2007.09.11. Kedd
A gépműhelyes tag örült, amikor beállítottam hozzá három picinyke csomaggal. Az egyikben a hengerek és dugók, a másikban az olajhűtő, a harmadikban pedig a blokk a főtengellyel és a hajtókarokkal. Már csak a neheze van hátra: egy ütős motort kéne csinálni ebből a nagy rakás fémhulladékból.
Tesóm motorjának a blokkját is megnéztük, hogy mitől állt be: No, nem egyszerű a helyzet. A dugattyúcsapszeg csapágya (görgős csapágy!) elszállt, az elszabadult darabok - valszeg a felömlőn keresztül feljutottak az égéstérbe, és szétbaszták a hengerfejet meg a dugattyút, a főtengelyen a hajtókar kábé 5 millit kotyog, és a dugattyú palástja el van repedve. Fincsi, mi?
Vasárnap tovább pucolásztam a féknyergeket, csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy valóban alumíniumból vannak, és nem pedig olajsárból. Végül kikandikált az alaménium, de iszonyat retkes. Következő program a munkahenger-csere, aztán utána jöhetnek az olyan úri huncutságok, mint például a polírozás, meg az ilyesmik. Előbb működjön, aztán jöhet a csicsa...
Kommentek
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!