, polskit akarnak nekem eladni, a gumisnál is el akart nekem passzolni a szerelő kapásból két darabot. 
Mindegy, nagy unalmamban vettem légszűrőt, mert a régi már nagyon redvás volt, meg vettem a tankhoz beöntőcsövet. A mostani igen kevéssé praktikus háromlyukas verziót lecserélem kétlyukasra
Jah, és még mindig kib*szottul élvezem, hogy csendes a gép, legszívesebben ki se szállnék belőle. Jah, és megy is, mint a gyesznyó...

Nah letelt a 24 óra, amíg az új kiputömítésnek kötni kellett, és végül este beindíthattam a járgányt. Sokkal csendesebb, picit jobban is húz, most már inkább hasonlít a hangja egy 50 ezret futott autóéhoz. (Amúgy lassan inkább 60, mint 50 ) Persze megint lemerült az akksi, úgyhogy kénytelen voltam csereberélni, kezd egy kicsit tele lenni a f*szom a dinamóval.

Möggyött a jóidő, itten van a kikelet! (Egyébként a nagy lóf***t, reggel méteres jég alól kellett elővakarászni az autót, ami rögtön azzal a lendülettel vissza is fagyott, úgyhogy emlékezetből mentem a melóhelyemre, illetve egy lőrés méretű felületen még nagyjából ki lehetett látni, tehát arra hagyatkoztam.) Nah sz'al itt a kikelet, nekem is "kikelet" menni szerelni: kicsit már untam hogy iszonyat fos hangja van a verdának, mert az okos szerelő, akihez az előző tulaj hordta Tóbiást, nah őneki sikerült tömítés nélkül (minek is az? )összerakni a kipufogót. Nah én most elintéztem. Persze szétrámoltam az egész garázst, és az istennek nem találtam dob felőli tömítést, de hfej felőliből hármat is. Találtam ezen kívül egy halom más alkatrészt, közztük a fehér TT indexeimet, két zsír biluxizzós Zelmot pilácsot, meg a kis piros pólómat (ehehe), de azok a k**** tömítések szőrén-szálán eltűntek. Nah mindegy kölcsönkértem tezsvéröcsémtű' azt a szilikonos tömítést, amit ő használ a hellyel-közzel üzemképes motorjaihoz (az MZ az szépen ketyeg és megy mint az állat, de ez nem az ő érdeme ). Nah mindegy, az a cucc még hengerfejtömítésnek is alkalmas elvileg, szóval kipufogónak tutira megteszi. Szétszedtem a cumót, jól körbekentük ezzel a pasztával, aztán majd meglátjuk. Most 24 órát pihennie kell. Amúgy már igencsak a taknyolás határait súrlota a fent említett művelet, de hát
1.) lustaság fél egészség
2.) izé
3.) megy az úgy is.
4.) mit ér a' élet egy kis kókányolás nékünnn'?
Nah, azért ennyire paraszt tényleg nem vagyok, de a gyári szarnál valszeg jobb, a 100%-os tömítetlenségnél tutira jobb. Amúgy tesóm is kitolta a búráját a garázsba mocit mosni, tényleg szép volt az idő egy kis szerelgetéshez, a távolban 12ezren forgó szpídmotorok csicsergése hallatszott. Egyszóval
itTa' vasz.
Huhh kicsit hosszú lett?

Jah, és még mindig nincsenek meg a felnijeim vazzeg!!!!

Ma beszéltem a homokfúvós bácsival, aki csinálja a felnijeimet. Elvileg már készen is van, csak volt egy laza lakástűz az emberünknél (leégett a házának a teteje), aztán most van más dolga is. Még kábé két nap és mehetek a cuccért...

Ma reggel (fél tíz környékén) Pincési Sanyi telefonja ébresztett. Éppen váltótartó bakot cserélt, és nem igazán volt meg hozzá a szükséges tool. Nagy nehezen összekapartam magam és vittem neki egy 16-os csillagvillást, amivel is sikerült megoldani a problémát. Utána elmentünk egy próbakörre, és hát majd leszakadt a pofám. A kis kék szörnyeteg kiló fölé gyorsul hármasban Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el.  Százhúszig elmegy a mutató, ami még úgy is teljesítmény, hogy kb. 10 kilcsit csal fölfelé. Nekem négyesben is nagy öröm a 110, basszus...

Beugrottam gépműhelybe, vittem pár undorító kinézetű, de használható műszaki rajzot, és megnézegettem hogy áll a Panda hengerfejem. Alig várom hogy elkészüljön!!! :

 

Szereztem egy távcsövet tegnap. Szerintem nagyon átb*sztak, mert a benne levő két laffantyú miatt semmit nem látok még közelre sem. Ráadásul dögnehéz, és a két lik is messzebb van, mint a két szemem, úgyhogy még bandzsítani is kell. Valami olyan van ráírva, hogy Dell'Orto és hogy Made in Italy. Ezt a szopást. Nekem kínaiként adták el...

Szerencsére a membránok és a pillangószelep-tengely jó állapotban vannak, a többi majd szétszedés után kiderül. Valószínűleg az egész fúvókázást újra kell hozézni, de a venturi-cső mérete úgy néz ki, hogy pont jó nekem. Szerencsére a gázkarral meg a szívatóval se kell sokat variálni, a szívócsonkot meg majd megoldja más (ugye Gabe? ). Nah szóval jó cucc.

Az utolsó képen odapakoltam egy gyári hengerfej mellé, hogy látsszon, hogy milyen kicsi.  

Nah, igazából ez még a keddhez tartozik, de csak ma volt időm lefotózni, az aznapi zsákmányt.(Amúgy aznap töltöttem be a 25-öt )  
Na de most bepótoltam a hiányosságot. A fotókon látszik, hogy rövidebbek egy csöppet a gyárinál, ezért lesz szükség a himbasor átalakítására, és spéci szeleprugókra. A szívószelep 35 millis átmérőjű lesz, a kipufogó pedig 30-as. A szemléletesség kedvéért úgy fotóztam, hogy melléjük tettem egy-egy gyárit is. Ők már nem annyira a matyó hímzéshes hasonlatos szépségűek, meg még ráadásul kisebbek is.   

Nah, hát jól felregisztráltam magam ide, csak mert kezd lassan beindulni a tuningprodzsekt, aztán nem is lenne ezt olyan hülyeség dokumentálni. A mai napon megjöttek a panda HF-be szánt nagy szelepeim, amiket most jól nem fogok lefényképezni, mert lustaság fél egészség, de talán majd holnap.
Szép krómozott a cucc, és a kipufogószelep nátriumhűtésű. Holnap megyek is a gépműhelybe, mint a zatom. Talán a szeleprugók is megjönnek már hamarosan.

Amúgy a hétvégén szelephézagot állítottam Tóbiáson egy sörösdoboz-maradvány, és egy állítható villáskulcs segítségével. Azóta megszűnt a szelephang és sokkal jobban harap a gép.